Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Most szeretném önöket megkérni arra, hogy tegyenek tanúbizonyságot halált megvető bátorságról, és keressék meg azokat a kicsike zöld gombokat ott maguk előtt, és tegyék meg, hogy megnyomják valamelyiket felszólalásra! Ne meneküljenek a történet elől, hogyha már idehozták a Ház elé ezt a gyalázatos rabszolgatörvényt, hanem legyenek olyan bátrak, hogy megnyomják azt a gombot, és itt, a parlamenti vitában, amit egyébként késő este kell lefolytatni, hozzászólnak a felvetett kérdésekhez. És az egy dolog, hogy az ellenzéki képviselőknek a kérdéseire, felvetéseire válaszolniuk kell, de leginkább a magyar embereknek, a munkavállalóknak tartoznak nagyon-nagyon sürgősen magyarázattal, hogy hogyan jöhetett be ez az embereket kizsigerelő törvényjavaslat ide a Ház elé, hogyan történhetett ez meg. Úgyhogy nyomják meg azt a gombot, merthogy itt most millióknak az életéről van szó, és egy vagy másfél hét alatt millióknak az életét tehetik tönkre. A pofátlanság netovábbja az  azon túl, hogy idekerült a Ház elé ez a törvény , hogy hogyan került ide. Egyéni képviselői indítványként, hogy még csak véletlenül se kelljen semmilyen érdemi szakmai szervezettel vagy az érintettekkel erről beszéljenek, és megmagyarázzák azt, hogy mégis honnan támadt az a fenomenális ötletük, hogy akkor innentől kezdve 48 órás lesz a munkahét, innentől kezdve mindenki plusz egy napot dolgozik, és ettől a magyar emberek egy fikarcnyit sem fognak jobban megélni. Erre adjanak magyarázatot! És Kósa Lajos képviselőtársamtól is magyarázatot várok, hogy hogyan adhatja a nevét egy ilyen törvényjavaslathoz. Merthogy ebben a törvényjavaslatban is benne foglaltatik az, hogy nagyon is lehet túlóráztatni, az, hogy ezeket a pénzeket nem fogják a munkavállalók megfelelő időben megkapni, hogy a szabadságot nem fogják kiadni nekik, és én azt gondolnám, hogy itt a túlóra kapcsán igenis lenne annak terepe, hogy ön felszólaljon ezek ellen az intézkedések ellen, nemhogy ön hozza be ide a parlamentbe! Hát hogy történhet ez meg?

Szégyen és gyalázat, hogy a kormány annyira nem vállalja a tetteiért, az ötleteiért, a mindenféle piszkos alkuiért a következményt, hogy egyrészt nincs itt egy darab miniszter sem, másrészt pedig nem a kormány nyújtja be a Ház elé ezt a törvényjavaslatot, ha már mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy ez itt legyen.

Említették, hogy akkor majd ezek után fognak egyeztetni a szakszervezetekkel. Először is kérdezem, hogy kikkel. Olyan szervezetekkel, amelyek kifejezetten, mondjuk, a kormányhoz lojálisak, és amelyek majd bólogatnak, és elmondják, hogy ezzel minden rendben van? Vagy hajlandóak egyáltalán csak egy pillanatra is foglalkozni azokkal az érdekképviseleti szervezetekkel, amelyek ténylegesen a magyar munkavállalók érdekeit képviselik, és azt tartják szem előtt? Mert úgy néz ki, hogy erre semmilyen hajlandóságot nem mutatnak. És nem holnap meg holnapután meg másfél év múlva kell egyeztetni, hanem már régen kellett volna. Nem merték őket megkérdezni. Elképesztően gyávák. Elképesztően gyávák, és még csak nem is hajlandóak ezt akár még maguknak sem beismerni.

Ez a rabszolgatörvény egyértelműen megmutatja azt, hogy plusz egy nappal nő majd a munkahét, egyértelművé válik az, hogy a munkaadók azt fognak csinálni a dolgozóikkal, amit csak akarnak, ha nem adják ki a szabadságot, akkor nem fogják kiadni, hogyha folyamatosan túlóráztatják őket, akkor ezt fogják megtenni, ha úgy döntenek, nem fizetik ki őket, akkor nem fogják őket kifizetni, és a kormány ezt nemhogy tétlenül nézi, hanem saját maga idézi elő ezt a helyzetet, úgy, hogy elfogadtak egy gyalázatos munka törvénykönyvét, amely ellen minden érdekképviselet felszólalt, amely ellen minden ellenzéki képviselő felszólalt, és nemhogy azt a szabályozást tennék rendbe, hanem még sokkal inkább rontanak a helyzeten.

(22.10)

És hogy nézzük a magyar realitásokat: képviselőtársaim, a dolgozók jószerével nem is dolgoznak három évig egy munkahelyen, kénytelenek lesznek elhagyni a most meglévő állásaikat is.

A fiatalok ki fognak menekülni külföldre, mert semmilyen perspektíva nem marad majd itt számukra.

Teljes a kiszolgáltatottság, a munkabérek nem nőnek, és még mindig rekordmagas az áfa Magyarországon. Ez a törvény egyértelműen a multiknak az érdekét szolgálja. Nem véletlenül kérdeztem a miniszterelnököt itt a parlamentben arról, hogy miért szolgáltatja ki a multinacionális nagyvállalatoknak a magyar embereket. Hogyan beszélhet ez a kormány szuverenitásról, amikor a multicégek érdekeinek a feltétlen kiszolgálója? És nem véletlenül mondtam azt sem, hogy a magyar miniszterelnök és a kormány is sakkfigurává vált mások játszmáiban.

Kérdezem önöktől, hogy milyen pozíciót kapnak mégis ezért. Hogyan lehet szuverenitásról beszélni, kikkel kötöttek alkut? Mert nagyon úgy néz ki, hogy a magyar munkavállalóknak a sárba tiprásával, az életüknek az ellehetetlenítésével, az elképesztő túlterhelésükkel maguk szórakoznak és játszanak  és mire használják ezt? Arra, hogy az európai parlamenti választásokat követően pozíciókat fogjanak, hogy ezekkel az intézkedésekkel sakkozzanak, hogy kiszolgálják a multicégeket, és ilyenformán jussanak pozíciókhoz.

És az is felmerül, hogy a kormányzatnak a talán rendkívül hibás döntéseit próbáljáke így kompenzálni. Valakik kértek önöktől valamit, hogy az egyébként százmilliárdos adókedvezményen túl, amit a nagyvállalatoknak adnak, még-még puhítsanak a szabályozásokon, hogy még inkább kiszolgáltatott legyen a munkaerő, mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel? A magyar emberek jövőjével szórakoznak, ami arról szól, hogy majd milyen pozíciókat fognak kapni az Európai Bizottságban, meg a Parlamentben, meg a saját pártcsaládjukban majd hogyan sakkozhatnak. Ez nem szól másról, és a magyar embereknek nemhogy semmilyen előnye nem származik ebből, de csak és kizárólag kára származik.

Azért felhívnám a figyelmüket, hogy míg a miniszterelnök itt elmondta a parlamentben, hogy mennyire megadóztatták a multicégeket, látjuk egyébként, tehát százmilliárdos adókedvezmények, a munkaerő teljes kiszolgáltatottsága, lényegében bármit meg lehet tenni a magyar emberekkel, rendkívül alacsonyan tartott bérek, és mindezt azért, hogy olyan multinacionális nagyvállalatok érdekét szolgálják ki, amelyek egyébként két válságért is felelősek. Például a 2008-as gazdasági válságért, és igen, közvetett módon még a migrációs válságért is, és önök feltétel nélkül kiszolgálják ezeket a nagyvállalatokat, és arra hivatkoznak, hogy itt majd nő a versenyképesség.

Lehet tovább fújni ezt a lufit, lehet kozmetikázni a számokat vagy javítani a statisztikát, csakhogy ez egy lufi, és hogyha elkövetkezik egy következő válság, amire egyébként sajnos sok esély van, akkor a magyar gazdaság egy az egyben kiszolgáltatott ennek. Hiszen semmi mással nem tartják fenn mesterségesen ezt a lufit, ezt az úgynevezett versenyképességet, ami nem jelent valós versenyképességet, mint hogy összeszerelő üzemekbe terelik a magyar munkavállalókat és a magyar fiatalokat.

Azt mondják meg, hogy ha már egy ilyen szemetet idehoztak a Ház elé  mert nem tudok erre sajnos mást mondani , hol van a minimálbér valós emelése ehhez kapcsolódóan. Hol van? Letettek ilyen javaslatot a parlamentben? Semmi ilyen nincsen. Ami emelést egyáltalán végrehajtottak, az nem volt más, mint a munkáltatói járulékok csökkentése, a nettó jövedelmek nem nőttek érdemben. Nem nőttek. És a versenyképességhez az is hozzájárulna, hogy a magyar emberek itthon tudjanak vásárolni, fogyasztani, olyan bérük legyen, amiből egyáltalán meg tudnak élni, amiből el tudják tartani a családjukat.

Nem terjesztették be az áfának a csökkentését sem, még mindig 27 százalékról beszélünk, és nem kell egy-két kiragadott példát sem említeni, mert ez összességében nem segítette a magyar emberek életét.

Világosan látszik az, hogy önök nagyon is tudatos társadalom- és gazdaságpolitikát folytatnak. Itt nem arról van szó, hogy valamit behoznak a Ház elé, villámgyorsan megszavazzák, és akkor esetleg hibáznak, vagy jó szándékkal teszik, de beigazolódik, hogy ez mégsem úgy működik. Nem, itt egy teljesen tudatos politikáról van szó, ami nem szól másról, mint hogy valaki esetleg elmehet majd közmunkásnak, vagy elmehet egy ilyen összeszerelő üzembe dolgozni, lényegében éhbérért, ahol agyondolgoztathatják. Ez erről szól. Minél olcsóbb a magyar munkaerő, önök annál inkább tudnak sakkozni, pozíciókkal, multicégekkel, akár zsebbe rakott pénzekkel, a saját vállalkozásaiknak a kedvezményezésével, és ezt mind a magyar emberek kárára teszik.

És ha már közmunka, akkor nagyon sokak nemcsak úgy kerülnek közmunkába, hogy nincsen más lehetőségük, és ezért vállalják ezt a munkát, hanem említsük meg itt azokat az embereket, akiket kirúgnak a meglévő állásukból, állami intézményekből, önkormányzatoknál, iskolákból, óvodákból, más intézményektől, és ugyanazt az embert visszaveszik közmunkásként, csak azért, hogy feleannyi pénzt kelljen neki fizetni. Ez a Fidesz társadalompolitikája, ennyire fontosak önöknek a magyar emberek.

Már eddig is végtelenül megnyirbálták a szakszervezetek jogosítványait, elvették a korengedményes, korkedvezményes nyugdíjat, és nem foglalkoztak azzal, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel. Ellehetetlenítették lényegében a sztrájkot, és meg kell mondani, hogy a szakképzési rendszer, bármennyire próbáltak vele machinálni, meg hogy az majd jól fog működni, nem, nem működik megfelelően. Önök mindent elkövetnek azért, hogy a fiatalok ne kaphassanak olyan tudást, ami igazán versenyképes, ja, mert ahhoz már versenyképes jövedelmet is kellene biztosítani, versenyképes béreket, akkor meg kellene emelni, hanem mindent elkövetnek azért, hogy a XX. századi színvonalon maradjon az ő tudásuk és a lehetőségeik. Miközben elképesztően felgyorsult a világ, és a XXI. századi kihívásoknak nem fog tudni így megfelelni a magyar munkaerő, nem tudnak a fiatalok rendesen tanulni, esélyük nincsen arra, hogy versenyképes tudást szerezzenek az országban, és igen, ahogy mondta képviselőtársam, Bécs rendkívül közel van. Ez a céljuk? Ez a cél, hogy kiürüljön az ország?

Százezrek fognak elmenni Magyarországról ismét, hogyha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák. Bele fognak rokkanni az emberek, ezt kimondhatjuk, egészségileg is, lelkileg is. És itt, a családok évében nemhogy azon fáradoznának, hogy a szülők hogyan tudjanak több időt tölteni a gyerekekkel, hogyan tudjanak jobban odafigyelni a fiatalokra, hanem még elveszik tőlük azt a maradék, picike közös időt is, és hullafáradtan fognak hazaérni a szülők a munkából. Az állami oktatási rendszer pedig képtelen pótolni ezt a hiányosságot, és egyébként nem is dolga, mert a szülők nem pótolhatóak. De az oktatási rendszert is tönkretették. Szét fognak szakadni a családok, nagyon sokan ki fognak menni külföldre, és nagyon sokan nem fogják tudni megfelelően ellátni a családjukat, hiszen a bérek egyébként meg nem emelkednek.

Felhívnám a figyelmet, hogy nem alamizsnát kell osztogatni a választások előtt, Erzsébet-utalványokat, év végi apró-cseprő kis jutalmakat, üveggyöngyöket szórni. Nem, nem erre van szükség! Kiszámíthatóságra van szükség, és arra, hogy emeljék a béreket, és hogy védjék meg a magyar munkavállalókat. Nemhogy nem védik meg őket, de folyamatosan ellenük tesznek. Emellett pedig a multiknak a folyamatos kedvezményezése helyett a kis- és közepes vállalkozásokat kellene támogassák, amelyek helyben működő magyar kis- és közepes vállalkozások, mert azok tudnák helyben tartani a munkaerőt, és így lehetne igazán munkahelyeket teremteni.

(22.20)

Abban egészen biztosak lehetnek, hogy bármilyen intézkedéseket is hoznak, a magyar emberek, a magyar dolgozók nem lesznek annyira fáradtak, hogy ne kergessék el magukat. Ennek a törvényjavaslatnak is és annak a rengeteg intézkedésnek, amit csinálnak, meglesz a böjtje és meglesz a következménye, és ez elől nem fognak tudni ilyen gyáván elfutni, mint ahogy azt ilyenkor teszik a parlamentben. (Taps az ellenzék soraiból.)