Készült: 2019.10.17.03:44:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

237. ülésnap (2012.11.13.), 310. felszólalás
Felszólaló Varju László (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:41


Felszólalások:  Előző  310  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, ez a mai napirendi pont emlékezetes lesz majd a kormánynak, legalábbis a tekintetben is, hogy ha az előterjesztésében ilyen üres mondatokkal igyekszik operálni, akkor annak milyen súlyos következményei vannak, bármennyire is az indokolásban az szerepelteti, hogy a XXI. századi Európának rendelkeznie kell ezzel a demokratikus eszköztárral, amelynek keretében az elmúlt század hibáinak tárgyilagos feltárását és akár orvoslását, felülvizsgálatát el lehet végezni.

Itt aztán láthatják, hogy milyen különböző megközelítésekkel lehet eljutni odáig, hogy maga az előterjesztés vállalhatatlan, akár legyen egy nemzetiszocialista mozgalmi megközelítés, akár pedig egy olyan, ami az önök előterjesztésében megjelenik egy ilyen üres három sorban. Mondom ezt én úgy, mint egy olyan családnak az unokája, ahol a nagyszülők és a szülők is az önök által egyébként érthető és okkal igenis méltányosan és megemlékezni kívánó szülők közé tartoznak.

De hogy önök mennyire álságosan teszik ezt, erre szeretnék rávilágítani ebben a hozzászólásban, mert nézzék meg, hogy mi az, ami történik valójában. Van itt két, emléknapról szóló határozati javaslatuk, amelyben ezekkel az előterjesztésekkel valóban beemelik a méhek napja és a hasonló típusú megemlékezések kategóriájába, oda majd felsorolásra kerül ez, ahelyett, hogy a belpolitikai, mondjuk úgy, hogy elfedni szánt problémáik orvosolására valóságos megoldásokat hoznának, például ebben a témakörben is. Az effajta előterjesztés valamilyen történelmi esemény értékeléséről szól, mégpedig rendszerint az önök előterjesztésében - sok volt már ilyen - 60-70 évre visszamenőleg is.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy amikor 1990-ben megalakult a demokratikus Magyar Országgyűlés, született ugyan néhány ilyen parlamenti kezdeményezés, de minden ilyen előterjesztés mindig a parlamenti pártok előzetes egyetértésével került a Ház elé, és ez így volt helyes. Az Országgyűlésnek - mint a magyar állam legmagasabb politikai testületének - nem feladata a történelmi kérdésekben állást foglalni. A történelem értelmezése nem az államnak, hanem egyrészt minden egyes polgárának, másrészt a történettudomány és a történelemmel foglalkozó publicisztika feladata, de semmiképpen nem az államé, pláne nem az önöké, az állam bármilyen testületéhez ilyen értelemben nem szabad, hogy köze legyen. Ha az Országgyűlés mégis kivételesen erre szánja el magát, akkor azt csak a parlamenti pártok közös konszenzusával tegye meg.

Milyen következményei vannak ennek? Túl az általános megfontolásokon, szeretnék itt néhány dologra rávilágítani, azon túlmenően én azt gondolom, hogy ez a kezdeményezés e formában nem támogatható.

Mindkét előterjesztés a második világháború utáni győztesek által elrendelt kényszerű lakosságmozgásról szól, az első a trianoni határok visszaállítása nyomán újra Csehszlovákiába került kisebbségi magyarok egy részének kitelepítésével Magyarországra, a második pedig a magyarországi németek nagy többségének kényszerű kitelepítésével Németországba.

Közös a két előterjesztésben az, hogy az érintettek nem szabad döntésükkel, hanem az államhatalmak döntésével kényszerültek lakóhelyüket, sőt hazájukat elhagyni, otthagyva házaikat, ingóságaikat, kiszakadva a természetesnek hitt környezetükből, elveszítve korábbi egzisztenciájukat. Áldozatai lettek épp a második világháborút követő nemzetközi rendezésnek, a győztesek parancsának. Áldozatok lettek, még ha az ő áldozatuk nem is hasonlítható, egy lapon nem emlegethető a háború és a háborúval egyidejűleg történt népirtás áldozataival, a táborokba hurcolt, ott üzemszerűen meggyilkolt orosz, ukrán, lengyel, zsidó és újvidéki vérengzésekkel, meggyilkolt szerbek, s mások szenvedéseivel, akik nemcsak egyszerűen lakóhelyüket, környezetüket, vagyonukat vesztették el, hanem az életüket is elveszítették.

A kitelepítettek új életet kezdhettek, új egzisztenciát teremthettek, és legtöbbször tisztességes munkával teremtettek is maguknak, míg a háborús őrület és a népirtás áldozatai számára mindennek vége volt.

Mi magyarok, akárcsak a németek, az előterjesztésekben érintett igazságtalanságokban áldozatok voltunk, a második világháborúban azonban tettesek. A magyar állam, akárcsak a német állam és Németország más szövetségesei, tettesek voltak a népirtásban, tettesek a háborúban, a Szovjetunió megtámadásában, ukrán és orosz területek megszállásában, a polgári lakosság elleni hadjáratban. Tettes volt a magyar állam Csehszlovákia és Jugoszlávia feldarabolásában. A magyar állam revíziós törekvés (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.) jegyében kereste és találta meg a náci Németország szövetségét (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szégyelld magad! A Magyar Országgyűlésben ilyen szavakat!), s ebben a szövetségben Hitler kezéből kapta meg átmenetileg a Felvidék déli sávját, Észak-Erdélyt, majd nagyrészt a magyarlakta Kárpátalját, Bácskát. Teleki Pállal szólva, ahogy búcsúüzenetében mondta, a magyar állam hullarabló lett, és a német szövetségben vesztette el a háborút.

A kérdés az, hogy miként helyes ma vélekedni a háborús vereség következményeiről, a trianoni határok visszaállításáról, háborús jóvátételről, jugoszláv partizánoknak a bácskai magyarok elleni tömeges megtorlásáról, hasonló erdélyi atrocitásokról, a Beneš-dekrétumról, szlovákiai magyarság Csehországba történő kényszerű áttelepítéséről, éveken át tartó jogfosztásról.

Mit gondoljunk mi magyarok a Németországot, németek millióit ért megtorlásáról, 12 millió német kitelepítéséről a Szovjetunióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, és persze a magyarországi németek kitelepítéséről?

Talán önök is érzékelik mindebből, hogy - ismétlem - nem az Országgyűlés, nem állami intézmények dolga, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljanak. Mégis, ha önök ezt a kérdést idehozták, akkor csak azt a magatartást javasolhatjuk magunknak, a magyar közvéleménynek, a történelemtankönyvek szerzőinek, mint amit a demokratikus német közvélemény követ és amit a német állam is követ. A demokratikus német állam a szomszédokkal, elsősorban Lengyelországgal és Csehországgal való tartós megbékélésre törekedve tudomásul vette Németország új határait, tudomásul vette a németek kitelepítését a Szovjetunióhoz, Lengyelországhoz és Csehszlovákiához került területekről, és nemcsak bármiféle kártérítési igényről mondott le, de arról is, hogy a németeket ekkor ért súlyos igazságtalanságokat, szenvedéseket újra és újra felemlegesse.

A németek abból indultak ki, hogy a második világháború borzalmaiért, a húszmillió szovjet és hatmillió lengyel áldozatért őket terhelő felelősség nem engedi meg, hogy megkérdőjelezzék a második világháború végeredményét, az azt követő kényszerintézkedések jogosságát.

(0.50)

A demokratikus német állam nem veti fel a beneši dekrétumok ügyét sem, noha azok 3 millió német kitelepítését jelentették. Nem is teszik, adottságnak tekintik, hogy a német nép az új határok között keresi a boldogulását. A demokratikus magyar állam sem járhat el másképpen. A magyar államnak sem érdemes olyan politikai aktusokra vállalkozni, amelyek mérgezik Magyarország és szomszédai viszonyát. Nem érdemes olyan politikai aktusokra vállalkoznia, amelyek a demokratikus világban, az egykori szövetséges hatalmakban - az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy Oroszországban - kételyeket ébresztenek a tekintetben, hogy elfogadja-e a magyar állam a második világháború végeredményét.

Ezekkel a gesztusokkal semmit nem érhetünk el, csak károkat okozunk Magyarországnak. A vesztes országok a háború lezárását elfogadják, önök pedig folyton ide akarnak visszakeveredni, ezt akarják folyton visszaemlegetni, és ezt az állapotot akarják nekünk bemutatni. A demokratikus Magyarország sem kezelheti úgy a második világháború alatt történteket, mintha nem Magyarország lett volna a kezdeményező, támadó felek egyike. Nem a Szovjetunió hadserege tört be Magyarországra, hanem a Magyar Honvédség vett részt a Szovjetunió elleni hadjáratban, a németekkel szövetségben. Magyarország vett részt Csehszlovákia feldarabolásában, és a Magyar Honvédség foglalta el, szállta meg Kárpátalját, tört be Jugoszláviába és szállta meg Bácskát. Minden retorzió erre volt válasz.

A felvidéki magyarok kitelepítésének ügyét emellett az előterjesztés hamisan írja le. Szót sem ejt arról, hogy az újjáalakuló Csehszlovákia a háború után azt szerette volna elérni, hogy a szlovákiai magyarságot ugyanúgy kitelepíthessék, mint a 3 milliós csehországi német kisebbséget. Ehhez azonban a szövetségesek nem járultak hozzá, és azt javasolták, hogy Csehszlovákia egyezzen meg Magyarországgal a lakosságcserében, a magyarországi szlovákok és a csehszlovákiai magyar kisebbség kölcsönös áttelepítésében, ami végül is - legalábbis névlegesen - az önkéntesség alapján történt. A kitelepítés, amiről az előterjesztés beszél, így történt, kölcsönösen. Ezt ahhoz hasonlóan írni le, mint a németek más országokból való kitelepítését, a történelem meghamisítása, amit önök végeznek.

Mi azt gondoljuk, hogy helyes emlékezni Közép-Európa történelmének a második világháborút követő szerencsétlen időszakára, helyes emlékezni mind a Csehszlovákiából kitelepített magyarokra, mind a Magyarországról kitelepített németeket ért méltánytalanságokra. Nincs azonban szükség állami, parlamenti aktusokra, kiváltképpen olyanokra, amelyek megtévesztők, elhallgatnak a magyar állam felelősségéről. Nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Önöknek vissza kell vonniuk ezt az előterjesztést, ne foglalkozzon ilyesmivel az Országgyűlés!

Végezetül e helyett az üres három pont helyett, amivel önök idejöttek, amennyiben ténylegesen az érintettek iránti megbecsülésként, a méltányos megemlékezésként, a tiszteletadásukként érdemben akarnak valamit tenni, akkor egy tartalmas előterjesztéssel, más országok hasonló érintettjeivel, Európa parlamenti képviselőkkel összefogva közösen kezdeményezzük ezt a megemlékezést, mert ez az összefogás hozhat végleges és érdemi megbékélést. Tegyék ezt ahelyett, hogy ilyen határozattervezettel szítják a szomszédokkal már amúgy is meglévő feszültséget; ezt inkább kerüljék el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A szlovák parlamentben ezért tapsot kaptál volna!)




Felszólalások:  Előző  310  Következő    Ülésnap adatai