Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Glatz Ferenc akadémikus úr, a Nemzeti Föld- és Vízgazdálkodási Stratégiai Bizottság elnöke a múlt hét péntekén egy felhívást tett közzé. A felhívás a “Párbeszéd a vidékértö címet viseli, és azon nyomban a konferencián, ahol a felhívást az akadémikus úr meghirdette, vagy 150-en aláírásukkal támogatták az abban foglaltakat, majd az elmúlt napokban további, a vidék felemelkedéséért felelősséget viselő civil szervezetek és magánszemélyek csatlakoztak a felhíváshoz.

A felhívásban okos mondatok, bölcs mondatok szerepelnek, felelősséggel megírva. Engedjék meg, hogy egypár mondatot felolvassak ebből! A meghirdető és a támogatók a következőket írják: “Új vidékpolitikát sürgetünk. Együttgondolkodásra kérjük a politikusokat. Mind a hagyományőrző konzervativizmus, mind a vállalkozást ösztönző liberalizmus, mind a társadalmi esélyegyenlőségért küzdő szociáldemokraták megtalálják tennivalójukat egy új vidékpolitikai programban. Mint ahogy részesei lehetnek az új vidékpolitikai program kimunkálásában mind a természet- vagy társadalomkutató értelmiségiek, mind a helyi társadalom igazgatásában dolgozók vagy a szociálisan elkötelezett egyházi személyek.ö Később azt írják a program támogatói: “A vidék előnybe juttatása kiindulópont a társadalomról való gondolkodásban. Ezért is új társadalmi szerződést ajánlunk a politikai elitnek. Készítsen elő vidéktámogató politikai alapelveket. Javasoljuk a kormánynak, hogy ezen alapelvek minél előbbi kidolgozásával bízza meg a vidékpolitikában érintett civil szervezeteket.ö

Felelős gondolatok, okos mondatok, bölcs javaslatok. Erről szól a Párbeszéd a vidékért címet viselő felhívás. A vidék persze sokarcú; amit egy szóval le akarunk írni, a mögött a szó mögött nagyon sokfajta valóság létezik. Látok olyan falvakat, községeket, amelyek az elmúlt 15 évben nagyon szép fejlődést mutatnak, amelyek nemcsak otthonossá, de fejlődővé is tudták tenni a falvat, községet, nagyközséget. Emlékszem Ikrényre Győr-Moson-Sopron megyéből, vagy a somogyi Somogyjádra; a nógrádi Kazáron, úgy látom, hogy az emberek nem azon búsonganak, hogy az elmúlt 15 év mennyi nehézséget hozott, hanem azon, hogy mennyi lehetőséget teremtett a számukra. Ugyanez igaz a Hajdú-Bihar megyei Sárándra vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányra.

De nem akarom eltitkolni, hogy ha azt szeretném felsorolni, hogy hol gondolkodnak éppen ettől eltérően, hol gondolják azt, hogy az elmúlt 15 év a beszűkülő lehetőségek időszaka volt, sok esetben az elveszett álmok és elveszett lehetőségek időszaka volt, akkor sokkal hosszabb listát kellett volna önöknek elmondanom. Magyarország elmúlt 15 éves igazi nagy fejlődései nagy városok köré összpontosultak. És minél messzebb haladunk e fejlődési gócpontoktól, minél messzebb vagyunk a nagyvárosoktól, minél közelebb vagyunk az országhatárhoz nagyon sok esetben, annál több a szükség, annál több az igény, hogy a nemzeti közösség, Magyarország egésze segítsen már megmozdítani a falvakat és a községeket.

Mi is az igazi baj? Mi az, amitől nagyon sokan úgy érzik, hogy tanyán, faluban, kisvárosban lakni egyet jelent a jövőre vonatkozó elszalasztott lehetőségek megélésével? Az első és legfontosabb a munkahely, különösen a jól fizető munkahely hiánya. A biztonságos megélhetés hiányában modern kori zsellérek dolgoznak napszámban, nagyon sokszor feketén, zsebbe fizetve, máról holnapra élve, örülnek, ha egy-egy napra, egy-egy hétre kapnak munkát. És nincsen meg az elvégzett munka öröme, nincsen meg az a boldogság, amikor az ember hazamegy, és azt mondja, elvégeztem tisztességgel a dolgomat, és van tisztességes jövedelmem. Inkább a hiábavalóság, a nélkülözhetőség, a lemaradásnak a sokszor arcpirító és sokszor a fejet lehajtó, bánatos, szomorúságos és lemondó érzése van meg.

(13.10)

Nincsen jövedelem. A falun elérhető jövedelmek lényegesen alatta maradnak a nagyvárosi jövedelmeknek. A falun elérhető jövedelem nagyon sok esetben arra is alig elegendő, hogy a legszükségesebb családi költésekre biztosítsa a szükséges forrásokat. A falu mintha bezáródni látszana a közlekedési kapcsolatok ritkulásával, a járatok ritkulásával, a valóban az elmúlt 15 év magárahagyatottságát önmagán viselő és mutató, egyre romló vidéki utakkal.

Fogyatkozik az az ereje nagyon sok tanyának, falunak és kisvárosnak, hogy megtartsa saját lakosságát. Vannak persze gyarapodó falvaink is. Vannak olyan falvak, ahol a probléma ennek az ellenkezője. Törökbálinton arról számolt be, talán szombaton a polgármester úr, hogy éppen hogy csak két-három éve adták át a legutolsó iskolát, most újra tervpályázatot kell írni, mert gyarapodik Budapest agglomerációjában a lakosság, gyarapodnak a gyerekek, de nem ez az általános. Az az általános, hogy elnéptelenednek az iskolák, az az általános, hogy nehezen tartja meg a falu a tanárt, a tanítót, sokszor nehezen tartja meg a körorvost, nehezen tartja meg a lelkészt.

A falu és a vidék jelentős része nyilvánvalóan a saját maga erejével, csak erre az erőre támaszkodva nem lesz képes megoldani a gondját-baját. S mindeközben a falu igazi éltető forrása, a mezőgazdaság, az agrárium jelentősen átalakul, átalakult a funkciója, átalakult a környezete, és átalakult az a világ, amelyben ez a mezőgazdaság létezik. Részben nagyobb versenyre késztetik, részben pedig nem változott meg a mezőgazdaságnak az a funkciója, hogy több ez, mint egyszerűen új érték előállítója, több ez, mint élelmiszer vagy élelmiszer-ipari alapanyag előállítója. A mezőgazdaság az életmód, az a tradíció megőrzésének, a magyar vidék megőrzésének az igazi kulcsa. A mezőgazdaság olyan új, modern irányokba is elindul, mint az energiatermelés, a megújuló erőforrások előállításában való részvétel vagy a tájgazdálkodás.

Egy átalakuló mezőgazdaságban, egy átalakuló vidéken rengeteg tennivaló halmozódott fel az elmúlt 15 évben. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Parlament! Ahogy látom, a legjobb akarattal sem lehet a 15 év adósságát egy-két fagyos hétvégén az utcán vagy éppen tárgyalótermekben megoldani.

Ugyanakkor azt is látom, hogy falvak sorsát, jövőjét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen az adott községnek, kisvárosnak az önszerveződő képessége, milyenek a falvak, kisvárosok vezetésében részt vevő emberek, azok tehetsége, elkötelezettsége, bátorsága egy új község, egy új falu, egy új kisváros megálmodásában. Az a képesség, hogy oda új álmot és új realitást vonzzanak, befektetőket, kormányzati támogatást. Látok egymás mellett községeket és falvakat, többé-kevésbé azonos lehetőséggel, és az egyik lehagyja a másikat pusztán azért, mert az egyiknek a világa egy viruló, együtt tartó, együtt gondolkodó, a faluért dolgozó világ ilyen vezetéssel. Tehetséges elöljárók, tehetséges emberek tudják felemelni a falut, de nem kétséges: kell hozzá a nemzet, kell hozzá a kormány támogatása. (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez az, ami hiányzik!)

Az elmúlt 15 évben sok-sok kiabálás, sok-sok rosszindulatú megjegyzés tarkította a vidékpolitikát, sőt úgy látom, hogy mintha a politika használta, kihasználta volna a vidéket. Azt gondolnám, hogy meg kellene fordítani ezt a dolgot, és azt mondani, hogy inkább a vidék használja a politikát, közös nemzeti javainkat arra, hogy felemelkedhessen. (Font Sándor: Faluparlament!) Faluparlamentben és máshogy. Természetesen. Annak érdekében, hogy elindulhasson a falu, annak érdekében, hogy azt érezhessék az ott lévők, hogy Magyarországon vidéken élni, faluban élni nem a lemaradás, nem a bezárkózás, hanem a tradicionális életmód modern körülmények között való megőrzésének, egy biztonságos élet élésének a lehetősége.

Azt gondolom, hogy ezektől a szándékoktól és ettől a felismeréstől vezette az írók kezét az a pillanat, amikor a “Párbeszéd a vidékértö felhívást megfogalmazták. S talán ugyanez vezette azokat is, akik aláírásukkal támogatták ezt a felhívást. Igen, én is azt gondolom, hogy új politikára és új vidékpolitikára van szükség. Olyan politikára és vidékpolitikára, amely négy alapelvre épül. Ebben az első és legelső a partnerség, a civilség, ha úgy tetszik, annak érdekében, hogy a felelős partnerség és felelős civilség több lehetőséget és több felelősséget vonzzon a faluba, a vidékre. De ehhez az kell másodikként, hogy depolitizáljuk ezt a falut, hogy a falu ne terepe és ne tárgya legyen hatalmi, politikai, helyenként talán bántóan önző szándékoknak, hanem a falu és a vidék inkább terepe legyen a hagyományos magyar világ megőrzésének, a föld szeretetének, egy versenyképes, modern agrárium megteremtésének, a békés Magyarországnak. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

Azt gondolom, hogy a jövőorientáltság az a harmadik pillér, amire épülnie kell egy új vidékpolitikának. A jövőorientáltság, amely a modern kornak való megfelelés lehetőségét és eszközeit nem a múltban keresi. Nem egyszerre megpróbálja visszaállítani azt, ami nyilvánvalóan nem fog menni akkor sem, hogyha persze időnként a szívünk oda húz vissza, mert nyugodtnak és biztonságosnak láttuk. De tudjuk jól, hogy nem fog menni, tudjuk jól, hogy más eszközöket kell alkalmazni. Arra bátorítanám magunkat, hogy legyünk erre képesek, hogy ne ijedjünk meg ettől, hogy ne egyszerűen visszafelé rohanjunk, mert még ha jó is lenne, ott nincsen más, csak zsákutca. Magyarország nem saját múltja irányába kell hogy elinduljon, mert a múltból épül, de a jövő felé tart ez az ország.

Negyedrészt pedig komplex programok kellenek. A forrásokat nagyobb szabadsággal átengedni és odaengedni a falunak, a vidéknek. Ne mi mondjuk meg nekik itt, Budapesten, hogy nekik egészen biztosan utat kell építeni, egészen biztosan ezt vagy azt vagy amazt kell csinálni, mert az egyikben ez a legfontosabb sürgős feladat, a másikban pedig az. Az egyik erre indul, a másik arra. Nem a minisztériumok egymástól elválasztott és tagolt pályázatai között kell keresni egy falu fejlődésének lehetőségét, hanem össze kell rakni a pénzeket, úgy, ahogy az idén elkezdtük összerakni. Úgy, ahogy az idén már több mint 40 milliárd forintot először, az elmúlt 15 évben azt mondtuk, hogy decentralizáltan odaadunk, de tovább kell menni ezen az úton, hogy nekik legyen forrásuk, és ne mi mondjuk meg, hogy mire kell azt felhasználni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! A kormány támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek a “Párbeszéd a vidékértö felhívásban vannak. Készen áll arra, hogy a civilekkel közösen új vidékpolitikát dolgozzunk ki. Készen állunk arra, hogy megértsük: az elmúlt 15 év adósságát nem gyarapítani, hanem törleszteni szükséges. (Cseresnyés Péter: Ne beszéljetek, csináljátok is!) Az új vidékpolitika nem politikusok harsány bekiabálásából, hanem a vidékért felelősséget érző önkormányzatok, civilek, társadalmi szervezetek, kamarák és a politikai tényezők együttes cselekvéséből indul ki és erre épül; nyugodtan, megfontoltan, felelősen és együttmunkálkodva.

(13.20)

Lelkesítő az a felelősség, ami ebből a felhívásból elénk tárul. Azt szeretném, ha Magyarország tudna osztozni a felelősség hangjában és szándékában. Kormányom együttműködést ajánl a kezdeményezőknek. Kormányom kész a közös munkára, és kész arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül megfogalmazzuk egy új vidékpolitika alapelveit, és ezen alapelvek mentén a következő hónapokban egy új vidékpolitikát hirdessünk meg, egy sikeres Magyarország érdekében, egy emelkedő nemzet érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)