Készült: 2019.11.17.03:30:18 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 26 2018.05.11. 10:02  1-30

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért vagyunk ma itt, hogy a kormánystruktúráról vitatkozzunk, de a létrejövő és még inkább a hiányzó minisztériumok részletes tárgyalása előtt érdemes egy lépés távolságból megvizsgálni az új kormányt. A kormánystruktúra ugyanis önmagában nem értelmezhető dolog. Ahhoz látni kellene, hogy milyen célt szolgál a rendszer, hogy honnan hova akar eljutni a kormány, és mit akar elérni az elkövetkezendő négy évben. Egyszerűen fogalmazva: szükség lenne kormányprogramra. Annál kicsit bővebbre, hogy „folytatjuk”, de még annál is, hogy „megvédjük”.

Ilyen apróságokra azonban nem fecsérli az időt sem Orbán Viktor miniszterelnök, sem a Fidesz. Persze, feltehetően óvatosságból, ugyanis ha van kormányprogram, ha van terv, akkor azt számon is lehet kérni. Akkor szembesíteni lehetne a kormányt a vállalásaival, és ha célokat tűzne ki a kormány maga elé, akkor kormányozni is kellene. De erre az előző négy évhez hasonlóan vélhetőleg nem számíthatunk, legalábbis a kormányzati struktúra erről árulkodik.

A benyújtott kormányzati struktúra alapján ugyanis a Fidesz továbbra is elfedni és nem megoldani akarja a problémákat. Mással nem lehet magyarázni azt, hogy miért nincsen önálló minisztériuma az oktatásnak, az egészségügynek és a környezetvédelemnek, miközben külön minisztériuma van a propagandának, és lassan meg sem tudjuk számolni, hogy hány miniszterelnökség van.

Megmaradt ugyanis az Erőforrások Minisztériuma, ahova az elmúlt nyolc év alapján azokat a területeket gyűjti be a kormány, amelyeknek a problémáiról nem hajlandó tudomást venni. Egy olyan minisztériumról beszélünk, amiről még maga a korábbi miniszter is azt mondta, hogy ebben a formájában életképtelen.

(10.10)

De a végeredmény az lett, hogy a miniszter ment, a minisztérium maradt, hiszen ennek a minisztériumnak nem az a célja, hogy életképes legyen, hanem pont az ellenkezője: hogy eltakarja a problémákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha lenne önálló oktatási minisztérium, akkor mégiscsak több szó esne arról, hogy nincs kréta az iskolákban, hogy a felsőoktatási tanulók száma évről évre csökken, vagy hogy minden mérés szerint drasztikusan romlik a magyar oktatás teljesítménye.

Ha lenne önálló egészségügyi minisztérium, akkor mégiscsak több szó esne arról, hogy az elmúlt nyolc évben duplájára nőtt a kórházi fertőzésben meghalt betegek száma, vagy arról, hogy az egészségügyi dolgozók ezrei hagyják el az országot, és lassan az ország felében nincs háziorvos. De ennek a minisztériumnak csak annyi a célja, hogy ezekről a dolgokról minél kevesebb szó essen.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy külön minisztériuma van a paksi bővítésnek, miközben nemhogy külön minisztériuma, de még államtitkársága sincs a környezetvédelemnek. A környezet- és természetvédelem nem létezik a kormánytöbbség számára, pedig számos intő jel van, például a klímaváltozás vagy a gyorsuló vízhiány, a talaj és a természeti erőforrások gyors degradációja, ami azt jelzi, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni ezeket a kihívásokat. Ennél ékesebb bizonyíték nem is kell arra vonatkozóan, hogy ez a kormány képtelen hosszú távon gondolkodni, csak a rövid távú érdekek mozgatják, és kifejezetten üldözi a hosszú távú, felelős gondolkodást, hogy az akár a vélemény szintjén is megjelenjen. Hogy mást ne mondjak, ez a kormány üldözi és adóztatja a megújuló energiát, mert csak így tudja indokolhatóvá tenni a paksi bővítést. A kormány számára - sajnos azt kell megállapítani - a környezetvédelem csak egy zavaró tényező, amit minél jobban el kell fojtani.

De ne csak arról beszéljünk, ami hiányzik, nézzük meg, mi a helyzet azokkal a minisztériumokkal, amelyek létrejönnek a mostani törvény elfogadásával. Megmarad a Külgazdasági és Külügyminisztérium, miközben az elmúlt évben világosan bebizonyosodott, hogy ez a rendszer sikertelen és működésképtelen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Micsoda?) A kormány feláldozta a diplomáciát a külgazdaság oltárán, de tette mindezt úgy, hogy külgazdasági szinten sem tudott semmilyen valódi eredményt felmutatni. (Zaj.)

Persze örülhetnénk annak, hogy külön minisztériuma van az innovációnak és a technológiának, de sajnos egy önálló minisztérium önmagában vajmi keveset ér egy olyan kormány esetében, amelyik bebizonyította, hogy semmit nem ért a XXI. század kihívásaiból és lehetőségeiből. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan kormány esetében, amelyiknek meggyőződése, hogy Magyarország csak úgy lehet sikeres, ha a magyar emberek sokat dolgoznak kevés pénzért; egy olyan kormány esetében, amelyik az elmúlt nyolc évben egy pillanatig nem bízott abban, hogy a magyar emberek vannak olyan tehetségesek, hogy a tudásukra alapozzuk az ország versenyképességét, félő, hogy ebben a minisztériumban maximum a korrupció kapcsán fognak innovatív ötletekkel előjönni, mert egyetlen célja lesz: hogy a fejlesztésre szánt pénzek minél nagyobb arányban a baráti zsebekben landoljanak.

Rettentően problémásnak tartjuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium tekintetében olyan módosítás lépne életbe, ami lehetővé tenné, hogy a miniszter egy olyan testületet állítson fel, amely a minisztériumból irányítaná a honvédelmi és rendvédelmi szerveket. Ráadásul ezeknek a testületeknek a vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Ebből az következik, hogy tovább erősödik a politikai befolyás a rendvédelmi szervek felett, az új működési modellben politikusok kézivezérelhetik a katonaságot és a rendőrséget.

Szót kell ejtenünk a miniszterelnök munkáját közvetlenül segítő minisztériumokról, mert ebből van a legtöbb. Úgy tűnik, hogy ahányszor Orbán Viktor választást nyer, mindig eggyel több kancelláriaminisztérium lesz. Most éppen háromnál tartunk. Megmarad a Miniszterelnöki Kabinetiroda, közismertebb nevén a propagandaminisztérium. Mindannyian tudjuk, hogy ez lesz az egész struktúra legfontosabb minisztériuma, hiszen ez a kormány már évek óta nem a kormányzáshoz alakítja a kommunikációt, hanem a kommunikációhoz igazítja a kormányzást.

Ráadásul a kampányban az is bebizonyosodott, hogy ez az a minisztérium, ahol a Fidesz mint párt és a kormány leginkább összefonódik. Ebben a minisztériumban pártpropaganda zajlik állami pénzen. Megmarad a Miniszterelnökség is, de létrejön a Miniszterelnöki Kormányiroda, amelyről egyelőre szinte csak ennyi tudható. Nem tudjuk, mi lesz a feladata, nem tudjuk, mi lesz a hatásköre, és nem tudjuk pontosan, hogy mi értelme van a sokadik új párhuzamos struktúrát létrehozni azonkívül, hogy így a miniszterelnök biztonságban érezheti magát, mert senki nem lesz túl erős a kormányban, persze rajta kívül. Azonban a párhuzamosságok előbb vagy utóbb konfliktushoz vezetnek, félő, hogy egy idő után a kormányzás hatékonyságát fogja csökkenteni, hogy a Fideszen belüli csatározások és törésvonalak a kormányzati struktúrában is megjelennek.

Összességében nem tudjuk támogatni ezt a kormányzati struktúrát, egyszerűen azért, mert ennek célja nem az, hogy jó és hatékony kormányzás legyen; nem az a célja, hogy a magyar emberek életkörülményei, életszínvonala, egészségi állapota javuljon, hogy színvonalas oktatási rendszerünk legyen, hogy a magyar gazdaság fenntarthatóan fejlődjön, hogy megőrizzük természeti értékeinket és egészséges környezetünk legyen, hanem az, hogy a lehető legkevesebben tudjanak beleszólni a miniszterelnök és a kormányzat munkájába.

És még egy fontos kérdést szóvá kell tennem: a fenntartható fejlődés intézménye teljesen hiányzik a kormányzati struktúrából. Számos országban kialakult gyakorlat, hogy a miniszterelnökség keretén belül vagy a kormányfő mellett közvetlenül létrehoztak olyan tanácsadói testületet, részleget, amelyik a kormányzaton belül a fenntartható fejlődés ügyét segíti és ezzel kapcsolatos feladatokat koordinálja. Nálunk ez még gondolatban sincs jelen.

Röviden összefoglalva: az LMP szerint szükség van önálló egészségügyi minisztériumra, szükség van önálló oktatási minisztériumra és szükség van önálló környezetvédelmi minisztériumra, mert a valódi kihívások itt állnak Magyarország előtt. Olyan országot kell teremteni, ahol nem a magánegészségügybe kell menekülni, hogy valaki normális ellátást kapjon. Magyarország a következő évtizedek nyertese lehet, de ehhez világszínvonalú oktatásra van szükség. Fel kell számolni a dolgozói szegénységet, mert elfogadhatatlan, hogy Magyarországon a munka milliók számára nem jelent egyet a tisztességes megélhetéssel. És meg kell óvnunk a természeti és környezeti értékeinket, mert ezek jelenthetik egy sikeres Magyarország alapját. Ezekre a célokra ez a kormányzati struktúra alkalmatlan, így az LMP nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP, az MSZP és a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 128 2018.06.04. 0:09  127-128

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr, megvárjuk a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 198 2018.06.04. 2:02  197-200

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Innovációs és Technológiai Minisztérium egyik feladata a Légügyi Hatóság felügyelete, amely részt vesz a magyarországi légtér felhasználásának és igénybevételi rendjének kidolgozásában, végzi a repülőterekhez kapcsolódó zajgátló védőövezetek kijelölését és kivizsgálja a légi közlekedésből eredő zajpanaszokat.A Liszt Ferenc repülőtér közelében élőktől, több ezer főtől tömeges és egyre elkeseredettebb lakossági panaszok érkeznek az éjjel-nappal elviselhetetlen zajterhelés, légszennyezés miatt, különösen a több hétig tartó pályazárak idején. Az állandó stressz és a krónikussá váló egészségügyi problémák mellett gyakori, hogy a fejük felett fel- és leszálló gépek légörvénye családi házak tetejét bontja meg, én magam is láttam ilyet, és a cserepek pedig lezuhannak a kertekre és az utcákra. Még a négy fal közé zárkózva is megfélemlítő a helyzet, eladni, cserélni pedig reménytelen, az ingatlanok is értéküket vesztik.

Önkormányzati és civil kezdeményezésből számos bírósági per indult, mert a zajterhelés-számítási módok nem tudják kezelni a lakosokat érő rövid idejű, de magas hangnyomásszintet okozó átrepülések kimagasló értékeit, az átlagolás ugyanis elfedi az egyes zajeseményeket. De ami még súlyosabb: a légügyi és a környezetvédelmi hatóságok még a hatályos környezetvédelmi követelmények betartását sem kérik számon, a reptéren még egyetlen környezeti hatásvizsgálat sem készült, évekig környezetvédelmi engedély nélkül működött, miközben folyamatosan bővíti a tevékenységét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmulasztott nyolc év után a tárca, illetve a Légügyi Hivatal milyen intézkedéseket tervez a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér környezetét érő terhelések csökkentése érdekében?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 234 2018.06.04. 5:05  233-236

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Május 22-én volt a biológiai sokféleség világnapja, és ez a nap 2015 óta a civilek kezdeményezésére a magyar természet napja. Ez a világnap emlékeztet bennünket arra, hogy 1992-ben született meg a biológiai sokféleség egyezmény, amely azt tűzte ki célul, hogy világszinten jelentős mértékben csökkenteni kell a biológiai sokféleség csökkentésének az ütemét. Bár az Európai Unió 2010-re vállalta, hogy megállítja a biológiai sokféleség pusztulását Európában, de sajnos ezekből a célokból semmi sem lett. A csökkenés nem állt meg és nem is mérséklődött. A helyzet komoly. Európa emlősfajainak, madárfajainak, lepkefajainak több mint 40 százalékát, az édesvízi halfajoknak pedig már több mint a felét a kihalás fenyegeti. És az is megdöbbentő, hogy olyan általánosan elterjedt fajok, mint például a növények beporzását végző méhek állománya a világ egyes területein oly mértékben lecsökkent, hogy ma már kézzel vagy drónok kikísérletezésével próbálják pótolni a beporzók tevékenységét, nagyjából tudjuk, hogy reménytelenül.

Hazánkban a biológiai sokféleségben a legjelentősebb veszteséget a természetes növénytakaró elpusztításával okoztuk. Az ökoszisztéma-szolgáltatások 90 százalékát már feléltük, a természetes növénytakaró az ország területének 2 százalékára korlátozódik.

A csökkenés oka az ember terjeszkedése a bolygón. Az emberiség egyre nagyobb területet foglal el a természettől mezőgazdasági, ipari, közlekedési, turisztikai és települési célokra. A túlterjeszkedés az egyre növekvő erőforrás-felhasználásban is megnyilvánul. Ugyanakkor a természetes növénytakaró felélése mellett a helyzetet súlyosbítja, hogy az emberiség olyan vegyi anyagokkal terheli a környezetét, amelyek közvetlenül mérgezők, mint például a növényvédő szerek, vagy közvetve vezetnek az élővilág károsodásához, mint például a legtöbb hulladék. Ez történik Magyarországon is.

Meg kellene végre érteni, hogy a biológiai sokféleség megőrzése nem valami széplelkűség, hanem az emberi élet fennmaradásának a záloga. Ha az élőlények veszélyben vannak a Földön, akkor mi is veszélyeztetve vagyunk. A biológiai sokféleség jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemzetközi kutatások az ökoszisztéma világméretű értékét a világ éves gazdasági kitermelésének közel a felére becsülik. De tudatában kell annak is lennünk, hogy ha nem lenne ökoszisztéma-szolgáltatás, akkor rövid időn belül halálra lennénk ítélve, mert elfogyna a levegőnk, mérgezettek lennének a vizeink, megszűnne az élet feltétele.

Az éghajlat stabilizálása, a levegő összetételének megőrzése, a víz jó minősége, az erőforrások újratermelése, de még egyedi életünk is a biológiai sokféleség függvénye. Ennek ellenére mindennapi életünkben egyáltalán nem kap figyelmet ez a kérdés, és azt is be kell vallanunk, hogy nincs elegendő politikai akarat a biológiai sokféleség védelmére, mindig a rövid távú gazdasági érdekek a fontosabbak.

Azt is tudnunk kell, hogy a biológiai sokféleség védelme a társadalom és a gazdaság egész rendszerén belül lehetséges csak, és nem tudható le egy elkülönített természetvédelmi szakpolitikával. Ráadásul idehaza még ezt a korlátozott hatáskörű intézményrendszert is rendesen megnyirbálták: nemzeti parkjaink, természeti értékeink az ökoturisztikának nevezett gazdasági tevékenység szolgájává szegődtek.

A természet és környezet védelmét a ma már Agrárminisztériumra, korábban Földművelésügyi Minisztériumra bízta a politika, vagyis mondhatni, hogy a kecskére káposztát. Ugyan az agrárium valóban terjedelmes kapcsolatban áll a biológiai sokféleség hatásmechanizmusát tekintve, de kétséges annak elvárása, hogy az alapjában véve gazdasági teljesítményelvárásokat szolgáló ágazat képes legyen önmagát korlátozni a biológiai sokféleség védelme érdekében.

Éppen ezért azt várjuk a kormánytól, hogy a biológiai sokféleség megőrzésével kezdjen el a súlyának megfelelően foglalkozni; integrálja a biológiai megőrzés megóvásának a szempontjait a különböző ágazati politikákba, és hozza létre ennek intézményrendszerét.

Emellett jelentős szemléletváltásra is szükség van. A biológiai sokféleség védelme nemcsak azért fontos, mert szép a természet, gyógyulni, megújulni lehet benne, hanem egyben nagyon komoly gazdasági kérdés is, és nem utolsósorban életünk alapja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 8 2018.06.05. 4:54  7-10

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma van a környezetvédelmi világnap, és ma zárul az európai fenntarthatósági hét. Az elmúlt héten Európa 30 országában közel ötezer eseményt szerveztek, amelynek a célja a fenntarthatóság lényegének, tartalmának megismertetése, népszerűsítése volt, valamint hogy konkrét fenntarthatósági projekteket mutassanak be. Magyarországon is több tucat rendezvény volt az elmúlt egy hétben. Nagyon fontos kezdeményezés, de látva bolygónk állapotát, ma leginkább 52 fenntarthatósági hétre lenne szükség egy évben. A mélyülő ökológiai válságot ma már mindannyian a bőrünkön érezzük, százéves melegrekordok dőlnek meg, utakat mos el hirtelen a ránk zúduló csapadék, a hazai piacok vegyszerezett, íztelen zöldségekkel vannak tele, a tengereken pedig műanyag szeméthegyek úsznak. Aszályok és árvizek váltják egymást kiszámíthatatlanul, a talaj gyorsan pusztul, és ha így marad a talaj használata, akkor egyes kutatások szerint 60 év alatt elfogy.

Ezek a sokasodó környezetvédelmi problémák jelzései annak, amitől a bolygónk és mi is szenvedünk, és ez sokkal több mint a környezetvédelem. A fenntarthatóság, ami az ökopolitika fő célja, ugyanis egy sokkal összetettebb kérdés. A környezet ügyét összekapcsolja a gazdasági és társadalmi kérdésekkel, egy rendszernek tekinti őket. A környezeti feltételek mára korlátossá váltak az erőforrások túlhasználata és a környezetünk elszennyezése miatt, ami a gazdaságtól a társadalmon át hatással van a globális és a lokális folyamatokra. A magyar kormányok súlyos adósságot halmoztak fel azzal, hogy a neoliberális, a piac mindenhatóságát hirdető, a jövőt felélő politikát hajtottak végre ahelyett, hogy a kiszámítható, fenntartható, hosszú távra tervező társadalom- és gazdaságpolitika mellett tették volna le a voksukat.

A Fidesz éppen ott folytatja, ahol az elődei abbahagyták. Folyamatosan a multinacionális cégek kegyeit keresi, akiknek egyetlen szempont a fontos: minél nagyobb profitra szert tenni, nem törődve azzal, hogy mit hagynak maguk mögött. Ráadásul nekik az olcsó betanított munkaerő kell, pedig a jövő kulcsa magas hozzáadott értékű…  a helyi erőforrások megőrzése és fejlesztése, a helyi gazdaságok megerősítése és nem utolsósorban az innováció. Ha a kormány komolyan venné a fenntarthatóság szempontjait, és eszerint tervezné a költségvetést, határozná meg politikája prioritásait, akkor néhány éven belül egy egészen más Magyarországon lennénk: csökkenne a szegénység, és stabilabb lábakon állna a gazdaság.

Az LMP mint ökopolitikai párt a gazdaságot a helyi vállalkozásokra építené. A hazai kis- és középvállalkozási szektor szervesen kapcsolódik a lokális gazdaságba, értékteremtő munkát végeznek, helyben teremtenek állásokat, és biztosan számíthatunk rájuk. Nem fogják elhagyni egyik napról a másikra az országot. Mi egy olyan helyi közösségekből álló Magyarországot szeretnénk, ahol minél nagyobb a helyben megtermelt javak aránya, és nem dél-amerikai és távol-keleti árukat vesznek a közeli városok bevásárlóközpontjaiban; olyan helyeket, ahol a helyi közösségek az ottani viszonyoknak leginkább megfelelő megújuló energiát használnak, jól szigetelt házakban és közösségi terekben, nem pedig orosz gázzal fűtik az utcákat, vagy drága és veszélyes atomenergiával működtetett klímák hűtik egyesek üvegpalotáit.

Tisztelt Országgyűlés! Hamarosan kezdődik a jövő évi költségvetés tárgyalása. Tervezzünk végre felelősen, érvényesítsük a fenntarthatósági szempontokat, amíg még megtehetjük. Bolygónkat folyamatosan túlhasználjuk, és el fog jönni az a pont, amikor már nem tudunk mit tenni. Egy bolygónk van, nem lehet olyan életmódot folytatni, amivel folyamatosan több mint másfél bolygónyi erőforrást használunk fel.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország jövője akkor biztosított, ha képesek vagyunk a szabadpiaci logika helyett felelősen gondolkodni; ha nem növelni akarjuk a társadalmi különbségeket, hanem csökkenteni; ha igazságos és jövőbe látó országot akarunk, és nem felélni a környezetünket. Mi egy olyan társadalomban kívánunk élni, ahol nem kevesek gazdagodnak meg sokak munkájából, hanem mindenkinek adott a lehetőség, hogy jobban éljen, mint az előző generáció. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 111 2018.06.05. 4:58  110-111

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Június 5-e a környezetvédelmi világnap 1972 óta. Minden évben más a világnap központi témája, a mostaninak pedig a műanyag-mentesítés, nem véletlenül. A műanyag és bomlásának termékei mindenhol jelen vannak, mennyiségük növekszik, és veszélyt jelent az élővilágra és az ember egészségére. Alig 70 éve kezdődött a műanyagok tömeggyártása, és ma már évi 8,3 milliárd tonna új, nem újrahasznosított műanyag termék jelenik meg a piacokon. A hulladéknak csak 9 százalékát hasznosítjuk újra, 12 százalékát elégetik, a maradék 79 százalék pedig szemétlerakókban, illetve a természetben, vizeinkben, tengerekben végzi. Éppen most olvastam, hogy egy cet gyomrából 80 műanyag zacskót szedtek ki. A hulladékká váló műanyag sorsát vizsgálva nem sok jóra számíthat az élővilág, köztük az ember. Ha így folytatjuk, 2050-re már több mint 13 milliárd tonna műanyag szemét halmozódik fel a szeméttárolókban és a környezetben, vagyis nagyjából a vizekben élő halak és az ott lebegő műanyagok súlya megegyezne. A műanyag hulladék, annak bomlási terméke mindenhol jelen van, veszélyezteti a vadvilág és az ember egészségét.A mikroműanyagok elnyelhetik a tenger felszínén lebegő szennyezőanyagokat, a felületükön kórokozókat szállíthatnak, vegyi adalékanyagokat hagynak hátra és beágyazódhatnak a szövetekbe. A műanyagok használatából  például autógumi, szintetikus ruhaszálak, festékek  vagy aprózódásából származó mikroműanyagok pedig bekerülnek az egész táplálékláncba és az ivóvizünkön keresztül közvetlenül a szervezetünkbe is. Műanyag van a tengeri teknősök több mint felének gyomrában, a tengeri madarakénak pedig majdnem mindegyikében. A mikroműanyag, vagyis a koncentrációja most a Földközi-tengerben a legmagasabb a világon, de mikroszennyezőkből álló új szemétszigetet fedeztek fel a Csendes-óceán déli részén is. Az óriássziget kiterjedése 2,5 millió négyzetkilométer, Magyarország 27-szer férne el rajta. A műanyag tartósan terheli a környezetet, hiszen még ahhoz is tetemes időre van szükség, amíg eltűnik a szemünk elől. A műanyag zsinórok például, a horgászzsinór 600, a műanyag palack 450, az alumíniumkanna 200, a műanyag zacskó 10-20 év alatt bomlik le, de még egy cigarettacsikk is 1-5 évig folytatja az utóéletét.

Sokáig és még ma is abban reménykedünk, hogy az újrahasználat, az újrahasznosítás megoldja majd ezt a problémát. Eddig Kínát tekinthettük az újrahasznosítás éllovasának, de úgy tűnik, ezt a remek üzletet Kína sem vállalja a jövőben. Kína ez évtől leállítja a hulladékimportot és sem papír-, sem műanyag szemetet nem lehet bevinni az országba. A tiltással a globális hulladéküzlet legnagyobb szereplője vállal önkorlátozást, ugyanis eddig Kína bonyolította le a világ hulladékfeldolgozásának 56 százalékát. A polietilén, a polisztirol és a PVC is tiltólistára kerül, a PET-palackok zúzalékát szállító hajók sem rakodhatnak ki a kínai kikötőkben.

A tényekkel szembenézve  mivel ennyi műanyagot lehetetlen újrahasznosítani, elégetni, eltemetni  nem marad más hátra, mint radikálisan csökkenteni a hulladékok mennyiségét. Reálisan nézve a kérdést, néhány műanyag és abból készült eszköz jelenleg pótolhatatlannak tűnik, viszont a legtöbb műanyag kényelmi termék teljesen felesleges.

A világnap jelszava: „Ha nem tudod újrahasználni, utasítsd vissza!” A civil környezetvédők politikai szándék hiányában a fogyasztókra bíznák, hogy a kényelmi műanyagokat visszautasítsák. Hiszik, hogy sokan visszautasítjuk majd ezeket a termékeket, tudatosan választunk vásárlásunkkor, nem éri meg majd a gyártásuk, és akkor a hulladék is kevesebb lesz. A szándék jó, de túl kevés. Az ilyen kezdeményezéseknek szükségük van politikai támogatásra, a jogszabályi környezet kiigazítására. Jól látható, hogy jelenlegi jogszabályaink elégtelenek ahhoz, hogy a hulladékáradatot megállítsuk. Tudható, hogy a probléma megoldása nem a probléma kezelése, hanem megelőzése.

Mivel a hulladék mennyisége és minősége a termelés és fogyasztás szerkezetétől függ, és a kultúrától, ezért a megelőzést is ezen a téren kell keresni. Ajánlom ezen a napon ezt a megoldást a kormány figyelmébe.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 10 2018.06.12. 5:01  9-12

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A környezet ügye eddig nem nagyon érdekelte a kormányt és sajnos Orbán Viktor miniszterelnök urat sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2010-ben megszüntették a Környezetvédelmi Minisztériumot, a környezetvédelem intézményrendszerét pedig rettentően meggyengítették. Nem véletlenül, mert csak így lehet a rövid távú gazdasági érdekeket mindig előbbre sorolni, mint az emberek egészségét védő környezetvédelmet. Kivétel persze akad, mint most is, de csak azokban az esetekben, amikor pénzről, sok pénzről van szó. Így talált a kormány új területet magának, ahol tovább gazdagíthatja a Fideszhez közel álló üzleti köröket, oligarchákat. Kár, hogy ezzel az elmaradott napenergia-szektorunk csapdába került. Magyarország az az ország, ahol a kedvező napenergia-adottságok ellenére kevesebb napelem működik, mint a borongós, ködös Skóciában. Magyarországon az egyszerű állampolgár napelemadóba, rekordmagas áfába és bonyolult adminisztrációba ütközik, amikor a háztetőre napelemet szeretne szerelni. Pedig okkal elvárhatnánk, hogy a kormány minden akadályt elhárítson a zöldenergia alkalmazása elől. Egyrészt azért, mert 2010-ben a választási programjukban ezt megígérték, másrészt pedig, ha energiafüggetlenséget, klímavédelmet, olcsó és tiszta energiatermelést szeretnénk, akkor a nemzetközi tapasztalatok szerint nincs jobb megoldás a megújuló energiánál.

A kormányzat célja viszont láthatóan nem az ország biztonságos és környezetkímélő energiaellátásának biztosítása, hanem sajnos a kormányhoz közel állók és a családtagok további gazdagítása. Csak ez ad magyarázatot arra a képtelen esetre, hogy közvetlenül a választások előtt, március 9-én egy korábban már felfüggesztett uniós támogatású napenergia-pályázatot egyetlen napra váratlanul újra megnyitottak, majd egy nappal később, 10-én le is zártak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki járatos a hasonló pályázatok világában, pontosan tudja, hogy a sikeres pályázást hosszas előkészületek előzik meg. Önmagában a pályázati eljárásrend 87 oldalnyi volt, a megfelelő pályázati dokumentáció összeállítása hónapokat igényel. Ez egy mindössze egyetlen napig élő pályázat esetében ki is zárja mindazokat, akik informális csatornákon nem értesültek előre arról, hogy egyszer majd eljön az a nap, amikor majd be lehet nyújtani az előre elkészített pályázatokat.

Érdemes megnézni, hogy kik részesültek támogatásban a cinikus módon kkv-energiahitelnek nevezett pályázaton. A cél, amit az Európai Unió az európai adófizetők pénzéből, hogy támogatást adjon ilyen pályázatokra…  nyilvánvalóan nem az, hogy a NER milliomosainak és milliárdosainak a vagyona tovább nőjön. Az EU a kis- és középvállalkozások számára szeretne tartósan olcsó és tiszta energiaforrásokat biztosítani. Sajtóinformációk szerint ez nálunk másképpen alakult, támogatáshoz jutott a furcsa pályázaton Tiborcz István, a miniszterelnök vejének egyik üzleti partnere, Pócs János fideszes országgyűlési képviselő családja, Szíj László, Mészáros Lőrinc jobbkezének egyik üzlettársa, valamint egy állami cég vezérigazgatója. Mindez még a magyar előírások szerint is szabálytalan volt, nemcsak a nyilvánvalóban bennfentes információk miatt, hanem azért is, mert a vonatkozó kormányrendelet szerint „a benyújtási lehetőség felfüggesztése vagy a felhívás lezárása csak az erről szóló döntés közzétételét követő harmadik naptól lehetséges”.

Ki a felelős ezért a botrányos pályázati programért? Első körben nyilván az azt kiíró nemzetgazdasági miniszter, aki akkor Varga Mihály volt, valamint a végrehajtó, a Magyar Fejlesztési Bank. De a valódi felelős természetesen az Orbán-kormány, amely az uniós támogatási lehetőségeket a megújuló energiaforrások használatának elterjesztése helyett a klientúrájának finanszírozására használja. A valódi kkv-k nem igazán érdeklik a kormányt, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt hetekben módosították a megújuló energia kötelező átvételéről szóló rendeletet, gyakorlatilag kizárva az 500 kilowatt alatti naperőműveket az engedélyeztetésből. Ez azért is elfogadhatatlan, mert sok tízezer önmagát és környezetét energiával ellátni képes család erős építőköve a stabil hazai gazdaságnak és társadalomnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 52 2018.06.18. 3:06  51-57

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ami néhány éve még tudományos körökben is csak a találgatás tárgya volt, mára tény. Még Orbán Viktor miniszterelnök úr is azt nyilatkozta, hogy Magyarországon közmegegyezés van afelől, hogy a klímaváltozás valóság és veszélyes dolog. Így van, de e folyamat megfékezéséért tenni is kell. Az emberi tevékenység jelentősen hozzájárul e folyamathoz. A globális együttműködés értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátását oly mértékben kell korlátozni, hogy ezáltal a Föld éghajlatának átlaghőmérséklete az ipari forradalom előtti időkhöz képest legfeljebb 2, de inkább csak 1,5 Celsius-fokkal emelkedhessen, különben az emberiség életesélye kerül veszélybe már a század végére.Magyarország kormányai hosszú évekig jól elvoltak annak tudatában, hogy a rendszerváltás után a nehézipar összeomlása következtében az üvegházhatásúgáz-, közte a szén-dioxid-kibocsátás jelentősen csökkent, így tudtuk tartani a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeinket. Ezért csak arra nem került sor, hogy a kihívásokra válaszolva, az ország fenntartható fejlődését szem előtt tartva sor kerüljön egy tudásalapú, dekarbonizált gazdaság kiépítésére, megfelelő energia- és közlekedéspolitikára.

Miközben számos országban a gazdasági növekedés mellett is sikerült a kibocsátáscsökkentés, a kormány az elmúlt években sorra negatív eredményt tud csak felmutatni. 2015-ig jól ment minden, a magyarországi ÜHG-kibocsátás 35 százalékkal mérséklődött 1990-hez viszonyítva, 2015-ben azonban fordulat történt. 2015-től évente átlagosan 5,6 százalékkal növekszik a szén-dioxid-kibocsátásunk, de az Eurostat legutóbbi, az EU-tagállamok 2017. évi energetikai eredetű szén-dioxid-kibocsátásairól szóló becslése szerint Magyarországon már 6,9 százalékkal nőtt a kibocsátás az előző évhez képest. Ezzel jelenleg a hatodik legrosszabb mitigációs teljesítményű tagállam vagyunk. Hozzá kell tenni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás emelkedése messze meghaladja a hazai GDP ez idő alatti 2-4 százalékos növekedési ütemét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen valós fordulat várható a gazdaság dekarbonizációja érdekében? Milyen intézkedéseket tervez, hogy a megújuló energiaforrások hasznosításának akadályozása helyett a megújulókat, a regionális önellátást, az érintett kkv-kat, önkormányzatokat és lakosságot ösztönző rendszer alakulhasson ki? Hogyan, mikor és milyen forrásból kívánják érdemben támogatni az épületenergetikai program megvalósítását, a közösségi közlekedés korszerűsítését? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 56 2018.06.18. 1:06  51-57

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. A választ nem tudom elfogadni. Csak halkan jegyzem meg, államtitkár úr, hogy ha a szén-dioxid-kibocsátásunk majd így nő, akkor nem lesz eladható kvótánk, hiába emelkedik a kvóta a nemzetközi piacon. Hazai szakértők szerint a szén-dioxid-kibocsátás növekedése három tényezőre vezethető vissza. Az egyik a tömegközlekedés, talán egyharmadban, részben azért persze, mert többet autózunk, de azért is, mert külföldről régi, nem megfelelő autókat hozunk be. A másik a lakossági fűtés. Itt érdemes megjegyezni, hogy 2015 előtt talán nagyobb arányú volt a tűzifa-felhasználás. Mivel a tűzifának óriási mértékben emelkedik az ára, ezért a lakosság vált, és inkább fosszilis tüzelőanyagot használ. A harmadik esetben pedig a GDP-növekedéssel összefüggő többletenergia. Ha nem akarjuk, hogy a szén-dioxid-kibocsátás továbbra is nőjön, célirányosan meg kellene nézni az okokat, és arra kell a választ megadni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 114 2018.06.18. 0:05  113-114

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárjuk a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 116-118 2018.06.18. 2:04  115-124

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 1970 és 1990 között a szórt azbesztet széles körben használták Magyarországon, többek között hő- és hangszigetelésre, tűzálló anyagként mind a lakó-, mind a középületek építésénél. De nagyon hamar kiderült, hogy egészségkárosító, súlyos légzőszervi megbetegedéseket, azbesztózist, tüdőrákot, végül halált okoz. Nincs olyan kis koncentráció, amely ne jelentene kockázatot akár 15-35 év lappangási idő elteltével.A környezetvédelemért és az egészségügyért felelős tárcák megbízásából ezért már 1999-ben megkezdődött a szórt azbesztet tartalmazó épületek országos felderítése, majd az azbesztmentesítési program kidolgozása és végrehajtása. A program az elmúlt nyolc évben azonban nem nagyon haladt, noha ma is felnőttek és gyermekek tízezrei élnek vagy dolgoznak szórt azbesztet tartalmazó, a nem megfelelő felújítás, az azbesztmentesítés hiánya miatt egyre veszélyesebbé váló épületekben, például Veszprém, Győr, Tatabánya lakótelepein vagy az Országos Széchényi Könyvtárban. Pedig Magyarországon is kötelező az az európai irányelv, amely szerint az azbeszt által okozott környezetszennyezést meg kell szüntetni.

Az országos hulladékgazdálkodási terv 2030-ra tűzte ki a mintegy 1,6 millió tonna, különböző formában előforduló azbeszt eltávolítását és szakszerű ártalmatlanítását. Az emberek egészsége érdekében azonban ezt előbbre kellene hozni.

Államtitkár úr, azt kérdezem: mikor és milyen állami segítségre, támogatásra számíthatnak az önhibájukon kívül ilyen veszélynek kitett állampolgárok és közintézmények? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 122 2018.06.18. 0:54  115-124

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Én szakértőktől azt hallottam, hogy azért ez egy nagyságrenddel kevesebbe kerülne, nem 300 milliárd forintba. Viszont, ha önök ilyen számot tudnak, nyilván szükséges ennek a felülvizsgálata. Viszont a több tízezer fiatal és gyermek nevében is azt kérem a tárcától, hogy mihamarabb történjenek lépések annak érdekében, hogy a következő évi költségvetésben már megjelenjenek azok a fedezetek, összegek, amelyek el tudnák ezt a programot indítani.Nyilván szükséges azért ahhoz, hogy megfelelő program elinduljon, ezen épületek felmérésének aktualizálása, a középületekre való kiterjesztése is, a megfelelő szakmai, építőipari mentesítési háttér kialakítása, valamint a tájékoztatás. Nagyon reméljük, hogy ezek a munkálatok nagyon gyors ütemben elindulnak. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 125 2018.06.25. 2:08  124-131

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A magyar gazdaság nem fenntartható, szinte teljes mértékben a nemzetközi gazdasági folyamatoktól, az autóipartól, a multinacionális vállalatok teljesítményétől és az uniós támogatásoktól függ. A gazdaság fenntarthatóságát, a sok lábon való állást a hazai kis- és középvállalkozások tudnák biztosítani, de ők az önök gazdaságpolitikájában jobb esetben is csak a multinacionális cégek beszállítói lehetnek. Az elmúlt években a kormány semmi érdemi lépést nem tett, hogy ez a helyzet megváltozzon, sőt növelték a függőséget, különösen az autóipartól. Pedig 2008 óta tudjuk, hogy az autóipar minden nemzetközi válság egyik első és legsúlyosabb áldozata. Miniszterelnök Úr!

A világgazdaság felett sötét felhők gyülekeznek, Matolcsy György a múlt héten nyilatkozta, hogy a gazdasági válság már itt van, itt kopogtat és nem csak majd lesz. Önök azt állítják, hogy mindenre felkészültek, hiszen megemelték a tartalékot. De ez az 55 milliárd forintos tartalékmegemelés válsághelyzetben semmire sem lesz elég, hiszen az adóbevételek akár több száz milliárd forinttal is csökkenhetnek. Igaz, van még százmilliárd forint céltartalék, de ezt tulajdonképpen az állami szféra béremelésére és a kórházak fejlesztésére tették félre. Természetesen félő, hogy ha a dolgok rosszabbul mennek, akkor nem lesz majd az állami alkalmazottaknak béremelése és kórházfejlesztés.

A következő kérdésekre szeretnék választ kapni miniszterelnök úrtól. Hogyan készülünk fel a gazdasági válságra? Készüle a kormánynak válságterve? Céljae a kormánynak, hogy csökkentse a magyar gazdaság függőségét az autóipartól? Tervezik-e, hogy a külföldi nagyvállalatok helyett inkább a magyar kis- és középvállalatokat részesítik előnyben? Válság esetén mi lesz az állami dolgozók beígért béremelésével és a kórházak fejlesztésével? Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 129 2018.06.25. 1:19  124-131

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Akkor nagyon remélem, hogy a miniszterelnök úr is itt lesz és részt fog venni a költségvetés vitájában, és akkor lehet ezekről a kérdésekről tényleg érdemi párbeszédet folytatni; mert egy költségvetés tulajdonképpen egy kormány gazdaságpolitikáját tükrözi.Emlékszem, miniszterelnök úr, talán 2015 végén volt, amikor csökkent az európai uniós támogatások bejövetele, a következő év első negyedében a GDP az azt megelőző év azonos időszakához képest csökkent. De az autóiparral az a probléma, miniszterelnök úr, hogy ha válság van, akkor először az emberek autót nem fognak venni. És akkor mit fogunk tenni, ha csak egy lábon állunk?

Mi nagyon szeretnénk, ha a kormány komolyan venné nemcsak szóban, hanem nagyon komoly gyakorlati támogatásokat is adna a hazai kis- és középvállalkozásoknak. Arra is emlékszünk, hogy egy multinacionális cég több mint tízszer nagyobb támogatást kap munkahelyteremtésre, mint egy hazai kis- és középvállalat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de arra is emlékszünk, hogy a nagyvállalatoknak 10 százalékkal csökkentették a társasági nyereségadót, 170 milliárdot hagyva a zsebükben, amíg a kis- és középvállalkozásoknak a minimálbér terhét kellett kigazdálkodniuk. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 108 2018.06.26. 5:14  97-112

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP a törvénymódosítással kapcsolatosan igen kritikus, és azt is ki kell mondanom, hogy mi bizalmatlanok vagyunk a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatallal kapcsolatban. Ugyanis az LMP már a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal létrehozását sem pártolta, nem értettetünk egyet azzal, hogy a kormány össze nem tartozó szakterületek felügyeletét egy nagy szervezetre bízza, egy nagy szervezetben hozza össze, illetve szakmai elvárások nélkül, kizárólag a politikai lojalitás alapján kiválasztott, leválthatatlan vezetőre. Mi azt gondoljuk, hogy az idő a mi félelmeinket igazolta, hiszen a példátlan hatalmú hivatal nem tudta megakadályozni, hogy az energia- és a közszolgáltatási szektor egyre nagyobb hányada kormányközeli oligarchák monopóliumává váljon, és az egymást követő piaci anomáliáknak sem tudta az elejét venni.

A legsúlyosabb piaci zavar természetesen a térfoglalás. Ma már Mészáros Lőrinc, illetve a kormányzati segítséggel nagyra növesztett MET is a legnagyobb piaci szereplőnek számít, és az a hivatal, amelynek a feladata a törvények szerint elsődlegesen a fogyasztók mind magasabb színvonalú kiszolgálásának biztosítása lenne, egyre inkább a fideszes gazdasági holdudvar érdekeinek a kiszolgálásával foglalkozik. Ebbe az irányba mutat sajnos a mostani törvénymódosítás is.

A hivatalra vonatkozó jogszabály átírásának van egy fogyasztóvédelmi lába, legalábbis papíron, hiszen a gyakorlatban rendre azt láttuk, hogy ezeket a jogosítványokat inkább a pártbarátok és üzletfelek helyzetbe hozására, a valódi üzleti szereplők kiszorítására használják fel. Új lehetőségként megjelenik a szabályozásban a közérdekű igény érvényesítése, fogyasztói ügyek és problémák, illetve szolgáltatók okozta sérelmek kezelésére. Ennek nyomán a hivatal saját jogon, peres úton tud majd érvényt szerezni a fogyasztói érdekeknek, ám tudjuk jól, hogy ez egy kétélű fegyver, mert ez az új eszköz a piaci szereplők ellehetetlenítésére is alkalmas lehet. Tehát ezzel óvatosan kell bánni.

Súlyos kifogásaink vannak, hasonlóan az ellenzéki társainkhoz, a hivatal munkatársainak bérezésére vonatkozó szabályok átírásával kapcsolatban. A kiemelt önállóságú Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal dolgozói kikerülnének a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozás alól, ami a képesítési követelmények fellazításán túl a jövedelmüket is érinteni fogja.

(13.30)

Felső plafon nélkül kereshetnek gyakorlatilag bármennyit, mindenképpen a jelenlegi jövedelmük többszöröséhez juthatnak hozzá anélkül, hogy ezért a kiugró bérért valamilyen jól körülírt szakmai teljesítményt kellene nyújtaniuk. A kormányzati érvelés szerint a versenyszféra, azon belül is a hivatal által felügyelt szakterületek magasabb bérei miatti agyelszívó hatást kellene ilyen módon kompenzálni.

Az LMP nem tud azonosulni ezzel a megközelítéssel. Ha a kormány attól fél, hogy a hivatal tisztviselői átülnek az energiaipar vezető pozícióiba, akkor hozza meg végre azokat a rég várt összeférhetetlenségi és forgóajtószabályokat, amelyek az ilyesfajta káros szakembervándorlást lehetetlenné teszik. A közelmúltban készült egy európai felmérés az energiaiparban tapasztalható forgóajtó-jelenségről, amely Magyarországot éppen az indokolt korlátozási hiánya miatt a legrosszabb példák között említette. Magyarországon ugyanis előfordulhat, hogy valaki az egyik hónapban még a parlamentben hozza a törvényeket, a következő hónapban az állami hatóság nevében bírságol, rá egy hónapra pedig az egyik szabályozott cég vezetői székében ül. Ha tehát hozzányúlnak a szabályozáshoz, nem a bérplafont és a szakmai követelményeket kell eltörölni, hanem elő kell írni olyan időintervallumokat és egyéb korlátokat, amelyek megakadályozzák a hasonló összeférhetetlen helyzetek kialakulását.

Tartunk tőle, hogy az Orbán-kormány az eddigieknél is hangsúlyosabban fideszes káderparkolóként kívánja használni a hivatalt. Minderre feltehetően onnan lesz pénz, hogy a felügyeletidíj-befizetésekből a jövőben 40 százalék helyett csak 30 százalék menne be a központi költségvetésbe, és a beszedett bírságokat is magukra költhetnék, mintegy 200 millió forintnyi közpénzt költve az indokolt költségvetési kiadások helyett pártkáderek javadalmazására. Ezt az LMP nem kívánja támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 124 2018.06.26. 4:43  113-128

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány immár harmadjára fut neki az atomenergia engedélyezését, törvényi garanciáit rögzítő előírások fellazításának. Az előző két esetben bebizonyosodott, hogy a kormányzati tervek a nukleáris biztonságot veszélyeztették, ezért a fideszes kabinetnek visszavonulót kellett fújnia.Sajátos helyzet, amikor az Európai Bizottság kénytelen megvédeni a magyar állampolgárokat a saját kormányuk felelőtlenségétől, de pontosan ez történt. Mivel az orosz Roszatom nem képes teljesíteni az európai és a magyar biztonsági előírásokat, önök rendre megpróbálják a hazai jogszabályokat az orosz fél teljesítőképességéhez igazítani. Ez pontosan olyan, minthogyha azt mondanák, hogy ez a hibás vagy rossz vagy régi autó már kétszer megbukott a műszaki vizsgán, írjuk át a szabályokat, és akkor legközelebb már fék nélkül is át tud majd menni a vizsgán. Nem gondolom, hogy ez lenne a helyes irány. Különösképpen elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az atomenergia-iparban veszik elő újra a szokásos trükközést.

Az LMP a korábbi esetekben is azt a véleményt képviselte, és azt képviseljük most is, hogy ha a Roszatom túlságosan szigorúnak tartja az európai és magyar nukleáris szabályozást, akkor két választása van: vagy összeszedi magát és megpróbál felnőni a feladathoz, vagy pedig kivonul erről a piacról.

Oroszország, illetve a volt Szovjetunió területén több súlyos atombaleset volt, mint Nyugat-Európában összesen, ez nem azt mutatja, hogy Magyarországnak a nukleáris engedélyezésben az orosz gyakorlatot, az oroszországi sztenderdeket lenne érdemes átvennie.

A mostani módosítási javaslatban két súlyosan aggályos pontot látunk: mindkettő a szakértői részvételre vonatkozik. A törvényszöveg szerint az engedélyezési eljárásban szakértői szervezet lehet minden olyan szervezet, amely a szakérteni kívánt területen legalább egy szakértőt foglalkoztat, bármilyen jogviszonyban. Azt viszont nem korlátozza semmi, hogy egy szakértő hány szervezetnek dolgozhat, vagyis tetszőleges mértékben lehet növelni az engedélyezési eljárásba bevonható szakértői szervezetek számát anélkül, hogy akár eggyel is több szakértő lenne az országban.

A módosítás lehetővé teszi, hogy tetszőleges szá-mú szakértői szervezet húzzon javadalmat a tervezett bővítés engedélyezéséből. Már előre látjuk, ahogy Mészáros Lőrinc cégbirodalmában szaporodni kezdenek a szakértéssel foglalkozó vállalkozások, ugyanarra a ma is meglévő szakértői bázisra támaszkodva. Ráadásul a szöveg nem írja elő, hogy annak az egyetlen szakértőnek, aki akár több tucatnyi szakértői szervezet közreműködését is legitimálhatná a jövőben, ténylegesen is részt kell vennie a szakértésben; ez így nem elfogadható.

A másik aggályos elem is hasonló problémákat vet fel. A független szakértő kirendelésének szabályait a kormány egyszer már átírta, így most a független szakértői véleményt már a kérelmező, vagyis a Roszatom, illetve annak alvállalkozója is becsatolhatja az engedélykérelemhez. Már ez is hatalmas könnyítés, hiszen az engedélyes hozhatja magával a saját fizetett szakértőjét, ami alapvetően megkérdőjelezi a hatósági eljárások függetlenségét.

Most azonban a kormány az eddig meglévő összeférhetetlenségi szabályokat is igyekszik kiiktatni. Míg eddig létezett gazdasági kapcsolatokból, illetve alá-fölé rendeltségből adódó összeférhetetlenség is, mostantól csak a tulajdonosi vagy a rokoni kapcsolat számít, vagyis a magyar szakértői bázis szűkösségét figyelembe véve, nem lesz olyan magyar mérnök, illetve szakértői szervezet, akinek a megbízása a jövőben bármilyen törvényes ok miatt összeférhetetlennek bizonyulna.

Bár Kepli képviselőtársam feltételezte, hogy majd most mindegyik ellenzéki párt  bizonyára gondolt az LMP-re  ki fogja fejteni a paksi bővítéssel kapcsolatos érveit, hogy miért nem, ezt most nem teszem, elhalasztom legközelebbre, viszont ezen oknál fogva sem és az aggályaink miatt a szakértői változtatással kapcsolatban az LMP nem tudja támogatni a módosítást. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 68 2018.06.28. 21:33  1-134

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hétfőn az azonnali kérdések órájában arra kívántam felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy a gazdasági válság itt van, itt kopogtat, mint ahogyan Matolcsy György is jelezte, miközben a költségvetésben nem látszik, hogy erre felkészülnénk, és a költségvetés nem tartalmaz intézkedéseket, hogy ezt majd hogyan fogjuk kezelni.Nagyon kevés meggyőződésünk szerint az, hogy a tartalékot 50 milliárd forinttal akarja a kormány megemelni, illetve hogy van 100 milliárd forint céltartalékként, amit egyébként az állami szféra bérfejlesztésére és kórházfejlesztésre szán a kormány.

Azt is kiemeltem, hogy a magyar gazdaság nagyon sérülékeny, kevés lábon áll, és hogy a gazdasági stabilitást csak a sok lábon állás tudja biztosítani.

Kérdéseimre azt a választ kaptam miniszterelnök úrtól, hogy ezeket a kérdéseket a költségvetés kapcsán kellene megvitatni és megbeszélni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr és a költségvetésért felelős miniszter nem vesz részt az érdemi vitában.

Fontos lenne, különösen egy válságnak a kapujában, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai, társadalompolitikai és környezetpolitikai kérdésekben konszenzus legyen, mert egy nehéz gazdasági helyzetben csak így lehetne úrrá lenni a problémákon.

Tisztelt Ház! A rendszerváltás óta bal- és jobboldali kormányok váltották egymást, abban azonban mégsem volt különbség, hogy a költségvetés tervezését a szűklátókörűség jellemezte. Minden kormány folyamatosan a GDP-növekedést hajtotta, minthogyha ez lenne egy sikeres társadalomban az egyetlen mérőszám, eközben pedig nem érdekelte, hogy az emberek szinte éhbérért dolgoznak a multinacionális vállalatok gyáraiban, és az sem érdekelte, hogy a beruházásokat hitelből finanszírozták, és így felélték gyakorlatilag a jövőt.

Nem foglalkoztak azzal sem, hogy a környezetkárosítás gyorsabban nő, mint a gazdaság. Erre példa az, hogy az elmúlt években 4 százalékos volt a gazdasági növekedés, de eközben több mint 5 százalék volt a szén-dioxid-kibocsátás. Vagyis a gazdasági növekedés mindig fontosabb volt, mint az, hogy csökkennek-e a társadalmi különbségek, vagy nő a környezetszennyezés.

A korábbi kormányok  és ebben a Fidesz sem különbözik  folyamatosan feláldozták a jövőt. Pedig nem kell ahhoz zöldpárti politikusnak lenni, hogy felismerjük: az ipari forradalom óta folyamatosan gyorsuló mértékben használjuk túl a környezetünk adta lehetőségeket. Ma a bolygó természeti erőforrásainak mintegy másfélszeresét használjuk el, teljesen egyértelmű, hogy ez így fenntarthatatlan, és hogy közös felelősségünk van abban, hogy mérsékeljük, illetve visszafordítsuk ezeket a drámai folyamatokat.

(15.00)

A 2018. (sic!) évi költségvetés a fenntarthatatlanság költségvetése. Ahelyett, hogy a kormány mindent megtett volna, hogy irányt váltson mind a gazdaság-, mind a társadalom-, mind a környezetpolitikájában, inkább felgyorsítja a folyamatokat a rossz úton.

A magyar társadalom egyre távolodik a fenntartható fejlődés lehetőségétől. Holott a fenntarthatósági célkitűzések irányába való haladás, amit az ENSZ 2015-ben elfogadott, ma már diktátum, mert olyan gyorsan szakadnak szét a társadalmak, olyan gyorsan nő a szegénység a világban és olyan gyorsan emésztjük föl a természeti erőforrásokat, hogy nemcsak a mai fiatal nemzedék jövőjét éljük fel, hanem az idősebb korosztálynak is kockára tesszük a nyugodt időskori életét.

A jövő évi költségvetésnek és adópolitikának olyan gazdaság-, társadalom- és környezetpolitikát kellene szolgálnia, amely irányt vált és a mai fenntarthatatlan folyamatokat megfordítja.

Tisztelt Ház! Valóban itt lenne az ideje, hogy lefolytassuk azt a vitát az Országgyűlésben, hogy melyek a fenntarthatóság kritériumai, és hogy ezeknek a költségvetésben miként kellene megjelenniük. Az LMP biztos abban, hogy a fenntartható gazdaság stabil, éppen ezért sok lábon áll, elsősorban a hazai erőforrásokat használja és fejleszti, azokat fenntartható módon használja, és ami nagyon fontos, a helyi gazdaság megerősítését segíti elő. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a magyar gazdaságnak óriási a függése a világgazdasági folyamatoktól, a multinacionális vállalatok teljesítményétől, az autóipartól, a külső energiától és nem utolsósorban az uniós támogatásoktól. Nem lehet kérdés, hogy ezt a függést lazítani kell.

A társadalompolitikára áttérve pedig azt kellene tudomásul vennünk, hogy a társadalompolitikában érvényesíteni kellene a társadalmi igazságosság elvét, a szegénység csökkentését, a társadalom szétszakításának megállítását és nyilvánvalóan az emberek jobblétét. Nyilván olyan bérezésre, oktatásra, egészségügyre van szükség, ami tisztességes emberi életet biztosít mindenki számára.

A fenntartható környezetpolitika célja az egészséges emberi környezet biztosítása és a természeti erőforrások fenntartható használata, a természeti értékek megőrzése. Sajnos napjainkra olyan mértékben túlhasználtuk a környezetünket és szennyeztük el, hogy azt is látni kell, hogy ez ma már a gazdaság fejlődésének a korlátja.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés tervezete azt is bizonyítja, hogy a kormány nem sokra becsüli a környezet- és természetvédelem feladatait, és nem tesz elegendő lépéseket ezeknek a feladatoknak a megoldása érdekében. Hiányzik a költségvetésből az a megközelítés, hogy a környezeti szempontokat integrálja a természeti erőforrásokkal gazdálkodó, illetve a környezetre hatást gyakorló ágazati gazdasági tevékenységekbe, beleértve az olyan horizontális ügyeket is, mint az adó- és támogatáspolitika, beleértve az EU-források értelmes felhasználását is.

E tekintetben a kormány teljesítménye nemcsak elégtelen, hanem egyenesen káros. Nem csupán az adópolitikája hibás abban, hogy a munkát túladóztatja, miközben a környezethasználat és környezetterhelés utáni adók gyakran csak jelképesek, hanem a támogatás- és fejlesztéspolitikája, az energia- és agrárpolitikája is összességében kifejezetten káros hatású a környezetre, felélve ezzel a jelen és a jövő generációk esélyeit.

A közösségi közlekedés fejlesztéséhez való hozzáállása pedig szinte példa nélküli a világ fejlettebb felét tekintve.

A költségvetési táblákat áttekintve még a klasszikus környezet- és természetvédelem, vízügy témakörének a finanszírozása is igen szűkös, nem beszélve az innováció, az új kihívásokra választ adó programok, mint például az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezeti kutatások támogatásáról, a környezeti nevelés és szemléletformálás témaköreiről. A környezeti adatok gyűjtése és értékelése is kritikán aluli feltételek közé zuhan, márpedig jó diagnózis nélkül a problémák nem orvosolhatók megfelelően.

Halaszthatatlan volna egy, a kor kihívásait megválaszolni tudó természetierőforrás-gazdálkodás, az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme és helyreállítása, köztük például a vízkészletek jó ökológiai állapotának elérése, bölcs hasznosítása, a talajmegújító mezőgazdaság, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése. Azt is észre kell venni, hogy a kormány alig szán forrásokat a környezetikár-mentesítésre, vízvisszatartásra, természetvédelemre, energiahatékonyságra. Alig van nyoma a levegőtisztaságot javító, a zaj- és rezgéscsökkentő, az allergiakeltő pollenterhelés csökkentését szolgáló forrásoknak.

Ezzel a kormány így vagy úgy, de a magyar lakosság millióinak egészségét veszélyezteti és rontja életminőségét. Gondoljunk csak bele, csupán az azbesztmentesítési program és az országos környezetikár-mentesítési program végrehajtásának kormányzati megakasztása sok ezer ember életét veszélyezteti.

Tisztelt Ház! A kormány közel 140 milliárd forintot kíván elkölteni egy olyan nukleáris beruházásra, amely meggyőződésem szerint fölösleges, káros, ártalmas a környezetre és az emberi egészségre. Ráadásul a szokásos trükközéssel, az adófizetőket megtévesztve próbálnak pénzt biztosítani az évszázad legkártékonyabb projektjére. A Paks II. projekt tőkeemelésére szánt 106 milliárdon túl még mintegy 33 milliárdot égetnének el a virtuális atomerőmű-bővítésben, csak éppen ez utóbbi tételt a költségvetési tervezet csalárd módon Közép-Duna menti térfejlesztési feladatok címszó alá rejtette el a beruházás úgynevezett kerítésen kívüli feladataira.

Ezzel a tétellel több probléma is van. Egyrészt a beruházási szerződés titkosítása miatt még az országgyűlési képviselők sem tudják, hogy pontosan mit kell felépíteniük az oroszoknak, így tetszőleges mértékben háríthatnak át feladatokat és költségelemeket a magyar államra. Másrészt, amennyiben a költségvetési tervezetben látszó arányok valósak, és a kerítésen kívüli feladatok nagyjából egyharmadával növelik a paksi bővítés számláját, akkor teljességgel hamis az a kalkuláció, amelynek alapján a bővítés megtérülését kiszámolták. Vagyis a projekt durván veszteséges lesz.

Az LMP ezt a pénzt másra költené. Mi azt szeretnénk, ha az állam egy bizonytalan sorsú és indokolatlanul drága orosz atomerőmű felépítése helyett inkább a magyar családokat támogatná abban, hogy elvégezhessék otthonaik energia-korszerűsítését. A Paksi Atomerőmű árából minden magyar család kaphatna 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást egy komplex energiahatékonysági felújításra. A hőszigetelés, a nyílászárók cseréje és a fűtés korszerűsítése révén a háztartások energiafogyasztását és rezsiszámláját a felére lehetne csökkenteni.

Ha ez országos léptékben megvalósulna, az kiválthatná egy új alaperőmű felépítését, függetlenítené az országot az energiaimporttól, komfortosabbá és értékesebbé tenné a hazai lakásállományt, és munkahelyek tízezreit hozná létre. Ha a kormány mindezen előnyökről lemond Vlagyimir Putyin és a Roszatom kedvéért, azt a politikát az LMP semmilyen formában nem tudja támogatni.

A költségvetés más környezetvédelmi problémákra is ráirányítja a figyelmet. Ha a kormányon múlik, tovább folytatódik a hazai hulladékgazdálkodás vesszőfutása. Ez a folyamat az Orbán-kabinet 2010-es hivatalba lépésével kezdődött, államosítással és az állami árszabályozás bevezetésével folytatódott, ma pedig ott tartunk, hogy az ország összes hulladékos közszolgáltatója veszteséges. Települések sokasága marad átmenetileg vagy tartósan megfelelő hulladékkezelés nélkül.

A nem megfelelően működtetett hulladéklerakó környékén élőket fojtogatja a bűz, ugye, ezt hallottuk itt az elmúlt napokban, hetekben, Hatvan környékén, ugyanakkor a szelektív gyűjtés és a hulladékhasznosítás teljesítménye immár az Eurostat adatai szerint is évről évre csökken. És mindez egyre többe kerül az adófizetőknek.

Jövőre 3 milliárd forinttal szánnak többet annak a hulladékos szektornak a finanszírozására, amelyben az önök ámokfutásának megkezdése előtt minden jobban működött, és ahol jelenleg az állami kukaholding még a számlák kiállításának feladataival sem tud megbirkózni.

(15.10)

Eközben ugyanakkor az állam olyan kulcsfeladataira nem jut pénz, mint a környezeti nevelés, a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek támogatása vagy a már ismert környezetrombolások utáni kármentesítés.

Nevetséges összeget biztosít a költségvetés az évente több ezer idő előtti halálesetet és több százezer megbetegedést okozó PM10-es szennyezés elhárítására, amely miatt immár két kötelezettségszegési eljárás is folyik a magyar kormány ellen.

Az LMP szerint az állam elsőrendű feladata az egészséges környezethez való állampolgári jog biztosítása. Csak olyan költségvetést tartunk elfogadhatónak, amely a környezet és az egészség megóvását, a fenntarthatóságot és a jövőt szolgálja. Az Orbán-kormány költségvetése a környezeti javak feléléséről, a természeti értékek elherdálásáról szól. Ebben az LMP nem kíván szerepet vállalni.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor mi, zöldek a fenntarthatóságról beszélünk, legalább annyira értjük ezt a társadalomra, mint a környezetre. Nem véletlenül, ahogy a környezet esetén is a harmóniára, egyensúlyra kell törekedni, hasonlóképp egy társadalom is csak akkor működik jól és fenntartható módon, ha a társadalom szöveteit a rendelkezésünkre álló forrásokkal és energiával nem hagyjuk szétszakadni. Sajnos a rendszerváltás utáni magyar társadalmat éppen ez utóbbi folyamat jellemzi. Egyre gyorsuló ütemben szakad szét, méghozzá egyre több szinten. Nőnek a regionális különbségek, nyílik az olló a városban és a falun, a diplomát szerzők és a középfokú végzettségűek között, és nem csökkennek a különbségek a nők és férfiak között sem. Egyre többen csúsznak le, és szűkül az a kör, amelynek nő az életszínvonala és gazdagodik. A bérválságot egyáltalán nem tudta a kormány kezelni, így folytatódik az elvándorlás Magyarországról. Bár a kormány a családi adókedvezményeket növelte, de azt figyelmen kívül hagyja, hogy az első gyermek vállalása is nagyon komoly gondot okoz. Ráadásul a kormány a családi pótlékot kilencedik éve nem emelte, így a családi pótlék reálértéke mára mintegy harmadára csökkent. Az oktatás és az egészségügy színvonala folyamatosan romlik, ami végső soron megint oda vezet, hogy a szegényeknek gyenge, rossz minőségű szolgáltatás jut, míg a gazdagok meg tudják fizetni a jó oktatást és egészségügyet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bérválságnak számos oka van. Egyfelől az előző kormányoktól öröklött és továbbvitt rossz gyakorlat, amely a béreket alacsony szinten tartotta, másfelől pedig a Fidesz-kormány elfogadhatatlan egykulcsos adórendszere. A mostani béremelés tipikus példája a tűzoltásnak, annak, hogy a kormány belátta, tarthatatlanná vált a bérválság, amin változtatni kell, de nincs mögötte átgondolt tervezés, nincs mögötte megfelelő stratégia. Ez a fizetésemelés a fokozódó és egyre súlyosbodó munkaerőhiány következménye. Éppen ezért tartós megoldást nem fog jelenteni, hiszen a strukturális okok változatlanok. Amíg a kormány kitart az egykulcsos adó mellett, amivel a munkavállalók túlnyomó többsége rosszul jár, addig tovább fog nőni a dolgozói szegénység.

Ennek igazolására tudom hozni, hogy a napokban jelent meg egy friss OECD-kutatás, amely a tagországok átlagfizetéseit hasonlította össze vásárlóerő-paritáson, ebben pedig az utolsó előtti helyre került Magyarország. A fejlett gazdaságú országok között csak a mexikóinál ér többet a magyar átlagfizetés, ami  azt gondolom, mindenki érzi  döbbenetes adat, ugyanakkor elég egyértelműen mutatja, miért vándorolnak ki tömeges mértékben a magyarok Nyugat-Európába. Az LMP számára a bérválság felszámolása nem tűr halasztást. A lehető leghamarabb le kell cserélni az egykulcsos adót egy sávos, háromkulcsos, igazságos adóteherre, ahol a minimálbér adómentes, és az átlagbér háromszorosáig mindenki jobban jár.

Szeretném most itt aláhúzni és elmondani, hogy ez nem adónövelést jelent, mint ahogy nagyon sokszor válaszképpen megkaptuk itt. Hogy többkulcsos személyijövedelemadó-rendszert vezetünk be, ez nem adóemeléssel jár. Ez csupán azt jelenti, hogy a magasabb jövedelműek fognak többel hozzájárulni a közfeladatokhoz, az alacsonyabb jövedelműek pedig többet vihetnek haza.

Sajnos a szegénységnek nem csak a dolgozók vannak kitéve. Olyan országban élünk, ahol egy ledolgozott élet sem jelent garanciát a békés és boldog öregkorra. A statisztikák szerint mintegy 70 ezer nyugdíjas kap 50 ezer forint alatti ellátást, és további több százezer nyugdíjas él a szegénységi küszöb, illetve a létminimum alatt. Idetartoznak például azok is, akik évtizedeken át ápolták fogyatékossággal élő hozzátartozójukat, ami után 50 ezer forint körüli nyugdíjat kapnak.

Az LMP többször kezdeményezte, hogy a jelenleg 28 500 forintos minimálnyugdíj összegét 50 ezer forintra emeljék, ami egyébként szintén nagyon-nagyon kevés. Ezt is látni kell mindenkinek, hogy 50 ezer forintból sem lehet ma Magyarországon megélni. Azt is kezdeményeztük, hogy az ápolást pedig tegyék minimálbért fizető munkaviszonnyá, ám a kormány ezt is mindannyiszor elutasította. Sajnos a minimálnyugdíj 50 ezer forintra emelése a 2019. évi költségvetésből is hiányzik, de az LMP módosító javaslatként benyújtotta. Nagy érdeklődéssel várom, hogy majd hogyan fognak önök erről dönteni, vajon ezt a módosítónkat meg fogják-e szavazni. Ha nem szavazzák meg, ajánlom mindenkinek, próbálják ki legalább néhány hónapig, hogy ekkora összegből éljenek meg.

A nyugdíjrendszer kapcsán sajnálatosan ritkán beszélnek arról a kettős egyenlőtlenségről, amit a nemi különbségek okoznak. Az LMP számára a nemek egyenlősége különösen fontos, ennek pedig egy igazságos és fenntartható nyugdíjrendszerben is meg kell jelennie. Ma ugyanis azt látjuk, hogy a nők nyugdíja 14 százalékkal marad el átlagosan a férfiakétól, vagyis a nők munkaerőpiaci hátránya, a munkaerőpiacról való sokéves kiesés, valamint a bérhátrány a nyugdíjban is megmutatkozik. Mindeközben azonban tudjuk azt, hogy a férfiak sokkal rosszabb egészségi állapotban érik el a nyugdíjkorhatárt, és sajnos fiatalabban halnak meg.

A tisztességes nyugdíjas élet feltétele az is, hogy a nyugdíjak megőrizzék az értéküket. A nyugdíjas-inflációnál súlyozottan kellene figyelembe venni mindazokat a kiadásokat, amelyekre jellemzően többet költenek a nyugdíjasok. Ilyenek a gyógyszerek, az alapélelmiszerek vagy a háztartási energia. Az LMP szerint a nyugdíjas-infláció, a nyugdíjas fogyasztói kosár szerint kellene emelni a nyugdíjakat ahhoz, hogy azt mondhassuk, a nyugdíjak megőrizték a vásárlóértéküket.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés egy szétszakadó, fenntarthatatlan Magyarország garanciája. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, képviselőtársaimat, hogy az LMP módosító javaslatait egy igazságosabb, fenntarthatóbb költségvetés felé támogassák és fogadják el. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 74 2018.06.28. 1:34  1-134

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A mai vitában többször elhangzott kritika az alsóbbrendű utakkal kapcsolatban. Muszáj megszólalnom, és úgy érzem, muszáj nekem is azt mondani, hogy elfogadhatatlan az, hogy a kormány az alsóbbrendű utaknak a javítására szánt pénzösszeget csökkenti. Nemcsak az alsóbbrendű utak kérdését teszi ez komolytalanná, hanem én azt gondolom, ezzel azt is kifejezi, hogy nem igazán számít a kormánynak a vidék, nem igazán számít a helyi fenntarthatóság. Ahhoz, hogy az emberek ott maradjanak és ne vándoroljanak el vidékről, a vidéki kistelepülésekről, ehhez biztos, hogy a helyi gazdaságot erősíteni kell, és biztos, hogy az alsóbbrendű utakkal biztosítani kellene a kisebb települések egymás közötti vérkeringését. Ez biztos, hogy nem fog sikerülni.

Sajnos minden hétvégén szembesülök azzal, hogy milyen tragikus állapotban vannak az alsóbbrendű utak. Képesek voltak arra, hogy most csak a nyár közepén egy négy kilométeres alsóbbrendű utat, amin már nem lehetett közlekedni, biciklivel sem, életveszélyes, most kátyúzták ki, de a kikátyúzás is azt jelenti, hogy olyan dimbes-dombos lett az a négy kilométeres útszakasz, hogy gyakorlatilag járhatatlan.

Én azt gondolom, ha a kormánynak fontos a vidék, ha fontosak a helyi emberek, ha fontos az, hogy a vidék ne haljon meg, akkor az alsóbbrendű utakra sokkal nagyobb összeget kellene biztosítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 222 2018.07.02. 3:12  215-236

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztésben szereplő törvénymódosítás eredeti célja, ami igazán nem volt túlzó, de a városépítészetet a maga komplexitásában kezelő sem, az volt, hogy a hazai településeinken ne lehessen 65 méternél magasabb épületet, toronyházat építeni. E törekvés mellett sok érv szól, többek között hazai településeink építészeti hagyományai, amelyek révén több ízben világörökségi elismerést vívtunk ki, továbbá biztonsági megfontolások, gondoljunk csak a londoni toronyházakra, az egy éve tomboló tűzvész áldozataira vagy a 80 méteres pécsi magasház és bontása kálváriájára. A javaslat ugyanakkor egy súlyos problémahalmazra hívja fel a figyelmet, mégpedig városaink fejlesztésének koncepciótlanságára, a lakosság valós igényeinek és a várostervezési szakmai szervezetek javaslatainak teljes figyelmen kívül hagyására, a közösségi részvételre épülő tervezés hiányára, a politika érzéketlenségére és kihátrálására a lakosság jelen és jövőbeni jólétét, a városok és falvak élhetőségét valóban szolgáló döntések mögül, miközben egyes kivételezett beruházók, befektetők érdekei korlátok nélküli érvényesítésének, beruházási ámokfutásának lehetünk tanúi.

Eközben világszerte az a fő cél, hogy élhető, fenntartható városok legyenek. Sajnos, Magyarországon ennek nyoma sincs, az ideomló EU-támogatások ellenére sem, mert a presztízsberuházások elszívják a forrásokat a közérdekű városrehabilitációs munkák elől. Nem a főváros, nem a kerületek, végképp nem a helyben élők döntenek a településfejlesztés és -rendezés kérdéseiben, azok magasabb politikai fórumokon dőlnek el.

Mi azt szeretnénk, ha a kormány végre olyan tervezeteket hozna a Ház elé, amelyek lényege, hogy a kormány partnerként tekint a lakosságra, a helyi közösségekre, önkormányzatokra és szakmai szervezetekre. Szükséges még, hogy ehhez a jogi és intézményi feltételeken túl  például a hatóságok függetlenségének biztosítása, a kiemelt beruházások törvényben előírtak alóli mentességének megszüntetése  a források megfelelő biztosítása is társuljon. A tervezethez ráadásul olyan módosítók érkeztek, amelyek a toronyház megengedhető szintjét 90 méterre emelnék; ez körülbelül 30 emeletes toronyházat jelent, és a sport-, kulturális, nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetében ez alól rögtön felmentés is adható.

A Gazdasági bizottság sajnálatos módon támogatta azt a módosítót, hogy 90 méterre emeljék a megengedhető szintet. A Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbsége kisebbségi véleményében nem támogatta a módosítás elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 18 2018.07.03. 5:10  17-20

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltást követően elég hamar kiderült, hogy a korábbi ipari, katonai, MÁV- és egyéb telephelyeken az emberi egészséget, a környezetet és a természetet aktuálisan vagy potenciálisan súlyosan veszélyeztető szennyező anyagok maradtak hátra. Ennek egyik oka volt, hogy megengedőbb környezeti szabályozás működött, itt gondolok a nehézipari szennyezésre, de szerepet játszott az ismerethiány és nem utolsósorban a gondatlanság vagy a haszonszerzésből elkövetett felelőtlenség is. Nem véletlen, hogy 1996-ban a nemzeti környezetvédelmi program részeként elindult az országos környezeti kármentesítési program. Ezeken a szennyezett területeken olyan anyagokat hagytak hátra a hordókban, a földbe elásva, a talajba és így a felszín alatti vizekbe szivárogtatva, amelyek különösen a környezetben vízzel szétterjedve, szél által kiporozva talajainkat élelmiszer-termelésre, lakhatásra alkalmatlanná, vizeinket az egészségre ártalmassá teszik.A környezet állapotának mind nagyobb területen bekövetkező romlása az emberi egészségen túl a természetes élővilágot is veszélyezteti. A legfontosabb, amit ezekkel a területekkel tenni kell, az egyértelmű: mielőbb szükséges a kármentesítés, mert az idő előrehaladtával mind a kockázat és a bekövetkező kár, mind a kármentesítés költsége nagymértékben növekszik. Ezért a program ütemezett végrehajtása alapvető nemzeti érdekünk és felelősségünk, de emellett európai uniós kötelezettség is. Az EU víz keretirányelve értelmében ugyanis feladatunk a vizeink jó ökológiai állapotának megőrzése vagy elérése, amelyhez a szükséges kármentesítési feladatok végrehajtása alapfeltétel mindazokon a területeken, ahol a vizek jó állapotának veszélyeztetettsége fennáll.

Az 1996-ban megalkotott országos környezeti kármentesítési programban több mint 35 ezer potenciálisan szennyezett területet regisztráltak. Ebből eddig azonban alig pár száz területen került sor teljes körű kármentesítésre; ha kiszámoljuk, akkor ez alig 1 százaléka. Tudjuk azt, hogy nagyon sokba kerül a kármentesítés, de meg kell tanulni azt, hogy a cselekedeteinknek vannak következményei. Szakértői becslések szerint mintegy ezermilliárd forintra volna szükség az országszerte egészségügyi kockázatot és közvetlen veszélyt jelentő károk enyhítésére, de azt látjuk, hogy a kármentesítési közbeszerzések száma csökkenő tendenciát mutat. A hatóság is csak kérelem esetén ellenőriz, nincs folyamatos kontroll.

Azt gondolhattuk, hogy az EU-támogatások milliárdjai közvetlenül vagy közvetve hozzájárulnak majd a kármentesítési program felgyorsításához, de ez nem így történt. A Fidesz kormányzása óta az országos környezeti kármentesítési program végrehajtása megtorpant, kikerült a prioritások közül. Csak akkor történik bármi az ügyben, ha a lakosság és az önkormányzatok határozott tiltakozása ezt végképp kikényszeríti, mint például a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelye esetében, bár teljesen megnyugtató megoldás még ott sem született.

A veszélyeztetett területek közé tartozik Gyömrő is. A Pevdi gyömrői gyára az 1950-60-as években kezdte meg a termelést. 1992-ben Pevdi Kft. néven privatizálták, ám ekkor nem rendelkeztek környezetvédelmi kérdésekről, azaz a korábbi szennyezésről, az ott maradt több száz tonnányi veszélyes és nem veszélyes hulladékról, megsértve már akkor érvényes jogszabályokat is. Így, miközben a termelés tovább folyt, a hulladékok ott álltak kezeletlenül.

A helyi önkormányzat a hatóságoktól kért támogatást, megoldást, amely részleges eredményt hozott. Bár a hordókat elszállították, a kormányhivatal által előírt jelentés szerint is az elásott veszélyes anyagok teljes feltárása, további vizsgálatok, a talaj és a szennyezett felszín alatti víz kármentesítése még várat magára. A kormányhivatal is tisztában van azzal, hogy a területet kármentesíteni kell, de tehetetlen, az új tulajdonosnak nincs erre pénze. A kormánytól pedig nem várhatnak segítséget. Halaszthatatlan volna a további szennyezések megakadályozása is, amelyet a kötelező környezeti felelősségbiztosítás rendszerének bevezetése jelentősen segítene. Érthetetlen, hogy erre eddig miért nem került sor. Várjuk a kormánytól, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az országos kármentesítési program gyorsított végrehajtása érdekében, és minderről év végéig számoljon be az Országgyűlésnek és az érintett lakosságnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 42 2018.09.17. 4:59  41-44

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor a választások után arról beszélt, hogy 2030-ig tervez miniszterelnökként, és hogy addigra Magyarországot az Unió öt legélhetőbb államának egyikévé teszik. Hangzatos kijelentés, de azt már tudjuk, hogy az ilyen kijelentések nem sokat érnek. A rendszerváltás utáni politikai elit azt ígérte a magyar népnek, hogy rövid időn belül olyan életszínvonalon élünk, mint a sógorok. Ebből azonban semmi sem lett, sőt, a leszakadásunk folyamatosan nő.Egyébként is, ha a miniszterelnök 2030-ig tervez, akkor nem elegendő azt mondani, hogy „folytatjuk”. A kormánynak legalább most be kellene mutatni a 2030-ig szóló tervét, amelyben értékelik, hogy melyek a mai Magyarország legnagyobb társadalmi, gazdasági és környezetpolitikai kihívásai, figyelemmel a globális kihívásokra, és ismerteti, hogy ezekre a kihívásokra a kormány milyen válaszokat, megoldásokat tervez. De nemhogy 2030-ig, még az elkövetkezendő négy évre sincs ilyen terve a kormánynak. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormány továbbra is ad hoc módon kormányoz, leginkább a multinacionális tőkét kiszolgálva.

Tisztelt Ház! Nem fenntartható az az ország, amit lassan félmillió ember hagy el, lassan egy teljes generáció hiányzik az országból. De itt nemcsak a fiatalokról van szó, az ápolóktól kezdve a buszsofőrökön át egészen a pincérekig mindenki menekül az országból. És ez nem csak valami tőlünk független globális folyamat. A kormány gazdaságpolitikájának ebben óriási szerepe van. A Fidesz gazdaságpolitikája a külföldi nagyvállalatokra épít, ezért tudatosan sok éven át nagyon alacsonyan tartotta a hazai béreket, és most csodálkoznak, hogy a gazdaság minden egyes szektorában munkaerőhiány van, mert az emberek elmennek.

Pedig nincs min csodálkozni. Ez az elhibázott, rövidlátó gazdaságpolitika következménye. Ennek a gazdaságpolitikának nemcsak az a következménye, hogy az emberek külföldön keresik a megélhetést, hanem kialakult egy óriási függés a külföldi tőkétől, amit még tovább súlyosbít, hogy az ipar teljesítménye gyakorlatilag az autóipartól, a járműgyártásról függ. A magyar gazdasági növekedés labilis lábakon áll. Egy gazdasági válság Magyarországot, a magyar embereket súlyos helyzetbe sodorhatja, különösen akkor, amikor a magyar háztartások harmada él a létminimum alatt.

Márpedig nincs félig sikeres ország, nem lehet olyan politika eredményes, ahol az eredményekből csak kevesek részesülnek. Márpedig úgy nehéz az Unió legélhetőbb tagállamává válni, hogy a 7 magyar régióból 4 az Unió legszegényebb 20 régiója közé tartozik. Ha tovább folytatódik a társadalom szétszakadása, annak hosszú távon minden egyes magyar állampolgár a vesztese lesz.

(15.10)

Magyarország csak akkor lehet sikeres, ha nem lebontjuk, hanem építjük és erősítjük a társadalmi kohéziót.

Az okosforradalom időszaka elkezdődött, a digitalizáció és a hálózatok korába értünk. A negyedik ipari forradalom arról szól, hogy a fizikai gépek és tárgyak egy információs hálózatba kapcsolódnak, a reálgazdaság egyetlen hatalmas intelligens információs rendszerbe integrálódik. Óriási kihívás ez az oktatás számára. Ahelyett, hogy az oktatási rendszerünkbe fektetnénk, a kormány tovább folytatja az oktatás szétverését.

Egy másik nagy kihívás a magyar társadalom egészségi állapotának folyamatos romlása. Egy egészségében és oktatási színvonalában romló társadalom nem lesz képes semmilyen felzárkózásra, magas hozzáadott érték megtermelésére. És nemcsak a kormány fenntarthatatlan társadalom- és gazdaságpolitikája miatt nincs esélyünk arra, hogy 2030-ra az Unió öt leginkább élhető országai közé tartozzunk, hanem azért sem, mert a kormány számára nem létezik a környezetpolitika, szétverte annak intézményrendszerét. A kormány nincs tisztában azzal, hogy a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség megőrzése a gazdaság fejlődésének alapja, és az egészséges környezet pedig feltétele az emberek egészségének.

Márpedig a környezetpolitika szempontrendszerének integrálása a társadalom- és gazdaságpolitikába alapvető kérdés, enélkül fenntartható fejlődésről, fenntarthatóságról nem beszélhetünk és élhető országról sem.

Itt az ideje, hogy szembenézzenek azzal a ténnyel, hogy Magyarország fenntarthatatlan pályán halad. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 230 2018.09.17. 5:06  229-230

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az eredményes és felelős politika egyik fő ismérve, hogy felismeri és előremozdítja a közjó szempontjából legfontosabb ügyeket, akkor is, ha a bajok vagy az eredmények nemcsak egy választási ciklus négy éve alatt jelentkeznek, hanem hosszabb távon. Tényként állíthatjuk, a Fidesz-kormány hibás, hogy kormányzásának immár egybefüggő három ciklusa is kevésnek látszik arra, hogy észrevegye, sok ezer család és dolgozó egészségét közvetlenül fenyegeti az épületekbe korábban beépített azbeszt. Az azbeszt mikroszkopikus méretű szálai, amelyek például az elöregedő szigetelések felporzásával keletkeznek, belélegezve mélyre jutnak a tüdőbe, ahol nem tudnak lebomlani, betokosodnak, és súlyos légzőszervi megbetegedéseket, kötőhártya-túlburjánzást, tüdőszöveti hegesedést, azbesztózist, mellhártyadaganatot és tüdőrákot okozhatnak. E betegségek évekig lappanghatnak, és a veszélyeztetés az idő előrehaladtával nem csökken, hanem nő. Az avuló épületekben felhasznált azbeszttartalmú anyagok, amelyeket Magyarországon az 1940-es évek óta köz- és lakóépületekben, iskolákban, óvodákban, kereskedelmi célú épületekben vagy például az Országos Széchényi Könyvtárban alkalmaztak, nemcsak az épületeket eddig használókat betegítették meg, de a most felnövekvő generációkat is. Ismeretes, indult olyan azbesztper Magyarországon - a Heves megyei lőrinci és zagyvaszántói ügy -, ahol a gyorsított eljárás ellenére a felperesek egyike sem élte meg az ítélethozatalt, mert belehalt az azbeszt okozta betegségekbe.

A potenciális áldozatok közöttünk élnek, hiszen az azbeszthasználat elterjedt volt az 1970-1990 között épült épületeknél, felújításoknál. Különösen a Győri Házgyár használta, például Győr, Sopron, Komárom, Tatabánya, Nyergesújfalu panelházaiban, kapubejáró-födémként, alagsori gyermekkocsi-tároló helyiségekben, szigetelésként és a lakásokban is átfutó közműcsatornáknál.

Nem véletlen, hogy az azbeszttel szennyezett épületek felmérése már a kilencvenes években megkezdődött. A 2002-ig felmért azbesztes lakóépületek összesítése szerint a probléma több mint 20 ezer lakást érint, és mintegy 150-170 ezer négyzetméternyi felületet kellene azbesztmentesíteni. Az egyéb rendeltetésű épületeket is figyelembe véve - kórházak, óvodák, iskolák, szállodák - országos szinten a beépített felület mintegy 400-450 ezer négyzetméterre becsülhető.

A felmérést követően országos program is indult az azbesztmentesítés érdekében, a program végrehajtása azonban később megszakadt. Pedig az LMP évek óta felszólítja a kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. Most sem teszünk másképp. Az LMP három területen szorgalmaz gyors előrelépést. Először is, tekintettel arra, hogy az 1990-es években készült az országos felmérés a környezetvédelemért és az egészségügyért felelős tárcák megbízásából az azbeszttel szennyezett területekre, és az azóta eltelt több mint két évtizedben csak a töredéke valósult meg a mentesítésnek, ezért szükségesnek tartjuk, hogy mihamarabb készüljön egy teljes körű országos felmérés mind a lakóépületekre, mind a közintézményekre és más jellegű közcélt szolgáló létesítményekre. Ennek alapján a kormány dolgozzon ki egy azbesztmentesítési programot, amelyhez a költségvetésben biztosítani kell a forrásokat. Mindehhez segítse elő a technikai feltételek és építőipari kapacitások biztosítását.

Az érintett lakosság egészségi állapotát folyamatosan kell vizsgálni, tekintettel arra, hogy ezeknek az anyagoknak a rákkeltő hatása akár 15 évig is lappanghat. Így tudunk esélyt adni a hatásos gyógykezelésre.

S végül nagyon fontos, hogy minden településről elérhető biztonságos elhelyezést és ártalmatlanítást biztosító lerakóhelyeket kell kialakítani. Ne azokat büntessük horribilis költségekkel, akik legálisan szeretnének megszabadulni egyes súlyosan egészségkárosító azbeszttartalmú építési hulladékoktól! A kormányzat biztosítsa számukra a hulladékok megfizethető, biztonságos elhelyezését!

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos és komoly problémáról van szó, amelynek megoldása nem tűrhet halasztást. És nagyon sajnálom, hogy most erre nem fogok választ kapni. Írásbeli kérdéssel is fogok fordulni az illetékes minisztériumhoz. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 90 2018.09.24. 1:54  89-92

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Orbán-kormány sokat emlegetett keleti nyitásának egyetlen értelmét az adhatná, ha a keleti országoktól azt tanulnánk el, amit érdemes, például a szorgalmat és az idősek tiszteletét. Önök azonban nemcsak az önöknek tetsző demokráciát akarják a keleti diktatúrákból importálni  amit megszépítve illiberális demokráciának neveznek -, hanem a környezetminőséget is. Mára odáig jutottunk, hogy nem csupán az EU-n belül tartozunk a legszennyezettebb levegőjű tagállamok közé, de globális összevetésben is.Az Európai Számvevőszék friss adatai szerint immár a fullasztó füstködökről ismert Kínában és Indiában is jobb a levegő, mint Magyarországon. A magyar lakosság száz lakosonként évente 1,8 egészséges évet veszít a kormány nemtörődömsége miatt, ami a kétszerese az EU-átlagnak, és Kína, illetve India mutatóinál is rosszabb.

Az Európai Bizottság immár egy évtizede kötelezettségszegési eljárást folytat a magyar kormányok ellen a szennyezési határértékek tartós és folyamatos túllépése, a szmogos napok túlságosan nagy száma miatt. Önöket azonban a probléma nem nagyon érdekli láthatóan, ugyanis a jövő évi költségvetésben is csupán egy családi ház árát biztosították a legveszélyesebb PM10-szennyezés csökkentésére, holott néhány stadionból azért már érzékelhető javulást lehetne elérni.

Kérem, szíveskedjék tájékoztatni arról, hogy a kormány szerint mikor érjük utol legalább a kínai levegőminőséget, és mikor tesznek végre érdemi, hatásos lépéseket a légszennyezéssel összefüggő sok ezernyi haláleset, illetve százezres nagyságrendű megbetegedés megelőzéséért. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 98 2018.09.24. 1:51  97-100

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sok éve tudjuk, hogy a műanyag zacskók használata sem a termék tárolása, sem a hulladékgazdálkodás szempontjából nem jó megoldás. A természetbe kikerülő műanyagok a természetes élővilág károsításán túl bekerülnek a táplálékláncba, az élelmiszerekbe és az ivóvizekbe is, így egészségünket veszélyeztetik. Megoszlanak a vélemények, hogy mennyi csomagolóanyagot használnak fel csak a hazai kiskereskedelemben.

(13.40)

A kormányzat szerint Magyarországon évente több mint 80 darab műanyag zacskót használunk fejenként, megjegyzem, ez nagyon alulbecsült szám, de még így is csaknem egymilliárd zacskót jelent, aminek jelentős része azonnal hulladékká válik. A tapasztalat szerint azonban ennél többet használunk, mert még a szelektív szemétszállítási szolgáltatások is többnyire műanyag zsákban kérik kitenni a műanyag palackokat vagy akár a komposztálható hulladékot is.

A visszaváltható üvegek, csomagolóanyagok ideje a hazai politika szerint lejárt. Ehhez képest üdvözölhető, hogy összhangban az LMP korábbi javaslataival, az illetékes tárca emelné az eldobható műanyag zacskók termékdíját, és a kör tovább bővülhet az egyszer használatos műanyag eszközökkel.

Államtitkár úr, azt kérdezem, milyen mértékű termékdíjemelésre lehet számítani az egyes csomagolóanyagok terén. Mire kívánják fordítani a megnövekvő termékdíjbevételt? Milyen csomagolóanyaggal javasolják pótolni a műanyag zacskókat? Van-e erre valamilyen hazai innováció? Mi lesz az ugyancsak nagy problémát okozó pillepalackokkal és a vissza nem váltható üvegekkel? Van már erre is stratégiájuk? Válaszát előre is köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 152 2018.09.24. 0:02  151-152

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 222 2018.09.24. 5:01  221-224

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindent elmond a kormány politikájáról, az emberekhez való viszonyról, a közjó védelméről az, amit néhány nappal ezelőtt Szijjártó Péter Münchenben az Audi és a BMW vezetőivel tartott megbeszélésen mondott. Azt mondta: Magyarország soha nem fog olyan javaslatot támogatni Brüsszelben, amely rontaná a német és ezen belül a bajor autóipar helyzetét, mert szerinte a magyar érdek és a bajor érdek maximálisan egybeesik abban, hogy el kell utasítani a klímapolitika területén 2030-ra kitűzött európai uniós célok megváltoztatására, pontosabban szigorítására irányuló brüsszeli törekvéseket.Ez a kijelentés sok mindent elárul a kormányról. Először is elárulja, hogy a kormány az autóipar markában van, és hogy továbbra is azt a szűk látókörű gazdaságpolitikát akarja folytatni, mint amit eddig. Egyáltalán nem áll szándékában a kormánynak az autóipartól, a járműgyártástól való függésünket oldani.

De azt is elmondja, hogy a kormány Brüsszelben nem a magyar emberek életminőségének a javításáért, hazánk természeti értékeinek a megőrzéséért, környezetminőségének javításáért lobbizik, hanem az autóipar érdekeiért. És ami különösen sajnálatos, hogy a kormány semmit nem ért meg, és semmit nem értett meg a klímaváltozás súlyosságáról. Fel nem fogja, hogy a klímaváltozás milyen társadalmi és gazdasági változásokat idéz elő, és hogy az elkövetkezendő évtizedekben mennyire el fogja mélyíteni a migrációs válságot.

Emberek milliói fognak elindulni, elhagyni lakóhelyüket, mert az lakhatatlanná, élhetetlenné válik. És már azt a helyzetet kerítéssel és még közös európai akarattal sem lehet majd megállítani.

A kormány célja, mint ahogy azért már néhányszor hallottuk, hogy Magyarországot Közép-Európa járműipari központjává tegye. Ahányszor csak megjelenik egy autóiparba befektetni szándékozó, bőséges támogatást kaphat, és kap is a közpénzből. Ezért lett azután Magyarországon a külfölditőke-beáramlásnak az egyik legfontosabb területe a járműgyártás. Pedig már most is jelentős súlya van a járműgyártásnak a magyar gazdaságban. Szijjártó Pétert idézve: a teljes magyar ipari termelés 18, a GDP-nek pedig 10 százalékát adja a járműipar.

Szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a magyar és a bajor autóipart nem a brüsszeli döntéshozók szigorúbb klímacéljai fenyegetik, hiszen a szigorúbb kibocsátási előírások minden gyártóra vonatkoznak, hanem az autóiparban várható szerkezeti átalakulások, na és persze a konjunktúra vége. A hazai motor- és autógyárak teljes mértékben, míg a beszállítói hálózat jelentős része belsőégésű járműveket gyárt, illetve azokhoz állít elő alkatrészeket, miközben az elektromos autózás megállíthatatlanul terjed, és a várakozások szerint tíz éven belül a globális autóértékesítés 20-25 százalékát adja majd. Ehhez képest mi mit teszünk? Bezárjuk magunkat a múlt struktúrájába.

És itt van a robotika. A robotika kezdetét éljük, és azt is látni kell, hogy a digitalizáció és a robotika is teljesen átalakítja majd az ágazatot. Nagy valószínűséggel, akik ma az összeszerelő ágazatban dolgoznak, nem fognak helytállni a magas hozzáadott értéket igénylő digitalizációs világban. Azzal is számolni kellene, hogy nem mehet örökké, hogy mindig több és több autót gyártunk, újabb és újabb kapacitások jönnek létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az autózásnak és a szükséges infrastruktúrának vannak környezeti korlátai. Ezt tudomásul kell venni. A klímaváltozás súlyosságát, annak következményeit pedig illene már a kormánynak megértenie. Ha egy picit is megértené, akkor Szijjártó Péter biztos nem tenne ilyen kijelentést, hogy Brüsszelben a magyar kormány azért fog lobbizni, hogy az Európai Unió 2030-ig szóló klímacéljait ne lehessen szigorítani.

Javasolom, hogy a kormány vegyen leckét Áder János köztársasági elnöktől. Ő arra hívja fel a figyelmet, és idézem: „A klímaváltozás az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, amelyről nem hatásvadász szónoki fordulat azt állítani: civilizációnk jövője a tét.” És kiemeli: „Minél inkább halogatjuk döntéseinket, annál radikálisabb fordulatra lesz majd szükség később.” Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 62 2018.10.01. 2:57  61-67

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hónapban a Paksi Atomerőmű hűtővízcsatornájának torkolatánál a Duna vizének hőmérséklete a hivatalos mérések szerint megközelítette az engedélyekben szereplő 30 Celsius-fokos határértéket, amelynek túllépése esetén a környezeti károk megelőzése érdekében az erőművet le kellett volna állítani. Joggal merül fel a kérdés, hogy ha az erőmű már a jelenlegi, 2000 megawattnyi erőművi kapacitás mellett is nehezen tudja betartani a környezetvédelmi előírásokat, akkor a tervezett bővítés után, amikor már 4400 megawattnyi kapacitású reaktor hűtéséről kell majd gondoskodni, a frissvizes hűtés hogyan jelent majd megfelelő megoldást, különösen akkor, amikor a klímaváltozás időszakát éljük, és várhatóak a forró és száraz időszakok.Az eset kapcsán az is kiderült, hogy a beruházás úgy kapta meg a környezetvédelmi engedélyt, hogy a szakértők előzetesen azt állították, hogy az aszály és a hőség együttes jelentkezése csak százévenként egyszer fordulhat elő, ami nyilvánvalóan képtelenség, hiszen néhány napra augusztusban is megtapasztaltuk, mint ahogy az elmúlt évtizedben többször is, ez pedig fölveti a környezetvédelmi engedély felülvizsgálatának szükségességét is.

Miközben az Orbán-kormány mindig az ellátásbiztonság érvével próbálja indokolni az értelmetlen paksi bővítést, az LMP évek óta mondja, hogy a meglévő és a tervezett reaktorblokk Duna-vizes hűtése a nyári időszakban ellátási és biztonsági kockázatot jelent. A tervezők jelenleg azzal számolnak, hogy ilyenkor majd visszaterhelik az erőművet: csökkentik a teljesítményét, vagy akár le is állítják, amíg nem lesz több víz a Dunában. Csakhogy az összes gazdasági számítás 95 százalékos kihasználtságra készült, az új blokkoknak, a kötelező karbantartást leszámítva, folyamatosan maximális teljesítménnyel kell üzemelniük, különben soha nem fogják kitermelni az építésükhöz felvett gigaméretű devizahitel törlesztőrészleteit. Éppen ezért a folyó érdekében vagy lemondanak a gazdaságos működésről, vagy pedig az anyagi csőd elkerülése végett föl fogják áldozni a Duna élővilágát.

Ezért azt kérdezem miniszter úrtól, hogy az új blokkokat miért a Duna vizével tervezik hűteni, és hogyan teljesíthető a bővítés megtérülési számításaiban szereplő 95 százalékos kihasználtság, ha a forró, száraz nyarakon rendszeresen vissza kell majd terhelni a blokkokat. Azt kérdezem még a miniszter úrtól, hogy tervezike a környezetvédelmi engedély felülvizsgálatát. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 66 2018.10.01. 1:07  61-67

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, abban ne reménykedjen, hogy egy tapodtnyit is közeledünk ahhoz, hogy a paksi bővítésre szükség van. Ön ezt biztosan nem fogja se tőlem, sem az LMP-től hallani. Egy biztos: a környezetvédelmi engedélyt úgy adták meg, hogy a szakértők azt mondták, az aszály és a hőség százévente legfeljebb egyszer fordulhat elő. Ez most a nyáron legalább két napon keresztül előfordult. Miniszter úr, érdemes lenne egy picikét többet foglalkozni a klímaváltozás hatásaival. Nagyon remélem, hogy ön holnap, amikor elkezdődik a nemzeti éghajlatváltozási stratégia vitája, meg fogja hallgatni Áder János köztársasági elnök urat is. Én már ajánlgattam azt, hogy a kormány leckét vehetne Áder köztársasági elnök úrtól, hogy a klímaváltozás milyen komoly problémákat fog okozni. Ön nem jelentheti ki azt, hogy az elkövetkezendő években nagyon gyakran nem fog előállni az a helyzet, ami most a nyáron augusztusban előfordult.

Még egyszer kérem a környezetvédelmi engedély felülvizsgálatát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 154 2018.10.01. 2:06  153-160

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem velünk, hanem velük mi lesz. Azt gondolom, hogy a mostani kérdéseim nagyon aktuálisak, hiszen ma van az idősek világnapja. Talán egy hete jelent meg annak a kutatásnak az eredménye, amely 18 OECD-országban vizsgálta a nyugdíjasok helyzetét, és a kutatásnak sajnos az az eredménye, hogy Magyarország a 18 ország közül az utolsó, vagyis utolsók vagyunk a sorban. Különösen rosszul állunk abban, hogy az időseket mennyire tudjuk bevonni a munkába. A jelentés megállapította, hogy rossz az egészségi állapotuk, rossz a közérzetük, és sajnos a végén kullogunk a sornak a fizikai és az anyagi biztonság terén is. Sajnos, a magyar nyugdíjas-társadalom  ezt már nem a jelentés mondja  szakad szét a kevés magas nyugdíjjal rendelkezőre és a sok alacsonynyugdíjasra. Az alacsonynyugdíjasoknak sajnos nincs esélyük a felzárkózásra, hiszen az inflációkövető emelés azt jelenti, hogy a magasnyugdíjasok akár több tízezer forint nyugdíjemelést kapnak, az alacsonynyugdíjasok pedig csak néhány ezer forintot. Sajnos ezt fokozza, hogy nő a szakadék a nyugdíjas-társadalom és az aktív dolgozói réteg között is, hiszen a nyugdíjasok csak akkor részesülhetnek a GDP-növekedés hasznából, a gazdasági növekedés hasznából, ha a GDP meghaladja a 3,5 százalékos növekedést.

Nyilván ön is tudja, miniszterelnök úr, hogy a nyugdíjasok helyzetének javítására átfogó programra lenne szükség, viszont vannak sürgető feladatok, sürgető lépések. Én ezért a következőt szeretném megkérdezni: tervezike a minimál nyugdíj emelését 28 ezer forintról legalább 50 ezer forintra? Szándékukban álle eltörölni a kényszernyugdíjazást a közszférában, és tervezike az ápolási díj felemelését?  ez is több tízezer nyugdíjast érint. Remélem, hogy nagyon konkrét válaszokat kapok miniszterelnök úrtól, és az igen és a nem mellett azt is, hogy mikortól.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 158 2018.10.01. 1:04  153-160

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszterelnök úr, azért bíztam abban, hogy nem azt fogja mondani, hogy majd a szakminiszterek válaszolnak. Én többször beadtam már azt a törvényjavaslatot, hogy a minimálbér legalább 50 ezer forint legyen. (Sic!) Szlovákiában a minimálbér háromszorosa a magyar minimálbérnek, 28 500 forint a mai magyar nyugdíjas-minimálbér. (Sic!) (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Azt is tudjuk, hogy több százezer nyugdíjasnak 100 ezer forint alatt van a nyugdíja és a nyugdíjszerű ellátása. Ez nagyon nagy probléma. Százezer forintból  főleg ha a nyugdíjas egyedül van, ha figyelembe vesszük a nyugdíjas fogyasztói kosarat  nem lehet megélni.

Azt gondolom, és kérem öntől, miniszterelnök úr, hogy akkor kérje meg a szakminisztereit, hogy ezekre a kérdésekre minél gyorsabban dolgozzák ki a választ, és igazán tartsák figyelemmel a nyugdíjas-társadalom, különösen az alacsonynyugdíjasok nyugdíjának az emelését, hogy tisztességesen meg tudjanak élni húsz-harminc-negyven évi munka után. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 40 2018.10.02. 15:10  27-44

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ugyan már 2018-at írtunk, de a NÉS elfogadásának állandó halogatása miatt megállt az óra 2014-ben. Ekkor még azzal büszkélkedett a stratégia, hogy a 2014-es adatok szerint Magyarország 48 százalékkal alacsonyabb ühg-kibocsátással rendelkezik, mint az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményébe foglalt bázisévben, és 40 százalékkal alacsonyabb az ühg-kibocsátás, mint 1990-ben. Ugyanakkor az Eurostat legutóbbi, az EU-tagállamok 2017. évi energetikai eredetű szén-dioxid-kibocsátásairól szóló becslése szerint Magyarországon 6,9 százalékkal nőtt a kibocsátás az előző évhez képest. A szén-dioxid-kibocsátás tekintetében pedig 2015-től évente átlagosan 5,6 százalékos növekedés könyvelhető el, amely meghaladja a hazai GDP ez idő alatti 2-4 százalékos növekedési ütemét. Vagyis a magyar karbonintenzitás romlik, fenntarthatatlan pályát mutat.Ez a tény világossá teheti mindenki számára, hogy a NÉS-2 elavult, más helyzetre tervezték, mint amely megalkotása után előállt. Egy növekvő pályán teljesen más a feladat, mint egy korábban csökkenést mutatón. Akár ezen a ponton rövidre is zárhatnám a mondandóm, kérvén a tisztelt Országgyűléstől, hogy a kormányt kérje fel új, a megváltozott helyzethez igazodó stratégia elkészítésére. Így én most egy új stratégiához, ami valóban ambiciózus és előremutató, szeretnék hozzájárulni.

Először is egy fontos szemléleti kérdésre hívnám fel a figyelmet, és kérném is ennek a határozati pontnak a módosítását. A határozati javaslat 2.1. pontja a következőket fogalmazza meg: „Az éghajlatváltozás egyike azoknak a környezeti, társadalmi, gazdasági kihívásoknak, amelyek közvetlenül befolyásolják az emberek létfeltételeit és életminőségét, veszélyeztetik a természeti erőforrások és ökoszisztéma-szolgáltatások készleteit és minőségét, károsítják az épített környezetet és infrastruktúrát, akadályozzák a kiemelt közszolgáltatásokhoz történő biztonságos és zavarmentes hozzáférést. A fenti hatások összessége miatt az éghajlatváltozás jelentős akadályát képezi a fenntartható fejlődésnek.”

Nos, tisztelt képviselőtársaim, talán másoknak is feltűnik az a visszásság, hogy egy olyan problémával állunk szemben, amelyet mi okoztunk, és ahelyett, hogy a magunk helytelen viselkedését ostoroznánk, önmagunkat utasítanánk helyes cselekvésre, az éghajlatváltozást hibáztatjuk.

(12.00)

A javítás így hangozhatna: az éghajlatváltozás további romlásának megelőzése az éghajlatváltozás hajtóerőinek  így a túlzott fogyasztási igényekből származó növekvő primeranyag-felhasználásnak és üvegházgáz-kibocsátásnak, továbbá az ökoszisztémák lerontásának  sürgős kezelését igényli, az emberi társadalom alapvető létfeltételeinek biztosítása érdekében.

Másodszor: szükségesnek tartom annak tisztázását, hogy ma már véglegesen és bizonyítottan megbukott az a mítosz, hogy a gazdasági növekedés és a környezeti terhek csökkentése szétválasztható, hiszen globálisan a primeranyag-felhasználás sokkal erőteljesebben növekszik, mint a gazdaság kibocsátása.

Hazánk esetében a szétválás illúziója egy korábbi nagymértékű gazdasági szerkezetátalakításból táplálkozott, amelynek pozitív hatásai  tudomásul kell vennünk  mára lecsengtek, másrészt abból a hibás számbavételezésből, amely máig nem veszi figyelembe a hazánk által elfogyasztott, de határainkon túlról származó erőforrások környezeti terheit  az ökológiai hátizsákra utalok , márpedig a hazai gazdaság számos területen hagy környezeti terhet maga után határainkon kívül. Az összeszerelő gazdaság behozott nyersanyag- és félkész áruinak itthoni végfelhasználása, valamint az importált elektromos energia kibocsátásai két olyan jelentős tétel, amely a hazai társadalom karbonlábnyomához tartoznak, különösen akkor, ha az import villamos energiát főként lengyel, ukrán és cseh széntüzelésű erőművek biztosították.

A nemzetközi igazságosság értelmében az alacsonynak tartott egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás ezek nélkül is túlzottan magas érték, különösen annak fényében, hogy a hazai karbonelnyelő kapacitások elenyészők a hazai kibocsátáshoz képest. Tisztelt Ház! A saját kibocsátásunk elnyeléséhez 12,5 millió hektár erdőre lenne szükség, de mint tudjuk, csak 2 millió hektár áll rendelkezésünkre. Ez jóindulattal számolva is kibocsátásaink hatodát tudja elnyelni, vagyis még annyit sem, amennyit globálisan egy főre számolva 2050-re el kellene érni. Ez 2 tonna lenne. Mindebből jól látszik, hogy a világ más helyein lévő szárazföldi és tengeri nyelőkre hagyatkozhatunk csak, amelyek túlterhelésének ilyen módon magunk is a részesei vagyunk.

Harmadszor: a NÉS a szektorális integrációt úgy kívánja megvalósítani, hogy a meglévő ágazati stratégiákba, tervekbe és programokba kívánja beépíteni az éghajlatvédelmi szempontokat. Egy ilyen megoldás csak akkor lenne helyénvaló, ha a különböző létező szektorális stratégiák alapvető célkitűzései eleve éghajlatbarátok lennének, ám tapasztalatból tudjuk, hogy az éghajlatvédelmi és más környezeti érdekek rendre alulmaradnak a gazdasági érdekekkel szemben. Helyesen: a NÉS-nek kellene megfogalmazni az ágazatok számára, hogy azok célkitűzéseiben milyen módosításokat kellene végrehajtani. A jelenlegi formában az éghajlatvédelmi szempontok mellékesek és a különböző ágazati céloknak alárendeltek. Kirívó példa a meglévő energiastratégiához való igazodás, amely követi az atom-, szén-, megújulóenergia-összetételre vonatkozó elképzelést.

Ez az LMP számára teljesen elfogadhatatlan, mivel az atomenergia nem vállalható hosszú távú biztonsági kockázat, amely az éghajlatvédelemre hivatkozva környezeti átterheléseket hoz létre. Továbbá tisztaszén-technológiák sem léteznek környezeti költségek nélkül, valamint az atom-szénre épülő rugalmatlan energiastruktúrák nagyban akadályozzák a megújulók rendszerbe állítását. Az LMP az ország éghajlatbarát energiajövőjét elsősorban az energiatakarékosságon, energiahatékonyságon és a megújuló energiák kizárólagos alkalmazásán keresztül képzeli el.

A stratégiában felsorolt cselekvési irányok nagyon puhának bizonyulnak a probléma kezelésére, nincsenek kellő ösztönzők a teljes primer fosszilis energia felhasználásának csökkentésére, annak teljes kivezetésére, illetve a megújulók gyors bevezetésére. A villamosenergia-igények mérséklésére vonatkozó szemléletformálás érdekes törekvés, miközben működésünket egyre nagyobb mértékben villamos energiára alapozzuk.

A karbonadó-megfontoláshoz a stratégia semmilyen támpontot nem nyújt, azt félénken és visszafogottan említi meg, holott az anyag- és energiafelhasználás abszolút értelmű csökkentésének elengedhetetlen feltétele a természeti erőforrások reális árazása. Ma a világon mindenhol versenyképességi feltételnek tekintik az olcsó energiahordozókat és nyersanyagokat, a vizet, a biológiai alapokat, mindent, amit a természet szolgáltat nekünk, helyesebben szólva: mindent, amit a természettől veszünk el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az olcsó energia, az olcsó természeti erőforrás több szempontból is rossz üzenet a társadalomnak. Először is azt sugallja, hogy sok van belőlük és lehet őket pocsékolni. Az olcsó energia nem ösztönzi a felhasználókat az energiatakarékos megoldásra, nem ösztönöz az innovációra, a hatékony energiafelhasználásra. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Az olcsó, alacsony hatásfokkal felhasznált energiának azonban magas a környezeti költsége, amit a társadalom előbb-utóbb számtalan formában megfizet majd, úgymint egészségének, környezeti lehetőségeinek sérülése vagy akár az éghajlati változás okozta károkként. Vegyük észre, hogy azt pocsékoljuk, amiből kevés, egyre kevesebb van.

A stratégiában a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célrendszer meglehetősen egyoldalú és hiányos. A hagyományos megközelítés szerint az éghajlatváltozás legfőbb oka az üvegházgázok kibocsátása. Noha kétségtelen ezek mérséklésének a szükségessége, ez elfedi azt a tényt, hogy az éghajlat szabályozásának legfőbb földi alakítója a különböző ökoszisztémák természetes megőrzöttsége, amit már az ember határtalan területi terjeszkedése tönkretett. Hazánkban ez különösen igaz, hiszen a természetesnek tekinthető élőhelyek alig fedik le az ország területének 10 százalékát, azzal szemben, hogy az ország területének majdnem felét olyan szántóföldek borítják, amelyeknek semmilyen éghajlati stabilitást támogató ökoszisztéma-szolgáltatása nincs, sőt jelentős mértékben hozzájárulnak az ühg-kibocsátáshoz.

Erre a problémára elégtelen válasz a klasszikus természetvédelem. A fajok, élőhelyek, ökoszisztémák megőrzése, rehabilitációja a természetvédelmi területeken túlterjedő feladat. Éghajlatvédelmi szempontból tehát elkerülhetetlen a területfelhasználás korlátozása, illetve a felhasználás módjainak szigorú szabályok közé szorítása. Ezzel a NÉS célrendszere adós marad, holott az ökoszisztéma-szolgáltatások javításának lehetősége adott lenne az agrártámogatások rendszerének átalakításán keresztül. Jelenleg a köz pénzéből egy társadalmilag alacsony hasznú, környezetileg pedig kifejezetten romboló tevékenységet mozdítunk elő. Ezért a támogatásokat át kellene irányítani a jó környezeti minőséget, a magas élelmiszer-minőséget biztosító termesztéstechnológiák ösztönzésére. A zöldfelületek további csökkentésének megakadályozása érdekében pedig azonnali zöldfelület-felhasználási stopot kell bevezetni, a fejlesztések területigényeit barnamezős beruházásokon kell, kellene biztosítani. Továbbá rehabilitációs programot kell indítani a természetes vegetációval való borítottság arányainak javítása érdekében, különös gondot kell fordítani ezen belül is a legmagasabb ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó vizes területek kiterjedésének növelésére.

Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy az anyagi fogyasztás csökkentésének nincs alternatívája a környezetvédelemben, így az éghajlat-politikában sem, ám ilyen célkitűzés politikailag elfogadhatatlan a gazdasági növekedést mindenek fölé helyező kormányok számára. Így azután a dekarbonizáció és a társadalommal kötendő éghajlati partnerség érdemi kapcsolódás nélkül marad, hiszen a partnerségben nincs olyan fogyasztáscsökkentési célkitűzés, amely a dekarbonizációt támogatná.

(12.10)

Hogyan valósítható meg az 1.3. célkitűzés, a természeti erőforrások igényeinek mérséklése, ha nem bátorítjuk a társadalmat a fogyasztás csökkentésére, sőt ezzel szemben nap mint nap büszkélkedünk a fogyasztás bővülésével? Növekszik a kiskereskedelmi forgalom, az üzemanyag-fogyasztás, az ipari termelés, a kereskedelem volumene, a mezőgazdasági termelés; új infrastruktúrák, épületek épülnek, amelyek, tudomásul kell vennünk, járulékosan növelik azt a terhet, amely eddig is fennállt.

Nem túl hitelesek ezért a stratégia olyan állításai, miszerint az adaptációs stratégia célja a természeti erőforrások készleteinek és minőségének megőrzése, illetve tartamos hasznosítása a fenntarthatóság felé való átmenet elősegítése érdekében. A mondat azt állítja, hogy a természeti erőforrásaink készleteit és minőségét kellene megőrizni; a mostanit, amit már annak eltartó- és tűrőképességén túl használva tönkretettünk, azt a talajt, biodiverzitást, biomasszát, vízkészletet, energiahordozókat, amelyeket bőven megújulóképességükön túl használunk. Olyankor akarjuk ezt tenni, amikor még nagyobb igényeket támasztunk ezek iránt, és a változó környezethez való alkalmazkodás, amit mellesleg mi változtattunk meg, még több erőforrást igényel a környezettől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Első lépésben a társadalom szemléletformálására kellene a legfőbb figyelmet fordítani. Személyes példamutatás, a helyes értékeket megerősítő döntéshozás, az emberek önmérsékletre való intése nélkül semmilyen éghajlat-politikai célkitűzés nem teljesíthető.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 116 2018.10.02. 9:51  93-124

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Fenntartható fejlődés bizottsága elnökeként szeretném civil szervezetek észrevételeit és javaslatait tolmácsolni a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiához, tehát ezt szeretném szó szerint itt elmondani önöknek. A Greenpeace Magyarország, a Levegő Munkacsoport és a Magyar Természetvédők Szövetsége üdvözli, hogy az Országgyűlés tárgyalásba vette a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát. A zöld civil szervezetek az első és a második NÉS szakmai véleményezésében is aktívan részt vettek, és fontosnak tartják, hogy szakmai szempontokat adjanak a mostani parlamenti vitához is.

A NÉS-2 érdeme, hogy célkitűzései között szerepel: úgy kíván fellépni az éghajlatváltozás ellen mind a kibocsátáscsökkentés, mind az alkalmazkodás terén, hogy az ne jelentsen többletterhet, átterhelést a többi erőforrásnak. Az alkalmazkodási fejezet, azaz a nemzeti alkalmazkodási stratégia kellően alapos, következetes.

Javaslatuk: a megvalósításához ajánlják figyelembe venni a frissen megjelent, az éghajlatváltozás magyar egészségügyi hatásait 16 éven át kutató hazai kutatócsoport javaslatait.

2. Ugyanakkor a kibocsátáscsökkentés terén a NÉS-2 „hazai dekarbonizációs útiterv” része egy az egyben átveszi a 2011-es elavult, zömében csak primer energiafelhasználási számokban frissített nemzeti energiastratégia „atom-szén-zöld” forgatókönyvét, javaslatait, céljait, azaz a NÉS-2 javaslatai alárendelődnek a korábbi, gyengébb energiapolitikai ambícióknak. Emiatt a NÉS-2 egyelőre nem ösztönzi eléggé az energiahatékony, megújulóenergia-alapú gazdaságba való energiaátmenetet, azaz a szükséges strukturális váltást, pedig egyre több nemzetközi és hazai szakértői tanulmány sürgeti a döntéshozókat.

Javaslatuk: tisztázni kell a NÉS-2 viszonyát a nemzeti energiastratégiával és a készülő nemzeti energia- és klímatervvel. Összhangba kell hozni a NEKT-tel, hiszen az már figyelembe kell vegye a 2030-ig szóló EU-s „Tiszta energia” csomagot, és terveznie kell a 2020 utánra szóló új EU-költségvetéssel. Ennek megfelelően a 2030-ig, de kitekintéssel 2050-ig szóló NÉS-2 célkitűzései is ambiciózusabbá teendők, hogy képes legyen ösztönözni az energiaátmenetet. Ennek megfelelően a NÉS-2 egyértelműen tűzze ki Magyarország primer energiafelhasználásának abszolút értékű és jelentős csökkentését, és cselekvési tervében mérhető, ütemezett intézkedéseket is rendeljen hozzá.

3. A kibocsátáscsökkentés azért is sürgető feladat, mert az eddigi csökkenő kibocsátási trend megfordult, és 2015 óta növekedésnek indultak a kibocsátások elsősorban a közlekedés, az ipar és a mezőgazdasági szektor növekvő kibocsátásai miatt. Ez is mutatja, hogy a kibocsátások csökkentésének a jelenleginél ambiciózusabb ösztönzésére van szükség. Magyarországnak dönteni kell: vagy időben elkezdi az alacsony anyag- és energiaigényű megújuló energiák takarékos használatán alapuló gazdaság felé a strukturális váltást, és ebben komoly szerepet szán a legnagyobb kibocsátáscsökkentési, illetve energiafelhasználás-csökkentési potenciállal rendelkező energetikai, lakossági, közlekedési és mezőgazdasági szektoroknak, vagy tovább halogatja a váltást, amely súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okoz már rövid távon. A NÉS-2-beli, 2050-ig szóló, az 1990-es szintekhez képesti 52-85 százalékos kibocsátáscsökkentési cél felső határa van csak körülbelül összhangban az EU hosszú távú céljaival és a párizsi klímamegállapodással. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület október 8-án megjelenő, új jelentése hatására várhatóan az EU-s és hazai szakpolitikák ambícióját tovább kell növelni.

Javaslatuk: a NÉS-2 a klímatudomány friss eredményeivel összhangban adjon lehetőséget a 2030-ig, illetve 2050-ig szóló, a jelenlegi célnál nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentési vállalásokra.

4. A NÉS-2 egyelőre csak látszólag technológiasemleges, a részletek alapján az elavult, jelen nemzeti energiastratégiát kiszolgálva a paksi bővítést és a szénipar újjáélesztését jobban elősegíti, mint az energiahatékonyság vagy a megújuló energiahordozók használatának növelését. Pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák dekarbonizációs potenciálja magasabb, mint az atomenergiáé, és jelentősen magasabb, mint a szén-dioxid-leválasztásé és -tárolásé, mégis e két utóbbi technológiát részesítik előnyben. Problémás technológiák fejlesztésébe, előterjesztésébe nem szabad pénzeket ölni, egy ambiciózus klímastratégiának nem lenne szabad számolni velük. A NÉS-2 maga is elismeri a jelentős kockázatokat a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatban.

Javaslatuk: a NÉS-2 az energiahordozók szén-dioxid-semlegességét teljeséletciklus-alapon vizsgálja, az energiatermelő technológia teljeséletciklus-elemzése alapján. A fosszilis és atomenergiát fokozatosan helyettesítő, egyre növekvő megújulóenergia-részarány az energiarendszerekbe jól integrálható. Keresletoldali válasszal és kis léptékű helyi energiatároló eszközökkel, okoshálózati rendszerekkel, hálózatosítással  decentralizáció  biztonságosabbá, stabilabbá és egyben rugalmasabbá, gyors reagálásúvá lehet tenni az energiarendszert, ahogyan azt számos európai példa mutatja.

5. A Paks bővítésére tervezett mintegy 4000 milliárd forintból az összes hazai otthont energiatakarékosabbá lehetne tenni, és jelentős részük megújuló energiákkal elláthatóvá válhatna okos finanszírozási konstrukciók révén. Ezáltal jóval nagyobb kibocsátáscsökkentést lehetne elérni, mint az atomerőművi bővítéssel. A paksi beruházás további hátránya, hogy növelné külső energiafüggőségünket, az óriási költsége miatt az áram ára lényegesen megemelkedne, emellett lényeges, hogy a kiégett üzemanyag végleges kezelése technikailag megoldatlan, és számolni kell a működés baleseti kockázataival is. A közvélemény-kutatások szerint Paks II. építésének elutasítottsága több mint 60 százalékos hazánkban. A fejlesztés tehát sem társadalmi, sem gazdasági, sem környezeti szempontból nem indokolt.

Javaslatuk: a NÉS-2 olyan alternatív forgatókönyvet is részletesen vizsgáljon, amelyben nem számol a paksi kapacitások bővítésével.

6. A hulladékgazdálkodás szempontjai szűken szerepelnek csak a NÉS-2-ben. Ahhoz képest, hogy a hulladékszektor az egyedüli, amelynek kibocsátása még mindig az 1990-es szinten maradt, a NÉS-2 hazai dekarbonizációs útiterve inkább a depóniagáz hasznosításának kibocsátáscsökkentését részletezi, alig ír a megelőzés, jobb szelektálás, újrahasználat, s a többi kibocsátáscsökkentésben betöltött szerepéről.

Javaslatuk: a NÉS-2 érdemben foglalkozzon a megelőzés, újrahasználat, anyagában újrahasznosítás közvetlen és közvetett éghajlatvédelmi, illetve kibocsátáscsökkentő vonatkozásaival.

7. Az elmúlt három évtizedre visszatekintve a közlekedés volt az egyetlen ágazat, amelynek szén-dioxid-kibocsátása szinte folyamatosan és nagymértékben növekszik. Ha ez a tendencia folytatódik, a kitűzött éghajlatvédelmi célok elérése lehetetlenné válik.

Javaslatuk: haladéktalanul részletes intézkedési terveket kell kidolgozni a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére a témával foglalkozó civil szervezetek javaslatainak figyelembevételével.

Összefoglalva: üdvözlik, hogy a stratégiai fontosságú hazai NÉS-2 országgyűlési tárgyalásra kerül, azonban nem dőlhetünk hátra az éghajlatvédelem terén.

(16.30)

A NÉS-2-t mihamarabb, de legkésőbb a felülvizsgálatakor jobb összhangba kell hozni a klímatudomány friss eredményeivel és az energiaátmenetet jobban elősegítő, ambiciózusabb nemzetközi és uniós szakpolitikákkal, vállalásokkal.

Az említett zöldszervezetek továbbra is partnerek ebben, számítanak a szaktárca és a kormányzat nyitottságára. A nevükben köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 42 2018.10.08. 2:15  41-44

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az azbesztből kiszabaduló szennyezőanyag-részecskék gyógyíthatatlan megbetegedéseket okoznak, így tüdőszöveti hegesedést, azbesztózist vagy mellhártyadaganatot, tüdőrákot, és így idő előtti elhalálozás lesz a vége. Sajnos az áldozatok közöttünk élnek, hiszen 1970-1990 között nagyon elterjedt volt az azbeszt használata, különösen a győri házgyár használta Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár, Tatabánya panelházaiban, de Budapesten is megtalálható az azbesztszennyezés, így példaként említhetem az Országos Széchényi Könyvtárat, vagy a városligeti épületek és a 70-es években épült KISZ KB székháza, jelenleg K&H-épület bontása során szintén azbesztszennyezésről beszélhetünk.

Nem véletlen, hogy az azbesztszennyezés felmérése a 90-es években elkezdődött. Akkori felmérés szerint több mint 20 ezer lakást érint, illetve megtalálható lakóépületek mellett a kórházak, óvodák, iskolák és más jellegű középületek esetében is. Azt is tudjuk, hogy a felmérést követően elindult egy országos azbesztmentesítési program, így például Tatabányán is történtek azbesztmentesítések, viszont a végrehajtást a Fidesz-kormány leállította. Éppen ezért azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy tulajdonképpen miért függesztették fel az azbesztmentesítés végrehajtását, vizsgálják-e az érintett lakosság egészségi állapotát. Nagyon fontos kérdés, hogy várható-e a szórtazbesztes épületek újbóli felmérése, és hogy újraindítják-e az azbesztmentesítési programot, és ha igen, akkor az intézményi és finanszírozási hátterét kívánják-e biztosítani ennek a programnak. Válaszát előre is köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 66 2018.10.08. 2:10  65-68

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön kormánya folyamatosan azzal érvel a Paksi Atomerőmű tervezett bővítése és a nukleáris energia használata mellett, hogy Paks a biztonságos energiaellátás garanciája. Ennek az állításnak azonban a tények mintha ellentmondanának. Az idei évben eddig a korábbinál több, több tucatnyi alkalommal kellett visszaterhelni vagy leállítani a Paksi Atomerőművet, részben a Duna alacsony vízállása, részben a magas hőmérséklet miatt, részben pedig a különféle elektromos és vezetéki hibák miatt.

Egy olyan atomerőműről beszélünk, államtitkár úr, amely éppen most esett át egy üzemidő-meghosszabbításon, aminek a költsége, tudjuk, százmilliárd forintos nagyságrendet jelent. Feltételezhető, hogy egy ilyen üzemidő-meghosszabbítás alkalmával mindent átnéztek, szükség esetén, amit kellett, mindent kicseréltek, felújítottak. Ugyanakkor az üzemidő-hosszabbítás procedúrája 2017-ben véget ért, tehát az erőműben papíron most legalábbis minden rendben van, minden tökéletesen biztonságos.

Ugyanakkor egy átlagos háztartásban, ha valamivel ennyi hiba történik, mint ami a Paksi Atomerőműben ebben az évben történt, akkor azt biztosan kidobják. Ezért azt kérdezem államtitkár úrtól, szíveskedjék tájékoztatni, hogy a leállítások és a visszaterhelések közül mennyi írható a rendkívüli időjárás számlájára, mekkora volt pontosan az üzemidő-meghosszabbítás költsége, és azért azt is megkérdezem újra, továbbra is az állítják-e, hogy a Paksi Atomerőmű az energiaellátás biztonságának garanciája. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 12 2018.10.29. 4:41  11-14

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma már széles körű egyetértés van abban, hogy az éghajlatváltozás világszerte az emberiség közeli jövőjét befolyásoló, drámai következményekkel járó folyamat, amelyet kellő politikai akarat hiányában eddig még nem sikerült megfékezni. Az ENSZ IPCC jelentése szerint egy-két évtizedünk maradt arra, hogy globális szinten a kritikus másfél Celsius-fok alatt tartsuk a felmelegedést. Ehhez kulcskérdés az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése. Ennek mégis az ellenkezőjét látjuk itthon és külföldön egyaránt. A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint 2018-ban ismét rekordot dönt a kibocsátás. Az Európai Környezeti Ügynökség arra is figyelmeztet, hogy nem folytathatjuk azt az életmódot, azt a társadalom- és gazdaságpolitikát, ami idevezetett.

Az Európai Unió működésével, egyes politikáival az LMP-nek is vannak komoly kritikai észrevételei. Azt viszont csak üdvözölni tudjuk, amit a klímaváltozás megfékezése érdekében az Európai Unió tenni akar. Csak támogatni lehet az Unió azon törekvését, hogy élen akar járni a világban a szigorú klímacélok kitűzésében és megvalósításában. S azt is támogatni tudjuk, hogy szigorítani akarják az autók okozta szén-dioxid-kibocsátást 2030-ra, hiszen a közlekedés az összes szén-dioxid-kibocsátás mintegy harmadáért és a levegőszennyezés jelentős hányadáért felelős.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadhatatlan számunkra, hogy a kormány Brüsszelben nem a magyar emberek érdekeiért, egészségéért lobbizik, hanem a bajor autóipar érdekeiért, és itthon is fontosabbnak tartja az autógyártók kiszolgálását, mint a tiszta levegőt. Erre nem magyarázat, hogy a magyar gazdaság az autóipar teljesítményétől függ, mert ez nagy hiba. Nemcsak környezetvédelmi megfontolásból, hanem a gazdasági stabilitás, a sok lábon állás szempontjából is.

De térjünk vissza a klímaváltozás kérdéseire! Magyarországon 2015 óta évente majdnem 6 százalékkal nő a szén-dioxid-kibocsátásunk. A nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, amelyet e hetekben tárgyalunk, a kormány úgy nyújtotta be, hogy az már most elavult, hiszen még azzal a trenddel számolt, amikor a szén-dioxid-kibocsátásunk csökkent, miközben a valóság az, hogy egyre nő. Mintha a kormány nem akarná tudomásul venni, hogy Magyarország a várható hatások tekintetében Európában az egyik legérzékenyebb és legsérülékenyebb ország. Hazánkban a gyorsuló felmelegedés következtében a nyári középhőmérséklet már most 2 Celsius-fokkal magasabb, mint a múlt század utolsó harminc évének az átlaga, ami ennek az évszázadnak a végére akár meg is duplázódhat. A nyarak még szárazabbak lehetnek, mind nagyobb területeket sújthat az aszály, miközben fokozódó árvizekre, felhőszakadásokra lehet számítani. Mindezek következménye a hőhullámok miatt növekvő idő előtti elhalálozás vagy a termésátlagnak akár a 30 százalékos csökkenése, erdeink pusztulása, erdőtüzek, vízkészleteink csökkenése, új emberi, állati és növényi kórokozók tömeges elterjedése lehet. A rendkívüli időjárási események nem kímélik az infrastruktúrát sem.

(13.30)

Mindezek alapján ezúton is arra kérem képviselőtársaimat, ne szavazzuk meg a NÉS-t a jelenlegi formájában. Adjuk vissza a kormánynak átdolgozásra, egy új, valós körülményekre és fenntartható alapokra épülő NÉS legyen az iránymutató az ágazati stratégiák számára! A stratégia legyen koherens és célratörő, elérendő konkrét célkitűzésekkel, határidővel, felelősökkel, és tartalmazza a megvalósításhoz és annak számonkéréséhez szükséges szervezeti és pénzügyi feltételek garanciális elemeit is!

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak végre el kellene gondolkodnia azon, hogy a politikai döntései milyen mértékben csökkentik annak esélyét, hogy választ adhassunk korunk legnagyobb fenyegetésére, a klímaváltozásra. Ebben a küzdelemben csak egyetlen oldalra állhatunk: a fenntartható, a természettel, az emberekkel és más társadalmakkal együttműködő létet kell választanunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 273 2018.10.29. 2:53  268-285

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményeként szeretném felsorakoztatni azokat az érveket, amiért az Országgyűlésnek kérnie kellene a kormányt, hogy a jelenleg tárgyalt stratégiát dolgozza át.Először is, a stratégia olyan időszakban íródott, amikor a rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetátalakítás, továbbá a pénzügyi és a gazdasági válság hatásai még érezhetők voltak, és mindez megnyilvánult a kedvezőbb kibocsátási értékekben. Ezzel szemben a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében 2015-től évente átlagosan 5,6 százalékos növekedés könyvelhető el, amely meghaladja a hazai GDP ez idő alatti 2-4 százalékos növekedési ütemét, vagyis a magyar karbonintenzitás romlik, fenntarthatatlan pályát mutat.

Másodsorban, a hazai karbonleltár felülvizsgálatra szorul mind a közvetett kibocsátások, mind a nyelők tekintetében. Nagyon fontos, a hazai kibocsátási értékek helyes megítéléséhez elengedhetetlen, hogy világosan lássuk nyelőkapacitásainkat, azok viszonyát a hazai kibocsátásokhoz. A saját kibocsátásunk elnyeléséhez 12,5 millió hektár erdőre lenne szükség, de mint tudjuk, csak 2 millió hektár van.

A fajok, élőhelyek megőrzése, az ökoszisztémák szolgáltatásainak helyreállítása a természetvédelmi területeken túlterjedő, minden ágazatra kiterjedő feladat. Ezzel a NÉS célrendszere adós marad, holott az ökoszisztéma-szolgáltatások javításának lehetősége adott az agrártámogatások rendszerének átalakításán keresztül. A támogatásokat át kell irányítani jó környezeti minőséget, magas élelmiszer-minőséget biztosító termesztéstechnológiák ösztönzésére. A zöldfelületek további csökkenésének megakadályozása érdekében azonnali zöldfelület-felhasználási stopot kellene bevezetni, a fejlesztések területigényeit barnamezős területeken kellene biztosítani.

Ugyancsak fontos a NÉS átdolgozása a más ágazati stratégiákkal való jobb összhang megteremtése érdekében. Jelenleg a meglévő ágazati stratégiák diktálnak a NÉS-nek. A stratégia gyenge pontja, hogy inkább csak sejtet bizonyos intézkedéseket, mintsem hogy azokat érdemben megvilágítaná. Az egyik ilyen a karbonadó bevezetésének a kérdése.

És végül még arra is felhívnám a figyelmet, hogy kifejezetten aggályos az alkalmazkodással és a dekarbonizációval összefüggő intézkedések harmóniájának a hiánya. Mindezek miatt a NÉS teljes átdolgozását javasoljuk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 91 2018.11.05. 2:05  90-93

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt egy héten nagyon sok szó esett arról, hogy több mint száz településen veszélybe került a hulladékok rendszeres elszállítása. Sok településen és Budapest számos kerületében pedig vagy meg sem nyíltak, vagy felszámolták a többnyire EU-támogatással épült hulladékudvarokat. A szelektív kukák kiürítetlenül állnak a lakóházak kapuiban, miközben a patkányok rég nem látott számban jelentek meg a fővárosban.A minisztérium milyen lépéseket tervez az ügy rendezésére? Egyáltalán milyen mozgástere van, tekintettel arra, hogy a kormány 2011-ben a versenypiaci viszonyokat felrúgva államosította a hulladékgazdálkodási szektort, és a nem állami közszolgáltatók jelentős részének működését ellehetetlenítette? Az úgynevezett rezsicsökkentés miatt a díjakat befagyasztották, miközben a szolgáltatókat új adókkal, járulékokkal és díjakkal büntették. Emiatt a közszolgáltatók többsége alulfinanszírozottá vált, és egy részük nemcsak a korábbi EU-támogatások felhasználásával nem tud elszámolni, de nem képes felújítani amortizálódó eszközállományát. A kukaholding által szó szerint bonyolított lakossági díjbeszedés akadozik, a beszedett pénzből pedig késve és keveset oszt vissza a tényleges szolgáltatóknak.

A közszolgáltatók csődközeli állapota miatt egyelőre több mint száz településen akadozik a szemétszállítás, és a kritikussá váló helyzet megoldásaként a törvénymódosítás szerint a BM katasztrófavédelem kell hogy segítsen biztosítani a szolgáltatást. De kivel, miből és meddig?

Tehát azt kérdezem, hogy milyen megoldásban gondolkodik a tárca és a kormány, hogy ne öntsön el minket a szemét. Válaszát előre is köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 105 2018.11.05. 1:54  104-107

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Naponta kapunk híreket a hazai egészségügyi ellátás kritikus helyzetéről. Talán ezért esik ritkábban szó az egészségmegőrzésről, amelynek fontos tényezője a veszélyeztetett csoportok rendszeres egészségügyi szűrése. Évtizedek óta tudjuk, hogy az azbeszt mikroszkopikus méretű szálai a tüdőbe belélegezve nem tudnak lebomlani, ezért súlyos légzőszervi megbetegedéseket, kötőhártya-túlburjánzást, tüdőszöveti hegesedést, azbesztózist, mellhártyadaganatot és tüdőrákot okoznak. A veszélyeztetés az idő előrehaladtával nem csökken, így megbetegíthetik a most felnövekvő generációkat, gyermekeinket is. Ez a probléma ma Magyarországon több mint húszezer lakást, de emellett kórházakat, óvodákat, iskolákat, szállodákat, boltokat és irodákat is érint. Indult olyan azbesztper Magyarországon, ahol a gyorsított eljárás ellenére a felperesek egyike sem élte meg az ítélethozatalt, mert belehalt az azbeszt okozta betegségekbe. A kilencvenes években már elindult egy országos azbesztmentesítési program, de a végrehajtása megszakadt a Fidesz-kormány idején. Az egészségügy foglalkozik-e annak nyomon követésével, hogy országosan hány, azbeszt okozta megbetegedést, halálesetet diagnosztizáltak? A házi- és szakorvosok adatszolgáltatásai alapján megbecsülték-e, mekkora a baj?

(13.40)

További kérdés, hogy milyen lehetőségeket látnak a veszélyeztetett emberek kiszűrésére, a megbetegedések előrehaladásának megfékezése érdekében. Azt is szeretném megkérdezni, hogy tervez-e lépéseket annak érdekében a tárca, hogy a kiváltó ok, a szórt azbeszt mentesítése az országos program keretében mielőbb újra elinduljon. Várom szíves válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 229 2018.11.05. 4:47  228-229

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes ember, a közösségek és a társadalom természethez való viszonyának egyik fokmérője, hogy milyen kapcsolatot tudunk ápolni az élővilággal, az állatokkal.

(15.20)

Ez elsősorban értékrendi és etikai kérdés, és úgy tűnik, nem állunk túl jól: nem múlik el se nap, se hét, hogy ne kapjunk hírt állatok kegyetlen elpusztításáról, kínzásáról, szándékos bántalmazásáról, nem megfelelő tartásáról, elhagyásáról, mérgezéséről és lelövéséről.

Egy hiánypótló egyetemi szakdolgozat azt tárta fel, hogy 2004 és 2011 között megtízszereződött az átkínzás miatti feljelentések száma, pedig az esetek többsége még most is rejtve marad. Úgy tűnik, hogy a maga idejében nagy előrelépést jelentő állatvédelmi törvény szükséges, de mára már korántsem elégséges keretet ad az állatvédelemnek, sok olyan kérdés van, amit egyéb jogszabályokba beépítve kellene megjeleníteni vagy a jelenlegi formáját tekintve módosítani.

A törvény szellemében számos alacsonyabb rendű szabályozást kellene kidolgozni, és nem utolsósorban a jogérvényesítés intézményi feltételeit is sokkal hatékonyabbá kellene tenni. Ezt néhány példával kívánom alátámasztani. Hosszú évek óta nem sikerült elérni, bevezetni a csak időlegesen elkóborolt, de a tulajdonosa által keresett élő állat gyorsabb hazakerülését elősegítő egyszerű eljárást. Megfelelő részletes szabályok kellenének a sportvadászok kutya- és macskakilövési túlkapásainak megfékezésére.

Tisztázni kellene végre az önkormányzati, illetve a civil szerepvállalás körét, egységesen rögzíteni a gyepmesteri tevékenységek követelményrendszerét, valamint annak szakmai és pénzügyi ellenőrzési szabályait, véget vetve annak az áldatlan állapotnak, amelyben a kóros, kóbor és gazdátlan állatok az áldozatai, a profitorientált vállalkozók pedig a nyertesei egy államilag finanszírozott, rosszul működő rendszernek. Sokan csak sintérbiznisznek hívják a jelenlegi gyakorlatot.

Be kellene vezetni az állattartástól eltiltás jogintézményét, különösen azért, mert az állatkínzásos esetek többségében nem végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására kerül sor, így egy állattartásra alkalmatlan elkövetőt semmi sem akadályoz abban, hogy bűnét újra elkövesse.

Az állatvédelmi szervezetek által biztosított örökbeadást önálló jogintézményként kellene működtetni, figyelemmel az élő állat oltalmára. A speciális szakértelemmel, adott esetben bizonyítékokkal is rendelkező környezetvédelmi, állatvédelmi, civil szervezetek jogérvényesítési lehetőségeit ki kellene egészíteni, megteremtve a sértetti jogállást, ennek minden jogosítványával, például a nyomozásban hozott határozat elleni panasz lehetőségével. Ezek a példák mind kiérlelt, indokolt javaslatok voltak.

Az LMP már 2016 nyarán számos civil és szakmai szervezet kezdeményezésére építve, több hónapos egyeztetést követően részletesen kidolgozott és jogalkotásra alkalmas formában megfogalmazott javaslatokat küldött az igazságügyi miniszternek az állatvédelmi jogi szabályozás előremozdítása érdekében, de, mint ahogy lenni szokott, érdemi válasz többszöri képviselői írásbeli kérdésre sem érkezett, csupán az, hogy dolgoznak az ügyön. Egy évvel később törvénymódosító csomagot nyújtottunk be, de a kormánypárt még a tárgysorozatba vételt is megtagadta. A nagy létszámú, az állatvédelemért kiálló 120 állatvédő szervezetet felvonultató tüntetés, valamint az általuk kidolgozott és az Igazságügyi Minisztérium számára szintén átadott javaslatcsomag ugyanerre a mostoha sorsra jutott.

Mit vétettek az állatok, hogy a kormány még ebben az ügyben sem képes valami helyeset vagy jót cselekedni? De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelynek miniszterelnök-helyettese, a KDNP-s Semjén Zsolt által elnökölt Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos lapjában, a Nimródban korábban olyan írás jelenhetett meg, amelyben kifejezetten biztatták a vadászokat állatkínzásra?

Ezek szerint: „A vadászkutyák kiképzéséhez sebzett, kóbor macskát, rókát használjunk, amelynek a száját szigetelőszalaggal rögzítsük.” No comment. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 64 2018.11.12. 2:54  63-69

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a napokban ismét közreadta Európa levegőminőségéről szóló legújabb jelentését. Ami jó hír, hogy a következetes közösségi politikáknak, fejlesztéseknek köszönhetően 1990 óta a finom szállópor miatti korai halálozások száma számottevően csökkent. A teljes kép azonban mégis drámai: a légszennyezés jócskán meghaladta az EU és az Egészségügyi Világszervezet határértékeit is, és 2015-ben csaknem félmillió ember idő előtti halálát okozta Európában. A szállópor, a nitrogén-dioxid és a talaj közeli ózon okozza a legnagyobb ártalmat az emberi egészségre. A közúti közlekedés az egyik fő légszennyezési forrás, de a mezőgazdaságból, az energiatermelésből, az iparból és a háztartásokból származó kibocsátás is hozzájárul, és az emberi egészségen túl károsítja a talajt, az erdőket, a vizet, csökkenti a mezőgazdasági hozamokat.

A magyar adatok még drámaibbak. 2015-ben 14 630 idő előtti halálesetet okozott a légszennyezés. A szállópor esetében az EU-n belül csak Bulgáriában rosszabb a helyzet, amúgy még csak Macedónia, Koszovó és Szerbia helyzete rosszabb.

A légszennyezés láthatatlan gyilkos, de a láthatatlan gyilkos mögött elégtelen és rossz politikák állnak. Az Európai Bizottság már 2008-ban jogsértési eljárást indított Magyarország ellen a levegőtisztasági követelmények be nem tartása miatt, és 2018-ban be is perelt minket az elégtelen intézkedések miatt.

(15.20)

Államtitkár Úr! A várható magas bírság fizetése helyett észszerű lenne azonnali, valós intézkedésekre fordítani a közpénzeket. De ehelyett mi történik? A kormány újraindítja a lignit, egy komoly légszennyező anyag bányászatát; az európai uniós forrásokat elherdálva, segítség nélkül hagyja a lakosságot az épületenergetikai korszerűsítésekben, amellyel rengeteg szennyezőanyag-kibocsátás volna megelőzhető. Képtelen kezelni a milliókat érintő energiaszegénységet, és következetesen források nélkül hagyja a közlekedés környezetbarát fejlesztését, sőt Brüsszelben még ellene is szavaz. Még nincs is fűtésszezon, de már most településeink tucatjain a légszennyezés meghaladta az egészségügyi határértékeket. A baj tehát csak nő.

Azt kérdezem, államtitkár úr, hogy milyen intézkedéseket kíván hozni a kormány egy városnyi magyar ember idő előtti halálának megelőzése érdekében. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP, a DK, az MSZP és a Párbeszéd padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 68 2018.11.12. 1:06  63-69

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): A választ nem fogadom el. Államtitkár Úr! Szeretnénk azt hinni, hogy az önök intézkedéseinek következtében az ország egész lakosságának egészségét veszélyeztető légszennyezés csökkentésében majd áttörés következik be, de sajnos a tények ezt cáfolják.Azt tudjuk, hogy a nagyobb városokban a fűtés és a közlekedés, a kistelepüléseken pedig elsősorban a fűtés okozza ezt a nagyon rossz, határérték közeli állapotot. Azt kell hogy mondjam, nem elég kampányolni, hogy fűtsünk okosan, amikor az emberek jelentős része energiaszegénységben, rossz körülmények között él, és nincs választási lehetőségük. Csak el kell menni az ország különböző területeire, kistelepülésekre.

Tudom ajánlani, hogy jöjjön el Borsod megyébe, ott van Miskolc, Sajószentpéter, Kazincbarcika. Az emberek rákényszerülnek arra, hogy rossz minőségű fával, hulladékkal és szénnel, lignittel fűtsenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Amíg ezeken a területeken nem lesz változás, nem fogunk eredményt elérni. (Taps az LMP, a DK, az MSZP és a Párbeszéd padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 176-178 2018.11.12. 2:25  175-184

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! A közszférában megkezdett létszámleépítés több ponton is sérti az Alaptörvényt. Az Alaptörvény rögzíti, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Kérdezem: hogyan beszélhetünk az emberi méltóság tiszteletben tartásáról, amikor több hónapja bizonytalanságban tartja a kormány a közszférában dolgozókat, és még annyira sem becsülik meg az embereket, hogy személyesen köszönjék meg nekik a munkájukat és mondjanak fel nekik. Nagyon sokan az ügyfélkapun keresztül kapták meg a felmondásukat, és nyilván azért, mert nem mernek az emberek szemébe nézni.Az Alaptörvény azt is kimondja, hogy az államnak kötelessége a természeti erőforrások, a talaj, a vízkészletek, a biológiai sokféleség megőrzése. A kormány  azt tapasztaljuk  totális támadást folytat a környezet- és természetvédelem több évtized alatt kialakított pozíciója ellen. A bedarálás 2010-től az intézményrendszer szétverésével kezdődött. Megszüntették a Környezetvédelmi Minisztériumot, a környezetvédelmi hatóságokat bólogató Jánossá tették, a nagyipari lobbi pedig mindent visz a környezet és az emberi egészség kárára. Ami megbocsáthatatlan, hogy a szakterületet odadobták az agrártárcának, vagyis a kecskére bízták a káposztát, amit most a létszámcsökkentés is igazol, hiszen a környezetügy területének létszámát 44 százalékkal csökkentették, míg a kormány körülbelül 18 százalékos csökkentést irányzott elő.

Az ország környezet- és természetvédelmének irányítását mára 71 ember végzi az Agrárminisztériumban, és itt lóg a levegőben, hogy mi lesz a nemzeti parkok sorsa. Arról hallani híreket, hogy a tíz nemzeti parkból négyet akarnak csinálni. Mindezek után, miniszterelnök-helyettes úr, azt kérdezem, hogyan lehetséges, hogy a környezetügyben 44 százalékos csökkentés valósul meg. Ezt hajlandók-e felülbírálni? A másik kérdésem pedig az, hogy mi lesz a nemzeti parkok sorsa. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 182 2018.11.12. 1:10  175-184

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszterelnök-helyettes úr, én nem lennék büszke akkor az ilyen jogszabályokra, amelyek azokat az embereket, akik 15-20 évig a közigazgatásban dolgoznak, a szakértelmükkel a közjót szolgálják, és úgy tudják meg, hogy ki vannak rúgva, hogy az ügyfélkapun keresztül személytelenül kapják meg a felmondást. Szégyen, én azt gondolom, ilyen esetben a törvényt meg kell változtatni! (Dr. Fazekas Sándor: Gyurcsány államtitkára voltál?)

(17.30)

A másik pont pedig: nem gondolom, hogy tévedek abban, hogy a környezetvédelem ügyének ezek az utolsó rúgások, amik történtek. Önök folyamatosan építették le ennek az intézményrendszernek a jogszabályi hátterét, és azt, hogy megfelelő számú ember legyen az irányításban. Nyilván azért, mert a környezetvédelmet úri huncutságnak tartják.

És hogy a nemzeti parkokra nem kaptunk választ: ha elindul egy létszámleépítés, akkor a nemzeti parkokat teljesen ki fogják nyírni. Egy olyan időszakban, amikor a klímaváltozásban egy ilyen időszakot élünk; amikor Magyarország a levegőszennyezettség miatt Európa legrosszabb országai közé tartozik. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 271 2018.11.12. 2:09  264-275

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy a devizahiteleseknek az ügye, a problémája újra és újra itt van valamilyen formában az Országgyűlés asztalán, akár azonnali kérdés formájában, akár újabb és újabb törvényjavaslat formájában, azt mutatja, hogy ez a probléma, ez a kérdéskör egyáltalán nem megoldott. Bár tudjuk azt, hogy önök nagyon nagy előszeretettel azt kommunikálják, hogy a devizahitelesek ügyét megoldották, megoldották akkor, amikor piaci árfolyamon forintosították a devizahiteleket. De tudjuk, hogy azzal a forintosítással tulajdonképpen csak a Magyar Nemzeti Bank járt jól, tulajdonképpen megágyaztak önök azzal a forintosítással, hogy a Magyar Nemzeti Bank létrehozta az alapítványait, és az alapítványok pedig az önök holdudvarát különböző módokon támogatni tudják.

Önök teljesen érzéketlenek az emberek problémái iránt, ugyanis az áprilisban lejárt moratórium óta 2000-nél is több a kilakoltatások száma. Önök egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy itt a tél, és azok, akiket ez érinthet  kisgyerekes családok is lehetnek , menjenek az utcára, de szegények az utcára sem mehetnek, mert hajléktalanokká válnak, és akkor már onnan is el fogják őket üldözni. Én azt gondolom, hogy legalább addig, amíg egy olyan törvény születik, amelyik valóban megoldást kínálna a problémára, igen, addig meg kell hosszabbítani a moratóriumot.

Azt pedig már nem akarom nagyon részletezni, hogy az elsétálás joga miért fontos. Igen, nagyon sokan vannak olyanok, akik felvettek például ötmillió forintot, és sokszoros összeget kell visszafizetniük. Ez tényleg nem más, mint az adósság-rabszolgaság. Kérem szépen képviselőtársaimat és a parlamenti többség tagjait is, támogassák a törvényjavaslatunkat. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 283 2018.11.12. 2:07  276-287

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma már egyszer itt az Országgyűlésben hivatkoztam az Alaptörvényre, nevezetesen annak a mondatára, amely azt mondja, hogy valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Gondoljuk végig ezt a mondatot tovább! Ahhoz, hogy valaki emberi méltóságát érezze, annak biztos, hogy egy alapfeltétele a tisztes megélhetés. Viszont ha a nyugdíjas-társadalmat látjuk, amely egyre nő és öregszik el a társadalom, azt látjuk, hogy a nyugdíjas időskorúak jó részének ez nem jut osztályrészül.

(19.20)

Tehát az a 600 ezer ember, akinek 100 ezer forint alatt van a nyugdíja vagy a nyugdíjszerű ellátása, biztos, hogy nem tud ebből tisztességesen megélni. Nagyon sok idős van egyedül, a rezsiköltség, nem akarom sorolni, az árak emelkednek. Aki jár a piacra, tudja, hogy az élelmiszerárak milyen dinamikusan növekednek, és várható a további jelentős növekedés, mert tudjuk, hogy az aszály következtében például a burgonyatermés ebben az évben a fele lesz.

Ez a törvényjavaslat a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők helyzetén szeretne javítani. Én magam is többször benyújtottam már azt a törvényjavaslatot, hogy a minimálnyugdíjat legalább 50 ezer forintra emeljük fel, de önök ezt sosem vették komolyan, és mindig lesöpörték az asztalról. Bár megjegyzem, egy fél évvel ezelőtt talán volt arra jel, hogy mégis történhet valami, mert akkor a miniszterelnök úr egy azonnali kérdésemre azt mondta, hogy meg fogják majd vizsgálni ezt a kérdést, de a legutóbbi kérdésemre ezt már lesöpörte az asztalról. (Arató Gergely: Még odébb vannak a választások.) Igen, valóban, még egy picikét arrébb vannak az európai parlamenti választások és az önkormányzati választások.

Én azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 128 2018.11.13. 9:44  113-134

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt előttünk egy salátatörvény fekszik, amelyben vannak nyilván olyan elemek, amelyeket lehetne is vagy lehet támogatni, és vannak olyanok, amelyeket nem. A kormány előterjesztése szerint tulajdonképpen olyan intézkedések jogi kodifikációs átvezetéséről van szó, amelyek jogalkalmazási szempontból pontosítják, egyszerűsítik az eljárásrendet. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a kormány salátatörvényszerűen próbálja a társadalomra, az emberekre ráterhelni a saját kapkodásából, felületességéből és egyéb működési hibákból adódó problémákat. Én két kérdéskörrel szeretnék most kiemelten foglalkozni, az egyik a tartási kötelezettség folyamatos kiszélesítése, a másik pedig a nyugdíjakból levonható adósság kérdése. Mi úgy látjuk, hogy a tartási kötelezettségnek ezzel a folyamatos kiszélesítésével a kormány gyakorlatilag átesik a ló túloldalára, és túlterheli az érintetteket, ugyanis egyre nagyobb anyagi nehézséget okozhat a gyermekeknek, unokáknak, hogy a velük szemben érvényesíthető összes tartási igény elérheti akár a jövedelmük felét is. Számolnia kellene a kormánynak azzal, hogy nagyon sok családban  egy-, két- és háromgyermekes családban  a szülőknek sok esetben még annyi jövedelmük sincs, hogy a saját gyermekeikről, tehát lefelé a korfában, tisztességesen gondoskodni tudjanak, és egyszerűen nem teszi lehetővé a jövedelmi helyzetük, hogy az idős szüleikre is áldozzanak. Ráadásul azzal is szembe kell nézni, hogy az ápolás, gondozás sok esetben egy behatárolhatatlan dolog abból a szempontból, hogy az idős, ápolásra szoruló rokont nem csupán gondozni szükséges, hanem orvosi vizsgálatokra, kezelésekre, adott esetben például gyógytornára kell elvinni, ami akár 250 kilométeres távolságban is lehet, például Szombathelyről a Kékgolyó utcába kell valakit elvinni, és akkor a gyógyszerek horribilis áráról még nem is beszéltünk.

(17.00)

Azt is látjuk a gyakorlatban, hogy emberek sokszor emberfeletti küzdelemmel ápolják szüleiket, gondoskodnak a családtagjaikról, és ha valaki ezt nem teszi bármilyen oknál fogva, akkor negatív bélyeg kerül rá. De, képviselőtársaim, végül is azért fizetjük a közterheket, a szociális hozzájárulást, hogy gondoskodjunk időseinkről, duplán kifizetni ezt nem igazságos. Nem szeretnénk a jövőben, ha az idősek, arra rászorulók gondozását teljesen a családokra, hozzátartozókra terhelné a kormány. Ugyanis a magyar társadalombiztosítás pontosan erre és ilyen esetekre hivatott létrejönni, azért, hogy az időseket, az arra rászorulókat támogassa, az aktív dolgozókat pedig tehermentesítse.

Bár a családok sokszor szívből, belülről jövő kötelességből gondozzák, ápolják, támogatják saját időseiket, de számos esetben ezek a családok, mint ahogyan mondtam, maguk is támogatásra szorulnak. Látnunk kell azt is, hogy családi kapcsolatok, karrierek, emberek egészsége megy rá sok esetben az idősek vagy az arra rászorulók gondozása miatt. Igen, legyünk felelősek a társadalmunkért, ne nyomorítsuk meg azonban sem a fiatal családokat, sem az időseket. Ez az intézkedés a szociális állam valóságát kérdőjelezi meg, ezért javasoljuk mindenképpen felülbírálatra a szülőtartás kérdését. Egyébként korábban az LMP egyáltalán nem támogatta a szülőtartást azon okoknál fogva, amit már érzékeltettem.

A másik sarkalatos probléma, ami a törvénymódosítási csomagban felmerült, az a nyugdíjasok kérdése, pontosabban: a nyugdíjakból levonható adósság kérdése. Abból, ahogy a kormány már most is folyamatosan a nyugdíjkérdéshez hozzááll, látszik, hogy mennyire nincs tisztában a nyugdíjasok helyzetével, mennyire nincs felelősséggel, tisztelettel az idősek iránt. Pedig aki végigdolgozott tisztességesen 40 évet vagy a munkájából adódóan a megfelelő időt, fizette a járulékokat, annak igenis becsülje meg a kormány a becsületes munkáját, és ne alamizsnát, hanem tisztességes nyugdíjat kapjanak. Mint ahogyan a napokban érkező nyugdíjprémium is pontosan ilyen alamizsna a számukra ahelyett, hogy a stabil, a munkabérekhez, de legalább a napi megélhetéshez igazodó, kiszámítható ellátást kapnának.

Azt gondolom, hogy itt mindenképpen szólni kell a nagyon alacsony nyugdíjakról. Tudjuk azt, hogy ma Magyarországon közel 600-650 ezer embernek 100 ezer forint alatt van a nyugdíja, a minimálnyugdíj 28 500 forint. Azt is tudjuk, hogy nagyon sok nyugdíjasnak azért halmozódik fel a tartozása, mert nem tudja fizetni a közművekkel kapcsolatos díjakat, vagy akár valamilyen hirtelen felújításból adódó kiadása keletkezik. Tehát itt tulajdonképpen a nagyon alacsony és az alacsony nyugdíjakat kellene először is a kormánynak rendeznie, mielőtt esetleg olyan kötelezettségeket és olyan levonási lehetőséget biztosít, aminek az eredménye az, hogy nem marad annyi nyugdíj a nyugdíjasnak, hogy utána abból normálisan például étkezni tudjon.

És még mindig az alacsony nyugdíjakhoz: önök azt mondják, hogy most fantasztikus dolog a nyugdíjprémium. Igen, tudjuk, hogy önmagában a kisnyugdíjasok örülnek neki, de azért ezzel még számos más probléma van. Egy: a nyugdíjprémium nem épül be a nyugdíjba, ez egy egyszeri dolog, lehet, hogy a következő évben nem lesz 3,5 százalék feletti gazdasági növekedés, akkor a nyugdíjasoknak ebből semmi nincs.

Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugdíjasok csak majdhogynem véletlenszerűen részesülhetnek a gazdasági növekedés hasznából, és biztos, hogy felül kellene vizsgálni a nyugdíjrendszert abból a szempontból, hogy ne csak inflációkövető legyen, hanem a gazdasági növekedés hasznából is részesüljenek ők. Ráadásul azt látjuk, hogy nagyon szakad le a nyugdíjas-társadalom az aktív dolgozók mögött, persze annak örülünk, hogy az átlagbérek növekszenek, viszont az alacsonynyugdíjasoknak jobban kellene segíteni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát fontosnak tartjuk azt, hogy a kormány tegye meg először azokat a lépéseket, hogy az alacsonyabb nyugdíjak magasabbak legyenek. Fontos lenne a nyugdíjasok mellé állás.

Tudjuk azt is, hogy több esetben olyan dolog miatt tartoznak a nyugdíjasok, mert jó szándéktól vezérelve hitelt vettek fel, hogy támogassák a gyermekeiket, unokáikat, és olyan adósságba keverednek, amit nehezen vagy nem tudnak kifizetni. Persze, mi is azt gondoljuk, természetes, hogy teljesíteni kell a törlesztést, csak nem mindegy, hogy hogyan és miből.

Az önök indoklása szerint arról szól a módosítás, hogy egyszerűbb eljárásban gyorsabban tudják majd törleszteni az adósságukat, de szerintünk sokkal inkább arról szól, hogy egyre kilátástalanabb, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az amúgy is megélhetési nehézségekkel küzdő kisnyugdíjasok. A kormány, a társadalom feladata lenne őket megvédeni, támogatni, a ledolgozott éveik miatt megbecsülni és nem megnyomorítani őket.

Szükséges lenne a nyugdíjasok védelmében olyan intézkedéseket foganatosítani, hogy minél kevesebben kerüljenek kilátástalan helyzetbe adósság miatt. Nem veszélyeztetheti a megélhetést egy adott esetben önhibán kívüli adósság törlesztése. Nem könyöradomány jár a tisztességesen megdolgozott évekért, hanem emberi méltóságon alapuló, rendes megélhetés.

Kérjük a kormányt, gondolja át, hogy hogyan tehetné könnyebbé a nyugdíjas éveket, hogyan lehetne szabályozni az adósságrendezést úgy a nyugdíjasok számára, hogy a mindennapi megélhetésüket ne veszélyeztesse.

Egyébként, ha a kormány nyitott rá, akkor az LMP készen áll arra, hogy erre és a másik elemre is törvényjavaslatot nyújtson be, amennyiben önök nyitottak erre, de sajnos mi is azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy bármilyen területen bármilyen jó és bármennyi törvényjavaslattal éltünk, soha semmit nem fogadtak be. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 22 2018.11.27. 5:02  21-24

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt nyolc évben megtapasztalhattuk, hogy az Orbán-kormány nemcsak velünk, ellenzéki képviselőkkel, de a magyar emberek életével, egészségével és jövőjével is játszik, veszélyeztetve életminőségünket és a természeti örökségünket. 2010-ben a Fidesz integrációs bürokráciacsökkentés címén felszámolta az önálló környezetvédelmi minisztériumot, bedarálta az Agrárminisztériumba; érdemi vezetőit szinte azonnal kirúgta és a hamvait pedig szétszórta két minisztériumba. De később a környezetvédelemmel kapcsolatos háttérintézmények és a környezeti érdekek képviseletére hivatott hatóság sem kerülhette el a sorsát. Teljesen súlytalanná tette a kormány őket, a környezetvédelmi és a természetvédelmi felügyelőségeket, amelyek a hatósági feladatokat végezték, beolvasztották a kormányhivatalokba. Nem véletlenül, mert így kis erőfeszítéssel lehet a mindenkori politikai akaratot érvényesíteni.

Márpedig a kormány politikai akarata mindig arról szól, mint ahogyan látjuk, hogy miképpen lehet egy beruházás, egy Fideszhez közel álló vállalkozó érdekét a környezet- és természetvédelmi érdekek elé helyezni. Így vált lehetővé az elmúlt években, hogy a zöldfelületeket felélő beruházások nagyon nagy támogatást kaptak, és semmi sem tudott gátat szabni ennek, még a klímaváltozás fenyegetettsége sem. Elkeserítő, ugyanis a politika óriási ütemben zabálta fel a jövő nemzedékek életfeltételeit.

Az elmúlt évek rombolását a környezet- és természetvédelem intézményrendszerében a közelmúltban a kormány tökélyre vitte. A közigazgatás modernizációjáról szóló legutóbbi kormányhatározat döntő csapást mért a környezet- és természetvédelem megmaradt létszámára. Az Agrárminisztérium környezeti államtitkárságát, amely a természetvédelem irányítását is magában foglalja, több mint 40 százalékkal építették le. Ráadásul a több évtizede ott dolgozó szakértőket az ügyfélkapun keresztül rúgták ki. Sajnos, a még megmaradt háttérintézmények létszámát is jelentősen megvágták. Hogy a nemzeti parkok sorsával mi lesz, arra mind a mai napig nem kaptunk megnyugtató választ.

Az egyik legnagyobb veszteséget az elmúlt években a természetvédelem szenvedte el. A nemzeti parkokat a költségvetési források megvonásával, a szakértők kirúgásával arra kényszerítették, hogy elsősorban ökoturizmussal foglalkozzanak, hiszen valamiből működniük is kell. A biológiai sokféleség megőrzése, az ökoszisztéma-szolgáltatások megóvása a kormány számára nem sokat jelent, viszont annál többet, hogy hogyan lehet egy jó zsíros beruházást megvalósítani.

Jó példa erre a Csarna-völgyben tervezett kisvasúti beruházás, ami most szerencsére megfeneklett, de garancia is kellene arra, hogy ez soha nem fog megvalósulni. A Börzsöny-hegység északi részén, Kemence község határában terül el a fokozott védelem alatt álló Csarna-völgy, amely mintegy ezerhektáros háborítatlan erdőterület. 40 éve nem történt itt fakitermelés, ami ekkora területen egyedülálló az országban. Mégis van, akinek eszébe jutott, hogy a Kemencétől a Csarna-völgy bejáratáig tartó kisvasutat meg lehetne hosszabbítani. Három és fél kilométeres szakaszról van szó, ami egyébként gyalogosan is látogatható, amiről korábban kormányhatározat született.

Ez egy olyan projekt, tisztelt képviselőtársaim, ami veszélyeztetné a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik legértékesebb völgyének az élővilágát. Fel kell tennem a kérdést, hogy milyen országban élünk, ahol egy ilyen kormányhatározat megszülethet, ahol néhányak profitérdeke előbbre való, mint mindannyiunk közös érdeke. Egy jól működő intézményrendszer esetében a Csarna-völgyi kisvasút terve, de más, súlyosan környezetet és természetet károsító projektek nem jutottak volna el idáig, mert már az első gondolatnál gátat vetett volna ennek a törvény és az intézményrendszer.

Itt az ideje a kormánynak rádöbbennie arra, most a felgyorsult klímaváltozás hatásait Magyarországon megtapasztalva, hogy radikális változásra van szükség. Ehhez pedig az első lépés egy önálló környezetvédelmi minisztérium felállítása. Remélem, miniszterelnök úr meghallja az idők szavát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 63 2018.11.27. 13:24  50-91

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlen fontos részére szeretnék kitérni, amit a vidék fenntarthatósága szempontjából a legaktuálisabbnak tartok kiemelni, ez pedig nem más, mint a termőföld adásvételében, tehát a vidék legfőbb erőforrásának forgalmában kulcsszerepet játszó helyi földbizottságok, illetve az agrárkamara szerepe.A nemrégiben benyújtott agrártárgyú törvényjavaslatok, közöttük ez a most tárgyalt is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével együttműködésben született meg. Az összefonódás szembetűnik a két, erősen átpolitizált szervezet között, de erről később szólok.

Röviden és tömören. A T/3636. számú törvényjavaslat a nagybirtok és nagytőke érdekeit képviselő, a kormányzathoz közel álló szervezetek munkája, amellyel, és ezt aláhúzom, a gazdacsaládokat árulják el. A törvénymódosítás szakít a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a helyi földbizottságok feladatát, azaz a termőföldek adásvételének véleményezését a NAK területi szervezetei látják el, és állásfoglalásukkal szemben az önkormányzatok képviselő-testületéhez lehetett kifogást benyújtani. Ezen testületek döntése ellen a bíróságon lehetett fellebbezni, azonban az előttünk fekvő törvénymódosítás elfogadása esetén a képviselő-testületek a jövőben nem vennének részt az eljárásban, ezzel pedig tovább csorbulna a közösségi kontroll.

Ezen túlmenően a bíróságok nem változtathatnák meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara területi szervezeteinek döntését, csak új eljárás lefolytatására adhatnának utasítást. Ezzel egyértelműen csökkenne a helyben lakó gazdálkodók szerepe a földforgalom ellenőrzésében és ezzel a közérdek érvényesülése a termőföldforgalom során.

Miért gondolom mindezt? Az LMP sokat foglalkozott az elmúlt években az agrárkamara növekvő szerepével a magyar agrárkormányzásban. Aggasztott minket az az agresszív térfoglalás, amit láttunk. Továbbá komolyan vettük az Ángyán József által írt vidékstratégiában lefektetett elveket, amelyek szerint a megoldás a vidék helyzetére a megerősödő családokban, az önálló gazdasági egzisztenciákban, az erős civil szférában és helyi közösségekben, autonóm kistérségekben és azok együttműködésében, a kis egységek hálózatában nyugszik. Ángyán tanár úr az ország külső kiszolgáltatottságának jelenlegi mértékét csökkenteni akarta, és ebben fontos eszköznek tartotta a térségek gazdasági autonómiájának növekedését, a munka hasznának helyben tartását, az önfoglalkoztatás és az önellátás mértékének növelését.

Ezen célok egyike sem arról szól, hogy az átpolitizált agrárkamara felülről, központilag, átnyúlva a helyi közösségek feje fölött megmondja, hogy helyben ki juthat termőföldhöz, és ki nem, épp az ellenkezője: a helyi kisközösségek tudják a legjobban, hogy mi a legjobb nekik. Sokszor tapasztaltuk, hogy egy dolog a kormány retorikája, és megint egy másik, hogy valójában mit csinál.

Míg szavakban marad a kisgazdaságok támogatása, addig minden jel szerint egyre inkább hajlanak rá, hogy a birtokkoncentráció világjelenségének okait elfogadják. Az előttünk fekvő törvényjavaslat épp ezt szolgálja: a káros birtokkoncentrációt, a termőföld-adásvétel politikai kézi vezérlését, a termőföldek koncentrálását a Fideszhez közel állók kezébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Láthattuk az elmúlt években, hogy az állami földpályázati rendszer és az agrárkamara által kezdeményezett földprivatizáció hogyan akadályozta meg sok-sok településen azt, hogy a termőföld a kis- és közepes gazdálkodó családok kezében maradjon, illetve hogy oda kerülhessen végre. Az jutott földhöz, aki megbízhatónak számított a Fidesz-kormány számára.

A Fidesz elmúlt 8 éves agrárkormányzása során nem tudott fordítani a magyar agrárium negatív folyamatain. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke idén januári évértékelő, évindító sajtótájékoztatóján el is ismerte, hogy a jövőben birtokkoncentráció és a gazdálkodók számának csökkenése várható.

Megállapíthatjuk, hogy a birtokkoncentráció jelenleg nagyobb Magyarországon, mint a Horthy-korszak idején. A földhasználók elenyésző kisebbségének birtokában van a termőterület 75 százaléka. Tartunk tőle, hogy a törvényjavaslat egyik, általunk nem kívánt eredménye a birtokkoncentráció politikai rásegítéssel történő további felgyorsítása lenne. Ezt szintén ellentétesnek tartjuk a helyi közösségek érdekével, vagyis a közérdekkel. Ez a jelenség a fenntarthatatlanság irányába mutat, és semmiképpen sem a társadalmi béke megőrzését, a családok mindennapi megélhetésének biztosítását szolgálja. Ellenkezőleg, még több termőföld még kevesebb kézbe kerülne így.

Az agrárkamara nem más, mint a Fidesz meghosszabbított keze az agráriumban. Ennek ékes jele volt az is, ahogy befurakodott a termőföld-adásvételi szerződés jóváhagyására irányuló eljárásba, elfoglalva a helyi földbizottságok szerepkörét, hiszen a helyi földbizottságok szerepe az lett volna eredetileg, hogy a helyi gazdák elől spekulánsok, tőkebefektetők ne tudják elvinni a földet. Mindehhez nem lett volna szükség az agrárkamara bevonására. A helyi gazdálkodók, illetve a helyi képviselő-testület képesek lettek volna véleményt formálni a földhöz jutást illetően, egy megfelelő jogszabály alapján. Csakhogy a kormány burkolt célja az agrárkamara révén eleve a termőföld politikailag irányított áramoltatása volt, amely folyamat nem a nemzeti vidékstratégia fentebb leírt céljait szolgálta, hanem a Fidesz-közeli spekulánsok megerősítését.

Nézzük csak végig, hogyan jutottunk el a jelen helyzetig a 2012-ben a kormányzati kommunikációban megjelenő helyi földbizottságoktól! Ott kezdtem, hogy a helyi földbizottságok a megszabott határidőre, 2014. május 1-jéig azért nem alakulhattak meg, mert nem jelent meg a létrehozásukat szabályozó végrehajtási kormányrendelet. Ez vélhetőleg azért volt így, mert a kapkodva megalkotott földforgalmi törvény révén 2013-ban a kormány olyan szabályozást hozott létre, amely nem felelt meg az EU követelményeinek, noha ott volt például a működő osztrák minta a helyi földbizottságokra, a Fidesz célja valójában nem is az volt, hogy működőképes, autonómiával bíró helyi földbizottságokat alkosson. Mivel nem jöhettek létre az újonnan kötött földadásvételi szerződéseknél a vétójoggal bíró autonóm helyi földbizottságok, a testületek szerepét átmenetileg az agrárkamara megyei elnökségei vették át 2014 során.

(12.50)

Ismétlem: a helyi földbizottságok eredendően végrehajtási rendelet hiányában jöttek létre. Végrehajtási rendelet hiányában azonban a földforgalmi törvény 2014. május 1-jén úgy lépett hatályba, hogy a helyi földbizottságok de facto nem jöttek létre. Ez egyértelműen exlex állapot, amely egy törvényen kívüli, törvény által nem szabályozott helyzet, ami a Fidesz-kormány szándékolt mesterkedését mutatta.

Az agrárkamarai elnökségek később az úgynevezett települési agrárgazdasági bizottságok véleményét kérték ki, amelyek az agrárkamara legkisebb szervezeti egységeiként jöttek létre. A települési agrárgazdasági bizottságokkal kapcsolatban is kifogásként merül fel, hogy összetételük nem olyan, mint amilyennek a helyi földbizottságoknak kellett volna lenniük. A kamarai bizottságokban ugyanis már nem csak földhasználók vettek részt. És hozzáteszem: nagyrészt megbízható, Fidesz-közeli emberek kerültek ide.

Lényegében az agrárkamara innen kezdve kezében tartotta az egy-egy települést érintő földadásvételi szerződések elbírálásának jogát, ami az eredeti kormányzati ígéretek szerint a helyi közösségé kellett volna hogy legyen. Mivel a megszabott határidőig nem tudtak megalakulni a helyi földbizottságok, a földforgalmi törvény értelmében szerepüket az agrárkamara vette át, de a jogszabály arról nem szól, hogy az ideiglenesség négy napot vagy négy évet jelent-e. Mint látjuk, az utóbbi történt.

A kormány szándéka most az, hogy végül az átmeneti jelleg helyett a helyi földbizottságok, a helyi közösség döntési jogkörét véglegesen átvegye az agrárkamara. Számunkra egyértelmű, hogy pártatlan társadalmi kontrollról így nem lehet szó a helyi földpiac felett.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ma antidemokratikusan, politikai összefonódások mentén működik, ezért nem alkalmas a gazdálkodók érdekeinek képviseletére; gyakorlatilag törvényalkotói szerepet töltve be egyeduralkodója lett a hazai mezőgazdaság alakításának. Ellensúlya nincs, csak jól látható hatalomvágya és szándéka pénzforrások maga felé terelésére. Ha a kormánypárti képviselőtársaim megszavazzák ezt a módosítást, egy politikailag elfogult, a helyi közösség jogköreit bitoroló intézmény jött létre.

Mit tenne az LMP e törvény elfogadása helyett rövid és középtávon? A fenntarthatóság alapelve azt diktálja számunkra, hogy a vidék, a helyi közösségek és gazdálkodó családok érdekében az európai gyakorlatot és saját hazai tradícióinknak is megfelelő családi gazdasági és szövetkezeti modellt kövessük. A XXI. század kihívásainak megfelelni képes, élhető vidék megteremtéséhez olyan átfogó vidék- és agrárpolitikai intézményekre van szükség, amelyek a hangsúlyt a természeti erőforrások közérdekű védelmére és a helyi közösségek autonómiájára helyezik.

Az európai uniós tagállamok már korábban is alkalmazták a helyi közösségek bevonását a földszerzési eljárásba; ezeket a példákat tanulmányozni kell. A helyi földbizottságok mint új intézmény felállításának eredeti célkitűzéséhez kell visszakanyarodni, amely az volt, hogy a helyi viszonyok és érdekek előtérbe kerülhessenek, és a hatóság által egyébként nem ismert szempontok is hangsúlyt kaphassanak.

Összefoglalóan: véleményünk szerint az osztrák helyi földbizottsági mintát alapul véve a helyi közösség bevonásával lehet elérni azt, hogy a föld tulajdonjogát ne spekulánsok és nagygazdák, hanem csak olyan személy szerezze meg, aki maga fog gazdálkodni azon a területen.

Középtávon a vidéki fiatalok számára vonzóvá kell tenni a mezőgazdaságot. Ehhez egy sor intézkedés szükséges. Az agrárcéghálók, a jogi formákkal való ügyeskedés és az agrárium kifehérítése érdekében meg kell hozni a már régen beígért üzemszabályozási törvényt, tehát fontos lenne kimondani, hogy egy természetes személy ugyanazzal a tevékenységgel csak egyetlen jogi személyiséget képviselhessen. Ennek hatálybalépése 2014 óta húzódik az ellenérdekelt felek sokasága miatt.

A mezőgazdasági üzem fogalmának világos meghatározásának hiánya, hogy mi tekinthető olyan önálló technikai-gazdasági egységnek, amely egységes üzemvezetés alatt áll, melegágya a támogatások összeharácsolásának. Modern szellemű, a szövetkezésre nevelő közép- és felsőfokú agrároktatást kellene biztosítani a fiataloknak.

Olyan agrároktatási rendszerre van szükség, amely megtanít arra, hogy hogyan lehet alkalmazkodni a XXI. század kihívásaihoz az élelmiszer-gazdaságban. A vidék útja pedig nem a politikai kapcsolatokon, a zsákmányszerzésen és birtokkoncentráción keresztül vezet, ahogy önök ezt próbálják erőltetni, hanem a közérdek érvényesítésén, a fenntarthatóságon, a kis és közepes családi gazdaságokon, az ő önkéntes szövetkezéseiken és a magas szintű tudáson. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 75 2018.11.27. 1:27  50-91

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Hozzászólásomat Jakab képviselőtársam szenvedélyes hozzászólása váltotta ki. Én azt gondolom, hogy az az alapvető különbség a megközelítésünkben, hogy önök mást gondolnak és ön mást gondol a jövőről, mint amit én is gondolok a közeljövőről és az elkövetkezendő évekről. Önök azt hiszik, hogy a jövő és a közeljövő is a jelennek majd ilyen egyenes folytatása lesz, és majd élelmiszerrel el tudjuk látni a 20 millió lakost, és a nagybirtokon minden rendben lesz. Viszont azzal szembesülni kell, ha a jelenlegi globális kihívásokat és a folyamatokat nézzük, hogy a jövő nem a jelennek a folytatása. Itt a migráció, itt a klímaváltozás, és még sorolhatnám tovább, nem lehet ugyanúgy a mezőgazdálkodást és az élelmiszer-termelést folytatni, mint ahogy eddig van. (Fazekas Sándor: Csak jobban.) Nem véletlen… Nem lehet jobban! Nem lehet jobban, államtitkár úr! Az biztos, hogy a jelenlegi gyakorlat egyszerűen össze fog omlani.És az lenne a kulcskérdés, hogy ne csak a kevesek kezében legyen a föld, hanem nagyon sok embernek ott, a kistelepüléseken legyen egy kis birtoka, legyen egy kis földterülete, ahol majd meg fogja tudni termelni a számára szükséges élelmiszert. Nem lehet a jövőt, higgye el, most előrevetíteni! Egy biztos, hogy olyan elkövetkezendő évekkel fogunk szembenézni, amit most nem lehet előre megjósolni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 152 2018.11.28. 7:44  139-160

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz nyolc éve alatt az Országos Területfejlesztési Tanács megszűnt. A régiók lefokozva, a megyék éppen csak vannak, a települési szint kivéreztetve, a civilek ellehetetlenítve. A fejlesztések összehangolás nélkül, a Fidesz-klientúra igényei, szeszélyei és mohósága szerint történnek. És már a törvényt is lefokozzák, nehogy gondot okozzon a magánérdekek gátlástalan érvényesítése a közjó érdekével szemben.Természetesen lett volna oka a felülvizsgálatnak, hiszen a körülöttünk lévő világ, a körülmények jelentős mértékben változtak, változnak. A klímarezisztencia és a proaktív alkalmazkodás szükségessége, a természeti erőforrások  így a terület, termőföld, víz, biológiai sokféleség  szűkössége valós kihívás. És ott a folyamatos nyomás, hogy egyes multinacionális cégek kiszolgálói legyünk.

A paksi bővítés és az ezzel járó magasfeszültségű villamosenergiahálózat-fejlesztés, valamint a kiemelt, úgynevezett nemzetgazdasági beruházások csak hab a tortán. Pedig a terület- és településfejlesztés és -rendezés kulcsszerepet játszhatna az ország kiegyensúlyozott fejlődésében, hogy megszűnjék a halmozottan hátrányos területek reménytelensége, a XXI. századhoz méltó, jól jövedelmező gazdasági szerkezet alakulhasson ki, és hogy városaink és vidéki településeink élhetővé váljanak, de legalább megmaradhassanak.

De most mivel kell szembesülnünk? Született három korábbi, egyébként egymással összefüggő törvényre egy leegyszerűsített, fogát vesztett módosító javaslat, egy salátatörvény, annak is egy rossz változata, mert csak egyben lehet szavazni róla, függetlenül attól, hogy egyes elemeinek elvben lehetnének jó és rossz módosító részei.

A tény azonban az, hogy a nép által megszavazott és az érdeküket képviselni hivatott Országgyűlésnek, a jó ügyben eljárni kívánó képviselőknek nem sok döntési pont maradt. A vezérszónoki felszólalás időkerete eltörpül sajnos ahhoz képest, hogy csak jelképszerűen felsoroljuk, hány és milyen ügyben történt aggályos visszalépés, módosítás. Így csak a példálózás marad alátámasztásaként annak, hogy ez a törvénytervezet elfogadhatatlan és az Alaptörvényben foglalt jogaink semmibe vétele.

Az Orbán-kormány biztosan nem véletlenül számos, köztük korábban törvényi szinten szabályozott ügyet nemhogy a kormány, de a területrendezésért felelős miniszter hatáskörébe utal. Nem véletlenül, hiszen ezért nem más, mint számos egyéb teendője mellett a Miniszterelnökséget vezető miniszter felel. Ki más? Hiszen környezeti, örökségvédelmi és számos egyéb ügyben a szakértői gárdát a szakminisztériumokban több hullámban már kirúgták csakúgy, mint a hatóságoknál, így a szakmai érvek már nem játszanak szerepet, ha például az erdők, a nagyvízi medrek, a rendszeresen belvíz járta területek, a vízminőségvédelmi területek vagy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, tározók, a tájképvédelmi területek övezetét vagy például a földtani ügyek miatt fontos területeket, az erdőtelepítésre javasolt területeket és a jó termőhelyi adottságú szántókat kell kijelölni és védelmüket biztosítani.

A barlangok is a rövidebbet húzzák, hiszen kikerül a törvényből még az is, idézem: „Barlangok felszíni védőövezetében a beépítés feltételeit a településrendezési eszközökben a működési területével érintett nemzeti parki igazgatóság véleménye alapján kell meghatározni.” És az sem véletlen, hogy korábbi övezetek összevonódnak, eltűnnek, például kiváló termőhelyi adottságú erdők övezete, pedig az éghajlatváltozás szempontjából ezeknek kimagasló szerepük van.

A változás persze a kempingeket sem kerülheti el, erről már hallottunk ma többször. Ott is miniszteri rendelet foglalkozik már csak velük, hiszen Mészáros Lőrinc, legalábbis a Balaton körül, már majd’ mind felvásárolta.

Az önkormányzatok sem tehetnek majd semmit a helyi érdekek érvényesítéséért, sőt szinte segítik őket az erőszak elviselésében, hiszen, és idézek megint: „Az önkormányzatot az általa elfogadott településrendezési eszköz előírása miatt kártalanítási kötelezettség nem terheli, ha az előírás területrendezési tárgyú jogszabály vagy az országos településrendezési és építési követelmények tárgyában kiadott kormányrendelet települési szintű érvényesítésének közvetlen következménye.”

(17.50)

És már nemcsak a Hatvan-Albertirsa 400 kilovoltos távvezeték miatt lehet aggódni, amikor váratlanul üdülő és biotermelő tanyák mellé, fölé építenek magasfeszültségű távvezetékeket, ugyanis az új szabályozás szerint  megint csak idézek  „az országos műszaki infrastruktúra-hálózatoknak az ország szerkezeti tervében megállapított nyomvonalától és a térbeli rendtől az adott műszaki infrastruktúra kijelölése tekintetében feladat- és hatáskörrel rendelkező miniszter egyetértése esetén lehet eltérni”.

A Balaton csak egy jellemző gyöngyszem a korlátlan, mondom, önkényuralom legalizálásában. Szinte minden, a Balaton védelmét szolgáló törvényi rangú engedélyezés vagy tiltás kikerült a tervezetből. Egy részüket kormányrendeletbe utalják. Még rosszabb, hogy vannak olyan, a mostani jogrendből kimaradó szabályok, amelyek még csak a kormányrendeletbe sincsenek utalva, azaz egyszerűen szólva el fognak tűnni. Két példával tudnám szemléltetni a problémát.

A balatoni kikötőépítés társadalmilag érzékeny kérdésköréről a hatályos Balaton-törvény részletes előírásokat fogalmaz meg. Kikötő csak az önkormányzat által kikötőépítésre kijelölt partszakaszon létesíthető, ha zöldfelület sérelme nélkül megközelíthető; medencés kikötő csak csónakok számára létesíthető; és még sok más, környezetvédelmi célokat szolgáló törvényi előírás hatályos jelenleg. A benyújtott tervezetben helyettük csak egyetlen mondat áll  60. § (3) bekezdés -: „Új, saját használatú és közforgalmú  csónak és hajó  kikötő létesítési feltételeit a Kormány rendeletben határozza meg.”

A másik példa, hogy a zöldterület cím alól kimaradnak a parti területek közcélú kisajátítására vonatkozó kártalanítás szabályai.

Azt gondoljuk, hogy egyszerűbb és igazabb lenne, ha a kormány bevallaná, hogy az ilyen törvények csak arra szolgálnak, hogy az önös akarata korlátlanul érvényesüljön. Mindezek miatt, amit eddig felsoroltunk, az LMP a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 18 2018.11.29. 6:18  9-26

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvénytervezet olyan adminisztratív lehetőségeket nyit meg a kormányfelügyelet alatt működő energiahivatal számára, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint mindig a kormányzati befolyásszerzést szolgálták. Ez a fajta befolyás nem feltétlenül állami tulajdont jelent, de minden esetben a kormányzati akarat érvényesítése van mögötte. A törvényszöveg arra utal, hogy a kormány a villamosenergia-iparban és a távhőszektorban kívánja erősíteni a kormányzati befolyást, várhatóan olyan formában, hogy piaci szereplőket szorít ki onnan, és kormányközeli szereplőket hoz helyzetbe. Ezeket a lépéseket az Orbán-kormány, amikor éppen veszi a fáradságot, hogy megindokolja, mit miért tesz, rendszerint fogyasztóvédelmi szempontokkal szokta alátámasztani, ugyanakkor az elmúlt nyolc évben azt kellett látnunk, hogy a fogyasztók jogai például a számlázás átláthatóságával, a leolvasások időbeli észszerűsítésével kapcsolatban szemernyit sem erősödtek, miközben a kormányzat alaposan átrendezte a piacot. Tartunk tőle, hogy a valódi motiváció most sem a fogyasztók helyzetének javítása, hanem sokkal inkább a piac befolyásolásának szándéka. Az LMP számos alkalommal elmondta már, hogy az olyan jelentős környezeti hatású természetes monopóliumok esetében, mint amilyenek az energiaszolgáltatók, nem ellenzi a közösségi tulajdon térnyerését.

A közösségi tulajdon azonban a mi véleményünk szerint nem a Nemzeti Közművekhez hasonló, áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen állami mamutvállalatokat vagy Mészáros Lőrinc-féle, kormánybarát oligarchákat és egyéb családi vállalkozókat jelent, hanem a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően az önkormányzati, a szövetkezeti és az állami tulajdon olyan sokszínű elegyét, ami a helyi közösségek kezébe adja a termelés és az árak ellenőrzését. Ennek a fajta közösségi tulajdonnak azonban Magyarországon a nyomát sem látjuk, és az Orbán-kormány láthatóan most sem ebbe az irányba kíván haladni.

A javaslat egyik fejezete „a villamosenergia-piaci verseny erősítése” (sic!) címet viseli, valójában azonban nem a versenyt, hanem az energiahivatal beavatkozási jogosítványait erősíti, azét az energiahivatalét, amelyet eddig sem zavart, hogy Mészáros Lőrinchez és Tiborcz Istvánhoz kötődő cégek vásárolják meg, a magyar hatósági rendszer aktív közreműködésével sokszor nyomott áron, a hazai energiaszektor egyre nagyobb hányadát. A piacfelügyeleti eljárás részletes szabályait ugyanúgy a kormány állapíthatja majd meg rendeletben a törvényjavaslat elfogadása esetén, ahogyan a megújuló energiaforrásokkal termelt áram kiemelt és garantált átvételének reguláit is. Ismételten hangsúlyozni szeretném: egyetlen alkalmat sem láttunk az elmúlt nyolc évben, amikor a kormány ezeket a jogosítványokat a verseny erősítésére és ne privilegizált tulajdonosi csoportok előnyben részesítésére használta volna föl.

Ugyanezt látjuk és ugyanezt a hatást valószínűsítjük a földgázpiaci szabályozás átalakításánál, ahol pillanatnyilag a magyar kormány tesz a legtöbbet az átlátható viszonyok megteremtése ellen, hiszen titkos tartalmú szerződésekben szerzi be a földgázt Oroszországtól, és hasonlóan titkos szerződésekkel bocsátja Oroszország rendelkezésére a magyar gáztároló-kapacitás egy részét.

Ahogyan a távhő- vagy a villamosenergia-szektorban, úgy a gázpiacon is minden, a tulajdonosi viszonyokat érintő piaci eseményhez az energiahivatal, végső soron a kormány engedélye kell a jövőben, ami egyértelműen az Orbán-kormány egyik legkártékonyabb gazdaságpolitikai húzásának, a járadékvadász gazdasági modell további kiterjesztésének szándékára utal. A kormány eldönti, hogy ki és milyen feltételekkel kereskedhet az ismeretlen áron beszerzett gázzal, a lakosság kötelezően fizeti a számlát, a profit pedig azoknál jelentkezik, akiket a kormányzat erre kijelöl, ahogyan azt az egyetlen év alatt multimilliárdossá tett MET-csoport esetében is láthattuk.

Gyászos a törvénytervezetben szereplő energiahatékonysági intézkedéscsomag is. A 2010-es választási programban a Fidesz még évente az épületállomány 10 százalékának energiahatékonysági korszerűsítését ígérte. Ha 2010-ben elkezdték volna, már a végénél járnánk, ebből azonban mára annyi maradt, hogy kizárólag a középületeknél évente 3 százalékot kellene az energiahatékonysági minimumkövetelmények szintjére felhozni.

Azt kérdezem: kiszámoltáke önök, hogy ebben a tempóban mikor lesznek energetikailag korszerűek a magyar épületek? Mert mi azt gondoljuk, hogy úgy nagyjából három évtized alatt. Ez több, mint amennyi idő a rendszerváltás óta eltelt.

Önök mindig a kötelező kazáncserétől meg az energetikai szakreferensek és energetikai auditorok kötelező foglalkoztatásától, vagyis az értelmetlen bürokrácia szaporításától várják a kényszerű energiapazarlás megszüntetését, de egyetlen szó sincs a tervezetben a lakossági energiahatékonysági beruházások vissza nem térítendő támogatásáról, meg az okosmérők és okoshálózatok rendszeréről, amelyek szinte automatikusan érdekeltté tennék a lakosságot az energiával történő takarékoskodásban. Holott 8 évnyi tapasztalatunk van már benne  mármint önöknek , hogy ezek az adminisztratív kényszerek nem működnek. Olyasmihez, ami csak a lakosság és a vállalkozások terheit szaporítja a megoldás reménye nélkül, az LMP nem kívánja a támogatását adni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 16 2018.12.03. 5:03  15-18

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap kezdődött Katowicében a klímacsúcs, aminek tétje sokkal nagyobb, mint a korábbi részes felek találkozóié. Azt gondolom, még a párizsi klímacsúcsnál is nagyobb, hiszen nemrégen jelent meg az IPCC-jelentés, amely elég sötét képet fest a jövőről. És ha nem cselekszünk gyorsan és érdemben, akkor bizony a jövőnket veszélyeztetjük. Csak emlékeztetőül: a párizsi klímacsúcs azt tűzte ki célul, hogy a hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fokon belül maradjon, de a 1,5 Celsius-fok a kívánatos. Azt viszont már tudjuk, hogy ha az önkéntes vállalásokat nézzük, amit összeadtak, amit a kormányok önkéntesen vállaltak a csökkentésre, az 3 Celsius-fok felett marad. Ami nagyon-nagyon nagy probléma, és ez tragikus jövőt fog jelenteni az emberiség számára. Ezzel szembe kell néznünk.Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a világ országai különböző arányban, de összességében elfogadhatatlan mértékben és egyre gyorsuló ütemben élik fel a Föld igencsak véges erőforrásait. Az ember felelőtlen viselkedése következtében napjainkra az emberiség egyik legnagyobb közös problémája az éghajlatváltozás lett. Az ENSZ legutóbbi jelentése szerint az emberiségnek alig tíz éve maradt arra, hogy csökkentse a légkörbe jutó és az ott felhalmozott szén-dioxid-mennyiséget, különben drámai környezeti, társadalmi és gazdasági változásokkal kell szembesülnünk.

A kritikus szintet jelentő 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés elérése már 2030-ra várható, még akkor is, ha addigra minden egyes ország legalább 45 százalékkal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást, és a hasznosított energiaforrások 85 százaléka megújuló energiaforrásból származna. De mit tesz Magyarország, miközben Európában az egyik legérzékenyebb és legsérülékenyebb térség vagyunk az éghajlatváltozás tekintetében? Mit tesz a magyar kormány, hogy hazánk és tágabban a Kárpát-medence ne váljon egy élhetetlen, kietlen régióvá? Sajnos szinte semmit.

A nemzeti éghajlatváltozási stratégia, amit nemrégiben tárgyalt a parlament, nem túlzok, ha azt mondom, hogy megkésett és nagyon kevés. Több éves csúszással és a megváltozott hazai körülményeket nem figyelembe véve került az Országgyűlés elé. Ugyanis egy olyan kiinduló helyzetre épült, mint amilyen a rendszerváltás utáni gazdaságszerkezeti átalakítás, illetve a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak következtében volt. Ezzel szemben a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében 2015-tól évente átlagosan 5,6 százalékos növekedés tapasztalható, ami meghaladja a GDP ez idő alatti 2-4 százalékos növekedési ütemét.

Vagyis a magyar karbonintenzitás romlik, fenntarthatatlan pályát mutat. A NÉS ezért már most elavult. Arról pedig nem is szólva, hogy az alkalmazkodási feladatok számbavétele, meghatározása, azok végrehajtási ütemezése, a végrehajtás feltételeinek biztosítása messze alatta maradnak a szükségesnek. A kormány valódi álláspontját Szijjártó Péter mondta ki nemrégiben: a német autógyárak kiszolgálása fontosabb, mint a magyar emberek egészsége. Sajnos a kormány egész környezetpolitikája ezt támasztja alá.

A környezetvédelmi intézményrendszer teljes leépítésétől kezdve az egyszer használatos műanyagok betiltásának elszabotálásáig, a lakóépületek szigetelése helyett a drága és veszélyes Paksi Atomerőmű bővítéséig terjed a magyar kormány gondolkodása, ha a közös jövőnkről és a klímaváltozás megfékezéséről van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! A klímaváltozás globális probléma, amit csak más országokkal együtt lehet megoldani, de nem fogják mások helyettünk ezt megtenni. A most zajló klímacsúcson két álláspont lesz: akik elkötelezettek a klímaváltozás megfékezéséért, és azok, akik ki akarják magukat vonni. Előbbieknek a bolygónk és a jövőnk megmentése lesz a fontos, utóbbiakban a tőke és a multinacionális cégek további kritika nélküli kiszolgálása. Nagyon reméljük, én nagyon bízom abban, hogy a kormány az első álláspontot fogja támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 68 2018.12.03. 2:11  67-70

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánat, nem tudom, meg kell-e várnom a váltást. (Jelzésre:) Közben hosszú idő elment.Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszterelnök úr ősszel úgy fogalmazott, hogy a nyugdíjak értékét megőrző politikát folytat a kormány, sőt nyugdíjemelésekre törekednek. Sajnos a nyugdíjas-társadalom helyzete összességében romlik, egyrészt azért, mert egyre jobban nő a szakadék közöttük és az aktív dolgozók között. Míg a bérek 8-12 százalék között nőnek, addig a nyugdíjak 1-2 százalék közötti változása csak kullog a felzárkózás után. Másrészt pedig azért, mert az inflációkövető nyugdíjemelés nem veszi számításba a nyugdíjas fogyasztói kosarat.

Elfogadhatatlan, hogy a nyugdíjasokat szinte teljesen kizárják a gazdasági növekedés hasznából, legföljebb csak morzsákat csöpögtetnek nekik. Tény, idén kaptak 18 ezer forint egyszeri nyugdíjprémiumot, de ez az összeg nem épül bele a nyugdíjukba. És ha 2018-ban nem lesz a GDP 3,5 százaléknál magasabb, akkor ezt a pénzt a nyugdíjasok elfelejthetik. Pedig a következő év nehezebb lesz számukra, ugyanis az infláció az előző évekénél várhatóan magasabb lesz, az előrejelzések szerint meghaladja a 3 százalékot. Ennek ellenére a kormány 2,7 százalékos nyugdíjemelést irányzott elő. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nyugdíjak emelése alacsonyabb legyen az infláció mértékénél, azt, hogy a kormány képes legyen a nyugdíjasoknak járó pénzt egész évben kamatmenetesen használni.

Államtitkár úr, azt kérdezem először is, hogy hajlandó-e a kormány a 2019. évi nyugdíjat a várható infláció mértékével emelni, vagy ragaszkodik a 2,7 százalékos emeléshez. A másik kérdésem, mikor indítanak felzárkóztatási programot, hogy a nyugdíjak és az aktív dolgozói fizetések közötti bérolló ne táguljon tovább, illetve ne nőjön az olló az alacsony és a magasabb nyugdíjak között. Kérem megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 92 2018.12.03. 2:01  91-94

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országos Közegészségügyi Központ 2017-ben közreadta a „Magyarország környezetegészségügyi helyzetének értékelése” című kiadványt. Az ebben foglaltak alátámasztják azt a régóta hangoztatott aggodalmunkat, hogy a környezet állapotának romlása és egyes káros környezeti tényezők súlyosabbá válása szoros összefüggést mutat a magyar lakosság számos krónikus, idő előtti halálozáshoz vezető megbetegedésével. Ez sajnos már nemcsak az idős korosztályt, de a fiatalokat és gyermekeinket is érinti. Ez ellen sürgősen kellene tenni. A jelentés szerint Magyarországon az összes betegségteher 6,2 százaléka tulajdonítható környezeti kockázati tényezőnek, például a WHO egészségi irányértékét meghaladó szállópor-szennyezettség az összes természetes halálozás mintegy 3-14 százalékáért tehető felelőssé a harminc évnél idősebb lakosság körében.

De elkeserítő a helyzet a beltéri levegő minőségének alakulását tekintve is, például az 5 ezer főnél kisebb falusi településeken a lakások 38,4 százaléka penészes. Az elektromágneses terhelés, továbbá a hőhullámos napok alatti többlethalálozás, az UV-sugárzással kapcsolatos bőrdaganatok előfordulása, a hormonháztartást zavaró anyagok miatt hazánkban jelentősen növekedett a pajzsmirigyrák és a prosztatarák kockázata, valamint idetartoznak a diabéteszes megbetegedések is. És a jelentés például az azbeszttel kapcsolatos ügyekkel nem is foglalkozik.

Államtitkár Úr! Nem gondolják, hogy indokolt és időszerű volna egy, a nemzeti környezetvédelmi programhoz kapcsolódó nemzeti környezet-egészségügyi program megalkotása és végrehajtása? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 200 2018.12.03. 5:28  199-200

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A rendszerváltás előtt Magyarországon a nehézipar következtében nagyon sok területet elszennyeztek, nagyon sok terület maradt, ahol ott maradt a veszélyes hulladék, és veszélyes anyagok maradtak ott, amelyek egyértelműen veszélyeztetik a környezetünket. A rendszerváltás után ezeknek a területeknek a kármentesítésére elindult egy országos kármentesítési program, amiről tudjuk, hogy sok-sok milliárd forintba került. Sajnálatos módon ezeknek a területeknek a kármentesítése a Fidesz kormányzásának ideje alatt lelassult. Azt nem állítjuk, hogy nem történt teljesen semmi, de nem abban az ütemben halad, ahogyan kellene. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a beruházásokat általában zöldfelületeken valósították meg, ahelyett, hogy a barnamezős beruházásokat részesítették volna előnyben.Sajnos, az utóbbi időben elég sok helyről érkeznek lakossági panaszok hozzánk, amelyek pontosan arról szólnak, hogy ott, a közvetlen környezetükben már veszélyeztetve érzik magukat. Arról szólnak ezek a panaszok, hogy ott a talajt és a természetes ivóvizet, talajvizet elszennyezik ezek a területek. Sajnos, azt is tudjuk, hogy ezeknek az örökölt szennyeződéseknek az a legnagyobb veszélye, hogy sokszor az emberi szem előtt azok rejtve maradnak a talajban, és eljutnak a felszín alatti vizekbe. Akkor válnak már egyértelművé, amikor közvetlen veszélyt jelentenek az élővilágra és az emberi egészségre. Tehát itt valamit biztos, hogy tenni kell.

Viszont az különösen sajnálatos, hogy nemcsak a rendszerváltás előtti időszakban történtek ilyen szennyezések, hanem a rendszerváltás utáni időszakban is újabbak keletkeztek. Sajnos, ez azt jelenti, hogy ezek megelőzése érdekében a kormányzat nem végez megfelelő munkát, és nem teljes felelősséggel véleményezi az ilyen kérelmeket. Erre példa a Kiskunhalas határában gondatlanul tárolt nagy mennyiségű veszélyes hulladék.

Tulajdonképpen Kiskunhalastól, a lakóházaktól mintegy 100-150 méterre található egy ilyen veszélyeshulladék-lerakóhely. Nemrégen személyesen is jártam ott, és saját szememmel láttam, hogy festékek, oldószerek, olajok, egészségügyi veszélyes hulladékok, laboratóriumi vegyszerek maradékait tárolják sérült, repedt hordókban és műanyag tárolókban teljesen szabálytalanul, szigetelés nélkül a puszta földön. Azt is lehetett látni, hogy a vegyi anyagok egy része kijutott a környezetbe, és a többi csak idő kérdése, hogy ami még ott van, az is kijusson.

Azt is tudjuk, hogy az illetékes Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség annak idején civil szervezetek tiltakozása ellenére adta ki az engedélyt. A határozat több mint 400-féle veszélyes hulladék begyűjtésére és szállítására vonatkozott, több tízezer tonna mennyiségben. Alig egy évvel később, 2011 elején szabálytalan hulladékkezelésért már több mint 85 millió forintos bírságot állapított meg a hatóság, ám ezt végül nem szabták ki a Bács-Reál Kft.-re, csak figyelmeztetést küldtek.

A helyzet azonban nem javult, így 2011 végén a környezetvédelmi hatóság illegális hulladéktárolás miatt betiltotta a cég további tevékenységét. A tulajdonos még akkor  azt azért tudjuk, hogy nagyon raffináltak és dörzsöltek az ilyen cégek , 2011-ben más nevére íratta át a céget, a veszélyes hulladék pedig azóta is, immár sokadik éve áll ott elhagyatottan a telepen.

Hosszú évek alatt bírságok, perek követik egymást, de úgy látjuk, hogy ez a megoldás szempontjából csak időveszteség. Azt gondoljuk, és ebben biztosak vagyunk, hogy nem lehet megvárni egy ilyen procedúra végét, mert ez idő alatt a kockázatok, a károk és a kármentés költségigénye nagyon drasztikusan nő. A veszélyes hulladékot, amit ott találhatunk ezen a telepen, haladéktalanul biztonságos helyre kellene szállítani és ártalmatlanítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a sérült hordókból ne szennyeződhessen tovább a környezet.

Bízunk abban, hogy mihamarabb a kormányzat dönt és megteszi a szükséges lépéseket a kár elhárítása érdekében. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 102 2019.02.20. 11:02  87-112

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szégyen, hogy a magyar kormány egy ilyen törvényjavaslatot idehoz az Országgyűlés asztalára. Ha a törvényjavaslatot megnézzük, itt nem a törvényjavaslat részletei érdekesek, hanem a törvényjavaslat célja. Ha megnézzük, egyértelmű, hogy e törvényjavaslatnak kettős célja van; az egyik célja, hogy a gazdagokat még kedvezőbb helyzetbe hozza, a vagyonosokat, a másik célja pedig az, hogy bizonyos közfeladatokat ellátó intézményeket kézivezérelje, illetve ahol még tudja, rátegye azok vagyonára a kezét.Ezzel a törvényjavaslattal a kormány egyértelműen bizonyítja, hogy a gazdagok pártja. A magyar kormányt egyáltalán nem érdekli a magyar emberek érdekhelyzete, egyáltalán nem érdekli, hogy a magyar társadalom szakad szét, egyáltalán nem érdekli az, hogy nagyon sokan a szegénységi küszöb körül élnek, és gyakorlatilag a mindennapi betevő falatjukkal gond van. Ilyen szempontból érdemes megnézni, hogy hogyan szakad szét a társadalom, és mit nem tett meg a kormány az egyszerű emberek jobblétéért és azért, hogy jobb életkörülmények között éljenek.

(14.50)

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy hazudotte például a kormány akkor, amikor azt mondta, hogy az emberek oldalára áll a bankokkal szemben. Hazudott, mert nem oldotta meg például a devizahitelesek problémáját, és egyszerűen érzéketlenül nézi azt, amikor az embereknek, családoknak az ezreit kilakoltatják.

De hazudott a kormány akkor is, amikor arról beszél, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat támogatja a multinacionális cégekkel szemben. A multinacionális cégeknek szinte mindent megad. Emlékezzünk arra, hogy a többkulcsos nyereségadót egykulcsossá tette, és 170 milliárd forintot vett ki akkor a költségvetésből. De azt is látjuk, hogy amikor egykulcsossá tette a személyi jövedelemadót, akkor hozzájárult ahhoz, hogy még jobban szakadjon szét a magyar társadalom. Akkor, amikor az egykulcsos személyi jövedelemadót a kormány bevezette, gyakorlatilag azt tette, hogy a magas jövedelműek zsebébe betett 500 milliárd forintot, és az alacsonyabb jövedelműek zsebéből kivett több mint 130 milliárd forintot. Tehát ezek mind azt mutatják, hogy a kormányt igazán csak a holdudvara és a már meggazdagodott emberek érdeklik.

De ha a kormány családpolitikáját nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a tehetősebb, magasabb jövedelmű családoknak kedvez. Az is tény, hogy nagyon sok társadalmi csoportot a kormány az út szélén hagy, miközben azt mondja, hogy idehoz egy olyan törvényjavaslatot, ami hiányt pótol, kérték és ezért teljesítenie kell. De akkor nem kell teljesíteni, amikor arról van szó, hogy 28 500 forint a minimálnyugdíj Magyarországon, hogy abból semmit nem lehet kezdeni. Valamit tenni kellene. Vagy akkor, amikor az otthonápolási díjból rászorultak kimaradnak  ezeket a kormány nem hallja meg.

És akkor most ez a törvény, az előttünk álló törvényjavaslat igazából miről is szól? Egyrészt azt látjuk, hogy az alapítványi vagyonkezelés egyébként a világban máshol is kifejezetten a gazdagok egyik népszerű adóelkerülési trükkje. Ez tény. Tehát ha megnézzük, akkor biztos, hogy ezeknek a csoportoknak segít, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek.

Számos előnyt nyújtanak azoknak, akik igénybe tudják ezt venni. A jelen javaslat szerint Magyarországon 600 millió forintot vagy ennek megfelelő vagyontárgyat kell betenni. És azt is látjuk, hogy majd ebben az adózás kedvezőbb lesz. Hogy lehet behozni egy ilyen törvényjavaslatot, amikor nem látjuk mellette azt, hogy majd milyen adózásban fog részesülni?  kérdezem. Nagyon jó lenne, ha a végén  mert gondolom, államtitkár úr nem fog részt venni a vitában  választ adna arra, hogy vajon ehhez milyen adózás fog csatolódni, mikor akarják behozni, mikor fogjuk ezt meglátni. Ebből ez nem derül ki. Egyetlen szót nem ejtenek arról, hogy vajon Magyarországon ez az alapítványi forma mennyivel, hogyan hozza kedvezőbb helyzetbe a vagyonokat.

Amikor erről az adózásról beszélünk, akkor ennek van egy költségvetési vonzata is. Vajon ez az alapítványi forma, amibe bevisznek vagyonokat, ami valakiknek majd további vagyont és további hasznot fog hozni kedvezményesen, ez vajon mennyivel fogja majd a költségvetést megkurtítani? De vannak a nemzetközi adórendszernek is kritikusai, és szerintük az adóparadicsomok mellett ez az intézmény az, ami talán a leginkább hozzájárul a vagyoni egyenlőtlenségek szélsőséges növekedéséhez a világban. És ehhez hadd hozzam azt a példát, hogy néhány évvel ezelőtt még 128 ember volt a világon, akinek a vagyona akkora volt, hogy megfelelt a világon 3,5 milliárd ember vagyonának. Ma már ez csak néhány tízre tehető. És pontosan azért, az ilyen szabályozások miatt, azért, mert a kormányok egyszerűen érzéketlenek a szegény emberek és az emberek problémái iránt, mindig csak azt nézik, hogy hogyan lehet a gazdagokat még jobb helyzetbe hozni, és önök is ezt teszik. Önök egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy az emberek hétköznap hogyan élnek, hogy van olyan ember, aki télen megfagy, mert nincsen tüzelője. Ezért mondom azt, hogy szégyen, hogy ilyen törvényt idehoznak az Országgyűlés elé.

Összefoglalva ezt a részt: tehát tulajdonképpen önök létrehozzák azt az alapítványi formát, hogy többnyire az önök jóvoltából meggazdagodott emberek bevihetik a pénzüket egy alapítványba, hogy még több vagyont és még több pénzt fialjon. De persze lehet másképpen is fogalmazni, elhangzott ez ma, hogy igazából igen, bevihetik a pénzüket egy alapítványba, tehát valamilyen módon kimenekíthetik a vagyonukat.

Az LMP szerint nem ezt az utat kell követni. A kormányoknak a multinacionális vállalatok és a gazdagok helyett az emberek pártjára kellene állni, és Magyarországon is ezt kellene tenni. Nagyon sok szegény, rászorult ember van, akiken segíteni kellene, és nem a gazdagokon, ahogy ezt önök teszik.

És akkor szeretnék a törvényjavaslatnak egy másik oldaláról is néhány szót szólni. Igen, ennek a törvényjavaslatnak van egy másik sötét oldala is, ez pedig arról szól, hogy önök megágyaznak egy újabb fideszes rombolásnak és lopássorozatnak, és a fókusz ezúttal a felsőoktatás és a tudomány. Azt már eddig is tudtuk, hogy a kormány nem nagyon sokat gondol Magyarországon a kiművelt emberfők sokaságáról, és a cél leginkább az volt az elmúlt években, hogy a multinacionális vállalatok magyarországi futószalagjait kiszolgálják. Nem az volt az elsődleges szempont, hogy a hozzáadott érték növekedjen Magyarországon, és nem a tudás volt az elsődleges. Önök az elmúlt kilenc évben fokozatosan szűkítették a felsőoktatásban részt vevők számát, láttuk ezt a férőhely tekintetében, szakokat, karokat letámadtak, kivéreztettek, megszüntettek, és tanúi voltunk az egyetemi autonómia felszámolásának is. Gyakorlatilag így írható le a kormány felsőoktatási politikája.

Ebben tudjuk azt, hogy a CEU elüldözése egy újabb szint volt. Hát, ők most közben csomagolnak, mert el fogják hagyni az országot. A legújabb támadás a Magyar Tudományos Akadémia, ahol azt látjuk, hogy a nemzetközi hírnév, az elismerés, az eddigi teljesítmény nem számít, önök elsősorban azt látják, hogy ott vagyon van, pénz van, épületek vannak, és önök erre rá akarják tenni a kezüket. Egyáltalán nem érthető, hogy miért nem tudják tiszteletben tartani egy hosszú évtizedek alatt kiépült, kialakult intézmény autonómiáját.

Tartunk attól, bár ígérgetik önök, hogy majd megegyeznek és sikerül megállapodni a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy ennek a vége az lesz, hogy igen, önök érvényesíteni fogják az akaratukat, hiszen például látjuk azt is, hogy most a kormány részéről a Trócsányi Ügyvédi Iroda folytatta le a tárgyalásokat; ugyanúgy, mint amikor a devizahitelesek ellenében a bankok oldalára álltak, most is ez fog bekövetkezni, hogy nem a magyar tudomány és nem a Magyar Tudományos Akadémia oldalára fognak látni. Azt látjuk, hogy önök a tudósokban, a tudományban inkább ellenséget látnak, és ezeknek az ellehetetlenítésén dolgoznak.

Szeretném önöktől megkérdezni, hogy vajon belegondoltake abba a Magyar Tudományos Akadémia esetében, hogy ott a kutatóhálózat, hogy itt most már jó ideje folyik ez a lebegtetés, hogy mi fog veletek történni, hogy elveszik a működési feltételeket, hogy azok az emberek, akik ott dolgoznak, a tudomány szereplői, akiknek projektjeik vannak, azok vajon hogyan élik meg ezt. Emberszámba veszik őket, hogy ők vajon mit gondolnak a saját jelenükről, jövőjükről? Azt látják mindenhol, hogy önök gondolnak egyet, egyik pillanatról a másikra ki vannak rúgva. Nem önöknek tetsző dolgot mondanak, akkor megváltozik a helyzetük.

Mi azt kérjük önöktől, hogy álljanak le ezzel a tudománynak a gyakorlatilag a meggyalázásával, és összességében, azt gondolom, akkor tennék a leghelyesebben, ha ezt a gyalázatos törvényjavaslatot visszavonnák. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 96 2019.02.25. 2:04  95-98

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon évente 8-10 ezer, azaz egy városnyi ember halálát a légszennyezés okozza, azaz minden 16. halál oka a légszennyezés. Számítások szerint jó levegőminőség esetén Budapesten átlagosan másfél évvel tovább élhetnének az emberek, mégpedig egészségesen. A kormány pontosan tudja, de legalábbis tudnia kellene, hogy mit kellene tenni a néma gyilkosok, például a szálló por, a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok visszaszorítása érdekében. Ha másért nem, hát azért, mert a levegő minőségére uniós előírások vonatkoznak, amelyeknek már vagy tíz évvel ezelőtt meg kellett volna felelnünk. De a kormány kibújt ez alól. Önök még az évek óta folyó kötelezettségszegési eljárásokat is annyira semmibe vették, hogy az Európai Bizottság kénytelen volt mulasztásunkért az Európai Bíróság elé utalni az ügyet. Ezek után hogyan vegyük komolyan az önök ígéretét, hogy az országos levegőterhelés-csökkentési program intézkedéseivel Magyarország 2030-ra majd eleget tesz a légköri szennyező anyagok mérséklését szigorúan megkövetelő uniós irányelvnek? Nagy kérdés az, hogy miről fog szólni ez a program, milyen intézkedéseket terveznek. Ki és milyen forrásból biztosítja a végrehajtást?

Sor kerül-e egy érdemi lakossági energiahatékonysági programra és az energiaszegénység felszámolására? Mert ezzel jelentős mértékben csökkenteni lehetne a fűtési eredetű légszennyezést. És mit tesznek a közlekedési eredetű szennyezés csökkentéséért, a közösségi közlekedés fejlesztéséért? Hiszen tudjuk, hogy ezek a légszennyezést kiváltó fő tényezők. Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 2 2019.03.04. 4:58  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Három hónap múlva európai parlamenti választások lesznek, amelynek minden eddiginél sokkal nagyobb a tétje. Még annál is nagyobb, amivel a kormánytöbbség kampányol, nevezetesen, hogy az Európai Unió tagországai bevándorlóországokká válnak vagy sem. A tét az, hogy az Európai Uniót és a tagországait arra a pályára lehete állítani, amit az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testületének legutóbbi jelentése megkövetel. Mindössze 10-12 év van hátra arra, hogy gyökeres gazdaságpolitikai változások legyenek. Ha nem lesz prioritás az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése és az alkalmazkodási feladatokra való felkészülés, akkor visszafordíthatatlanná válnak a folyamatok, sokkal gyorsabban, mint gondolnánk. A tét az emberi civilizáció.

Nem hiszem, hogy sokat kellene ecsetelnem: a kedvezőtlen változások már itt vannak. Legjobban az élelmiszerárak drágulásán  burgonya, fehérrépa  vagy az egészségünkre gyakorolt hatásokon, mint a légzőszervi megbetegedések vagy a hőhullámok miatti idő előtti elhalálozások számának növekedésén tudom érzékeltetni.

A klímaváltozás megfékezéséért nagyon sok teendő van egy ország szintjén, de ez sajnos nem elég. Összehangolt, szigorú és hatékony lépések szükségesek mind az Európai Unióban, mint globális szinten. Éppen ezért olyan politikusokra van szükség az Európai Parlamentben, akik nemcsak értik a klímaváltozás veszélyét, hanem felvállalják a konfliktusokat a gazdaság rövid távú és az emberek hosszú távú érdekei között. Felvállalják a konfliktusokat a szennyező nagyvállalatokkal és képesek meghozni a szükséges döntéseket. Az európai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy végre komolyan vesszüke a klímaváltozást és annak következményeit. Nagyon határozott és következes politikai válaszra van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legutóbbi klímacsúcson azt láttam, hogy hiába érezzük a bőrünkön a klímaváltozás hatásait, hiába a fenyegető jelentések, a kormányok halogató politikát folytatnak. Erre legjobb példa az önkéntes vállalások szintje. A katowicei csúcs előtt összegezték az egyes országok önkéntes vállalásait, de ezek összege sem elegendő arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés három Celsius-fokon belül maradjon. Egy süllyedő hajón ülünk, ahol legtöbben azon vitatkoznak, hogy mélye a tengerfenék vagy vane cápa a vízben, miközben nem veszik észre, hogy nincs mentőcsónak a hajón. Éppen ezért a következő európai parlamenti választások első számú prioritása kell legyen a klímaváltozás lassítása és a bekövetkező hatásokra való felkészülés. Egyébként ez tartalmazza a klímamenekültek kérdéskörét is. De mindez csak akkor fog megtörténni, ha sok olyan politikus fog bekerülni az Európai Parlamentbe, akik vállalják ezt a feladatot.

Itt az idő, hogy a legnagyobb szennyező vállalatok és országok vállalják a felelősséget a létrejött helyzetért, a környezetünk elszennyezéséért és a természeti erőforrások kizsákmányolásáért, és amint látjuk, ez nem történik meg. Az Európai Unió eddig elfogadta, hogy a gazdasági növekedés mindennél fontosabb és hogy a társadalmi igazságot és környezeti fenntarthatóságot ennek alá lehet rendelni. Ideje felismernünk, hogy ennek a korszaknak vége, mert az emberiség végletekig kihasználta a Föld erőforrásait, márpedig nincs másik bolygónk. Klímatörvényre van szükség az Európai Unió minden tagállamában, amelyek megteremtik annak a lehetőségét, hogy a hőmérséklet-emelkedést másfél Celsius-fokon belül tartsuk. Olyan szabályozásra van szükség, tisztelt képviselőtársaim, amely nem csökkenti, hanem növeli a zöldfelületek, az erdők arányát; olyan mezőgazdasági reformra, amely nem a termőföld rövid távú kihasználását, hanem a talaj megújíthatóságát és az élelmiszer-biztonságot tartja szem előtt; és olyan gazdasági környezetre, amely az emberek érdekeit érvényesíti a multinacionális vállalatok érdekeivel szemben, amely fontosabbnak tartja az egészséges környezetet a profitérdeknél.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az európai parlamenti választás igazi tétje. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 102-104 2019.03.04. 2:12  101-110

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Elfogadhatatlan, hogy ma Magyarországon évente több mint száz ember hal meg azért, mert télen nem tud fűteni vagy meleg helyre jutni. Ez az elmúlt nyolc évben több mint ezer embert jelentett, egy magyar falu népességét, és akkor még nem beszéltünk azokról, akik abban a helyzetben vannak, hogy fűtünk, amivel tudunk, és ezzel komoly levegőszennyezést is okozva, tudjuk, hogy ennek a következménye szintén sok ezer halál. De az energiaszegénységtől szenvedők száma ennél jóval több. Körülbelül Magyarországon 4,4 millió hazai lakóingatlan 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Bár az éves lakossági energiafogyasztás bőven meghaladja a közlekedési és az ipari energiafelhasználást, mégis közülük nagyon sokan fáznak, a lakosok közül, az emberek közül, főleg az idősek, egyedülállók és a sokgyerekesek, mert ma Magyarországon 2-3 millió ember lakásszegénységben él, olyan lakóingatlanokban, amelyek 1945 előtt épültek, és amelyeknek egy négyzetmétere kifűtéséhez legalább négyszer több energia szükséges, mint az új lakóparki lakásokban.

(16.10)

Őket kellene támogatni, és lett is volna miből, mert 2017-ig Magyarország több mint 11 000 milliárd forint EU-támogatást kapott. A kormány 2011-ben még 700 ezer lakás energetikai korszerűsítését tervezte a 2014-2020-as időszakra, viszont azt látjuk, hogy az „Otthon melege” programban 2017 végéig ennek csak az 5 százaléka valósult meg.

Államtitkár úr, azt kérdezem, hogyan tervezik behozni a 600 ezres lemaradást. Mit tesz a kormány az energiaszegénység csökkentése érdekében? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 108 2019.03.04. 0:53  101-110

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, nem tudom, hogy ön ismerie azt a jelentést, amelyet egy nemzetközi szervezet nemrégen jelentetett meg, mégpedig az EU-tagországokra vonatkozóan (Dr. Rétvári Bence: Egy nemzetközi szervezet. Egy.), az Eurostat adatai alapján az energiaszegénységről. E jelentés szerint Magyarország az utolsó előtti a sorban, és az utolsó Bulgária. Arra is utalni szeretnék, amit ez a jelentés megállapított, hogy általában, de Magyarországon különösen hiánycikk a politikai akarat ennek a megváltoztatására. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy idén januárban önök benyújtották a nemzeti energia- és klímatervet az Európai Uniónak, ebben szinte egy sor sem szerepel arról, hogy ma Magyarországon önök hogyan akarják megszüntetni vagy csökkenteni legalább az energiaszegénységet. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 178 2019.03.04. 2:03  175-186

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP támogatja a Jobbik javaslatának a tárgysorozatba vételét. Mi korábban is kiálltunk az alapvető élelmiszerek áfájának 5 százalékra csökkentésére. Láttuk azt persze, hogy a Fidesz-kormány egyes termékek esetében elkezdte az áfacsökkentést, de ezt elégtelennek tartjuk, kevésnek tartjuk. Akkor is azt mondtuk, hogy a legfontosabb élelemcsoportokra, a zöldségekre és a gyümölcsökre ki kell ezt terjeszteni, ugyanis nemcsak a gazdagok szeretnének egészségesen étkezni, hanem a szegényebb emberek is. Márpedig azt látjuk, hogy a klímaváltozással összefüggésben Magyarországon is elkezdett eléggé drasztikusan emelkedni az alapvető élelmiszereknek az ára, látjuk azt, hogy a zöldségek és a gyümölcsök is extrém módon megdrágultak. Most már tényleg ilyen szimbolikus példa lesz, hogy a sárgarépa és a fehérrépa ára egy év alatt a háromszorosára növekedett, a fehérrépa egy kilója már 1600-1800 forint, drágább, mint a hús, a krumpli ára is megduplázódott, a vöröshagyma ára is 80 százalékkal emelkedett  nem akarom sorolni , de várható, hogy az elkövetkezendő években még nagyobb emelkedés lesz. Viszont azt látjuk, hogy azért önöknek ezek az áremelkedések nem mondanak sokat, de persze értjük, mert ha itt a törvényjavaslatokat nézzük, mindig azt látjuk, hogy a gazdagok és a multik pártján állnak. Viszont azt is tudjuk, hogy nagyon sok szegény ember van az országban, nagyon magas arányt képvisel a költéseikben az élelmiszer, tehát itt lenne az ideje egy átfogó, széles körű áfacsökkentésnek. Mi magunk is arra kérjük a képviselőtársakat, a kormánypártot, hogy támogassák ezt a javaslatot. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 190 2019.03.04. 2:23  187-194

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Nemzetközi Beruházási Bankhoz kapcsolódó összegző módosító javaslat 1. módosító pontja a törvényjavaslat címének megváltoztatásáról szól, amelynek okát nem látjuk pontosan. A módosítás szerint így a Nemzetközi Beruházási Bank budapesti székhelyéről szóló javaslat valójában egy meglévő dokumentum alapszabályának változtatásáról szól, amelyben hangsúlyt kap, hogy az alapítás Moszkvában történt, 1970-ben. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy miért fontos utólag bizottsági módosítóként a javaslat címének ilyen módú változtatása.A következő problémás rész még mindig a korábbi szerződés felmondásához és az újrakötéshez kapcsolódik, amelyre a bizottsági ülésen sem kaptunk érdemi választ. 2000-ben a magyar kormány felmondta a szerződését az orosz fejlesztési bankkal, majd 2015-ben újra megállapodtak. A kormányzati kommunikáció ezzel kapcsolatban az volt, hogy akkor még nem volt átlátható és jól működő ez a pénzintézet, de azóta rengeteg változáson ment át, mára már jó helyzetben van, és teljesen transzparensen működik.

Az LMP álláspontja az, hogy ennek a banknak a Budapestre költözése mindösszesen csak az orosz befolyás növelésének egy újabb állomása. A magyar kormány mindent megtesz, hogy kiszolgálja Oroszország érdekeit, ezt bizonyítja az is, hogy aláírták a Paks II. beruházásra vonatkozó szerződéseket is, ami kifejezetten előnytelen a magyarok szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy manapság nem az atomerőmű építését kellene szorgalmazni, hanem a megújuló energiák telepítésének ösztönzését.

Az LMP nem tudja támogatni az orosz beruházási bank Magyarországra költözését. Rengeteg kérdést vet fel ez az intézkedés, ami valószínűsíthető, hogy szoros kapcsolatban lehet Magyarország legrosszabb üzletével is. Ezért, nem támogatva ezt a törvénytervezetet, egyben követeljük a paksi szerződés felmondását is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 206 2019.03.04. 4:32  203-207

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én megismétlem azt, amit a vezérszónokiban mondtam, hogy szégyen, hogy egy ilyen törvénytervezet idekerül a Ház elé, és az is szégyen, hogy a kormány ezt még nem vonta vissza. A TAB-módosító világossá tette, amit egyébként eddig is sejtettünk, hogy az egyik fő célja a kormánynak ezzel a törvényjavaslattal, hogy az MTA 500 milliárdos vagyonát valamilyen módon kiszervezzék, és ebből részeket biztos, hogy lenyúljanak. Ez nyilván biztosítaná, egy ilyen alapítvány létrehozásának a lehetősége az ellenőrzési jogot a kormánynak a vagyon és a kutatási bevételek felett. Persze ez általában úgy szokott lenni, hogy ilyen kinevezett strómanokon keresztül zajlik. Ehhez azonban azt is látnunk kell, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hálózatának a szétverését fogja maga után vonni, ami Magyarország jelene és jövője szempontjából rendkívül káros. Mert ugye mi fog történni? A kutatókat már egy jó ideje bizonytalan helyzetbe hozták, ennek az lesz a következménye, hogy a kutatók, akik tehetségesek, elismertek, és a magyar tudomány megalapozásában részt vesznek, ők el fognak menni, és bizony a projekteknek egy részét is elviszik, mert nagyon sok esetben személyekhez is kötődnek ezek a kutatási pénzek, ugyanis általában azok nyerik el, akik teljesítettek. De azt látjuk, hogy a kormányt ez nem nagyon érdekli, és általában a kormány is csak a rövid távú hasznot kergeti, és félő, ami be fog következni, hogy szét fogják verni nyereségvágyból, abból a vágyból, hogy mindent önök kézi vezéreljenek, a magyar tudományos életet.

De ugye van egy másik súlyos következménye is ennek a törvénytervezetnek. Erről persze kevesebbet beszélnek, mert azt fogja magával vonni, hogy ezzel a törvénnyel a Fidesz egyszerűen utat nyit az óriási vagyonok eltitkolásának és bizony kimenekítésének a közteherviselés alól. Én most ebben a pillanatban nem azt állítom, hogy ezt valamilyen adó nem fogja majd terhelni, de önök nem voltak képesek arra, hogy idehozzák ezzel a törvénytervezettel párhuzamosan, hogy vajon, aki majd ide beteszi, és nyeresége lesz, az hogyan fog majd adózni, hogyan fog részt venni a közteherviselésből.

De azt is látjuk, a tapasztalatok azt is mutatják, önök azt mondták, hogy igen, sikeres, meg más országok példája mutatja, hogy milyen szuper jó dolog az ilyen vagyonkezelő alapítványoknak a létrehozása, de azt is mutatják, és erről mélyen hallgatnak, hogy gyakorlatilag ez az alapítványi vagyonkezelés a világban máshol kifejezetten a világ gazdagjainak az egyik népszerű adóelkerülő trükkje. Mert kevesebbet adóznak. Az adóparadicsomok mellett ez az az intézmény, ami talán a legjobban hozzájárul a világon a vagyoni egyenlőtlenségek szélsőséges növekedéséhez. És ezt önök nem akarják észrevenni, ezzel nem akarnak szembesülni. És igen, ha ezt a törvényt önök megszavazzák, akkor önök ismételten azt bizonyítják, hogy a gazdagok, az adókerülők és a multiknak a pártja.

De azt is szeretném megjegyezni, hogy azt látjuk, hogy ez a törvény illeszkedik a társasági adó, nyereségadó megfelezéséhez, amikor a többkulcsosból egykulcsosat csináltak, amikor 170 milliárd forintot egyszerűen kivettek a költségvetésből. De kapcsolódik az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetéséhez is, amikor önök nem a szegényebbeket, hanem a magasabb jövedelműeket, a jómódúakat támogatták.

Még egyszer arra kérjük a kormányt: vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és ne tartsa itt az asztalunkon, nem szerencsés, a magyar társadalom így is szakad szét, ez csak tovább fogja ezt a helyzetet erősíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 14 2019.03.19. 4:54  13-16

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az Országgyűlésben sok szó esik a kormány zsákutcás gazdaságpolitikájáról, a társadalmat szétszakító társadalompolitikájáról, de nagyon kevés, szinte semmi a kormány környezetpolitikájáról. Pedig egyre inkább van miről beszélni. A fenntartható fejlődés lehetőségét ma már a környezet elszennyezése, a természeti erőforrások kizsákmányolása, a biológiai sokféleség gyors pusztulása, a klímaváltozás és a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási minták…  korlátot állítanak.Egyre többen ismerik fel, hogy nincs korlátlan gazdasági növekedés. Tudósok hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedésnek nagy ára van, hiszen nem sikerült szétválasztani a GDP-növekedéstől a növekvő környezetterhelést. Jól láthatjuk ezt egy egyszerű példán is. 2014-től Magyarországon a GDP-növekedést meghaladóan nőtt a szén-dioxid-kibocsátás, nem beszélve az egyéb környezeti károkról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rá kell döbbennünk, hogy a környezetünk korlátossá vált, és ez egy minden eddiginél szigorúbb környezetpolitikát követel meg a kormánytól, mind a környezetpolitika céljaiban, mind intézmény- és eszközrendszerében. Sajnos, ennek a kihívásnak a felismerésétől a kormány csillagászati távolságban van. A Fidesz 2010 óta tartó kormányzása olyan mélypontra juttatta környezeti jogaink érvényesítését, a környezeti jog és intézményrendszer legyengítését, amelyre még a rendszerváltás előtti időszakban is alig volt példa; különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy ezt a mostanit nem az ismerethiány, hanem kevesek haszonszerzése motiválja.

E tekintetben hiába csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mert a szerzett és harmonizált környezeti jogainkat a kormány vagy lepuhítja, vagy az érvényesítéshez szükséges intézményrendszer szétrombolásával egyszerűen semmibe veszi. Ezért folyik több szakterületen ellenünk kötelezettségszegési eljárás, pedig a vonatkozó törvények végrehajtása saját érdekünk lenne; például, hogy a légszennyezés miatt Magyarországon ne haljon meg idő előtt több tízezer honfitársunk évente.

Figyelemfelhívó e tekintetben az Alkotmánybíróság legutóbbi határozata, amely szerint a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági hatáskör gyakorlója döntéshozatala során a környezetvédelmi, illetve a természetvédelmi szempontokat nem rendelheti már szempontok alá.

(9.40)

Sajnos a valóságban nem ez a helyzet. Ugyanis az elmúlt években a korábbi független szakhatósági állásfoglalást, ami a hatósági döntés rendelkező részének kötelező és fontos eleme, felváltotta a Fidesz-vezetők által irányított beosztott munkatársak szakvéleménye, amit a kormányhivatal Fidesz által kirendelt vezetője minden további nélkül még felül is bírálhat.

A kormány nem védi a környezetet, a természeti értékeinket, a zöldfelületet, hanem csak erodál és pusztít. Korlátlanul szolgálja ki a multik érdekeit, a Fidesz-oligarchák mindent felfaló étvágyát. A Balatont például már szinte teljesen elvették az emberektől, megteremtették a lehetőséget a Balaton-part teljes kiárusítására. Irtják a nádast Balatonakalinál, de nincs felelőse, vagy Balatonfűzfőn Natura 2000 területen kivágják az összes fát. Mi a büntetés? Semmi. Ez a kormány nemcsak mulasztott, de tudatosan vétett, amikor nagyravágyósága és haszonéhsége miatt feláldozza a Városligetet, a Római-partot, ezerszámra vágatja ki a fákat Budapesten és országszerte, visszafordíthatatlan környezeti és természeti károkat okoz a Balaton privatizációjával, és ehhez minden törvényen felül állónak nevezi ki magát a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról szóló és egyéb törvényekkel. Ideje változtatni.

Az LMP felkéri Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy állítsa vissza a környezet- és természetvédelem intézményrendszerét, kiemelt figyelemmel a környezet- és természetvédelem hatósági feladataira; hozza létre az önálló környezetvédelmi minisztériumot! Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 36 2019.03.20. 9:18  15-42

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP számtalanszor hangsúlyozta, hogy az elkülönült közigazgatási bíráskodás nem eredendően rossz, és tény, hogy a rendszerváltozás óta méltatlan és átgondolatlan a közigazgatási bíráskodás helyzete a bírósági rendszerben.Az LMP azzal is tisztában van, hogy jelenleg milyen akadályai vannak a közigazgatás törvényes működése feletti megfelelő kontrollnak, ám a rendszerszintű változás régóta megfogalmazódott igénye nem legitimálhat olyan közigazgatási bírósági rendszert, amely egyúttal a kormányzati befolyás növelésére és a bíróságok függetlenségének csorbítására alkalmas. Márpedig álláspontunk szerint ez a helyzet, és ez a Velencei Bizottság mostani, illetve az ellenzék korábbi kritikáit részben kezelő, előttünk fekvő törvényjavaslattal sem változik érdemben, azzal együtt, hogy a törvényjavaslat módosításai önmagukban sok tekintetben üdvözlendők.

A törvényjavaslat szerint például, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a bírói önigazgatási testület, az OKBT tagjával szemben merül fel, az OKBT dönt majd a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről. Hasonlóképpen az OKBT dönt majd a módosítás értelmében a fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezéséről, ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja a miniszter által kinevezett közigazgatási bírósági vezetővel szemben merül fel. Ez pozitív, hiszen az új szabályozás eddig kifejezetten az OBH-elnöki jogosítványokkal megegyező miniszteri jogköröket biztosított a fegyelmi eljárások kezdeményezésére. Ez a mögöttes szabályokkal együtt értelmezve azzal járt volna, hogy a miniszter az OBH elnökéhez hasonlóan lenne képes sakkban tartani a renitens bírákat, az általa kinevezett vezetők tekintetében a fegyelmi eljárás kezdeményezése, illetve egyéb esetben a vezetőkön keresztül történő kezdeményeztetése révén. A közelmúltban ezekkel az eszközökkel előszeretettel élt Handó Tünde az elmérgesedett OBH-OBT-konfliktusban. Ennek elkerülésében mindenképpen segít a módosítás.

Avagy szintén üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat szerint a közigazgatási bíróságok elnökei maguk adnák ki majd a működési és szervezeti szabályzatukat, és nem kellene hozzá az igazságügyi miniszter jóváhagyása. Ez a bírói önigazgatást természetesen erősíti és támogatásra érdemes.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslattal alapvetően nem az a baj, amit tartalmaz, hanem ami kimaradt belőle, vagyis ami benne van, az ugyan jó, de kevés. Ilyen például az, hogy a közigazgatási bírói kinevezésre javaslatot tevő OKBT személyi tanácsában, illetve az átmeneti időszakban a véleményező bizottságban 5:4-ről 7:4-re nő a bíró tagok aránya, az Országgyűlés, a kormány, az ügyészség és ügyvédi kamara által delegált egy-egy fővel szemben, azaz meghatározó többségben lesznek a bírák által választott tagok. Ez ugyan pozitív, de a nem bíró tagok kiválasztása még mindig nem megfelelő.

Az LMP szerint a politikai funkciójára tekintettel a megfelelő szakmai és személyi integritással rendelkező tagok kiválasztására csak korlátozottan alkalmas parlamenti szakbizottság, és a közigazgatási bíráskodás elé került jogviták egyik fontos tárgyát adó ügyészségi tevékenységet hierarchikusan irányító legfőbb ügyész helyett független alkotmányos szereplőket kellene bevonni a nem bíró tagok kiválasztásába. Szintén ebbe a körbe tartozik, hogy a módosítás meghatároz kvalitásokat  szakmai felkészültség, kifejezésmód, valamint döntésképesség és lényeglátás , amelyeket a miniszter a kinevezési eljárásban a meghallgatás során figyelembe vesz. Ezeknek a szempontoknak pedig a rangsortól eltérő miniszteri döntés indoklásában is meg kell jelenniük. Ez azonban így még édeskevés, és a kormány tagja számára a bíró, illetve bírósági vezető kinevezése tekintetében biztosított érdemi mérlegelési jog még a törvényjavaslat szerinti formában is elfogadhatatlan.

A rendes bírósági rendszerben az OBH elnökének is lehetősége van arra, hogy a második vagy a harmadik helyen rangsorolt pályázó kerüljön kinevezésre, azonban erre csak a bírói önigazgatási szerv egyetértésével van lehetőség. Ezzel szemben az új rendszer még mindig a bírói testület vétójoga nélkül ad érdemi mérlegelési jogot a bírókinevezési kérdésben a miniszternek, bár a miniszter kötve van a bírói testületek által alkalmasnak tekintett pályázói körhöz, ugyanis a legmagasabb pontozás legalább 85 százalékát, illetve a pontok legalább 50 százalékát elérő jelöltek. Indokolni is köteles explicit, azt viszont részben igen szubjektív szempontok mentén, látjuk például a lényeglátási képességet.

Tisztelt Ház! Az LMP alapvetései a végrehajtó hatalom hatékony, hatalmi politikai céloktól mentes jogi kontrollja kapcsán a következők. Szakirányú közigazgatási tapasztalat igénye természetesen indokolja, hogy bírák a közigazgatásból is érkezzenek a rendszerbe, de például a közigazgatási felsőbíróságra az eddig is másodfokú közigazgatási ügyeket tárgyaló bírákon kívül csak olyan személy legyen kinevezhető, aki legalább ötéves elsőfokú közigazgatási bírói gyakorlattal rendelkezik. Továbbá figyelemmel a jelenlegi végletekig átpolitizált magyar közigazgatási rendszerre, a bírói kar feltöltésével szemben a közigazgatási bíráskodás függetlenségét szolgáló mennyiségi korlátozások is szükségesek.

Az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását szükségesnek tartjuk. Ne lehessen közigazgatási bíró, aki a megelőző öt évben párt tisztségviselője volt, párt jelöltjeként választáson indult, állami vezetői tisztséget, valamint kormánybiztosi, miniszterelnöki biztosi, miniszteri biztosi, illetve kormánymegbízotti pozíciót, valamint olyan közjogi tisztséget töltött be, ahová az Országgyűlés választotta meg. Javasoljuk, hogy bírói gyakorlat nélkül vezetői posztra lehessen kerülni a bírósági szervezetrendszeren kívülről, de ehhez legalább hároméves, megszakítás nélküli bírói gyakorlat szükséges legyen. Legalább olyan súlyú bírói önigazgatási hatáskörök szükségesek a bírójelölő bizottsággal, illetve a közigazgatási felsőbíróság elnökével szemben, mint most az OBH elnökével szemben.

Továbbá a bírói pályázati eljárás teljes  így különösen a kritériumokra, bírálatokra, pontozásra, illetve magukra a pályázatokra kiterjedő  transzparenciája szükséges. A későbbi lopakodó, kormányzatnak kedvező hatáskörbővülés megakadályozása érdekében a közigazgatási bíróságok hatásköre tartalmilag a közigazgatási határozat felülvizsgálatára korlátozódjon.

A most tárgyalt törvényjavaslathoz ennek megfelelő és az LMP korábban is hangoztatott álláspontjával összhangban álló módosító javaslatokat nyújtunk be, amelyek kiiktatják a miniszter számára a bírák és a bírósági vezetők kinevezésének kérdésében biztosított érdemi mérlegelési jogot, független alkotmányos szereplőket javasolnak bevonni az átpolitizált parlamenti Igazságügyi bizottság és a közigazgatási bíráskodás elé került jogviták egyik fontos tárgyát adó, ügyészségi tevékenységet hierarchikusan irányító legfőbb ügyész helyett, valamint pártpolitikai befolyást korlátozó összeférhetetlenségi követelményt támasztanak a közigazgatási felsőbíróság elnökével szemben.

Az LMP csak olyan közigazgatási bíráskodási korrekciót tud támogatni, amelyben az említett alapvetések maradéktalanul érvényesülni tudnak és amennyiben az ennek megfelelő módosításokat a kormánytöbbség befogadja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 56 2019.03.20. 12:28  43-60

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által benyújtott törvénytervezet önmagában nem indokol hosszú vezérszónoki felszólalást, hiszen alapvetően európai uniós jogharmonizációs elemeket tartalmaz, tehát a hozzászólásomat itt akár most be is fejezhetném  viszont nem teszem. Azért nem teszem, mert az utóbbi időben azt látjuk, hogy a klímaváltozásban láncreakció-szerű változások indultak meg, nagyon gyors változások, és minden egyes alkalmat meg kell ragadni itt az Országgyűlésben, hogy ennek a kérdésnek a fontosságáról, az ehhez kapcsolódó faladatokról beszéljünk. Tehát nem lehet ugyanabban az ütemben, mint ahogyan korábban volt, és azt hiszem, erre nagyon jó példa a párizsi klímamegállapodás és az azóta eltelt időszak.Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2015-ben Párizsban még azért az alapvető mondás az volt, hogy a hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fok növekedésen belül maradjon, és a kívánatos cél a 1,5 Celsius-fok. Viszont utána nem sokkal megjelenet az IPCC-nek, az ENSZ kormányközi éghajlatváltozási testületének a jelentése, és az már nem a 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésről beszélt, hanem bizony nemkívánatos célnak, hanem az elérendő célnak a 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést jelölte meg.

Nagyon komoly és súlyos következtetések olvashatók ki ebből a jelentésből, mert ebben a jelentésben szerepel, hogy 10-12 éven belül nagyon radikális lépéseket kell megtenniük a kormányoknak, és nemcsak a közvetlen éghajlatváltozási, -védelmi feladatokban, hanem ráirányítja arra is a figyelmet, hogy ennek az okai valahol ott a gazdaságban, a mindennapi fogyasztási-termelési mintázatokban vannak, és ezeket a lépéseket meg kell tenni.

Húzhatjuk-halaszthatjuk, de ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket, ki fogják kényszeríteni egyszerűen azok a változások, amelyeket egyébként már Magyarországon is megtapasztalhatunk. A másik ilyen tényező, hogy tudjuk azt, hogy Magyarország itt a közép-kelet-európai régióban az éghajlatváltozásnak az egyik legjobban kitett ország, tehát ezért is nagyon komoly feladataink vannak ezen a téren.

Azt is el kell mondani, hogy én örülök annak, hogy az Európai Unió itt a klímapolitikai célok szigorításában és az ezzel kapcsolatos feladatok összegyűjtésében, teendőiben élen jár. Ha tehát megnézzük az ENSZ-folyamatot, akkor az Európai Uniónál nem lehet azt mondani, hogy a végén kullog, hanem igyekszik folyamatosan ambiciózus célokat megfogalmazni.

Viszont azért itt szeretném felhívni arra a kormány képviselőinek figyelmét, hogy az a magatartás, ahogyan az Európai Unió szigorúbb klímapolitikai céljai megfogalmazásához viszonyulunk, az nem szerencsés Magyarország vonatkozásaiban. Én értem, amikor a kormány azzal próbálja indokolni, hogy Magyarország erősen függ az autóipar teljesítményétől, és esetleg Brüsszelben az autóipar érdekeiért kell lobbizni, amikor ellene beszélünk az ambiciózus klímapolitikai céloknak, de be kell látni azt, hogy a magyar gazdaságra a klímaváltozás is nagyon komoly negatív hatással kapcsolódik vissza. Éppen ezért nagyon remélem, hogy a kormány ezen a téren ezt végiggondolja és itt változtatni fog.

És most kénytelen leszek a kritikáinkat elmondani, és azt is megígérem a kormánynak, hogy amíg nem látom azt, hogy tényleg érdemi változások indulnak, mindaddig ostorozni fogom a kormányt ezen a területen, hogy mi maradt el, mi mindent nem csinált meg, és mi a kevés arra, ami megfelelne azoknak a feladatoknak, amiket végre kellene hajtanunk. Tehát sajnos azt tapasztaljuk, hogy az igyekezet hiányzik a kormányból, hogy megfeleljünk ezeknek a klímapolitikai gyors változásoknak, és sajnos emögött azt látjuk, hogy napi hatalmi harcok és haszonszerzés is megfogalmazódik, pedig sorsdöntő kihívás a klímaváltozás.

Nem is igazán érthető az sokszor, hogy végül is a mi döntéshozóink itthon, Magyarországon nem értik vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy a késedelem történelmi súlyú, és hogy kiemelt a felelősség az ország és a lakói felé, és hogy igen, a magyar döntéshozóknak, a magyar kormánynak szembe kell nézni a kormány legnagyobb kihívásaival. Sajnos, nem elfogadható példák vannak.

Az én számomra elképesztő, hogy amikor a miniszterelnök urat megkérdezi a sajtó, hogy mennyire tartja fenyegetőnek a klímaváltozást, akkor órákkal később annyit válaszol, hogy én teljes mellszélességgel a köztársasági elnök úr mögé sorakozok fel klímaváltozás ügyben. Ki kell mondani, hogy ez nagyon kevés.

Szeretném megjegyezni, hogy egy ilyen ügyben egy miniszterelnöknek nem a sajátos feladatkört ellátó köztársasági elnök mögé, hanem a végrehajtó hatalom birtokosaként legalább, minimum mellé kellene felzárkóznia, és tennie kellene, amit kell. A kormány ezzel szemben nagyrészt  és most idézek a múltból  elfelejtette végrehajtani az első nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, majd kényszerből, többéves halogatás után végül is benyújtotta, majd az Országgyűlés elfogadta a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát.

(13.00)

De azért azt is tudjuk  és ezt is elmondtam már többször , hogy ez a stratégia néhány elemében már most elavult, sőt akkor elavult volt, amikor benyújtották, és hogy továbbra is csak cselekvési irányokat jelöl ki, konkrét célok, intézkedési javaslatok, felelősök és források nélkül.

A második NÉS-hez kapcsolódó határozat persze legalább kimondja, hogy a stratégia elfogadását követő hat hónapon belül  azt követően háromévente  a kormány dolgozzon ki éghajlatváltozási cselekvési tervet. Nos, március idusa is már elmúlt, a cselekvési terv konkrétumairól pedig itt azért nem sok hírt hallunk az Országgyűlésben. De van arról szó, hogy egy most februári kormányhatározat egyértelműen megfogalmazza azt a célt, hogy 2030-ra Magyarország Európa öt legsikeresebb országa közé kerüljön, és akkor most itt idézek: „A forrásfelhasználás elsődleges célkitűzése, hogy növekedjen Magyarország gazdasági és társadalmi versenyképessége. A rövid távú nemzetgazdasági hatások elérése mellett fokozott jelentőséget kell hogy kapjanak a hosszabb távú hatékonyságnövelési, üzletikörnyezet-javítási, kapacitási és emberi életminőséget javító hatások.” De a célok között a klímaváltozás megfékezése, az alkalmazkodás érdemben nem jelenik meg.

A kormányhatározat értelmében a tervezés ütemezésében fontos mérföldkő, hogy az innovációért és technológiáért felelős miniszter 2019. május 31-ei határidőre, a „nemzeti fejlesztés 2030  országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció” folyamatban lévő felülvizsgálatával összhangban, dolgozza ki a 2021-2027 közötti kohéziós célú uniós támogatások felhasználására irányadó legmagasabb szintű nemzeti tervezési dokumentum tervezetét, amelyben az érintett miniszterek bevonásával tegyen javaslatot a programok közötti forrásmegosztásra.

Igazán szeretném, tisztelt képviselőtársaim, megtudni, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét célok, intézkedések, felelősök és források hogyan jelennek meg akkor, amikor a cselekvési terv később készül el, mint ahogy ezeket a pénzeket leosztják. Tehát ugye később lesz majd egy cselekvési terv, forrás nélkül, mert a forrásokat már előbb elosztották.

És sok más kérdés is van itt a klímaváltozással összefüggésben. Kérdezem újra, hogy hol késik az országos, a lakossági épületállomány korszerűsítését támogató épületenergetikai program, mert ebben a pénzügyi időszakban az Európai Unió e célra szánt támogatásait javában másra használták, semmibe véve a hazai lakosság nagy részét sújtó energiaszegénységet  amiről szintén viszonylag kevés szó esik itt az Országgyűlésben  és minden környezeti megfontolást. Mit hoz a jövő? Hol késik az önkormányzatok támogatása, hogy felkészüljenek a változó környezeti feltételekre, és továbbra is élhető településeket tudjanak biztosítani lakóiknak? És még számos más kérdés van: miképpen készül fel az egészségügy az újfajta kihívásokra, betegségekre, ha még a jelen helyzetben is elmaradott és tehetetlen? Vagy hol késik a fenntarthatóságra építő, vízvisszatartáson alapuló agrár- és vízpolitika? És sorolhatnám tovább. Pedig az éghajlatváltozás és a vele járó következmények már negyedszázada a tudomány és a politika kiemelt kérdése. Vagy legalábbis az volt, hiszen ismerjük a kormány elfogadhatatlan hozzáállását a tudomány egészéhez. Pedig korábban a hazai tudomány nem tétlenkedett. És szeretném idehozni önök elé emlékeztetőül, hogy volt a Magyar Tudományos Akadémiának egy Vahava-projektje, amely tulajdonképpen az éghajlatváltozás kapcsán a változás-hatás-válaszadást kutatta, már 15 évvel ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. És azóta is több száz tudós bevonásával előre jelzik a klímaváltozás magyarországi várható irányát, az egyes ágazatokra és szakterületekre valószínűsíthető hatásokat.

A kormány bűvös trükkökkel igyekszik bizonygatni a hazai gazdaság bővülését és évenkénti fejlődését, szót sem említve arról, hogy ez nagyrészt az európai uniós támogatásoknak köszönhető. Ezért szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét is arra, hogy az MTA-jelentés egy másik előterjesztése azt mondta, hogy az éghajlatváltozás káros hatása évi 1 százaléknyi GDP-csökkenést jelenthet. De azt is látjuk, ahogyan a klímaváltozás gyorsul, a visszahatás is egyre erőteljesebb lesz. Ezek bizony magasabb számot is jelenthetnek később.

Azt is szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, miért van az, hogy az Európai Uniónak idén év elején benyújtott nemzeti klíma- és energiaterv ilyen ambíciótlan és erőtlen. Mivel magyarázható például, hogy miközben a fejlett országok mögött kullogunk az energiahatékonyság terén, a kormány célja 2030-ra csupán 8-10 százalék javulás, az EU 32,5 százalékos céljaival szemben? Ez Magyarország érdekei elleni vétek, ideje lenne a kormánynak ezzel szembenéznie. Remélem, hogy a kormány a klímaváltozással összefüggésben egyre többször és egyre komolyabb előterjesztésekkel fog élni az Országgyűlés felé. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 74 2019.03.20. 6:14  61-76

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindennel lehet vádolni a kormányt, de azzal nem, hogy nem akarta mindenáron keresztülvinni Paks I. élettartamának a hosszabbítását, és hogy nem akarja Paks II. megépítését. Ebbéli szándékát a kormány sosem hallgatta el. De az is igaz, hogy az állampolgárok korrekt tájékoztatásához szükséges, fontos részleteket mindig eltitkolta. Perek tömege kellett, az ország sokévi költségvetését és a generációk életét befolyásoló információk az orosz féllel megkötött szerződések legalább részbeni megismertetéséhez és megismeréséhez. Nos, a kormány igyekezete mellett ott tartunk, hogy a beruházás körüli titkolózás jelentős késedelemmel és kétségbeesett kapkodással párosul. Valószínűleg ennek a fejetlenségnek esett áldozatul Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős, volt államtitkár is, aki bár arcával és nevével évekig védte a beruházást, végül mégis a bűnbakok padjára került.

Nekünk, akik kezdettől fogva elleneztük Paks II. megépítését  hiszen a világ legtöbb fejlett országa már rég a megújuló energiaforrások használatát és az energiahatékonyság javítását helyezi előtérbe a kockázatos és összességében nagyon költséges nukleáris energia helyett , nos, nekünk, zöldpárti politikusoknak igazából örülnünk kellene, hiszen bár már sok milliárdot elköltött, jobban mondva elherdált a kormány, és még a gyermekeinket is súlyosan eladósító kötelezettségvállalásokat tett az új erőmű érdekében, szerencsére, aminek örülnünk kellene, még egy kapavágás sem történt. Azt látjuk, hogy a létesítési engedélyezés még nem tart sehol, bár a hírek szerint már azon gondolkodnak, hogy addig is legalább a hatalmas munkagödröket ki kellene ásni potom 41 milliárd forintért, hátha ezeknek a munkagödröknek a mérete pont jó lesz a még tervezés és újratervezés alatt álló létesítményeknek.

A kormány  azt látjuk  egyre diktatórikusabb módszerét a zöldügyekben jól megmutatja, hiszen amikor a közigazgatás rendszerét, különösen a zöldhatóságokat saját kénye-kedve szerint átalakította, csorbította ezzel a környezeti jogok érvényesülését. Jól emlékszünk még azokra a sebtében benyújtott módosításokra, amelyek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások engedélyezési határidejét a komolytalanságig lecsökkentették, érdemben megszüntették a környezetvédelmi, természetvédelmi szakhatóságok állásfoglalási jogosítványait, mindezt azért, hogy a legkisebb társadalmi és szakmai ellenállás mellett tudja átverni a megalomán beruházásokat.

De a fortélyos módon megalkotott és hatalmi erővel megszavaztatott törvénymódosítások révén a jogrendszer egyes elemei közötti koherencia is sérült. Ezt bizonyítja a mostani törvényjavaslat, amely szerint a kormány ennyi év után végre rájött, hogy egy atomerőmű engedélyezéséhez talán mégsem elég 42 nap. Ezért kell most a nemzetgazdasági törvényben előírtak helyett az atomtörvényben meghatározott ügyintézési határidőt figyelembe venni. Persze, ezek az új határidők is túlságosan szorosak, egyes beruházási típusoknál például 11 hónap, 8 hónap, 150, illetve 120 nap.

A másik baki, amire az államgépezet végre rájött, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény nem tartalmaz meghatározott cselekmények teljesítésére és egyéb fizetési kedvezményre vonatkozó rendelkezéseket, azonban lehetőséget ad arra, hogy ágazati jogszabály kiegészítő rendelkezéseket állapítson meg.

A kormány most az atomtörvény tervezett módosításával biztosíthatja, hogy ha a kötelezetten kívül álló ok miatt nem lehetséges a megállapított határidőre a teljesítés, vagy az a kötelezett számára aránytalan nehézséget jelentene, akkor lehetőség legyen a megállapított határidő meghosszabbítására, pontosabban: módosítására. Fő szabály szerint csak egyszer, az első alkalommal megállapított határidővel azonos időtartammal hosszabbítható meg a teljesítési határidő. Kivételes esetben azonban ennél hosszabb is lehet a meghosszabbított határidő, ha az engedélyes igazolja, hogy a rajta kívül álló ok miatt nem tudja határidőre a meghatározott cselekményt teljesíteni, továbbá biztonsági elemzéssel igazolja, hogy a nukleáris biztonság szintje a késedelem miatt nem csökken. Nos, ez újabb példa a kormányzati hibák dominóelv alapján történő mentegetésére. A kormány tehát ismét egy olyan salátatörvényt nyújt be, amelyik leginkább a saját munkájának működési zavarait mutatja, azt próbálja meg elfedni.

Az LMP számára ez a törvényjavaslat természetesen nem támogatható, mert attól, hogy egy eleve elhibázott javaslatot toldozgat-foldozgat, az nem lesz jobb. Magyarország zöldpártjaként egyetlen paksi törvényt tudunk támogatni, ez pedig nem más, mint a bővítés visszavonásáról szóló javaslat, amit mihamarabb szeretnénk itt látni az Országgyűlés asztalán.

Meggyőződésünk, hogy hazánk energiaellátását teljesen új alapokra kell helyezni. Tiszta, biztonságos, olcsó és atommentes energiára lenne szükség, ez pedig elsősorban a megújulóenergia-ipar támogatásával lehetne elérhető, mert biztosak vagyunk abban, hogy a jövő vagy zöld, vagy nem lesz. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 112 2019.03.25. 1:53  111-114

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor ma még egyszer beszéljünk a Balaton-part kiárusításáról, a Balaton-part természetkárosításáról. Abban egyetértünk, hogy a Balaton a magyar családok nagy részének első számú nyaralóhelye, de lehet, hogy csak volt. A Fidesz-kormány hatalomra kerülése előtt még éppen annak tudtunk örülni, hogy sikerült visszafordítani az eutrofizációt, stabilizálni a vízszintet, és hogy jogi szabályozás született arra, hogy a Balaton partján összefüggő, közcélú, zöldterületi partszakaszok létrejöjjenek, mindenki örömére. Most azonban azt látjuk, hogy mindezt sárba tiporják. Üdülők, part menti területek, kempingek aprópénzért sorra Fidesz-közeli vállalkozók kezébe kerülnek. Sok száz milliós európai uniós támogatással épülnek magán-jachtkikötők és luxusszállodák úgy, hogy még a vízfelület egy részét is kisajátítják, minden előírás ellenére. A kézi vezérelt hatóságok pedig némán asszisztálnak. Hiába a be- és feljelentések, azt látjuk, hogy az ügyeket elsimítják. Az elborzasztó példák pedig egymást követik. Szabályellenes, tömeges fakivágások, nádirtás, partfeltöltés, feliszapolódás  jogsértések következmények nélkül.

A Balaton-törvény múlt évi változtatása ráadásul számos korábbi garanciális elemet megszüntetett, így a java még csak most jön. Ezért azt kérdezem: hogyan kívánja a kormány megállítani a közcélú, zöldterületi partszakaszok kiárusítását? Mit tesz annak érdekében, hogy a pénzemberek, befektetők ne lopják el az emberek elől a közcélú partszakaszokat, és ne tegyék tönkre a Balaton-parton még meglévő természetes élővilágot? Várom a megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 128 2019.03.25. 1:53  127-130

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Még 2005-ben országgyűlési határozat rendelkezett a Paksi Atomerőmű 1-4. blokkjának 20 évvel történő meghosszabbításáról. Azóta 14 év telt el, és a hosszabbítások végdátuma közeledik. Az egyes blokkok esetében ez 2032, ’34, ’36 és ’37. Ezért feltételezem, hogy önök is jogosnak tartják a kérdést, miért esik kevés szó arról, hogy milyen előkészületek folynak az ezen blokkok üzemidejének lejártát követő időszakra, hiszen az ilyen létesítményeknek nemcsak a tervezése, építése és üzemeltetése nagy és felelősségteljes feladat, de a működésük lejárta után is sok a teendő. Ráadásul azt is tudjuk, hogy egy-egy blokk kivezetésének, leszerelésének a költségei óriásira rúgnak. Vannak szakértők, akik a leszerelés költségeit összességében a létesítés költségeihez közelítik. A Központi Nukleáris Alapban pedig a várható költségekhez viszonyítva kevés az eddig befizetett összeg.

Sok kérdés merül fel a kivezetéssel kapcsolatban, de talán a legfontosabb, hogy hogyan áll, milyen ütemterv és eljárásrend szerint folyik a felkészülés Paks négy blokkja működésének leállítására és a villamosenergia-rendszerből való kivezetésére. Mi lesz a különböző kategóriákba sorolt hulladékokkal, így különösen a nagy aktivitású hulladékkal? A jelenlegi fejlesztések elegendő kapacitást nyújtanak-e majd a kis és közepes radioaktivitású hulladék biztonságos elhelyezéséhez? És nem utolsósorban: mennyi lesz e blokkok leszerelésének, a hulladékok elhelyezésének a költsége? Van erre aktuális költségterv? És mi lesz a munkálatok fedezete? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 168 2019.03.25. 0:03  167-168

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Megvárom a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 16-18 2019.04.01. 5:19  15-20

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Kezdhetem?

ELNÖK: Igen, igen. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben Áder János köztársasági elnök New Yorkban az ENSZ klímaváltozással foglalkozó közgyűlésén arról beszél, hogy a világ előtt álló legnagyobb kihívás a klímaváltozás, addig itt, Magyarországon a kormány nem nagyon foglalkozik a klímaváltozás magyarországi következményeivel. Hetek óta arról lehet hallani, hogy óriási aszály van, ekkora vízhiányos állapotra az elmúlt 20 évben nem volt példa.A Magyar Agrárkamara arra hívja fel a figyelmet, hogy akár százmilliárdos bevételkiesést is okozhat a magyar gazdáknak az aszály. A szántóföldi növények közül az őszibúza- és a repcetermés van a legnagyobb veszélyben. A Zöldség-Gyümölcs Terméktanács szerint pedig a rendkívüli aszály a Dél-Alföldön több ezer hektár vetését és kelését lehetetlenítheti el. Ez érinti a zöldborsó, a mák, az olajretek, a spenót vetését, de a hamarosan vetésre kerülő vöröshagymát és a gyökérzöldségféléket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hihetnénk, hogy a kormányt ezek a tények érzékennyé tetszik; érzékennyé teszik a klímaváltozásra és a klímaváltozás hatásaira. De nem, nem ez történik. Legfeljebb majd azt fogjuk hallani, hogy öntözni kell. De tudomásul kell vennünk azt, hogy a víz egy korlátos természeti kincs. Így az aszályt majd a magyar emberek fogják közvetlenül az árak jelentős emelkedésében megtapasztalni. Ugyanakkor lehetne mit tenni, és kellene is mit tenni.

Az LMP szerint az egyik legfontosabb feladat a terméseredményeink megőrzése érdekében, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodási képességét növeljük az agrártámogatások átalakításán keresztül. Az agrártámogatásokat át kellene irányítani a jó környezeti minőséget, a magas élelmiszer-minőséget biztosító termesztéstechnológiák ösztönzésére.

(10.20)

De hát a támogatásokkal nem ez történik, megvan annak a helye a Fidesz hátországában. Sajnos abból, hogy a klímaváltozás korunk legnagyobb kihívása, a kormány és Orbán Viktor nem sokat ért. Nem értik, hogy a klímaváltozás megfékezése érdekében egyszerre kell cselekedni az ENSZ-, vagyis globális szinten, az Európai Unió szintjén és nemzeti szinteken. Ha a kormány értené, akkor nem akadályoznák, és nem mennének szembe az Európai Unió szigorú klímatervével kapcsolatban. Két hete a magyar kormány a német képviselőkkel, csatlakozva Csehországhoz és Lengyelországhoz, gyakorlatilag megvétózták az Európai Unió 2050-ig szóló szigorú klímatervét, amelynek az lett volna a célja, hogy 2050-re a szén-dioxid-kibocsátást nullára redukáljuk. Mindezek azt igazolják, hogy a kormányt nem érdekli a Föld sorsa, nem érdekli a globális klímaváltozás. Az is egyértelmű, hogy nem hajlandó megtenni azokat az intézkedéseket, amelyekkel fékezni lehetne a klímaváltozást Magyarországon és felkészülni az alkalmazkodási feladatokra.

A héten adta ki az ENSZ Meteorológiai Világszolgálata a 2018. évi jelentését, amelyben felhívja a figyelmet, hogy a klímaváltozás gyorsul, és a következmények drasztikusak. Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása az elkövetkezendő időszakban oly mértékben folytatódik, mint ami például a múlt évben történt, akkor az évszázad végére 3-5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés következik be globális szinten, az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Ennek viszont katasztrofális következményei lesznek a Kárpát-medencében és hazánkban is (Dr. Rétvári Bence: A kettő ugyanaz!), ugyanis ez a terület nagyon kitett az éghajlatváltozásnak. Tehát amíg a kormány a német autógyárak érdekei miatt lassítja, gátolja a globális felmelegedés elleni küzdelmet, az itt élő magyarok ezt meg fogják szenvedni. Éppen ezért az LMP azt követeli a kormánytól, hogy ne akadályozza a szigorú klímatervet Brüsszelben.

Ami még nagyon fontos, hogy az európai parlamenti választások igazi tétje az (Dr. Rétvári Bence: Na, bekerül az LMP?), hogy az Európai Parlamentben…  olyan Európai Parlament és olyan Bizottság legyen, amely képes prioritásként kezelni a klímaváltozást. A klímaváltozást nem lehet felfüggeszteni, nem lehet alkudozni vele, nem lehet különalkut kötni, és a klímaváltozást nem lehet a határon megállítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 159 2019.04.01. 3:02  158-164

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mindennapi hírnek tűnik, hogy a MÁV bejelentette: a Debrecen-Füzesabony vasútvonalon április 1-jétől december közepéig módosított menetrend szerint közlekednek a vonatok, Balmazújváros és a megyeszékhely között pedig pótlóbuszok szállítják az utasokat. Azt gondolhatnánk, korszerűsítik a pályát, korszerűbb szerelvényeket állítanak be, jobb és gyorsabb, biztonságosabb lesz a szolgáltatás, de mint kiderült, ez naiv feltételezés. A háttérben egészen más érdekek és mozgatórugók működnek, és szó sincs arról, hogy a vasúton munkába, iskolába, orvoshoz vagy egyéb céllal utazóknak kedvezzenek, még ha némi átmeneti kényelmetlenség árán is. A valódi ok, hogy ez az egész a debreceni északnyugati gazdasági övezet fejlesztésével összefüggő kavics- és kőszállítások miatt szükséges, hiszen ott épül a BMW debreceni autógyára.

Szijjártó Péter még 2018-ban bejelentette, hogy a BMW-gyárat megépítik Debrecenben. A kormány mindezt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánította, és a beruházáshoz szükséges 300 helyrajzi számnyi telekvásárlásról döntött. Az itteni földek 40 aranykorona értékűek; a legjobbnak számítanak Magyarországon. A leendő gyár területén 280 hektár földdel rendelkező tulajdonosok jelezték, hogy folytatnák a gazdálkodást, de ez nem érdekelte a kormányt. Legjobb termőterületeinket hatalmi szóval beépítik. De a beruházó még ennél is többet kap. Kedvükért az M35-ösön új csomópontot építenek, a 33-as számú út egy szakaszát kétszer kétsávossá bővítik, az ipartelep köré kétszer egysávos utat építenek, megépül a debreceni közforgalmú logisztikai és konténerterminál is. Ehhez villamosítják az odavezető vasutat, és bekötik azt a záhonyi fővonalba. A gazdasági övezet teljes ellátását biztosítják villamos energiával, gázzal, víz- és csatornahálózattal, távközléssel, és a repülőteret is fejlesztik, mindezt két-három éven belül.

Államtitkár Úr! Mikor tettek ennyit bármely régióban a magyar emberek kedvéért? Milyen mérleget tud vonni: mennyi költségbe, környezeti kárba, hány család életének felforgatásába kerül ez a beharangozott ezer új munkahely létesítése? Mit érezhetnek azok a szomszédos lakóterületen élők, akik a természeti környezet helyett egy iparterületet kapnak szomszédul? Hol lelhetők fel az elemzések a teljes nemzetgazdasági költségről és a remélt haszonról? Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 163 2019.04.01. 0:44  158-164

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): A válasz egyszerűen elfogadhatatlan. Államtitkár úr, ki kell mondani, hogy ennyire multibarát az SZDSZ volt, mint ahogy önök. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük: Így van!) Ennek a függésnek, amit önök az autóiparral és a járműgyártással kiépítettek, nagyon nagy ára lesz. Már önök is beszélnek arról, hogy ősszel várható egy világgazdasági válság. Mit nem fognak venni majd más országból? Autót! És akkor önök mit fognak az embereknek mondani? A másik: egyre jobban a multik markába kerülnek! Brüsszelbe elmennek és a német autóipar érdekeiért lobbiznak a magyar emberek egészsége ellenére. Holott itt a klímaváltozás, és látjuk a magyarországi hatásokat. Egyszerűen elfogadhatatlan! (Taps az LMP és a DK padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 213 2019.04.01. 0:05  212-213

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 291 2019.04.01. 2:02  290-293

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A légszennyezés már nemcsak a nagyobb városainkban, de sok kistelepülésen is olyan mértékű, hogy az Egészségügyi Világszervezet szerint évente 8-10 ezer ember korai halálozását okozza Magyarországon. Tömeges emellett a légszennyezéssel összefüggő légzőrendszeri, szív- és érrendszeri, az immunrendszer és a központi idegrendszer leépülésével összefüggő megbetegedés.A WHO szerint a légszennyezés miatt előálló veszteségeink elérik a GDP 19 százalékát, és évente milliós nagyságrendű munkanapkiesést okoznak. Ez a veszteség a családoknak és a nemzetgazdaságoknak egyaránt komoly probléma. Egy ilyen helyzetben a kormánynak cselekednie kell. Ezzel szemben a rossz levegőminőség miatt tíz éve uniós kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen. Az Európai Bizottság végül pert indított az Európai Bíróságon, mert a kormány nem tette meg a szükséges intézkedéseket.

A magyar kormány ehelyett ugyanis azért küzdött, hogy megsemmisítsék a tiszta levegőről szóló EU-irányelvet és ezzel a hat legfontosabb légszennyező anyagra megállapított határértéket. De március 13-án az Európai Bíróság minden pontban elutasította ezt a keresetet. Mindeközben nemmel szavaztak a Fidesz-képviselők az Európai Parlament márciusi „tiszta levegőt mindenkinek” állásfoglalására is, amely a levegőminőség gyors javítását tűzi ki célul. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a kormány semmibe veszi a magyar emberek érdekét, és ki akar bújni a kötelezettsége alól.

Április 1-je a határideje az EU által kötelezően elkészítendő nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programnak. Miniszter úr, elkészült a program? Ki, mikorra és miből fogja megvalósítani? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 122 2019.05.27. 2:56  121-127

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az Országgyűlés hamarosan megkezdi a jövő évi költségvetés tárgyalását. Egyelőre nem tudjuk, csak sejtjük, hogy mit tervez pénzügyminiszter úr. Kilenc éve, hogy a szakmai érvek, tények, az ellehetetlenülés szélére került emberek és ágazatok segélykiáltása süket fülekre talál a kormányban. Hiába dübörög a gazdaság, a költségvetés mostohán bánik a legfontosabb ügyeinkkel, az emberek jólétével, a szegénység felszámolásával, az egészségüggyel, az oktatással, a kultúrával és nem utolsósorban a környezetüggyel. Pedig mindegyik szorosan összefügg a kormány új jelszavával, a versenyképességgel, mert ha ezekbe a területekbe fektetünk, akkor természeti értékekben és erőforrásokban gazdag környezetben, egészséges, itthoni jövőképpel rendelkező, kiművelt emberfők teremthetnék meg a jövő fenntartható, magas hozzáadott értékű társadalmának és gazdaságának alapjait.

Nézzük a környezetügyet, amelynek finanszírozása szintén szégyenletesen alacsony. A kormány elszabotálja az emberek egészségét, az emberévekben mérhető pusztító környezetszennyezés és -terhelés csökkentését, beleértve a sok ezer felnőtt és gyermek korai halálát okozó azbesztszennyezést, amely ott van a lakásokban, az iskolákban, a munkahelyeken, és a lég- és zajszennyezést is. De ugyanez mondható el a korábbi ipari környezetszennyezések felszámolásának elmulasztásáról, gondoljunk csak a több tízezer ember vízellátását biztosító szentendrei vízbázis szomszédságában vagy az Óbudai Gázgyár területén visszamaradt szennyezőanyagokra; több ezer ilyen hely van még az országban. Sehol nem tart a víziközmű-rekonstrukció, pedig egészséges vízellátásunk múlik rajta.

A kormány úgy tesz, mintha nem kellene az éghajlatváltozás miatt semmit sem tennie. A nemzeti parkok értékmegőrző munkáját sem fedezi az állam, ehelyett profittermelésre biztatja őket, és még sokáig sorolhatnám a kormány bűnlajstromát. Eközben tudható, hogy az uniós támogatás mértéke a jövőben csökkenni fog, a kormányhatározat alapján május végéig kell kidolgozni az uniós támogatások felhasználásának új tervét.

Azt szeretném megkérdezni, hogy miből, mennyivel és milyen célokra tervezik növelni a környezetügy jövő évi és hosszabb távú finanszírozását. Vagy továbbra is kizsigerelik és ezzel megsértik az Alaptörvényt, környezeti válsághelyzetbe taszítják az országot, és továbbra is szemrebbenés nélkül nézik, hogy évente több mint tízezer ember környezeti okokból idő előtt hal meg? Konkrét számokat szeretnék hallani. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 126 2019.05.27. 1:08  121-127

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Sajnos a választ nem tudom elfogadni, miniszterhelyettes úr. Ön azt mondta, hogy idő előtti a kérdés. Én biztos vagyok abban, hogy ez nem idő előtti, hiszen a jövő évi költségvetést néhány héten belül a kormánynak be kell nyújtania, és ha a kormány benyújtja, nyilván a költségvetés tervezését nem most kezdik el, hanem már egy ideje folyik, tehát önöknek pontosan tudni kellene azt, hogy milyen célokra milyen tételeket fognak betervezni. Tehát a kérdés nem idő előtti.Lehet, hogy különböző területekre a kormány valamennyit fordított, de messze nem annyit, amennyit kellene. Emlékezzünk például a nyári időszak végére, hogy az ország hány településén haladta meg a levegőszennyezettség a megengedettet, fuldokoltak az emberek és a gyerekek. Nem véletlen az, hogy ma Magyarországon körülbelül tízezer ember idő előtt hal meg a levegőszennyezettség következtében. Én egyébként a nemzeti parkokra se lennék nagyon büszke, mert európai uniós forrásokra kényszerítik őket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és a szakmai munkához nem kapnak megfelelő támogatást. A válasz sajnos nem elfogadható. (Dr. Rétvári Bence: Forrásokra kényszerítik őket!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 174 2019.05.27. 0:03  173-174

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 112 2019.06.11. 0:03  111-112

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 116 2019.06.11. 1:56  115-122

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A nyugdíjas-társadalom nagyon gyors ütemben szakad szét. A minimálnyugdíj még mindig 28 500 forint, több mint tíz éve, és úgy látszik, hogy a kormánynak nincs is szándékában emelni, pedig az élelmiszerárak extrém módon nőnek. Gondolom, abban egyetérthetünk, hogy ekkora összegből nemhogy tisztességesen nem, de sehogyan sem lehet megélni. Ma Magyarországon 47 ezren 50 ezer forintnál kevesebb nyugdíjszerű ellátást kapnak, és közel 600 ezren pedig 100 ezer forint alattit, miközben tudjuk azt, hogy most már jó néhány nyugdíjasnak a nyugdíja 2 millió forintnál is magasabb.A nyugdíjasok jelentős része nemcsak a nyugdíjas-társadalmon belül szakad le, hanem nő a távolság az aktív dolgozókétól is.

Mindezt tetézi, hogy a kormány a nyugdíjasokon akar spórolni: jövőre 2,8 százalékos inflációval számol, miközben a Magyar Nemzeti Bank több mint 3 százalékot jelzett előre. Ez azt jelenti, hogy a kormány hónapokon keresztül kamatmentesen akarja használni a nyugdíjasoknak járó pénzt.

A nyugdíjas-társadalom szétszakadását mihamarabb meg kell állítani. Elfogadhatatlan, hogy a nyugdíjemelés még mindig csak inflációkövető, és a nyugdíjasok nem részesülnek a gazdasági növekedés hasznából. Az is elfogadhatatlan, hogy miközben az alacsonynyugdíjasok maximum néhány ezer forint nyugdíjemelést kapnak, a magasnyugdíjasok akár több tízezer forinttal is többet kaphatnak.

Államtitkár úr, azt kérdezem, hogy mit kíván tenni a kormány a méltányosabb időskorért; hogyan kívánja emelni az alacsony nyugdíjakat; mit tesz az egyre növekvő egyenlőtlenség és a nyugdíjas-társadalom szétszakadása ellen.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 120 2019.06.11. 0:55  115-122

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, ön viccel! Ha egyetlenegy nyugdíjas kapna csak 28 500 forintot, akkor is szót emelnénk. Mit mondott az önök miniszterelnöke? Azt mondta, hogy egyetlenegy embert sem hagyunk az út szélén. Önnek fogalma sincs az árakról. Tudja, hogy mit jelent az, hogy 28 500 forintot kap 47 ezer ember? (Dr. Rétvári Bence: Dehogy kap annyi! 47 ezer? Miről beszél?) Ön Brüsszellel példálózik, hogy Magyarországon az átlagbérnek hány százaléka a nyugdíj, de ez nem mond semmit. Ez nem azt jelenti, hogy magasak Magyarországon az átlagbérek, ez azt jelenti, hogy kevés, az átlagbéreknek is sokkal magasabbnak kellene lenni.

És szégyen, hogy önök egyszerűen nem érzik azt, hogy a nyugdíjasok mennyire nehéz helyzetben vannak. Önök ezek szerint nem ismerik, mi az, hogy nyugdíjas fogyasztói kosár. Ön nem tudja azt, hogy mennyi egyhavi rezsi, mennyibe kerülnek a gyógyszerek, fogalma sincs! Ön egyszerűen a minisztérium elefántcsonttornyában él. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 286 2019.06.11. 5:08  285-298

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek a tömött padsorok itt mindent elárulnak arról, hogy a kormány, a kormánytöbbség, a Fidesz-KDNP hogyan viszonyul az éghajlatváltozás kérdéseihez. Attól tartok, hogy könnyebb lesz nekem meggyőzni itt az üres padsorokat, hogy itt valóban a mai világ legégetőbb kérdéséről beszélünk, mint a kormánytöbbséget.Múlt héten volt napirenden a Fenntartható fejlődés bizottsága ülésén az LMP frakciója által beterjesztett klímavészhelyzet megállapítására és az ezzel kapcsolatos feladatok elhatározására vonatkozó határozati javaslat. Tulajdonképpen a kormánytöbbség, a jelen lévő kormánytöbbség két fontosabb érvet fogalmazott meg, hogy miért nem támogatja ezt a határozati javaslatot. Egyikként Turi-Kovács Béla alelnök úr azt mondta, hogy ez a határozati javaslat tulajdonképpen nem más, mint egy kampányfogás, és tulajdonképpen azért született, mert európai parlamenti választások voltak.

Turi-Kovács Bélának, alelnök úrnak ezt az érvét, azt gondolom, hogy azonnal meg tudtam cáfolni, ennek a határozati javaslatnak semmi, de semmi köze nem volt az európai parlamenti kampányhoz. Azért nem volt köze, mert aki egy picikét követi a klímaváltozással kapcsolatos ügyeket, és hogy a különböző kormányok, akár globális, akár európai szinten mit tesznek, az tudhatta azt, hogy nem olyan régen a brit parlament, majd őket követően az ír parlament egy klímavészhelyzet kihirdetésével kapcsolatos állásfoglalást fogadott el. Gyakorlatilag az LMP-nek ez a határozati javaslata nem tett mást, mint ezt a sort követte, és harmadikként élt azzal a javaslattal, hogy a magyar Országgyűlés is egy ilyen határozati javaslatot elfogadjon.

A másik érve az volt Turi-Kovács Bélának, és ezt tudni kell, hogy nem az ő álláspontja, hanem a Fidesz-frakcióé, hogy tulajdonképpen nem is lehet tudni, hogy a klímaváltozásban mekkora szerepe van az emberi tevékenységnek. Ez azt jelenti, hogy ha kevés, akkor tényleg nem kell semmit csinálni, akkor nyugodtan hátra lehet dőlni, és majd lesz, ami lesz. Ez mindent elmond. Tehát gyakorlatilag a Fenntartható fejlődés bizottsága ezt leszavazta. Egyszerűen számomra megdöbbentő, mert ennek a bizottságnak legalább tisztában kellene lenni azokkal a folyamatokkal, amik a klímaváltozás terén történnek.

2015 óta, amikor 2015-ben volt a párizsi klímacsúcs, akkor még ott az az elhatározás született, hogy 2 Celsius-fokon belül kell tartani a hőmérséklet-emelkedést, és a kormányok önkéntes vállalásokat tesznek, hogy a szén-dioxid-kibocsátásukat mennyivel csökkentik. Ezt követően be is nyújtottak a kormányok javaslatokat, amit múlt évben a katowicei klímacsúcs előtt összegeztek. Megdöbbentő az, hogy az eredmény az, hogy amit így bevállaltak a kormányok, az 3 Celsius-fok fölött tartja a hőmérséklet-emelkedést, holott a katowicei csúcs előtt az IPCC  ez az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testülete  közzétette azt a jelentést, ami gyakorlatilag egy helyzetfelmérés volt, sok-sok ezer tudósnak a munkájára alapozva, és feladatokat fogalmazott meg.

(19.20)

Ez a jelentés nagyon-nagyon sötét képet festett, és azt mondta, 10-12 éve van az emberiségnek, kormányoknak, politikáknak arra, hogy radikálisan változtassanak a gazdaságpolitikájukon, a társadalompolitikájukon, mert a civilizáció veszélyben van, veszélyeztetve van. S azt is kell tudni  ezt kormányzati emberek is elmondták, nem nyilvánosan, hanem paravánok mögött , hogy ez a jelentés már kozmetikázott volt.

Tehát mindezek miatt azt gondoljuk, nagyon fontos, hogy az Országgyűlés ezt elfogadja. Ebben a határozati javaslatban javasoljuk egy klímatörvény elfogadását még ebben az évben, hogy készüljön el az ország dekarbonizációs útiterve, és európai uniós és hazai forrásokat ne lehessen olyan programokra fordítani, amelyek a klímaváltozás megfékezését nem szolgálják. De azt gondolom, hogy a kormánytöbbség ebből semmit nem ért.

De ha már nem ért az ellenzék javaslataiból, legalább érthetne a köztársasági elnök rendszeres megszólalásaiból, akire legalább a diákoknak egy köre hallgat, s a diákok kimennek az utcára, és klímamenetet szerveznek. De hiába mondja a miniszterelnök, hogy ott van Áder János mellett, ha a kormányzatban ezzel kapcsolatosan nem történik semmi.

Kérem képviselőtársaimat, kormánytöbbséget és ellenzéket, hogy támogassák a határozati javaslatunkat. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 298 2019.06.11. 2:08  285-298

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megköszönöm ellenzéki képviselőtársaimnak a támogató javaslatát, köszönjük szépen, viszont még arra is szeretném képviselőtársaimat kérni, hogy az elkövetkezendő időszakban, ha lehetséges, minél többen és minél többször hozzuk be ide ezt a témát az Országgyűlésbe, hogy legyen szó róla, hátha eljut majd a kormánypárti képviselők füléig is ez a kérdés. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy azért látszik az, hogy a politikai térképen is gyorsulnak azért ezek a folyamatok. Nem minden kormány folytat ennyire halogató politikát és ennyire elutasító politikát a klímaváltozással kapcsolatos feladatokkal. Példának tudom hozni a német szövetségi kormányt, amelyről tudjuk, hogy persze az autóipari lobbi erős hatással van rá, mégis a német kormány azokkal a folyamatokkal, hogy a klímaváltozás láncreakció-szerűen berobbant, és nem sikerült megfelelő lépéseket tenni, illetve hogy nőnek, tehát az emberek egyre jobban felismerik ezt a problémát, kimennek az utcára, és tiltakoznak, és kérik a politikusokat, ezzel összefüggésben egy klímakabinetet hoztak létre, és ez a klímakabinet egy nagyon szigorú, kemény munkát kezdett el, és ebben az évben nagyon várható, hogy a német szövetségi kormánynak is lesz klímatörvénye. Vagy például egy más összefüggésben tudom mondani, hogy az IPU, az Interparlamentáris Unió is kiemelt figyelmet kezdett fordítani a klímaváltozás kérdéseire, most például a „béke és demokrácia” munkacsoportja egy klímaváltozási és migrációs projekten kezd el dolgozni, mert ez nagyon sok országot a világ különböző pontjain nagyon komolyan érint.

Azt kérem tehát, hogy, igen, ezt vegyük komolyan, mi magunk is hozzuk ide a problémát, hátha előbb-utóbb el fogja érni a kormánytöbbséget, hogy baj van, cselekedni kell. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 2 2019.06.12. 5:04  1-4

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap 7 óra körül itt az Országgyűlésben tárgysorozatra kérte az LMP frakciója a klímavészhelyzet kihirdetésére szóló határozati javaslatot, és megdöbbentő volt az, hogy egyetlenegy kormánypárti politikus, egyetlenegy képviselő a kormányból nem volt jelen, az üres padsorok előtt kellett beszélni. Azt kell hogy mondjam, ez sok mindent elmondott a kormánynak az éghajlatváltozáshoz való viszonyáról. Pedig az éghajlatváltozás itt van, itt Magyarországon is érezzük a bőrünkön. Az év első hónapjaiban aszály volt, utána pedig egy rettentően csapadékos időszak, amikor talán túl sok csapadék esett le hirtelen. Önmagában persze nem az a baj, hogy sok csapadék esett le, hanem a csapadékeloszlás nagyon komoly probléma. Ezt meg fogjuk érezni hamarosan a bőrünkön, az élelmiszerárak rettentően emelkednek.

A probléma az, hogy az éghajlatváltozás nem lineárisan változik, hanem láncreakció-szerű változások indultak el. A múlt évi katowicei klímacsúcs előtt jelent meg az IPCC, az ENSZ kormányközi éghajlatváltozási bizottságának a jelentése, ami igen sötét jövőt vázolt elénk, és azt mondta, hogy ha 10-12 éven belül nem lesznek radikális változtatások a gazdaság szerkezetében, a társadalomban, ha a társadalmak nem lesznek klímatudatosak, akkor az egész civilizáció kerülhet veszélybe.

Azt látjuk, hogy erre a politikai változásra is egyre több európai ország kormánya kezd reagálni. Nem olyan nagyon régen a brit és az ír parlament klímavészhelyzetet hirdetett meg. A német kormány a helyzet rosszabbodása és az éghajlatváltozás gyorsulása, valamint a lakossági tiltakozások hatására klímakabinetet hozott létre. Ez a klímakabinet elkezdte a munkáját, ebben az évben elkészítik és be fogják terjeszteni Németország klímatörvényét, és várhatóan el is fogják fogadni.

Viszont ha idejövünk Magyarországra, akkor azt látjuk, hogy a kormány és a kormánytöbbség viszonya az éghajlatváltozáshoz nagyon-nagyon ellentmondásos. Nem látjuk a politikai akaratot arra, hogy a klímaváltozás megfékezéséért, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás területén a kormány mindent meg akar tenni.

Egyik oldalról Áder János köztársasági elnök szinte folyamatosan beszél a klímaváltozás veszélyéről, újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy korunknak ez a legégetőbb kihívása, és hogyha nem lépünk, akkor az egész civilizáció kerül veszélybe. Bár a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy Áder János mellett áll, de ebből nem sok minden látszik.

Néhány példa: itt volt az Országgyűlés előtt a klímastratégia, de olyan klímastratégiát fogadott el az Országgyűlés, amely nem megfelelő adatokra támaszkodik, hiszen a stratégia arról beszél, hogy csökken a szén-dioxid-kibocsátás Magyarországon, miközben 2014-től ez emelkedik. Ráadásul a stratégiában nincsenek konkrét számok, nincsenek eszközök, intézményrendszerek és források megjelölve. A cselekvési tervet még nem látjuk, és a cselekvési tervnek nincs is nyoma a jövő évi költségvetésben.

További probléma az, hogy a kormány még mindig nincs tisztában azzal, hogy milyen százalékban tudja be emberi tevékenységnek a klímaváltozást. Ezzel le akarja rázni a válláról, hogy itt lépni kell.

További probléma, hogy akkor, amikor esetleg a társadalomban nő a klímatudatosság, akkor arról beszél, hogy Soros áll mögötte. És amikor az LMP beterjeszt egy klímavészhelyzetre vonatkozó határozati javaslatot, akkor a Fenntartható fejlődés bizottsága ülésén a kormánytöbbség simán leszavazza, nemcsak tartózkodik, hanem ellene van.

Éppen ezért itt az ideje, hogy színt valljon a kormány, hogy akare a klímaváltozás megállítása érdekében klímatörvényt, hajlandóke arra, hogy elkezdjék előkészíteni, hogy a magyar gazdaság karbonsemleges pályára álljon, és hogy hajlandóke olyan költségvetést készíteni, ami a klímaváltozás megfékezését segítené.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a valódi kérdések, amelyek eldöntik Magyarország következő évtizedeit. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 56 2019.06.17. 2:49  55-61

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar társadalom elöregedése egyre nagyobb problémát jelent, s nemcsak az idősek, hanem az aktív generáció és az állam számára is. Úgy tűnik azonban, hogy az állam nem tud és nem is akar foglalkozni az idősek valós szükségleteinek felmérésével és kielégítésével. Pedig ma Magyarországon 1,8 millió 65 évnél idősebb ember él, a várható élettartam növekedésével pedig egyre több a 80 éven felüli. A 65 éven felüliek közül 1,3 millióan mozgásszervi, érzékszervi vagy krónikus betegséggel küzdenek, így egyre több idős szorulna gondozásra, ám ehhez a magyar állam nem nyújt elég segítséget, és nem veszi figyelembe az idős emberek valódi igényeit. Erre jó példa az, hogy az önkormányzatoknak lakosságszámtól függően kell nappali ellátást, gondozóházi szolgáltatást nyújtaniuk, miközben a lakosságszámnak semmi köze ahhoz, hogy valójában hol és hány rászorulót kellene ellátni. Az idősellátás bizonyos területein pedig az állam vette át a feladatokat, ahol a támogatásokat mutatóhoz, például férőhelyszámokhoz kötik, aminek megint nem sok köze van a valós igényekhez.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Talán az egyik legszomorúbb jellemzője a jelenlegi helyzetnek az, hogy a gondozásra szorulóknak átlagosan két évet kell várakozni az idősotthonba való bejutásra, felük pedig előbb meghal, mint hogy ellátáshoz jutna. Idén áprilisban már 27 ezren szerepeltek az idősotthonok várólistáin. Persze ez nem is csoda, hiszen a magyar állam az uniós átlagnál kevesebbet költ nemcsak nyugdíjra, hanem idősgondozásra is. Az elmúlt nyolc évben nem jöttek létre új állami férőhelyek, a különböző ellátási formák finanszírozása szinte egyáltalán nem növekedett. Ezért a házi segítségnyújtásra 2019 februárjában 679-en vártak, májusban már 790-en, tehát a számuk elég jelentősen nő. Az idős hozzátartozók ápolásának a terhe így a családokra hárul, ami azzal jár, hogy a gondozók, természetesen főleg nők, kénytelenek feladni a munkájukat.

Kérdezem: a kormány tisztában vane azzal, hogy az idősek otthonába való bekerülésre 27 ezren várakoznak? Ezek közül az idősek közül mennyi a 80 éven felüli, és mennyi a 60 és 70 év közöttiek száma? Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy e 27 ezer ember várakozási ideje ne két év, hanem mondjuk, maximum hat hónap legyen? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 60 2019.06.17. 1:12  55-61

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el az államtitkár úr válaszát. Államtitkár úr, ön folyamatosan mellébeszél. Ön még a kérdést sem érti, nemhogy válaszolni nem tudna. (Sic!  Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Én nem azt kérdeztem, hogy most a nyugdíjasok nyugdíja mennyivel emelkedik, ezt a múlt héten kérdeztem öntől, amikor nem tudott rá válaszolni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.  Dr. Rétvári Bence: A rezsicsökkentésre mit válaszolsz?) Most azt kérdeztem, arról beszéltem, hogy 27 ezren várnak idősek arra, hogy bekerüljenek az idősek otthonába, és önök mit tesznek azért, hogy ez a szám radikálisan csökkenjen.Azt is merem állítani, hogy ön még soha nem járt idősek otthonában. Mert ha ön járt volna idősek otthonában, akkor lesütné a szemét szégyenében, hogy ma Magyarországon milyen idősotthonok vannak, milyen körülmények között jutnak be, akik bejutnak, hogy vannak olyan helyek, ahol egy szobában akár több tízen is laknak. Elfogadhatatlan! Ön azt sem tudja, hogy mennyire nincsenek gondozók az idősek otthonában. Ma Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a GDP 0,4 százalékát fordítják erre, míg az EU-s átlag 0,5 százalék. Ezen változtatni kellene. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 118 2019.06.17. 2:01  117-124

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ausztráliai Gazdaság- és Békekutató Intézet friss adatai szerint ma a világon egymilliárd ember él olyan területen, ahol magas vagy nagyon magas a klímaváltozás miatt jelentkező veszélyeknek a kockázata: aszály, áradások, talajelsivatagosodás, elviselhetetlen hőhullámok, és még sorolhatnám tovább. A jövőben szinte bizonyosan ez lesz a migráció fő kiváltó oka. Nem véletlen, hogy Németország nekifogott a klímatörvénye elkészítésének. Az sem véletlen, hogy a brit és az ír parlamentek klímavészhelyzet-határozatot fogadtak el. És az sem véletlen, hogy a finn kormány már 2035-re karbonsemleges gazdaságot tervez. És az sem véletlen, hogy Ferenc pápa is erről beszél.Tudjuk, hogy a klímaváltozás különösen érzékenyen érinti Magyarországot. A szélsőséges időjárásnak már most is komoly gazdasági következményei vannak, gondoljunk csak a mezőgazdaságra, az árak meredeken nőnek, a nyári hőhullámok pedig már Magyarországon is emberéletet követelnek.

Ön, miniszterelnök úr, az autóipar érdekét képviselte Brüsszelben a magyar emberek egészsége helyett, amikor a legutóbbi európai tanácsi ülésen megvétózta az EU szigorúbb klímacélkitűzéseit. És az ön kormánya szintén nem a magyar emberek érdekét szolgálta, amikor a múlt héten leszavazta az LMP klímavészhelyzet megállapítására vonatkozó határozati javaslatát, amit ma újra benyújtottunk.

Szeretném megtudni, miniszterelnök úr, hogy a legközelebbi európai tanácsi ülésen támogatni fogjae az EU szigorúbb klímacélkitűzéseit, és hogy hajlandóe miniszterelnök úr vagy késze támogatni az LMP klímavészhelyzet megállapítására vonatkozó határozati javaslatát. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 122 2019.06.17. 1:10  117-124

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszterelnök úr, Áder János köztársasági elnök ma a világ legnagyobb, legégetőbb kihívásának a klímaváltozást tartja. Az LMP határozati javaslatában, amit benyújtottunk, többek között három fő feladat megvalósítását kérjük. Először is, hogy Magyarország Kormánya fogjon neki Magyarország klímatörvénye kidolgozásának, és még ebben az évben fogadjuk el  hasonlóan, mint a német kormány. Másodsorban azt kérjük, hogy európai uniós és hazai forrásokból ne lehessen olyan programokat megvalósítani, amelyek a klímaváltozást nem fékezik. Harmadsorban pedig azt szeretnénk kérni, hogy az alkalmazkodási feladatokat mielőbb vegyük számba és valósítsuk meg. Gondolom, miniszterelnök úr tisztában van azzal, hogy az LMP az atomenergiát nem támogatja, a paksi bővítést, de nagyon szívesen beterjesztünk az Országgyűlés elé egy olyan napirendi pontot, hogy itt részletesen és hosszan vitassuk meg ezt a kérdést, mert az atomenergia legalább olyan veszélyes, mint a szén-dioxid-kibocsátás növekedése. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 24 2019.06.19. 14:28  1-117

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha valaki megnézi az előttünk fekvő költségvetést, és ebből kellene megmondania, hogy milyen évet írunk, bizony nagy bajban lenne. Ez a költségvetés ugyanis néhány fájó aktualitás mellett, mint amilyen az MTA beszántása vagy a Paks II.-beruházás, tulajdonképpen lehetne egy jó tíz évvel ezelőtti tervezet is. Hiányoznak belőle a jelenünk és Magyarország kihívásai. Mert azt látjuk, hogy Európa-szerte sok más országban egy költségvetés nagyon másképpen néz ki. A jövőért felelősséget vállaló, társadalmi és környezeti igazságot teremtő és a klímaváltozás megfékezéséért tenni akaró kormányokat látunk. Ehhez képest a magyar kormány nem hajlandó szembenézni azzal, mekkora veszéllyel jár a klímaváltozás hazánk számára, még úgy sem, hogy a negatív hatásokat már a bőrünkön érezzük.

A másik terület, ahol érezhetjük, hogy az elmúlt tíz évben sehová sem jutottunk, az a szociális szféra. Még kimondani is sok, hogy több mint egy évtizede nem növekedett két nagyon fontos szociális tétel: a családi pótlék és a minimálnyugdíj. Mindkettőről esett már szó sokszor, az LMP is több alkalommal kezdeményezte, hogy az állam nyújtson valódi anyagi segítséget a gyermekneveléshez, és azt is, hogy számolja fel az időskori szegénységet. Sajnos minden alkalommal süket fülekre találtunk. Így ma ott tartunk, hogy hónapról hónapra mintegy 47 ezer nyugdíjas próbál megélni 50 ezer forintnál kevesebb havi nyugdíjból. A kormány ráadásul tetézi a nyugdíjasok helyzetét, amikor egy alábecsült inflációval korrigálja csupán a nyugdíjak értékét. Arról nem is beszélve, hogy a 3 százalékos emeléssel párhuzamosan a zöldségek, gyümölcsök ára 20-30 százalékkal, de akár 80 százalékkal emelkedik. Most hallhattuk, hogy a meggy ára a duplájára nőtt.

Eközben délelőtt Varga Mihály miniszter úr pedig arról beszélt, hogy milyen remek és milyen jó a nyugdíjasoknak, mert 2010 óta sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Csak éppen arról feledkezik el, hogy ma 600 ezren 100 ezer forint alatti nyugdíjból próbálnak megélni, ami egyszerűen lehetetlen.

Tisztelt Ház! A Fidesz költségvetése pontosan abban a megbukott, neoliberális szemléletben születik évek óta, ami nem tesz mást, mint a gazdasági növekedést hajszolja, nem törődve a hosszú távú jövővel. Ugyancsak délelőtt Varga Mihálytól hallhattuk, hogy micsoda siker, mert jövőre elképzelhető, hogy Magyarországon a GDP-növekedés 2 százalékkal magasabb lesz, mint az európai uniós átlag. Viszont látnunk kell azt, hogy ebben a rendszerben a társadalom és a környezet csak egy feláldozható, kizsákmányolható eszköz. Ennek nyoma az alacsony bérek, a leromló egészségügy és oktatás, a nyugdíjválság, a szegénység, és ennek a nyomát viselik a kivágott és lebetonozott zöldfelületek, a víz-, talaj- és levegőszennyezés, amelyet olyan multik követnek el, amelyeket a kormány általában bőkezűen támogat.

Zöldpolitikusként szomorú látni, hogy ennek a költségvetésnek éppen az a környezetvédelem és a zöldberuházások a legnagyobb vesztesei, amelyre minden eddiginél többet kellene költeni. Fenntarthatósági és ökopolitikai szempontból ki kell mondani, hogy ez a költségvetés megbukott. Mi azt valljuk, hogy véget kell vetni azoknak az időknek, ahol a gazdaság kiszolgálása minden más szempontot másodlagossá tesz. Elfogadhatatlanok az olyan kijelentések, amelyeket Szijjártó Péter rendszeresen tesz, miszerint a német autóipar érdeke fontosabb, mint a környezet megóvása és mint a tiszta levegő.

Elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor európai uniós szinten is inkább megvétózza a közös klímavédelmi tervet, csak hogy ne csökkenjen az autóipar termelése. A miniszterelnök egyszer azt mondta: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem, amit teszek! Nos, ha a klímavédelem elszabotálásáról van szó, akkor Orbán Viktor éppen azt teszi, amit mond. Sajnálatos módon a költségvetés is pontosan ezt a szemléletet tükrözi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt század arról szólt, hogy a gazdasági növekedésnek alá kellett rendelni a társadalmi egyenlőséget és a környezeti fenntarthatóságot. A szabályozás nélküli gazdaság eredményeképp drámaian nőttek a jövedelmi és vagyoni különbségek, és mára egy évben közel másfél bolygónyi erőforrást használunk fel. Magyarországon ez az arány 2,2. Ez azt jelenti, hogy éppen ezen a héten éltük fel azokat az erőforrásokat, amelyeket egész évre kellett volna beosztani. Innentől fogva a jövőnket éljük fel.

A politika a klímaválság előtt egyetlen mérőszámban határozta meg a sikerességet, pontosabban a GDP növekedésében. Ennek pedig szükségszerűen az volt a következménye, hogy az emberek helyett valójában a multinacionális vállalatokat tekintette elsődleges partnernek. Sajnálatos és tragikus, hogy a magyar kormány még mindig itt tart, de ennek az időszaknak véget kell vetnünk, itt az idő, hogy a társadalmat, a környezetet és a gazdaságot egységes szerkezetben, egységes rendszerként szemléljük.

Itt megint szeretném megjegyezni, hogy délelőtt Varga Mihály a felvezetőjében mindenről beszélt, de a környezetvédelemről egyetlenegy mondatot mondott, azt, hogy akkor az öntözést a mezőgazdaságban növelni kellene. Na, hát ez édeskevés egy költségvetésben, hogy az illetékes miniszter csak ennyit szól a környezet- és természetvédelemről!

Nézzük még egy picit jobban zöldszemmel a költségvetést! Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács az új, 2021-2027-es költségvetésében csaknem 60 százalékkal javasolja növelni az Unió környezetvédelmi és éghajlatpolitikai programjának finanszírozását, mondván, ez az egyik olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az Európai Unió 2050-re klímasemlegessé váljon.

(12.30)

Miután Orbán Viktor és több más, vele szövetséges V4-es miniszterelnök megvétózta az európai uniós klímatervet, kilenc ország vezetője olyan javaslattal élt, ami az uniós költségvetés 25 százalékát fordítaná a klímaváltozás megfékezésére, a megelőzéssel összefüggő szemléletformálásra és a már elkerülhetetlen hatásokra való alkalmazkodásra. Ehhez képest a magyar költségvetésben nagyítóval kell keresni a hasonló célokra fordított néhány milliárd forintot.

Németország, Finnország és még sokan mások nemzeti szinten növekvő erőfeszítéseket tesznek e kérdések megoldására. A brit és ír parlament klímavészhelyzetet hirdetett meg. A Fidesz ezzel szemben itthon megakadályozta, hogy a hasonló LMP-s javaslatról egyáltalán vita legyen a tisztelt Házban.

A Fidesz-kormány költségvetése tudomást sem vesz a környezetről és az egészséges környezethez való emberi jog érvényesüléséhez szükséges feladatokról. Jellemző, hogy a hazai források felosztásának indokolásában a „környezet” szó elő sem fordul. Megdöbbentő! Egyedül az EU-forrásoknál találunk egyetlen rövid bekezdést, ami arra utal, hogy uniós kötelezettségeink teljesítése érdekében uniós forrásból folytatódnak a közművi, hulladékgazdálkodási és árvízvédelmi fejlesztések.

Ez a költségvetés sajnos a természeti tőke pusztulásával járó trendnek a felerősítése. A tervezetből gyakorlatilag hiányzik a természeti tőkét, a környezetminőséget és az egészséget veszélyeztető szennyezett területek kármentesítése, pedig bőven van ilyen probléma Magyarországon. Példaként tudom hozni: az Óbudai Gázgyár, a hatvani bűz, ami az országos sajtó előtt is ismert. De ezeken kívül is több tucat ügyet ismerünk, és ezek folyamatosan újra és újra előkerülnek.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szintén hiányzik és szintén évtizedek óta megoldatlan probléma az otthonok, iskolák, közintézmények azbesztmentesítése, pedig ez életeket veszélyeztet. Ezekre gyakran csak egy-egy felújításnál derül fény, pedig ezeket megelőző jelleggel kellene helyreállítani.

Azt látjuk, hogy a költségvetésben a lakossági energiahatékonyság-javító programokra is alig van forrás, ezekre pedig nagyságrendileg több pénz kellene, mint amit terveztek.

De azt látjuk, hogy a kormány nem szándékozik kellő, elegendő pénzt fordítani sem a talajvédelemre, sem a vízminőség javítására, ezért mindkettő évek óta romlik. Pedig legalább egyébként a talajra nagyon oda kellene figyelni, hiszen ilyen globális adatok szerint a talajtermelékenység mindenhol a világon, de azt hiszem, Magyarországon is rettentően gyorsul. (Sic!) Ahogy súlyosbodnak a klímaváltozás hatásai, úgy jövünk majd rá, hogy a legnagyobb kincs bizony a víz és a termőföld, de akkor már késő lesz. Látjuk azt, hogy a vízi közművek állami rekonstrukciós alapjára szánt pénz  1,5 milliárd  szintén töredéke a minimálisan szükségesnek.

Tisztelt Ház! A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szükségszerű, mert sajnos már vannak olyan hatások, amiket csak mérsékelni lehet, és amikhez alkalmazkodni vagyunk kénytelenek. Ezeket leginkább települési szinten kell megtervezni, ugyanis ahány település, annyi különböző probléma. A költségvetésben szintén nem látjuk, hogy a településeknek majd terveznek erre forrásokat. Meg sem jelenik forrás a vízkárelhárítási művek fenntartására, sem a vízvisszatartásra és -tározásra, miközben idén az elmúlt évek legsúlyosabb aszályos évkezdését éltük meg.

Elfogadhatatlanul kevés pénz, 90 millió szerepel az országos levegőterhelés-csökkentési program végrehajtására, miközben másik oldalon látjuk, hogy például a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. 800 millió forintot kap működési támogatásra. Nem lehet azt mondani, hogy ez a kormány és a költségvetés az emberek egészségét szolgálná. De azt is látjuk, hogy alig van forrás a parlagfű visszaszorítására, mindössze 44 millió, pedig mára már a lakosság millióit érinti. Ráadásul az allergiaszezon egyre inkább kitolódik.

A Budapest-Belgrád vasútvonal értelmetlen fejlesztésére beállított 60 milliárdhoz képest a közösségi közlekedés összehangolására csak 450 millió, a közúthálózat fenntartására és működtetésére 96 milliárd forint van.

Zöldképviselőként továbbra is elfogadhatatlan a Paks II.- 77 milliárdos tőkeemelése, éppúgy, mint a Nukleáris Alapba történő befizetések megmagyarázhatatlanul alacsony szintje. Tudjuk azt, hogy 2032-37 között ki kell vezetni Paks I.-et és II-t. (Sic!) Miből fogjuk finanszírozni?

Végül, de nem utolsósorban ez a kormány szisztematikusan számolja fel a környezetvédelmi intézményrendszert, hogy ne legyenek olyan felelős szakemberek, akik figyelmeztetni merik a kormányt a környezetrombolásra. Azt látjuk, hogy az állami feladatokat átvállaló összes magyar civil szervezet pedig a költségvetés összegéhez képest nevetséges támogatást kap  81 millió , ezzel szemben a köztársasági elnök úr alapítványa idén is majd dúskál a költségvetési forrásokban.

Tisztelt Ház! Az éghajlatváltozással összefüggő intézkedések elhagyása több mint hiba. Ez bűn a jövővel szemben is. Az előzőekben felsorolt tételek ugyanis a fenntartható gazdaság kiépülését, a humán, természeti, gazdasági tőke növelését, de legalábbis megőrzését segítenék elő. Látnunk kell, hogy a XXI. században az ökopolitikai gondolkodás az egyetlen, amely képes lehet visszafordítani a társadalmi és környezeti károkat, amelyet az elmúlt évtizedek felelőtlen neoliberális gazdaságpolitikája okozott. Az utolsó órában vagyunk, és mi vagyunk az utolsó generáció, amelynek a sorsa még valamennyire a saját kezében van. Véget kell vetnünk a klímát romboló nagyvállalati lobbinak, el kell érnünk, hogy a gazdaságunk mihamarabb karbonsemleges legyen. Csökkenteni kell az ökológiai lábnyomunkat, ami bizony azzal jár, hogy tudatosabban kell közlekednünk, vásárolnunk, étkeznünk.

Tisztelt Ház! Ez a 2020-as költségvetés a jövő felélésének és nem a jövő megmentésének a forgatókönyve. Az LMP éppen ezért ezt a költségvetési törvényt nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 80 2019.06.20. 14:56  1-163

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A plenáris vita keretében már sok szempont és érv elhangzott arról, hogy miért rossz és elfogadhatatlan a Fidesz-kormány által 2020. évre benyújtott költségvetés. Engedjék meg, hogy most a fenntartható fejlődés szempontjából értékeljem egy picit ezt a költségvetési tervezetet!Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy nyilván megfelelően tudjuk ebből a szempontból értékelni a költségvetést, jó lenne, ha időről időre itt az Országgyűlésben sor kerülne arra, hogy közösen értelmezzük a fenntartható fejlődést. Ez azért lenne nagyon fontos, mert az látszódik, hogy a fenntartható fejlődés értelmezésében a körülbelül 30 éves története során nagyon sokféle változást élt meg. Azt kell hogy mondjam, manapság elég gyakran hallani azt, hogy a fenntartható fejlődést egyszerűen összekeverik a fenntartható gazdasági növekedéssel. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, fenntartható gazdasági növekedés egy véges világban nincs. Ma 1,7 bolygót használunk, ekkora erőforrásokat használ el az emberiség, és ez így nyilván sokáig nem folytatható. Ebből a szempontból a világ gazdasága is egy jelentős paradigmaváltás előtt áll, újra kell majd gondolnunk a gazdasági növekedéshez való viszonyunkat.

És azt kell hogy mondjam, azt kell végiggondolnunk, hogy a fenntarthatóság szemléletének a lényege, hogy minden döntésünknél, cselekedetünknél tudatában kell annak lenni, hogy a legfőbb célunk a társadalom jólléte -két l-lel , melynek biztosításához alapvető és semmi mással nem helyettesíthető feltétel a környezet, annak minden értékével és erőforrásával, a gazdaság pedig csupán eszköz, bár fontos eszköz, hogy a természeti erőforrások bölcs hasznosításával hozzájáruljon a jóllét eléréséhez.

A fenntarthatóság eszmerendszerében tudatosan jóllétről  két l-lel  beszélünk, és nem jólétről  vagyis egy l-lel , ami tulajdonképpen az anyagi jólétet jelenti. Egyébként nagyon egyszerűen be tudjuk látni, hogy az emberi jóllét nemcsak az anyagi jólétet jelenti, hanem a környezetünk minőségét, hogy élhető környezetben élünk, vagy például ha az erdőre gondolunk, akkor az erdőnél nemcsak az anyagi haszonról, hanem például az erdő immateriális hasznáról is szó van. És mindez azt kell hogy jelentse, hogy nem beszélhetünk folyamatosan erőltetett gazdasági növekedésről. Sokkal inkább arról kell beszélnünk, hogy a társadalom, a környezet és a gazdaság egy olyan szerves rendszert alkot, amelyben mindegyik lehetőséget, de egyben korlátot is jelent a másik két dimenzió számára.

Ha a mostani költségvetés tervezetét nézzük, akkor megállapítható, hogy nem közelebbre visz, hanem messzebbre térít el attól, hogy hazánkat egy hosszú távon fenntartható pályára állítsuk. Alapvető megközelítése is elhibázott, mert az emberi-társadalmi jólléthez elengedhetetlen az egészség és az egészséges környezet, a tudás, a valódi értékmegőrzés és -teremtés, a szolidaritás, az esélyegyenlőség, képességünk fejlesztése a változó világhoz és a változó körülményekhez való alkalmazkodásra.

Ez a költségvetés azonban megint a társadalom szétszakításáról, az egészségmegőrzés és -helyreállítás, az oktatás és a kutatás, a kultúra sokadrangúvá degradálásáról szól; semmibe veszi mindazokat, akikért és akikkel egy jobb világot teremthetnénk.

Ez a költségvetés a kormány állításával szemben még a gazdaság valós érdekét sem szolgálja, legalábbis egy fenntartható, több lábon álló, magas hozzáadott értékű gazdaságét. És itt szeretnék egy pillanatra megállni: a magyar gazdaság, gondolom, hogy ezzel nem vitatkoznak, egy lábon áll, és nagyon-nagyon kiszolgáltattuk magunkat az autóiparnak.

A kormány politikusai egyre többet beszélnek arról, hogy az elkövetkezendő időszakban a világgazdasági környezet nem lesz olyan kedvező, mint az elmúlt években. És ha egy ilyen világgazdasági környezet lesz, akkor képviselőtársaim biztosak lehetnek abban, hogy az emberek nem autót fognak vásárolni, és a magyar társadalom a kiszolgáltatottságot az autóiparnak és az ettől való függésnek meg fogja érezni. Sajnos, a kormány nem ismeri fel azt a tényt, hogy természeti erőforrásaink, értékeink, az ökoszisztéma-szolgáltatások korlátosak, és hogy a kormány vétkes mulasztásai, sőt környezetünk azonnali kizsákmányolását célzó intézkedései rövid- és hosszú távon is visszafordíthatatlan környezeti változásokhoz vezetnek.

(15.20)

Magyarul: a haszonszerzés és a felelőtlenség miatt felélik a jelenünket és a jövőnket. Nézzük csak a legfőbb kihívásokat!

Miközben tudjuk, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai még a GDP tekintetében is legalább 2 százalékos csökkenést idézhetnek elő évente, a költségvetésben még csak meg sem jelenik olyan sor, amely erre az összetett problémára a megelőzés és az alkalmazkodás címén választ kívánna adni. Pedig a talajok termőképességének és víztározó kapacitásának helyreállításával a mezőgazdasági szerkezet és az alkalmazott technológiák, fajták megfelelő megválasztásával valóban biztosítani lehetne az ország egészséges, biztonságos és megfizethető élelmiszerekkel való ellátását.

A mi kormányunkat leszámítva a világon most már azért mindenhol tudják, hogy a víz ennek a századnak az olaja, mert a köztársasági elnökünk ennek a fontosságáról elég sokat beszél, de azt azért nem látjuk, hogy a kormány ezt megfogadná. Itt semmi másról nincs szó, mint hogy a víz semmi mással nem helyettesíthető, nemzetstratégiai jelentőségű készlet.

De nem látjuk azt, hogy a kormány érdemben tenne az okszerű, takarékos vízhasználat elősegítéséért, felszín alatti vízvagyonunk védelméért, a felszíni vizek vízvisszatartását célzó programokért. A vízzel való gazdálkodása csak odáig terjed, hogy törvénnyel csillapítsa az agrároligarchák éhségét vízkészleteink lerablásában. Még szerencse, hogy legalább ezt a rossz kezdeményezést az Alkotmánybíróság megvétózta.

A vízi közművekben az általános szállítási veszteség gyakran több tíz százalékos, ami pedig egy halaszthatatlan és ütemezetten megvalósuló rekonstrukció révén megtakarítható volna tiszta ivóvízben és a víz árában is. Ez a költségvetés azzal sem foglalkozik, hogy folyóink közel 90 százalékának ökológiai állapota a rossztól a mérsékelt rosszig terjedő besorolások valamelyikébe tartozik, és hasonlóan rossz tendencia jellemzi természetes élőhelyeink ökológiai állapotát is.

Szó sem esik arról, hogy erdeink az éghajlatváltozás és a rossz erdészeti politika miatt pusztulnak, és hogyha így folytatódik, már az újratelepítésre sem lesz esély. Engedjék meg, hogy itt azt a kis kitérőt megtegyem, hogy elég gyakran halljuk, hogy az erdeinknek a területét a duplájára növelte a kormány. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ez erdő vagy pedig csak fákat telepítünk, és hogy milyen fafajokról van szó. Tehát az idegen fafajok azok nem erdők, és az egymás mellé telepített fák sem, szeretném erre felhívni a figyelmet.

De ugyanígy említhetjük a kormánynak a környezetminőség javítása terén mutatkozó mulasztásait is. Pedig tudni kell, hogy a magyar emberek európai összehasonlításban évekkel korábban halnak meg, sokkal kevesebbet élnek meg egészségben, és hogy a vezető halálokok tekintetében évek óta szégyenszemre dobogósok vagyunk. Mindez a kutatások szerint 15-17 százalékban a környezetszennyezéssel függ össze, és sok-sok emberéletévnyi veszteséget jelent az egyénnek, a családnak és az országnak. A kormány mégsem tesz semmit, bár szavakban igen, a levegőtisztaság-védelem és a zajterhelés csökkentése terén.

Mindezek miatt elmondható, hogy ez a költségvetés egy mára bizonyítottan avítt és káros megközelítésen alapul, és inkább aláássa, mint elősegíti Magyarország jóllétét.

És, tisztelt képviselőtársaim, ez a költségvetés az időseknek sem kedvez. Mindannyian tudjuk és a bőrünkön érezzük, hogy az elmúlt hónapokban megugrott az infláció, májusban már a várt 2,8-ról 3,9 százalékra emelkedett. Annak ellenére, hogy a jövő évben már a Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint is már 3,1 százalékos lesz a fogyasztói árak növekedése, a kormány a költségvetésben továbbra is csak 2,8 százalékos inflációt tervez, és ennek megfelelő nyugdíjemeléssel számol.

Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a kormány tudatosan alultervezi az inflációt, hogy az év végi nyugdíjkorrekcióig több millió nyugdíjas pénzét ingyen használja. Én azt gondolom, hogy ez elég nagy baj akkor, amikor ma 600 ezer nyugdíjasnak a nyugdíja 100 ezer forint alatt van.

A kormány tehát így, azt látjuk, hogy a nyugdíjasokon spórol, azokon, akiket a leginkább sújt a szélsőséges időjárási viszonyok miatt az élelmiszerárak drasztikus növekedése. A kormány azokon a nyugdíjasokon spórol, akik közül 47 ezren 50 ezer forint alatti nyugdíjból élnek, és megismétlem: 600 ezren 100 ezer forint alatti nyugdíjból kénytelenek megélni.

Persze kis vigasz a nyugdíjasoknak a pár ezer forintos nyugdíjprémium, hiszen a gazdasági növekedés azért ennél sokkal többet indokolna, főleg amikor azt látják a nyugdíjasok, hogy a bérek évek óta 10-12 százalékkal emelkednek, vagyis a bérek és a nyugdíjak között az olló tovább nyílik.

Szeretném itt azt megjegyezni, hogy a kormány…  és tegnap Varga Mihály miniszter is beszélt arról, hogy milyen fontos ez a nyugdíjprémium, és arra hivatkozott, hogy igen, a gazdasági növekedésből ily módon a nyugdíjasok is részesülnek. Csak arra nem tért ki a miniszter úr, hogy a nyugdíjprémium csak akkor jár, hogyha a GDP 3,5 százalék fölötti növekedést ért el, és hogyha 2010 óta nézzük, ez bizony nem sokszor fordult elő. Hogyha az elkövetkezendő évek kilátásait nézzük, akkor bizony könnyen lehet, hiába tervez a kormány magasabb GDP-növekedéssel, de majd nem fogja a GDP-növekedés elérni a 3,5 százalékot, tehát a nyugdíjasok bizony megint hoppon fognak maradni.

A költségvetésben annak sem látjuk a nyomát, hogy a kormány önvizsgálatot tartott volna azon hibás döntéseinek felülvizsgálatában, hogy 2012-ben eltörölte a nyugdíjjárulék-plafont, aminek következtében megjelentek a milliós, majd’ kétmilliós nyugdíjak. Nagyon nagy a távolság a minimálnyugdíj, a 28 500 forint és a 2 millió forintot meghaladó nyugdíj között!

Ebből azt látjuk, hogy a nyugdíjasok nagy része elszegényedik, a nyugdíjas-társadalom egyre inkább szétszakad, és az egyenlőtlenségek bizony drasztikusan nőnek.

A magyar állam az uniós átlagnál kevesebbet költ nemcsak a nyugdíjakra, hanem az idősgondozásra is. Az elmúlt nyolc évben nem jöttek létre új állami férőhelyek, a különböző ellátási formák finanszírozása szinte egyáltalán nem növekedett. Azt látjuk, hogy a kormány semmit nem kíván tenni annak érdekében, hogy például csökkenjen a mintegy 27 ezer idősotthoni helyre várakozók száma, hiszen a költségvetésben továbbra sincs nyoma annak, hogy új férőhelyek létesülnének.

Ami pedig a foglalkoztatást illeti, a kormány előszeretettel dicsekszik azzal, hogy mennyire alacsony a munkanélküliség. A valóság pedig az, hogy a gazdaság és a társadalom normális működését már a nagy munkaerőhiány veszélyezteti, a szegényebb megyékben nemhogy csökken, hanem nő a munkanélküliség.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap tervezett kiadásai csökkenni fognak jövőre, miközben tudjuk, hogy 2018-ban az alap 62 milliárd forinttal többet szedett be, mint amit minden munkaerőpiaci programra elköltött. Ez az összeg volt a teljes más célú év végi kormányzati pénzköltés egyik forrása.

A kormány tehát nem ismerte fel, hogy a foglalkoztatás területén komplex intézkedések szükségesek a problémák megoldására. Nem elegendő csak a minimálbért emelni, nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, a helyi gazdasági döntéseket előtérbe helyező szakoktatásra és szakképzésre. Mindenképpen támogatni kellene a mobilitást, és sokkal erősebben kell segíteni a gyermekes nők munkaerőpiacra való visszatérését. Az LMP ezen okok miatt sem tudja támogatni a 2020. évre benyújtott költségvetés tervezetét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 14 2019.06.24. 5:10  13-16

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt héten a kormány klíma- és energiapolitikája több alkalommal is megbukott: megbukott Brüsszelben, és megbukott itt, a magyar Országgyűlésben is, szégyenszemre elégtelenre vizsgázott. Nézzük az elsőt!Az európai parlamenti választások után az első európai tanácsi ülésre mindig kiemelt figyelem fordul, hiszen itt amellett, hogy a kormányfők egyeztetik, hogy az Európai Unió különböző tisztségeire kit akarnak jelölni, emellett mindig napirendre kerül az Európai Unió előtt álló legfontosabb politikai kérdéseknek a számbavétele. Így történt ez most is.

Azt, hogy a klímaváltozás milyen égető kérdéssé vált, jól jelzi, hogy ezen stratégiai kérdések között múlt héten ott szerepelt a klímapolitika, és hogy az Európai Unió elkötelezi magát a szigorúbb klímacélok mellett, elkötelezi magát amellett, hogy 2050-re az Európai Unió gazdaságai, tagországainak a gazdasága karbonsemlegessé válik, ami azt jelenti, hogy nem bocsátanak ki több szén-dioxidot, mint amennyit az elnyelő kapacitásaik képessé tesznek.

Az Európai Tanács múlt heti csúcstalálkozója után ismét csalódniuk kellett azoknak, akik azt remélték, hogy a magyar kormány végre megérti, hogy a klímaváltozás korunk legsúlyosabb és legégetőbb kihívásai közé tartozik. A tavaszi vétó után Orbán Viktor cseh és lengyel kollégáival együtt ismét megakadályozta, hogy az Európai Unió egységesen álljon ki a karbonsemleges európai gazdaság mellett.

Itt érdemes megállni egy pillanatra, mert hogyha az Európai Tanács ezt megelőző ülését nézzük, akkor ott még a német kormány is vétózta az Európai Unió szigorúbb klímaterveit. Viszont a német kormány legalább volt annyira bölcs, hogy odafigyelt az állampolgáraira, és odafigyelt arra, hogy a párizsi klímacélokat nem lehet másképp teljesíteni, hogyha 2050-re nem áll át a magyar gazdaság, illetve nem állnak át az Európai Unió tagországai a karbonsemlegességre, tehát ők most már nem vétózták az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseit.

Azt is kell hogy mondjam, hogy a magyar miniszterelnök úgy vétózta meg az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseit, hogy múlt héten nekem az azonnali kérdésre azt válaszolta itt a parlamentben a magyar miniszterelnök, hogy Brüsszelben a magyar emberek érdekeit képviseli, és hogy ki fog állni a klímacélok teljesítése mellett. Úgy tűnik, hogy néhány nap elegendő volt arra, hogy a miniszterelnök úr megváltoztassa a kormánynak az álláspontját és a saját álláspontját, és az autóipar érdekei és a német szénipar érdekei mellett áll ki, nem a magyar emberek egészsége mellett.

A magyar miniszterelnök egyébként nagyon vitatható magyarázatot tud adni arra, hogy ezt miért tette, miért vétózta meg a klímacélokat. Először is arról beszélt, hogy az autóipar nagyon sok munkahelyet biztosít. Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy bizony nem kellett volna kiszolgáltatni a magyar gazdaságot ennyire az autóipartól való függésnek. A miniszterelnök beszél a pénzről, azt mondja, hogy a javaslatot addig nem lehet támogatni, amíg nem tudjuk, hogy az Európai Unió mekkora forrásokat tud rendelkezésre bocsátani az ipar modernizálására.

(13.30)

Megint csak a kezünket tartjuk, de a feladatokat nem teljesítjük. És arról is beszél a miniszterelnök, hogy a megújítható energia sokkal drágábba kerül, mint az atomenergia.

Először is: 2004 óta az Európai Unió naponta átlagosan 1 milliárd forintot ad többek között arra Magyarországnak, hogy Magyarország gazdasága fenntartható pályára álljon  ezt azonban elmulasztotta a kormány. Csak a multik érdekeit szolgálja ki a kormány, teljesen függővé tette az országot az autóipartól, és folyamatosan azon igyekszik a kormány, hogy minél több autógyártó jöjjön az országba.

De azt is cáfolnom kell, hogy az atomenergia az olcsóbb. Oda kell figyelni európai uniós és más országok szakértőire. A jövő energiája a megújítható energia, a megújítható energia sokkal olcsóbb, mint az atomenergia. Az atomenergia költségeinél figyelembe kell venni az egész életciklusnak a költségeit, így a létesítés és a kivezetés költségeit és a nagy aktivitású hulladékot.

Azt kérdezem a kormánytól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a kormány képviselőitől, mikor hajlandó ezt belátni, és mikor fog kiállni valóban a szigorú klímacélok (Az elnök ismét csenget.) mellett. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 182 2019.07.01. 2:04  181-184

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter-helyettes Úr! Varga miniszter úr pár hónapja az alacsony munkanélküliséggel büszkélkedett, miközben a valóság az, hogy a gazdaság és a társadalom normális működését már a nagy munkaerőhiány veszélyezteti. Drámaian csökken a népesség, nő az elvándorlás, a magyar nők a kormány minden erőfeszítése ellenére sem szülnek. A betöltetlen álláshelyek száma növekszik. Mi erre a kormány válasza? A 2020. évi költségvetés több mint 50 milliárd forinttal csökkenti a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásait, amelynek pont az lenne a feladata, hogy az akár több száz ember munkáját fenyegető helyi munkaerőpiaci kríziseket kezelje, és a foglalkoztatást képzéssel, szakképzéssel elősegítse. Ami az alap bevételeit illeti, azok az utóbbi tíz évben csupán 100 milliárd forinttal nőttek, annak ellenére, hogy az átlagbérek a duplájára emelkedtek. Az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékból több pénzt kellett volna beszedni. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy a kormány csökkentette a munkaerőpiaci járulék mértékét. Ez alapján egyértelmű, hogy a munkaadókat, főleg a nagyvállalatokat sokkal fontosabbnak tartja a munkavállalóknál.

A 2020. évi költségvetés tervezetében az NFA fő bevételeiből, a munkavállalók és a munkaadók befizetéséből 71 milliárd forint a központi kasszába folyik át. Azt kérdezem, hova kerül a dolgozók pénze, mire költik az elvont 71 milliárd forintot, ha nem a munkaerőpiaci problémák kezelésére. Hogyan akarják kezelni a strukturális problémákat, a helyi kríziseket, miközben egyre kevesebb pénz jut képzésre, átképzésre?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 107 2019.07.08. 3:05  106-112

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-kormánynak sok éve és sok lehetősége lett volna arra, hogy gondoskodjon nemcsak az életképes, magas hozzáadott értékű, karbonsemleges és fenntartható gazdaság alapjainak megteremtéséről, de az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítéséről is. Az látszott már a párizsi klímacsúcs előtt és után is, hogy a kormány csak a szavak szintjén, amúgy PR-osan foglalkozik a témával. Nem véletlen, hogy három évig hagyta elfeküdni a nemzeti éghajlatváltozási stratégia parlamenti vitáját is, pedig az EU időben elkötelezte magát a párizsi egyezmény céljainak elérésében.Az Európai Bizottság már 2016 novemberében nyilvánosságra hozta az úgynevezett téli energiacsomagot, amely több új klíma- és energiapolitikai szabályozási javaslat mellett nemzeti energia- és klímaterv kidolgozását kérte a tagállamoktól, egységes módszertannal, minimumkövetelményekkel. 2018. december 31-ig kellett volna benyújtani az előzetes tervezetet, de Magyarország már ezt is csak késve, 2019. január végén tette meg, itthon pedig csak hónapokkal ezután ismerhettük meg, mi is van benne.

Az Európai Bizottság most június 18-án értékelte a tervezeteket. Eszerint a magyar kormány tervezete nem felel meg több minimumkövetelménynek sem, sokszor az sem látszik, hogy a kitűzött célok milyen intézkedésekkel és milyen forrásokkal érhetők el. Az üvegházhatású gázok kibocsátásában megfogalmazott célok ugyan éppen meglépik az uniós minimumot, de messze elmaradnak a lehetséges és az ország érdekét szolgáló ambiciózusabb céloktól. Az épületenergetika, hulladékszektor, közlekedés, mezőgazdaság szektorokban megfogalmazott 7 százalékos csökkentési cél 2005-höz képest ugyancsak szerény. A megújulók részarányában vállalt 20 százalékos érték a Bizottság szerint nem is tükrözi Magyarország lehetőségeit, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az uniós szintet 32 százalékban határozták meg. A tervezet nem jelöli meg az alkalmazkodási célokat sem.

Államtitkár Úr! Mivel tudja magyarázni, hogy a magyar nemzeti energia- és klímaterv gyakorlatilag megbukott az EU-s megmérettetésen? Milyen esély, politikai akarat van arra, hogy az év végéig adott türelmi időig egy ambiciózus, az ország valós érdekeit tükröző tervet tudnak összeállítani, beleértve a most teljesen hiányzó alkalmazkodási fejezetet? És honnan lesz forrás a szükséges intézkedésekre, mert a 2020. évi hazai költségvetésben nem szántak érdemi pénzeket ezekre az ügyekre.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 111 2019.07.08. 1:09  106-112

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, hogy ki csúsztat, azt döntsék el a számok! Ön azt mondta, hogy micsoda eredményt értek el, mert 1990-2017 között 31,9 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás; csakhogy ön arról nem beszél, hogy a nemzeti éghajlatváltozási stratégia 2014-ben azt az adatot tartalmazza, hogy 1990-2014 között 40 százalékkal csökkent. Én azt kérdezem öntől, hogy 2014-2017 között hova tűnt az a 8 százaléknyi előny. Önök miért nem beszélnek arról, hogy 2014 után Magyarország növekvő szén-dioxid-kibocsátási pályára állt, évente közel 6 százalékkal nő a szén-dioxid-kibocsátás. Ha ezt a trendet megnézzük, akkor kérdezem öntől, hogy vajon 2030-ra mi fog történni. Az fog történni, hogy ezt a 8 százaléknyi előnyt még további előnyökkel veszítjük el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát a csúsztatást önök teszik. Nem fogadom el a választ.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 237-241 2019.07.08. 2:36  236-247

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen, köszönöm, elfogadom a válaszadót. Sajnos ez a technikai kis valami itt (Mutatja a kezében lévő mikrofont.) elveszett, úgyhogy így kell tartanom.

ELNÖK: Esetleg kölcsönkérhet képviselő asszony. Bármelyik képviselőtársunk tud egy másikat adni (Dr. Rétvári Bence: Adjunk egyet?), mert sokkal egyszerűbb lesz, és borzasztóan zajos így. (Szilágyi György Schmuck Erzsébethez lép és elkéri a mikrofont, majd igazít rajta.) Köszönöm, legyen kedves feltűzni!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Sikerült megoldani, most már jól fog…

ELNÖK: Öné a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): …igen, jól fog hangozni a kérdés.Miniszterelnök-helyettes úr, az LMP nem olyan régen kidolgozott egy olyan javaslatot, hogy önkormányzati szinteken klímavészhelyzetre vonatkozó javaslatokat kellene benyújtani önkormányzati képviselőknek, és mihamarabb az önkormányzatoknak egy ilyen javaslatot el kellene fogadni. Ennek nyilván komoly oka van. Most már az ENSZ legmagasabb szintjén is azt mondják, hogy klímakatasztrófa van, az ENSZ főtitkára most már arról nyilatkozik, hogy minden egyes hét számít, nagyon nagy a baj.

(17.10)

Talán ön is tudja, hogy az idei június volt a legmelegebb hónap, amit valaha mértek, és várhatóan ez az év is a legmelegebb év lesz. Tehát valóban, a klímaváltozás itt van, Magyarországot különösen sújtja. Nagyon komoly feladatok vannak az Országgyűlés szintjén, de nagyon komoly feladatok vannak a települési önkormányzatok szintjén is. Sajnos azt látjuk, hogy a kormány nem áll pozitívan ehhez a kérdéshez. Benyújtottunk már olyan klímavészhelyzetre vonatkozó határozati javaslatot, hogy itt az Országgyűlés is cselekedjen, a kormány cselekedjen, kezdjen neki a klímatörvény elkészítésének. Azt látjuk, hogy például Németországban az önkormányzatok egymás után kezdik el a klímavészhelyzetre vonatkozó cselekvési terveiket elkészíteni. És megint csak a német szövetségi kormányt hozom ide, megváltoztatta az álláspontját, azt mondja, hogy igen, kiáll a szigorú klímacélok mellett, klímatörvényt készítenek elő, és a legújabb bejelentés, hogy a kormány együtt az ellenzékkel, az emberekkel és a civilekkel közösen, összefogva akar lépni.

A kérdésem az, mivel a 2020. évi költségvetésben nincsen külön rovat klímafeladatok végrehajtására, hogy a kormány vajon hogyan és miképp fog neki az önkormányzatok ilyen típusú tevékenysége támogatásának. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 245 2019.07.08. 1:11  236-247

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, azt azért remélem, ön is belátja, hogy a másfél milliárd forint a települési klímavédelmi feladatokra szinte egyenlő a nullával. Az LMP a költségvetéshez egy olyan javaslatot tett, hogy 50 milliárd, ami még szintén nem lenne egyébként elegendő, de ezzel el lehetett volna kezdeni az önkormányzatok felkészülését. Azt viszont kénytelen vagyok vitatni, hogy a kormánynak elegendő és megfelelő a klímapolitikája; azt kell hogy mondjam, eléggé elégtelen. Elégtelen például az, hogy 2030-ra a kormány egy 20 százalékos megújulócélt tűz ki, aminek, jelzem, a jelentős része biomassza. A biomassza, bebizonyosodott, elveszi az életet például a természettől, tehát a biomassza-felhasználással eléggé káros a megújuló energiák témakörében dicsekedni. Én inkább szégyenkeznék, hogy eladjuk a szén-dioxid-kvótánkat, azért szégyenkeznék, mert Magyarország egy növekvő pályára állt át, 2014 óta évente (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közel 6 százalékkal nő a szén-dioxid-kibocsátás. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 261 2019.07.08. 1:45  260-263

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Önök arra a kérdésre, hogy miért nem készült még soha érdemi környezeti hatásvizsgálat a Liszt Ferenc reptérre, mindig azzal érvelnek, hogy a ferihegyi repülőtér létesítésekor még nem létezett Magyarországon a környezetvédelmi hatásvizsgálat azóta bevezetett intézménye, így ilyenre nincs szükség. Hiszen a már meglévő létesítményekre is kiterjed az előzetes vizsgálati kötelezettség, amennyiben azoknál a 314/2005. (XII. 25.) kormányrendelet szerinti jelentős módosításra kerül sor.

(17.30)

Ezen beruházások esetén, továbbá a környezetvédelmi hatóság környezetveszélyeztetés, -szennyezés, illetve -károsítás észlelése esetén a környezetvédelmi törvény 74. §-a alapján teljes körű vagy részleges felülvizsgálatra kötelezheti az adott beruházás üzemeltetőjét.

Azt kérdezem, miniszterhelyettes úr, hogy önök szerint nem jelentős változáse az, hogy 2002-2018 között a menetrendszerű járatok száma megduplázódott, az utasok száma pedig csaknem megnégyszereződött, és emellett az áruszállítás is megduplázódott, mindez hatalmas beruházásokkal övezve, ami a technikai fejlesztések ellenére óhatatlanul jelentős környezeti terheléssel jár. Ennyi módosulás alapján önök szerint tényleg még mindig nem indokolt és jogszerű egy előzetes felülvizsgálat vagy teljes körű felülvizsgálat hatósági elrendelése? Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 8 2019.09.18. 5:12  7-8

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy köszöntsem a civil szervezetek képviselőit ott a karzaton (Taps az ellenzék soraiban.), akiknek komoly elvárásuk és üzenetük van a politikusok irányába. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit bíztam abban, hogy a mai ülésre eljön a miniszterelnök és a köztársasági elnök is, felszólalnak, és hitet tesznek amellett, hogy értik korunk legnagyobb kihívását, amely már a civilizációnk létét veszélyezteti.

Reménykedtem abban is, hogy egy ilyen sorskérdésben, mint az éghajlatváltozás, a miniszterelnök mégiscsak meghallja az ENSZ főtitkára, Ferenc pápa, az EU felelős vezetői, tudósok és az emberek hangját, felelősséget vállal az éghajlatváltozás következményeinek csökkentése érdekében, és nem arra vár markát tartva, hogy az Európai Unió majd megoldja helyettünk ezt a kérdést. Reméltem azt is, hogy a miniszterelnök kinyilvánítja a mai ülésen: tudatában van annak, hogy Magyarország különösen kitett az éghajlatváltozás következményeinek, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok komoly károkat okoznak már mind az emberek életében, élethosszában és a gazdaságban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lett volna arról is hallani, hogy a kormány mit vállal a szigorúbb klímacsökkentési (sic!) célok érdekében, és hogy milyen alkalmazkodási lépéseket tervez az egyes ágazatokban.

A miniszterelnöknek a mai ülésen azt is ki kellett volna mondania, hogy hibát követett el, amikor két alkalommal is leszavazta az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseit, és bocsánatot kér a magyar emberektől, hogy Brüsszelben nem a magyar emberek érdekeit képviselte, hanem az autóiparét és a lengyel széniparét.

(10.20)

Itt lett volna az ideje annak is, hogy a miniszterelnök kijelenti: támogatja a klímavészhelyzet kihirdetését, nekifog hazánk klímatörvénye elkészítésének, valamint az ország 2050-ig szóló dekarbonizációs terve elkészítésének, és hogy azonnal leállítja a zöldfelületek beépítését, és mindezek érdekében átalakítja a kormányát, létrehozza a klímaügyi és fenntarthatósági minisztériumot.

Egy klímaügyekben felelős miniszterelnöknek ezeket ma itt ki kellett volna nyilatkoznia. De nem ez történt. A kormánytöbbség oldalán üres padsorok, a miniszterelnöki szék is üres. Ki kell mondanunk, hogy Magyarországnak szinte betonba öntött, klímaszkeptikus kormánya van, olyan kormány, amelyik vak. A legnagyobb kormánypártnak olyan politikusai vannak, akik nem látják az égő bozóttól az erdőt, akik az éghajlatváltozást kommunista trükknek, politikai csatatérnek tekintik. Nemcsak a tudósok tízezreinek, de még a saját szemüknek sem hisznek, pedig az elmúlt hónapokban Magyarországon is megtapasztalhatták az emberek az éghajlatváltozás következményeit, a hirtelen lezúduló csapadékot, a viharos szeleket. Sok szegény ember került még nagyobb bajba, mert ma Magyarországon 1,2 millió embernek nincs lakóingatlan-biztosítása, mert annyira szegények. Kérdezem: ki fog rajtuk segíteni? A kormány nem, az biztos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért kezdeményezte ma az LMP ezt az ülést? Mint ismert, az ENSZ főtitkára jövő héten hétfőre rendkívüli klímacsúcsot hívott össze, és azt kéri a világ vezetőitől, hogy ne szép szavakkal, hanem komoly vállalásokkal, elköteleződéssel vegyenek részt ezen a klímacsúcson.

Mint ismert, az ENSZ főtitkára a közelmúltban több alkalommal is beszélt a klímakatasztrófáról, látván, hogy a világ különböző földrészein milyen problémák vannak. Az óceáni szigetországok joggal félnek attól, hogy az óceán elnyeli a lakóhelyüket, máshol a világban települések váltak élhetetlenné a vízhiány, a nyári hőmérséklet-emelkedés vagy a természeti katasztrófák miatt. Mindezek következményeként várható, hogy a jövőben sok tízmillió ember fogja elhagyni lakóhelyét, és Európában akarnak letelepedni. Ezt a migrációt nem lehet majd megállítani, erre senki sem lesz képes. 2015-ben a párizsi klímacsúcshoz sokan nagy reményeket fűztek, de tudjuk, hogy ma már ez kevés, sokkal többet kell tenni. Elvárjuk a miniszterelnöktől, hogy a magyar emberek érdekében felelős döntéseket hozzon az éghajlatváltozás megfékezése érdekében, és ezekkel a vállalásokkal vegyen részt Magyarország az ENSZ rendkívüli klímacsúcsán. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)