Készült: 2019.12.10.23:44:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

217. ülésnap (2017.05.02.), 267. felszólalás
Felszólaló Ander Balázs (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:19


Felszólalások:  Előző  267  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Május 1-jét ki így, ki úgy ünnepelte meg. Ahogy a híradások szomorú tudósításaiból megtudhattuk, Oláh Alejandro és valószínűleg hozzá hasonlóan a becsületes munka fogalmával soha nem találkozó kompániája például Budapesten egy majálison megkéselt, illetve csaknem agyonvert viperával és bokszerekkel egy férfit.

Én magam szakszervezeti konföderációk meghívásának eleget téve a városligeti majálison vettem részt, ahol a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés egy politikai vitafórumot rendezett. Ezen mondtam el, ezen adtam elő a Jobbik álláspontját, amit egyébként itt a mai nap során Dömötör államtitkár úr úgy kívánt beállítani egy ordas hazugsággal, mintha a Jobbik kvázi összeborult volna a balliberális erőkkel.

(19.30)

Nyilvánvalóan erről szó nincsen. Én arról nem tehetek, hogy a Fidesz az elszámoltatást is olyannyira elpuskázta, hogy a néhanapján mögöttem ücsörgő Gy. Ferenc sajnos nem lett fegyenc, és éppen ezért a majálison is kifejthette véleményét. Nos, erről ennyit.

Amiről azonban ott szó volt, és amit meg kellett volna hogy tapasztaljon első kézből is akár államtitkár úr vagy a népes Fidesz-frakció valamelyik szűk ficsúröltönyt viselő bulibárója is, ha lett volna bátorság bennük ahhoz, hogy odatolják a képüket, és meghallgassák a magyar munkavállalók panaszait, az nem más volt, mint például az, hogy mi lesz a fokozott egészségkárosodási kockázatot magában hordozó munkaköröket betöltő dolgozókkal. Az a kérdés lett volna, amivel ott szembesülhettek volna, hogy mi lesz például a korábban még létező, de aztán eltörölt korkedvezményes rendszerben töredékidőket szerzettek jogaival.

Aztán arról is információkat gyűjthetett volna be ott például államtitkár úr is, hogy miért is kellene ezt a rabszolgatörvénykönyvre inkább emlékeztető mun­ka törvénykönyvét nemes egyszerűséggel a kukába hajítani, mintsem itt toldozgatni-foldozgatni Bánki Erikék elképzelései, illetve szerencsére kútba hullott elképzelései alapján. Aztán arról is tudomást szerezhetett volna, hogy az a sztrájktörvény, ami most, jelen állás szerint Magyarországon megbénítja a munkavállalók kezét és az érdekképviseletek harcos kiálláshoz való jogát, miért kellene megváltoztatni.

Mint ahogy arról is tudomást szerezhetett volna bármelyik fideszes-KDNP-s képviselő, ha méltóztatna kifáradni egy ilyen szakszervezeti majálisra, hogy miről is szólna az érdemi párbeszéd. Mi az, amit ők elszabotálnak immáron hetedik esztendeje, amihez egyébként nem paragrafusok, nem törvények kellenek, hanem egészen egyszerűen, szimplán csak politikai kultúra, hogy leüljenek a kormányzati hatalmat gyakorlók a szakszervezetekkel, a munkavállalói érdekképviseletekkel, és megtárgyalják ott azokat a dolgokat, amiket igenis ilyen formában is meg kellene tárgyalni.

Szembesülhettek volna ott egyébként a közszféra sanyarú állapotával. Szembesülhettek volna azzal, hogy 200 ezer közszférában dolgozó ember 2008 óta mindenféle fideszes szabadságharc ellenére továbbra sem részesült béremelésben. Ugyanis azok az IMF által diktált feltételek, amelyeket még anno Gyur­csányék és Bajnaiék kötöttek az IMF-fel, bizony mind a mai napig élnek, és sok esetben éreztetik hatásukat.

Szembesülhetett volna ott azzal bármelyik kormánypárti képviselő, hogy velük szemben a Jobbik egy egészen más paradigmában gondolkodik. Mi valóban hiszünk abban, hogy a társadalom fő szervező ereje a munka. És ha ezt az országot nem gondos kezek kormányozzák, nem jól működik a kormányzat, akkor bizony ez a munka elveszítheti a becsületét. Viszont ha a munka elveszíti a becsületét, akkor a társadalom tartópillérei rendülnek meg.

Magyarországon nagyon sok munkavállaló nem érzi azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, amit egyébként megérdemelnének. Ugyanis mindenféle hangzatos szólam ellenére ugyanaz a neoliberális társadalmi-gazdasági filozófia zajlik a Fidesz-kor­mányzat alatt is, mint amit az álbaloldal megvalósított, nevezetesen az, hogy Magyarországnak összeszerelő-üzemi jövőképet szánnak, az, hogy itt Magyarországon a magyar dolgozókat semmiféle olyan jog és ellátás nem illeti meg, ami ezeknek az embereknek, akik az OECD-tanulmányok szerint is az egyik legtöbbet dolgozzák az OECD-államok közül, bizony alapvető joguk lenne.

Köszönöm a figyelmet. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van. ‑ Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  267  Következő    Ülésnap adatai