Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A munkavédelemről szóló törvény módosítását megcélzó T/1370. számú javaslatot a liberális frakció támogatja.

Ahogy ez a vitában korábban már elhangzott, ez a javaslat a munkavédelem egységes fogalma alá rendezi a hatósági ellenőrzési munkát, így a munkaegészségügy és a munkabiztonság egységes fogalomként jelenik meg ebben a törvényben ennek elfogadása után. Fontos elmondani, hogy az Európai Unióban egy kivételével valamennyi tagállamban azonos felügyelet ellenőrzi a munkavédelem mindkét szakmai ágát.

A másik ok: ennek a hatásköri törvénynek az államigazgatási szervezeti módosítást megvalósító oka van, mégpedig az, hogy a konkrét munkavédelmi hatósági ellenőrzést külön kormányrendeletben szabályozná a jogalkotó, és egy harmadikat is említenék, ez pedig a munkavédelmi bírság nyilvánosságra hozatala, amely külön passzusban rendeződik ebben a törvényjavaslatban.

Megjelenik ebben a javaslatban egy korszerűbb fogalomhasználat, amelyre képviselőtársaim már többször is utaltak, a fokozott expozíciónak, a szervezett munkavégzésnek a definíciója, a típustanúsítvány, a megfelelőségi nyilatkozat mind-mind olyan definíció, amely a vonatkozó európai uniós elveknek, jogszabályoknak megfelel.

Néhány dologgal szeretnék egy picikét részletesebben foglalkozni akkor, amikor azt indokolom, hogy a liberális frakció miért fogja támogatni ezt a törvénymódosító javaslatot.

A javaslat, ahogy az itt a vitában többször elhangzott, a legveszélyesebb tevékenységet folytató munkáltatók tekintetében tovább szigorítja a kockázatértékelésre vonatkozó szabályozást, és beemeli a törvény rendelkezései közé a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető tényállások körébe a munkavégzés munkáltatókat terhelő összehangolási kötelezettségének elmulasztását. Egészen pontosan azt mondja a javaslat, hogy olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen, az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, illetve bármely más olyan személy vagy szervezet, aki illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik. Ez egy nagyon fontos garanciális elem, ami megjelenik ebben a szabályozásban, és mindenképpen támogatandó.

Ugyanígy fontosnak tartjuk kiemelni a munkavédelmi bírságok nyilvánosságra hozatalának az ügyét. Azt mondja a javaslat, hogy a munkavédelmi hatóság egy külön jogszabály által rögzített eljárásban hatósági nyilvántartást vezet, amely hatósági nyilvántartás tartalmazza azoknak a munkáltatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan munkavédelmi ellenőrzés során az eljáró hatóság jogerős és végrehajtható határozata jogsértést állapított meg és munkavédelmi bírságot szabott ki. Elhangzott már ebben a vitában, talán Filló képviselő úr utalt rá a legelején, hogy a fogyasztóvédelemhez hasonló megoldásról van itt szó, ahol nem elsősorban az a célja a jogalkotónak és a jogalkalmazónak, hogy agyonsújtsa a bírságokkal a különböző vétségeket elkövetőket, hanem hogy a nyilvánosság erejével is hozzájáruljon ahhoz, hogy ezek a garanciális jellegű szabályok érvényesülni tudjanak. Ez egy nagyon fontos dolog.

(12.30)

Ha jól emlékszem - egészen pontosan biztos vagyok benne, hogy jól emlékszem -, a Magyar Demokrata Fórum képviselője beszélt egyfajta fordított bizonyítási teherről abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat azt mondja, hogy a felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni. A minősítéshez a munkáltatóként eljárás alá vontnak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka nem tartozik a szervezett munkavégzés körébe.

Távolinak tűnik talán az analógia, de felidézném, hogy az antidiszkriminációs törvényben fogadta el a tisztelt Ház azt a megoldást - éppen egy nagy látenciával rendelkező és nehezen bizonyítható típusú jogsértés esetében ezt az úgynevezett fordított bizonyítási terhet -, ahol nem a diszkriminációt elszenvedőnek kell bizonyítania azt, hogy őt diszkrimináció éri, hanem ennek a valószínűsítése után a másik félnek kell bizonyítania azt, hogy az ő eljárása megfelelt minden antidiszkriminációs elvárásnak. Mondom még egyszer, talán kicsit távoli az analógia, de a bizonyítási tehernek az ilyetén történő megfordítása ebben az esetben is, azt gondolom, egyfajta emberi jogi garanciaként tud megjelenni.

Nem kihasználva a tíz percet, ha már kimondtam azt a kulcsfogalmat, amely számunkra, liberálisok számára az egyik legfontosabb érték, az emberi jogok kifejezését, hadd időzzek el itt zárásképpen egy picit. Ebben a Házban számos olyan vitát folytatunk, folytattunk és fogunk folytatni, ahol bizonyos emberi jogi kérdések a politikát és a politikát követőket végletesen megosztják. A társadalmi megosztottság és a politika megosztottsága is nagy néhány szimbolikus emberi jogi kérdésben, és mi, liberális politikusok számtalan alkalommal találkozunk olyan helyzettel, hogy az emberi jogi kérdésekben akár a politikában, akár a társadalom egészében meglehetősen precízen körülírható kisebbséget képvisel az emberi jogi álláspont.

Van néhány olyan területe, azt gondolom, a jogi szabályozásnak, amelyről talán még e Ház falai között is csak kevesen gondolják, hogy alapvető emberi jogi megközelítésből is fontosak lehetnek, nem beszélve azokról, akik nem foglalkoznak, mondjuk, napi szinten a politikával vagy a jogalkotással. Én liberális politikusként látok néhány olyan területet, ahol az elmúlt években fontos változások történtek, vagy a következőkben történhetnek fontos változások, vagy adott esetben történtek is és még kell hogy történjenek. Olyan területekről beszélek, amelyeket nem feltétlenül szokás, mondjuk, közvetlenül primér emberi jogi kérdésként megemlíteni.

De ha azt mondom, hogy fogyasztóvédelem, vagy azt mondom, hogy munkavédelem, akkor bizony ott ki kell mondani, hogy olyan alapvető emberi jogokat érintő kérdésekről van szó, amelyekben szerencsére egyébként a társadalmi és a politikai konszenzus is jóval nagyobb, mint mondjuk, a szexuális kisebbségek jogegyenlőségének megítélése tekintetében, ami talán elsőként eszébe szokott jutni az embereknek akkor, amikor emberi jogokról beszélünk. Amikor arról beszélünk, hogy a fogyasztót hogyan védi meg az állam, és milyen lehetőségeket ad a kezébe; amikor arról beszélünk, hogy az egyébként nagyon-nagyon sok esetben kiszolgáltatott munkavállalónak, aki dolgozni akar, keresni akar, ezért nagyon sok olyan helyzetbe belekényszeríthető, ahol a jogai csorbulnak, hogy ezek a területek mind-mind emberi jogi megközelítésből is megfontolandó és az ilyen típusú szabályozások jogosságát felvető kérdések, akkor azt gondolom, hogy olyan területre érünk, ahol valószínűleg - ahogy ez a vita is mutatja - nincs túlságosan nagy politikai véleménykülönbség a Ház falai között. Konzervatívok, szocialisták és liberálisok gondoljanak is bármit más, egyébként megosztó emberi jogi kérdésekben, elismerik azt, hogy itt alapvető garanciális szabályokról van szó.

Én egyébként - nem tartozik ehhez a vitához, de - ennek a ciklusnak az egyik hasonló témájaként látom vagy szeretném majd látni az egészségügyi reformmal kapcsolatban a betegjogok kérdését, ami megint egy olyan emberi jogi kérdés, ami gyakorlatilag mindenkit vagy majdnem mindenkit érint, és amely felvetésének jogossága, ezeknek a jogoknak a garanciális megteremtése, erősítése, az intézményrendszer további cizellálása, azt gondolom, olyan kérdés, ami széles körű társadalmi konszenzust élvez.

Mindezen megfontolások alapján tehát a liberális frakció támogatja ezt a javaslatot. S még ugyan az általános vitánál vagyunk, de szeretnék elöljáróban nem frakció-, hanem személyes véleményt mondva reagálni Ékes képviselő úr nyelvtudással kapcsolatos felvetésére, amelyet én így, első megközelítésben egy kissé aggályosnak látok abban a tekintetben, hogy egyrészt technikailag ez hogyan ellenőrizhető, adminisztrálható, másrészt pedig a szabad munkaerő-áramlás elkötelezett híveként vannak kétségeim abban a tekintetben, hogy egy ilyen típusú rendelkezés vajon nem alkalmas-e ara, hogy nem kívánt esetekben is adminisztratív akadályokat gördítsen a szabad munkaerő-áramlás elé; vagy hogy azt a Magyar Köztársaságot, amelyik Európában harcosa a szabad munkaerő-áramlásnak, és remélhetőleg ugyanígy fog kiállni a saját munkaerőpiacát más irányból érintő, újonnan csatlakozó államokkal kapcsolatban ugyanebben a kérdésben, nos, ezt a Magyar Köztársaságot adott esetben egy ilyen törvényi rendelkezés képes lehet olyan színben feltüntetni, hogy beszélünk valamiről, legyen szabad munkaerő-áramlás, közben pedig a saját jogrendünkben megpróbálunk picike kis technikai buktatókat, adminisztrációs akadályokat ennek a dolognak az útjába állítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért ezzel kapcsolatban megfogalmazódtak bennem ilyen típusú aggályok.

Köszönöm szépen a figyelmüket és elnök úr türelmét. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)