Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatban az adatrögzítéshez, adatkezeléshez rendelt közérdeken alapuló cél, azaz a tömegrendezvényekre belépő személyek biztonságának a biztosítása, a bűncselekmények, kiemelten a terrorcselekmények megelőzése és a körözött személyek azonosítása és elfogása természetesen maximálisan támogatandó cél, de az előterjesztők által választott eszközök ezeknek a céloknak az elérésére sajnos történetesen alkalmatlanok, éppen ezért kérjük azt, hogy gondolják újra ezt a törvényjavaslatot. A tömegrendezvény szervezője ugyanis, itt is szeretném jelezni, hogy nem lehet alkalmas és jogszabályi felhatalmazása sincs arra, hogy megállapítsa, hogy a rendezvényre belépni szándékozó nem hamis vagy pedig hamisított okmánnyal lép be, így teljesen véletlenszerű, hogy a rögzített adatok a valóságot tükrözike vagy sem. A bűncselekményt elkövetni szándékozó személy vagy személyek, különösen a szervezett bűnözői körbe vagy terroristacsoportokhoz tartozók pedig mind a hazai, mind pedig a nemzetközi tapasztalatok és tudás alapján rendelkeznek sajnos azokkal a hamis vagy hamisított okmányokkal, amelyekkel meg tudják téveszteni a nem kellően felkészült adatkezelőket, így az adatrögzítés lényegében nem tud a valós személyazonosság azonosításához és így a potenciális vagy tényleges bűnözők kiszűréséhez vagy pedig elfogásához vezetni. A törvényjavaslatban meghatározott adatkezelés a bűncselekmények visszaszorítására azért sem lehet alkalmas, mivel a beléptetési rendszer alkalmazása során a rendezvényszervező csakis arról szerez tudomást, hogy ki az, aki a rendezvény területén tartózkodik, azt azonban nem tudja megállapítani, hogy a rendezvény területén elkövetett bűncselekményt pontosan ki követte el. A bűnelkövető kilétét az alkalmazott gyakorlat következtében kezelt adatok segítségével a rendezvényszervező kizárólag akkor tudja megállapítani, ha tetten éri a bűncselekmény elkövetése során az elkövetőt, és az általa nyilvántartott adatok alapján pedig beazonosítja a személyét. Ezen adatkezelés ehhez azonban egyáltalán nem szükséges, mivel a tettenérés esetén az illetékes hatóság személyazonosságának igazolására fel tudja szólítani az adott személyt.

A törvényjavaslatban javasolt módszer kétségessé teszi a potenciális cselekmény elleni eredményes védekezést, ha adott esetben például órák telnek el az adatok adatbázisba való bekerülése és aközött, amikor az illetékes szervek észlelik a veszélyt, és fel is tudnak lépni ellene, hiszen az adott személy már pár perccel később a rögzítést követően bent tartózkodik a rendezvény helyszínén. Mivel a javaslat nem tartalmaz arra nézve sem rendelkezést, hogy a rendezvényszervező az általa kezelt adatok vonatkozásában felhatalmazást kapna más, az elérendő közcél szempontjából releváns hivatalos adatbázisokkal vagy nyilvántartásokkal történő összevetésre  természetesen annak érdekében, hogy érdemi információja lehessen arról, hogy a belépő személy pontosan kicsoda, és eshetőlegesen bűncselekményt követne el, és arra nézve sem, hogy az adatkezelő alkalmazna vagy alkalmazhatna bármilyen algoritmust esetleg, amely alapján megállapíthatnák, hogy mely személy lehet potenciális elkövetője egy adott bűncselekménynek , így a tervezett adatkezelés nem alkalmas sajnos a terrorcselekmények és egyéb bűncselekmények megelőzésére és visszaszorítására.

A törvényjavaslatban meghatározott adatkezelés akkor lenne alkalmas a meghatározott cél elérésére, ha például az illetékes hatóság átadna a rendezvényszervezők részére egy olyan listát, amely azoknak a személyeknek a körét tartalmazza, akik korábbi vagy lehetséges jövőbeli bűnelkövetők, olyan veszélyt jelentő személyek, akiknek a rendezvényre történő belépését meg kell akadályozni, vagy pedig a bűnüldöző szervet megfelelő időben szükséges értesíteni. Ehhez viszont a javaslattól eltérő szabályozásra lenne szükség, úgyhogy ezt én is szeretném kiemelni az LMP részéről, hogy egyáltalán nem a megfelelő törvényben és nem a megfelelő eszközökkel helyezik el ezt a módosítást, amellett, hogy természetesen az elérendő cél támogatható lenne. El kellene gondolkodni azon, hogy vagy más törvényben  én nem értem, hogy a rendőrségi törvényhez például miért van kevesebb köze ennek az adott rendelkezésnek vagy szándéknak , vagy pedig azt külön törvényben lenne szükséges szabályozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvényben megjelölt célok elsődlegesen nem a rendezvényszervezők által végzett személyes adatkezelés által, hanem egyéb eszközökkel, mint a fizikai átvilágítás, fémdetektor, megfelelő biztonsági személyzet, rendőrség és más szervekkel való együttműködés útján valósíthatók meg.

Említésre méltó, hogy az egyik jelentős hazai zenei fesztivál esetében az elmúlt néhány évben a rendezvények esetében folyamatosan csökkenő bűncselekményszámról adott hírt a sajtó, ami nem az akkor is alkalmazott, a jelenlegi törvényjavaslattal azonos tartalmú adatkezelésnek, hanem a rendőrség munkájának a növekvő hatékonyságával, a külső helyszíneken és a fesztivál belső területén végzett rendőri munkának volt köszönhető. Ezért talán célszerű volna a rendőri fellépés hatékonyságát növelni, a rendőri jelenlétet erősíteni a tömegrendezvényeken, nem pedig önszuggesztióval próbálkozni, hogy majd az adatrögzítés megoldja a bűnmegelőzéssel és bűnüldözéssel kapcsolatos kihívásokat.

A terrorizmus és a bűnözés egyéb válfajai elleni hatékony fellépés nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy a preventív általános információgyűjtés nem hatékony és nem is elegendő eszköz arra, hogy a feljogosított állami szervek érdemben cselekedni tudjanak. Gondoljunk bele, hogy csak 2018-ban idehaza a legjelentősebb zenei nagyrendezvényeken összességében a résztvevők száma meghaladta a 800 ezer főt, amely szám önmagában illuzórikussá teszi, hogy hatékony megelőző, szűrő-kutató tevékenységet folytathassanak az illetékesek. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy az érintett állami szervek célzottan, már az előzetesen elvégzett szűrő-kutató munka alapján tudjanak kéréseket megfogalmazni a rendezvényszervezők felé, illetve hogy kellő létszámban és megfelelő eszközökkel legyenek jelen ezeken a rendezvényeken és a tágabb környezetükben. Így sokkal fontosabb, hogy például a terrorizmus elhárításáért felelős szervek kellő időben és megfelelő eszközökkel felszerelve tudják a nagy rendezvények lebonyolítására szolgáló helyszínek előzetes biztonsági ellenőrzését lebonyolítani, vagy pedig azoknak a koordinálásában részt venni, mint ahogy természetesen a rendőrségnek is komoly, törvényben meghatározott feladatai lennének. Ezeket a törvényi kötelezettségeket kellene az illetékes szerveknek végrehajtani, és természetesen a kormányzatnak pedig az a dolga, hogy biztosítsa a hatékony munkához szükséges feltételeket, mind eszközbeli, mind pedig humán és anyagi erőforrásokat.

A törvényjavaslatnak az is hiányossága, hogy nem indokolja meg kellőképpen az adatkezelésbe bevonni javasolt adatkört, holott az általános uniós adatvédelmi rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint a személyes adatok az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell legyenek, és a szükségesre kell korlátozódniuk. Ez az adattakarékosság elve.

Tehát mindezeket egybevetve, magát az elérendő közcélt támogathatónak tartjuk, viszont sajnos ez a törvényjavaslat, ez a módosítás ebben a formában teljesen alkalmatlan lesz ennek a megvalósítására, így ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Én a magam részéről egyébként nagyon örültem volna neki, ha például a Belügyminisztérium részt vesz ezen a vitán. Nagyon kíváncsi lettem volna, hogy az állami erőszak-monopólium kizárólagosságával rendelkező szerveket felügyelő és irányító minisztériumnak mi a véleménye konkrétan erről a törvényjavaslatról, de azt gondolom, előbb-utóbb ez is ki fog derülni. Viszont engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, ha már olyan törvényt tárgyalunk, amely a személy- és vagyonőrök tevékenységével kapcsolatos.

(11.30)

Itt szeretnék ugyanis arról beszélni, mivel több százezer foglalkoztatottról, több százezer dolgozóról beszélünk, hogy Magyarországon jelenleg is személy- és vagyonőrök tízezreit dolgoztatják feketén. Szavakban, sajnos eddig csak szavakban tapasztaltuk a kormányzat részéről, hogy erősen küzd a feketefoglalkoztatás ellen, de ebben a szakmában nem tesznek semmit a valóságban. A személy- és vagyonőrök mindenhol ott vannak, az élelmiszerboltokban, murvával hintett parkolók lakókocsijaiban, az elektronikus kapukat helyettesítik a metróban. A Belügyminisztériumnak kellene felügyelnie ezt a területet, a nyilvános adatokból viszont az látszik, hogy nagy a baj, és nagyon sok embert foglalkoztatnak ezen a területen feketén. Akit pedig így vagy úgy bejelentenek, ők pedig rendkívül keveset keresnek. A minimálbéren bejelentett biztonsági őr mára a szakma elitjébe tartozik  papíron. Mint ahogy szintén inkább csak papíron érvényesek a területet szabályozó szigorú előírások. A személy- és vagyonőrzéssel foglalkozó cégeket és személyeket a rendőrségnek kell ellenőriznie igen szigorúan, vagyis kellene ellenőriznie.

Jelenleg több mint százezer személy- és vagyonőrengedély érvényes Magyarországon, ám közülük csupán 39 ezren dolgoznak bejelentve olyan cégeknél, amelyeknek a vagyonőrzés a fő tevékenysége. Eszerint tehát akár 62 ezer vagyonőr is feketén dolgozhat. Jellemző, hogy a cégek mára munkaerő-kölcsönzőket vonnak be, hogy elkerüljék a járulék- és adófizetést, így alakulnak ki végeláthatatlan alvállalkozói láncok, amivel megkárosítják az államot is tízmilliárdokra, és rendkívüli módon kiszolgáltatják a munkavállalókat. Ebben a szektorban a munkavállalók 71 százaléka ellen követ el valamilyen jogsértést a munkaadó. A legtöbben mindössze 400-600 forintos órabért kapnak kézhez. A problémát súlyosbítják a kifizetetlen túlórák, a ki nem adott szabadságok, a teljes kiszolgáltatottság, a hatósági ellenőrzés hiánya és a terület alulszabályozottsága is. Ez az alulszabályozottság rendkívül nehéz helyzetbe hozza a tisztességes foglalkoztatókat, és továbbra is kedvezményezi és nem képes visszaszorítani a törvénytelenségeket elkövető munkáltatókat.

A kormány tehát sajnos eddig nem tett érdemi lépéseket a problémának a megoldására, sőt olyan törvénymódosítást fogadtak el, amellyel már érdemben tájékozódni sem lehet arról, hogy mely cég végez engedéllyel egyáltalán személy- és vagyonőri tevékenységet.

Nagyon kérem, hogy amennyiben egyébként a törvényjavaslat vitájában megtisztelnek minket azzal, hogy erre a nagyon fontos problémára is válaszolnak, akkor kérem, azzal majd ne érveljenek, hogy nagyon sok olyan szabály került elfogadásra, amely könnyebb helyzetbe hozza a dolgozókat, mert sajnos a valóság teljesen mást mutat, sőt nemhogy megoldotta volna a temérdek jogszabályi változtatás a problémát, hanem tovább súlyosbította. Kérném tehát, hogy vizsgálják meg a helyzetet, hogy mi a valóság, és egy erre reflektáló jogszabálycsomagra és konkrét intézkedésekre lesz majd szükség. Úgyhogy nagyon kérem, hogy amennyiben erre a részre is van kompetenciájuk válaszolni, és van lehetőség, akkor ezt tegyék meg. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)