Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy késő van, és tudom, hogy borzasztóan rossz lehet ott a túloldalon önöknek, de én a magam részéről legalábbis a vitának ezt a részét szakmailag élvezem. Természetesen még jobb lenne, ha tudnánk róla vitatkozni.

A 6. ponttal kezdem, amihez szeretnék hozzászólni. A területfejlesztési koncepciónak lényeges eleme kellene legyen az egész tekintése. Ha megnézik Magyarországon az infrastruktúra bármelyik részét, azt fogják látni, a probléma onnan adódik, hogy nem alakít ki egy kört, nem záródik be a kör, amit a szennyvízkérdés önmagában tökéletesen jelez. Ennek a tervnek és magának a fejlesztési koncepciónak is az az egyik legnagyobb baja, hogy nem tudjuk bezárni a kört. Ez régi probléma, mert valamikor úgy fejlesztett az ember, hogy valamilyen érdek érvényesült, egy másik pedig nem, a fenntartható fejlődésben pedig pontosan az a lényeg, hogy minden elv érvényesülni tud. Nem véletlen, hogy a környezetvédelmi bizottság támogatta ezt az indítványt - önök nem -, ez az agglomeráció és a térség kérdése. Jó volna tisztázni, hogy az agglomeráció és a térség azonos-e vagy sem. Gyanítom, hogy nem, és nem véletlenül támogatta ezt a környezetvédelmi bizottság. Egyébként kormánypárti előterjesztésről van szó, úgyhogy miniszter úr figyelmébe ajánlom.

7. pont. - Miniszter úr, itt egy nagyon érdekes probléma jön. Három példát szeretnék erre önnek mondani. Ön nagyvárosi környezeti problémákról beszélt. Való igaz, hogy a nagyvárosnak vannak környezeti problémái, ez nem lehet vita kérdése. Mosonmagyaróvár nem tekinthető nagyvárosnak, mégis komoly környezeti problémái vannak. De ezt csak a nagyvárosokra leszűkíteni nem szerencsés - ezért támogatandó ez a módosító indítvány -, mert máshol is van környezeti probléma. Mondok én önnek néhány olyan környezeti problémát, ami a falut nagyon sújtja. Ma már az első és a második vízadó rétegből nem lehet vizet venni, mert a szennyvíz elégtelen elvezetése miatt ez a réteg elszennyeződött. Ez nagyon lényeges pont, és ezt vihetjük akár az öntözésre is. Nincs megfelelő szilárd burkolatú út, ami egyrészt zajterhelést, másrészt rendkívül nagy légszennyezést okoz. A harmadik probléma pedig sajnálatos módon elsősorban a kistelepüléseken élőket sújtja, ez a parlagfű és az egyéb allergén növények problémája. A nagyváros váltja ki a problémát a maga szennyezésével, ami a falvakban, a kistelepüléseken csapódik le. Ez a módosító indítvány, amely a “nagyvárosiö szót kiemelné, és azt mondja, hogy “a környezeti problémák orvoslásaö, bizony egy nagyon helyes módosító indítvány, mert - már az előbb a fejlesztéspolitikai koncepciónál is szó volt erről - ha az azonos alapvető igények kielégítésénél egyenlőséget szeretnénk teremteni, akkor a nagyváros kiemelése nem helyes.

Aztán jön a 8. pont, amely helyesen azt mondja, hogy a lakosság helyben tartása, ezen belül is elsősorban a képzett csoportoké. Nos, miniszter úr, azért nehéz ma a lakosságot helyben tartani, mert a képzett csoportok már nincsenek ott. Ez kicsit olyan, mint amikor a természetes vegetáció kialakul, és a pionír fajok jelennek meg először; a településeken is elsősorban az ott élőknek kell olyan feltételeket biztosítani, hogy a képzettebb csoportok is oda menjenek. Szeretném elmondani, a Szigetközben - nagyon helyesen - nem egy településen lehet azt tapasztalni, hogy miközben elvándorolnak a faluból, a képzettebb csoportok, a képzettebb emberek viszont mennek ki a falura, mert a város bizonyos értelemben elviselhetetlen terheket ró az emberre. Tehát mennek ki az emberek, csak ehhez az kell, hogy a falu valamilyen szintre eljusson. Természetesen lehet iskoláról meg óvodáról szólni, de nem is elsősorban oda mentek, ahol ezek léteznek, bár azoknak a vonzereje, ahol ilyenek vannak, sokkal nagyobb, és sokkal biztosabban mennek oda.

9. pont. - Az alapvető elérhetőségről beszéltem az előbb és a 10. pontról, amit szintén Mikes Éva nyújtott be. Az a nagy kérdés, hogy elérhetőséget biztosítunk a kistelepüléseken élőknek, illetve a különböző helyen élőknek, vagy helyben biztosítjuk nekik azokat az alapvető igényeket, amelyekre ők rászolgálnak.

(23.00)

Tisztelt Miniszter Úr! A három-négy kilométerre a nagyobb településtől vagy várostól távol lévő faluból bejutni az iskolába, higgye el nekem, nagyon sokan járnak így, egyébként van, aki divatból; csak gondoljuk el: valaki a lakótelepről bemegy az iskolába, és bármilyen problémája van, mondjuk, lázas lesz, öt perc múlva hazaér, míg ha a faluból ment be, akkor ez neki fél napba kerül. Tehát teljesen más a lehetősége.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)