Felszólalás adatai

A 79 évvel ezelőtti Gömbös-kormány megirigyelhetné a jelenlegi kormányt, legalábbis azért, amit trafikügyben tett. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban.) Akkor, 1934 májusában az ellenzéki képviselők azon háborodtak fel, hogy a Gömbös-kormány a legtöbbet jövedelmező, újonnan kiadott egyedárusítási trafikengedélyekkel (Folyamatos zaj a kormánypárti padsorokban. - Pfujolás a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Büszkék rá!), ahogy az egyik akkori szociáldemokrata képviselő mondta, valósággal felsegélyezték a híveiket, miközben az ősrégi trafikosokkal nem egy esetben megalázó módon jártak el.

A párhuzam jól látszik. Akkor is, ahogy most is, köztisztséget vagy párttisztséget viselők rokonai, barátai, ismerősei kaptak lehetőséget trafiküzemeltetésre. (Dr. Józsa István: Gömbös a minta!) Most azonban nem egyszerűen felsegélyezik a híveiket az akkori szóhasználattal élve, hanem pofátlanul újraosztották az 500 milliárdos dohánypiacot. Vagy ahogy a Transparency International jellemezte: a trafiktörvény megalkotása, valamint a pályázatok lebonyolítása során felmerült problémák súlyos korrupciós lehetőséget mutattak.

A trafiktörvény azt bizonyítja, hogy a korrupció rendszerszintű, mert javarészt kormány közeli érdekcsoportok kapták meg a biztos bevételt jelentő lehetőségeket. A trafiktörténet az úgynevezett state capture tipikus példája. Ez azt jelenti, hogy a közhatalmi döntéshozatalt a közérdek helyett magánérdekek vezérlik, centralizált, jól kidolgozott rendszerben. Most már világosan látszik, hogy nem szakmai, hanem kifejezetten politikai döntés született. A miniszterelnök úr erről ezt mondta: "Én most rákényszerültem arra, hogy belenézzek abba a listába, hogy kik nyertek. Ott százas nagyságrendben vannak baloldaliak. Én szelíd ember vagyok, tehát nem fenyegetőzésképpen mondom, de ha mi egyszer politikai szempontokat akarnánk egy ilyen pályázati rendszerben érvényesíteni, ott egy, azaz egyetlen baloldali sem nyerne."

Ha a miniszterelnök úr igazat mond - és miért ne mondana igazat -, akkor honnan tudta, ki a baloldali pályázó és hol van az a százas nagyságrendű baloldali nyertes? (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból. - Dr. Józsa István: Listáznak!) A szekszárdi eset azt bizonyítja, hogy csak az nyerhetett a pályázatokon, aki elkötelezett jobboldali.

Továbbra is az a kérdés, honnan tudták a bírálók, hogy ki az, aki elkötelezett jobboldali és nyerhet? (Nagy zaj. - Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Hazudsz! Hazudsz! - Dr. Lamperth Mónika: Hallgassanak már! Nem szégyellik magukat?!)

De honnan tudhatták, hogy egyáltalán kik pályáztak és hogy kerültek ezek a listák vissza a bírálókhoz, ha olyan zárt volt ez a rendszer, mint ahogy mondják? De a miniszterelnök úr a bírálati módszerre is magyarázatot adott: (Dr. Józsa István: Bűntény!) "Hogy a saját szavazóinknak, híveinknek, támogatóinknak hátat fordítsunk csak azért, hogy mi, politikusok kevesebb bírálatot kapjunk, ezt sosem fogom elfogadni. Ezeket a bírálatokat bírnunk kell, el kell tudnunk viselni, mert ha a saját híveink nem számíthatnak ránk, akkor kicsoda számíthatna?"

Ugyan hogyan fordíthatna hátat egy kormány a saját támogatóinak egy pályázat elbírálása során? Csakis úgy, ha nem biztosítja, hogy azok nyerjenek. Minthogy pedig a miniszterelnök sosem fogja elfogadni, hogy saját híveiknek hátat fordítsanak, ezt ezen a pályázaton is biztosították. Tehát az elbírálásnál szempont, méghozzá a legfontosabb szempont volt a pályázó politikai szimpátiája. (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Hazudsz!) A pályázatoknál a lényeg az üzleti tervekben van. A valódi információkat ez tartalmazza, a bírálóknak a döntést ezek alapján kellett volna meghozni. Az üzleti tervekből kiderülhetett volna, hogy megalapozott szakmai és nem politikai döntések születtek. (Dr. Józsa István: Fiktív!) Ezekbe azonban, hiába akartuk, nem engedtek belenézni. Így marad a titok, marad a gyanú, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Valamit nagyon takargatnak.

A most már másodszor is becsapott, pórul járt trafikosok az ország szinte minden részén panaszkodnak, hogy hiába volt a tapasztalatuk, a tudásuk, a piacismeretük, az évtizedek óta működő boltjuk, a pályázaton mégsem nyertek. Többnyire olyanok nyertek, akik korábban soha nem foglalkoztak dohánytermékek forgalmazásával, a szakmában nem ismertek. A jelenleg dohányboltot üzemeltetők közül sokan azért nem pályáztak, mert úgy gondolták, hogy 3-4 százalék árrésből nem lehet majd megélni. Jogosan érzik magukat most ismét becsapva, mert ha tudták volna, hogy utólag háromszorosára emelik a garantált hasznot, akkor biztosan pályáztak volna ők is.

A dohánypiac újrafelosztásának csak egy célja volt: elvenni sok tízezer ember megélhetését, és gátlástanul átjátszani a kiválasztott rokonoknak, barátoknak, építeni és feltőkésíteni a klientúrát. Még nem késő, meg tudják tenni: érvénytelenítsék a pályázat eredményét, és átlátható, tisztességes módon bonyolítsanak le egy újat úgy, hogy azoknak, akik eddig ebből szerényen megéltek, legyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetőségük ezt folytatni, és csak azok nyerjenek, akik saját maguk akarnak dolgozni és ezzel családjuk megélhetését biztosítani.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)