Készült: 2020.02.28.02:11:54 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 180 2006.07.24. 1:55  179-182

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az Európai Unió bőkezű támogatást adott az új tagállamoknak, hogy alkalmassá váljanak a schengeni csatlakozásra. Az Uniónak érdeke ugyanis, hogy ezek az országok már a külső határokon képesek legyenek feltartóztatni az illegális migrációt, és megállítani azokat, akiket biztonsági megfontolásokból célszerű távol tartani. A Schengen-alapból Magyarországnak 2004 és 2007 között 160 millió eurót, körülbelül 40 milliárd forintot folyósítanak, így a kötelező önrésszel együtt mintegy 50 milliárdot meghaladó értékű fejlesztésekre nyílik lehetőség.

A határőrség a 2005. évi jóváhagyott előirányzathoz képest a 2006-os költségvetési törvényben csökkenő támogatásban részesül, ez bizonytalanná teszi a szervezet működőképességének megtartását. A határőr-igazgatóságok részére több mint 1,2 milliárd forint az előírt bevételi előirányzat, ez az előző költségvetési évben 380 millió forint volt. Tehát úgy tűnik, hogy a határőrség súlyos anyagi gondokkal küszködik, így a Schengen-alapból érkező pénzekkel lehet technikai fejlesztést végrehajtani a szervezetnél, legalábbis a kormány így képzeli. Furcsa dolognak tűnik, hogy a kormány nem finanszírozza kellőképpen a határrendészeti szerveket, hanem az uniós pénzekre kíván csak támaszkodni.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, adjon számot a Schengen-alapból érkező pénzek felhasználásáról, a pontos összegről. Kérdezem továbbá a miniszter urat, hogy miért nem támogatja a kormány központi forrásból elvárható mértékben a határrendészeti szerveket.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 78 2006.11.16. 10:19  1-273

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány által benyújtott 2007. évi költségvetési tervezet alapvetően és kizárólagosan a 2006. szeptember 1-jén az Európai Unió által tudomásul vett konvergenciaprogram jövő évre tervezett könyörtelen végrehajtásának lépéseit és a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök felsorolását tartalmazza.

Ezen költségvetés egyedüli célkitűzése a kormány előző ciklusbeli felelőtlen gazdálkodása, pazarló hatalommegtartása következtében megbillent gazdasági egyensúly feltétlen és könyörtelen helyreállítása, a mindenáron történő megfelelés az EU pénzügyi elvárásainak, melyet négy éven keresztül a belpolitikai hatalmi érdekek megvalósítása céljából kutyába sem vettek. Most mindent ezen cél megvalósításának rendelnek alá, s az így várható részeredmények érdekében a későbbiekben is jóvátehetetlen áldozatokat terhelnek az országra és a lakosságra.

Mindent felülíró követelmény a pénzbehajtás akár a gazdaságtól, az áfanövelés vagy az egészségbiztosítási és munkavállalói járulékemelés vagy az eva felsrófolása, az emberektől áremelés és új járulékok bevezetése árán is. Ugyanakkor nem vállalkozik ez a költségvetés a kormányzati kiadások csökkentésére, a hatékonyság növelésére és az ehhez szükséges struktúraváltoztatás végrehajtására, sőt a gazdasági növekedés lehetőségeinek szűkítésével a 2006-os várható 4,1 százalékos GDP-növekedéssel szemben csupán 2,2 százalékos előrelépést tervez, amely a hasonló helyzetű országokhoz képest is gyakorlatilag egy helyben járást jelent.

A 2007. évi költségvetés tehát bünteti az embereket, a kormány súlyos hibáiért az állampolgárok viselik a felelősséget és annak következményeit. Elsősorban az egészségügyi, a szociális szféra, a nyugdíjas-társadalom, valamint az oktatás és az önkormányzatok látják súlyos kárát a folyamatoknak. Ez a koncepció a gazdasági növekedés fékezésével újbóli, sürgős korrekciókat tesz majd szükségessé, melyek a jelenlegivel ellentétes irányú folyamatokat fognak beindítani egy kivéreztetett, legyengült gazdaságú országban, amelyben a gazdasági szereplők nem alkalmasak a verseny kihívásainak vállalására, tartalékok és bizalmi tőke nélküliek, s a növekedés helyett a túlélési pályára kényszerülnek, akárcsak a potenciális munkavállalók.

(15.30)

A kormány eközben továbbra is ragaszkodik a "lendületben az ország" hangzatos szlogenéhez, és reformoknak nevezi a kétségbeesett pénzbehajtást. Ezt a folyamatot szavakban természetesen nem ismeri el a költségvetés, ezért az indokolásokból hiányzik az évek közötti változások bemutatása és a várt és nem várt hatások kiértékelése. Így aztán az egyes arányok változását követni nehézségbe ütközik, akárcsak a helyes gazdasági döntések meghozatala, hiszen a törvényjavaslatból hiányoznak a többéves elkötelezettségek hatásai. Nem megfelelő ez, hiszen az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy a döntéshozók is csak az első két-három lépést ismerik, és fogalmuk sincs a később várható útról és annak következményeiről. Mindezen általános kritikai megjegyzéseken túl részletesen a költségvetés XIII. és XIV. fejezetében taglalt honvédelemmel és a rendészeti ágazat kilátásaival szeretnék foglalkozni elsősorban.

A honvédelem terén fontos kiindulási pontot jelent a NATO elvárása, amely a tagállamoktól minimálisan a GDP 2 százalékát várja el az ágazati feladatok megvalósítására. Jóllehet a magyar GDP mérete nagyságrendekkel marad el a legtöbb NATO-tagországétól, ez az előirányzat még így is csupán 1,1 százalék, ami egyértelmű csökkenést mutat a 2005. évi 1,26 százalékkal szemben is. Forintban kifejezve is mintegy 6,6 milliárd forinttal lesz alacsonyabb a felhasznált összeg, mint 2006-ban. Ebből csupán 0,1 százalékot tesz ki azon működő szervezetek más tárcához történő átcsoportosítása, amely 2007. január 1-jétől következik be, s amelynek nagy része nem is követhető nyomon a költségvetésben. Ezzel egyidejűleg megszűnnek a haderőnemi parancsnokságok, egy központi összhaderőnemi parancsnokság alá kerülnek a honvédség egységei. Számos hivatalt felszámol a HM, de az összevonások következtében a hivatalok költségvetése 4 milliárdról 19,5 milliárdra emelkedik, miközben 8,4 milliárd forintot kap beruházásaira a Központi Honvéd Kórház, bár a korábbi ígéretek szerint ezek a tervezett ingatlanértékesítésekből valósultak volna meg. Ezek a pénzek azonban nem lelhetők fel az ágazat költségvetésében.

Ugyanakkor továbbra is külön fejezetben jelenik meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a Rendőrtiszti Főiskola, jóllehet összevonásukról döntés született. A katonai ügyészségek beolvadnak az ügyészi szervezetbe, ennek ellenére továbbra is a HM-nél szerepelnek. Jelentősen nő a társadalmi szervezetek támogatására szánt összeg is, miközben ezen szervezetek beazonosítása, megnevezése nem szerepel a költségvetésben, így az e címen tervezett mintegy 160 millió forint rendeltetésszerű használata ellenőrizhetetlen. Sajnálatosan mintegy 4100 fő foglalkoztatása fog megszűnni a tárcánál, melyből több mint 2000 fő a hivatásos katona, ami a személyes sorsok alakulásán túl a HM törvényben rögzített feladatainak ellátását is megkérdőjelezi.

A költségvetésen belül a személyi kiadások 47,6 százalékot, míg a fejlesztések 12,4 százalékot tesznek ki, utóbbit elsősorban a Gripen-program folytatása jelenti, amelyre 27,7 milliárd forintot szán a költségvetés. Egyéb haditechnikai fejlesztésre csupán 1,1 milliárd forint jut, miközben csupán őrzés-védelemre 4,16 milliárdot terveznek, nemzetközi kötelezettségvállalásokra pedig 31 milliárd forint kerül.

A számok legalábbis elgondolkodtatók. Elkeserítő az érintettek számára, hogy bérfejlesztés nincs tervezve, a létszámleépítések bértöbblete viszont 9 milliárd forintot igényel. Különösen érthetetlen, hogy a lakáshelyzet kezelésére, lakhatási támogatásokra csupán 685 millió forint jut, miközben 1,4 milliárd forintot költenek utaztatásra, ingázásokra. Ebből is látszik, hogy a hivatásos katonák állomáshely-változtatására gyakorlatilag nem nyílik lehetőség, magasan képzett katonák kényszerülnek pályaelhagyásra. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a Hotel Hadik fenntartására 500 millió forintot tartalmaz a tervezet. Megállapítható tehát, hogy minden ellenkező ígéret ellenére a költségvetés nem nyújt fedezetet a feladatok teljes körű ellátására, miközben továbbra is felfedezhető a pazarlások folytatódása.

Némileg kedvezőbb képet mutat a rendészeti ágazaton belül a rendőrség költségvetése. Egyértelműen érzékelhető a politikai szándék a rendőrség megerősítésére, ami a kialakult helyzetben érthető, miként a negatív hatású intézkedések jelenlegi elodázása is. Figyelemre méltó azonban, hogy a megyék nem jelennek meg a költségvetés mellékleteiben, így az átláthatóság itt is csökken, egyfajta rögtönzött kézből vezérlés, osztogatás lehetősége fennáll. Ez természetesen a civil kontroll megvalósulását is csökkeni. Ugyanakkor a tervezett 15 milliárd forintos ágazati plusztámogatás nem pótolja az elmúlt négy év alulfinanszírozottságát, de javítja a rendőrség pozícióit, amely az előző hetekben tapasztalt rendőri tevékenység tükrében, ha nem is örömteli, de a kormányzat szemszögéből érthető. Ezt a méltányosságot támasztja alá a személyi juttatásokra fordítható 9 milliárdos többlet is.

A határőrség tevékenységében 650 millió forinttal csökken a bérre fordítható összeg, de a 831 fős állománycsökkentéssel és három határőr-igazgatóság tervezett megszüntetésével végrehajtott, korszerűsítésnek nevezett átalakítás összességében mintegy kétmilliárd forintos többlettámogatás mellett történik meg.

A korábbinál kisebb összeggel gazdálkodhat a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, 22,4 millió forinttal csökken a támogatásuk, és 41 fővel csökken a korábbi 280 fős állományi létszám, akárcsak a Rendőrtiszti Főiskolán, ahol 67 fős létszámcsökkenés várható. A különböző társadalmi szervezetek támogatásában nincs jelentős eltérés az előző évhez képest. A működés feltételei a létszámváltozással arányosan, de a korábbihoz hasonló színvonalon alakulnak. A rendészeti ágazaton belül a költségvetés számai nem mutatnak jelentős megszorításokat, de érzékelhető a szervezeti átalakítás gyorsított előkészítése és megvalósítása.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 216 2007.03.12. 2:06  203-219

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás tárgyalásának a legjobb alkalma, ideje itt lett volna. A kompromisszumkészség látszatát keltő kormánypártoknak is nagy lehetőséget adott Franco Frattini úr jelenléte, aki fölhívta arra a figyelmét a magyar vezetőknek, a magyar kormánynak, a magyar döntéshozóknak, hogy sehol Európában a gumilövedékek alkalmazására, használatára nem kerül sor, jogállamban ez elfogadhatatlan. Talán sokukat szíven ütötte a körbejáró néhány felvétel, amely csak néhány kiragadott példa abból, amelyek az októberi események kapcsán készültek. Ezek ismétlődésének az elkerülése valamennyiünknek a feladata, valamennyiünknek a felelőssége.

A demokrácia alapvető kiteljesedése az, hogy a hatalom hogyan képes önmagát korlátozni. Az a hatalom, amelyik nem képes önmagát korlátozni, az félelmet kelt a népben, és az a nép, amelyik korlátozva van demokratikus jogainak gyakorlásában, az félelmet kelt a hatalomban, a vezetésben. Ezt közösen lehet csak oldani, közösen, konszenzust keresve lehet kezelni, és soha, azt hiszem, jobb alkalom nem lenne erre, mint éppen március 15-én, amikor nem elég békességet és virágokat hirdetni, hanem ha kezet nem is tudunk nyújtani, legalább ígérjük meg azt, hogy nem lövünk egymásra. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 96 2007.05.30. 8:53  87-97

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy rendkívül fontos és régóta várt esemény törvényi előkészítéséhez érkeztünk, úgyhogy talán megbocsátható egy rövid történelmi visszatekintés is az előzményekre, miszerint a luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt megállapodás akkor még mindössze a részt vevő államok közötti közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szólt. Így egyszerűsödtek a határátlépés formaságai, de már kilátásba helyezték a határok teljes lebontását is. A megállapodást 1990. június 19-én kibővítették a schengeni végrehajtási egyezménnyel - röviden: SVE -, amely meghatározta a megállapodás megvalósításának folyamatát, egyúttal életképessé tette azt. A személyforgalom belső határokon történő ellenőrzésének megszüntetésével párhuzamosan erősítették meg a részes államok külső határellenőrzésüket.

A megállapodás és az egyezmény végül teljes mértékben 1995-ben lépett hatályba az öt alapító, valamint Spanyolország és Portugália részvételével. Később más tagállamok is csatlakoztak a schengeni övezethez, így jelenleg a schengeni határok 13 EU-tagországot, valamint Izlandot, Norvégiát és Svájcot érintik, amelyek döntési jog nélkül vesznek részt a schengeni együttműködésben.

A schengeni megállapodást és a schengeni vívmányokat az 1997. október 2-án aláírt és 1999. május 1-jén hatályba lépett amszterdami szerződés emelte az EU keretébe. Az Egyesült Királyság és Írország a szerződés szerint továbbra is fenntartja önálló határ-ellenőrzési rendszerét. Dánia is szabadságot élvez a schengeni szabályok alkalmazásának területén. A később csatlakozott és csatlakozni kívánó országok számára ugyanakkor kötelező a schengeni szabályok átvétele és alkalmazása.

Az amszterdami szerződés alapvetően átrendezte a bel- és igazságügyi együttműködést. A maastrichti rendszer harmadik pillére kettévált, a kilenc témakörből a külső határok átlépésével, a bevándorlással, a menedékjoggal és a polgári jogi, valamint vámegyüttműködéssel és a csalással foglalkozó részek átkerültek az EU egyes pillérébe, így a belső határátlépésre, a külső határok ellenőrzésére, a vízumkiadásra, a bevándorlás szabályozására és a menedékjogra vonatkozó döntéseket ezután az EU Tanácsán ülésező miniszterek hozzák meg. A kábítószer elleni harc mint önálló témakör nagyrészt feloldódott az új harmadik pillérben, amely két nagy területet azonosít, a rendőri és a bűnügyi-igazságügyi együttműködést.

A különböző tagországok rendőri, adminisztratív és bírói szervei kormányközi együttműködés keretében támogatják egymást a törvénysértések felderítésében és megelőzésében. Egymás rendelkezésére bocsátják információikat, és az Europol keretében összehangolják a kábítószer, a tiltott kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni akcióikat. Országuk határain túl a rendőrök meghatározott területen belül üldözhetnek, de nem tartóztathatnak le személyeket gyilkosság, erőszak, kábítószer-kereskedelem vagy csempészés miatt. Kötelesek erről tájékoztatni azt az országot, melynek területén tartózkodnak, és kötelesek segítséget kérni attól.

A schengeni információs rendszer - röviden: SIS - strasbourgi székhelyű hálózat, amely a tagországok rendőri és bírói szerveitől beszerzett információkkal rendelkezik körözött személyekről és ellopott tárgyakról. A SIS megfelel a személyi adatvédelmi törvényeknek, és csak a határon történő rendőri vagy határőri ellenőrzéskor, vízum vagy tartózkodási engedély kiadásakor lehet igénybe venni.

A teljes jogú schengeni tagság elérése Magyarország számára uniós csatlakozásunk kezdetétől fogva kiemelt célként szerepel. A csatlakozásra várhatóan 2008. január 1-jével kerül sor. E csatlakozás központi, elengedhetetlen eleme a schengeni információs rendszer alkalmazásának lehetővé tétele. Ennek törvényi feltételeit teremti meg ez a javaslat. Miután a schengeni információs rendszer második generációja központi részének fejlesztésében olyan szintű késedelem következett be, amely alapján egyértelművé vált, hogy annak alkalmazására 2009-nél előbb nem kerülhet sor, az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsa 2006. decemberi ülésén elfogadta Portugáliának a jelenlegi SIS-I. Plusz új tagállamokra történő kiterjesztésére tett javaslatát, annak érdekében, hogy az új tagállamokban a belső határokon folytatott ellenőrzések megszüntetése ne szenvedjen további késedelmet.

A törvényjavaslat egyes szakaszainak elfogadásához az alkotmány 40/A. § (4) bekezdése alapján a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

A javaslat a schengeni végrehajtási egyezmény rendelkezései alapján kijelöli a SIS-I. Plusz információs rendszerben részt vevő hatóságokat. Eszerint a SIS-I. Plusz nemzeti részének informatikai központja a kormány által kijelölt szervként a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala - ez derül ki a törvényjavaslatból. A korábbi kormányzati döntésnek megfelelően a SIRENE Iroda feladatait a NEBEK látja el.

A javaslat a schengeni végrehajtási egyezmény 94-100. cikkei alapján meghatározza, hogy a SIS-ben mikor helyezhető el figyelmeztető jelzés, és annak mi az adattartalma. A javaslat részletesen szabályozza továbbá, hogy a figyelmeztető jelzések elhelyezése céljából mely hatóságok jogosultak adattovábbításra a SIS-ben. A javaslat ezt követően szabályozza a SIS-ben tárolt adatokhoz történő hozzáférést is, meghatározva, hogy mely szervek - feladat- és hatáskörük ellátása céljából - milyen adatokhoz férhetnek hozzá. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz véleménye alapján a törvénytervezet ezen része kidolgozott és támogatható, támogatandó.

Mint a szakterülethez értők számára ismert, az SVE 114. cikke független adatvédelmi hatóság kijelölését írja elő a tagállamok részére. Az adatvédelmi biztos a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint általánosan és mindenre kiterjedően látja el feladatát, azonban a javaslat számunkra támogatható módon az egyértelmű szabályozás érdekében kifejezetten meghatározza, hogy az adatvédelmi biztos az adatkezelés jogszerűségét, illetve az ezt kifogásoló bejelentéseket az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján ellenőrzi, illetve vizsgálja ki.

A schengeni információs rendszer a jövőben mind magyar, mind nemzetközi viszonylatban nem kizárólag hazai bűnüldöző szervekkel, illetve nemzetközi bűnüldözési szervezetekkel tart kapcsolatot, hanem az illegális migráció megelőzése, illetve az elveszett, ellopott, megsemmisült hivatalos okmányok felkutatása érdekében az idegenrendészeti hatóságokkal, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szervével, a központi útiokmány-nyilvántartó szervvel, illetve a központi közúti közlekedési nyilvántartó szervvel is. Ezen új feladatokra tekintettel az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség szervezeti keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvényben - NEBEK-törvény - a nemzetközi bűnüldözési szervezet, illetve a magyar bűnüldöző szerv fogalmakat új fogalommal kell felváltani.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A javaslat erre tekintettel ugyan több törvényhelyen, de lényegében azonos okból módosítja a NEBEK-törvényt, a "nemzetközi bűnüldözési szervezet" helyett "nemzetközi bűnügyi együttműködés céljából létrehozott szervezet" kifejezést, a "magyar bűnüldöző szerv" helyett "magyar együttműködő szerv" kifejezést használva. Ezek a módosítások nem tűnnek jelentősnek, ám szükségesek, támogathatók. Ezen túlmenően - arra tekintettel, hogy a SIRENE Iroda feladatait a NEBEK önálló szervezeti egysége látja el - a SIRENE Iroda figyelmeztető jelzéssel, adatvédelemmel, adatbiztonsággal kapcsolatos feladataival is kiegészíti a NEBEK-törvény rendelkezéseit a javaslat.

A javaslat elfogadását a schengeni csatlakozás érdekében frakciószövetségünk támogatni tudja és kívánja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 256 2007.10.01. 6:55  241-295

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Hszt., valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, a továbbiakban Hjt. szabályozza a szolgálati nyugdíj megállapítási szabályait, valamint a jogosultság egyéb feltételeit.

Az egyik alapvető feltétel fő szabályként a szolgálati nyugdíj megállapításánál a 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idő. A szolgálati nyugdíj összegének megállapításakor a szolgálati viszony megszűnésének időpontját alapul véve az azt megelőző 365 nap szolgálati viszony keretében elért illetményt, illetve illetmény jellegű juttatást veszik figyelembe, amelyet a számított személyi jövedelemadóval csökkentenek. A magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a jelenlegi szabályozás nem rendezi egyértelműen az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépés eljárási kérdéseit. Többek között nem határoz meg döntési határidőt a visszalépési lehetőségre.

A szolgálati nyugdíjjal összefüggő kérdésekben a Hszt. módosítása úgy rendelkezik, hogy akik 2007. december 31-ig legalább 20 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkeznek, azoknál a jelenlegi hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok szerint kell megállapítani a nyugdíj összegét, függetlenül attól, hogy az összeg folyósítása megtörténik-e.

A módosítás további fontos eleme, hogy a kérelmezők tényleges nyugdíjba vonulásukkor saját maguk dönthetnek, hogy a nyugdíjösszeg évenként emelésekkel növelt megállapítását kérik-e, vagy a számítás alapja a tényleges nyugdíjba vonulásuk időpontjában hatályos szabályok szerint történjen-e. A szabályozás a szolgálati nyugdíj rögzítését tételesen felsorolja 20 és 25 év között betöltött szolgálati idő esetén, és ehhez igazítja a százalékos mértéket. Új, eddig nem alkalmazott jogcímmel biztosítja a Hszt. és a Hjt. hatálya alá tartozó munkavállalóknak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépést. Az önkéntes döntéssel magánnyugdíjpénztárba lépett, és 2007. december 31-én legalább 20 év szolgálati viszonnyal rendelkező pénztártagok visszaléphetnek 2010. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretei közé.

A javaslat azt is meghatározza, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett és szolgálati jogviszonyban álló munkavállaló pénztárral szembeni követelését milyen intervallumon belül köteles a pénztár a Nyugdíj-biztosítási Alap részére visszautalni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A javaslat legneuralgikusabb része, hogy a szolgálati nyugdíjba vonulók esetén 2008. január 1-től megállapításra kerülő szolgálati nyugdíjaknál a tb-nyugdíj szabályait emeli be, amely szerint az elért jövedelemből az egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot, a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, valamint a munkavállalói járulék összegét le kell vonni, és az így fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadóval is csökkenteni kell a bruttó illetményt. Így véleményünk szerint mindazok, akik 2008. január 1-je után szolgálati nyugdíjba vonulnak, legalább 8 százalékkal alacsonyabb induló nyugdíjban fognak részesülni.

Véleményünk szerint a szolgálati nyugdíjjal összefüggő törvénymódosítások nem szolgálják, illetve nem erősítik a hosszú szolgálati idővel rendelkező személyek számára az arányosan magasabb nyugellátást. Azzal, hogy a választhatóságnál olyan alternatívát kínálnak, amely ma még ismeretlen szolgálati nyugdíjszabályozást is magában foglal, tovább erősítik a bizonytalanságot, illetve kelepcébe csalják azokat, akiknek nyugdíjösszegét rögzítették ugyan, de tényleges nyugdíjba vonulásukkor ezen rögzített összeg évenkénti emelésekkel növelt összege helyett a ma még nem ismert szabályok szerinti nyugdíj mellett döntenek.

A társadalombiztosítási nyugellátással azonos módon történő, legalább 8 százalékkal alacsonyabb induló nyugdíjak megállapítását sem támogatjuk, hiszen a szolgálati nyugdíjak reálértéke a jelenlegi inflációs ráta mellett ugyanúgy drámai módon csökkenni fog. Az induló tb-nyugdíj ilyen mértékű csökkentése hatálybalépésének megakadályozására egyébként is törvénymódosítást nyújtottunk be a parlamentben.

A magán-nyugdíjpénztári tagságból való visszalépés lehetősége az állami nyugdíjrendszerbe ebben a formában csak akkor indokolt, ha a társadalombiztosítási nyugdíjra jogosultak esetében is megteremtik ugyanezeket a feltételeket.

A törvénymódosítás tervezete már hónapok óta téma a hivatásos állományban. A bizonytalan helyzet, továbbá a megjósolt szigorítási elképzelések következtében több száz rutinos, tapasztalt rendőr, határőr vonul nyugállományba 2007. december 31-éig, hogy még a számukra kedvezőbb, jelenleg még hatályos szabályok szerint kaphassák nyugdíjukat. A védelmi kabinet véleménye szerint a hivatásosok ez évi tömeges nyugdíjba távozása egyértelműen a kormány által gerjesztett bizonytalanság eredménye. A beterjesztett törvényjavaslatban foglaltak ismeretében immár elmondhatjuk, hogy az önbeteljesítő jóslathoz hasonlóan igazuk volt azoknak a munkavállalóknak, akik inkább a kedvező nyugdíjazási feltételek miatt otthagyták aktív pályájukat.

A Fidesz és a KDNP szerint a kellő munkatapasztalattal bíró hivatásosok állományból való távozása tovább súlyosbítja az immár egységessé váló rendőrségi szervezet helyzetét. A hatóságnál szolgálatot teljesítő állomány átlagéletkora tovább csökken, ami azért jelent problémát, mert a fiatal kollégák nem rendelkeznek még olyan rutinnal, csak a napi munkavégzéssel elsajátítható felkészültséggel, ami az idősebb, most idő előtt nyugdíjba vonuló munkatársaikra jellemző. A hivatásos állomány számára hátrányokkal járó elképzelések, a szigorított szabályozás visszavonását kezdeményezzük a vitában, továbbá olyan módosító javaslatokat terjesztünk majd elő, amelyek a most hatályos szabályok szerint kezelnék a nyugdíjba vonulás feltételeit.

A Fidesz és a KDNP szociálpolitikusai, rendészeti, honvédelmi szakpolitikusai a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tartják alkalmasnak az általános vitára, és ezért ezt nem is támogatjuk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 14 2007.11.28. 6:19  1-21

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos és nagy várakozással várt törvénytervezet fekszik az Országgyűlés előtt, hiszen a 2001. évi XCV. törvény módosítása a törvény születése óta rendkívül sok változás következtében vált szükségessé.

Talán kevés olyan terület van, amelyen annyi érdemi és nagyon fontos változás történt, mint a honvédelem területén az elmúlt évtizedben, az elmúlt években, akár a NATO-csatlakozásra gondolunk, akár az uniós csatlakozás időpontjának bizonyos fokú közelségére, akár a sorkatonaság megszüntetésére - ezek mind-mind olyan változások voltak a honvédség és a katonaság életében, amelyek az állományt személy szerint is jelentősen érintették.

Éppen ezért számunkra nagyon pozitív vonása ennek a törvénytervezetnek, hogy elsősorban az emberekről, a katonákról, a hivatásos katonákról, a szerződéses katonákról szól, és azok helyzetének jobbá tétele és előrelátható programozása irányította a törvényt benyújtókat. Összességében első olvasásra tehát jó érzéssel tehette le az olvasó a törvénytervezetet.

Erre valóban árnyékot vetett az, hogy a benyújtással kapcsolatosan elmulasztotta a kormányzat, a minisztérium azt a szükséges és nem csupán gesztusértékű feladatot, hogy ötpárti egyeztetéssel erősítse meg ennek az egyébként összességében jó törvénytervezetnek a későbbi útját és elfogadhatóságát.

Annál is inkább így van ez, mint ahogy itt elhangzott az előttem szólók részéről, mivel egy kétharmados törvénynél ez bizony nemcsak gesztus, hanem annál sokkal fontosabb. De önmagában a gesztus is nagyon lényeges, hogy minél jobban ne csak értsük, ne csak elfogadjuk, hanem talán meg is szeressük azt a törvénytervezetet, amely egy ilyen, az ország számára fontos foglalkozási ág, hivatás érintettjeinek életét teszi könnyebbé.

Az erre irányuló szándék kiderül a törvénytervezetből, és talán megnyugtatja az élethivatásszerűen a katonaságot választó személyeket, annál is inkább, mert ma már nagyon nagy számban lányok és asszonyok, édesanyák is választják ezt a hivatást. Ez a törvénymódosítás megfelelő paragrafusaiban pregnánsan előkerül, és figyelembe veszi az édesanyák, asszonyok ezzel kapcsolatos kötelezettségeit is, amely egy másik és semmivel kevésbé el nem hanyagolható, sőt a legfontosabb hivatást jelenti a katonanők számára.

Összességében az államtitkár asszony és a Keleti képviselő úr által elmondottak egyfajta megnyugtatást is jelentenek arra, hogy feltételezzük, hogy a sürgősség és az időzavar miatt elmulasztott ötpárti egyeztetésre a továbbiakban még sor kerülhet. Kérem, hogy erre valóban figyeljünk oda, ne csak most, hanem a továbbiakban is. Nagyon megkönnyíti egy-egy törvény elfogadhatóságát az, ha közösen, talán nem a nagy nyilvánosság előtt beszélhetünk róla, cserélhetünk róla véleményt, és kiderülhet az, hogy ezek a vélemények bizonyos esetekben nem is annyira távoliak egymástól, mint az a politika harcmezején időnként kiderül, vagy aminek az látszik.

Nagy örömmel olvastam a tervezetben a nyelvvizsgákkal kapcsolatos változtatásokat, amely változtatások az elfogadást és az ezzel kapcsolatos elvárásokat is jelentik, hiszen a magyar katonák munkaterülete, a remélhetőleg békében betöltött munkaterülete ma már nem az ország határai közé, hanem annál sokkal szélesebb körben, európai, sőt világméretekben jelentkezik. Ez bizony nagyon sokoldalú, és elkerülhetetlenül szükségessé teszi a nyelvtudást.

Szintén - a teljességre törekvés nélkül - fontosak a rehabilitációval és az egészségkárosodással kapcsolatos kérdések, amelyek tisztázásra kerülnek ebben a tervezetben.

Jóllehet, az ötpárti egyeztetés elmaradt, a törvénytervezet pozitívumaként kell megemlítenünk azt, hogy érződik belőle, hogy a szakszervezetek, a Honvéd Szakszervezet álláspontja, véleménye számos helyen kapott elismerést, és ez pozitívan hatott az emberközpontú, katonaközpontú tervezetre.

Én remélem, hogy a felmerült, főként talán figyelmetlenségből adódó problémák áthidalhatóak lesznek, és akkor viszonylag nagy támogatást tudhat maga mögött a törvénytervezet, amelyet, tudomásul kell vennünk, minden katona, minden szerződéses, minden hivatásos nő és férfi egyaránt várakozással és figyelemmel követ. Ehhez kívánok a továbbiakban jó munkát.

Köszönöm a figyelmet és a szót. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 233 2008.04.14. 4:39  202-238

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban az elmúlt évszázadok során a lakott településeket leginkább rettegéssel, félelemmel eltöltő veszélyforrások: a tűz, a vörös kakas és a mindent elsöprő árvíz voltak. Szinte minden ősi településen megtalálható volt Szent Flórián szobra, a tűzoltás és a tűzoltók védőszentje, akinek segítségével mintegy 170 év óta a lakosság önként szerveződő csoportjai is szervezetten vették fel a küzdelmet a természeti csapásokkal, ezek közül is leginkább a tűzvészekkel szemben. Érthető volt ez a magatartás, hiszen szinte alig van olyan település az országban, amelyet egy vagy több esetben ne pusztított volna el a vörös kakas, és csak az egész lakosság kétségbeesett összefogása jelenthetett menekülést a pusztítás során. Így a közös tenni akarás kovácsolta egybe azokat, akik hősies elszántsággal védték javaikat és az életeket.

Ezt a több mint másfélszáz évnyi tevékenységet is méltányolva és segítve alkotja meg az Országgyűlés a törvényt a tűzoltó-egyesületekről. Szükségessé tette e törvény megalkotását a gyors és hatékony tűzvédelmi beavatkozás, amely nem nélkülözheti a helyben mozgósítható erőket, sőt maximálisan támaszkodik azokra, hiszen a gyorsaság és a helyi ismeretek mellett a saját otthon védelme is rendkívüli erőket képes mozgósítani az érdekelt és érintett önkéntesekben. A hivatásos és önkéntes tűzoltóságok mellett ezért is volt nagyon időszerű az egyesületek létrehozásának és működésének szabályozása, a szakszerűség és a felszereltség javítása. A köztestületek mellett tehát törvényesen, szervezett formában nyernek létjogosultságot a tűzoltó-egyesületek, önkéntes egyesületek, amelyekben az önkéntesség, a fizikai alkalmasság és szakszerűség követelményeinek teljesülése biztosítja a beavatkozások hatékonyságát.

Ez a törvényes keret magas fokú jogi és a szükségszerű anyagi támogatás lehetőségét teremti meg az elsődleges beavatkozók számára. Ha Ausztriában, Németországban vagy máshol Nyugat-Európában járunk, a legkisebb község is büszke tűzoltószerházára, amely egyben kulturális központja is a településeknek, és a közösségi lét egy kiemelkedő megnyilvánulási formája és lehetősége. Ezekben a közösségekben apáról fiúra száll a hagyomány, a hősiesség helyi példái és az összetartásban rejlő óriási erő. Ilyen értelemben tehát többet jelentenek ezek az egyesületek, mint csupán a tűzoltásra és katasztrófaelhárításra bevethető önkéntes közösségek. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a hétköznapi hazaszeretet színhelyei is ezek a közösségek egyúttal. Tapasztalatból tudom, hogy a kistelepülések önzetlen, mindig szolgálatkész hétköznapi hősei a helyi tűzoltók, akik rangot és megbecsülést vívtak ki maguknak azoktól a közösségektől, amelyet szolgálnak. Sok olyan település van ma Magyarországon, de szerte Európában is, ahol az egyetlen szerveződés a tűzoltó-egyesület.

Amikor az Országgyűlés e törvény megalkotásáról dönt, nagy lépést teszünk a helyi civil szerveződések támogatására, az egyesületi törvény szélesebb körű alkalmazására és kiterjesztésére. Ugyanakkor ez a törvény biztosítja az egyesületek szakszerű és jogszerű működését és az egyesületi tagok jogvédelmét is az önkéntesen vállalt szép feladatok ellátásában, hiszen a tűzoltó-egyesület tagja szaktevékenységének ellátása során közfeladatot ellátó személynek minősül, és ennek elismeréseként e tevékenységét polgári védelmi feladatként akár helyi adófizetési kedvezménnyel is elismerheti az önkormányzat, és a központi költségvetés is törvényben meghatározott támogatást nyújt ezen egyesületek most már talán zavartalanabb működéséhez.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot örömmel üdvözöljük és támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 69 2008.11.06. 8:38  1-156

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy hónapon belül immár harmadik változatban benyújtott 2009. évi költségvetési tervezet talán legfontosabb ismérve, hogy a túlélést próbálja biztosítani; nem az ország, hanem a jelenlegi kormány túlélésének elsődleges feltétele, hogy legyen elfogadott költségvetés, amely azután - mint azt tapasztalhattuk az elmúlt néhány évben - gyakorlatilag bármikor felülírható, újraértelmezhető vagy kútba ejthető, s legfőképpen megmagyarázható. Így volt ez eddig, az elmúlt hat évben, és nem várhatunk mást a továbbiakban sem ettől a kormánytól. Csupán reménykedhetünk, hogy az a sok áldozat, amelyet ismét meg kell hoznia az ország népének az elhibázott kormányzás hosszan elnyúló következményeinek enyhítésére, nem lesz ismét hiábavaló.

A gazdasági túlélés programja első helyen az adósságterhek kezelését, s ennek érdekében minden elképzelhető eszköz felhasználását tűzi ki célul. Ez a program azonban úgy kellene, hogy kellő mértékben és módon, helyesen állapítsa meg a prioritásokat, jelöljön ki bizonyos tabukat, és ilyen módon kellő különbséget tegyen a különböző területek, szektorok és ágazatok között is. Nyilvánvalóan más szabályokat kell és lehet alkalmazni a versenyképes ágazatokban, a gazdaság, a piac törvényszerűségei alapján működő szektorokban, és ettől, ezektől eltérő eszközök és kondíciók alkalmazása szükséges a nem piacosítható azon területeken, ahol még csak azt sem lehet tanácsolni, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni.

Ilyen nem piacosítható, nem versenyeztethető és nem exportképes terület többek között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ágazati fennhatósága alá tartozó rendőrség, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtás és az ezen szervezetekhez tartozó háttérintézmények, oktatási és képzési tevékenységek. Ezen feladatok elvégzése és a szervezetek fenntartása az állam működésének alapvető követelménye, s mint azt az elmúlt években megtapasztalhattuk, sajnos az állam egyre növekvő mértékben támaszkodik is ezen szervezetek szolgálataira. Ugyanakkor a fűnyíróelv alapján elkészített, sematikus költségvetési tervezet, amely feltehetően nem a működés és működtetés szükségleteiből, hanem a sarokszámokból indul ki, s osztotta be és le a forrásokat, nem a szükséges mértékben vagy az adottságoknak megfelelően osztotta le az eszközöket, adta meg a működés pénzügyi kereteit. Ennek következtében egyes területeken ez a mozgástér a feladatellátás színvonalának jelentős csökkenését eredményezi, és ezzel hosszan elnyúló helyben járás, toporgás vagy visszalépés okozója lehet.

Az előbbiekben felsorolt szervezetek közül a legnagyobb egységet kétségkívül a rendőrség jeleníti meg, és a jelenleg is folyamatban lévő átalakulás, amely a rendőrség és a határőrség 2008. január 1-jével megtörtént összevonásából adódik, különleges, nem rutinszerű, egyszeri feladatok kezelését is szükségessé teszi. Az említett integráció főként a korábbi határőrség állományában okozott mélyreható változásokat, és ezek a változások még nem értek véget. Az előzetes ígéretek arra vonatkoztak, hogy az összevonás után a két szervezet immár közös költségvetésével gazdálkodhat az integrált rendőrség, tekintettel arra, hogy a rendőrség feladata lett a közrend és közbiztonság fenntartása és a bűnmegelőzés mellett az államhatárok rendjének védelme is.

Ennek megfelelően természetesen az új költségvetés már nem is szerepeltette a határőrséget, de az integrált feladatellátásra a szervezet 2008-ban 4 ezer milliárd forinttal kevesebből (Sic!) gazdálkodhatott, 2009-ben a tervezet további 8,5 milliárd forintot von el a finanszírozásból. Különösen számottevő ezen belül a dologi kiadások 8,7 milliárd forintos csökkenése.

Nem veszi kellő súllyal figyelembe a tervezet, hogy az eredeti integrációs folyamatból még a második éves leszerelési hullám hátravan és várható, hiszen az érintett állomány jelentős része nem tudja elfogadni az egész családját érintő esetleges áthelyezéseket az ország más részeire, s ezért az állomány elhagyására kényszerül. Ugyancsak számottevő dologiköltség-növekedés várható az utóbbi időben tapasztalható, egyre gyakoribb, úgynevezett külszolgálatok következtében, amelyek során a legkisebb egységekből is huzamosabb időre vesznek igénybe rendőröket fővárosi vagy más távoli településeken szolgálatra vagy események biztosítására. Ez nemcsak költségnövekedést jelent, de a pályaválasztásban is súlyos szempontként jelentkezik.

Ugyancsak rontja az állomány közérzetét, hogy az egyre nehezedő szolgálati követelmények között dolgozó rendőrségnél 2002 óta csupán háromszor volt béremelés, így nem ritka a havi 80 ezer forintos nettó fizetésért szolgáló rendőr. A pályaelhagyás az integrációtól távolodva egyre nagyobb gondot fog jelenteni, ezért is kell nagy figyelmet fordítani az állományfeltöltésre a továbbiakban is. Így az oktatásra és képzésre fokozott figyelmet kell fordítani, hiszen a tiszt- és tiszthelyettesképzés három- és kétévi folyamata jelentős költségeket emészt fel. A szakemberképzés meghatározó kereteit a Rendőrtiszti Főiskola és szakközépiskolák biztosítják, ahol több évre előrelátó beiskolázással és oktatással biztosítják az állomány utánpótlását, s ez tervszerű, színvonalas munkát igényel, amely nem bírja el a hektikus pénzügyi szabályozást, legyen az személyi vagy dologi jellegű kiadáscsökkentés. Ezért nem támogatható az oktatási igazgatás 136 millió forintos költségcsökkentése, s tekintettel a meglódult inflációra, a 207 millió forintos dologiköltség-csökkentés nagyon súlyos problémákat okozhat.

Bár a 2008-as integrációt követően és a hatékonyabb rendőri munka hatására a bűnelkövetések száma jelentősen, mintegy 10 százalékkal csökkent, továbbra is jelentős a költségigény a büntetés-végrehajtás területén. A strukturális és szervezeti változtatások, privatizációs törekvések ellenére elgondolkodtató és aggasztó a több mint félmilliárd forintos költségcsökkentés. Különösen a dologi kiadások kerültek megnyirbálásra, mintegy 15 százalékkal kevesebb jut erre a célra, mint 2008-ban.

A rendőrségi és büntetés-végrehajtási feladatok csökkentésének leghatékonyabb eszköze a bűnmegelőzés. Ez a terület lenne képes közvetve a legnagyobb költségcsökkentést indukálni az előbbi költséghelyeken, így meglepő a tervezetben, hogy a társadalmi bűnmegelőzéssel összefüggő feladatokra szánt fedezet mintegy 130 millió forinttal csökken. Ugyancsak nehezen elképzelhető, hogy a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére csupán 132 millió forint elegendő lenne, akár csak a 85 millió forintos jogi segítségnyújtás fedezete.

Tisztelt Ház! Az általam nagyító alá vett terület, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, ha van ilyen, azt lehet mondani, hogy egy talán némileg kedvezményezett területe a költségvetésnek. Ennek ellenére igen súlyos és szinte teljesíthetetlen feltételek közé kényszerül a benyújtott költségvetés következtében. Nem meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy nem tudom és nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést, és mégsem elsősorban a sarokszámok és a végösszegek mibenléte, sőt nem is a válság miatt; elsősorban azért, mert a költségvetés és az összefogás közös feltétele a bizalom, és ez a bizalom az, amely a költségvetést benyújtó kormány iránt sem társadalmi vonatkozásban, sem az én részemről nem áll fenn, és ennek a bizalomnak a hiányában minden költségvetés csak elutasításra találhat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 36 2009.06.15. 1:08  29-37

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az ön válaszát végighallgatva találhattunk benne megnyugtató ígéreteket, sőt talán olyan tényeket is, amelyek már megvalósultak. Ennek ellenére a válaszát nem áll módunkban elfogadni, és ezért mondom pont én ezt, mert nem orvosként, hanem a laikus, a felhasználó vagy az igénybevevő részéről kell hogy megközelítsem a problémát.

Nem fogadhatunk el egy olyan választ, amely nem teszi elérhetővé minden beteg számára, minden rászoruló számára akkor az automata készülék használatát, igénybevételét, amikor arra szüksége van.

(13.20)

Ezen kívül van még egy nagyon fontos üzenete a hozzáférhetőség szabatos és mindenütt jól látható feltüntetésének. Az, hogy a társadalom szolidáris, hogy a magára hagyott ember van kire számíthat bajában, bánatában, problémájában, és ez az üzenet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azt hiszem, nemcsak azoknak szól, akik betegség miatt rászorultak, hanem az egész társadalomnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 32 2009.10.27. 7:20  23-33

BÁSTHY TAMÁS, a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló T/10875. számú törvényjavaslat kiemelt fontosságú, nagy figyelmet érdemel, hiszen a rendőrség, a honvédség, a vám- és pénzügyőrség, a tűzoltóság tevékenysége, annak színvonala, az e területeken hivatásszerűen dolgozók életminősége, munkakörülményei, biztonságérzete és hangulata meghatározó, az egész magyar közéletet jelentősen befolyásoló tényezők. Egyáltalában nem mindegy, hogy az úgynevezett hivatásosok milyen egészségi és mentális állapotban végzik munkájukat, milyen életszínvonalat képesek biztosítani családjuknak, gyermekeiknek, milyen jövőképpel, életpálya-kilátásokkal veszik ki részüket a mindennapi munkából, és mit sugároznak környezetükre.

Nem elegendő, bár fontos a korszerű, biztonságos felszerelés. A legkönnyebb talán mégis ezt biztosítani, mert ennek elsősorban a költségtényezők a meghatározói. Sokkal inkább vagy legalább ilyen mértékben meghatározók az egyéb tényezők és körülmények, amelyek az állomány közérzetét befolyásolják. Ezeket ez a törvény lenne hivatott szabályozni, biztosítani, így nem véletlen, hogy 1996 óta oly sokszor nyúlt módosításokkal a törvényhez a parlament, s az új kihívásoknak, a megváltozott körülményeknek kisebb-nagyobb változtatásokkal próbálta megfeleltetni a törvényt.

Időközben nagyon jelentős változások történtek - például a rendőrség és határőrség összevonása talán a legjelentősebb volt ezek közül -, amelyek alapvetően változtatták meg a hivatásosok élet- és munkakörülményeit, és a szervezetek munkájára alapvetően és sokszor nem a törvényhozók szándékának megfelelően hatottak. Ilyen változás például a rendezvények nagy számú biztosítása s az ebből adódó úgynevezett külszolgálatok számának, idejének növekedése, amely alapvetően befolyásolja a hivatásosok közérzetét, akárcsak az ismert belpolitikai helyzet következtében bekövetkező, szinte állandósult tömegoszlatásokban és más műveletekben való részvételek növekvő száma. Mindez érzékelhetően súlyos mértékben rontja a hivatásosok közérzetét, s az alacsony átlagbérek pótlására a legkülönbözőbb, sokszor az alapfoglalkoztatással összeférhetetlen, azzal ellentétes jövedelemszerzésre kényszeríti a hivatásosokat, amely egészségi és mentális korai elhasználódáshoz vezet, s ez az ilyen testületekben beláthatatlan következményekkel járhat.

Éppen ezért a szövevényes és bonyolult összefüggéseket érintő törvény előttünk fekvő ismételt módosítása a KDNP és a Fidesz véleménye szerint nem alkalmas a problémák kezelésére, csak egy új, a megváltozott kihívásoknak mindenben megfelelő, átfogó törvény lenne képes a fennálló problémák korszerű kezelésére. Csak így lehetne biztosítani a tervezhető életpályamodellt, és ezen, illetve a korszerű bérezésen keresztül elkerülni, hogy a személyi állomány idő előtt meneküljön a nyugdíjasok relatív biztonságába, hiszen az életpálya meghosszabbodása, a tényleges öregségi nyugdíjig történő szolgálat hihetetlenül képes csökkenteni az egy főre eső nevelési, képzési költségeket, és a nagy és hasznosan alkalmazott tapasztalat, az idősebbekből áradó nyugalom, kiegyensúlyozottság pénzben ki nem fejezhető közérzeti és hatékonysági előnyökkel járhat, nem is beszélve arról, hogy megalázó, diszkriminatív az a bérezés, amikor a szerződéses rendőr sokkal kevesebb juttatásért vállal szolgálatot, mint a hivatásos. Mindez megoldódna, ha a hivatásosok nem menekülnének sokszor már 42 éves korban nyugdíjba. Ez a mai számítások szerint is a különböző szervezeteknél mintegy 80-100 milliárd forintos megtakarítást eredményezhetne. Ez nagyon jelentős tétel a költségvetés és az illetékes minisztériumok számára.

A megoldás tehát: jobban megbecsülni, megfizetni és ezen keresztül állományban tartani hosszabb ideig a terepen dolgozó rendőröket. A KDNP és a Fidesz szerint is kiemelt fontosságú a szakszervezetek munkája is, de ez nem csupán a szakszervezeti kedvezmények növelésével, az úgynevezett munkásarisztokrácia közérzetének javításával érhető el. Sokkal hatékonyabb talán a problémák korábbi és hatékony kezelése, a helyzet elmérgesedésének megakadályozása, a konstruktív légkörben hozott időszerű döntések meghozatala, mint a szakszervezeti vezetők további kedvezményezései.

Szabályozni kívánja a tervezet a politikai rendezvényeken történő részvétel módját, lehetőségeit. Megkülönböztető karszalagot tesz kötelezővé az egyenruhásoknak, s parancsnoki engedélyekkel próbálja kézben tartani a részvételt.

Jelentős törekvése a tervezetnek a változó munkahelyeken, szolgálati helyeken végzett szolgálat feltételeinek szabályozása, s a más szerveknél teljesítendő szolgálat szabályozása is. Ugyancsak fontos része a tervezetnek a hivatásosok egészségügyi követelményeinek szabályozása és kötelezettségek bevezetése, védőoltások és egyéb kezelések kötelező elrendelése.

Összességében ismételten megállapíthatjuk, hogy egy nagyon fontos témakör szabályozására történő kísérletet hozott elénk a kormány, de a megoldás csak egy átfogó, új szemléletű törvénytől várható, amely a megváltozott körülményeket figyelembe véve, annak megfelelő szemlélettel szabályozza a hivatásos élet- és munkakörülményeit. Ennek elkészítése során az eddigieknél nagyobb mértékben támaszkodik a rendőrségi szakértők meglátásaira, javaslataira.

Ennek elkészültéig azonban a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt nem tartja a problémák megoldására alkalmasnak a törvénymódosítást, hiszen ettől nem várható, hogy több rendőr és hatékonyabban végezze munkáját a szolgálati helyeken.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(11.10)