Készült: 2019.10.16.08:17:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

256. ülésnap (2013.02.26.), 56. felszólalás
Felszólaló Varju László (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:47


Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán nem fogja önöket meglepni, hogyha ezt a nagy Jobbik-Fidesz összhangot kicsit megtörve, a Demokratikus Koalíció a 9399-es számú jelentéssel és a hozzá kapcsolódó határozati javaslattal nem tud egyetérteni, és azt el is utasítja. Gondolom, önök tisztában voltak ezzel, és nem is nagyon lepi meg önöket, hiszen az Országgyűlés megalakulását követő egyik első szavazás óta köztudott a mi álláspontunk, hogy az Országgyűlésben képviselt többi párt, amit gondol erről, a határon túli magyarok helyzetéről és kezeléséről, nekünk ettől eltérő álláspontunk van.

Mi azt gondoljuk, hogy amit a jelenlegi kormánytöbbség a törvény alkotásával és egyéb akcióival ebben az ügyben tesz, az nem használ, hanem kifejezetten árt a szomszéd országban élő magyar kisebbségeknek. Látható, hogy amióta önök a kétharmados többség birtokában ez ügyben is úgy kormányoznak, ahogy kormányoznak, a magyar kisebbségek parlamenti képviselete mind Romániában, mind Szlovákiában csökken, érdekérvényesítő képességük pedig határozottan gyengül. Önök szégyenteljes módon osztják meg a határon túli magyar politikai életet, építik ott a maguk klientúráját, és nem titkolják, önöket egyetlen dolog érdekli, nevezetesen, hogy szavazatokat importáljanak a határon túlról a hatalmuk megőrzése vagy megszerzése érdekében. A 2006-os választások előtt az akkori miniszterelnökhelyettes-jelöltjük, Mikola István nyíltan megmondta ezt az önök pártkongresszusán, s azóta sincs ez másként. Ezért a Demokratikus Koalíció változatlan meggyőződése, hogy a magyar államnak kötelességei vannak azokkal a magyarokkal szemben, akik fölött a békeszerződések nyomán odébb ment az államhatár, akik kisebbségben élnek a szomszéd államokban.

A magyar állam kötelessége, hogy külpolitikai eszközökkel lépjen fel a kisebbségi jogok elismeréséért, kötelessége, hogy anyagi és szellemi erőforrásokkal támogassa kisebbségi oktatásukat, kultúrájukat, fejlődésüket, hogy ők magyarként élhessenek a szomszéd államokban. Kötelessége, hogy támogassa a magyar kisebbségek politikai szervezeteit, pártjait, és a rendelkezésre álló külpolitikai eszközökkel segítse azoknak a politikai céloknak a megvalósulását, melyeket ők maguk a szomszéd országokban megfogalmaznak. Ezért számonkérés helyett a magyar államnak olyan célokat érdemes megfogalmaznia, amelyek a kisebbségi kérdés kezelésére Európa régebbi demokráciáiban működőképesnek bizonyultak, azok számunkra adaptálhatóak, és amelyekhez ezért a nemzetközi szervezetekben támogatásra is lehet számítani.

A '90-es évek eleje óta a magyar kormányok, a magyar pártok gyakran hivatkoznak a legjobb nyugati példákra, így például a finnországi svédek, a dél-tiroli németek vagy dánok példáira. Azért ezeket a példákat érdemes elővenni, mert nekik is van anyaországuk, Svédország, Dánia, illetve Ausztria, és nem azt a példát, amely a spanyolországi katalánokról avagy a baszkokról szól. A sikeres megoldás ezekben az esetekben az autonómia, olykor, mint a finnországi land-szigeten, vagy Dél-Tirolban területi, másutt kulturális autonómia saját oktatási és kulturális intézményekkel, anyanyelvi sajtóval, a kisebbség saját pártjával, de területi elkülönülés nélkül, mint a finn szárazföldön élő svédek. Nyugat-Európa régi, sikeres demokráciáiban egyik esetben sem választották megoldásul a kisebbség tagjai és az anyaország közötti személyre szóló közjogi kapcsolatot. Sem a finnországi svédeket, sem a dél-tiroli németeket nem köti az anyaországhoz állampolgárság vagy akár csak kedvezményekre jogosító igazolvány, az elzásziaknak sem jut eszébe, hogy nekik nem elég a francia állampolgárság. Ilyesmivel csak a Balkánon próbálkoznak, a keleti szélben, csak a jugoszláv utódállamok és Románia köti magához állampolgársággal a határaikon kívülre került kisebbségieket, és ezenkívül Szlovákia ad még szlovákigazolványt, de állampolgárságot már nem. Többek között azért nem, mert a finnországi svédek számára magától értetődő, hogy ők a finn politikai, állampolgári közösség tagjai, Finnországban keresik a boldogulásukat; ők adták Finnország leghíresebb zeneszerzőjét, Jean Sibeliust.

A szlovákiai magyarok jó része is úgy gondolkodik, mint Bugár Béla, a Híd Párt elnöke, magyar vagyok, s ugyanakkor Szlovákia a hazám; olyan adottság ez, amellyel józan politikusnak, aki a kisebbség valóságos érdekeit szolgálja, számolnia kell. Önök azonban nem a kisebbség valóságos érdekeire vannak tekintettel, amikor szembefordítják őket az adott ország többségi népességével. Korábban a magyarigazolvány, most az állampolgárság osztogatása ezt a célt szolgálta. Az önök diadaljelentése arról, hogy már 320 ezer állampolgárságot osztottak ki, csak egyetlen tekintetben ad okot a diadalérzetre, hogy az önöknek többletszavazatot jelenthet.

(12.20)

Hadd emlékeztessek rá, a magyarigazolványból 900 ezren kértek, tehát a szomszéd országokban élő magyarok kisebbsége. Többsége nem kérte. Elgondolkoztak önök azon, hogy miért? Hogy mennyien kérnek és kapnak majd magyar állampolgárságot, ma ezt nem tudjuk. Hogy lesznek-e 900 ezren vagy akár 700-800 ezren, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy önöknek most még jobban sikerül megosztaniuk a határon túli kisebbségben élő magyarokat, egyfelől azokra, akik kötődni akarnak a magyar államhoz, és azokra, akik kevésbé, azokra, akik őrizni akarják az elkülönülést, a szembenállást a többségi környezetben, és azokra, akik integrálódni akarnak, s így keresik a maguk, gyermekeik boldogulását abban a környezetben, ahol állnak. Figyeljenek a szóra: integrációról beszélek, és nem asszimilációról; nem a magyar nyelv, a magyar kultúra feladásáról, mert az volna az asszimiláció, hanem a politikai elkülönülésről a lelki szembenállással szemben, az együttélés kényszeréről, kényszerének lehetőségéről, tudomásulvételéről.

Önök minden kisebbségi magyart választási kényszer elé állítják: kéri vagy nem kéri az állampolgárságot, vagy korábban a magyarigazolványt. A kisebbségben élők többsége nem kért ebből a kényszerű választásból. Ő magyar is és a szomszéd ország polgára is, aki a maga módján oldja fel hétről hétre, évről évre ezt az ellentmondást. Meg tudja oldani, úgy, ahogy Bugár Béla megoldja, Markó Béla megoldja, és a kisebbségi magyarok százezrei oldják meg.

Nekünk, magyarországi magyaroknak rájuk kell ezt bízni. Ezért tartjuk mi kifejezetten ártalmasnak azt, amivel az önök jelentése büszkélkedik. Ártalmasnak tartjuk azt az intézményt, a Magyar Állandó Értekezletet is, amellyel önök szintén büszkélkednek, mert ennek sincs más célja, mint hogy a magyar államhoz kössék saját kliensüket, kliensükként kezeljék a kisebbségi szervezeteket.

Botrányosnak tartjuk, hogy ha a szlovákiai magyar politikusok egy része úgy látja, hogy a kisebbségi kérdésekre érzékeny szlovák demokratákkal közösen tud hatékonyan fellépni a kisebbségi jogok érdekében, és egymást követő választásokon megnyeri ehhez a szlovákiai magyar választók többségének támogatását, akkor önök politikai célzattal kirekesztik a Híd Pártot azok közül, akikkel a Magyar Állandó Értekezleten egyébként pedig szóba állnak. Ez igazi gyalázat, és ebből látszik az önök kizárólagos politikai szándéka.

Ami pedig az oktatási és kulturális intézményeknek nyújtott támogatást illeti, az ilyen támogatásra szükségük van a határon túli magyar intézményeknek, ezért a korábbi kormányok ilyet tettek és folyósítottak is ilyen támogatásokat. De nem kötötték azokat a magyar kormányokhoz vagy a magyar kormánypártokhoz való lojalitáshoz. Most pedig ez történik.

Bízunk benne, hogy 2014-től Magyarországnak újra olyan kormánya lesz, amely nem köti ilyen feltételhez a támogatást, amely nem szól bele abba, hogy milyen politikát folytatnak a magyar kisebbség legitim politikai képviseletei.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai