Irományok előző ciklusbeli adatai

Készült: 2019.10.21.05:53:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

33. ülésnap (2002.11.13.), 26. felszólalás
Felszólaló Horn Gyula (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:18


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HORN GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Németh Imre, majd próbálok néhány percet megtakarítani, hogy még tudjál beszélni. Köszönöm.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanapra készülve arra is gondoltam, hogy elemezzük az elmúlt évek eseményeit, köztük például a csatlakozási tárgyalások tanulságait; például azt, hogy 1998-at követően miért nem történt érdemi válasz az országjelentésekben megfogalmazott igényekre és kritikákra, vagy hogy miért késett majd' egy évet a nemzeti fejlesztési terv és több minden más. De úgy ítélem meg, mégis jobb, ha időnket és energiánkat az előttünk álló feladatokra összpontosítjuk. A kormány képviselői is ezt teszik. Jóllehet van különbség az eddigi szabadon választott kormányok teljesítménye között, de az a döntő, hogy a belépés a nemzet közös ügye és műve.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az MSZP soha nem hátrált meg a kihívások elől. Készek vagyunk válaszolni az ellenzéki bírálatokra, viszont a nemtelen támadásokat visszautasítjuk. Zsarolni sem hagyjuk magunkat. Szögezzük le: elfogadhatatlan a csatlakozás támogatását feltételekhez kötni. Ha kell, erre is van olyan válaszunk, amely a jövőt szolgálja. A csatlakozás ügyét nem szabad kitenni a választási vereség okozta indulatoknak, vélt vagy tényleges sérelmeknek.

Odaát Nyugaton is vannak sokan, szerencsére nem elegen, akik ellenzik a bővítést, miként nálunk is akadnak ellenzők, bírálók. Ebben tulajdonképpen semmi rendkívüli nincs. Aki viszont rövid távú politikai érdekeiért teszi kockára a nemzet esélyét, az károkat okoz. Nyugalomra és együttműködésre van szükség, arra, hogy mindenki, amit csak lehet, tegyen meg a Magyar Köztársaság tagságáért. A politikusoknak ez szent kötelességük, hiszen új Európa születésének vagyunk részesei. Ebben a kezdeményező és irányító szerepet az Európai Unió tölti be. Épül a demokrácia a teljesítmény, a biztonság és a jólét földrészén. A 41 európai ország közül egy sincs, amely a többit veszélyeztetné. Ötvenegy éves az Európai Unió.

 

(10.30)

 

Ezalatt bebizonyosodott, hogy nincs alternatívája, nincs tagállam, amely ki akarna lépni az integrációból, és nincs olyan tagállam, amely veszített volna a tagsággal. Ez is mutatja az Európai Unió erejét, befolyását és jelentőségét. Most tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a bővítéssel Nyugat-Európa frigyre lép Közép-Európával, hiszen mind a tíz tagállam közép-európai, mert nyugodtan ide sorolhatjuk Ciprust és Máltát is. Mi a döntő ebben a folyamatban? Az, hogy Európa kinőtte az eddigi kereteket, és a régió államai közötti nagy különbségek gyengítették és gyengítik a versenyképességét. Ahhoz, hogy továbbléphessen Európa, integrálni kell a kevésbé fejlett, de feltörekvő új demokráciákat.

Hölgyeim és Uraim! Együtt honosítottuk meg Magyarországon a demokratikus Európa eszméit és politikai értékeit. A szabadság és a demokrácia, az önrendelkezés és a jogállamiság meghódította a közép-kelet-európai népeket is. Mindez természetesen egybeötvöződött új piacokkal, befektetésekkel, működő tőkével. Ezek nélkül a mi országaink soha nem zárkózhatnak fel a fejlettekhez. Létrejött annak lehetősége, hogy a következő ötven évben a siker reményében szálljon szembe Európa a külső kihívásokkal és a sajnos fenyegető természeti csapásokkal. Ki lehet ebből maradni? Persze, természetesen, hiszen senki sem kényszerít bennünket a csatlakozásra. De már 1990-ben magunk döntöttünk arról, hogy felzárkózunk a demokratikus Európához. Magunk készítettük ezt elő, és magunk hajtottuk végre. Sokan mondták már, hogy ne siessünk annyira, jól fontoljuk meg a dolgokat. Sietünk?

Hölgyeim és Uraim! Huszonöt éve van kapcsolatunk az akkori Európai Közösséggel, majd Európai Unióval. Tizenegy éve vagyunk társult tagok, nyolc évet ért meg a felvételi kérelmünk, és majd' öt éve folytatjuk a csatlakozási tárgyalásokat. Azt hiszem, ez is bizonyítja, hogy igen hosszú időszakra tekinthet Magyarország kapcsolatainak rendszere az Európai Unióval. A felvételünk véglegesíti azt, hogy nincs visszatérés sem az 1990 előttihez, sem pedig a Horthy-rendszerhez. A betagozódás visszafordíthatatlan.

Magyarország elismerten jól vizsgázik az új megformálásában. 1990 óta anakronisztikus törekvések, rossz politikák is gyengítettek, de soha nem tértünk el az európai közös politikai értékektől. Mindazt, amit eddig felmutattunk, jórészt ellensúlyozza az a sok milliárdos támogatás, amely új pénzforrásként jelentkezik az ország számára. Szögezzük le: a magyar mezőgazdaság válságát nem az Európai Unió idézte elő, hanem egy téves ideológiát kiszolgáló téves politika. Magunkévá kell tennünk az európai célokat, vagyis azt, hogy összeegyeztetjük a piacgazdaságot a szociális követelményekkel, miként azt is, hogy a közteherviselést és a közgyarapodást egységben kezeljük, egymással szoros összefüggésben. Ez a jelenlegi kormány politikája.

Azt hiszem, nem kell külön bizonyítgatnom, hogy Magyarországon még sohasem volt igazi jólét, és megteremtéséhez még hosszú az út, de az első, az alapozó lépéseket már megtettük ehhez. Tény az is, hogy átruházunk hatásköröket az Unióra. Ez azonban nem mond ellent az önrendelkezés szellemiségének, mert a közös döntésekben - amelyek rólunk és Európa más államairól szólnak - történelmünkben első ízben nyílik lehetőség, hogy egyenrangúként vegyünk részt. Ez a lényege mindannak, amely akár az alkotmánymódosítás, akár Magyarország jövőbeni szerepét illeti az Európai Unióban.

Gondoljuk el azt is, mögöttünk ott vannak az új kelet-európai államok, ők is csatlakozni fognak hozzánk. Hogy mikor? Lehet, hogy nyolc-tíz év múlva, de addig is kialakíthatjuk velük a stratégiai együttműködést, amelynek a lényege, hogy megszüntessük földrészünk kiszolgáltatottságát az energiaforrások és a nyersanyagok terén. Hazánkban egyidejűleg zajlott a régi rendszer lebontása és az új építése. Eközben sok anyagi és szociális érték semmisült meg. Ennek árát a nép fizette meg, s joggal várja el, hogy áldozatvállalása ne vesszen kárba.

Hölgyeim és Uraim! Az, ami itt a legutóbbi évtizedekben történt, az a magyar progresszió nagy alkotása, az európaiság térhódítása. Én kívánom, kérem, ha úgy tetszik, követelem: egyszer már menjünk végig azon az úton, amit magunk választottunk! Ezért mi, a közélet szereplői felelősek vagyunk, mert ha elmulasztjuk ezt a történelmi esélyt, nem bocsáthatjuk meg magunknak, s nem lesz, aki megbocsát nekünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai