Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ha szavakból lehetne szociális hálót szőni, akkor a magyar parlament ma szorosabbra szőtte volna azt a nagyon fontos hálót, amelyen rászoruló állampolgártársaink sorra kiesnek. Akkor nem történhetne meg a magyar parlamentben, hogy előítéletes hozzászólások hangozzanak el, és nem történhetne meg, hogy a hozzászólások az egyes képviselőket minősítenék ahelyett, hogy minden hozzászólásunk arról szólna, hogy ez a szociális törvény, amelyik minden magyar állampolgárt közvetlenül vagy közvetve érint, minél eredményesebben jöhessen létre, és minél hamarabb megvalósulhasson.

Ahogy Kósa Magda képviselőtársam mondta, a szociálisan rászoruló személyeken nemcsak a törvény betűje segíthet. A törvény betűjén túl szükséges a szolidaritás, az együttérzés, a társadalmi összefogás, az intézményrendszerek korrekt működése, és bármennyire is nehezen szólunk róla, a jó szándékon túl szükséges sok-sok pénz. Ezért ma, amikor ezt a törvényjavaslatot nemcsak dicsérni fogom, hanem bírálni is, sokszor fogom idézni Bauer képviselőtársamat: "Mikor nyújtja be a kormány a 2002-es költségvetést?".

Három dologról fogok beszélni. Mi indíthatta a kormányt a szociális törvény nagy terjedelmű módosítására? Milyen tapasztalatokra épít a kormány, amikor megváltoztatja és újraépíti az intézményrendszereket, a szolgáltatásokat? Milyen módon jár el a szociális szolgáltatásra rászorulókkal, hogy jogérvényesítésük pontos legyen? Hogyan segíti az önkormányzatokat, hogy teljesíthessék kötelezettségüket? Végül: a legrászorultabbak, a súlyosan fogyatékos embertársaink és a pszichiátriai betegek - akik ma Magyarországon minden beteg közül a legkiszolgáltatottabbak - hogyan élhetnek jogaikkal?

Megkérdeztem a bizottsági ülésen is, tisztelt képviselőtársaim, hol van az az összefoglaló, amelyben a kormány beszámol arról, hogy 1993 óta mit tettünk mi, parlamenti képviselők, mit tettek a kormányok, és kitüntetetten - hiszen a beszámolási időszak a Fidesz-kormány esetében három év - mit tett a jelenlegi kormány három év alatt a szociális biztonság megteremtésére. Milyennek találja a jelenlegi kormány a szociális ellátórendszer intézményrendszerét és működésének biztonságát? Milyennek találja a jelenlegi kormány az önkormányzatok helyzetét abból a szempontból, hogy teljesíteni tudják a szociális feladatok ellátásából rájuk eső kötelezettségeket? Miért van szükség új intézményrendszerek bevezetésére? Miért van szükség a foglalkoztatottak esetében az úgynevezett közcélú foglalkoztatás intézményének bevezetésére? És végül: mikor fogja a kormány beterjeszteni a 2002. évi költségvetést, amely megalapozná, hogy a 2003-ban hatályba lépő törvényszakaszok esetében ne csak a felkészülési idő, hanem a felkészüléshez szükséges anyagi források is rendelkezésre álljanak?

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottsági ülésen ezekre a kérdésekre nem kaptam érdemi választ. Tehát úgy gondolom, a kormány nem tett mást, mint elmismásolta beszámolási kötelezettségét, és az egyetlen, számára lehetségesnek tűnő utat választotta: előremenekül, benyújt egy törvényjavaslatot a Háznak, és bízik abban, hogy már nem hárul rá teljesítési kötelezettség és nem hárul rá az elszámolás kötelezettsége sem. Mert ellenkező esetben, tisztelt képviselőtársaim, meg kellene mondani, vajon miért fogalmazta meg a közcélú foglalkoztatást mint szigorító elemet ebben a törvényjavaslatban. Mert meg kellene mondani, hogy a 3200 önkormányzatnál, melyek közül 1200 forráshiányos, és különösen a kistelepüléseknél, ahol a 600 főnél kisebbeknél a szociális ellátó alapintézmények közel fele részükben ki sem épültek, vajon hogyan lehet ma szakosított alapellátási követelményeket támasztani 2003-as határidővel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azon a véleményen vagyok, hogy az önkormányzatokból nem a jó szándék hiányzik a szociális intézmények kiépítésében, hanem gyakran a szakértő és még gyakrabban az anyagi lehetőség. Mert a legjobb szándék sem elég, ha nem tudják megrajzolni a szociális térképet, ha nem tudnak elegendő információt szerezni arról, hogy kik a rászorultak az adott településen; és ha ez a lehetőségük meg is van, ki tudják egészíteni saját forrásaikból azokat a központi forrásokat, amelyeknek a bőségességéről igazán nem beszélhetünk. Ha megnézik a zárszámadási törvény számvevőszéki felülvizsgálatát, akkor láthatják, képviselőtársaim, hogy a támogatások elnyeréséhez szükséges 20 százaléknyi önkormányzati forrást is nagyon nehezen tudják az önkormányzatok előteremteni.

(12.10)

Akkor azt a számvevőszéki adatot is meg fogják találni, hogy a támogatások elnyeréséhez a valóságban az önkormányzatoknak 30-35 százaléknyi önrészt kellett hozzátenniük. Ez az egyik oka és egyik legfőbb oka annak, hogy az önkormányzatok ezeket a feladatokat nem vagy nem maradéktalanul tudják teljesíteni. És akkor hogyan lehet az alapszakosított ellátásokat mint követelményt támasztani ezeknek az önkormányzatoknak? Vajon honnan fognak jeltolmácsokat alkalmazni? Vajon hogyan fogják az akadálymentesítést megvalósítani? Vajon hogyan fogják létrehozni azt a támogató szolgálatot, amely ebben a törvényjavaslatban megjelenik?

Hogy nehogy valaki azért nyomjon kétperces gombot, mert azt akarja mondani, hogy nem akarom a támogató szolgálatok, hozzáteszem: igen, akarom! Igen, mindenkinek kell akarni, aki ebben a Házban van! De nem elég az akarás, ha nem lesz rá pénzük, ha nem lesz meg a szakemberük, hogy ennek a feladatnak eleget tegyenek!

És kiknek kell a támogató szolgálat a törvényjavaslat szövege szerint? Kell a támogató szolgálat a fogyatékos személyek önrendelkezésén alapuló önálló élettevékenységének a segítésére. Miközben arról beszélünk, hogy mit akar tenni a kormány a fogyatékos személyekért, képesek voltak beletenni ebbe a normaszövegbe azt a fogyatékossági definíciót, amelyet egy éve minden fogyatékos érdekképviselet minden lehetséges fórumon megpróbál kifogásolni! Hát a képviselőtársaim vagy a kormány nem jár az ombudsmani hivatalban? Nem kérdezte még meg egyetlenegy alkalommal, hogy hány beadvány érkezett az ombudsmanhoz a fogyatékos személyek részéről? Ha ez a definíció bennmarad, akkor mitől ígéri a kormány, hogy vissza fogja mondani a lakásátalakítási támogatások hibás rendelkezéseit?! Hiszen azt mondja Selmeczi képviselő asszony, hogy parttalan lesz a megítélés a fogyatékossági támogatások esetében, ha nem szigorítjuk és nem tesszük be e törvényjavaslatba ezt a definíciót. Tudják, képviselőtársaim, hogy hányan adták be a fogyatékossági támogatás iránti kérelmet?! Tudják, képviselőtársaim, hogy a beadott kérvények 20 százalékára sem kapták meg a támogatást a fogyatékosok?! Hát akkor miről beszélünk szociális ellátások és az önálló életvitel megkönnyítése és az önrendelkezési jog kiteljesülése címén?! Képviselőtársaim, fogadóóráikon nem kopogtatnak önökhöz az érdekképviseletek és a rászoruló személyek családtagjai?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Segít-e a fogyatékos személyek önrendelkezési jogának, egyenjogúságának, emberi méltóságának megőrzésében az önök által a Ház asztalára tett javaslat? Azért bírálom ezt az indítványt, hogy legyen módjuk és legyen kötelességük ezt a definíciót úgy megváltoztatni, hogy az ne sértse a fogyatékos személyek közötti esélyegyenlőséget.

Végül, képviselőtársaim, a fogyatékosok mellett szeretnék beszélni a pszichiátriai betegek és a szociális otthonokban elhelyezett betegek érdekképviseleteiről. Lehetségesnek tartom, hogy az ellátottjogi képviselők eredményesen fognak dolgozni, mert mindent meg fognak tenni, ami emberségükből, szociális elkötelezettségükből és a jog adta lehetőségükből adódik. De én az életre szeretnék visszatérni. El tudják képzelni az eredményes érdekképviseletet, képviselőtársaim, mondjuk, annak a megyei intézménynek az esetében, ahol fel kellene lépnie az ellátottak érdekében egy olyan alkalmazottnak, aki egyébként, mondjuk, a munkáját veszítheti azáltal, ha túlságosan markánsan képviseli az ellátottak érdekeit?! Vajon biztos-e, hogy nekik kell ebben a jogviszonyban dolgozni, vagy lehet-e még megfontolni, hogy ne ide telepítsék ezt az intézményt? Ha lehet, akkor kérem, tegyék meg.

Végül: az államtitkár asszony elismerte, hogy a törvény előkészítése és a hatályba léptetés között a kiépítendő szociális ellátórendszerhez súlyos tízmilliárdok kellenek. Ha jól értettem, azt mondta az államtitkár asszony, hogy évente több mint tíz milliárd forint. Persze ezeket az intézményeket majd fenn is kell tartani. Ezért ha 2003-ban ezeknek az intézményeknek működniük kell, akkor megkérdezem: ki nyújtja be a magyar parlamentnek a köztársaság 2002. évi költségvetését, amelyben forrásokat fogunk rendelni az ellátandó feladatokhoz?

Csáky képviselőtársamat már idézni sem merem, mert kormánypárti képviselőt dicsérni nagy kockázat ebben a parlamentben a kormánypárti képviselő számára, ezért másik klasszikust idézek. Petőfi azt mondta: "Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jog asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog be minden ház ablakán: / ...megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!" Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy tegyenek meg mindent e törvény keretei között is, hogy a szellem napvilága ragyoghasson be minden ház ablakán, és hogy a törvény asztaláról azok is vehessenek, akik ma még ezt nem tehetik meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)