Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége elindított egy kampányt, a kampánynak a címe: "Nyitott szemmel". A vizitdíjról, a kórházi napidíjról, a tandíjról mondjuk el, hogy mit gondolunk. Ez önmagában nem tartozna talán a parlamentre így napirend előtt, de az már igen, hogy azt gondoljuk, van esély arra, hogy ezzel egy új reformdiskurzust indítsunk el.

A célunk az, hogy erősítsük a reformok iránti közbizalmat, hogy elmondjuk, hogy a reformok beindításának ideje nagyrészt letelt, most az a feladatunk, hogy ezek a reformok működjenek. És van még egy nagyon fontos feladatunk: hogy ezeket a reformokat ne állíthassa le senki. Beindultak a reformok tehát az egészségügyben, beindult a közteherviselésben, beindult a közlekedésben, még hogyha csikorogva is, még hogyha néhány területen a kelleténél lassabban is, de legalább beindult nagyon sok olyan területen, amelyet az egymást követő kormányok az elmúlt 17 évben nem voltak hajlandóak érinteni.

Most arra van szükség, hogy ezeknek a reformoknak a lényegét fogalmazzuk meg, hogy elmondjuk, hogy csukott szemmel erről az országról mindenki azt gondol, amit akar, hogy az egészségügyről csukott szemmel megint csak gondolhatjuk azt, hogy ingyenes, azt is, hogy jó minőségű szolgáltatást nyújt. A magyar oktatási rendszerről gondolhatjuk azt, hogy versenyképes diplomát kínál, és gondolhatjuk az egészségügyről, a nyugdíjrendszerről, a szociális rendszerről azt, hogy fenntartható. Ha viszont kinyitjuk a szemünket, akkor észre kell vennünk, hogy az egészségügy korántsem ingyenes, hogy Magyarországon a kórházak rossz minőségű szolgáltatásokat nyújtanak, és azt is, hogy Magyarországon 6 évvel kevesebbet élünk, mint európai uniós társaink, és átlagosan 10 évvel kevesebbet töltünk egészségben. Azt is észre kell vennünk nyitott szemmel, hogy a magyar egyetemek közül egyetlen sincs a világ 300 legjobb egyeteme között.

Furcsa mindazonáltal a helyzetünk nekünk, szabad demokratáknak, hiszen nem egyszerűen kormánypártként beszélünk ezekről az ügyekről, hanem bizonyos értelemben az ellenzék szerepét is nekünk kell játszanunk. Többnyire ugyanis az ellenzéki pártok szoktak beszélni a változás igényéről, ők szokták mondani, hogy eljött a változás ideje. (Zaj. - Az elnök csenget.) Az ellenzék szokott bátran, fortissimóban játszani, és ők teszik asztalra általában a politika nagy kérdéseit, a változás igényét.

(13.50)

De nálunk valahogy mintha másképpen lenne. Nem az ellenzék sürget változást, hanem az SZDSZ. Nem a Fidesz beszél a régi rendszer meghaladásáról, a Kádár-rendszer lerombolásáról, hanem az SZDSZ. Nem a Fidesz sürgeti a reformokat, hanem az SZDSZ. Az SZDSZ mondja, hogy ébresztő, nincs mire várni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az SZDSZ mondja azt is, hogy folytatni kell a reformokat, különösen az egészségügy területén. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Az elnök csenget.)

Az SZDSZ látja, hogy valamilyen formában mindenütt napirenden vannak ezek a reformok. Azt is látjuk, hogy a magyar ellenzéki pártok ezt nem látják. Pedig Szlovákiában azt kérdezik, hogy szükség van-e a privatizációra, Angliában azt, hogy jól működik-e az állami egészségügy, Olaszországban, Belgiumban, más európai országokban azt kérdezik, hogy miért csak a lakosság egy része jut hozzá a legújabb, legmodernebb gyógykészítményekhez, és a franciáknál, ahol viszonylag jól működik az egészségügyi ellátás, ott is sokkal több kérdésük van, mint válaszuk. A magyar egészségügy - legalábbis mentalitásában - eközben ott tart, ahol a '70-es, '80-as években voltunk. Félünk változtatni, félünk újat tanulni. Keveset foglalkozunk a saját egészségünkkel, valahogy mintha rosszul szeretnénk önmagunkat, és 5-6 évvel korábban halunk meg, mint európai társaink, de a magyar ellenzék szerint itt-ott ugyan lehet javítgatni, de a lényeget, a struktúrát tekintve minden rendben van.

Olvasom a Fidesz programját. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Óvatos dokumentum; gondosan kerüli az ellentmondásos, kockázatos kérdéseket, gyakorlatilag nincs benne konkrétum, nincs benne szinte egyetlen szám sem. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ez általában nem az ellenzéki pártok műfaja, hanem Nyugat-Európában a legtöbb helyen a megfáradt kormánypártoké. A magabiztos ellenzék valahogy egészen mást kívánna. Tudja, hogy jó néhány reform túl sokáig nem halogatható. Az ellenzék érdeke szerintem az volna, hogy szinte belehajszolja a kormányt a reformokba; egyrészt, mert ha sok a reform, akkor könnyű belebukni, másrészt pedig a Fidesz helyett végeznénk el azt a munkát, ami valakire vár.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország érdeke, hogy folytatódjanak a reformok, ugyanúgy, ahogy az ország érdeke az is, hogy a reformokról - egy más keretben - új diskurzus induljon. A Fidesz által kezdeményezett népszavazást, azt, hogy kiírásra kerüljön a parlamentben, támogatni fogjuk, azonban a népszavazás kérdéseire egyértelmű, határozott nemmel fogunk válaszolni.

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Taps a kormánypárti oldalon.)