Készült: 2021.05.08.05:57:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

29. ülésnap (2002.10.30.), 56. felszólalás
Felszólaló Dr. Wiener György (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:05


Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány reflexió szerintem elengedhetetlen az elhangzott felszólalásokra a Szocialista Párt részéről.

Először Mikes Évának az egyébként nagyon tartalmas felszólalására, hozzászólására reagálok. Teljes mértékben igaza van abban, hogy egyes esetekben - ezekre én is utaltam - növekszik a területfejlesztés terén működő tanácsokban a kormányképviselők száma. Ugyanakkor azt állította, hogy én egyfajta abszurd érveléssel azt próbálom kifejteni, hogy mindez azért történik, mert hosszabb távon - ez a hosszabb táv egyébként remélhetőleg elég rövid idő alatt be is következik - csökkenteni akarjuk a kormányzati részvételt ezekben a testületekben, az a célunk, hogy megalapozzuk egy átfogó államreformmal a modern regionalizmust.

Természetesen tudnék hozni történeti példákat arra, amikor egy teljesen ellentétes irányú intézkedés célozza a meghatározott, kívánt állapotnak az elérését. Egy nagyon távoli példát mondanék, aminek semmi köze az adott tárgykörhöz, de ezzel jelzem, hogy ilyen "abszurditások" lehetségesek. Amikor Dél-Rhodesia kikiáltotta a függetlenségét, akkor ezt Nagy-Britannia akarata ellenére tette, a helybeli fekete többség nagy ellenzése mellett. Amikor végül is úgy döntöttek, hogy Zimbabwe néven létrejön egy fekete többségű állam, akkor ezt úgy oldották meg, hogy Nagy-Britannia visszagyarmatosította egy rövid időre az adott területet, és azután vált az ország függetlenné. De ezt a példát csak azért hoztam, hogy jelezzem, hogy még egy ilyesfajta lépéssorozat sem jelent abszurditást.

Itt viszont nem erről van szó. Itt mindössze arról van szó, hogy végre kellett hajtani egyfajta törvénymódosítást a 2002. évi XI. törvény elfogadása miatt. Jelzem egyben azt, hogy ha a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felelős ezért a területért, és ha a nemzeti fejlesztési terv megalkotásának szükségessége következtében két politikai államtitkár tevékenykedik, akkor mind a két politikai államtitkár képviselőjének az adott testületben meg kell jelennie. Tehát ez a kötelezettség, hogy 120 napon belül be kell terjeszteni a törvényjavaslatot, eredményezte azt, hogy minimálisan, de növekszik ezen tanácsokban a kormányképviselők száma.

Közben azonban - mint már utaltam erre - zajlik egy olyan törvénymódosításnak az előkészítése, amely ezen a területen valóban nem a kormányzat képviselőinek kíván többséget biztosítani. Egyébként mi következetesen kitartunk a korábbi felfogásunk mellett; változatlanul bíráljuk az 1999. évi XCII. törvényben szereplő megoldásokat, amely a regionális fejlesztési tanácsok esetében ezt a kormányzati túlsúlyt megteremtette, illetőleg eléggé problematikus viszonyt hozott létre az úgynevezett térségi fejlesztési tanácsok és a regionális fejlesztési tanácsok között.

Mikes Éva másik megjegyzése a Miniszterelnöki Hivatallal kapcsolatos. Megjegyezte azt, hogy nőtt a politikai államtitkárok száma, emellett pedig még két címzetes államtitkár is megjelent ebben a szervezetben. Hivatkozott arra is, hogy korábban hét politikai államtitkár működött ebben a struktúrában. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy működött még két tárca nélküli miniszter is. Ez a két tárca nélküli miniszteri funkció megszűnt. Az egyik tárca nélküli miniszteri funkció a miniszterhez került át, a közvetlen felügyeletet egy politikai államtitkár végzi. A másik esetében pedig teljes megszűnésről beszélhetünk, bár a Phare-ügyek azért bizonyos értelemben jogelődnek tekinthetők mint tárca nélküli poszt a mostani politikai államtitkársághoz viszonyítva; a nemzeti fejlesztési terv és EU-támogatások ügyeiért felelős politikai államtitkár nyilván olyan jellegű munkát is végez sok egyéb mellett, amelyet korábban a Phare-miniszter látott el. Egyébként, ha ezeket a tényezőket figyelembe vesszük, akkor is egy kismértékű növekedést megállapíthatunk, de drasztikus bővülésről nem beszélhetünk.

Ugyanakkor arra is utalni kell, hogy a Miniszterelnöki Hivatal jellege mégiscsak módosult. Korábban - erre egyébként Mikes Éva képviselőtársam és Lezsák Sándor képviselőtársam is utalt - volt egyfajta párhuzamosság bizonyos miniszterelnöki hivatali ügyek és tárcaügyek között. Ezt a mostani megoldás megpróbálja kiküszöbölni - szerintem egyébként sikeresen -, tehát valóban igaz az, hogy egyes területek, amelyek ’98-ban kikerültek a Miniszterelnöki Hivatalból, most oda visszakerültek. Ilyen például az egyházügyek szférája, ilyen a nemzeti és etnikai kisebbségeknek az ügye, ilyen a határon túli magyaroknak az ügye. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ezek a változtatások lényegében - mint az előbb erre utaltam - egy régebbi állapot helyreállítását jelentik, de itt mindig meghatározott szakterületekről van szó, tehát ezekben az ügyekben egyfajta kvázi szakminiszteri feladatot végeznek a Miniszterelnöki Hivatalban, nem pedig valamiféle ellenőrzési, kontrollálási funkciót, ami például jelentkezett az FVM irányába 1998-2002 között; noha én meg tudom érteni, hogy az adott politikai és személyi konstelláció mellett egy ilyen megoldást az akkori legnagyobb kormánypárt elengedhetetlennek tartott. Tehát azt tudom mondani, hogy a Miniszterelnöki Hivatal esetében valóban van egyfajta, hogy úgy mondjam, feladatbővülés, de ennek jellege eltér a ’98-2002-es időszakhoz képest.

Reagálnom kell nagyon röviden két fideszes képviselőtársam fejtegetésére is; sajnos már egyikük sem tartózkodik a teremben. Úgy ítélem meg, hogy ők elsősorban nem ehhez a törvényjavaslathoz szóltak hozzá, hanem általános szlogeneket emlegettek az üvegszemekről meg a haverokról, a bulikról és egyebekről. Ez a törvényjavaslat nem a haverokról és a bulikról, hanem a miniszteriális szerkezetről, a feladat- és hatáskörök módosításáról szól, tehát azokat a hátsó szándékokat, amelyeket ők feltételeznek, én megalapozatlannak vélem. Az természetes, hogy a tárcák között vannak viták, hogy a tárcák egymás között alkut kötnek, ez is a kormányzáshoz tartozik. Nem egyszerűen egy vertikális rendben zajlik a kormányzati tevékenység, hanem ennek van egy horizontális hálózata is.

 

(12.20)

 

Ha pedig van egy horizontális hálózata, akkor ebben az alkuknak a szerepe jelentős. Hozzá kell tennem, hogy a vertikális hálózatban sem jelentéktelen a megállapodások, az alkuk, a megegyezések szerepe. Ez egy sokkal oldottabb kormányzást tesz lehetővé, mint az egyszerű, úgynevezett parancsuralmi rendszer, hogy utasítok és engedelmeskedni kell.

Nagyon röviden ki kell térnem arra is, hogy Sági képviselőtársam felhívta a figyelmet arra, hogy itt kétharmados törvény módosításáról is szó van. Sajnos, Sági képviselőtársam nem volt ennyire éber akkor, amikor a kormány elfogadtatta a parlamenti többséggel a 2000. évi LXXXIX. törvényt. Ez ugyanis feles törvénnyel módosította a médiatörvény 52. §-ának (1) és (2) bekezdését. Ennek aztán az lett a következménye, hogy ma már ezek nem kétharmados rendelkezések, hiszen feles törvénnyel történt a módosításuk; nem alapvető jelentőségűek, így ezen rendelkezésekre már nem érvényes az Alkotmánybíróság 4/1993-as, illetőleg 1/1999-es határozata, illetőleg annak az indoklása.

Ami itt kétharmados törvénymódosítás, az a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény, mégpedig azon rendelkezése, amely a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány felügyelőbizottsága tagságában, illetőleg elnöki funkciójában végrehajtandó változást határozza meg; ez valóban kétharmados. 1998-ban az akkori kormány sem jelezte azt, hogy itt kétharmados változtatásra lenne szükség. A vezérszónoki szövegemben én hívtam fel erre a figyelmet. Mivel akkor én erre utaltam, evidenciának tartottam, hogy ha ez akkor kétharmados volt, akkor most is ugyanilyen elbírálást kell hogy kapjon.

Sági képviselőtársamnak volt még néhány más, hasonló jellegű fejtegetése, így például hogy mi személyi tisztogatásokat akarunk végrehajtani. Nem kívánunk ilyeneket, láttuk a Fidesz-kormányzat politikájának kudarcát a személyi tisztogatások kapcsán, legyen szó akár arról, hogy új telefonkönyvekre van szükség, akár az úgynevezett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egész pályás letámadásról. Nem kívánjuk ezt az utat követni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai