Készült: 2020.03.31.20:42:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 94. felszólalás
Felszólaló Dr. Hiller István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:08


Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvénymódosítási javaslat az államtitkár úr korrekt bevezetőjével alkot egy egészet. Érdemes volt meghallgatni, és nemcsak a paragrafusok nyelvén, hanem szóban értékelve tudomásul venni mindazt, ami a kormány jelenlegi szándéka, ami jelenlegi szándékot egyáltalán nem akarnám kicsinyelni, különösen nem a jelzőjét, mert hogy az valóban a jelenlegi szándék. Nem volt ez a szándékuk két évvel ezelőtt, öt évvel ezelőtt meg különösen nem, amikor átvették a kormányzást, akkor pedig végképp teljesen másról beszéltek.

Vinnai képviselő úr vezérszónoki hozzászólásában, felszólalásában annyira tételesen mondta el a mechanikus módosításokat, hogy azt megismételni fölösleges, ez úgy van, ahogy ön elmondta. Időről időre különböző körülmények változása miatt valóban a jogszabályokat igazítani kell, ebben szerintem kivetnivaló nincs, ez minden kormánynak lehetősége, feladata. Aki korábban ébred, az korábban tudja megtenni.

De van néhány ügy, amiről érdemes valóban az ország házában különböző gondolatokat összemérni, és mivel mégiscsak egy módosítás, tehát valamiféle változás a korábbihoz képest, nemcsak megtudni a kormány szándékát, hanem valós megközelítéseket egymás mellé, nem kell tartani ettől, egymással szembeszegezni.

Szögezzük le, hogy a tankerületi központok elnevezés, ez az 58 egység sem a magyar közigazgatás történetében, sem a magyar tanügyigazgatás történetében ez az egység és ilyen számú egység nem szerepelt. Ez lehet előny és lehet hátrány. Hátrány, mert semmilyen tapasztalattal nem rendelkezünk, hogy ez mégis hogyan működik. Előny, mert annál, amit fölvált, csak jobb lehet, ez ugyanis az egy budapesti irodaépületből irányított magyar közigazgatás már papíron is hamvába holt, a gyakorlatban pedig botrányos körülmények között kimúlt, szegény Klebelsbergről elnevezett intézményfenntartó központnak a felváltása.

Abban egyetértünk és örülök, hogy miután ezt a szakma először kérte, aztán követelte, aztán tüntetett érte, a legkülönbözőbb helyeken, itt az ország házában és számos szakmai fórumon vagy éppen nyílt téren, Miskolctól a budapesti Kossuth térig emberek tízezrei követelték azt a változást, amelyet végre belátva megszüntették ezt a szerencsétlen Klebelsberg Intézményfenntartó Központot ‑ csak hogy a fogalmazás világos legyen: a „szerencsétlen” jelző nem a személynévre, hanem az intézményre vonatkozott ‑, előállnak azzal, hogy legyen 58 egység. Világos, hogy ha ennek a működését január 1-jére előírják, akkor az egyik pillanatról a másikra nem fog életre kelni.

Tehát még azt is mondhatnánk, hogy a november 30-i létrehozatal nem egyszerűen egy formális változás, hanem egy olyan tartalmi kezdeményezés, ami legalább néhány nap, néhány hét felfutási időt hagy, bár nem gondolom, hogy szentestétől szilveszterig tömegek foglalkoznának majd ezen tankerületi központok kiépítésével.

(15.10)

De ha már itt tartunk, mégiscsak az államtitkár úr felvezetőjében elhangoztak olyan dolgok, kifejezések, szóhasználatok, amelyek engem arra visznek, hogy itt mélyebb változások készülődnek, mint egyszerűen az, hogy január 1-je vagy november 30-a, szövegpontosítás és a szóközi különböző megjegyzések változtatásai, hanem azt látom, hogy intelligens, csendes beismerése történik annak, amit 2010 ‑ törvény szerint 2011 ‑ óta műveltek, hogy tarthatatlan, színvonaltalan; aminek eredményeként azt a kijelentést teszem, hogy jelenleg, 2016 őszén, 6 évvel a kormányzás átvétele után a magyar oktatásügy, ezen belül a magyar közoktatás rosszabb állapotban van, rosszabb színvonalon áll, mint a kormány átadásának pillanatában.

Ez a fél évtizedről elég szomorú bizonyítvány, és a kijelentés mögött nem egyszerűen politikai nézeteink különbsége áll, hanem pedagógusok ezreinek, diákok és szülők tízezreinek és százezreinek a tapasztalata, hiszen olyan véleménnyel és olyan tömegben egy szakpolitikával kapcsolatban emberek nem fejezték ki véleményüket, mint azt az elmúlt fél évtizedben, az elmúlt két vagy három évben.

De hogy a vitánk ‑ őszintén remélem, hogy szakmai és politikai vitánk; mégiscsak az ország házában vagyunk, ahol nem egy szakmai konferencia keretében, hanem szakmai véleményeket felhasználva, politikai nézetkülönbségeket is érdemes megméretni ‑, mondom önöknek, hogy azt gondolom, amikor államtitkár úr arról beszél, hogy megteremtik a harmóniát, a harmonizációt a jelenlegi valóság és a New York-i egyezmény, az ENSZ gyermekjogi egyez­ménye azon nevezetes ajánlása között, miszerint a gyermekek mindenekfelett álló érdeke az, ami meghatározó, ez közöttünk egy szimbolikussá lett vita, tartalmi. Az a szóhasználat és az a mondat, amit államtitkár úr korrekt módon használt, ez a 2011 decemberéig érvényben lévő közoktatási törvény első mondata, történetesen a gyermekek mindenekfelett álló érdekére való szakmai hivatkozás, amit méltóztattak úgy kivágni a törvényből, hogy nyoma nem maradt.

Öt év után először halljuk, hogy a kormány oktatással foglalkozó államtitkára ebben a kérdésben a magyar oktatási törekvések és az előbb említett, egyébként valóban tartalmi és szimbolikussá vált vitában arra az álláspontra helyezkedik, hogy meg kell teremteni az együttműködést.

Öt évig teljesen mást mondtak, teljesen mást csináltak. Egymást követő, különböző színű és különböző gondolkodású miniszterek által vezetett, már hogy oktatási miniszterek által fémjelzett oktatási kormányok egymásnak adták, vitáik ellenére, ezt a tartalmi és szakmai szempontot. Önök ezt felszámolták 2011-ben, majd majdnem kereken öt év elteltével egy fontos hivatkozásban itt, a Magyar Országgyűlésben ezt visszahozzák a magyar szakmai és közpolitikai gondolkodásba, ami számomra egyértelműen változás, az eddigi kudarc beismerése és az új utak keresése, amit ez a látszólag döntő többségében csak mechanikus változtatásokat tartalmazó törvénymódosítás apropóján most hallhattunk.

Szeretném jelezni önöknek, hogy több pontban módosító indítványokat adtunk be az Országgyűlésnek. Kérem ezeknek majd a megtárgyalását és támogatását. Értelemszerűen a véleményünk elfogadásától vagy el nem fogadásától tesszük függővé a végleges törvénymódosítással kapcsolatos álláspontunkat.

De amikor az előbb változásról beszéltem, talán csak érvelhetnek azzal, hogy egyetlen mondatba kötök bele. Lehet, hogy ez csak hasonló gondolkodás, szóhasználat, mégiscsak helyes egy ENSZ gyermekjogi egyezményi ajánlást figyelembe venni, nem szép dolog ezt törvényből kidobni, hát, most akkor teremtsük ezt meg.

Szerintem nem erről van szó. Arról van szó, hogy sokkal mélyebb változások vitáját érzékelem, amiről a Házban még nem volt szó, ezért, minthogy oktatásról is szerepel számos gondolat, érdemes most fölvetni. Hasonlóan a törvényjavaslat szellemiségéhez, ezzel szinte egyidejűleg, néhány nappal korábban egy új politikai-szakmai, kormánykörökhöz kötődő elképzelés látja meg a napvilágot, kormánypárti és nem kormánypárti újságokban ennek elemzése megkezdődik; értelemszerűen az elmúlt napok fontos eseményei ezt leveszik a napirendről, de ettől még mégiscsak itt van előttünk.

Arról szólnak a hírek, hogy önök új, Széll Kálmánról elnevezett tervvel fognak előrukkolni; hogy a versenyképesség és az oktatáspolitika közösségét új megvilágításba helyezik; hogy a Magyar Nemzeti Bank környékén ‑ ott aztán van alapítvány bőven, tehát akár még válogatni is lehet, hogy melyik team állítja ezt össze szövegszerűen ‑ a humán tőke fontosságáról beszélnek, és beszámolók szerint a következőt mondják. Van tehát egy törvénymódosítás a változásról, és ezzel egyidejűleg van egy másik, szintén az oktatásról szóló, nem jogi forma. Kérem szépen, hogy hallgassák, ez miről szól, idézem: „A munkapiaci igényekhez igazodva erősíteni kell a kompetencia- és készségalapú tananyagot.”

Kérem, 2010-ig a mi közoktatás-politikánknak ez volt a középpontjában. Számos vita, millió jegyzőkönyv, bizottsági ülés, parlamenti ülés vitájának tanúsága szerint önök ez ellen léptek fel 2010-ben, 2011-ben ennek az ellenkezőjét foglalták törvénybe, elmondták, hogy ez mindenféle közoktatásbeli vadságnak az eredője; most meg azt olvasom itt öt év elteltével, hogy erősíteni kell a kompetencia- és készségalapú tananyagot. Sőt, egy sorral följebb azt mondja: „Meg kell vizsgálni annak a lehetőségeit, hogy hogyan lehet tovább növelni az oktatási rendszerben ‑ elsősorban a felsőoktatásban ‑ a magánforrások arányát.” Tisztelettel fölhívom a figyelmet, hogy 2008-ban többek között ezért népszavazást kezdeményeztek.

Aztán azt írja még az önök terve, hogy a nyelvtudás javítását a középfokú oktatásban növelni kell, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának további növelését tartják szem előtt. Kérem, ezt akár mi is írhattuk volna! De az elmúlt öt év arról szólt, hogy úgynevezett munkaalapú társadalmat építenek, hogy nem a felsőoktatási irányultság, hanem a szakképzés a jövő. Miniszterek, miniszterelnök úr erről részletesen, a legkülönbözőbb konferenciákon beszélt. Önök megszüntették a szakközépiskolát, csökkentve a felsőoktatási intézménybe való bejutás lehetőségét, a gimnáziumokra való figyelmet csökkentették; majd azt olvasom, hogy most meg arról beszélnek, hogy tovább akarják növelni a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát.

Arról már nem is beszélek idő hiányában, hogy a felsőoktatási K+F kiadások növelése külön tétel, amely egyik eszköze lehet az egyetemek és vállalatok közötti kiválósági központok létrehozásának, ami úgy igaz, ahogy ide le van írva. Milyen kár, hogy a 2009-ben erről szóló törvényt gyakorlatilag kidobták az ablakon!

(15.20)

Úgyhogy azt kell mondjam, hogy a jelenlegi törvénymódosításban ‑ amely egyes oktatásra vonatkozó törvények módosítása ‑ megjelennek szóhasználatban is, gondolatban is olyan változások, amelyek egy sikertelen, egy kudarcos fél évtizedes oktatáspolitikát mintha felváltani akarnának. Nem tartom véletlennek, hogy a kormány szándéka szerint mégiscsak a kormány, illetve a kormány szakminisztere által beterjesztett törvénymódosítással egyidejűleg a legkülönbözőbb orgánumokban igencsak hitelesnek tűnő kormányközeli, illetve a Magyar Nemzeti Bank különböző gondolatkörébe tartozó vélemények az oktatásról a teljes ellenkezőjét mondják, mint ami az önök fél évtizedes gyakorlata.

A változás tehát érzékelhető. Én annak drukkolok, hogy ezt a változást még bátrabban hangsúlyozzák, és akkor a magyar oktatásban nagyobb lehet az egyetértés, mert az elmúlt fél évtized csak kudarc volt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai