Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat érdemi része előtt szeretnék azért részben arra is reflektálni, amiről Z. Kárpát képviselőtársam az imént beszélt.

(14.30)

Tehát azért azt lássuk, hogy az a tömeg, amely megindult részben a Közel-Keletről, részben Afrikából, pontosan olyan konfliktuszónákból indult útnak, amely konfliktuszónák kialakulását, azt gondolom, nagyjából hasonló módon ítéljük meg. Magyarul, itt igenis számtalan gyermekes család, számtalan fiatal, tinédzserkorú férfi indult el, és azt is látjuk, akár a magyarországi felvételekről, akár a mediterrán térségben készült szívszorító felvételekről, hogy nagyon kemény emberi drámák, tragédiák vannak azok mögött, akik itt bebocsátást kérnek. (Z. Kárpát Dániel: Egy részük mögött.) Egy részük mögött, Z. Kárpát képviselőtársam, de ahhoz, hogy az emberiesség és egyáltalán az önök vagy az alaptörvény által is vallott keresztény, humánus elveknek megfelelően lehessen eljárni, ehhez meg kell nézni, hogy akik ide bebocsátást kérnek, azok között - itt egyedi emberekről van szó, Apáti képviselő úr - kik azok, akik valóban háborús menekültek akár Afrikából, akár Szíriából, Afganisztánból, és kik azok, akik nem. Ehhez humánus eljárásra és tisztességes menekültügyi eljárásra van szükség.

Éppen ezért létérdekünk, hogy olyan eljárásrend legyen, ahol valóban meg lehet különböztetni a menekülteket, az oltalomra jogosultakat a gazdasági bevándorlóktól, meg lehessen különböztetni azokat, akik a háború elől menekülnek, el lehessen dönteni egy tisztességes eljárásban, hogy ki honnan jön. Én azt gondolom, kedves jobbikos képviselőtársaim, hogy ehhez mind a magyar hatóságoknak, mind egyébként az európai társhatóságoknak a megfelelő gyakorlatuk megvan. Valóban nagyon nehéz a helyzet akkor, amikor a magyar kormány ahelyett, hogy a kapacitásokat bővítette volna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal költségvetését egyenesen csökkentette a májusban benyújtott 2016-os költségvetésben.

Tehát ahhoz, hogy tükörbe tudjunk nézni, ahhoz, hogy meg tudjunk felelni akár az Alaptörvény elvi elvárásainak, akár annak a rendnek, amit itt, Magyarországon is érvényesíteni akarunk, igen, emberként kell kezelni őket, igen, el kell ismerni azt, hogy ezek az emberek nagyon gyakran olyan háborúk, olyan fegyveres konfliktusok elől menekülnek, amiben éppen a Nyugatnak van óriási felelőssége, de ennek a Nyugatnak egyébként Magyarország is része, és ha már szóba került Magyarország katonai szerepvállalása akár Észak-Kurdisztánban, akár másutt, Afrikában, illetve Ázsiában, igen, ezzel egy felelősség is jár. Azt is át kell gondolni, hogy azok a műveletek, amelyekhez Magyarország az áldását adta az elmúlt években, mennyiben okozói azoknak a kríziseknek, amelyek egyébként elindították, generálták, erősítették ezt a bevándorlási hullámot.

Szembe kell nézni azzal, hogy ahogyan a katonai szövetség, aminek Magyarország is részese, hozzányúlt az észak-afrikai, közel-keleti válságokhoz, az egy rendkívül felelőtlen, kalandor politika volt. Ezt ki kell mondanunk, miniszter úr. Meg kell nézni, hogy akár csak az a beavatkozás, amit 2003-ban összpárti MSZP-s, fideszes támogatás mellett, ugye, a Medgyessy-kormány elsőként loholt és adta áldását az iraki beavatkozáshoz 2003-ban, ez az iraki beavatkozás, az, hogy ott a nemzetközi jogot lábbal tiporta az Egyesült Államok és a Blair-kormány, az mennyiben okozója annak, hogy ez a nemzetközi jogi rezsim mára megrendült. Ezt én elmondtam egyébként akkor is, amikor az észak-kurdisztáni katonai beavatkozásról folyt a parlamenti vita.

Ha azt kiabálják be itt a jobbikos képviselőtársaim, hogy egy részük az, aki valóban menedékjogra jogosult, ha azt mondják, hogy kevesebb mint 10 százalék, Apáti képviselőtársam szerint, Z. Kárpát képviselő úr valami olyasmit mondott, hogy 82 százalékuk hadra fogható férfi – remek, ezt honnan tudják? Ezt honnan tudják? Én azt gondolom, hogy pontosan a magyar kormánynak (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Meg tudjuk állapítani!), illetve a magyar szakigazgatási szerveknek, a szakszolgálatoknak lenne az a feladatuk, hogy a Magyarországra érkező vagy a Magyarország felé útban lévő bevándorlók esetében legyen egy világos kép arról, hogy mi az összetétel, honnan jönnek, miért jönnek, és mi az összetételük. Nincs erről pontos információnk. Az, hogy a jobbikosoknak nincs vagy nekünk, LMP-seknek nincs pontos információnk, ez egy dolog, de elég szomorú, ha a magyar kormánynak erről nincsen pontos képe, márpedig a jelenlegi helyzet ezt mutatja.

Még valami: ha már ennek a törvénynek az indokoltságáról beszélünk, azt is meg kell nézni, hogy az elmúlt napokban azok az események, amelyek sajnálatos módon a világsajtót is bejárták Budapestről, Bicskéről, ezek az események, amelyek egyébként joggal rendítették meg a magyar emberek biztonságérzetét is, ezek miért keletkeztek. Én egyáltalán nem tartom viccesnek azt, hogy az előző vitában itt volt szóváltásunk Apáti képviselőtársammal, hogy ha súlyosan traumatizált emberek megtesznek több ezer kilométert, és utána ezeket az embereket egy számukra ismeretlen országban a vasút, a különböző állami szervek egész egyszerűen szívatják, magyarul: elindítják egy vonattal, hogy majd Bécsbe fogtok érkezni, és aztán véletlenül Bicskére mennek Bécs helyett (Dr. Répássy Róbert: Senki nem mondta nekik, hogy Bécsbe fognak érkezni!), némi pár betű eltérés, akkor utána ezeknél az embereknél elpattan a cérna.

Azt gondolom, hogy ez nem egy vicces helyzet. Azt kell látni, hogy abban, hogy a biztonsági helyzet megrendült az elmúlt napokban, ebben kőkeményen benne van az a tétel, hogy a magyar kormány, illetve a különböző magyar szervek, ideértem a Magyar Államvasutakat is, nem világosan, egyértelműen és következetesen cselekedett. Benne van a biztonsági helyzet megrendülésében az is, hogy azok a személyek, akik menedékjogot kérnek, akik illegálisan bejönnek Magyarország területére, nem kaptak világos és egyértelmű tájékoztatást arról, hogy úgy mondjam, nagyon egyszerűen, mi a rend. Ezt nem rajtuk kell számon kérni, miniszter úr.

Miért van az, hogy civil önkéntesek azok, akik megpróbálnak fárszi meg urdu nyelven valamiféle nagyon alapvető tájékoztatást adni ezeknek az embereknek, hogy merre hány méter? Ez a magyar kormány feladata lenne, és még egyszer, mielőtt még itt jobbikos képviselőtársaim bekiabálnak, hogy itt migránssimogatásról beszélek, nem! Túl azon, hogy nekik is vannak emberi jogaik, ez elsősorban a magyar emberek érdeke. Az, hogy ezek a személyek a Keleti pályaudvarnál vagy bárhol másutt korrekt tájékoztatást kapjanak arról, hogy mi a rend, hova, merre lehet menni, és merre nem lehet elmenni, és mikor mit várhatnak, ez a magyar kormánynak lenne a kötelessége. Ehhez nem a honvédséget kell bevetni, ehhez tisztességes hivatali eljárás kellene.

Ami a konkrét törvényjavaslatot illeti, továbbra is azt tudom megerősíteni, hogy ez a törvényjavaslat két szempontból is alaptörvény-ellenes. Egyrészt a T/5985. törvényjavaslat, amiről most tárgyalunk, ez logikailag az imént, egy-két órával ezelőtt elfogadott törvényjavaslatra épül. Elmondtam már abban a vitában, hogy akárhogy is bűvészkedik a Fidesz vagy a Habony-művek a szavakkal, az a bevándorlási szükséghelyzet, amiről rendelkezett az imént az Országgyűlés, ez is az Alaptörvényben külön kezelt különleges jogrendnek egy speciális válfaja. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény kimerítően felsorolja a különböző szükséghelyzeteket, a különleges jogrendet, bevezetni tartalmilag egy olyan jogintézményt, amely tartalmilag különleges jogrendet jelent, hiszen egy adott nagyon precízen leírt állapothoz képest az egyébkénti jogszabályokhoz speciális szabályokat telepít, ez a különleges jogrend alkotmányos szabályainak a kijátszása. Alaptörvényt tetszettek volna módosítani! A kétharmad a Jobbikkal ugyanúgy meglett volna, miniszter úr. Nem értem, hogy akkor, amikor ilyen súlyos dolgokról beszélünk, önök bevándorlási szükséghelyzetről beszélnek, a honvédséghez új feladatokat akarnak telepíteni, miért kockáztatják azt, hogy a saját Alaptörvényükbe belebuknak. Azt gondolom, ez önmagában egy egészen elképesztő felelőtlenség.

Tisztelt Országgyűlés! A másik ok, amiért azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat alaptörvény-ellenes, az, hogy ahogyan a különleges jogrendet taxatíve felsorolja, megállapítja ennek a különböző helyzeteit a magyar Alaptörvény, ugyanígy az Alaptörvény, ha összehasonlítjuk például a 45. és a 46. cikkelyt, akkor világosan elkülöníti, hogy mi az, ami a honvédségnek, és mi az, ami a rendészeti szervek feladata. Lehet külföldi példákkal dobálózni, ez megtették önök itt az alkotmányos rombolás idején is, de a helyzet úgy áll, hogy igen, vannak országok, ahol keverednek a honvédségi, rendészeti feladatok bizonyos szerveknél, lásd a Nemzeti Gárdát az Amerikai Egyesült Államokban, viszont az önök által megalkotott Alaptörvényben, jegyzem meg, a korábbi alkotmányban is, szigorúan szét vannak választva a védelmi és a rendészeti feladatok. Itt van a 45. és a 46. cikk, miniszter úr. Nincs abban vitánk, hogy a határvédelem a honvédség alkotmányos kötelezettsége - a határvédelem, de a határrendészet nem.

(14.40)

Tehát egyrészt, nem belemenve az elvi kérdésekbe, azt gondolom, hogy ehhez is tetszettek volna alaptörvény-módosítást kérni. Le van írva, azt mondja, hogy a Magyar Honvédségnek feladata az ország függetlenségének (Dr. Vas Imre: Alapvető!), területi épségének és határainak védelme. (Hende Csaba: Alapvető feladata.) Nincs itt, miniszter úr, nincs itt az „alapvető”. Olvassa el, odaadom önnek, nincs itt, ki tetszettek hagyni az Alaptörvény szövegéből az „alapvető” szót!

Itt van még egyszer: „Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak - miniszter úr - katonai védelme.” Nem az van, hogy a határainak alapvetően katonai védelme, határainak katonai védelme. (Derültség.)

Miniszter úr, hogyha utána továbbolvassa a 46. cikket… (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget. - Hende Csaba: De ott van az alapvető vagy nincsen?) De miniszter úr, nem oda van telepítve, és utána viszont, amikor a rendőrség feladatairól rendelkeznek, ott pedig azt mondja, hogy a rendőrségnek pedig az államhatár rendjének védelme a feladata. A két dolog nem ugyanaz. Tehát magyarul: szét van választva a 45. és a 46. cikkelyben a védelmi és a rendészeti funkció.

Van viszont egy konkrét probléma is, túl azon, hogy Alaptörvényt kellene módosítani. Nevezetesen az, hogy jelenleg, nyilván a korábbi és a jelenlegi alkotmányos rendnek megfelelően, külön folyik a katonai és a rendészeti képzés. Rendészeti feladatokra rendőrök vannak kiképezve, rendészeti szakközépiskolákban, illetve a rendvédelmi szakon korábban a Rendőrtiszti Főiskolán. Tehát nézze, nyilván túlzás, de azt is lehet mondani, hogy miután az önök áldásos tevékenységének, meg az önök elődei áldásos tevékenységének hála, lassan ápoló- és orvoshiány van a magyar kórházakban, a magyar műtőkben nincs elég sebészorvos és ápoló, azt is lehet mondani, hogy végül is a szabók is láttak már tűt meg cérnát, akkor őket is küldjük be a műtőkbe.

A katonák, akiket önök be akarnak vetni, egész egyszerűen - pontosan a korábbi és a jelenlegi alkotmányos szabályozás miatt - nincsenek felkészítve azokra a rendészeti feladatokra, amelyeket önök a honvédséggel akarnak ellátni. (Hende Csaba: Súlyos tévedés!)

Ami támogatható lenne ebben a javaslatban, az az, hogy egy ilyen szükséghelyzetben, amit az iménti törvény megállapított, hogy a kormány kihirdethet, humanitárius és logisztikai feladatokban a honvédség nyújtson segítséget a rendőrségnek. Ezt tudnánk támogatni. Itt nem erről van szó.

Természetesen arról is szólni kell, hogy miközben a rendőrségi jogkörbővítésnek vannak olyan elemei, amelyek támogathatóak, vagy legalábbis irányában támogathatóak, gondolok itt a járványügyi szabályokra vonatkozó módosításra, az, hogy egész egyszerűen egy újabb biankó csekket adnak a rendvédelmi szerveknek, hogy magánlakásokba csak úgy beléphetnek, ez már nem a bevándorlási krízisről szól. Ez továbbmegy azon az úton, hogy önök az államhatalmat akarják teljes egészében a polgárok magánszférája fölé helyezni.

A helyzet úgy áll, hogy a jelenlegi rendőrségi törvény, tehát a hatályban lévő 1994. évi XXXI. törvény is lehetőséget ad, tehát a jelenlegi rendészeti jogkörök is lehetőséget adnak pont az imént elfogadott büntető törvénykönyvi módosítás miatt, hogy adott esetben lakásba belépjenek. Igaz, szűkebb körben. Tehát önök arra akarnak lehetőséget teremteni, hogy a rendőr, mondván, hogy ő migránsokat keres, bárkinek a lakásába belépjen. Becsöngethet Gyurcsány Ferenchez is, becsöngethet bárki máshoz is, aki nem hozza nyilvánosságra, mondjuk, a sajtóban. Ez egészen elképesztő!

Miniszter Úr! A hatályos rendőrségi törvény 39. §-a már most lehetővé teszi azt, hogy bűncselekmény elkövetésének megakadályozása, megszakítása céljából, elfogási célból be lehet lépni magánlakásba. És továbbmegyek: szabálysértést felszólítás ellenére folytató személy előállítása céljából szintén be lehet lépni magánlakásba.

Tehát ezért mondtuk azt, hogy a jelenlegi krízis kezelésére ez a módosítás sem alkalmas, megvannak a rendőrségi törvényben már most azok a jogok a rendőrségnek, ami alapján bűncselekmény esetén be lehet lépni lakásokba. A néhány órával ezelőtti Btk.-módosítás ráadásul konkrétan reagált a jelenlegi helyzetre; ez teljesen szükségtelen, és éppen a megóvni célzott magyar emberek jogainak súlyos sérelmével jár. Köszönöm szépen.