Felszólalás adatai

Ha megengedik, egy kicsit nagyobb kontextusba helyezném a mostani törvényjavaslat vezérszónoki hozzászólását. Nyilvánvaló, hogy 2008-ban, amikor először ismerte el az akkori szocialista kormány, hogy válság van, talán még ők sem, senki nem gondolta, hogy még gyakorlatilag 2012-ben is ennek a válságnak a hatásait nyögjük, és nemcsak mi Magyarországon, hanem nyilvánvalóan az Európai Unió valamennyi országában, hiszen azt is elmondhatjuk, és úgy gondolom, ebben egyet is érthetünk, hogy leginkább az Európai Unió országai, az európai nemzetek azok, amelyek megszenvedik ennek a válságnak a hatását. Bár emlékezzünk arra, hogy az akkori szocialista kormány igencsak úgy gondolta, hogy ez csak egy belső probléma, majd jön valaki és belülről megoldja ezt. Ma már világossá vált az, hogy ez egy nemzetközi pénzügyi krízis, egy nemzetközi válság, amelynek számos hatása van, és a mai napig is isszuk ennek a levét, és nyilvánvalóan Magyarország sem tudja kivonni magát ezen válságtényezők válsághatása alól.

E vonatkozásban kell értékelnünk azt, hogy hogyan és mi módon viszonyul hozzá a mostani kormány ehhez a kérdéshez. Nyilvánvaló az is, hogy 2004-ben, amikor az Európai Unió tagállamává felvettek bennünket, akkor azonnal egy túlzottdeficit-eljárás is bekövetkezett. Ahogy 2004. május 1-jén hatályba lépett a szerződés, azonnal be is került az ország a túlzottdeficit-eljárást szenvedő országok közé, és szégyenszemre ez az egyetlen ország, amely azóta is ezen eljárást szenvedi, tehát úgy gondolom, hogy ideje ezen változtatni, és ezt a helyzetet, ezt a szégyenteljes helyzetet, amelyet a 2002 és 2010 közötti szocialista-szabad demokrata kormányok előidéztek, ezt meg kell változtatni, és végre felcsillan a lehetősége annak, hogy nyolc év után Magyarország kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól, és ezáltal új lehetőségek, új perspektívák nyílhatnak az ország számára.

(10.20)

Ennek nyilván a megalapozása az, amely előttünk fekszik a mostani törvényben és a mai napon még tárgyalandó két törvényben is: a tranzakciós adóról, illetve a biztosítási adóról szóló törvényben. Hiszen tudjuk jól: ahhoz, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól kikerüljön az ország, egyrészt szükség van a bevételek megfelelő optimalizálására, másrészt pedig olyan kiadási struktúraátalakításra, amely révén az a hiányszám, amely gyakorlatilag mindenkinek, minden európai döntéshozónak a szeme előtt van, végre 3 százalék alá, majd ebben az évben 2,5 százalék alá tud csökkenni, csökkenhet. Ennek révén megteremtődik annak a lehetősége, hogy júniusban úgy döntsenek az Európai Bizottságban, hogy Magyarország teljesítette azokat a vállalt kritériumokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól kijöjjünk.

Ennek még egy nagyon fontos eleme az, hogy ne csak egyszeri adókról beszéljünk, egyszeri intézkedésekről beszéljünk, hanem próbáljunk meg olyan teherviselést Magyarországon megvalósítani, ami ezeket a terheket szétteríti, és azon társadalmi csoportok, amelyek nagyobb szerepet tudnak vállalni ezen tehermegosztásból, nagyobb terhet is vállaljanak. Nem így volt ez 2010 előtt. Úgy gondolom, hogy világos és egyértelmű mind a kormány programjából következőleg, mind pedig a Széll Kálmán-tervek vonatkozásában egyértelmű és világos egy sokkal szélesebb tehermegosztás, és azon csoportok, különösen nagy szolgáltatók vonatkozásában, amelyek nagyobb teherbíró képességgel bírnak, azok nagyobb terhet is kell hogy viseljenek ezekből az intézkedésekből.

Gyakorlatilag ebbe a folyamatba illik bele a most tárgyalandó, ezen napirend keretében tárgyalandó, több adó vonatkozásában is előttünk álló törvényjavaslat. Összesen 21 törvényt módosít ez az intézkedéscsomag, amely ugyan nem meglepő, hiszen gyakorlatilag minden évben hosszú-hosszú évekre visszamenőleg ilyen típusú, saláta típusú törvényekkel találkozott a tisztelt Ház. Hiszen ez már egyfajta rendszerré vált, hogy azokat a kisebb egységeket, azokat a kisebb intézkedéseket, amelyeket meg kell hozni annak érdekében, hogy az adótörvények egyrészt az Európai Unió folyamatosan változó jogkörnyezetével párhuzamba kerüljenek, azaz átültessük a hazai jogrendbe; másrészt pedig a folyamatosan változó környezet, gazdasági környezet azt eredményezi, azt idézi elő, hogy hozzá kell igazítani bizonyos szabályokat. Gondolok itt elsősorban az adózás eljárásával kapcsolatos szabályokra az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozásában, ezeket hozzáigazítsuk az élet által fölvetett kérdésekhez.

Ezek itt megtörténnek, és nyilvánvalóan olyan egyéb típusú megállapodások, többek között itt elhangzott már államtitkár úr részéről is, illetve képviselőtársaim a bizottságban ezt megvitatták, például a Bankszövetséggel történt megállapodás kapcsán, ezek gyakorlatilag átültetésre kerülnek ebbe a 21 törvényt tartalmazó csomagba, amely alapvetően, úgy gondolom, hogy könnyítéseket és egyszerűsítéseket tartalmaz. Nyilván vannak olyan részei, említettem is, elsősorban az energiaszolgáltatókra kell gondolni, illetve azon kör kiterjesztésére, amely nyilvánvalóan többletterhet jelent ezen szolgáltatási csoport számára, hiszen 8-ról 11 százalékra növekedés egy többletterhet jelent. Mint mondottam, azon körre igyekszünk ezeket a terheket róni, akik nagyobb teherviselő képességgel - gondoljunk itt áram-, gázszolgáltatókra - rendelkeznek, ezáltal a társadalmi szolidaritás jobban érvényesülhet.

A törvény kapcsán úgy gondolom, hogy nagyon fontos azt kiemelni, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai célok közé kell hogy tartozzon a kis- és középvállalkozások uniós pályázatainak segítése, adott esetben az előfinanszírozás megvalósítása is. Ez az az úgynevezett növekedési paktum, amely egyfajta kedvezményként definiálja a pénzügyi szolgáltatók ezen tevékenységét. Én talán ezt emelném ki, mint az egyik legfontosabb elemét ennek a 21 törvényből álló csomagnak, hiszen elég erős ösztönzést tud biztosítani megítélésem szerint a pénzügyi szolgáltatóknak a vonatkozásban, hogy erősítsék ezen tevékenységüket, hiszen ezáltal a 2012-es különadóalapjukból ezen összegeket leírhatják, s ez úgy gondolom, hogy mind a pénzügyi szektornak, mind pedig a reálszférának talán némi enyhítést nyújthat. Nyilvánvalóan tisztában van az ember azzal, hogy rendkívül komoly pénzkivonás történik Magyarországról egyrészt a tőkemegfelelési mutatók elérése miatt, másrészt pedig az anyabankok döntései következtében. Talán ez egyfajta ösztönzést ad arra, hogy a kis- és középvállalkozói szektor nagyobb forrásokkal tudjon rendelkezni az elkövetkező időszakban.

Nyilvánvaló, hogy fontos intézkedésnek kell tartani a készpénzforgalom visszaszorítására tett, teendő intézkedést, hiszen egyrészt az infláció gerjesztője, másrészt pedig a fekete- és a szürkegazdaság egyfajta táptalaja, amikor a készpénzforgalom gyakorlatilag gátak nélkül tud zajlani, gátak nélkül tud folyni. Ezért is tartom nagyon fontos elemnek azt, hogy 5 millió forintban kerül maximalizálásra a készpénzforgalom egy hónapon belül. Úgy gondolom, hogy mind az infláció visszaszorítása, mind pedig - ami ennél talán még sokkal fontosabb e vonatkozásban - a fekete- és a szürkegazdaság részarányának csökkentése irányába mutató intézkedésről van szó.

Komoly vita van képviselőtársainkkal arról nyilvánvalóan, hogy ezen adókat vajon át lehet-e hárítani vagy nem lehet áthárítani. Megítélésem szerint nyilvánvaló, hogy azok a szereplők, akik úgy érzik, hogy talán nagyobb teherrel kell részesülni, megpróbálják vagy megpróbálkoznak az áthárítással. Ennek nyilvánvalóan az adott piaci szegmensbeli verseny gátat szabhat, sőt úgy gondolom, hogy jelentős gátat fog szabni. Tehát nem tartom valószínűnek azt, ami már a bizottsági vélemények során is megfogalmazódott, hogy egy az egyben majd át fogják hárítani a szolgáltatók ezen terheket a lakosságra, a közvetlen fogyasztásban részt vevőkre.

Megítélésem szerint nyilvánvalóan lesznek ilyen próbálkozások, talán egy-két helyen még sikerrel is járnak, de alapvetően nem látom annak veszélyét, hogy ezen áthárítás teljes mértékben megtörténhessen, megtörténjen, hiszen megítélésem szerint kellő garanciát nyújtanak azok a szabályok, amelyek ezen törvényjavaslatban, a 21 módosítót tartalmazó csomagban benne találtatnak.

Másrészt pedig egy alapvető gazdaságpolitikai filozófia is megnyilvánul ebben. Még utalás is történt itt már, azt hiszem, Koszorús képviselő úr részéről a bizottsági hozzászólásában arra vonatkozólag, hogy mi elsősorban azon nagy szolgáltatók nagyobb teherviselését igyekszünk megvalósítani, amelyek valamilyen okból kifolyólag az előző, 2002-10-es kormánykoalíciók során kimaradtak a látókörből, és elsősorban a lakosságra, a nyugdíjasokra és olyan társadalmi csoportokra igyekeztek a terheket hárítani, amelyek kevésbé tudtak ez ellen tenni, egyfajta atomizált fogyasztói csoportokról van szó.

Itt pedig sokkal jobban nyomon követhető. A nagy adózási potenciállal rendelkező, eddig kevésbé a terheket vállaló csoportokról van szó, amelyek ezeket a terheket az elkövetkezendőkben vállalni kötelesek, másrészt pedig nyilvánvalóan azok az eszközök - gondolok itt a Gazdasági Versenyhivatalra, gondolok itt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, adott esetben az Állami Számvevőszékre, amelyek ezeket a szolgáltatást nyújtó csoportokat nyomon tudják követni - nagyobb visszatartó erővel tudnak hatni arra, hogy az áthárítás ne valósuljon meg, illetve a lehető legkevésbé teremtődjön meg.

Még egyszer mondom: úgy gondolom, hogy lesznek ilyen próbálkozások, ez ellen minden formában igyekezzünk fellépni annak érdekében, hogy a társadalmi teherviselés egyenlő formában oszoljon szét, és mindenki a terheket egyenlően vállalja. Még egyszer mondom: nem öncélúan, hanem abból kifolyólag, hogy végre ez az ország kikerüljön abból a szégyenteljes csoportból, amely túlzottdeficit-eljárás alatt van úgy, hogy más gyakorlatilag ilyen hosszú időszakon keresztül nem szenvedte el ezen intézkedések következményeit.

Nyilvánvalóan, ha sikerül Magyarországnak a túlzottdeficit-eljárás alól kijönnie, abban az esetben a kockázati felárunk, az államadósság után fizetendő kamatok lényegesen csökkenhetnek, amely össztársadalmi szinten a költségvetés terheit jelentősen csökkenteni fogja.

(10.30)

E vonatkozásban kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy értékeljék mind ezen adótörvényt, mind pedig a következő két adótörvényt, amely majd az elkövetkezendő napirendi pontokban tárgyalásra következik. Megítélésem szerint ez megteremti annak a lehetőségét és feltételeit, hogy azok a bevételi összegek, amelyeket kalkulál a kormány, különösen 2013 vonatkozásában, azt eredményezzék az Európai Unió döntéshozói számára, hogy megnyugtató módon, hosszú-hosszú idő után rendeződhet Magyarország gazdaságpolitikája és gazdasági teljesítménye, amely úgy gondolom, hogy az egész ország javára fog válni.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiból.)