Készült: 2024.03.29.10:08:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2013.05.23.), 338. felszólalás
Felszólaló Vágó Gábor (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:14


Felszólalások:  Előző  338  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Magyarországon jó pár évtizede folyik a zavarosban való halászat. Sajnos, ez a törvénytervezet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez folytatódjon. Viszont annak már örülhetünk, hogy egy jó irányba való ellépésről van szó ezen törvénytervezet kapcsán, hiszen jómagam és az LMP is már 2011-ben fölhívta a figyelmet arra, hogy igenis ezen törvényen változtatni kellene. Örülünk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumnál nyitott fülekre talált. Talán nem csak mi jöttünk ezzel az igénnyel.

Hogy milyen célja lehet egy ilyen törvénytervezetnek alapvetően? Én azt gondolom, hogy több hal legyen a természetes élővizeinkben, és több ember legyen a vízpartokon. Viszont ez a törvénytervezet ismételten próbál egyensúlyozni egy olyan társadalmi vitában, egy olyan érdekcsoportok közötti vitában, amelynél azért látható, hogy kibékíthetetlen ellentétek vannak, és ez az egyensúlyozás inkább kárára válik a törvénynek, mint hasznára.

Véleményünk szerint egy olyan szemléletbeli váltásra volna szükség, amely szerint a vizekből való haszonvételkor ne elsősorban a gazdasági haszonszerzés érvényesüljön, hanem a természetvédelmi és állatvédelmi szempontok is ugyanúgy megjelenjenek. A jó gazda módjára való gazdálkodás kellene hogy legyen a közvagyonnal való gazdálkodásnak, így a természetes vizeinkben élő állatállománnyal való gazdálkodásnak is a fókuszában. Viszont úgy tűnik, hogy ezen törvénytervezet, mivel nagyon sok részletszabályozást rendeleti szintre hagy, nem zárja be azokat a kiskapukat, amely kiskapukon keresztül most is ezek az orvhalászok kimennek a vizekre és letarolják azokat.

Én azt gondolom, hogy ha valóban jó törvénytervezetet szeretne a Vidékfejlesztési Minisztérium megalkotni, akkor nem a rendeleti szabályozás szintjén hagy olyan kőkemény és a konfliktusokat valójában kezelni képes kérdéseket, amelyeket most itt megtesz. Tehát csak menjünk sorban itt a vitában elhangzottak kapcsán.

Én nem gondolom azt, hogy ez az átlátható és ellenőrizhető szelektív halászat működőképes lenne, azon egyszerű oknál fogva, hogy ami jelenleg is folyik, hogy ha a halászok kimennek a vízre, nem dobálják vissza pont azokat a halfajokat, amelyeknek azért a szaporodásában előre kellene lépni, így főképpen az őshonos halfajokra gondolok, hanem egyszerűen mindent betarolnak, majd utána magánhalastavakba viszik ezeket a halakat, és utána a horgászok, akik pedig fizetik rendesen a horgászjegyeiken keresztül a telepítési pénzt, csak néznek, hogy hol van a hal a természetes élőhelyekről. Tehát végső soron azt a pénzt, amit a horgászok fizetnek be haltelepítésre, ezek a halászok rakják zsebre.

Ezen törvénytervezet nem változtat ezen a rendszeren, hiszen megint ott vannak a kiskapuk, nincsenek bezárva, és ameddig ez megnyugtatóan nem lesz kezelve, ameddig nem látjuk a rendeleti szintű szabályozást, addig van okunk feltételezni, hogy itt nem lesz érdemi változás.

Másrészről nagyon furcsa nekem itt ebben a halász-horgász ellentétben a Fidesz magatartása, miszerint egy piaci újraszabályozásról van szó, ahol 200 ember érdeke van szemben 400 ezer emberével, és mégis próbál egyensúlyozni a Fidesz. Amikor itt például a trafikbotrányról volt szó, ott 30 ezer ember érdeke volt szemben 5 ezer ember érdekével, ott nem nagyon emelt szót a Fidesz a saját tevékenysége ellen. Tehát ez eléggé problematikus. Én nem akarok feltételezni semmit, de hogy itt valami bűzlik, az bizonyos.

De ha megnézzük itt az átlátható és ellenőrizhető halászatot, ami véleményem szerint eléggé kivitelezhetetlen, csak nézzük meg a halászgépes tettenérés problémáját, hiszen azért a horgászatot és a vizeket jól ismerő képviselők maradtak itt ezen a hajnali 1-es vitán, de hát látjuk azt, hogy előfordul olyan eset, hogy a tetten ért személyek eltávolítják a halászgép egy kevésbé érdekes részét, mondjuk, egy kanócot vagy egy zsinórt, és utána azt tudják mondani, hogy kérem szépen, ez csak egy szerkezet, ez nem működik halászgépként. Utána a bíróság előtt már nem is áll meg, hiszen valóban, az a szerkezet, miután bedobták a vízbe azt a zsinórt, már nem tud így működni. Nagyon-nagyon nehezen definiálható ez az egész szelektív halászati rendszer. Van olyan halőr a Dunán, akit csak Ampernek becéznek, annyira kedves számára ezen betiltott eszköz használata.

Tehát láthatjuk, hogy itt bármennyire is nemes és szép a szándék a szelektív halászat megteremtése kapcsán, sokkal, de sokkal nehezebb ennek a kiszűrése, hiszen hatalmasak a természeti vizei az országnak, nem lehet mindenütt ott egy halőr, főleg akkor nem, ha magát a halászatot a halászati társaságok által kinevezett emberek ellenőrizik. Tehát az a faramuci helyzet áll fenn, hogy önmagát ellenőrzi a rendszer, amely rendszerben elég erős visszaélések tapasztalhatóak.

Itt képviselőtársam mondta, hogy azért Európában több helyen megfordult már horgászni vizeken, azért tapasztalhatta a különbséget biztos ön is, hogy a Duna-deltában vagy a Pón azért jóval nagyobb a halgazdagság, mint a magyarországi vizeken, és ez sajnos annak tudható be, hogy a magyar vizeket túlhalásszák.

Itt a horgászati turizmus kapcsán fölmerült egy polémia. Én is úgy gondolom, hogy nagyon fontos nemzetgazdasági lehetőséget rejt magában, viszont kidobott pénz addig minden horgászati turizmusba feccölt fejlesztési pénz, amíg nincs elég hal a vizekben. Most láttam, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium 5 milliárd forintot kiírt horgászati turizmus fejlesztésével kapcsolatos pályázatokra. Lehet fejleszteni a horgászturizmust, csak nem jönnek majd külföldről a horgászok, hiszen azt tapasztalják, hogy nem éri meg ott dekkolni a csónakban vagy a parton, amikor üres az a horog.

Ezért azt gondolom, hogy először is egy olyan ökológiai szempontú és a halakat, valamint a vizet és az egész ökológiai egyensúlyt a fókuszába tevő törvényjavaslatot kellene letenni az asztalra, amely nem hagy kiskapukat.

Itt fölmerült az ívási időszakban való tilalom kérdésköre. Csak Baráth képviselőtársamat szeretném kiegészíteni vagy pontosabban, pontosítani azzal, hogy az ön által is említett népi kezdeményezést február 6-án hagyta jóvá az Országos Választási Bizottság, és habár lehet, hogy még gyűjtik az aláírásokat, de ezt április 6-ig le kellett volna adni ahhoz, hogy itt a parlament ezt tárgyalni tudja jelen hatályos törvények alapján.

Ismét az ellenőrzés kérdéskörére visszatérve: nagyon fontos az, hogy ha tényleg a vizeket és a vízpartokat tekintjük az elsődlegesnek, akkor hogyan lehetne biztosítani a vízpartok tisztaságát. Van egy nagyon jó példa itt a ráckevei-soroksári Duna-ágon, hogy nem lehet elkezdeni a horgászatot, ameddig 50 méteres körzetben szemetes a vízpart. Ezzel arra nevelik rá a horgászokat, hogy tegyenek rendet maguk körül. Amennyiben egy személy nem képes azt az ott hagyott szemétmennyiséget eltakarítani, akkor azonnal lehet telefonálni, és a társaság akkor ezt megoldja. Ez egy jó példa arra, hogy hogyan lehet a horgászokban amúgy is meglévő felelősségérzetet még tovább erősíteni.

Az LMP is egy féltucatnyi módosító javaslatot adott be a törvénytervezethez. Én azt gondolom, hogy a módosító javaslataink kapcsán itt a tilalmi időknél szeretném kiemelni azt, hogy a felülvizsgálatra halfajonként ötévente történjen meg a felülvizsgálat a tilalmi idők meghatározására, hiszen a klimatikus viszonyok változnak, folyamatosan változik a vizeink halállományának a faji összetétele is, és nagyon jó volna, ha a szabályozás folyamatosan követné ezeket a változásokat.

(0.50)

Van egy szlovák példa, ami szerintem üdvözlendő lenne Magyarországon is, hogy a horgászok is ellenőrizhessék egymást, hogy legalább a horgászengedélyt és a területi engedélyt is el tudják kérni a másik horgásztól, ezáltal is ezt a közösséget megerősítve, másrészről ez a társadalmi halőr kategória, amit ezen törvény is megfogalmaz, tartalommal töltődne meg. Nekünk most úgy tűnik ezen törvénytervezet kapcsán, hogy ez a társadalmi halőr, habár fontosnak tartjuk, de egy kicsit olyan levegőben lógó fogalom. Ismét egy olyan pontja a törvénytervezetnek, amelyet majd rendeletben határoznak meg pontosabban, ezáltal gyengíti a törvénytervezetet, hiszen nem mondja meg, hogy valójában hogyan is akarja ezt a problémát megoldani.

Összességében elmondható, hogy elég sokat kotlottak ezen a törvénytervezeten, sokat vártak a kapásra, de nem lett meg azért a nagy fogás, hiszen nagyon sok olyan kérdéskör van, amelyre megnyugtató választ nem ad, így például az ellenőrzés kérdésköre. Nem ad választ arra, hogy miként lehet a halászati tevékenységet oly módon korlátozni, hogy e halászati tevékenység valóban csak a hagyományőrző halászatra korlátozódjon, és miként lehet a halgazdagságot biztosítani azáltal, hogy az egyszerű horgászok, habár érzik azt, hogy ők befizetik folyamatosan a területi jegyeken és az éves jegyeken keresztül a telepítési pénzeket, de még sincsen hal a Dunában és a Tiszában.

Tehát ezeket a mindennapi és az egyszerű horgászok által is tapasztalt problémákat nem kezeli a törvénytervezet, habár előrelépés az eddigiekhez képest. Ezt támogatni is tudjuk.

Tehát az LMP most a részletes vitára bocsátáskor támogatja feltételesen ezt a törvényjavaslatot, azzal, hogy a részletes vitában, tehát a jövő héten vagy a következő héten a részletszabályozásra is kitérő módosító javaslatokat várunk akár kormányzati képviselőktől, vagy kapcsolódó módosító javaslatok formájában próbáljuk meg ezt a törvényt tényleg olyanná tenni, amely mindenki számára elfogadható és megnyugtató, nem pedig úgy, hogy hatalmas kiskapukat hagy a későbbi minisztériumi rendeleti szabályozásra.

Azt gondolom, hogy öröm az, hogy végre rendeződni látszik ez a kérdés, viszont nagyon-nagyon sok kérdőjel maradt, ami miatt még kell dolgozni ezen a törvényjavaslaton azért, hogy mindenki számára elfogadható legyen.

Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  338  Következő    Ülésnap adatai