Készült: 2020.03.29.20:59:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2009.12.14.), 250. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (MSZP)
Beosztás oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utánihoz hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:25


Felszólalások:  Előző  250  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Nem könnyű szólni képviselő úr szavai után, és bevallom, gondolkoztam is rajta, hogy megtegyem-e, de azt hiszem, mégiscsak kötelesség szólni. Kötelesség azért, mert ha egy országnak olyan szörnyű emlékei vannak, amelyekről képviselő úr beszélt, ha vannak olyan szellemei a holtak között és az élők között, akiket képviselő úr idézett, akkor kötelességünk az, hogy ne feledkezzünk el róluk. Kötelességünk az, hogy meghallgassuk az élőket, örüljünk, hogy köztünk vannak, és örüljünk annak, hogy szólnak hozzánk, és hogy emlékezzünk a holtakra, és meghalljuk az ő gondolataikat is, és visszaemlékezzünk az ő gondolataikra is. Mert botor az, és történelemhamisító, aki egyenlőségjelet tesz a nácizmus és a kommunizmus bűnei közé. De a gyilkosság az gyilkosság. A terror az terror. Az embertelenség az embertelenség.

Ha itt vagyunk, és amíg itt vagyunk, addig kötelességünk az, hogy felemeljük a szavunkat. Kötelességünk az, hogy ne engedjük elsüllyedni a XX. század szenvedéseit azért, hogy ne következhessen be újra a XXI. században. Kötelességünk az, hogy a bűnt bűnnek nevezzük, és különösen kötelességünk az, hogy elmondjuk azoknak, akik tudatlanok, akik gyengék, akik nem ismerik a magyar történelmet, akik nem ismerik az emberiség alapvető parancsait, fontos az, hogy elmondjuk, hogy hova vezet a gyűlölet, hova vezet a nemzeti alapú gyűlölet, az osztályalapú gyűlölet, hova vezet az ostobaság, és hova vezetnek azok a rendszerek, ahol azt gondolják, azt hiszik, hogy joguk van rendelkezni és dönteni mások élete alapján; hogy hova vezet az, ha az emberi nemet összekötő közös értékeket, az emberi élet szentségét fölülírják politikai szempontok, fölülírják borzalmas bürokratikus gépezetek döntései, és fölülírják gátlástalan és erkölcstelen emberek döntései.

Ezért, tisztelt képviselő urak, tisztelt Ház, én azt gondolom, azt hiszem, hogy mindannyiunknak van felelőssége, és ez a felelősség nem valamilyen nagy, közös felelősség csak. Ez nem egy valami hatalmas, országos felelősség. Ez az egyes emberek felelőssége. Vannak köztünk is olyan képviselő urak - képviselő úr vagy éppen Donáth László képviselő úr, aki itt ül mellette -, akiknek egész élete erről a felelősségről szól, és emlékeztet mindannyiunkat, akik talán gyengébbek vagyunk, talán ostobábbak, vagy nem adatott meg nekünk az a történelmi tapasztalat, ami önöket megedzette.

De azt gondolom, és azt hiszem, hogy mindannyiunknak van lehetősége, egy picike dolog, egy picike tett azon a helyen, abban a szerepben, ahova éppen a sors állított minket, hogy tegyünk azért, hogy ez az ország ne felejtse el a múltját, tegyünk azért, hogy ez az ország ne felejtse el a halottait, tegyünk azért, hogy ne felejtse el azokat a nagy élőket, akiket elüldözött innen. Van közös felelősségünk abban, hogy ne felejtsük el azt, hogy milyen kötelességet rótt ránk a sors, mi az a kötelesség, ami odaállít minket egy-egy posztra.

Én azt hiszem, hogy szerencsére nagyon sok olyan pedagógus van ebben az országban - én hadd beszéljek róluk, az ő szerepükről -, aki tudja, hogy mit jelent ez a kötelesség. Én büszke vagyok arra, hogy az én iskolámban, ahol én tanítottam, Kőbányán a Zrínyi Miklós Gimnáziumban minden évben megünneplik az '56-os forradalom évfordulóját, és minden évben megemlékeznek a holokauszt-emléknapról, és nem valamilyen formális, hivatalos ünnepséggel, hanem szívből, a tanárok és a diákok munkájával, tevékenységével.

Most, amikor a Pataky Művelődési Központban az Auschwitz-album járt, akkor az én iskolám diákjai és tanárai készítették el a kőbányai zsidóságra emlékeztető emlékfalat. Én azt hiszem, hogy nagyon sok ilyen iskola és nagyon sok ilyen pedagógus van, de közös dolgunk, közös felelősségünk, hogy még több ilyen legyen. Én ezért köszönöm képviselő úr megemlékezését, és köszönöm azt a munkát, amit egész életében azért végez, hogy ne halványodjon el az áldozatok emléke, ne halványodjon el a hősök dicsősége.

Köszönöm szépen, hogy szólt, és köszönöm, hogy meghallgathattam önt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Donáth László, Mécs Imre és dr. Schiffer János tapsol.)




Felszólalások:  Előző  250  Következő    Ülésnap adatai