Felszólalás adatai

A Fidesz képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Puskás Imre képviselő úr: "Bajnai se nem tanult, se nem felejtett" címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Van a magyar politikában egy férfi, aki szeret magáról mítoszokat építeni. Az egyik mítosz, amelyet épít, hogy kívülálló és felülálló. Kívül áll valamennyire a magyar politikán, és talán felette is áll ennek - nem volt tagja pártnak, nem kötelezte el magát. És a másik mítoszához kapcsolódóan alapvetően szakértőként, szakemberként vesz rész, vett részt a politikában. A legkedvesebb mítosza mégiscsak az, amelyet nagy erőkkel épít, miszerint Magyarországot egyszer már visszarántotta a szakadék széléről. Ez az ember, ez a férfi, ez a politikus Bajnai Gordon. Nézzünk mögé egy kicsit ezeknek a mítoszoknak! (Nyakó István: Mit mögé? Alá! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Közé!) Próbáljuk meg megnézni, hogy mennyire valósak, a valóság mennyire támasztja ezeket alá!

Nézzük a kívülállóságot! Egyrészt ez a politikus részt vett a Gyurcsány-kormány munkájában, egészen korán, hiszen már kormánybiztosként 2006-tól felépítette azt a fejlesztési rendszert, amely többek között a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek a kialakítását jelentette, kormánybiztosként a fejlesztéspolitikáért volt felelős. Mondhatjuk tehát, hogy azt az intézményrendszert, amely mellett jót még talán azok sem szóltak, akik érintettek benne, de semmiképpen nem mondtak még jót olyanok, akik pályázóként találkoztak vele, tehát ennek az intézményrendszernek a működtetését ez a politikus találta ki.

Aztán ez a politikus önkormányzati miniszterként is részt vett a Gyurcsány-kormány munkájában, és az ő minisztersége alatt kezdődött meg az önkormányzati rendszerből drámai módon a források kivonása, ekkor indult meg az önkormányzatoknak a katasztrofális eladósodása. Ez a férfi tagja volt a Gyurcsány-kormánynak gazdasági miniszterként is, részese volt az ország eladósításának, részese volt annak, hogy Magyarország államadóssága 2010-re, a kormányváltásra meghaladta a GDP-hez viszonyított 85 százalékot. Ez a politikus, Bajnai Gordon részese volt annak, hogy Magyarország, nemcsak az állam, az önkormányzatok, de a családok is olyan mértékben eladósodtak a devizahitelek által, amelynek a következményeit most is szenvedik a családok, az emberek, de amelynek a következményeit az egész magyar gazdaság szenvedi és viseli. Nos tehát, a kívülállósága, azt gondolom, egyértelműen egy tévhit, egyértelműen hazug állítás.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, miszerint ő már visszarántotta az országot egyszer a szakadék széléről miniszterelnökként 2009 és 2010 között, nézzünk ebből a korszakból is néhány adatot. 1200 milliárd forintos csomaggal, forráskivonással, forrásmegvonással érte azt el, hogy Magyarországon valóban nem lett államcsőd, többek között az IMF-hitelnek köszönhetően. De hogyan is történt meg, milyen területekről történt ennek az óriási forrásnak a kivonása? Ekkor zajlott le a 13. havi nyugdíjnak a megszüntetése, ekkor történt döntés arról, hogy a nyugdíjkorhatárt 65 évre emelik, ekkor döntött az ő előterjesztésére a parlament, hogy megszűnik a 13. havi illetmény, és ekkor döntöttek arról, hogy növelik a személyi jövedelemadó mértékét a szuperbruttó bevezetésével. Ekkor döntöttek arról, hogy Magyarországon a gyesnek és a gyednek az időtartama nem három év lesz, hanem két év. Csak néhány döntés arról, hogy mi van e mögött az 1200 milliárd mögött, mi van amögött, amit, ha mítoszt épít Bajnai Gordon, úgy lehet megnevezni, hogy visszarántotta az országot a szakadék széléről. Valójában az országot egy katasztrofális szociális és gazdasági helyzetbe hozta.

Bajnai Gordon nem sok mindent mond a jövőről, amikor a politikai terveiről beszél, de azért néhány dolog már kiszivárgott. Egy héttel ezelőtt egy osztrák lapnak nyilatkozott arról, ami nem lepett meg senkit, miszerint megszüntetné a bankadót, ha ismét kormányra kerülne, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Magyarországon azt a jelentős forrást, amelyet a bankadó fedez, a költségvetés számára más módon, az emberek zsebébe nyúlva, többek között a személyi jövedelemadó kulcsának jelentős emelésével lehetne elérni. Megállapíthatjuk tehát, hogy Bajnai Gordon valóban nem tanult és nem felejtett, viszont azt is látjuk, hogy Magyarország tanult az ő tevékenységéből, nem felejti el az ő működését, és soha többet ezt a hibát nem követi el Magyarország, hogy Bajnai Gordonnak lehetőséget ad arra, hogy vezesse ezt az országot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Pazar volt!)

(9.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az elhangzottakra a kormány nevében Szatmáry Kristóf államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! (Lukács Zoltán: Úriember nem szidja azt, aki nincs jelen.) Igen, megpróbálok óvatosan fogalmazni annak tekintetében, hogy próbáljam értékelni a 2010 előtti utolsó, szocialisták által támogatott miniszterelnöknek a működését, ami önmagában már egy alapkérdésre talán választ ad képviselőtársam fölvetéséből, vagyis azt gondolhatná egy laikus, aki kívülről nézi Magyarországot, hogy egy szocialisták által támogatott miniszterelnök, aki már korábban is egyébként részt vett a kormányban, az valamifajta baloldali értékekkel bíró programot hoz az ország számára.

Közgazdaságilag vagy inkább kicsit politológiailag elemezve ezt az időszakot, meg kell állapítani, hogy ez az időszak a klasszikus, ma már a világ legtöbb részén megbukott liberális gazdaságpolitika ámokfutása volt. A liberális gazdaságpolitika ámokfutása nagyon egyszerűen úgy fogalmazható meg, hogy mindent szabad a nemzetközi pénzügyi szektornak, mindent szabad bizonyos nemzetközi gazdasági tevékenységet végző cégeknek, és nagyjából semmit nem szabad az adott ország vállalkozóinak, az adott ország lakosságának. Ebből a felfogásból következett egyébként az, hogy mintegy 1200 milliárd forintos megszorítást, közvetlenül a lakosságot érintő megszorítást vezetett be az utolsó években a Bajnai-kormány, amelyből csak a 13. havi illetmények, nyugdíjak elvételét, a gyes, gyed idejének csökkentését vagy a személyi jövedelemadó emelését említhetnénk.

Ami látszik, hogy természetesen, ha egy kicsit cizelláltabban próbáljuk európai kitekintésben ezt a gazdaságpolitikát értelmezni, akkor azt lehet mondani, hogy vannak országok, gazdag, a történelem folyamán különböző módon nagy vagyont fölhalmozó országok, ahol ez a modell esetleg lehet sikeres is. De az elmúlt húsz évben Magyarország megtanulta, hogy ez a modell Magyarország számára nem hoz mást, csak azt, amit egyébként a Bajnai-kormány itt hagyott 2010 végén: egy végtelenül eladósított, egy versenyképtelen és egy kilátástalan költségvetési helyzetben lévő országra emlékeztető valami romhalmazt hagytak itt számunkra. (Gőgös Zoltán: És most mi van?) Ehhez képest az az út, amin valóban a tanulságot levonva járnunk kell, az az, hogy egy célirányosan a magyar emberek, a magyar vállalkozások, a magyar életfeltételek javítása mellett kiálló és ezért konfliktust is vállalni képes kormányprogramot próbálunk végrehajtani, és ennek az intézkedései egyébként már érezhetők is.

Egyébként, hogy hogyan működik vagy mi várható egy esetleges újbóli kormányzásból, az valóban csak onnan mérhető le, amelyet ma tudunk a meghirdetett esetleges gazdaságpolitikáról, amit ha most nagy általánosságban próbálnánk lemérni, vagyis hogy valaki azt hajtja végre Magyarországon, amit a nagy nemzetközi szervezetek rá helyi helytartóként rábíznak, akkor Magyarország Portugália, Görögország vagy Ciprus útját járná, akik elméletileg mintagyerekei a különböző nemzetközi szervezetek elvárásainak, de teljesen kilátástalan helyzetben vannak. Az adósságuk csak Portugália esetében továbbra is 120 százalék felett van, egyszerűen képtelenek a költségvetési hiányt lefaragni, és az élet nagy unortodoxiája, hogy a különböző nemzetközi szervezetek azok, akik az emberek pénzét például Cipruson úgy, ahogy van, elveszik a bankbetétekből - ne menjünk bele ebbe.

Valóban azt lehet látni, hogy van Magyarországon is sajnos olyan politikai hozzáállás, amelynek az ismert programok szerint Bajnai Gordon volt miniszterelnök az egyik megtestesítője, amelyik azt gondolja, hogy Magyarország útja ugyanez az út, vagyis a nemzetközi szervezetek által diktált feltételek mentén, alapvetően a nemzetközi cégeknek profitot termelő, de ugyanakkor a hazaiak számára semmit nem hozó gazdaságpolitika folytatását vetítik elő. Én ebből azt gondolom, hogy a mostani kormány sem kér tanácsokat, de az emberek sem nagyon, mert tudják, hogy ez az út nem vezet sehova.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-18      Ülésnap adatai