Készült: 2024.03.28.14:25:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

108. ülésnap (2011.07.11.),  340-418. felszólalás
Felszólalás oka Záróvita
Felszólalás ideje 1:45:01


Felszólalások:   339   340-418   418      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el helyüket, hogy folytatni tudjuk ülésünket.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Lukács Tamás, Vejkey Imre, Varga László és Harrach Péter kereszténydemokrata képviselők önálló indítványát T/3507. számon, az egységes javaslatot pedig T/3507/90. számon kapták kézhez. Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslat érkezett, záróvitára is sor kerül. Az alkotmányügyi bizottság ezekről T/3507/97., 99. és 101. számokon előterjesztette ajánlását.

Bejelentem, hogy a T/3507/97. számú ajánlásban szereplő valamennyi módosító javaslatot előterjesztői visszavonták.

Kezdeményezem, hogy a záróvita a további módosító javaslatokra két szakaszban nyíljon meg úgy, hogy az első szakaszban a normaszöveget és a mellékletet érintő ajánláspontok szerepeljenek, a második ajánlás 2-34. pontjai, valamint a harmadik ajánlás 1. és 2. pontjai szerint; a második szakaszban pedig a második ajánlás 1. pontját vitassa meg az Országgyűlés, amely a preambulumot módosítja.

Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Most megnyitom a záróvita első szakaszát a T/3507/99. számú második ajánlás 2-34. pontjaira, valamint a T/3507/101. számú, azaz a harmadik ajánlás 1. és 2. pontjaira.

Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Novák Előd képviselő úrnak adok szót. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Ez talált, süllyedt! (Derültség a Jobbik padsoraiból.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy most egy katolikus pap unokájaként szóljak önökhöz. (Derültség, zaj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiban, többek között: Micsoda? - Az elnök csenget.) Igen, jól hallották. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy görög katolikus pap unokájaként, hogy egészen pontosan fogalmazzak, hiszen ez a természetellenes cölibátus a görög katolikusoknál nincs ilyen fundamentalista módon kiterjesztve. Úgyhogy engedjék meg, hogy erre egy mondatban kitértem, hiszen a létemet is ennek köszönhetem.

Viszont ha már a görög katolikusoknál tartunk, hadd kezdjem mindjárt a 2001-es népszámlálás adataival, hiszen most előttünk van egy egészen új javaslat...

ELNÖK: Képviselő úr, melyik ajánlási ponthoz szól hozzá? (Zaj a kormányzó pártok padsoraiban.)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Az 1. ponthoz, elnök úr.

ELNÖK: Melyikhez? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A népszámlálásihoz! - Németh Szilárd István: Nehéz is ez!)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Azért már ne haragudjon, elnök úr, hogy ennyi házszabályellenes javaslat benyújtása után...

ELNÖK: Képviselő úr, melyik ponthoz szól hozzá?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Mondtam, csak úgy látszik, nem hallja. Lehet, hogy megint szükség lesz behozni a kézi hangosbeszélőt (Derültség a Jobbik padsoraiból.), mert mondtam, hogy az első... (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, amennyiben nem az adott ajánlási ponthoz szól hozzá, akkor...

NOVÁK ELŐD (Jobbik): De ahhoz szólok hozzá....

ELNÖK: ...nem tudok önnek szót adni. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Így van!) Élek azzal a levezető elnöki jogkörömmel, hogy önt figyelmeztetem, hogy térjen a tárgyra. (Novák Előd: A 2-34-ig.) Most ismételten figyelmeztetem. Hányashoz?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): A 2-34-ig ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Miután most nyújtották be, néhány perce, azért elnök úr, ne várja természetesen, hogy ennyire képben legyen az ajánlási számokkal. (Zaj, derültség és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) De ahhoz kívánok hozzászólni, hogy milyen egyházak kerülhetnek ma bejegyzésre, és eltörlésre pedig a legújabb, néhány perce befejeződött bizottsági ülésen született javaslat értelmében nem.

Arról szeretnék beszélni, miért van az, hogy a Görög Katolikus Egyház nem kerülhet például megnevezésre, holott közel 300 ezer görög katolikus van a legutóbbi népszámlálás adatai szerint. Egészen pontosan 20-szor annyi, mint ahány izraelita. Ennek ellenére azt látjuk - és ezek a legutóbbi népszámlálás adatai, lehet, hogy a Kubatov-listákban ennél pontosabb adatok is vannak, én ezzel a 2001-es adattal vagyok kénytelen dolgozni (Folyamatos közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.), tehát 12 900 izraelitáról beszélünk -, ennek ellenére önök szeretnének összességében tulajdonképpen három zsidó egyházat - ez a legújabb verzió, volt olyan, hogy hatot is, most éppen hármat, a legújabb, eme percekben hatályos javaslat szerint éppenséggel három zsidó egyházat - bejegyeztetni.

Én azt gondolom, hogy ez egy eltúlzott javaslat, még a jelen helyzetében is. Bár ma még láttuk azt a javaslatot is, amikor Fónagy János képviselő úr benyújtott egy negyediket is, egy olyan zsidó hitközséget, amelyet maguk is csak az 1980-as évektől számolnak, és a honlapjuk szerint is csak 1992-ben alakult meg, a Szim Shalom egyesület. Ekkortól kezdenek rendszeresen egyházi hitéleti tevékenységet folytatni szervezett keretek között. Sőt, csak 2004-ben lettek regisztrálva mint egyház.

Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, de már önmagában az is, hogy három zsidó egyház kap a legújabb adatok szerint összesen tizennégy, Magyarországon elfogadott egyház között teret, miközben a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy egyáltalán nincsen meg az ehhez szükséges hívek száma.

Azt hallottuk még persze Lázár Jánostól, idézem a legújabb indokolását, hogy meg fogják kapni az egyházi státust majd most azok az egyházak, amelyek az elmúlt 20 évben komoly társadalmi támogatást tudtak szerezni, köztük a baptisták és a Hit Gyülekezete - mondta meglehetősen félrevezetően, hiszen már az eredeti, KDNP-s törvényjavaslatban is ott voltak a baptisták. Tehát az ő új javaslata, amit ő hozzá tudott tenni ehhez a törvényhez, az pusztán annyi, hogy a Hit Gyülekezetét emeljük immár az első kategóriába.

(23.00)

Mi már a múlt heti név szerinti szavazáson is megmondtuk, az, hogy önök a második kategóriában szerepeltetik a Hit Gyülekezetét, az már csak egy lépésre van attól, hogy tulajdonképpen az első kategóriájú, gyakorlatilag történelmi egyházak közé emeljék. Nos, mára ezt megtették. Persze, ahogy mondtam, próbálják a baptisták mögé rejteni, amely persze egymagában több hívővel rendelkezik a népszámlálás adatai szerint, mint az összes izraelita egyház együttvéve, azért ezt tegyük hozzá, ha már próbálunk a száraz tényeknél maradni. És ez nyilvánvalóan így van akkor is, még ha olyan nagy lobbit nem is tudnak kifejteni, mint amekkorát ki tudnak fejteni a különböző zsidó egyházak.

Beszélni kell arról is, hogy önök a felsorolt egyházi listában az iszlám egyházakról hallani sem akarnak. Azt gondolom, ez elfogadhatatlan, hiszen a Magyar Iszlám Közösség és a Magyarországi Muszlimok Egyháza is, ha tetszik, ha nem, sok hívővel rendelkezik Magyarországon, és nem vagyok az iszlám térhódítás híve, de erről nem tudomást venni, és a vallásszabadságot ilyen szinten korlátozni, azt gondolom, elfogadhatatlan, és szimbolikus, hogy önök miközben három zsidó egyháznak és cionista szektának, a Hit Gyülekezetének is teret biztosítanak, aközben ezt eltörölnék. És nemcsak Lázár János süllyedt idáig, hanem már a KDNP is, mondjuk ki, hiszen a legutóbbi zárószavazás előtti módosító javaslatukban Harrach Péter volt - Harrach, a rossz tanácsadó -, aki ezt javasolta nekünk, hogy törüljük el az összes muszlim egyházat. Azért hadd ajánljam figyelmükbe például itt a közeli Rózsadombon lévő Gül Baba türbéjét, a világ legészakibb fekvésű iszlám zarándokhelyét. Mindezek alapján is azt gondolom, hogy ez a javaslat engem sokkal inkább emlékeztet Gyurcsány Ferencnek a szaúdi focistákat nemes egyszerűséggel leterroristázó javaslatára.

Összességében ez a jelenlegi javaslatuk tökéletesen mutatja azt, amit Mirkóczki Ádám képviselőtársam már a vezérszónoklatában elmondott, miszerint a tervezetben felsorolt egyházak azt mutatják, hogy semmilyen logika nincs benne, pusztán politikai paktumok és gazdasági lobbik eredménye (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami előttünk fekszik. És ezt fogom folytatni következő felszólalásomban.

Köszönöm figyelmüket addig is. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Schiffer András frakcióvezető úr ügyrendben kért szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Azt szeretném kérni, hogy amennyiben elvárja azt, hogy jelöljük meg pontosan, melyik ajánlási számhoz szólunk hozzá, akkor legyen szíves azt közölni, hogy az alkotmányügyi bizottság legfrissebben benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslata hányas sorszámot viseli.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból. - Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Titok! - Derültség az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, többször jeleztem, ez az úgynevezett harmadik ajánlás, ez a /101. számot tartalmazza. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Salamon László képviselő úr kért két percre szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Csak egy rövid információ Novák képviselőtársamnak. A görög katolikusok olyan katolikusok, akik a görög rítus szerint gyakorolják a vallásukat. Tehát a Görög Katolikus Egyház a Magyar Katolikus Egyház része világegyházi szempontból. (Taps a kormánypártok soraiból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.) Világegyházi szempontból a görög katolikusoknak feje - mint a többi katolikusnak - Róma püspöke, a római pápa, és a görög katolikus püspök pedig a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagja.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Novák Előd képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm Salamon elnök úrnak ezt a nagyon kioktató, teológiai megalapozottságú komoly szakvéleményt. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból.) Köszönöm, hogy görög katolikus létemre elmondta, hogy mit jelent a görög katolikus rítus. Nagyon szívesen meghallgatnám a saját frakciójának javaslata alapján, hogy egészen pontosan milyen rítusa van a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközségnek, mert erről viszont nem hallottam, az önök frakciója viszont azt javasolta, hogy ezt jegyezzük be a történelmi egyházak közé az első kategóriába. Elmondaná, hogy ezek pontosan milyen rítus alapján gyakorolják a zsidó vallásukat? Nagyon szívesen meghallgatnám.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

(23.10)

ELNÖK: Rendes felszólalásra Lendvai Ildikó képviselő asszony következik. (Folyamatos moraj, zaj a kormánypártok soraiban.)

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, hogy miután túlestünk a napi kötelező zsidózáson, visszatérhetünk a törvényjavaslatra. Jaj ám, jaj ám!

ELNÖK: Képviselőtársaim! Lendvai Ildikó képviselő asszonynál van hat percig a szó. Tessék hallgatni őt!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Méghozzá, tisztelt elnök úr, az ajánlás 6-17. pontjáig terjedő részeiről, valamint a 25. ajánlási pontról szeretnék szólni. Ennek kapcsán először is köszönetemet szeretném kifejezni a kormánytöbbségnek, mert az ő jóvoltukból mindig tanul az ember. Én ma azt tanultam meg, hogy nincs az a rossz törvénytervezet, amin az utolsó percben ne lehetne még tovább rontani lázas munkával, két parlamenti szünettel, három bizottsági üléssel, a koalíciós partner lealázásával.

Ez nagy tanulság, és komolyan is mondom a dolgot, tudniillik ezután majd megbecsüljük magunkat. Ha az ember lát egy rossz törvénytervezetet, Isten ments, hogy nagyon szidja, mert ha annak csak a torka véres, akkor eljuthatunk odáig a végszavazás előtt, mint most, hogy még kerékbe is törik. Most ez történt ezzel a törvényjavaslattal. Természetesen vagy nem természetesen, de sajnos a zárószavazás előtt felsorolt módosítók azon rontanak, amin köszönjük szépen, már nem kellene, de nem javítanak azon, ami viszont ráfért volna a törvénytervezetre.

Csak egy mondatban jegyzem meg, hogy nem javítanak azon, hogy Európában valószínűleg egyedülállóan a törvényben, a törvény szerint az állami és önkormányzati iskolákban oktatott hittannál nem szerepel a fakultatív és a nem kötelező jelző, ez nem zavarta önöket. Nem javítottak azon sem zárószavazás előtti módosítóval (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) - rátérek, igen -, hogy ha holnap átvesz egy önkormányzati intézményt az egyház, akkor másnap kirúghatja nemcsak a pedagógust, hanem a takarítónőt is, mert a törvény szerint megkövetelheti az identitást.

De mi az, amin rontottak a jelzett ajánlási számokon? Már eddig sem tetszett senkinek sem a listázás, úgy hallom, Lázár frakcióvezető úrnak sem, és ezen akart éppen segíteni, de eddig legalább a listán nem szereplő egyházak a bírósághoz fordulhattak a bejegyzésért. Most a módosító javaslatok egész sora átpolitizálja ezt a lehetőséget. Nem, nem a gyakorlatilag és elvileg remélhetőleg független bíróság dolga ez, a miniszterhez, kormánytaghoz kell fordulni, ő eldönti, hogy parlament elé terjesztheti-e őket, és utána a mi politikai közösségünk, a parlament dönt erről. Ez két óriási különbség a bírósághoz képest. Egyrészt mi politikusok vagyunk, másrészt pedig a bírósági döntés ellen fellebbezni lehet, itt meg legfeljebb nagy nehezen, nem mindig és nem mindenkinek Alkotmánybírósághoz fordulni. Nem állítom, hogy nincs ebben bizonyos történelmi hagyomány. Ismerjük a curius regio, eius religio, akié a birtok, a hatalom, azé a vallás elvét. Most sikerült modernizálni ezt az elvet, nagyjából úgy, hogy még régebbre menjek vissza, mint ha Jézus Krisztusnak, majd Szent Péternek az ő egyházát Pilátussal és kizárólag Pilátussal, a világi hatalom képviselőjével kellett volna elismerni.

Lázár frakcióvezető urat, sajnos közben megtévesztették, mert módom volt hallgatni érvelését. Azért változtattak, hogy bárki rákerülhessen még az egyházak listájára. Frakcióvezető Úr! Nagyon sajnálom, hogy nem mondták meg legalább az előterjesztők, akik csak tudják, mit írtak alá önnek, hogy eddig sem volt zárt a lista, bírósághoz eddig is fordulhatott volna bármely egyház, amely úgy érzi, hogy megfelel a követelményeknek, de nincs a mellékletben. Most nem a bírsághoz fordul, hanem a parlamenthez.

Hallottam azt az érvet is, ami Ausztria példáját hozza fel, hogy hiszen ez ott is így van. Nagyon sajnálom, hogy nem mondta meg senki önöknek, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Ausztriát ezen törvény miatt, elmarasztalta, pert vesztett, méghozzá éppen azért, mert megkülönböztet a nagyegyházak és a kisegyházak között. Most is ez van. Önök most kivették a listáról - nem bővítették, hanem szűkítették azt - a régi keresztény kisegyházakat, a metodistákat, adventistákat, nazarénusokat és a világvallások magyarországi képviselőit is, a Krisna-hívőket, a buddhistákat, az iszlám közösségeket. Ők majd ide, a parlamenthez fordulnak, nekünk adják be a hittételeiket, hogy mi eldöntsük, rendben van-e az iszlám összes hittétele. Erre remek bólogatni, miniszterelnök úr.

Mivel az Európai Jogok Bírósága úgyis megsemmisíti ezt is, csak azt az aggályomat szeretném mondani, hogy eddig konzekvensnek találtam a kormánypolitikát, ez arról szólt, hogy szaladjunk bele minden késbe, illetve, hogy enyhébb megfogalmazást használjunk, üljünk bele minden kaktuszbokorba, ami az út mentén van, ha ez nemzetközi kaktuszbokor. De most önök továbbléptek: kilométereket gyalogoltak el az úttól, hogy találjanak egy kaktuszbokrot, amibe bele lehet ülni, mert az eredeti tervezetben ez legalább nem így szerepelt. Sikerült rontani rajta! Könyörgöm, előbb adjunk időt annak, hogy kihúzzuk az ország, a kormány nadrágjából az eddig beleakadt tüskéket, és ha lehet, ne gyalogoljunk nagyon sokat a következő kaktuszbokorért!

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő felszólaló Mirkóczki Ádám. Parancsoljon, képviselő úr!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedje meg, elnök úr, hogy ne mondjak külön ajánlási számot, mert egyszerűen képtelen vagyok fejben tartani.

ELNÖK: Tudok elvonatkoztatni ettől.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Minden mindennel összefügg, úgy is mondhatnám. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Egyébként 2-től 34-ig mindegyiket fogom érinteni, de próbálok rövid lenni.

Úgy gondolom viszont, hogy előtte helyénvaló, ha egy picit visszatekintünk arra, hogyan is jutottunk idáig a zárószavazáson, mert már maga az eljárás menete egészen elképesztő. Hetek óta napirenden van az előttünk fekvő javaslat, illetve nem az, mert egészen tegnapig egy teljesen más javaslatot ismerhettünk meg, ennek ellenére néhány órával ezelőtt hirtelen egy rendkívüli alkotmányügyi bizottság, és mindenki megkapja az úgymond zárószavazás előtti módosító indítványt, amely lényegében egy teljesen más törvényt takar. Úgy is mondhatnám, ez nagyságrendileg olyan, mintha az alkotmány zárószavazása előtt egy utolsó módosítás, miszerint apró technikai észrevételeket javítunk az új alkotmányban, egyébként meg 2012. január 1-jétől nem köztársaság, hanem királyság vagyunk. Nagyjából annyira hasonlatos ez a javaslat az egy nappal ezelőttihez képest. Úgy is mondhatnám, hogy bizonyos tanulságokat le lehet ebből szűrni. Távol álljon tőlem, hogy bármilyen frakciót szándékosan sértsek, de a mai nap történései egyetlenegyet mutatnak, azt, hogy a Fidesz ismét porig alázta a Kereszténydemokrata Néppártot és annak előterjesztőit. (Taps a Jobbik soraiban.)

Hadd kérdezzem már meg, hogy a Fidesz jelenlegi döntéshozói, akik ebben a módosító indítványban részt vettek vagy döntöttek, mi a túrót csináltak az elmúlt hetekben. Ugyanis az elmúlt hetekben lefolyt ennek a javaslatnak az általános és a részletes vitája, és egyetlenegy olyan módosító indítványt nem találtunk, ami a jelenlegibe bekerült, úgyhogy nem hiszem, hogy ezt különösebben el lehet vitatni. Az más kérdés, hogy mennyire házszabályszerű ennek az egész javaslatnak a benyújtása. Még egyszer: a két javaslat között annyi a különbség, illetve annyi az azonosság, inkább úgy mondanám, hogy mind a kettő pdf-formátumban található, és ha kinyomtatjuk, mind a kettő A4-es papíron van, de tartalmilag ez már vajmi kevés.

De menjünk akkor a konkrétumokra is! Ha röviden össze akarnám foglalni a 2-34. ajánlási pontokat, akkor nagyjából az egyik lényeges különbség az, hogy ami eddig bíróság volt, az most miniszterre változott. Ez, ugye, már sokat elmond. Aki eddig bírósághoz fordulhatott regisztrációért vagy nyilvántartásba vételért, az most fordulhat a parlamenthez, vagyis majd a Fidesz kétharmados többsége objektív mérce alapján - feltételezem, objektív - eldönti, hogy mely vallási közösség lehet egyház.

Önök akarják eldönteni, hogy ki lehet egyház? Önök, akik egy nyomorult Károlyi-szoborra vagy egy szovjet hősi emlékműre képtelenek a lelkiismeretük szerint szavazni? (Taps a Jobbik soraiban.) Majd el fogják dönteni, hogy adott esetben a metodista egyház megfelel-e a teológiai kritériumoknak, és milyen intézményeket tart fenn? Ez egészen elképesztő!

Önök néhány órával ezelőtt megszüntették a második és a harmadik kategóriát, és mit ad Isten, az első kategória, amelyre eddig büszkén hivatkoztak, hogy az 1895. évi egyházügyi törvény alapján állt össze, és azt hiszem, ez volt az egyetlen olyan kategória, amelyet minden egyes parlamenti frakció kritika nélkül elfogadott, mert mindenki azt mondta, ez egy megfelelő hivatkozási alap, tudtommal mindenki jónak tartotta, és nem vitatta egyetlenegy egyház vagy vallási közösség helyét sem ott.

(23.20)

De mi történt? Ez az első kategória is módosult egyetlenegy pontban. És miben? Na, miben, kedves kormánypárti képviselők, akik olvasták a javaslatot? Igen, egyben, bekerült egy újabb - én idézőjelbe teszem - "egyház", ez pedig a Hit Gyülekezete. Árulják már el végre nekem, könyörgök, vagy bárkinek - akár a dohányzóban vagy a folyosón, ahol olyan őszinték szoktak lenni -, mivel fogja önöket Németh Sándor szektája?! Mi az oka annak, hogy egy Metodista Egyház nem kerülhet oda, egy Hit Gyülekezete meg igen?

Én megértem azt, hogy jogi és formai kritériumok szerint megfelel, mert van elég taglétszáma, működik, mondjuk, húsz éve, és adott esetben intézményeket tart fenn, de ez minket nem érdekel, mert folyamatosan azt mondjuk, hogy ott vannak a tartalmi szempontok. Önök miért nem veszik figyelembe, hogy ez egy destruktív szekta, amely családokat szakít szét, rokoni kapcsolatokat tesz tönkre (Taps a Jobbik soraiban.), embert és testvért a testvérével szembe fordít? Mi a szerepe az önök javaslatában annak, hogy a Hit Gyülekezete ide került? Mindegy! De ilyen értelemben mi az oka annak, hogy adott esetben világvalláshoz köthető vallási felekezetek pedig nem kerülnek oda? Elhangzottak már itt a muszlimok, elhangzottak már a buddhista felekezetek, vagy éppen a Magyar Iszlám Közösség, és nagyon sok olyat lehetne még sorolni, ami meg valóban konstruktív, építő jellegű, teljesen mindegy, hogy mekkora társadalmi közeget érintő vallási közösséget tömörít, de mindenképpen helye lenne ebben a sorban.

Én azt gondolom, hogy amit Lázár János frakcióvezető úr mondott indoklásként, hogy azért szükséges megszüntetni a második, illetve a harmadik kategóriát, mert tarthatatlan az, hogy különböző lobbik és politikai érdekek döntsenek arról, hogy kik kerülnek az ominózus kategóriába, adott esetben kik lehetnek egyházak, akkor kérdezem én most, hogy megszűnt-e ezzel a lobbi. Nyilvánvalóan nem, hiszen majd ezentúl önökhöz, a kétharmados kormánypárti többséghez kell fordulni, ami, ugye, el is hangzott, hogy 2011. december végéig lehet.

Röviden summázva tehát, egyetlenegy mondat állapítható meg erről a javaslatról: kellően kidolgozatlan, kellően szakmaiatlan, és a mai napig nem tudjuk, hogy kik, hol, mikor (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) és milyen alapon egyeztettek erről a javaslatról. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyakó István képviselő úr következik rendes felszólalásra.

Parancsoljon, képviselő úr!

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt egyházszakadáshoz vezetne Novák képviselőtársam felszólalása, a görög katolikusok Róma alá tartoznak, ahogy Salamon képviselő úr mondta. Büszkék vagyunk a görög katolikus liturgiánkra, a görög nyelvű liturgiánkra, mint ahogy arra is, hogy II. János Pál temetésén (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) a Szentatya sírjánál egyébként (Az elnök csenget.) több tucat nem latin nyelvű testvéreink mellett Szilárd püspökünk volt az, aki elbúcsúztatta II. János Pált.

Ettől függetlenül a felindultsága, azt hiszem, Novák képviselőtársamnak jogos. Azt gondolom, mind a lelkiismerethez, mind a lelkiismereti szabadsághoz, mind a valláshoz és a vallásszabadsághoz, mind az egyházakhoz méltatlan az az eljárásmód, kedves képviselőtársaim, amikkel ezt a sarkalatos törvényt a Ház elé terjesztették. Ezért nem fogják önöket megdicsérni.

Az meg külön érdekesség számunkra, bár úgy látom, hogy az ellenzéki felszólalók újra pártszövetséget teremtenek a KDNP és a Fidesz között, de az külön érdekesség volt számunkra, hogy ha pártszakadást nem is, de egy belső villongást láthattunk a két párt között. Sajnálom, hogy pont ez ügy kapcsán.

Tisztelt Ház! A 9. ajánlási ponthoz - ha jól tudom, ahhoz - szeretnék hozzászólni, amely a nyilvántartásba vétellel foglalkozik. Itt szerepel többek között a legújabb javaslatban az ezerfős limit elhagyása, de itt szerepel a húszéves múlt szerepeltetése.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a '90. évi IV. törvényt helyezi hatályon kívül. Az előterjesztők szerint kimondva, kimondatlanul a rendszerváltás hajnalán megalkotott egyházügyi törvény, amely szólt a lelkiismereti és vallásszabadságról is, olyan viszonyokat teremtett, amelyek alkalmasak voltak a joggal való visszaélésre. Bár hozzáteszem rögtön, Lázár képviselőtársam, frakcióvezető úr azt mondta az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy az a 350 egyház - és ez jegyzőkönyvben van - a törvényeket betartva működött, legalábbis jogi precedenst, bírósági döntést azzal kapcsolatban nem láttunk, hogy jogszerűtlenül működtek volna. Szerintük, az előterjesztők szerint a különböző közösségek, felekezetek, egyházak korlátok nélküli és átláthatatlan burjánzása devalválta a valódi értékeket hordozó, valóságos társadalmi igényt kielégítő egyházak létezését és tevékenységét.

A jobbító szándék tényét feltételezi, és megdöbbentő, hogy a kormányzó többség a politikai szabadsággal visszakapott vallásszabadságot, azaz az elmúlt húsz év fejlődését egyfajta vadhajtásnak tekinti, és az egyházak közötti szelektálással egy jó nagyot lép vissza. Csak gondoljanak bele abba, hogy a húszéves limit nem mond mást, mint hogy ami az átkosban már létezett, az maradhat, ami az új világban, a szabad világban létrejött, azok pedig tűnjenek el. Szerintem ez egy rossz üzenet a '89-90 utáni Magyarország számára.

A 13., 14., 24., 25. ajánlási pontokhoz - és lehet, hogy még van egy-kettő - szeretném a következőt mondani: ez a kétharmados parlamenti döntéshez köti az egyházak elismerésének lehetőségét. A javaslatot támogatók álláspontja szerint egy eurokonform, korszerű törvényt alkotunk ma meg. Sehol a kontinensen nincs ugyanis példa arra, hogy ennyi egyház működjön egy országban. Ez véleményünk szerint finoman fogalmazva csúsztatás. Minden európai térségnek és minden nemzetnek megvan a maga jogfejlődése, és ha lehet ilyet mondani, vallásfejlődése is. Más a protestáns skandinávoké, más VIII. Henrik anglikán egyházáé, és más a franciák útja, amely Szent Bertalan éjszakáján kezdődött, a forradalommal folytatódott, de más az olaszoké is. Gondoljunk egyébként Németországra, ahol egy országhatáron belül is több nagyon nagy vallási csoport létezik; ott vannak a protestánsok Észak-Németországban, de ez az ország adja egyébként a katolikusok pápáját is. Ettől a sokszínűségtől szép ez a kontinens, amelyen helyet kapott magának az iszlám is, mint ahogy itt élnek velünk milliószámra ortodox testvéreink.

Én is egy tévhitet szeretnék eloszlatni, amelyet szintén Lázár képviselő úr mondott ma a bizottsági ülésen. Ausztriában a parlamentnek, ha jól tudom, nincs joga dönteni egyház elfogadásáról avagy elutasításáról. Az oktatási miniszter jár el ugyanis, képviselő urak. Hat hónapos próbaidő után, ha nincs ellene indítvány, ha nem áll el maga a miniszter az indítványtól, és ha megfelel továbbra is a kritériumoknak, akkor közlönyben közzéteszi az egyházat mint státust szerzett egyházat. Ehhez természetesen ott is tartoznak kritériumok, húszéves működés, háromszáz tag, és tíz éve vallási közösségként kell hogy működjön. Az osztrák egyházakról szóló törvény tehát tudomásom szerint csak a minisztert említi, a parlament szerepét nem.

Van viszont egy hasonlatosság, ez viszont nem Európa azon részéből merít, amelyet mi követendőnek tartunk. Fehéroroszországban valóban működik egy parlament által felállított, nem teljesen politikai testület; lehet, hogy egy kis szakmaiság is van benne. Ott valóban a politikának akkora ráhatása van, hogy ott valóban egy ilyen testület dönti el azt, hogy ki számít egyháznak, és ki nem számít egyháznak.

A 33. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, ez az úgynevezett táblázat, ami immáron csak 14 egyházat említ meg. Szerencsés egyébként, hogy nem két hét múlva lesz a szavazás, mert akkor lehet, hogy már csak hét egyház szerepelne benne, úgyhogy húzzunk bele szerintem, mert a napokkal együtt fogynak ezek. A modern vallástörténet a mai napig, leszámítva a Horthy-, Rákosi- és Kádár-korszakot, progresszív és haladó volt. 1791-ben nyertek a magyar protestánsok teljes vallásszabadságot, és már lehetett vegyes házasságot kötni. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.)

Igen, folytatom majd. Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Novák Előd képviselő úr következik ismételt normál hozzászólásra.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatnám a másodiktól talán az utolsó ajánlási pontig terjedő kritikai észrevételemet.

Hiszen ma úgy ébredtek, úgy ébredtünk mi, magyar emberek (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból), hogy a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség - és elnézést a nyelvbotlásokért, de hát nehéz szavak ezek -, szóval, úgy ébredtünk mi, magyar emberek ma, hogy a Szim Salom Prog..., Pogressz..., Progresszív Zsidó Hitközség egy történelmi egyház. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Na most, azóta eltelt néhány óra, és a történelem vasfoga bizony megsemmisítette ezt az egyházat. Ma már nemhogy nem első kategóriába sorolt történelmi egyház a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség, hanem egyenesen nem is egyház, megszüntették önök egyháznak tekinteni ezt.

No persze, azért nem kell hogy nagyon aggódjanak tehát a zsidó felekezetek, hiszen ez az egyház 2004-ben lett regisztrálva, amit nemcsak hogy Fónagy János - tőle mit is várhatnánk mást? -, de egyenesen a kereszténydemokrata Harrach Péter, Lukács Tamás és Stágel Bence is javasolt az első kategóriába. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Elnök úr, utasítsa rendre ezt!) Továbbra sem hallottam Salamon képviselő úrtól, csak a saját vallásom rítusából kívánt kioktatni, nos, nagyon szívesen hallanám, hogy ennek az önök pártja által javasolt zsidó egyháznak pontosan milyen rítusa van, milyen történelmi hagyományai. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Erről valahogy érdekes módon azóta sem hallottunk.

Egyébként a saját javaslatuknak, a saját KDNP-s javaslatuknak is ellentmondanak, hiszen nem állt fenn nemhogy a húsz év honosság, de nyilvánvalóan az ezerfős létszám sem.

(23.30)

Nos, ami a görög katolikusokat illeti, nem hiszem, hogy az önök legújabb, egy-két órája benyújtott javaslatáról megkérdezték volna a görög katolikus egyházat, hogy ennek az új javaslatnak a fényében is akár a római katolikus egyház részének tekintik magukat, mint ahogy nyilvánvalóan minden tekintetben nem, hogy csak a cölibátust említsem és említettem példának. (Nagy zaj.) A kettős mércéjükre jellemző, hogy amikor a népszámlálás volt, akkor érdekes módon az izraelitákat nem tagolták négy- meg hatfelé, hanem próbáltak egységbe tömörítve egy komoly, nagy számot felmutatni, hogy ezeknek a lobbiknak tudjanak eleget tenni. Ilyenkor viszont, amikor különböző állami támogatásokról van szó, amikor különböző protokolláris szerepek osztásáról van szó, hogy besorolhatják őket az egyházak közé, akkor mindjárt számos egyházat találunk.

Igen, én egyébként nagyon nyitott vagyok a zsidó egyházak iránt (Derültség a kormánypárti padsorokban.), hiszen nem hiszem, hogy sokan vannak még itt rajtam kívül, akik a világ második legnagyobb neológ zsinagógájában, minő véletlen, épp Budapesten van ez ugye, jártak. Hát elárulom önöknek, hogy egy szombati napon, amikor egy istentisztelet van, akkor bizony körülbelül 35-en vesznek részt ezen a bizonyos nagy istentiszteleten ebben a hatalmas templomban. Talán csak holokausztmegemlékezésen telik meg az önök politikusi vezetőikkel, hajbókolóikkal ez a bizonyos, a világ második legnagyobb neológ zsinagógája. Azt gondolom, hogy jellemző...

ELNÖK: Képviselő úr, a lényegre legyen szíves rátérni.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Lényegesnek tartom, vagy legalábbis önök tartják, de valóban...

ELNÖK: Képviselő úr, azt látom, hogy az ismeret hiánya nem gátolja önt a felszólalásban. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Elnök úr, én megértem, hogy az ön számára is mint KDNP-s levezető elnök számára kellemetlen, hiszen az izraeli tagozatot is nyilvánvalóan azért hozták létre a Kereszténydemokrata Néppárt kötelékében, mert valójában egészen más érdekeket képviselnek. De azért folytassuk, hogy valójában mit tartanak önök fontosnak. Most tudtuk csak meg, néhány órája, hiszen programjukban ez nem szerepelt, a választók erről nem szavazhattak, most találják ki önök is, homlokegyenest ellenkező javaslatokat nyújtanak be néhány óra elteltével, aztán amikor benyújtották, most azt mondják ki, hogy ez koherenciazavar volt, alkotmányellenes volt az előbb, néhány órája benyújtott javaslatuk, most tárgyaljunk egy újat. Hát azért meglehetősen komolytalan, amit itt az utolsó pillanatban eljátszanak.

De beszéljünk a vitáról, hogy mi hangzott még itt el, ennek a javaslatnak a kapcsán. Az MSZP részéről például az, hogy abszurd az, hogy kérje a bejegyzését egy olyan egyház, ami esetleg régebbi, mint a magyar állam. Hát ugye, az internacionalizmus mentén jelenleg is bólogató Lendvai Ildikó, hogy egy példát mondjak neki a nemzetközi világból, ne szaladjunk messzire, Szlovákia esetén, ha ezt a javaslatot elfogadnák, milyen kaotikus helyzet lenne, mondjuk Szlovákiában, ahol a legtöbb egyház talán régebbi, mint a szlovák állam. Azt gondolom, hogy ez az érvelésük semmiképpen sem helyénvaló.

ELNÖK: Képviselő úr, arra kérem, hogy az ajánlási pontokról legyen szíves most itt a véleményét elmondani.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Arról beszélek, a legutóbb benyújtott... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Hadd mondjam el akkor, mert most már látom, hogy figyelemmel nem tudnak hallgatni szakmai észrevételeket. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Akkor viszont elmondanám, hogy a Házszabály 97. § (2) bekezdése szerint a módosító javaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és lehetőség szerint számszerűsített, becsült gazdasági hatásokat. Egy normális törvényalkotás így nézne ki. Nem úgy, hogy itt a késő éjszakai órákban kitalálják minden eddiginek az ellenkezőjét, és benyújtanak alkotmányellenes javaslatokat.

Azt gondolom, jellemző egyébként, hogy Semjén Zsolt sem vett részt ezen a bizottsági ülésen. És ami a legfájóbb, hogy Balsai Istvánnal ezt a piszkos munkát elvégeztették, pedig hát ugye, neki még a pezsgőt is behűtötték a bizottsági ülésre, hogy méltó búcsúztatása legyen. Nem kevés piszkos munkát végzett el eddig is. De hogy ilyen méltatlan feladatot adtak neki, hogy végül a pezsgőzésre is, azt gondolom, joggal nem kerülhetett sor, hát elhoztam a bizottsági ülésről ezt a pezsgőt. Átadnám most neki, vigye haza, igya meg, sajnos, ünneplés hiányában egymagában, otthon, azt javaslom, hogy egyszerre, és aztán egy őszinte pillanatában pedig a széles nyilvánosságnak fogalmazza meg végül, most, hogy már a pártfegyelem nem köti, azt, hogy mi a véleménye erről az alkotmányellenes eljárásról. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ügyrendben Lázár János frakcióvezető úr kért szót.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, ha megengedi, nagyon röviden: mielőtt ebben a rendkívül fontos vitában... (Novák Előd odaviszi dr. Balsai Istvánnak az üveg pezsgőt. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ne gyere közelebb! Ülj le a helyedre gyorsan! - Derültség ugyanott.) Megvárom. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Megkérem Novák Előd képviselő urat, hogy fáradjon a helyére. Ezekből a performanszokból már elege van a Háznak, higgye el. (Derültség és taps a kormánypárti frakciókban. - Novák Előd közbeszól.) Képviselő úr, nem önnél van a szó, Lázár János frakcióvezető úrnál van a szó. Kérem, hogy majd a frakcióvezető úr óráját állítsák vissza.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt ebben a rendkívül fontos vitában, ami, azt gondolom, valóban komoly társadalmi következményekkel fog járni, továbblépnénk, szeretném, ha Novák Előd képviselőtársam egy mondat kapcsán vagy tisztázná magát, vagy bocsánatot kérne. Fónagy Jánost illetően hangzott el egy mondat, amely az én fülemet frakcióvezetőként és képviselőként nagyon sérti. Ez a mondat pedig, hogy "tőle nem is várható el más." Szeretném, ha bocsánatot kérne (Nagy taps a kormánypárti frakciókban, az LMP és az MSZP soraiban.), szeretném, ha bocsánatot kérne ezért a mondatért, mielőtt továbblépnénk. Enélkül nem gondolom, hogy tovább tudnánk ebben a vitában lépni.

Tekintettel arra, hogy a szabad vallásgyakorlásról és a lelkiismereti szabadságról szóló vitában vagyunk, ezért kiemelten fontosnak tartom az ön mostani bocsánatkérését. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a kormánypárti padsorokban, az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Novák Előd képviselő úrnak adok szót bocsánatkérésre. (Derültség.)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Elnök úr, azért nem egészen így működik még az Országgyűlés, hogy ön megmondja, hogy én mit mondhatok, és akkor ad szót. Két percben kértem szót, ha szót kapok, akkor elmondom. Két percben szót kértem. Kapok szót?

ELNÖK: Gondolom, hogy bocsánatot fog kérni.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Ja, hogy gondolja, az már más. Azt már értem, elnök úr. Most nem bocsánatot kérek, hanem elmondom, hogy kikérem magamnak azt, hogy önök ilyen alkotmányellenes, házszabályellenes eljárással (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. -Közbeszólások ugyanott: Szégyelld magad!) a házelnöki...

ELNÖK: Képviselő úr! Képviselő úr! (Novák Előd mikrofon nélkül folytatja.) Képviselő úr! Itt elhangzott egy ügyrendi javaslat. Az ügyrendi javaslat találkozott a levezető elnök véleményével is. Én is úgy ítélem meg, hogy ön megsértette Fónagy János képviselő urat személyében... (Novák Előd tovább beszél mikrofon nélkül. - Zagyva György Gyula közbeszól.) Képviselő úr, önnek nem adtam szót, úgyhogy ön fogja be most ebben a pillanatban a méltóságos száját (Derültség.), majd amikor szót kér, szót fog kapni. Kérhet szót. (Zagyva György Gyula és Szilágyi György közbeszól. - Novák Előd: Először is teremtsen rendet!)

Zagyva képviselő úr! Nyugodjon meg! Nyugodjon meg! Nincsen semmi probléma. Egyelőre még senki nem szorul orvosi kezelésre, ha arra kerül sor, akkor fogom hívni az egészségügyi szolgálatot. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Szeretném megindokolni, ha folytathatnám néhány másodperc után a beszédemet, hogy Fónagy Jánostól miért nem várhatunk mást. Nem kívánom az egész politikai múltját elemezni, de maradjunk ennél a módosító javaslatnál. Említettem már, hogy a Házszabály mit ír elő módosító javaslatok esetén. Hogyan felel meg ennek egy államtitkár? Mit nyújt be? Egy egymondatos módosító javaslattal intézi el azt, hogy Magyarországon mi legyen történelmi egyház. Azt mondja, "a módosító javaslat célja, hogy a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikk alapján a bevett és elismert egyházak között jelenjen meg." Hát ez milyen javaslat? Szégyellje magát, államtitkár úr, azt kell hogy mondjam. (Kikapcsolják a mikrofonját. - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Képviselő úr! Ön egy visszavont módosító javaslatról beszél most, ami pillanatnyilag nem témája a vitánknak. (Novák Előd: Lázár János arról beszélt, hogy...) - egy. Kettő: képviselő úr, letelt az ideje. Úgyhogy folytatjuk a továbbiakat.

Schiffer András frakcióvezető úr kért szót. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban a 101. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Részben tartozik is a tárgyához is ennek a módosító javaslatnak, azt gondolom, egy dolog nagyon nem lett itt tisztázva az előbb, amikor Lázár képviselőtársam felszólalt. Nem arról van szó, hogy valaki csúnya szavakat használt, hanem akkor, Novák képviselőtársam, amikor valakinek a származását, burkoltan, sunyi módon fölemlegeti, akkor, amikor itt szórakozik azzal, hogy a KDNP hogyan szervez izraelita tagozatot, embereket megaláz, megsért. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Emberek emberi méltóságát megsérti. (Nagy taps a kormánypárti frakciókban, az LMP és az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelt Országgyűlés! Kicsit szomorúan láttam ezt a zárószavazás előtti módosító javaslatot, hiszen még délelőtt is a sajtónak is azt nyilatkoztam, hogy mi erről a törvényjavaslatról valószínűleg úgy fogunk véleményt nyilvánítani, hogy tartózkodni fogunk. Hiszen önmagában a listázást mint technikát, hetek óta ugyan bíráltuk, viszont szerettük volna méltányolni azt a rugalmasságot, amit az elmúlt hetekben a KDNP előterjesztő képviselői egyébként a módosító javaslatokkal, Lukács Tamás, Harrach Péter frakcióvezető úr és mások tanúsítottak.

(23.40)

Ez a zárószavazás előtti módosító javaslat azonban koncepcionálisan felülírja mindazt, ami itt az elmúlt hetekben történt, és természetesen van egy eljárási kifogásom is. Zárószavazás előtti módosító javaslatban egy törvényjavaslatot koncepcionálisan megváltoztatni, azt gondolom, nem lehet, és főként nem lehet úgy, hogy gyakorlatilag az érdemi egyeztetésekre, vitákra nem kerülhet sor.

Ami a zárószavazás előtti módosító javaslat érdemi tárgyát illeti, ha emberi méltóságról beszélünk, és egyetértünk abban, hogy a vallási önkifejeződés szorosan következik az emberi méltósághoz fűződő jogból, akkor nyilván abban is egyetértünk, hogy az államnak mindig, minden esetben a polgárait egyenlő méltóságú személynek kell elismerni. Ebből következtetve elleneztük folyamatosan - tehát a korábbi változatban is -, hogy a törvényjavaslathoz akárhány számú, bármilyen formájú lista tartozzon. Mi azt javasoltuk, hogy a törvény tartalmazzon kellően kemény objektív szankciókat, akár megnyitva védelmi rendszerként a büntető törvénykönyvet is, és így biztosítson lehetőséget annak az egyébként általunk is helyeselt törvényi célnak a kiváltására, hogy visszaélésszerűen az egyházi státusszal ne lehessen működni, ne lehessen Magyarországon az egyházi minőséggel visszaélni. Igen, ebben egyetértünk.

Az a helyzet, hogy akkor, amikor akár három lista van, akár egy lista van, és bizonyos vallási közösségek fölkerülnek egy ilyen listára, más vallási közösségek nem kerülnek fel a listára, akkor bizony az állam nem kezeli a polgárait egyenlő méltóságú személyként. Hiszen bármilyen kicsi is a különbség, bármennyire is hivatkoznak önök arra - persze joggal -, hogy majd jövő évtől, különböző időpontoktól kezdve a most kimaradó egyházak is elismerésben részesülnek, az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy abban a pillanatban, hogyha az állam és a népszuverenitás legfőbb szerve tesz egy olyan gesztust, hogy valakiket elismer, másvalakiket meg nem ismer el, nagyrészt diszkrecionális jogkörében eljárva, akkor bizony megsért embereket.

Abban viszont, ami minket mégis arra int, hogy egy nem szavazattal fejezzük ki az egyet nem értésünket, leginkább az indított el bennünket, hogy bizony van érdemi különbség aközött, hogy a bíróságok ismernek el egy egyházi közösséget vagy a parlament. Természetesen, hogyha nagyon kisarkítom az álláspontot, akkor nyugodtan lehet azt is mondani - elhangzott ilyen vélemény is, ugye -, hogy hát akkor tulajdonképpen a bíróságoktól is el kellene vitatni ezt a jogot, hiszen állami szerv. Igen ám, van egy hatalmas különbség viszont itt az Országgyűlés mint politikai döntéshozó testület és a bíróságok szerepe között. Az Országgyűlés vagy egy miniszter - akár Semjén Zsoltról, akár másról van szó - szükségképpen politikai döntést fog hozni.

A bizottsági vitában Lázár képviselőtársam, amikor a jobbikos képviselőtársakkal vitatkozott, azt hiszem, használt egy olyan mondatot valamelyik jobbikos képviselőnek címezve, hogy ne kérdőjelezze meg egyetlen vallási közösségnél sem, hogy jó ügyet szolgál. Tulajdonképpen egyet is értettem ott ezzel a mondatával, csak a helyzet az, hogy a dolog természetéből adódik - tehát, hogy egy politikai döntéshozó testületre bízzuk az elismerést -, hogy bizony mindig lesznek képviselők, akik meg fogják kérdőjelezni azt, hogy egyik vagy másik vallási közösség jó ügyet szolgál. Ezért nem szabad idehozni ezt a kérdést. Ezért nem szabad idehozni, ezért kellenek kellően kemény garanciák, amelyek alapján egy bíróság tud dönteni.

Még egy vitánk volt Lázár képviselőtársammal. Ő azt mondta, hogy akkor, amikor a '94. évi IV. törvényről vagy erről a törvényről vitatkozik a Ház, akkor is végül is ítéletet mond vallási közösségekről. Ez nem így van, Lázár képviselőtársam. Arról van szó, hogy akkor, amikor egy törvény kereteiről beszélünk, akkor absztrakt normákat fogalmazunk meg, akkor egy normatív eljárási rendet állítunk fel, és nem egyedi vallási közösségekről mond véleményt egy politikai döntéshozó testület. Ez óriási különbség. Ha meghagyták volna a bíróságoknál ezt a jogkört, akkor ezt a határvonalat, ami az absztrakt normaképzés és az egyedi elbírálás között húzódik, nem lépik át.

Végezetül arra szeretnék azért néhány szóval kitérni, ami itt az utolsó bizottsági ülésen történt. Magam justizmordnak tartom azt, hogy az állam egy törvényben szabályozza bizonyos jogalanyoknak a... (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) - egy percet kérnék (Jelzésre:), köszönöm - ...szabályozza bizonyos jogalanyoknak a létrejöttét, de nem rendelkezik ezeknek a jogalanyoknak a megszűnéséről. Továbbmegyek: nincs olyan a magyar jogban, hogy egy jogalany nem tud megszűnni. Ezért nagyon kérem - tiszteletben tartva mindenkinek a lelkiismereti meggyőződését -, hogy a lételméleti kérdéseket a jogi, jogfilozófiai kérdésektől válasszuk el. Az állam jogalanyként ismeri el ilyenkor az egyházakat, jogalanyt kreál, innentől kezdve az államnak rendelkeznie kell a megszűnésről, és pontosan azon érvek miatt kell rendelkeznie a megszűnésről, amit egyébként Lázár János az indító bizottsági vitában elmondott. Ha van, ha lehet komoly nemzetbiztonsági kockázat egy egyházi, vallási közösség működésében - vagy magukat egyháznak kiadó szervezetek működésében -, ha felmerülhet az, hogy egy vallási közösség törvénytelenül működik, akkor bizony az államnak felelőssége az, hogy a törlésről, a megszűnésről is rendelkezzen.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Szeretném elöljáróban kormánypárti képviselőtársaimat arra az ellentmondásra emlékeztetni, hogy itt ma ennek a vitának igazából a kárvallottai nem önök, nem mi, képviselők, akik most itt, ki tudja, mennyi ideig itt kell vitázzunk ezen a kérdésen, hanem azok a hívő emberek, akiknek a méltóságát és érzéseit rendkívüli módon sérti az, hogy egy ilyen kényes kérdést, amit az alaptörvény - az általunk sok tekintetben kritizált alaptörvény, de ezen tekintetben egyébként korrekt megfogalmazású alaptörvény - nagyon fontos, kiemelt kérdésként szabályoz; tehát a lelkiismereti, vallásszabadság egy államban - ráadásul Magyarországon - kiemelt, fontos, védett érték, és nem lehet olyan helyzetet előteremteni, aminek most végül is a folyományát éljük most meg. Indulatos szavak hangzanak el a képviselőtársam részéről, a házelnök úr részéről is - bár tudom, nem szabad minősíteni -, de ettől függetlenül úgy gondolom, sokkal előremutatóbb lett volna az, ahogy eredetileg, a sarkalatos törvényekkel szemben követelményként támasztottan önök is megfogalmazták, hogy kormány-előterjesztések jönnek elő sarkalatos törvényjavaslatokként, és ezeket egy széles körű társadalmi vitában először megjáratják, megköröztetik az érintett egyházakkal.

Úgy gondolom, magára vállalta azt a felelősséget a Kereszténydemokrata Néppárt - mint az egyházi és vallási ügyek felelőse az önök pártszövetségében -, hogy mégis képviselői előterjesztéssel élt ebben az ügyben. És mit élhettek ők át, és mit élhettek át a hívő emberek? Azt, hogy ezt a törvényjavaslatot, ami eredeti formájában sok szimpatikus elemet is tartalmazott - bár voltak vitatható elemei -, most egyetlen nap alatt olyan zárószavazás előtti módosító javaslatokkal borították föl, tökéletesen megváltoztatva a koncepció eredeti irányát, amellyel kapcsolatban én is mondanék egy hasonlatot: ez olyan, mintha földtörvény zárószavazás előtti módosító javaslata kapcsán az a javaslat kerülne utolsó pillanatban előterjesztésre, hogy az eddigi cél szerint, hogy a magyar állampolgárok szerezhessenek csak földtulajdont, hirtelen külföldiek is szerezhessenek földtulajdont. Azt gondolom, ilyen radikális mélységgel belenyúlni egy törvényjavaslatba, amelyet már tényleg sok tekintetben körbejártak, bizottsági szinten, egyeztetési szinten, nem lehetett volna, és ennek folyományaként ülünk ma itt éjfél körüli órában, és kell ilyen felkészületlen, átgondolatlan javaslattal kapcsolatban a vitánkat lefolytatni.

Azért amellett se menjenek el, képviselőtársaim, hogy miért hagyják szó nélkül azt a csodálatosnak mondható metamorfózist, amelyen Lendvai Ildikó átesett. Egy pillanatra gondolkozzunk el! Az ő ideje alatt, amikor ő cenzorként, a diktatúra elnyomójaként működött, olyan kiváló papokat, egyházi embereket aláztak meg sorozatosan, csuktak börtönbe, mint - személyesen én is ismertem, Isten nyugosztalja - Keglevich István regnumos atyát, akit évtizedekre azért csuktak börtönbe, mert keresztény elveket tanított fiataloknak, táboroztatta őket Erdélyben, és egyáltalán emberséget, kereszténységet adott. Azért azt gondolom, hogy kérem, sokkal erőteljesebb dinamikával lépjenek föl annak érdekében, hogy az a Magyar Szocialista Párt, amely az elmúlt 8 év és az egész előtte levő 40 év nagyon kemény, a nemzet számára hátrányos következményeket hozó vezetését végezte az országban, végre kerüljön a megfelelő helyére. Ebben mutassanak sokkal nagyobb lelkesedést és buzgalmat, mintsem hogy olyan képviselőtársaimmal szemben lépnek fel, akiket egyébként, úgy gondolom, hogy jogos indulat vezérel akkor, amikor ilyen átgondolatlan javaslatokkal találkoznak.

Végül, de nem utolsósorban azért magam is csatlakoznék Schiffer András képviselőtársam több észrevételéhez - ezt a bizottságban meg is tettük -, mégpedig egy: nincs jogorvoslati rendszer. Azért ez nagyon-nagyon fontos, lényeges hiányossága a javaslatnak. Tehát gyakorlatilag önök egy olyan rendszert működtetnek, amely egyrészt átvenné a bíróságoktól egy normalizált nyilvántartásba-vételi rendszernek a döntési jogköreit, tehát politikai viták részévé tenné azt, hogy több száz egyház most megfelel-e az egyházi kritériumoknak, vagy nem, ezzel vitathatóvá, támadhatóvá teszi ezeket a döntéseket.

(23.50)

Másrészt még jogorvoslatot sem biztosítanak, hiszen a mostani zárószavazás előtti módosító javaslat kiveszi ezeket a lehetőségeket.

A másik, amiért szintén magam is előterjesztést tettem, és egyébként egy jó megoldás lenne, az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetősége. Ennek érdekében még akár most is hajlandóak vagyunk egy gyors bizottsági ülésre, hogy akár gondolják meg, és igenis, ha már egyáltalán mindenképpen át akarják erőltetni ezt a javaslatot, akkor igenis kössük ki Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét az egyházak nyilvántartásba vételéről szóló országgyűlési határozatokkal szemben.

A másik ilyen javaslati elem - ami szerintem rendkívül nagy hibája a javaslatnak - szintén az, amit Schiffer András képviselőtársam mondott meg én is a bizottsági vitában; mégpedig az, hogy a legutolsó, zárószavazás előtti módosító javaslat egyszerűen nyitva hagyja azt a kérdést, hogy az egyszer már nyilvántartásba vett egyház, ha és amennyiben a nyilvántartásba vétel feltételéül szolgáló előírásokat utóbb megszegi, működésével nemzetbiztonsági kockázatot jelent, alaptörvénnyel ellentétes működést fejt ki, vagy egyszerűen az egyháztörvény kiemelt rendelkezéseit durván és visszatérően megsérti, akkor semmilyen módon nem szankcionálható.

Tehát egyszer s mindenkorra ezek szerint, ha jól értelmezzük a törvényt: ha valaki egyházi nyilvántartásba kerülhet, és egy megfelelő lobbitevékenységgel ezt eléri, noha egyébként a törvényi feltételeknek nem felel meg, csupán politikai akarat nyilvánul meg a befogadók részéről, akkor onnantól kezdve nincs törvényes út arra, hogy ezt a szervezetet, tegyen bármit is a nemzet vagy a közösségünk ellen, törölni lehessen. Úgy gondolom, hogy egy ilyen javaslatot józan ésszel támogatni nem lehet, ezért nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy gondolkodjanak el ezen, és ennek érdekében akár egy ilyen utolsó módosító javaslatot közösen fogadjunk el az alkotmányügyi bizottságban.

Ebben a formában viszont nem tudjuk támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Fónagy János képviselő úrnak, államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én nem kérem, hogy bocsánatot kérjen Novák Előd képviselő úr, hiszen azt mondta, amit érez, és úgy mondta, ahogy tőle elvárható. Éppen ezért nem a sértődöttség, még csak nem is a felháborodás beszél belőlem. Ön nem mondott mást, mint amit elődei is meg ön is mondott.

Ezért pusztán az ismeretterjesztést szolgálja hozzászólásom, melyben el szeretném mondani, hogy az 1848-ban megalakult pesti Reformegylet, pesti reformalizált izraeliták, bármennyire is irritálja önt, ez a fogalom mégiscsak megvan; az első Szemere-kormány fogadta el őket éppen azért, mert törekvéseik megfeleltek annak, amit gondolom, most már másfél évszázada és mi magunk is szolgálunk, nevezetesen annak, hogy ez a zsidó közösség elutasította a vallási szabályok kritikátlan követését, lényegtelennek minősítették a külsődleges identitásjegyeket, felfogásukban a zsidóság társadalmi emancipációját és kulturális asszimilációját tűzték ki.

Hogy mennyire magyarok voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Klapkával együtt Komáromban védték a várat, majd Haynau üldözése miatt került egy nagy részük külföldre.

Azt pedig, hogy ön valóban Európa második legnagyobb zsinagógájában miért lát olyan kevés embert, azt kérdezze meg az ön szellemi példaképeitől. Azért, mert 600 ezer ember hiányzik ebből az országból; azért, mert az ön szellemi példaképei oda ezt a helyzetet teremtették. Úgyhogy kérem, ne hányja a szemére ennek a közösségnek, hogy kevesen vannak. Hogy nem szégyelli, az rendben van, de azért számon ne kérje tőlünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypártok, az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Nyakó István képviselő úr kért második felszólalásra lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr!

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Államtitkár úr, köszönöm a szavait a Magyar Szocialista Párt nevében is. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.)

A 33. ajánlási pontban - ha ilyen prózai kérdéseket még felvethetek - táblázatba foglalták azt a 14 egyházat, amelyet elismernek, ezzel kapcsolatban fejteném ki álláspontunkat. A modern magyar vallástörténet a mai napig, sajnos a mai napig véleményünk szerint progresszív és haladó volt. 1791-ben nyertek a magyar protestánsok teljes vallásszabadságot, s már lehetett vegyes házasságot kötni. 1844-től a protestáns lelkész előtt kötött házasság is törvényesnek számított. (Zaj. - Az elnök csenget.) Az 1848. évi XX. törvénycikk kimondja a vallásfelekezetek egyenlőségét az állam előtt. 1868-tól lehetett vallást változtatni. 1895-ben a XXXIII. törvénycikk kimondja a vallás szabad gyakorlását, erről már szó volt, s apostoli királyunk, Ferenc József, ha úgy tetszik, szentesíti a polgári házasság és az anyakönyvvezetés intézményét, és elismeri a felekezetenkívüliség jogát, s öt évvel később a pesti egyetemről eltávolítják a vallási jelképeket.

Tehát száz év haladásáról, a felvilágosodás, a reformkor, a forradalom és a kiegyezés utáni magyar progresszió vívmányairól beszéltem, amihez képest véleményünk szerint a mai törvény mindenféleképpen visszalépés. Visszalépés ez, hiszen véleményünk szerint a vallásszabadság szabad jogába való beavatkozás történik meg jelen törvényjavaslatban. Arra kényszerítik az egyházi státusra vágyókat ugyanis, hogy a politikai és parlamenti pártok kegyeit keressék akkor, ha ők egyházak kívánnának lenni. Ráadásul ennek a 14 egyháznak a kiemelésével a magyar állampolgárok között is szelektál a politika aszerint, hogy mely egyháznak a tagjai. Vannak, akiket beemel, és vannak, akiket kitaszít.

Hozzáteszem rögtön - Lázár képviselőtársam pontosan elmondta - 350 egyház törvényesen működik ma Magyarországon, ebből összesen 14 maradhat meg. S higgyék el nekem, gondoljanak csak Magyarországra, nem attól erős valami, és nem attól szép, mert nagy. Tud erős és szép lenni akkor is, ha kicsi.

A következő az ajánlás 17. pontja, amely az állami és önkormányzati intézményekről szól. Véleményünk szerint visszalépés ez a törvényjavaslat azért, mert az állampolgárok adóforintjaiból finanszírozott oktatási intézményekben, ha az egyházi fennhatóság alá kerül, a javaslat megengedi a más vallásúak jogfosztását, felvételének tilalmát, kirúgásának lehetővé tételét. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya az ország egyes területein visszalép a világnézetileg semleges oktatás garantálásától. Ezt nagyon sajnáljuk.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Most pedig a módosító javaslat egészéhez szeretnék hozzászólni, ha lehet, elnök úr. Megdöbbent fideszes képviselőtársaimnak a viselkedése. Akkor, amikor három hete elkezdtük ennek a törvényjavaslatnak, sarkalatos törvénynek a tárgyalását, többször hozzászóltak bizottsági ülésen, itt a parlamentben, sőt személyesen módosító javaslatokat nyújtottak be. Miért nem árulták el nekünk, hogy az utolsó nap keresztülhúzzák az összes eddig kibeszélt, megbeszélt, ha meg nem is egyezett, de legalább átbeszélt közös dolgainkat?

Ma délután Lázár János frakcióvezető úr bejelentette, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt érdemben fogja megváltoztatni egy javaslatuk. Az alkotmányügyi bizottság a szavazást megelőző percekben nyújtott be zárószavazás előtti módosító javaslatot, ami egyértelműen ellentétes a Házszabállyal. Ellentétes, mivel a célja nem a törvényjavaslat belső összhangjának biztosítása, nem az alkotmánynak való megfelelés, nem más törvénnyel való összhang megteremtése.

Ráadásul a zárószavazás előtti módosító javaslat alkotmányellenes is. Alkotmányellenes azért, mert egy egyházként elismerést kérő szervezet megfelelőségéről a végrehajtó hatalom részére a miniszter állapítja meg, hogy megfelel-e az elismerés feltételeinek, és a miniszternek e döntése ellen nincs jogorvoslatnak helye.

Az Alkotmánybíróság szerint a semlegesség többek között azt is jelenti, hogy az állam a vallásról és az egyházról csak elvont, minden vallásra vagy egyházra egyaránt alkalmazható keretszabályokat alkothat, amelyek révén ezek a semleges jogrendbe illeszkednek, és a tartalmi kérdésekben az államnak a vallások és egyházak önértelmezésére kell hagyatkoznia. Ezzel a törvényjavaslattal felmondja azt a hagyományt az állam, amely szerint az állam előtt minden egyház, minden felekezet egyenlő.

Hasonlóan semlegesnek kell maradnia az államnak abban is, hogy az azonos hitelveket vallók a tevékenységüket egyházként gyakorolják-e. Ehhez sem a végrehajtó hatalomnak, sem pedig az Országgyűlésnek véleményünk szerint nincs semmi köze. Az Országgyűlés alkotmányos keretek között törvényben megállapíthat feltételeket arra, hogy milyen objektív feltételek mellett lehet egy vallási közösség egyház, ugyanakkor véleményünk szerint nem definiálhatja a vallás fogalmát.

(0.00)

Akár a törvényjavaslat szerinti listázással, akár a zárószavazás előtti módosító javaslat alapján az Országgyűlés döntésével történik az egyházként való elismerés, az mindenképpen aránytalanul korlátozza a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos jogát. Nagyon sajnáljuk ezt a visszalépést is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Vona Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem szoktam általában ilyen esetekben szót kérni, most mégis úgy érzem, hogy az államtitkár úr által elmondott néhány mondat ezt megköveteli.

Ön olyan gondolatokat fogalmazott meg, amiket azt hiszem, ki kell hogy kérjünk magunknak. Hogy Novák Előd képviselőtársam miért mondta azt, amikor úgy fogalmazott, hogy öntől nem is vártunk mást, azért mondta-e, mert a módosító javaslatával, illetve annak beadási módjával nem értett egyet, vagy pedig esetlegesen azzal (Németh Szilárd István: Kár ezt magyarázni!), hogy ön vállaltan zsidó származásából fakadóan egy zsidó egyháznak a támogatására vállalkozott, ez legyen az ő ügye, viszont azt gondolom (Németh Szilárd István: Ez nem az ő ügye!), hogy abban a helyzetben, amelyről Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam is beszélt, az indulatok diktáltak, ez elnézhető. Úgyhogy ebből a szemszögből nézve én is elnézem önnek azt, hogy indulatában olyanokat mondott - megsértve 855 ezer magyar választópolgárt -, amihez nem volt joga. Ön gyilkosoknak titulálta az itt ülő jobbikosokat, gyilkosok utódainak (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), és ezzel megsértett 855 ezer magyar embert, de én, bocsánat, én elnézem önnek, mert tisztelem önt, tisztelem az ön szakmai tudását, és elnézem önnek, hogy ilyen indulatosan talán úgy fogalmazott, ahogy lehet, hogy most, jelen pillanatban már nem is fogalmazna.

Viszont ebben a szituációban nem Novák Elődnek kell bocsánatot kérni öntől, és nem is önnek Novák Elődtől vagy a jobbikosoktól, ezt tudjuk be az indulatoknak. Ebben a helyzetben Lázár János frakcióvezető magatartása volt a kígyó magatartása, a képmutató farizeusság magatartása, amikor egy ilyen szituációt kihasznál arra, akár más emberek tragédiáját, hogy politikai tőkét kovácsoljon. Ez volt méltatlan az Országgyűléshez. Szégyellje magát! (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Így van!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérve azt, hogy a Ház méltóságát tartsuk meg, megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak normál időkeretben történő felszólalásra. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Elnök úr, azért azt rögzítsük, hogy ennek a zárószavazás előtti módosító javaslatnak nem az a legnagyobb problémája, hogy hány zsidóközösség szerepel benne. Miután a szám reggelhez képest egyébként csökkent is, úgyhogy én az egész nagyon méltatlan vitának a kipattanását nem igazán értem. Elnézését, én is még töltöm az időt, de miután a zárószavazás előtti módosító javaslat most érkezett be, most van módunk egy koncepcionális javaslatra reagálni.

Először is, azt én bizottsági ülésen is elismertem, hogy valóban, az a szándék, amiből keletkezhetett ez a javaslat, hogy az elmúlt heteknek a nagyon szánalmas lobbizgatásainak a végére akart pontot tenni Lázár János - vagy aki kidolgozta ezt a javaslatot -, az egy helyzet. Ezt természetesen el lehet ismerni, csak azt ne gondolja senki, hogy a lobbizgatásnak ezzel vége lesz. Most meghozza az Országgyűlés ezt a törvényt, innentől kezdve folyamatosan fog menni a lobbizgatás, és ennek nem is nagyon lesz vége, hiszen itt lesz az Országgyűlésnél a jog, hogy különböző vallási közösségeket elismerésben részesítsen. (Balog Zoltán: Az transzparens vita lesz, nem?) A vita lehet, hogy transzparens lesz, államtitkár úr, de hogy ki kivel susmorog és ki kit keres meg a politikai kapcsolatait felhasználva, hogy Lázár Jánost idézzem, ez aligha lesz transzparensebb az elmúlt hetek különböző lobbizgatásainál.

Tisztelt Országgyűlés! Én a bizottsági ülésen konkrétan tettem javaslatot arra, amit most Gaudi képviselőtársam is említett, hogy ha már ragaszkodnak ahhoz, hogy az Országgyűlésnél, illetve a miniszternél legyen ez a jog, pótolják azt a hiányosságot, ami nem is merült volna fel akkor, ha a bíróságoknál marad ez az egész procedúra. Nevezetesen: most emberek vallásgyakorlásával kapcsolatban úgy fognak alapvető döntések megszületni, hogy a jogorvoslati jog nem biztosított; szeretném megjegyezni, hogy ez egyébként nemzetközi emberi jogi normákat is sért. Ezért tettem javaslatot egyrészt arra, hogy a törvény mondja azt ki, hogy a miniszter előtt a kérelmet előterjesztő vagy a kérelem előterjesztését megtagadó döntésével szemben a közigazgatási eljárás, illetve a Pp. XX. fejezetének a szabályai szerint legyen bírósághoz forduláshoz való jog.

A másik: az Országgyűlés döntésével kapcsolatban lehessen fordulni az Alkotmánybírósághoz. Jelenleg ugyanis - szemben azzal, amit kormánypárti képviselők elmondtak a bizottsági ülésen - a miniszternek az az aktusa, hogy az Országgyűléshez felterjeszt egy-egy egyházat elismerésre, nem közigazgatási aktus, éppen ezért ezzel szemben jogorvoslati lehetőség nincsen.

Ezenkívül pedig, hogy mit jelent az, hogy egy politikai döntéshozó testület gyakorlatilag diszkrecionális jogkörében eljárva elismer vagy nem ismer el különböző vallási közösségeket, emlékeztetném önöket az elmúlt hetek vitáira a kínai kapcsolatokat illetően. Lehet, hogy ha a dalai lámának a buddhista követői folyamodnak majd az Országgyűléshez, önök éppúgy nemzetközi kapcsolatokra, éppúgy az ország külpolitikai érdekére hivatkoznak majd, amikor egy ilyen közösséget nem ismernek el, mint ahogyan hivatkoztak erre az elmúlt hetek tüntetéseinek a szétverésénél is.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb problémánk egyébként az, ami túlmutat az egyháztörvényen, hogy önök pontosan amiatt vették el a bíróságoktól ezt a jogkört, amiért egyébként már több ízben az elmúlt egy évben kinyilvánították, hogy nem bíznak a bíróságokban, és azért nem bíznak a bíróságokban, mert nincsen közvetlen ráhatásuk a bírói szervezetre. Én természetesen elismerem azt a törekvést, ami az önök javaslata mögött meghúzódik, hogy különböző törvényellenesen vagy vélhetően a közérdeket sértő módon működő közösségeket valamilyen módon, hát, kordában kívánnak tartani, de ezt egy jogállamban kizárólag jogállami módon lehet megtenni. Nem nyilváníthatja ki azt a parlament, hogy nem bízik egy másik hatalmi ágban. Olyan kellően kemény normatív kereteket kell alkotni, hogy a bíróságok egyértelműen tudjanak eljárni, és ha egy közösség visszaél az egyházi minőséggel, akkor legyen meg a szankciórendszer, amivel ezeket az alapvető társadalmi normaszegéseket lehet szankcionálni.

És még annyit, hogy itt két analógia elhangzott, az egyik Ausztria volt. Tisztelt Lázár János képviselőtársam, az a helyzet, hogy mi nem vagyunk az a párt, amelyiket meg lehet azzal hatni, hogy különféle külföldi példákat felhoznak. Külföldi példákat fel lehet hozni mindenre és az ellenkezőjére is, én nem gondolom azt, hogy nekünk ebben Ausztriát kellene másolni.

A másik: amikor a nemzetiségekkel példálóznak, igen, én magam is eléggé kellemetlenül éreztem magamat abban a parlamenti vitában, amikor a bunyevác kisebbség elismeréséről folyt a szó, és valóban át lehet azt is gondolni, hogy célszerű-e, hogy a magyar parlament dönt például nemzetiségek elismeréséről. Lehet, hogy jobb lenne, ha ezek a viták is a bíróságokon folynának le.

Nem kívánnék idő hiányában belebocsátkozni, hogy mégis miért van ennek talán valamiféle történeti indoka, pusztán csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokszorosan problematikus viszont az, amikor egy politikai döntéshozó szerv vallási közösségek elismeréséről dönt; arról dönt, hogy egy vallási közösség rendelkezik-e az egyházi státus attribútumaival. Úgyhogy éppen ezért nagy tisztelettel arra kérném önöket, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatot, ami több sebből vérzik, és ellenébe megy a korábbi koncepciónak, szavazzák le.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Balog Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én megértem a vitának ezt a felfokozott érzelmi töltését, hiszen valóban egy olyan dologról beszélünk, ami minden embernek az egyik legszemélyesebb és legbensőbb ügye, és mégis azt kell mondanom, hogy csak részben beszélünk erről, és innen származik egy alapvető félreértés. Ugyanis amikor az Országgyűlés az egyházak bejegyzésével kapcsolatban vagy az egyházak elismerésével kapcsolatban állást foglal, akkor - azért azt tisztázzuk - az nem a hit minőségének a megítéléséről szól. Ugyanis, ha azokat a kritériumokat, amelyeket egyébként az egyházi közösségekre alkalmazunk, alkalmaztuk volna, mondjuk, kétezer évvel ezelőtt, akkor a tizenkét apostol se lett volna bejegyzett egyház, meg a XVI. században a református egyház sem lett volna bejegyzett egyház, és nem is várta el ezt a dolgot az akkori hatóságtól, mert nem kívánt olyan együttműködésre lépni azzal a hatósággal, azzal az államszervezettel, ami őt körbe vette, amelyik akkor éppen volt.

Tehát amiről mi beszélünk, az az államnak a viszonya ahhoz, hogy vannak olyan egyének és közösségek, akik valamilyen módon megélik az ő hitüket, és ezzel kapcsolatban adott esetben például közfeladatokat vállalhatnak át. Tehát az állam viszonyáról beszélünk, és egyébként - mint ahogy ebben az országban 1990 óta, előtte ez nem így volt egyébként, 1948-tól - mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, egyénileg is, közösségileg is.

(0.10)

Ezután is így lesz. Egyébként vannak olyan közösségek, amelyek az egy állammal valamifajta kapcsolatra szeretnének lépni, de olyan közösségek is vannak, amelyek ezt egyáltalán nem is kívánják. A Magyar Országgyűlés majd el fogja dönteni, hogy milyen módon kívánja ezt megtenni; ez egy teljesen bevett rendelkezés.

Abban egyetértek Schiffer András frakcióvezető úrral, hogy mi sem érezzük túlságosan jól magunkat ebben a vitában, mégpedig azért, mert azok, akik 1990-ben a törvényt meghozták, olyan hibákat követtek el, hogy ma már kezelhetetlen üggyé vált a 350 állítólagos meg valóságos egyháznak az ügye. Ezt kell orvosolnunk utólag és embereket adott esetben kényelmetlen helyzetbe hozni. Ez nekünk sem kényelmes, de ezt a munkát valamikor el kell végezni. Ez most nekünk jutott, megpróbáljuk elvégezni képességeink szerint, a lehető legjobb szándékkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Nyakó István képviselő úr. Megadom a szót. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Nem miattam vagyunk itt! Ha ez a törvény normális ütemben le tudott volna menni, akkor már mindenki régen otthon lenne.

Engedjék meg, hogy elmondjam képviselőtársamnak, nem orvosság az, amit most adnak, hanem méreg. (Zaj a kormánypárti oldalon. - Hangok ugyanott: Jaj, jaj!) Akár jaj, akár nem jaj, nem a tizenkét apostol időszakában vagyunk és nem a XVI. században. Átmentünk egy jogfejlődésen. Véleményem szerint a '90-es jogalkotók jót akartak a szándékaik szerint. Az önök bevallott szándéka az, hogy kiszűrjék a bizniszegyházakat. Ez a törvényjavaslat, ami ma előttünk van, nem a bizniszegyházakról szól, azzal együtt sem, amit Lázár János úr is mondott. Ebben a pillanatban 350 törvényesen működő egyházzal állunk ha nem is szemben, de a jogalkotás szintjén legalábbis úgy tűnik, hogy szemben állunk. Lázár úr mondta, hogy törvényesen működnek.

Ma ezt a 350 egyházat 14 kivételével megfosztjuk az egyházi státustól. Véleményem szerint állam ilyet nem tehet, no pláne úgy nem, hogy ezek után a politika fog dönteni arról, ráadásul kétharmaddal, hogy ki lehet egyház és ki nem. Képviselő úr, ne vicceljen!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Lázár János frakcióvezető úr. Megadom a szót.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a vallás szabad megvallása vagy a vallástalanság szabad gyakorlása minden ember egyik legalapvetőbb joga. Ezt kívántuk érvényesíteni akkor, amikor elfogadtuk az új alaptörvényt, és ezt fogjuk érvényesíteni ebben a törvényben is. Örülök annak, hogy a törvény 90 százaléka nem képezte érdemi vita tárgyát, mert képviselőtársaim a törvény alapvető rendelkezéseit az egyházak működésére vonatkozólag láthatóan elfogadták.

Ami néhány személyes jellegű megjegyzést illet: engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam mondott, s azt gondolom, ezeket a szavait nem csak nekünk címezte. Én úgy ismertem meg képviselő urat még ügyvéd korában, amikor azoknak a jogaiért küzdött, akiket véleménynyilvánítási szabadságukban súlyosan sértettek, megverték vagy börtönbe csukták őket azért, mert elmondták a véleményüket - ha jól emlékszem erre, képviselő úr. Most ön ugyanilyen határozottsággal állt ki a szabad vallásgyakorlás mellett és azért, hogy tartsuk tiszteletben mindenkinek a saját maga meggyőződését és vallását.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy parlamenti képviselőként én nem tudom tiszta lelkiismerettel azt a zsidózást és cigányozást tűrni, amit önök egy éve ebben a Házban folytatnak, és ezt nem is fogjuk hagyni, a többségi frakció meg fogja teremteni annak a törvényes feltételeit, hogy ennek egyszer s mindenkorra véget vessünk ebben a Házban. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezt azért mondom, képviselőtársaim, mert szerintem senkinek nincs joga arra, hogy ember és ember között, magyar és magyar között különbséget tegyen. Mi ebben a törvényben, amelynek a módosítását javasoljuk, pontosan azért mondjuk azt, hogy a kategorizálás az 1-es, 2-es, 3-as kategóriás egyházak tekintetében sérti az egyházakat. Nekem ez a véleményem.

Én attól nem vagyok nyugodt, hogy egy világvallás vagy neoprotestáns egyházak a 2. vagy a 3. kategóriába kerülnek. Döntsön erről az Országgyűlés nyílt vitában, mint ahogy a nemzetiségek esetében meg meri tenni a népszuverenitás képviselőjeként, hogy eldönti, Magyarországon ki lehet nemzetiségi. Ez nem felelősség? Hova interpellálhatnak, hova föllebbezhetnek a nemzetiségiek, amikor elzavarjuk őket, hogy ne kapják meg a jogaikat? Ez nem felelősség? Aki idejön ebbe a Házba, annak van felelőssége és ezt vállalnia kell. Ne áltassák magukat azzal, hogy a felelősséget bírókra próbálják átruházni, ugyanis a törvényt önök hozzák, amely alapján a bírók el fogják dönteni, hogy ki egyház és ki nem. 1990-ben is parlamenti képviselők hozták meg azt a törvényt, amely alapján húsz éven keresztül eldöntötték, hogy ki egyház és ki nem. Most is mi fogjuk meghozni ezt a törvényt, és a felelősség bennünket terhel, akár megnevezzük konkrétan azt, hogy ma, 2011-ben kit tartunk egyházi státusra méltónak és alkalmasnak, akár nem tesszük meg ezt.

Nézetem szerint az egyházak közötti kategorizálás hiba lenne, nem szabad zárt listát készíteni, nyitva kell hagyni a lista lehetőségét. Ez a megfontolás, az egésznek a megnyitása vezetett bennünket akkor, amikor az ezerfős limitet kivettük ebből a körből, hogy szabad mérlegelés tárgya lehessen, hogy valaki idefordul, vagy nem, és az ezer fővel ne szorítsunk ki kis vallási közösségeket, és ez a megfontolás vezetett bennünket akkor is, amikor hosszú vita után azt mondjuk a megszüntetéssel kapcsolatban: támogatjuk, hogy ne lehessen a parlamentnek adminisztratív eszközökkel megszüntetni egy egyházat, mert az is garancia egy egyház számára, hogy nincs a politika kénye-kedvének kiszolgáltatva.

Mi nem rossz törvényt akarunk, hanem egy olyan törvényt, hogy akik a vallásukat szabadon gyakorolják vagy éppenséggel a vallástalanságukat hirdetik, azok számára legyen jog Magyarországon, hogy közösséget szervezzenek. Hogy ez a közösség majd milyen munkát fog végezni, hogy az Országgyűlés elismeri-e egyháznak, ebben minden parlamenti képviselőnek akár az egyház nevének kimondásával, akár ki nem mondásával felelőssége van, és ezt súlyos hiba lenne a bíróságra hárítani. Egyébként szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nem is lehet áthárítani.

Másrészt pedig óriási a felelősségünk, és nem csak azzal a 14 szervezettel szemben, amelyet egyháznak nyilvánítunk. Ez nem egy lezárt lista. Január 1-jétől mindenki eldöntheti, hogy egyház lesz, vagy egyesületi formában végzi a tevékenységét. Az egyházak beadják a minisztériumnak a kérelmüket, objektív feltételeknek és nem szubjektív szempontoknak kell megfelelniük. Taxatíve felsorolja a törvényjavaslat, hogy milyen objektív szempontoknak kell megfelelni. Tételesen felsorolja a törvény, és ha az egyház megfelel ezeknek a feltételeknek, a minisztérium be kell hogy terjessze az Országgyűlés elé, és az Országgyűlés döntést fog ebben a kérdésben hozni. Elmondtam a bizottsági ülésen azt is - csak nem jól idézik -, ha az iszlám idefordul, akkor az súlyos vita után mégiscsak egy pozitív döntést érdemel, pontosan a világvallás jellege miatt, mint ahogy a neoprotestánsoknál is megtettem ugyanezt a megjegyzést, de méltatlannak tartom azt a vitát, hogy ebben a Házban kiszerkesszünk különböző egyházakat aszerint, hogy személy szerint mit gondolunk ezekkel az egyházakkal kapcsolatban. Ez méltatlan az Országgyűléshez, diszkreditálja azokat az egyházakat, amelyek az elmúlt húsz esztendőben tisztességesen végezték a munkájukat.

Ezért a 350 egyház iránti felelősségből is azt mondjuk a kormánynak, hogy december 31-ig tárgyaljon az egyházakkal és lehetőség szerint állapodjon meg velük az általuk végzett társadalmi munka folytatása céljából. Ez garanciális szabály. Mint az is, hogy azokkal az egyházakkal is folytasson tárgyalásokat, amelyek most az egyházi státusukat megtartják, és rendezze a velük való állami viszonyt. Mi nem szűkíteni akarjuk a mozgásteret, hanem éppen hogy tágítani szeretnénk, de az ésszerűség határai között. Schiffer képviselő úr, ön pontosan tudja, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sok honfitársunkat, akik hittek valamiben - legyen szó akár a cigánypasztorációról vagy bármilyen más fontos személyes vagy világnézeti, identitásbeli ügyről -, arra kényszerítette az állam finanszírozási rendszere, hogy egyházat alapítson. Miért ne ajánlhatnánk fel az egyházaknak, attól függően, hogy ha a kormány megállapodik vagy nem állapodik meg velük, döntsék el, hogy az egyházi státust fenn akarják tartani, vagy sem, mert ez a szabad vallásgyakorlásukban nem fogja őket akadályozni. Ez a törvény megnyitja előttük az utat, hogy a vallásukat szabadon gyakorolják. Ezt önnek is el kell ismernie.

Szerintem sokkal transzparensebb, sokkal nyitottabb és a nemzetiségek iránt viselt felelősségből kiindulva azt gondolom, hogy az egyházakért is minden esküt tett parlamenti képviselő vállalja azt a felelősséget, hogy döntéseket hoz a vallásukat gyakorolni akaró emberek ügyében.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Mirkóczki Ádám képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Lázár János Frakcióvezető Úr! Mélyen egyetértek azzal, ami a '90-es törvény kritikáját és az elmúlt húsz év rendszerét illeti. Én csak az időeltolódás miatt vagyok önnel kapcsolatban egy picit zavarban. Én végigfolytattam és végigültem a hat óra hosszás általános vitát, majd a sokórás részletes vitát. Hetek óta itt hever ez a javaslat az asztalon. Én ezt a szenvedélyes felszólalást szívesebben vettem volna, mondjuk, a vezérszónoki körben a Fidesz részéről, nem pedig éjfél-fél egy magasságában a zárószavazás előtt. Nagyon röviden ennyit.

És ha ön is részt vett volna az általános és részletes vitában, akkor azt is láthatta volna, hogy most a méltatlan kritikájával szemben egy konstruktív, építő jellegű vitát és módosító indítványokat tettünk az asztalra, illetve folytattunk itt a Házban. Azt nem érzem korrektnek, hogy percekkel a zárószavazás előtt ilyen kritikával illeti például a Jobbik frakcióját. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(0.20)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak.

Öné a szó.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Frakcióvezető úr szavaira reagálnék, mert látom a jó szándékot a szavakban, csak sajnos a törvény nem azt tartalmazza, amit most ön elmondott. Úgy látszik, van úgy, hogy az ember jó irányba akar menni, van is eszköze, erős lova hozzá, csak valahogy fordítva ült a lóra. Három rövid megjegyzés ennek bizonyítékaként.

Először: ez a mostani módosítás még inkább listáz, mint a törvénytervezet, csak kevesebb egyházat, szám szerint 14-et enged arra a listára, amit mi most eleve egyháznak nyilvánítunk, és a többinek ácsingózni kell. Az se volt jó, amikor 50-et eresztettek A, B, C-re, de az legalább több volt. A lista tehát maradt, csak szűkült.

Másodszor: igaza van, a parlamentnek nagy felelőssége van, de a hatalmi ágak megosztása szerint a parlament - elhangzott ez már - normatívan szabályoz. Az dolgunk, hogy megmondjuk a bíróságnak, hogy mi szerint jegyezhet be valakit; dolgunk, hogy adótörvényeket hozzunk, de az adóvétségekről nem itt döntünk; dolgunk, hogy közbeszerzési törvényt hozzunk, normatív alapon, de nem itt mondunk ítéletet egy közbeszerzési eljárásban. Ezt a szereposztást rontja most el a törvényjavaslat, amikor normatív feladatok helyett egyedi elbírálást ad a parlamentnek.

Végül a harmadik megjegyzés: nagyon egyetértettem, és szép szavak hangzottak el az önök részéről arról, hogy milyen vita méltatlan a parlamenthez. Csakhogy mostantól kezdve ez a vita akár hetenként megismétlődhet. Itt hetente tárgyalhatunk előterjesztéseket egy-egy egyház vagy vallási közösség kérelme nyomán, nem ritkulni fognak ezek a méltatlan történetek, hanem az önök minden jó szándéka ellenére sajnos szaporodni.

Arra kérem a frakcióvezető urat, a beszéde szelleméhez tartsa magát, ha ahhoz tartja, nem tudja megszavazni ezeket a módosítókat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak. Öné a szó, elnök úr.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Lázár Frakcióvezető Úr! Ön jogosan arra hívta fel a figyelmünket, ami a képviselői felelősség, eskü, a döntéshozatal. Hadd mondjam el, hogy a Jobbik nagyon komolyan vette ezt a törvényjavaslatot, a párt elnöksége is külön foglalkozott vele, és miután Mirkóczki Ádám volt kijelölve témavezetőnek, a szakmai kabinettel ő tárgyalt, és én voltam még az, aki részt vettem ennek az egész törvényjavaslatnak a Jobbik szerinti értelmezésében, hogy a vezérszónoklatban mit mondjon el, és én most itt állok, és fogalmam nincs, hogy miről fogok szavazni, mert a képviselői munkám közben nem tette lehetővé, hogy az elmúlt néhány órában követni tudjam. Elkértem Novák Elődtől, ez friss, látom, itt van két táblázat... - nem, most már csak egy táblázat van. Nem gondolja, hogy amit általánosan jogosan megfogalmazott, az a mai napon például az én képviselői felelős személyes döntésemet ebben a formában lehetetlenné teszi?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Nyakó István képviselő úrnak.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Lázár képviselőtársammal vitatkoznék csak egy témában: hogyha nemzeti kisebbségekről dönthet a parlament, akkor egyházakról miért nem? Jogos a felvetés egyébként, szerintem kellene az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban foglalkozni ezzel a kérdéssel (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De nem nemzeti kisebbségekről van szó, hanem egyházakról!), lehet hogy nekik is joguk van valahova fellebbezni, tehát lehet hogy nem egy fordított, negatív előjelű következménye kellene hogy legyen ennek a dolognak. Már csak azért sem, mert - biztos vannak, akik jobban értenek hozzá - az elmúlt száz-százötven évben Európa ezen részén nemzeti kisebbségek nem alakultak, hanem a különböző határmódosításokkal keletkeztek, lettek. Tagadhatatlan tény, hogy ezen nemzeti kisebbségek a vallásukat is vitték magukkal, így fordulhatott az elő, hogy az elcsatolt erdélyi területeken több görög katolikus testvérünk sokáig elnyomatásban élt és nem gyakorolhatta vallását.

Ettől függetlenül látnunk kell azt, hogy a modern világ azt is hozta, hogy például egy hungarikum megjelent, a Hit Gyülekezete formájában. Tehát nemcsak arról van szó, hogy nemzeti kisebbség magával viszi a vallását, hanem lesznek új vallások és jönnek új vallások. Többek között nem új vallás az iszlám, hiszen 1916-ban fogadta el az Országgyűlés az iszlám létét, azzal együtt természetesen, hogy akkor még egy sokkal nagyobb Magyarországról beszéltünk, ahol a bosnyákoknak - lehet, hogy kedveskedésből - oda kellett adni az iszlám hit elfogadását.

De látom a történetiséget az önök táblázatában is. Látom a Nagy-Magyarországot, és látom az 1895-ös XXXIII. törvénycikket, hiszen több olyan egyház szerepel itt az önök felsorolásában, amely - hogy is mondjam -, nem megsértve, mindenkinek jár az egyházi titulus, nemcsak ennek a 14-nek, de tulajdonképpen, ha három határon túli turistabusz utasai bemennek a templomukba, akkor már sok embert mondok. Azért mondom, hogy sokkal többről szól ez, nem csak erről a 14-ről. Kérem, ezt gondolja át, és ne kösse nemzeti kisebbségekhez ezt a kérdést, ez egy másik ügy. Körte mind a kettő, csak az egyik villanykörte, a másik pedig a gyümölcs.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vita első szakaszát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a záróvita második szakaszát a T/3507/99. számú ajánlás 1. pontjára. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak. Öné a szó.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Elnézést kérek, képviselő hölgyek és urak, hogy visszaélek a türelmükkel, de épp az előbb hallottunk a parlament felelősségéről ebben az ügyben, éppen ezért bírjuk ki egymást még ebben a tekintetben.

Azt kell mondanom a preambulumot módosító, 1. számon szereplő javaslatról, hogy ez egy nagyon őszinte javaslat, őszintén illeszkedik a törvény szelleméhez. De éppen ez a baj, mert a törvény szellemével van itt baj. Mit mond ez a javaslat? Egyrészt törölné azt a mondatot, ami korábban elismerte, hogy a magyarországi egyházak és vallási közösségek értékhordozók és közösségteremtők. Először gondolkodtam, hogy mi az ördögért törölnék önök ezt, de megértettem, mert ha - mint a mondat tartalmazza - ez valamennyi egyházra és vallási közösségre vonatkozik, akkor milyen alapon fog a parlament már most, a zárószavazásnál mazsolázni bennük. Ezt tehát törölni kellett.

De még őszintébb és árulkodóbb az a bizonyos módosítás, ami a korábban szereplő egyházak függetlensége terminus helyett az egyházak önállóságát alkalmazza. Nem ugyanaz, képviselő hölgyek és urak. Könnyen lehet, az egyik egyház önálló a másikhoz képest, a kutya se akarja egyesíteni őket, de elmaradt az önök módosítója szerint a "független" szó, ami az államtól való függetlenséget kellett volna hogy jelezze. Ezért mondom, hogy őszinte ez a javaslat, egybehangzik a módosítók szellemével, de a baj éppen az, hogy egybehangzik: kihagyni a "független" szót, ennél árulkodóbb módosítást önök nem is kezdeményezhettek volna.

És, ne haragudjanak, ha egyetlen személyes vonatkozásra térek rá, de önök is megtették, én is megteszem, hogy miért éppen nekem és ilyen sokadszori hozzászólással fontos - általában az MSZP-frakciónak is fontos, de nekem különösen - ez a törvény. Mert igaza van Gaudi-Nagy képviselő úrnak, mindenki tudja - többek között az életrajzomból, merthogy én beírom -, hogy annak idején (Zagyva György Gyula: Cenzor!) az egypártrendszer egy pártjában dolgoztam. Igen, pontosan. Az ugyan persze nem igaz, hogy cenzor voltam, ezt rosszul tudja szegénykém, a kiadási engedélyek odaadása speciel a művelődési minisztériumban folyt, amelynek leghosszabb ideig tartó minisztere jelenleg a demokratikus alaptörvény kidolgozásához adott tanácsokat. Tehát talán én is hozzászólhatok akkor a témához. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Összenő, ami összetartozik!)

De annyiban teljesen igaza van képviselő úrnak, hogy mindannyiunknak számot kell adni, hogy honnan hova jutottunk. Azért mondom, mert átéltem, és azért mondom, mert hittem az egypártrendszer hirdetett ideológiájában, hogy az majd a vagyoni különbségeket és az igazságtalanságokat megoldja (Közbeszólás a Jobbik soraiból: 2011 van, csókolom! - Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), és tudom, hogy milyen kompromisszumokat kötött az ember egy jó célért, amit jónak hitt. És most látom, hogy önök erre az útra tévednek. És látom a jó célt, tudom, értem is miniszterelnök urat meg önöket is, amikor feltehetőleg azt gondolják, hogy a magyar gazdaságnak és politikának kiszámíthatóság és stabilitás kell, értem, csak kezdenek - és ezzel a törvénnyel folytatják az utat - túl nagy árat adni a saját esetleg jó céljukért, és megkötik a saját vállalhatatlan kompromisszumaikat, ugyanúgy, ahogy én megkötöttem.

Igen, mert vállalhatatlan kompromisszum, ha egy kiszámítható és hosszan tartó, stabil politika és gazdaság érdekében az összes autonómiát letörjük.

(0.30)

Mindig egy kis lépés még vállalható, de az, hogy most odáig is eljutottunk, hogy még az egyházak autonómiáját is csorbítjuk, és a függetlenség szót sem akarjuk velük kapcsolatban alkalmazni, ez bizony mutatja azt, hogy nagyon messzire mentek önök, a - felteszem - jó céljuk, a stabilitás és a kiszámíthatóság s a hosszan tartó szabályok érdekében. Ez nem lesz jó! Pedig tudnak önök is változni. Én is elég jól emlékszem, hogy egy kicsit szemtelenkedjek, önök is a "térdre, imához" és a "csuhások" korszakból jutottak most el a kereszténydemokrata koalícióhoz. Ez nem baj, lehet változni - de nem rossz irányba! Amit önök most tesznek, az az önfeladás kompromisszumai miatt a rossz irányba való változás. Az autonómiák letörése, most éppen az egyházaké, azért, hogy valamilyen elvileg és kezdetben biztos jónak hitt célt kövessenek. Nem érdemes, egyáltalán nem érdemes! És most még, ebben a törvényben legalább megállhatnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vita második szakaszát és a záróvita egészét lezárom.

Megkérdezem Lukács Tamás képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr. (Zaj, beszélgetés. - Az elnök csenget.)

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita színvonalát nemcsak a kései órának, hanem, gondolom, a képviselő hölgyek és urak fáradtságának is köszönhetjük, mert nem hittem volna el, hogy ilyen színvonalon lehet egy ilyen sarkalatos törvényről vitatkozni. Ezért a kérdést úgy kell feltennem, hogy ki beszélt itt a törvényről, és azt gondolom, mindazok részére köteles vagyok válaszolni, akik a törvényről beszéltek.

Elsősorban itt Gaudi-Nagy és Schiffer András képviselő úrnak szeretném mondani, hogy önök az általános vitában és a részletes vitában is számon kérték tőlünk azt, hogyan van az, miközben a törvényben rögzítettük, hogy minden egyház azonos jogokkal és azonos kötelezettségekkel rendelkezik, eközben egyes egyházak listáról, más egyházak pedig bíróság útján kerülnek bejegyzésre. No, tisztelt képviselő hölgyek és urak, a Házszabály 107. §-a alapján pontosan ez a koherenciazavar, pontosan így fogalmaz a Házszabály: a már megszavazott rendelkezésével a törvény ilyen módon ellentétbe kerül. Ezt a koherenciazavart kívánta feloldani egy frakciódöntés akként, hogy egységes legyen a bejegyzés, mégpedig a nemzetiségi törvény mintájára. A nemzetiségi törvény mintáján ugyanazokat a kérdéseket fel kellene tenni, hogy milyen jogorvoslati lehetőség van, ugyanazokat a kérdéseket fel kellene tenni, hogy milyen a jogi személyük megszűnése, mert tanult kollégám nyilván tudna arra a kérdésre válaszolni, hogyan lehet egy kisebbséget megszüntetni Magyarországon. Sehogy! Sokáig az alapítványokat sem lehetett. Tehát ezeket a kérdéseket az egész jogrendszer területen fel kellene tenni.

Így jutottunk el erre az estére, erre az éjszakára és erre a vitára, és azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre kötelességem volt válaszolni; ezzel szemben mindazt, ami egyébként itt lezajlott és mellékelve megjelent, engedjék meg, hogy elfelejtsem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr válaszait.

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról döntünk. Ennek során nem határozunk a T/3507/97. számú ajánlás egyetlen pontjáról sem, mert azokat az előterjesztői visszavonták.

Az előterjesztők a további benyújtott módosító javaslatok mindegyikét támogatják. Ezek közül a KDNP külön szavazást kért a második ajánlás 22. és 24. pontjáról.

A második ajánlás 32. pontjában szereplő rendelkezés határozza meg a minősített többséget igénylő szabályok körét. Először erről a javaslatról döntünk, majd elfogadása esetén további két részletben szavazunk a minősített, illetve az egyszerű többséget igénylő támogatott módosító javaslatokról.

Felhívom a figyelmüket, hogy a támogatott javaslatok elfogadása kizárja a külön szavazásra kért indítványokat, így azokról a kikérés ellenére sem dönthetünk.

Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Rubovszky György képviselő úr. Öné a szó.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban volt egy olyan helyzet, amikor két szakaszról külön szavazást kértünk volna, de azt követte egy újabb alkotmányügyi bizottsági ülés, egy újabb kiegészítő ajánlás, ezért ettől az ügyrendi indítványtól elállunk, és azt kérjük, hogy helyette, ha jól emlékszem a számra, a 101. számú, harmadik kiegészítő ajánlásról szíveskedjen a Ház dönteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a szavazás az ön által megjelölt rendben történik.

Tisztelt Országgyűlés! Most a szavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a második ajánlás 32. pontjában szereplő indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 260 igen szavazattal, 38 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot a minősített többség szabályai szerint elfogadta.

Most a minősített többséget igénylő támogatott módosító javaslatokat teszem fel szavazásra.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a második ajánlás 4-21. pontjait, valamint a 23. és 25. pontját, a 33. és a 34. pontjaiban szereplő indítványokat, valamint a harmadik ajánlás 1. és 2. pontját. Kérem, szavazzanak a minősített többség szabályai szerint! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 254 igen szavazattal, 44 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a módosító javaslatokat elfogadta.

Most az egyszerű többséget igénylő támogatott módosító javaslatokról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e ezeket a második ajánlás 1., 2., 3. pontjai, valamint a 26-31. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 254 igen szavazattal, 44 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a módosító javaslatokat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Az iménti határozathozatal során az Országgyűlés döntött a minősített többséget igénylő szabályokról. Ennek alapján a II-V. fejezetek, a 38. §, valamint a melléklet az alaptörvény rendelkezései szerint sarkalatosnak minősülnek. Ezekről tehát a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatával kell döntenünk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 254 igen szavazattal, 43 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit elfogadta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 254 igen szavazattal, 44 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit elfogadta.

(0.40)

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 252 igen szavazattal, 43 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/3777. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy Balsai István helyére Salamon László urat az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökévé, Salamon László helyére pedig Pősze Lajos urat bizottsági taggá 2011. szeptember 1-jétől válassza meg az Országgyűlés. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezt a javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kérem a képviselőtársaimat, szíveskedjenek megvárni az eredmény kihirdetését.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, az Országgyűlés a személyi javaslatot 287 igen szavazattal, 1 ellenszavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Balogh József képviselő úr.

Mielőtt megadnám a szót, kettő perc szünetet rendelek el. Köszönöm a munkájukat. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik.) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Balogh József képviselő úr. Megadom a szót 5 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.




Felszólalások:   339   340-418   418      Ülésnap adatai