Készült: 2020.09.26.09:00:27 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 58 1999.03.04. 4:18  1-61

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértési cselekmények kodifikációjának szükségességével nem kívánok foglalkozni, azt hiszem, széles körű konszenzus alakult ki ez ügyben, de engedjék meg, hogy négy ponton érintsem az előttünk fekvő törvénytervezetet.

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezés szerint a törvényjavaslat nem tesz különbséget a tanköteles vagy rendszeres iskolai oktatásban részesülő fiatalkorúak tekintetében. Az indokolás szerint célszerűtlen a fiatalkorúak státusa szerint megosztani a hatáskört a gyámhatóság és a szabálysértési hatóság között. Ugyanakkor a 40. §-hoz fűzött indokolás azt rögzíti, hogy áttétel lehetséges esete, ha a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de annak elbírálására a szabálysértési hatóságnak nincs hatásköre. Így kell eljárni a tanköteles fiatalkorú tekintetében az illetékes gyámhatósághoz történő áttétel esetén. A fentiekből megállapítható, hogy a 29. § rendelkezése nincs összhangban a törvényjavaslat 40. §-ához fűzött indoklással.

Jelentős problémát okozhat az a rendelkezés, hogy a fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van. Az eddigi tapasztalatok alapján egyetlen fiatalkorú sem rendelkezett önálló jövedelemmel, vagyonáról csak személyes nyilatkozatából lehetett meggyőződni.

A "megfelelő vagyon" fogalmának meghatározása nélkül az eljáró hatóság munkája bonyolódik. Úgy érzem, hogy ez a definíció bekerülhetne a törvénytervezetbe.

A törvényjavaslat a tulajdon elleni szabálysértéseket, amelyek az összes szabálysértési ügyiratnak körülbelül az 50 százalékát teszik ki, a jegyző hatáskörébe utalják. A gyakori tapasztalatok azt igazolják, hogy a pénzbírság átváltoztatására 80 százalékban a tulajdon elleni szabálysértések esetében került sor. A bizonyítási eljárás is ezeknél a leghosszadalmasabb, az ilyen típusú ügyekben hozott szabálysértési határozatok, amennyiben kifogást nyújtanak be, illetve átváltoztatásra kerül sor, legtöbbször a bíróság elé kerülnek. Véleményem szerint ezért célszerű első fokon a tulajdon elleni szabálysértési ügyeket a bíróság hatáskörébe utalni. Nyilvánvaló, ez a többek által emlegetett bírósági leterheltséget fokozza, de talán az aktatologatás lerövidíthető ezáltal.

A javaslat 20. §-a tartalmazza az elkobzásra vonatkozó rendelkezéseket. Számos problémát okoz az (5) bekezdésben megfogalmazott arányossági szabály helyes értelmezése. A rendelkezés szerint az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az elkövető számára.

A legnagyobb problémát a gyakorlatban a játék- és pénznyerő-automaták üzemeltetése okozhatja, hiszen az üzemeltetésre vonatkozó szabályok megszegése esetén a játékautomatára vonatkozó szabály azt mondja, hogy elkobzás is lehet a szankció. A szabálysértés megvalósításától a többszöri elkövetőket a játékautomata elkobzása tarthatja vissza. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szabálysértés súlyával arányban álljon az elkobzás, és az ne jelentsen méltánytalan hátrányt az elkövető számára. Azon vállalkozók, akik ennek a típusú szabálysértésnek a rendszeres elkövetői, nyilatkozatuk szerint vagyontalanok, minimálbérből élnek, egyéb járandóságuk nincsen, ezért a több százezer forintot érő automaták elkobzása aránytalan hátrányt jelent számukra, illetőleg nincs arányban az 50 ezer forintos kiszabható bírság az automata árával.

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy Balogh László képviselőtársamhoz hasonlóan én is felhívjam arra, hogy a 143. §, ami a "tiltott kéjelgés" címszó alatt áll, nem tartalmaz tényállást - vagy nem annyira élénk a fantáziám, hogy belelássam a tényállást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 32 1999.05.07. 1:50  1-167

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kuncze frakcióvezető úr a dilettáns kormány által benyújtott, nem tényekre alapozott és az említett dilettantizmus miatt meg nem valósítható költségvetési nem irányelvekről beszél.

Nézzük meg, hogy mit tesz ilyen időpontban egy szakértő kormány! Ha emlékezetem nem csal, az országnak ezeréves történetében eddig egyetlen önmagát szakértőnek minősítő kormánya volt, az a kormány, amely '94 és '98 között kormányozta az országot, és amelyben Kunczesz frakcióvezető úr is szakértett. (Kuncze Gábor: Kunczesz? Mi ez, többes szám? - Derültség az SZDSZ padsoraiban.)

Nos, a szakértő kormány 1995 tavaszáig azon kívül, hogy nem csinált semmit - és ez a kisebbik baj lett volna -, egyenesen pánikot keltett. Pánikot keltett az ország állapotát, gazdasági helyzetét illetően. Ne fesd a falra az ördögöt, mert megjelenik - mondja a közmondás. Különösen igaz ez akkor, ha a festőpemzlit a pénzügyminiszter kezeli. Az ördög - mint tudjuk - megjelent. Az infláció felpörgött, a költségvetési hiány megnőtt, mindez tápot adhatott azoknak az erőknek, amelyek a privatizáció felgyorsításában voltak érdekeltek.

Az elszabadult negatív gazdasági folyamatokat azonban kezelni kellett. Ezt a szakértő kormány szakértőcserével oldotta meg. (Kuncze Gábor: Le van neki gépelve! Megőrülök!) Az új szakértőnek az árfolyam-politika mellett egyetlen válasza volt a negatív tendenciák megállítására: a költségvetési kiadások - ezen belül a szociális kiadások - drasztikus lefaragása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bennem erős tanulási vágy él. Megmondom őszintén, én még szakértőktől is hajlandó vagyok tanulni. '94-95 tanulsága számomra az, hogy a közgazdasági várakozások tana működik. A negatív várakozásoknak is megvan a maguk hatása - ezt tapasztaltuk -, a pozitív várakozásoknak is meg kell hogy legyen a maguk pozitív hatása. Ezért támogatom a gazdasági kormányzat optimizmusát, és támogatom a pénzügyminiszter úr optimizmust sugárzó előterjesztését.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 163 1999.09.09. 6:50  136-180

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény megvitatásával és elfogadásával a Magyar Országgyűlés egy immáron két éve fennálló adósságot törleszt.

A kormány több mint két éve, 1997 júliusában határozatban deklarálta a kis- és középvállalkozói törvény megalkotásának szükségességét, és a törvényjavaslat benyújtásának határidejét 1999 októberében határozta meg.

A polgári kormány "Az új évezred küszöbén" címet viselő programjában, felismerve annak társadalmi jelentőségét, egyértelműen kinyilvánítja a szektor iránti elkötelezettségét. A kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások támogatási rendszerének alapelemeit szabályozó törvény kidolgozásával is segítse a vállalkozásbarát környezet fejlődését. A törvényben a mikro-, kis- és középvállalkozói kör meghatározása mellett kialakítja a nemzeti támogatáspolitika prioritásait, a támogatások forrásául szolgáló kis- és középvállalkozói célelőirányzat működését, továbbá megteremti a kisvállalkozásokat érintő intézkedések koordinációját.

Többszörösen és egyértelműen kinyilvánított politikai akarat mellett azonban az európai uniós csatlakozásunk folyamata is szükségessé teszi a törvény megalkotását. Az Európai Bizottság 96/280/EK. számú ajánlása foglalkozik a kis- és középvállalkozásokkal. Az ajánlás nem tartalmaz a tagállamok számára direktívákat, de mégis iránymutatásul szolgál. A magyar joganyag átvilágítása, az uniós screening során elhangzott ajánlás formájában az EU részéről a törvény megalkotásának a szükségessége, és erre a magyar tárgyalódelegáció ígéretet is tett.

Tisztelt Országgyűlés! Maga az előttünk fekvő törvénytervezet több kérdést vet fel. Miért szükséges a törvényi szabályozás, van-e biztosíték arra, hogy a hagyományosan gyenge érdekérvényesítési képességekkel rendelkező kisvállalkozói társadalom megfelelő garanciákat kap arra, hogy az őt érintő kérdésekbe beleszólhasson? Sokan a törvény keretjellegét, annak túlságosan általános voltát kifogásolják.

A törvényi szabályozás nemzetközi gyakorlat. Megállapítható, hogy azokban az országokban, amelyekben jogszabályt alkottak a kis- és középvállalkozásokról, ott a törvényi formát választották. A törvényi szabályozást indokolja a téma kiemelkedően fontos társadalmi jelentősége, a szabályozás népes társadalmi réteget érint, és nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentőséggel bír.

 

(18.30)

Olyan jogi szabályozásra van szükség, amely hosszú távon garantálja a szektor kiemelt kezelését, stabil, kiszámítható és számon kérhető gazdaságpolitikát, illetve támogatási rendszert ígér. A törvényi szabályozással a Magyar Országgyűlés kinyilvánítja azt, hogy számára fontos a kis- és középvállalkozói szektor, annak működését folyamatosan figyelemmel kívánja kísérni. A törvény a kormány részére előírja, hogy az Országgyűlést rendszeresen tájékoztassa a kisvállalkozások helyzetéről, gazdálkodásuk feltételrendszeréről. A kormánynak be kell mutatnia döntésének kisvállalkozásokra gyakorolt hatását, és be kell mutatnia az állami támogatások hatékonyságát, sőt a törvény a kormányt a szektort érintő jogszabályi változások esetén előzetes hatástanulmány készítésére és annak bemutatására kötelezi.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat garantálja a kisvállalkozók megfelelő érdekképviseletét a róluk szóló döntésekben, és garantálja az intézkedések nyilvánosságát. Az érdekképviselet és érdekérvényesítés megfelelő fóruma a Vállalkozásfejlesztési Tanács, amely részt vesz a stratégiai kérdések kialakításában. A tanácsban a kormányon kívül nyolc fővel képviseltetik magukat a kisvállalkozások, az érdekképviseletet ellátó országos szervezetek és kamarák. A nyilvánosságot a törvény akként biztosítja, hogy előírja a 8. §-ban a támogatások felhasználásának értékelését. Évente felmérésre kerül, hogy a kisvállalkozások milyen mértékben részesedtek az állami támogatásokból, a vállalkozói hitelekből és közbeszerzésekből. A széles körű nyilvánosságot biztosítja a kormány törvényben írt beszámolási kötelezettsége is.

Tisztelt Ház! A törvényt megelőző szakmai viták során, illetve a sajtóban többször is felmerült kifogásként a jogszabály keretjellege. Kell-e, van-e értelme keretjellegű törvényt alkotnunk? Nemzetközi összehasonlításban az előttünk fekvő törvényjavaslat nem tartalmaz kevesebbet, mint a hasonló külföldi szabályozások. A meglévő törvények közös jellemzője az, hogy meghatározásokat tartalmaznak. Meghatározzák a kis- és középvállalkozások fogalomkörét a foglalkoztatotti létszám, az árbevétel, illetve a mérlegfőösszeg alapján. A fogalom meghatározásánál fontos elemként kezelik a függetlenség kritériumát, vagyis azt, hogy a fogalmi körön kívül eső vállalkozások, az állam és az önkormányzat tulajdoni részesedése egy bizonyos szintet, általában a mi törvényjavaslatunkkal összhangban álló 25 százalékot ne haladjon meg.

A törvény következő jelentős tartalmi egysége a támogatandó célokat határozza meg, általában elvi kijelentések szintjén és ritkábban taxatíve felsorolva. Intézményi meghatározásokat a cseh törvény kivételével valamennyi törvény tartalmaz, ez lehet minisztérium, illetőleg - mint az Egyesült Államok esetében - egy külön állami hivatal.

Végezetül, valamennyi általunk ismert hasonló jellegű törvény megállapít beszámolási kötelezettséget is. A nemzetközi összehasonlításból látszik, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmasabb, mint a már meglévő szabályozások. Tartalmasabb, hiszen meghatározza a támogatások finanszírozását a kis- és középvállalkozói célelőirányzat formájában, kötelezi a kormányt és az Országgyűlést arra, hogy évente a központi költségvetésben biztosítson erre forrást, tételesen felsorolja a támogatásban részesíthető programokat, a támogatási formákat, és meghatározza a támogatás egyéb formáit.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében megállapítható, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat összhangban áll az általunk ismert nemzetközi gyakorlattal, ez a törvényjavaslat keretjellegű.

Ezeket a most meghatározásra kerülő kereteket azonban nekünk, a Magyar Köztársaság parlamentjének és kormányának kell tartalommal megtöltenünk. A most kinyilvánítandó politikai elkötelezettségen túl a törvény hasznosságát a kapcsolódó intézkedések, a törvény végrehajtása fogja meghatározni.

Köszönöm a szót. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 175 1999.09.09. 2:01  136-180

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Elnök Úr! Reagálnék Bauer képviselőtársam felvetésére. Úgy érzem, hogy az általa felvetett gondolatok, tehát a támogatandó célokat kiegészíteni azzal, hogy mik a nem támogatandó célok, illetőleg a támogatások elbírálásának metodikája, a támogatási pénzek folyósítása szétfeszítené ennek a törvénynek a kereteit. Azt gondolom, hogy a törvény elégséges garanciát ad arra, hogy megvalósuljanak a céljai, hiszen elég sok mindenben kötelezi a kormányt arra, hogy figyelembe vegye a törvény rendelkezéseit; itt elsősorban arra gondolok, hogy egy beszámolási kötelezettsége van a kormánynak.

Egyébként Rigler képviselőtársammal beadtunk egy módosító indítványt, hogy az a bizonyos kétévenkénti beszámolási kötelezettség évenkéntire módosuljon, és úgy gondolom, jelen esetben meg tudjuk állapítani az egyéves beszámolónál, hogy szükséges-e a törvény módosítása, szükséges-e beépíteni ezeket az elosztási csatornákat, illetőleg per pillanat megfelelnek-e a céljainknak.

 

(19.30)

Az előbb a beszédemben mondtam, hogy úgy tűnik a számomra, vizsgálgatva a hasonló törvényeket, hogy a magyar törvényjavaslat tartalmasabb, mint a többiek. A többiek sokkal deklaratívabbak és még inkább keretjellegűek, mint a miénk, talán nem véletlen. Azt hiszem, hogy a magyar kormány bátrabban nyúlt a kérdéshez, és komolyabb kötelezettségeket vállalt, mint a nemzetközi jogban szokásos gyakorlat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 190 1999.09.27. 1:47  179-229

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kiss Andor képviselőtársamhoz szeretnék szólni a bizonyos létszámkorláttal kapcsolatos javaslatukkal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy az előbb elhangzott európai normákhoz képest a törvényjavaslatunk két esetben is engedményt tesz, a nettó árbevétel és mérlegfőösszeg tekintetében engedményt tesz, a magyar viszonyokkal konformabb megoldást javasol. Azt javaslom, hogy a létszámban tartsuk fenn ezt a bizonyos 250 fős létszámot, mert legalább legyenek olyan pontok, amikor tudjuk, hogy ugyanarról beszélünk.

Ez azért fontos, mert ha belegondolnak - gondolok itt a Phare-ra -, rengeteg olyan támogatás érkezik az országba, amely a kis- és középvállalkozások fejlesztését célozza meg. Nagyon fontos, hogy azok a támogatások, amelyek jönnek, és a magyar viszonyok ugyanarról szóljanak, ugyanazokat a fogalmakat használjuk bizonyos mértékben. Azt hiszem, ez a létszámkérdés az, ami egzaktan mérhető. Úgy gondolom, a törvényjavaslat eléggé figyelembe veszi a magyar körülményeket, de ez a másik két mutatóban tükröződik. Megértve az önök álláspontját és respektálva is azt, mégis azt mondom, tartsuk magunkat ahhoz, hogy legalább ebben az egy mutatóban az európai normát vesszük át.

Ehhez a tárgyalási szakaszhoz szeretném mondani, hogy örülök a foglalkoztatási bizottság javaslatának, és támogatásra javaslom, hogy a kisvállalkozásokat egy külön szakaszban szerepeltessük, hiszen az általános vitában ez egy kis anomáliát okozott. Azt hiszem, hogy így fel tudjuk oldani ezt a problémát, és külön szerepelnek.

Köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 214 1999.09.27. 1:52  179-229

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Bauer képviselőtársamat szeretném erősíteni abban, hogy hasonlóan gondolkodunk az irányban, hogy nem feltétlenül a hivatalnokokra kell bízni a pénzek elosztását. Azt hiszem, a minisztériumban van egy ilyen törekvés, hogy kivinnék más szervezetekhez, s ilyennel foglalkozó profi szervezeteknek adnák át.

A 15. módosítással, a környezetvédelmi bizottság ajánlásával kapcsolatban: nem értek egyet a módosítási indítvánnyal, nem tűnik szerencsésnek, hogy törvényben hivatkozunk egy országgyűlési határozat mellékletére. Jogtechnikailag ez talán nem a legszerencsésebb megoldás.

A 17. módosításban Horváth János képviselőtársunk indítványát szintén nem tartom szerencsésnek, hiszen a kisvállalkozásoknak nyújtandó pénzügyi támogatás intézményei a kereskedelmi bankok és a hitelszövetkezetek - fogalmaz ő. Azt hiszem, adjuk meg a teret azoknak a szervezeteknek, amelyek már tevékenykednek ebben a szektorban, és azt hiszem, elég jól látják el a feladatukat.

T. Asztalos Ildikó és Szalay Gábor képviselőtársunk indítványával kapcsolatban a véleményem az, hogy úgy érzem, a törvény 5. § (2) bekezdése felsorolja a célokat, tehát nem szükséges, hogy a többi, támogatást nyújtó szervet még egyszer beszámolási kötelezettséggel terheljük a Gazdasági Minisztérium irányába.

Azt hiszem, a törvény mindenkire kötelező érvényű, és bízunk benne, hogy ezek a szervezetek ezt be is tartják. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 112 1999.12.06. 6:52  39-141

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Átnézve az 1998-ban megválasztott Országgyűlés eddigi tevékenységét, azt láttam, hogy a Duna-hidakkal kapcsolatosan interpelláció és kérdés számos esetben hangzott el. Ez a probléma tehát erősen foglalkoztatja a parlamentet és képviselőtársaimat, ennél többet talán csak Kaya Ibrahimmal és Josip Tottal foglalkozott az Országgyűlés. Megállapíthatjuk tehát, hogy a folyóinkon átnyúló hidak léte és állapota csak az előbb említettekhez hasonló sorsfordító, nemzeti kérdés.

Tehát hidak: a Dunán az első, állandóan használható átkelőhely 1849-ben épült Pest és Buda között, ez a Széchenyi lánchíd, amelynek idén ünnepeltük a 150 éves évfordulóját. A kiegyezést követően nagy lendületet vett a hidak építése. A második világháború kitörésekor a Budapesten kívüli Duna-szakaszokon a hidak sűrűsége elérte a 40-50 kilométert. Az újjáépítés során a Budapesten kívüli Duna-szakaszokon levő hidak döntő többsége úgy épült, hogy azok közúti és vasúti közlekedést is szolgáltak egyidejűleg.

Tisztelt Országgyűlés! Már a hatvanas-hetvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy a motorizáció fejlődésével a Duna-hidak hiánya, szűk kapacitása a gazdasági fejlődést, különösen a Budapesten kívüli területek gazdasági fejlődését gátolja. Ennek ellenére sem épült újabb híd, sőt a meglévők a fokozott használat miatt rohamosan leromlottak. Azokat többször le kellett zárni a javítási munkák miatt. Ilyenkor valósággal kettészakadt az ország, a közlekedés a két országrész között csak az amúgy is zsúfolt Budapesten keresztül történhetett. E helyzeten mit sem változtatott az 1980-as évek második felében, illetve a kilencvenes évek közepén elkészült két, ugyancsak Budapesten épült híd.

Hidakra, működőképes hidakra márpedig szükség van! Épülő világvárosunk főpolgármesterétől tudjuk, hogy Budapestnek a meglévők mellé még legalább két hídra van szüksége a Dunán. Kár, hogy a Pécsről Szegedre szállító vállalkozó vagy a Debrecenből Nagykanizsára igyekvő kamionsofőr már kevesebb publicitást kap, valószínűleg tudnának mesélni ők is.

A polgári kormány 1998-ban igen rossz állapotban vette át a meglévő bajai, illetve dunaföldvári hidat. Baján a középső hídrész igen rossz állapotban volt, az előre gyártott pályalemezek töredeztek, és csak könnyű közúti forgalom áthaladását tették lehetővé. Dunaföldváron '98 júliusában kilyukadt az 1950-ben épített vasbeton pályalemez, annak újjáépítése halaszthatatlanná vált.

Megállapítható, hogy sajnos nagyon sok idő ment el azzal, hogy túlzott reményeket tápláltak a szekszárdi híd koncesszió keretében történő megvalósítása iránt. A híd építése kitolódott, állandó feszültséget idézve elő a térség közúti forgalmában. A meglévő átkelési lehetőséget biztosító közös vasúti, közúti hidak felújítása halaszthatatlanná vált. A kormánynak tehát mindenekelőtt és elsősorban tűzoltómunkát kellett végeznie. Baján az 1998 őszén elkezdődött korszerűsítés egy év alatt befejeződött, ennek eredményeként megszűnt a közös üzemeltetés, a közúti járművek akadályoztatás nélkül haladhatnak át az ez év októberében átadott, Türr Istvánról elnevezett hídon. A bajai híd elkészülte lehetővé teszi a forgalomkorlátozás bevezetését és a korszerűsítés megkezdését a dunaföldvári hídnál. A meglévő Duna-hidak szinte egy időben történt lerobbanása és az azt követő kaotikus forgalmi helyzet fokozattan felvetette egy új dunai átkelőhely építésének szükségességét.

Tisztelt Országgyűlés! Az új évezred küszöbére értünk, elértünk oda, hogy 55 éve lerombolt hidat helyreállítsunk, és végre 70 év után Budapesten kívül híd épülhet a Dunán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria-hidat 1895-ben adták át hivatalosan a forgalomnak. Ez a több mint száz éve épült híd kevesebb mint 42 évig üzemelt. 1944. december 26-án, éppen ötven éve a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Az esztergomi Duna-híd helyreállítása kimaradt a háborút követő újjáépítési hullámból, igazán csak a kilencvenes években került előtérbe az újjáépítés gondolata. Az új magyar és az új szlovák kormány '98 végén felújította a szakértői tanácskozásokat, amelyek végén '99 őszén aláírták a híd újjáépítéséről szóló egyezményt. Az építkezés reményeink szerint a Phare-ral történt egyeztetés után jövő év közepén megkezdődhet.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány ez év tavaszán hozott határozatában döntött az ország tízéves gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztéséről. Döntött arról is, hogy a tízéves ciklus első három évében, tehát 2002-ig bezárólag az M3-as, M7-es autópálya mellett a szekszárdi Duna-híd is megépítendő. A pénzügyi feltételek megteremtésére elrendelte a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság megalapítását.

Tisztelt Országgyűlés! Az új Duna-híd és a hozzákapcsolódó 6-os főútvonalat az 51-es számú főútvonallal összekötő, mintegy 20 kilométer nagyságú útszakasz egy régi álmunk megvalósulásának első lépése. A szekszárdi Duna-híd felépítésének elsődleges célja, hogy összekösse a Dél-Dunántúlt a dél-alföldi régióval, lehetővé téve a régiók közötti gazdasági, társadalmi kapcsolatok kialakulását és fejlődését. Közép- és hosszú távon a jelenlegi beruházás az úgynevezett külső gyűrű, a tervezett M9-es gyorsforgalmi út Nagykanizsa és Szeged közötti déli szektorának első eleme. Nyilván a majdan megvalósuló M9-essel nemcsak az ország déli részét keleti és nyugati irányban összekötő, a regionális kapcsolatokat segítő útvonal jön létre, hanem a nemzetközi forgalom számára is létrejön egy déli átjáró.

A nemzetközi szállítások vonatkozásában már napjainkban is igen erősen jelentkező igény, hogy a járművek Dél-, Dél-Kelet-Európa irányába hazánkon keresztül egy megfelelő útvonalon közlekedhessenek. Ezen nemzetközi elvárásnak teljeskörűen csak a tervezett M9 jelű gyorsforgalmi út teljes déli szakaszának kiépítésével tud a magyar úthálózat maradéktalanul megfelelni. De a jelenlegi helyzetben lényeges javulást eredményezhet már a szekszárdi Duna-híd és a hozzákapcsolódó útszakasz megépítése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mádi László képviselőtársammal közösen beadott módosító indítványunkban a költségvetés XVII. fejezetének 13. címét új jogcímcsoporttal javasoltuk bővíteni. A módosítás a költségvetési fejezeten belül nevesíti a szekszárdi Duna-hidat, és a jövő évre szükséges saját forrást rendeli hozzá.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák ez irányú javaslatomat, és köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 38 2000.02.11. 8:15  1-41

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az európai integrációs ügyek bizottságának tagjaként a jelen törvényjavaslat és Magyarország európai integrációs csatlakozási folyamata közötti összefüggésekről beszéljek.

Az Európai Unió alapja a Közös Piac, amelynek alapintézménye a vámunió. Maga a vámunió az Unió négy szabadságjoga közül az áruk szabad áramlását biztosító szabadságjog legfontosabb eszköze. A vámrendszer egységes szabályozáson alapuló rendszere az Uniónak, így nincs lehetőségünk arra, hogy átmeneti kedvezményt kérjünk, vagyis a csatlakozás pillanatában nemzeti szabályozást tartsunk életben.

A közösségi jogszabályok közül mintegy 800 foglalkozik a vámügyekkel, teljes átvételükhöz várhatóan 425 intézkedést kell a magyar jogba átültetnünk. 1995-ben, az új vámtörvény előkészítésekor úgy döntött a kormány, figyelembe véve a hazai gazdasági és pénzügyi helyzetet, hogy az uniós joganyagot ne egyszerre, hanem lépésről lépésre implementáljuk a magyar jogrendszerbe. Ennek a folyamatnak egyik fontos elemeként kell felfogni a jelen törvénymódosítást is. A teljes harmonizációt a társulási megállapodásban foglaltaknak megfelelően csak a csatlakozás időpontjáig kell megvalósítanunk, a csatlakozásig tehát van lehetőségünk arra, hogy a konformitás megteremtése mellett figyelemmel legyünk a magyar gazdaság fejlődését szolgáló nemzeti érdekeinkre is.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar joganyag átvilágítása során az Unió részéről elhangzott észrevétel szerint a magyar vámjogban a gazdasági eljárások, az egyszerűsített vámeljárások és a vámfizetés, a vámbiztosíték-nyújtás szabályaiban van eltérés az acquis communautaire-hez, vagyis a közösségi jogszabályokhoz képest. Ennek megfelelően a jelen törvényjavaslat elsősorban a gazdasági vámeljárások szabályainak átvételét, az egyszerűsített vámeljárások körének bővítését, valamint az Unióban használt kötelező tarifális és származási felvilágosítás bevezetését tartalmazza.

A gazdasági vámeljárás mint rendszer létrejött a jelenlegi vámtörvény hatálybalépésével, az 1995. évi C. törvény azonban nem vett át minden jogcímet. A jelen módosítás ezt pótolja. Hiányosságként fogalmazták meg a screening során is, hogy nincs benne mindegyik jogcím, de ez ügyben teljesen harmonizálni fogunk.

A gazdasági vámeljárásoknál problémát jelent az Unió jelenlegi jogalkotása, hiszen a vámraktározás tekintetében az Unió is éppen felülvizsgálja a saját szabályait, és emiatt, figyelembe véve ezt a folyamatot, a jelen törvénymódosítás nem tartalmaz lényeges változásokat a vámraktározás tekintetében.

Az egyszerűsített eljárások bevezetése megteremti az áruforgalom gyors lebonyolításának a lehetőségét bizonyos ügyfélkörben. Ez többek között a hiányos vámáru-nyilatkozat nyújtásának lehetőségét, a helyettesítő okmány megjelenését jelenti.

Az előterjesztés elfogadásával teljes terjedelmében átvesszük a magyar joganyagba az uniós szabályokat. A törvénymódosítással a kötelező tarifa- és származási információs rendszert is átvesszük az Uniótól, a tényleges bevezetésre azonban az előterjesztés szerint csak 2001-től kerül sor. Ennek oka az elégséges technikai feltételek hiánya.

Mint az általános indoklás is rámutat, az egyedi és tevékenységi garanciák teljes körű bevezetése miatt szükségessé vált a vámbiztosítékra vonatkozó törvényi helyek módosítása is, megteremtve az egységes és átlátható szerkezet kialakítását.

Az előterjesztés figyelembe veszi azt, a pénzügyi ellenőrzési rendszerünk átvilágításakor megfogalmazott uniós észrevételt, amely az utólagos ellenőrzések önállóságát kifogásolta. A módosítás elválasztja a vámhatóság keretén belül működő utólagos ellenőrzési rendszert a hatósági tevékenységtől, és az ellenőrzés eredményének olyan külön határozatba foglalását írja elő, amellyel kapcsolatban külön jogorvoslati eljárásra lesz lehetőség.

Tisztelt Ház! Nemcsak a hazai joganyag közelítése szükséges az európai uniós normákhoz, hanem fel kell készítenünk a vámszervezetet is a tagállamoktól elvárt adminisztrációs feladatok ellátására. Annál is inkább, mert Magyarország minden valószínűség szerint uniós határország lesz, Szlovákia későbbi helyzetétől függően akár 1800 kilométeres uniós határral. Ennek megfelelően a jelen törvényjavaslat szervezeti átalakításokat is megvalósít, valamint az eljárási és ellenőrzési szabályokon is változtat.

Itt engedjenek meg egy kitérőt! Horváth János képviselőtársunk említette, hogy a vámbevételek csökkenésével kell számolnunk uniós tagságunk esetén. Nem annyira csúnya a kép, hiszen mint uniós határországban, a vámbevételek 25 százaléka helyben marad. Igaz, hogy ez részben pántlikázott, tehát ennek a pénznek jelentős részét a vámszervezetre kell költenünk, de azért ilyen nagyságú határvonal esetén mégsem kis tételről lehet szó.

Tisztelt Országgyűlés! Tavasszal kerül sor a vámjogi területtel kapcsolatos előcsatlakozási tárgyalásokra hazánk és az Európai Unió között. Amennyiben a tisztelt Ház elfogadja az előttünk fekvő T/2061. számú törvényjavaslatot, abba a kellemes helyzetbe hozza a magyar tárgyaló delegációt, hogy pozitív választ adhat a hazai joganyag átvilágítása során megfogalmazott uniós kritikák jó részére. Átvesszük a közösségi joganyagot a gazdasági vámeljárás és az egyszerűsített vámeljárások tekintetében.

Nemzeti érdekeink indokolják, hogy fenntartsuk az Unió által kifogásolt szabályokat a vámszabad területek vonatkozásában. Ma, amikor a külkereskedelmi forgalmunk 40 százaléka vámszabad területeken keresztül bonyolódik, alapvető gazdasági érdekünk, hogy az ide települt multinacionális vállalatok védelmében a hazai szabályozást lehetőség szerint a csatlakozás pillanatáig fenntartsuk.

Ez utóbbival kapcsolatban meg lehet említeni, hogy biztató, hogy az Unió tárgyalásipozíció-papírja nem foglalkozik külön a vámszabad területek kérdésével, csak jelzi, hogy a csatlakozásig mindenképpen harmonizálnunk kell a vámszabad-területi szabályozást.

Hogy én is gratuláljak a magyar tárgyaló delegációnak, még a Szalay Gábor képviselőtársunk által említett kissé gúnyos észrevételezés ellenére is úgy tűnik, hogy sikerült elfogadtatnunk az Unióval a vámszabad területek létét, és azt mint átmeneti állapotot fenntarthatjuk; tehát nem látom, hogy per pillanat olyan nagyon nagy probléma lenne ezzel kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már említettem, európai uniós csatlakozásunk feltétele a közösségi joganyag teljes átvétele, a vámtörvény módosítása tehát többször is a tisztelt Ház elé kerül a közeljövőben. Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem a minisztériumnak azt a háttéranyagát, amit most volt alkalmunk megkapni. Ez számunkra, képviselők számára elsősorban azt üzeni, hogy a harmonizációs folyamatnak igen komoly nemzetgazdasági és költségvetési vonatkozásai lesznek, amit a későbbi munkánk során mindenképpen figyelembe kell vennünk.

Végezetül hadd kívánjam azt, hogy a hazai joganyag utolsó módosítására minél előbb sor kerüljön, és Magyarország uniós taggá váljon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 10 2000.04.12. 17:41  1-80

DR. BRAUN MÁRTON, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar villamosenergia-szektor működésének újragondolása szükségessé vált, hiszen a magyar gazdaság az Európai Unióhoz történő csatlakozás küszöbén új kihívásokkal néz szembe.

Az Európai Parlament és a Tanács a villamosenergia-piac belső szabályairól szóló 92/96. számú irányelve értelmében az Európai Unió tagállamai legalább az irányelv által meghatározott ütemű és mértékű, fokozatos piacnyitást kötelesek végrehajtani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a piacnyitás minimális szintje 1999 februárjában 26,5 százalék volt, 2000 februárjától 28 százalék, és 2003 februárjára kell elérni a 33 százalékos minimális szintet. Meg kell jegyezni, hogy az átlagos piacnyitás mértéke már most 60 százalék körüli az Európai Unióban, és Magyarországnak a csatlakozás időpontjában az előírt minimumot kell teljesítenie.

A rendszerhez való szabad hozzáférés mellett biztosítani kell az integrált villamosenergia-ipari vállalkozások tevékenységének szétválasztását és a kizárólagos jogosultsággal rendelkező vállalkozások objektív, átlátható és diszkriminációmentes működését. Az irányelv a piacnyitással nem érintett fogyasztók vonatkozásában lehetőséget ad a közüzemi szolgáltatási kötelezettség fenntartására.

Tudnunk kell azt is, hogy az energiafejezetben a csatlakozási tárgyalásokon nem kértünk derogációt, ugyanakkor kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a villamosenergia-piacot 2001. január 1-jétől megnyitjuk. Meg kell jegyezni, hogy a hozzánk hasonlóan csatlakozás előtt álló Lengyelország 1998-tól liberalizálta az energiapiacot, a villamosenergia-tőzsde valószínűleg nyáron működni kezd Lengyelországban, és az új energiatörvény már Csehországban is a parlament elé került.

A kormány által elfogadott, a magyar energiapolitika üzleti modelljéről szóló 2199/1999. számú kormányhatározat áttekinti azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket az Európai Unióhoz történő csatlakozásig meg kell valósítani. A modell kiemelt feladatként kezeli a villamosenergia-versenypiac létrehozását és a közösségi jogszabályoknak megfelelő, új törvény előkészítését. A modell szerint e törvény hatálybalépésével egyidejűleg, 2000. január 1-jén valósul meg a piacnyitás a kormány által a későbbiekben meghatározott mértékben.

Tisztelt Ház! A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló, hatályban lévő 1994. évi XLVIII. törvény alapvetően a közüzemi szolgáltatási kötelezettségre alapuló villamosenergia-ellátást szabályozza.

Az iparág felgyorsult fejlődése, a privatizáció, az egységes európai piachoz történő csatlakozás igénye, a piacnyitás szétfeszíti a hatályos törvény kereteit, ezért módosítás helyett új törvény létrehozása vált szükségessé. Az új törvény megalkotását indokolja, hogy a változtatási igény a hatályos törvény túlnyomó részét érinti, és a kettős piac egymás mellett élése a szabályozás alapját koncepcionálisan változtatja meg.

 

 

(9.40)

 

A törvényjavaslat keret jelleggel határozza meg a villamosenergia-ipar működésének főbb szabályait, s a piac résztvevőinek alapvető jogait és kötelezettségeit. Az energiajog értelemszerűen gazdasági és műszaki jellegű szabályozást is tartalmaz.

A törvényjavaslat technikai részletektől történő mentesítése, valamint a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás megköveteli, hogy a részletes szabályozás alsóbb szinten, kormány-, illetve miniszteri rendelet szintjén valósuljon meg. A törvényjavaslat keret jellegű kodifikációs megoldása összhangban van az Európai Unió tagállamai által követett és az Európai Bizottság által támogatott gyakorlattal, valamint a jogszabály-előkészítés egyes jogalkotási követelményeiről szóló kormányhatározattal.

Az új törvény célként jelöli meg a villamosenergia-versenypiac kialakítását, melynek megvalósítása nem egy lépésben, hanem összhangban az uniós irányelvvel, fokozatosan történik. A javaslat sajátossága, hogy képes a fokozatosan bővülő versenypiac, s az ezzel arányosan visszaszoruló közüzemi szolgáltatás párhuzamos kezelésére.

A törvényjavaslat szerkezetében új elemként jelennek meg a versenypiacot szabályozó fejezetek. A közüzemi szolgáltatásról szóló rendelkezések a jelenleg hatályos törvényből, a bekövetkezett változásoknak megfelelően, kisebb módosításokkal kerültek átvételre. Ez a kodifikációs megoldás a jogfolytonosság és a jogbiztonság érvényesülését szolgálja.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a közösségi irányelv követelményével összhangban a preambulumban alapvető célként határozza meg a fogyasztók biztonságos, megfelelő minőségű és alacsony költségű ellátását, a környezetvédelmi követelmények betartását, a villamosenergia-versenypiac kiépítését és a hatékonyság növelését.

A versenypiac bevezetése magával hozza az állami szerepvállalás csökkenését az ágazatban. Ugyanakkor - a korábbi szabályozással összhangban - az ágazat stratégiai jelentőségére tekintettel, a megmaradó állami feladatokat jogilag jól körülhatároltan, kiemelt helyen kell megjeleníteni.

A Magyar Energia Hivatal mint energetikai szabályozó hatóság, felelős a villamosenergia-ipari tevékenységek engedélyezéséért, ellátja a társaságok felügyeletét, valamint gondoskodik a fogyasztóvédelemről. A kormány üzleti modellje alapvető célul tűzte ki a hivatal függetlenségének megerősítését, melyet jogállásának törvényi szintű szabályozásával, elnökének a parlamenti ciklustól független, eltérő időtartamú kinevezésével és önálló pénzügyi gazdálkodásával biztosít.

A javaslat II. fejezete foglalkozik az energiaellátással. Bemutatja az energiaszektor jelenlegi és az energiapiac majdani szereplőit. Az előterjesztés értelmében a fogyasztók két módon részesülhetnek villamosenergia-ellátásban: vagy közüzemi szerződés keretében, vagy szabad megállapodás alapján. A közüzemi szolgáltatás jogszabályi alapját a polgári törvénykönyv idevonatkozó rendelkezései képezik, ami közüzemi szerződéskötési kötelezettséget ír elő a szolgáltató számára, ezáltal megteremtve a folyamatos és biztonságos energiaszolgáltatás kereteit.

A kormányrendeletben meghatározott éves fogyasztással rendelkező fogyasztók, az úgynevezett "minősített fogyasztók" ugyanakkor eldönthetik, hogy a továbbiakban maradnak közüzemi fogyasztók, vagy a nyitottá vált energiapiacon immár feljogosított fogyasztóként vásárolnak villamos energiát az általuk megválasztott termelőtől vagy kereskedőtől.

A villamosenergia-termelő a közüzemi és a versenypiacon is megjelenhet. A hosszú távú szerződéssel rendelkezők kötelesek a szerződésben foglalt közüzemi célra lekötött villamos energiát a közüzemi kereskedőnek felajánlani. A törvényjavaslat az 1999. augusztus 18-i időpontot, vagyis a középtávú erőmű-létesítési tervről szóló 2206/1999. számú kormányhatározat közzétételét követően nem ír elő felajánlási kötelezettséget a megkötendő szerződések vonatkozásában, illetve a közüzemi célra lekötött mennyiségen felüli villamos energiára.

A termelő számára lehetőség nyílik, hogy ezen feles mennyiséget az egyre bővülő energiapiacon értékesítse.

A törvényjavaslat továbbra is szerepelteti a közüzemi nagykereskedőt és a közüzemi szolgáltatót mint az energiaszektor közüzemi ágának szereplőit. De ezek mellett helyet kapnak benne a versenypiac szereplői is, a villamosenergia-kereskedő, a feljogosított fogyasztó és az energiatőzsde.

A közüzemi nagykereskedőt ellátási kötelezettség terheli a közüzemi szolgáltatóval szemben, a fogyasztóknak közvetlenül nem értékesíthet. A közüzemi kereskedőnek lehetősége van arra, hogy energiát vásároljon; amennyiben a közüzemi célra lekötött villamos energia nem éri el az ellátási kötelezettség mértékét, az ezt meghaladó mértékű energiát a versenypiacon értékesítheti.

A közüzemi szolgáltató köteles az ellátáshoz szükséges villamos energiát a közüzemi kereskedőtől átvenni, míg a közüzemi fogyasztókkal szemben szolgáltatási kötelezettség terheli.

Az erőműveket, valamint a közcélú hálózatokat együttműködő villamosenergia-rendszerben kell üzemeltetni. Az együttműködés részletes szabályait a műszaki követelményeket meghatározó üzemi szabályzat tartalmazza, melyet az engedélyesek együttműködve dolgoznak ki, és a Magyar Energia Hivatal hagy jóvá.

Az együttműködő villamosenergia-rendszer technikai irányításáért a független rendszerirányító a felelős. A törvényjavaslat meghatározza a rendszerirányító feladatait, melyet engedély alapján egy vagy több szervezet is elláthat. Az átlátható és diszkriminációmentes működés megköveteli a rendszerirányító semlegességét, ezért a rendszerirányító állami tulajdonban tartása feltétlenül indokolt.

A vezetékes villamosenergia-ellátás alapfeltétele a fogyasztói igények kielégítésére alkalmas hálózatok üzemeltetése és a hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása. Ennek érdekében a hálózati engedélyesek - az átvételi és elosztói engedélyes - kötelesek meghatározott, sokrétű követelményrendszernek megfelelni, amely villamosenergia-ipari, környezetvédelmi, valamint műszaki biztonsági szempontokat foglal magában.

A vezetékes szolgáltatás jellegéből adódóan a hálózatok üzemeltetése továbbra is monopol jellegű tevékenység.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a villamosenergia-ipari tevékenységek gyakorlását, az esetleges új kapacitások kiépítését engedélyhez köti. Az engedélyezési eljárással a törvényjavaslat IV. fejezete foglalkozik. Az új törvény az engedélyezési eljárás szabályozásakor a korábbihoz képest más logikát követ. Főszabályként a hivatal köteles kiadni az engedélyt, ha az a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelel.

A javaslat a tevékenységek engedélyköteles, nem engedélyköteles és bejelentésköteles szintjeit különbözteti meg. Az új kapacitás létrehozásánál, vagyis új erőmű létesítésénél, a korábbi három szintű engedélyezési eljárást elhagyó, a létesítési és működési engedélyre alapuló kétszintű eljárást vezet be.

A törvényjavaslat fenntartja a kizárólagos jog és kötelezettség fogalmát, ezekre a közüzemi szolgáltatásban van szükség továbbra is, valamint a rendszerirányító vonatkozásában az együttműködő villamosenergia-rendszer irányítása céljából.

A törvényjavaslat a hatályos törvény szabályozásától oly módon tér el, hogy a villamos mű üzemeltetői közül kiemeli a közvetlen vezeték üzemeltetőjét. A közcélú hálózat részének nem minősülő egy fogyasztó vagy kisebb fogyasztói csoport ellátását szolgáló közvetlen vezeték létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos idegen ingatlant terhelő jogokra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A törvényjavaslat a többi villamos mű létesítője és üzemeltetője vonatkozásában fenntartja a hatályos törvény szabályozásait. Ezek a jogok az előmunkálati jog, a vezetékjog, a használati jog és a szolgalmi jog.

A javaslat egyértelművé teszi, hogy azokban az esetekben, amikor az említett jogok alapítására nem kerülhet sor, kisajátítási eljárást lehessen kezdeményezni.

Az energiapiac fokozatos megnyitásának következményeként egy ideig még a közüzemi szerződéses ellátás lesz általános a hazai energiaellátásban. A közüzemi fogyasztók közé tartoznak továbbra is a lakossági, a kommunális és az egyéb kisfogyasztók. Szükség van arra, hogy ezeknek a fogyasztóknak az érdekei, ha nem is versenykörülmények között, továbbra is érvényesüljenek, ezért a közüzemi ellátásban alkalmazott árakat továbbra is a gazdasági miniszter határozza meg.

A javaslat a korábbinál kedvezőbb feltételeket állapít meg a közüzemi fogyasztók számára is, hiszen főszabályként lehetővé teszi, hogy a szolgáltatási feltételekben a szolgáltató és a fogyasztó egymással szabadon állapodjon meg. A megállapodás hiányában az árhatóság által megállapított hatósági díjjal és az általános szerződési feltételekkel köteles a közüzemi szolgáltató a szerződést megkötni.

A törvényjavaslat ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy a közüzemi fogyasztó igénye szerint szerződést kössön.

 

(9.50)

 

Ugyanakkor fogyasztóvédelmi okokból fenntartja azt a lehetőséget, hogy valamennyi fogyasztó legalább az általános szerződési feltételeknek megfelelő villamosenergia-ellátásban részesüljön. Ennek megfelelően a törvény akkor is kötelezi a közüzemi szolgáltatót szolgáltatási szerződés megkötésére általános szerződési feltételek mellett, ha az egyedi szolgáltatási szerződés tekintetében a fogyasztóval nem jön létre megállapodás.

Tisztelt Ház! A fogyasztók alacsony költségű villamosenergia-ellátása a törvényjavaslat kiemelt célja. Ennek érdekében a monopol jellegű, illetve a közüzemi szolgáltatási tevékenységeknél továbbra is érvényesíteni kell a legkisebb költség elvét, amely a hatósági ár alkalmazásán keresztül valósul meg. A törvényjavaslat rendelkezései szerint a villamosenergia-ellátásban alkalmazott árak, díjak az árak megállapításáról szóló 1999. évi LXXXVII. törvény hatálya alá tartoznak. Az ártörvénnyel összhangban a törvényjavaslat hatósági áras és szabad áras árkategóriába tartozó tevékenységeket állapít meg. A hatósági ár megállapítására a kizárólagos vagy monopol jellegű tevékenységek vonatkozásában kerül sor.

A keresztfinanszírozás megszüntetése és az átláthatóság érdekében gondoskodni kell a villamosenergia-ipari tevékenységek jogi szétválasztásáról, tehát arról, hogy az egyes tevékenységeket külön-külön jogi személy lássa el. A közösségi irányelv a tagállamoktól legalább számviteli szétválasztás bevezetését követeli meg. Azonban az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogi szétválasztás is szükséges, maga a jogharmonizáció is inkább a jogi szétválasztás irányába mutat. Magyarországon a jogi szétválasztás bevezetését indokolja, hogy a kettős piac egymás mellett élése mellett és a diszkriminációmentes működés érdekében egyes tevékenységeket célszerű külön jogi személyiségű vállalkozásokra bízni.

Tisztelt Országgyűlés! Az energiaszektor a nemzetgazdaság kiemelt területe. Helyzete, hatékonysága hatással van az egész gazdaságra, de az állampolgárok életkörülményeire is. Csak egy átgondolt energiapolitika szolgálhatja a lakosság érdekeit. A társadalomnak, illetve a gazdaságnak alapvető érdeke, hogy a villamos energiához a lehető legalacsonyabb áron férjen hozzá úgy, hogy ellátásbiztonsági érdekei ne sérüljenek. A kormánynak fokozottan fel kell figyelnie arra, hogy a szektor szociális szempontból érzékeny, és megfontolandó egy esetleges szociális tarifa bevezetése.

Az Unióban a piac első megnyitását '99. február 27-én kellett végrehajtani, a tagországok tapasztalatai kedvezőek. A villamosenergia-árak mindenütt estek. Tudjuk, hogy Magyarországon a megtermelt villamos energia fogyasztói ára mintegy kétharmada-fele az európai uniós átlagnak. Így uniós csatlakozásunk, vagyis kapcsolódásunk az egyes európai piachoz, mindenképpen árkiegyenlítődéssel jár majd. A magyar piac előzetes és fokozatos megnyitása azonban a kialakuló versenyhelyzet következtében ármérséklő hatású lehet, és reményeink szerint kiegyenlítheti az egyébként meglévő áremelési kényszert.

A verseny mértékét tehát oly módon kell meghatározni, hogy azokon a területeken, ahol az ellátás piaci körülmények között olcsóbb, ott a piac legyen liberalizált, míg ahol a közüzemi szolgáltatás valósítható meg alacsonyabb költségen, ott továbbra is maradjon fenn a szabályozott piac. Az ellátás biztonsága, a szociális szempontból elérhető energiaárak fenntartása mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk a környezetvédelmi szempontokra is. Mindezeket figyelembe véve állami szerepvállalásra az energiaszektorban még hosszú távon szükség lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A villamos energiáról szóló törvénnyel az energiaszektor alaptörvényét alkotjuk meg, azt a keretet, amely reményeink szerint hosszú távon meghatározza majd a magyar energiapolitikát. A törvényjavaslat előkészítése széles körű szakmai és érdekképviseleti egyeztetéssel történt, az érintett érdekképviseleti szervezetek és vállalkozások észrevételeinek alapos mérlegelésével alakult ki a végleges javaslat, amely alkalmas arra, hogy megalapozza az iparág jövőbeni működését.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 28 2000.04.12. 1:31  1-80

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita olyan irányba ment el, ami nincs összefüggésben a törvény alapkoncepciójával. A piac megnyitása árcsökkentő hatású és nem árnövelő hatású, tehát nem kell félreverni a harangokat. Nyilvánvaló, tisztában vagyunk vele, hogy az árak növekedni fognak, ha kiegyenlítődik, az európai uniós piacra kerül a gazdaságunk, de ennek a törvénynek, tehát a piac megnyitásának mindenképpen árcsökkentő hatása lesz.

Jogászként hadd fűzzek hozzá a korábbi felszólalókhoz néhány szót! Elhangzott Schalkhammer képviselőtársunk részéről az az érdekes, de semmiképpen nem figyelemre méltó megoldási javaslat, hogy a törvény indokolásában a jogalkotó utaljon az ártörvény, a polgári törvénykönyv, a gáztörvény és a bányatörvény változására. Azt hiszem, ez elég érdekes megoldás lenne, amit nem hiszem, hogy követnünk kellene. És hiányolják a törvényből a hatásvizsgálatot - hát én nem láttam még olyan törvényt, amelyben hatásvizsgálatot szabályoztak volna!

Szalay képviselő úr hozzászólását megköszönöm, nagyon érdekes volt. Remélem, hogy az általános vita folytatásában, illetőleg a részletes vitában kitérhetünk majd a megoldási javaslatokra, és ott ütköztethetjük a véleményünket.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 124 2000.05.24. 10:06  123-153

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt képviselőtársaim valószínűleg eltekintenek attól, hogy mindenkit név szerint üdvözöljek, hiszen annyira kevesen vagyunk, beleférne, de mindenkinek talán jobb programja is van estére.

Az új számviteli törvény általános vitájának második fordulójához érkeztünk el ilyen szűk családi körben. Ilyenkor a szónoknak könnyebb is és nehezebb is a dolga; könnyebb, hiszen már meghallgathatta az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak véleményét, nehezebb, mert ugyanakkor kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy a saját véleményét kifejtse.

Tisztelt Ház! Az 1991. évi XVIII. törvény megalkotása és annak számos módosítása is jelzi a számviteli szakma felértékelődését. A korábbi, tervutasításos világban a szakma gyakorlatilag csak a könyvvitellel és a pénzforgalom bonyolításával foglalkozott, így a szabályozásához elégséges volt a különböző rendeletekkel történő szabályozás is. Mára a számvitel a menedzsment szerves részét képezi, információval látja el a tulajdonost, a közvetlen vállalatvezetést, az üzleti partnereket. Ma már a számviteli vezető a társaság legfelsőbb vezetésébe tartozik.

Tisztelt Ház! A vita első fordulójában nézetkülönbség alakult ki a törvény alapfilozófiájáról, arról, hogy szükséges-e fenntartani a részletes szabályozást, vagy áttérhetünk-e a keret jellegű szabályozásra, és nagyobb teret engedjünk az úgynevezett számviteli sztenderdeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a többségi véleménnyel szembehelyezkedve, kormánypárti képviselőként meglepő módon a kormány álláspontját támogassam, vagyis a voksomat a részletes szabályozás fenntartása mellett tegyem le. Indokaim azzal kapcsolatban, hogy részletes törvényre van szükség, minden ellenkező elméleti fejtegetés ellenére a következők: nincs vagy csak kevés a mindenütt egységesen elfogadott sztenderd az Európai Unió tagállamaiban. Bár az egységesítés folyik, csak keretelvekként lehet igazodni a világ vezető régióiban hosszú évtizedes piacgazdasági gyakorlat során kialakult szabályokhoz. Nem dőlt el a verseny az európai országokban alkalmazott beszámolási, könyvvezetési rendszerek és az amerikai GAAP-rendszer között, mint azt Lentner Csaba képviselőtársunk említette a vita első fordulójában, hiba lenne mechanikusan átvenni például a németországi szabályokat, amelyek szintén átalakulóban vannak, hiszen valószínűleg itt is, ahogy az élet sok más egyéb területén, az amerikai dominancia fog érvényesülni.

A magyar számviteli szakemberek - a valódi számvitelesekről van szó és nem a tanácsadó cégek frissen diplomázott asszisztenshadáról - méltatlanul túl vannak terhelve. Nem lenne jó nehezíteni a dolgukat azzal, hogy egy részletes szabályokat tartalmazó törvénytől megfosztjuk őket. A magyar számviteli szakembereket valóban éppen eléggé megterheljük az évről évre, ha nem évente többször változó adó- és adójellegű jogszabályok követésével, az évről évre terebélyesedő, már-már önálló kötetben kiadható APEH-formanyomtatványok kitöltési útmutatóinak kényszerű tanulmányozásával.

Számos esetben nehezíti a helyzetüket az ütköző szerep, amelyet betöltenek, vagy amelybe belekényszerülnek az ügyvezetés, a felügyeleti szervek, a könyvvizsgáló, az esetleges külföldi tulajdonos gyűrűjében. Legalább az ő dolgukat ne nehezítsük meg azzal, hogy terjedelmes, így-úgy értelmezhető sztenderdgyűjteményt zúdítunk a nyakukba, egy részletes és jól szabályozható, jól használható számviteli törvény helyett. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy az előttünk fekvő, a javaslattevő és hangsúlyozom, az általam is támogatott kodifikációs eljárás hosszú távon tarthatatlan lesz, és át kell térnünk a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő kerettörvény-alapú szabályozásra, amelyet a nemzeti sztenderdek majd kiegészítenek.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos üdvözlendő változtatást tartalmaz. Ilyennek tartom azt, hogy egyszerűsítést enged az ügyvitelben, így például valuta- és devizaárfolyamok használatának egyszerűsítését, illetve az ésszerű választás lehetőségét említhetem. Pozitívum az is, hogy a javaslat az előző számviteli törvénynél részletesebben magyarázza, definiálja az alapfogalmakat, ami segítséget jelenthet az azonos értelmezés kialakításában, a mindennapi munkában.

A rugalmasság irányába további lépések történtek, ékes példa erre a könyvvizsgálatra vonatkozó merev szabály oldása. Például egy családi vállalkozást évi néhány milliós árbevétellel, csak saját tőkével miért kellene független könyvvizsgálatra kényszerítenünk, ha megfelelően képzett szakember végzi a számviteli teendőket. Ugyanakkor, ha bankhitelt akar felvenni ez a vállalkozás, akkor a bank megteheti azt, hogy egy független szakértővel felülvizsgáltatja a beszámolót, és így a hitelezői érdek sem sérül ez esetben. A rugalmasság példájaként említhetjük meg annak lehetőségét is, hogy az üzleti év eltérhet a naptári évtől, ezzel számos multinacionális vállalatcsoport magyar leányvállalatának kedvezünk. Ők esetleg eddig kétszer voltak kénytelenek évet zárni, egyszer az anyavállalat igényei szerinti mérlegforduló-nappal, egyszer pedig a fixen rögzített december 31-ével.

Komoly probléma volt eddig a valós érték megjelenítése a mérlegben és a vállalkozás egyéb kimutatásaiban. Ez a jelenlegi tervezetben jelentős hangsúlyt kap, a javaslat számos szakasza foglalkozik a piaci értéken történő értékeléssel. Amennyiben az értékcsökkenések, értékvesztések elszámolása után a mérlegben szereplő eszközök nem a valós piaci értéket mutatják, abban az esetben az értékvesztés csökkentésével a megbízható, valós összkép kialakításának érdekében a költségekkel, ráfordításokkal szemben legfeljebb a nyilvántartásba vételkor alkalmazott bekerülési érték szintjéig vissza kell értékelni az eszközöket, vagyis megjelenik a visszaírás mint gyakorlat.

Tanulmányozva a változásokat, további közelítés figyelhető meg a világban széles körben használt elvekhez, ilyen módon a jogharmonizáció felé mozdulunk el például azzal, hogy a céltartalékképzés lehetőségét végre szélesebb körben megengedjük.

Segíti a javaslat az információáramlást is, például azzal, hogy a mérlegkészítés végső határidejét 120 napra csökkenti. Itt meg kell jegyeznem, hogy a határidő lerövidítése nem jelent valódi nehézséget a számvitelben dolgozók számára, pusztán arról van szó, hogy többségüknek ezentúl nem a május lesz az év leghúzósabb hónapja, hanem a március és az április. Cserébe viszont nem kell várni júniusig, júliusig az előző évi eredmények, statisztikák összesítésével; valójában a legtöbb tulajdonos már januárban kíváncsi az előző évi adatokra, és a zárást sok helyütt már el kell végezni.

Említésre méltó, hogy a korábbi indokolatlan hangsúlyeltolódás a számviteli elvek között enyhült, gondolok itt a valódi, reális összkép igénye és az óvatosság elve közötti ellentétre, hiszen ez utóbbit túlságosan is favorizáltuk korábban, és ezért kényszerűen túl alacsony értéken tartottuk a vállalkozásokat, ellentétben például az amerikai vállalatokkal, ahol természetes gyakorlat az, hogy a piaci elmozdulások mindkét irányban követődnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahol problémát látok, az a tárgyalt törvényhez szorosan kapcsolódó jogszabályok miatt vetődik fel, mégpedig a következőképpen: az adójogszabályok, az áfa, a társasági adó, az APEH-rendeletek, különösen az adónyomtatványok mintha egy másik bolygón készülnének, gyakorlatilag köszönő viszonyban sincsenek a számviteli törvénnyel. Hiába az egyszerűsítésre törekvés, a liberalizálás, a választási lehetőségek felé való elmozdulás, ha a javaslatban megfogalmazott elveket a gyakorlatban nem lehet minden esetben alkalmazni. Hogyan mondhatjuk például azt, hogy képezzünk reális céltartalékot a kintlévőségekre, ha a társasági adótörvény nevetségesen alacsony céltartalékokat ismer el, gyakorlatilag 25 százalékot az éven túli kintlévőségeknél? Vagy más példaként meghatározhatjuk a számviteli törvényben, hogy mit tekintünk hiteles bizonylatnak, ha az itt rögzítetteken kívül még további ismérveket is megkívánt az adóhatóság egy szerinte elfogadható bizonylatra vonatkozóan.

(17.30)

 

Bizony még az is előfordulhat, hogy a külföldi befektető azért dönt egy másik hasonló vagy rosszabb adókulcsokat alkalmazó célország mellett, mert indokolatlannak és méltánytalannak tartja, hogy Magyarországon az adó- és vámhatóságok packázhatnak vele; vagy egyszerűen megelégeli, hogy nyakatekert szabályokat kell kihámoznia a jogszabályok mellett megszülető elvi iránymutatások, APEH-irányelvek és -tájékoztatók dzsungelében.

De említhetjük a kis- és középvállalkozásokat is, amelyek között sokéves múltbeli tapasztalataik miatt már elterjedt az a nézet, hogy úgysem tudnak mindent jól csinálni, valamibe úgyis belekötnek az ellenőrző hatóságok. Vagyis a valódi adókerülők gyakran éppúgy, esetleg még kevésbé kényszerülnek bírságokat fizetni, mint azok, akik egyébként nehezen indokolható mennyiségű időt és energiát áldoznak arra, hogy ne csak tisztességesen működjenek, hanem tökéletes legyen az adminisztrációjuk is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közeli jövőben remélhetőleg lépéseket teszünk a belső jogharmonizáció felé is, és a most tárgyalt javaslat erényeiként felsorolt egyszerűsítést és ésszerűsítést látjuk majd viszont az adójogszabályokban is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 238 2000.09.26. 2:23  237-242

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A napokban több megkeresést kaptam borosgazdáktól az új jövedéki törvénnyel és a hozzá kapcsolódó követelményekkel kapcsolatban. A problémájuk lényegét egy példával szeretném illusztrálni. Mi történt eddig, ha egy szekszárdi meg akart inni egy hosszúlépést? Nyilvánvalóan Szekszárdon a komolyabb problémát a szódavíz beszerzése jelenti (Derültség.), de a bor beszerzése sokkal egyszerűbb, mert, mondjuk, a 70 éves Pista bácsi szőlőjébe felment a szomszédja, ott megkóstolták a kínálatot - a tavalyit, az ideit és a jövő évit -, és hozott a kiválasztott mintából egy demizsonnal. Aztán a demizson tartalmát az ősi recept szerint mixelte a szódával.

Nézzük meg, hogy mi történik ma! Felmennek a szomszéddal - aki mára már vállalkozó lett - a hegyre, ahol a vállalkozó szomszéd előveszi az egyszerűsített adóraktár kulcsát, és kinyitja vele az egyszerűsített adóraktárt, megtölti a kérdéses, mondjuk, 5 liter űrtartalmú demizsont. Persze, Pista bácsi nem kínálja meg az emberünket, és nemcsak azért, mert haragban vannak, hanem mert az adóraktára - vagyis lánykori nevén a pincéje - nem alkalmas borkínálásra. Ezután bejegyzi a pincekönyvbe az eladás céljára elvitt 5 liter bort, ugyanezzel a mozdulattal gyorsan kiállítja a kísérőjegyet, a számlát, és ez utóbbit bejegyzi a pénztárkönyvbe is. Pista bácsinak egy ilyen adminisztratív feladat cirka másfél-két órájába kerül.

De innentől drámai fordulatot vesz az ügylet, mert ha nem minőségi, vagyis asztali bort állított elő, akkor eladhatja emberünknek. Ha minőségi bort állított elő, akkor csak úgy adhatja el, ha maga a vevő is adóraktár. Mivel - mint fent is említettem - emberünknek nincs lehetősége meggyőződni a helyszínen arról, hogy a bor minőségi-e, vagy sem, ezért elfogadja Pista bácsi állítását, hogy minőségi.

 

 

(15.40)

 

Tehát ő mint adóraktár bevételezi a saját pincekönyvébe a bort, aztán mint jó torkú adóraktár meg is ihatja, persze csak akkor, ha abban az évben még nem érte el a 250 litert. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Államtitkár Úr! A jövedéki törvény módosításának nem titkolt célja volt az, hogy közelebb kerüljünk Európához. Ön szerint ezzel a szabályozással ez mennyire sikerült? Mennyiben egyszerűsíthetők a fenti adminisztrációs terhek? Várom válaszát! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 242 2000.09.26. 1:01  237-242

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A termelők megértik, hogy a törvénymódosítás célja a minőségi bortermelés védelme, de azt nehezen értik meg, hogy ez a cél miért jár együtt számukra feleslegesnek tűnő és bonyolult adminisztrációs teherrel.

Az államtitkár úr válaszából a számomra két dolog derül ki. Egyrészt hogy az említett adminisztrációs terhek mégse annyira súlyosak, mint amiről tájékoztattak. Ez viszont részben kormányzati, részben érdekvédelmi szervezetek, hegyközségek, kamarák felelőssége, hiszen éppen az ő dolguk lenne az, hogy tájékoztassák a termelőket és korrekt tájékoztatást adjanak a termelőknek. A másik az az örvendetes tény, hogy a kormány is érzékelte az általam felvetett problémát, hiszen az interpellációm benyújtását követő napon kormányrendeletben bevezették a termelői borkimérés kategóriáját.

Így az államtitkár úr válaszát, bízván abban, hogy a tárca a meglévő adminisztrációs terheket minimalizálja, illetőleg azoknak a csökkentésére törekszik, elfogadom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 353 2000.11.09. 9:13  338-364

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az én korosztályom még olyan tankönyvekből tanulta a pénzügyeket, amelyek jelentős terjedelemben foglalkoztak azzal, hogy bebizonyítsák az egyszintű szocialista bankrendszer felsőbbrendűségét a kétszintű bankrendszerrel szemben. Ehhez képest 1987-ben a jól bevált egyszintűt kicseréltük erre a kezdetleges kétszintűre, azóta is gondjaink vannak vele.

A kilencvenes évek elején például konszolidálnunk kellett ezeket a nemrég létrejött állami kereskedelmi bankokat, majd miután konszolidáltuk őket, gyorsan el kellett adni. Persze mindegyik privatizáció egy-egy sikertörténet, mert miképp lehetne másként beállítani egy olyan privatizációt, ahol a bankba az állam által befizetett, majd a vételárként megkapott privatizációs bevétel gyakorlatilag megegyezik. Nem beszélve a privatizációs szerződésben vállalt, azóta beváltott több tíz milliárd forintos állami garanciáról. De nem jártunk jobban a pénzügyvirtuózok által semmiből teremtett, hirtelen felfutó, majd csődbe jutó, semmivé váló bankokkal sem. Ha valaki, hát a magyar társadalom megfizette, mégpedig alaposan a modern pénzügyi rendszer bevezetésének tandíját.

Tisztelt Ház! A nyáron volt alkalmam egy nemzetközi konferencián részt venni, ahol bizony a szomszédos országok képviselői irigykedve beszéltek arról, hogy a magyarok már régen túl vannak a bankprivatizáción, úgy beszéltek erről, mint az átalakulási folyamat egy fontos lépéséről, az átalakulási folyamat egy jelentős fokáról. Valljuk be, hogy ez így is van. A modern piacgazdaság nem létezhet üzleti alapon működő tőkeerős, megbízható és magas szintű szolgáltatást nyújtó kereskedelmi bankok nélkül.

Ami tanulságként elmondható a körülöttünk lévő úgynevezett átmeneti gazdaságok számára, az az, hogy a prudens működést célzó követelmények szigorú előírása és azok betartatása elsődleges követelmény, és hogy Magyarországon azok a bankok váltak igazán sikeressé, amelyek a külföldi know-how-t a magyar menedzsment szaktudásával, szakértelmével párosították.

Tisztelt Ház! Magyarország állítja magáról, és ebben megerősített minket a nyár eleji OECD-jelentés is, hogy túljutott az átmenet időszakán. Ha túljutottunk, akkor olyan törvényekre van szükségünk, mint ez az előttünk fekvő, amely a nemzetgazdaság egy fontos ágának, a bankszektornak a harmonizációját teremti meg a nagyobb gazdasági egység, az Európai Unió normáihoz. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy nemcsak a kívülállóknak kicsit misztikus és majd' mindenre ráhúzható jogharmonizációs követelmények, hanem a gazdaság változása, az 1998-as módosításnál nem érzékelt hiányosságok megléte is arra késztet minket, hogy hozzányúljunk a hitelintézetekről szóló törvényhez.

Régi adósságunkat törlesztjük akkor, amikor szétválasztjuk a hitelnyújtást és a pénzkölcsönnyújtást a polgári törvénykönyvnek megfelelően. Hasonlóan járunk el, amikor a pénzügyi szolgáltatások közvetítését, az ügynöki tevékenységet pontosítjuk. Az Országgyűlés előtt már többször jelentkezett a Postabank-konszolidációja vagy az elhíresült VIP-lista kapcsán az üzleti titok, banktitok problematikája. A javaslat bővíteni kívánja a banktitokhoz, illetve az üzleti titokhoz hozzájutni jogosult szervek körét.

A piac változásaira válaszol az előterjesztő akkor, amikor javasolja a törvény hatályának kiegészítését a bankcsoportra, a pénzügyi holdingra, illetőleg ezek vállalkozásaira is a felügyelet tekintetében. De ilyen javaslat a 10. §-ban a pénzügyi szolgáltatási tevékenység személyi és tárgyi feltételei között előírt, a működési kockázatok csökkentését szolgáló információs és ellenőrzési rendszer vagy a pénzügyi intézmény helyiségére vonatkozó külön jogszabályban meghatározott biztonsági és ügyfélszolgálati követelmények.

Szabályozni kellett az úgynevezett kiszervezett tevékenységeket is, hiszen ezek napjainkra igen gyakoriakká váltak, munkaszervezési és költségcsökkentési okokból. Pontosításra került még a belső utasítás szabályozása, módosulnak a felügyelőbizottság belső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatai, a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény alapítása, változnak a cégjegyzéssel kapcsolatos szabályok és az ügyvezetésre vonatkozó előírások is.

Ami ebben a témakörben a polgárokat a leginkább érinti, az a különböző prudenciális szabályok módosulása. Ilyennek tartom a 9. §-ban írt rendelkezést, miszerint a hitelintézet a jegyzett tőkéjét a működési engedély kiadásáig kizárólag az alapítási, illetőleg a működés törvényben meghatározott feltételeinek megteremtése érdekében használhatja fel; vagy a 48., 49., 50. §-ban írt rendelkezéseket, amelyek a pénzügyi intézmény saját tőkéjének védelmét szolgálják. Ilyen például a fedezetként elfogadható értékpapírok körének korlátozása.

Hasonlóan érdeklődésre tarthatnak számot a fogyasztóvédelmi szabályok, a hitelintézetek által közzétett hirdetések vonatkozásában és a fogyasztói hitelre, a fogyasztói kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezések is, annál is inkább, mert ez utóbbi egyre elterjedtebbé válik Magyarországon.

 

(18.20)

 

Azt hiszem, erősen túllépném a beszéd időkereteit, ha valamennyi változásról szólnék. Mindenesetre elmondható, hogy az általam említett módosítások nem kizárólagosan az európai uniós előírások szolgai átvételét jelentik, sokkal inkább a világgazdaság egyik leggyorsabban fejlődő szektorában, a pénzügyi szolgáltatásokban bekövetkezett változásokra reagálnak. Véleményem szerint ezek az előbb említett módosítások képezik a törvényjavaslat döntő részét. Önmagában az az érv tehát, hogy a törvénymódosításra idő előtt és csak azért kerül sor, mert mindenben meg akarunk felelni az európai uniós elvárásoknak, nem állja meg a helyét.

Tisztelt Ház! Végezetül a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk meg azokat a cikkelyeket, amelyek egyértelműen az uniós norma átvételét jelentik.

Az Európai Unió egyik legfontosabb szabadságjoga a szolgáltatások szabad áramlásának elve. Amennyiben ennek az elvnek eleget kívánunk tenni, az azt jelenti, hogy valamely uniós tagországban letelepedett, ott engedéllyel rendelkező pénzügyi szolgáltatók számára engedélyeznünk és teljes mértékben liberalizálnunk kell a határokon átnyúló szolgáltatásokat és a fióknyitás lehetőségét, amennyiben mi is tagországgá válunk. Tehát egy másik tagországban már székhellyel rendelkező hitelintézet számára magyarországi letelepedéshez és a tevékenység folytatásához külön engedélyre nem lesz szükség; ez a gyakorlat az egyszeri engedély elvének felel meg az Unión belül.

A közvélemény érdeklődésére tarthat számot a betétbiztosítás kérdésköre. A tervezet a betétbiztosítás értékhatárának 1 millióról 6 millió forintra emelését javasolja az uniós csatlakozásunk időpontjában, illetve bevezeti az önrészesedés fogalmát, amely alapján a fizetett kártalanítás mértéke 1 millió összeghatárig 100 százalék, afölött pedig az 1 millió forint feletti rész 90 százaléka.

Az önrészesedés megjelenítésével és annak céljával, vagyis azzal, hogy a befektetőket óvatos betételhelyezésre ösztönözze, egyet tudok érteni. Éppen a Realbank példája mutatta meg, hogy jóhiszemű és tájékozatlan emberek a megszokottnál lényegesen magasabb kamat reményében gyakran összes megtakarításukat lekötötték. Megjegyzem, az említett eset kapcsán érdemes lenne megvizsgálni, hogy a bank, illetve az ügyintézők tevékenysége mennyire volt megtévesztő, valóban korrekt tájékoztatást kaptak-e a betétesek, amikor kötvényt vásároltak.

De visszakanyarodva a betétbiztosítás összegének emeléséhez, annak ellenére, hogy elhangzott, hogy van egy hatpárti megegyezés ezzel kapcsolatban, én támogatnám azért a több lépcsőben emelést. Azt hiszem, hogy az éves 8 százalékos betétkamatok és a 22 százalékos hitelkamatok közé befér a bankköltségek emelése, talán bele tudnák szorítani a bankok. De meghajlok a többség előtt, nem adok be módosító indítványt ezzel kapcsolatban.

Szintén sokakat érint az anonim betétek további sorsa. A takarékbetétek bemutatóra szóló elhelyezését a jelenlegi szabályozás megengedi, ez azonban teljes egészében ellentétes az Uniónak a pénzmosás megelőzéséről szóló irányelvével, mely szerint minden betétest azonosítani kell. A jövőben tehát bemutatóra szóló takarékbetét-szerződést nem lehet kötni, illetve ilyen jellegű betétkönyvbe befizetést teljesíteni nem lehet, sőt a pénzmosás megelőzéséről szóló törvény módosításával a bemutatóra szóló és fenntartásos takarékkönyvekből történő kifizetés esetén az ügyfél azonosítását az összeghatárra tekintet nélkül el kell végezni.

Tisztelt Ház! Jelen javaslat számos olyan módosítást, cikkelyt tartalmaz, amely csak uniós tagságunk, csatlakozásunk számunkra ismeretlen időpontjában lép életbe. Nem ez az első és vélhetően nem is az utolsó olyan törvényjavaslat, amely ezt a megoldást tartalmazza. Ebben a jövőbeni időpontban tehát temérdek jogszabály fog változni azáltal, hogy akár évekkel korábban hozott rendelkezések lépnek majd hatályba. Azt hiszem, közös felelősségünk az, hogy ezekről a változásokról az időpont ismeretében megfelelően és előre értesítsük a társadalmat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 359 2000.11.09. 1:21  338-364

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, Bauer képviselőtársam félreértett, amikor privatizációról beszéltem. Kerültem, hogy néven nevezzem a gyereket, de azt hiszem, most szűk baráti körben beszélhetünk róla. Azt hiszem, a privatizáció ténye a siker, tehát az üzenet, hogy Magyarországon privatizálták a bankokat. Az egyes privatizációkat nem tartom sikernek. Az előbb említett, néven nevezett bank például benne volt az első ötben, amikor privatizálásra került, most pedig az első tíz közé kerülésért küzd. Hogy csak a szűk régióról beszéljek: az illető banknak hét fiókja volt az adott régióban, és ma már csak három van. Tehát ezt semmiképpen nem tartanám sikernek.

Amit mondtam, az az üzenetem, hogy szerintem azok a bankok váltak sikeressé, amelyeknél nem cserélték le a magyar menedzsmentet, hanem a külföldiek által hozott technológiai, banktechnikai feltételeket alkalmazták, és megtartották a magyar menedzsmentet. Ezek a sikeres bankok. Gondoljunk bele, hogy ezek a privatizált bankok a tavalyi évben is súlyos milliárdos veszteségeket mutattak ki - ezt semmiképpen nem nevezném sikeresnek. Az üzenet a siker, hogy Magyarország már túl van ezen.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 60 2000.11.27. 1:03  49-76

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igaza van Takács képviselőtársunknak abban, hogy a nemzetgazdaság szempontjából mennyire fontosak a megtakarítások. De azt hiszem, a Betétbiztosítási Alapot és a szociálpolitikát keverni azért kicsit túlzás. Hiszen ön azt mondta, hogy a kis jövedelműekre jellemző, hogy bankbetéteket tartanak. A kis jövedelműek 1 milliós betétet ma elég nehezen hoznak össze Magyarországon. A nagyobb jövedelműek pedig, akik esetleg ennél jelentősebb összeggel rendelkeznek, megtehetik, hogy különböző bankokban helyezzék el ezeket a betéteiket, mint ahogy meg is teszik ezt.

Az ön által beterjesztett elvvel egyébként egyetértek, tehát nekem személy szerint szimpatikus lenne a fokozatos emelés. Szerintem ez egyébként a bankoknak is jó lenne, mert rá tudnának készülni, de meghajlok a bankszakma nyomása előtt. Még egyszer: végül is azért kértem szót, mert azért szerintem itt nem szociálpolitikai kérdésről van szó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 26 2000.11.28. 7:49  25-103

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ha a sportot akár szabadidős tevékenységnek, akár a show-biznisz egyfajta formájának fogjuk is fel, óhatatlanul felmerül a kérdés, miért van szükség törvényi szabályozásra. Mert nincs törvényünk a kézimunkázásról, a kertészkedésről, a kutyasétáltatásról, sőt a televíziós vetélkedőkről sem. Vajon tényleg olyan fontos-e a sport a társadalom számára, hogy annak normarendszerét törvénybe, a legmagasabb rangú jogszabályba kell foglalni? Ténylegesen ekkora jelentősége van a sportnak? Tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondjam, hogy igen, és azt is ki kell jelentsem, hogy a sport a XX. század második felében, vagy ha jobban tetszik, annak utolsó harmadában tett szert erre a társadalmi szerepre, és főként a legfejlettebb - hogy a korábban kedvelt nevükön nevezzem: posztindusztriális - társadalmakban.

Korunkra az emberi tevékenységek jelentősen megváltoztak. A fizikai munka, különösen a friss levegőn végzett fizikai munka gyakorlatilag eltűnt a mindennapjainkból. A motorizáció olyan alapvető mozgásformákat tett feleslegessé, mint a gyaloglás, esetleg a kerékpározás. A háztartási gépek megjelenése jelentősen megnövelte a szabadidőt, azt a szabadidőt, amelyet a városi lakosság főleg televízió-, multiplex- és kirakatnézéssel tölt. Ez a megváltozott életforma - minden előnye mellett - számos hátránnyal is járt. Megjelentek az úgynevezett civilizációs betegségek: az elhízás, a cukorbetegség, megjelentek és egyre gyakoribbakká váltak a nemkívánatos viselkedésformák is, mint az alkoholizmus és a kábítószerezés, de ilyennek tartom a rendszeres verekedéseket is a futballmeccseken és a diszkókban. Azért régen a legények szántottak, vetettek, arattak, és elég volt nekik az az évenkénti kétszeri pofozkodás: egyszer, amikor őket verték meg a szomszéd faluban búcsúkor, másodszor, amikor ők verték meg a szomszéd falubelieket a helyi vásárban.

Tisztelt Ház! Mindezekre az általam felvázolt problémákra válasz lehet a sport. A sportnak fontos szerepe van a munkaerő újratermelésében - hogy ezt a szép marxista kifejezést használjam -, vagy ha jobban tetszik, a humán erőforrás biztosításában. A sport mint életforma az egészségügyi politika preventív eszközeinek egyik legfontosabb és talán legolcsóbb formája. Mint az az általános vita megkezdésekor is elhangzott, a sport olyan polgári erényekre nevel, mint a Bognár László képviselőtársunk által is említett önfeláldozás, az egyéni érdek teljes alárendelése, az abszolút tisztesség és a fair play, amelyek manapság az érvényesüléshez egyáltalán nem kellenek, de általuk sikerül elviselnünk a különböző menedzserkurzusok tömegtermékeit.

Tisztelt Ház! Ha a sportról mint szabadidős tevékenységről vagy tömegsportról beszélünk, akkor mindenképpen szót kell ejtenünk a testnevelő tanárokról. A testnevelő tanárok azok, akik megszerettethetik a sportot a tanulókkal, és akik a sporton keresztül az általam idézett polgári erényekre nevelhetnek. Ők azok, akik a leghatékonyabban kelthetik fel az igényt a rendszeres testmozgás, a sport iránt, hiszen sokkal jobb, ha a testnevelő beszél rá minket a sportra, mint ha a körzeti orvos.

Tisztelt Ház! Pozitívuma a törvénynek, hogy a sportpolitika örök kérdésében, az élsport-tömegsport kérdésében úgy foglal állást, hogy nem tesz különbséget, mindkettőt azonos súllyal kezeli, sőt - nagyon helyesen - ezekkel egy szintre emeli a fogyatékosok sportját is. Ha magánemberként az élsport, a tömegsport társadalmi jelentőségéről kell nyilatkoznom, akkor nem kétséges, hogy a bevezetőmben elmondottakat fenntartva az utóbbit, vagyis a tömegsportot preferálom. Tisztában vagyok azonban az élsport jelentőségével, ezért, ha megengedik, a továbbiakban erről beszélnék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian ismerjük, tapasztaljuk azt a tömeghangulatot, tömegérzést, amely az egyes sporteseményeket kíséri, a "nyertünk" és a "már megint kikaptak ezek" közötti különbséget. A győzelem mindannyiunké, a vereség az övék, a másoké.

Tisztelt Ház! Mi késztet egy fiatal embert arra, hogy az élsportot mint élethivatást válassza? Az "élethivatás"-t itt nem tartom túlzó kifejezésnek, hiszen nemzetközileg is kiugró eredményt csak a sporttevékenységek élethivatásszerű gyakorlásával lehet elérni. A vita első fordulójában többször is elhangzott, hogy a modern világ milyen konkurenciát jelent a szabadidősport számára, hogy sportolás helyett mennyi minden mással tölthetik el idejüket a polgárok. Miért választja mégis egy, akár tehetségesnek tartott fiatal is az élsportot? Hiszen a kockázat óriási: olimpiai bajnok csak négyévenként és csak egyvalaki lehet. Szükségünk van olimpiai bajnokokra? Igen, hiszen az aranyérem mindenkié, az egész országé, igen, szükségünk van aranyérmekre, szükségünk van aranyérmesekre.

Tisztelt Miniszter Úr! Itt most megragadom az alkalmat, hogy üdvözöljem az olimpiai járadék kiterjesztését a fogyatékos sportolókra és az edzőkre, sőt ezúton is támogatni szeretném azt a módosító indítványt, amely a sakkolimpiák győzteseit is bevonná ebbe a körbe.

Tipikusan a középiskolás kor az, amikor a tehetséges fiatal eldönti, hogy mennyire veszi komolyan a továbbiakban a sportot. A jelenlegi felvételi rendszer nem támogatja a kiemelkedő sportteljesítményt, ma az egyetemek, a főiskolák a tanulmányiverseny-eredmények mellett a nyelvvizsgát jutalmazzák plusz-, további felvételi pontokkal.

 

 

(9.10)

 

Az, aki valaha is járt valamilyen sportpálya vagy edzőterem környékén, nem vonja kétségbe, hogy első osztályú sportolóvá válás legalább akkora erőkifejtést igényel, mint egy nyelvvizsga megszerzése. A kérdésem az, hogy miért nem lehet jutalmazni a kiemelkedő sportteljesítményt akár felvételi pluszpontokkal. Tudom, hogy ez nem ennek a törvénynek a témája, mégis érdemes lenne elgondolkodnunk ezen. Példa lehet erre az Egyesült Államok, ahol nemcsak felvételi kedvezményekkel, hanem igen komoly ösztöndíjakkal is támogatják a kiemelkedő sportteljesítményeket.

A sportot azonban nemcsak a szabadidősport és nemcsak az olimpiák, a kiemelkedő világversenyek jelentik, a sport egyben üzlet is. Mára a szórakoztatóipar egyik legjelentősebb ágává vált az úgynevezett látványsport. A törvény megfogalmazása szerint egy sportágban csak egy szakszövetség vehető nyilvántartásba, és a szakszövetségen belül, ha az hivatásos versenyrendszert működtet, kötelezően el kell különíteni amatőr és hivatásos tagozatot, és a szervezeti egységeket külön jogi személyiséggel kell felruházni.

Álláspontom szerint ez a megoldás a meglévő érdekkülönbségek miatt nehezen fog működni, az egységes érdekképviselet aggályossá válhat.

Választókörzetemben működik profi ökölvívó klub, amelynek vezetői a törvény kapcsán a következőkre hívták fel a figyelmemet. Jelenleg a Magyar Profi Ökölvívók Ligája fizet a sportoló státusváltásáért az amatőr klubnak. Teszi mindezt azért, mert jól felfogott érdeke ezt diktálja. Ellenben, ha egy sportoló közvetlenül külföldre igazol, akkor nem kell érte fizetni semmit. Ezt a problémát meg kell oldani, hiszen így a nevelőegyesületek bevételtől esnek el.

Észrevételezték továbbá azt is, hogy nem megoldott a külföldi profi szervezetek versenyszervezésének korlátozása. Szabadon jöhetnek és szervezhetnek ezek a szervezetek Magyarországon, viszonosság ugyanakkor nincs. Tehát ha egy magyar szervezet akarja ezt megtenni külföldön, akkor köteles felvenni a kapcsolatot a külföldi szövetséggel.

Tisztelt Ház! Miniszter úr expozéjában rámutatott arra, hogy egyes professzionális sportszervezetek a legjobban működő vállalkozások közé tartoznak. A kiemelkedőket már a tőzsdén jegyzik. Valóban, brit állampolgárként lehetőségem van arra, hogy egy futballcsapat, mondjuk, a Manchester United tulajdonosává váljak, Magyarországon pedig vesz nekem első osztályú futballcsapatot az önkormányzat, amit aztán nem a tőzsdén, hanem a másodosztályban jegyeznek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 2 2000.11.29. 8:56  1-29

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Közös Piaccal összeegyezhetetlen és tilos minden, vállalatok közötti megállapodás, vállalati társulások döntése és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, s amelynek célja vagy hatása a Közös Piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az amszterdami szerződés által módosított római szerződés 5. cím 1. fejezete foglalkozik a versenyszabályokkal, összesen kilenc cikkben, amelyek három szakaszra, így a vállalatokra alkalmazandó szabályokra, a dömpingre és az állami támogatásokra tagozódnak a szerződésen belül.

A téma nem tűnik fajsúlyosnak az Európai Közösség alapszerződésében, mégis azt kell hogy mondjuk, hogy a közös mezőgazdasági politika mellett a legjobban kidolgozott közösségi politikáról van szó, ennek megfelelően szabályozása, figyelemmel a másodlagos joganyagra, igen terjedelmes. Mindez a verseny fontosságát mutatja. Valóban, a közösségi alapelvek között is említett torzulásmentes verseny az Unió egyik legfontosabb működési elve. Göndör István képviselőtársunk egyenesen úgy fogalmazott, hogy a versenytörvény a piacgazdaság alkotmánya. Amennyiben alkotmányként vagy alapkódexként tekintünk a versenytörvényre, akkor tényleg végig kell gondolnunk, hogy szükség van-e módosításra, hiszen a gyakori módosítás ellentmond a jogbiztonság követelményének, mint arra Szalay képviselő úr is felhívta a figyelmünket.

Tisztelt Ház! Éppen az általam hivatkozott Európai Unió szabályozási gyakorlata bizonyítja, hogy pontosan a piaci verseny az a terület, ahol a szereplők a meglévő szabályok kreatív értelmezésével valószínűleg mindig lépéselőnyben lesznek a jogalkotókhoz képest. Ezt tudta a tisztelt Ház akkor is, amikor a '96. évi törvényt alkotta. Tudni lehetett, hogy az akkor meghozott szabályokat folyamatosan korszerűsíteni kell. A javító szándékú módosítás szükségessége tehát megkérdőjelezhetetlen.

Mindezek után nézzük meg az előttünk lévő törvényjavaslatot. Elhangzott, hogy a versenytörvénnyel kapcsolatban nincs jogharmonizációs kötelezettségünk. A nemrégiben megjelent országjelentés a következőképpen fogalmaz: a versenypolitika fejezetben a tavalyi éves jelentés óta korlátozott előrelépés történt, Magyarország végrehajtási gyakorlata tovább fejlődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most megvan rá a lehetőségünk, a törvény módosításával ne csak korlátozott előrelépést tegyünk.

A szörnyű nevű - és érdemes lenne a névváltoztatáson elgondolkodni, tehát még egyszer: a szörnyű nevű -, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerkezetileg három részre tagozódik: az anyagi jogot tartalmazó első részre, a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozó második részre és az eljárási szabályokat taglaló harmadik részre.

Az anyagi jogi normák között a tisztességtelen verseny tilalmát, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalmát, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzését tartalmazza. Annak ellenére, hogy a vitában elhangzott, hogy gyakorlatilag csak lényegtelen változásokról van szó, mégis a módosító javaslat első 17 szakasza foglalkozik az anyagi normák módosításával, pontosításával. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmát például hét ponton érinti a módosítás. Ezekről a megállapodásokról az országjelentés is megemlékezik, a következőket írja róla: A versenyt korlátozó megállapodásokkal összefüggésben számos csoportmentesítő rendelet került elfogadásra, azonban további jogközelítés szükséges, különösen a vertikális megállapodásokra vonatkozó közösségi szabályozás továbbfejlesztésére tekintettel.

A vertikális koncentráció, tehát a vevői és a beszállítói oldal integrálása kérdésében az Uniónak nincs egységes állásfoglalása arról, hogy ez tulajdonképpen monopolellenes tevékenység vagy sem, kevésbé veszélyesnek tartják, mint a horizontális integrációt vagy összefonódást, de az Unió gyakorlatából az állapítható meg, hogy változik az ezzel kapcsolatos felfogás, és a korábbi liberális, megengedő szabályozástól a szigorúbb felé tartanak. De mivel változott joganyagról van szó, megint tipikusan azzal a problémával állunk szemben, hogy egy mozgó célpont lövésére szólítanak föl minket, egy olyan joganyagnak a követésére, integrálására, ami maga is változó, képlékeny formában van az Európai Unióban. A javaslat, tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen a ponton igyekszik a csoportos mentesítés fogalmát tisztázni, pontosítani, valamint ugyancsak pontosítja a mentesítő határozat kritériumait is.

A javaslat a csekély jelentőségű megállapodásokra vonatkozó, úgynevezett de minimis kedvezményt szigorítja, meghagyja a jelenlegi kedvezmény 10 százalékos mértékét, de kiveszi a csekély jelentőségű megállapodások köréből azokat, amelyek vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy a piac versenytársak által történő felosztására vonatkoznak. Ezek tehát a jövőben a megállapodást kötő vállalkozások piaci súlyára tekintet nélkül tilosak lesznek.

Ugyancsak új definíciót ad a javaslat a gazdasági erőfölényre. Az új meghatározás tágabb, de kevésbé pontos, mint az előző. Ez az új forma egyszerre teszi lehetővé a gazdasági erőfölény kiterjedtebb értelmezését, ami jó, ugyanakkor a kevésbé egzakt megfogalmazás vélhetően számos későbbi jogvita alapjául szolgál majd. Új fogalmakkal találkozhatunk a vállalkozások összefonódása kapcsán, a közvetlen és közvetett irányítás fogalmával.

Tisztelt Ház! A versenytörvény második része a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozik. Újdonság a javaslatban, hogy az elnökhelyettesekre nem a miniszterelnök, hanem a Versenyhivatal elnöke tesz javaslatot, és a köztársasági elnök nevezi ki a korábbi vagy a jelenlegi szabályozásnak megfelelően. Álláspontom szerint hibás az a következtetés, amely a módosításban az intézmény függetlenségének csorbítását, kormány alá rendelését látja. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Éppenséggel megnövekszik az elnök hatásköre, önállósága, ha javaslatot tehet a helyettesei személyére.

Tisztelt Ház! Szintén kritikaként fogalmazódott meg a kinevezések időtartamának korlátozása hat, illetve hat plusz hat évre. Ugye, tisztelt képviselőtársaim, itt senki nem vonja kétségbe azt, hogy a jegybank kevésbé fontos intézménye a piacgazdaságnak, mint a Versenyhivatal? Most az 1991. évi LX. törvény az MNB-ről a jelen javaslattal teljesen szinkronban szabályozza a jegybank elnökének és elnökhelyetteseinek kinevezési rendjét. Ha tehát ott nem kell félnünk a központosítástól, a függetlenség megsértésétől, a parlament hatásköre alóli kivonástól, mint ahogy nem kellett félnünk legutóbb 1995-ben, akkor arra kérek mindenkit, hogy itt se tegyük. Személyes véleményem pedig az, hogy az MNB elnökének megfelelő szabályozása inkább hízelgő a Versenyhivatal elnökére nézve. Ezzel az új szabályozással éppen a nagyrabecsülését, a pozíció fontosságát emeli ki a Magyar Országgyűlés.

Ami aggályosnak tűnhet, az a javaslat 19. §-a, amely az önkormányzati rendeleteket, határozatokat mintegy kiveszi az egyeztetésre köteles jogszabályok alól, és a jegyző mérlegelésére bízza ezeket.

 

 

(8.10)

 

Azt hiszem, hogy az előterjesztő indoklása, amelyben a szükséges erőforrások hiányára hivatkozik, ez esetben méltányolható.

Többen vitatták a Versenyhivatal és a Versenytanács elnökeinek közös közleménykiadási jogát. A bevezetni kívánt intézmény hangsúlyozottan nem jogi norma, kötelező ereje nincs, célja, hogy a gazdasági élet szereplőit tájékoztassa, informálja a korábban hozott döntések tapasztalatairól, a joggyakorlat alakulásáról.

Végezetül engedjék meg, hogy ismételten idézzek az országjelentésből: "A legfőbb kihívás most a trösztellenes szabályozás hatékony alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása, továbbá a versenyt legerősebben torzító ügyek kiemelt kezelése." Tisztelt Elnök Úr! Ehhez kívánok jó munkát önnek és a hivatal dolgozóinak, és megtisztelő figyelmüket megköszönve, a javaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 8 2000.11.29. 2:09  1-29

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretnék reagálni képviselőtársam kifogásaira a kinevezés rendjével és a kinevezés időtartamával kapcsolatban. Azt hiszem, hogy az Európai Unió nem jóváhagyta ezt a jelenlegi törvényt, és nem jóváhagyta a jelenlegi kinevezési rendet, hanem nem emelt kifogást. Az Európai Unió elsősorban a hivatal működését vizsgálja, tehát a Magyarországon folyó trösztellenes, versenykorlátozó munkát.

Én úgy érzem, gyakorlatilag azzal, hogy a kinevezések rendjét úgy változtatjuk meg, hogy az megfeleljen a Magyar Nemzeti Bank hasonló pozíciójú tisztségviselői, tehát az elnök és az elnökhelyettesek kinevezési rendjének, ezáltal nem akadályozzuk a hivatal munkáját. Nem hiszem, hogy ez kifogásokra adhat okot az Európai Unió részéről. Véleményem szerint, ha a jegybank, mint egy igen komoly és igen fontos jogintézmény, egy piacgazdaságban működhet így, akkor a Versenyhivatal is működhet így. Sőt, szerintem ez egy jelzés a jövőt illetően, amely a Versenyhivatal fontosságára világít rá.

Azt hiszem - talán nem sértő, elnök úr itt van -, hogy ma a közvéleményben a jegybank nagyon fontos intézmény, a Versenyhivatalról talán kevesebben beszélnek, de ez a jövőt illetően nem így lesz. Akik itt vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos ez az intézmény, különösen az Európai Unióban és a piacgazdaságban. Ez az intézmény felértékelődik, és talán ez az új szabályozás kvázi a jogrendben vagy a tisztségviselők rendjének megfelelően ezt a felemelést előre megelőlegezi a Versenyhivatal elnökének és elnökhelyettesének.

A hat évről pedig annyit, hogy azt hiszem, kevés olyan intézmény van egy piacgazdaságban, ahol határozatlan időre neveznének ki bárkit is bizonyos pozícióba. Ez a hat év túlmutat a kormányzati ciklusokon, ez teljesen korrekt pláne úgy, hogy újraválaszthatóak a tisztségviselők.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 22 2000.11.29. 1:21  1-29

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azért kértem szót két percben, hogy megerősítsem a Takács Imre képviselőtársunk által mondottakat. Képviselőtársam hozzám hasonlóan arra hívta fel a figyelmet, hogy a tökéletes jogi szabályozás, a verseny tökéletes szabályozása lehetetlen. Mellesleg az Európai Unió nem is törekszik egzakt szabályozásra, inkább az ítélkezési gyakorlat, a bíróság gyakorlata, az esetjog által igyekszik irányítani ezt a területet.

Takács Imre az alulról jövő kezdeményezéseket említette, ami nagyon helyes, vagyis az amerikai és a dán etikai kódexet. Sajnos, mi ilyet nem tudunk kezdeményezni. Mi csak azt tudjuk elérni, hogy a törvény céljait a kilátásba helyezett retorziókkal, illetőleg a jogkövető magatartásra ösztönzéssel tudjuk befolyásolni. Talán ez utóbbit, tehát a jogkövető magatartásra ösztönzést szolgálhatják a Versenyhivatal és a Versenytanács elnöke által kiadandó közlemények, amelyek a jogkövető magatartásra törekvő vállalatokat igyekszenek eligazítani a jogszabályokban, a Versenytanács ítélkezésének a gyakorlatát illetően.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 296 2000.11.29. 1:43  163-382

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Korábban is megjelentek a vagyonnyilatkozatok publikus részei, és akkor még boldog civilként kajánul olvastam én is a sajtó által kicsemegézett nyilatkozatokat, amelyekből kiderült, hogy az országgyűlési képviselők jó része nemhogy nem éri el az átlagos magyar szintet, hanem még az alatt van. Tehát a civil életben - most az ingatlanokról, ingóságokról van szó... (Bauer Tamás: De nemcsak a szocialista frakció nyilatkozata volt, hanem...) - igen, köszönöm a közbeszólást - nem túl sikeresnek vagy egyszerűen sikertelennek minősül ezeknek az országgyűlési képviselőknek a jó része, sőt olyan emberek is voltak, akik az átlagosnál kisebb méretű lakásban, az átlagosnál szerényebb gépkocsitulajdonnal akár miniszterségig is elvihették.

Itt közbizalomvesztésről beszélünk és a vagyonnyilatkozatok publikálásáról; megtettük a vagyonnyilatkozatunkat mi is, publikáltuk a megyei sajtóban. A többségünkről kiderült nyilvánvalóan, hogy örökölt, tehát azért van jövedelme, mert bizonyos örökségekkel rendelkezik.

Jómagam nem vagyok túl idős, de egy ideje már valamivel több pénzt keresek, mint amennyit el tudok inni. Nem voltam túl boldog attól, hogy esetleg közlik a lakcímemet, a gyermekeim nevét, akik kiskorúak, és azt a pénzösszeget, ami felett diszponálok. Jó, nem tették meg, tehát a lakcímet és a gyerekek nevét lehúzták, de ez nem volt megnyugtató a számomra. De akkor is azt mondom, hogy ha ez az ára annak, hogy megtisztuljon a közélet, akkor ezt is vállalnunk kell; sajnos magunkat kergettük bele ebbe a helyzetbe. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 359-361 2000.12.04. 2:25  356-392

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A törvényjavaslat és maga a törvény is három részre tagolódik: anyagi jogi részre, a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozó részre és az eljárással foglalkozó részre. Ha jól értem, akkor most a harmadikról, az eljárásról van szó, illetőleg az első kettő, amit jómagam Horváth képviselő úrral jegyzünk, az anyagi részre vonatkozik. Kérem, erősítsenek meg ebben!

 

ELNÖK: Az eljárási részről van szó, elnézést.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Tisztelt Ház! A versenyfelügyeleti eljárás terjedelmében a törvény mintegy felét teszi ki, és hasonló terjedelemben foglalkozik a módosító törvényjavaslat is az eljárási szabályokkal. Kevés olyan jogászt ismerek, akinek az eljárási jog lenne a kedvence. Ez természetesen nem vonatkozik ránk, képviselőkre, politikusokra, hiszen ha valaki, akkor mi igazán sokat foglalkozunk ügyrendi és eljárásjogi kérdésekkel.

Mégis a versenytörvény kapcsán mintha kevesebb szó esett volna az eljárásról. Jómagam is kínosan ügyeltem a beszédemben arra, hogy kerüljem a témát. Ennek ellenére Horváth János képviselőtársammal időt, energiát nem kímélve mintegy tíz pontban találtuk úgy, hogy módosítani érdemes az eljárási szabályokat.

A módosító javaslataink célja nagy vonalakban a következő. Javasoljuk, hogy a versenyfelügyeleti eljárásba bevont szakértő az üzleti titkot tartalmazó iratokba is betekintést nyerhessen. Ez a javaslat egyébként megfelel a polgári perrendtartásról szóló törvény gyakorlatának. A rendbírságot javasoljuk az ágazati vizsgálat során kiszabható, általunk egy korábbi javaslatban javasolt bírsággal hasonló mértékben megállapítani.

 

 

(21.40)

 

Javasoljuk a Gazdasági Versenyhivatal eszközeinek bővítését a tényállás tisztázása során, abból a célból, hogy a hivatal hatékonyabban tudjon eljárni a kárt okozó kartellekkel szemben. Javaslataink elfogadásával a magyar hatóság az uniós tagállamok hatóságainak jogosultsági eszközeivel rendelkezik majd.

Szeretnénk biztosítani a vizsgáló konzultációs lehetőségét a hatékonyabb döntéshozatal érdekében, ezért a korábbi tilalmat megszüntetni javasoljuk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 373 2000.12.04. 5:19  356-392

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvény Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozó második részéhez Horváth János képviselőtársammal két helyen nyújtottunk be módosító javaslatot. A 13. számmal jegyzett, az ágazati vizsgálatot szabályozó 36/A. §-ban a kiszabható bírság mértékének maximumát javasoljuk az előző évben elért nettó árbevétel 1 százalékában meghatározni. A teljesítésre meghatározott határidő túllépése esetén a kiszabható bírság kiszámítására is ezt a módot javasoljuk.

Úgy véljük, az általunk javasolt összeg így sokkal inkább elrettentőbb, mint a korábbi, és bevezetésével elérhetjük, hogy a bírság nagysága igazodik a társaság, a vállalat nagyságához; a törvény visszatartó ereje így mindenki számára egyenlő nagyságú - hasonló szabályozás bevezetését tervezi az Európai Unió Bizottsága is. Javasoljuk továbbá, hogy a bírságot kiszabó határozat elleni keresetnek a végrehajtásra halasztó hatálya ne legyen.

A 12. számú módosításunkban az előbb hivatkozott 36/A. §-t javasoljuk kiegészíteni egy új (3) bekezdéssel, javasoljuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az ágazati vizsgálat során birtokába jusson azoknak az információknak, amely információkhoz való hozzájutást az egyes vállalatok esetében az értékpapírtörvény, a hitelintézeti törvény, a nyugdíjpénztárakról szóló törvény és a biztosítóintézetekről szóló törvények egyébként biztosítják.

Javaslatunk alapján az üzleti titoknak minősülő információk nem csak közvetlenül a vállalkozásoktól lesznek bekérhetőek. Gondolom, könnyen belátható, hogy az egyedi információkérés megnöveli az eljárás időtartamát, az összesített adatok duplikált előállítása jelentős többletköltséggel jár. Módosításunk törvényi feltételeit a 12. számú módosító javaslatunkban írt módon, vagyis a kérdéses jogszabályok megfelelő módosításával kívánjuk megteremteni.

Végezetül, úgy tűnik számomra, hogy az általános vitában is és a jelenlegi részletes vitában is a törvény, illetve a törvényjavaslat második részével kapcsolatban alakult ki igazán vita, tehát a Gazdasági Versenyhivatal jogállásával kapcsolatban. A versenyhatóság-, versenytanácsmodellnek három formája létezik a világon: van az osztott modell, ahol a két intézmény külön funkcionál; van az integrált modell, amelyben nincs külön versenytanács, és a versenyhatósági funkciók mindegyike egyetlen szervezeten belül van; és végül van a magyar modell - kicsit sápadt, kicsit savanyú, de a miénk -, a kettő keveréke, vagyis van egy független Versenytanácsunk, amely státusában, működési feltételeiben nem önálló igazán, tehát a Versenytanács és annak elnöke függetlensége gyárilag, vagyis a rendszer logikájából adódóan nem biztosított.

 

(22.00)

 

Véleményünk szerint az egyes tisztségviselők kinevezését szabályozó módosítások önmagukban nem csorbítják azok függetlenségét. A Gazdasági Versenyhivatal elnökének és elnökhelyettesének javasolt új kinevezési rendje - mint államtitkár úr is említette - megfelel a Nemzeti Bankról szóló törvényben írt rendnek. Azt, hogy ez a kinevezési rend jó, Burány Sándor képviselőtársunk öröme mutatta, aki kifejezte abbéli reményét ma, hogy az MNB elnöke szakmailag megfelelő helyetteseket kíván megnevezni. Tehát ha ott jó, akkor szerintem itt is jó lesz. Franciaországban egyébként a gazdasági miniszter javaslatára a kormány nevezi ki a tisztségviselőket, és Írországban egy miniszter nevezi ki ezeket a tisztségviselőket, tehát nem hiszem, hogy itt jelentősen csorbítanánk a tisztségviselők jogkörét.

A Versenytanács tagjainak életfogytig tartó vagy határozatlan időre szóló kinevezése fenntartásának szerintem az égvilágon semmi értelme nincsen, a hat évre vagy a hat plusz hat évre történő kinevezés kellően hosszú időtartam ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a tanács függetlenségét. Az Unióban egyébként a kinevezések időtartama a finn és a görög három év és az olasz hét év között szóródik. Ilyen határozatlan időre történő kinevezés nincs sehol.

Ugyanígy általánosnak mondható az Európai Unió gyakorlatában, hogy a Versenytanács elnöke részt vesz a döntéshozatalban. Megmondom őszintén, magam sem tudok olyan döntéshozó testületről, ahol annak elnöke ki lenne zárva a döntéshozatalból.

Végezetül a kérdéses közlemény, amit Szalay képviselőtársunk vitat, felolvasom: "A Gazdasági Versenyhivatal elnöke a Versenytanács elnökével együttesen a Gazdasági Versenyhivatal jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertető közleményt adhat ki. A közleménynek kötelező ereje nincs, rendeltetése a jogalkalmazás kiszámíthatóságának növelése." Van egy feltétel: "adhat ki", tehát józan belátásukra van bízva, és kötelező ereje nincs. Nem hiszem, hogy ez a jogrendet bármilyen módon veszélyeztethetné.

Egyébként csak ismételni tudom államtitkár urat, az Európai Bizottságnak hasonló jogköre van, az Európai Bizottság a legfőbb versenyhivatal az Unión belül. Nem hiszem, hogy ezt kifogásolnák nálunk az uniós jelentésben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 379 2000.12.04. 1:33  356-392

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör képviselőtársam jelezte, hogy a rendbírsághoz kapcsolódó módosító indítványt nyújtana be. Arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy két dolgot vegyen figyelembe: egyrészt a mi javaslatunk alapelképzelését, tehát hogy egy arányos bírság kiszabására kerülhessen sor; most a kiszabási alap nem az éves árbevétel és nem annak az 1 százaléka, de az részletkérdés. Nekem az lenne a kérésem, hogy olyan legyen a módosító indítvány, hogy figyelembe vegye a vállalatnagyságot.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy mennyire szigorú legyen ez a meghatározás, felhívnám a figyelmét arra, hogy a rendbírságot a törvény, tehát a jelenleg hatályos törvény a következő magatartásoknál rendeli kiszabni: olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának a meghiúsulására irányul vagy azt eredményezi. Tehát itt egyértelműen egy negatív magatartásról van szó, egyértelműen rosszhiszemű magatartásról van szó, különösebben mérlegelési jogkör nem kell, tehát nem az alapesetre, hogy sért-e versenyszabályt a tevékenység vagy nem, itt egyértelműen az eljárásnak a rosszhiszemű akadályozására irányul.

 

 

(22.20)

 

Tehát indokoltnak tartanám azt, hogy ne egy szigorú szabályozást alkalmazzunk itt.

Köszönöm szépen. (Dr. Horváth János és Vincze László tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 385 2000.12.04. 2:03  356-392

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Reagálnék Keller képviselő úr felvetésére. Nyilván a képviselő úr aludt egy sort a vita során, nem csoda, hiszen már tíz órája ülünk egyfolytában a parlamentben. Amit felvet a 6. és 9. pontok kapcsán: itt arról van szó, hogy a Versenyhivatalnak joga van az egyes ügyfelektől bekérni bizonyos adatokat, ugyanakkor per pillanat nincs joga arra, hogy a már legyártott, összesített adatokat, teszem azt, a Nemzeti Banktól bekérje. Tehát egyszerűen duplikáljuk az adatgyűjtést, duplikáljuk az adatfeldolgozást, és ez időben elhúzza az eljárást, és költségben meg már egyértelműen többet jelent.

Amit ezzel kapcsolatban mond, az homlokegyenest ellentmond Lotz képviselőtársam indítványával, aki éppen a Versenyhivatal iránti bizalommal érvel amellett, hogy ne változtassuk meg a tisztségviselők státusát. Tehát ha annyira nagy a bizalmunk a Versenyhivatalban, amiben tényleg annyira nagy a bizalmunk, akkor tegyük már lehetővé számukra azt, hogy összesített adatokat is fel tudjanak használni, szakemberek által összegyűjtött és kontrollált adatokat, és ezzel meggyorsítsák az eljárásokat.

 

 

(22.30)

 

A másik, a 9-es módosítás, amire hivatkozik képviselő úr, a szakértők jogára vonatkozik, hogy bizonyos iratokba betekintsen. Azt hiszem, minden normális eljárásban, bírósági eljárásban, mindenféle szakértőnek, bocsánat, nem mindféle, bírósági szakértőnek joga van erre. Tegyük lehetővé a Versenyhivatalnak is azt, hogy az általa kiküldött, speciálisan alkalmazott szakértők is beletekinthessenek ezekbe az adatokba, és ne egy kvázi laikus menjen, és külön ezekbe az iratokba belenézhessen. Azt hiszem, nem eget rengető módosítások, amiket mi javasolunk. Valóban jók az eljárási gyakorlatai a Versenyhivatalnak, de mindenféle eljárási szabályt, pláne a gyakorlat alapján lehet egy kicsit tökéletesíteni, és erre törekedtünk mi is a javaslatoknál.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 291 2000.12.05. 2:28  290-295

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A kormányváltás idején az európai uniós felkészülési folyamatunknak a segélyfelhasználás területe képezte az egyik gyenge pontját. Az Európai Unió hazánkról készült 1998-as országvéleményében kifejezetten elmarasztaló kritikát fogalmazott meg. Az 1999-ben készült regular report kiemeli ugyan a Phare-forrásokat felhasználó kapacitás növelése érdekében tett erőfeszítéseket, eredményekről azonban nem számol be. Mire számíthatunk a 2000-es országjelentésben?

Közismert, hogy 1998 nyarán még az 1995-ben megítélt segélyprogramok nagy részét nem valósítottuk meg, az 1996-os, 1997-es programok pedig szinte érintetlenek voltak. Nem sokkal a határidő lejárta előtt kellett gondoskodni közel 200 millió eurónyi, mintegy 50 milliárd forint segélyprogram megvalósulásáról, realizálásáról. A vontatott ügyintézés miatt az 1998-as program aláírására is csak a tárgyév decemberének végén került sor. A híradások arról szólnak, hogy 1999-ben a lemaradásokat sikerült behozni.

Köztudott, hogy a 2000. évtől kezdve az Unió kibővíti segélyprogramjait, külön programban jeleníti meg a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének ügyét - ez az ISPA-program -, és külön segélyprogramot indít decentralizált jelleggel a kistérségi alapú SAPARD-program keretében. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az évenként rendelkezésre álló pénzösszegek is több mint megduplázódnak, és elérik vagy enyhén meghaladják a bruttó társadalmi termék 0,5 százalékát. A korábbinál sokkal több program indul, és sokkal több szereplő aktív közreműködése szükséges.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindenki előtt világos, hogy a segélyprogramok keretében biztosított pénzeszközök felhasználása elsőrendű nemzeti érdek. Ennek tudatában kérdezem, rendelkezünk-e kellő felkészültséggel a növekvő uniós források eredményes felhasználáshoz, és milyen lépések történtek ennek elérése érdekében. Kérdezem továbbá, hogy a szereplők számának növekedésével mennyire biztosítható a diszkriminációmentes koordináció, a tárcák közötti együttműködés szintjén biztosított-e a koalíciós összhang, illetve hogy a segélyprogramok keretében nyújtott támogatások nyitottak-e pártállástól függetlenül valamennyi potenciális kedvezményezett számára.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 295 2000.12.05. 0:51  290-295

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Kiemelkedő eredménynek tartom a hazai segélyfelhasználó-kapacitás tavalyi 70 százalékos emelkedését. Ehhez gratulálok! Továbbá gratulálok ahhoz is, hogy az Európai Bizottság Magyarországról készült éves jelentése pozitívan értékeli az ön munkáját. Idézem: "Magyarországon az utóbbi négy évben tapasztalt, Phare-forrásokat felhasználó kapacitás csökkenése után 1999-ben jelentős erőfeszítések történtek az általános szerződéskötési szint emelésére." Hasonlóan pozitívan fogalmaz az ön által is idézett ez évi jelentés.

Örülök annak, miniszter úr, hogy nem ül a babérjain, és látja ön is, hogy az ISPA- és a SAPARD-programok belépésével további fejlődésre van szükség. Munkájához további sikereket kívánva, válaszát elfogadom. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 8 2001.02.16. 3:35  3-115

DR. BRAUN MÁRTON, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság a 2001. február 7-i ülésén összevontan tárgyalta a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével kapcsolatos vizsgálat eredményéről és a szükséges teendőkről szóló H/3612. számú országgyűlési határozati javaslatot, valamint a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével kapcsolatos vizsgálat eredményéről szóló J/3608. számú jelentést.

A vitában felszólalt dr. Surányi György, az MNB elnöke is, aki kifejtette, hogy másfél éves munka után sikerült a gazdasági bizottság tényfeltáró albizottságának egy, a tagok által egyhangúlag elfogadott és a gazdasági bizottság által is egyhangúlag támogatott határozati javaslatot hoznia. Az elnök úr kijelentette, hogy a jelentést az MNB részéről elfogadhatónak tartja, és hasonló véleményt fogalmazott meg a határozati javaslattal kapcsolatban is, azzal, hogy a javaslat indoklásához külön észrevételt fűzött, miszerint a felhalmozott veszteségekért a CW AG Bank menedzsmentje a felelős, akik ellen a bank későbbiekben kinevezett vezetése büntetőfeljelentést tett. A büntetőjogi felelősségre vonás folyamatban van. Az elnök úr meggyőződése, hogy mind az MNB vezetése, mind a bécsi bank később kinevezett vezetése mindent megtett annak érdekében, hogy a veszteségek a lehető legalacsonyabb szinten alakuljanak. Surányi elnök úr tájékoztatta a bizottságot arról, hogy az MNB múlt év novemberében visszaadta a banklicencet Bécsben, és ezzel megszűnt a bank kereskedelmi banki jellegű tevékenysége.

Csúcs alelnök úr kifejtette, fontosnak tartja azt, hogy az ügy minél előbb záruljon le, ugyanis attól tart, hogy a CW AG-t érintő ügy lebegtetése egyben a Magyar Nemzeti Bank minősítését, akár elmarasztaló minősítését jelentheti, ami az ország megítélését is kedvezőtlen színben tüntetheti fel. Az alelnök úr ügyrendi javaslatát, miszerint a bizottság forduljon a házbizottsághoz, hogy a következő, azaz a jelen parlamenti héten tárgyalja a Ház a javaslatot és a jelentést, a bizottság egyhangúlag elfogadta.

Mádi László elnök úr rámutatott arra, hogy nehéz érzelemmentesen reagálni olyan eseményekre, amelyek ekkora kárt okoznak a magyar államnak és közvetve az adófizető polgároknak. Hangsúlyozta, hogy mindenképpen meg kell különböztetnünk azt az időszakot, amely alatt a veszteségek felhalmozódtak, attól az időszaktól, amelyben megpróbálták a veszteséget menedzselni. Felhívta a figyelmet arra, hogy talán célszerűbb lett volna minél előbb beszüntetni a kereskedelmi banki tevékenységet a további veszteségek elkerülése végett. Végezetül rámutatott arra, hogy célszerű a felelősséget és a következtetéseket pontosan megfogalmazni, de nem célszerű az olyan hangulatkeltés, amely alkalmas arra, hogy Magyarország nemzetközi hírnevét és a bank tevékenységét, megítélését a külföld szempontjából kedvezőtlenül befolyásolja.

A továbbiakban ellenzéki képviselők arra hívták fel a figyelmet, hogy álláspontjuk szerint a határozati javaslat pontjai és az indoklásban írtak között ellentmondás van, ezért általános vitára alkalmatlannak ítélik; kormánypárti oldalról a felelősség kérdését és a kár nagyságát feszegették többen. A vita során az az általános vélemény alakult ki a bizottságban, hogy célszerű az ügyet minél előbb lezárni.

A szavazás során a bizottság a H/3612. számú országgyűlési határozati javaslatot 14 igen, 11 nem és 1 tartózkodás mellett, míg a J/3608. számú jelentést 25 igen szavazattal, ellenvélemény nélkül, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 4 2001.03.09. 2:09  1-129

DR. BRAUN MÁRTON, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság február 27-ei ülésén tárgyalta a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló T/3746. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat kiveszi az MFB-t a hitelintézeti törvényből, amelynek az MFB-ről szóló szakaszok önálló fejezetét képezték. Az, hogy egy ilyen különleges státusú pénzintézetről önálló, külön törvény szülessék, az a bizottság tagjai számára nyilvánvalóan és egyértelműen szükséges.

A vita a bizottságon belül a javaslat tartalmával és szabályozásmódjával kapcsolatban merült fel. Valamennyi vitában felszólaló képviselő aggályokat, illetve jobbító javaslatokat fogalmazott meg a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezeket az aggályokat, javaslatokat megpróbálom néhány mondatban összefoglalni a tisztelt Ház számára.

Javaslat érkezett arra vonatkozóan, hogy talán érdemes lenne az egyszemélyi részvénytársasági forma helyett a közhasznúsági működési forma választása, tekintettel a pénzintézet nem profitorientált jellegére. Aggályosnak ítélték meg többen az MFB ellenőrzésének kérdését, figyelemmel arra, hogy potenciális költségvetési garanciavállalás, garancia van az MFB tevékenysége mögött.

Itt javaslatként elhangzott egy MNB-típusú, illetve egy ÁPV-típusú parlamenti ellenőrzési lehetőség. Többen a bank különleges státusa és lehetséges kereskedelmi banki tevékenysége összefüggésében a versenysemlegesség követelménye sérülésének veszélyét látják. Észrevételezések hangzottak el a bank portfólió-kezelésével kapcsolatban, ugyanis a javaslat szerint a hitelintézeti törvényben írtaktól eltérően megengedi a bank számára, hogy kölcsönt nyújthasson olyan vállalkozásban való részesedés megszerzéséhez, amelyben a MFB befolyásoló részesedéssel rendelkezik.

Végezetül kitérnék a bank vezetésének és irányításának kérdésére. Volt, aki a javaslatban szereplő irányítási forma mellett szükségtelennek tartotta 7-9 fős igazgatótanács felállítását, mások kifogásolták a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályokat.

Összességében a bizottság a javaslatot a törvényi szabályozás szükségességének hangsúlyozása mellett, 16 szavazattal, 6 ellenszavazat mellett általános vitára alkalmasnak nyilvánította.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 78 2001.03.09. 11:22  1-129

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Utoljára a tavalyi év végén foglalkozott a Magyar Országgyűlés a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársasággal a hitelintézetekről szóló törvény módosítása kapcsán. Néhány hónappal később új, önálló törvényt készülünk alkotni az MFB-ről.

A hitelintézeti törvény logikájából következően a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik. Ez megtörtént a Magyar Export-Import Bank és a Magyar Exporthitel-biztosító Rt. esetében. Hangsúlyozom, hogy szakosított hitelintézetről van szó, ugyanis a fogalmat vagy nem értik, vagy nem akarják érteni ellenzéki képviselőtársaim.

Mégis fel kell tennünk azt a kérdést, hogy szükség van-e külön törvényi szabályozásra, mitől különleges státusú bank az MFB. Az előterjesztő is nagy figyelmet szentel a kérdésnek, hiszen a 24 szakaszból álló törvény méretéhez képest szokatlanul bő, négyoldalas általános indoklást fűzött a javaslathoz.

Az indoklásból kitűnik, hogy a hitelintézeti törvényben írtakon kívül gyakorlati indoka a külön szabályozásnak az, hogy az MFB a nemzetközi pénzpiacon kellő súllyal, világos, könnyen áttekinthető státussal jelenhessen meg, ennek nyomán az MFB Rt.-vel szembeni üzleti bizalom növekedjék.

Valóban, még az alaptőkéjében megnövelni szándékozott MFB sem képes megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket a nemzetközi pénzpiacok támasztanak a bankkal mint potenciális hitelfelvevővel szemben. Ahhoz, hogy az MFB megfeleljen ezeknek az elvárásoknak, ahhoz, hogy a hitelfelvevő képessége jelentős mértékben növekedjék, különleges költségvetési és kormányzati kapcsolatok kellenek, amelyeknek meglétét a jelen javaslat biztosítja.

Részben a fenti célokat szolgálja a bankra vonatkozó kereskedelmi bankokéhoz képest enyhébb prudenciális szabályok fenntartása is. Mindezek alapján elmondható, hogy a bank különleges feladatai, speciális tevékenységi köre, a kívánatos költségvetési kapcsolatai és a prudens működésére vonatkozó szabályok szétfeszítik a jelenlegi szabályozás kereteit, önálló törvény alkotására van szükség. Ebben tehát, a külön törvény megalkotásának szükségességében a bizottsági vitában részt vevő képviselőtársaink egyetértettek.

Tisztelt Ház! Ennek a törvényalkotási igénynek igyekszik eleget tenni a kormány az előttünk lévő T/3746. számú törvényjavaslat benyújtásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során a magyar kormány két szakosított hitelintézet, az Eximbank Rt. és az MFB kivételét kérte az Unió banki irányelve alól. Ez a kivétel gyakorlatilag a Közösség prudenciális, vagyis a biztonságos banki működést biztosító szigorúbb szabályai alóli felmentést jelenti. Megjegyzem: ezeknek az előírásoknak a jelenlegi szabályozás, tehát a Hpt. 220. §-ában írtak sem tesznek eleget, a kérelemmel a magyar kormány a fennálló helyzet Unió általi elismerését kérte, amelyet, vagyis az MFB kivételi listára helyezését az Európai Bizottság el is fogadott.

Az uniós követelményeknek megfelelően a kivételi listára kerülés feltétele, hogy ne vagy csak kismértékben támasszon versenyt, tevékenységét csak korlátozott körben és meghatározott területen fejtse ki, külön jogszabály alapján, és jellemzően állami tulajdonban működjék.

Tisztelt Ház! A javaslat preambulumából kitűnik, hogy az előterjesztőt az állami részvételt is igénylő feladatok, az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igények és forráskezelési feladatok ellátása, az egyes állami és nemzetközi források hatékony felhasználásának igénye vezette. Mindezeket a célokat a köz érdekében és nem haszonszerzés céljából kívánja ellátni. Ezt a szándékot látszik megerősíteni az a rendelkezés is, amely szerint az MFB osztalékot nem fizet, és a felosztható eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani.

Az előterjesztő az MFB általános jogállását egyszemélyes, zártkörű részvénytársaság formájában működő, szakosított hitelintézetként határozza meg, amely teljes egészében a magyar állam tulajdonában van. Ellentmondásosnak tűnhet a részvénytársasági forma, és elsősorban a köz érdekében végzett, nem haszonszerzés céljából folytatott tevékenység. A költségvetési bizottság ülésén felmerült a közhasznú társaság mint választható működési forma. Amennyiben azonban a bankot szakosított hitelintézetként fogjuk fel és csak részben vesszük ki a kapcsolódó jogszabályi környezetből, tehát a gazdasági társaságokról szóló törvényből, az értékpapírtörvényből és a hitelintézeti törvényből, akkor az egyetlen logikus, mind a hatályos szabályoknak, mind az Unió általam előbb említett állami tulajdonra vonatkozó elvárásainak megfelelő működési forma az egyszemélyes részvénytársaság.

A bank feladatainak meghatározásakor a hatályoshoz képest új elemeket találunk. Így külön kiemelésre kerül a bank részvétele az infrastrukturális, környezetvédelmi és más állami fejlesztésekben és beruházásokban, részvétel az állami források hatékony és bankszerű kihelyezéseinek megtervezésében és közelítésében. Ahogy az indokolás fogalmaz: az MFB Rt. az állam gazdasági és fejlesztéspolitikai célkitűzései megvalósításának eszköze.

Ugyancsak külön feladat a szerepvállalás az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz, valamint a későbbi tagsághoz kapcsolódó állami fejlesztésekben és beruházásokban való részvétel, valamint részvétel az előcsatlakozási alapok igénybevételében. Az viszont már csak az indoklásból derül ki az alapos olvasó számára, hogy mindezeket a feladatokat csak abban az esetben látja el, ha a bevont forrásokat saját forrásokkal egészíti ki. A feladatok végül kiegészülnek az általa nyújtott, az állami, valamint nemzetközi források felhasználásával kapcsolatos monitoringtevékenységgel.

Összességében megállapítható, hogy a javaslatnak az a célja, hogy megalapozza a szakosított hitelintézet mozgásterét és forrásbevonási lehetőségeit; ez egy kicsit lazára sikeredett, talán célszerűbb lenne az egzaktabb fogalmazás.

Tisztelt Ház! A javaslat az MFB által végezhető tevékenységi köröket két csoportra bontja. Egyrészt pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységekre, másrészt befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységekre. Ennél a pontnál kerül először előtérbe a hasonló szabályozások egyik legvitatottabb pontja, a versenysemlegesség kérdése.

A szakosított hitelintézetekre jellemző a korlátozott tevékenységi kör. A javaslat egy ponton változtatja meg az MFB mint szakosított hitelintézet tevékenységi körét a hatályoshoz képest a pénzügyi szolgáltatások körében, ez pedig a pénzforgalmi számlavezetés engedélyezése. Az előterjesztő tulajdonképpen eleget tesz a hitelintézeti törvény azon kívánalmának, miszerint a szakosított pénzintézet nem kaphat engedélyt a Hpt. 3. § (1) bekezdésében felsorolt pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. Eleget tesz, hiszen a teljes körű felsorolásból az MFB esetében kimarad a készpénzt helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, valamint a Befektetési Alap letétkezelése, a betétgyűjtésnél és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásánál pedig korlátokat épít be.

Ami a külső szemlélő számára a versenysemlegességet sértheti, az éppen az új tevékenységi forma, vagyis a pénzforgalmi számlavezetés megengedése. Igaz, hogy az előterjesztő a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását és ezen belül a pénzforgalmi számlavezetést is korlátozni javasolja a bank állami, infrastrukturális, környezetvédelmi, valamint más állami fejlesztésekhez, beruházásokhoz kapcsolódó feladataira.

 

 

(12.20)

 

Kérdés az, hogy meg kell-e engedni ebben a körben az MFB számlavezetési jogát. Véleményem szerint igen. Hogy röviden rávilágítsak a problémára: célszerű, ha a bank látja azokat a pénzmozgásokat, amelyek az általa finanszírozott beruházások megvalósításához kapcsolódnak - úgy gondolom, ez nem lehet vitás közöttünk -, különösen akkor, ha a bankot monitoringtevékenységgel bízzuk meg, és különösen akkor, ha tudjuk, hogy a bank kötelezettségvállalásai mögött költségvetési garancia áll.

Az pedig, hogy - a javaslat szerint - a bank kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet is folytat, teljesen feleslegesen szerepel, hiszen eddig sem folytatott ilyen tevékenységet, és a javaslat szerint a jövőben sem fog. Ennek említését tehát célszerű kivenni a törvényből.

A javaslat III. fejezete foglalkozik az MFB Rt. költségvetési és kormányzati kapcsolataival. Ebből a fejezetből derül ki elsősorban, hogy a bank nem egy egyszerű szakosított hitelintézet, amely - a definíció szerint - nem végezhet teljes körben pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, hanem egy különleges kapcsolatokkal rendelkező hitelintézet. Ez azt jelenti, hogy a bank egyszemélyes tulajdonosa a magyar állam és a kormány a központi költségvetés terhére készfizető kezesként felel az MFB kötelezettségeiért, sőt a külföldről felvett hitelekhez árfolyam-garanciát is nyújt.

Annak ellenére, hogy a kezességvállalás ténye már az előző szabályozásnál bekerült a hitelintézeti törvénybe, talán érdemes szót ejteni arról, hogy a jelzett rendelkezés fenntartására azért van szükség, hogy a bank a lehető legkedvezőbb feltételű hitelekhez jusson a nemzetközi pénzpiacokon, és még a megemelt jegyzett tőkéjének nagysága se akadályozza meg abban, hogy jelentős forrásokhoz jusson. Az pedig, hogy az árfolyam-garancia nóvumként bekerül a szabályozásba, természetes, követi a nemzetközi hitelezési gyakorlatot.

Az MFB-re vonatkozó prudenciális szabályok eltérnek a kereskedelmi bankokra vonatkozó szabályoktól, és lényegesen nagyobb mozgásteret biztosítanak a bank számára. Az indoklás szerint ennek az az oka, hogy az MFB olyan jelentős kockázatkoncentrációt hajt végre, amely nem fedezhető a Hpt.-nek a biztonságos banki működésre vonatkozó szabályaival. A versenyjogi követelmények itt csak látszólag sérülnek, hiszen az MFB eredményéből osztalékot nem fizet, a felosztható eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani. Az MFB pénzpiaci lehetőségeit javíthatja az a rendelkezés is, hogy a kormány évente legalább egy alkalommal dönthet a bank tőkéjének nagyságáról.

Az MFB szervezetének taglalásánál a javaslat - nagyon helyesen - a hitelintézetekénél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz, ezeket a szabályokat viszont az igazgatóság tagjainak hozzátartozói esetében nem célszerű fenntartani.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében a javaslatot a külön szabályozás szükségességének ismételt hangsúlyozásával és a szükségesnek tűnő korrekciók megtételével elfogadásra javaslom. Úgy vélem, sokkal jobb egy ilyen fontos intézmény külön jogszabályi szabályozása, mint a jelenlegi, 1996-ból ránk maradt gyakorlat, amikor eldugtuk az akkori pénzintézeti törvény egyik fejezetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 84 2001.03.09. 1:48  1-129

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elnézést, hogy nem tanúsítok önmérsékletet, annak ellenére, hogy ezt egyszer már megtettem. Képviselőtársaim, három éve ülök itt önök között, és még mindig tudok újat tanulni önöktől. Az 1998-99-es költségvetési vitában már szembesültem azzal, amit Kovács Kálmán képviselőtársam mondott, hogy egy centiméter autópályát nem épített a jelenlegi kormány Magyarországon, most pedig azt kell látnom, hogy gyakorlatilag önök sem. Önök is csak az önök előtti kormány által megkötött szerződéseket tűrték el, hagyták, hogy azok a koncessziós szerződések megvalósuljanak, aminek eredményeként - mint tudjuk - Európában egyedülálló módon borzasztó drága autópályák épültek Magyarországon. Ezt a gyakorlatot nem kívántuk fenntartani. Én szekszárdi vagyok és tudom, hogy térségemben is koncesszióba volt kiadva a Duna-híd építése, de nem lett belőle semmi, mert a koncesszor nem talált benne fantáziát. Vannak olyan feladatok, amelyeket állami pénzből, állami beavatkozással kell elvégezni, és nem hiszem, hogy nagyon nagy probléma lenne, hogy a Fidesz-kormány ezt felvállalta.

Azzal kapcsolatban, hogy ezeknél a beruházásoknál az alvállalkozók hogy viselkednek és hogy járnak, én éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Óriási várakozás előzi meg térségünkben a beruházás indulását, jelentkeznek az alvállalkozók - helyi kis- és középvállalkozásokról van szó -, akiknek igyekszünk segíteni, és reméljük, hogy kaphatnak munkát a beruházásban, és hogy az infrastrukturális beruházás egyéb gazdasági hatásai és érezhetőek lesznek a környéken.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 102 2001.03.09. 0:24  1-129

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem lesz két perc. Szeretném mondani képviselőtársamnak, hogy ha minden igaz, a mai napon benyújtottam egy módosító javaslatot az utolsó gondolatához kapcsolódóan. Tehát a közeli hozzátartozókat és a hozzátartozókat kivennénk ebből; azt javaslom, hogy vegyük ki a hozzátartozókra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 114 2001.03.09. 1:07  1-129

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Boldvai képviselőtársam megkérdőjelezi az önálló törvény alkotásának szükségességét. Szeretnék idézni önnek az önök által 1996-ban elfogadott, 1996. évi CXII. törvényből, amely a szakosított hitelintézet fogalmát a következőkben definiálja: "A szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően" és a többi, és a többi - tehát csak eleget teszünk az önök által elfogadott törvényben írtaknak azzal, hogy külön törvényben szabályozzuk az MFB-t mint szakosított hitelintézetet.

A másik az, hogy szerintem egy külön szabályozás átláthatóbbá teszi a bankot, nem a bank elrejtését jelenti, hanem éppen a kinyitását a publikum számára. Ugyanakkor a hitelintézeti törvény vonatkozásai eltérések alkalmazásával vonatkoznak rá. Tehát nem látom annak indokát, hogy ne tegyük meg a külön törvényi szabályozást.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 120 2001.03.09. 1:33  1-129

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Takács Imre képviselőtársunk előző felszólalásában beszélt az elmaradott térségek területfejlesztésének szükségességéről, és arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a bank vegyen részt a területfejlesztésben, még akkor is, ha az a kereskedelmi banki logikával ellenkezik.

Ez a megközelítése választ adhat Boldvai képviselőtársunknak arra a dilemmájára, hogy hogyan egyeztethető össze a törvény 9. §-a, az, hogy az MFB Rt. eredményeiből osztalékot nem fizet, és a preambulumban szereplő megfogalmazás, hogy tevékenységét elsősorban a köz érdekében és nem haszonszerzés céljából végzi. Ha a banknak részt kell vennie olyan tevékenységekben, amiket Takács Imre képviselőtársunk szorgalmazott, akkor nem várható el a profitorientált szemlélet. Ez egyrészt megmagyarázhatja a bank státusát, másrészt pedig, ha azt akarjuk, hogy a bank részt vegyen ilyen tevékenységekben, akkor tudomásul kell vennünk, hogy számára kedvezőbb versenyfeltételt kell teremteni, mint ami egy kereskedelmi bankra vonatkozik. Tehát az a dilemma, amit ön felvetett, mind a profitorientáltság, mind a versenysemlegesség kérdésére is választ ad, ezért köszönöm hozzászólásának ezt a részét.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 37 2001.03.30. 10:19  4-86

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Szokatlan törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház előtt, olyan javaslat, amely egy előterjesztésben egyszerre tizenkét hatályos törvényt javasol módosítani.

Ez az egy csomagban történő módosítás, valljuk be, nehezen kezelhető mind a képviselők, mind más szakemberek számára. Úgy tűnik azonban, a módszerhez hozzá kell szoknunk, hiszen éppen a szakma az, amely hangsúlyozza az európai integráció kapcsán, a jogharmonizáció gyorsítása érdekében az úgynevezett harmonizációs jogszabályok egy vagy több csomagban történő elfogadását.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat egyik leghangsúlyosabb része az állami támogatások rendszerével kapcsolatos, éppen azzal a területtel, amely különösen szoros összefüggésben áll az Unió gazdasági alapját képező közös piac versenysemleges működésével. A csatlakozásig a támogatási rendszerünket, a közösségi kritériumok alapján, a kívülről történő megítélés számára transzparanssé kell tennünk, biztosítani kell a támogatási rendszer elemeinek a versenyszabályokkal való teljes összhangját. Az Európai Bizottság által 1998-ban először publikált éves jelentésben kifogásolták, hogy az állami támogatások terén addig történt lépések nem kielégítőek, a magyar jogszabályok nincsenek összhangban az Európai Megállapodással.

Az észrevételekre reagálva a polgári kormány '99 májusában rendeletet alkotott, a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások előzetes bejelentésének kötelezettségéről, és annak az Európai Megállapodással való összhangja vizsgálatáról címmel. Felállításra került a támogatásokat vizsgáló iroda, és minden állami támogatást tartalmazó jogszabálytervezetet előzetesen be kell jelenteni az irodának.

Tisztelt Ház! A screening és a csatlakozási tárgyalások során kiderült, hogy az állami támogatások kérdéskörében kritika éri az olyan szabályozást, amely nem emeli ki az úgynevezett érzékeny szektorokat. Szükséges ezenkívül a regionális térkép kialakítása, és harmonizálni kell az önkormányzati támogatásokat is. A javaslat indokolása szerint az állami támogatási rendszernek a közösségi szabályozással történő összhangját az államháztartásról szóló, a társasági osztalékadóról szóló, valamint a helyi adókról szóló törvény egyidejű módosítása teremtheti meg.

A tárgyalási fejezetek közül a versenyfejezet lezárására várhatóan 2001 második felében kerül sor. A lezárás feltétele az, hogy az adott tagjelölt ország támogatási rendszere és a támogatásokra vonatkozó ellenőrzési eljárása teljes összhangban legyen a közösségi joganyaggal. A pénzügyminiszter úr nemrég éppen erről a kormányzati tevékenységről számolt be Brüsszelben, az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt.

Tisztelt Ház! Mindenekelőtt meg kell jelölnünk az állami támogatás fogalmát. Az állami támogatás az, amit az államháztartás alrendszerei nyújtanak a költségvetéseik terhére, amely kiadással vagy bevételkieséssel jár. A módosítás tulajdonképpen a nem nyújtható támogatásokat definiálja, miszerint nem nyújtható olyan támogatás vagy más előny, amely gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás részére, vagy áruk termeléséhez, illetve szolgáltatások nyújtásához biztosított kedvezmény révén a versenyt torzítja, vagy annak a torzításával fenyeget, amennyiben érintheti az Európai Unió tagállamai és a Magyarország közötti kereskedelmet. Állami támogatásnak számít az adókedvezmény is, ha vállalatot, vállalatcsoportot, iparágat vagy egy meghatározott termék termelését támogatja. De hasonlóan állami támogatásnak minősül az olyan adókedvezmény, amely nem fedi le az ország teljes egészét, vagy valamilyen korlátozó feltételhez kötődik. A javaslat indokolásából tudhatjuk meg azt, hogy a közösségi jogszabályok egyértelműen tilalmazzák az úgynevezett működési támogatást, vagy az olyan adókedvezmény nyújtását, amely nem egy konkrét beruházáshoz kapcsolódik, hanem a vállalat egészére vonatkozik.

Tisztelt Ház! A fentiek szükségessé teszik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosítását. A módosítás a törvény beruházási adókedvezményekről szóló részét kiegészíti egy időbeli korláttal, miszerint az adókedvezmény nem vehető igénybe a csatlakozásról szóló szerződés hatálybalépését követő beruházások esetében. A szabályozás így a szerzett jogokat nem érinti.

A javaslat egy olyan új adókedvezményt fogalmaz meg, amely összhangban áll a közösségi szabályokkal, ez pedig az úgynevezett fejlesztési adókedvezmény. Fejlesztési adókedvezmény a kormány külön engedélyével, egyedi engedélyezési eljárással adható, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű fejlesztési programokhoz. A módosítás szerint ez az adókedvezmény a beruházás nagyságához igazodik, figyelembe véve a regionális különbségeket. A megítélés fontos szempontja a foglalkoztatotti létszám növekedése; ösztönözni kívánja a kis- és középvállalkozói szektor beszállítóvá válását a támogatott beruházásban.

Egy támogatási rendszer sarokpontja annak transzparenciája, átláthatósága. A fejlesztési adókedvezménynél a törvény ezt úgy biztosítja, hogy a kormány köteles ez irányú egyedi döntéseit a Határozatok Tárában közzétenni. A javaslat pozitívumaként kell megemlíteni azt, hogy kitér az érzékeny ágazatokra, hiszen az Európai Bizottság azt a szabályozást illeti a legélesebb kritikával, amely nem tesz különbséget az érzékeny szektorok és az egyéb szabályozás között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami támogatások közösségi szabályai az önkormányzati támogatásokra is kiterjednek. Megjegyzem, az Unióban is ez a legkritikusabb pontja a támogatási rendszerek ellenőrzésének. Jelenleg Magyarországon a helyi önkormányzatnak jogában áll gyakorlatilag bármilyen formai támogatás nyújtása, az adókedvezményeket is beleértve.

A téma szempontjából különösen az iparűzési adóban nyújtott kedvezményeknek van jelentősége. Árnyalhatja a probléma nagyságát az a tény, hogy a közösségi szabályok szerint amennyiben egy vállalkozás támogatása hároméves időtartamban 100 ezer euró alatt marad, akkor a támogatás nem tekinthető versenytorzító hatásúnak.

A helyi adókat az 1990. évi C. törvény szabályozza. Jelen javaslat ezt a törvényt öt ponton javasolja módosítani. Az előterjesztő az önkormányzat adómegállapítási jogát és ezen belül a kedvezménynyújtási lehetőségét tovább korlátozná. Fontos szabály, hogy az önkormányzat egy adott adónemen belül a vállalkozók számára azonos adómértéket állapíthat meg. Ezen túl a külföldön végzett tevékenységre a helyi iparűzési adó nem terjedne ki, ennek érdekében meghatározásra kerül a külföldön végzett tevékenység fogalma, s az ebből származó nettó árbevétel kikerül az adóalapból.

Új szakasz, új alcím rendelkezik majd az önkormányzat által nyújtható adómentességről és adókedvezményről. Eszerint konkrétan azok a kisvállalkozások, amelyeknek az adóalapja nem haladja meg a 2 millió forintot, adókedvezményt, adómentességet kaphatnak. Az önkormányzat tehát eldöntheti, hogy mekkora összegű adóalapig kíván kedvezményt adni, természetesen az előbb említett határon belül, s eldöntheti, hogy mekkora legyen a kedvezmény összege.

 

 

(12.00)

 

A rendeletalkotás során azonban a kedvezményezett vállalkozók között különbséget tenni nem lehet.

Tisztelt Ház! Ugyancsak feladat az, hogy korszerűsítsük azt a szervezetet, amely a támogatási szabályok érvényesítését szolgálja. Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése irányairól és a kincstári rendszer új szervezeti rendjének kialakításáról a kormány 2000 márciusában hozott határozata rendelkezik. Az államháztartási reform a kormány által meghatározott úton halad, de még nagyon sok a tennivaló. Mint ismeretes, a Magyar Államkincstárból 2001 március 1-jétől kivált a Magyar Államadósság-kezelő Központ, a következő lépés az államháztartási hivatal létrehozása, amelyet a törvénymódosítás két lépcsőben javasol megtenni: 2001. július 1-jétől a kincstári központ átalakításával a hivatal központi szervezete áll fel, 2002. január 1-jétől ehhez integrálódnak a megyeszékhelyeken működő területi államháztartási hivatalok. A Kincstár központi szervezettel és a megyeszékhelyeken működő hálózattal 2002. január 1-jétől részvénytársaság formájában működik tovább.

Az átszervezés, profiltisztítás, a gazdálkodási szintek, feladatkörök, jogkörök szétválasztása szükségszerű. A közpénzek beszedésének és elköltésének átláthatósága javulni fog, hiszen létrejön egy egységes szakmai irányítás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új államháztartási hivatalhoz kerül az országos támogatási és monitoringrendszer. Sajnos, ez a rendszer jelenleg csak a megítélt támogatásokat tartja nyilván, így csak utólag derül ki, hogy egy szervezet hány helyről és milyen összegű támogatást kapott. Fennáll az elvi lehetősége annak, hogy extrém esetben több támogatást kap egy beruházás, mint a teljes bekerülési költsége, és ez csak utólag, a támogatások összesítésénél derül ki. Jelen javaslat csak a szervezeti oldalról javít a rendszeren, a támogatások felügyelete módszerében, metodikájában nem változik. További átalakítások szükségesek. Például szükséges egy olyan informatikai hálózat létrehozása, amelyről például a területfejlesztési tanácsok információt nyújthatnak arról, hogy az adott pályázó hova nyújtott be pályázatokat és milyen támogatást kapott.

Tisztelt Ház! Az állami támogatások rendszerének további javításában bízva a javaslatot elfogadásra ajánlom. Időkeret hiányában a 12 törvényből csak ehhez az első háromhoz tudtam hozzászólni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 91 2001.03.30. 7:12  86-114

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az önök által javasolt első részhez a következő észrevételeket tenném. Az MFB általános jogállásával foglalkozó I. fejezethez Lasztovicza képviselő úrral benyújtott módosító indítványunk arra irányul, hogy kivegye a bank tevékenységei közül a kiegészítő szolgáltatási tevékenységet, így annak fenntartása a törvény szövegében nem indokolt, ugyanis nem végez ilyen tevékenységet a bank. Az általános vitában már beszéltünk erről, és nem vitatta senki.

Az MFB feladataival és tevékenységi körével foglalkozó II. fejezethez 21 módosító indítvány érkezett. Néhány ezek közül kiemelve: Göndör képviselő úr és társai javasolják azt, hogy a bank feladatai közé kerüljön be az, hogy sajátos eszközeivel segítse elő a magyar gazdaság modernizációját. Mivel ez a sajátos eszköz nem definiálható a törvény értelmező rendelkezése hiányában, így annak elvetését javaslom. Hasonló indokok alapján javasoljuk Lasztovicza képviselőtársammal a "modernizáció" és az "élénkítés" kifejezések, valamint hasonlóan Kovács Tibor és társaihoz a "korszerű kihelyezés" kivételét a szövegből.

Az MFB Rt. középtávú stratégiájának elkészítése és az éves üzleti tervek kidolgozása kapcsán értelemszerűen részt vesz az állami erőforrások egy része kihelyezésének megtervezésében, de ezzel nem vonhatja el az államigazgatási szervek felelősségét és hatáskörét, mivel ezeket a tulajdonosi jogokat gyakorolva hagyhatja jóvá, ezért nem javaslom a megtervezés kifejezés kivételét a törvény szövegéből.

Kovács Tibor és társai a javaslat 2. § d) pontjának törlését javasolják, amivel szintén nem értek egyet, hiszen az MFB a hatályos hitelintézeti törvény 212. § d) pontja alapján jelenleg is szerepet vállal az elkülönített állami pénzalapok és célelőirányzatok kezeléséhez kapcsolódó lebonyolítói tevékenységben.

A javaslat az MFB által ellátandó feladatot a hatályos szabályozáshoz képest tovább pontosítja, részletezi. A javaslat szabályozási koncepciója az, hogy az MFB kizárólag a 2. §-ban meghatározott feladatokat láthatja el, de ezeket a feladatokat nem egyedül az MFB végezheti. A feladatmeghatározás tehát nem jelent monopolhelyzetet az MFB számára, ezért nem indokolt a 6. és a 46. módosító javaslat elfogadása.

Boldvai képviselő úr módosítása logikus. Az MFB fiókhálózat hiányában valóban nem alkalmas arra, hogy betétgyűjtést végezzen a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók körében, mégis a követelésérvényesítés vagy a követelésvásárlás kapcsán betét vagy óvadéki betét elhelyezése válhat szükségessé, ami kiterjedhet az előbbi, említett ügyfélkörre is. Emiatt a lehetőség fenntartása a törvényben indokolt.

Már korábban vitát váltott ki a pénzforgalmi számlavezetés mint új tevékenységi kör megjelenése. Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a következőkre legyenek figyelemmel ezzel kapcsolatban. Egyrészt a javaslat szövege a pénzforgalmi számlavezetés lehetőségét a 2. § b) pontjában megjelölt feladathoz vagy állami fejlesztésekhez, azok kezeléséhez kapcsolódó feladatok körében engedi meg. Másrészt bármely kereskedelmi bank mint finanszírozó jogosan kérheti azt az ügyfelétől, hogy legalább a hitelből megvalósuló tevékenység számlaforgalmát a banknál vezetett számlán bonyolítsa, hiszen leginkább így tudja szemmel követni a hitelcélok megvalósulását. Úgy vélem, hogy ezt a lehetőséget az MFB-nek is meg kell engedni, tehát az ennek megszüntetésére irányuló módosító javaslatok elvetését javaslom.

Boldvai képviselő úr az ajánlás 23. pontjában az alapszabályban meghatározott és a felügyelet által engedélyezett kör megjelölést javasolja a bank befektetési és szolgáltatási tevékenységének meghatározásához. A javaslat 23. § (1) bekezdése szerint az MFB Rt. a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül köteles módosítani az alapító okiratát, valamint a szervezeti és működési szabályzatát.

A (2) bekezdés szerint az alapító okirat módosítását a jelenlegi törvényi rendelkezéseknek megfelelően a felügyelet engedélyezi, így a képviselő úr által kezdeményezett módosítás véleményem szerint nem szükséges.

Az ajánlás 24. pontja: a befektetési tevékenységek között a portfóliókezelés elhagyását, illetve korlátozását javasolják képviselőtársaink, arra tekintettel és arra az esetre, ha a vagyon a felszámolási eljárás vagy a jelzálogjog érvényesítése során kerül az MFB-hez. A módosítás szerint ez az ÁPV Rt. feladata.

A portfóliókezelés az értékpapírtörvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenység. Az értékpapírtörvény meghatározza, hogy a befektetési vállalkozásokon kívül milyen más szervezet folytathat befektetési szolgáltatási tevékenységet. Ez a meghatározás nem vonatkozik az ÁPV Rt.-re, tehát az ÁPV Rt. nem végezhet ilyen tevékenységet.

A módosító javaslat azért is hibás, mert a portfóliószerződések alapján a befektetési szolgáltató egyedi szerződés alapján az ügyfél tulajdonában álló értékpapírokkal, befektetési eszközökkel végez piaci műveletet. Tehát a módosító javaslat formailag is nehezen értelmezhető.

Az ajánlás 26. pontjában a képviselő úr többek között az árfolyam-garancia eltörlését kezdeményezi. Ezzel a javaslattal szintén nem tudok egyetérteni, hiszen egy külföldi, úgynevezett devizahitel esetében az árfolyam mint kockázati tényező - valljuk be őszintén - fennáll, és a hitelnyújtó bankok általában erre a kockázatra biztosítani szeretnék magukat. Tehát azt hiszem, indokolt, hogy egy olyan hitelhez, amely egyébként is tartalmaz állami garanciát, megadjuk az államilag garantált árfolyamkockázatot is.

Lasztovicza képviselőtársam javaslata, miszerint a bank tőkéjéről történő tulajdonosi döntést meg kell hogy előzze egy beszámoló a kormány számára, teljesen indokolt, ezt támogatom.

 

 

(13.20)

 

Zárójelben meg kell jegyeznem ugyanakkor azt is, hogy feltételezem, hogy a miniszter úr, aki a felügyeletet látja el, ezt külön normaszöveg nélkül is meg fogja tenni.

Ugyanakkor nem tartom indokoltnak, hogy a tőke feletti rendelkezés lehetőségét kivegyük a szövegből. Erre egyébként is lehetősége van a tulajdonosnak, és a dolog a hitelintézeti törvény szerint nem is példa nélküli esemény a bankvilágban. Hogy ez a jogosultság mégis külön megjelenítésre kerül a javaslat normaszövegében, az indokolható a bank speciális feladataival és költségvetési kapcsolataival.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 97 2001.03.30. 2:13  86-114

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Keller képviselőtársunk azokat a módosító indítványokat csemegézte ki ebből a hetven darabból álló csomagból, amelyek elsősorban a versenysemlegességet és a versenyfeltételeket érintik. A hozzáállása szimpatikus a számomra, mert ez nagyon fontos kérdés a piacgazdaságban.

De talán abból kellene kiindulni, hogy egy speciális pénzintézetről van szó. Kettő ilyen van az országban, az Eximbank és az MFB. A hitelintézeti törvény is korlátozza ezek tevékenységét. Azt mondja, hogy nem láthatnak el teljes körű szolgáltatási tevékenységet. Az ilyen szakosított pénzintézetek létét, azt, hogy fennmaradhassanak, el kell fogadtatnunk az Európai Unióval. Az Európai Unió tagállamaiban vannak ilyen bankok, mindenütt egy-egy, tehát nem nyüzsögnek a piacon. Általában minden állam egy-egy ilyen bankot vagy szakosított intézetet fenntart. A félelem érthető, de szűk körben, ennél az egy banknál tehetünk engedményeket, különös tekintettel arra, ha szigorúan lehatároljuk azt a mozgásteret, amiben a bank működhet, azt a tevékenységi kört, amit végezhet, tehát az előnyöket csak arra a tevékenységi körre engedjük meg, amiért a bankot létrehozták.

Nyilvánvaló, hogy a pénzforgalmi számlavezetésnél is előkerülhet ez, és be tudja terelni pénzforgalmi számlavezetésre azokat az ügyfeleket, akikkel ezt más bank nem teheti meg. De azt mondom, inkább engedjük ezt meg, éppen azért, mert költségvetési garancia van a bank mögött, lássa a bank, hogy tényleg arra költötték el a pénzt a potenciális ügyfelek, amire kapták. Mindenkinek ez az érdeke, és nem az, hogy kifolyósítja az összeget és egy másik banknál mozog a pénz.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 113 2001.03.30. 5:39  86-114

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Göndör Istvánhoz hasonlóan, én is befejezném a módosító indítványokkal kapcsolatos hozzászólásomat.

Az ajánlás 29. pontjában Boldvai képviselőtársunk a 7. § teljes elhagyását javasolja, és azt kell mondjam, hogy igaza van. Egyrészt azért, mert természetes dolog az, hogy a vállalkozás, különösen egy bank készít üzleti tervet, másrészt ezt a rendelkezést más jogszabályok is tartalmazzák. Tehát ő azt mondja, hogy ez fölöslegesen került ebbe a törvénybe.

Itt azonban van egy érdekes jogalkotási technika. Tudjuk azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank szabályozása mögött van három komoly törvény: a gazdasági társaságokról szóló törvény, a hitelintézeti törvény és az értékpapírtörvény. Azt kell megfontolnunk, hogy csak a különbségeket vegyük be egy törvénybe, és kvázi egy vázat építsünk, hivatkozva a többi, mögötte álló törvényre, vagy próbáljunk egy kerek egésznek látszó törvényt alkotni.

A törvényalkotónak az volt a szándéka, hogy inkább legyen egy kicsit bővebb a törvény, és ezáltal a külföldi hitelnyújtók egy törvényből tudjanak tájékozódni a bank tényleges jogállásáról és tevékenységi köréről. Úgyhogy, habár elhagyható a jelzett szakasz - ahogy Boldvai képviselőtársunk is mondja -, de talán érdemes bent tartani.

Visszatérve a prudenciális szabályokhoz: az ajánlás 30. pontjában szereplő javaslat és annak indoklása között ellentét van. Kovács Tibor és társai a nagy kockázat mértékének csökkentését javasolják az előterjesztésben szereplő 35 százalékról 25 százalékra. Indoklásuk szerint a 2000. évi CXXIV. törvény felemelte a nagy kockázat mértékét 25 százalékra, és ezt most szükségtelen tovább növelni. Gyakorlatilag nyilvánvalóan észrevették már, hogy a 35 százalékos mérték marad. Tehát jelenleg is 35 százalékos mértéket tartalmaz a törvény, és ezt csak átveszi a jelenlegi javaslat, tehát semmilyen emelésről nincsen szó.

Talán érdemes itt egy gondolattal végigfutni azon, hogy mit is jelentenek ezek a prudenciális szabályok. Ezek a prudenciális szabályok egy banknál elsősorban a betétesek érdekeit védik. Ez egy speciális pénzintézet, tehát betéteket nem igazán gyűjthet; itt a betétesek érdekének a védelméről költői kérdés beszélni. Ebben az esetben a prudenciális szabályok inkább számunkra, vagyis a magyar állam mint tulajdonos számára adhatnak garanciát, illetőleg úgy számunkra, a parlament számára, hogy költségvetési garancia áll a bank mögött. Még annyit, hogy a prudenciális szabályok a mi érdekeinket, tehát költségvetési érdekeket védenek azáltal, hogy a bank menedzsmentje bizonyos tevékenységet bizonyos korlátok közé kénytelen szorítani, tekintettel ezekre a lazított bankbiztonsági szabályokra.

Ez az inkriminált 53. ajánlás, amit Lasztovicza képviselőtársunkkal együtt követtünk el, és az igazgatóság tagjainak az összeférhetetlenségét szabályozza, hát az az igazság, hogy nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A javaslatban szereplő mondat tipikusan "a királynőt megölni nem kell félnetek..." mondat - a vesszőknek a kitevésével, elhagyásával teljesen más értelmet kap a mondat.

A bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban két kritika merült föl. Az egyik az volt, hogy a házastársakra szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg, mint magukra az igazgatótanács tagjaira. Ezt elsősorban az alelnök úr fogalmazta meg. Az én véleményem pedig az volt, hogy túlságosan szigorúak általában az összeférhetetlenségi szabályok, tehát nem fogunk találni hét-kilenc olyan embert, aki szakmailag is alkalmas, és megfelel a feltételeknek arra, hogy ellássák az igazgatótanácsnak a funkcióját.

Ezért egy kapcsolódó indítványt nyújtottunk be, amelyben gyakorlatilag egy vesszőnek a beszúrását javasoljuk, tehát a vessző beszúrásával - nem kívánom most fölolvasni - kikerülnének a hozzátartozók, tehát az országgyűlési képviselők hozzátartozói, és további szűkítő feltételeket határoznánk meg. De mindenképpen érdemes figyelembe venni Keller képviselő úr javaslatát, tehát hogy a közalkalmazottakra legalább ne terjesszük ezt ki, mert igaza van, hogy legalább a tudományos életben, az oktatásban dolgozók számára tegyük azt lehetővé, hogy bekapcsolódhassanak a bank munkájába. Tehát szükségtelen a közalkalmazotti viszonyt fenntartani ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 256 2001.04.17. 1:37  255-258

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt év elején Körömi Attila képviselőtársam napirend előtti felszólalásában bemutatta, hogy a közúthálózat elégtelen volta milyen hatással van a dél-dunántúli régióra. Sajnos, ez a régió közúton nagyon nehezen közelíthető meg. Többek között az említett infrastrukturális fejletlenségre, és nem a szakképzett munkaerő hiányára vezethető vissza az, hogy ebben a régióban a legkisebb a külföldi befektetések aránya. Emiatt állhat elő az a helyzet, hogy a dél-dunántúli régió mögött csak az észak-magyarországi és észak-alföldi régiót találhatjuk meg az egyes régiók fejlettségét bemutató adatsorokban.

A 6-os főút állapota a külföldi befektetőkön túl a külföldi turistákat is visszatartja attól, hogy vállalják az ideutazás kockázatát. Sajnos, a közelmúlt történései miatt elmondhatjuk, hogy a régióba utazó külföldi és magyar autósok is kockázatot vállalnak a 6-os főúton történő utazással, hiszen az ezen az úton bekövetkezett több halálesetet okozó közúti baleset bebizonyította, hogy az út közlekedésbiztonsági szempontból sem felel meg a kívánalmaknak. Nekünk azonban, a régió lakosainak ezen az úton és ezeken az utakon kell közlekednünk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az, hogy a Duna mentén nincsen megfelelő út, nem pusztán gazdasági és foglalkoztatáspolitikai probléma. Tudjuk, hogy a kormány a korábbi tízéves, majd ezt öt évre lerövidítő autópálya-építési programjában szerepel a 6-os út gyorsforgalmi úttá történő átalakítása. Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogyan állnak az előkészítési munkák, és a tárca körülbelül mikorra teszi a beruházás megkezdését.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 191 2001.09.04. 2:42  190-195

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az 1093/2000. számú kormányhatározat arról döntött, hogy a stabil vérkészítménytől hepatitis C vírussal megfertőzött, veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok egyezséget köthetnek a magyar állammal, miszerint az őket az egészségügyi törvény szerint megillető kártalanítást a peres út igénybevétele nélkül, soron kívül megkapják.

Az egészségügyi törvény azt mondja ki, hogy amennyiben a betegen alkalmazott gyógyszer összetétele és minősége megfelelt a hatályban lévő előírásoknak, ennek ellenére alkalmazása folytán az állampolgár egészségében vagy testi épségében károsodást szenvedett vagy meghalt, őt, illetve az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja. A kormányhatározat a kártalanítás összegét aktív májkárosodás esetén egyszeri 2 millió forintban határozta meg; azoknál a betegeknél, ahol aktív károsodás még nem áll fenn, de a beteg vérében a vírus kimutatható, az állam havi 8 ezer forint járadékot fizet.

Magyarországon a vérellátás céljából levett vérnél csak 1992. július 1. óta végeznek hepatitis C szűrővizsgálatot. A szívműtéten átesett betegek a műtét során stabil vérkészítményt kapnak. Közülük többen a vérkészítménytől fertőződtek meg, és sok esetben ez májkárosodást, végső soron halált okozott. A hepatitis C vírus elsősorban az ellenőrizetlen vérek transzfúziójával terjed, az egyéb terjedési módok gyakorisága elhanyagolható, mintegy 10 százalék körüli. Így szinte bizonyossággal állítható az, hogy a hepatitis C vírussal fertőzött beteg, aki korábban a műtét során stabil vérkészítményt kapott, emiatt fertőződött meg.

Az 1093/2000. számú kormányhatározat a jogérvényesítés kedvezményes módját, vagyis az egyezségkötést a hosszas pereskedés helyett, csak egy betegcsoport, a veleszületett vérzékenységben szenvedők számára biztosítja. Ez a megkülönböztetés álláspontunk szerint indokolatlan. A szívbetegek részére kormányhatározatban biztosított kedvezményes jogérvényesítés lehetősége mindenképpen indokolt, tekintettel arra, hogy alapbetegségük miatt számukra a peres eljárás fokozott megterheléssel járna, illetve kérdéses, hogy a köztudomásúlag elhúzódó perek befejeződését megérik-e.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezzük tehát, hogy tervezik-e a hepatitis C vírussal fertőzött szívbetegek kártalanítását, illetve kiterjesztik-e a fenti kormányhatározatot rájuk is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 42 2001.10.16. 17:31  25-53

DR. BRAUN MÁRTON, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az Európai Parlament közel tíz évig tartó előkészítés után fogadta el a villamosenergia-piac megnyitását szabályozó irányelvet. Mi a Magyar Országgyűlésben a 2000. év tavasza óta dolgozunk azon, hogy egy olyan villamosenergia-törvényt alkossunk, amely a legjobban megfelel a hazai sajátosságoknak, s egyidejűleg az Európai Unió elvárásaival is összhangban áll.

Az elmúlt másfél év során lefolytatott szakmai viták, az ismételt szakmai, tudományos, politikai és érdek-képviseleti egyeztetések lehetővé tették, hogy kiérleltebb, árnyaltabban fogalmazott, a villamosenergia-ellátás és az iparág biztonságos működését megalapozó törvényjavaslat kerüljön a tisztelt Ház elé.

Tisztelt Országgyűlés! A villamos energiáról szóló törvényjavaslat céljai és elvei nem változtak. A fogyasztói érdekek érvényre juttatása, a verseny fokozatos bevezetése, az átláthatóbb piaci együttműködés és a környezetvédelem erősítése képezte a 2000-ben benyújtott törvényjavaslat alapját is. A jelen javaslat azonban az ellátás biztonságának erősítése, illetve a fogyasztók védelme érdekében kiegészült néhány fontos elemmel.

Nem vitás, hogy az energetika mindig is szociálisan érzékeny terület volt. A polgári kormány közérdeknek tekinti azt, hogy mindenki részesülhessen villamosenergia-ellátásban. Ennek elismeréseképpen jelenti ki a javaslat, hogy a rászoruló fogyasztók számára speciális feltételek között kell villamosenergia-ellátást biztosítani. Ez a hatályos szabályozáshoz képest újdonságnak számít.

Fontos, hogy törvényi szinten kerülnek rögzítésre a szociális villamosenergia-ellátás alapvető szabályai. Az a természetes személy fogyasztó, aki nem képes megfizetni az alapvető szolgáltatást sem, szociális ellátásban részesülhet. A korábban az úgynevezett szociális tarifa alkalmazása körében előforduló visszaélések elkerülése érdekében a javaslat kimondja, hogy a fogyasztó csak az általa lakott ingatlan fenntartásához kaphat segítséget. Ezzel a javaslat kizárja a körből a rászoruló fogyasztókhoz hasonlóan alacsony fogyasztással rendelkező garázs- és üdülőtulajdonosokat, akik az ilyen típusú ellátásra nyilvánvalóan nem feltétlenül szorulnak rá.

A XXI. század Magyarországán a villamos energiához jutás a mindennapi emberi lét alapfeltétele. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója támogatja a szociális villamosenergia-ellátás megjelenését a törvényben.

Megerősítésre kerül az ellátás biztonságának követelménye; éppen a miniszter úr említette a negatív tapasztalatokkal járó kaliforniai példát. A verseny nem cél, hanem a fogyasztók jövőbeli hatékony és biztonságos ellátásának egyik eszköze. A néhány országban bekövetkezett kedvezőtlen tapasztalatok azonban megmutatták, hogy ebben a speciális alapellátást nyújtó iparágban szükség lehet a piaci mechanizmusok korrekciójára. Ez a törvényjavaslat több szinten szabályozza az ellátás biztonságának megőrzését.

A műszaki jellegű zavarhelyzetek mellett foglalkozik az árak figyelemmel kísérésével és kordában tartásával, valamint a szükséges termelői és hálózati kapacitások megteremtésével. Az állam megfelelő eszközöket és felhatalmazást kap arra, hogy szükség esetén a fogyasztók érdekében közbelépjen és megelőzze, illetve felszámolja az esetleges zavarokat.

A biztonság mellett a villamosenergia-ellátás másik fontos követelménye a minőség. A szolgáltatás színvonalának javítása érdekében a Magyar Energia Hivatal valamennyi villamosenergia-ipari vállalkozás esetében megállapítja a minimális minőségi követelményeket, amelyek kikényszerítésére a hivatal megfelelő eszközöket kap.

A Fidesz vezette kormány mindig fontos célként jelölte meg a környezetvédelmi követelményeket. Ezzel összhangban a Széchenyi-terv keretében 2010-ig szóló energiatakarékossági program került elfogadásra, amely a tavalyi évben megközelítőleg 1 milliárd forint értékben támogatta az energiahatékonyság növelését eredményező lakossági, önkormányzati és egyéb beruházásokat.

A környezetkímélő energiaforrások felhasználásának támogatása szintén fontos szempont. A megújuló és hulladékból nyert energiaforrások köztudottan drágábbak, mint a hagyományosak, azonban az ily módon történő villamosenergia-termelés elősegítése mindannyiunk közös érdeke. Magyarországon a megújuló és hulladékból nyert energiaforrások aránya az össz-energiafelhasználásban 3-3,5 százalékra tehető. Az energiapolitikai célok között ennek közel duplázása szerepel, a közeljövőben 6 százalék fölé szeretnénk emelni ennek az energiaforrásnak az arányát. Ezek nemcsak üres szavak, hiszen éppen ebben az évben került átadásra a jelentős kormányzati támogatást élvező kulcsi szélerőmű is.

A törvényjavaslat a környezetvédelmi célkitűzés végrehajtását segíti elő azzal, hogy közvetlen támogatás nyújtását teszi kötelezővé a megújuló vagy hulladékból nyert energiát felhasználó erőművek létesítéséhez és működéséhez, továbbá kötelezővé teszi az itt termelt villamos energia átvételét.

A törvényjavaslat - a preambulumban is jelzett módon - a fogyasztók védelmét és biztonságos villamosenergia-ellátását tekinti a legfontosabbnak. A fogyasztóvédelemről külön törvény és más, alsóbb szintű jogszabályok rendelkeznek részletesen. Ennek ellenére a javaslat fontosnak tartotta kiemelni a Magyar Energia Hivatalnak mint a villamosenergia-ipari fogyasztók védelmét ellátó társaságnak az ezzel kapcsolatos feladatait. Ezen felül a javaslat a fogyasztói érdekképviseleteket és a fogyasztóvédelmi szervezeteket is kedvező helyzetbe kívánja hozni az információáramlás útvonalának meghatározásával és az egyeztetési lehetőségek biztosításával. A törvényjavaslat célja, hogy biztosítsa a fogyasztók ellátásáért folyó tisztességes versenyt.

 

 

(10.20)

 

A piacnyitást végrehajtó országok tapasztalata igazolta azt, hogy több, egymástól független vállalat piaci jelenléte szükséges a hatékony verseny megteremtéséhez. A privatizációt követően megkezdődött Magyarországon a vállalatok és az egy érdekeltségi körbe tartozók koncentrációja, illetve a befektetői csoportok tevékenységének kiszélesítése. A törvény az eddig megszerzett tulajdon tiszteletben tartásával ennek a folyamatnak vet gátat a maximális lehetséges piaci részesedések megállapításával.

Tisztelt Ház! A kisfogyasztók érdekeinek védelmére a jövőben is szükség van. Ezért a közüzemi ellátásban alkalmazott árakat továbbra is a gazdasági miniszter állapítja meg. A javaslat a biztonságos villamosenergia-ellátás szem előtt tartásával a korábbinál kedvezőbb feltételeket állapít meg a közüzemi fogyasztók számára is. Fő szabályként lehetővé teszi, hogy a szolgáltatási feltételekben a közüzemi szolgáltató és a közüzemi fogyasztó egymással megállapodjon. Megállapodás hiányában az árhatóság által megállapított hatósági díjjal, a jogszabályban részletesen meghatározott általános szerződési feltételekkel köteles a közüzemi szolgáltató a szerződést megkötni. A törvényjavaslat ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy a közüzemi fogyasztó igénye szerinti szerződést kössön, ugyanakkor fogyasztóvédelmi okokból fenntartja azt a lehetőséget, hogy valamennyi fogyasztó legalább az általános szerződési feltételnek megfelelő villamosenergia-ellátásban részesüljön. Ezzel összhangban a törvény akkor is kötelezi a közüzemi szolgáltatót a közüzemi szolgáltatási szerződés megkötésére általános szerződési feltételek mellett, ha az egyedi szerződés tekintetében a fogyasztóval nem jött létre megállapodás.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A jelenlegi javaslat a Magyar Energia Hivatal jogállását a 2000-ben benyújtott változathoz képest jelentősen megerősíti. A nemzetközi elvárások és tapasztalatok, valamint az Országgyűlés 24/2000. számú határozatában megfogalmazott követelmények figyelembevételével megteremtődnek a hivatal független működésének garanciái. A hivatal feladatkörének meghatározása, önálló gazdálkodása, vezetőjének jogállása, köztisztviselőinek szakmai függetlensége biztosítják a hivatal tényleges független működését. A hivatal feladata, hogy a fogyasztók védelme mellett az iparág és a szolgáltatás színvonalának felügyeletén keresztül biztosítsa a hatékony verseny kialakulását és működését.

A villamosenergia-piac a tervek szerint 2003. január 1-jétől nyílik meg. Első lépésben a legnagyobb fogyasztók kerülnek ebbe körbe. Fontos változás szintén a 2000. évi javaslathoz képest, hogy megteremtődik annak a lehetősége, hogy a több telephellyel rendelkező fogyasztók is erre a versenypiacra léphessenek. Ez azt jelenti, hogy a több intézményt, iskolát, kórházat, egyéb intézményeket működtető önkormányzatok, a MÁV-hoz hasonlóan több telephellyel rendelkező vállalatok is képesek lesznek arra, hogy feljogosított fogyasztóként piacra léphessenek.

Tisztelt Ház! A szabályozás előkészítése során a kormány áttekintette a piac megnyitásával járó nemzetgazdasági hatásokat, és a villamosenergia-piac működési modellje hosszú időn keresztül az interneten keresztül is hozzáférhető volt. A modell lényeges elemeit a villamosenergia-törvényjavaslattal egyidejűleg benyújtott energiapolitikai jelentés is tartalmazza. A jelentés megállapítja, hogy az Országgyűlés által 1993-ban elfogadott elvek ma is érvényesek, számba veszi a lehetséges piacnyitási forgatókönyveket, valamint az energiaigény és kapacitások jövőbeni alakulását. A jelentés alapján megállapítható, hogy a megfelelő kapacitások a jövőben is rendelkezésre állnak, energiahiánytól nem kell tartanunk.

Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ez a dokumentum tartalmazza a villamosenergia-piac pénzügyi modelljét is. Többek között meghatározza az átállási költségek fogalmát, átállási költségnek lehet tekinteni azokat a veszteségeket, amelyek az MVM Rt.-nél a hosszú távú szerződések újratárgyalásából következnek. A jelentés elmondja, hogy a kormány 2003-as piacnyitási szándékát figyelembe véve, az átállási költségek legvalószínűbb nagyságrendje összesen 48 milliárd forint. Ez a költség 2003-2010 között jelenik majd meg, és ez az érték messze alatta marad a villamosenergia-szektor éves forgalmának. Az import mértékét, valamint az átállási költségek nagyságát a kormány a villamos energia határon keresztül történő szállításának szabályozásával jelentősen befolyásolhatja.

Tisztelt Ház! A hátralévő percekben szeretnék beszélni az előttünk fekvő törvényjavaslat néhány jellemzőjéről. A törvényjavaslat keret jelleggel határozza meg a villamosenergia-ipar működésének főbb szabályait és a piac résztvevőinek alapvető jogait és kötelezettségeit. A villamosenergia-ipar szabályozása tekintetében nemzetközi hagyomány a keret jellegű törvényi szintű szabályozás. Ez több okkal is magyarázható: részint az ágazatra jellemző nagy számú, technikai jellegű részletszabállyal, másrészt a piac fejlődéséhez való rugalmas alkalmazkodás igénye indokolja, hogy a legfőbb törvény-, jogszabályalkotó szervezet, a Magyar Országgyűlés keretszabályban szabályozza ezt a fontos törvényt. A keret jellegű törvényt számos alsóbb szintű jogszabály egészíti ki, amelyekkel biztosítható a villamosenergia-piac működéséhez való pontos alkalmazkodás.

Az 1994. évi villamosenergia-törvény megoldását követve a jelenlegi törvényjavaslat is több ponton felhatalmazást ad a kormány, illetve az érintett miniszterek részére a részletszabályok megalkotására. Az alsóbb szintű jogszabályok szabályozási tárgyköre is azonos az 1994. évi törvény alapján megalkotott jogszabályokéval, sok esetben a hatályos rendeleteket csak szűk körben kell pontosítani az új törvénnyel való összhang megteremtése érdekében. Természetesen néhány új jogszabály is szükségessé válik, így meg kell alkotni a piacnyitásról és az átállási költségekről szóló rendeletet, továbbá a megújuló energiaforrásokról kell rendeletet alkotni, és a szociálisan rászoruló fogyasztók támogatásáról szóló jogszabályt is meg kell alkotni.

A törvényjavaslat bizottsági vitáján több kérdés merült fel az előző kormány által kötött privatizációs szerződések és a törvényjavaslat összefüggéseiről. Szeretném megerősíteni az ott elhangzottakat, miszerint a javaslat közvetlenül semmilyen módon nem szól bele a korábbi szerződéses megállapodások végrehajtásába. Ez a törvény egyszerűen új játékszabályokat határoz meg, olyan játékszabályokat egyébként, amelyekkel a hazai piacon szereplő befektetők az anyaországukban egyébként is kénytelenek együtt élni. Hangsúlyozni kell, hogy a befektetőkkel kötött privatizációs szerződésekben vállalt kötelezettségek további teljesítését a törvényjavaslat nem gátolja, sőt elősegíti a végrehajtásukat.

Tisztelt Ház! A piacnyitás, a verseny az európai tapasztalatok szerint a kínálati piacot erősítette, ezáltal az árak csökkenéséhez vezetett. Az európai irányelv átvétele tehát nem csupán jogharmonizációs feladat, hanem mint a miniszter úr is mondta, jól felfogott gazdasági érdeke az országnak. Nem szabad természetesen elhallgatni, hogy az árak csökkenése Magyarországon rövid távon nem várható, hiszen az itthoni árak a nyugat-európai árakhoz képest még mindig alacsonyabbak. Az árakat pedig természetesen ugyanazok a költségtényezők határozzák meg kint is, mint nálunk. Ezenfelül az európai uniós országokban a piacnyitás időszakában túlkapacitások voltak, amelyek kihasználásával jelentős árcsökkentést lehetett elérni. A hatékony működésre való ösztönzésen keresztül azonban Magyarországon is érvényesülhetnek a kedvező árhatások, reálisan várható, hogy a verseny az áremelkedési kényszer mérséklése irányába hat.

A mai monopoljogokkal és emellett szigorú ellátási kötelezettségekkel jellemezhető energiaszektort hatékonnyá és eredményessé egy lépcsőzetes folyamattal lehet átformálni. Első lépés a piacorientált gazdaságpolitika elfogadása, ezt követi a jogszabályi keretek megteremtése, a tarifák módosítása és a szerkezetátalakítás. Szükséges a versenyképes nagykereskedelmi piac megteremtése és a versenypiaci szemlélet kialakítása az energetikai vállalatoknál. Ezt követheti az energiaipar privatizációja és végül a versenypiac megvalósítása, a piac megnyitása. Nehéz helyzetben van a kormány, tisztelt Országgyűlés, amikor a végcélt, a piac megnyitását akarja megvalósítani, hiszen Magyarországon az utolsó előtti lépés, a privatizáció gyakorlatilag már lezajlott, azonban az alsó lépcsőfokokat csak most kezdjük kiépíteni.

 

(10.30)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A villamos energiáról szóló törvénnyel az energiaszektor alaptörvényét alkotjuk meg, azt a keretet, amely reményeink szerint hosszú távon megalapozhatja a magyar energiapolitikát. A jelen előterjesztés előkészítése széles körű szakmai és érdek-képviseleti egyeztetéssel történt, melynek során a törvényjavaslat és a hatástanulmányok a minisztérium honlapján keresztül hozzáférhetőek voltak. Az érintett érdek-képviseleti szervezetek és villamosenergia-vállalkozások észrevételeinek alapos mérlegelésével alakult ki a végleges javaslat. Ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy megalapozza az iparág jövőbeli működését, ezért a Fidesz-frakció elfogadásra javasolja.

Tisztelt Ház! Beszédemet azzal kezdtem, hogy az Európai Parlament közel tízéves előkészítést követően fogadta el a villamosenergia-piac megnyitását célzó irányelvet. Természetes az, hogy az előttünk álló jogharmonizációs feladat az átlagosnál is nagyobb körültekintést, széles körű társadalmi és szakmai egyeztetést kíván. Véleményem szerint a villamos energiáról szóló T/5100. számú törvényjavaslat alkalmas arra, hogy elfogadását követően a biztonságos villamosenergia-ellátás jövőjét hosszú távon megalapozza.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 52 2001.11.05. 14:56  41-123

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ronald Reagan amerikai elnök valamikor a nyolcvanas évek közepén beszélt a terrorista államokról, olyan államokról, amelyek vagy támogatják a terrorizmust, vagy maguk is alkalmazzák a terrorista módszereket. Reagan elnök továbbment, meg is nevezett néhányat ezen államok közül. Természetesen mi, magyarok akkor nagyon tiltakoztunk, hiszen a nevezettek között többen ha nem is a testvéreink, de számosan a barátaink voltak.

Később aztán kiderült, hogy az amerikai elnök nem tévedett, voltak és vannak terrorista államok, amelyek a terrorizmust támogatják vagy alkalmazzák. Sajnos a Magyar Népköztársaságról is kiderült, hogy egy ilyen terrorista állam, hiszen Carlos, a Sakál, az akkori idők legkeresettebb terroristája állami segédlettel bujkált nálunk, sőt Csopak mellett még kiképzőtáboruk is volt. Azóta nagyot fordult a világ, Magyarország ma egyértelműen a terrorizmus ellenfeleinek szövetségébe tartozik. Magyarország ma a szabad és demokratikus világgal vállvetve küzd korunk egyik legnagyobb fenyegetése, a nemzetközi terrorista hálózatok ellen.

Szeptember 11-én egy minden képzeletet felülmúló, döbbenetes terrortámadást hajtottak végre az Egyesült Államok nagyvárosai ellen. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr Magyarország nevében még aznap részvétét nyilvánította az áldozatok hozzátartozóinak és szolidaritásáról biztosította az amerikai népet. Orbán Viktor miniszterelnök úr németországi útját félbeszakítva még Berlinben úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok ellen elkövetett merényletek az egész szabad világ ellen, így Magyarország ellen is irányulnak.

A polgári kormány a támadás napján kiadott közleményében egyértelműen meghatározta Magyarország helyét a terrorizmus elleni küzdelemben. Az alábbiakban idézek a szeptember 11-ei kormánynyilatkozatból: A terrorizmus ezúttal sem válogatott sem eszközeiben, sem áldozatainak kiválasztásában. Válogatás nélkül pusztít, és súlyos fenyegetést jelent az egész világon. A mai támadásokat elkövető és támogató alattomos gyilkosok és általában a terrorizmus ellen az egész világ felelősséggel bíró, minden erejének össze kell fognia. Magyarország kész ebben részt venni, nem létezik olyan indokolás vagy érvelés, amely menthetné az ilyen cselekedeteket.

A XXI. század első háborúja a terrorizmus ellen folytatott háború lett. A Bush amerikai elnök által meghirdetett háború nemcsak a terroristák kézre kerítését, a terroristákat támogató erők és infrastruktúrák megsemmisítését célozza, hanem csapást kívánnak mérni a terrorista hálózatok pénzügyi alapjaira is. Bush elnök a terrorizmus elleni harcban hosszú háborút ígért. Számos szakértő úgy vélekedik, hogy a pénzügyi források, pénzügyi alapok elleni küzdelem még ennél is hosszabb lesz; ez lehet a XXI. század harmincéves háborúja, fogalmaznak egyesek.

 

 

(16.20)

 

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatában szólította fel a tagállamokat, hogy fagyasszák be a bűnös intézmények pénzügyi eszközeit. A Biztonsági Tanács és az Európai Unió Tanácsa közös kül- és biztonságpolitikai együttműködés keretében közös álláspontot fogadott el, amelyben szankciókat rendelt el olyan harmadik országokkal szemben, amelyekben az emberi jogokat súlyosan és módszeresen mégsértik. Emellett felhívták a tagállamokat, hogy a terrorista csoportok ellen hozzanak olyan gazdasági és pénzügyi korlátozó intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a terrorizmus visszaszorításához.

Az Economist című brit gazdasági lap szerint már meg is történt ez 66 ország esetében.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar parlament jelen tervezet elfogadásával olyan törvényt készül alkotni, amely eleget tesz a nemzetközi kívánalmaknak és a szövetségi politikánkból ránk háruló kötelezettségeknek. A javaslat két, világosan megkülönböztethető részre tagolódik.

Az első rész alapján a kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendelettel gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi vagy egyéb tilalmat vagy korlátozást hirdessen ki. Természetesen a törvényben korlátoznánk a rendeletalkotás lehetőségét oly módon, hogy a tilalom vagy korlátozás elrendelésére csak nemzetközi kötelezettségvállalás alapján kerülhessen sor, külön kiemelve az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát vagy az Európai Unió Tanácsa közös kül- és biztonságpolitikai együttműködés keretében hozott közös álláspontját.

A javaslat tételesen felsorolja, hogy melyek azok az intézkedések, amelyeket a kormány elrendelhet. A kormány arra is lehetőséget kapna a javaslat szerint, hogy amennyiben az adott intézkedéshez törvényi szabályozás szükséges, akkor azt ideiglenesen, 90 napra meghozhassa.

Tisztelt Ház! A javaslat második része foglalkozik azokkal a szükséges jogszabályi változtatásokkal, amelyek lehetővé teszik vagy legalábbis elősegítik a terrorizmus pénzügyi forrásai elleni küzdelmet. A cél átfogó intézkedést kíván a tisztelt Háztól, és ennek megfelelően az előterjesztő számos törvény módosítására tesz javaslatot.

Ezekhez a jogszabályokhoz a szeptember 11-i terrortámadástól függetlenül is hozzá kellene nyúlni a tisztelt Háznak, hiszen az OECD mellett dolgozó pénzügyi akció-munkacsoport hazánkat nem együttműködő államnak minősítette. Hadd jegyezzem meg, hogy a fenti nemzetközi szervezet az Egyesült Államokat is elmarasztalta azért, mert keveset tesz a pénzmosás megakadályozásáért. Nyilvánvalóan azóta az Egyesült Államok törvényhozása igen lázas munkával, soha nem látott gyorsasággal hozott különböző törvényeket és intézkedéseket a pénzmosás és a terror pénzügyi hátterének felszámolására.

Mindenképpen célszerű a kifogásolt hiányosságok kiküszöbölése, hiszen meglétük a csatlakozási tárgyalásokon a bel- és igazságügyi fejezet lezárását késleltetheti, amely ellentétes nemzeti érdekeinkkel.

Az 1994. évi I. törvény az Európai Megállapodás kihirdetéséről külön cikkben foglalkozik a pénz tisztára mosásával, együttműködési kötelezettséget ír elő az Unió és Magyarország között, és olyan szabályok bevezetését írja elő, amelyeket a közösség vagy más nemzetközi fórumok elfogadtak. Ennek megfelelően módosulna a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény.

A javaslat kiterjeszti az eredeti, jelenleg hatályos törvény hatályát az ingatlanközvetítőkre, a nemesfémékszer-forgalmazókra, kulturális javak árverési vagy bizományosi értékesítésére, az ügyvédi letétet kezelő ügyvédekre, a közjegyzőkre, a könyvvizsgálókra, az egyéni vállalkozás alkalmazottaira és a segítő családtagokra.

Tudomásunk van róla, hogy az Európai Unióban is vita alakult ki arról, hogy a bejelentési kötelezettség kiterjedjen-e az ügyvédekre. Az ügyvédek bejelentési kötelezettsége tulajdonképpen szerepel a hatályos Btk. pénzmosásról szóló 303. §-ában, de az ügyvédi titoktartásra hivatkozva kibújhattak ezen kötelezettség alól. Az ügyvédek álláspontom szerint akkor tudnak eleget tenni titoktartási kötelezettségüknek, ha már előre tájékoztatják ügyfelüket, hogy amennyiben megbízásuk pénzmosásra irányul, az ügyvédnek tájékoztatási kötelezettsége van. A most bevezetésre kerülő szabályozás, amely kiterjeszti a bejelentési kötelezettséget az ügyvédekre és a közjegyzőkre, már az Európai Unió 11 tagországában él, és a most készülő közösségi jogszabály is ezt tartalmazza.

Fontos új szabálynak érezzük, hogy a javaslat előírja a megbízott részére, hogy írásbeli nyilatkozatban nevezze meg a tényleges tulajdonost.

Hasonlóan bejelentési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaság területére lépő személyt, amennyiben birtokában 1 millió forint értéket elérő vagy meghaladó összegű valuta van. A pénzváltási műveletek bejelentésköteles értékhatárát pedig a korábbi 2 millió forintról 300 ezer forintra módosítanánk.

A javaslat módosítaná a takarékbetétekről szóló 1989. évi törvényerejű rendeletet is. A névtelen betétek nyitásának lehetősége az, amelyet az OECD mellett működő munkacsoport a pénzmosás szempontjából a legaggályosabbnak tart. Bizonyára képviselőtársaim is emlékeznek arra, hogy a névtelen vagy anonim betétek, valamint a jeligés betétek nyitásának lehetőségét a jövő év januárjától beszüntettük volna. Most a javaslat elfogadása esetén erre már a törvény kihirdetésével egyidejűleg kerülne sor.

Banki szakemberek szinte biztosak abban, hogy a bemutatóra szóló, anonim takarékbetétet nem használják pénzmosásra. Az ilyen, nem névre szóló betétállomány - az Országos Betétbiztosítási Alap adatai szerint - a 2000. év végén körülbelül 320 milliárd forint volt, amely az összes megtakarítás 3-4 százalékának felel meg. Egyébként a pénzmosással foglalkozó nemzetközi szervezet sem állítja, hogy ezeket a betéteket pénzmosásra használnák, csupán a pénzmosás lehetőségére hívják fel a figyelmet. A meglévő, bemutatóra szóló vagy fenntartásos betétkönyveket a hitelintézetek kötelesek az okirat bemutatásakor a betétes, illetve a kedvezményezett azonosítása mellett névre szólóvá alakítani. A javaslat szerint 2005. január 1-jétől az addig alvó betétkönyvek bemutatása esetén a hitelintézet a takarékbetétet haladéktalanul továbbítja az ORFK-nak, és az ilyen takarékbetét névre szóló átalakítására csak az ORFK jóváhagyásával kerülhet sor.

A takarékbetétről szóló törvényerejű rendelet módosításával egyidejűleg módosításra kerül a polgári törvénykönyv megfelelő része, valamint a 2000. évi CXXIV. törvény azon rendelkezése is, amely az anonim takarékbetétek fokozatos megszűnését biztosította volna névre szóló átalakítás nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szakértők szerint az anonim betétek megszüntetése esetén a pénzmosók leginkább a bemutatóra szóló értékpapírokba fektetnék a pénzüket, ezért szükséges az értékpapírtörvény módosítása. Ezután sorozatban csak névre szóló értékpapírokat lehet kibocsátani. Ez a rendelkezés természetesen nem vonatkozik azokra a folyamatban lévő, bemutatóra szóló értékpapír-kibocsátásokra, amelyeknek nyilvános ajánlattétel-tervezetét már benyújtották a felügyelethez. Állampapír forgalomba hozatalakor pedig az új rendelkezés 2001. december 31-étől lépne életbe.

Tudjuk, hogy a Ház előtt lévő, a tőkepiacról szóló T/5127. számú előterjesztés is hasonló rendelkezést tartalmaz. Ez a készülő törvény, amely majd hatályon kívül helyezi a meglévő értékpapírtörvényt, a terveink szerint 2002. január 1-jétől lépne életbe. Az állampapír-kibocsátásoknál tehát olyan módosításról tárgyalunk most, amelyet a hatálybalépéskor - valószínűsíthetően - egy másik törvénnyel hatályon kívül helyeznénk. Arra kérem azonban önöket, hogy fogadják el ezt a megoldást, hiszen a két rendelkezés között nincs tartalmi különbség, és logikusan a bemutatóra szóló értékpapír kibocsátási tilalmának a jelen javaslatban helye van.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szakirodalomban általános az a vélekedés, hogy a pénzváltás a pénzmosásnak egy lehetséges formája, ezért a javaslat megszigorítaná a pénzváltási tevékenységet. A pénzváltási tevékenység ezután a PSZÁF engedélyével lenne végezhető, sőt ilyen tevékenységre kizárólag a hitelintézet lenne jogosult 2002. január 1-jétől. Fenti időponttól tehát kizárólag hitelintézet vagy hitelintézet ügynöke kaphat engedélyt. Ez a szabályozási forma megfelel a jelenlegi angol szabályoknak, és Ausztria is most készül bevezetni hasonló rendelkezést.

Ma Magyarországon ténylegesen 568 pénzváltási engedélyes van. Ezeknek módjukban áll, hogy felkeressék valamelyik hitelintézetet az együttműködés céljából. A piac szabad, az engedélyes választhat, hogy melyik hitelintézettel veszi fel a kapcsolatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Btk. két olyan tényállást határoz meg, amely összefüggésben áll a jelen törvényjavaslattal: a terrorcselekmény és a pénzmosás tényállását. A javaslat a büntetendők körét a terrorcselekmény törvényi tényállásában kiterjesztené azokra, akik a terrorcselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltatnak. A meghatározás nyilvánvalóan magában foglalja a pénzeszközök rendelkezésre bocsátását terrorcselekmények céljára vagy a pénzügyi fedezet megteremtésében való közreműködést.

Itt szeretném megjegyezni, problémát okozhat az a tény - ez egyre több forrásból tűnik ki -, hogy a nemzetközi terrorszervezetek legális pénzforrásokhoz jutnak alapítványokon vagy egyéb karitatív szervezeteken keresztül, tehát ezeknek a felderítése külön problémát fog majd jelenteni.

A pénzmosás törvényi tényállásánál a javaslat büntetni rendeli a hamis adatszolgáltatást, bűntettként, öt évig terjedő szabadságvesztéssel.

Itt, a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán szeretnék szólni arról, hogy az Európa Tanács 1990. évi egyezményét a bűnözésből származó jövedelem megtisztításáról, felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról a jogi személy felelősségre vonásával kapcsolatban mi nem teljesítjük.

 

(16.30)

 

A hatályos büntetőjogunk a jogi személy büntetőjogi felelősségét nem ismeri. Mindenesetre célszerű lenne azon elgondolkodni, hogy miként teremthetnénk meg a jogi személy felelősségre vonását minden olyan bűncselekmény esetén, amikor annak első számú haszonélvezője maga a jogi személy.

 

(Koppánné dr. Kertész Margitot a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

 

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében a jelen előterjesztés elfogadását javaslom, a törvény elfogadásával a magyar Országgyűlés eleget tesz azoknak az elvárásoknak, amelyek a nemzetközi terrorizmus pénzügyi forrásainak elvágására irányulnak. Hasonlóan fontos a bűnözés egyéb formáiból származó pénzek megjelenésének megakadályozása a legális gazdaságban. Éppen ezek azok a bűnözésből származó, tehát eltitkolt és így olcsó pénzek, amelyek a gazdaságba kerülve veszélyeztetik a verseny tisztaságát.

Végezetül, fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a pénzmosási technikák folyamatosan változnak. Szakértők már most felhívják a figyelmet arra, hogy az aranypiac és az euró jövőbeni bevezetése szerepel a pénzmosással foglalkozó szervezetek céljai között.

Ami a tisztelt Házra tartozik, az inkább az, hogy az új fizetési technikák bevezetése jelentősen megnöveli a pénzmosás lehetőségét. Ilyen lehetőségnek tartják az aktív memóriakártyák használatát, az interneten keresztül elektronikus készpénzzel történő vásárlást, valamint a hálózaton keresztül történő banki szolgáltatásokat. Mindezt részben azért mondom el, mert a héten kezdjük tárgyalni az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatot, és ennek fényében célszerűnek látnám megvizsgálni annak a pénzmosással kapcsolatos összefüggéseit.

A javaslatot tehát ismételten figyelmükbe ajánlva, köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 82 2001.11.05. 2:04  41-123

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Valójában két hatpárti egyeztetés volt ebben a témában; az első a Külügyminisztériumban október 30-án, a második pedig a mai napon. A külügyminiszter úr hangsúlyozottan felhívta a jelen lévő pártok figyelmét arra, hogy elsődleges nemzeti érdek az, hogy minél előbb elfogadjuk a pénzmosásról és terrorizmus elleni küzdelemről szóló ezen jogszabályokat, hiszen a szövetségeseink ezt kérik tőlünk.

 

(17.30)

 

Akkor az ellenzéki pártoknak ezzel kapcsolatban ellenvetése nem volt. A mai nap szintén volt egy hatpárti egyeztetés, ahol hangsúlyozták, hogy vannak a törvényjavaslatban olyan anyagi jogot érintő tételek, különösen a pénzügyi részben, amelyeknek a kivétele esetén számukra elfogadható lenne a törvényjavaslat. A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről elhangzott, hogy mi minden olyan módosítást tudunk támogatni, amely arra irányul, hogy megoldjuk a problémát, és a holnapi nap során legyen egy elfogadott törvényünk. Ez az elsődleges cél - még ha aggályosak is lehetnek a vélemények, vagy lehetnek közöttünk nézetkülönbségek -, azt hiszem, amit elvárnak tőlünk, mindenképpen ezt kell szem előtt tartanunk.

Az az álláspontom, uraim, hogy önök arra játszottak, hogy elhúzzák az időt. Egyszerűen arra játszottak, hogy november 7-éből kicsússzunk, mert ez esetben - mivel tudták önök is, hogy november 7-én elkészül az országjelentés, ez akkor kerül lezárásra - ez egy fekete pont lesz az országjelentésben. Ez volt a céljuk, egyszerűen nem tudok más érvet ezzel kapcsolatban elfogadni. Mi a legnagyobb engedményeket is megadtuk volna.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 88 2001.11.07. 0:36  85-112

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Keller képviselőtársunk példátlan esetről beszélt a költségvetési bizottság eljárása kapcsán. Szerintünk is példátlan eset volt. A kormánypártok példátlannak tartják, hogy az elnök úr kormányálláspont ismerete nélkül összehívta a bizottságot. Nyilvánvalóan ő maga nem jelent meg. Azt hiszem, az egész eljárás arra volt csak jó, hogy egy újabb botrányt tudjanak okozni (Tállai András: Mikor ült össze, azt mondjad!), ki tudjanak vonulni, és sajtóhírként szerepeljen a különböző médiákban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 94 2001.11.07. 8:35  85-112

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Végre, miután az ellenzék elérte a célját, és lezárult az Európai Bizottság Magyarországról készült jelentése, Magyarország mint a pénzmosásban nem együttműködő ország fog szerepelni sajnos a jelentésben. Valószínűleg megkapjuk az ezzel kapcsolatos elmarasztalást. Semmi akadálya most már annak, hogy érdemben is beszélhessünk az előttünk fekvő törvényjavaslatról.

A T/5216. számú javaslathoz összesen 30 módosító indítvány érkezett, ebből 12-t jegyeztek az ellenzéki képviselőtársaim. Gyakorlatilag a hétfőn még vadul hangoztatott számos szakmai kifogás ebben a 12 módosító indítványban merült ki. Különösen érdekes az számomra, hogy azzal az észrevétellel kapcsolatban, miszerint az SZDSZ és az MSZP szerint több indítványt ki kellene venni a törvényből, csak egyetlenegy módosító indítvány érkezett. Jómagam Dancsó József képviselő úrral közösen több módosító indítványt nyújtottam be - ezekkel szeretném kezdeni.

A 13. szám alatt a javaslat 2. §-át egy új (6) bekezdéssel javasoljuk kiegészíteni. Az új bekezdés azt biztosítaná, hogy a jogi képviseletet vagy perbeli védelmet ellátó ügyvédi iroda a rá vonatkozó titoktartási kötelezettség értelmében nem köteles a bejelentési kötelezettségének eleget tenni, ha az ügyfélre vonatkozó, pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény a bírósági eljáráshoz, illetve büntetőeljáráshoz kapcsolódóan az eljárás során jutott a tudomására. Azt hiszem, ez pontosítaná azt az általános vitában is kifogásolt tételt, amely tényleg, valóban az ügyvédi titoktartással kismértékben ellentétben áll. Egyébként a kettő közötti ellentétet feloldhatónak látom abban az esetben, amikor az ügyvéd vagy ügyvédi iroda átveszi a megbízást, akkor jól felfogott érdeke az, hogy adjon egy tájékoztatást az ügyfélnek arról, hogy amennyiben a megbízás ilyen jellegű akcióra, tehát pénzmosásra irányulna, abban az esetben fennáll a bejelentési kötelezettsége az ügyvédnek.

A 19. sorszám alatt pontosítani javasoljuk a takarékbetét fogalmát, és meghatároznánk a hitelintézet számára, hogy az okiraton a betétes, illetve a kedvezményezett milyen azonosító adatait kell feltüntetni.

A 25. sorszám alatt az indítványunkban a pénzváltókkal szemben támasztandó személyi előfeltételeket szigorítanánk, mégpedig oly módon, hogy figyelemmel a pénzváltási szolgáltatásban rejlő fokozott kriminális kockázatokra, indokoltnak tartjuk, hogy a személyi előfeltételeket oly módon szigorítsuk, hogy bizonyos előéleti követelményeket iktassunk bele a törvénybe.

A következőkben szeretnék más képviselőtársaim indítványaira reagálni. A javaslat két jól elkülöníthető részre tagozódik, az egyik a terrorizmus elleni küzdelem, a másik pedig a pénzmosás elleni küzdelem. A terrorizmus elleni küzdelemben a kormány kivételes felhatalmazottsága mellett tényleg indokolt a parlament tájékoztatása, tehát ezt a bizottság támogatni tudta, sajnos az ellenzéki képviselőtársaink távollétében, de megértettük az üzenetet, és a kormánypártok magukévá tették a javaslatot.

A képviseletekkel kapcsolatban a képviselőtársunk említette, hogy lenne értelme kiterjeszteni a képviseletekre is a pénzmosással kapcsolatos kötelezettségeket. Nekem van egy szakmai gondom ezzel kapcsolatban: maga a hitelintézeti törvény nem engedi meg a képviseleteknek azt, hogy pénzügyi szolgáltató tevékenységet végezzenek; nem látom értelmét annak, hogy ezt most visszategyük a törvénybe.

A következő annak a bizonyos kétmillió forintos összeghatárnak az eltörlése, ez valóban nem egy túl szerencsés javaslat. Ha belegondolunk, hogy eltöröljük a kétmilliós összeghatárt, az azt jelenti, hogy valamennyi banki tranzakció bejelentésköteles lenne. Én elmondtam a bizottsági vitában is, hogy valószínűleg Keller képviselőtársunk magáévá tette a kormány munkahelyteremtő programját, és a banki dolgozók létszámának az emelését támogatná ezzel, hiszen ez olyan adminisztrációs terhet jelentene a bankoknak, hogy véleményem szerint körülbelül duplájára nőne a háttérben dolgozóknak a létszáma. Egyébként olyan nyomás volt a szakmai szervezetek részéről, hogy esetleg az összeghatárt érdemes lenne felemelni, de a kormány - szerintem nagyon helyesen - ragaszkodott az eredeti törvényben szereplő kétmillió forintos összeghatárhoz. Valamilyen összeghatárt érdemes meghúzni.

Az a felvetés, amit a képviselőtársam a bekezdés végére kiegészítésként fűzött, az az értelmes szerintem. A magam részéről annyit mondanék, hogy 13 évig dolgoztam bankban, a banki dolgozóknak a figyelmét erre felhívják. Tehát nem kellett külön szabályozást ezzel kapcsolatban bevezetni, a bankban ez a szokatlan tevékenység benn van. Ha úgy gondolja, külön is fogalmazzuk bele, részemről állok elébe, tehát nem probléma, csak szerintem eddig is így működött a dolog.

A 10. pontban valóban nem szerencsés, kevésnek tartom én is ezt a "képviseletére jogosultakat". Itt a képviselőtársunk hosszasan részletezné, hogy milyen adatokat kell felvenni. Véleményem szerint ezt egy törvényben ennyire részletesen szabályozni talán nincs értelme, de ha úgy módosítanánk a szöveget, hogy a "képviseletre jogosultakat", és nem lenne a "nevét és beosztását", akkor nyilvánvalóan az adatok között ez értelemszerűen szerepel, amit ön javasol, és mégse kellene egy felsorolást a törvényben kibontani.

Az az érvelés, hogy a szeptember 11-ei támadás a magyar büntető törvénykönyv 261. §-a, vagyis a terrorcselekmények törvényi tényállása alapján nem lenne büntetendő, valóban így van, de ne ijesztgessük a kedves rádióhallgatókat és a képviselőtársainkat, azért ezt a cselekményt a magyar büntető törvénykönyv büntetné, tehát ilyen szempontból probléma nincs. Szerintem a világon még egyelőre nem sikerült olyan általánosan elfogadott, terrorizmusra vonatkozó fogalommeghatározást adni, amely egzakt lenne, és széles körben elfogadott lenne; éppen a szerencsétlen vagy sajnálatos szeptember 11-ei események után vannak ilyen kezdeményezések. Amennyiben sikerülne egy nemzetközi összhangot megteremteni, vagy egy nemzetközi egyetértésre jutni ebben a kérdésben, akkor célszerű átvennünk ezt nekünk is.

Itt az értékpapírtörvényre vonatkozó módosítás kivétel a törvényből. Nem vagyok benne biztos, hogy a két képviselőtársunk ugyanarra gondol, tehát én úgy éreztem Keller képviselő úrnak a javaslatából, hogy azért javasolja kivenni, mert egyébként a tőkepiaci törvényben szerepel, Göndör képviselőtársam kicsit másról beszélt. Felmerült bennem, és az általános vitában beszéltem erről, valóban kivesszük a tőkepiaci törvényből is, és gyakorlatilag az állampapírok vonatkozásában lenne csak bizonyos eltérés. Van egy olyan álláspont a kormány részéről, amely szerintem elfogadható, hogy legyen ez egy demonstratív jellegű törvény, tehát legyen benne ebben is. Én úgy gondoltam, és a bizottságban is ezt az álláspontot képviseltem, hogy maradjon.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 106 2001.11.07. 1:47  85-112

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Véres kardként vonul végig a vitánkon ez a bizonyos FATF-jelentés. A jelentésben Magyarországot nem együttműködő országnak jelölik, és egyetlen pontban támadják a magyar jogrendszert, hogy a bizonyos anonim betétszámlák lehetőséget adnak a pénzmosásra. Maga a szervezet sem állítja azt, hogy Magyarországon ezekkel kapcsolatban pénzmosás folyik, csak a lehetőségét.

Tehát azt hiszem, amikor hozzányúltunk a pénzügyi törvények kapcsán ehhez a rendelkezéshez, akkor tekintettel itt a betétek nagyságára, tekintettel a jellemző betételhelyezőkre - ezek főként idős, vidéki polgárok -, úgy gondolta a kormány és úgy gondolta a parlamenti többség, hogy itt egy hosszabb kifutási időt lehet hagyni.

Nyilvánvaló, hogy ez a szervezet mint lehetőséget megemlítette, hogy ez pénzmosási lehetőségként fennáll, sajnos az időközben bekövetkezett változások, és sajnos az, hogy a pénzmosás mint a terrorizmus pénzügyi fedezete ellen folytatott küzdelemben szigorítanunk kell... - azt hiszem, maga az FATF-jelentés nem volt egy akkora dráma, a magyar jogrend megfelelt az elvárásoknak. Ez egy teljesen új helyzet, egy teljesen új törvény, szigorítanunk kell egyéb más törvényeinket is a jelen helyzetben, illetőleg a terrorizmus elleni küzdelemben meg kell adnunk a kormánynak ezt a bizonyos rendkívüli felhatalmazást, amiről nincsen vita köztünk, tehát a parlament nagy többsége elfogadja. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 380 2001.11.07. 13:25  367-395

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásomban néhány olyan témát szeretnék érinteni, ami az első tárgyalási napon a tisztelt Házban elhangzott és problémaként felmerült.

Elsőként: néhányan azt kifogásolják, hogy túlságosan sietünk a piac megnyitásával, és ráérnénk akkor megnyitni, amikor az Európai Unióhoz csatlakozik az ország - ezt elsősorban Balczó képviselőtársunk kifogásolta. Azt hiszem, a piacnyitás késleltetése több okból is hátrányos lenne Magyarország számára. Egyrészt a piac megnyitásával a magyar fogyasztók is kedvezőbb feltételek mellett juthatnak majd ellátáshoz, mint a piac megnyitása nélkül. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a verseny a hatékonyság növelésére, az ellátás színvonalának emelésére ösztönözte a szolgáltatókat. Másrészt a Európai Bizottság jelenlegi tervei szerint az EU-hoz való csatlakozásunk időpontjában valamennyi tagállamban 100 százalékos piacnyitási szintet kell elérni, tehát az azonnali teljes verseny rászabadítása a magyar gazdaságra nem kívánatos.

A hazai fogyasztóknak, az iparágnak és a szabályozó hatóságoknak is lehetőséget kell adni arra, hogy a tapasztalatok fényében a szükséges korrekciókat elvégezzék, és megfelelő módon tudjanak felkészülni az egységes európai villamosenergia-piacon való részvételre. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy Magyarország nem számít a csatlakozásra váró országok között éltanulónak, Lengyelország, Csehország, Szlovénia már megnyitotta piacait, illetőleg 2002 elejétől már meg fogja nyitni.

A következő probléma az, hogy a túl korai bevezetést ellenzők mellett mások azt gondolják, hogy Magyarországon már korábban meg kellett volna nyitni a piacot. A piacnyitás valóban a fogyasztók érdekét szolgálja, ezért indokolt a lehető legkorábbi megvalósítás, azonban nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy az áramszolgáltatás az alapellátások közé tartozik. Ez a törvényjavaslat megfelelő időt biztosít az alsóbb szintű jogszabályok kialakítására, a villamosenergia-ellátási szabályzatok megalkotására, az engedélyezési folyamatok elvégzésére, a piaci szereplők és a fogyasztók felkészülésére.

A piac megnyitása a villamosenergia-ellátásban abból az okból is nagy körültekintést igényel, hogy a legfontosabb követelmény az ellátás biztonságának megőrzése marad a verseny bevezetése után is. Ez a törvényjavaslat figyelembe veszi a nemzetközi tapasztalatokat is, és többek között biztosítja, hogy Magyarországon a piacnyitás után se következhessen be olyan ellátási zavar, amely például a sokat emlegetett Kaliforniában történt.

A javasolt szabályozás a biztonság tekintetében bizonyos szempontból az európai közösségi szabályokon is túlmutat. Az ellátás biztonságát szolgálja a rendszerirányító valamennyi piaci szereplőtől való elkülönítése és részére több speciális feladat előírása. A rendszerirányító a biztonságos ellátás fenntartása érdekében folyamatosan figyelemmel kíséri az árak alakulását, az átlagos árakat nyilvánosságra hozza, amely egyrészt orientálja a piaci szereplőket, másrészt fontos tájékoztatás a hatóságok számára is.

A villamosenergia-ellátás alapja, hogy legyen elegendő termelés, és legyenek megfelelő hálózatok a megtermelt villamos energia elszállítására, azaz a hálózatok kapacitása és a megtermelt villamos energia mennyisége a fogyasztók várható igényével hosszú távon összhangban álljon.

A biztonság mellett fontos az ellátás minősége is. Éppen Lezsák képviselő úr említette, hogy a Magyar Energia Hivatal éves jelentéseiből is ismert, hogy az ellátás színvonala az utóbbi tíz évben csökkent. Ennek megakadályozására a Magyar Energia Hivatal eddig nem rendelkezett megfelelő lehetőséggel, ezért a törvényjavaslat ezen a téren is újítást vezetett be, és hathatós eszközök biztosításával kötelezi a hivatalt az ellátás színvonala érdekében a vállalkozásokkal szemben történő fellépésre.

 

 

(23.30)

 

Tisztelt Ház! Felmerült egy olyan probléma is, hogy a törvényjavaslat nem helyez elegendő hangsúlyt a hazai érdekek érvényesítésére. Ezzel az észrevétellel szemben a törvényjavaslat számos ponton tartalmaz a hazai piac védelmét szolgáló intézkedéseket. A javaslat a kormány hatáskörébe utalja a piacnyitás aktuális szintjének megállapítását. A verseny tapasztalatai és az általános gazdasági helyzet figyelembevételével biztosítható a fokozatosság érvényesülése. Mint ahogy azt már korábban is említettem, az árak alakulását is figyelemmel kíséri a kormányzat, és a szükséges intézkedéseket is megteheti egy későbbi ellátási zavar megakadályozása érdekében.

A villamos energia határon keresztüli szállítására vonatkozó szabályok is a hazai piac védelmét és biztonságos működésének fenntartását szolgálják. Az Unióhoz való csatlakozás időpontjáig a versenypiaci fogyasztók vonatkozásában fenntartott 50 százalékos szabály mellett lehetőség van az import másik részének is a megfelelő keretek között tartására. Amennyiben a környezetvédelem, az ellátás biztonsága, illetve a kölcsönösség elve kívánja, a kormány döntése alapján a további behozatal megtagadható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Problémaként merült fel, hogy a törvény keret jellegű. A keret jellegű szabályozás általános ebben a műfajban. Nemzetközi és hazai téren hagyomány a keret jellegű törvényi szintű szabályozás; gyakorlatilag az Európai Unió tagállamaiban is ez a gyakorlat. Egyrészt az ágazatra jellemző nagy számú technikai részletszabály, másrészt a piac fejlődéséhez való rugalmas alkalmazkodás igényei is indokolják a keret jelleget.

A keret jellegű törvényeket értelemszerűen - nevéből is adódóan - számos alsóbb szintű jogszabály egészíti ki, amelyekkel biztosítható a villamosenergia-piac működéséhez való pontos alkalmazkodás. Az 1994. évi villamosenergia-törvény megoldását követve a jelenlegi javaslat is több ponton felhatalmazást ad a kormány, illetve az érintett miniszterek számára a részletszabályok megalkotására. Az alsóbb szintű jogszabályok szabályozási tárgyköre is azonos az 1994. évi törvény alapján megalkotott jogszabályokéval, sok esetben a hatályos rendeleteket csak szűk körben kell pontosítani az új törvénnyel való összhang megteremtése érdekében.

Szám szerint jelenleg négy kormányrendelet van, ehelyett hét darab kormányrendelet megalkotására ad felhatalmazást a törvényjavaslat. A korábbi 14 miniszteri rendelet helyett 16 rendelet hajtja végre majd a törvényt. Az előbbi és az utóbbi szám közötti különbség a korábbi szabályozáshoz képest újdonságnak számító rendelkezésekből adódik, így meg kell alkotni a piacnyitásról, az átállási költségekről szóló rendeleteket, továbbá a megújuló energiaforrásokról, valamint a szociálisan rászoruló fogyasztók támogatását lehetővé tévő jogszabályokat.

Az alsóbb szintű jogszabályok megalkotása az 1994. évi törvény esetében is követte azt az általános gyakorlatot, hogy a végrehajtást szolgáló jogszabályok a törvény elfogadásával párhuzamosan, késleltetett ütemben kerülnek előkészítésre, majd a törvény elfogadását követően történik meg az elfogadásuk.

Az 1994. évi törvény májusi kihirdetését követően 1995 áprilisára készült el a végrehajtási kormányrendelet. Ebben viszont nem kívánjuk folytatni az MSZP-SZDSZ szakértői kormány gyakorlatát, szeretnénk valamivel hamarabb realizálni a végrehajtási rendeleteket.

A törvényjavaslattal párhuzamosan folyamatban van az alsóbb szintű jogszabályok, illetve jogszabály-módosítások előkészítése és egyeztetése. A piacnyitásra való felkészülést és az engedélyek kiadását szolgáló jogszabályokat 2002 első félévében kell elfogadni ahhoz, hogy a 2003-as piacnyitás tartható legyen.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül néhány szót a villamosenergia-árak alakulásának kérdéséről. A villamos energia fogyasztóit elsősorban két dolog érdekli, egyrészt az, hogy az ellátás megfelelő színvonalú legyen, lehetőleg ne legyenek áramszünetek, másrészt az ellátás ára ne legyen magas, a villany ára ne emelkedjen.

Három héttel ezelőtt képviselőtársaim egy része többször kifejtette azon véleményét, hogy a jövőben a villamosenergia-árak tovább fognak emelkedni a versenypiac miatt, de legjobb esetben is a versenypiac bevezetésének kedvező hatása ellenére is belátható időn belül árcsökkenés nem várható. Véleményem szerint ennél árnyaltabb a helyzet.

Ahhoz, hogy a jövőbeni árfolyamatokat megérthessük, érdemes felidézni az elmúlt öt év eseményeit. Hosszú előkészületek után az MSZP-SZDSZ-kormány '95. augusztus 4-én elfogadta a villamos energia árszabályozásáról és árkiigazításáról szóló határozatot. A határozat leírja, hogy a villamosenergia-árakat miként kell emelni addig a szintig, hogy a végfelhasználói és viszonteladói árak az indokolt működési költségen felül 8 százalékos tőkearányos nyereséget is tartalmazzanak.

A kormányhatározatnak megfelelően megtörtént az 1995. szeptemberi, majd 1996. márciusi áremelés. A Magyar Energia Hivatal kiszámolta, hogy milyen áremelést kell végrehajtani '96. október 1-jén, és ezt benyújtotta az illetékes döntéshozók elé. A benyújtott számok feltehetően meglephették a kormányt, mert annak elfogadása helyett Horn Gyula akkori miniszterelnök energiaárügyi kormánymegbízottat nevezett ki, és megbízta azzal, hogy az Energia Hivatal által előterjesztett javaslatot lehetőleg faragja le. A kormánymegbízott a feladatát drákói szigorral végrehajtotta, és a korábban indokoltnak minősített tételek jelentős részét kihúzta, többek között a képviselőtársunk által említett környezetvédelmi tételeket is. Így a villamosenergia-áremelés nem érte el a 25 százalékos lélektani határt, és 1997. január 1-jén csak 24,9 százalékkal emelkedett a villamos energia ára.

Ha figyelembe vesszük ezt az áremelkedési ütemet, akkor láthatjuk, hogy a Horn-kormány tevékenységének ebben az időszakában lényegesen nagyobb mértékben növelte a villamosenergia-árakat, mint az a jelenlegi parlamenti ciklus időszakában történt. Ez természetesen nagyon nagy terheket rótt a fogyasztókra.

A 2003. január 1-jét követő árak becslésénél három jól elkülöníthető csoportot célszerű figyelembe venni. Ezek közül az első azt az áremelési kényszert tartalmazza, amely még a kormánymegbízott úr tevékenységének köszönhető, vagyis el kell rendezni azokat a korábbi kötelezettségeket, amelyeket még 1997-ben kellett volna teljesíteni. Az árváltozást nyilvánvalóan befolyásolni fogják a piacnyitástól, valamint a korábbi kormányzat tevékenységétől független tényezők is, elsősorban a világpiaci árak alakulása.

Az árváltozásokat befolyásoló harmadik tényező a villamospiac megnyitásából származik. A versenynek egyértelműen kedvező hatása lesz az árakra, ezt a nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, és éppen emiatt van az, amit korábban említettem, hogy az Európai Unió fel kívánja gyorsítani az előírt piacnyitási mértéket, és úgy számolunk, vagy azt hiszem, mindenki úgy számol, hogy csatlakozásunkra már száz százalékban ki kell nyitnunk a piacot.

Elmondható tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a korábbi intézkedések, valamint a külpiaci árak változásának kedvezőtlen hatásai miatti áremelési kényszereket a versenypiac megnyitása, a feljogosításra kerülő fogyasztók esetében teljes mértékben ellensúlyozni, a kisebb fogyasztók esetében jelentősen tompítani fogja.

Végezetül ismételten szeretném megerősíteni, hogy a javaslat elfogadásával egy jól végrehajtható, gyakorlatias, a jövőbeni biztonságos ellátást megalapozó, a fogyasztók érdekeit védő, a hazai piacot védő, ugyanakkor az Európai Unió elvárásának megfelelő törvény szabályozhatja a villamosenergia-ellátást Magyarországon. Erre tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója támogatja és elfogadásra javasolja a villamos energiáról szóló törvényjavaslatot, annak részletes vitájához mindenkinek jó munkát kívánok.

E késői órában köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 94 2001.11.29. 4:41  1-118

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Immáron harmadik alkalommal kerül megrendezésre politikai vitanap az európai integrációról a kormány kezdeményezésére. A vita apropóját nyilvánvalóan az Európai Bizottság 2001. évi jelentése alkotja: "Jelentés Magyarország előrehaladásáról a tagság felé". Megismétlem: Magyarország, tehát mindannyiunk és nem a magyar kormány előrehaladásáról van szó. (Bauer Tamás: Ez így van!)

Ez utóbbit azért tartottam fontosnak hangsúlyozni, mert a terrorizmus elleni harc kapcsán kibontakozott politikai vitában az egyik vezető szocialista politikus a következőket nyilatkozta: "Az indítvány sürgős elfogadását semmi sem indokolja, kizárólag az, hogy a kormány a november 13-án megjelenő országjelentés előtt a jobb bizonyítvány reményében meg akarja szavaztatni a törvénycsomagot." (Dr. Wiener György: Erről volt szó!) A nyilatkozónak annyiban igaza volt, hogy valóban nem kaptunk jó bizonyítványt az együtt nem működésért, sőt kifejezetten rossz pontokat kaptunk a pénzmosással kapcsolatban. Kaptunk, tehát mi, Magyarország. Abban csak bízhatunk, hogy a szerencsétlen politikai akció csak egy egyszerű taktikai melléfogás volt az MSZP részéről, és nem képezi a párt stratégiájának részét. (Dr. Wiener György: A kormány stratégiájának részét képezi!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége miatt két tárgykörben szeretnék véleményt alkotni. Az egyik a mai napon többször előfordult korrupció ügye. "A korrupció elleni harc továbbra is kiemelt helyen szerepel a kormány politikai programjában." - írja az országjelentés. Dicséri a hosszú távú koncepció, korrupcióellenes stratégia elfogadását, az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását, a vagyonbevallási kötelezettség kiterjesztését és szigorítását, a Belügyminisztérium által felállított ellenőrzési egység működését, a módosított Btk.-t.

A következtetések között a következőket olvashatjuk: "A csalás, korrupció, pénzmosás és szervezett bűnözés elleni harc hatékonyabb lett újabb törvények elfogadása és a megerősített intézményi szerkezet eredményeként." Valóban, több tagállamnál jobbak a korrupciós mutatóink, hiszen a Global Corruption Report szerint Észtország és Magyarország a legkevésbé korrupt ország a csatlakozásra várók között; és még egyszer hadd hangsúlyozzam, hogy megelőzünk bizonyos tagállamokat is a rangsorban.

Ha megnézzük azt, hogy mit tettek hozzá ehhez önök, tehát a tisztelt ellenzék, akkor szerényebben kellene fogalmaznunk, mert azt kell mondanom, hogy nem sokat, hiszen az általam felsorolt, pozitívumokat bemutató intézkedéseket vagy nem támogatták, vagy javaslatokkal próbálták felpuhítani. Éppen az előbb Gál Zoltán képviselőtársunk fogalmazott úgy: amennyiben a tisztelt kormánypártok majd megszavazzák a különböző összeférhetetlenségi vagy vagyonbevallási szabályokat. Tehát nem is számíthatunk arra, hogy önök a jövőben is ebben együtt fognak működni.

Végezetül néhány gondolat erejéig taggá válásunk gazdasági feltételeiről szeretnék néhány szót szólni. "Magyarország működő, stabil és kiszámítható, magas versenyképességgel rendelkező piacgazdaság. Magyarországnak a közeljövőben képesnek kell lennie arra, hogy az Unión belüli verseny nyomásának és a piaci erőknek megfeleljen." - szögezi le a jelentés. Valóban, hazánk teljesítménye, makrogazdasági adataink, az elmúlt tíz év legmagasabb gazdasági növekedése, a jelentősen javuló folyó fizetési mérleg, a 6 százalék alá szorított munkanélküliségi ráta büszkeséggel tölthet el minket. Amit fájlalunk, az az, hogy a Bizottság szerint csak a közeljövőben leszünk képesek arra, hogy megfeleljünk a versenykövetelményeknek. Valljuk be, ennél jobbra számítottunk.

Bizakodásra adott okot az OECD jelentése hazánkról, az EBRD jelentése, de a miniszter úr által említett Word Competitiveness Report is azt mutatja, hogy megelőzünk a versenyképességben uniós tagállamokat is. Maga a jelentés is említi, hogy a magyar export 75 százaléka az uniós piacra kerül, és az export túlnyomó részét gépek és szállítóeszközök adták, míg az export dinamikájában az elektronikai gépek és berendezések szerepe válik egyre jelentősebbé. Tehát a magyar gazdaság nem kőbaltával vagy rámás csizmával van jelen az európai piacokon, és a jövőben sem tervezi az export ilyen irányú átcsoportosítását. Lehet, hogy valaki félt még minket Európától - mi nem félünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 154 2001.11.29. 6:43  145-214

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság, amelynek nem vagyok a tagja, a jegyzőkönyv tanúsága szerint hosszú és részletes vitát folytatott az energiatörvényhez benyújtott számos módosító indítványról. Úgy gondolom, hogy a kormány a javaslatok támogatásáról kizárólag szakmai alapon döntött, hiszen számos ellenzéki indítvány is bekerült a támogatott javaslatok közé.

A vita első szakaszában szeretnék néhány olyan kérdéshez hozzászólni, amelyik a gazdasági bizottságban is nagyobb hangsúlyt kapott, s a végén szeretnék a saját módosító javaslataim mellett érvelni.

Egyes képviselői indítványok kifejezetten kormányzati felelősségi körbe tartozó feladatokat rendelnek vagy rendelnének az Országgyűlés hatáskörébe. Az energiapolitika kidolgozását és végrehajtásának irányítását továbbra is célszerű a kormány hatáskörében tartani, a kormány pedig az Országgyűlés 1993-as határozata alapján kétévente beszámol az Országgyűlésnek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyes képviselőtársaim állításával ellentétben a hatályos villamosenergia-törvény sem tartalmaz energiapolitikával kapcsolatos országgyűlési feladatokat, így arra hivatkozni, hogy ez a törvény bármiben korlátozná az Országgyűlés hatáskörét az előző törvényhez képest, félrevezető.

Felmerült az is, hogy esetleg a külkereskedelem, illetve az átállási költségek szabályozása kerüljön az Országgyűlés hatáskörébe. Ha ezek a javaslatok elfogadásra kerülnének, az megoldhatatlan probléma elé állítaná a tisztelt Házat, hiszen legalább évente, de elképzelhető, hogy ennél gyakrabban is rendelkezni kellene ezekről a témákról. Ugyanis ezek kifejezetten operatív módon alkalmazkodnak a piachoz, tehát ennek a szabályozása nem hiszem, hogy a parlament feladatát vagy hatáskörét igényelné. Így nem javaslom támogatni azt, hogy törvényi szintű szabályozásra kerüljenek ezek a témák.

Több képviselőtársam javasolja, hogy a villamosenergia-törvényben - a hatályos törvényhez hasonlóan - részletes árszabályozási elvek kerüljenek meghatározásra. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a hatályos törvény kiveszi a villamosenergia-árak szabályozását az ártörvény hatálya alól, ezért valóban szükségesnek mutatkozott az árképzési elvek külön meghatározása. A törvényjavaslat értelmében azonban a villamosenergia-árak visszakerülnek az ártörvény hatálya alá, ezért a hatósági villamosenergia-árakat az ártörvényben meghatározott elvek szerint kell megállapítani. Eltérő árképzési elvek megállapítására törvény, illetve alsóbb szintű jogszabály keretében nincs lehetőség. Hatósági árakat az ártörvény értelmében jogszabályban kell megállapítani.

Többen kezdeményezték, hogy a Magyar Energia Hivatal kapjon felhatalmazást a gazdasági miniszter helyett az árak megállapítására. Tekintettel azonban arra, hogy a hivatal a magyar alkotmány és a jogalkotási törvény értelmében jogszabályt nem alkothat, nincs arra lehetőség, hogy a miniszter, illetve a kormány által meghatározott keretben a hivatal állapítsa meg az árakat. A hivatal ebben a folyamatban mint előkészítő, illetve felülvizsgálati fórum vehet részt. Egyébként feltehetően megoldhatatlan feladat elé állítaná a törvény ezzel a hivatalt, hiszen az egyedi államigazgatási határozatait minden érdekelt részére meg kell küldeni, és ez akár több millió fogyasztó többszöri értesítését is jelentené. Nem lenne könnyű a végrehajtás sem, hiszen ha a határozatok jogerőre emelkedése egy-két fellebbezés folytán elhúzódik, akár évekig sem lehetne új árat bevezetni. (Göndör István: Ez már másik vitaszakasz, képviselő úr, ne haragudjon!)

A Magyar Energia Hivatal függetlenségéről szeretnék egy-két gondolatot mondani. Több képviselő javasolta azt, hogy a Magyar Energia Hivatal kerüljön a parlament felügyelete alá, függetlenségének megerősítése jegyében. Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét ismételten arra, hogy mindössze három országban tartozik a parlament felügyelete alá, a többi országban a kormány fenntartotta az irányítás lehetőségét.

A hivatal Magyarországon minden függetlenségi jogosítványt megkap pénzügyi, szakmai és szervezeti tekintetben. Az államigazgatás általános felépítését nézve az is megállapítható, hogy az egyes ágazatok felügyeletét ellátó szervezetek - például a hírközlési felügyelet, a PSZÁF - a kormány irányítása és az illetékes miniszter felügyelete alatt állnak. A hivatal nem hasonlítható az Országgyűlés felügyelete alatt álló Gazdasági Versenyhivatalhoz, mert a Gazdasági Versenyhivatal a gazdaság egészét átfogó tevékenységet végez.

A függetlenség megerősítése nem azon múlik, hogy egy hivatal kinek a felügyelete alá tartozik, hanem azon, hogy működésében, eljárásaiban, döntéseiben függetlennek tekinthető-e. Nem támogatható az operatív működést is veszélyeztető olyan megoldás bevezetése, hogy egy hivatal a miniszter irányítása és a parlament felügyelete alá tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vita első szakaszához kapcsolódóan két módosító indítványt nyújtottam be. Az egyik, hogy a megújuló és hulladékból nyert energia és a kapcsoltan termelt villamos energia támogatását és kötelező átvételének szabályozását a zöldbizonyítvány-rendszer bevezetése után is fenn kell tartani szerintem, és ezért a rendszer bevezetésének határidejét javaslom a törvényjavaslat megfelelő pontjából törölni.

A másik javaslatom, amit Göndör képviselőtársam is említett, az alkotmánnyal és a büntető törvénykönyvvel is ellentétes, felemelt díj intézményének a törlése lenne, amelyre a ombudsman is fölhívta a figyelmünket. A javaslat végigmegy a törvényen, tehát minden egyes erre való hivatkozást javaslok törölni a törvényből.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 180 2001.11.29. 1:39  145-214

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, a szociális villamosenergia-ellátással kapcsolatban nagyon közel járunk a mindenki számára elfogadható megoldáshoz, hiszen a bizottsági vitában a Szalay és Tardos képviselőtársam által benyújtott, idézett 61. sorszámú módosító indítványt a kormány előterjesztője a pénzbeli támogatás kivétele miatt nem tudta elfogadni. Maga a bizottság is restanciába helyezte az indítványt azzal, hogy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal átfogalmazzák az egészet. Most hallom, hogy ez gyakorlatilag megtörtént - én magam sem láttam még. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nagyon közel járunk a megoldáshoz.

 

 

(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Németh Zsolt váltja fel.)

 

Az önkormányzati forrásmegjelölés kivétele talán abból a szempontból nem szerencsés, hogy az önkormányzatoknak megvan az a lehetőségük, hogy lakhatási támogatást nyújtsanak a területükön élőknek. Ha ezt kivennénk, akkor ezt a villamos energiára talán nem lehetne fordítani.

Nem hiszem, hogy a törvényből direkt következne az, hogy az önkormányzatokra ezzel új feladatot tennénk rá, vagy így közvetetten forrást vennénk el tőlük. Úgy gondolom, hogy egy átdolgozott módosító indítvány mindenki számára elfogadható, és tényleg olyan rendelkezést sikerül hoznunk, amely e nehéz helyzetben lévő vagy várhatóan nehéz helyzetben lévő lakossági réteget valamilyen módon támogatná. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 208 2001.11.29. 2:18  145-214

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A tulajdonszerzési korlátok szigorítása, az állami tulajdon fenntartása ügyében kértem szót. Azt hiszem, abból kell kiindulnunk, hogy ez a törvényjavaslat tiszteletben tartja a befektetők eddig jogszerűen megszerzett részesedését.

A jelenleginél szigorúbb szabályok megállapítása egyes befektetőket bizonyos tulajdoni részesedésük értékesítésére kötelezné, és ez nem célja a törvénynek.

Az MVM Rt., a Paksi Atomerőmű Rt, az OVIT Rt. hosszú távú állami tulajdonban tartása szintén felmerült a javaslatokban. A privatizációs törvény értelmében az MVM Rt. hosszú távú állami tulajdonban tartása megoldott, az MVM Rt. 50 százalék plusz egy szavazattal állami tulajdonban van. Ezen csak a parlament jóváhagyásával és törvénymódosítással lehet változtatni. A Paksi Atomerőmű pedig 90 százalékot meghaladó mértékben az MVM tulajdonában áll.

Az MVM-en mint állami tulajdonban álló társaságon, illetve az aranyrészvényen keresztül biztosítható az állami akarat érvényesülése. Amennyiben a módosító javaslatoknak megfelelően a részvények az MVM-től közvetlenül az államhoz kerülnének, ez meggyengítené a társaságot, vagyonvesztést eredményezne, hiszen az MVM-nek át kellene adnia a részvényeket az államnak. A Paksi Atomerőmű termelése közüzemi célra lekötött villamos energiának minősül, ezért azt a termelő a törvényjavaslatból eredően köteles a nagykereskedőnek felajánlani.

A kormány ezenfelül jelen javaslat elfogadásával egyidejűleg a 2280-as kormányrendeletben október 5-én döntött arról, hogy a Paksi Atomerőmű termelését a közüzemi ellátás fennállásáig a közüzemi fogyasztók ellátására kell fordítani. Tehát nem látom értelmét, hogy a törvényben egy külön dátumot határozzunk meg.

Köszönöm szépen.