Készült: 2021.05.08.12:16:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

29. ülésnap (2002.10.30.), 108. felszólalás
Felszólaló Keller László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:31


Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehetősen nagy időtávot fog át most a vita. Én négy kérdéskörről szeretnék nagyon röviden szólni.

Az egyik: többször szóba került a '95 végén megalkotott, '96. február 1-jétől hatályos médiatörvény kérdése. Aztán hangsúlyosan szerepelt a vitában az átalakulás kérdésköre, hogy milyen teherrel alakult át a korábbi televízió részvénytársasággá. Harmadik kérdéskörként a felelősségről szeretnék beszélni; és végül arról a kérdéskörről, amit Szalai Annamária képviselő asszony érintett, hogy itt a konszolidáció kapcsán mi volt a mi álláspontunk, és a költségvetési támogatások juttatásánál hogyan is álltunk hozzá ehhez.

Én olyan képviselőként szólalok fel most ebben a vitában, aki '95 végén nem szavazta meg a médiatörvényt. Azért nem szavaztam meg, mert úgy éreztem, hogy az előkészületek során - és ebben élen járt a Fidesznél Deutsch Tamás képviselő úr - a gazdasági kérdésekkel szinte egyáltalán nem foglalkoztak. Én is azt mondom, hogy a kedvezőtlen gazdálkodási feltételek eleve kódolva voltak a törvényben, de most nem lehet úgy tenni, tisztelt Szalai képviselő asszony, mintha nem tudnánk, hogy akkor, '95 végén, az előkészületek során mi volt a szerepe akár a Fidesz-frakciónak ebben a kérdéskörben.

Még egy dologról kell beszélnünk, amikor ezt a kérdéskört tárgyaljuk, nevezetesen arról kell beszélnünk, hogy miközben érzékelhető volt '98-2002 között az, hogy bizony a Magyar Televízió Rt.-nek a médiatörvény keretei közötti működése csak nehéz feltételekkel biztosítható, egyetlenegy javaslatot nem tettek önök. Kétharmados a törvény, és nyilván elképzelhetetlen volt a törvény módosítása az akkori kormánypárti képviselők kezdeményezése nélkül - egyetlenegy javaslatot nem fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogyan kellene átalakítani a médiatörvény finanszírozási vonatkozásait.

A második kérdéskör: Szalai képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy nehéz teherrel indult a piaci versenyben a Magyar Televízió Rt.; Lezsák képviselő úr pedig egyenesen törvénytelen átalakításnak nevezte azt, ahogyan ez akkor megtörtént. Én egyáltalán nem gondolom azt, hogy amikor az akkori adósságok elengedése nem történt meg, azt törvénytelennek lehet nevezni. A médiatörvény egyértelműen szabályozta azt a kérdést, hogyan jön létre a részvénytársaság - aszerint jött létre.

És vajon mekkora volt ez a teher? Én most a Magyar Televízió Rt. beszámolójából idézek, és célszerű a számoknál maradni, kedves Szalai képviselő asszony, ugyanis ha megnézzük, hogy mekkora volt a kötelezettsége 1997. december 31-én a Magyar Televízió Rt.-nek, az bizony csak 4,5 milliárd forint volt. És érdemes a mérleg eszközoldalát is nézni, ahol azt lehet látni, hogy a követelések majdnem ugyanilyen nagyságrendűek voltak: 3,4 milliárd forint volt, és értékpapírokban ott volt 2 milliárd forint, képviselő asszony!

Tehát nem lehet azt mondani, hogy a mai és a '98-2002 közötti problémák kizárólagos oka az volt, hogy itt óriási teherrel indult a Televízió. Ez, ha a számokat megnézzük, meggyőződésem szerint a számokból ítélve egyszerűen nem igaz és nem igazolható.

Egyébként ha a Mendreczky úr által előadott anyagot is figyelembe vesszük, amit 2001 elején kapott meg a költségvetési bizottság - lehet, hogy nincs Szalai Annamária képviselő asszony birtokában ez az anyag; ennek az anyagnak az a címe, hogy "A Magyar Televízió Rt. kibontakozása az üzleti terv tükrében" -, ebben nagyon részletesen elemzi, egészen 1997-2001 között, a különböző gazdálkodási adatok alakulását a Magyar Televízió Rt. akkori elnöke.

Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ha végignézzük a különböző mutatókat, nem akarok mindent felsorolni, de kezdve a tárgyi eszközök hatékonyságától a tőkeerősségi mutatókig, ha a saját tőke növekedésének az alakulását figyelembe vesszük, a likviditási mutatók, tisztelt képviselő asszony, borzasztó mértékben kedvezőtlenül alakultak, éppen abban az időszakban, amire most nemet mondunk. Meg kell nézni, hogy milyenek voltak ezek a mutatók tényszerűen '97-ben, vagy a hitelfedezeti mutatója milyen volt a Magyar Televízió Rt.-nek, és milyen volt aztán '99-ben és 2000-ben. Én azt gondolom, amikor elemezzük a '98-2002 közötti helyzetet, akkor bizony ebből kell kiindulni, és ha ebből indulunk ki, akkor bizony egyáltalán nem mondhatunk igent arra a beszámolóra, amit itt az elnök úr elővezetett.

Annál is inkább nemet kell mondani, mert a költségvetési bizottságot 2001. év elején még úgy tájékoztatták, hogy a 2001. évi üzleti terv a részvénytársaság gazdálkodásának a lehetséges fordulópontját vetíti előre. A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöksége következetes, követelményt támasztó magatartásának eredményeként többször került átdolgozásra az üzleti terv. S arról nyilatkoznak, hogy ez a válságkezelő program egy olyan programot fog elindítani, amely példa nélküli lesz a Magyar Televízió életében, és egy borzasztó nagy gazdálkodási fordulatot fog eredményezni. Ha ehhez képest megnézzük, hogy 2001-ben milyen kötelezettségek halmozódtak fel: 2000-ben a kötelezettségek 18 milliárd forintot tesznek ki, és bizony már nincsenek követelések, már nincsenek értékpapírok jelentős összegben; 2001 hasonlóan kedvezőtlen helyzetet mutat.

A gazdálkodási adatok azt mutatják, hogy bizony itt a felelősség kérdését fel kell vetni. Különösen fel kell vetni a felelősség kérdését azért is, mert ha megnézzük, hogy a kuratóriumi határozatok milyen tartalommal születtek meg már 2001-ben: ezek a kuratóriumi határozatok és az elnökségi ülések határozatai is már azt mutatják - én ezt tételesen végignéztem, amikor a bizottsági ülésre készültünk, az elnök úr nagyon jól tudja, mert közösen beszéltük meg ezeket a kérdéseket -, hogy a kuratórium is és a kuratórium elnöksége is érzékelte azt, hogy nagyon kedvezőtlen folyamatok indultak el vagy folytatódtak a gazdálkodásban. Egy pontra nem jutott el a kuratóriumi elnökség: hogy a felelősség kérdésében határozottan lépjen.

 

 

(14.40)

 

Szintén az idő rövidsége miatt nem kezdek bele a különböző idézetekbe, amelyek 2001 januárjában, aztán később, májusban is megszülettek különböző üléseken. Azt hiszem, tényszerűen nagyon jól mutatja a kuratóriumi elnökségek ülése, illetve azon határozatok tára, amelyeket itt meghoztak, hogy bizony a felelősség kérdéséről igenis itt, a Házban beszélni kell, és nem kerülhető meg a kuratórium akkori elnökségének a felelőssége sem, és annak a kimondása, hogy bizony mindazért, ami itt, a Magyar Televízióban történt, vaskosan felelősség terheli a kuratórium elnökségét is.

Végül a negyedik kérdéskör: azt mondta Szalai Annamária, hogy mi ne szóljunk semmit, mert még a konszolidációban sem támogattuk a Fideszt annak idején. Igen, abban a felelőtlen konszolidálásban, amit önök végrehajtottak, nem voltunk partnerek, mert a konszolidáció feltételek nélkül zajlott. Nem régi tartozásokat engedtek el önök, hanem az adott évben keletkezett jelentős adó- és járuléktartozások elengedésére került sor úgy, hogy nem állapították meg sem azt, hogy ki volt a tartozás felhalmozásáért a felelős, és garanciákat sem fogalmaztak arra, hogy a jövőre vonatkozóan hogyan lehet majd ezeket elkerülni. Tehát feltételek nélküli konszolidálásban nyilván nem vehettünk részt.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lejárt a tízperces időkeret. Azt gondolom, hogy mindazzal együtt, amit én itt elmondtam, teljesen ésszerű az a szavazásnál tanúsított viselkedésünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amire már itt utaltunk a vezérszónoklatban. Nem lehet másképp dönteni, csak úgy (Az elnök ismét csenget.), ahogy ezt előre jeleztük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai