Készült: 2020.09.22.22:30:25 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 161 2010.05.26. 4:48  1-192

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt az idő, hogy talpra állítsuk a magyar vidéket, a magyar mezőgazdaságot, a magyar élelmiszer-gazdaságot. Az elmúlt nyolc évben magára hagyták a magyar vidéket, a magyar falvakat, a magyar mezőgazdasági termelőket, a magyar mezőgazdasági termékek feldolgozóit. Ma az egész országra jellemző az alacsony foglalkoztatási szint. Vidéken a munkanélküliségi ráta eléri a 15-18 százalékot, de vannak olyan falvak, ahol szinte mindenki munkanélküli. A nemzeti együttműködés kormánya vissza fogja adni a hitet a mezőgazdaságból élők számára.

Jelenleg a magyar mezőgazdaság nem versenyképes az Európai Unión belül, hiszen a kormány nem biztosította részére az uniós támogatások kiegészítését szolgáló 30 százalékos hazai hozzájárulást. Így az ágazat támogatottsági mértéke legalább 20-30 százalékban elmarad a többi uniós országhoz képest. Például 2009-re a területalapú támogatási szint visszaesett a 2005. évi szintre, amely az uniós támogatás 60 százalékát jelentette.

Problémát jelentett az agrárpolitikában, hogy jelentős mértékben torzult az elmúlt nyolc évben az ágazatok közötti arány, amely a szakmailag elvárható 50:50 százalékos növénytermesztési és állattenyésztési arányt 70:30 százalékra változtatta a növénytermesztés irányában. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent az ágazatban a foglalkoztatottság, sorra szűntek meg, mentek tönkre az állattartó telepek, nőtt a munkanélküliség. A helyzetet súlyosbította, hogy a feldolgozóipar is gyakorlatilag felszámolódott. De a növénytermesztésen belül is nagymértékű torzulás tapasztalható, hiszen a gabonafélék és az egyéb növények közti optimális 55:45 százalékos arány felbomlott. Jelenleg a gabonafélék aránya megközelíti a 80 százalékot, ami komoly növény-egészségügyi problémákon túl a kereskedelem terén hozta kiszolgáltatott helyzetbe a növénytermesztési ágazatot.

Az élelmiszeriparra jellemező adat, hogy az elmúlt időszakban a termelés több mint 20 százalékkal, a foglalkoztatottak száma és a belföldi értékesítés egyaránt 25-25 százalékkal csökkent. Az ágazat évek óta veszteséges. Jelenleg az ország olyan helyzetbe jutott, hogy élelmiszer-ellátás szempontjából már nem önellátó. A magyar mezőgazdaság és a magyar élelmiszer-feldolgozás az egyik legfontosabb nemzetgazdasági szempont kell hogy legyen, hiszen az ország önellátását és a vidéki ember jövőképét, foglalkoztatását csakis ezen ágazaton keresztül lehet megoldani.

A nemzeti együttműködés programjában kiemelt terület a mezőgazdaság, amely a jelenleg kialakult szerkezetnél egy összetettebb, sok kis- és közepes méretű birtokra épülő, változatos természetszerkezetű ágazatot helyez előtérbe, amely megélhetést biztosító munkahelyeket teremt. Előtérbe helyezi és hatékonyabbá teszi az élelmiszer-biztonság és élelmiszer-egészségügy intézményrendszerét. Meg kell, meg fogjuk állítani a rosszabb minőségű külföldi termékek beáramlását. Meg kell állítani az Európai Unión kívüli államok olcsó termékeinek beáramlását piacainkra. Magyar paprikát, magyar fokhagymát, magyar tejterméket, magyar hústerméket, magyar bort, magyar élelmiszertermékeket boltjaink polcaira! (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiból.) A magyar termékek biztosítanak magyar munkahelyeket. Elfogadhatatlan, hogy például az UHT-tejek 68 százaléka importból származik, vagy több százezer hektoliter bor áramlik be az országba külföldről forgalmi és jövedéki adó megfizetése nélkül, feketén, és közben a termelőtől 36 forintért sem veszik meg a szőlőt kilónként. Egy olyan gazdasági szerkezetet támogatunk, ahol az önkéntes beszerzési, termelési, feldolgozási, illetve értékesítési társulások létrejöttét az állam támogatja, a helyi termék feldolgozásának és értékesítésének lehetőségét segíti, amelynek célja a lakosság helyi ellátása.

A mezőgazdaság területén segíteni kell a vállalkozókat abban is, hogy az értékesítési láncokba bekapcsolódhassanak, valamint a feldolgozóipar is rájuk épülhessen. Az államnak azonban a mainál jóval aktívabban kell fellépni a tisztességes kereskedelem érdekében a bevásárlóközpontokkal szemben, amelyek sok esetben visszaélnek erőfölényükkel, és diktátumot gyakorolva lépnek fel a hazai beszállítókkal szemben.

A jelenleginél hatékonyabb agrármarketingre és összehangoltabb piacpolitikára van szükség. Vissza kell szereznünk az elvesztett belső és külső piacainkat. Nemzeti együttműködést kell megteremteni az agrárágazatban.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP, szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 320 2010.11.23. 4:56  311-341

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A Magyar Agrárkamara 1994-ben azzal a szándékkal jött létre, hogy egy közfeladatot ellátó, jogi személyiséggel rendelkező, országos és megyei hatáskörű köztestület szerepét töltse be az ágazatban tevékenykedő magán- és társas vállalkozások megsegítésére. Az elmúlt 16 évben az agrárkamara tevékenysége többszörösen átalakult, helyenként kibővült, illetve helyenként csökkent.

A Magyar Agrárkamara mint köztestület szakmai munkájával kapcsolatban elmondható, hogy nem teljesíti a kamarai törvényben meghatározott célt, amely szektorsemlegességet követel meg. A Magyar Agrárkamara mostani formájában nem fedi le a mezőgazdasági ágazat teljes egészének képviseletét, hiszen jelenleg mintegy 11 ezer önkéntes taggal rendelkezik, az ágazatban viszont több mint 400 ezer regisztrált, mezőgazdasághoz kötődő vállalkozás működik. A jövő szempontjából feltétlenül szükséges, hogy az ágazat minél több szereplője akár alanyi jogon is, de részt vegyen az agrárkamara működésében.

Az agrárkamara jelenleg működtet egy tanácsadói hálózatot, amely hálózat tevékenysége hasonló, mint a falugazdász-hálózat tevékenysége. Nem célszerű ezen a területen a párhuzamosság a jövő szempontjából. Át kell gondolni a tanácsadói rendszert, és a gazdákat egyértelműen és hatékonyan segítő szaktanácsadói rendszert kell kialakítani. Jelen pillanatban szimpátia alapján működik a tanácsadói rendszer igénybevétele, mint ahogy arra Gőgös Zoltán képviselőtársam is utalt.

Az agrárkamarai rendszer átalakításánál megvizsgáltuk, illetve megvizsgáljuk más európai uniós országok hasonló szervezeteinek működését, és azokat a működési modelleket, amelyek jól működnek, célszerű átvennünk.

(20.10)

Nagyobb szerepet kell adnunk a kamarának a hazai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek védelmében, például egyes országokban az élelmiszer-biztonsági feltételek, élelmiszer-feldolgozási feltételek, élőállat tartásának, szállításának a követelményeit az agrárkamarák írják elő, illetve ők felügyelik.

Ahhoz, hogy az átalakítás minél hatékonyabban és minél célravezetőbben működjön, az agrárpolitikáért felelős miniszter kamarai biztost nevez ki. A kamarai biztos a feladatait az agrárkamarai rendszer új szervezeti és működési feltételeit meghatározó törvény hatálybalépéséig, de legfeljebb 2011. június 30-ig látja el. A kamarai biztos feladatát és hatáskörét a jelenlegi törvényjavaslat pontosan meghatározza.

Jelen pillanatban a gazdatársadalom nem elég szervezett. Az új agrárkamarai rendszer betöltheti ezt a szervezői feladatot. Azért fontos az új kamarai törvény átalakításával felülről való kezdeményezés, mert az ágazatban dolgozó vagy abból megélni kívánó gazdálkodók nagy többsége már elvesztette hitét abban, hogy az ő érdekeit, tevékenységét bármely szervezet is hatékonyan tudja segíteni, képviselni.

Nem hagyhatjuk magukra a vidéki embereket. Jelenleg a magyar falvak többségében üresek az ólak, gazosak a kertek, az emberek elveszítették megélhetésüket, a fiatalok elmenekülnek a falvakból. Meg kell állítanunk ezeket a folyamatokat minden lehetséges eszközzel.

Az ágazat szinte összes résztvevője egyetért abban, hogy egy jól működő agrárkamarára Magyarországnak szüksége van. Ez csak úgy lehetséges, hogy a jelenlegi rendszert újragondoljuk, visszaállítjuk a gazdálkodók bizalmát a kamarai rendszerrel szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő törvényjavaslatnak van egy másik része is, amely kötelezi az agrárkamarát arra, hogy 2010. november 30-ai fordulónappal vagyonleltár alátámasztásával vagyonmérleget készítsen, amely vagyonmérleget a kamarai biztos ellenjegyzi. Ezt a vagyonmérleget az agrárkamara 2011. január 31-ig tájékoztatás céljából köteles megküldeni a vidékfejlesztési miniszternek. A kamarai biztos jogosítványa nem érinti az Állami Számvevőszék és az ügyészség kamarákat érintő hatásköreit. A törvényjavaslat ezen része azért fontos, mivel az átalakulás megkezdésekor teljes egészében tisztában kell lenni a kamara vagyoni helyzetével.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, hogy az általam elmondott érveket is figyelembe véve támogassák az agrárkamarai rendszer új szervezeti és működési feltételei kialakításának elősegítésével összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslatot annak érdekében, hogy minél előbb a mezőgazdasági ágazat teljes területét átfogó, a magyar nemzeti érdekeket hatékonyabban szolgáló új agrárkamarai törvény és egy megújuló agrárkamarai rendszer jöhessen létre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 338 2010.11.23. 5:35  311-341

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A vitához oly módon szeretnék hozzászólni, hogy szeretném a hozzászólók véleményét esetlegesen a Fidesz részéről is úgymond véleményezni, de először is az örömömet szeretném kifejezni, hiszen egyetértés van a parlamentben minden párt részéről abban a kérdésben, hogy az agrárkamarai törvényt meg kell változtatni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos konszenzus az ágazat szempontjából. Pont Gőgös Zoltán képviselőtársam, alelnök úr mondta azt, hogy lehet és kell is változtatni az agrárkamarai törvényt: azt gondolom, hogy ebben megvan a konszenzus. A módszerével esetleg lehet vitatkozni, hogy most melyik az első lépés és melyik a második lépés. Talán annak is örülök, hogy Varga Géza képviselőtársam gyakorlatilag kitért erre a vitában, hogy miért nem a második lépésről beszélünk, hogy mi a második lépés, és ebben Ángyán államtitkár úr megerősített mindannyiunkat, hogy a második lépés jelenleg zajlik; jelenleg zajlik, csak magán a módszeren lehet vitatkozni, de én azt gondolom, hogy a módszer is nagyon korrekt, és mind Jakab alelnök úr, illetve államtitkár úr is utalt arra, hogy először is gazdaságilag kell egy nulla állapotot létrehozni.

Itt az elmúlt években, 1994 óta folyamatosan gyakorlatilag egy komoly vagyon, egy csomó komoly információ jött létre, és hogy ebből tovább tudjunk lépni, ennek gazdasági helyzetét mindenféleképpen rögzíteni kell, ami ahhoz is nagyon fontos, hogy mi lesz majd a második lépés. A második lépés azt is indokolja, pont Gőgös Zoltán képviselő úr is mondta, hogy jelen pillanatban mind a szakmai segítségben, mind a falugazdász-hálózatban, illetve itteni szakértői párhuzamban párhuzam van. Ausztriában gyakorlatilag magában az agrárkamarában (Gőgös Zoltán: Akkor azt kell csinálni.), az LW Hausban, majdnem hogy egyfajta szakértői hálózat van. Hogy ez a szakértői hálózat az elmúlt időszakban mennyire volt eredményes, ezt mutatja az ágazat helyzete, hiszen szerintem abban is egyetértünk, hogy jelen pillanatban a legnehezebb, legsúlyosabb helyzetben pont az agrárágazat van, a legnehezebb helyzetben pont a magyar vidék van. Nyilván képviselőtársaim is képviselik a vidéki Magyarországot. El kell menni a falvakba, és lehet tudni azt, már az előbb is mondtam, hogy üresek az ólak, gazosak a kertek, az embereknek gyakorlatilag nincs jövőképük. Azt is lehet mondani, hogy az elmúlt időszakban akár az agrárkamara, illetve egyéb szervezetek nem töltötték be a szerepüket, hiszen akkor ez az agrárágazat másképp állna.

Most lehet arról beszélni, hogy miért fölülről, egy kormánybiztoson keresztül kezdi el a kormány, teszi meg az első lépést. De akkor hogyan tegyük meg? Adjunk fel - a bizottsági ülésen erről már beszéltem - egy hirdetést, hogy szeretnénk megváltoztatni, szeretnénk jelentkezőket kérni? Az ágazatban az emberek már annyira csalódottak, hogy azt kell mondanom, hogy maguk nem tudnak talpra állni, tehát ebben van a közös felelősségünk, hogy akár felülről is, akár ily módon is, de mindenféleképpen el kell kezdeni az ágazat rendbetételét.

Én azt gondolom, hogyha ezekben a mostani vitákban, mostani hozzászólásokban lévő gondolatok a jövőben is ugyanilyen konszenzussal lesznek, akkor igenis, meglesz arra az esély, hogy egy olyan agrárkamarai rendszert alakítsunk ki, ahol mind az érdekképviselet - ami elsősorban nem a kamarák feladata lenne, de adott esetben adjunk feladatot akár a kamarák részére érdekképviseletben is - érvényesülni tud, illetve az az információs hálózat, hiszen az elmúlt órákban arról vitatkoztunk, hogy a gazdák kiszolgáltatott helyzetben vannak a kereskedőknek, kiszolgáltatott helyzetben vannak a bankoknak, kiszolgáltatott helyzetben vannak mindenki számára. Talán egy ilyen új hálózattal olyan információk és olyan rendszerek kerülhetnek kialakításra, amely a kiszolgáltatottságot csökkenti, és nem kell abban gondolkodni, nem kell attól félni, hogy az agrárkamara meg a kormány erősen össze van kötve, vagy a kormány erősen össze van kötve az agrárkamarával, hiszen nem ellenérdekeltek. A mindenkori kormányzatnak, a mindenkori szakminisztériumnak pont az a feladata, hogy az ágazatban szereplőknek minél stabilabb hátteret tudjon adni. Itt pont nem a szembenállás a legfontosabb dolog, hanem pont a közös érdekképviselet.

(21.10)

Pont egy osztrák példa az, hogy Ausztriában az agrárkamarának olyan hatásköre van, hogy gyakorlatilag majdnem egy ilyen ütköző szerepet játszik az európai uniós érdekek és a nemzeti érdekek között, és ez másképp nem megy, csak akkor, hogyha a kormányzat és az agrárkamara ebben szerepet játszik, pont az ágazat érdekében, és azt gondolom, ilyet szeretnénk kialakítani, és ilyet is fogunk kialakítani.

Összességében azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, és nagyon szépen köszönöm Varga Géza képviselő úrnak is, hogy ezeket az indokokat figyelembe véve ezt az első lépést ők is elfogadhatónak tartják, de nyilván fontos az, hogy a későbbiekben is tudjunk ebben együtt érvelni, adott esetben vitatkozni, hiszen azt egyikünk sem vitatja a másiktól, hogy pont az ágazat érdekében, az ágazatért szeretne, illetve a vidékért szeretne dolgozni. A legnagyobb probléma most kint a falvakban van, kint a mezőgazdaságban, az emberekkel van.

Azt gondolom, ez a mostani előterjesztés mindenféleképpen támogatható, de csak úgy, ha közösen felelősséget érzünk arra, hogy az új agrárkamarai törvényt minél előbb meghozzuk, vonjuk be az ágazat szereplőit minél szélesebb körben, nemcsak a termelőket, mind a feldolgozás, illetve az értékesítés szempontjából, de jelen pillanatban a legnagyobb probléma pont a termelői szektorban van, akár az állattenyésztés és a növénytermesztés szempontjából. Ha nem építünk erős alapokat, akkor utána nem tudjuk megoldani a közbülső problémákat sem. Azt gondolom, ez az előterjesztés ebben egyértelműen támogatható.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 142 2010.11.24. 10:30  139-187

HORVÁTH ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2009-ben nem biztosította a nemzeti agrártámogatások reálértékének megőrzését. Ez a KSH által megadott fogyasztói árindexből számított 28,5 százalékos korrekciós tényezővel számítva 2009-ben minimálisan 228,1 milliárd forint kifizetésével valósult volna meg, ezzel szemben csupán 167,2 milliárd forint került kifizetésre.

Az agrárnépesség kereseti viszonyai alig érzékelhetően javultak, ennek ellenére tartósnak bizonyul a társadalom egészéhez képest mért elmaradás, ugyanis a nettó átlagkereset a nemzetgazdasági átlagnak mindössze 76 százalékát érte el. Így továbbra sem teljesülnek az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben leírt arányos munkajövedelemre vonatkozó kritériumok.

2009-ben sem a keresleti-kínálati viszonyok, sem az erre hivatott állami szervezetek továbbra sem tudták megakadályozni a piaci erőfölény alkalmazását az élelmiszer-ellátási lánc egyes szereplőinél. Ez is hozzájárult az agrárolló további kedvezőtlen alakulásához.

A mezőgazdasági GDP aránya a nemzetgazdaságon belül az előzetes adatok szerint 2009-ben 2,5 százalékot tett ki, vagyis az előző évhez képest 6,3 százalékkal csökkent, sőt a válság sújtotta ipari termelésnél is nagyobb visszaesést szenvedett el az agrárágazat. A mezőgazdaság teljes kibocsátása 2009-ben 1621 milliárd forint volt, folyó áron számítva ez 17,6 százalékkal alacsonyabb az előző évinél. A teljesítménycsökkenést elsősorban a gabonafélék és az ipari növények termésmennyiségének és árának egyidejű visszaesése okozta. A kibocsátás volumene 9,9 százalékkal csökkent az előző évhez képest. 2009-ben a növényi termékek termelésének volumene összességében 14,5 százalékkal, az élőállatok és állati termékek kibocsátása 2,3 százalékkal csökkent.

A mezőgazdasági termelés a sokéves törekvések ellenére is továbbra is egyoldalú a növénytermesztés javára. Nem valósult meg tehát az elmúlt évek kormányzati célkitűzése, mert nem sikerült erősíteni az állattenyésztés mezőgazdaságban betöltött szerepét. E folyamat következményeként romlanak az ágazat foglalkoztatási, valamint a környezeti és tájfenntartási feladatok teljesítésének lehetőségei.

Az agrárgazdaság fejlődését, szerkezetét csak részben magyarázzák az ágazaton kívüli tényezők, az éghajlat, a világpiac, a globalizáció és a jelenlegi hazai makrogazdasági feltételek. A termelés hatékonyságával és színvonalával kapcsolatos mutatók is kedvezőtlenek. 2009-ben a nemzetgazdaságban 4504 milliárd forintot, a GDP 17,3 százalékát fordították beruházásokra, ami összehasonlító áron 8,6 százalékkal kevesebb az előző évinél.

A gépberuházások éves szinten 14 százalékkal, az építési beruházások 4,2 százalékkal csökkentek. Egész évre jellemző volt a gazdasági válság hatása, a vállalkozások csak a legszükségesebb beruházásokat hajtották végre, egyrészt a finanszírozási kínálat megváltozása, másrészt a külső és belső kereslet visszaesése miatt. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kivitelének értéke 5112 millió eurót, behozatalának értéke 3395 millió eurót tett ki. Az EU-csatlakozást követő években az agrár- és élelmiszer-termék kivitele és behozatala euróban számolva évről évre emelkedett. 2009-ben azonban 670 millió euróval, azaz 12 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az import értéke 464 millió euróval, 12 százalékkal esett vissza.

A külkereskedelem 1716 millió eurós exporttöbbletet eredményezett, amely 205 millió euróval maradt el az előző évi eredménytől. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy évek óta csökken a feldolgozott termékek kivitelének aránya, behozatalának aránya pedig folyamatosan emelkedik.

(16.00)

A mezőgazdasági, vadgazdálkodási és halászati társas vállalkozások üzemi eredménye 2009-ben 44 százalékkal, az adózás előtti eredmény még drasztikusabban, 58 százalékkal csökkent. A tesztüzemi rendszer adatai alapján az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 36 százalékkal esett vissza. Az elmúlt években az adózás előtti eredmény alakulásában a társas vállalkozások esetében sokkal nagyobb ingadozás volt megfigyelhető, mint az egyéni gazdaságoknál.

Komoly problémát jelentett az agrárolló alakulása. A mezőgazdasági termelői árindex és a mezőgazdasági ráfordítások árindexének hányadosa, az agrárolló mutatóértéke 2009-ben 63 százalék volt, azaz drasztikusan romlott. A mezőgazdasági termékek termelői árszínvonala 2009-ben az előző évhez viszonyítva 9,5 százalékkal esett vissza, ami a növényi termékek árszínvonalának 13 százalékos, az élőállatok és állati termékek árainak 5 százalékos csökkenéséből adódott, a mezőgazdasági termelés ráfordítási árszintje viszont csak 6 százalékkal mérséklődött.

Az előző évek erőteljes emelkedése után leginkább a műtrágyák és a vásárolt takarmányok ára csökkent, 11, illetve 18 százalékkal, ami összességen összefüggésben van a csökkenő felhasználással, a magas bázissal, valamint az előző évek rohamos árnövekedésével. 2009-ben a műtrágya felhasználása újra csökkent, egy hektár mezőgazdasági területre csupán 64 kilogramm műtrágya jutott hatóanyagban kifejezve, ami tovább rontja a hazai talajok tápanyag-ellátottságát.

Az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás 2009. évi 2078 milliárd forintos értékesítése 2 százalékkal marad el az előző évitől. Adózás előtti eredménye a 2008. évi 10,5 milliárd forint veszteséggel szemben 2009-ben 54 milliárd forintra nőtt. Az élelmiszeripar helyzetének romlása 2009-ben is folytatódott. A jövedelmezőség javulása ellenére csökkent a termelés és a foglalkoztatás. 2009-ben folytatódott ez a tendencia, ami az élelmiszer-ipari termelés és a belföldi értékesítés visszaesését mutatja. Az élelmiszer-termelés helyzetét jellemzi, hogy 2003 óta - 2006 kivételével - minden évben mérséklődött az iparágból piacra kerülő termékmennyiség, különösen belföldi relációban drasztikus a visszaesés. Ha a 2003. évet vesszük 100 százaléknak, az iparág összes értékesítése 2009-re 20 százalékkal csökkent. Ezen belül a belföldi értékesítés mintegy 28 százalékkal esett vissza, az élelmiszeripar tehát a hazai piacon szenvedte el a legnagyobb veszteségeit.

A jelentés pontos képet ad az élelmiszer-gazdaságról, azaz a termékpályáról, a dezintegráció és a nemzetközi versenyképesség problémáiról. A termékpálya szereplői mindaddig ki lesznek téve a nemzetközi piaci ármozgásnak, amíg nem alakul ki közöttük bizalmi viszony. Ennek kiépítésére kell törekedni a beszállítók, a feldolgozók és a kereskedők között, egyébként nem leszünk képesek csillapítani az egyes termékek nagy árkilengéseit.

Az élelmiszeriparban az éves beruházás összege 2009-ben kisebb volt, mint az értékcsökkenés. Az élelmiszer-ipari fejlesztések tehát még a termelés szinten tartását sem biztosítják, ami tovább növeli a beszállítók problémáit. A mezőgazdasági termelői árak közel 10 százalékkal csökkentek, az élelmiszer-ipari átadás árai stagnáltak, a fogyasztói árak viszont 4,4 százalékkal növekedtek. 2009-ben a hatóságok magatartására jellemző volt, hogy megélhetési hatóság szerepében tűntek fel azzal, hogy sok esetben indokolatlanul, az EU-átlagnál nagyobb díjakat szedtek be és büntettek. A bírságokkal való szabályozás helyett a közös érdekek indokolt előtérbe helyezése lett volna a szempont.

A parlagfűvel kapcsolatos problémák a földhasználók és tulajdonosok gondjai közé tartoznak. Az érintettek sok esetben forráshiány és a szélsőséges időjárás miatt képtelenek a szakszerű talajművelésre és növényápolásra, ami miatt büntetésekre számíthatnak. Ehelyett az ágazat több milliárd forintot költ a parlagfű eseti irtására, a parlagfű-mentesítési program tehát se nem gazda-, se nem környezetbarát, ezért mielőbb szükség van a szabályozás módosítására.

2009-ben az AKG-támogatások részesedése aránytalanul alacsony volt. A géptámogatásoknak a vidékfejlesztési támogatáson belüli magas aránya miatt Magyarországon ebből az intézkedésből elsősorban a gépkereskedők és a gépgyártók húztak hasznot.

Aggodalomra ad okot a gazdálkodók jövedelemhelyzetének kirívó romlása, valamint a kivitel és a behozatal termékszerkezetének alakulása. Fontos prioritás a hazai tulajdonban lévő feldolgozóipar fejlesztése a növénytermesztés, a kertészet, az állati termékek tekintetében egyaránt. A munkahelyteremtést megelőzi az időszaki foglalkoztatás kérdése, ahol az adminisztráció csökkentésére van szükség, a feldolgozóiparban lenne lehetőség a foglalkoztatás bővítésére, a kiöregedő munkaerőnek nincs megfelelő utánpótlása.

Az erdőgazdálkodásban a befektetéseket kell hangsúlyozni, minőségi fatermesztésre van szükség, a szén-dioxid-kvóta eladásából az erdőgazdálkodókat is támogatni indokolt. A vadgazdálkodás eredményességét rontja, hogy a vadászat 16 milliárd forintos éves árbevételéből mindössze 20-22 százalékot tesz ki a vadhússal kapcsolatos árbevétel, miközben 200 ezer nagyvad és félmillió apróvad kerül terítékre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A többit majd a kétpercesben, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 148 2010.11.24. 6:56  139-187

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedik, először a bizottsági többségi véleményt mondom el vezérszónokként, hiszen az előbb félreérthető volt, amikor elnök úr megkért, hogy mondjam el a felszólalásomat, nem volt egyértelmű, hogy a bizottsági többségi véleményt kérte, ezért a vezérszónoki anyaggal készültem. Úgyhogy elmondom a bizottsági véleményt, és befejezem a vezérszónoklatot.

A bizottsági vélemény a következő.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2010. november 10-ei ülésén megvitatta az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló J/1482. számú jelentést, és 17 igen, valamint 4 nem szavazattal a jelentést általános vitára alkalmasnak találta.

A mezőgazdasági bizottság az általános vitára való alkalmasság elfogadása mellett az alábbi önálló bizottsági indítványról szavazott. A határozati javaslat 1. pontja: az Országgyűlés tekintettel az agrárgazdasági fejlesztéséről szóló '97. évi CXIV. törvény előírásaira, és figyelembe véve az Agrárgazdasági Tanács megállapításait, elfogadja az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló jelentést. 2. pont: Ez a határozat a közzététel napján lép hatályba. Az előbbi önálló bizottsági indítványt 17 igen és 4 nem szavazattal fogadta el a bizottság.

Tisztelt Országgyűlés! Az agrárgazdaság 2009. évi teljesítményeiről valós képet mutat, és kritikailag értékel. A jelentés magában foglal minden olyan létező információt, amely az agrárgazdaság 2009. évi folyamatainak megismertetéséhez és nemzetgazdasági szerepének megítéléséhez szükséges. A bizottsági ülésen egyöntetű volt a vélemény, hogy egy nagyon színvonalas, nagyon adatgazdag, szakmailag magas színvonalon kidolgozott jelentésről van szó, amely feltárja a valós problémákat, és jól mutat rá a tendenciákra. A bizottsági ülésen a tényeket figyelembe véve az is megállapítható volt, hogy a 2009. évi agrárgazdaságról szóló jelentés az eddigi legnegatívabb jelentés, amelynél csak a 2010-es jelentés lenne még lehangolóbb, de mivel jövőre ez a fajta műfaj megszűnik, így erre nem lesz lehetőség; a 2010-es év sokkal rosszabb mutatókkal rendelkezik, mint a 2009-es év.

A jelentés valós adatokon alapszik, és a valóság rémisztő. A 2009. évi agrárjelentés egy kiváló helyzetértékelést ad nemcsak az elmúlt évről, hanem az elmúlt húsz évről, hogy a rendszerváltás után hova jutott a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék.

A jelentéssel kapcsolatban szeretném felhívni a tisztelt parlament figyelmét arra, hogy a szakmai anyag igazából egy tükör, és nemcsak az ágazat tükre, hanem a vidéki élet tükre is egyben. Jelen pillanatban olyan helyzetben van az ágazat, hogy vidéken az embereknek csak egy szűk csoportja tud a mezőgazdaságból megélni, a többség sajnos nem. A 2009. évi agrárjelentés tényadataiból és tendenciáiból egyértelműen elmondhatjuk, hogy a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás legnagyobb vesztese a magyar mezőgazdaság és a vidéki, falusi emberek. A falvakban megszűnt a foglalkoztatás, a jövedelemtermelés lehetősége, az emberek elvesztették vagyonuk jelenetős részét, hiszen nagyon sok faluban a lakóingatlanokat a bankok már fedezetnek sem fogadják el, hiszen úgy értékelik, hogy semmi értékük nincsen. A fiatalok elhagyják a falvakat, hiszen nincs jövőképük.

Tisztelt Országgyűlés! Azért fontos e jelentés megtárgyalása és elfogadása, hogy szembesítsük magunkat a valós problémákkal, és e jelentés ad részünkre egy alapot, egy motivációt, hogy e gondok megismerésével változtatni tudjunk a közös jövőnk érdekében. Végül szeretném megköszönni a jelentés készítőinek a magas színvonalú szakmai munkát.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fogadják el az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló J/1482. számú jelentést és a H/1646. számú határozati javaslatot. Ez a bizottság többségi véleménye.

Most a vezérszónoki kérdésekkel szeretném folytatni. Azt is ki szeretném hangsúlyozni, ahogy Ángyán professzor úr, államtitkár úr is erre már utalt, hogy közel egymillió hektár termőterületről nincs földhasználati nyilvántartásunk. A nyilvántartás az ország 7,78 millió hektár termőterületéből csak 6,81 millió hektárra vonatkozóan tartalmaz adatokat, amely 87,5 százalékos fedezettséget jelent. A Nemzeti Földalappal kapcsolatos kritika jogos, amely szerint 2009-ben az összes értékesített földterületnek csupán 10 százalékát adták el kisebb egységekben.

A jelentés nem tér ki az EU-támogatások finanszírozási kérdése kapcsán a gazdák és a bankok, illetve a gazdák és a kifizető ügynökség, MVH viszonyára.

(16.20)

Az elmúlt években a támogatások 10-20 százaléka a bankokhoz vándorolt, az agrár-környezetgazdálkodást pedig sok esetben kizárták az előfinanszírozásból. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Monitoring Bizottságban nem adtak érdemi tájékoztatást a technikai segítségnyújtás keretéről, holott szigorú szakmai és civil kontrollra lett volna szükség.

A LEADER-programot Magyarországon olyan jelenségek kísérték, amelyek zavarták annak eredeti vidékfejlesztési funkcióját. A LEADER-program lényege a szubszidiaritás, amely a hazai központi irányítás miatt nem valósult meg. A pályázatokat például több esetben egy év alatt sem bírálták el.

A vízgazdálkodás eredménytelenségéhez nagyban hozzájárult a rossz vízgazdálkodási törvény, a központi támogatások hiánya és a társulatok egyoldalú, önkényes magatartása a gazdákkal szemben. A jelenlegi szakképzés, közép- és felső szintű képzési struktúra torz, egyidejűleg alulfinanszírozott és pazarló. Az agrár-kutatóintézetek erőltetett privatizálása veszélybe sodorta a biológiai alapok megőrzését.

Tisztelt Ház! A 2009-es agrárgazdasági jelentés egy nagyon komoly és hiteles anyag, ami rávilágít az ágazat tragikus helyzetére, ezért nagyon fontos, hogy a jövő szempontjából sokkal több figyelem irányuljon a mezőgazdaság és a vidéki emberek felé.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 172 2010.11.24. 2:06  139-187

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Egy ágazatról nem nagyon beszéltünk az elmúlt időszakban, ez nem más, mint a kertészet, illetve a zöldségtermesztés. Burgonyából az elmúlt időszakban mintegy 18 százalékkal termett kevesebb, de ha vesszük az egyéb zöldségféléket, jelentős itt is a visszaesés. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy ha foglalkoztatásról beszélünk, a vidék megtartóerejéről, akkor nem feltétlenül csak 120 milliós üvegházakban kell gondolkodni, hanem egy képviselőtársam mondta a bizottsági ülésen, hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, tehát ha a foglalkoztatást a faluba vissza szeretnénk vinni, akkor ez a 2009-es tanulmány, illetve jelentés, azt gondolom, egyértelmű számunkra, hogy elkeserítő képet mutat. Ezen nagyon kár is vitatkozni. Ezeket a számokat Ficsor képviselőtársam is bárhogyan próbálja szorozni - Varga Géza képviselőtársamhoz csatlakoznék - vagy matematikázni, arányokat összeállítani, ez egy gyalázatos helyzetkép. Ami a leggyalázatosabb, ahogy az emberek élnek vidéken a falvakban.

Azt gondolom, hogy már előre kellene tekintenünk akár a mostani vitában, illetve a jövő szempontjából. Ezeknek a 2009-es tényadatoknak - amelyeket a szakemberek megalapozottan és nagyon korrektül leírtak - kellene lenni az indulási pontoknak, és a következő időszakban 1, 2, 5, illetve 10 éves koncepciókat kellene arra kidolgoznunk, hogy a növénytermesztésnek, illetve a mezőgazdaságnak teljes egészében vagy jelentős részben a szerkezetét megváltoztatni.

Csak nagyüzemi gabonatermesztésből nem lehet a vidéket felvirágoztatni, és csak az állattenyésztés sem fogja ezt megoldani. A növénytermesztésben, ami szintén torz, hiszen 80-85 százalékban kalászos termékek vannak a növénytermesztésben, és gyakorlatilag a kézi munkaerő, a magasabb hozzáadott érték, a kisebb területen nagyobb termelési értéket előállító termékek, gyógynövények, zöldségek teljesen háttérbe szorultak, illetve ezekről nem is beszélünk. A következő időszakban ezzel többet kellene foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 332 2010.11.30. 2:04  321-365

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A részletes vitában szeretném röviden összefoglalni a Fidesz álláspontját. Támogatjuk az eredeti önálló indítványt. A vitában elhangzottak megerősítik azt a véleményt, hogy mindenki egyetért abban, hogy az agrárkamarai törvényt meg kell változtatni.

Eddig két olyan kérdés hangzott el, amely vitára adott okot. Az egyik az, hogy az agrárkamarai biztos jogkörei milyen szélesen terjeszkednek ki. Egyetértünk Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársunkkal abban, hogy ha ennek a korlátait szűkítjük, akkor az eredeti szándékot gyakorlatilag nem tudja betölteni a kamarai biztos szerepe, ezért azt a hatáskört, ami a kamarai biztosnál fennáll az indítványozók részéről, továbbra is támogatjuk.

Ami a határidőre vonatkozik: azt gondolom, hogy fontos egy nullapontot hozni, és ez a nullapont november 30-a. Ez nem jelent dupla munkát, nem jelenti azt, hogy december 31-én majd mindent újra kell kezdeni, mert csak ezt az egy hónapot kell korrigálni a november 30-ai állapothoz képest, ha az megfelelően van előkészítve. Azért is fontos, hogy legyen egy nullapont, mert a kormánybiztosnak felelőssége is van. Attól kezdve ő is felel a kamara gazdálkodásáért, nehogy olyan szerződések vagy olyan irányok keletkezzenek ebben az egy hónapban, amit a kormánybiztos nem tud megfelelően korrigálni.

A határidő a kormánybiztos kinevezésével 2011. június vége, de a kormánybiztos működését a miniszter értelemszerűen bármikor visszavonhatja. Ha addig megtörténik a tisztségviselők választása, ahogy azt Göndör képviselő úr is mondta, akkor a kormánybiztos tevékenysége is megszűnhet, s azt gondolom, hogy a miniszter úr ezt akkor majd bölcsen el tudja dönteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 346 2010.11.30. 2:12  321-365

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kapcsolatosan szeretnék hozzászólni, hogy mind Gőgös, mind Göndör képviselőtársam említette, hogy miért nem foglalkozunk a többi kamarával is, miért csak az agrárkamarával. Jelentem, mi az agrárkérdésekért vagyunk felelősek. Azt gondolom, hogy az agrárkamara ágazati probléma, és nem lehet összehasonlítani az iparkamarát, illetve az agrárkamarát, hiszen más piacon, más típusú gazdasági szerkezetben tevékenykedik. És adott esetben még talán más is lehet a célja.

De visszautalnék arra, hogy abban nagy a konszenzus, hogy magát az agrárkamarát, illetve a kamarai rendszert az agráriumban át kell alakítani, hiszen jelen pillanatban véleményem szerint nem egészen van felkészülve a mostani agrárkamara az új fejlesztési koncepciók befogadására. A kormányprogramban például a Széchenyi-kártya agráriumba való bevitele stratégiai kérdés, pont az agráriumban lévő vállalkozások finanszírozásában. Ez jelen pillanatban az iparkamaráknál működik, hiszen a VOSZ, illetve az iparkamara a Széchenyi-kártya különböző műfajait közvetíti, és adott esetben ott már mintegy 20 millió forintos forráshoz is juthatnak a vállalkozások.

Ez a forrásszegénység jellemző az agráriumra, és igazából eddig a Széchenyi-kártyából ki is volt zárva az agrárium. Most egy újfajta agrárkamara egy olyan típusú szolgáltatást is végig tud vinni, mint a Széchenyi-kártya, illetve a gazdák közötti kapcsolat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne csak 11 ezer taghoz, hanem adott esetben több százezer taghoz jussanak el ezek az új típusú szolgáltatások, az új típusú érdekvédelem. És nagyon nehéz itt összehasonlítani, mondjuk, a Magoszt és az agrárkamarát, hiszen más tagjai vannak a Magosznak, és az agrárkamarának is más tagjai voltak. Pont ez a cél, hogy az agrárkamara ne egy szűkebb kör érdekében tudjon fellépni, hanem egy sokkal szélesebb vertikumban, és sokkal nagyobb és szélesebb szolgáltatást nyújtson, akár a Széchenyi-kártya bevezetését az agráriumban.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 358 2010.11.30. 2:09  321-365

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz) Köszönöm szépen. Gőgös Zoltán képviselőtársamra szeretnék reagálni: az almát az almával lehet összehasonlítani. Tehát ami a Széchenyi-kártya kérdése, hogy a mostani feltételekkel egy mezőgazdasági vállalkozó fel tudná-e venni a Széchenyi-kártyát vagy nem, egyetértek: a mostani feltételekkel nem, hiszen a mostani Széchenyi-kártya programból ki is van zárva a mezőgazdaság. Tehát nyilván olyan feltételeket kell majd tenni az agráriummal kapcsolatban a Széchenyi-kártyára vonatkozóan, ahol azt majd fölvehetik.

Pont az előző napirendi pontnál tárgyaltuk azt, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen például a vetőmagot, a vegyszereket, illetve az őszi munkák beindítását pont az integrátorok finanszírozzák meg, és erre a fedezet majd a termény lesz. Most ha egy olyan Széchenyi-kártya programot hozunk az agráriumba, és ebben az agrárkamarának igenis zászlóshajó szerepe lehet, ahol az integrátorokat ki tudja váltani a Széchenyi-kártya finanszírozása, akkor adott esetben az állam pont arra fog majd garanciát vállalni, arra a finanszírozásra, amikor a gazda akár a jövőbeli terményét - mintegy termeltetési szerződésen keresztül - tudja felajánlani fedezetként a Széchenyi-kártya felvételére, és nem az integrátornak lesz majd kiszolgáltatva, hanem az állam tud egy ilyen burokszerepet vállalni egy vis maior esetén a gazdával szemben.

Tehát azt gondolom, pont azért fontos, hogy az agrárkamara átalakításánál olyan agrárkamara legyen létrehozva, ami nem ellensúlyt próbál, mondjuk, akár az ágazattal vagy az agrárminisztériummal szemben létrehozni, hanem avval pont együttműködő szerepet lát el. Hiszen együttműködésre van szükség mind a mezőgazdaságban részt vevők, az agrárirányítás, illetve az érdekképviselet között. Pont az a rossz sugallat, amikor folyamatosan szembe akarjuk állítani a kormányt meg a különböző minisztériumokat az ágazatokkal. Tehát nem szembenállást kell ebben is keresni, hanem pont az együttműködést, és olyan finanszírozást kell kitalálni, hogy ne az integrátoroknak legyenek kiszolgáltatva a gazdák, hanem az agrár Széchenyi-kártyán keresztül az állam így tud szerepet vállalni, hogy a finanszírozásban támogassa őket.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 185 2012.03.06. 9:00  182-256

HORVÁTH ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 2011. június 29-ei ülésén, az 54/2011. határozatával felállításra került a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság.

A vizsgálóbizottságnak 180 napja volt a jelentése elkészítésére. A vizsgálat célja az volt, hogy tanulságokat vonjon le a múlt hibáiból, felelősöket nevezzen meg, akik rossz döntéseket hoztak, amelyek eredményeként az ágazat jelentősen leépült, és Magyarország elvesztette nemzeti önrendelkezését a cukorrépa-termesztésben, a cukorgyártásban.

A cukorgyárak privatizációjának vizsgálatát a bizottság két szakaszra osztotta. Az első szakaszt a spontán privatizáció időszakának nevezték, amely időszak privatizációs előkészítésének folyamata a Németh-kormány idején lett előkészítve. Ebben a szakaszban a vállalati tanácsoknak volt döntő szerepük a privatizáció előkészítésében, privatizációs partner keresésében és a privatizáció lebonyolításában.

(18.50)

Az 1990-ben beiktatott Antall-kormány, látva és érezve a spontán privatizáció káros hatásait, azt próbálta fékezni, illetve megállítani, de sajnos a már előkészített cukorgyári privatizációkat nem tudta leállítani. 1990-91-ben hét cukorgyárunkat privatizálták, a petőházit, a kaposvárit, a hatvanit, a selypit, a szolnokit, a szerencsit és a kabait. 1990 júliusától '91 júniusáig, nem egészen egy év alatt, a magyar cukoripar, illetve a hazai cukorpiac kapacitásának 70 százaléka külföldi irányítás alá került.

Az Antall-kormány idején kormányzati szándék volt arra, hogy a megmaradt öt magyar tulajdonú cukorgyár, a sárvári, az ácsi, az ercsi, a sarkadi és a mezőhegyesi továbbra is nemzeti tulajdonban maradjon. Ennek köszönhető, hogy 1993-ban az öt magyar tulajdonban maradt gyár fúziójával létrejött a Magyar Cukor Rt., ami lehetővé tette, hogy a termelők széles rétegeit is bevonják a tulajdonosi körbe. A Magyar Cukor Rt. tulajdonosai a magyar állam, a menedzsment, önkormányzatok, szövetkezetek és a termelők lettek.

1996-ban, a Horn-kormány idején a Magyar Cukor Rt. alaptevékenysége jelentős eredményt termelt, de a kiélezett piaci versenynek köszönhetően jelentős forgótőkehiánnyal is küzdött. Az rt. folyamatosan kérte az állam segítségét a probléma megoldására, de annak ellenére, hogy az állam is jelentős tulajdonnal rendelkezett az rt.-ben, segítséget nem kapott. Ennek következtében a vállalat 1996 végére súlyos likviditási problémákkal küzdött. A Magyar Cukor Rt. vezetői a magyar államhoz mint tulajdonoshoz, és mint Magyarországért felelős kormányhoz is fordultak annak érdekében, hogy az állam forgótőkét bocsásson az rt. részére kedvezményes kamatozású hitel formájában. A Horn-kormány és annak vezetői azonban elzárkóztak a megkeresés elől. A Magyar Cukor Rt. vezetői megkeresték a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankot is, amelynek élén abban az időben Medgyessy Péter állt, de ott sem kaptak segítséget.

A sikertelen tőkebevonás következményeként 1996. év végére a Magyar Cukor Rt. többségi tulajdona és teljes irányítása is külföldi érdekeltséggé lett. 1997-re Magyarország teljes cukoripara külföldi befolyás alá került. A cukorrépa-termelők kiszolgáltatottakká váltak a cukorgyárak irányítóinak. A külföldi tulajdonosok 1997-ben elkezdték a magyarországi cukorgyárakat bezárni; '97-ben az ercsi és a mezőhegyesi, '98-ban a sarkadi cukorgyárat, '99-ben a selypi és a sárvári cukorgyárat, 2002-ben az ácsi cukorgyárat.

A vizsgálóbizottságnak feladata volt Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspont értékelése és annak itthoni következményeinek feltárása is. Az 1998 és 2002 között lefolytatott, Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások során jelentős eredményt ért el az akkori Orbán-kormány azzal, hogy 400 ezer tonna/év cukorkvótát sikerült kiharcolnia Magyarország számára. Ez a cukorkvóta fedezte a 300 ezer tonna/év hazai fogyasztást, és még 100 ezer tonna/év exportra is adott lehetőséget.

2004. május 1-jével beléptünk az Európai Unióba, az akkori Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány ott folytatta a hazai cukorágazatot sújtó hibás döntések meghozatalát, Gráf József agrárminiszter aktív közreműködésével, ahol 1997-ben a korábbi Horn-kormány abbahagyta. 2003-ban ugyanis elkezdődött az EU-n belül egy újfajta cukorreform-elképzelés kialakítása, ami komoly ellenállásba ütközött az EU-tagállamok jelentős részéről. Az újfajta cukorreform célja Európán belül a termelés csökkentése. A Magyarországot képviselő Gráf József miniszter úr támogatta a szavazatával a Magyarországra előnytelen cukoripari reformot, amely döntés 2006. februárban lett véglegesen elfogadva. Azt a stratégiai hibát követte el a magyar kormány, hogy azokhoz az országokhoz társult, amelyek cukoripari vállalatai Magyarországon is tulajdonolták a cukorgyárakat, és ezáltal érdekeik ellentétesek voltak a magyar érdekekkel. Közben 2004-ben bezárták a hatvani cukorgyárat.

Az új EU-cukorreform Magyarországot a cukortermelés szempontjából teljes egészében a hazai gyárakat tulajdonló külföldi tulajdonosoknak szolgáltatta ki. A reform ugyanis drasztikus kvótacsökkentést, termeléscsökkentést írt elő, a gyáraknak lehetőségük volt jelentős kompenzáció fejében kvótát felajánlani. A külföldi gyártulajdonosok nem a saját hazájukban lévő cukorgyárak kvótáit ajánlották fel, hanem a magyarországi gyárak kvótáit, amelyért 70 milliárd forintot kaptak, aminek kétharmada az övék maradt, a maradék egyharmad a beszállítóké és a termelőké. Ennek eredménye, hogy Magyarország elvesztette a cukorkvóta háromnegyed részét, 300 ezer/tonna éves mennyiséget.

Az EU-döntés után 2006-ban bezárt a kabai, 2007-ben a szolnoki, 2008-ban a szerencsi, és 2009-ben a petőházi cukorgyár. Az EU-s cukoripari reform előírásainak megfelelően ezt a négy gyárat fizikailag is megsemmisítették, hogy esély se legyen valaha is újraindítani őket.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a rendszerváltáskor még 12 magyar tulajdonú cukorgyár volt Magyarországon, és 120-130 ezer hektáron termeltek cukorrépát hazánkban, mára csak egy cukorgyár van, az is külföldi tulajdonban, és 12-13 ezer hektáron termelnek cukorrépát hazánkban. A rendszerváltáskor az Antall-kormánynak esélye sem volt az első hét gyár privatizációját megakadályozni, utána próbálkoztak menteni a menthetőt a Magyar Cukor Rt. létrehozásával, de a Horn-kormány felelőtlen és érzéketlen hozzáállása a Magyar Cukor Rt. megmentéséhez megpecsételte a sorsát a cukorgyáraknak, és mindegyik magyar cukorgyár külföldi üzleti szempontból konkurensek kezére került. Az EU-hoz való csatlakozás felcsillantotta a reményt egy jobb pozíció megszerzésére, amit a megszerzett 400 ezer tonna/év kvóta jelentett volna, de a Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormányok Gráf József agrárminiszter közreműködésével jelentős hátrányt okoztak a kvóták elvesztésével, és a további gyárbezárásokhoz asszisztáltak. A bizottság által feltárt összefüggésekben megállapíthatjuk, hogy mára Magyarország a cukorrépa termesztése és a cukorgyártás szempontjából elvesztette nemzeti önrendelkezését, teljes egészében ki vagyunk szolgáltatva a külföldi érdekköröknek.

Egy magyarországi új cukorgyár létrehozásáról csakis a 2014-ben lejáró EU-kvótarendszer újratárgyalása esetében érdemes beszélni. Amennyiben az EU-feltételek lehetőséget adnak a jövőbeni cukorgyártásra, úgy nemzeti önrendelkezésünk szempontjából fontos lenne egy magyar cukorgyár építése.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2012. február 21-ei ülésén megtárgyalta és megvitatta a cukorgyárak privatizációját, valamint a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről szóló jelentést, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálva a jelentést, 14 igen és 5 nem szavazattal általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 84 2012.03.27. 7:19  77-95

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adatbázis-szemléleten alapuló egységes ingatlan-nyilvántartás átfogó szabályozásának modernizálása, az adatbázis-szemléleten alapuló földmérési, földügyi és térképészeti szakterülettel kapcsolatos állami alapfeladatok és az állami adatbázisok körének meghatározása, valamint az állami alapadatok előállításának és szolgáltatásának alapvető szabályainak meghatározása érdekében szükségessé vált a hatályos földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény átfogó felülvizsgálata.

Az Országgyűlés ezt megelőzően a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvényt először 1996-ban fogadta el, amely törvény 1997. március 1-jén lépett hatályba. 2003-ban és 2005-ben elsősorban technikai és jogharmonizációs okok miatt történt a törvény módosítása, majd 2006-ban és 2007-ben kormányzati szervek átalakulása, jogszabályok változása, valamint az államháztartásról szóló törvény módosítása indokolta a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény módosítását. Ez idáig az eredeti törvény megalkotása óta elsősorban technikai változtatásokat hajtottak végre vele kapcsolatosan, átfogó szakmai felülvizsgálatra nem került sor.

A jelenlegi törvényjavaslat a földmérési és térképészeti tevékenységről egyértelműen a kor szakmai kihívásainak, elvárásainak és feladatainak kíván megfelelni. A szakterületen bekövetkezett, a szakma technikai és technológiai fejlődéssel összefüggő változása, továbbá a szakma, illetve a gazdaság igényeire tekintettel a szabályozás általános felülvizsgálata vált szükségessé.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat az adatbázis-szemléletnek megfelelően épül fel. A törvénytervezet rögzíti az államnak a földmérési és térképészeti szakterületen ellátandó legfontosabb feladatait, valamint az állami alapmunkákat. Felsorolja az állami alapadatokat tartalmazó adatbázisokat, meghatározza a földmérési és térképészeti szakterületekkel kapcsolatos állami alapfeladatokat. A törvényjavaslat megállapítja a földmérési és térképészeti állami alapadat fogalmát, előállításának, kezelésének, illetve szolgáltatásának alapvető szabályait, továbbá rendelkezik az állam alapadatok kötelező felhasználásáról is. Pontosan meghatározza az állami alapadatokat hordozó adatbázisokat, és rögzíti az azokra vonatkozó legfontosabb szabályokat. Részletesen rendelkezik az ingatlan-nyilvántartás térképi alapjául szolgáló ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisról, valamint az állami topográfiai térképi adatbázisról.

A törvény előírja, hogy az ország geometriai rendjének összhangjának biztosítása érdekében az állam alapmunkákat és alapfeladatokat, az ingatlan-nyilvántartási célú munkákat és az egyéb célú földmérési és térképészeti munkákat az állami alapadatok kötelező felhasználásával kell elvégezni. A törvény rendelkezik arról, hogy az állami alapadatokat tartalmazó adatbázisokat országos, illetve helyi adattárakban, térképtárakban, űrfelvétel- és légifilm-tárakban kell tárolni. Az állami alapadatok adatbázisai, illetve az állami alapadatok nyilvánosak. Az adatbázisról bárki másolatot igényelhet, kivéve a honvédelmi célból előállított állami alapadatokat.

A törvény kinyilvánítja, hogy az ország térképellátása állami feladat, és az adatbázisokat folyamatosan karban kell tartani. Rendelkezik arról, hogy a közigazgatásban és a közműnyilvántartásban használt térkép-informatikai rendszereknek az állami térképi adatbázissal folyamatosan összhangban kell állnia. A törvény az ország geometriai rendjének összhangját kívánja biztosítani.

(13.40)

A földmérési és térképészeti tevékenység alapját az alapponthálózatok képezik, amelyek létesítése és fenntartása állami feladat.

Az informatika fejlődése ma már lehetővé teszi azt, hogy az ingatlan-nyilvántartás olyan térbeli, földfelszín alatti és földfelszín feletti objektumokat is nyilvántartson, amelyek eddig nem képezték a nyilvántartás tárgyát, viszont az ingatlanforgalom szerves részei voltak. A javaslat lényeges elemét képezi a háromdimenziós egységes ingatlan-nyilvántartás jogszabályi hátterének megteremtése, amely alapján lehetőség nyílik azon létesítmények és a hozzájuk kapcsolódó jogok ábrázolására, nyilvántartására, ezen jogok térbeli elhelyezkedésének és ezek egymáshoz való viszonyának elemzésére, amelyek megjelenítése jelentőségük ellenére korábban nem vagy csak részben volt lehetséges, például mélygarázsok, közművek, felüljárók, hidak és a többi. A törvényjavaslat a nemzeti téradat-infrastruktúrarendszer létrehozása érdekében kötelező alapelvként határozza meg a szakterülethez tartozó téradattémákat hordozó állami térképi adatbázisokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat magas szakmai színvonalon és átfogó szakmai konszenzussal lett előkészítve. Ezt erősíti meg az, hogy az előttem szóló bizottsági felszólalásokban mind a két bizottság esetén egyhangúlag támogatták a bizottságok az elkészített szakmai anyagot mind a már előbb felsorolt adatbázisokban, térképnyilvántartásokban, a mezőgazdaságban, illetve a honvédelemben elengedhetetlen ennek a korszerűsítése. A törvényjavaslat célja, hogy a mai kor kihívásainak és elvárásainak megfelelően korszerűbb XXI. századi földmérési és térképészeti tevékenységet lehessen végezni Magyarországon.

Azért, hogy ezek a célok és elképzelések megvalósulhassanak, kérem a tisztelt Házat, tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előttünk lévő törvényjavaslatot szavazatukkal támogassák.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 6 2012.05.21. 5:02  5-8

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy kiemelkedően fontos kérdésben szeretnék szólni, amelyet joggal övez igen komoly érdeklődés: itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba, és egyértelművé tegyük, hogy mi a helyzet a magyar agráriumban, mi a helyzet nemzeti kincsünkkel, a földdel.

Mindannyian láthatjuk, hogy az utóbbi hetekben támadások érték a magyar agrárpolitikát, amelynek eredményeként a sajtó is gyakran foglalkozott ezzel a kérdéssel. De talán ne szaladjunk ennyire előre, inkább vegyük számba, mivel kell szembesülnünk, amikor a magyar vidék helyzetéről beszélünk.

Mindannyian jól tudjuk, hogy Magyarország felemelkedésének egyik kulcskérdése a vidék felemelkedése, a vidéken élő és gazdálkodó emberek, családok boldogulása. Azt is mondhatnánk, húzóágazatként erős mezőgazdaságra, erős vidékre kell építeni hazánk jövőjét. Tisztában vagyok vele, hogy egyik pillanatról a másikra képtelenség eltüntetni hosszú évek, évtizedek szakmai hibáit, nem lehet a negatív folyamatokat egykönnyen megfordítani. Hiszen gondoljunk csak bele, mekkora károkat okozott az a korábbi gondolkodás, amely a hazai agrárvállalkozások helyett a külföldi multikat támogatta, gyakorlatilag totális függőséget és kiszolgáltatottságot okozva ezzel a magyar emberek, a magyar gazdák számára. Leépítették a feldolgozóipart, elherdálták a megmaradt nagy állami agrárcégek vagyonát, amelyek tisztes megélhetést biztosítottak több tízezer magyar embernek.

A korábbi évek hibás agrárpolitikai elképzelései miatt nagymértékben visszaesett a haszonállattartás, olyan sikerágazatokat taszítva pusztulásba, mint a baromfi vagy a sertés. Ennek eredményeként most ezen szükségleteink jelentős részét külföldi importból kényszerülünk megoldani, ami viszont magában hordoz egyfajta minőségi kockázatot is - elég, ha csak a dioxinnal szennyezett sertéshús vagy a fertőzött uborka esetére gondolunk. Óriási munka kellett ahhoz, hogy a magyar családok ne találkozzanak ezekkel a termékekkel.

A gazdák és termelők kivételével sokan járnak jól azzal, hogy a megmaradt termelés alapanyagaiból külföldön lesz konyhakész termék. Korábban az agrárium kitörési pontjainak megkeresése helyett jól szabott, drága öltönyben érkező felszámolók vették át az irányítást, padlóra küldve a kis- és közepes gazdaságokat, nemegyszer családi tragédiákat előidézve. És akkor még nem beszéltünk az agrárdiplomácia hanyatlásáról, amelynek eredményeként elvesztettük a közel- és távol-keleti partnereink nagy részét, kihasználatlanul hagyva olyan piacokat, mint Kína vagy Oroszország. Óriási hibák ezek, amelyek kijavításához idő kell.

Mindezen hibák kijavításának állt neki 2010 nyarán az újraszervezett Vidékfejlesztési Minisztérium, kiindulópontként meghatározva a családi gazdaságok, a helyben lakó gazdák állami földhöz jutásának gondolatát. Eltelt két év, és hiába látjuk a sikereket, egyre-másra kritikus hangokkal találkozunk. Mintha nem ugyanazon országról beszélnénk, mintha egy előválasztási kampány zajlana, amelynek tétje: sikerül-e végre azoknak is vidéki bázist építeni, akik eddig nem voltak képesek erre. Jól látszik, nem mindenki örül annak, hogy immár több mint 16 ezer hektáron majd' ötszáz nyertes pályázóval sikerült korrekt bérleti szerződést kötni a földterületek hasznosítására (Babák Mihály: Úgy van!), olyan gazdákkal, akik vállalják az állattartás kötelezettségét, egyúttal munkahelyet adva több ezer magyar embernek. Szeretném egyértelművé tenni: a gazdák becsülettel végzik munkájukat, és ahová még nem tette be koszos lábát az alantas hangulatkeltés, ott minden normális mederben folyik. (Babák Mihály: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Ház! Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy korábban mi volt a jellemző földkérdésben, hogyan és miként lehetett földhöz jutni. Nem az volt a kérdés, hogy hány száz nyertese lesz az állami földek haszonbérbe adásának, hanem az, hogy kettő vagy három zöldbáró kap több ezer hektár földet akkor jelképes összegért, általában egy forintért. 15-20 évre játszották ki a földeket. Most mindenkinek 1250 forintot kell fizetni aranykoronánként. Akkoriban egy-egy cég gazdálkodott ezekhektáros területeken - most az átlag nyertes pályázó 37 hektárt kap.

Tisztelt Miniszter Úr! Arra kérem, adjon tájékoztatást, mi a helyzet az állami földek haszonbérbe adásának mai gyakorlatával kapcsolatban, és hol tart a magyar mezőgazdaság. Végre öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és várom válaszát. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 138 2012.06.14. 3:42  3-171

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A Vidékfejlesztési Minisztérium elmúlt két évének munkáját értékelve elmondhatjuk, hogy a minisztérium jelesre vizsgázott. Legjelentősebb intézkedései és döntései az alábbiak voltak.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény, amely 2010. augusztus 1-jétől hatályos, lehetővé tette az idénymunka és az alkalmi munkavállalás feltételeit. 2011-ben megduplázódott az egyszerű foglalkoztatásban részt vevők száma. Létrejött a Nemzeti Földalapkezelő, amely az állami földek hasznosításáért felel. A kistermelő-rendelet módosítása, amely 2010. július 6-tól hatályos, megkönnyítette a kistermelőknek az élelmiszer-termelést, -feldolgozást és -értékesítést. Módosult a közbeszerzési törvény, így a kistermelők közvetlenül értékesíthetik termékeiket a közétkeztetésben. Módosítottuk 2010 augusztusában a jövedéki törvényt, lehetővé téve a szabad pálinkafőzést. Az illetéktörvény módosításával illeték- és adómentessé vált a családon belüli gazdaságátadás. A helyi termelői piacok működését egyszerűsítettük, módosult a vágópontok szabályozása a helyi termelés ösztönzése érdekében. A túlméretes mezőgazdasági járművek útvonalengedély nélkül használhatják az országos és a helyi közutakat.

A Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezte a kis serfőzdék fejlődése érdekében a jövedéki eljárásokkal kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítését és jövedéki adójának mérséklését. 2011. augusztus 1-jén hatályba lépett az őshonos és veszélyeztetett állatokat tenyésztő új gazdák támogatását lehetővé tevő rendeletmódosítás. Kiszámíthatóbb lett a LEADER-csoportok finanszírozása. A külföldiek földvásárlási moratóriumát 2014. április 30-áig meghosszabbította az Unió. A kormány tárcaközi bizottságot állított fel annak érdekében, hogy felszámoljuk a zsebszerződéseket. Tanyaprogram indult el, amelynek célja a tanyarendszer korszerű megújítása. Elkezdődött 65 ezer hektár állami földterület haszonbérleti pályáztatása. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elindította a szociális földmunkaprogramot. Megalakult a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal, amely a termőföldtől az asztalig felügyeli az élelmiszerláncot. Dupla vizsgálat, dupla biztonság: bevezettük a másodlagos élelmiszer-ellenőrzést, a termékeket nemcsak az előállítás helyén, hanem a kereskedelmi láncok állomásain is vizsgálják.

Ezen intézkedéseknek köszönhető, hogy 2011 januárjában gyorsan reagált a kormány a sertésdioxin-botrányra, illetve 2011 májusában a Spanyolországból induló uborkabotrányra. Egyszerűsödtek az intervenciós felvásárlás és a raktárkiválasztás szabályai. Egyszerűsödött az árvíz és belvíz miatti vis maior bejelentés és az igazolás megszerzése. Módosítottuk az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, amelynek köszönhetően a törvény garantálja a védelmet a gazdák számára, hogy vis maior esetén nem kötelesek a jó erkölcsbe ütköző terményértékesítési szerződések maradéktalan betartására. Elindult az agrár-forgóeszköz vis maior hitelprogram a gazdáknak. Bevezettük az agrár Széchenyi-kártyát, elindult a halastavi környezetgazdálkodási program. A kormány elfogadta a nemzeti vidékstratégiát, és meghirdette a Darányi Ignác-tervet. A parlament elfogadta a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumról szóló törvényt.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ha visszatekintünk az elmúlt két esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium komoly és tiszteletre méltó teljesítményt nyújtott, amelynek célja a nemzeti érdekek védelme és a vidéki Magyarország megsegítése volt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 156 2012.10.02. 4:43  149-169

HORVÁTH ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2012. szeptember 12-én tárgyalta a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/8286. számú törvényjavaslatot. A jelenlegi 2007. évi kisajátítási törvény, amely 2008. január 1-jével lépett hatályba, a korábbi időszakhoz képest nagy előrelépés volt a kisajátításokat érintően, és alapvetően megfelelően szolgálta és szolgálja a közérdekű beruházásokhoz szükséges kisajátítási eljárásokat, garantálja a törvényes rendet. Ugyanakkor az elmúlt évek során számos olyan működési tapasztalat halmozódott fel, amelyekből világossá vált, hogy a törvényi környezetet javítani szükséges az eljárások még hatékonyabb lefolytatása érdekében.

A törvénymódosítás azt a célt szolgálja, hogy mind a beruházók, mind a kisajátításban érintett tulajdonosok számára az eljárással okozott bizonytalanságok minél rövidebb ideig álljanak fenn. A módosító javaslatok túlnyomórészt egyszerűsítő, gyorsító szabályok, amelyek nemcsak a beruházások megvalósítása céljából, a kisajátítási eljárást kezdeményező állam és önkormányzatok érdekében szükségesek, hanem a másik oldalon álló fél, a tulajdonosok és egyéb jogosultak szempontjából is. Az előbb említett célok mellett, amelyek az egyszerűsítést, a gyorsítást szolgálják, az eljárásokat olcsóbbá és átláthatóbbá is teszi a most tárgyalt törvénymódosítás.

A törvényjavaslat a módosítások mellett tartalmaz új elemeket, melyek érintik a mezőgazdasági bizottság szakterületét. Ilyen a Natura 2000 területeket érintő kisajátítási lehetőség, amellyel kapcsolatban a bizottság tagjai aggodalmukat fejezték ki. Jelenleg 1,4 millió hektár mezőgazdasági terület lett a korábbi időkben Natura 2000 területté besorolva, amely területek magángazdák üzemszerű használatában vannak. A Natura 2000-es besorolás a mezőgazdasági termőföld több mint 20 százalékát érinti.

(18.50)

A bizottság tagjainak többségi véleménye szerint a törvényjavaslat kissé túlzottan avatkozik be a védelem céljával nem megfelelő gazdálkodásra hivatkozva, így veszélyezteti az üzemszerű gazdálkodást.

Véleményünk szerint a gazdálkodók ezen szempontok szerinti felügyelete és retorziója más eszközökkel is megvalósítható. Ilyen például a földalapú és egyéb mezőgazdasági támogatások elvonása vagy megtagadása.

Természetesen közérdekű beruházások tekintetében érthető a kisajátítás a Natura 2000-es területeken, de egyéb természetvédelemre hivatkozva viszont aggályos. A Natura 2000-es területet érintve szeretnék módosító javaslatot tenni a törvényjavaslathoz.

A törvényjavaslat többi eleme egyértelműen támogatható, előremutató javaslat. Ilyen például a már a kollégáim által is említett, külterületeket érintő változás, amely szerint eddig a külterületeken akkor is ki kellett sajátítani a teljes ingatlant, földterületet, hogyha a visszamaradó földterület nem érte el a minimális mértéket. Ez azonban sok esetben nem szolgálta sem a termőföld tulajdonosának, sem a beruházónak mint kisajátítást kérőnek az érdekeit, hiszen előfordult, hogy akkora területnagyságokról van szó, amelyeknek még a visszamaradott mértéke is megfelelően szolgálja a földtulajdonos termőföld hasznosításához fűződő érdekeit és jogait, és a beruházónak sem érdeke az, hogy fölöslegesen jusson területhez, amire nincs szüksége. Ezért tehát külterületeken ez a féle, a visszamaradó területhez kötődő kötelezettség a jövőben nem lenne meg a minimális termőföld tekintetében.

A mezőgazdasági bizottsági többségi véleménye szerint, a Natura 2000-es területeket kivéve, a törvényjavaslatban alkalmazott módosítások egyértelműen szolgálják a jelenleg hatályban lévő kisajátításról szóló törvény jobbá tételét. A törvényjavaslat gyorsítja, egyszerűsíti és olcsóbbá, átláthatóbbá teszi a kisajátítási eljárásokat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/8286. számú törvényjavaslatot 10 igen és 6 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 170 2012.11.27. 20:03  161-221

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a szőlészeti és borászati ágazat az egyik legfontosabb mérföldkövéhez érkezett az új hegyközségi törvény megalkotásával. Szeretném a Fidesz-frakció nevében megköszönni Tiffán Zsolt képviselőtársamnak azt a munkát, amit az elmúlt két évben végzett, hiszen nem lehet csak egy hónapra vagy két hónapra leszűkíteni az elvégzett munkát, tehát amit az elmúlt két évben folyamatosan mint a mezőgazdasági bizottság szőlészeti és borászati albizottságának az elnöke, illetve az albizottság is folytatott a szakmaközi szervezetekkel, amelyek természetesen egy idő után a bizottsággal is ugyanezt a konzultációt megtették. Szeretnék külön köszönetet mondani a Vidékfejlesztési Minisztérium szakembereinek Feldman Zsolt helyettes államtitkár úr vezetésével, akik egy nagyon jó szakmai megalapozottsággal készítették elő a törvény jogi hátterét.

Én fontosnak tartom, hogy az előttünk lévő törvény vitája ne egy ilyen formai vitává fajuljon.

(16.30)

Varga Géza képviselőtársam azt mondta, hogy minek ez a sietség, hiszen akik benne voltak ebben az egyeztetésben, és jómagam is az elmúlt hónapokban részese voltam ennek az egyeztetésnek, elmondhatom azt, hogy megfelelő szakmai és megfelelő támogatottsággal rendelkező, mind társadalmi, mind szakmai szervezetek bevonásával több körben nagyon alaposan a célt, a magyar borászat és szőlészet megfelelő társadalmi rangját előrevetítve történtek az egyeztetések. Hogy ez a most előttünk lévő törvényjavaslat is egy nagyon komoly konszenzusos munka eredménye, ez nem azt jelenti, hogy adott esetben majd módosító javaslatok nem egészíthetik még ki ezt a fajta törvényjavaslatot, de azt gondolom, hogy az alapvető koncepciója mindenféleképpen tartható, és ahogy Font Sándor elnök úr is mondta, akár ez önmagában is így egy az egyben a jelenkor kihívásainak igenis meg tud felelni, illetve eleget tud tenni.

Ha megengedik, egy kicsit visszamennék, hogy mégis miért volt szükséges ezt az új hegyközségi törvényt megalkotni. Amely törvény változott, az még egy 1994-ben létrehozott, a szőlő- és borgazdálkodás jelenlegi szabályait rögzítő törvényjavaslat, amely - akárhogy is nézzük - mintegy 18 éve lett megalkotva, és 1995-ben lépett hatályba. Hogy nézzük az akkori arányokat, 1995-ben mintegy 120 ezer hektáron folyt a szőlő termesztése Magyarországon. Jelen pillanatban 60-65 ezer hektár az a szőlőterület, amely a magyar bor hátterét biztosítja. Tehát elmondható az, hogy mintegy 15 év alatt közel felére csökkent a szőlőterület. Ezért nagyon fontos, hogy e területek védelme, a történelmi borvidékek védelme, illetve a magyar hungarikum szempontjából e nemzeti hagyománynak, amelynek több mint kétezer éves hagyománya van Magyarországon, a továbbviteléhez szükséges volt egy újfajta törvény megalkotása, és nem elsősorban azért, hogy az Európai Uniónak ebben megfeleljünk, hiszen nekünk, az ágazati szereplőknek, a szakpolitikusoknak a magyar nemzeti érdekeket kell érvényesíteni ebben a törvényjavaslatban, és a későbbiekben szeretnék is kitérni, amikor a földalapú szavazat, illetve az érdekérvényesítés van, pont a nemzeti érdekek, a földhöz való kötődésből adódó nemzeti érdekek, illetve az eredetvédelem keretét szabályozza maga ez az újfajta törvényjavaslat.

De 1994-ben nem csak a szőlőterületek mértéke volt sokkal nagyobb. 1994-95-ben országos szinten mintegy 320 hegyközség jött létre. Jelen pillanatban a hegyközségek száma mintegy 121 hegyközség. Azt is lehet tapasztalni, hogy a terület mintegy 50 százalékkal csökkent, és ehhez képest a hegyközségek aránya is 50 százalékkal csökkent. Ez egy más típusú és más szerkezetű törvényi környezetet tesz szükségessé.

Jelen pillanatban tehát a 121 hegyközség mintegy 22 borvidéket alkot. Az első szinten az első törvényjavaslat, amelyet a képviselőtársam benyújtott, az úgymond érdekképviselet, illetve a szakmaközi szervezet felállítására két szintet javasolt, ahol a hegyközség, illetve a borvidék gyakorlatilag ugyanazzá a fogalommá lett volna, és utána lett volna a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, és pont az a konszenzusos egyeztetés tette világossá mindannyiunk számára, hogy szükséges a jelenlegi három szint megőrzése, tehát a hegyközség, a borvidék és a HNT jelenléte. Maga a törvényjavaslat, azt gondolom, nagyon helyesen, és ez a többi szakmaközi szervezetnek is, amelyek mindannyian egyértelműen azt javasolták, hogy szükséges a hegyközségi törvény módosítása, a HNT is ezeken az egyeztetéseken ebben támogató volt. Szükséges volt, hogy magának a hegyközségnek a területét is behatároljuk, és a törvényjavaslat egy optimális területet próbál létrehozni. Ezt mintegy 500 hektárban határozta meg. Azt gondolom, hogy ez egy ilyen átlátható területarányosság, és azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen támogatandó, és ezt amúgy mind a hegyközségek is támogatták; így majd a beolvadást, illetve az összeolvadást a különböző hegyközségek esetében, ahol ez szükséges, és megfelelő keretet ad maga a törvényjavaslat.

Ami még szükségessé tette ennek a törvénynek a létrejöttét, az az, hogy az "egy-tag, egy szavazat", ami eddig jellemző volt a korábbi törvényre, igazából nehézkessé vált. Nehezen volt kezelhető, nem egyértelműen tükrözte a jelenlegi - úgy mondom - erőviszonyokat, illetve a borászatok fejlődését, illetve az eredetvédelemmel kapcsolatos felelősségvállalást, ezért fontosnak tartjuk azt, hogy a területalapú érdekérvényesítés meglegyen az ágazatban, de a törvényjavaslat nagyon jól beemeli azt, hogy a borászati szereplők is szavazati joggal természetesen a hegyközségek munkájában részt vehetnek. De mindenféleképpen fontos az, hogy a terület alapján - ahol megtermelődik közvetett módon ez a nemes nedű - lehessen az érdekérvényesítést ebben a szakmai környezetben érvényesíteni. Tehát ez is szükségessé tette, hogy a területalapú érdekérvényesítés, illetve a szavazatok aránya megfelelő legyen.

Ami még a törvény módosítását szükségessé tette, hogy 2013. augusztus 1-jétől a kivágási és telepítési engedély is átkerül az MVH-tól a hegybírókhoz, és ezáltal a hegybíróknak a helyi feladatok mellett jelentős, úgy mondom, közfeladatai is lesznek, ami egy sokkal szigorúbb felügyeletet és egy sokkal jobban összehangolt szakmai együttműködést igényel. Jelen pillanatban ahány hegyközség van, annyiféle hegyközség és hegybírók közötti viszony van, mondhatni azt, hogy helyenként ez kaotikus is, sőt azt is mondhatnám, hogy a mintegy 121 hegyközség esetében, akár ha nézzük csak a tagdíjfizetési módokat, mintegy 75-80-féle tagdíjfizetési mód van, és igazából ebből nagyon nehéz fenntartani megfelelő szinten amúgy a HNT-t is, de nagyon nehéz egy egységes szakmai koncepciót, feladatátadást, -átvállalást érvényesíteni. Ez a törvény foglalkozik azzal, illetve egyik fő iránya az, hogy a hegybírók jogállása is ebből a szempontból megváltozzon, és gyakorlatilag a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a főtitkára lesz majd a hegybírók munkáltatója, ezáltal a szakmai egységesítést, az összhangot megfelelő módon érvényesíteni lehet.

De hogy a helyi közösségek érdeke is meglegyen, és sokszor azok a félelmek, hogy akkor hogyan tudjuk képviselni a helyi érdekeket a hegybírókkal kapcsolatosan, a törvényjavaslat ezt is jól tudja szabályozni. A hegybírók pályáztatását, illetve a pályáztatás utáni eredményből adódóan a főtitkár felé javaslattételi lehetőséget a helyi hegyközség, a helyi közösség alkotja, tehát a helyi érdekek igenis érvényesülhetnek a hegybírók kinevezésében, hiszen a pályáztatásban, illetve a javaslattételben is gyakorlatilag nekik fontos és döntő szerepük van. A törvény azt is lehetővé teszi, és az egyeztetéseknek egy fontos tényezője volt, hogy a sok hatósági feladat mellett, amit amúgy a HNT főtitkára irányít lent a borvidékeken, hogyan tudják a helyi közösségek sajátos igényét kiszolgálni helyben a hegybírók. A törvény ezt lehetővé teszi, és ez is volt a cél, hogy helyben is kössenek megállapodásokat a hegyközségek a hegybíróval, és a helyi feladatok plusz elvégzésére a helyi közösségnek van lehetősége arra, hogy anyagi forrást biztosítson a hegybírók számára, tehát ez a kérdés is, azt gondolom, nagyon korrektül meg lett oldva.

A hatósági feladatok, azt gondolom, a jövő számára mindenféleképpen nagyon fontosak, hiszen a különböző támogatásoknál, illetve mind a telepítéseknél, esetleges kivágásoknál nem mindegy, hogy milyen pontos adatokkal, illetve információkkal rendelkezünk. Azt gondolom, hogy az effajta új hegyközségi törvényben való szabályozás megfelel annak, és itt jön az Európai Unióval való kapcsolat, hiszen nem lettünk abban álszentek, hogy az EU-s támogatásokat nem szeretnénk átkonvertálni az ágazatba, ezáltal a hegybírók pontos szakmai kapcsolatán keresztül ez a fajta felelősség megvan a mindenkori szakmai miniszternek is, illetve megvan nyilván a HNT-nek is, és ez szolgálja meggyőződésem szerint a borászat érdekeit.

(16.40)

Ami egy nagyon fontos kérdés még, az a szakmaköziség. Az elmúlt időszakban többek között Tiffán Zsolt képviselőtársam is, illetve szinte az összes szakmai szervezet próbált arra valamiféle együttműködést kialakítani, hogy egy olyan szakmaközi szervezet jöjjön létre, ami a különböző szakmai szervezeteket, természetesen az ágazati szakmai szervezeteket úgymond egy hajóba tereli, és ezáltal egy olyanfajta erős érdekérvényesítés jöjjön létre a nemzeti szőlészeti és borászati ágazat számára, amely mind a mindenkori törvényalkotó, mind a mindenkori kormányok felé tudja az ágazat érdekeit képviselni, egy kicsit az agrárkamarához hasonlóan.

Hiszen aki a hegyközség tagja, az nem az agrárkamara tagja, hiszen ez az egyetlenegy olyan ágazat, amelyet, amúgy jogosan, kiemeltünk sajátosságából adódóan az agrárkamarai rendszerből. Ez tud egy olyanfajta összefogást biztosítani az ágazat számára, ahol a helyi érdekek mellett, az eredetvédelem, a különböző borvidéki arculatok és a különböző helyi szabályozások kialakítása mellett nemzetközi, illetve nemzeti szinten is tudjuk védeni a magyar bort és a magyar szőlészeti termékeket, illetve a hungarikumból adódó sajátosságokat. Ezáltal az új HNT gyakorlatilag ezeket a szakmaközi szervezeti feladatokat el tudná látni.

Számomra nagyon fontos, előremutató érv volt, hogy a különböző szakmaközi szervezetek, szakmai szervezetek egyértelműen támogatták azt, hogy az lenne a konszenzus, ha pont a HNT lenne az a szakmaközi szervezet, amely be tudná tölteni azt a szakmai űrt, amit ők korábban nem tudtak igazából létrehozni. És itt kapcsolódik bele a borászati szereplő, hiszen a szakmaközi szervezet azáltal szakmaközi, hogy nemcsak a szőlészet van bent, hanem a hegyközségek tanácsában már szerepelnek a borászati ágazat képviselői, sőt a HNT felé is van egy szőlészeti, és van egy borászati szekció. Tehát itt a borászok is tudják érvényesíteni gyakorlatilag az érdekeiket, illetve az ő érdekeiket is figyelembe véve, ugyanúgy, ahogy a szőlészeti ágazat szereplőiét, a HNT tudja kialakítani az álláspontját. Tehát ezáltal a szakmaköziség mind a borászati részről, illetve nyilván a szőlészeti részről is megvan.

Azt gondolom, hogy ezeket mind figyelembe véve egy nagyon jó alapokon működő, jó szerkezetű törvényjavaslat van előttünk, és a törvényjavaslat gyakorlatilag felelősen dönt arról, hogy a működést hogyan tudja biztosítani ezen szervezet számára. Hiszen a hegyközségek finanszírozása, a HNT-finanszírozás is nagyon fontos szempont. Gyakorlatilag lehetőségük van a hegyközségeknek a sajátos, egyedi működésre, hiszen sok olyan hegyközség van, amely azért egy kicsit nagyobb díjat vezet be, mert az abból befolyó forrás alapot biztosít uniós vagy hazai pályázatoknál önerőre. Ez a szabadság meg fog maradni, de emellett egy közösen kialakított számítás alapján tagdíjat fizet a központi HNT felé is, és ebből a HNT működtetését is meg tudjuk oldani. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az államnak abban is felelősséget kell majd vállalni, hogy az állami feladatokat, amelyek, mondjuk 2013. augusztus 1-jétől a kivágási és telepítési engedélyekkel kapcsolatosak, az államnak finanszíroznia kell, illetve szerepet kell ebben vállalni.

Ha össze szeretném foglalni magát a törvényjavaslatot, akkor azt gondolom, hogy ez egy szükséges és megfelelő szakmai és jogi előkészítettséggel megalkotott, nagyon fontos, a magyar szőlészeti és borászati ágazat jövője szempontjából mérföldkövet jelentő törvényjavaslat. Ez figyelembe vette a megfelelő szakmai egyeztetést, megfelelő jogi környezetet és az új európai uniós kihívásokat és feladatokat is. Így alkotta meg a javaslattevő ezt az anyagot, amely rendezi a jövő szempontjából a területalapon lévő érdekérvényesítést, egységesíti a hegybírók szerepvállalását, lehetőséget ad az önkormányzatiságra a hegyközségekben. A területi behatárolással működőképes és életképes hegyközségi rendszert tud létrehozni. Megtartja azt a három szintet, amellyel jól lehet érvényesíteni a hegyközség, a borvidék... - sőt még a borrégióra is utal maga a törvényjavaslat, ami a jövő szempontjából azért is fontos, mert sokszor azt mondjuk, hogy amellett, hogy a magyar bor kiváló minőséget ad, és azt gondolom, világszínvonalú, Szekszárd polgármestereként ezt helyi szinten is mindig meg tudom erősíteni, de mindig az a legnagyobb probléma, hogy a borvidékeink el vannak aprózódva. Tehát ha nemzetközi szinten meg akarjuk mérettetni magunkat, és nemcsak európai, hanem távol-keleti piacokon is, akkor a legnagyobb probléma, hogy kicsi az üzemi méret.

Ez is felmerült korábban, de most nem nyitnám meg ezt a vitát, lehet, hogy még 15 évet kell várni arra, hogy mondjuk, csak négy borvidék legyen Magyarországon, és gyakorlatilag ezáltal tudunk nemzetközi szinten is egy olyan üzemi méretet, olyan mennyiséget és egységes minőséget kialakítani, amely gyakorlatilag versenyképes lesz a nagy nemzetközi borkonkurenciákkal, akár Franciaországra, Chilére, Dél-Afrikára és Ausztráliára gondolok. Mert jelen pillanatban az üzemi méretünkből adódóan nem vagyunk nemzetközi szinten versenyképesek, hazai szinten meg kiszolgáltatottak vagyunk. Hiszen mindig arról beszélünk, hogy milyen komoly mennyiségű bor jön be hivatalosan vagy feketén Magyarországra, amit nem tudunk kimutatni. Tehát mindenféleképpen az egységesítés felé viszi ez a hegyközségi törvény a szereplőket.

Nagyon fontos még, és itt még egyszer utalok a szakmaköziségre, amely a HNT-ben mind a szőlészet, mind a borászat számára egyenlő súllyal jelenik meg a törvényalkotásban.

Még egyszer megköszönöm képviselőtársamnak a Fidesz-frakció nevében ezt a komoly szakmai munkát és teljesítményt. Nyilván majd a következő napokban a módosító indítványokkal esetlegesen lehet egy-két helyen kiigazítani magát a törvényjavaslatot, de ez egy olyan komoly szakmai anyag, amely a jövő számára biztosítja, hogy a szőlészeti és a borászati ágazatban egy egységes, modern, a kor kihívásainak megfelelő, de nemzeti érdekeinket is figyelembe vevő, a helyi érdekeket is előtérbe helyező olyan szakmaközi és szakmai szervezetet hoz létre, amely a magyar szőlészeti és borászati ágazat következő évtizedeiben meghatározó szerepet tölthet be.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy a törvényjavaslatot támogassák szavazatukkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 208 2012.11.27. 9:23  161-221

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb mint vezérszónok szólaltam fel, most mint Szekszárd város polgármester képviselője, illetve aki szintén részt vettem azokon az egyeztetéseken, amelyek az elmúlt két hónapban voltak, és ha megengedik, egy-két ellenzéki hozzászólásra is szeretnék reagálni, illetve szeretném kiegészíteni a vitában elhangzott véleményeket.

Először is fontosnak tartom Szabó Rebeka képviselő asszony számára, amikor a HNT részvételét hiányolta ezeken az egyeztetéseken - Font Sándor elnök úr erre reagált -, hogy ezeken az egyeztetéseken azért a HNT végig részt vett. Sőt, az október 11-ei egyeztetésen a HNT észrevételezte, hogy háromszintes maradjon az eredeti kettővel szemben - nyilván ez teljesült -, illetve a HNT akkori képviselői támogatták, hogy a hegybíró jogállása újragondolásra kerüljön - az akkori jegyzőkönyvet olvasom -, valamint a hegyközségek számának a csökkentését javasolták, továbbá a területi elven lévő szavazást támogatták. Tehát azt gondolom, hogy most azon belül, hogy a területi elven belül milyen arányban meg hány hektár után, ezen lehet vitatkozni, de gyakorlatilag magát az elvet, hogy területalapú szavazás legyen, a HNT támogatta ezeken az egyeztetéseken.

Amit még itt a felszólalásokkal kapcsolatosan szeretnék tisztázni, és Gőgös Zoltán képviselőtársam felé szeretném jelezni, hogy ezt a hegyközségi törvényt nem lehet az agrárkamarai törvénnyel összehasonlítani. (Gőgös Zoltán: Miért?) Tehát az agrárkamarai törvényt teljesen más termékpályáról, teljesen más feladattal, céllal hoztuk létre, illetve működik. A hegyközségek nem is részei az agrárkamarának, nyilván azért, mert ez egy más típusú termelést, más típusú érdekszövetséget jelent.

Azt el szeretném mondani, hogy gyakorlatilag ebben az esetben az almát az almával lehet összehasonlítani, hiszen itt borvidékek vannak, itt eredetvédelem van, itt több ezer éves hagyományok vannak, és azt gondolom, hogy ennek a védelme az, ami nagyon fontos a hegyközség szempontjából. Megmondom őszintén, itt többszörösen végigolvasva magát a törvényt, és az ellenzéki képviselőtársak véleményét is meghallgatva nem éreztem azt, hogy itt valamiféle érdekcsoportok lennének, és nem is szerencsés egy törvény kapcsán folyamatosan ellentéteket keresni, és folyamatosan szembeállítani az ágazatot. Azt gondolom, ez a hegyközségi törvény - ha megengedik, képviselőtársaim, akkor ezt így elmondom, és örülök, hogy figyelnek - igenis mind a szőlészeknek, mind a borászoknak az érdekeit képviseli.

(19.20)

Hiszen miről szól a hegyközségi törvény filozófiája? Arról a földről, ahonnan ez a szőlőtőke kinő, ahol a szőlőt megtermelik. Innentől kezdve minden egyes érdekképviselet a föld alapján, a terület alapján megy végig az egész rendszerben. Itt nincs ellentmondás a borász meg a szőlész között, hiszen mind a kettőnek az az érdeke - és itt Hörcsik képviselőtársam mondta nagyon jól -, hogy minőségi szőlőtermelés folyjon, illetve minőségi borkészítés folyjon.

A másik oldalon, amikor itt a finanszírozásról beszélünk, a hegyközségek minden egyes finanszírozásának alapja jelen pillanatban az a megtermelt szőlőmennyiség, ami azon a földterületen meg van termelve, illetve az abból előállított bor mennyisége. Ez adja meg a hegyközségek működésének az alapját. Tehát maga a járulékbefizetés gyakorlatilag a szőlő és a bor után van, mondjuk, kilencven-egynéhány százalékban minden egyes hegyközségnél, sőt a kunságinál területalapon nincs is hozzájárulás, a többieknél is csak nagyon minimális. Tehát gyakorlatilag a szőlőről beszélünk, és a borról beszélünk.

Itt épp ezért nem lehet ellentét, hiszen a felvásárlónak is az az érdeke, hogy jó minőségű szőlő legyen, az a szőlőtermelő, azon a területen, azon a borvidéken, és innen jön az eredetvédelem, hiszen azt a földet védjük, tehát azon jó minőségű termék legyen. Ha ezt kiviszi szőlőként, azért fizet járulékot, ha kiviszi borként, hiszen ott dolgozzák fel, azután fizet járulékot, de a földről szól ez a törvényjavaslat és a minőségről.

Higgyék el, Szekszárd polgármestereként számos esetben fel voltam háborodva azon, hogy járva a külföldi országokat vagy akár Magyarország különböző területeit, de talán ezt az egriek és a többi borvidéken, a villányiak is el tudják mondani, megjelenik valahol szekszárdi bikavér 300 forintért a polcon, és mindenféle bejegyzésű, budapesti meg egyéb kft.-k vannak rajta a palackon. Igenis mi azt gondoljuk, a helyben lakók, szekszárdiak, illetve a többi borvidéknek az ott élő emberei, akik azt a területet védik, ott igenis a kontroll fontos - beszéltünk itt az eredetvédelemről, a területleírásról -, hogy ezt csak helyben lehessen érdekérvényesíteni azokkal az emberekkel, akik megtermelik ezt a szőlőt, mert mindennek a szőlő alapja.

Ha ebből a törvényből mindenféle érdekcsoportokat meg ilyen összeesküvés-elméletet próbálunk - hogy mondjam - kitalálni, akkor pont nem látjuk az egész lényegét. Tehát én nagyon tisztelem Varga Géza képviselőtársamnak is a küldetéstudatát, amiben a nemzeti értékek védelme és a magyarságtudat szerepel minden egyes megnyilvánulásában, ez egy tiszteletre méltó dolog, ebben hasonlóan is gondolkodunk, de épp azért csodálkozom, hogy egy ilyen neoliberális, ilyen nemzetközi összeesküvést vél felfedezni ebben a hegyközségi törvényben, hiszen a sorok között pont ennek az ellenkezője van, hiszen pont a termelők, pont a helyben lakók érdekét képviseli.

Az is elhangzott Gőgös Zoltán képviselőtársam részéről, hogy itt a termelők ki vannak szorítva. Hogy lennének kiszorítva? Most már ismétlem sokadszor önmagamat. A termelők ott vannak, hiszen a terület alapján vannak a szavazatok legjobban érvényesítve ebben a dologban.

A törvényben az is benne van, hogy minden egyes termelő, akinek... - ezer négyzetmétertől van maga a szavazati lehetőség (Gőgös Zoltán: 10 ezer.), minden egyes megkezdett hektár a nullától kezdődik. (Gőgös Zoltán: Ja, értem.) Tehát mindenki, akinek ezer négyzetméter fölötti területe van, már egy szavazattal rendelkezik. Itt senki nincs kizárva. Ezer négyzetméter alatt önkéntesen lehet, szavazati jog nélkül, de önkéntesen lehet valaki magának a hegyközségnek a tagja (Gőgös Zoltán: Sokra megy vele, Pista!), de ezer négyzetmétertől már számít egy olyan - úgymond - volumennek, ami már kimutatható és jelen van a borvidéken.

Tehát összességében én azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy vegyék figyelembe tényleg azt a szemléletet, hogy a törvényjavaslat-tevő, a Vidékfejlesztési Minisztérium szakpolitikusai, jogászai, illetve minden egyes magyarországi szakmaközi szervezet - beleértve a HNT-t - többszörös körön lévő egyeztetése után létrejövő anyagot vizsgálunk, ahol egyetlenegy szempont van, és azt pont Zsolt sokszor el szokta mondani, hogy 1936-ban volt legjobban a hegyközség... (Tiffán Zsolt felé:) Harminchányban? (Tiffán Zsolt nyolcat mutat.) '38-ban. Az 1938-as hegyközségi törvényhez, a területalapokon lévő gyökerekhez ment vissza ennek a törvénynek az alkotója, és nyilván azokkal együtt a mai kornak megfelelő, a helyi érdekeket és a nemzeti érdekeket figyelembe vevő alkotást hozta most létre.

Tehát én azt kérem, hogy ebből tényleg szakmai vita legyen, mert akkor azt gondolom, hogy egy konszenzusos döntést lehet erre vonatkozóan létrehozni, de ha ebből megint ilyen politikai összeesküvést csinálunk, akkor azt gondolom, hogy nem. Tényleg Gőgös Zoltán képviselőtársamnál volt, hogy magához a törvényhez igazából érdemi kritika, hozzászólás, vélemény nem hangzott el. Tehát nem tudunk ebben vitatkozni (Gőgös Zoltán: Majd a módosító!), mert tényleg, Zoltán, azon kívül, hogy az ellenzéki szembenállás megnyilvánulását próbálja érvényesíteni itt a vitában, legalábbis felszólalásában ez volt, magához a hegyközségi törvényhez érdemi kritika nem érkezett.

Tehát én azt gondolom, hogy ez az a törvény, ha félretesszük a pártpolitikai hovatartozást és csak a szakpolitikai kérdéseket nézzük, ez mindannyiunk számára közösen vállalható, a több ezer, kétezer éves magyar szőlőtermesztési hagyományokat, a hungarikumot és azokat a borvidékeket, az ott élő emberek munkáját és a szorgalmát védjük meg ezzel a törvénnyel, és ezért én azt gondolom, hogy gondoljuk át, és szakpolitikai alapon az ellenzék részéről is kapja meg ez a törvényjavaslat a támogatását.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 216 2012.11.27. 2:03  161-221

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Most nem kívánnék számháborút folytatni Varga képviselőtársammal, hiszen ezt akár a bizottsági ülésen vagy a részletes vitában megtehetjük. Egyet nem vett figyelembe ezzel a példával, és ez nem volt példa, és kérem, hogy ennek tényleg nézzen utána, képviselő úr, hiszen magában a törvényben bent van a 10 százalékos limit. 10 százalékos limit! Ez nem azt jelenti, hogy ha elmennek szavazni, az ötvenszer egy hektár és az egy 50 hektáros, akkor az 50 hektáros lenyomja az ötvenszer egyhektárosat, hiszen a területi limit azzal a 10 százalékkal korlátozza az ő szavazatának a mennyiségét. Tehát ebből a szempontból, ha megengedi, akkor azt kell mondanom, képviselő úr, hogy a példa nem volt életszerű, illetve nem volt helyes.

A másik, amire szeretnék még utalni - ugyan az előbb volt időm, de mégsem mondtam el -, hogy szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a szembeállítás nem azt jelenti, hogy aki drágábban adja el a bort, az úgymond csúcsminőség és aki az olcsóbban, az pedig rosszabb minőség. Azt gondolom, hogy Magyarországon jó szőlőből mindenki jó minőségű bort állít elő. Nem gondolnám azt, hogy a 300 forintos bor nem lenne jó minőség. Kiváló asztali borok vannak kiváló minőséggel. A csúcsbor és az asztali bor közötti különbséget nem az teszi, hogy mennyibe kerül, hanem az, hogy mennyibe kerül, az egy egyéb hozzáadott értéket ad, például akár a terméskorlátozás, akár a palack, akár a kiszerelés mértéke, akár az érlelés és egyéb dolgok.

Tehát nem szerencsés azt gondolni, hogy ami olcsó bor, az rossz minőség, ami drága bor, az meg a minőség. Azt gondolom, hogy Magyarországon minőségi szőlőből minőségi bortermelés folyik. Ebből a szempontból ez a törvény, meggyőződésem, hogy a magyarországi minőségi borokból ár-érték arányban megfelelő minőségű bor előállítását is támogatja, és nem lehet kettéválasztani, és nem szabad ebből úgymond csúcsborászatokat meg nem csúcsborászatokat szembeállítani, hiszen ez minden egyes szőlőtermelőnek és borkészítőnek az érdekeit képviseli.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 202 2012.12.04. 2:13  197-219

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Gőgös Képviselőtársam! Nem tartom azt szerencsésnek, ha egy szakmai kérdésbe bevisszük a politika szelét, és gyakorlatilag démonizáljuk a magyar borászati ágazatot. Annak a hozzászólásnak, amit szakmainak kezdett a képviselőtársam, egy egyértelmű politikai kommüniké lett a végéből, amikor az a célja az MSZP-nek is, hogy egymásnak ugrassza az ágazat minden egyes szereplőjét.

Szeretném megkérdezni a tisztelt képviselő urat, hogy az itt lévő törvényjavaslatnak melyik pontja az, amelyik csökkenti a szőlőterületek számát (Gőgös Zoltán: A hatása.), melyik pontja az, amelyik nem szolgálja a kis borászatok jövőjét, mitől nem fog ma működni a magyar szőlészet, borászat, ha ezt a hegyközségi törvényt elfogadjuk.

A tények szerintem önmagukért beszélnek. 1995, tehát a korábbi törvény hatálybalépése óta, amikor közel 100 ezer hektáron foglalkoztak szőlővel, eltelt 15 év, ma 60 ezer hektáron foglalkoznak szőlővel, tehát 40 százalékkal csökkent a szőlőterületek száma. 1995-ben 320 hegyközség volt Magyarországon, ma 120 hegyközség van Magyarországon. Ez is mutatja azt, hogy ez a törvényjavaslat, ami igazából nem a régi módosítása, hanem egy új hegyközségi törvény, igenis időszerű volt, igenis az utolsó pillanatban jött létre, és igenis ez szolgálja a magyar szőlészeti és borászati ágazat jelenét és jövőjét, hiszen a korábbi, amit ön annyira védett, nem védte meg a szőlőterületeket, mert az 40 százalékkal csökkent.

Ha a kis szőlészetekről beszélünk, ami, azt gondolom, az egésznek az alapja, és nem gondolnám, hogy itt piramis van, hanem azt gondolom, hogy egy ágazati horizont van, maga a törvény az 1000 négyzetméter alatt lévő területeket nem kötelezi semmiféle hegyközségi kötelezettségre, de ezt a két percem lejártával majd a következőben fogom elmondani. Tehát én azt gondolom, hogy ha valami, akkor a mostani törvény az ágazat jövőjét szolgálja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 210 2012.12.04. 2:10  197-219

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Demeter Ervin képviselőtársam felszólalásához szeretnék csatlakozni, amit a 61-es módosítással kapcsolatosan említett. Nyilván érződik a jobbító szándék és az előremutató javaslatok a felszólalásában képviselőtársamnál, de azért szeretném azon képviselőtársaim figyelmét felhívni, akik a tagdíjfizetéssel kapcsolatosan módosítót adtak be vagy adnak be, hogy jelen pillanatban a mostani tagdíjfizetési rendszer abszolút nem működőképes a jövőt tekintve, és abszolút nem helyénvaló.

Jelen pillanatban a 122 hegyközségnél közel 80-féle módon fizetnek be különböző tagdíjakat. Az egyik hegyközségben van területalapú, a másikban nincs területalapú. Az egyikben a szőlő után ilyen mértékben fizetnek, a másikban másfajta mértékben működnek. Tehát gyakorlatilag teljesen szabadon választott módon működik most a finanszírozás, és a törvény pont azt mutatja előre, hogy egy működőképes HNT-t hozzunk létre, de emellett vegyük figyelembe azt is, hogy a tagdíjfizetés a működésen kívül adott helyi közösség esetében a helyi célokra forrásalapot is képez, és adott esetben olyan ennek a mértéke, amely mondjuk, egy jelentősebb pénzösszeg esetén pályázatok önerejét is létrehozhatja.

A mostani törvényjavaslat azt vetíti előre, hogy gyakorlatilag ilyen kétszintes befizetés legyen, annyi legyen az egyik része a HNT felé, ami a működést pontosan fedezi, és ezért fontos, hogy évről évre ezt határozzuk meg, hiszen évről évre tudjuk azt, hogy körülbelül milyen működési költségek lesznek; és a helyi autonómiát, a helyi szabadságot hagyjuk meg a hegyközségeknek, hogy adott esetben a helyi ügyekre egy magasabb díjat is szedhessenek.

Nem félnék attól, hogy a HNT-k gyakorlatilag ilyen pénznyerő automata módján szeretnék majd beszedni ezeket az összegeket, hiszen magában a HNT-ben is alulról jövő módon a hegyközségek képviselői gyakorlatilag biztosítják a többséget, és ők biztosan felelős döntéseket fognak ezzel kapcsolatosan hozni. Ezért szükséges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a mostani szabályozás megváltoztatása.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 316-320 2012.12.17. 2:21  311-329

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Normál időkeretben kérek szót.

ELNÖK: Megadom a szót normál időkeretben, képviselő úr.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem az előterjesztők, hanem a Fidesz képviseletében az öt perc rovására kértem szót.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt kell mondjam, hogy se Gőgös képviselő úr, se Magyar Zoltán képviselő úr nem olvasta el a hegyközségi törvényt, mert ha elolvasták volna, akkor nem ezt a következtetést vonták volna le. Az előttünk lévő törvény a 17 évvel ezelőtti hegyközségi törvénynek a kiigazítása, illetve az aktualitások átvezetése. Azt gondolom, az idő azt igazolta, hogy az 1995-ben hatályba lépett hegyközségi törvény nem töltötte be a szerepét, hiszen 1995-ben mintegy 100 ezer hektár szőlőterület volt Magyarországon 320 hegyközséggel, jelen pillanatban pedig 65 ezer hektár szőlőterület van 121 hegyközséggel.

(22.00)

Tehát az a fajta csúsztatás, amit Gőgös képviselő úr mondott, hogy ez a borászatnak, illetve a szőlészetnek a megcsonkítása, nem igaz, hiszen kellett egy új hegyközségi törvényt pont azért létrehozni, hogy az a rossz tendencia, ami az elmúlt 17 évben kialakult, végre megálljon, és végre ne csökkenjen a magyar szőlő területe, hanem inkább nőjön.

Az is egy csúsztatás mind a két felszólalónál, hogy ez egy csúcsborászatokat érintő hegyközségi törvény. Ez abszolút a valósággal teljesen ellentétes, hiszen minden olyan, szőlészettel foglalkozó borosgazda, aki több mint ezer négyzetméteres szőlőterülettel rendelkezik, az már a hegyközség tagja lehet, tehát tudja érvényesíteni mindenféleképpen a szavazatát, illetve benne van az a maximum, az a szavazati maximum, ami gyakorlatilag meggátolja azt, hogy adott esetben egy nagy területtel rendelkező szőlősgazda egy egész hegyközség döntéseit befolyásolja.

Azt szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy ezt az alaposan előkészített, minden egyes szakmai szervezet által gyakorlatilag elfogadott, jóváhagyott és több héten keresztül átgondolt, átdolgozott hegyközségi törvényt támogassa a tisztelt parlament, hiszen ez a hegyközségi törvény szolgálja a jövő szempontjából a magyar borászat újra lábra állítását.

Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 210 2013.03.12. 18:51  209-231

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos törvény kiigazításához érkeztünk. Ez a számunkra nagyon fontos törvény a hegyközségi törvény volt, és ennek a mostani kiigazításnak, illetve pontosításnak is előzménye van. Ha megengednék, akkor az előzményekre tekintenék először is vissza.

2012. év végén egy új hegyközségi törvényt hoztunk létre, amely 2013. január 1-jével lépett hatályba.

(19.30)

Ezt megelőzően a korábbi hegyközségi törvény, amelyet korábban, amikor a hegyközségeket vizsgáltuk, akkor gondolkodtunk arról, hogy egy korábbi törvényt módosítunk, de annyira megváltoztak a szakmai körülmények, illetve az adottságok, hogy nem az 1995-ben hatályba lépett törvényt módosítottuk, hanem Tiffán Zsolt képviselőtársam kezdeményezésére, mondhatni azt, akár egy éven keresztül húzódó, nagyon széles körű szakmai egyeztetést lefolytató, minden szakmai szervezetet, a hegyközségeket is magában foglaló egyeztetés után a minisztérium szakmai háttere, Feldman Zsolt helyettes államtitkár úr szakmai vezetésével, egy nagyon alapos és egy nagyon hatékony, jó, új hegyközségi törvényt javasolt, amelyet a parlament bölcsen el is fogadott, és ez 2013. január 1-jével hatályba is lépett. De ennek a pontosítása mindenféleképpen szükséges volt, hiszen olyan nagy fokú átalakítása volt az 1995-ös törvénynek a 2013-ban hatályba lépett törvény, hogy egy-két helyen az életszerűségét is mindenféleképpen pontosítani kellett.

Mit is örököltünk 1995-ből az előző hegyközségi törvénytől? 1995-ben, amikor a korábbi hegyközségi törvény hatályban volt, akkor Magyarországon mintegy 120 ezer hektáron folytattak szőlőtermesztést, ez jelenleg 60-65 ezer hektáron folytatódik. 18 év alatt ez a termőterület tehát a felére csökkent. 1994-1995-ben 320 hegyközség működött, jelen pillanatban 121 hegyközség működik, 22 borvidéket alkotva. Az új hegyközségi törvény azt a szempontot vette figyelembe, hogy az újonnan mintegy felére szűkült szőlőterület azt mutatta, hogy a korábbi hegyközségi törvény nem tudta megvédeni a szőlőterületek csökkenését, nem tudta megvédeni az ágazatot érintő különböző anomáliákat, ami akár az eredetvédelemre, a hungarikumvédelemre is utalt, tehát ezért szükséges volt mindenféleképpen az 1995-ös törvény felülvizsgálata. Itt Tiffán Zsolt képviselőtársam nagyon komoly munkát végzett, ezt többször is a korábbi vitáknál meg is köszöntük Zsoltnak, illetve kollégáinak, de az új törvény elemeit, ha megengedik, azért rögzíteném.

Volt egy olyan elképzelés, hogy az új hegyközségi törvény kétszintű legyen. Pont a szakmai egyeztetések mutattak rá arra, hogy itt a háromszintű jelenlét mindenféleképpen fontos az ágazatban, ezért megmaradt a hegyközség, a borvidék, valamint a HNT hármas tagozódása. Az is a korábbi, 1995-ös törvényhez képest koncepcionálisan egy fontos elem volt, hogy a szavazatérvényesítés milyen módon történjen. Korábban volt az egy szavazat-egy tag elve, az új hegyközségi törvényben viszont a földhöz való kötöttség, tehát a földalapon, a szőlőterületek alapján történő szavazati érdekérvényesítés volt úgymond cölöpként leverve, amelyet, azt gondolom, mind a szakma, mind a körülötte lévő lobbi egyértelműen támogatott. Itt viszont a későbbiekben a járulékfizetésnél pontosítás volt szükséges, és pont ez a most általunk Font Sándor képviselő úrral benyújtott módosítás a járulékfizetésekre való minél szélesebb körű kiterjesztést, illetve a minél nagyobb bevétel lehetőségét akarja a hegyközségek számára megteremteni. Tehát a továbbiakban is a földalapú érdekérvényesítés marad, de itt a járulékfizetést - erre majd a módosításban külön ki szeretnék térni - kibővítettük.

Azután azért is szükséges volt ez az új törvény 2013-tól, hiszen a hegybírók szerepe is megváltozott. Itt az egyik fő vezérvonal az, hogy 2013. augusztus 1-jétől az MVH-tól átkerül a hegyközségekhez a kivágási engedélyek, illetve a telepítési engedélyek nyilvántartása, ami nagyon precíz és nagyon körültekintő szakmai munka, és helyben való helyismeretet igényel, tehát közfeladat ellátását fogják a hegybírók végezni, de emellett a hegybíróknak önkormányzati feladatuk is van az adott hegyközségekben, és az ebben lévő feladatellátásokat is figyelembe kell hogy vegyük. Valamint a különböző munkáltatói jogkörök tisztázása és rendezése az, ami pontosításra szorult az általunk történő módosításban, illetve a különböző hatálybalépések, hogy az új törvény hatálybalépésével hogyan kerül át a hegybírók munkáltatói jogosultsága a HNT főtitkárához, hiszen az új 2013-as törvény azt hozta létre, hogy egy pályázat útján kiválasztott személyt a hegyközség által javasolt módon a HNT főtitkára fogja kinevezni a feladatra, s onnantól kezdve a hegyközségi tevékenységben a főtitkár lesz a hegybíró munkáltatója, de van lehetőség arra is helyi együttműködésben, hogy az önkormányzati feladatokat is elláthassa.

Azt is rendezni kellett, hogy milyen módon tudjuk a hegyközségi járulékot beszerezni, illetve a törvény által meghatározni a hegyközségek számára, mert ahány hegyközség volt, annyiféle hegyközségi járulékfizetési mód volt. Sőt azt is elmondanám, hogy azért is volt fontos a hegybírók munkáltatói jogának a tisztázása, mert ahányfajta hegyközség volt, annyiféle munkáltatói jogviszony volt a hegybíró meg a hegyközség között. Tehát azt gondolom, ez a fajta szabályozás mindenféleképpen szükséges volt 2013-ban; illetve volt még egy szempont, amelyet a 2013-as törvény meghatározott, ez a HNT szerepe mint szakmaközi szervezeté.

Az elmúlt időszakban az ágazatban többször próbálták, Tiffán Zsolt képviselőtársam is, illetve az ágazati szereplők is külön-külön azt a törekvést erősíteni, hogy egységesen tudjon fellépni a szőlész-borász ágazat egy megfelelő szakmai szervezet létrehozásában, de sajnos valamilyen módon ezt mégsem sikerült nekik létrehozni, és ez az új hegyközségi törvény a HNT-ben ezt létrehozta, tehát a HNT kvázi mint szakmaközi szervezet is tud tevékenykedni, ahol mind a borászok, mind a szőlőtermelők egyforma arányban tudnak részt venni, tehát tudják érvényesíteni a jogaikat. Ez azért is fontos, mert a hegyközségi tagok nem tagjai az agrárkamarának, és az agrárkamarában rendeztük a többi agrárágazat, illetve a feldolgozók szerepét, de a hegyközség a szőlész-borász társadalom különleges sajátossága miatt nem tudott beilleszkedni az agrárkamarába, ezért itt a HNT-ben rendeztük az ő sorsukat. Ezért is fontos, hogy pontosan meghatározzuk fogalmilag az ő feladatukat, úgymond a nevüket, tehát a szőlész elnevezés, a borász elnevezés egyértelmű legyen, egyértelmű legyen a felvásárlás, a felvásárló megnevezése, és ebből adódóan egyértelmű legyen az, hogy ebben a szakmaközi szervezetben milyen feladatot látnak el, milyen jelölési móddal jutnak a feladat ellátásához, és visszautalnék korábban a hegyközségi járulék fizetésére: ezt a hegyközségi járulékot mily módon tudják a különböző ágazati szereplők a hegyközség számára befizetni, ezzel magát a hegyközségi rendszer működtetését fenntartani.

Tehát ezek voltak az alapok, és pontosítással a javaslataink az alábbi módon kerültek a tisztelt Ház elé, amelyhez szeretném kérni a tisztelt Ház támogatását. Tehát pontosításra került a borászati termelő, valamint a szőlészeti és borászati felvásárló fogalma annak érdekében, hogy a hegyközségi tagsági kör a lehető legszélesebb mértékben kiterjeszthető legyen. Pontosításra került további a szőlészeti és borászati felvásárlók szavazati joga, egy szavazatban kerül megállapításra, a szőlőültetvénnyel nem rendelkező borászati termelővel azonos módon. Egyértelműen rögzítésre kerül, hogy a közgyűlésen az a tag rendelkezik szavazati joggal, aki hegyközségi járulékfizetési és adatszolgáltatási kötelezettségének határidőben eleget tett. Ez azért is nagyon fontos volt, hogy a hegyközség működésének a legitimációját azáltal is fenn tudjuk tartani, hogy ha egyszer van egy kötelesség, hogy tagdíjat kell fizetni, az a tag, aki nem fizet tagdíjat, ne is vehessen szavazati joggal részt a hegyközség munkájában, hiszen nemcsak kötelesség, hanem felelősség is van ebben a munkában. Egyértelműen rögzítésre került, hogy a hegyközségi tanács szőlészeti szekciójába tartozó küldöttet a szőlészeti termelők választják meg, a hegyközségi tanács borászati szekciójába tartozó küldöttet a borászati termelők választják meg. Mindez a szőlészeti termelő, illetve a borászati termelő fogalmának egymástól való elhatárolásával pontos és egyértelmű viszonyokat teremt, kizárva a két helyre történő szavazás lehetőségét.

(19.40)

A hegyközségi tanácsokban az ügyek viteléért felelős tisztségviselő az elnök. A hegyközségi tanács elnöke feladatainak ellátásával az alapszabály felhatalmazása alapján a titkár is megbízható, akinek a munkáltatója a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, felette a munkáltatói jogokat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára gyakorolja.

Ha a törvény vagy a hegyközségi tanács alapszabálya másként nem rendelkezik, a hegyközségi tanács döntéseit szótöbbséggel hozza meg azzal, hogy a döntéshozatalhoz a szavazásra jogosult küldöttek több mint felének támogató szavazata is kell. Továbbá pontosítjuk, hogy a hegybíró munkáltatója a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, aki felett a munkáltatói jogokat a kinevezés és felmentés tekintetében a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára gyakorolja. Más munkáltatói jogok gyakorlása tekintetében a hegyközségi tanács titkára is feljogosítható a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára által. A jogi végzettséggel rendelkező személy ne csak munkaviszonyban, hanem például ügyvédi megbízással is elláthassa feladatát.

Nagyon fontos volt a hegyközség járulékfizetésének kiszélesítése, ezért pontosítanánk a hegyközségi járulék alapjának megállapítására vonatkozó szabályokat. A hegyközségi járulék nem a hegyközségi tagsággal összefüggő, tagdíj jellegű fizetési kötelezettség, hanem a szőlészeti és borászati termelő, forgalmazó, illetve felvásárló tevékenység folytatásával összefüggésben keletkező sajátos fizetési kötelezettség, amelynek jogosultja a hegyközség, ezáltal nem állami bevételként, hanem a hegyközségek működésének finanszírozási eszközeként kerül alkalmazásra. Ezért kötelezett a hegyközségi járulék megfizetésére alanyi körben valamennyi szőlészeti és borászati ágazati piaci szereplő.

Azért is nagyon fontos, hogy pontosan lehatároljuk a hegyközségi járulék fizetésének körét és ennek jogi státusát, hiszen nyilván a hegyközség egy organikusan működő, organikusan változó közössége a borászoknak, és itt pontosan meg kell határozni, hogy ki a szőlész, ki a borász, és a bormennyiség, a szőlőmennyiség, a terület alapján a járulékok befizetésre kerüljenek. Azért is tartottuk fontosnak azt, hogy pontosítsuk, hogy azok a felvásárlók, akik adott esetben nem voltak korábban a hegyközség tagjai, evvel a mostani pontosítással jogosultak legyenek, illetve a hegyközség jogosult legyen őtőlük is a hegyközségi járulékot a kivitt szőlőmennyiség vagy bormennyiség után befizettetni, és ezzel nyilván ez az összeg, ahol megteremtődött, ott is hasznosuljon.

A hegyközségek alapszabályait a soron következő közgyűlésen összhangba kell hozni a megváltozott törvényi rendelkezésekkel. A tisztújítással megszűnő megbízatással bíró hegyközségi tanácsi titkár munkáltatója a hegyközségi tanács. Ez az átmeneti szabály biztosítja a zökkenőmentes átállást azzal, hogy az újonnan kinevezett titkár munkáltatója már a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa lesz. Pontosításra került az átállással a hegybírók kinevezésének határideje is, ezt is itt pontosítottuk a módosításban, hogy az új hegybírók kinevezésének határideje 2013. június 10-re kerül előhozatalra, a zökkenőmentes átállás érdekében pedig egységesen 2013. július 15-én lépnek hivatalba. A korábbi hegybíró munkáltatója az új kinevezéséig a hegyközség marad, mint ahogy most is ez gyakorolja a munkáltatói jogokat, és az új hegybírók munkáltatója pedig 2013. július 15-től a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa lesz.

Egy utolsó módosítás: hogy az átmenetben a szakminisztérium is ilyen felügyeleti, illetve szakmai rálátással, segítséggel tudja a hegyközségek munkáját segíteni, próbáljuk a miniszter hatáskörét is bővíteni. A hegyközségi szervezetek tisztújításával, valamint az új törvényi előírásoknak való megfeleléssel összefüggő események követésére és támogatására a miniszter miniszteri biztost nevezhet ki, aki ezáltal a miniszter törvényességi felügyeleti jogkörébe tartozó ügyekben is tud a miniszter részére információt, illetve más segítséget nyújtani. Ennek érdekében a javaslat meghatározza a miniszteri biztos feladatát és jogköreit, amelyek az eredményes és hatékony feladatellátás kereteit biztosítják. A miniszteri biztos jogkörei kizárólag az információk megszerzésére, valamint a hegyközségi szervezetekre nem kötelező érvényű ajánlások és javaslatok megfogalmazására terjed ki, azonban sértetlenül hagyja azok önkormányzatiságából adódó autonómiáját.

Ezen fő pontosításokat javasoljuk Font Sándor képviselőtársammal a tisztelt Ház elé, még egyszer megköszönve Tiffán Zsolt képviselő úr, illetve a minisztérium szakembereinek a munkáját. Azt gondolom, a szőlész és borász szempontból történelmi hegyközségi törvény megalkotásával, amely 2013. január 1-jével lépett hatályba, nekünk adott esetben a pontosításokat kell megtennünk pont ezen nagyon jó törvény erősítése érdekében, illetve nyilván előre nem látható úgymond csiszolási pontok pontosítása érdekében. A régi és az új törvény átmenetként a gyakorlatba is át tud menni, ahol szükségesek ezek a pontosítások. Ezek a pontosítások teljes egészében koherensek a korábbi, tehát a 2013. január 1-jével hatályba lépett hegyközségi törvény jogalkotói szándékával, illetve törvényalkotói szándékával, ami a továbbiakban is erősíti a területalapú érdekérvényesítést.

Egyértelműen a szőlőterülettel rendelkező gazdák határozzák meg azt, hogy azon a hegyközségen milyen arculat és milyen érdekérvényesítés van meg, de pont az ő érdekükben kellett pontosítani a hegyközségi járulékfizetés mechanikáját, illetve hogy azon úgymond felvásárlók, illetve borászok, akik kereskedelmi céllal akár az adott hegyközség területén vagy onnan kivive mind a bort, mind a szőlőt, a járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni; ezért kellett ez a fajta pontosítás, illetve az a pontosítás is szükséges volt, hogy a hegybíróknál a következő szőlészeti-borászati szezonra úgy tudjanak ők is már egyértelműen munkáltatói szempontból átmenettel rendelkezni, hogy ne sérüljenek a feladatellátások, illetve a következő szüretre, a szezonra egyértelműen úgymond mindenki a helyén legyen.

Tehát ezen pontosításokat kérem a tisztelt Háznak megvitatni, és a 2013. január 1-jén hatályba lépett új hegyközségi törvényt erősítve, annak érdekében, annak értékeit mindenféleképpen úgymond cölöpként magunkénak érezve, kérjük ezen módosításokat beépíteni a 2013. január 1-jén életbe lépett új hegyközségi törvénybe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 230 2013.03.12. 6:39  209-231

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretném megköszönni azon képviselőtársaim hozzászólását - Tiffán Zsolt képviselőtársam, illetve Balázs József képviselőtársam -, akik a módosításban, én azt gondolom, hogy szakmai hozzáértéssel támogatták a módosító javaslatunkat.

Suhajda képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatosan én egyértelműen egy politikai hozzászólásnak tekintettem a hozzászólását, eddig a hegyközségi törvénnyel kapcsolatos eddigi munkánk szakmai jellegű volt. Azért is politikainak, hiszen ha tényleg komolyan gondolja, hogy ezt a módosítást ön elolvasta, illetve ismeri a hegyközségi törvényt, akkor négy és fél perc alatt egyszer kimondta volna azt a szót, hogy szőlő és bor, az első négy és fél percben egyszer se hangzott el a szőlő és a bor kifejezés és a hegyközség kifejezés.

Én arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy a szőlészeti és borászati ágazatban hagyjuk meg a szakmát, ne akarjunk ilyen vélt szembenállásokat vizionálni és kitalálni. Zsolt erre utalt is, hogy eddig a szocialista képviselők próbálták Gőgős képviselő úron keresztül ezt a szembenállást erősíteni ebben a dologban. Eddig más oldalról ez a fajta - hogy mondjam - vélemény nem fogalmazódott meg.

Tényleg azt kérem tisztelt képviselőtársamtól, hogy tessék elolvasni a törvényt, ami 2013. január 1-jén lépett hatályba, és tessék értelmezni, mert ha ezt megismeri, és a módosításokat is értelmezi hozzá, biztos vagyok benne, hogy az ön szándéka is az, hogy ez az ágazat megfelelő módon működjön, és a törvény ezt hozta létre.

Tehát az, amikor én a felvezetőmben arra utaltam, hogy '95 óta megfeleződött a szőlőterületek nagysága - 120 ezerről 60 ezer -, az, hogy a 320 hegyközségből lett 120 hegyközség, akkor az egyértelműen mutatja azt, hogy az élet azt igazolta, hogy az a '95-ben hatályba lépett hegyközségi törvény nem az ágazat érdekeit szolgálta. Nem tudta megvédeni! Nem tudta megvédeni, megfelezte, megharmadolta annak a szereplőit.

(20.20)

Ezt a törvényt - higgye el, nagyon sok konzultáción én is részt vettem, ismerem az ágazati szereplők véleményét - mint Szekszárd polgármestere szívügyemnek tekintem. Mi a helyi borászokkal ezt mind végigbeszéltük. Olyan törvényt nem javasolnánk, illetve nem módosítanánk, amit helyben a mi szekszárdi borászaink, a helybeli szőlőtermelők, a szekszárdi borvidék nem támogatna. És ugyanezt a mátrai, a villányi, illetve a többi borvidékről is elmondhatnánk.

Alaposan, felelősen hoztuk ezt a törvényt ide, csak szakmai javaslatok vannak benne, illetve az a fajta érdekérvényesítés, amiről Tiffán képviselő úr is beszélt, hogy a szőlőterülettel rendelkező gazdák védelmét erősítsük meg. A törvény ezt hozta. Amire ön utalt, hogy 0,3 hektár után van egy szavazat, igen, mert 1000 négyzetmétertől van egy szavazata, gyakorlatilag minden megkezdett hektár után a gazdának. De az a 30 tonna szőlő, amire tetszett utalni, azt is azon a borvidéken vagy hegyközségben termelte meg egy gazda, aki a területe alapján igenis eldönthet bizonyos szabályokat, és neki nagyobb joga van, mint mondjuk, a külső területről érkező kereskedőnek, aki onnan meg elviszi a szőlőt.

Tehát, azt gondolom, legyen megtisztelve egy külsős, aki egy borvidéken vásárol szőlőt, és tartsa tiszteletben az ott lévő szőlőtermelők akaratát. Az a fajta vízió, nem tudom, Szekszárdon nincs szőlőterület külföldi tulajdonos kezében, tehát ilyen tapasztalatom nincs, amit ön mondott, de azért az eredeti törvény, úgy értem, a 2013. január 1-jével hatályba lépett törvény 10 százalékban maximalizálja a szavazati arányt, függetlenül attól, hogy most külföldi vagy éppen hazai tulajdonosról van-e szó, mert ezzel is próbáljuk ellensúlyozni azt, hogy valaki rátelepülhessen egy adott hegyközségre.

A hegybíró esetében, mint ahogy említettem már, a hegybírónak új szerepköre van. Van egy hatósági szerepköre. Sok esetben, azt gondolom, jó is az, ha egy kicsit külső szemmel kontrolláljuk a hegybíró munkáját. Ebből a szempontból azt tapasztaltam az eddigi hegyközségi elnökökkel, illetve hegybírókkal történt egyeztetésnél, hogy alapvetően nincsen ez ellenükre, sőt adott esetben támogatják is, ha megvan az önkormányzatiság, illetve a hatósági feladatok egyértelmű elhatárolása, illetve lehetőség van arra, hogy a helyi hegyközség a hegybírót önkormányzati feladatok elvégzésére motiválja, akár anyagilag is. Hiszen akár helyi borversenyek, helyi rendezvények szervezésében pluszfeladatot jelent ez a hegybíró számára, és megvan a lehetőség arra, hogy a helyiek ezt kompenzálják a hegybírónak törvényes kereteken belül.

Viszont a jelölési jog, hogy pályázat alapján a helyi közösség javaslatot tesz arra, hogy ki legyen a hegybíró az adott területen, ez a helyi érdekérvényesítésnek egy nagyon fontos alapköve. Hiszen ők döntik el, hogy kit javasolnak. És nyilván olyat javasolnak, aki az ő önkormányzatiságukat is figyelembe véve megfelelően tudja helyben, helyismerettel rendelkezve ezt a feladatot ellátni. És utána a főtitkárt, amennyiben az egyéb szakmai feltételek adottak, kinevezik. De a javaslat egyértelműen helyből jön, ez is a helyi demokráciát erősíti.

Tehát összességében azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, hogy a vita után, amikor erről majd szavazás lesz, ezeket a módosítókat, amelyek igazából katalizálják az eredeti törvény végrehajtását és pontosítását, mivel nem egy új törvényről beszélünk, egy módosításról van csak szó, de hogy ez az új törvény minél hatékonyabban működjön, támogassák. És a jövőben is azt szeretném kérni, hogy a szőlészeti és borászati ágazat szempontjából ne politikai vitákat folytassunk le, és ne keltsünk ebben ellenséget. Higgyék el, teljesen mindegy, hogy melyik pártnál vagyunk, a szőlő és a bor szempontjából csak egy oldalon állhatunk, a magyar szőlész- és borásztársadalom oldalán. Ezért szeretném kérni, hogy támogassák a módosító javaslatunkat, hogy minél hatékonyabban működjön a jelenlegi hegyközségi törvény.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
315 232 2013.10.24. 16:52  1-243

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a költségvetés tárgyalásánál elsősorban a vidékfejlesztési ágazatot érintő szakpolitikai kérdésekben szeretnék véleményt formálni. Először is szeretném azt leszögezni, hogy egyértelműen látszik a költségvetésből, hogy a kormány fontosnak tartja a vidékfejlesztési stratégiát, a mezőgazdasági ágazatot, és a költségvetésben is erre vonatkozóan az állandóság, a folytonosság és a növekedés az, ami jellemző a költségvetési sorokon.

Szeretném kiemelni azt is, hogy ez jár is a vidékfejlesztési tárcának, illetve a magyar mezőgazdaságnak, hiszen ha csak azt a részét nézzük, hogy a GDP-ből származó, mondjuk, aránya a magyar mezőgazdaságnak messze meghaladja az EU-s átlagot, míg az Európai Unióban 1,7 százalék a GDP része a mezőgazdaságnak a tagállamok költségvetésében, addig a mezőgazdaság Magyarországon majdnem 4 százalékát teszi ki a GDP-nek; 2013 3,7 százalékkal járult hozzá a GDP-hez.

Az elmúlt években jelentősen nőtt a magyar élelmiszer-készítmények kivitele, ez nagyban a kormány, illetve a szaktárca lobbitevékenységének is köszönhető. A magyar mezőgazdaság minden idők legjobb exportteljesítményét 2012-ben érte el, akkor mintegy 8 milliárd eurós volt a kivitele. Ez a '13-as évben növekedhet is. A magyar mezőgazdaság a foglalkoztatásban is nagyban hozzájárult az elmúlt időszak növekedéséhez. Az elmúlt három évben mintegy 30 ezer új munkahely jött létre az agráriumban, és ezt a fajta növekedést a különböző vidékfejlesztési programokon keresztül mindenféleképpen szeretnénk növelni.

Összességében: a mezőgazdaság jövedelmezősége, a magyar gazdák gazdasági, pénzügyi ereje egyaránt növekedett az elmúlt időszakban. Magyarország elemi érdeke, hogy ezek a kimagasló eredmények megmaradjanak, sőt lehetőség szerint javuljanak. Azt gondolom, hogy az elmúlt három év ezt kellőképpen megalapozta.

Magyarország természeti és éghajlati adottságai magas színvonalú és változatos élelmiszer-termelésre ösztönzik a magyar gazdákat. Hazánk még számottevő mezőgazdasági potenciállal rendelkezik, amit a következő időszakban ki is kell használnunk. Nyilván előttem szólóknál ez kritikaként már felmerült, hogy Magyarország alapvetően a mezőgazdaságban alapanyag-termelő országként szerepel. Mindenféleképpen nagyobb hozzáadott értéket kell a következő időszakban elérni. Ez mind vonatkozik a növénytermesztésre, állattenyésztésre, de kiemelt szerepet kell majd szánni a kertészetnek is, hiszen ezt a kormány szerintem nagyon jól látja, és a Vidékfejlesztési Minisztérium is. Ez jól mutatja azt, hogy az elmúlt időszakban több kertészeti ágazatot érintő pályázat is kiírásra került.

(20.40)

A magyar föld a kormány szándékai szerint még több embernek fog majd tisztességes munkát adni, tisztességes megélhetést adni. Erre vonatkozóan a különböző földtörvények, illetve a különböző földpályázatok lehetővé tették azt, hogy míg a korábbi időszakban mintegy 600 bérlője volt 600 ezer hektár állami földnek, az elmúlt időszakban 135 294 hektár lett megpályáztatva. 34 ezer hektárra már győzteseket is hirdetett az NFA, és ezen a 34 ezer hektáron mintegy 1890 szerződés már megkötésre is került, és több mint ezer új földhasználója van az állami földeknek. Ez mindenképpen a foglalkoztatást növeli, illetve nagyobb hozzáadott értekre lesz majd lehetőség.

A Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének 2014. évi eredeti támogatási előirányzata 208 milliárd forint. Ez az összeg közel 15 milliárddal magasabb, mint a 2013. évi mintegy 193 milliárd forint. Ezért is mondtam azt, hogy az állandóság, illetve a szerény növekedés mindenféleképpen jellemzi a költségvetést.

Itt meg kell említenem, hogy a vidékfejlesztési tárca költségvetésében nem szerepelő, az EU által közvetlenül térített támogatások 2014-ben 398 milliárd forint kifizetését valószínűsíthetik, amiből mintegy 18 milliárd forint a piaci támogatás, és 380 milliárd forint a területalapú támogatás.

A vidékfejlesztési tárca fontos célkitűzései között szerepel 2014-ben is a mezőgazdaság finanszírozása feltételeinek megteremtése, kedvezményes hiteleszközökkel történő javítása. 2011-ben indult az agrár Széchenyi-kártya, a folyószámlahitel kamat- és kezességvállalási díjához kapcsolódó költségvetési támogatás, ami nagyon sikeres volt az agrárágazatban.

A mezőgazdasági termelők, azon belül is kiemelten a mezőgazdasági termelést megkezdő fiatal mezőgazdasági termelők gazdálkodásának beindítását segíti elő 2014-ben is agrárfejlesztési hitelprogram, amelynek keretében a fiatal gazdák kedvezményes termőföldvásárláshoz és állatvásárláshoz is felhasználható hitelt igényelhetnek, legfeljebb 50 millió forint összegben.

Bevezetésre kerül és 2014-ben igénybe vehető lesz kifejezetten az élelmiszer-ipari vállalkozások számára egy szintén 50 százalékos kamattámogatás mellett működő forgóeszköz-hitelprogram is; erre is a költségvetés fedezetet nyújt.

Folytatódik a 2011-ben elkezdődött tanyafejlesztési program. Itt a képviselőtársam előttem jelezte azt, hogy ennek az összege valamelyest csökkent, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy próbáljuk ezt a sort - ebben egyetértünk - növelni, és esetlegesen más forrásokon keresztül a tanyák számára biztosítani a forráshoz való hozzájutást.

2014-ben már negyedik alkalommal kiírásra került a nemzeti vidékstratégia és az annak végrehajtási keretprogramjaként elkészített Darányi Ignác-terv, amely egy kiemelt térségi, komplex vidékfejlesztési program, amelyet a következő időszakban is szeretnénk támogatni.

Hazánk természeti értékeinek jelentős hányada kötődik közvetlenül mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez, illetve erdőkhöz. Ezek fenntartásában kiemelt szerepe van a természetkímélő gazdálkodásnak. 2014-ben is kiemelt feladat a nemzeti parki igazgatóságok természetvédelmi és térségfejlesztő szerepének erősítése, az értékőrzés elsődlegessége mellett a természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenység ellátása, különös tekintettel az agrár-környezetgazdálkodási program megvalósítására, a természeti értékek bemutatására, az ismeretterjesztés lehetőségeinek bővítésére. A természetvédelmi kártalanítás előirányzata 200 millió forinttal megemelkedett, így 2014-ben 1 milliárd 594 millió forintot fog erre majd a nemzeti parkok igazgatósága fordítani.

A bevezetőmben is említettem, hogy a folyamatosság és a növekedés, valamint az új elemek is jellemzik magát a költségvetést. Fel szeretném hívni egy-két konkrétumra a tisztelt Ház figyelmét, ami a mezőgazdasági és vidékfejlesztési ágazat kiadási költségvetésében szerepel. Mindenféleképpen fontosnak tartjuk, hogy a NÉBIH-et, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt erősítsük, és ezt jól mutatják a költségvetésben erre kiadott irányszámok: míg 2013-ban 11 milliárd forint volt a NÉBIH finanszírozásában, addig a 2014. évi előirányzat mintegy 13,6 milliárd forint.

A Földmérési és Távérzékelési Intézet is 1,6 milliárd forint helyett 1,9 milliárd forintot kapott, tehát itt is érezhető a növekedés, de ami szerintem az intézmények szempontjából nagyon fontos és a jövő szempontjából elkerülhetetlen, az az, hogy itt nagyobb figyelmet fordítsunk a mezőgazdasági szakemberek utánpótlására, a szakképzésre. Ezt jellemzi, hogy az a fajta szemlélet a költségvetésben megjelenik, hiszen a mezőgazdasági középfokú szakoktatási intézményekre 2013-ban 5,4 milliárd forintot fordítottunk, most viszont 18,8 milliárd forint van előirányozva; ez több mint háromszorosa a tavalyinak. Azt gondolom, ez szemléletbeli váltás, tehát a vidéki értelmiség képzése, szakképzése stratégiai kérdés, és ennek a költségvetésben prioritása van.

Az is fontos, hogy az agrár-kutatóintézeteknél növekedés legyen; itt is a 2,5 milliárd forint helyett mintegy 3,6 milliárd forintra növekedett 2014-ben. Ez is mutatja azt, hogy tudásalapú és igenis tervszerű növekedést szeretnénk elérni.

Vannak új elemek az intézményi finanszírozásnál. Itt már utalt Magyar képviselő úr arra, hogy a Tokaji Borvidéki Szőlészeti Kutatóintézet mintegy 75 millió forintos támogatást kap; ez korábban nulla volt, a kutatóintézeteknek nem volt támogatása. Itt szemléletbeli különbség volt a szocialista kormányzás, illetve a mi időszakunk között; abban egyetértünk, hogy a többi kutatóintézetet is hasonló módon kell finanszírozni.

Bízunk benne, hogy sikerül ezen a soron majd növekedést elérni, de mindenféleképpen a szemléletbeli változást mutatja az, hogy ez eddig nulla volt, és ehhez képest itt növekedés jellemző.

Ki szeretném emelni azt, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat is jelentős támogatást kap a vidékfejlesztési költségvetésből: 2013-ban gyakorlatilag ez nulla volt, és 2014-ben 1,6 milliárd forintot kívánnak erre fordítani. Azt gondolom, ez is nagyon fontos előrelépés.

Támogatjuk a Szilvásváradi Lovasközpont fejlesztését, ami mintegy 1,4 milliárd forint. Ilyen jellegű beruházásokra mindenféleképpen szükség van, hiszen mi, magyar emberek azt mondjuk, hogy lovas nemzet vagyunk. Ehhez nemcsak a tenyésztésben, hanem az infrastrukturális bővítésekhez is meg kell adni, azt gondolom, a megfelelő forrásokat, és ebben kiemelkedik a Szilvásváradi Lovasközpont fejlesztése.

A tanyafejlesztési programra már utaltunk. 2014-ben valamivel kevesebb, mint a korábbi időszakban volt, de azért azt is le kell szögezni, hogy szemléletbeli különbség van: a tanyaprogramot úgymond a Fidesz-érában hoztuk létre, és valóban erre komoly igény van. Bízom benne, hogy ehhez sikerül pluszforrásokat allokálni nemcsak a tanyaprogram esetében, hanem egyéb infrastrukturális fejlesztések esetében is.

Amire még fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a költségvetés a méhészekkel is foglalkozik, és a méhészeti nemzeti programnál is növekedés van: korábban 600 millió forintot fordítottunk méhészeti nemzeti programra, 2014-ben az előirányzat 680 millió forint. Ez azt mutatja, a vidéken élő méhészek - hiszen ez egy vidékhez köthető tevékenység - támogatásának jelentős növekedése igenis azt mutatja, hogy ezt az ágazatot szeretnénk erősíteni, amúgy ez egy sikerágazata a magyar vidékfejlesztésnek.

Az "Igyál tejet!" programnál is növekedés van: amíg korábban 1,5 milliárd forint volt, amit erre fordítottunk, itt 1,7 milliárd forint van erre előirányozva. Ez mindenféleképpen a magyar tejágazatot és a magyar tejipart erősíti.

A költségvetés fontos eleme a termelői szövetkezetek támogatása, a tészek támogatása: 2,2 milliárd volt a tészeknél a korábbi időszakban, itt most mintegy 2,5 milliárd forint van a tészeknél. Azt gondolom, ez is előremutat.

Az állandóságban az is szerepet játszik, hogy például az iskolagyümölcs-programra ugyanazt a támogatást meg tudjuk adni, mint ami az előző időszakban volt.

(20.50)

2013-ban a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedéseknél volt magának a sertésprogramnak a társadalmasítása. Ez a következő időszakban is fog folytatódni, de nyilván maga ez a sertésprogram nem azt jelenti, hogy ebből kell a húsipari cégeket finanszírozni, az más költségvetési forrásból történik. A tavalyi évben is több mint 7 milliárd forintot fordított a kormány a különböző húsipari vállalatok finanszírozására, illetve megsegítésére. Én azt gondolom, a következő időszakban is ebből felelősséget vállalunk úgy, ahogy korábban Gyulánál, illetve jelen pillanatban Pápán. Én azt gondolom, nagyon komoly felelősséget vállal ebben a kormány. Magára a szemléletre az is jellemző, hogy a nemzeti agrárkárenyhítés is kap egy növekedést. Ami korábban 8 milliárd volt, az most 8,6 milliárd forint.

Tehát összességében én azt gondolom, hogy a költségvetés vidékfejlesztést, mezőgazdaságot érintő része egyértelműen értékalapú, tudásalapú, az állandóság mellett egy növekedési tendenciát mutató és a foglalkoztatást, a nagyobb hozzáadott értéket elősegítő költségvetési környezetet, keretet ad a vidékfejlesztési tárcának. Ez mindenféleképpen pozitívum.

Azt gondolom, hogy a következő uniós ciklusra ez egy jó alapot adhat ebben az átmeneti évben. Ismerve a tendenciákat, a nagyobb hozzáadott érték, a foglalkoztatás növelése még hangsúlyosabban szerepel a következő hét évben. Én azt gondolom, hogy ez a költségvetés azt teszi lehetővé, hogy a vidék nyertese legyen a következő időszaknak, nyilván figyelembe véve a gazdasági környezet.

Itt azért még szeretném nem az időkeretemet túllépve feltétlenül, de azért hangsúlyozni, hogy a vidékfejlesztési tárca egy jelentős nyomást gyakorol a gazdasági minisztériumra az áfacsökkentéssel kapcsolatosan. Nyilván azt is tudjuk, hogy az áfacsökkentéshez kell egy politikai bátorság és egy gazdasági erő. A politikai bátorságot, én azt gondolom, már fölvállaltuk, a gazdasági erőt meg kell hozzá teremtenünk.

De itt szeretném majd arra felhívni a figyelmet, és a továbbiakban is azért lobbizunk, hogy nemcsak a végtermékek áfacsökkentésével kell foglalkozni, hanem a közbülső termékekkel is. Gondolok itt arra, hogy az élősertés, a fél sertés, illetve a takarmányok esetében, mivel az Európai Unió elkaszálta a fordított áfa lehetőségét, itt egy alacsony áfa jelenléte a gazdaságra nagyon komoly élénkítő, és ami nagyon fontos, fehérítő hatással lenne, az ágazat szereplőinek a versenyhelyzetét javítaná.

Kérem a gazdasági minisztériumot arra, hogy tényleg komolyan tessék ezt végiggondolni. Ezeknél az átmenő tételeknél az alacsony áfa vagy a fordított áfa használata jelentős költségvetési kiesést nem okozna, de azáltal, hogy fehéredne a gazdaság, meggyőződésünk, hogy többmilliárdos többletbevétele lenne a nemzetgazdaságnak, illetve az áfacsalások visszaszorulnának, mint ahogy visszaszorultak a fordított áfa bevezetésével a gabonakereskedelemben is, és ez egy örömteli dolog, hogy 2018-ig ott a fordított áfát lehet alkalmazni. Ezt a termékpályát kell a feldolgozóiparig végigvinni, és akkor azt gondolom, hogy nagyon komoly előrelépés lehet mind az állattenyésztés, mind a magyar mezőgazdaság védelme szempontjából.

Kérem a tisztelt parlamentet, hogy az előttünk lévő költségvetést támogassák. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)