Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nagy Egyesülés, 1918. december 1-je, és mindaz, ami azután következik, egyre nehezebb, egyre súlyosabb árnyékot és terhet ró ránk, és szomorúan látom, hogy egyelőre a magyar parlament, a magyar kormány ezzel a kérdéssel nem szeretne komolyan foglalkozni. 1918. december 1-jén Gyulafehérváron az erdélyi románok kimondták Kelet-Magyarország és Erdély elszakítását Magyarországtól, és a gyulafehérvári nyilatkozatban teljes nemzeti szabadságot ígértek az együtt lakó népek számára, amely teljes nemzeti szabadság a mai napig nem valósult meg.

Románia gőzerővel készül erre az ünnepre, gőzerővel készül arra, hogy egész Európát telekürtölje azzal, hogy ez egy milyen igazságos döntés volt, és hogy a nemzeti közösségeknek milyen jó helye, milyen jó helyzete van ma Romániában. Ezzel kapcsolatos, nem is olyan túl régi hír, hogy a TAROM román légitársaság a legújabb repülőgépét is „Nagy Egyesülés” névre keresztelte. Fel kell tehát készülnünk ezekre az évfordulókra, fel kell készülnünk arra a propagandára, amit a környező országok, a környező népek fognak folytatni, és fel kell készülnünk 1920. június 4-e százéves évfordulójára is.

Államtitkár úr, én most nem olyan felszólalást szeretnék tartani, amelyben, kicsit hasonlóan az ed­di­gi vitáinkhoz, sérelmeket szeretnék sorolni, vagy éppen számonkérni önöktől jó vagy rossz intézkedéseket; nem kívánok most ezen az évfordulón különösebben arról beszélni, bár megtehetném, hogy Csíksomlyó kapcsán melyik magyar miniszterelnök, -je­lölt mit tartott fontosnak; Orbán Viktor BL-mecs­cset nézett, Vona Gábor pedig Csíksomlyóra látogatott.

(11.30)

Mint ahogy arról sem kívánok most különösebben beszélni, és kérem, ön se tegye, hogy a korábbi években ki mit szavazott meg a parlamentben és mit nem. Én nem feltételezem például Simicskó miniszter úrról, hogy nem azért ne szavazta volna meg a kettős állampolgárságot, mert nem értett volna vele egyet. Lehet, hogy más dolga volt, lehet, hogy más programja volt; az is lehet, hogy mások szervezték rosszul a programját, mint ahogy Vona Gábor esetében is történt.

Inkább arról szeretnék beszélni, és arra kívánom felhívni az önök figyelmét, hogy mi a közös felelősségünk ezen az évfordulón. Azt szeretném önöktől megkérdezni, van-e hajlandóság a kormánytöbbségben arra, hogy megpróbáljunk megkeresni egyfajta, kicsit elcsépelt szóval mondva, nemzeti minimumot, amelyben mindnyájan meg tudunk egyezni Trianon évfordulója és a külhoni magyarság kapcsán. Minden cinizmus nélkül és őszintén mondom, hogy értékelem, értékeljük azt, ahová a Fidesz is 27 év alatt ezzel kapcsolatban eljutott, kezdve a ’90-es trianoni, parlamentből való kivonulástól egészen odáig, hogy az elmúlt években önök nagyon fontos, a magyar nemzet számára meghatározó jelentőségű nemzetpolitikai intézkedéseket hoztak.

Az ezek mögött meghúzódó jó szándékot mi soha nem vontuk kétségbe, még akkor sem, ha bizonyos döntésekkel adott esetben nem értettünk egyet, mint például azzal sem, hogy Trianon évfordulóját önök egyfajta ünnepként kezelik, miközben mi inkább gyászként tekintünk erre az évfordulóra. Mert körbe kell néznünk, mert látnunk kell, hogy a Kárpát-medence magyar közösségeinek helyzete a mai napig is rendezetlen, az Unióba készülő Szerbia oktatási minisztériuma 2017. május végén 13 magyar nyelven oktató középiskolai szakot szüntetett meg, Kárpátalján éppen a magyarokat provokálják autonómiát követelő, rossz nyelvhelyességű táblákkal, Felvidéken továbbra sem halad a vasúti kétnyelvűség, nincs előrelépés az állampolgárság ügyében, Erdélyben éppen most szedik le a kétnyelvű utca­névtáblákat Marosvásárhelyen. Tehát vannak olyan témák, amelyekkel lehetne mit kezdeni, amelyekre a magyar diplomácia fel tudná hívni a figyelmet. Nagyon fontos és általunk is támogatott dolog a gazdaságfejlesztés, csak ne terelje el a figyelmet a magyar közösség egyéb problémáiról! Mi azt szeretnénk, hogy próbáljunk ebben az ügyben valahogy közösen fellépni.

Önök sokat változtak ebben a kérdésben az elmúlt évtizedekben. Nagyon örülök, hogy van egy olyan párt a parlamentben, az LMP, amely, nem tu­dom, hogy határozza meg magát, baloldali, balliberális vagy zöldpárt, de mindig következetes volt a külhoni magyar közösségek támogatásában. Mi örömmel látjuk azt, hogy a baloldal is képes volt, legalábbis annak egy része valamilyen jellemfejlődésre az elmúlt években, és mondjuk, az MSZP képviselőinek többsége is annak idején megszavazta a kettős állampolgárságot. Gyurcsány Ferenccel nem nagyon lehet mit kezdeni, ő és pártja továbbra is következetesen magyarellenes álláspontra helyezkedik.

Mi azért adtuk be a Trianonra vonatkozó határozati javaslatunkat 2020 tekintetében, hogy az legyen egy közös előterjesztés, legyen egy közös javaslat. Ismét arra kérem önöket, államtitkár úr, fontolják meg a korábbi véleményüket, ne kezdjünk emlékezetpolitikai háborúskodásba. Tegyük most félre azt, hogy mi vezetett Trianonhoz, kinek a felelőssége volt, kit lehetne történelmi szempontból emiatt okolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nézzük azt, amiben egyet tudunk érteni, legyen egy közös javaslatunk, legyen egy közös emlékezetpolitikánk (Az elnök ismét csenget.), és határozzuk meg együtt közösen a felelősségünket a külhoni magyarság kapcsán. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)