Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Egyre jobban azt érzem és azt látom itt, a Parlament falai között, hogy sajnos a Fidesz-KDNP-frakció egy búra alatt van. Saját magát zárta ez alá a búra alá, egy olyan búra alá, amely alá már nem jön be a magyar emberek szava, a magyar emberek valósága. Egy olyan búra alá, ahol már csak olyan emberekkel beszélnek és olyan emberek véleményére hajlandók hallgatni, akik azt mondják, amit önök hallani akarnak. Lassan szabadságharcot vívnak minden társadalmi körrel, minden szegmenssel. Lassan szabadságharcot vívnak mindenkivel, aki nem azt mondja, amit önök hallani akarnak. Tudják, ez a második ciklusnál egy tipikus hiba. Ilyenkor szokták egy idő után elveszíteni teljesen a magyar lakosság támogatását. Önök jó úton haladnak efelé.

Hoffmann Rózsa mondja, hogy nem fogjuk meggyőzni egymást most itt, e falak között. Azt gondolom, hogy az ellenzéki frakciók nem is azért kezdeményezték ezt a vitanapot, hogy mi győzzük meg egymást. Azért kezdeményezték, hogy azokat a szavakat és gondolatokat idehozzuk önök elé, amelyeket önök nem engednek be ez alá a búra alá. Azokat a gondolatokat, amelyeket pedagógusok, diákok és szülők mondanak el most már mindenhol, csak önök ezeket a szavakat nem kívánják meghallgatni. Persze, sokkal könnyebb azt mondani, hogy az ellenzék buzdítja a szülőket, a pedagógusokat és a gyerekeket arra, hogy lépjenek fel a saját jogaikért. Sokkal könnyebb ezt mondani önöknek, hiszen akkor nem kell foglalkozni az ő véleményükkel.

Tudják, én ’91-ben kerültem iskolába. A sokat szidott oktatási rendszerben engem megtanítottak vitatkozni, kritizálni, véleményt alkotni. A középiskolában vitatkozhattunk egymással politikáról, közéletről, bármiről, ami eszünkbe jutott. (Németh Szilárd István: A világnézetünk alapjai során!) Önök ebben a pillanatban egy olyan oktatási rendszert hoznak létre, ami egy tipikus Facebook-kép. Nem tudom, gondolom, önök is látták már, azért csak megosztják az ismerőseik: egy ember ül egy asztalnál és azt mondja, hogy mindenkinek ugyanazt a lehetőséget biztosítjuk, mindenkinek a száz métert kell leúsznia, az elefántnak is, a sasnak és a nyúlnak is ugyanazt a lehetőséget biztosítottuk. Csak önök nem figyelnek arra, hogy milyen a gyerek. Hogy minden gyerekre figyelni kell, hogy milyen típusú ember. Amíg az én tanáraim, én pedagógusaim tudtak szólni hozzánk emberként, tudtak hozzánk viszonyulni minden pillanatban teljes szívvel, és pótanyáink voltak mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban, ma ezek a pedagógusok nap mint nap egyfolytában papírmunkával kell hogy foglalkozzanak, egyszerűen nincs idejük, és már a lelküket is lassan kiölik belőlük, hiszen önök egyfolytában szidják ezeket az embereket. (Németh Szilárd István: Nem!)

Ha kijöttek volna a pedagógustüntetésekre, akkor hallották volna, hogy ezek az emberek nem politizálni jöttek oda, hanem csak hallatni a hangjukat, hogy végre hallja meg a kormánypárti többség, amit ők gondolnak. Csak be kellett volna állni a sorba közéjük, és akkor hallották volna, és nem azt mondanák itt, hogy az ellenzék szítja a tüzet, hanem hallották volna, hogy ez a saját véleményük.

Egy-két gondolatot még szeretnék önökkel megosztani. A családban is sokat hallom ezt a problémát, hiszen van kisgyerek a bátyáimnál. Az én unokahúgom egy másodikos, általános iskolás gyerek, aki kitűnő tanuló volt az elmúlt időszakban végig. Mégis minden reggel ez a kislány kitalálja, hogy fáj a hasa, fáj a feje és miért nem akar iskolába menni. Ő egy olyan oktatási rendszerben van, amiben azt érzi a gyerek, hogy nem róla szól az iskola. Az a nagy baj, tudják, képviselőtársaim, hogy ez a gyerek még sikerélményekkel is rendelkezik, hiszen kitűnő tanuló, mindennap megdicsérik a szülei is, és látja, hogy nagyon jól megy neki az iskola. Mégis azt érzi, hogy egy olyan oktatási rendszerben van, ami ma nem róla szól. Ez, azt gondolom, egy óriási hiba, képviselőtársaim! Amíg mi mosolyogva tudtuk rúgni a labdát és játszani egymással kinn az udvaron délutánonként, ezek a gyerekek hazamennek 4-5 óra után, a különórák után, és este 11-ig még a leckét írják, a különórákra, pluszórákra készülnek, meg egyáltalán: felzárkóztatják a szüleik őket arra, hogy majd bejuthassanak a gimnáziumba. Ez a túlterheltség, tisztelt képviselőtársaim! Önök a gyerekkorukat, a vidámságot veszik el ezektől a gyerekektől. Ez, azt gondolom, olyan szintű felelőtlenség, amibe önök ma bele sem kívánnak gondolni. Látszik, hogy nem gondolnak bele, hiszen képviselőtársaim, államtitkár úr is csak mosolyogni tud ezen. Az a baj, hogy ez olyan szinten felháborító dolog, amire már nincs mit mondani.

Pont egy pedagógus szakmára készülő diák írta le véleményét az egyik sajtóorgánumban, hogy neki most motivációs levelet kellene írnia, hogy miért is szeretne tanár lenni. Jelen pillanatban, amikor végignéz a saját gimnáziumi tanárain, akkor nem tudja, hogy mit írjon le a motivációs levélben. Hiszen azt el tudja mondani, hogy ő miért akar tanár lenni, de hogy ebben az oktatási rendszerben hogy lehet jó tanárnak lenni, azt jelen pillanatban nagyon nem tudja megfogalmazni.

Vinnai képviselőtársam azt mondja, hogy azért mennek el külföldre a gyerekek, hogy kipróbálják magukat. Képviselőtársam, ezt ne mondja el azon szülők előtt, akiknek ma a gyerekeik külföldön vannak! Ők nem szerencsét próbálni mennek külföldre, hanem megélni, és egy olyan országban nem kívánnak élni, ahol nem lehet véleményt nyilvánítani, kritizálni (Hollik István: Most te éppen azt teszed!), mert akkor önök már rögtön skatulyát húznak ezekre a fiatalokra, borostásnak hívják őket, kockásingeseknek hívják őket, romkocsmában merengőknek hívják őket. Még melyik társadalmi kört kívánják önök kirekeszteni? Lassan már csak önök maradnak a kis burok alatt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)