Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mostani normál felszólalásomban néhány vitaelemre szeretnék röviden válaszolni. Az egyik Bauer képviselő úr felvetése, nevezetesen: utalt arra, hogy az SZDSZ-nek van egy más elképzelése a kampány finanszírozásával kapcsolatosan. Én most itt csak arra szeretnék egyetlenegy gondolat erejéig röviden rámutatni, hogy mi a különbség az alkotmányügyi bizottság javaslata és az SZDSZ elképzelése között.

Az SZDSZ elképzelése - mint az a 2002-es választásokkal kapcsolatos költségvetési támogatásra irányuló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatukból is kitűnik - arra irányul, hogy a költségvetésből fordítsanak nagyobb összeget a kampányra, tehát az valójában az adófizetők pénzéből akarja támogatni a kampányt. Itt nem erről van szó. Rubovszky alelnök úr is kiemelte, és ismételten rá kell mutatnom, hogy ez a javaslat nem a költségvetés terhére irányoz elő emelést, nem az adófizetők pénzéből akar több pénzt, több támogatást fordítani a kampányra, hanem arról van szó, hogy a pártok a magukéból fordíthassanak arra többet, amennyiben ilyen eszközökkel, ilyen forrásokkal rendelkeznek - gondolunk itt párttagok támogatására, gondolunk más, a kampányt támogató magánszemélyek adományaira is. Tehát erről van szó, nem a költségvetés terheinek növeléséről.

Ami pedig azt az érvet illeti, amit Fenyvessy képviselő úr mond, hogy ez a kis pártok számára lenne kedvezőtlen és az esélyegyenlőtlenséget növelné, ennek a cáfolatára nem is a saját szavaimmal, hanem Tóth András képviselőtársam szavaival szeretnék felelni, annak a pontos idézésével, amit ő az ügyrendi bizottságban erről a törvényjavaslatról elmondott; ez egyébként számomra azért is lényeges, mert kitűnik belőle, hogy a Szocialista Párt az ügyrendi bizottságban nagyon is karakteresen támogatta ezt az elképzelést, és gondolom, hogy ez a támogatása, érdemét illetően, a Szocialista Párt részéről most is fennáll, függetlenül attól, hogy a Szocialista Párt egyéb pártok támogatásától is függővé teszi az álláspontját.

Idézem Tóth András képviselő úr véleményét: "Ez a bizonyos 2 millió forintra emelése a kampányra fordítható pénzkeretnek, azt gondolom, életszerű, reális dolog, az Állami Számvevőszék is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ne csináljunk úgy - mondta Tóth András képviselőtársam -, mintha a valóságot nem akarnánk tudomásul venni! 386 millió forintból egy olyan párt, amely az ország minden pontján, minden egyéni választókerületben jelöltet indít, nem tud egy kampányt megcsinálni. Csinálhatunk úgy, mintha nem így lenne, de így van. Ez most 772 millióra módosul a törvényi előírások szerint."

Ezt azért tartottam fontosnak idézni - gondolom, Tóth András meg fog erősíteni, hogy érdemben ezt továbbra is így gondolja -, mert erről van szó; és miért ne lehetne ezt a gondolatot vállalni nemcsak a Parlament folyosóján, hanem itt a plenáris ülés előtt is? És ebből az következik, képviselő úr, hogy a MIÉP-re - amely párt tudomásom szerint minden választókerületben akar majd jelöltet indítani - is igaz ez; ő sem fogja tudni megcsinálni ezt a kampányt, ha Tóth Andrásnak igaza van, és én nem látok okot, hogy kételkedjem az ő szavaiban, ő sem fogja tudni ezt megcsinálni. Tehát az úgymond kis pártok vagy a kisebb pártok sem fogják tudni megcsinálni ezt a kampányt ebből az összegből.

Tehát ne tagadjuk el a közvélemény elől a valóságot, mert az egyenes út az egyetlen az ilyen, ha tetszik, kényesnek tűnő kérdésekben is, ami korrekt megoldáshoz vezethet.

Köszönöm szépen.