Készült: 2019.12.07.05:06:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

62. ülésnap (2019.03.20.),  61-76. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:02:14


Felszólalások:   43-60   61-76   77-88      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/5239. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként most megadom a szót ismét Kaderják Péter úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának, aki a napirendi pont előterjesztője. Parancsoljon!

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő T/5239. számú törvényjavaslat egyrészt az atomenergiáról szóló CXVI. törvény, valamint azzal összefüggésben a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítását foglalja magában. Az atomenergiáról szóló törvény módosítási javaslata tartalmazza az ügyintézési határidők felülvizsgálatát az Országos Atomenergia Hivatal egyes eljárásaiban, valamint a tűzvédelmi szakhatósági eljárások esetén. Az ügyintézési határidők módosítására vonatkozó javaslat megfelelően biztosítja a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartására irányuló beruházás megvalósítását. Az atomenergiáról szóló törvény módosításához kapcsolódóan szükségessé vált a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítása is, amelynek alapján az Országos Atomenergia Hivatal ügyintézési határidejére az atomenergiáról szóló törvényben előírt ügyintézési határidő alkalmazandó. Az ügyintézési határidők módosítására vonatkozó javaslatok nemcsak a határidők meghosszabbítását jelentik, hiszen egyes engedélyezési eljárások esetén a hatályos rendelkezéseknél rövidebb ügyintézési határidőt állapít meg a törvényjavaslat, attól függően természetesen, hogy milyen eljárásról van szó.

A tűzvédelmi szakhatósági eljárásokkal kapcsolatban az ügyintézés határidejének módosításán túl az atomenergiáról szóló törvény módosítása javaslatot tesz arra, hogy az új atomerőművi blokkokkal kapcsolatos beruházás esetén tűzvédelmi szakhatóságként a katasztrófavédelem helyi szervei helyett a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága járjon el, amellyel biztosított a legmagasabb szintű szakmai részvétel az engedélyezési eljárásban.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény hatálybalépésével összefüggésben az atomenergiáról szóló törvény olyan további kiegészítő eljárási szabályokat foglal magában, amelyeket az Ákr. nem szabályoz. Az Ákr. szerint e jogintézményeket ágazati törvény meghatározhatja, ha az adott szakterületeken azok alkalmazása szükséges. Ennek alapján az atomenergia-felügyeleti szerv, az Országos Atomenergia Hivatal eljárásaiban nagyszámú ügyfél esetén hirdetményi úton történő kapcsolattartásra ismét lesz lehetőség, amennyiben az Országgyűlés a javaslatot támogatja.

Részletszabályokat tartalmaz a törvényjavaslat továbbá a részletekben történő teljesítésre, a fizetési kedvezményre, valamint a meghatározott cselekmény teljesítésére vonatkozóan. E jogintézmények esetén garanciális szabály, hogy az engedélyes biztonsági elemzéssel igazolja, hogy rajta kívül álló ok miatt nem tudja a meghatározott cselekményt határidőre teljesíteni, akkor sem csökken a nukleáris biztonság szintje a késedelem miatt.

Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény megfelelő alkalmazásához szükséges módosításokat is magában foglalja az atomenergiáról szóló törvény módosítása. A szankciótörvény szerint a szankció kiszabására a fokozatosság elve alapján a jogsértés jellege és súlya szerint kerül sor. A javasolt szabályozás szerint az Országos Atomenergia Hivatal a jogszerű állapot helyreállításáig az engedélyest a tevékenység végzéséről is eltilthatja, valamint a szankciótörvénnyel összhangban módosul a törvény, amely szerint az atomenergiáról szóló törvény hatálya alá tartozó eljárásokban a közbiztonságra és a nukleáris biztonsági követelményekre tekintettel elkobozásnak helye van. Az elkobozás az atomenergia alkalmazójával szemben is elrendelhető, lényegében a szankciótörvény által lehetővé tett eszközökkel a javaslat az Országos Atomenergia Hivatalt fel kívánja vértezni.

Az atomenergiáról szóló törvény kiegészül azzal a rendelkezéssel, hogy ha a nukleáris létesítményben történő foglalkoztatáshoz már nem szükséges közbiztonsági engedély, például azért, mert a munkavállaló munkaviszonya megszűnt, vagy feladatköre, beosztása, munkaköre olyan módon változott, hogy ahhoz már nem szükséges közbiztonsági engedély, ezt az engedélyes köteles legyen bejelenteni a rendőrségnek. A rendőrség a bejelentést követően intézkedhet a közbiztonsági engedély visszavonásáról. A törvényjavaslat tartalmaz továbbá egyéb jogtechnikai jellegű, kisebb terjedelmű pontosításokat is.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/5239. számú törvényjavaslatot megtárgyalni és támogatni szíveskedjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka, Varga Gábor képviselő úr mondhatja el a véleményét. Parancsoljon!

VARGA GÁBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az államtitkári expozéban hallhatták, az önök előtt fekvő törvényjavaslat két korábbi törvény módosítását tartalmazza. Egyrészről az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény, másrészt a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításait foglalja magában.A törvényjavaslat fontos eleme, hogy az atomtörvény meghatározza azokat a szakhatóságokat, amelyek az Országos Atomenergia Hivatal eljárásaiban közreműködhetnek. A törvény tűzvédelmi szakhatóságként a katasztrófavédelem helyi szerveit jelöli ki. A Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartására irányuló és az azzal kapcsolatos beruházások komplexitása különös szakértelmet igényel, így indokolt, hogy ezekben a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekben a szakhatósági eljárásokat a központi szerv, azaz a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága folytassa le

(13.40)

Tisztelt Országgyűlés! A Paksi Atomerőmű Magyarország villamosenergia-termelésének alappillére. A hazai éves áramtermelés több mint felét az atomerőmű adja úgy, hogy olcsóáram-garanciát vállal. Emellett a hazai szén-dioxid-mentes villamosenergia-ellátás meghatározója, amely fenntartható módon járul hozzá a levegőtisztaság megőrzéséhez.

A Paksi Atomerőmű küldetése a biztonságos, megbízható, olcsó és környezettudatos villamosenergia-termelés. A módosítások elfogadását az indokolja, hogy az egyes eljárási törvényekkel összhangban kiegészítő szabályok megalkotása, illetve a szabályozás összhangjának a megteremtése szükséges.

A javaslatok továbbá az ügyintézési határidők felülvizsgálata alapján is szükségesek, hogy megfelelő idő álljon a hatóság, szakhatóság rendelkezésére. A módosítások szükségességének indokában az áll, hogy az új atomerőmű egyes engedélyezési eljárásaiban a hatóság, illetve a szakhatóság részére rendelkezésre álló ügyintézési határidő nem elegendő.

Az atomtörvény módosítása arra tesz javaslatot, hogy az eltérő ügyintézési határidő álljon a hatóság rendelkezésére aszerint, hogy az engedélyes benyújtotta-e az előzetes biztonsági tájékoztatót. Figyelemmel arra, hogy a Paks II. Zrt. már korábban benyújtotta az előzetes biztonsági tájékoztatót az Országos Atomenergia Hivatal részére, így a tervezett módosítás szerinti 12 hónapos ügyintézési határidő fog vonatkozni a létesítésiengedély-kérelem elbírálására, amely szintén egy alkalommal indokolt esetben három hónappal meghosszabbítható.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslattal a kormány fő célja, hogy összhangot teremtsen az atomtörvény és az eljárási törvények között. Véleményem szerint a törvényjavaslatban foglalt módosítási javaslatok megfelelően szolgálják a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházás megvalósítását, ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Fidesz-frakcióhoz hasonlóan támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kepli Lajos képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő felszólaló. Parancsoljon!

DR. KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány politikai és szakmai vitát is lefolytattunk már itt az Országgyűlésben az elmúlt időszakban a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítéséről vagy inkább -fenntartásáról, kinek hogy tetszik, mind a két kifejezés elterjedt a hazai sajtóban; inkább a fenntartás talán a célszerűbb, hiszen hosszú távon a jelenlegi blokkoknak a kiváltásáról van szó, néminemű teljesítménynöveléssel egyetemben. Ennek kapcsán a politikai és a szakmai véleménye a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak nem mindig egyezik meg, hiszen politikai szempontból nagyon sokszor és sokat bíráltuk a megkötött kétoldalú megállapodást, annak a titkosítását, és elmondtuk a számunkra nem megismerhető részekkel kapcsolatos bizonytalanságunkat, ami a mai napig is bennünk van, és ami továbbra is az egész beruházást úgy összességében, annak az elfogadhatóságát bizonytalanná teszi, és nemcsak számunkra, hanem a társadalom jelentős többsége számára is. Hiszen ma már sajnos ezekkel a kétes kérdésekkel sikerült azt elérni, hogy nemcsak a Paks II. beruházás, hanem úgy általában a nukleáris energia megítélése a társadalomban változott, és nem pozitív irányban változott, legalábbis az erről szóló felmérések alapján.

Azt is tudni kell, hogy a Jobbik a kezdetektől fogva, megalakulásától, 2003-tól kezdve a nukleáris energiát mint reális alternatívát támogatta, a magyarországi energiamixben való megjelenését, és a jelenlegi működő Paksi Atomerőmű blokkjait egy biztonságos erőműnek tartja. Műszaki hibák természetesen mindenhol előfordulnak, de azoknak a szakembereknek köszönhetően, akik az elmúlt harminc évben vezették ezt az erőművet, hála istennek, és le is kell természetesen kopogni, normál üzemmenet szerint, kisebb műszaki problémáktól és veszélyhelyzetektől eltekintve működött ez a létesítmény. És nagyon reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen a blokkok üzemidő-hosszabbítást kaptak, és ezek az üzemidő-hosszabbítások 2032 és 2037 között fognak lejárni, tehát akkor fogják leállítani folyamatosan a négy blokkot. És természetesen annak idején, 2012 környékén, amikor az orosz-magyar államközi szerződés megköttetett, mi itt a parlamentben támogattuk, hogy a jelenlegi blokkok kiváltására új blokkok létesüljenek. A politikai körülmények azóta változtak meg jelentősen, és azóta vált rendkívül bizonytalanná ennek a szerződésnek és ennek a beruházásnak a támogathatósága részünkről. Sajnos a helyzet olyan, hogy javarészt olyan körülmények miatt, amelyeket nem ismerhetünk a szerződésre vonatkozó titkosítások miatt, de amik napvilágra kerültek, azok nem feltétlenül erősítették bennünk azt, hogy ez egy támogatható projekt volna, így jelen pillanatban minimum kérdéses a hozzáállásunk.

Azonban ha szakmailag nézzük, a jelenlegi kormánypártok és a kormányzat felelőssége, hogy ez a projekt megvalósul, nem valósul meg, mikor valósul meg, milyen határidőkkel, milyen feltételekkel, milyen szakmai minőségben, és ahhoz bizony szükséges, hogy meghozzák azokat a rendelkezéseket, amelyeknek az egyik példája az előttünk fekvő módosítási javaslat, amely rendelkezik a szakhatóságok kérdésköréről. Természetesen az, hogy egy ilyen súlyú kérdésben, egy ilyen kiemelt nemzetgazdasági beruházásnak számító kérdésben, mint egy atomerőművi blokk, a tűzvédelmi szakhatósági feladatokat egy központi szerv, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság lássa el, ez teljesen helyénvaló, ebben semmiféle kivetnivalót nem találunk. A kifogásaink, amiket minden alkalommal elmondunk, inkább politikai és nem annyira szakmai jellegűek.

Nagyon sajnáljuk azt, hogy bár egyre jobban feltörekvőben vannak a megújuló energiaforrások, nemcsak Magyarországon, hanem úgy általában Európa-szerte vagy világszerte, még mindig bizonytalan annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy Magyarország középtávon mivel fogja a villamosenergia-szükségletét fedezni.

Az előző napirendi pontnál egy klímavédelmi szempontból rendkívül általános vezérszónoki felszólalást mondtam, most ennyire nem akarok azért az általánosságok irányába elmenni, nagyjából maradnék a törvényjavaslatnál, de azért mégiscsak felvetődik ilyenkor a kérdés, ha Paks II. szóba kerül, hogy azt az akár 8-10 ezer megawattnyi kapacitást, ami hiányozni fog Magyarország energiamixéből a kiöregedő erőművek kapcsán, hogyan fogjuk tudni pótolni. Mert 2400 megawatt, ha meg is valósul ez a beruházás, a jelenlegi 2000 megawattnak a pótlása, illetve némileg növelt teljesítmény, de ezenkívül még azért jelentős villamosenergia-szükséglet fog fennállni, amit tisztán a megújuló energiákból jelen állás szerint nem fogunk tudni fedezni, és fennmarad a kérdés, hogy akkor ez hogyan lesz. Volt itt már szó  fantáziálás szintjén nyilván  ötös meg hatos paksi blokkról, volt szó gázmotoros erőművekről, minden más egyébről; nyilván ez nem egy energiapolitikai vitanap, tehát nem erre szeretnénk most választ kapni az államtitkár úrtól, inkább csak az ezzel kapcsolatos álláspontunkat vagy kétségeinket szeretném e vita kapcsán ismertetni.

Egészen természetes, hogy ha egy ilyen beruházás megvalósul, akkor az egy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásként valósul meg, azonban elég jelentős csúszás történt a megvalósítás tekintetében már az engedélyezési szakaszban úgy, hogy még egyetlen kapavágás sem történt a beruházás kapcsán. Korábban szó volt róla, 2018 tavaszán, hogy megtörténik majd az első  idézőjelben  kapavágás, tehát a felvonulási épületek területén majd valamiféle munkavégzés megkezdődik. Én jártam ott az ősz folyamán, és semmiféle munkavégzésnek a nyomát nem láttam, és valószínűleg a mai napon sem láthatnám, merthogy ez továbbra is várat magára. Jelen állás szerint 2020 talán az, amikor megkezdődhet, de egyre tolódik ki nyilván ezzel a lehetséges átadásnak az időtartama is, ami előbb-utóbb, ha a késés, a csúszás olyan mértékű lesz, akkor egybecsúszhat a jelenlegi blokkok leállításával.

(13.50)

Tehát nem lesz az az átmeneti időszak, amelyben egyszerre fog Paks I. és Paks II. termelni. Bár az is kérdés volt, hogy azzal a villamosenergia-mennyiséggel mit tudnánk kezdeni, amikor együtt üzemel Paks I. és Paks II. Természetesen nem egy szabályozható erőműről van szó. Akkor a leggazdaságosabbak a reaktorok, ha maximális teljesítményen üzemelnek, akkor tudják a legjobb teljesítményt leadni, és a legjobb villamosenergia-költséget is akkor lehet elérni vele. Ezért is kérdés az, hogy egy ilyen zsinórban termelő létesítmény, amiből 2000 megawatt Paks I. és 2400 megawatt Paks II., azaz 4400 megawatt összesen, ha párhuzamosan üzemelne, ezt hogyan tudná a rendszer ellátni. De úgy néz ki, hogy ez a kérdés nem fog felmerülni, mert ahogy tolódik ki a megvalósulás, egyre kisebb lesz az az intervallum, amiben ez a kérdés felmerülhetne, vagy megvalósulhatna a párhuzamos üzemelés.

Habár kiemelt nemzetgazdasági szempontból a beruházás, azért a csúszást mégsem az ügyintézési határidők csökkentésével kell behozni. Azt hiszem, hogy ebben egyetérthetünk, hiszen az a biztonság rovására mehet, ha az engedélyezési határidőket egy bizonyos határon túl csökkentik, és a hatóságnak fizikailag sincs elég ideje arra, hogy az egyes engedélyezési dokumentációkat érdemben áttanulmányozza. Azt hiszem, hogy egy atomerőmű esetében ezeknek a határidőknek nagyon nagy fontossága van. Még csak az engedélyezésnél tartunk, illetve a létesítési dokumentációknál, s majd annak idején az üzembe helyezésre vonatkozó eljárásokra is vonatkozik el, bár azt hiszem, hogy addig még jó néhány parlamenti ciklust lehúzunk ebben az Országgyűlésben, vagy lehúznak a mindenkori képviselők.

Összességében, s akkor ezzel is zárnám a mondandóm, ez a dilemma továbbra is fennáll a részünkről, mivelhogy politikailag kevésbé tudjuk magát az egész eljárást és a Paks II.-beruházást támogatni. Szakmai megalapozottságát a magyar villamosenergia-rendszerben látjuk, ezért valószínűleg ezen törvényjavaslat kapcsán is, ahogy az utóbbi időben bevett szokásunk volt, e miatt a kettőség miatt a tartózkodás álláspontjára fogunk helyezkedni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Aradszki András képviselő úr, a KDNP vezérszónoka következik. Parancsoljon!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen 2014 óta folyamatosan aktuális javaslatként van itt a törvényhozás keretei között, ugyanis 2014-ben hozott a tisztelt Ház egy felelősségteljes döntést, amikor elfogadta a magyar-orosz államközi megállapodást itt, a Ház falai között, amely szabályozza a Paksi Atomerőmű kapacitás-fenntartásához szükséges atomerőmű-beruházást. Tehát mindenki megismerhette ennek a szerződésnek a tartalmát, sőt továbbmegyek, mindenki megismerhette a finanszírozásról kötött külön államközi megállapodás tartalmát. Tehát a Ház nyilvánossága előtt folyt le a vita, hogy mit tartalmaz a létesítésről szóló államközi megállapodás, és milyenek a létesítést finanszírozó megállapodás feltételei. Nyilvánvaló, hogy ezek a megállapodások meghatározzák azt, hogy nekünk kötelességünk, helyesebben érdekünk, hogy egy olyan atomerőművet építsünk, amely hosszú távon garantálja az elektromos energia ellátását számára, a magyar fogyasztók számára.

(A jegyzői székben Tordai Bencét dr. Varga László váltja fel.)

Miért is van erre szükség? Elsősorban azért, mert a magyar erőművi állomány kimenőfélben van, és emellett szükséges az is, hogy megfelelően helyettesítsük ezt a kapacitást, ezt a termelőképességet, és olyan szempontok mellett tegyük ezt meg  az előző napirendhez is kapcsolódva , hogy a klímavédelmi szempontoknak is a legjobban meg tudjunk felelni az energiatermelés területén. Hozzá kell tenni, hogy a klímaváltozás legnagyobb okozója maga az energiatermelés és -felhasználás. Ez utóbbiba természetesen beleértendő a közlekedés is, de önmagában véve az energiatermelés, amely a világon ma jellemzően, több mint 60 százalékban fosszilis alapon történik, jelentős hozzájárulást ad a klímaváltozásokhoz, és hiába törekszik a fejlődő világ, beleértve Kínát is, hogy kiváltsa ezt az okot, ettől függetlenül minden országnak  ahogy az előző napirendnél is mondtam , minden nemzetnek hozzá kell járulnia a klímavédelemhez. Ennek egyik nagyon fontos eszköze az atomenergia felhasználása, az atomenergiából származó elektromos áram szélesebb hozzáférési lehetősége.

Ezzel minden releváns nemzetközi szervezet egyetért. Elég, ha a Nemzetközi Energia Ügynökség anyagaira utalok. Azokban világosan látható, hogy a klímaváltozásnak egyetlen eszköze van, a dekarbonizált energiatermelés. A dekarbonizált energiatermelésnek pedig megkerülhetetlen része, bázisa, alapja az atomenergiával történő elektromos áram előállítása, és ezt kiegészíti az időjárásfüggő megújuló energiáknak az a köre, amit fel lehet használni az adott ország területén, Dániában a szelet, Magyarországon és a dél-európai országokban elsősorban a napenergiát. Tehát ezek az indokok. S akkor még nem is említettem az OECD Nukleáris Energia Ügynökséget, amelyik szintén ezen az állásponton van. Azt lehet mondani, világszerte elfogadott dolog, hogy nukleáris energia nélkül nem tudunk eredményesen fellépni a klímaváltozással szemben, nem tudjuk megállítani azokat az egészségtelen folyamatokat, amelyektől mindannyian joggal és elővigyázatosan tartunk.

S miért kezdtem el ’14-től? Mert amikor ’14-ben meghoztuk ezt a döntést, akkor hatályban volt az 1996-ban elfogadott, atomenergiáról szóló törvény, amely törvényt még Horn Gyula miniszterelnök úr kormánya terjesztett elő. Értelemszerű, és nem bántólag mondom, hanem tényszerűen, hogy 1996-ban a törvényalkotóknak nem volt meg az a tapasztalatuk, hogy hogy kell egy atomerőművet felépíteni, milyen eljárási szabályokkal kell segíteni az építkezést, vagy milyen szabályokkal kell megfelelő garanciákat berakni a rendszerbe, hogy az jogszerű, tényszerű és okszerű megvalósulását eredményezze az atomerőműnek. 1982-ben fejeződött be az első négy paksi blokk építése, azt követően a ’96-os törvény nem tudta már lekövetni az időközben megváltozott biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő módon, hogy hogy is kell építeni egy atomerőművet, és azt hogy kell a jogszabályi környezetbe belehelyezni, milyen szabályozási feltételeket kell alkalmazni.

Már az előző időszakban, tehát 2016-ban is elkezdődött az atomenergiáról szóló törvénynek egy ilyen irányú módosítása. Ennek keretei között került be a rendszerbe az előzetes biztonsági jelentés, amelynek következtében lehetőség nyílt a beruházó számára, hogy ezt elkészítse, és ezáltal megkönnyítse mindenféle elköteleződés nélkül magának a hatóságnak a munkáját. De közbejött az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény, amely sok tekintetben átírta az atomenergia felhasználásához szükséges erőmű építésének eljárási szabályait.

Az előttünk lévő törvényjavaslat lényegét tekintve ezt orvosolja, amikor azokat az intézkedéseket teszi rendbe, amelyek az ügyintézési határidőkre vonatkoznak, és már meglévő eljárási jogban megtalálható jogintézmények alkalmazhatóságát teszi tisztába. Ilyen például a hirdetményi úton történő kézbesítés, ilyen az elkobzással kapcsolatos szabályok alkalmazhatósága, ilyen a tevékenységtől való eltiltás alkalmazhatósága. Ezeket teszi rendbe az előttünk lévő törvényjavaslat, remélhetőleg, és biztos vagyok benne, hogy a gondos előkészítés következtében hosszú távú alkalmazhatóságát segítve elő a törvény leírt szövegének.

Én remélem azt, és biztos vagyok abban, hogy azt a célt, ami mögött ez a törvény van, hogy a biztonsági szakmai követelmények csorbulásának veszélye nélkül biztosítja az eljárási rendet, ezt ez az előttünk lévő törvényjavaslat biztosítani fogja, illetve szolgálni tudja.

(14.00)

Hozzá kell tenni, hogy ha megnézzük az eljárási határidőket, inkább hosszabbítás jellegű, inkább megfelelő időtartamot biztosító szabályozás van ebben az előterjesztésben, amely az Országos Atomenergia Hivatal számára alapos megfontolásra és tárgyszerű vizsgálódásra ad megfelelő időtartamot, mindezzel természetesen kihasználva az Ákr. egyéb rendelkezéseit. De kétségtelen, hogy például a kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításáról szóló törvénnyel kapcsolatos összhangot is megteremti. Ez esetben is a határidő hosszabbításáról van szó, amikor ezt a harmonizációt elvégzi a törvényjavaslat.

Tehát remélem, és egyben az előterjesztés szakmaisága miatt biztosnak is kell abban lennem, hogy az előttünk lévő, előterjesztett törvényjavaslat megfelelő kereteket biztosít az atomerőmű-beruházás biztonságos kivitelezése és mihamarabbi üzembe helyezése érdekében. Mert a jól előkészített hatósági munka garanciája annak, hogy a kivitelező meg tudja csinálni határidőre a célzott beruházást, illetve biztonságot is ad a kivitelező számára, ha az abban foglalt, mármint a hatósági döntésben foglalt rendelkezések betartása esetén a kivitelezésnek olyan akadálya nem lesz, ami a magyar energiaellátás biztonságát is veszélyeztetné.

Mindezeket összegezve a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni fogja a benyújtott törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Én is köszönöm. Most pedig Tóbiás József képviselő úr, az MSZP vezérszónoka következik. Parancsoljon!

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, az új seprű jól söpör, a korábbi paksi bővítésért felelős államtitkárt, Aszódi Attilát január 15-én mentették fel, az új államtitkárt, Kovács Pál urat február elején már ki is nevezték, és lám, az új államtitkár a kinevezését követő második hónapban már meg is érkezik egy új törvényjavaslattal, ami az atomenergiáról szóló ’96. évi törvény és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítását tartalmazza.A Ház elé kerülő, 5239. számot viselő iromány, ami itt fekszik előttünk, az előterjesztő szerint elsődlegesen egyes eljárási szabályok felülvizsgálatával összefüggő javaslatokat, valamint technikai jellegű pontosításokat tartalmaz. Ha végignézzük, akkor a beterjesztett törvényjavaslat alapján változik az engedélyezésbe bevonandó szakhatóságok köre. Extrém rövid, 90 napos eljárási határidő lesz a radioaktív hulladék alkalmazására, tárolására és az A, B vagy C szintű védelmet igénylő szállítására vonatkozó fizikai védelmi rendszer fizikai védelmi terv alapján történő engedélyezésére. Ilyen szintű engedélyezésre egyébként 12-18 hónap a határidő, tehát minimum egy vagy másfél év volt eddig.

Itt szeretném megjegyezni, hogy éppen Aradszki képviselőtársam mondta, hogy a gyorsítás lehetővé teszi egyidejűleg a biztonság megőrzését is, legalábbis nagyon bízik benne. Én is szeretnék bízni benne. Akkor az a költői kérdés marad csak fönn, hogy ha eddig valami másfél évig volt meghatározva egy jogszabályban, mert ez garantálta a biztonságos előkészítést, akkor mitől gondoljuk, hogy ezt most három hónap alatt is fogja tudni egy rendszer. Lehet, sőt ebből a szempontból bármit elbír egy papír, de azért mégiscsak a Paksi Atomerőműről beszélünk. 150 nap a containment engedélyezési határideje, miközben ez a reaktor fő védelmi rendszere.

Két hónap a határidő a nukleáris létesítménnyel és a radioaktívhulladék-tárolóval összefüggő építmények hatósági engedélyezése és ellenőrzése esetén. Az atomenergia-felügyeleti szerv az engedélyt visszavonhatja, vagy az engedély időbeli hatályát korlátozhatja, ha megállapítja, hogy az engedély megadása alapjául szolgáló nukleáris biztonsági, biztosítéki, védettségi, valamint ionizáló sugárzás elleni védelemmel kapcsolatos körülmények megváltoztak, és az ebből fakadó kockázat mértéke növekedett. Eddig nem kellett kimondani a jelenlegi szabályozás szerint, eddig nem kellett kimondani a visszavonáshoz, hogy nőtt a kockázat. Elegendő volt, hogy a megváltozott körülmények miatt az építtető bármikor előállhat egy költségcsökkentő vagy egy egyszerűsítő javaslattal, amire azt tudja mondani, hogy nem nő tőle a kockázat, és máris nem kell visszavonni az engedélyt. A beruházó a bírságra részletfizetési kedvezményt kaphat a javaslat szerint.

A módosításokat a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell. Ez önmagában nem meglepő, hiszen az elmúlt, közel 8-9 évben ez volt, vagy visszamenőleg, vagy érvényben lévő, jelenleg zajló ügyekre is érvényesítettek új jogszabályokat. Tehát e tekintetben a javaslat nem tér el az eddigi gyakorlattól.

Az világosan látszik, hogy a javaslat fő célja a hatósági engedélyezés felgyorsítása, amely egybevág azzal, amit államtitkár úrral szemben támasztottak. Ugyanis világossá vált, hogy az elmúlt egy évben, ahányszor itt az Országgyűlésben megfogalmazódott a paksi beruházással kapcsolatos időcsúszás, akkor vagy a miniszter, vagy az akkori államtitkár bőszen állította, hogy minden menetrend szerint, minden határidő szerint zajlik. Legalább ma már tudjuk, hogy itt van egy éves késés, és az államtitkár úr gőzerővel igyekszik behozni a lemaradást.

Ebből az következik, első kérdés többek között, óhatatlanul felvetődik, hogy az engedélyezési eljárások felgyorsítása veszélyezteti vagy sem az épülő Paks II. atomerőmű működése kapcsán megjelenő biztonsági kérdéseket. Ugyanis azt lehet vitatni szakmailag, akár fenntartható fejlődési, akár zöld szempontból, hogy mely hasznos energia kell legyen a jövő energiája; egyet nem lehet vitatni: hogy egy ilyen kérdés kapcsán elsősorban a magyar állampolgárok biztonságérzetét kell valós tényekkel megtámasztani, hogy ne legyen kérdés sem sehol, egyetlenegy politikai párt vagy civil szervezet részéről sem, hogy a jövőbeni működésnek a társadalom tagjaira, egyéneire ható negatív hatásai bármikor elfordulhatnak.

Ugyanis, ha az mindenki számára egyértelmű, hogy egy atomerőmű nem az a játékszer, amit évenként változtatgatunk, hiszen pontosan tudjuk, hogy még a jelenleginek is elég hosszú a működési ideje, egy ilyen típusú üzem működése fokozott odafigyelést és körültekintést követel meg. Ebben a tekintetben, úgy vélem, továbbra is aktuális az a korábbi véleményünk, amely szerint az új blokkok létesítésének előkészítésével, tervezésével kapcsolatban a kormány által az eredeti ütemtervhez képest összehozott több mint egyéves késést nem az engedélyezési eljárás felgyorsításával kellene behozni, mert az jelentősen növelheti azt a biztonsági kockázatot, amit szakmailag bizonyos sztenderdek szerint kialakítottak az elmúlt évtizedekben Európában, így Magyarországon is.

(Dr. Simicskó Istvánt a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)

Van egy mondás ebben a témakörben: lassan járj, tovább érsz. Mondhatnám úgy is, hogy lassan járj, tovább élsz. Mind a kettő igaz. Jó lenne, ha a kormány nem annak akarna megfelelni, hogy egy szerződésben amúgy éppen milyen vállalásai vannak, mert lehet, hogy vannak objektív vagy szubjektív körülmények, amelyek arra késztetik, hogy igenis felülírja ezt a megállapodást, még akkor is, ha ez neki amúgy többletköltségbe kerül. Miközben, szeretném mondani, vannak előnyei önmagában egy atomerőműnek, CO2-kibocsátás, folyamatos az áramtermelés. Hátrányai is vannak, egyszerre jön a tőkeköltség, hulladékkezelés kockázatai. És vannak amúgy társadalmi, jövőbeni és egyéb racionális mérlegelési szempontok is. De bármelyiket is nézzük, csak jó előkészítés, széles körű vita esetén szabad egy ilyen, hosszú évtizedekre meghatározó döntést meghozni.

A megfelelő felhatalmazás nélkül megkötött megállapodást finanszírozó orosz hitel kamata jelenlegi ismereteink szerint 3,95-4,95 százalék között mozog. Csak jelzem, miközben ebben a Házban szinte sztenderd a kormánypárt részéről, ma kivételes eset van, mert nem hallhattuk az elmúltnyolcévezést  így kilenc év kormányzás után van ebben valami üdítő, enyhe malícia , de azért én is hadd jegyezzem meg, hogy a válság idején felvett IMF- és EU-hiteleknél magasabb orosz hitelről beszélünk. Tehát miközben akkoriban mást sem hallottunk az akkori ellenzéktől, hogy ez milyen adósságcsapda, és milyen rossz megállapodás köttetett, jelzem, ez rosszabb, mint az IMF- és EU-hiteleké volt, és a megtérülése is több mint kétséges. Valószínűleg többe fog kerülni a beruházás, már csak a csúszásból adódóan is, az eredetileg tervezett 12,5 milliárd eurónál.

(14.10)

Ezt az úgynevezett devizahitelben meglévő adósságot…  éppen ma olvastam Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnökének azt a nyilatkozatát, hogy 2021 környékére valamiféle válság körvonalazódik, és milyen jó, hogy a magyar állam adósságszolgálata és államadóssága nagymértékben csökken, amit persze lehet vitatni, ez csak matematika kérdése, de a lényeg az, hogy ez az összeg például konkrétan nem segíti az államadósság csökkentésének az ütemét.

Fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy igazándiból egy biztonságérzetet nemcsak szakmailag, hanem társadalmilag is megalapozó népszavazás tehetné helyre. A szerződés nyilvánossága adhatná meg azt a politikai bizalmat, a társadalom népszavazása adhatná meg azt a típusú úgymond stabilitást, amelyben ez a nagyon komoly szakmai kérdés nem válna máról holnapra akár politikai pártok csetepatéjává. És persze, lehet azt mondani, hogy majd a szavazás végén megvan a kétharmad, és akkor önök elfogadják, de higgyék el, hogy a társadalom ötven év múlva is itt akar élni, ebben az országban, és neki ötven év múlva is itt lesz ez az erőmű. Köszönöm szépen. (Gréczy Zsolt tapsol.)

ELNÖK : Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Hajdu Lászlónak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként, elsősorban mint szakértő szólok hozzá ehhez a témához. Noha számos esetben voltam a Paksi Atomerőműben nemcsak mint turista, hanem politikusként is, legutóbb tavaly prezentációt is láttunk az erőműben, akkor valóban még  hasonlóan az előttem szóló képviselőtársamhoz  a prezentációkban a határidők tartásáról szólt a tájékoztató, és akkor egy eléggé szimpatikusnak tűnő, korrekt tájékoztatás volt.Mielőtt pár szót szólnék az előterjesztésről, ez is egy ilyen picike kis előterjesztés, de természetesen van nagyon jelentős üzenete. Aki ma atomerőműről beszél, aki ma vízi erőműről beszél, az szitokszó. Tehát erről a kettőről nem lehet úgy beszélni, hogy szimpatikusan, és nem is lehet képviselni úgy, hogy szimpatikusan. Ausztriában körülbelül 20 ilyen vízi erőműnél, ilyen kis mini vízi erőműnél jártam annak idején, mivel vizes a szakmám, és a szakmából adódóan a kapcsolataink révén. Ott egyetlen tüntetést meg szakmai kifogást nem jelentett ez a kis mini vízi erőmű, ami három-négy hegyi falu elektromos ellátását végzi, és bedolgozik még a nagy rendszerbe is. Kihasználják az Alpokban lévő hatalmas vízeséseket, egyebeket, tehát ők élnek a saját lehetőségeikkel. Máshol pedig politikai kérdést csinálnak belőle, és elengedjük a vizet, és kész.

Az atomerőműnél kicsit más a helyzet, hogy itt van egy örökség, ’82 óta már működik egy atomerőmű. A döntést lényegében már akkor meghozták. Elfogadom, hogy a döntés lehetett volna az is, hogy nem építünk, és majd valamit csinálunk a mostanival, amikor vége van, de az a döntés született, hogy Paks II. épül meg. Tehát a Paks II.-re, még ha a versenyjogot vitatni is lehet, hogy a nemzetközi versenyjog szabályai szerint lett-e kiválasztva vagy hogyan, de végül is van parlamenti döntés, parlamenti fölhatalmazás rá. Az valószínűleg teljesen igaz  előttem már ezt említették , a fenntartható fejlődésnek bizonyosan megfelel az itt termelt energia, technológiája és minden egyéb, tehát a klímaváltozás szempontjait is figyelembe véve kevésbé lehet támadni, más támadások azok, ami miatt lehet; olcsó is, mint hallottuk, és megbízható ez az energia.

Én magam is egyébként Pakson föl is tettem ezt a három kérdést, ez arról szól, és ezt államtitkár úr már tőlem hallotta; ennek a Paks II.-nek  ami azért jelentős bővülést jelent, főleg azért, mert a két erőmű egy időben működik még akár tíz vagy több éven keresztül is  a hűtése kérdését vetettem föl akkor is, mivel itt az engedélyek gyorsításáról és a biztonságról beszélünk, a Dunában nem lesz több víz, ha fölgyorsítjuk az engedélyezést, akkor sem. Tehát azt kell tudni, hogy az a biztonság, amire engedélyt kiadnak, például hogy a Dunában hogyan lesz több víz, hogyan lesz a hűtőrendszere megoldva, azt nem a 90 napos határidő vagy a 12 hónapos határidő dönti el, hanem a természet, hogy vagy vissza tudjuk fogni, vissza tudjuk tartani ezt a vizet a Dunában  ez az egyik kérdés.

A másik, amit fölvetnék itt az engedélyezés gyorsításánál, maga a kiégett fűtőelemek kérdése. Erre is vonatkozik ez a gyorsítás, az engedélyezési gyorsítás, vagy kizárólag az engedélyezési gyorsítás most csak az építési engedélyezés? Azt gondolom, hogy az üzembe helyezési engedélyezésre éppúgy vonatkozik, és akkor már viszont előjönnek a fűtőszálak.

Van egy harmadik kérdés itt, ennek is az engedélyezés részének kell lenni, hogy az a szakemberhiány, ami ma Magyarországon minden szakmát jellemez, az ilyen kivételes szakma, ahol kivételes képesítésű emberek kellenek, az engedélyezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy humánpolitikai szempontból képes-e működni. Van-e akkora humánpolitikai kapacitás, hogy két erőmű egy időben ilyen speciális tudással, mint ami az atomerőmű működtetéséhez szükséges, van-e ilyen speciális képzés már beindítva? Itt százas nagyságrendben kellenek új szakemberek, ha belép ez az erőmű, erre is vonatkozik-e ez a gyorsított engedélyezés? Mert, ha úgy biztosítható a szakember, hogy bérmunkások jönnek Oroszországból, és tulajdonképpen orosz pénzből építjük meg orosz technológiával, és oroszok is működtetik, akkor el tudom képzelni, hogy onnan lehet hozni, hiszen ott sok erőmű van, de Európában is egyébként 127 reaktor működik, legalábbis a múlt hét végén egy európai uniós tájékoztatón ezt hallottuk, hogy Európában pillanatnyilag 127 ilyen van. Igaz, hogy abból Franciaországban több mint 50, csak egy országban, és ők azt vissza akarják fejleszteni, legalábbis ez a szándék. Németország pedig már bejelentette, hogy nem épít újabbakat, de nekünk itt van még egy megvalósítás előtt álló kérdésünk, amit meg kell oldani.

Az engedélyezés fölgyorsításában benne van az a veszély, amiről előttem már szóltak, hogy egy kicsit hazardírozunk, egy kicsit a kitettségünket is kockáztatjuk azzal, hogy fölgyorsítunk bizonyos folyamatokat, aminek van egy természetes átfutása, amit nem nagyon lehet elképzelni, hogy parancsra adminisztratív döntéssel meg fog születni az az engedélyezés. Kicsit félek ettől. Sokat dolgoztam önkormányzatban, és tudom azt, hogy egy bölcsődeépítésnél hiába adta ki a polgármester, hogy kezdenünk kell, mire kezdődik a szezon ősszel, annak kész kell lenni. Annak vannak olyan átfutási idői, amit nem tudunk megoldani, mert utána a gyerekek fogják megsínyleni vagy a szülők és az ott dolgozó óvodapedagógusok.

Összességében azt tudom mondani, hogy én egyébként azzal kértem itt szót, hogy tartózkodni fogunk a szavazásnál, mégis úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés azzal, hogy idejött, még egy kérdést fölvet. Láttam, hogy a közmeghallgatást szabályozza a törvény, hogy csak 50 fő fölött lehet, azt hiszem, közmeghallgatást összehívni. (Jelzésre:) Akkor ott valamit rosszul értettem. Az ügyfelek pedig, akik bejelentkeztek, elektronikus úton tarthatnak csak kapcsolatot a beruházással, ez a kommunikációban valami… (Jelzésre:) Vagy akkor elértettük. Itt a legfontosabb  amit az előző napirendnél is beszéltünk  éppen a tudat formálása, a megépítés, a környezet tudatformálása; a társadalom befogadóképességében a kommunikációt még inkább szorosabbra kell fűzni, mint hogy személyes kommunikáció helyett csak a digitális kommunikációt engedélyezi majd ez a törvény.

Összességében ennyit kívántam elmondani, és valószínűleg tartózkodni fogunk a szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(14.20)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Schmuck Erzsébetnek, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindennel lehet vádolni a kormányt, de azzal nem, hogy nem akarta mindenáron keresztülvinni Paks I. élettartamának a hosszabbítását, és hogy nem akarja Paks II. megépítését. Ebbéli szándékát a kormány sosem hallgatta el. De az is igaz, hogy az állampolgárok korrekt tájékoztatásához szükséges, fontos részleteket mindig eltitkolta. Perek tömege kellett, az ország sokévi költségvetését és a generációk életét befolyásoló információk az orosz féllel megkötött szerződések legalább részbeni megismertetéséhez és megismeréséhez. Nos, a kormány igyekezete mellett ott tartunk, hogy a beruházás körüli titkolózás jelentős késedelemmel és kétségbeesett kapkodással párosul. Valószínűleg ennek a fejetlenségnek esett áldozatul Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős, volt államtitkár is, aki bár arcával és nevével évekig védte a beruházást, végül mégis a bűnbakok padjára került.

Nekünk, akik kezdettől fogva elleneztük Paks II. megépítését  hiszen a világ legtöbb fejlett országa már rég a megújuló energiaforrások használatát és az energiahatékonyság javítását helyezi előtérbe a kockázatos és összességében nagyon költséges nukleáris energia helyett , nos, nekünk, zöldpárti politikusoknak igazából örülnünk kellene, hiszen bár már sok milliárdot elköltött, jobban mondva elherdált a kormány, és még a gyermekeinket is súlyosan eladósító kötelezettségvállalásokat tett az új erőmű érdekében, szerencsére, aminek örülnünk kellene, még egy kapavágás sem történt. Azt látjuk, hogy a létesítési engedélyezés még nem tart sehol, bár a hírek szerint már azon gondolkodnak, hogy addig is legalább a hatalmas munkagödröket ki kellene ásni potom 41 milliárd forintért, hátha ezeknek a munkagödröknek a mérete pont jó lesz a még tervezés és újratervezés alatt álló létesítményeknek.

A kormány  azt látjuk  egyre diktatórikusabb módszerét a zöldügyekben jól megmutatja, hiszen amikor a közigazgatás rendszerét, különösen a zöldhatóságokat saját kénye-kedve szerint átalakította, csorbította ezzel a környezeti jogok érvényesülését. Jól emlékszünk még azokra a sebtében benyújtott módosításokra, amelyek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások engedélyezési határidejét a komolytalanságig lecsökkentették, érdemben megszüntették a környezetvédelmi, természetvédelmi szakhatóságok állásfoglalási jogosítványait, mindezt azért, hogy a legkisebb társadalmi és szakmai ellenállás mellett tudja átverni a megalomán beruházásokat.

De a fortélyos módon megalkotott és hatalmi erővel megszavaztatott törvénymódosítások révén a jogrendszer egyes elemei közötti koherencia is sérült. Ezt bizonyítja a mostani törvényjavaslat, amely szerint a kormány ennyi év után végre rájött, hogy egy atomerőmű engedélyezéséhez talán mégsem elég 42 nap. Ezért kell most a nemzetgazdasági törvényben előírtak helyett az atomtörvényben meghatározott ügyintézési határidőt figyelembe venni. Persze, ezek az új határidők is túlságosan szorosak, egyes beruházási típusoknál például 11 hónap, 8 hónap, 150, illetve 120 nap.

A másik baki, amire az államgépezet végre rájött, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény nem tartalmaz meghatározott cselekmények teljesítésére és egyéb fizetési kedvezményre vonatkozó rendelkezéseket, azonban lehetőséget ad arra, hogy ágazati jogszabály kiegészítő rendelkezéseket állapítson meg.

A kormány most az atomtörvény tervezett módosításával biztosíthatja, hogy ha a kötelezetten kívül álló ok miatt nem lehetséges a megállapított határidőre a teljesítés, vagy az a kötelezett számára aránytalan nehézséget jelentene, akkor lehetőség legyen a megállapított határidő meghosszabbítására, pontosabban: módosítására. Fő szabály szerint csak egyszer, az első alkalommal megállapított határidővel azonos időtartammal hosszabbítható meg a teljesítési határidő. Kivételes esetben azonban ennél hosszabb is lehet a meghosszabbított határidő, ha az engedélyes igazolja, hogy a rajta kívül álló ok miatt nem tudja határidőre a meghatározott cselekményt teljesíteni, továbbá biztonsági elemzéssel igazolja, hogy a nukleáris biztonság szintje a késedelem miatt nem csökken. Nos, ez újabb példa a kormányzati hibák dominóelv alapján történő mentegetésére. A kormány tehát ismét egy olyan salátatörvényt nyújt be, amelyik leginkább a saját munkájának működési zavarait mutatja, azt próbálja meg elfedni.

Az LMP számára ez a törvényjavaslat természetesen nem támogatható, mert attól, hogy egy eleve elhibázott javaslatot toldozgat-foldozgat, az nem lesz jobb. Magyarország zöldpártjaként egyetlen paksi törvényt tudunk támogatni, ez pedig nem más, mint a bővítés visszavonásáról szóló javaslat, amit mihamarabb szeretnénk itt látni az Országgyűlés asztalán.

Meggyőződésünk, hogy hazánk energiaellátását teljesen új alapokra kell helyezni. Tiszta, biztonságos, olcsó és atommentes energiára lenne szükség, ez pedig elsősorban a megújulóenergia-ipar támogatásával lehetne elérhető, mert biztosak vagyunk abban, hogy a jövő vagy zöld, vagy nem lesz. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megkérdezem, kíván-e valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Kaderják Péter államtitkárt, kíván-e hozzászólni az elhangzottakhoz. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó mint előterjesztőé.

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a törvénymódosítási javaslathoz tett hozzászólásokat és természetesen mindazoknak a támogatását, akik erről biztosították ezt az előterjesztést.Csak néhány rövid megjegyzésem lenne az elhangzottakkal kapcsolatban. Természetesen az előterjesztő részéről is tisztában vagyunk azzal, hogy nem ennek a törvénymódosításnak lesz az az eredménye, hogy a paksi új blokkok megvalósulnak, ettől önmagában természetesen ez nem fog megtörténni, ahhoz nagyon-nagyon sok munka kell még. De a nemzetközi tapasztalatok ma azt mutatják, hogy ahol nincs nagyon határozott szándék és elszántság arra vonatkozóan, hogy új nukleáris erőművek épüljenek, azok az országok lényegében amellett döntenek, hogy lemondanak a nukleárisenergia-hasznosításról. Magyarország nem ezt a döntést hozta meg.

Több olyan pontra szeretnék reagálni, ami a gyorsítás vagy lassítás kérdéskörét érintette, Tóbiás képviselő úr is fölvetette ezt a kérdést, illetve Hajdu képviselő úr is utalt ezekre a dolgokra. Úgy néz ki, hogy a nukleáris energia, illetve az új blokkok létesítése esetében, ha lassan halad, az a baj, ha valami gyorsan haladna, az a probléma. Szeretném ezen a ponton tisztázni, hogy a mostani előterjesztés szerint bizonyos területeken, ahol erre a nukleáris biztonság garantálása szempontjából szükség van, az előterjesztés hosszabb határidők megszabására tesz javaslatot, ahol pedig akár fölöslegesen hosszú eljárási idők voltak jellemzőek, illetve az eljárási törvényekben ilyen határidők kerültek bevezetésre, ott ezeknek a rövidítésére tesz javaslatot. Ami a legfontosabb, hogy a létesítésre vonatkozó engedélyezésben a hatályos atomtörvény szerint 12 hónap állna rendelkezésre, egyszer lehet ezt meghosszabbítani, 3 hónappal.

A mostani javaslat szerint ez úgy módosulna, hogy abban az esetben, ha előzetes biztonsági tervet ad be az engedélykérő az Atomenergia Hivatalhoz, akkor megmarad ez a 12 hónap plusz egyszer 3 hónap, ha erre nem kerül sor, akkor 18+3 hónapra nő meg az engedélyezési határidő. Tehát éppen az történik, hogy a legesleglényegesebb, tehát a nukleáris biztonság és azon kérdések megválaszolása szempontjából, amit Hajdu képviselő úr is említett  foglalkoztatás, hűtési kérdések, és nagyon hosszan lehetne sorolni azokat a nukleáris biztonsági kérdéseket, amelyek döntőek egy ilyen projekt esetében , pontosan ezeknek a mérlegelésére és megválaszolására legyen elég ideje az Országos Atomenergia Hivatalnak, éppen a biztonsági szempontok miatt.

(14.30)

Azon esetekben, amelyek a nukleáris biztonság szempontjából kevésbé sorsdöntőek és kiemeltek, ott pedig egy megfelelő, az Országos Atomenergia Hivatal szakemberei, illetve az államtitkár úrék által is, a bővítésért felelő államtitkár úrék részéről is megfelelő határidő meghatározásáról van szó. Tehát még egyszer szeretném jelezni, hogy amit célul tűztünk ki, az az, hogy egyrészt az eljárási törvények és az atomtörvény közötti összhangot megteremtsük, és ahol szükséges, ott garantáljuk a biztonságos döntéshez szükséges határidőket, ahol pedig nem szükséges vagy feleslegesen hosszú, ott gyorsítsuk meg ezeket az eljárásokat.

A másik kérdés, amire reagálni szeretnék, a közmeghallgatással kapcsolatos, illetve azzal a kérdéssel, hogy akkor hogyan is van ez a dolog ebben a javaslatban. Itt arra tesz javaslatot ez a mostani előterjesztés, hogy azokban az esetekben, ahol nagyszámú ügyféllel tart kapcsolatot az Atomenergia Hivatal, vagy közmeghallgatásra kerül sor, ami általában ugyancsak nagyobb ügyfélkört érinthet, az Atomenergia Hivatal hirdetmény útján is kommunikálhasson azokkal, akiket érint ez az ügy, tehát a honlapján közzétett állásfoglalás kommunikációnak minősüljön. Természetesen az Országos Atomenergia Hivatal kollégái el fognak menni a közmeghallgatásra, hozzá fognak szólni, rendelkezésre fognak állni, csak éppen egy ilyen ügyintézés-könnyítési javaslat vagy modernizációs javaslat az, amire itt lehetőséget teremtünk, semmi, ehhez képest valami rejtelmesebb dolog nem áll ezen módosítás mögött.

Azt gondolom, talán ezek azok a kiemelt kérdések, amelyekre reagálni szerettem volna. Természetesen megint csak azok a kérdések, hogy a hűtés kérdései hogyan oldhatók majd meg, a szakemberhiánnyal mit kell kezdeni, természetesen a projekt előrehaladtával és a későbbiekben olyan témák lesznek, amiket folyamatosan vitatni fogunk.

Az biztos, hogy ha nincs olyan határozott szándék egy kormányzat részéről, hogy ezt a projektet előrevigye, akkor szakemberhiány van, például nem tudunk változtatni, hiszen nem lesz az a fiatal ember, aki azt fogja gondolni, hogy ez egy vonzó jövőkép, hogy az atomenergetikával kapcsolatos szakterületekbe fektesse az energiáját, hiszen akkor ilyen típusú jövőkép nem lesz előtte. Úgyhogy az, hogy egy hiteles beruházási program legyen az, amiről beszélünk és amit végrehajtunk, az ilyen szempontból is abszolút kritikus. Köszönöm szépen a figyelmüket.




Felszólalások:   43-60   61-76   77-88      Ülésnap adatai