Készült: 2019.12.15.01:13:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

55. ülésnap (2019.02.20.),  87-112. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:12:10


Felszólalások:   75-86   87-112   113-114      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A módosító… Képviselő úr, ha nem zavarja… Köszönöm szépen megértését. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormányelőterjesztés T/4513. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Völner Pál úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő, a vagyonkezelő alapítványokról szóló új törvényjavaslat egyik fő célja Magyarország gazdasági, jogi és intellektuális versenyképességének a növelése.A mai napon a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslat irányait és indokait kívánom önöknek bemutatni.

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény az alapítványokra vonatkozó szabályozást megújította, és biztosította az úgynevezett családi alapítványok létrehozatalát is. Ezáltal egy szűk körben lehetővé vált, hogy az alapító és a csatlakozó, illetve ezek hozzátartozója is az alapítvány kedvezményezettje lehessen. A Ptk. azonban megőrizte azt a főszabályt, amely szerint alapítvány gazdasági tevékenység folytatására nem alapítható.

Felmerült azonban az igény arra vonatkozóan, hogy akár természetes személyek, akár jogi személyek olyan alapítványt hozhassanak létre, amely professzionális vagyonkezelést is végezhet. A külföldi szabályozási minták ugyanis azt mutatják, hogy az alapítvány jogi személyként hosszabb távra, akár generációkon átívelően is alkalmassá tehető a magánvagyonok kezelésére.

A szabályozás előkészítése során az előterjesztő arra a következtetésre jutott, hogy a részletszabályok számosságára és specialitására tekintettel nem érdemes a Ptk. alapítványokra vonatkozó szabályozási rendszerét megbontani és annak keretei közé beépíteni a vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó eltérő rendelkezéseket. Ezért e tárgykörnek külön törvényi szabályozása mellett döntött. Annál is indokoltabb volt ez, mert a tervezett szabályozás a vagyonkezelő alapítványoknak is többféle altípusát különbözteti meg, amely így feleslegesen terhelte volna meg polgári jogi kódexünk rendszerét. A külön törvényi szabályozás azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a vagyonkezelő alapítványok is alapítványok, így e külön törvény eltérő szabályainak hiányában rájuk is a Ptk. alapítványi rendelkezései irányadók, és mint alapítványokra nyilvánvalóan azok az ágazati szabályok is alkalmazandók, amelyek az alapítványokat érintik.

Tisztelt Ház! A vagyonkezelő alapítványokról szóló külön törvény megalkotása  a kormány elmúlt ciklusban tanúsított versenyképességi törekvéseinek megfelelően  a külföldi befektetések magyarországi ösztönzésének, illetve a külföldi tőkebevonást célzó jogi intézkedések sorába tartozik. A vagyonkezelő alapítvány ugyanis alkalmas eszköz lehet külföldi tőke Magyarországra való vonzásában, ezen keresztül pedig hozzájárulhat az ország versenyképességének a növeléséhez.

Hazai viszonylatban is nyilvánvalóvá vált a nagyobb tőkeerejű vagyonkezelő alapítványok alapításának igénye. Az ilyen alapítványi működés szervezeti kereteinek biztosítása és nem utolsósorban az alapítványi vagyonkezelésnek az alapítványi szabályozásban való hangsúlyosabb megjelenítése olyan fontos elemek, amelyekre tekintettel a jogalkotónak immár lépnie kellett. Az eddig elhangzottakra tekintettel ezt a lépést nemcsak a hazai igények, de a külföldi példák is indokolták. A vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslat ennek a jogalkotó által is felismert igénynek a teljesítésére irányul.

(13.40)

A törvényjavaslat egy olyan sajátos alapítványi forma létesítését teszi lehetővé, amely az alapító által rendelt vagyonnal és az ebből származó jövedelemmel  az alapító okiratban megjelölt célok és feladatok megvalósítása érdekében  vagyonkezelést folytat. Ez az új típusú, vagyonkezelést végző alapítvány egyaránt alkalmas közérdekű célok megvalósítására, valamint családi vagyonok több generáción át történő megőrzésére.

A törvényjavaslat tehát a vagyonkezelő alapítványoknak is többféle fajtáját különbözteti meg. Az elmondottak szerint a vagyonkezelő alapítvány lehet közérdeket szolgáló, de olyan is, amelynek célja, hogy a vagyont alapítványi formában magánérdekek mentén kezelje. A törvényjavaslat konkrétan meghatározza azokat a közérdekű célokat, amelyek a vagyonkezelő alapítvány közérdekű minősítésének alapjául szolgálhatnak. E célok között szerepel a nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységeket ellátó intézmények fenntartása és működtetése. Alkalmazására a felsőoktatás is kiváló lehetőségeket kínál.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Fontos rámutatnom arra is, hogy a vagyonkezelő alapítvány tőkeerős intézmény, megalapításához ezért  függetlenül attól, hogy közérdekűnek minősüle vagy sem  az alapítvány javára rendelendő vagyon legkisebb mértékének megállapítása vált szükségessé, amit a szabályozás tőkeminimumnak nevez. A nemzetközi tapasztalatok alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy vagyonkezelő alapítvány létrehozatala csak egy meghatározott tőkenagyság felett rentábilis. Ennek megfelelően a törvényjavaslat az alapítványi vagyonrendelés mértékét legalább 600 millió forintban határozza meg. A tőkeminimum nagysága egyrészt megfelel az alapító érdekeinek is, hiszen garantálja, hogy az alapítványi célra rendelt vagyont nem emészthetik fel a működési és az adminisztratív költségek, másrészt védi az alapítvány hitelezőit is, mert garanciát nyújt számukra arra vonatkozóan, hogy követelésük fedezetére megfelelő vagyon áll rendelkezésre. A törvényjavaslat a vagyonkezelő alapítvány számára előírja a befektetési szabályzat elkészítését, amelyben az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának alapvető szabályait kell rögzíteni.

A törvényjavaslat tág teret hagy az alapítói döntés számára, többféle opciót biztosít. Lehetővé teszi például, hogy az alapító az alapítói jogainak gyakorlását az alapítvány ügyvezető szervére, vagyis a kuratóriumra bízza, ennek megfelelően az ezzel kapcsolatos jogainak gyakorlására magát a kuratóriumot jelölje ki, vagy utóbb e jogait és kötelezettségeit magára az alapítványra ruházza át, így e jogokat ugyancsak a kuratórium gyakorolhatja. Ilyen rendelkezés esetén az alapító lényegében lemond arról, hogy a vagyonkezelő alapítvány működését alapítói döntéseivel bármi módon befolyásolja, nagyobb teret engedve ezáltal az alapítványi önállóságnak. Nincs azonban akadálya annak, hogy az alapító az alapítói jogait a maga számára fenntartsa, és azokat teljeskörűen maga gyakorolja.

Felhívom a figyelmet arra is, hogy a törvényjavaslat a vagyonkezelő alapítvány tevékenységére és jelentős tőkeerejére tekintettel speciális rendelkezést tartalmaz a vagyonkezelő alapítvány szervezetére nézve. Így például az alapítvány ügyvezető szervének, a kuratórium tagjainak kötelező létszámát legalább öt természetes személyben állapítja meg. A törvényjavaslat továbbá kötelezővé teszi felügyelőbizottság létesítését, illetve állandó könyvvizsgáló kijelölését is. Ez utóbbi többek között értékeli az alapítvány javára nem pénzben rendelkezésre bocsátott vagyont.

Arra az esetre, ha az alapító rendelkezése folytán az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az alapítvány alapító okiratában foglalt céljainak és a törvényjavaslat rendelkezéseinek megfelelő működését az alapítvány szervezetén kívül álló külső szerv, illetve személy, nevezetesen az alapító által erre kijelölt alapítványi vagyonellenőr figyelemmel kísérhesse.

Az alapítványi vagyonellenőr a vagyonkezelő alapítvány vagyongazdálkodásának külső ellenőre, amely az alapítói jogokat gyakorló alapítványi szervek  kuratórium, illetve felügyelőbizottság  működését ellenőrizheti, e körben jogosult e személyi kört felszólítani jogaik jogszerű gyakorlására és kötelezettségeik teljesítésére. Az alapítványi vagyonellenőr által az ellenőrzési tevékenysége során gyakorolható jogok közül kiemelendőnek tartom azt, hogy a vagyonellenőrt végső soron megilleti a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének joga is. Az alapítványi vagyonellenőr az alapító okiratban meghatározott esetekben az alapító okirat erre irányuló felhatalmazása alapján jogosult arra is, hogy a kuratórium, illetve a felügyelőbizottság törvénysértő, alapító okiratot vagy a befektetési szabályzatot sértő döntéseit megtámadja a bíróság előtt.

Felhívom a figyelmet a törvényjavaslat azon garanciális szabályára is, amely az alapítványi vagyon megőrzését célozza. A vagyon megóvása érdekében az alapító az alapító okiratban meghatározhatja azt a mértéket, amely alá az alapítványi vagyon nem csökkenhet. Ha az alapítványi vagyon mégis erre a szintre csökken, akkor az alapítvány általi kifizetéseket mindaddig arányosan csökkenteni kell, illetve akár meg is kell szüntetni, amíg az alapítvány vagyona ezt a minimális szintet meg nem haladja.

Végül meg kell említenem, hogy a törvényjavaslat a vagyonkezelő alapítvány megszűnése tekintetében a Ptk.-ban meghatározott megszűnési okokon kívül két további esetkört kíván szabályozni. Egyrészt a törvényjavaslat nem gátolná az alapító jogait gyakorló alapítót abban, hogy a nem közérdekű vagyonkezelő alapítvány megszüntetését kérje a bíróságtól. Másrészt a törvényjavaslat értelmében megszűnik azon vagyonkezelő alapítvány is, amelynek vagyona három teljes éven keresztül nem éri el a tőkeminimum összegét. Az ilyen helyzetbe került vagyonkezelő alapítvány ugyanis a célját, illetve a kedvezményezettek juttatásban részesítését nem képes megvalósítani, mivel a vagyonmegőrzési kötelezettségének nem tud eleget tenni.

Az elmondottak alapján összegzésképpen megállapítható, hogy a vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó szabályok Magyarország gazdasági, jogi és intellektuális versenyképességének a növelését célozzák, ösztönözve ezzel a külföldi befektetéseket is.

Kérem a tisztelt Házat, támogató szavazatával járuljon hozzá a törvényjavaslat elfogadásához. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Bajkai István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BAJKAI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyiunk által ismert mondás, latin közmondás: finem vitae specta, azaz nézz az életed végére  gondolj arra, hogy egyszer már nem leszel. Tulajdonképpen az alapítványokról szóló jogszabálytervezetnek, ha hosszú távon visszavezetjük, ilyen filozófiai mélysége és filozófiai alapja is van. Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja  ahogy ezt államtitkár úr kifejtette , hogy az alapítványt mint a polgári törvénykönyvben szabályozott jogi személyt, a már meglévő, jelenleg hatályos jogi szabályozást is kiegészítve, vagyonkezelő jogintézményként ajánlja és szabályozza mind a befektetők, mind az ilyen alapítványt létrehozni szándékozók számára. A törvényjavaslat egy olyan speciális alapítványi forma létesítését teszi lehetővé, amely az alapító által rendelt vagyon és az ebből származó jövedelem felhasználásával az alapító okiratban megjelölt célok és feladatok megvalósítása érdekében vagyonkezelést folytat. A vagyonkezelő alapítvány a vagyonkezelésen kívül más gazdasági tevékenységet  a gazdasági társaságoktól eltérő módon  nem végezhet.

Az új polgári törvénykönyv szerinti alapítványi szabályozás ugyan teret engedett a magánalapítványok létrejöttének, de a polgári jog hagyományos rendszerébe az 1970es évek végén visszatért alapítványi jogintézmény hagyományos keretein alapvetően nem változtatott. Az utóbbi évek során ugyanakkor fölmerült a nagyobb tőkeerőjű vagyonkezelő alapítványok alapításának igénye, az ilyen, a befektetőket is vonzó tevékenységet folytató alapítványi működés szervezeti kereteinek biztosítása és nem utolsósorban az alapítványi vagyonkezelésnek az alapítványi szabályozásban való hangsúlyosabb megjelenítése, amelyekre tekintettel a jogalkotónak immár cselekednie kellett. Ezt a lépést ráadásul nemcsak hazai igények, de külföldi példák is indokolják.

Fontos leszögezni, hogy a vagyonkezelő alapítvány is alapítvány. A törvényjavaslat az alapítványokra irányadó általános rendelkezéseken túlmutató, differenciáltabb szabályozással az alapítványnak egy sajátos fajtáját kívánja megteremteni. A törvényjavaslattal nem érintett kérdésekben a polgári törvénykönyvnek és más ágazati jogszabályoknak  ilyen például a civiltörvény is  az alapítványra vonatkozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók és irányadóak.

(13.50)

A vagyonkezelő alapítvány a polgári törvénykönyvben szabályozott alapítvány altípusát képezi, amelynek esetében nem annyira az alapítási cél, mint inkább az alapítvány tevékenysége a meghatározó, a megkülönböztetésre leginkább alkalmas elem. Fogalmi szempontból ezért e körben elsősorban annak van jelentősége, hogy a vagyonkezelő alapítvány az alapító okiratban meghatározott célok megvalósítása, illetve az abban meghatározott kedvezményezett, illetve kedvezményezettek juttatásban részesítése érdekében kifejezetten vagyonkezelési tevékenység folytatására jön létre, és e tevékenysége hozamából biztosítja céljainak a megvalósulását.

A törvényjavaslat a vagyonkezelő alapítványoknak is többféle fajtáját különbözteti meg. A törvényjavaslat nemcsak a tőkeerős családi alapítványok, de az intézményeket fenntartó és működtető alapítványok létrejöttének elősegítését is célozza. A törvényjavaslat lehetőséget nyújt arra is  amit államtitkár úr szintén kifejtett , hogy a vagyonkezelő alapítványt közérdekű célra alapítsák. E körben a törvényjavaslat konkrétan nevesíti a közérdekű célokat, így a nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozása, illetve támogatása, vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények fenntartása és működtetése.

A vagyonkezelő alapítványok céljaiknak és működési elveiknek megfelelően tőkeerős intézmények, megalapításukhoz ezért, függetlenül attól, hogy közérdekűeke vagy sem, a hazai alapítványi szabályozásban eddig nem ismert más mérvadó külföldi, elsősorban európai államokban azonban létező, az alapítvány javára rendelendő tőkeminimum megállapítása vált szükségessé. Ennek megfelelően a törvényjavaslat az alapítványi vagyonrendelés mértékét legalább 600 millió forintban határozta meg; ezt a jogszabály tőkeminimum fogalomként is meghatározta.

Az előttünk fekvő szabályozás tág teret hagy az alapítói döntés számára, többféle lehetőséget biztosít. Lehetővé teszi például, hogy az alapítói az alapítói jogainak gyakorlását az alapítvány ügyvezető szervére, a kuratóriumra bízza, ezzel kapcsolatos jogainak gyakorlására magát a kuratóriumot jelölje ki, vagy utóbbi e jogait és kötelezettségeit az alapítványra ruházza át. Lemondhat tehát az alapító arról, hogy a vagyonkezelő alapítvány működését alapítói döntéseivel bármi módon befolyásolja, nagyobb teret engedve ezáltal az alapítványi önállóságnak. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy az alapító az alapítói jogait a maga számára fenntartsa, és azokat teljeskörűen saját maga gyakorolja.

A vagyonkezelői alapítvány szervezeti felépítése kapcsán alapvetően a polgári törvénykönyv szabályai kerülhetnek alkalmazásra. Ugyanakkor a törvényjavaslat a vagyonkezelő alapítvány tevékenységére és jelentős tőkeerejére tekintettel több speciális rendelkezést is tartalmaz. Így például a kuratórium tagjainak kötelező létszámát legalább öt természetes személyben állapítja meg, amely kizárja, hogy vagyonkezelő alapítvány esetében ennél alacsonyabb létszámú vagy jogi személy tagot is magába foglaló kuratórium legyen létrehozható. A törvényjavaslat továbbá kötelezővé teszi felügyelőbizottság létesítését, illetve állandó könyvvizsgáló kijelölését.

Arra az esetre, ha az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az alapítvány alapító okiratában foglalt céljainak és a törvényjavaslat rendelkezéseinek megfelelő működésére az alapítvány szervezetén kívüli külső szerv, illetve személy, nevezetesen az alapítványi vagyonellenőr által ellenőrzött legyen. A törvényjavaslat értelmében tehát az alapítványi vagyonellenőr a vagyonkezelő alapítvány vagyongazdálkodásának külső ellenőre. Az alapítványi vagyonellenőr által az ellenőrzési tevékenysége során gyakorolható jogok közül kiemelendő a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének a joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A vagyonkezelő alapítvány esetén az alapító komoly vagyont rendel meghatározott célokhoz és szervezeti működéshez. A törvényjavaslat abból a feltételezésből indult ki, hogy az alapító elhatározását e kérdésekben az alapító jogait gyakorló kuratórium utóbb csak akkor változtathassa meg, ha arra az alapító őt feljogosította. Abban az esetben tehát, ha az alapító okirat módosítására a kuratórium nem kapott felhatalmazást, úgy a módosításra a kuratóriumnak csak abban a szűk körben van lehetősége, amelyet az alapítás óta megváltozott körülmények, ideértve például a jogszabályi környezetet is, indokolttá tesznek, amely nélkül tehát az alapítványi célok, illetve az ennek érdekében folytatott alapítványi vagyonkezelés megvalósítása sérelmet szenvedne.

Az alapító okiratban ugyanakkor meghatározhatók olyan kérdések, amelyek tekintetében az alapító okirat a kuratórium által nem módosítható. Ilyen esetben e kérdésekben az alapító okirat a kuratórium által sem módosítható, és a kuratórium részéről kizárólag abban az esetben kerülhet sor a módosításra, ha ez jogszabályi változások miatt válik szükségessé.

Ha az alapító okirat módosítása a vagyonkezelő alapítvány céljait érinti, az ilyen módosítás lehetőségét a törvényjavaslat korlátozástól mentesen csak az alapító számára, és csak akkor engedi meg, ha a vagyonkezelő alapítvány nem közérdekű, vagy ha akár közérdekű, akár nem, nem a kuratórium gyakorolja az alapító jogait. Abban az esetben tehát, ha a vagyonkezelő alapítvány közérdekű vagy a közérdekűségtől függetlenül az alapító jogait a kuratórium gyakorolja, nincs kellő indoka annak, hogy a vagyonkezelő alapítvány alapító okiratában megfogalmazott célok akár az alapító, akár pedig a jogait gyakorló kuratórium részéről a polgári törvénykönyvben előírt korlátozástól mentesen utóbb, később módosíthatók legyenek.

A törvényjavaslat a vagyonkezelő alapítvány megszűnése tekintetében a polgári törvénykönyvben meghatározott megszűnési okokon  a polgári törvénykönyv Harmadik könyve 403. § (1) bekezdésében szabályozottan  kívül két esetkört szabályoz. Egyrészt a törvényjavaslat nem kívánja az alapító jogait gyakorló alapítót meggátolni abban, hogy a nem közérdekű vagyonkezelő alapítvány megszüntetését kéri a bíróságtól, ennyiben és ebben a körben tehát eltér a polgári törvénykönyv rendelkezésétől, amely ilyen megszüntetési, illetve megszűnési okot nem ismer. Másrészt a törvényjavaslat rendelkezése értelmében a vagyonkezelő alapítvány  mint arról már volt szó  megszűnik abban az esetben is, ha annak vagyona három teljes éven keresztül nem éri el a tőkeminimum összegét. Az ilyen helyzetbe került vagyonkezelő alapítvány ugyanis a célját, illetve a kedvezményezettek juttatásban részesítését nem képes megvalósítani, mivel a vagyonmegőrzési kötelezettségének nem tud eleget tenni, még ennek a legalacsonyabb szintje figyelembevételével sem.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a nemzetközi példákat és gyakorlatot figyelembe véve valóban hiánypótló, továbbá megfelelő szabályozási környezetet biztosít arra, hogy alapítványi keretek között, hatékony biztosítékok mellett megnyíljon az út a professzionális és hivatásos vagyonkezelés előtt.

Tisztelt Képviselőtársak! Mindezekre tekintettel kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Félrevezető a Házban körülnézve a jelenlétet vizsgálni, hiszen nem egy késő esti órán vagyunk, amikor nagyon fajsúlyos javaslatokat szokott a kormány beszórni, arra apellálva, hogy esetleg az ellenzéki lendület és vehemencia alábbhagy. Most így 2 óra tájában ugyanakkor a létszám nem sokkal erősebb a kormánypárti képviselők oldalán egy nagyon fajsúlyos, nagyon kiemelt témánál.

(A jegyzői székben Szilágyi Györgyöt Tordai Bence váltja fel.)

Szeretném megköszönni az előterjesztő felvezetését. Engem sok mindenben eligazított ez. Nem kizárólag a cinizmus mondatja ezt velem, hiszen úgy látom, hogy bár egy szó sem esett a javaslat szerintem valódi céljáról  én két nagy célt látok emögött , de azért igenis eligazított engem a tekintetben, hogy legalább próbálják magyarázni azt a dolgot, amit szerintem nagyon nehéz. S ezen két lépcső, két cél tekintetében azt látom, hogy egyrészt egy vagyonkimentési célzat összpontosulhat a vagyonkezelői alapítványok létrehozása mentén, pontosabban azon módosítás mentén, ami előttünk fekszik, hiszen nagyon helyesen jegyezte meg az előterjesztő, hogy a polgári törvénykönyv bizony családi alapítványok menedzselésére már azért ad néminemű lehetőséget, lehetőségeket. Ehhez is hozzá lehetett volna nyúlni más irányban, nem így tették. De úgy látom, ha az a vagyon, amelyet adott esetben furcsa körülmények között mentettek ki és több tíz milliárdos nagyságrendben az utóbbi évek során, végül kiköthet ilyen családinak nevezett, jellemzett alapítványoknál, aztán osztalékkivételre kerül, végül is deklarált módon elveszíti közpénz jellegét.

(14.00)

Tehát odajuthatunk el, hogy azon tranzakciók mentén, amelyeket adott esetben egy Csalás Elleni Hivatal vizsgál, amelyek megsértették a közbeszerzésről szóló rendeleteket, jogszabályokat, és amelyek így felhalmozódtak, mondjuk, egyegy oligarcha kezében, egy alapítványon keresztül, osztalékként kivéve, és ha úgy tetszik, tisztára mosva lényegében mentesülhet bármiféle közpénzjelleg vádja, gyanúja alól. De ez talán most mellékszálként értelmezhető amellett, ami az MTA-t illető rendelkezéseket és azt a beszántási szándékot jellemzi, amivel kapcsolatban igaza van képviselőtársamnak, én is ugyanígy fogom a fejem, amikor először szembesülök ezekkel az egészen hagymázas ötletekkel.

Azt mondják képviselőtársaim a kormányoldalon, hogy cselekedni kellett. Valóban, látom, hogy gyorsan kellett cselekedniük, hiszen néhány nap alatt beszórtak egy olyan törvényjavaslatot, amelyről sugárzik, világít az előkészítetlenség, és tulajdonképpen most elvárnak több dolgot. Egyrészt elvárják azt az ellenzéki képviselőktől, hogy asszisztáljanak a rendeleti költségvetés megalkotásának újabb fejezeteihez, hiszen látjuk azt, hogy ha most akarnának pénzt elvenni az MTA-tól, a Tudományos Akadémiától, mit kellene csinálniuk: vagy költségvetési törvényt módosítani itt a Házban, ez nem jellemző önökre, inkább azt szokták csinálni, hogy megfelelően nagy tartalékrátát képeznek, a kiadásokat abból fedezik, és nem igazán állnak szóba a parlamenttel, nemhogy az ellenzékkel ilyenkor; vagy egyetemek esetén talán elég lehet egy kormányrendelet is. Tehát most egy viszonylag szűk bázison, de azért a cselekvési terük látható, tetten érhető.

Viszont ha nem nyúlnak hozzá egy minisztériumi fejezethez, nem módosítják a költségvetést, és létrehozzák a vagyonkezelő alapítványokat, akkor mi történik? Elég egy döntés az illetékes részéről, még a Magyar Közlönyben sem kell kihirdetni, nem kell konfrontálódni ellenzékkel, nem kell eljátszani azt, hogy működik demokratikus és legitim parlament. Egész egyszerűen hoz a vagyonkezelő egy döntést, a vagyonkimentés megtörténik, és még a transzparenciával sem kell bajlódniuk, hiszen lényegében alig fog tudni erről valaki; nemcsak a Magyar Közlöny miatt gondolom ezt, hanem azért, mert ezt fű alatt meg tudják tenni. Ha erre tudnak nekem nemzetközi példákat hozni, akkor azt hiszem, itt egy legitim vitaalap alakulhat ki. De ha tudnak arra nemzetközi példát hozni, hogy megkérnek egy Tudományos Akadémiát, hogy a teljes eszközrendszerét rakja be valahova, cserébe mérhető jogosultságokat lényegében ne nyerjen, a kiszolgáltatottsága, a függése a kormánytól elképesztővé váljon, és még az ott lévő kutatók is veszítsék el közalkalmazotti státuszukat, ez egészen elképesztő! Ha ilyen nemzetközi példát tudnak nekem mondani, mutatni, akár csak utalni rá, akkor azt mondom, hogy ez az indoklás legalább vitaalapot képezhet, addig vannak bennem kérdések, kérdőjelek.

Vannak bennem kérdőjelek egyébként az MTA működése kapcsán is. Tehát ha valakinek volt sok vitája az Akadémiával, akkor az én vagyok, hiszen ha mondjuk, a magyar eredettörténet kutatásának kérdését vizsgáljuk, akkor én nagy opponense leszek az Akadémia utóbbi évtizedekbeli tevékenységének, de nem erről szól ez a történet. Tehát ha valami nem működik jól, ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnénk, akkor nem az a megfelelő módszer, hogy ezt beszántjuk, megszüntetjük, átalakítjuk, kiszervezzük, elvesszük a vagyonát, elvesszük a jogosultságait, kivéreztetjük az embereit. Ez ősbolsevik módszer, kérem szépen! (Szilágyi György: Így van!)

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.

Móring József Attilát a jegyzői székben dr. Simicskó István váltja fel.)

Az a helyzet, hogy én ezzel nem tudok azonosulni, még akkor sem, ha az áldozat olyan, akivel én adott esetben bizonyos témakörökben nem értek egyet. Ha Bajkai képviselőtársamtól kívánná valaki elvonni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, akkor én ön mellé állnék, és küzdenék azért, hogy elmondhassa azt a véleményét, amivel egyébként én nem értek egyet.

Ugyanez a helyzet itt, kérem szépen. Tehát amikor ennyire elképesztő jogosultságok elvonása történik, történne ilyen módon, és ekkora cinikus indoklások tengerében fuldoklik ez az egész történet  és nem önre gondolok, képviselőtársam, hanem mondjuk, arra, hogy az MTA nem kapna jelentős részvénycsomagot, az alapítványi vagyon jó részét viszont neki kellene bevinni. Amikor erre az MTA képviselője rákérdezett, milyen választ kapott? Azt a választ kapta, hogy az alapítvány nyitott, ahhoz csatlakozhat egy kockázatitőke-befektető vagy bárki. Na de, kérem szépen, ha állítólag, és az önök indoklását elfogadnám, nem lehet ezt a vagyont kicsalni onnan, nem lehet nyereségre szert tenni, akkor mégis mi a jó égnek csatlakozna oda bármilyen kockázatitőke-befektető? Miért vinné oda valaki a befektetését vagy a pénzét? Egyetlenegy esetben viheti oda: ha ez a vagyon fialtatható, a nyeresége kiszervezhető, vagy ha valamilyen furmányos úton onnan a vagyon kimenthető. Más értelme nincs annak, hogy valaki ott befektetőként megjelenjen.

Összefoglalva tehát: ez a konstrukció nem teremt új forrást a kutatáshoz, semmi újat nem hoz gazdasági vagy piaci fronton, a vagyonkimentés gyanúját erősen felveti, és ha mindezt összeadjuk azokkal az európai hírekkel, amelyek szerint százmilliárdos nagyságrendben érkezhet uniós forrás kutatás-fejlesztésre, innovációra, kimondottan erre a területre, akkor talán érthetővé válik az is, hogy a kormány miért kívánja rátenni a kezét erre az egész szférára, miért kíván beszántani egy olyan szcénát, amihez adott esetben semmi köze nem lenne, nem lehetne, hiszen a kutatói szabadságba nem nyúlhatna bele. A közalkalmazotti státusz elvétele egyértelműen jelzés errefelé, hogy a kormány elindult ezen a tilos ösvényen. Még egyszer mondom: azokat is megpróbálom megvédeni önöktől, akikkel nagyon sok kérdésben vitám van, akikkel nagyon sok mindenben nem értek egyet, de nem ez az ősbolsevik módszer a módja annak, hogy piaci folyamatokat, kulturális folyamatokat javítsanak, modernizáljanak. A XXI. században megengedhetetlen az, amire készülnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen. Jó napot! Folytatjuk munkánkat, méghozzá Varga-Damm Andrea képviselő asszony folytatja a Jobbik vezérszónoklatát. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedje meg, államtitkár úr, hogy már előre jelezzem, hogy szavaim nem önhöz fognak szólni. Különösen azért nem, mert meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat nem az Igazságügyi Minisztériumban készült, és az is meggyőződésem, hogy az Igazságügyi Minisztérium egyetlen tisztviselőjének ehhez a törvényhez még ötletszinten sincs köze. Annak is örülök, hogy mindössze már csak négy képviselő maradt a Fidesz soraiból a padok közt, és ők is biztosan meggyőződnek arról szavaimból, hogy nekik sem szólnak szavaim. Mégis el kell mondani azt, ami e mögött a törvényjavaslat mögött van. Mindannyian tudjuk, megéltük, akik itt vagyunk, azt hiszem, korunk alapján el is mondhatjuk, átéltük a rendszerváltás utáni rablóprivatizáció viszonyait, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy akkor, majd az azt követő években, egészen 2000-ig micsoda pazarló módon herdálták el azt az állami vagyont, amely az azelőtti időszak alatt jött létre. Pontosan tudjuk azt, hogy ebből az elherdált állami vagyonból milyen sok jókor jó helyen lévő embert béleltek ki igen komoly vagyonokkal, majd pedig, bármennyire is tudom, hogy fideszes és KDNP-s képviselőtársaimnak nem tetszik, az elmúlt kilenc év alatt ezermilliárd forintos vagyonkimentés történt, a közpénzből különböző csatornákon lecsapolt vagyonelemek és uniós támogatásokból elcsalt pénzek landoltak valahol valamilyen vagyon megtestesülésében.

Két évvel ezelőtt magam mondtam a közösségemnek, hogy el fog jönni az a pillanat, különösen miután a polgári törvénykönyvet elfogadták, hogy majd megjelenik a családi vagyonok elrejtésére szolgáló alapítványok létrehozatalának lehetősége. Elérkezett. Nem tudtam, miért húzódik a tavaszi ülésszak kezdete, aztán amikor megláttam február 12-én ezt a törvényjavaslatot, akkor már tudtam, hogy azért, mert még a háttéralkuk zajlottak.

Mindenkinek, aki ebben a Házban képviselő, van annyi élettapasztalata, hogy pontosan tisztában van azzal, hogy ezt a törvényjavaslatot miért kellett benyújtani. Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy a lopott vagyon legalizálásáról van szó. Számtalanszor kérdeztek tőlem választópolgárok, kollégáim bizonyos kérdéseket. Olyan nagyságrendű vagyon halmozódott fel a kormányfő és körei körül, amely vagyont rendkívül nehéz kezelni, rendkívül nehéz eldugni és rendkívül nehéz megóvni a spekulánsoktól, ezt mindannyian tudjuk. Megkérdezték tőlem többször is, hogy mi lesz akkor, amikor valamelyik stróman meghal, hiszen az öröklés szabályai bizony akár olyan helyzetet is teremthetnek, hogy a valódi vagyontulajdonos elveszti a vagyonát.

Aztán megkérdezték tőlem, hogy a külföldön elrejtett vagyont nem látjae ott senki. Válaszoltam: dehogynem látják, az ottani hatóságok pontosan látják, ezért vagyunk teljes mértékben kiszolgáltatva mindazon országoknak, ahol ezek a vagyonok landoltak, ahol ezeket a vagyonokat kezelik; na, ez a nemzetbiztonsági kockázat.

Aztán megkérdezték már páran tőlem, hogy mi lesz akkor, ha egyszer bukás lesz. Általában akkor, miután láttuk a különböző észak-afrikai országok diktátorainak bukását, hirtelen mindegyiknek a külföldi vagyona zárolásra került; ezt is valaki el akarja kerülni. A legjobb eszköz az az intézmény, amely ebből a jogszabályból látszik.

Merthogy milyen előnyök vannak ezzel?

(14.10)

Ahogy a katolikus egyházban a cölibátust azért vezették be, hogy az egyházi vagyon szétaprózódását megakadályozzák, úgy ez a jogszabály is arra való, hogy a lopott és felhalmozott vagyon szétaprózódását megakadályozzák. De az is benne van ebben, hogy végre esetleg meg akarnak szabadulni jó pár strómantól, mert esetleg már kellemetlenek, mert hiszen a rengeteg vagyon más nevén van. Meg valóban, azt is eredményezheti, hogy ha ebbe az alapítványba beterel külföldön lévő vagyont, akkor azt már nem tudják elvenni, mert egy magyar alapítványé, nem azoké az embereké, akik a közt fosztogatták. Tudom, hogy nagyon keményen hangzanak a szavaim, de remélem, hogy én még életemben megérem azt, amikor megismerjük ezeket a vagyonelemeket. De tulajdonképpen bizonyos fokig nyugodt is vagyok, mert látni fogjuk majd, hogy amikor ezekben az alapítványokban megjelennek a vagyonelemek, legalább látni fogjuk, hogy hová került a lopott vagyon, miben testesül meg, milyen vagyont és hol halmoztak fel. Ez egy kétélű fegyver.

Az is igaz, hogy a családok feketebárányai nem járnak jól, mert ezekből az alapítványokból apanázsokat szoktak kapni, és az alapítványok alapítói, ha meghalnak, akkor nem történik öröklés, csak kiderül, hogy ki esett ki a pikszisből, és ki jön be a következő vagyonkezelő pikszisébe. Hosszú távon, meg kell hogy mondjam, ennek a körnek egyetlen családtagja helyében nem lennék nyugodt, mert bár óriási vagyonokról van szó és még az ükunokák is jól fognak élni, de mégis azt gondolom, hogy alapvetően ez egy pillanatnyi érdek lehet, ami ma van, de hosszú távon lehet, hogy nem is járnak annyira jól.

Jogászként természetesen az lenne tőlem elvárható, hogy ennek a javaslatnak a jogi elemzését végezzem el, de teljesen mindegy, hogy jogi értelemben ebben a jogszabályjavaslatban mi szerepel, érdektelen. Egyébiránt, ha összehasonlítjuk ezt a létrehozandó családi vagyonkezelő alapítvány létrehozataláról szóló indítványt, megnézhetjük azt, hogy a nemzetközi térben ezek miként vannak szabályozva. Elképesztő az a rugalmasság, amit a jogszabály indoklásában is látunk, az a szabad kéz, amit a vagyonkezelőknek engednek, ahhoz képest, ami például Németországban vagy az Egyesült Államokban szabályozott. Tulajdonképpen, ha belegondolok, mindössze annyit kellett volna tenni, hogy az első és a második szakaszt leírják, és a harmadik szakasz arról szól, hogy mindenki, aki ebben részt vesz, teljesen mindegy, mit csinál, mert egyébként körülbelül erről szól a törvényjavaslat; de persze valószínűleg annak, aki ezt kitalálta, annak kellett ez a rugalmasság.

Amikor a polgári törvénykönyv hatályba lépett, megismertük a tartalmát, és ezt a bizonyos trustot, a bizalmi vagyonkezelést bevezették, akkor az első gondolatom az volt, hogy most meglátjuk, hogy jó lesze ez valakiknek, mert hiszen egyébként annak is lett volna értelme, csak arra is rá kellett jönnünk, hogy a magyar ember bizalmatlan. Ki lenne az, aki ekkora vagyont odaad egy teljesen kívülálló embernek kezelésre? Hát, nem sok. Ezért volt szükség ennek a szabálynak az előterjesztésére és ennek az intézménynek a megteremtésére.

Most ezen felszólalásomat befejezem, hiszen nem sok időm van már hátra, viszont fogok még a normál időkeretben gombot nyomni, és folytatni fogom e gondolataimat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának vezérszónoka Aradszki András képviselő úr. Parancsoljon!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, a vagyonkezelő alapítványokról szóló T/4513. számú törvényjavaslat egy hiánypótlást hajt végre, egy hiánypótló javaslat, ugyanis az 1990es rendszerváltás óta egy olyan intézményrendszerre tesz először javaslatot, amely biztosítja azt, hogy a felhalmozott vagyon továbbélését, valamint mindenféle kezelését  itt a magánjellegű, magáncélú vagyonkezelő alapítványokról beszélek , ezenkívül a közérdekű alapítványoknál egy rugalmasabb vagyonkezelési rendszert hozzon létre. Miért van erre alapvetően szükség? Azt lehet érzékelni, hogy 1990 óta, ha nézzük, most 2019et írunk, tehát 29 év elteltével generációváltás van a magyar gazdaságban. Ez a generációváltás nem mindig megy zökkenőmentesen, nem mindig sikerül a gazdálkodási tevékenységet folytatóknak olyan utódokat, olyan utódlást biztosítani, amelynek értelmében az a felhalmozódott vagyon, a munkával, gazdálkodással megszerzett vagyon jó kezekbe kerüljön, és ezáltal, a jó kezekbe kerülés által továbbra is biztosítsa a folyamatos gazdálkodást, továbbra is képes legyen biztosítani, hogy az ott dolgozóknak és családjaiknak megfelelő munkát, megfelelő megélhetést biztosítson. Ilyen szempontból azt gondolom, ennek a generációváltásnak a zökkenőmentes véghezviteléhez szükséges ennek a speciális alapítványi formának a jogi szabályozása, illetve létesítésének lehetővé tétele.

El kell oszlatnom azt a félelmet, ami több előttem hozzászóló ellenzéki képviselőtől elhangzott, hogy ez egy vagyonkimentési eszköz. A vagyonkezelő, azaz a vagyonkezelést végző alapítvány nem lesz tulajdonosa az adott vagyontárgynak, amit az alapító vagyonkezelés céljára átad az alapítványnak. A konkrétan vagyonkezelt alapítványoknak a tulajdonosa az az örökös, az a tulajdonos, aki a cégnyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, a bankszámla tulajdonosaként szerepel. Tehát úgy gondolom, az a félelem, hogy ez egy vagyonkimentés, erről nem lehet beszélni, mert ebben az esetben tulajdonváltás nincs, csak azt a generációváltást szolgálja ennek az alapítványnak a használata, illetve igénybevétele, hogy ha olyan örököse van ennek a vagyonnak, aki nem tud vagy nem akar foglalkozni a vagyon továbbvitelével, további operatív igazgatásával, irányításával, azaz a gazdálkodással, ezt rábízza egy vagyonkezelő alapítványra, amely tekintetében ő mint az eszköz tulajdonosa, a vagyontárgy tulajdonosa, kellő mértékben be tud avatkozni, ha úgy látja, hogy a vagyonkezelő rosszul látja el a feladatát.

Ez a vagyonkezelő alapítványokról szóló előterjesztés pontosan a minimumvagyon megállapításával is  600 millió forint értékű vagyont kell legalább rendelkezésre bocsátani vagyonkezelés céljából a vagyonkezelő alapítvány számára  mutatja, hogy az úgynevezett közepes vagy egy kicsivel nagyobb családi vállalkozások, gazdálkodó szervezetek számára is megvan az a lehetőség, hogy vagyonkezelő alapítványokon keresztül biztosítsák a gazdaság működésének folyamatosságát. Ez minden bizonnyal pozitív hatású lesz a gazdasági növekedésre is, mert egy egyben maradó, jól kezelt vagyontömeg esetében a vagyontömeggel kapcsolatos üzleti tranzakciók nagyobb bizalmat, nagyobb hitelességet tudnak biztosítani a befektetők számára, mert az élet nem áll meg azzal, hogy valamelyik vagyontárgy a vagyonkezelő alapítványba kerül, annak a működtetése, hasznosítása a szokásos ügymenet szerint megy, és ehhez mindenféleképpen jó eszköz a vagyonkezelő alapítvány megalapítása.

Számos hasonló intézmény van az úgymond fejlett nyugati jogrendszerekben. Osztrák, német, svájci, liechtensteini és holland alapítványi szabályozást vizsgált meg az előterjesztés, abból merít tulajdonképpen, amikor egyébként a Ptk. szabályaira épülő alapítványi struktúra keretei közé beemeli a vagyonkezelői alapítványt. Úgy gondolom, fontos döntés a magyar gazdaság jövője szempontjából, hogy ez a fajta vagyonkezelési lehetőség megteremtődik. Azt is kell mondanom, hogy a vagyonkezelő abban érdekelt, hogy a kezelésére bízott vagyon ne csökkenjen, mert ha a minimum 600 millió forint alá csökken ennek az értéke, akkor önmagában véve helyből úgymond megszűnik a vagyonkezelő alapítvány, nem jogosult annál kisebb vagyont kezelni. Ennek a szabályozása megtörtént az előterjesztésben, és ennek az alkalmazhatósága is, úgy látszik, hogy sikeresen fog működni.

(14.20)

Azt hozzá kell tennem, hogy ez azért pozitív ebből a szempontból, mert maga a vagyonkezelő érdekelt abban, hogy a vagyon ne csökkenjen, érdekelt abban, hogy a vagyon növekedjen. Nyilvánvalóan az alapítványnak a működtetésből származó jövedelme biztosított lesz, ezért is érdekelt ebben. Volt olyan példa is közvetlen ismereteim szerint, hogy egy vagyonkezelő alapítvány részére biztosított vagyonkezelési jogot egy jelentős értékű cég tekintetében a cég tulajdonosi köre; az látszott, hogy ez a jelentős cég csőd- vagy felszámolási eljárásra kerül, és mindent elkövetett a vagyonkezelő azért, hogy ez ne következzen be. Akár vagyontárgyak átcsoportosításával is biztosította ennek a jelentős mértékű cégnek a továbbműködését azért, hogy ne csökkenjen 600 millió vagy adott összeg alá a kezelt vagyon értéke, és ne szűnjön meg a maga tevékenysége.

Ez abból a szempontból is fontos, mert ez egyfajta hitelezővédelmi arculatot is ad a vagyonkezelő alapítványok működésének. Ebből következően a gazdaság további versenyképességét is segít majd fenntartani a vagyonkezelő alapítványok működtetése.

Hangsúlyozom még egyszer, hogy az előttünk levő törvényjavaslat nem azokat a félelmeket igazolja, amelyek itt az előbb elhangzottak, hogy ez a vagyonkimentésnek az eszköze, sőt pont ellenkezőleg, a vagyonmegtartást, a vagyonkezelés világosabbá tételét szolgálja, és biztosítja a jövőben azt is, hogy az így felhalmozott vagyonok különböző generációváltásból származó nehézségeket túléljenek, továbbra is a magyar gazdaságot, a magyar nemzeti össztermék növelését tudják szolgálni.

Úgy gondolom, hogy ezzel a céllal és az e célhoz rendelt eszközökkel egyet lehet érteni, ezért az előttünk levő törvényjavaslatot támogatni tudjuk. Talán egy olyan módosítási vagy meggondolásra méltó indítványt tudok tenni, hogy a vagyonkezelt vagyontárgy felszámolása vagy csődeljárása esetén a vagyonkezelésben részt vevők, tehát a kuratóriumi tagok, illetve a vagyonellenőr ne vehessen részt vevőként a felszámolt vagyon felszámolás során történő értékesítésében, mert ez valóban egy olyanfajta, legalábbis összeférhetetlenségi érzést kelt bennem, amit érdemes végiggondolni.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a jogszabály korszakalkotó, új irányt tud adni a magyar gazdaság stabilitásának, biztosítékot tud adni, helyesebben, és további jogszabályi módosítások természetesen szükségesek, amelyek a nyilvántartásba vétellel és egyéb összeférhetetlenségi szabályokkal érintettek, de gondolom, ezt az igazságügyi tárca előkészíti, és amit kell, a parlament elé terjeszt, ami meg, ha kormányhatáskörben van, azt a kormány elé fogja terjeszteni.

Úgy gondolom, még egyszer megerősítve az előzőeket, hogy egyetértve az előterjesztéssel, ez egy nagyon fontos jogszabály, jó célokat szolgál, és biztonságot ad a magyar gazdaság jövőjének is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, az MSZP vezérszónoka a következő. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném kezdeni az e héten lezajlott Mentelmi bizottság ülésén elhangzottakkal (Dr. Aradszki András: „Folytani”.), ahol arról volt szó, hogy az MTVA-székházban a parlamenti képviselők, Varju László, én, Szél Bernadett és Hadházy Ákos kezdeményeztük, hogy vizsgálja meg, hogy sérülte a mentelmi jogunk. Ezzel kapcsolatban Hargitai képviselő úr kioktatott bennünket, hogy mire is vonatkozik a mentelmi jog a képviselőkkel kapcsolatban. Az egyik, amire felhívta a figyelmünket, hogy pontosan arra, hogy ami itt, a plenáris ülésen elhangzik, ha nem leszünk képviselők, sem lesznek a képviselők felelősségre vonhatóak, bármit mondanak az üléstermen belül.Akkor én mondhatom, mivelhogy nem tudnak felelősségre vonni: önök közönséges bűnözők. Ez a törvény is bizonyítja, hogy bűnözők. Képviselő úr, mondjon már néhány példát arra, hogy milyen generációváltásról és milyen vagyonról, melyik cégcsoport vagyonáról beszélnek! Néhány példát mondjon már, ahol az öröklés veszélybe került és a vagyon felhalmozódása veszélybe került, hogy utána ki legyen az örökös, és hogyan működjön tovább a cég! Mert én mesélhetnék arról, hogy mondjuk, Hajdú-Bihar megyében hogyan tettek tönkre jól működő cégeket, amikor megjelentek a táskás emberek, a Fidesz-KDNP táskás emberei, megzsarolták a cégeket, hogy ha iksz-ipszilon összegért nem adják át azonnal X. Y. fideszes vállalkozónak a céget, hogyan fogják tönkretenni. Pontosan az elmúlt év végén három ilyen cégről is beszélhetünk. El kell menni Hajdú-Bihar megyébe, ott mindenki ismeri a történeteket. Ha véletlenül a vezető azt mondta, hogy ellenáll a táskás embernek, akkor rászabadították a pénzügyőrséget, az APEH-ot, mindenki ment, és végül az lett a vége, hogy még olcsóbban tudták megszerezni, mert kivéreztették a céget. De évek óta zajlik ez, jó néhány példával tudnám… (Jelzésre:) Hiába rázza a fejét, államtitkár úr, szerintem minden megyéből tudunk ilyen példákat hozni. De amúgy ennek a vagyonkimentésnek egyik legjobb példája Matolcsy György Nemzeti Bankja, aki az elmúlt évek során több mint 270 milliárd forintot vitt ki az alapítványaiba.

Ha csak két szóval vagy egy mondattal lehetne ezt a törvényt értelmezni, akkor azt mondhatjuk, ezt jobbikos képviselőtársam is elmondta: fideszes politikusok pénzlopásának legalizálása pénzmosással. Ez az egész erről szól! (Kormánypárti közbeszólásra:) Hát, önök hozták létre a törvényt, mindjárt felolvasom, képviselő úr, hogy hogyan! Mondják azt, hogy hiánypótló, Bajkai képviselő úr azt mondta, hogy felmerült az igénye a vagyonkezelésnek, és nagyon gyorsan cselekedni kellett. Mondja az a képviselő, akinek segítségével, mondjuk, most az Elios-ügy miatt 13 milliárd forintot kellett volna az EU-nak visszafizetni, de inkább eldöntöttük, hogy majd az adófizetők, a magyar adófizetők pont arra valók, hogy majd ők kifizetik ezt a lopást. Amúgy meg Bajkai képviselő úr a cégén keresztül, az ügyvédi irodáján keresztül asszisztált ehhez, ráadásul a cége is több milliárd forinttal károsította meg a magyar családokat.

Az ember azt gondolná, hogy nem tudnak már újabb és újabb olyan törvényeket idehozni a parlament elé, ami majd legalizálni fogja azt a nagymértékű pénzlopást, amit az elmúlt években elkövettek, de úgy látszik, hogy még mindig tudnak ötletekkel előállni, tudnak újabb ötleteket hozni és lényegében törvényesíteni az elmúlt évek lopásait.

Egy ilyen alapítvány lehetőséget teremt arra, hogy a különböző állami támogatásokat meg lehessen szerezni. Példaként a taotámogatásokat kell kiemelni. Ez a jogi konstrukció lehetőséget biztosít arra, hogy az A kft. a taoszabályokon keresztül a B sportszervezeteknek juttassa a sporttámogatásra fordítható taopénzeket. Ezek után A kft. létrehoz egy sporttevékenység támogatására szolgáló vagyonkezelő alapítványt. B sportszervezet ezek után az A kft. vagyonkezelő alapítvány tulajdonába adja a taotámogatásokat a bizalmi vagyonkezelés intézményén keresztül. Az alapítvány fölött az A kft. teljes jogokat gyakorolhat, a bizalmi vagyonkezelő szerződés miatt a B sportszervezőtől visszakapott taotámogatást akár tőzsdei műveletekre is fordíthatja azzal, hogy a vagyont a sportszervezet javára kell kezelni. Igaz, a sportszervezet ezért díjat kell hogy fizessen.

A helyzetet az teszi még ennél is felháborítóbbá, ha már az alapításkori 600 millió forintos tőkeminimumot is bizalmi vagyonkezeléssel juttatják az alapítványnak. Ekkor ugyanis a kft. megteheti azt, hogy a bizalmi vagyonkezelésről szóló szerződésben egy olyan feltételt ad a vagyon visszafizetésére, amely feltétel a bejegyzést követő hetekben bekövetkezik. Ebben az esetben akár a bejegyzést követő napon is visszaveheti a kft. az alapítványba betett pénzt, majd ezek után három éve van arra, hogy az alapítvány vagyonát 600 millió forintra emelje. Ez pedig a korábban ismertetett konstrukció alapján gond nélkül megvalósítható.

(14.30)

Ez a törvény lehetőséget ad az adóelkerülés, az adóoptimalizálás több formájára, például az öröklés, ajándékozás esetén az esetleges terhek kikerülésére. Továbbá  tekintettel az alapítványi jellegre  megnyílik az adó 1 százaléka felajánlásának lehetősége is, amely így akár az alapítványtól a kuratórium tagjának juttatott fizetés esetén is fennáll. Így az alapító az alapítványtól szerzett jövedelmének egyik részét az alapítvány számára visszajuttathatja.

A taopénzeket a sportszervezetek bizalmi vagyonkezelésbe adhatják olyan alapítványoknak, amelyek sporttevékenység támogatására jöttek létre. Ez esetben ezek az alapítványok a taopénzeket bár kötelesek a sportszervezetek érdekében kezelni, ennek ellenére azt szabadon kezelhetik, abból hasznot hajthatnak, profitot termelhetnek. Mindig elmondjuk, hogy a taopénzek, amit kapnak a sportszervezetek, az közpénz, az adófizetők pénze, hiába mondják azt, hogy próbálták éveken keresztül azt bizonygatni kormánypárti politikusok, hogy ez nem közpénz, nem az, amit az államnak be kellene adóforintként fizetni. Így gyakorlatilag ez a konstrukció lehetőséget ad arra, hogy a taopénzek visszakerüljenek a gazdasági életbe.

Fontos kiemelni, nem tiltja semmi azt, hogy a legnagyobb taotámogatást juttató cégek alapítványokat hozzanak létre, így gyakorlatilag a taopénzeket maguknak juttassák vissza. Így például egy kft. a saját maga által adott taotámogatást egy sportszervezet támogatásával vissza tudja játszani a saját alapítványához, amely alapítványt teljes egészében kontrollálni tud.

Ahogyan az előző pontból is kiderül, a vagyonkezelő alapítvány gyakorlatilag üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytathat, elsősorban a bizalmi vagyonkezelés lehetőségén keresztül. Ez utóbbi szerződéses konstrukció olyan szinten tágítja ki a gazdasági lehetőségét az alapítványnak, hogy akár azt is mondhatnánk, hogy elsődlegesen gazdasági tevékenységet végez egy alapítvány.

Az alapítvány gazdasági tevékenysége több szempontból is problémás. Egyrészt nem vonatkoznak rá a gazdasági társaságokra vonatkozó garanciális szabályok. A felelősségére a jogi személy fő szabálya az irányadó, amely nem képes megfelelően kezelni a vagyonkezelő alapítvány megnövekedett gazdasági tevékenységét, így a hitelezői érdekek nagyban sérülhetnek. Továbbá maga a javaslat is elismeri indoklásában, hogy az alapítványnak a fő szabályok alapján nincs olyan külső szerve, amely az alapítvány vagyonának felhasználását célszerűségi szempontból ellenőrizni tudja, vagy a vagyonkezelés törvényessége érdekében eljárást kezdeményezhet akkor, ha a kuratórium gyakorolja az alapítói jogokat. Ennek érdekében a javaslat ugyan létrehoz egy vagyonellenőri tisztséget, de tekintettel arra, hogy ennek a személyéről maga az alapítvány dönt, így a vagyonellenőr elfogultsága kétségtelenül megvalósulhat akkor, ha a kuratórium ezt kívánja. Ez pedig tovább rontja a hitelezők helyzetét, a vagyon könnyen külföldre, offshore cégekhez vándorolhat, eltűnhet. Lényegében itt van az, hogy megtörténik a pénzmosás.

Az alapítvány megszűnése esetén is érdekes rendelkezéseket tartalmaz a javaslat. Ezen szabályok alapján ugyanis az alapítvány megszűnik, ha 600 millió forint alá csökken a vagyona, és ez az állapot három éven keresztül folyamatosan fennáll. Ezt a javaslat a lehetetlenülés egy eseteként szabályozza. Ez a hároméves határidő rendkívül hosszú, az alapítvány számára rugalmasságot biztosít a gazdasági tevékenység folytatására, hiszen a vagyonát egy beruházás vagy tőkepiaci manőver miatt 600 millió alá csökkentheti akár évekig is.

A lehetetlenülés esetenként való szabályozás is kérdéseket vet fel, hiszen a Ptk. szabályai alapján lehetetlenülés esetén az alapítványnak lehetősége van arra, hogy a célját az eddigiektől eltérően határozza meg és hogy az alapító okiratát módosítsa. Ez a lehetőség a vagyonkezelő alapítvány esetén is adottnak látszik. Úgy látszik  ezt a kis pikírt megjegyzést engedjék még meg , hogy maguknál bekattant ez a három év, most itt a vagyonkezelő alapítványoknál is meg a túlóratörvénynél is, amikor azt mondták, hogy a 400 óra túlóra ellentételezését elegendő lesz majd három éven belül valamikor megkapnia a munkavállalónak.

Mondták kormánypárti politikusok, meg államtitkár úr is kérte az ellenzéket, hogy ez egy hiánypótló javaslat, pont időszerű volt, hogy a parlament plenáris ülésére kerüljön, és kérik, hogy támogassa az ellenzék. Én azt gondolom, nemhogy módosításokat nem kell ehhez a törvényjavaslathoz beadni, hanem egyszerűen ezt le kell venni, képviselő urak, államtitkár úr, ilyen törvény a magyar parlament elé nem kerülhet be. Be sem lett volna szabad ide hozni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Völner Pál: Itt van!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju László képviselő úr, a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportjának vezérszónoka, parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a lehetőséget, bár nem túl örömteli, hogy egy ilyen témáról kell itt beszélnünk, és a véleményem elmondásával szeretném alátámasztani azt, hogy igazából mi zajlik itt. De szeretnék egy más megvilágítást is adni a történetnek, mert nem akarom ismételni azt, amit képviselőtársaim itt már említettek, hanem nézzünk akkor további érveket, nem azzal a szándékkal, hogy ez önöket különösebben meghatná, de örülök annak, ha figyelemmel követnek bennünket a nyilvánosságban, és egyre több ember szembesüljön azzal a helyzettel, hogy a Fidesz-kormány kiket is képvisel igazából, kiknek az érdekeit szolgálja és milyen jogszabályokat terjeszt itt be. Gondolják, hogy a ciklus elején ezt még le lehet nyelni, vagy le lehet nyomni az emberek torkán. Miközben sok tekintetben, én ezt nem is vitatom, hogy vannak olyan vagyonok, amelynek az ilyetén való működtetésére önök érdemben keresletet találnak. Tehát ilyen alapítványból lesz is valamennyi, nem tudjuk még, hogy mennyi, de biztosan lesz. De most előbb nézzük azt, hadd kezdjem azzal, hogy azzal értek egyet, hogy ez egy hiánypótló történet, hogy itt képviselőtársam utolsó gondolatához csatlakozzam. Ez teljesen így van, ez, amit ide beterjesztettek, egy olyan különleges jogszabály, egyébként nem létezik ilyen megoldás, amit önök itt előterjesztettek. Államtitkár úr ingatja a fejét, hogy ilyen nincs, de azt gondolom, hogy az a megoldás kicsit előremenve is, az a megfejtés, hogy egy alapítványt tevő nem marad elidegenítve az alapítványtól, hanem egyébként utána részese marad és ő ott tevékenykedni tud az alapítványban, azt gondolom, hogy ez mindenképpen példa nélküli, legalábbis Magyarországon példa nélküli, és ilyen értelemben, azt hiszem, nekem van igazam.

Amit beterjesztettek, abból újra elmondani, hogy mekkora tőkével hoznak létre alapítványt, milyen személyi feltételekkel, milyen alapítással, ezt nem szeretném megismételni, mert azt gondolom, hogy felesleges. Egy dologra mindenképpen azért itt csatlakoznék, hogy azt még nem tudjuk, hogy az adózási körülményei milyenek lesznek ennek az alapítványnak, mert könnyen lehet, hogy az eddig általunk megismert kedvezményeken túl még az adózásban is egyszer csak megjelenik egy paragrafus majd az adótörvényeknél, hogy a vagyonkezelő alapítványoknak milyen kedvezményei vannak, milyen lehetőségei vannak. Tehát ez a trükk még, azt hiszem, visszavan.

De mindenesetre az nagyon világos, hogy önök egy szót nagyon kerülnek, nem merte egyikük sem kiejteni a szájukon, sem a képviselők, sem a Fidesz, sem a KDNP vezérszónokai, sem államtitkár úr, hogy mindez a családi vagyonokról szól. A „családi” szót úgy kerülik, mint macska a forró kását, ezt nem szabad kiejteni, mert akkor túl könnyű lenne beazonosítani azt, amit egyébként valóban nemzetközi vonatkozásában a német területről vesznek át mint gyakorlatot. Csak apró különbség van, hogy ott nem állami támogatásból hozzák ezeket létre, hanem valóságos, létező magánvagyonoknak a működtetésére, ahol kifejezetten azzal foglalkoznak, hogy igen, legyen meg a lehetőség arra, hogy a családi magánvagyonok generációkon történő átörökítése, megóvása megtörténhessen.

(14.40)

Akkor nézzük meg, hogy kiket érinthet ez, kikről beszélünk, mert a 600 millió forintos alaptőke vagy kezdőtőke még csak kezdet, egyáltalán milyen lehetőségről van szó, kiknek segíthet ez a törvény. Először kezdjük inkább a Központi Statisztikai Hivatal adatainál, és nézzük meg onnét, hogy a felső tízezerbe kerülni, vagy inkább úgy mondom, hogy a felső 10 százalékba Magyarországon bekerülni már évi 5-6 millió forintos jövedelemmel is lehet. A gazdasági elit 15-16 millió forint körül jár. Ez azt jelenti, hogy róluk még nem beszélünk, mert nekik ehhez az alapítványhoz semmi közük nincs. Ezek után következik az a lényegében 1000-1500 fő, akik évi 300 millió forintot meg tudnak takarítani. Most már ott járunk, hogy lassan elkezdhetjük nevesíteni, mert ez már nem lesz olyan nagyon nehéz (Dr. Völner Pál: Gyurcsány Ferenc!) az önök elmúlt 8-9 éve működése alapján, hogy kik azok az érintettek, akik ebbe beletartoznak, akiket még folyamatosan most is segítenek.

Az az érvelés, arra is szeretnék egy gondolattal kitérni, hogy a generációváltás most következik be ezeknél a vállalkozóknál. Tisztelettel jelzem, az önök érvelése nem igaz. A generációváltás már tíz éve zajlik. Itt most más okok miatt lettek érzékenyek arra, hogy ezt figyelembe vegyék. Nagyon egyszerű a tétel, akár még az önök gondolatait is figyelembe venni. 1990-ben egy 35-40 éves, vállalkozásra igazából lehetőséget kapott új vezető a vállalkozását elindítva rá húsz évre abba a nyugdíjkorba került, amikor valakinek át kell adnia a társaságot, tehát tíz évvel ezelőtt. Tehát már akkor elindult ez a folyamat, így ez az érvük nem igaz. Itt most lett hirtelen fontos az, hogy hogyan lehet Magyarországon legalizálni azt a vagyont, ami az elmúlt tíz év alatt megjelent, most már 5000 milliárd forintos megtakarításnál járnak egyébként azok, akikről beszélünk. Ezt a vagyont kell valamilyen módon megoldani úgy, hogy ne kelljen ahhoz elköltözni Magyarországról, hogy kicsit is élvezni lehessen ennek hasznát, hogy mégiscsak Magyarországon maradjanak.

Tehát ebből az következik, hogy miközben a tegnapi napon a Corvinus Alapítvány tételéhez kötődően önök, mondhatnám, folytatnak egyféle szemfényvesztést, addig fű alatt viszont a vagyonkezelő alapítványokkal el akarják intézni azt, mondjuk ki egyszerűen, hogy mind Mészárosnak, mind Garancsinak, mind Simicskának, meg mindenkinek, aki ebben a történetben a maguk fejében benne van, ennek a néhány embernek, ezer embernek a családi megoldására sor kerülhessen. Éppen ezért, mielőtt a törvény részleteibe belemennék, egyértelművé szeretném tenni, hogy ezt a törvényt természetesen nem támogatjuk. Nem elég őszinte ahhoz ez az előterjesztés, hogy ezt meg lehessen tenni. Bizonyos értelemben még azt is mondhatnám, hogy az Orbán-rendszer bukásának beismeréseként is kezelhetem, mert ez az utolsó fázisa annak, hogy az elmúlt tíz évben eltüntetett vagyonokat vagy ilyen értelemben megszerzett vagyonokat legalizálják, és azt gondolják, hogy egy NER-rendszer leváltása után ezekkel önöknek már különösebben nem kell bajlódniuk, támadhatatlanokká válnak. De azt hiszem, hogy önök túl optimisták.

Nézzük azonban, hogy e törvényben mi az, ami egyértelművé teszi ezt! Egyik oldalról az a szabályozás, hogy ezt a polgári törvénykönyvön kívül emelik és külön törvényt alkotnak erről, ez önmagában is, azt gondolom, újdonság. De meglehetősen aggasztó az a megoldás, amit az államtitkár úrnak már az előbb említettem, hogy korlátlan összefonódást tesz lehetővé az alapítvány ügyében az 5. §, amely szerint az alapítói jogokat a kuratórium is gyakorolhatja. Ebben az esetben a kuratórium választhatja meg a felügyelőbizottság tagjait. Ilyen a világon nincs! Önmagát fogja ellenőrizni, engem fog ellenőrizni az, akit én kineveztem. Drága uraim, hogyan képzelik ezt a történetet?! Ez igazán a csókosok összefonódása, és ebben az értelemben viszonylag könnyű lejátszani azt a történetet, hogy valóban megmaradjon az öröklésen túl meglévő lehetőséggel az önök, illetve az alapítók hatáskörében.

Amikor az előbb részletesen említettem, hogy kiket érinthet ez, és azt mondtam, hogy még a 10 százalékát sem a magyar állampolgároknak, akkor hangsúlyozni akartam azt is, hogy a 90 százalékot meg biztosan nem, de a 10-ből is csak összesen ezt az 1500 embert, az összes többit nem. De ki az az összes többi? Az az összes többi, akik részére ilyen alapítványi vagyonjuttatás helyett inkább egy rabszolgatörvényt akasztottak a nyakukba. Tőlük azt kérik, azt várják el, mert nem kérik, jogszabályt hoztak arról, és követelik, hogy éjt nappallá téve dolgozzanak. Mondom ezt egyébként tíz évig bányában dolgozó emberként azoknak az embereknek a nevében, akik munkásként mindennap a fizikai erejüket viszik a vásárra. Ezeknek az embereknek semmi közük nem lesz az ilyen alapítványokhoz. Ellenben ahhoz a törvényhez, amit önök itt meghoztak, ahhoz pedig az marad nekik. Mindegy, hogy egyébként ma valaki a Suzuki vagy bármely más autógyár szalagsorán dolgozik, mindegy, hogy földeken dolgoztatjáke őket, épp ezért nekünk hazafias kötelességünk az, hogy értük szót emeljünk. És ha önök csak az 1000-1500 ember érdekében hoznak törvényt, akkor ugyanolyan bűnt követnek el, mint amikor ezekkel az emberekkel szemben ezt a 400 órás túlórát lehetővé tették a cégek számára. Nem rabszolgák, hanem mi szabad európai magyarok vagyunk. Maguk pedig ennek a totális ellenkezőjét képviselik.

Itt vannak hárman a teljes Fidesz-frakcióból, önök fogják elvinni azt a balhét, ami ezzel kapcsolatos. Bízom benne, hogy mindazok a hozzászólások, amelyek elhangzanak, eljutnak a nyilvánossághoz, bár tévéközvetítés nincs, arra nem futja ennek a Háznak mindenféle őrséggel ellentétben. Kövér László elnök úr nem képes megoldani azt, hogy abban a köztévében, amelyben 90 milliárd forintot költenek el, legalább azok az emberek szembesülhessenek azzal, hogy önök milyen jogszabályt terjesztettek be a mai napon.

Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Ház, ezt a törvénytervezetet a rabszolgatörvénnyel együtt vonják vissza, akkor teszik a legjobbat Magyarországnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az LMP vezérszónoka következik. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szégyen, hogy a magyar kormány egy ilyen törvényjavaslatot idehoz az Országgyűlés asztalára. Ha a törvényjavaslatot megnézzük, itt nem a törvényjavaslat részletei érdekesek, hanem a törvényjavaslat célja. Ha megnézzük, egyértelmű, hogy e törvényjavaslatnak kettős célja van; az egyik célja, hogy a gazdagokat még kedvezőbb helyzetbe hozza, a vagyonosokat, a másik célja pedig az, hogy bizonyos közfeladatokat ellátó intézményeket kézivezérelje, illetve ahol még tudja, rátegye azok vagyonára a kezét.Ezzel a törvényjavaslattal a kormány egyértelműen bizonyítja, hogy a gazdagok pártja. A magyar kormányt egyáltalán nem érdekli a magyar emberek érdekhelyzete, egyáltalán nem érdekli, hogy a magyar társadalom szakad szét, egyáltalán nem érdekli az, hogy nagyon sokan a szegénységi küszöb körül élnek, és gyakorlatilag a mindennapi betevő falatjukkal gond van. Ilyen szempontból érdemes megnézni, hogy hogyan szakad szét a társadalom, és mit nem tett meg a kormány az egyszerű emberek jobblétéért és azért, hogy jobb életkörülmények között éljenek.

(14.50)

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy hazudotte például a kormány akkor, amikor azt mondta, hogy az emberek oldalára áll a bankokkal szemben. Hazudott, mert nem oldotta meg például a devizahitelesek problémáját, és egyszerűen érzéketlenül nézi azt, amikor az embereknek, családoknak az ezreit kilakoltatják.

De hazudott a kormány akkor is, amikor arról beszél, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat támogatja a multinacionális cégekkel szemben. A multinacionális cégeknek szinte mindent megad. Emlékezzünk arra, hogy a többkulcsos nyereségadót egykulcsossá tette, és 170 milliárd forintot vett ki akkor a költségvetésből. De azt is látjuk, hogy amikor egykulcsossá tette a személyi jövedelemadót, akkor hozzájárult ahhoz, hogy még jobban szakadjon szét a magyar társadalom. Akkor, amikor az egykulcsos személyi jövedelemadót a kormány bevezette, gyakorlatilag azt tette, hogy a magas jövedelműek zsebébe betett 500 milliárd forintot, és az alacsonyabb jövedelműek zsebéből kivett több mint 130 milliárd forintot. Tehát ezek mind azt mutatják, hogy a kormányt igazán csak a holdudvara és a már meggazdagodott emberek érdeklik.

De ha a kormány családpolitikáját nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a tehetősebb, magasabb jövedelmű családoknak kedvez. Az is tény, hogy nagyon sok társadalmi csoportot a kormány az út szélén hagy, miközben azt mondja, hogy idehoz egy olyan törvényjavaslatot, ami hiányt pótol, kérték és ezért teljesítenie kell. De akkor nem kell teljesíteni, amikor arról van szó, hogy 28 500 forint a minimálnyugdíj Magyarországon, hogy abból semmit nem lehet kezdeni. Valamit tenni kellene. Vagy akkor, amikor az otthonápolási díjból rászorultak kimaradnak  ezeket a kormány nem hallja meg.

És akkor most ez a törvény, az előttünk álló törvényjavaslat igazából miről is szól? Egyrészt azt látjuk, hogy az alapítványi vagyonkezelés egyébként a világban máshol is kifejezetten a gazdagok egyik népszerű adóelkerülési trükkje. Ez tény. Tehát ha megnézzük, akkor biztos, hogy ezeknek a csoportoknak segít, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek.

Számos előnyt nyújtanak azoknak, akik igénybe tudják ezt venni. A jelen javaslat szerint Magyarországon 600 millió forintot vagy ennek megfelelő vagyontárgyat kell betenni. És azt is látjuk, hogy majd ebben az adózás kedvezőbb lesz. Hogy lehet behozni egy ilyen törvényjavaslatot, amikor nem látjuk mellette azt, hogy majd milyen adózásban fog részesülni?  kérdezem. Nagyon jó lenne, ha a végén  mert gondolom, államtitkár úr nem fog részt venni a vitában  választ adna arra, hogy vajon ehhez milyen adózás fog csatolódni, mikor akarják behozni, mikor fogjuk ezt meglátni. Ebből ez nem derül ki. Egyetlen szót nem ejtenek arról, hogy vajon Magyarországon ez az alapítványi forma mennyivel, hogyan hozza kedvezőbb helyzetbe a vagyonokat.

Amikor erről az adózásról beszélünk, akkor ennek van egy költségvetési vonzata is. Vajon ez az alapítványi forma, amibe bevisznek vagyonokat, ami valakiknek majd további vagyont és további hasznot fog hozni kedvezményesen, ez vajon mennyivel fogja majd a költségvetést megkurtítani? De vannak a nemzetközi adórendszernek is kritikusai, és szerintük az adóparadicsomok mellett ez az intézmény az, ami talán a leginkább hozzájárul a vagyoni egyenlőtlenségek szélsőséges növekedéséhez a világban. És ehhez hadd hozzam azt a példát, hogy néhány évvel ezelőtt még 128 ember volt a világon, akinek a vagyona akkora volt, hogy megfelelt a világon 3,5 milliárd ember vagyonának. Ma már ez csak néhány tízre tehető. És pontosan azért, az ilyen szabályozások miatt, azért, mert a kormányok egyszerűen érzéketlenek a szegény emberek és az emberek problémái iránt, mindig csak azt nézik, hogy hogyan lehet a gazdagokat még jobb helyzetbe hozni, és önök is ezt teszik. Önök egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy az emberek hétköznap hogyan élnek, hogy van olyan ember, aki télen megfagy, mert nincsen tüzelője. Ezért mondom azt, hogy szégyen, hogy ilyen törvényt idehoznak az Országgyűlés elé.

Összefoglalva ezt a részt: tehát tulajdonképpen önök létrehozzák azt az alapítványi formát, hogy többnyire az önök jóvoltából meggazdagodott emberek bevihetik a pénzüket egy alapítványba, hogy még több vagyont és még több pénzt fialjon. De persze lehet másképpen is fogalmazni, elhangzott ez ma, hogy igazából igen, bevihetik a pénzüket egy alapítványba, tehát valamilyen módon kimenekíthetik a vagyonukat.

Az LMP szerint nem ezt az utat kell követni. A kormányoknak a multinacionális vállalatok és a gazdagok helyett az emberek pártjára kellene állni, és Magyarországon is ezt kellene tenni. Nagyon sok szegény, rászorult ember van, akiken segíteni kellene, és nem a gazdagokon, ahogy ezt önök teszik.

És akkor szeretnék a törvényjavaslatnak egy másik oldaláról is néhány szót szólni. Igen, ennek a törvényjavaslatnak van egy másik sötét oldala is, ez pedig arról szól, hogy önök megágyaznak egy újabb fideszes rombolásnak és lopássorozatnak, és a fókusz ezúttal a felsőoktatás és a tudomány. Azt már eddig is tudtuk, hogy a kormány nem nagyon sokat gondol Magyarországon a kiművelt emberfők sokaságáról, és a cél leginkább az volt az elmúlt években, hogy a multinacionális vállalatok magyarországi futószalagjait kiszolgálják. Nem az volt az elsődleges szempont, hogy a hozzáadott érték növekedjen Magyarországon, és nem a tudás volt az elsődleges. Önök az elmúlt kilenc évben fokozatosan szűkítették a felsőoktatásban részt vevők számát, láttuk ezt a férőhely tekintetében, szakokat, karokat letámadtak, kivéreztettek, megszüntettek, és tanúi voltunk az egyetemi autonómia felszámolásának is. Gyakorlatilag így írható le a kormány felsőoktatási politikája.

Ebben tudjuk azt, hogy a CEU elüldözése egy újabb szint volt. Hát, ők most közben csomagolnak, mert el fogják hagyni az országot. A legújabb támadás a Magyar Tudományos Akadémia, ahol azt látjuk, hogy a nemzetközi hírnév, az elismerés, az eddigi teljesítmény nem számít, önök elsősorban azt látják, hogy ott vagyon van, pénz van, épületek vannak, és önök erre rá akarják tenni a kezüket. Egyáltalán nem érthető, hogy miért nem tudják tiszteletben tartani egy hosszú évtizedek alatt kiépült, kialakult intézmény autonómiáját.

Tartunk attól, bár ígérgetik önök, hogy majd megegyeznek és sikerül megállapodni a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy ennek a vége az lesz, hogy igen, önök érvényesíteni fogják az akaratukat, hiszen például látjuk azt is, hogy most a kormány részéről a Trócsányi Ügyvédi Iroda folytatta le a tárgyalásokat; ugyanúgy, mint amikor a devizahitelesek ellenében a bankok oldalára álltak, most is ez fog bekövetkezni, hogy nem a magyar tudomány és nem a Magyar Tudományos Akadémia oldalára fognak látni. Azt látjuk, hogy önök a tudósokban, a tudományban inkább ellenséget látnak, és ezeknek az ellehetetlenítésén dolgoznak.

Szeretném önöktől megkérdezni, hogy vajon belegondoltake abba a Magyar Tudományos Akadémia esetében, hogy ott a kutatóhálózat, hogy itt most már jó ideje folyik ez a lebegtetés, hogy mi fog veletek történni, hogy elveszik a működési feltételeket, hogy azok az emberek, akik ott dolgoznak, a tudomány szereplői, akiknek projektjeik vannak, azok vajon hogyan élik meg ezt. Emberszámba veszik őket, hogy ők vajon mit gondolnak a saját jelenükről, jövőjükről? Azt látják mindenhol, hogy önök gondolnak egyet, egyik pillanatról a másikra ki vannak rúgva. Nem önöknek tetsző dolgot mondanak, akkor megváltozik a helyzetük.

Mi azt kérjük önöktől, hogy álljanak le ezzel a tudománynak a gyakorlatilag a meggyalázásával, és összességében, azt gondolom, akkor tennék a leghelyesebben, ha ezt a gyalázatos törvényjavaslatot visszavonnák. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokra lenne lehetőség, de ilyenre senki nem jelentkezett. Így aztán normál szót kérő képviselők felszólalásai következnek; elsőként Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselője, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

(15.00)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt több mint nyolc évben megszokhattuk, hogy önök kommunikációban nagyon erősek, mindig valamit mondanak, valami szépet próbálnak mondani, és a tetteik pedig nem fedik a szavaikat, tehát álságosan nyilatkoznak.Viszont ez arról jutott eszembe, hogy pont két nappal ezelőtt, amikor az ellenzék nem volt hajlandó asszisztálni az önök propagandanapjához, és kivonult a teremből, akkor az önök szóvivője, Halász úr kiállt, és azt mondta, hogy aki nincs bent a teremben munkaidőben, az adja vissza a fizetését. Ha most itt körbenézek, akkor államtitkár úr a bársonyszékben a kormányt képviseli, a Fideszt így a képviselői padsorokban egyetlenegy ember képviseli, Bajkai István, a többiek nincsenek itt. Gondolom, majd Halász úr őket is felszólítja arra, hogy adják vissza a fizetésüket.

De egyébként ez még szimbolikus is lehet, hogy Bajkai István az egyetlen fideszes képviselő, aki itt van, hiszen ő Orbán Viktor ügyvédje, és ez a törvényjavaslat, ami most előttünk van, egyértelműen Orbán Viktor érdekeit és az ő családjának az érdekeit szolgálja. (Dr. Völner Pál: Ez a napirendi pont?) Tehát egyértelmű, hogy az ügyvédje jelen van egy ilyen helyzetben, és itt a parlamentben képviseli az Orbán család érdekeit.

2010 óta egy precíz, tűpontos gazdasági machináció tanúi vagyunk az országban, és azt is mondhatnám, hogy még elismeréssel is adózhatnánk ennek a zseniális végrehajtásnak, ha ez a gazdasági terv, amit önök végrehajtottak, nem az ország szétrablásáról, a különböző gazdasági ágazatok bekebelezéséről szólna, és nem ezt hajtanák végre. De sajnos ez a célja az önök nagy gazdasági tervének: a Fidesz hataloméhségének a biztosítása a magyar gazdaság uralásán keresztül is. Így ezt a gazdasági szabadrablást szerintem nyugodtan nevezhetjük gazdasági banditizmusnak is. Ezt a gazdasági banditizmust hajtják önök végre, hiszen a Fideszhez, Orbán Viktorhoz tartozó családtagok, haverok és strómanok uralják mára a jelentősebb magyar gazdasági szektorokat. Beszélhetünk akár a mezőgazdaságról, a kereskedelemről, a turizmusról, az energetikáról, az építőiparról, mindenről, ott mind-mind önök, a haverjaik és a strómanjaik uralják ezeket az ágazatokat.

Éppen ezért, mivel most már nyolc éve egy szabadrablást végeznek ebben az országban, így egy mérhetetlen vagyonfelhalmozás alakult ki Orbán Viktor környékén, az ő barátai és családjaik környékén, és eljutottunk ehhez a törvényhez, hiszen valamit most már kezdeni kell ezzel a mérhetetlen vagyonnal, hiszen egyre nehezebb ezeket a vagyonokat mozgatni, egyre nehezebb ezeket a vagyonokat kezelni, és egyre nehezebb eltüntetni úgy, hogy azt ne lehessen megtalálni, ha véletlenül lenne egyegy bátor oknyomozó újságíró vagy bárki más, aki utánamenne ezeknek a dolgoknak.

A gazdasági élet kiszámítható működéséhez, a gazdasági szereplők tevékenységének átláthatóságához, illetve a magántulajdon védelméhez megfelelő, stabil, kiszámítható és korszerű jogi szabályozási környezet szükséges.

Az Országgyűlés hosszú megelőző munka eredményeként elfogadta az új polgári törvénykönyvet, a 2013. évi V. törvényt. Ezen törvény hivatott szabályozni és garantálni az egyes jogi és természetes személyek alapvető vagyoni jogait és kötelezettségeit. Ebben a törvényben az alapítványok egyértelműen elkülönítésre kerülnek a kifejezetten gazdasági, vállalkozási tevékenység végzésére létrejött társaságoktól, a gazdasági társaságoktól. Ennek történeti, logikai és dogmatikai indokait mind a törvény indokolása, mind a jogtudomány részletesen tárgyalja.

Ha feltételezzük, hogy a korábbi jogalkotók jó munkát végeztek  ezt is önök végezték , és a polgári törvénykönyvben megfelelően választották szét az alapítványokat és a gazdasági társaságokat, akkor felmerül a kérdés, miért kell egy új törvényben olyan alapítvány létrehozásához jogi kereteket teremteni, amely alapítvány gazdasági tevékenység végzésére is alkalmas. A professzionális vagyonkezelés keretei szintén adottak jelenleg a hatályos polgári törvénykönyvben. Ezt a célt szolgálja a bizalmi vagyonkezelés jogintézménye. Mi szükség van ugyanezen funkció ellátásához párhuzamos szabályozás megalkotására? Nincs semmi szükség rá. De majd később rájövünk, hogy igenis van, mert a jelenlegi keretek között ők nem tudnák elvégezni azokat a tevékenységeket, amiket majd el fognak végezni.

Az elmúlt évek gyakorlatát ismerve ezen atipikus jogalkotási megoldás mögött sem a közérdek szolgálata, a valós társadalmi szabályozási igények kielégítésének szándéka húzódik meg, hanem inkább a NER lovagjainak személyes igénye arra, hogy vagyonukat elrejtsék a kíváncsi szemek elől. Az előttünk fekvő törvényjavaslat valódi célja nem más, mint a harácsolt, törvénytelenül szerzett vagyonok elrejtése. Ezen vagyonok valódi tulajdonosai kilétének eltitkolása mellett a vagyonkezelő alapítványok rendszere egy olyan átláthatatlan, szövevényes hálót hoz létre, ahol a közpénz elveszíti közpénzjellegét. Önök ezt nagyon szeretik, ugye. A tulajdonos alapító vagy ennek családtagja egyúttal az alapítvány személyes kedvezményezettje is lehet, és mindezt innentől kezdve  mert el fogják fogadni, nincs ebben kétségünk  törvényesen. Tehát önök majd hivatkoznak arra, hogy teljesen törvényesen járnak el ezekben az ügyekben.

Vegyünk egy példát, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésével milyen helyzet állhat elő. Előállhat például az, hogy Mészáros Lőrinc vagy valamely cége, esetleg több cége együttesen, vagy még, mondjuk, Tiborcz István is beszáll, mondjuk, az Elios Zrt. 13 000 millió forintjával, amit most nem kell visszafizetni az EU-nak, vagy esetleg ha már itt ül Bajkai István, akkor ő is beszáll esetleg a saját SBGK Ügyvédi Irodájával, azzal a 4,8 milliárd forinttal, amit szintén majd az EU-nak nem kell visszafizetnie, mert majd a magyar adófizetők fizetik ki. Emlékszünk arra, hogy önöknek kellett volna ellenőrizni a közbeszerzéseket az ügyvédi irodán keresztül, és aztán utána itt is szabálytalanságokat találtak, és ezt sem kérik vissza az EU-tól.

Tehát lesz itt pénz bőven, hiszen ha csak ezt a kettőt vesszük még a Mészáros-vagyon mellé, akkor már ott tartunk, hogy 18 000 millió forintból azt a 600 milliót, amit egy alapítvány alapításához majd be kell rakni, nyugodt szívvel berakhatják, és akkor, mondjuk, így önök közösen létrehoznak egy alapítványt, mondjuk, az „Orbán család jobb létéért” alapítványt, aminek az alapító okiratában rögzített célja, hogy vagyoni juttatásokat teljesítsen a kedvezményezett család számára. És már mindjárt törvényes lesz minden. Abban a pillanatban a legszegényebb miniszterelnök, akinek alig van valamilyen megtakarítása, legálisan, törvényesen mérhetetlen vagyonnal fog rendelkezni, mert az összes stróman, az összes barát, az összes haver és mindenki le fogja adni a sápot majd ebbe az alapítványba, és már abban a pillanatban legális is lesz. A vagyon tehát névleg nem kerül a kedvezményezettek tulajdonába, de annak jövedelme, haszna őket gyarapítja teljesen törvényesen és szabályosan.

A vagyonkezelő alapítvány gazdasági társaságokat is létrehozhat. Így a jövőben már nem kell Orbán Viktornak a vejéhez fordulnia ahhoz, hogy a támogatott közvilágítási tendereken induljon, megteszi majd ezt a cég, amit a vagyonkezelő alapítvány kifejezetten, mondjuk, erre a célra hoz létre. Formálisan nem lesz tulajdonosi kapcsolat a kedvezményezettek és az alapítványok, illetve az alapítvány cégei között. Ha belegondolnak abba, hogy akár a vagyonkezelő alapítványok, akár az általuk létrehozott cégek a világ bármely pontján végezhetnek tevékenységet, tehát vállalkozhatnak, befektethetnek, ingatlanokat vagy ingóságokat vásárolhatnak, világossá válik, hogy a vagyonkimentésnek és vagyonelrejtésnek az optimális eszköze jön létre ezen vagyonkezelő alapítványok révén.

A jövőben nem kell sem a magánrepülőket, sem a luxusjachtokat más nevére íratni. Azokat törvényesen a vagyonkezelő alapítvány tulajdonolja majd, amely a deklarált céljainak megfelelően a kedvezményezett személyek számára tartja fenn és üzemelteti azokat, tehát adott esetben az „Orbán család jobb létéért” alapítvány. Tehát az Orbán család jobblétét fogja szolgálni, mondjuk, az a magánrepülőgép vagy az a jacht, amit innentől kezdve törvényesen tulajdonol az alapítvány, és senki nem szólhat egy szót se, ez teljesen törvényes lett.

A törvényjavaslat valódi indoka tehát nem más, mint az, hogy a Fidesz kifogyott a strómanokból, már nincsenek megbízható szomszédok, egykori kollégiumi szobatársak, ismerős gázszerelők, illetve édesanyja is minden NER-tagnak csak egy van, tehát a szóba jöhető megbízható személyek száma korlátozott. Ezt a feszítő problémát oldja meg az előttünk fekvő törvényjavaslat, ami törvényessé tenné a sajnálatos módon a gyakorlatban már intézményesült strómanmutyik rendszerét, és amely arra hivatott, hogy tisztára mossa azokat a lopott pénzeket, amiket önök a NER rendszerében, a NER-lovagokkal együtt Magyarország és a magyar emberek kárára elloptak a magyar adófizetőktől, elloptak Magyarországtól, és ezt a lopott pénzt próbálják meg nyugodtan és törvényesen élvezni majd abban az időszakban, amikor már nem önök lesznek hatalmon.

(15.10)

Én csak azt ígérhetem önöknek, higgyék el, hogy mindent meg fognak tenni azok az emberek, akik önök után jönnek, hogy elszámoltassák önöket, és ne tudják ezeket a pénzeket eltüntetni, és nyugodtan élvezni a hátralévő életükben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Szabó Szabolcs képviselő úr, független képviselő. Parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezeknek a vagyonkezelő alapítványoknak az ügye már tegnap is szóba került a Corvinus Egyetem átszervezése kapcsán. Én már utaltam rá akkor is, hogy lehet, hogy célszerű lett volna egyébként egyben tárgyalni ezt az egészet, hiszen úgy lehet igazán jól értelmezni a Corvinus átalakítását is, miközben értem, hogy itt van egy pluszpont, a családi vagyonkezelő alapítványokat is engedélyezi majd ez a javaslat, hogy létrehozzák, hát akkor tárgyaljuk itt!Néhány dolgot célszerű tisztázni az elején. Egyrészt ez egy nagyon érdekes dolog, hogy mire hivatkozik az előterjesztő, hogy miért van erre szükség. Hallottuk is az előterjesztő részéről: az az indok, hogy számtalan olyan magyar vállalkozás van, amelyek tulajdonosa vagy tulajdonosai olyan korba jutottak, hogy az utódlás kérdéséről gondoskodni kell valamilyen módon. Önmagában ez akár még elfogadható indok is lenne. Gondoljunk csak bele, hogy ha jól emlékszem, a társasági törvényt 1988-ban fogadták el, elkezdtek létrejönni Magyarországon a társasvállalkozások. Azok a középkorú emberek, akik akkor ezt létrehozták, nyilván az elmúlt 10 évben kerültek olyan korba, hogy ezen gondolkozni kell.

Önmagában tehát ez még lehetne érv, csak ha egy picit valaki ismeri ezt a területet, akár csak érdeklődőként, mint én, akkor az pontosan tudja, hogy az elmúlt bő egy évtizedben az ilyen pénzügyi tanácsadó cégeknél ez majdhogynem egy külön iparág lett, enyhe túlzással, hogy próbáljanak meg valamit javasolni ezeknek a tulajdonosoknak, hogy hogyan lehet megoldani azt a problémát, hogy ha ő attól fél, hogy az örökösök  amennyiben több örökös van  között széttagolódik a tulajdon, és ez bizonyos esetekben akár okozhat a cégvezetésben meg a cég fejlődésében törést, amire van ilyen példa is, meg amolyan. Tehát nem törvényszerű, hogy ez öröklésnél megtörténik, de akár elő is fordulhat. Ismerünk ilyen negatív példát.

De mondom, ez bizonyos értelemben nem új probléma. Ez az elmúlt években, hosszú években jelen volt. Erre szakosodtak bizonyos tanácsadó cégek. Ráadásul önök pont úgy alakították át vagy hozták létre az új Ptk.-t, hogy tettek bele elemeket, melyek erre alkalmasak: ez a bizalmi vagyonkezelés, amit egyébként az előterjesztés indokolásában is megemlítenek; plusz még ha jól emlékszem, 2017-ben egyszer finomítottak is úgy a szabályon, hogy még könnyebb meg egyszerűbb lett a bizalmi vagyonkezelés.

Ha én jól értem azt, amit nekem mondanak ilyen ügyekben jártas szakértők, akkor ezt viszonylag kevesen használták ki eddig Magyarországon, merthogy egy picit féltek attól, hogy hogy bízzanak meg abban a bizonyos vagyonkezelőben. Szerintem ezzel semmivel nem leszünk közelebb, ha ezt egy alapítványba tesszük be, mert ott is ki kell nevezni a kurátorokat, és ez is egyfajta bizalmi viszony. De majd erre a későbbiekben egy picit visszatérnék.

Honnan jön a vagyonkezelő alapítvány ötlete? Hallottuk ezt szintén már az előterjesztő részéről. Ez főleg német nyelvterületen elterjedt, nem kis számban vannak ilyen vagyonkezelő alapítványok. Utánanéztem, hogy mik a tapasztalatok, miket írnak, miket mondanak a vagyonkezelő alapítványok működési gyakorlatáról ezekben az országokban. Viszonylag sok kritikát lehet olvasni. Két fő iránya van a kritikáknak. Egyrészt azt mondják az ott működő alapítványokról, hogy a szabályozási rendszer kicsit bonyolult, a döntéshozatali mechanizmus ezért lassabb, jóval lassabb, mint egy normál társasvállalkozás esetében, ezért nem biztos, hogy minden esetben ez automatikusan jó megoldás. Tehát biztos, hogy nem lesz csodaszer, ha alapítványba szervezik át az ilyen vagyonokat.

Másrészt az is viszonylag gyakori kritika, és ez nem hóbortos emberek kitalációja, amit Schmuck Erzsébet előhozott már az előbbiekben, mégpedig az, hogy bizony  kicsit eufemizmus azt mondani, hogy adóoptimalizálási eszközként használják, fogalmazzunk inkább úgy, hogy  az adóelkerülési trükkökben szeretik bevetni az ilyen alapítványokat. Nagyon sokan  és mondom, nem egy-két emberről beszélek  úgy kezelik, úgy értelmezik ezeknek az alapítványoknak a jelenlétét, mint az offshore cégekét. És egyértelműen azt mondják, hogy amikor eljutunk majd oda, és voltaképpen már nagyrészt eljutottunk oda, hogy az Európai Unión belül az offshore cégeket sikerült visszaszorítani, valószínűleg ennek kellene lenni a következőknek, amiket vissza kellene szorítani. Mert valóban, azokat a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, amire Schmuck képviselő asszony utalt, az ilyen típusú megoldások csak növelni tudják. Ez egy gyakori kritika az ilyen vagyonkezelő alapítványokkal szemben.

Van egy nagyon fontos tényező még. Igazából nem tudjuk, hogy milyen adószabályozási környezet lesz majd a jövőben a vagyonkezelő alapítványoknál, mert nem kerül ez most szóba. Valószínűleg a nyáron, majd amikor bejön a költségvetési törvény, és ahhoz kapcsolódva benyújtják az adótörvények módosítását, ott fogjuk megtudni, hogy tervezneke valamit vagy sem. Akkor tudnánk értelmezni gazdasági értelemben ezt az előterjesztést. Örülnék, ha az előterjesztő mondana erre valamit, hogy lesz ilyen plusz adókedvezmény ezekhez az alapítványokhoz vagy sem. Nem azt kérdezem, hogy tervezneke most vagy mi lesz; lesz vagy nem? Mert majd később erre vissza tudnánk utalni, hogy elmondtáke az igazságot vagy sem. Fontos dolog lenne szerintem most, hogy ezt tisztázzuk, mert mondom, ezt Nyugateurópában alapvetően adóoptimalizálási eszközként is használják, sőt jórészt arra használják.

És akkor itt van még egy nagyon fontos dolog, amit ki kell emelni, ezt már többen említették: az alapítói jogok gyakorlása még egy érdekes kérdés. Lehetőséget ad az előterjesztés  vagy adna, ha meg lesz szavazva, bár kétségem sincs, hogy a kormánypárti többség ezt megszavazza , hogy az alapítói jogok gyakorlásáról a tulajdonos lemondjon, és majd akkor a kuratórium gyakorolja az alapítói jogokat. Ez nagyon érdekes megoldás olyan szempontból, hogy bár nem sok jogköre van az alapítónak, jóformán kimerül a kuratórium tagjainak a kinevezésében, még visszavonni sem olyan egyszerű, de voltaképpen marad a kinevezés, és ha ezt is átadja magának a kuratóriumnak, akkor létrejön egy szűk kör, aki voltaképpen teljesen maga fog mindenről gondoskodni. Kívülről persze ez a vagyonellenőr, amiről itt már beszéltünk és benne van az anyagban, ellenőrizni tudja, de igazából hatásköre végképp semmire nem lesz a döntéshozatalban. Persze, ha szabálytalan vagy törvénytelen, azt tudja mondani, és annak megvan a jogi következménye. De igazából a döntések irányát tekintve végképp semmilyen befolyása nem lesz kívülről erre senkinek. A Corvinus esetében azonnal ki is használják ezt a szabályt, ami nem a családi vagyonkezelő alapítvány alpontra vonatkozva jön létre, hanem a közérdekű vagyonkezelő alapítványnál. De nyilván a családiaknál is ezt létre fogják hozni, mert így létre lehet hozni egy szűk döntési jogkört, amibe kívülről már semmiféleképpen nem lehet majd később beavatkozni. Pluszembert sem lehet oda betenni. És van az emberben nyilván jogosan egy olyan félelem, hogy valóban, ezeket az érdekes módon összeharácsolt, -szedett családi vagyonokat teszik majd be egy ilyen védett burokba, és nagyon nehéz lesz ehhez hozzányúlni egy kormányváltás után, valljuk be őszintén.

(15.20)

Szóval az én szemem előtt, amikor láttam a törvényjavaslatot, egyből a Mészáros családi vagyonkezelő alap képe lebegett föl, és eléggé biztos vagyok benne, hogy az elsők között fog létrejönni a Mészáros, meg ne adj’ isten, a Tiborcz családi alapítvány.

A másik eleme ennek az előterjesztésnek ez a bizonyos közérdekű vagyonkezelő alapítvány, amire hivatkozva a Corvinus Alapítvány létrehozásáról tegnap az általános vitában már tárgyaltunk is. De hogy egy új témát hozzak be, most már azt kommunikálja maga a kormány is, hogy voltaképpen az MTA-t, illetve a kutatóhálózatát is egy ilyen vagyonkezelő alapítványhoz óhajtja átszervezni. Bár másfél hete még teljesen másról beszélt Palkovics úr, de most ezt tegyük zárójelbe, és nem vagyok biztos benne, hogy másfél hét múlva is ezt fogja mondani. Most éppen ezt mondja, és a Professzorok Batthyány Körével ezt üzentette meg. De majd meglátjuk.

De mivel most ezt mondta, azt gondolom, joggal hozom elő azt, hogy van egy nagyon nagy probléma ezzel az egész átalakítási rendszerrel. Elöljáróban innen szeretném tiszteletemet kifejezni az Akadémia kutatóintézeteiben dolgozó kollégáimnak, azok felé is, akik az én szakterületemen dolgoznak, meg azok felé is, akik nem, hogy lelkesen, becsületesen, szakemberhez, kutatóhoz, tudóshoz illő módon kiállnak a tudomány, a kutatás szabadságáért, egy majdnem kétszáz éves Akadémia szabadságáért. Azt pedig felháborítónak tartom, hogy Palkovics miniszter úr simán és egyszerűen sorosistának bélyegzi őket, csak és kizárólag azért, mert tudósként kiállnak a tudomány szabadságáért. A magyar tudományos közéletben ez a stílus nemhogy a rendszerváltozás óta, de körülbelül a hatvanas évek óta nem volt jellemző. Egyébként egy kulturált, normális országban ilyen hozzáállás és ilyen kijelentés után udvariasan megkérik a minisztert, hogy mondjon le, aki egészségügyi okokra hivatkozva ilyenkor le szokott mondani, ha meg nem, akkor kirúgják.

Így nem szokás tudósokkal beszélni, főleg úgy, hogy ráadásul kollégák, merthogy Palkovics úr is tudományos fokozattal rendelkező tudós. Pláne úgy, hogy a kormány részéről egy értelmezhető érv nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy például miért kéne átszervezni a Tudományos Akadémia intézményhálózatát ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány felügyelete alá. Nem hangzott el szakmai érv, ami elhangzott, az mind mellébeszélés. Az nem szakmai érv, hogy el akarom venni, oszt’ jó napot, és megcsinálom, mert megtehetem. Ez nem szakmai érv. És ha ezt nekem nem hiszik el, kérdezzék meg Pálinkás Józsefet, aki nemcsak az MTA volt elnöke, hanem az önök volt oktatási minisztere vagy az NKFIH volt vezetője, aki eléggé világosan elmondta, hogy ez az egész, kezdve onnan, hogy milyen stílusban és hangnemben beszél Palkovics úr, egészen odáig, hogy milyen blődség az a megoldás, hogy egy ilyen alapítványba akarják átszervezni, az mennyire rossz. Elmondja világosan. Merjék neki a szemébe mondani, hogy ő sorosista, és akkor majd meglátom, hogy mi lesz annak a következménye.

Egyébként azt látom, hogy az MTA ügyében szaladnak a falnak, de higgyék el, a végén úgyis a fal lesz az erősebb. Mert a tudományt nem lehet pártutasításra irányítani. A tudomány meg a kutatás nem így működik. Volt időszak, amikor egyes emberek ezt gondolták, de akkor sem jött be. Úgy is mondhatnám, hogy a tudomány nem autószerelés, az egy teljesen más kategória.

Másrészt az MTA vagyonának az elzabrálása kapcsán Z. Kárpát Dániel képviselőtársam azt kérte a kormánypárti képviselőktől, hogy mondjanak már nemzetközi példát, ahol ilyen megvalósul. Jogos a kérdés egyébként. Kormánypárti képviselőtársaim nyilván nem fognak felállni és nem mondják el, de én elmondom, hogy Oroszország a jó nemzetközi példa. Tudományos Szervezetek Szövetségi Ügynökségének hívják ezt, 2013-ban Putyin elvtárs hozta létre, kinevezte oda az akkori pénzügyminiszter-helyettesét, egy Mihail Kutyukov nevű embert, aki elzabrálta az orosz akadémia vagyonát, ami nagyjából 2 milliárd dollár volt akkori áron. Egyébként azóta ez a jóember, hogy, hogy nem az Orosz Föderáció kutatásért és felsőoktatásért felelős minisztere. Tehát még a miniszteri pozíció is nagyon hasonlít, mint amit Palkovics úr betölt. Úgyhogy van rá nemzetközi példa, egy biztosan, ezt én ismerem, ez az orosz példa. Gratulálok hozzá, hogy a putyini példát sikerül megvalósítani, már nem először Magyarországon.

Összességében annyit tudok mondani, hogy az előterjesztést ebben a formában természetesen nem tudom támogatni. Nyújtottam be módosító javaslatot. Legalább ezt a családi vagyonkezelő alapítvány dolgot emeljük ki belőle, a másikról meg beszéljünk, hogy kire lehet alkalmazni és milyen körülmények között, de ezt a fajta adóelkerülő trükközést én nem nagyon támogatnám a magam részéről. Pont úgy kéne kezelni, mondom még egyszer, mint az offshore cégeket. Ezeket vissza kell szorítani, és nem terjeszteni kell Európában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője a következő felszólaló. Tessék!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtársaink megkértek bennünket, hogy a „vagyonkimentés” kifejezést e törvényjavaslat kapcsán kerüljük vagy legalábbis fogjuk vissza. Én ugyanakkor az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy az önök szabályozása szerint az új vagyonkezelő alapítvány olyan célt is megjelölhet az alapító okiratában, hangsúlyozom, miszerint vagyoni juttatást teljesít az ott megjelölt kedvezményezettek számára. Tehát ez nem a mi hagymázas lázálmunk, ez az önök által megfogalmazott javaslatban itt van feketén-fehéren előttünk. Szintén önök kötötték ki azt, hogy 600 millió forintnál kezdődik az a tőkeminimum, ami fölött az önök által létrehozott vagyonkezelő alapítvány, feltételezhetően oligarchavagyonokat is kezelő alapítványi forma létrejöhet, ugyanaz, amivel az MTA, a Tudományos Akadémia vagyonát kívánják elvonni. Ugyanakkor azt nem fogalmazták meg, hogy a vagyoni juttatás teljesítése tekintetében mire gondoltak. A 600 millió forint fölötti eszközök hozamát akarják valakinek kifizetni évente? Mert az indoklásukban az szerepel, hogy azért kell 600 milliós tőkeminimum, mert ekkora vagyon alatt aligha lehetne „megfelelő mértékű hozamot hajtani a kedvezményezettek javára, számára”. Akkor a vagyoni juttatás teljesítése, ami az alapító okiratban leszögezhető, mire vonatkozik? A vagyont akarják kiszervezni? Annak a hozamát akarják idegenek számára, harmadik felek számára biztosítani? Amíg nem tesznek rendet a saját fogalmi tárukban, addig engedtessék meg, hogy az egyszeri ellenzéki képviselő legalábbis kétségeket fogalmazzon meg.

Említettük, hogy ha az az oligarchavagyon, ami feltételezhető módon közpénzek furmányos utakon történő elsíbolásából ered, bekerül egy ilyen alapítványba, feltételezhető módon osztalékkifizetésre kerül egy idő után, akkor valóban elveszíti közpénzjellegét. Tehát azt látjuk, hogy ezen vagyonelemeket sokkal nehezebben lehet majd egy tisztességes felülvizsgálat vagy eljárás során visszamenteni a köz számára. Éppen ezért ezen gyanúnk eloszlatása tekintetében további válaszokat igénylünk, hiszen ezt a gyanút nem sikerült eloszlatni, főleg akkor nem, amikor az MTA kapcsán azt látjuk, hogy a kormány tulajdonképpen azt akarja, hogy az MTA önként adja oda a székházait, az összes vonatkozó vagyontárgyát egy olyan új alapítványnak, amelynek a szervezeti kereteiről most kezd el vitatkozni a parlament.

Ez a kilencedik éve szokásos tempó a biankó csekkek aláírásáról elképesztően kontraproduktív, egyébként leginkább a kormányra nézve. Úgy gondolom, egyre kevésbé találnak majd olyanokat a piacon vagy a kulturális életben, akiket szakmai partnernek tekinthetnek, mert a partnerekkel szemben megadjuk azt a tiszteletet, hogy egy asztalhoz hívjuk őket, megiszunk egy kávét, kommunikálunk, elbeszélgetünk, megpróbáljuk azt a szűk keresztmetszetet megtalálni, ahol ugyanúgy látjuk a világot, vagy annak legalább egy részét. Itt nemcsak a kommunikáció kerül kizárásra, hanem gyakorlatilag nettó diktátum kerül ezen érintettek elé, ami egy normális demokrata számára tökéletesen elfogadhatatlan. De még egyszer mondom, hogy ez a jelenleg regnáló kormányzat számára is kontraproduktív, hiszen jó pár év elteltével egész egyszerűen nem fognak partnerekre találni.

Higgyék el, az az illékony, tünékeny támogatottság, ami most önök mögött van egy túlhájpolt kommunikációs kampány következtében, olyan gyorsan eltűnik, hogy nem is gondolnák, és aztán ott marad a magyar rögvalóság, ott maradnak a létező megoldandó problémák, és ott marad az az elképesztő hiány, hogy nekünk itt a parlamentben nemzeti minimumokat kellene megfogalmaznunk, az összes pártnak együttesen. Mondjuk, a magyar demográfiai egyensúly helyreállítása érdekében nemhogy ott nem tartunk, hogy a nemzeti minimumok megfogalmazásra kerültek volna, de gyakorlatilag diktátumokkal próbálnak dolgozni tökéletesen visszatetsző és tökéletesen kontraproduktív módon.

(15.30)

Ezért arra kapacitálnám önöket, igyekezzenek létező problémákra koncentrálni, megtalálni azokra a válaszokat és kommunikálni végre, a szekértáborok elkülönítése helyett nemzeti minimumokat találni. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, a Jobbik képviselője következik. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatom a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslat tárgyalásában, ahol abbahagytam. Nagyon látszott Aradszki András képviselőtársunk felszólalásában, hogy kereszténydemokraták vagyunk, mert végtelen jóindulattal mondta el azt, hogy na de, kérem szépen, jó lenne esetleg azt belevenni, hogy ha felszámolják ezeket az alapítványokat, akkor bizonyos személyi kör ne vásárolhasson a vagyonból. Nagyon tetszett ez a végtelen jóhiszemű és jóindulatú felszólalás, mert el tetszik képzelni, hogy ezeket az alapítványokat soha az életben nem fogják felszámolni, mert ezekbe az alapítványokba olyan mennyiségű vagyont fognak beintegrálni, olyan mennyiségű vagyont fognak kezelni, hogy mindig lesz forrás arra, hogy ha valakinek valamilyen tartozása lenne, azt ki tudja fizetni. Azt mondták a felszólalásban, és több képviselőtársam reagált erre, hogy generációváltás. Nem, kérem szépen, itt nem generációváltás van, itt egyszerűen csak tőkésosztályváltás van. Felváltotta az alulról, szép, szisztematikus képességeken alapuló vállalatépítést a hiénák vállalatszerző tevékenysége. És ezeknek a hiénáknak a vállalatszerző tevékenységével gründolták össze azt a mennyiségű és minőségű vagyont, amit bele kell egy rendszerbe tenni az előző felszólalásomban megjelölt okokból.

Az, hogy itt valamifajta igény lenne, az az igény egy nagyon szűk körtől való, és amint mondtam az első felszólalásomban, abban biztos vagyok, hogy önök, akik itt vannak, pár fideszes és KDNP-s képviselőtársunk, nincsenek benne. Kénytelenek képviselni valamit, ami  hangsúlyozom  jogi értelemben, jogállami értelemben, polgári jogi értelemben semmilyen kivetnivalót nem hagy maga után. Nehogy félreértsenek, számtalan országban van ilyen intézmény. Itt ebben a Házban nem ezzel van probléma, hanem az időszerűségével van probléma, és azzal a személyi körrel van probléma, akikre önök azt mondták, hogy igényt támasztottak rá.

Bizonyára hallják, amikor autóban ülnek és rádiót hallgatnak, hogy a kormánypárti és közszolgálati rádiókban óránként 4-5-ször mondják be újra azt a rendkívül félelmet keltő, effektekkel teletűzdelt reklámot, hogy Brüsszel kötelező betelepítési kvótát akar. Amikor idejöttem a Házba, az utolsó megszólalása a rádiónak is ezt a reklámot hirdette, aminek az a vége, hogy a reklám megrendelője Magyarország Kormánya. Önök minden éterforráson keresztül félelemben tartják a magyar embereket. Sajnos, az itt ülő államtitkár úr is Magyarország Kormányának része. Most elképzelik azt, hogy önök a szegény, szerencsétlen, szegény sorban élő embereket a rádió és televízió hullámain keresztül még mindig ezzel a brüsszeli hazugsággal bombázzák, az érzelmeiket megpróbálják teljes mértékben kiiktatni, csak hogy a félelem uralja őket!? És közben azt nem mesélik el a következő híradásban, hogy egyébként most éppen Magyarország parlamentjében én egy olyan vagyontörvényt szeretnék elfogadtatni, olyan alapítványi törvényt szeretnék elfogadtatni, amivel a gazdagoknak még kényelmesebb lesz a vagyonuk kezelése! Na, ezt nem tetszenek bemondani következő híradásként  csak úgy jelzem.

És a lakossági fórumokon, amikor még képviselőjelöltek voltak, odajöttek az egyszerű, 40-50 ezer forintos, nyugdíjas emberek, és önök azt mesélték nekik, hogy azért önöket kell megválasztani, mert csak önök tudják a migránsoktól megvédeni. A polgármesterek a végeken, a csicskák, odamentek szegény, szerencsétlen, 80 éves asszonyokhoz, akik megélték a második világháborút, megélték a Rákosi-rendszer kitelepítését, megélték a padláslesöpréseket, megélték ’56-ot, megélték az államosítást, ezeknek az embereknek azt súgja a polgármester: Juli néni, hány szobája is van önnek?. Mondja: hát, drágám, ismered a házamat, három. Igen, Juli néni, három? Hát, ha majd az ikszet április 8-án nem a Fidesz mellé teszi, akkor két szobáját a migránsoknak fogják kiigényelni. Merthogy egy csomó szegény, szerencsétlen, idős ember erre adta a szavazatát.

És amikor ezt az önök csicskái elmondták ott az embereknek, meg a rádióhullámokon, a televíziós sugárzásokon keresztül ezeket a félelmet keltő reklámokat az embereknek folyamatosan a fülébe nyomták, érdekes módon nem volt az mellette, hogy egyébként, kedves, egyszerű polgár, azért kell rám szavazz, mert majd amikor én április 8-a után újra kormányzó párt leszek, akkor én majd rabszolgatörvényt fogok neked hozni, akkor én majd kormány alá rendelt bíróságot fogok teremteni, és nekem a legfontosabb problémám az lesz, hogy a gazdagok a vagyonukat hogy tudják átmenteni a következő generációnak, és hogy ne legyenek majd öröklési problémák meg szétaprózódási problémák.

Tessenek végiggondolni azt, hogy a magyar társadalomnak milyen az anyagi és egzisztenciális szerkezete! Hát, kilép Budapest határán, és 20 kilométer múlva már olyan szegénységet lát, hogy az embernek a szíve megszakad. És ezek az emberek nem arra adták a szavazatukat, hogy itt a gazdagok a képviselők segítségével még jobban járjanak, meg még jobban tudják az adójukat optimalizálni, hanem arra, hogy minden egyes idegszálukkal azért dolgozzanak önök, hogy Magyarország lakosságának életszínvonala növekedjék. Hát, pillanatnyilag ezekkel a vagyonokkal nem sikerült növelni, sőt úgy tűnik, hogy ezen intézménnyel még inkább koncentrálják a vagyont úgy, hogy még véletlen se szakadjon le belőle semmi, sőt még az állami költségvetés se nagyon látogassa ezeket a vagyontömegeket. És akkor arról beszélünk itt, hogy most kinek milyen igénye volt? Hát, tessenek ezt végiggondolni!

Egyébként még annyit hadd mondjak önöknek: 2018-ban a száz leggazdagabb magyarnak 23 százalékkal nőtt a vagyontömege egy év alatt. Ez egy jóléti állam? Ez egy szociális piacgazdaság? Ez az, amit ’90-ben ígértek az embereknek? Tessenek már megnézni, hogy az emberek átlagbére mennyivel emelkedett, mert nagy eséllyel nem 23 százalékkal! És az a szerencsétlen ember, aki kénytelen, még a nyugdíjas is számlát nyitni, mert már a postás se szívesen viszi ki a nyugdíját, annak még a bank felé is költségeket kell fizetnie, és ő fizet azért, hogy a bankban benn van a pénze, tehát az egyszerű társadalom a kis apró fillérjeire nem kap kamatot, de a felső száznak 23 százalékkal nőtt a vagyontömege! Elképesztő!

És akkor ez a Ház, ez a parlament arra van, hogy ezeknek még kedvezőbb körülményei legyenek?! Most ne tessenek haragudni: kit érdekel?! Marhára nem érdekel engem az, hogy a gazdagoknak hogy nem aprózódik fel a vagyona! Egyébként jelzem, ez a gazdaságot semmilyen módon nem dinamizálja, mert a rablott vagyonból, a hozzá nem értésből még nem lehetett extraprofitra szert tenni.

Még egyet hadd mondjak el önöknek! Idehozták a külföldi példákat, hol voltak ilyenek. Igen, voltak, vannak, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy azokban az országokban a kapitalizmus fejlődésének útján azok a hatalmas vagyonok, családi vagyonok úgy jöttek létre, hogy volt egy kis szatócsbolt először, volt egy kis optikusbolt először, volt egy kis apró műhely először, és aztán hosszú évtizedek vagy évszázadok után szorgalmas munkával létrehozott vagyonok torkolltak bele ezekbe az alapítványokba. Jelzem önöknek, a Rothschild-családnak 140 évi munkálkodása kellett ahhoz, hogy az első ilyen alapítványt megcsinálták. A Krupp-családnak Németországban 350 évi vagyonfelhalmozás után keletkezett az első alapítványa. Vagy a Tata-családnak Indiában 120 év, 120 év vagyonfelhalmozás után lett az első alapítványa. (Szilágyi György közbeszól.) A Rockefeller-családnak 120 év. A legrövidebb idő a nyugateurópai gazdag családok történetében a Walton-családnak volt az első alapítvány létrehozatalához: neki is 30 év kellett.

Szóval, én csak azt szeretném mondani, hogy akiknek érdekében ez a jogszabály születik, az az elmúlt nyolc év költségvetési fosztogatása és uniós pénzek lenyúlásából eredő vagyont szolgálja, és semmiképpen nem lehet hozzáhasonlítani ahhoz, hogy Nyugateurópában vagy a világ fejlettebb részein ezek az alapítványok vagy ezeknek az alapítványoknak lehetősége miként jött létre. (Szilágyi György: Úgy van!)

(15.40)

Ott szorgalmas emberek évtizedekig, évszázadokig dolgoztak, egyik fillért rakták a másikra, és nem úgy volt, hogy odaküldi a táskás embereket, a hiénákat azokhoz a vállalatokhoz, amiket szorgalmas munkával hoztak létre honfitársaink, és fenyegetéssel elveszik tőlük, vagy mert nem kapnak közbeszerzést, ezért tönkremennek, így, mikor már filléreket érnek, akkor Mészáros Lőrinc fölvásárolja, aki azt sem tudja, hogy mikor milyen vállalatot vásárol. Tehát az a baj Magyarországon, hogy a gazdasági élet morálisan olyan rettenetes rossz színvonalon van, hogy ebben az országban csak jogi értelemben ezt a javaslatot nem lehet kezelni. Jogi értelemben semmi baj nincs vele, az égvilágon semmi baj nincs vele, de ebben az országban ezt most idehozni egyszerűen elképesztően álságos dolog.

Még azt hadd mondjam el, mivel azt mondta Aradszki András képviselőtársam, hogy nem lesz az alapítvány tulajdona az a vagyon: képviselőtársam, ezt nem zárja ki a jogszabály. Igen, lehet, hogy nem az övé, csak vagyonkezeli, de nyugodtan lehet az övé, átadja alaptőkébe. Abban a pillanatban, ahogy az alaptőke része lesz a teljes vagyon, amiről beszélünk, az alapítvány tulajdona lesz a vagyon. Nem zárja ki, semmi nem zárja ki!

De annyira vicces volt, amikor ezt a 600 milliót elolvastam, merthogy biztosan látják, hogy legalább 5-tagú kuratórium kell, legalább 3-tagú felügyelőbizottság és könyvvizsgáló. Ez kilenc darab ember. Magyarországon biztosan minimum nettó egymillió forintért vállal valaki ilyen munkát, mert azt a titkot, amit neki őriznie kell, amikor látja, hogy itt milyen vagyonról van szó, minimum havi nettó egymillióval szokták jutalmazni. Kiszámoltam, egy év alatt így 220 millió forint csak a menedzsment bére és járulékai. Akinek van 600 millió forintja  az két budai villa , azért nem érdemes ezt csinálni. Tehát milyen álságos dolog: meghatározza egy ilyen 600 millión a minimumtőkét, ami egy egyszerű embernek tényleg az egek, egy egész falu nem keres egy életen át 600 milliót, de ha megnézzük azt, hogy az ezekben a tevékenységekben munkálkodóknak milyen jövedelemszintje van, már bocsánatot kérek, de akinek csak a menedzsment legalább évi 200 millióba fog kerülni, na, az a 600 milliós vagyonára biztosan nem fog ilyen vagyonkezelő alapítványt létrehozni. Ez a sokmilliárdos vagyonokról szól, azokról a vagyonokról, amiket magyar emberek soha az életben nem fognak látni.

Még hadd mondjak önöknek valamit. 2016. januárban, három évvel ezelőtt 238 darab tartósan betöltetlen háziorvosi praxis volt; 2019. januárban 422. Szeretném javasolni önöknek, hogy azok a családok, akik majd ezeket az alapítványokat létrehozzák a vagyonuk egyébként nem kimentésére, hanem elrejtésére  ez a jó szó igazán, az elrejtés a jó szó , tegyék meg már, hogy adakozzanak a magyar állami költségvetésnek arra, hogy haza tudjuk külföldről csábítani orvosainkat, hogy be tudjuk végre tölteni ezt a rengeteg üres háziorvosi praxist, mert azért szerintem egy kormánynak egy kicsit nagyobb problémája, ha két év alatt sikerült 200-zal emelni a betöltetlen háziorvosi praxisok számát, mintsem az, hogy mi a gazdagok vagyonával foglalkozzunk ebben a Házban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, kíváne reflektálni. (Jelzésre:) Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm azon képviselőtársaim hozzászólását, akik a témához szóltak hozzá; Szabó Szabolcs hozzászólásának is a fele, bár vitatta az előterjesztést, de azt hiszem, azért tárgyszerűen hozzá kötődött. Az MTA-ra vonatkozó részekre nem térnék ki, miután erről, úgy látom, külön polémiát folytatnak miniszter úrral, nem akarnék más vizekre átevezni.Ami a lényeget érinti és a hozzászólásokban elhangzott: valóban, itt nem vagyonkimentésről van szó, hanem egy vagyonnak az alapítvány alá rendeléséről beszélünk. Azt talán mindenki tudta követni, hogy valóban van egy közérdekű és egy családi ága ennek a fajta alapítványi vagyonkezelésnek. A közérdekűről, azt hiszem, sokat nem kell vitatkoznunk, miután a közcélok támogatása, azt hiszem, valamennyiünk érdeke.

Arra a részére a dolognak, amikor arról beszéltek, hogy itt állami vagyont tüntetnek el, meg egyebek: valamennyien tudjuk, hogy az állami vagyonra az állami vagyonra vonatkozó törvény továbbra is vonatkozik, tehát ugyanaz a parlamenti kontroll megvalósul az állami vagyonnal való rendelkezés során, ami az eddigiekben is. Az expozéban is ismertettem, hogy az egyéb jogszabályok természetesen az adótörvények és egyéb törvények vonatkozásában is érvényesülnek.

Maga az alapítvány csak vagyonkezelői tevékenységet végez, tehát az alatta lévő cégek termelik úgymond a vagyont, a nyereséget, ez ugyanúgy vonatkozik rá, függetlenül attól, hogy ennek a mértéke milyen. Bár nem akarok kitérni Schmuck Erzsébet képviselőtársamnak az adórendszert érintő felsorolására, jól tudjuk, hogy 2010-ben először a kis- és középvállalkozások tekintetében valósult meg a 9 százalékos adó, és 15 százalékra le lett szállítva az szja is  800 ezer új munkahelyet köszönhetünk az adórendszernek , s azt is tudjuk, hogy a családi adózás révén a munkavállalók jó részének ezt a részt sem kell megfizetni, hiszen már a kétgyerekeseknek is olyan jelentős adókedvezményeik vannak akár a járulékokra kiterjedően is, ami szintén magába foglalja. Tehát azt, hogy csak a gazdagoknak lenne jó ez a fajta adórendszer, a magam részéről visszautasítanám.

Ami az alapítványok kuratóriumi jogköreit illeti: a vagyonellenőrnél elhangzott, hogy nincsenek tényleges jogosítványai. Tudjuk, ezt az alapító nevezi ki, és később, mondjuk, ha az alapító elhunyt és nem képes ezt megtenni, akkor valóban a kuratóriumnak van benne szerepe, de itt is a bírósági kontroll megvalósul a jövőben is, tehát az a fajta önjárása az alapítványnak, hogy semmiféle külső kontroll alatt nem lenne, ez nem létezik. Azt is tudjuk, hogy a könyvvizsgáló jelenléte kötelező, ez egy szakmai, konkrét felügyeletet jelent. A vagyonellenőrnél is egyébként szakmai előírások vannak, hogy kik lehetnek vagyonellenőrök, ez is biztosítja azt a fajta törvényességi működést, ami megkívánt ezeknél az alapítványoknál.

Összefoglalóan a nemzetközi példákról is szó volt. Valóban német nyelvterületen a legelterjedtebbek. Nagyon köszönöm Varga-Damm Andreának azt a mondatát, ahol mondta, hogy jogi értelemben rendben van az előterjesztés, tehát ez egy keretszabály, ténylegesen majd az alapítványok alapítása fogja majd ezt feltölteni. Tudom, mondta azt is képviselő asszony, hogy nem tartja időszerűnek, tehát kiegészítem a mondat másik felével is, hogy ne pontatlanul idézzek. De önmagában szerintem a kodifikátori munkát illetően, úgy látszik, nem merült fel kifogás, egyébként szakmán belül sem volt vita ennek a megfogalmazását illetően.

Szerencsétlen kitételekre nem térnék ki és nem adnék választ; Bangóné hozzászólásában is  ami, mondjuk, minősített kormánypárti képviselőket , itt elhangzott, hogy a tudósok hogyan beszélnek egymással, szerintem a képviselők is ezt azért figyelembe vehetnék időnként, amikor egymással beszélnek; vagy éppen a polgármestereket csicskának minősíteni. Tehát azért jó lenne, ha tényleg a törvények és konkrét jogszabályok nélkül is  a régi illem, etikett, mit illik, mit nem  vissza tudnánk térni erre a terepre. Elnézést, hogy kitértem erre a részére is. Köszönöm szépen. (Szilágyi György: Ezt a szót a miniszterelnök úr használta először ebben a Házban.  Közbeszólások a Jobbik soraiban.  Szilágyi György: A miniszterelnök úr mondta ebben a Házban először ezt a szót.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szilágyi György: Hogy a jegyzőkönyvben is benne legyen: Orbán Viktor miniszterelnök úr…)




Felszólalások:   75-86   87-112   113-114      Ülésnap adatai