Készült: 2019.12.15.22:08:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

14. ülésnap (2018.06.28.), 50. felszólalás
Felszólaló Szabó Szabolcs (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:57


Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem meglepő módon, mint a Kulturális bizottság tagja, én is alapvetően az oktatásról beszélnék, ígérem, röviden, mert nagyon sok minden elhangzott már itt a vitában, illetve mint egyetemi adjunktus, nem állom meg, hogy az MTA ügyét ne hozzam elő, ha már költségvetésről beszélünk.Szóval, ami az oktatást illeti, amikor Kásler miniszter úr eljött a Kulturális bizottság elé a miniszteri meghallgatásra, akkor ott is azt mondtam neki, hogy szerintem a legfontosabb dolog, amire szükség lenne, hogy az oktatásban rendet tudjunk tenni, és tényleg egy olyan európai minőségű, mindenki számára magas minőségű oktatást nyújtó oktatási rendszerünk legyen, amire Kállai képviselő asszony is utalt, ez a pénz meg a párbeszéd, merthogy párbeszéd nincs, de most a költségvetésről beszélünk, úgyhogy azt zárójelbe teszem. Ami fontos lenne emellett, az a pénz. Én akkor is azt gondoltam, hogy az első dolog, amikor megmutatkozik az, hogy Kásler miniszter úr tényleg jó oktatásért felelős miniszter lesz és jó miniszter lesz, ez most derül ki, a költségvetés vitáján: tud-e több pénzt szerezni az oktatásnak?

(13.10)

Azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nem sikerült. Az oktatás egyáltalán nem nyertese a jövő évi költségvetésnek, sőt inkább a vesztesének tekinthető.

Mindig nagy érdeklődéssel szoktam figyelni azokat a vitákat, amikor az ellenzéki és kormánypárti képviselők egyébként hosszasan vitatkoznak azon, hogy hosszú távon akkor most a költségvetésből az oktatásra fordított kiadások az elmúlt nyolc évben csökkentek vagy sem, és GDP-arányosan hogyan alakultak, és mindenki megtalálja érdekes módon azt az adatsort, ami úgy néz ki, mintha alátámasztaná az ő érvrendszerét, úgyhogy én a kormány.hu-ról töltöttem most éppen le, ahogy hallgattam a vitát, egy adatsort. A táblázat címe  mondom, kormány.hu-ról tölthető le, „Oktatási pénzügyi adatok”, a minisztériumban állították össze -: „A költségvetés oktatási kiadásai”. Nem tudom megmutatni, mert megbüntetnek pár százezer forintra, de higgyék el nekem, hogy a táblázat úgy néz ki, hogy 2011-től beszakadnak az oktatásra fordított kiadások, majd ’14-től kezdve van egy visszapótlás, és nominálisan 2015-ben éri el azt az oktatási kiadás, ami 2010-ben volt.

Magyarul, hogy lefordítsam, ha valaki figyeli ezt a közvetítést még az interneten, ez azt jelenti, hogy kivonás volt az oktatásból 2011-2012-2013-ban, ez olyan százmilliárd forintos nagyságrend években, itt van a diagramon, majd aztán ezt ’15-ig pótolták vissza, de 2015-ben az a pénz, ami folyó áron ugyanannyi, mint 2010-ben, ez azt jelenti, hogy reálértékben jóval kevesebbet ér. Ugyanis létezik egy olyan egyszerű gazdasági fogalom, hogy infláció, az árszínvonal tartós és állandó emelkedése, magyarul azért a pénzért kevesebb dolgot lehetett vásárolni, mint 2010-ben. 2015 óta is ugyan növekednek nominálisan a kiadások, de meg kell állapítanunk, hogy reálértékben sajnos még mindig nem sikerült magunkat igazából utolérni. És most is ugyanez a helyzet, hogy reálértékben nem növekednek az oktatási kiadások. Folyó áron egy picit növekszik, persze, csak ezért kevesebb dolgot lehet vásárolni, mint a mostani évben, hiszen a jövő évi költségvetésről beszélünk. Ezért mondjuk azt, hogy vesztese az oktatás ennek a költségvetési javaslatnak.

És akkor még nem beszéltünk a GDP-növekedésről, mert egyébként az ilyen típusú jóléti kiadásokat, a nemzetközi statisztikákat, amikor elemezzük  mondom ezt társadalomkutatóként  általában GDP-arányosan szoktuk megadni, ergo, ha a GDP nő, mellette meg az oktatási kiadásokat nem nagyon növeljük, akkor GDP-arányosan vesztünk, magyarul alacsonyabb lesz GDP-arányosan a költségvetésben az oktatás súlya. Mert mondjuk, amíg Finnországban, meg Izraelben, meg ilyen elmaradott helyeken 6-6,5 százalék között van az oktatásra fordított kiadások GDP-aránya, addig nálunk több mint egy százalékkal ennél kevesebb, és ezt kellene igazából visszatenni.

Mi ezért nyújtottunk be olyan költségvetési módosító javaslatokat, amelyek nagyjából 200 milliárd forintot helyeznének át az oktatáshoz. Ez legalább azt helyre tenné, hogy utolérjük magunkat, mert akkor lehet csak rendes bért fizetni, meg akkor lehet normális infrastrukturális feltételeket teremteni, akkor lehet minőségi oktatást elkezdeni csinálni, amiről például Kállai képviselő asszony beszélt, ha lesz hozzá pénz, mert amíg nincs pénz, addig nem lesz. Körbe kell nézni ma egy iskolában, nem jó a helyzet, nincs pénz, és ez az egyik legalapvetőbb problémája a mai oktatási rendszernek.

Mik azok a legfontosabb tételek, amikre mi azt gondoltuk, hogy mindenféleképpen módosítót kell beadnunk, hogy ezt a nagyjából 200 milliárd forintot az oktatásra fordítsuk pluszban? Itt nem ilyen karácsonyfáról leaggatott díszekről beszélek. Ha nézi valaki a közvetítést, neki mondom, hogy költségvetési módosítót úgy adunk be, hogy meg kell jelölni, hogy honnan vennénk el, tehát, hogy nem hasunkra ütve határoztuk meg az összeget, hanem kiszámoltuk, hogy meg lehet-e ezt csinálni. Van nagyon sok olyan tétel, ami teljesen felesleges a mostani költségvetésben.

Rendezni kell a béreket. Erről itt már többen beszéltek, úgyhogy hosszasan nem elemezném. A lényeg az, hogy a közoktatásban a pedagógusoknak, az ő munkájukat segítő, a nevelést-oktatást segítő munkatársaknak a fizetését rendezni kell. A felsőoktatásban nemhogy a versenyképeshez közeli fizetés nincs, hanem arcpirítóan alacsony a fizetés. Egy olyan bérkategóriában, ahol én vagyok  bár én éppen most fizetés nélküli szabadságon vagyok, én egyetemi adjunktus vagyok -, a nettó 200 ezer forintot sem éri el a fizetése az embereknek. Tehát hogy várjuk el azt, hogy normális, motivált módon dolgozó kollégák legyenek a felsőoktatásban, ha nettó 200 ezer forintos fizetése nincs meg a tudományos fokozattal rendelkező kollégáknak?

Vissza kell adni az iskolákat a helyi közösségeknek, és egyébként a pénzt is oda kell nekik adni ahhoz, hogy a fenntartást, működtetést meg tudják oldani. Bevezették a mindennapos testnevelést, csak elfelejtettek hozzá megfelelő számú tantermet építeni, és mindig kevés pénzt akarnak erre fordítani, ezért ezt meg kell növelni, mi erre adtunk be módosítót. A felsőoktatásban nemcsak az oktatók fizetését kell megemelni, hanem a hallgatói ösztöndíjakat is végre érdemben emelni kell, ez tíz éve nem történt meg; erre is adtunk be módosítót.

Azonnal fel kell mérni a szegregáció jelenlegi helyzetét. Ezt különösen fontosnak tartom. Nem is nagy tétel, egymilliárd forint, ami több mint tíz éve nem valósult meg, azt végre meg kéne csinálni. Egyébként a Fővárosi Törvényszék éppen most mondta ki elsőfokú ítéletében, hogy majdnem 30 iskolában szegregált oktatás folyik. Muszáj ezt megtenni, és ez ne nagy tétel. Azonkívül mi támogatnánk, és pluszmódosítót adtunk be egy koraifejlesztő- és gyógypedagógus-hálózat kialakítására és bővítésére, valamint nemzeti erdei iskolai program indítására, és a tanodai normatív finanszírozásra is több pénzt fordítanánk.

Ezek a fő elemei annak, ami ha megvalósulna, mondom, nagyjából egy olyan 200 milliárd forint összegben, akkor elindulhatnánk azon az úton, hogy legyen normális oktatás Magyarországon, mert ez nem európai színvonalú meg nem minőségi oktatás. És ez nem a pedagóguskollégák hibája igazából. A rendszer rossz, amit kialakítottak, és ennek egy nagyon fontos eleme, hogy nincs pénz.

Ami a kutatás-fejlesztést illeti, és azon belül az MTA-t, mint említettem, nem állom meg, hogy ne hozzam elő ezt a témát. Mindenki tudja, hogy itt mi történik, nem szaporítanám ezzel kapcsolatban a szót, hiszen például az MTA kutatói voltak azok, akik rendszeresen elmondták, hogy miért nem jó az az oktatási rendszer, ami ma Magyarországon van, zárójelben megjegyzem. Szokás azt mondani az utóbbi napokban kormánypárti oldalról, hogy á, nincs itt semmiféle államosítás, meg nincs beavatkozás az MTA pénzügyeibe. Konkrétan az történik, hogy az MTA kutatóintézeti hálózatának a finanszírozását fogják és átteszik a minisztériumba, ami egyértelmű, hogy egy direkt beavatkozás, és ez az MTA autonóm működésének az egyértelmű rombolása.

Hogy nehogy azt mondják, hogy én vagyok ez a tipikus ellenzéki, Soros-bérenc képviselő, aki mindig csak károg, jelezném, hogy az Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége, a V4-es tagállamok akadémiai csoportja adott ki állásfoglalást, hogy nem ért ezzel egyet, de ami a legérdekesebb az önök számára, hogy még a Nature-ben is szerkesztőségi cikket közöltek most le, amiben egyértelműen elmondják, hogy ezt ne csinálják, mert ez rossz. Pontosan tudják, hogy mi történik, ők így fejezik be ezt a cikket: van még ideje a kormánynak irányt változtatni, ezt kéne tenni. Ezt kéne tenni egyébként, legalább az MTA-t hagyják már békén, ha a többi ellenzéki tanácsot nem akarják megfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai