Készült: 2019.12.06.21:44:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

26. ülésnap (2018.10.02.),  93-124. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 2:06:01


Felszólalások:   45-92   93-124   125-144      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, Hadházy képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig lesz lehetőségünk. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A kormány-előterjesztés H/385. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Emlékeztetem önöket, hogy az általános vita megkezdése során a köztársasági elnök felszólalására, az előterjesztői nyitóbeszédre és a vezérszónoki felszólalásokra került sor. Most a további képviselői felszólalások következnek. A monitoron a sorrend: elsőként Böröcz László képviselő úr, Fidesz.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy éljünk, és cselekedjünk, hogy a következő nemzedékünknek is biztosítsuk azokat a környezeti, társadalmi, gazdasági feltételeket, amelyek mellett méltó életet tudnak élni. Ehhez hozzátartozik az, hogy az éghajlatváltozás okozta kihívásokra olyan válaszokat adjunk, amelyek a jelenben és a jövőben is biztosítják az egyéni és közösségi szintű boldogulásunkat, a természeti környezetünk fokozottabb védelmét, illetve a természeti változásokhoz való sikeres alkalmazkodás képességét és lehetőségét. Az éghajlatváltozás olyan összetett környezeti és gazdasági, társadalmi kihívás, amely globális szinten veszélyezteti a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások készleteinek mennyiségét és minőségét.

(15.10)

A tisztelt Ház előtt fekvő nemzeti éghajlatváltozási stratégia megvalósítása hozzájárul Kárpát-medencei életfeltételeink, a vízkészletünk, a termőföldjeink, erdeink és változatos élővilágunk tartós megóvásához. Ez nemzetstratégiai érdekünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az Európai Unióban elsőként egyhangú parlamenti döntéssel ratifikálta a párizsi megállapodást. Így 2016 nyarán kezdődött meg a NÉS-2-tervezet átdolgozása, amely 2017 márciusában került társadalmi egyeztetésre, 2017 májusában pedig az Országgyűlés elé került benyújtásra.

Az éghajlatváltozás hatásai elleni sikeres fellépés kulcsa az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásunkra irányuló egységes szempontrendszer kialakítása, illetve annak integrálása az ágazati és területi tervezési, döntési valamint végrehajtási mechanizmusokba.

Tisztelt Ház! Az általános vita első részében volt szó arról, hogy hazánk első nemzeti éghajlatváltozási stratégiája ugyan már 2015-ben elkészült és az Országgyűlés elé benyújtásra került, azonban a 2015-ös párizsi klímaegyezmény és a hozzákapcsolódó párizsi csomag új célokat és feltételeket hozott be, ezért vált szükségessé a hazai stratégia átdolgozása.

A nemzeti éghajlatváltozási stratégia 5 fő tartalmi eleme a következő: a hatályos stratégia felülvizsgálata, a magyarországi éghajlat-politika stratégiai alapjai, a hazai dekarbonizációs útiterv, a nemzeti alkalmazkodási stratégia, a horizontális eszközök szerepe a klímaváltozás elleni küzdelemben, így a szemléletformálás, a kutatással-fejlesztéssel, innovációval kapcsolatos feladatok, fejlesztéspolitikai kapcsolódások.

A következőkben az első és a második változat közötti fő tartalmi különbségeket emelném ki. Az új stratégia szorosabb kapcsolatot feltételez más horizontális és ágazati stratégiákkal. Részletesebben és arányosabban tartalmazza a jelenlegi mérséklési és alkalmazkodási törekvéseket, célrendszereket és azok hierarchiáit. Nagyobb hangsúlyt fektet a szemléletformálásra, az elfogadott tudományos módszerek alapján tárja fel az éghajlatváltozás hatásait. Figyelembe veszi a hatások és a sérülékenység feltárásánál a területi eltéréseket. Kiemelt hangsúlyt kap a mérséklési és alkalmazkodási cselekedetek monitoringrendszere, így a megvalósult célok és intézkedések nyomon követése; illetve lehetőség nyílik az éghajlatváltozás hazai tendenciáinak, hatásainak, valamint a mérséklés és alkalmazkodás lehetőségeinek, továbbá a vonatkozó célkitűzések megvalósulásának egységes vizsgálatára és elemzésére. Fontos kiemelni azt az előírást, hogy a hazai stratégiai dokumentumok kidolgozásánál, felülvizsgálata során figyelembe kell venni a NÉS-2 által kijelölt cselekvési irányokat, így például a nemzeti környezetvédelmi program, a nemzeti energiastratégia, a nemzeti vidékfejlesztési stratégia, a nemzeti természetvédelmi alapterv, a nemzeti erdőstratégia, a nemzeti katasztrófavédelmi stratégia esetében. A NÉS-2 elfogadását követő 6 hónapon belül a stratégiában foglalt célok megvalósítását szolgáló 3 éves időszakra szóló éghajlatváltozási cselekvési terv készül, amely magában foglalja majd az értékelésére és a nyomon követésére vonatkozó monitoringrendszert is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A NÉS-2 egy háromszintű célrendszert tartalmaz. Az átfogó célok: a fennmaradás és tartalmas fejlődés egy változó világban, adottságaink, lehetőségeink és korlátaink megismerése. A tematikus célok: a dekarbonizáció, azaz az energiaellátás és az ipari fejlődés csökkenő fajlagos szén-dioxid-felhasználás mellett; az éghajlati sérülékenység területi vizsgálata, az aszályérzékenység, erdőtűzveszély és a városi hőhullámok közegészségügyi kockázata; alkalmazkodás és felkészülés a klímaváltozás hatásaihoz, illetve az éghajlati partnerség. A specifikus célok pedig az egyes szakterületekre vonatkozó rövid és hosszú távú célok.

Tisztelt Ház! A célrendszerből az éghajlati partnerséget emelném ki. Hazánk éghajlatvédelmi céljai széles körű partnerség és társadalmi-gazdasági konszenzus keretei között valósulhatnak meg hatékonyan és eredményesen. Így tudja segíteni igazán a magyar emberek egyéni és közösségi szintű boldogulását, az életminőségünk javulását a természeti környezet megóvása mellett. Hazánkban növelni szükséges az éghajlatváltozással, a megelőzési és alkalmazkodási intézkedésekkel kapcsolatos tájékozottságot és közbizalmat.

Az államnak többek között az energiatakarékosság, a klímabarát közbeszerzések terén tartós és folyamatos példaállítással kell segítenie a társadalmi konszenzus kialakítását. Erősíteni kell a civil, a karitatív és az egyházi szervezetek, önkormányzatok szerepét, valamint a gazdasági érdekképviseletek, kamarák részvételét a közös cselekvésben, hiszen a klímapolitikai célok költséghatékony teljesüléséhez az államháztartáson kívüli források bevonása elengedhetetlen.

A magyar emberek éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteit és attitűdjeit az elmúlt években több kutatás is vizsgálta. A témával kapcsolatos tájékozottságuk általánosságban javult. A 2010-es országos felmérés eredményei szerint a hazai lakosság az éghajlatváltozás globális következményeit jobban ismeri, mint a hazaiakat. A frissebb, 2015-ös felmérés szerint már a hazai lakosság többsége tisztában van az éghajlatváltozás főbb globális és hazai kedvezőtlen hatásaival, ugyanakkor nem sorolja a legégetőbb problémák közé az éghajlat változását. A megoldást pedig a kutatóktól és a kormánytól várja. Úgy gondolják, hogy az egyéni szinten kevésbé tudnak ellene tenni. Így itt még van feladatunk bőven, ugyanakkor a lakossági attitűd változásában jelentős potenciál van, hiszen a hazánkban megtermelt energia 40 százalékát a háztartások fogyasztják el. A lakosság magatartásbeli változásával és a technológiai előrelépésekkel a 40 százalékos arányt több mint 10 százalékponttal lehetne csökkenteni; megjegyzem, hogy az uniós átlag 26,5 százalék.

Magyarország legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója egyébként az energiaszektor. A mezőgazdaság 11 százalékos, a hulladékkezelés pedig 7,5 százalékos üvegházhatásúgáz-kibocsátási arányával messze elmarad az energiaszektorétól, ugyanakkor a klímabarát megoldások egyrészt jelentősen hozzájárulhatnak a klímavédelmi célok teljesüléséhez, másrészt az emberi egészségvédelemhez: például a vegyszerek csökkentése, a hulladékképződés mérséklése, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a komposztálás mentén.

Fontos szerepe van a környezettudatos közlekedésnek  ami jellemzően egészségesebb is, így a tömegközlekedést előnyben részesítenék , az alacsony fogyasztású és kibocsátású járművek, illetve az elektromos járművek használatának.

Tisztelt Képviselőtársaim! A klímatudatosság fokozottan meg kell jelenjen a szakpolitikában, a törvényhozás és a közigazgatás szintjein, szükség van a médiával való partnerségre. Az emberiség okozta ökológiai problémák gazdasági és társadalmi oldalának megismerésére kiemelt figyelmet kell fordítani. A fenntarthatósági szemléletformálást már óvodában aktívabban el kell kezdeni, illetve az oktatásban hangsúlyosan megjeleníteni. Az egyházak történelmi szerepük során mindig fontos szerepet játszottak a társadalom oktatásában, szemléletének és életvitelének formálásában. Napjainkban is fontos, hogy a vallási közösségek is közvetítsék a környezetvédelem üzenetét.

Fontos figyelmet fordítani a mintaprojektek megvalósítására és azok társadalommal való megismertetésére és népszerűsítésére. Ezek jó gyakorlatként motivációt, útmutatást jelentenek az embereknek, a közösségeknek és a szervezeteknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti éghajlatvédelmi stratégia által kijelölt út nem olyan környezetkímélő, klímabarát megoldások erőltetéséről szól, amelyek költséget rónak a magyar emberekre, hanem egy olyan társadalmi-gazdasági berendezkedés útjára lépésről van szó, amely a fenntarthatóság irányába mutat, amely a magyar emberek számára egészségesebb életfeltételeket, jobb életminőséget eredményez, amely versenyképesebbé teheti hazánkat, a hazai vállalkozásokat, hiszen a technológiai fejlesztések és az innováció jelentős, profitábilis része éppen a klímabarát megoldások irányába mutatnak.

Fontos megjegyezni, hogy a NÉS-2 elsődleges hajtóereje nem a nemzetközi kötelezettségnek való megfelelés, hanem a fenntartható fejlődés nemzetstratégiai céljainak elérése.

(15.20)

Tisztelt Ház! Hazánk 2016 tavaszán az Európai Unión belül elsőként egyhangú országgyűlési döntéssel ratifikálta a párizsi megállapodást. Kérem, támogassák az előttünk fekvő nemzeti éghajlatváltozási stratégia elfogadását. A cél az, hogy hazánk 2030-ra végleg olyan pályára álljon, amely egy fenntartható, az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben ellenálló jövőt biztosít számunkra. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, Böröcz László képviselő úr. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt órákban, különösen a most megelőző órákban erről a határozati javaslatról sok minden elhangzott, én azt gondolom, tartalmilag szinte minden, ezért csak néhány gondolattal szeretném kiegészíteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy mindaz, amiről ma beszélünk, sok szempontból egyfajta hitvitához hasonlít. Ugyanis a környezet változott, változik és a jövőben is változni fog. Azokról a változásokról, amelyek bekövetkeznek, döntő mértékben nem tudni ma még, hogy mitől meghatározottak, de kétségtelenül az emberi tevékenységtől befolyásoltak. A vita ma nagyrészt olyan jellegű, amiről Immanuel Kant annak idején, aki egy kis porosz városban, Königsbergben azt találta mondani, amikor be akarták vonni egy hitvitába, azt mondta, hogy az a baj a teológiával és a hittel, hogy empirikusan nem bizonyítható, ebből következően a viták sem eldönthetők. Az adott helyzetben is erről van szó. El kell mondanom, nagyon gyakran hallom, hogy a tudósok ennyi meg ennyi százaléka ezt és ezt mondja, míg a tudósoknak csak ennyi meg ennyi százaléka mond valami mást. Nem sokra jutott volna Kepler és Galilei, ha annak idején összehasonlítgatták volna a saját meghatározásaikat és nézeteiket, véleményeiket a nagy többséggel. Ez tehát önmagában nem dönt el semmit.

Az kétségtelen tény, hogy kimutatható és érzékelhető, hogy az emberi beavatkozás a változásokat sok szempontból negatív irányba befolyásolja, ez kétségtelen, ezért helyes és alapvetően támogatható, hogy nem ma, hanem nagyon-nagyon régen, már Riótól elkezdődően elindult egy olyanfajta gondolkodás, amely ezen változtatni kíván. Én azt gondolom, a mai napnak is az a lényege, hogy ezt a gondolkodást kell folytatni. S ezt a gondolkodást oly módon kell folytatni, hogy a középpontban itt is, mint általában, mégiscsak az embernek kell állni. Hogy világos legyen, hogy azok a változtatások, amelyeket igénylünk, nem egyszerűen valamiféle tudományos célok ilyen vagy olyan igazolására, még kevésbé arra, hogy mondjuk, alapvetően olyasmit próbáljunk megváltoztatni, amit aligha tudunk, hanem arra, hogy az embert jobban szolgálja.

Ezért ennek a stratégiának egy nagyon nagy pozitív eleme, hogy bár nemcsak egy hosszú, 2050-ig terjedő időszakról lehet gondolkodni ennek alapján, hanem célokról, amely célok már érthetőek, követhetők, következésképpen reményeink szerint megvalósíthatók. Csak azok a stratégiák lesznek eredményesek, ahol a célok úgy vannak meghatározva, hogy azt követni lehessen. Azt gondolom, hogy ebben a stratégiában ez fellelhető.

Tisztelt Ház! Hadd mondjam el egy régi személyes élményem, hiszen osztom azt az álláspontot, amit köztársasági elnök úr itt elmondott: feladatunk, alapvető feladatunk Magyarországon elsősorban a levegő, a víz, a föld védelme, ennek a garantálása. A stratégiának is ezt kell szolgálnia. Szerencsés voltam 1942. október 15-én Békésszentandráson  nem én voltam a főszereplő, hanem a kormányzó és a miniszterelnök , amikor ott megnyitották a duzzasztót, és megnyitották azt az erőművet, amely akkor itt Közép-Európában példátlan volt. Szerencsés voltam azért, mert nemcsak az én hozzátartozóimnak, hanem még mintegy 20-30 ezer kataszteri holdon községek sokaságának adott valami olyat, ami az életet jelentette. Ez az az irány, aminek meggyőződésem szerint nem szabad elvesznie tudományos és áltudományos viták során. Ez az az irány, amelyet követni szükséges.

Én a magam részéről sokszor tudom, hogy szembekerülök bizonyosfajta gondolkodással, és tisztában vagyok azzal, hogy néha ezt úgy gondolják, hogy ez a maradi, az meg a haladó. Azért mégiscsak azt gondolom, hogy mindig az a haladó, amely a szolgálatot oly módon adja, hogy a lehető teljességet igyekszik nyújtani azoknak, amit tőle joggal várnak el embertársaink.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy bátorságot kell tanúsítani a stratégia megvalósítása során. Beszéltek itt késedelemről, de azt egyértelműen világosan látni lehet, hogy a világban különböző gondolkodások alakultak ki, és amiben már-már úgy gondoltuk Párizs után, hogy valamiféle egyezség van, és valamiféle olyan irány van, amely közösen követhető, azt sem követik mindenhol; sőt, nagyon-nagyon úgy néz ki, hogy vitatják. Nekünk, magyaroknak itt Magyarországon azt a stratégiát kell ebben a kérdésben elfogadni, amely nem lehet pártviták része, hanem Magyarországon, a magyar nemzetben ennek a szolgálatát kell középpontba állítani.

Ezért azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időben a vízgazdálkodásnál új gondolkodásra van szükség. Nap mint nap, amikor  szerencsém van, mert látom  lenézek a Dunára, és a Kis-Duna-ágat megnézem, és az év nagy részében kétségbeejtő állapotban van, mélységesen elgondolkodtat: vajon teljesen tehetetlenek vagyunk? Nincs semmilyen olyan megoldás, amely számunkra a következőkben is biztosítaná egy alvízi országban azt, hogy garantált legyen a vízellátásunk? Nincs erre megoldás? Van! Bátran lépni kell olyan irányba, amely az elkövetkezendő időben biztosítani fogja azt, hogy Magyarországon a víz, a tiszta ivóvíz, és mindaz a víz, amely szolgálja ezt az országot, rendelkezésre áll.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ma itt, Közép-Európában még eléggé tágas és szabad a mozgástér. Ez nem marad így. Az éghajlatváltozás ténykérdés. Azon lehet vitatkozni, még egyszer mondanám, én nem vitatkozom hitbéli kérdéseken, hogy mi a fő oka, de az tény, hogy ez egy létező változás. Legyünk erősek, mások is gondolkodnak ezen, mások is úgy gondolkodnak ezen, hogy a saját nemzetüknek kívánnak biztosítani lehetőségeket. Amíg ezek a lehetőségek nálunk fennállnak, amíg ezek a lehetőségek garantáltak, bűn nem megtenni azt, amire szükség van, és ami az elkövetkező időben rendelkezésünkre kell álljon.

Még egyszer: úgy gondolom, hogy ez a határozati javaslat olyan értelemben is előremutató, hogy kiegyensúlyozott akar lenni; nem föltétlenül megfelelni valamilyen iránynak, hanem föltétlenül megfelelni azoknak a magyar igényeknek, amely igényeket szolgálnia kell.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Turi-Kovács Béla képviselő úr. Megadom a szót Bartos Mónika képviselő kisasszonynak, Fidesz.

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha geológiai szempontból tekintjük a folyamatokat, akkor minden teljesen rendben van. Ahogy Áder János köztársasági elnök úr is elmondta, évmilliókkal ezelőtt is volt már hasonló helyzet. Sőt, ezen túlmenően az élővilág is nagyon jól tudott spontán alkalmazkodni, igaz, hogy földtörténeti léptékben, a klímaingadozáshoz. Amiről viszont most beszélünk, az nemcsak a bolygónk, hanem az emberi civilizáció, hiszen ha a NÉS-ről beszélünk, akkor az emberi civilizációról és rólunk van szó. Hiszen ahogy eltávolodtunk a természeti létalapjainktól, a víztől, a termőföldtől, a tájtól, úgy az alkalmazkodóképességünk is nagyrészt elveszett. Sajnos, a modern társadalmak civilizációs vívmányai, így a közműellátás, az élelmiszer-ellátás, az ipari tevékenységek, az infrastruktúráink rendkívül sérülékenyek a külső környezet változásaira, és ez független attól, hogy ezeket a változásokat mi magunk okozzuk-e vagy sem. Valóban, ha ezt az alkalmazkodóképességet elveszítjük, akkor már előtérbe kerülnek biztonságpolitikai kérdések is.

Én azért örülök a mai vitának, képviselőtársaim, mert a kisebb-nagyobb politikai csörtéktől eltekintve úgy látom, hogy egyetértünk nagyon sok mindenben.

(15.30)

Egyetértünk abban, hogy felelősek vagyunk azért a világért, amiben élünk, felelősek vagyunk azért a bolygóért, ami az otthonunk. És abban is egyetértünk, hogy ez egy megosztott felelősség, mindenkire szükség van ahhoz, hogy sikereket tudjunk elérni.

Ugyanez volt a tapasztalatom az elmúlt héten Brüsszelben, amikor részt vettem az Ázsia-Európa parlamenti partnerség 10. találkozóján. Ennek 2004 óta tagja Magyarország. Az ott lévő képviselők 51 államot, két szervezetet, összességében a Föld népességének 60 százalékát képviselték. Ezen a találkozón is a klímaváltozás volt a fő téma.

Azt érdemes megjegyezni, hogy Ázsia és a csendes-óceáni térség szerepe kiemelkedő mind a klímaváltozás okai, mind pedig negatív hatásai tekintetében. Van egy kockázati index, a globális éghajlatváltozási kockázati index, és e szerint az index szerint a klímaváltozás által a világon tíz leginkább érintett ország közül négy  Mianmar, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam  Délkelet-Ázsiában található. Sok képviselő ezen a fórumon felszólalt és elmondta, hogy milyen súlyos hatásai figyelhetők meg az éghajlatváltozásnak az országában. Például a bangladesi képviselő asszony elmondta, hogy 18 millió embert veszélyeztet közvetlenül a tengerek, óceánok vízszintjének emelkedése.

Azért is tudtam velük együtt érezni, mert a Kárpát-medence is az éghajlatváltozás negatív hatásaira nagyon érzékenyen reagáló területek között van. Az is elmondható, hogy az éghajlati sérülékenység komplex elemzése alapján az éghajlatváltozás Magyarország településeit nem egyformán fogja érinteni, lényeges területi különbözőségek figyelhetők majd meg. Tehát ahogy Magyarország települései között, úgy a világ országai között is ez a különbség megfigyelhető, és megfigyelhető is lesz.

Itt szeretném képviselőtársaim elé hozni a fenntartható fejlődési célok rendszerét, amely 2015-ben került elfogadásra. A vita első felében, amikor Áder János köztársasági elnök úr felszólalt, akkor őt Kőrösi Csaba kísérte el, aki nagyon nagy szerepet játszott a fenntartható fejlődési célok kidolgozásban akkori ENSZ-nagykövetként. Azt tudjuk, akik ezzel a témával szoktunk foglalkozni, hogy a fenntartható fejlődési célok 17 fő célterületet és 169 célkitűzést foglalnak magukban.

És miért is hozom ide a fenntartható fejlődési célokat? Két okból. Az egyik, hogy korábbi elemzések szerint a párizsi megállapodás végrehajtását célzó, a tervezett, nemzetileg meghatározott vállalások legalább 154 fenntartható fejlődési alcélhoz kapcsolódnak, azokhoz igazodnak a 169-ből. Ebből látszik, hogy a párizsi megállapodás végrehajtása és az azt szolgáló, ahhoz igazodó NÉS-2 nem elválasztható a fenntartható fejlődési célok végrehajtásától, és ahogy Bencsik János alelnök úr is elmondta, a NÉS -2-nek a fenntarthatóság felé való átmenet feltételrendszerének kell megfelelni.

A második dolog, amiért a fenntartható fejlődési célokat idehoztam, az pedig az, hogy korábban utaltam rá, hogy Magyarország települései sem rendelkeznek ugyanolyan adottságokkal, feltételekkel, nem ugyanolyan módon lesznek kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, és ugyanígy a világ országai sem. És ami nagyon jó a fenntartható fejlődési célok megközelítésében, az az, hogy mindenkit cselekvésre ösztönöz. De azt is kifejezi, hogy mindenki a saját útját kell hogy járja, a saját feltételei, adottságai, lehetőségei szerint kell hogy kihozza magából a legtöbbet. És ezt a szemléletet a NÉS-2 is tartalmazza és hordozza.

De hogyan is kell cselekednünk, és mi is kell legyen a zsinórmértékünk, ha szembekerülünk ezzel a küzdelemmel, ami az éghajlatvédelmet jelenti? Idehoznám azt az útmutatót, amit még egyetemista koromban kaptam, ami úgy szólt, hogy „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” Ez a Teremtés könyvében megfogalmazott útmutató szólalt meg más szavakkal Áder János köztársasági elnök úr beszédében is, aki azt mondta, hogy használjuk és ne kihasználjuk természeti erőforrásainkat. De hogyan lehet ezt a mindennapokra lefordítani? A helyesen megválasztott klímapolitikai irányok, a megfelelően ambiciózus kibocsátáscsökkentési célok az adott ország versenyképességét is pozitívan befolyásolják. Ez egy olyan mondat, ami a NÉS-2-ben, illetve annak ismertetésében szerepel, és ez a versenyképességre hívja fel a figyelmet, ha távolabbi fókuszból nézzük, akkor arra, hogy ez a helyzet nem csupán veszélyt, hanem lehetőséget is jelent a számunkra.

Nagyon sok minden fejben dől el, ezért nem mindegy, hogy hogyan állunk az előttünk lévő kihívásokhoz. Áder elnök úr ezt úgy mondta reggel a felszólalásában, hogy szükségből erényt kovácsolhatunk. De ha minden fejben dől el, akkor ez azt jelenti, hogy az emberfőkkel is van dolgunk. Azt gondolom, hogy ez nagyon igaz, és a NÉS-2 felépítése is mutatja ezt, hiszen a NÉS-2 terjedelmének kétharmadát a nemzeti alkalmazkodási stratégia és a partnerség az éghajlatért szemléletformálási terv teszi ki.

Tehát a NÉS-2 kétharmada az emberfőkkel foglalkozik, és próbál bennünket tanítani, tanítani arra, hogy mit és hogyan kell tennünk, szemlélnünk ahhoz, hogy sikeresen alkalmazkodjunk a sokszor gyors változásokhoz. Tanít arra, hogy egy megváltozott világban nem lehet a régi séma mentén gondolkodni, valóban szemléletformálásra van szükség. És tanít arra is, hogy tudatosan élve úrrá lehetünk a problémákon, de ezért a maga területén mindenkinek tennie kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott, elhangzik a vitában, számos világvégét, utolsó ítéletet idéző kép is megelevenedett előttünk. Elhangzott, hogy nincs vesztegetni való időnk. Ugyanakkor reménnyel kecsegtet, hogy a szükségből erényt kovácsolhatunk. Hazai és nemzetközi fórumokon is lesznek még teendőink, vitáink, harcaink, véleményt cserélhetünk a fenntarthatósággal, az éghajlatváltozással kapcsolatban. Egy dolgot azonban szerintem nem szabad elfelejtenünk, hogy mi vagyunk az átmenet generációja. Ez azt jelenti, hogy sem a szüleinknek, sem a nagyszüleinknek nem kellett olyan feladatokkal, gondolatokkal megbirkózni, amikkel nekünk meg kell. És tudjuk azt  saját tapasztalatból is tudjuk , hogy a szokásokat, a gondolatokat a legnehezebb megváltoztatni, és ehhez idő kell.

Teljesen újra kell tanulnunk a bolygónkhoz és az életünkhöz való viszonyt, ezért nem szabad megijednünk, mivel nehéz az út, ezért tényleg időbe telik, amíg megtanulunk ezen járni. És én arra biztatom képviselőtársaimat, hogy minden eredménynek örüljünk, és higgyünk abban, ha ezeket a gondolatokat társadalmasítjuk, akkor eredményeket érhetünk el közösen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Bartos Mónika képviselő kisasszony. Megadom a szót Oláh Lajos képviselő úrnak, DK-képviselőcsoport.

OLÁH LAJOS (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Örömmel szólok hozzá a vitához, de nem a hitvitához, hiszen a klímaváltozást nem lehet hitvitának tekinteni, aki ezen az úton jár, az téves, rögös útra tévedt. Fontos ügyről van szó, olyan ügyről, ami évtizedekig velünk lesz; olyan ügyről, amit mi elkezdünk, de a küzdelmet majd unokáink is folytatni fogják. A XXI. század végére az átlaghőmérséklet emelkedése a nyári hónapokban elérheti a 4 fokot. A csapadék mennyiségének eloszlása az agrárium szempontjából negatív irányba változik, új betegségek jelennek meg, az allergiás időszakok jelentősen megnőnek. És még sokáig sorolhatnánk az elrettentő tényeket.

Itt van ma a Ház előtt a NÉS. Itt ez az anyag előttünk, sok jó és fontos megállapítással. Ez egészen úgy hangzik, mintha ezt a kormányt akár egy pillanatig is érdekelné, hogy lehet-e csökkenteni a környezeti ártalmakat vagy a károsanyag-kibocsátást, esetleg segíteni a megújuló energiák térnyerését.

Úgy hangzik, hogy ez a kormány csinál valamit, elvégre, ha van egy stratégia valahol leírva, akkor biztos tettek is követik azt. Akkor lássuk, hogy a nagy nemzeti éghajlatváltozási stratégia keretében miket tett a kormány az előző években!

(15.40)

Egyik első dolgukként megszüntették a zöldombudsman intézményét, és megszüntették a Környezetvédelmi Minisztériumot. Nincs olyan támogatott beruházás ma Magyarországon, amelynél érdemben vizsgálták volna, döntési szempont lett volna, hogy milyen hatással lesz a környezetre, a levegőre, az élővilágra. Én magam kezdeményeztem például olyan határozati javaslatot, amely szerint a városokban csak úgy lehetne építési engedélyt kiadni a beruházóknak, ha vállalnak fásítást. A Fidesz ezt szemrebbenés nélkül leszavazta. De mondok más példát: minden évben más magyar városban kellett nekünk, ellenzékieknek és DK-soknak megakadályoznunk, hogy gumiégető épüljön. Önök mindent megadtak volna, állami milliárdokat, stratégiai megállapodást, bármit, semmit sem törődve a környezeti hatásokkal és a levegőbe szabaduló rákkeltő anyagokkal. Nekünk akkor is fontos volt a környezetvédelem, amikor önök egy gumiégetőt istápoltak, és vitték egyik városból a másikba, amikor azt mondták az embereknek, hogy meg fogják védeni otthonaikat az ilyen mértékű környezetszennyezéstől.

Önök évtizedekre adósságba verik Magyarországot a Paksi Atomerőmű bővítéséért. Az egész fejlett világ azzal foglalkozik, hogyan tudna még több háztartást megújuló energiával ellátni. Mi javaslatot tettünk arra, hogy az erre szánt összeget egészítsük ki MNB-s forrásokkal, és így hozzunk létre egy ház- és lakásfelújítási alapot. Ez lenne a valódi energiamegtakarítás, ez lenne a valódi küzdelem a klímaváltozás ellen. Önök adósságba vernek minden magyart, aggastyántól a ma született csecsemőig. Ráadásul hova sietünk? Ha még szükséges is lenne a beruházás, akkor is bőven elég lenne 2027-ben elkezdeni az építkezést, 2035-ig ugyanis a mai blokkok bőven ki tudják szolgálni az országot, addig meg sok további fejlődés történhet a többi technológia terén. Közben azt se felejtsük el, hogy a nyári hőhullámok már idén is olyan forróak voltak, hogy ha önök nem csalnak a méréssel, a Duna vizének felmelegedése miatt le kellett volna állítani a Paks I.-et is.

Tisztelt Képviselők! Most szólok, hogy évről évre egyre nehezebb lesz azt állítani, hogy a Duna hőmérséklete nem éri el a 30 Celsius-fokot. A globális felmelegedés nem önöknek dolgozik. A jelentés szerint 2021 és 2050 között minden évszakban egy fokkal melegebb lesz az átlaghőmérséklet, és az ország egész területén még több hőhullámra és nyaranta hosszabb aszályos időszakra lehet számítani. A Duna majd nem 30 fokos lesz, hanem biztosan több. Ha a Duna nem lesz képes a reaktorok megfelelő hűtésére, márpedig nyáron, amikor a legtöbb elektromos áram kell a klímák miatt, nem lesz képes, az már most látszik, akkor nemcsak Paks II.-t kell majd leállítani, ha egyszer elkészül, hanem Paks I.-et is.

A világ legjobb kutatói ma azon törik a fejüket, hogy a megújuló energiát hogyan lehetne hosszabb ideig, nagyobb mennyiségben, hatékonyan tárolni. Az Egyesült Államoktól Németországig ez foglalkoztatja a fejlett világot. Önök mit tesznek? Szétverik az Akadémiát, felszámolják a tudományos élet szabadságát, kutatásokat akasztanak meg források elvonásával. Éppen most, ezekben a hetekben kerülünk olyan versenyhátrányba a kutatás-fejlesztésben, amit nem fogunk tudni behozni. Nem mi fogjuk megmutatni az utat a világnak, hanem majd mi fogunk kullogni azon országok után, ahova most tudósaink menekülnek. Ha a nemzeti éghajlatváltozási stratégia egy létező és működő dolog lenne, akkor ez nem történhetne meg. Önök be akarják szántani a CEU-t, ahol az egyetlen olyan magyar kutató dolgozik, aki tagja a klímakutatásokért Nobel-díjat kapott csapatnak. De lássuk, mit tettek még!  közel sincs vége.

Önök különadót szabtak ki a napelemekre. Az egész világon adókedvezményekkel, állami támogatással ösztönzik a napelemek telepítését, önök megadóztatták. Ez ám az éghajlatváltozási stratégia! Feküdjünk keresztbe a fejlődésnek, és akadályozzuk meg, hogy a környezetet nem terhelő megújuló erőforrásokat lehessen kiaknázni! Nem mindenki más jön szembe az autópályán, kedves képviselőtársaim, hanem önök mennek szembe mindenki mással  a fejlődéssel, a jövővel és a józan ésszel. De még mindig nincs vége.

Önök olyan buszokat vesznek Budapestnek, amelyek más európai városokban leselejtezésre kerültek, nem függetlenül a károsanyag-kibocsátásuktól. Jöhetnek és mehetnek a hibridhajtású elektromos buszok Európa-szerte; önök inkább megveszik azokat a selejteket a budapestieknek, amelyeket az európai nagyvárosok levetettek. Megjegyzem, még csak nem is spóroltak ezzel, hiszen ha normális buszokat vesznek, az se került volna többe. Lehetett volna környezettudatos döntést hozni. De nem csak ezzel adtak egy pofont a nemzeti éghajlatváltozási stratégiának Budapesten.

Környezetvédelem ide, levegőminőség oda, soha egyetlenegy kormány nem vágott ki annyi fát Budapesten, mint önök. A Liget-projekttel lesz egy Városligetünk betonból és térkőből. Hiába törekednek arra minden európai nagyvárosban, hogy minél több közparkkal és növényzettel óvják a város levegőjét, önök ennek is az ellenkezőjét csinálják. Az Európai Számvevőszék idei jelentése szerint Magyarországon rosszabb a levegő, mint Kínában vagy Indiában, a magyar emberek átlagosan két évet veszítenek az életükből a magas légszennyezettség miatt. Az Európai Bíróság még egy jelentős bírságot kiszabhat hazánkra a magas légszennyezettség miatt. Amikor önök ennek ellenére kivágják a fákat, akkor saját maguk és Magyarország alatt is vágják a fát, átvitt értelemben és szó szerint is. De nem szeretnék önökkel igazságtalan lenni, hogy csak arról beszélek, mit csináltak. Már ebben sem volt sok dicsőség, de akkor néhány mondat arról, hogy mit nem csináltak.

Önök gyakorlatilag nem biztosítanak hazai forrást a klímaváltozás elleni küzdelemhez, sőt sokkal több uniós forrást lehetne észszerűen lehívni. A pénz ott van Brüsszelben, csak le kellett volna hívni, hogy a magyar családok pályázhassanak a támogatásra. Nem csak néhány milliárddal, sok tíz, sok száz milliárddal lehetett volna pályázni. Persze, oligarcha ezen nem tudott volna indulni, így értem, hogy miért nem ezt az utat választották. Ezzel párhuzamosan lehetett volna ebben példát mutatni azzal, hogy a kormány nem pályafűtött stadionokra költi a pénzünket, hanem iskolák és kórházak energia-korszerűsítésére. Le lehetett volna cserélni az összes iskola és kórház nyílászáróit, így talán nem okozna gondot a gázszámla kifizetése sem.

Mivel a környezetünk megóvása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemcsak a mi generációnk feladata, hanem az utánunk jövő generációké is, erre fel kellett volna készíteni a gyerekeket, diákokat. Lett kötelező hittan- meg erkölcstanóra, de a környezetvédelem fontosságáról továbbra sem tanulnak a gyermekeink többet. Még az új Nemzeti alaptantervben sem látszik erre még szándék sem. Hiába adóztatjuk meg a műanyag szatyrot, ha közben nem tanítjuk meg nekik, hogy mi vele a baj. Éppen iskoláskorban lehetne természetes beidegződéssé tenni a gyerekekben, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, és tudatos energiafogyasztók legyenek. Önök ezt sem tették meg, pedig felnőttkorban már nehezebb lesz az ösztönzés.

Önök inkább szétverték a hulladékhasznosítás korábbi rendszerét, Budapesten ma tíz kerületben gyakorlatilag megbénult a szelektív hulladék begyűjtése, köszönhetően önöknek, országosan is csőd szélén áll a rendszer. És beszélhetnék még itt bármeddig arról, hogy ezen a bolygón fognak élni a gyermekeink, unokáink meg az önök unokái és az önök gyermekei is, teljesen világos, hogy önöket ez nem érdekli. Önöknek arra van a nemzeti éghajlatváltozási stratégia, hogy meg tudják szegni minden egyes pontját módszeresen.

Lehet, hogy most azt gondolják, az éghajlatváltozás csak annyit jelent, hogy majd erősebb fokozatba kell kapcsolni a klímát az állami Audikban  nem is tévedhetnének nagyobbat. A világ összes országa egy nagyon komoly nemzetgazdasági, társadalmi és egészségi jelentőségű változással áll szemben, ki úgy, ki így keresve a megoldást. Minket, magyarokat felkészületlenül fog érni ez a változás, mert önök akkor is csak cinikusan megrántják a vállukat egy problémára, ha már itt áll a küszöbön.

Tisztelt Képviselők! Súlyos árat fogunk fizetni  a mi gyerekeink, unokáink is, meg az önök gyerekei és unokái is. Ezt nem fogja megoldani, hogy Áder János két fideszes alkotmánymódosítás szentesítése között beszél egy kicsit a környezetvédelemről; itt azonnali intézkedésre lenne szükség. Nagyon nagy kár, hogy önök ebben nem partnerek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Oláh Lajos képviselő úr. A következő hozzászóló az MSZP képviselőcsoportjából Varga László képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a vezérszónoki felszólalások is rávilágítottak arra, de itt az előbb elhangzottak is, hogy nyilván egy olyan kérdésről van szó a klímaváltozás elleni küzdelem kapcsán, ami olyan döntéseket igényel, amelyek sokszor az általános politikai logikát meghaladják, tehát nem közvetlen és rövid távú hasznokat vált ki egy-egy döntés. Olyan döntések szükségesek, amelyek túlmutatnak egy-egy négyéves ciklusnak a logikáján. Éppen ezért sokszor nagyon nehéz valódi tartalmat adni egy-egy ilyen témában megfogalmazott stratégiának.

(15.50)

Azt gondolom, sokkal hamarabb szükség lett volna már egy ilyen stratégiára. El is hangzott, hogy utoljára 2008-ban foglalkozott ilyen témával érdemben az Országgyűlés, de ha már itt van, akkor szerintem nagyon fontos lenne  és nekem ez a vita tanulsága, vagy az én reakcióm erre ez , hogy milyen praktikus dolgokat lehet tenni ebben az ügyben, mik azok, amiket mi meg tudunk tenni, ami az egész ügy szempontjából, amit Magyarországon lehet tenni, csak egy-egy szelet, hiszen ez nyilván túlmutat a határainkon, ugyanakkor eddig is voltak olyan javaslataim az elmúlt években, amelyek a környezetvédelem kapcsán, a légszennyezettség felszámolása kapcsán fontosak voltak, és beleilleszthetőek lennének akár egy cselekvési tervbe, ami ez alapján a stratégia alapján elkészül.

Én a Sajó völgyében élek, itt él nagyjából 400 ezer ember, azt gondolom, az országnak azon a pontján, azon a területén, ahol mindig a legrosszabb légszennyezettségi adatok voltak, különösen abban a téli időszakban, itt januárra-februárra gondolok elsősorban, amikor erről hírek is vannak. Most már nyilván máshogy megy az adatközlés, ezt mindenki tudja, de szerintem nem az a megoldás, hogy nem beszélünk erről a problémáról, mert a helyzet valójában megoldásra vár. Akkor, amikor a légszennyezettségi adatokat nézzük, akkor mindig egy sötét terület, sötét folt volt ezen a bizonyos Magyarország-térképen a Sajó völgye. Ahogy átnéztem ezt a stratégiát, nagyon megijesztett az a kép, ami egybeesik ezzel, a légszennyezési adatokra szinte rávetíthető, hogy a klímaváltozás okozta felmelegedés is egyébként a következő bő 30 évben többek között ezt a területet érinti leginkább Magyarországon, és az ebből fakadó halálesetszám-növekedés is ezt a területet fogja érinteni.

Ezért mondom azt, hogy szerintem nem várathat magára néhány intézkedés ebben a térségben. Döbbenetes és felháborító, hogy a Borsod megyeieknek, elsősorban a Sajó völgyében élőknek ilyen életminőségben kell élniük. Az egészségügy kapcsán elhangzott számtalan adat is bizonyítja, hogy a légszennyezés és a környezeti ártalmak kapcsán a halálesetek és az egészségkárosodások száma jelentősen magas ebben a térségben.

Több javaslatot is megfogalmaztam az elmúlt években ennek kapcsán, hogy hogyan lehetne ez ellen küzdeni. Oláh Lajos képviselőtársam helyesen utalt arra, hogy egyébként az Európai Unió lehetőséget biztosítana arra, nagyon sok európai uniós forrás lenne arra, hogy a háztartások is elinduljanak egy olyan úton, ami fenntarthatóbbá teszi a működésüket, csökkenti a kibocsátásukat, és az önkormányzatok is nagyon sok mindent tehetnének, akár például a barnamezős rehabilitáció kapcsán.

De nézzük mondjuk az épületenergetikai fejlesztéseket! Én azt látom, hogy például az iparosított technológiával épült lakóépületek felújítása kapcsán  vagy egyszerűbben ezek panelépületek, bár csak részben panelépületek  benyújtott pályázati lehetőségek nagyon beszűkültek 2010 óta. Először szinte megszűntek, majd azt kell mondjam, hogy nagyon beszűkült formában jöttek újra.

Miskolcon 2010-ig az ilyen technológiával épült épületek egyharmadát sikerült felújítani. Ez nyilván szigetelés-korszerűsítést is jelenthet, és természetesen a fűtés-korszerűsítést is jelentette. Ez gyakorlatilag megállt azóta. Egy ilyen vidéki nagyvárosban az épületek kétharmada változatlanul korszerűsítésre vár, és szerintem az ország több nagyvárosában ilyen problémákkal küzdenek. Ez a kibocsátáson jelentősen meglátszana. Lehetne erre költeni európai uniós forrásokat, csakúgy, mint a már korábban elhangzott közintézmények felújítására is.

A fűtés-korszerűsítések kapcsán pedig én azt látom, hogy a nagyon rossz légszennyezettségi adatok mögött a gépjárműforgalom mellett egyre inkább a korszerűtlen fűtés, a korszerűtlen technológiák használata áll. Az egyes családok számára is lehetőséget kellene biztosítani háztartásigép-cserére nagyobb számban, különös tekintettel kazáncserére, mert ez is jelentősen csökkenthetné a kibocsátást, és rövid távon közvetlenül segíthetné a levegőszennyezés ellen való küzdelmet is.

Azt kell mondjuk, az, hogy a gázár ott van, ahol, és egyébként mondjuk, a piaci árak további csökkentésre adnának lehetőséget, visszahozva ezáltal számtalan fogyasztót a gázfogyasztók körébe, ez szintén egy okozója a légszennyezésnek. Nagyon sokan mifelénk fűtenek azzal, amivel tudnak télen. A gáz a legdrágább, és egyébként a tűzifa nyilván magasabb áfakulccsal bír. Számtalanszor kezdeményeztük itt is, hogy 5 százalékra kellene csökkenteni a tűzifa áfáját, de hadd mondjam el azt is, hogy az előző télen nagyon sok észrevétel érkezett hozzám arról, hogy nem is áll megfelelő mennyiségben rendelkezésre tűzifa. Nyilván ez is erősíti azt, hogy nem megfelelő tűzifával, vagy amivel lehet, azzal fűtenek, különösen a szegény magyar állampolgárok, és ez is a légszennyezést növeli. Nyilván fel kellene készíteni az erdészeteket erre a helyzetre, és még egyszer: átfogó kazáncsereprogram. Itt vannak az európai uniós források, szerintem nagyon sok magyar család lépne ebben a kérdésben, és lenne partner abban, hogy javítson a saját fűtési lehetőségein, illetve korszerűsítsen.

A gépjárműforgalom kapcsán is utalnék Oláh Lajosra, erősíteném az elmondottakat. Ő Budapest kapcsán beszélt a tömegközlekedésről, de a vidéki közlekedési centrumok, korábbi Volán-társaságok járműállománya is sokszor kritikán aluli. Mondom ezt úgy, hogy szinte mindennap megfordulok Miskolcon a Búza téren, elképesztően rossz a levegőminőség. Nagyon korszerűtlen buszok vannak, ha éppen tudnak menni, mert amúgy komoly járatkimaradások is vannak, de ez egy másik napirend lenne. Tehát ha az államnak elvárásai vannak, egyébként helyesen, egy éghajlatváltozási stratégia kapcsán, akkor magával szemben is legyenek elvárások, használja arra a magyar állam az európai uniós forrásokat, hogy a tömegközlekedésben minden járművet meghatározott idő alatt lecserél környezetkímélőre, olyanokra, amik nem bírnak ekkora kibocsátással és nem ilyen légszennyezést okoznak.

Ez is fontos volna, csakúgy, mint az, hogy adott esetben  ezt egyébként én régóta hiányolom, a környező államokban van rá példa  lakossági autócsere-programot támogasson az állam. Van, ahol bonokat adnak meghatározott értékben, a korszerűtlen, elavult gépkocsik lecserélését támogatva ezzel. Szerintem nagyon sok magyar család élne egy ilyen lehetőséggel is, és ez is nagyon sokat számítana a konkrét ügyben.

Nyilván nagyon sokan beszéltek előttem olyan dolgokról, amikre már csak röviden térnék ki, a napenergia, a szélenergia használatára, vagy minimum az erre való átállásnak a nem akadályozására, mert hallhattunk egyre-másra ilyen esetekről, például a szélenergia kapcsán. Jogszabály-módosítás is sokat segítene ebben a témában, de az is, hogy valóban inkább erre költsön az állam, mint egyéb, mondjuk, adott esetben luxus- vagy látványberuházásokra.

Én azt is jó megoldásnak tartanám, mivel a szén-dioxidot megkötik a fák és az erdők, hogy komoly erdőtelepítésbe fogjunk  tudom, hogy vannak ilyen tervek, meg ezt mindig megtárgyalja itt az Országgyűlés is, hogy milyen elképzelések vannak , valóban komoly nagyságrendű erdőtelepítésre és a jelenlegiek megóvására van szükség.

Végül egyetlen dologról beszélnék: nagyon népszerű zöldmezős iparterületeket létrehozni. Mindenki szereti az ilyet, a nagybefektetőket könnyebb zöldmezővel csábítani, de közben sokszor elfeledkezünk a régi elhagyatott iparterületekről, amik az országban sok helyen megtalálhatók. Sajnos, a nehézipar összeomlásával sok ilyen kialakult Miskolcon és Borsod megyében is. Én azt javaslom, hogy végre vegyék napirendre az ilyen típusú barnamezős rehabilitációt. Ennek kapcsán is volt javaslatom, és ez sem talált meghallgatásra.

Konkrétan a szülővárosom kapcsán pedig azt mondanám, hogy mind a DAM barnamezős rehabilitációját, mind a légszennyezés felszámolása kapcsán tett lépéseket be lehetne emelni, adott esetben Miskolc kapcsán a „Modern városok” program pontjai közé. Ennek tényleg volna értelme, fontos volna. Javaslom ennek a felülvizsgálatát, és azt gondolom, hogy más magyar megyei jogú városok is újragondolnák a programjukat, ha látnák, hogy az ilyen típusú céloknak is terepet ad a kormány. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga László képviselő úr. Most megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szóltam volna hozzá ehhez a vitához, ha Áder János köztársasági elnök úr nem olyan végtelen emelkedetten és ájtatossággal adta volna elő felhívását a parlamenti képviselőknek arra, hogy az éghajlatváltozás természetes folyamatában legalább aktív tevékenységünkkel ne vegyünk részt, és ne súlyosbítsuk azt. Nekem volt egy olyan érzésem a beszéd alatt, hogy ezt nem a parlamentben kellett volna elmondania, hanem a Lendvai utcai székházban egy Fidesz-ülésen (Ungár Péter tapsol.), tekintettel arra, hogy az ellenzéki pártok képviselői és az ellenzéki pártok mögött álló társadalmi csoportok kifejezetten hangsúlyosan felszólaltak az elmúlt nyolc évben azok ellen az egyébként környezetünket teljes mértékben megalázóan bántó tevékenységek ellen, amelyeket a Fidesz-KDNP-kormány alatt megvalósítottak. Álságos az a tevékenység, hogy a teljes politikai és társadalmi közösséget szólítja fel a köztársasági elnök úr arra, hogy a klímavédelem érdekében cselekedjünk, amikor az őt hatalomra juttató pártközösség és kormány mindent elkövet azért, hogy ennek tevékenységét nehezítse. Ne aggódjanak, képviselő urak, el fogom mondani az érveimet. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani: ha Bartos Mónika képviselőtársunkra bíznák ezt a tevékenységet, amellyel a klímát, a környezetünket védeni tudnánk, én lennék a legnyugodtabb, mert az ő személyisége és elvei érvényesülhetnének, hogyha a kormányzat egyáltalán valaha is komolyan vette volna. Szavai biztatóak, csak az a probléma, hogy a pártcsaládja által vezetett kormány ezeket nem hallgatja meg.

Megdöbbentő volt, hogy a napelemek vonatkozásában környezetvédelmi termékdíjat vezettek be akkor, amikor a világon mindenütt megindult az iszonyatos mennyiségű napelem-alkalmazás, pont azért, hogy a fosszilis és atomenergia visszaszorítása megtörténhessen, és amikor a környezetvédelmi, megújuló energiaforrásokkal folytatott különböző erőművi tevékenységek kezdtek tért hódítani, mi akkor éppen visszafordultunk.

A földügyekben hányszor fejtettük ki azokat a problémákat, és vetettük fel itt a Házban is, amelyek a földeladások során kifejezetten a kemikáliákkal szennyezett nagybirtokrendszert hozták létre, és felszámoltak rengeteg biogazdaságot, mintagazdaságot, amelyek éppen a klímavédelmet szolgálták volna. Megdöbbentő volt, hogy a Földművelésügyi Minisztériumban a hungarikumokat elbíráló bizottság alatt szervezett főosztály maradt az egyetlen, aki a környezetvédelemmel hivatalosan, közigazgatási szinten dolgozik. Szétverték a Nemzeti Környezetügyi Intézetet, és olyan, a gazdaság felpörgetését szolgáló tevékenységet folytattak, ahol a környezetvédelem és a klímavédelem ügye teljes mértékben háttérbe szorult. A miniszterelnöktől gyakran lehet azt hallani, hogy a gazdaság felpörgetésének hátráltatója a környezetvédelem, és a gazdag országok játékszerének tekinti a környezet- és klímavédelmet, ezt maga a miniszterelnök számtalanszor kifejtette.

Elképesztő mértékű fakivágásokat valósítanak meg azoknál a presztízsberuházásoknál, amelyek teljesen indokolatlanok, és gyakorlatilag a növényzet helyett betontengereket alakítanak ki. Olyan indokolatlan beruházások vannak, mint például a Városligetnél zajló folyamatok, ahol gyakorlatilag semmilyen módon nem tudják megmutatni, hogy pótolták volna a kivágott fákat, illetőleg azt az oxigéndús környezetet tudná fenntartani, amely azelőtt megvolt.

A Fidesz-kormányban nem az értékek, hanem az érdekek a motiválók, és ez a teljes környezetvédelemre és klímavédelemre abszolút kiterjeszthető hazánkban. Túlépítések vannak sajnos egyre jobban az építési szabályok könnyítésével, az indokolt beépítési százalékokat növelik, illetőleg ami aztán a legdurvább az egész rendszerben, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, ehhez képest nem tudom, tudják-e képviselőtársaim, hogy a szelektíven gyűjtött hulladéknak mindössze a 40 százaléka az újrahasznosított  a 40 százaléka! Erről itt soha nem beszélnek, ezzel soha nem dicsekednek. És számtalan erőmű vezetőjével találkoztam az elmúlt időszakban, és mindegyiknek, mikor megkérdeztem, hogy mit tűz a zászlajára, a válasza az volt, hogy a szemetet szeretném hasznosítani, és hogy az erőművek technológiai fejlesztése, erre koncentráljunk, és ne dombokat, szemétdombokat építsünk a szelektíven gyűjtött hulladék 60 százalékából, hanem hasznosítsuk. Érdekes módon ezekről nem nagyon tetszenek itt a Házban beszámolni.

A költségvetésben fokozatosan csökkentették az elmúlt években a környezetvédelemre szánt forrásokat, ez is magáért beszél, csak a könyveket kell megnézni, és a számokat, és az pedig, hogy az építési szabályokat oly mértékben enyhítették, hogy a környezetvédelmi hatásokat nemcsak hogy a kisebb beruházásoknál, de az óriási telepek építésénél is teljes mértékben negligálták.

Azt szeretnénk, hogy ha már a köztársasági elnök ilyen fokozott figyelemmel és rendkívül érzékeny módon adta elő ennek a javaslatnak az indokát, és kérte, hogy a politikusok adjanak támogatást ahhoz, hogy ezt a ’17-től ’30-ig megvalósuló stratégiát végre lehessen hajtani, így azt kérjük nagy tisztelettel, hogy akkor például törekedjenek arra, hogy ne ipari vegyszeres mezőgazdasági tevékenység zajlódjon a nagybirtokokon, amelyeket kiosztottak; fokozottan és nagy figyelemmel szorgalmazzák a CETA és a TTIP elleni fellépést, amelyek gyakorlatilag kizárják, hogy ne GMO-val szennyezett élelmiszereket egyenek a magyar emberek, hiszen a klímastratégiának ez is fontos része; hagyják abba a Balaton partjának teljes beépítését; és ami pedig aztán már a mindennapi életből vett igen erőteljes példa, hogy a kormány körüli oligarcha- és strómanemberek tömegei ne nagy hengerűrtartalmú autókat vásároljanak, ha már több tíz milliót tudnak rá szánni, hanem ők járjanak elöl abban, hogy mindegyikük elektromos autót vásároljon. A mindennapi életben ezzel is hozzásegíthetnének ahhoz, hogy ezt a stratégiát meg tudjuk valósítani.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Megadom a szót Ungár Péter képviselő úrnak, LMP.

UNGÁR PÉTER (LMP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Én nagyon örültem Bartos képviselő asszonynak és Böröcz képviselő úrnak, úgy tűnt, mintha itt mindannyian egyetértenénk, és tulajdonképpen semmi vitának nem lenne helye, és olyan jó, hogy a környezetvédelem mindenki számára olyan fontos, de ahogy Varga-Damm Andrea képviselőtársam mondta, nem ártana megnézni, hogy mit mondanak a kormányzati, magasabb funkcióban lévő emberek. Ugye, amire a képviselő asszony is utalt, az a konkrét idézet a második Orbán-kormány beiktatása idejéről, hogy a környezetvédelem baloldali ügy, akadályozza a gazdasági fejlődést, és ilyenre mi nem költhetünk  ezt a miniszterelnök úr mondta. Úgy látszik, hogy ekkor mondott a miniszterelnök úr igazat, nem pedig azok a szólamok voltak most igazak, amelyeket önök nagyon hosszan kifejtettek. Emellett, hogy figyeljük, hogy a kormányzatban ez is egy szlogen, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem hogy mit tesznek, Szijjártó miniszter úr legutóbbi nyilatkozata arról, amikor azt mondta az autóipar képviselőinek, hogy Magyarország az autóipar érdekeiért fog lobbizni, hogy a 2030-as klímacélok ne erősödjenek. Ez tehát az a lobbitevékenység, amit a magyar kormány végez, annak ellenére, hogy végighallgathattuk Böröcz képviselő úrnak papírból ezt a nagyon hosszú szövegét arról, hogy milyen fontos a klímavédelem, és Bartos képviselő asszony is nagyon szép szavakat mondott, de úgy gondolom, hogy ezek a szavak csak üres szavak.

Bár ebben a vitában elhangzott Immanuel Kant neve  hogy helyesen mondjam , én eggyel közelebbről kezdeném, a Fidesz legutolsó publikált választási programjával, aminek azért örülünk, hogy volt ilyen mégiscsak, nem mindig van, de volt, hogy volt (Derültség az ellenzék soraiban.), és amikor volt, akkor volt benne egy olyan mondat, hogy a Fidesz célja egy országos energiahatékonysági program, amely fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány 10 százalékának a felújítása a célja, ez 80 ezer munkahelyet teremtene, és tíz év alatt megtérülne, és még a környezetvédelmi vállalásainkat is megoldaná.

(16.10)

Tehát ez egy nagyon szép programpont volt, 2010-ben sok magyar ember szavazott a Fideszre ennek tudatában. Az lenne így a kérdésem, remélem, majd valaki reagál erre, hogy ebből mennyi valósult meg vajon az elmúlt kilenc évben. Hát, olyan nagyon sok nem. Nem, nem valósult meg olyan nagyon sok minden. Pedig ez egy nagyon jó dolog, én nem értem, hogy 2010-ben, ha ezt beírták a programjukba, akkor miért nem valósították meg. Csak hogy egy tényállítást is közöljek, amivel bizonyítom, hogy ez nem valósult meg: jelenleg az EU tagállamai közül a lakóépület-állomány energiahatékonysági korszerűsítésében Magyarország az utolsó, sereghajtó, hogy egy régi szót használjak a gyerekkoromból. Tehát az utolsó Magyarország ezen a területen, annak ellenére, hogy önök ezt megígérték a választási programjukban.

Hogy még egy tényállítást mondjak, ami mutatja, hogy nem váltották be ezt az ígéretüket, egy átlagos magyar háztartás másfélszer annyi energiát fogyaszt, mint egy ausztriai, másfélszer annyit. Ez azért azt jelenti, hogy egy olyan országban, ahol mondjuk, a bérek még mindig jelentősen alacsonyabbak, mint Ausztriában, sokkal többet kell az embereknek a fizetésük arányában költeni arra, hogy fűtésük legyen, mert a fűtés korszerűtlen, környezetszennyező és drága. Magyarország lakosságának egyharmada energiaszegénységben él, főleg azokban a régiókban, amiről Varga képviselőtársam beszélt, és ez azért van, mert nem költenek a fűtés-korszerűsítésre és erre.

Mi elvileg is ellenezzük az atomenergia békés célú felhasználását és így a Paks II. bővítését, rólunk sokan azt szokták mondani, hogy jó, jó, jó, de fűteni márpedig kell, mi lenne az alternatíva. Hát, pont az lenne az alternatíva, Paks II.-nek csak alternatívája van: az egyik ilyen alternatíva ez az önök által beígért fűtés-korszerűsítési program lenne, ami 40-50 százalékkal csökkentené a magyar igényt a fűtésre; körülbelül ennyit fog Paks II. előállítani, tehát a kettő tökéletesen egyensúlyban van.

Ráadásul, ami a legabszurdabb része ennek, az, hogy 2014-ben egy 100 milliárdos nagyságrendű támogatást kapott volna Magyarország az Európai Uniótól fűtés-korszerűsítésre, és ez ellen konkrétan harcolt a kormány Brüsszelben. Tehát konkrétan harcolt a kormány az ellen Brüsszelben, hogy fűtés-korszerűsítésre el tudjon Magyarország kellő mennyiségű forrást költeni.

És itt a végén még egyvalamit szeretnék elmondani ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy a megújuló energiát én többször is hallottam a kormánypártiak részéről, én abba a vitába most nem szeretnék belemenni, hogy mi számít megújuló energiának, de azért az, hogy 2020-ra 14 százalékos megújulóenergia-részarányt vállalt Magyarország, szintén az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban.

Tehát hiába a szép szavak, hiába ezek a hagymázas kijelentések, hiába köztársasági elnök úrnak a szavakba vetett hihetetlen küzdelme, ez a tettekben nem valósul meg. Én nagyon remélem, hogy amikor legközelebb Áder János ilyen gyönyörű dolgokat mond, akkor annak hatása lesz régi pártjára, arra a közösségre, ami őt köztársasági elnöki pozícióba engedte. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Ungár Péter képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Oláh Lajos képviselő úrnak, DK.

DR. OLÁH LAJOS (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Ungár Pétert szeretném megnyugtatni, aki itt a lakásfelújításokkal kapcsolatosan teljesen kikészült, hogy nem haladnak a dolgok: kérem, nyugodjon meg, a XV. kerületi választási hajrában László Tamást kinevezték a kormány panelprogramjának miniszteri biztosává. Miután kinevezték, biztos, hogy ez a probléma teljes mértékben megoldódik. Arról a László Tamásról beszélünk, akit néhányszor a választási bizottság elítélt. De ha mégse teljesen így van, hogy László Tamás megoldja ezt a problémát, akkor nagy tisztelettel kérjük a kormányt, hogy a 2011-ben leállított panelprogramot, amit 2014-ben megpróbáltak újraindítani, és 500 milliárd forintot ígért a kormány panelprogramra, ami aztán elhalt szép csendesen, mint a legtöbb ilyen kezdeményezés, ezt valójában indítsák be újra. A forrást meg lehet rá teremteni, és több százezer ember várja azt a lehetőséget, hogy ez elinduljon. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Oláh képviselő úr. Két percre Kepli Lajos képviselő úr, Jobbik.

DR. KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt azért el kell mondani, hogy egészen addig hiteltelen bármilyen klímapolitikai célkitűzésnek a vállalása vagy az arról való vita itt a parlamentben a kormánypártok részéről, amíg szeptember 21-én a külügyminiszter úr szájából elhangzott az a nyilatkozat vagy az a kitétel, hogy a német autóipar támogatása fontosabb a klímacéloknál a magyar külügy számára, és hogy semmilyen olyan klímapolitikai célkitűzést nem fognak Brüsszelben sem  és akkor gondolom, itthon sem  támogatni, amely ezzel ellentétes, tehát amely a német autóipar céljaival és növekedési tendenciájával ellentétben áll.Ez gyakorlatilag ezt jelenti, hiszen valószínűleg az autóipar mint egy fejlődőben lévő iparág célkitűzései nem eshetnek egybe a klímapolitikai célkitűzésekkel, ez azért elég nonszensz volna, akkor azt jelenti, hogy a német gazdaság  hiszen Magyarországon ennek a német gazdaságnak kihelyezett összeszerelő üzemei léteznek  fontosabb Magyarország számára, mint a klímapolitikai célkitűzések, ami lehetséges, hiszen ez a kormánynak lehetősége és szíve joga, hogy ezt kinyilatkozza. Csak akkor hogyan tudják összeegyeztetni azzal a határozati javaslattal, ami most az Országgyűlés előtt fekszik, és hogyan akarják a klímapolitikai célokat európai uniós szinten, akár magyarországi szinten képviselni és megvalósítani, hogyha ez az álláspontjuk? Illetve Szijjártó Péter adott esetben egyeztetett-e Áder Jánossal, amikor ezt a kijelentést tette, vagy azóta volt-e ennek bármilyen következménye? Egyetért-e a kormány jelen lévő képviselője, államtitkár úr ezen kijelentésekkel, vagy pedig cáfolja azt, és a kormány álláspontja eltér attól, amit Szijjártó Péter kijelentett Brüsszelben? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kepli képviselő úr. Két percre Pósán László képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak néhány apró megjegyzést szeretnék tenni, ott, ahol láthatóan nagyon komoly ismerethiányok állnak fenn.Először is Varga-Damm Andrea azt mondja, hogy kemikáliával szennyezett nagybirtokokat alakítottunk ki. Nyilván elkerülte a figyelmét az, hogy az elmúlt esztendőben a családi gazdaságok erősítése zajlott. Korábban ezzel volt bajuk, most úgy látszik, hirtelenjében egy új dolgot találtak.

Ugyancsak azt mondja, hogy a Liget-projekt apropóján csökken a zöldfelület, amikor mindenféle engedélyek és tervek alapján egyértelműen látszik, hogy sokkal nagyobb zöldfelület alakul ki.

A GMO-mentességről szintén a polgári kormány és a polgári parlament fogadott el határozatot és döntést, tehát hogyha ilyen területen keresgél, akkor megint csak komoly ismerethiányban szenved.

Ungár Péternek pedig azt tudom mondani, hogy az energiahatékonyság esetében, ha figyelte, hogy mit mondott elnök úr, ő azt mondta, hogy ügyes és jól szervezett akcióval jelentős mértékben lehet csökkenteni például a lakosságnál is, lecserélve a háztartási eszközöket alacsonyabb energiafelhasználású, modernebb gépekre. Nos, szeretném felhívni a figyelmét, hogyha elkerülte volna, hogy már több esztendőre visszanyúló múltja van annak, hogy volt a lakosságnál hűtőcsere, mosógépcsere, kazáncsere, erre pályázni lehetett, és nagyon sok embert érintett.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ezeket nem ártana nem elfelejteni, és nem ártana szem előtt tartani akkor, amikor sommás és a valóságtól sok esetben elrugaszkodott ítéleteket fogalmaznak meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pósán képviselő úr. A következő hozzászóló Zsigmond Barna Pál képviselő úr, Fidesz.

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam reagálni, de tekintettel arra, hogy Oláh Lajos képviselő úr László Tamást kifigurázta, kénytelen vagyok barátomat megvédeni. László Tamás nagyon szoros versenyben alulmaradt ugyan vasárnap, gratulált is a győztesnek, aki nem mert pártszínekben indulni, hanem a független álca mögé bújt, nem merte felvállalni párthovatartozását. (Zaj, közbeszólások a DK soraiban.) László Tamás szoros versenyben, kemény munkában alulmaradt, és miniszteri megbízottként, nem miniszteri biztosként folytatja ezt a tevékenységét. Tehát javasolom, hogy pontosabban nézzen utána az információknak; valószínűsíthetően más információknak is ilyen felületesen néz utána. Talán ezért is volt az, hogy Paks kapcsán ismételten hozta azokat a kliséket, amire miniszter úr és kollégái többször is elmondták a nagyon szakmai, nagyon megalapozott érveket, de valahogy óránként itt Paks kapcsán előkerül az aggódás. Ugyanazok az érvek, ugyanazok a mantrák, miközben számtalanszor a minisztérium megcáfolta ezeket az alaptalan vádaskodásokat.Ahogy a Liget-projekt kapcsán is most mindenki aggódik a fákért. Az elmúlt időszakban, hogyha jártak arra, akkor láthatták, milyen rendetlenség és szemét van a Ligetben. Talán el kellett volna menni és a tisztítást megoldani. Lehetett volna menni ezeknek az aktivistáknak, lehetett volna ezeket a fákat metszeni, gondozni, a szemetet felszedni (Dr. Oláh Lajos közbeszól.), senki nem törődik vele. Ugyanaz a hisztéria van, ami a Nemzeti Színház építése kapcsán volt, ami Budapest fejlődése kapcsán van, bármit épít ez a kormány  és nagyon sok mindent épített , mindig megjelennek aktivisták, akik valamit féltenek. Érdekes módon korábban, évtizedekig eszükbe nem jutott semmi, ami az adott térség kapcsán felmerült. Mindenhol rendetlenség volt és gondozatlanság, de ha hirtelen megindul a fejlődés, akkor minden rossz, idézem a szavait, minden rossz gyakorlatilag, minden, a légszennyezettségtől kezdve a beruházásokig. Nem is tudom, melyik országban élnek; ha ennyire rossz ez a helyzet, akkor miért gondolták azt a választópolgárok, hogy mégiscsak a Fidesznek kell folytatni a kormányzást az ország gazdasági felvirágoztatása érdekében (Dr. Oláh Lajos: Mert nem hallották ezt a szöveget!), hogy tovább folytatódjon az a gazdasági jólét, ami Magyarországot jellemezte az elmúlt években is? Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.  Dr. Varga László: Majd mesélek neked, miket műveltetek Kelet-Magyarországon! Ne nagyképűsködjél!)

ELNÖK: Köszönöm, Zsigmond Barna Pál képviselő úr. Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, 15 perces időkeretben.

(16.20)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Fenntartható fejlődés bizottsága elnökeként szeretném civil szervezetek észrevételeit és javaslatait tolmácsolni a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiához, tehát ezt szeretném szó szerint itt elmondani önöknek. A Greenpeace Magyarország, a Levegő Munkacsoport és a Magyar Természetvédők Szövetsége üdvözli, hogy az Országgyűlés tárgyalásba vette a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát. A zöld civil szervezetek az első és a második NÉS szakmai véleményezésében is aktívan részt vettek, és fontosnak tartják, hogy szakmai szempontokat adjanak a mostani parlamenti vitához is.

A NÉS-2 érdeme, hogy célkitűzései között szerepel: úgy kíván fellépni az éghajlatváltozás ellen mind a kibocsátáscsökkentés, mind az alkalmazkodás terén, hogy az ne jelentsen többletterhet, átterhelést a többi erőforrásnak. Az alkalmazkodási fejezet, azaz a nemzeti alkalmazkodási stratégia kellően alapos, következetes.

Javaslatuk: a megvalósításához ajánlják figyelembe venni a frissen megjelent, az éghajlatváltozás magyar egészségügyi hatásait 16 éven át kutató hazai kutatócsoport javaslatait.

2. Ugyanakkor a kibocsátáscsökkentés terén a NÉS-2 „hazai dekarbonizációs útiterv” része egy az egyben átveszi a 2011-es elavult, zömében csak primer energiafelhasználási számokban frissített nemzeti energiastratégia „atom-szén-zöld” forgatókönyvét, javaslatait, céljait, azaz a NÉS-2 javaslatai alárendelődnek a korábbi, gyengébb energiapolitikai ambícióknak. Emiatt a NÉS-2 egyelőre nem ösztönzi eléggé az energiahatékony, megújulóenergia-alapú gazdaságba való energiaátmenetet, azaz a szükséges strukturális váltást, pedig egyre több nemzetközi és hazai szakértői tanulmány sürgeti a döntéshozókat.

Javaslatuk: tisztázni kell a NÉS-2 viszonyát a nemzeti energiastratégiával és a készülő nemzeti energia- és klímatervvel. Összhangba kell hozni a NEKT-tel, hiszen az már figyelembe kell vegye a 2030-ig szóló EU-s „Tiszta energia” csomagot, és terveznie kell a 2020 utánra szóló új EU-költségvetéssel. Ennek megfelelően a 2030-ig, de kitekintéssel 2050-ig szóló NÉS-2 célkitűzései is ambiciózusabbá teendők, hogy képes legyen ösztönözni az energiaátmenetet. Ennek megfelelően a NÉS-2 egyértelműen tűzze ki Magyarország primer energiafelhasználásának abszolút értékű és jelentős csökkentését, és cselekvési tervében mérhető, ütemezett intézkedéseket is rendeljen hozzá.

3. A kibocsátáscsökkentés azért is sürgető feladat, mert az eddigi csökkenő kibocsátási trend megfordult, és 2015 óta növekedésnek indultak a kibocsátások elsősorban a közlekedés, az ipar és a mezőgazdasági szektor növekvő kibocsátásai miatt. Ez is mutatja, hogy a kibocsátások csökkentésének a jelenleginél ambiciózusabb ösztönzésére van szükség. Magyarországnak dönteni kell: vagy időben elkezdi az alacsony anyag- és energiaigényű megújuló energiák takarékos használatán alapuló gazdaság felé a strukturális váltást, és ebben komoly szerepet szán a legnagyobb kibocsátáscsökkentési, illetve energiafelhasználás-csökkentési potenciállal rendelkező energetikai, lakossági, közlekedési és mezőgazdasági szektoroknak, vagy tovább halogatja a váltást, amely súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okoz már rövid távon. A NÉS-2-beli, 2050-ig szóló, az 1990-es szintekhez képesti 52-85 százalékos kibocsátáscsökkentési cél felső határa van csak körülbelül összhangban az EU hosszú távú céljaival és a párizsi klímamegállapodással. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület október 8-án megjelenő, új jelentése hatására várhatóan az EU-s és hazai szakpolitikák ambícióját tovább kell növelni.

Javaslatuk: a NÉS-2 a klímatudomány friss eredményeivel összhangban adjon lehetőséget a 2030-ig, illetve 2050-ig szóló, a jelenlegi célnál nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentési vállalásokra.

4. A NÉS-2 egyelőre csak látszólag technológiasemleges, a részletek alapján az elavult, jelen nemzeti energiastratégiát kiszolgálva a paksi bővítést és a szénipar újjáélesztését jobban elősegíti, mint az energiahatékonyság vagy a megújuló energiahordozók használatának növelését. Pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák dekarbonizációs potenciálja magasabb, mint az atomenergiáé, és jelentősen magasabb, mint a szén-dioxid-leválasztásé és -tárolásé, mégis e két utóbbi technológiát részesítik előnyben. Problémás technológiák fejlesztésébe, előterjesztésébe nem szabad pénzeket ölni, egy ambiciózus klímastratégiának nem lenne szabad számolni velük. A NÉS-2 maga is elismeri a jelentős kockázatokat a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatban.

Javaslatuk: a NÉS-2 az energiahordozók szén-dioxid-semlegességét teljeséletciklus-alapon vizsgálja, az energiatermelő technológia teljeséletciklus-elemzése alapján. A fosszilis és atomenergiát fokozatosan helyettesítő, egyre növekvő megújulóenergia-részarány az energiarendszerekbe jól integrálható. Keresletoldali válasszal és kis léptékű helyi energiatároló eszközökkel, okoshálózati rendszerekkel, hálózatosítással  decentralizáció  biztonságosabbá, stabilabbá és egyben rugalmasabbá, gyors reagálásúvá lehet tenni az energiarendszert, ahogyan azt számos európai példa mutatja.

5. A Paks bővítésére tervezett mintegy 4000 milliárd forintból az összes hazai otthont energiatakarékosabbá lehetne tenni, és jelentős részük megújuló energiákkal elláthatóvá válhatna okos finanszírozási konstrukciók révén. Ezáltal jóval nagyobb kibocsátáscsökkentést lehetne elérni, mint az atomerőművi bővítéssel. A paksi beruházás további hátránya, hogy növelné külső energiafüggőségünket, az óriási költsége miatt az áram ára lényegesen megemelkedne, emellett lényeges, hogy a kiégett üzemanyag végleges kezelése technikailag megoldatlan, és számolni kell a működés baleseti kockázataival is. A közvélemény-kutatások szerint Paks II. építésének elutasítottsága több mint 60 százalékos hazánkban. A fejlesztés tehát sem társadalmi, sem gazdasági, sem környezeti szempontból nem indokolt.

Javaslatuk: a NÉS-2 olyan alternatív forgatókönyvet is részletesen vizsgáljon, amelyben nem számol a paksi kapacitások bővítésével.

6. A hulladékgazdálkodás szempontjai szűken szerepelnek csak a NÉS-2-ben. Ahhoz képest, hogy a hulladékszektor az egyedüli, amelynek kibocsátása még mindig az 1990-es szinten maradt, a NÉS-2 hazai dekarbonizációs útiterve inkább a depóniagáz hasznosításának kibocsátáscsökkentését részletezi, alig ír a megelőzés, jobb szelektálás, újrahasználat, s a többi kibocsátáscsökkentésben betöltött szerepéről.

Javaslatuk: a NÉS-2 érdemben foglalkozzon a megelőzés, újrahasználat, anyagában újrahasznosítás közvetlen és közvetett éghajlatvédelmi, illetve kibocsátáscsökkentő vonatkozásaival.

7. Az elmúlt három évtizedre visszatekintve a közlekedés volt az egyetlen ágazat, amelynek szén-dioxid-kibocsátása szinte folyamatosan és nagymértékben növekszik. Ha ez a tendencia folytatódik, a kitűzött éghajlatvédelmi célok elérése lehetetlenné válik.

Javaslatuk: haladéktalanul részletes intézkedési terveket kell kidolgozni a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére a témával foglalkozó civil szervezetek javaslatainak figyelembevételével.

Összefoglalva: üdvözlik, hogy a stratégiai fontosságú hazai NÉS-2 országgyűlési tárgyalásra kerül, azonban nem dőlhetünk hátra az éghajlatvédelem terén.

(16.30)

A NÉS-2-t mihamarabb, de legkésőbb a felülvizsgálatakor jobb összhangba kell hozni a klímatudomány friss eredményeivel és az energiaátmenetet jobban elősegítő, ambiciózusabb nemzetközi és uniós szakpolitikákkal, vállalásokkal.

Az említett zöldszervezetek továbbra is partnerek ebben, számítanak a szaktárca és a kormányzat nyitottságára. A nevükben köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Schmuck Erzsébet képviselő asszony. Most megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak, DK.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! A Fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként is szeretnék pár gondolatot a vitához hozzátenni. Az egyik az, hogy terjedelmében egyébként ez az anyag, amiről vitatkozunk, az előterjesztés szinte leltárszerűen ami létezik a szakirodalomban, mindent tartalmaz, tehát nemigen lehet hozzátenni újabbakat. A probléma a végrehajtásában volt eddig is, és a végrehajtásával lesz baj ezt követően is, úgy gondolom.Három dolgot szeretnék említeni. A forrás oldaláról azt biztatónak hallottam, ha ez arra is lenne fordítva, amit az államelnök úr itt délelőtt elmondott nekünk, hogy a tavalyi évben 20 milliárd forint jött be a kvótából, és 70 milliárd forintra lehet 2018-ban számítani. Igaz, hogy már az év vége felé tartunk, hogy ez a 70 milliárd 2018-ban mire lett fordítva, az majd valószínűleg bizottsági ülésen valamilyen módon egy fölsorolásban el fog hangzani. Mindenesetre arról keveset ejtettünk itt szót ma, sok minden jó gondolat mellett és jogos észrevétel és kritika mellett, hogy végül is ennek a programnak valamilyen finanszírozási ütemezése ezekre a hosszú évekre miből fog megteremtődni. Ha volna egy elkülönített környezetvédelmi alap, mondjuk, garantáltan mindig az ilyen típusú feladatokra, de rejtetten mindenhol mindennek a részeként valamilyen forrás megjelenik; egészen a helyit is beleértem, tehát az önkormányzati környezetvédelmi és még az annál kisebb szervezetek környezetvédelmi feladatainak finanszírozását is, és beleértem az előbb elhangzott civil szervezeteknek valamilyen pályázati és akciós dolgait.

A helyi társadalom bevonása nélkül…  egész sor feladat van itt fölsorolva, amelyeket nem egyszerűen csak pénzkérdés megvalósítani, hanem a helyi társadalom mozgósítását kellene elérni. Ezt a civil szervezetek elég jól meg tudnák csinálni. A mi esetünkben, személyes tapasztalat, a XV. kerületben…  egyébként meg lettem szólítva az előbb, képviselő úr, csak hadd említsem meg neked, hogy Németh Angéla nem indulhatott pártként, mert ő pártonkívüli, szó szerint originál pártonkívüli, és annak az egyesületnek az elnöke, és csak úgy vállalta el, ha egyesületi elnökként, mint civil szervezet indul. Tehát nem lehet rákényszeríteni, hogy lépjen be valamelyik pártba. A másik pedig, tudod te is, hogy a választójogi törvény kényszeríti ezeket a picike ellenzéki pártokat, hogy összefogjanak. Őmögötte alakult ki konszenzus, csupán csak ezért indult. Nem rejtetten, nem burkoltan indult ő el, hanem egyszerűen megmondta, hogy civilként hajlandó elindulni. Ő érezte, hogy 21 év után van esélye, és mint kiderült, igen. Ez csak egy kitérő.

Tehát a civil szervezetek, az önkormányzatunk például a XV. kerületben forrásokat biztosít arra, hogy különböző akciókat tudjanak lebonyolítani, és ezek az akciók a legkülönbözőbb területei az itt szereplő stratégiának, de mi csak minik, picikék vagyunk ebben. Talán kormányzati szinten is kellene forrást ezekre elkülöníteni. Persze, kicsikét  és ez a második mondandóm  maga a környezetvédelmi hatósági eljárás, a környezetvédelmi hatóság jogosítványai súlyosan sérültek. Azt kell mondjuk, hogy korábban egy környezetvédelmi hatóságtól jobban kellett félni, mint mondjuk, a rendőrség hatósági erejétől. Ma nincs semmilyen hatóság, aki érdemben föl tudna lépni.

Csak egy példát mondok: a belvárosi hatalmas nagy beruházások  mélygarázs és egyéb  földjeinek elszállítása, azt valahova el kell vinni. Kihajtják a külső kerületekbe, az én kerületem is érintett. Az ottani földtulajdonosok bérbe adják, és oda 6-8 méter magasan több millió köbméter föld ki van hordva Rákos-patak határába. Nem tudtuk megakadályozni. Nincs olyan őrző-védő szolgálat, akit meg lehet fizetni, aki ezeket meg tudja akadályozni. Egyébként ők majdnemhogy verőemberekkel jelennek meg. Egész éjjel hordták a földet oda, és képtelen volt  a rendőrség azt mondta, nem foglalkozik vele. A környezetvédelmi hatóság, majd ha beadjuk, akkor pár hónap alatt, de ezek két hét alatt kihordták azt a néhány százezer, vagyis millió köbméter körüli  becsült adat  földet.

Ezek a földek nincsenek ellenőrizve, senkit nem érdekel, hogy mennyire nő a környezet szennyezett állapota, nem kell semmit bevizsgálni, engedély sem kellett a deponálásához, oda lerakni. Tehát ilyen anarchikus állapotokban nem lehet egy ilyen komoly stratégiát megcsinálni. Ennek vezénylője, hatósága és szervezője nincsen.

A harmadik, és ezzel zárnám: meg szeretném említeni, hogy a víz sok jó vonatkozásban elhangzott, úgy gondolom. Ez egy örömhírnek tekinthető. Nagy vita volt a Fenntartható fejlődés bizottságában is, amikor összevissza kutakat akartunk fúrni egészen 80 méter mélységig, sőt még engedély meg tervek sem kellettek volna hozzá, sőt még a kútfúró is lehetett volna bármilyen kontár. Jó, hogy végül is nem valósul meg ez a megoldás, de amikor egy ilyen stratégiát tárgyalunk, akkor előtte hogyan kerülhet elénk olyan komolyságú, amit esetleg még a kormány is támogatott, egy ilyen vízrablás, amikor a vízre mint kincsre, mint természeti adottságunkra kell vigyázni.

Noha elhangzott az is ma, hogy a vízgyűjtők jóvoltából szinte az egész körben lévő határ menti országokból a mi folyóink a vízgyűjtők, de ez a víz lerohan, elszalad az országból, nem tudjuk fenntartani. Ez is egy része lehetne az értékeink megőrzésének, például a klíma, az elsivatagosodás megakadályozásának, ha visszatartanánk a víz egy részét. Bizony ezekkel lehetne gazdálkodni.

Jól lehet látni, ezt Ausztriában így csinálják. Németországban sok területen hasonló módon nem engedik el a hatalmas jó minőségű vizet, hanem egész évben ebből gazdálkodnak. Mi nem tudunk ezzel gazdálkodni. Ebbe is forrást kellene befektetni, és vízvisszatartással kellene fölhasználni akár mezőgazdasági termelésre, akár bármilyen más vízzel kapcsolatos technológiához.

És persze, a víznek egy elég fontos részét képezi a tisztítatlan szennyvíz kérdése, amiben egyébként jelentős előrelépés van. Hosszú évtizedes elmaradások után folyamatos európai uniós források felhasználásával egyre több településen lesz tisztítva a szennyvíz, tehát az emésztőgödrök világa kezd beszűkülni.

Noha még mindig van olyan vállalat Budapesten is, aki szippantással foglalkozik, nem is beszélve a vidéki városokról. De ez is rendkívül fontos, hogy ezek a vizek ellenőrzött módon legyenek szippantva, illetve a szennyvíztisztítók megépítésével olyan víz kerüljön ki a befogadó folyókba, amelyek nem szennyeznek. Köszönöm szépen, ennyiben kívántam hozzászólni. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces szót kér Ungár Péter képviselő úr, LMP.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Képviselőtársamnak a Liget-projekttel kapcsolatos ténybeli tévedéseire szeretnék reagálni. Itt először is kifejtette, hogy itt csupán olyan emberek vannak, akik mindenféle fejlődést elleneznek. Ez nem teljesen így van, itt azért az történik, hogy önök hazudnak a Liget-projekttel kapcsolatban. Azt állítják, hogy a zöldfelület  ezt egyszerre állítják, ez a két állítás egy időben létezik  60-ról 65 százalékra fog nőni, a beépítettség meg 5-ről 7,5-re. Mivel a terület ugyanakkora, hogy a kettő egyszerre hogy valósulhat meg, az önmagában egy fizikai csoda, de mégis önök erre képesek.

(16.40)

Azt hagyjuk is, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint 86 százaléka ellenzi a budapestieknek az önök Liget-projektjét. Ennek mondjuk, lehet az az oka, hogy több mint 300 ezer tonna betont kívánnak erre a területre tenni. Amúgy ez szintén nem jelenti azt, hogy nőni fog a zöldfelület, tehát nem értem pontosan, hogy ön mire gondol, amikor azt mondja, hogy nőni fog a zöldfelület, vagy hol fog nőni a zöldfelület. Ezt önök trükközéssel rakták bele ebbe a projektbe, azzal a trükközéssel, hogy törvényileg kivették a közpark minősítés alól a Liget-projektet, amikor ez az előző ciklusban itt állt. Tehát tényszerűen nem igaz, hogy nőni fog a zöldfelület, és ez úgy nem igaz, hogy egy erzsébetvárosira most jelenleg 0,3 négyzetméter zöldfelület jut.

Tehát önök úgy csökkentik Budapest egyik legnagyobb közparkjának, Budapest tüdejének a zöldfelületét, hogy közben így is azoknak a belső kerületeknek, akik a legtöbbet odajártak, nem nagyon jut más zöldfelület Budapesten, ahol ingyen tudnának kikapcsolódni. Úgyhogy az a helyzet, hogy ez egy ténybeli tévedés, ez egy hazugság, hogy nőne a zöldfelület aránya a Liget-projektben. Ez nem igaz, csökken, és önök csökkentik máshol is Budapesten a zöldfelületet, és ez azért van, mert minél több épületet akarnak építeni, hogy utána azt azok tudják építeni, akik általában önöknek építeni szoktak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Ungár Péter képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát (Jelzésre:) lezártam volna, de közben bevillant Bajkai István képviselő úr, Fidesz.

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy rövid mondat tisztelt képviselőtársam számára. Nem kívánok belemenni a vitába, hisz a számok, azt gondolom, egyértelműek. Több szakmai, társadalmi vitát folytatott le a kormányzat is és az ezzel megbízott szervezet is a Városliget kapcsán. Többen elmondták ma, hogy valószínűleg önöket nem feltétlenül az alkotás öröme hatja át, amikor Budapesten valami létrejön, hanem leginkább  elnézést a kifejezéséért  mintha az irigység hangjait hallanám ebből kevés szakmaisággal. Egy zárómondat, bizonyára tudja, a Városligeti fasor, ami egy gyönyörű fasorunk, egy gyönyörű utcánk, ez egyenesen odavezet a Városligethez, ennek a fásítási programját a VII. kerületi önkormányzatban, tehát Erzsébetvárosban a fásítást, a fák elhelyezését az LMP képviselője nem szavazta meg, csak hogy erről is tudjon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újólag megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom, és kérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Megadom a szót Kaderják Péter államtitkár úrnak.

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönjem a nemzeti éghajlatváltozási stratégia országgyűlési javaslatához és a stratégiához kapcsolódó hozzászólást Magyarország köztársasági elnöke részéről és minden hozzászóló részéről, aki ma a vitában a véleményét megosztotta erről a stratégiáról, erről a javaslatról. A klímaváltozás ügyét személyesen is nemzeti ügynek tekintem, hiszen nem egymás előtt, hanem a Jóisten és a jövő generációk előtt kell majd bebizonyítanunk azt, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a klímaváltozással kapcsolatos hatásokat mérsékeljük, a kockázatokat csökkentsük, és gyermekeink, unokáink számára fenntartható országot hagyjunk hátra. Utalnék miniszter úr expozéjára, amelyben a betegség hasonlatát használta. Látni kell, hogy a Föld ma lázas, emelkedik a hőmérséklete, mint egy beteg embernek, és ahogy a betegséggel, úgy a klímaváltozással is úgy van, hogy a jó diagnózis, a megfelelő megelőzés és ezek alapján a megfelelő gyógymód és kúra megválasztása kritikus lesz abban, hogy tudunk-e hatásos válaszokat adni az éghajlatváltozás által jelentett kihívásokra.

A magam részéről azt gondolom, és meg vagyok győződve róla, hogy a nemzeti éghajlatváltozási stratégia második változata, az önök előtt lévő stratégia alkalmas arra, hogy megfelelő irányt mutasson arra, hogy merre haladjunk, merre haladjon a kormány, merre haladjanak a magyar polgárok, az önkormányzatok annak érdekében, hogy abban a cselekvési tervben, amelyet, ha önök elfogadják, a stratégia alapján ki fogunk alakítani, és azokban a szakpolitikákban, amelyekre vonatkozóan konkrét ajánlások szerepelnek a stratégiákban, mindezek megfelelő irányt szabjanak Magyarország cselekvésének az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatoknak a kezelésében, és talán lehetőséget ad arra, hogy a stratégia végrehajtása során és után ne szégyenkezzünk magunk és az unokáink előtt. Hivatkoznék arra, többen is említették, hogy minden stratégia annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Bízom benne, hogy ez egy olyan stratégia lesz, amely, mivel megfelelő irányokat szab, megfelelő eredményre is fog vezetni.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy a hozzászólásokban volt egy, nem egy, sok tévedés, de az egyik tévedés az volt, hogy Magyarország késésben van az éghajlatváltozási stratégiájának a megalkotásával, lényegében nincs éghajlatváltozási stratégia. Ez nem igaz. Magyarországnak van nemzeti éghajlatváltozási stratégiája. Az első, amelyet ez az Országgyűlés 2008-ban jóváhagyott, és ez 2025-ig hatályos, ez jelenleg is hatályban van. Szerencsére volt már egy ilyen stratégia, de a felülvizsgálat során, amelyet most elvégeztünk, és amely során a stratégia összhangba került a megalkotás óta lezajlott klímapolitikai fejleményekkel és a párizsi megállapodásban vállalt kötelezettségeinkkel, úgy láttuk, hogy a jelenlegi stratégia alkalmatlan arra, hogy korszerű válaszokat adjon azokra a kihívásokra, amelyek azóta felmerültek.

Az általunk jelenleg az asztalra tett nemzeti éghajlatváltozási stratégiának az a mottója, miszerint alkalmazkodni kell az elkerülhetetlenhez, és el kell kerülni az elkerülhetőt. Egyenlő súlyt tesz az elhárításra, üvegházgáz-kibocsátásaink mérséklésére és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodóképességünk erősítésére. A jelenleg hatályos éghajlatvédelmi stratégiánk aránytalanul nagy súlyt helyez a mérséklésre vonatkozó célokra és végrehajtásukra, és sokkal kevesebbet, sokkal gyengébben szól az alkalmazkodásról. Éppen ezért szeretném azt kiemelni, hogy a jelenlegi vita alatt lévő második nemzeti éghajlatváltozási stratégiának a három fő pillére a kibocsátások mérséklése, a klímaváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodás és a tudatformálás alapján létrehozott egyensúly.

Engedjék meg, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy erről a három pillérről röviden szóljak. Ugyan nagyon sok minden elhangzott a vitában, de vannak olyan pontok, ahol szeretném kihangsúlyozni és megvilágítani, hogy milyen gondolkodás állt a jelenlegi javasolt, új nemzeti éghajlatváltozási stratégia javaslatai mögött.

(16.50)

Kezdem a mérséklés kérdésével. Mennyivel csökkentse Magyarország szennyezéskibocsátását, egész pontosan üvegházgáz-kibocsátását, hiszen nem egy általános környezetvédelmi stratégia vitáján vagyunk, hanem a klímastratégiának, az éghajlatváltozás stratégiájának a vitáján. Egy számot szeretnék önökkel megosztani, amely talán megvilágítja, hogy mit tud tenni Magyarország az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése révén a globális klímavédelem érdekében. Ez a szám: 0,1. Egytized százalékát adja Magyarország a globális üvegházgáz-kibocsátásoknak. Ebből következik, hogy Magyarország nem fogja tudni megmenteni a világot a globális éghajlatváltozástól, akkor sem, ha megszakad, akkor sem, ha olyan terheket kényszerít a magyar gazdaságra, a magyar fogyasztókra, amelyek betartása révén veszélyeztetjük azokat a gazdasági növekedési eredményeket, amelyeket éppen az utóbbi években sikerült felmutatni, elérni, annak a reménye nélkül, hogy megmentjük a világot. Ennek nyilvánvalóan nincs különösebb értelme. Természetesen a kibocsátásmérséklés elemi és erkölcsi kötelességünk, ezt hangsúlyozom, de az is kötelességünk, hogy megtaláljuk a kibocsátás mérséklésével kapcsolatos költségeknek és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos érdekeknek az egyensúlyát, amikor az éghajlatvédelmi és éghajlatváltozási stratégiánkat kialakítjuk, megformáljuk és végrehajtjuk.

Éppen ezért  és ez egy elvi különbség több ellenzéki felszólalóval  nem vagyunk híve az erőltetett és mindenekfölött lévő kibocsátásmérséklésnek, mert ez túlzott terheket róna a magyar gazdasági szereplőkre. Kifejezetten azokon a területeken tartjuk célszerűnek a kibocsátásmérséklési erőfeszítéseket, jelentős erőfeszítéseket, ahol pótlólagos gazdasági és társadalmi hasznok reményében tesszük meg ezeket az erőfeszítéseket.

Melyek ezek a területek? A klímavédelem érdekes módon és fontos módon nemcsak a klímának tud segíteni, de tudja javítani energiabiztonságunkat. Ha a szénhidrogénimportunkat energiamegtakarítással, megújuló energiával helyettesítjük, javítjuk az energiabiztonságunkat és segítjük a klímavédelmet. Ha javítjuk az energiafüggetlenségünket klímapolitikai intézkedések révén, az újra csak pótlólagos hasznokkal jár a magyar emberek számára. Ha olyan megoldást választunk a klímavédelemre, amely segít pénzt hagyni a magyar fogyasztók, a magyar emberek zsebében, mert csökkenti a rezsiköltségeiket, nem az árak csökkentése révén, hanem az energiamegtakarítás révén, akkor nemcsak a klímának, nemcsak a klímavédelemnek, de a magyar fogyasztóknak is segítettünk. Ha olyan megoldásokat keresünk a kibocsátásmérsékléssel kapcsolatban, amely segít a magyar gazdaságnak innovatív technológiai megoldásokban élen járó szerepet betölteni a közlekedésben, az e-mobilitásban, a villamosenergia-tárolásban és még hosszan sorolhatnám, akkor egyszerre segítettünk a magyar gazdasági növekedésnek, és egyszerre segítettünk a klímaváltozásnak.

Kifejezetten az a szándéka ennek a javaslatcsomagnak, hogy a kibocsátásmérséklés kapcsán ezeket a pótlólagos hasznokat szem előtt tartsa, és ezekre a területekre fókuszáljon a jövőben. Tehát megújulóenergia- és nukleárisenergia-támogatás, energiahatékonyság, épületenergetikai programok előmozdítása, e-mobilitás, elektromos közlekedés fejlesztése, az innováció mind olyan területek, amelyek szoros összefüggésben vannak az éghajlatváltozási stratégia kibocsátásmérséklési céljaira vonatkozó ajánlásokkal.

A másik fő területe a stratégiának, amely hiányzott és hiányzik a jelenlegi stratégiából, és amelyről azt gondoljuk, hogy Magyarország számára  ez többször elhangzott a vitában , mivel kiemelten sérülékenyek vagyunk a klímaváltozás hatásaival kapcsolatban, ez az elkerülhetetlenhez való alkalmazkodási képességünk erősítése. Szomorú ezt tudomásul venni, de kétségtelen, hogy a múltbelinél mindenképpen több szellemi és anyagi erőforrást kell szánni arra, hogy különösen a sérülékeny területeinken több forrást, több tudást, több anyagi erőforrást szánjunk az alkalmazkodási képességünk erősítésére.

Hogy melyek ezek a sérülékeny területek, azok elhangoztak a vitában. Ilyen a vízgazdálkodásunk, a vízháztartásunk talán mindenekelőtt, a földjeink védelme, az erdeink védelme, az egészségügyi állapotunk javítása. Itt rendkívül kitettek és sérülékenyek vagyunk. Az önök előtt lévő stratégia elfogadása megnyitná az utat az előtt, hogy a jelenleginél jóval koncentráltabban, jóval nagyobb erőforrások mozgósításával ezen a területen jelentőset lépjünk előre.

A harmadik alapvető pontja a stratégiai javaslatoknak a tudatformálás területe, amely egy sokszor elcsépelt mondásnak is hangozhat. Itt elhangzott az, hogy a kormány eddig még nem építette be a Nemzeti alaptantervbe azt, hogy a gyermekeinknek minél korábban meg kell ismerkedniük a környezetvédelem, a klímavédelem kérdéskörével. Jelezném, hogy ezt a korábbi kormányok sem tették meg sajnos, úgyhogy most éppen ennek a kormánynak kell majd pótolni ezt a hiányt. Ha alaposan olvasgatják majd a Nemzeti alaptantervre vonatkozó előterjesztéseket, akkor a képviselő urak is meg fogják találni, hogy hol jelenik meg ez a jövőbeni oktatásban.

Nem tudom és nem is akarnám megkerülni azt, hogy az alapelvek ismertetése után reagáljak azokra a felvetésekre, amelyek az elmúlt nyolc év teljesítményével kapcsolatosan hangoztak el. Természetesen egy kicsit sajnálom, hogy amikor egy ilyen össznemzeti ügyről beszélünk, akkor sok olyan állítás hangzik el, amely leértékeli a magyar embereknek, önkormányzatoknak, a kormánynak azokat az eredményeit, amelyeket a klímavédelem területén ténylegesen közösen értünk el.

Elhangzott, de szeretném megismételni, hogy az 1990-es kibocsátási értékekhez képest Magyarországon 34 százalékkal csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása. Még 2010-hez viszonyítva is, amikor egy összeomlott gazdaság újraépítésébe kellett kezdeni, máig 1,4 százalékkal csökkent az üvegházgáz-kibocsátás úgy, hogy közben a gazdasági növekedést helyreállítottuk.

Amikor a 2020-as európai uniós céljaink teljesítéséről beszélünk, és összehasonlítjuk Magyarországot a többi európai uniós tagállammal, akkor mit látunk? Akkor azt látjuk, hogy azokban a szektorokban, amelyek nem esnek az úgynevezett kvótakereskedelem hatálya alá  tehát a mezőgazdaságban, a hulladékgazdálkodásban, a vízgazdálkodásban , Magyarország 2020-ra 10 százalékkal több kibocsátást produkálhatna, mint a referencia-időszakban, hiszen még az Európai Unióban is megértették, hogy Magyarország felzárkózó szakaszban van, a gazdasági növekedésnek is jelentősége van az ország fejlődésében, ezért plusz 10 százalék kibocsátási lehetőséget hagyott meg ez a rendelet Magyarországnak. Mi lesz a tényleges teljesítés? Mínusz 30 százalék. Azt gondolom, hogy ezt el kell mondani, és köztudottá kell tenni, mert saját magunkat becsüljük le azáltal, ha egy országnak az ilyen típusú és ilyen eredménnyel járó erőfeszítéseit, amire később építkezni tudunk, amire büszkék lehetünk, ténylegesen lebecsüljük. Úgyhogy mindenképpen ki kell emelni, hogy ezeken a területeken valójában nemhogy rosszul teljesít Magyarország, hanem kiválóan teljesít.

(17.00)

Egyébként ebben a bizonyos non-ETS, nem kvótakereskedelmi szektorban való szennyezéskibocsátás-csökkentésben az Európai Unió országai között a legjobb három között várjuk Magyarország teljesítményét.

Sok kritika hangzott el az energetikai és megújuló energiára vonatkozó kormányzati teljesítménnyel kapcsolatban. Kritikaként hangzott el, hogy csak 14,65 százalékos megújulóenergia-cél az, amelyet meg fogunk valósítani. Szeretném jelezni, hogy 2010-ben Magyarországon a megújulóbázisú villamos energia termelése talán a Tiszalöki Erőmű minimális vízenergia-termelése mellett konkrétan nulla volt; nem volt. Amikor 2010-ben a kormány megalakult, nem volt megújulóbázisú egyéb villamosenergia-termelés. Meg kell becsülni ezeket az eredményeket, amellett pedig különösen, hogy egyébként a magyar kormány nem is a megújuló villamosenergia-termelés (sic!) támogatására helyezte a hangsúlyt az utóbbi időszakban, mert azt még meglehetősen drágának tartotta  most látjuk, hogy ez egyébként milyen igaz volt, hiszen az utóbbi években kezdtek zuhanni azoknak a technológiáknak a költségei, mint a fotovoltaikus napenergia-bázisú villamosenergia-termelés vagy a szélenergia-termelés is , hanem ehelyett a fűtési célú megújulóenergia-felhasználás támogatására fordította.

Vegyük észre, hogy Magyarországon ma vannak olyan önkormányzatok, olyan települések, ahol a helyi hőellátás száz százaléka megújulóalapú geotermikus- és biomasszaenergia-termelésen alapul. Pécsen a város hőellátása, de az egész megye villamosenergia-ellátása biomassza-alapú energiafelhasználáson alapul.

Ezek olyan eredmények, amelyeket meg kell becsülnünk, és ezekre az eredményekre építve tudunk továbbhaladni.

A fotovoltaikus, napenergia-alapú villamosenergia-termelés kérdése többször felmerült, de csak olyan kontextusban, hogy azt a kormány megadóztatta. Szeretném jelezni, hogy mint minden más szennyező tevékenységgel járó hulladékra, természetesen itt is kivetette a kormány a termékdíjat, mint nagyon sok más szennyező anyag esetében. De a háztartási méretű napenergia-alapú villamosenergia-termelést a kormány úgynevezett nettó méréssel támogatja, ha valaki egy évben annyit fogyaszt, amennyit termel. Milliárdokkal támogatja ez a rendszer a háztartási méretű napenergia-termelést, nagyon kedvező helyzetbe hozza azokat, akik a háztetőre napelemeket szerelnek.

Emellett jelezném azt is, hogy folyamatban van egy nagyon jelentős napelemboom Magyarországon. 2016 végén a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2 ezer megawattnyi naperőmű-engedélyt bocsátott a potenciális befektetők rendelkezésére. Ma úgy látjuk, hogy a következő években realitás az, hogy 2-3 ezer megawattnyi napelemes beruházás megvalósuljon Magyarországon, ami egy nagyon-nagyon jelentős mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon a beépített erőművi kapacitás 9 ezer megawatt körül van, tehát a hazai beépített kapacitások egyharmadára rúgó napelemes erőmű-kapacitás beépítése várható a szektorban. Ennek az integrálása, ennek a fejleménynek a megoldása még várat magára. Erre kell fókuszálni, hogy ezt a magyar villamosenergia-rendszer a biztonság megtartása mellett magában tudja foglalni.

Elhangzott sok kritika azzal kapcsolatban, én is említettem, hogy az energiahatékonyság, az épületenergetika egy kiemelt terület lehet a kormány aktivitása számára. Elhangzott, hogy ezen a területen nem tett igazából semmit a kormány. Azt gondolom, hogy mindnyájunk érdeke, hogy a gyermekeink ne huzatos, hanem komfortos iskolákba és óvodákba járjanak, olyan középületekbe menjünk el, amikor a rendőrségre megyünk vagy akár börtönbe vonulunk, amelyek megfelelő környezetet biztosítanak az élhetésünk számára. Tehát ha úgy tetszik, akkor a kormány úgy döntött, hogy magán kezdi, a maga épületein, a maga problémáján kezdi az épületenergetikai problémák megoldását. Nagyon jelentős fejlesztéseket hajtott végre ezen a területen. Ezt mindenki tapasztalhatja, akinek iskolás- vagy óvodáskorú gyermeke van, és a magyar településeken ismeretsége van vagy valójában ott él.

A magyar lakosság, a magyar háztartások pedig nagyon alacsony, nulla százalék közeli hitel felvétele mellett vághatnak bele energiahatékonysági beruházásokba jelenleg, hiszen ezen a területen az öngondoskodás, a saját erő előteremtése is fontos, de hangsúlyozni kell, hogy a jövőben a stratégiai intézkedések fókusza a lakosságra is ki fog terjedni. Itt szeretném megemlíteni, hogy nem véletlen, hogy a talán legismertebb kormányzati program a magyar polgárok körében az „Otthon melege” program, amely berendezéscsere, épületenergetikai felújítások révén és más egyéb módon folyamatosan segíti azt, hogy a magyar emberek ezekkel a lehetőségekkel élni tudjanak.

Elhangzott az, hogy a kormány szétverte a klímavédelem intézményrendszerét, nem rendelkezünk már ilyen intézményekkel. Szeretném jelezni, hogy rendelkezünk, hiszen az Agrárminisztériumban működik az az államtitkárság, amely a környezet védelméért felel. Abban a minisztériumban, amelyben én dolgozom, amely az Innovációs és Technológiai Minisztérium, éppen most jött létre az az integrált energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárság, amelyet jómagam vezetek. Azért integrált és azért foglalkozik az energia- és klímaügyekkel egy kalap alatt, mert az energiaszektor, mint hallottuk, a VIP üvegházgáz-szennyező, a kibocsátások 70 százalékát adja. Tehát indokoltnak látjuk, hogy a klíma és az energetika kérdéseivel a kormányzat integráltan, egy helyen működjön és együtt tervezze meg ennek a stratégiáját.

Elhangzott az is, hogy megszűnt a környezetvédelmi  vagy milyen  ombudsman. Szeretném jelezni, hogy ma Magyarországon a jövő generációk érdekeinek védelmét ellátó szószóló működik, úgyhogy ezt sem pontosan értettem. Illetve a kormány 2012-ben hozott létre Nemzeti Alkalmazkodási Központot, amely azóta is segíti a kormányzatot, önkormányzatokat abban, hogy színvonalas adatokra, tényekre támaszkodó klímapolitikai intézkedéseket tudjon megszervezni.

Tisztelt Országgyűlés! Egy további pont mellett nem tudok elmenni. Többször elhangzott ellenzéki képviselők részéről, hogy az olcsó energia rossz dolog és akadályozza a klímavédelmet. Azt gondoltam, mindnyájunk érdeke, hogy a magyar emberek megfizethető energetikai szolgáltatásokhoz jussanak. A kormány az elmúlt években meglehetősen komoly erőfeszítéseket tett mind a földgázszektorban, mind a villamosenergia-szektorban, hogy megfizethető energiát biztosítson a magyar háztartásoknak. Ezt a politikát nem érdemes feladni, viszont inkább folytatni kell, és okos megoldásokkal, energiahatékonysággal, okosmérők alkalmazásával differenciált módon kell abban segíteni a magyar fogyasztóknak, hogy szabályozni tudják energiafelhasználásukat, és gazdálkodni tudjanak ezzel a nagyon fontos erőforrással úgy, hogy maguk is urai lehessenek a rezsiköltségeiknek.

Talán egy utolsó megjegyzés, amely a nemzeti energiastratégia felülvizsgálatára vonatkozik, hiszen a nyitó expozékban is, illetve a későbbi felszólalásokban is elhangzott, illetve a Schmuck Erzsébet asszony által ismertetett, a klímavédelemmel foglalkozó zöldszervezetek által önhöz eljuttatott anyagban is szerepel, hogy a jelenlegi nemzeti energiastratégia nincs teljes összhangban az előterjesztett nemzeti éghajlatváltozási stratégia javaslataival.

Itt jelzem, hogy a nemzeti energiastratégia felülvizsgálatával kapcsolatos munka elindult. Ennek a kialakítása során már figyelembe fogjuk venni, amennyiben az országgyűlési képviselők úgy döntenek, hogy támogatják ezt a stratégiát. Ennek a stratégiának a szempontrendszere és ajánlásai: az a célunk, hogy a magyar polgárok számára tiszta, okos, megfizethető energetikai szolgáltatásokat tudjunk nyújtani, és egyúttal az új energiastratégia a gazdaságfejlesztést és az innovációt is támogatni tudja.

(17.10)

Itt, ezen a ponton említeném csak meg, hogy éppen ezen vita miatt késem le azt az alakuló ülést, amely az Energetikai Innovációs Tanács megalakulását jelenti. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumban ezekben a percekben alakult meg az a tanács, amelynek az a célja, hogy segítse a kormányzatot abban akadémiai, iparági szereplők és érintettek részéről, hogy ki tudjuk aknázni azokat a lehetőségeket, amelyek a klímavédelmet segítik, de egyúttal a gazdasági növekedést is támogatni tudják.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezzel, azt hiszem, hogy az időm végéhez érkeztem, és újra csak szeretném megemlíteni és megismételni azt a mottót, ami ennek a módosult, módosítandó nemzeti éghajlatváltozási stratégiának az alapüzenete: alkalmazkodjunk az elkerülhetetlenhez, és kerüljük el az elkerülhetőt. Ezúton kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassák ezt az előterjesztést, a határozati javaslatot annak érdekében, hogy a kormány az érintettekkel, a polgárokkal, a civil szervezetekkel együttműködve megtehesse azt, amit az éghajlatváltozás elleni küzdelemben megtehet, és mindezt a jövő generációk érdekében tegye. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:   45-92   93-124   125-144      Ülésnap adatai