Készült: 2021.03.06.05:36:17 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 64 2018.06.28. 19:17  1-134

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok fejezetről, a 2., 3. mellékletről szeretnék szólni elsősorban. De mielőtt ezt megtenném: a vitát napok óta figyelve elég kevés szó esik az önkormányzatokról, úgy gondolom, hogy egy-egy fejezet érintőleg talán eljut az önkormányzatokra, de én konkrétan és kizárólag csak az önkormányzati fejezettel szeretnék foglalkozni.Körülbelül 3200  kerekített szám  önkormányzat, települési önkormányzat van ma Magyarországon, és azt gondolom, hogy a központi költségvetés 2019-es előterjesztésében elég jelentős alrendszert képvisel ez a 3186 önkormányzat, amelyek ma Magyarországon a településeket igazgatják. Ez a költségvetés lényegében a magyar népről szól, a lakossággal pedig igazán az önkormányzatok találkoznak. Tehát a központi költségvetés különböző sorai és fejezetei emberekről szólnak, és ezek az emberek valamelyik településen, e hazában élnek. Azt gondolom, hogy ezért kicsit részletesebben és ebben a néhány percben, ami rendelkezésemre áll, ezzel szeretnék foglalkozni.

Azokat a szolgáltatásokat, amelyeket elvileg a központi költségvetés részben finanszíroz, azokat a lakosság az önkormányzatoknál tudja megkapni. E szolgáltatások elsősorban a szociális szolgáltatások. Ez elég bőven ki lett vitatva, de azért hadd mondjam el, hogy az önkormányzatoknál a szociális szolgáltatásokat jelen pillanatban, ha az összes számot tekintjük, akkor 50 százalékot meghaladóan önkormányzati saját erővel kell megfejelni, mert a központi költségvetés erre nem lenne elegendő. Ez igaz egyébként, hogy olyan szolgáltatást ez a központi költségvetés nem biztosít, amely szolgáltatás teljes egészében a központi költségvetésből érkezik. Ilyen az óvodai ellátás is, amit szintén az önkormányzatok településenként különböző mértékben, a települési önkormányzatnak az erőképessége, fizetőképessége, eltartó képessége arányában finanszíroz, és a bölcsődei ellátásról is ugyanezt mondhatjuk.

A központi költségvetés egyébként a 2. és a 3. fejezetében foglalkozik ezekkel a részekkel, és egyértelműen mutatja, hogy szinten tartás jelenik meg vagy csökkenés. Mindenki mondott valamit, hogy ez minek a költségvetése, én azt mondanám, hogy önkormányzati szempontból a központi költségvetés 2019-es előterjesztése a fejezetek csökkenésének költségvetése, hiszen ha azt vesszük, hogy 2,7 százalékos inflációval számol, és ahhoz számítva milyen egyéb költségnövekedés van, csak a forintnak az értékállóságára gondolok, akkor azt gondolom, még a szinten tartást se éri el önkormányzati oldalról figyelemmel kísérve ez a mostani költségvetés.

Ez igaz az idősügyi ellátás szolgáltatásaira, az előzőekben elég részletesen és szakmailag is igényes módon lett ez kifejtve. És igaz  az előbb előttem szóló Tapolczai Gergely képviselő úrra reagálnék csak egyetlen mondat erejéig: csak nagyon kis szeletét vette ki az esélyhátránnyal küzdő emberek ellátásának, abból valószínűleg mind pozitív fejezetek, amiket ő említett. Ugyanakkor a súlyos fogyatékkal és enyhe fogyatékkal élők, az ápolásra szorulók, a huszonnégy órában ellátást igénylők támogatása ebben a költségvetésben nem nőtt, egyértelműen kimondható, hogy csökkent. Tehát ellentétben azzal, amit a képviselő úr mondott, el tudom képzelni, hogy azok mindegyike ilyen kedvezően változott, azonban a tömeges, amivel az önkormányzatok találkoznak, abban a tekintetben csökkent.

Ugyanezt el tudjuk mondani a kulturális normatíváról, de ezt elég részletesen kifejtették. A kulturális normatíva évek óta nem változik, sőt a kulturális normatíva is csökken. A költségvetésben különben valamilyen növekedés van kimutatva összegészében, de ez települési szinten egyértelműen csökkenést jelent.

Egy törvény lett elfogadva a hajlék nélkül élőkre a „top” Soros vagy minek nevezett törvényünkben, a hajléktalanok kérdésében, amely  szembe kell vele nézni  egyértelműen a szegénység következménye, a fizetőképtelen polgárok, a lakásukból kilakoltatottak növekvő számot mutatnak. Ez az ellátási fejezet a költségvetésben csökkenést mutat szintén.

Tehát amikor lebontjuk az úgynevezett emberek szintjére ezt a költségvetést, akkor ez a költségvetés jelentős csökkenést mutat. Nem is beszélek a krízishelyzetben lévőkről, és az, amivel az önkormányzatok  szinte független, hogy melyik önkormányzatról beszélünk  találkoznak, a szegénységgel, a lakásnélküliséggel, a családalapítás minden gondjával, ez mind az önkormányzatoknál jelenik meg. A költségvetés ebben a tekintetben nagyon kevés mankót ad az önkormányzatoknak, egyértelműen kimondható.

Elhangzott itt a mai napon is hozzászólásokban, az önkormányzati utak állapota  az mindegy, hogy megyei önkormányzat, fővárosi önkormányzat vagy egy kerületi önkormányzat -, ha átmegyünk a másik oldalra, mondjuk, a Lajtán túli oldalra, ahhoz képest is katasztrofális, de önmagunkhoz képest is borzalmas állapotok vannak mind a kátyúsodás, mind a szőnyegelés tekintetében, mind a járhatóság és sok minden vonatkozásában. Semmilyen célzott vagy címzett vagy pályázati vagy valami hasonló dolog az utak állapotát tekintve nincs ebben a költségvetésben, amiből azt ki lehetne szedni, hogy lesz lehetősége iksz településeknek címzetten vagy célzottan pályázni, és ezt nem valamilyen politikai szempontok, hanem normatív szempontok alapján döntik el. Úgy gondolom, hogy ez a normativitás végigkíséri önkormányzati szempontból a költségvetést, hogy a normativitása hiányzik éppen az önkormányzatok számára.

Ha megengedik, én is szeretnék ahhoz a vitához kapcsolódni, hogy lehet-e komoly költségvetést készíteni úgy, hogy előtte a zárszámadást nem mutattam be. Ha azt veszem, egy önkormányzat ma Magyarországon nem fogadhat el úgy költségvetést, hogy a zárszámadása nincsen meg. Ezt a parlamentben elfogadott törvény alapján a települési önkormányzat törvénytisztelő módon köteles betartani. Zárszámadás nélkül nincs költségvetés. Látni kell azokat a számokat, amire épül a következő évi költségvetés. Ha pedig nem érdekesek a számok, mert a terv se érdekes  majd még kitérek erre, de egy kicsit magamnál is előrehozom a gondolatomat -, az van ebben a költségvetési törvényben benne, hogy egyébként van egy költségvetési törvény 2019-re, de a kormány és a pénzügyminiszter ezt bármikor változtathatja.

(14.40)

Az ilyen költségvetésnél teljesen mindegy, hogy elfogadjuk, megszavazzuk vagy nem. Amely költségvetés zárszámadás nélkül elfogadható és bármikor változtatható, nem is kell hozzá parlament, annak a költségvetésnek a komolyságát, úgy gondolom, nem kell ebben a körben bemutatni, még akkor is, ha valakik a kormányoldalhoz tartoznak, de ismerik a költségvetést, készítettek már ilyet, vagy részt vettek benne akár önkormányzatban, akár a parlamentben, pontosan tudják, hogy mindennek van rendje, és ezt a rendet, úgy gondolom, illik betartani.

Én Budapest 12. számú választókerületének országgyűlési képviselője vagyok  még pár nappal ezelőtt polgármester is voltam -, ez Rákospalotát, Pestújhelyt, Újpalotát és Újpest egy részét foglalja magába. Ennek a területnek a képviseletében is tudom mondani, hogy próbáltuk a központi költségvetésből modellezni, hogy körülbelül milyen pénzünk lesz 2019-re. Körülbelül tízféle számítást is el lehet képzelni, hogy mennyi lesz a pénzünk. Megállapíthatatlan ebből a most előterjesztett költségvetésből, hogy a XV. kerületnek körülbelül mennyi lesz a pénze, de Újpestet vagy Budapest bármelyik kerületét vehetném példaként, hiszen a Fővárosi Közgyűlés tagja, fővárosi képviselő is voltam mint polgármester, ez automatikus a törvényből adódóan. A Fővárosi Közgyűlésben sem tudnánk ezt megmondani. Ilyen helyzet van, hogy nem tudjuk a költségvetési törvény alapján, csak úgy modellezzük, hogy valamelyik alternatíva, de az egy sem pozitív  körülbelül ez olvasható ki a költségvetésből.

Az előbb említést tettem róla, de picit talán megállnék ennél a gondolatnál, hogy miközben a forint árfolyama az euróhoz képest történelmi mélységekben van, most már talán 330 forintot jelent, pontosan nem is tudjuk, azt látjuk, hogy a kormány költségvetése nem más, mint az igazságtalanság, a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság, a hosszú távon fenntarthatatlan gazdaság és a társadalmi folyamatok költségvetése önkormányzati szempontból. Ezt egyértelműen ki lehet mondani, hiszen nincs olyan önkormányzati képviselő, olyan önkormányzati képviselő-testület, aki nyugodt lehet e költségvetés olvasása kapcsán. Az egy más kérdés, hogy majd kézi vezérléssel tömködjük a lyukakat és valamilyen módon a települések üzemelni és működni fognak, ami egyébként az önkormányzatok feladata, és a panasz, az összes gond, az összes havária eset, minden a polgármester vagy az ottani képviselő-testület nyakába hullik, és senkinek nem jut eszébe, hogy ez egy nagyon rosszul megtervezett költségvetés eredménye.

Önkormányzati szempontból tehát azt látjuk, hogy a központi költségvetés önkormányzatoknak nyújtott támogatásai 2013 óta kizárólag célhoz kötötten, feladatalapon vehetők igénybe. Ez az intézkedés annak idején a tervezhetőséget és az átláthatóságot akarta biztosítani, amelyet én is komolyan vettem, és azt gondoltam, hogy ez így is lesz. Ennek ellenére éppen ezek az elvek sérülnek azon jogszabály-módosításon alapuló gyakorlatok miatt, hogy a költségvetési törvényben meghatározott támogatási előirányzatokat mind a kormány, mind a pénzügyminiszter saját hatáskörében év közben módosíthatja. Ezenfelül számos olyan, elsősorban működtetési jellegű támogatási előirányzatot határoz meg a jogszabály, amely esetében felelős miniszteri hatáskörbe vonja a támogatási döntést úgy, hogy a törvényben nem határozza meg a döntés paramétereit.

Annak idején ültem 16 évet már itt, a parlamentben, és a 16 év alatt nem tudom, hány költségvetési módosítást csináltunk végig. A kormánynak mindig meg kellett gondolni, akar-e a költségvetésen módosítani, mert ugyanilyen tortúrával, mint a költségvetés elfogadása, a módosítást át kellett vinni. Tehát nem a pénzügyminiszter, akit tiszteletben tartok, hanem személyesen mi, együtt, akkor 365-en közösen módosítottuk a költségvetést, vagy a többség módosította. Most ehhez semmi nem kell, egyszer meg kell szavazni akár egy vagy két évvel előtte, azt sem tudjuk, mit, és azt követően már módosítani lehet ezt, mint egy madzagot, mindenfelé.

Ezek az intézkedések sem a tervezhetőséget, sem az átláthatóságot nem biztosítják, noha itt, ebben a teremben számos esetben azt hallottam, hogy éppen a tervezhetőség és az átláthatóság költségvetéséről beszélünk. Ellenben fokozzák az önkormányzatok kockázatát a költségvetési tervezésük a megalapozottságot illetően, és így semmiképpen nem látom az önkormányzatok gazdálkodásának biztonságát ebben a költségvetésben.

A 2019. évi költségvetési törvénytervezetből elsősorban az önkormányzatot megillető támogatások tekintetében az alábbi tendenciákat látom nagyon fontosnak. Az egyik tendencia az, ami nagyon súlyos az önkormányzatok számára, hogy egyik önkormányzatot finanszírozza ez a költségvetés is a másikból. 167 önkormányzat finanszírozza például a KLIK-nek vagy a tőlünk államosított iskolarendszernek szolidaritási adó tekintetében a másikat. Ez a keresztfinanszírozás, hogy a nagyobb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzat finanszírozza meg a gyengébb önkormányzatokat, kettészakított bennünket. Előtte már a kettészakítás megtörtént, amikor a helyi közigazgatást kettévágták, és lett egy kormányhivatal és lett egy önkormányzat ugyanabban a kerületben, és az ügyfeleink jönnek hozzánk, akkor mondjuk, hogy nem hozzánk kell jönni, hanem oda kell menni. Ha oda megy először, mondják neki, hogy nem, hanem az önkormányzathoz. És így passzoljuk az embereket jobbra-balra. Az egyik tanulja azt, hogy mikor kell menni a kormányhivatalhoz, mikor kell menni az önkormányzathoz, a másik pedig bosszankodik és szidja az egész rendszert. Tehát körülbelül ezt tapasztaljuk naponta.

Ehhez kapcsolódik még nekünk ez a szolidaritási adó, ami, úgy gondolom, elég durva dolog. Nekünk, hogy konkrét, XV. kerületi példával éljek, 2017-ben 270 millió forint volt a szolidaritási adó, most 2,2-szeresére nőtt, 604 millió forint lesz ennek a költségvetésnek az alapján 2019-ben a szolidaritási adó. Ha ilyen arányban nő ez a szolidaritási adó, akkor nyereséges lesz a KLIK, mert olyan mennyiségű pénzt fogunk kifizetni szolidaritási adóként.

Látom, hogy közben az időm nagyon halad. A sorcsökkenést kiírtam magamnak, de ezekkel már nem foglalkoznék, mert, úgy gondolom, egyértelmű és teljesen bizonyítható ebben a költségvetésben, hogy a fejezetek rendre és sorra csökkenést mutatnak.

Szeretném a végén még pár dologra felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy az önkormányzatok kiüresítése nemcsak a forráshoz jutás tekintetében, hanem a feladat tekintetében is igaz. Tehát ilyen szempontból az elvett feladatok vagy a kormányhivatalhoz áttelepített feladatok vonatkozásában nyilván a jogai is csorbultak és a lehetőségei is a forráshoz jutásra. Ennek is figyelembevételével elég nagy csapás az önkormányzatok számára az, hogy például Budapesten a személyi jövedelemadóból egyetlen fillér nem marad az önkormányzatoknál. Budapesten az óriási nagy számban jelen lévő gépjárművek után, ami itt szennyez Budapesten, ugyan beszedik az önkormányzatok az adót, de a 60 százalékát mindjárt el is viszik. Ezek százmilliós nagyságrendek a budapesti kerületeket érintően. Azt kell mondanom ugyanakkor  benne van az előterjesztésben, egyik képviselőtársam délelőtt többször elmondta -, hogy 4280 milliárd forint áfabefizetés szerepel ebben a költségvetésben, amelyet az önkormányzatok, települések területén működő cégek, ott élő állampolgárok fizetnek be, beleértve a nyugdíjasokat is. Ekkora hatalmas adóbevétel. Vagy a társasági adó 399 milliárd forintja, ami majdnem 400 milliárd, ez is ott keletkezik az önkormányzatoknál.

Úgy gondolom, hogy ez az elvonás méltatlan, mozgásterük nincs az önkormányzatoknak, hiszen több kategóriába állíthatjuk be az önkormányzatokat, nyilván a fővárosiak az adóerő-képesség vonatkozásában csak szolidaritási adóra kötelezettek, és még további 167, mint említettem, és vannak olyanok, ahol ténylegesen a villanyszámla kifizetése is komoly gondot jelent az eltartóképesség miatt.

De összességében ez a 737,2 milliárd forint, amely a költségvetésben megjelenik az önkormányzatok számára, ez még a szinten tartást sem éri el.

(14.50)

Tisztelt Jelenlévők! Tisztelt Ház! Elnök Úr! A 2019. évi költségvetés egyik legnagyobb vesztese, kimondhatom: az önkormányzati alrendszer lesz. Ezért önkormányzati gyakorlattal rendelkező politikusként és a Demokratikus Koalíció politikusaként is állíthatom, hogy ez a költségvetés nem támogatható, és nem szolgálja a helyi közösségek érdekeit. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 178 2018.07.02. 1:51  177-182

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Budapest főváros XV. kerületét olyan kormánydöntés érte 2017 októberében, amikor is 78 millió forintot úgy kaptunk, hogy nem is pályáztunk rá, nem is volt ilyen kiírva, normatív módon se kaphattunk ilyet, mégis kaptunk, közterület-fejlesztés célra.

(16.50)

Úgy döntött a képviselő-testület, hogy ezt a pénzt a rákospalotai Veresegyházi utca felújítására fogjuk felhasználni, meg kell toldani még 30 millió forinttal, és egy szép, gyönyörű utca jön létre, ahol egyébként fideszes több ciklus óta a helyi önkormányzati képviselő. Meglepetés akkor ért bennünket, amikor kaptunk egy újabb kormánydöntést. Ez a kormánydöntés arról szólt, hogy hoppá, nem abban az utcában építhetünk ebből a pénzből, hanem Újpalotán egy egyébként parlamenti szempontból ellenzéki önkormányzati képviselő, egy liberális képviselő körzetében, de parkot. Úgy döntött a kormány, hogy megváltoztatja az eredeti döntését, és címezte, tehát megcímezte, Veresegyházi utca helyett Száraznád utca. Úgy gondolom, ennek az volt az igazi érdeme és értéke, hogy április 8-án választás volt. László Tamás nevű úr itt ült még akkor országgyűlési képviselőként, és ő kapta ezt ajándékba. Neki Újpalotán volt ez nagyon fontos, és eldöntötte a kormány, hogy ott parkot kell építeni.

Azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy először is írtunk egy levelet, amire a mai napig még nem kaptunk választ, másrészt ki a fontosabb tulajdonképpen a kormánynak, a Fidesz vagy lakosság. Köszönöm, és várom megtisztelő válaszát. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 64 2018.07.03. 2:07  49-72

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítási javaslat lehetőséget adott volna arra is, hogy a sport, mondjuk, csak a labdarúgás részét is figyelembe véve, más területére is egy kicsike kis vidámságot, például pénzt hozzon. Látszik, hogy a törvényjavaslat egyértelműen üzletet szolgáló, üzletet segítő előterjesztés, de azt gondolom, hogy nagyon jó alkalom lett volna foglalkozni azzal, hogy mi is az oka annak, hogy nem voltunk ott az olimpián fociban, nem voltunk ott a világbajnokságon, nem voltunk ott az Európa-bajnokságon, évtizedek óta nem vagyunk ott, noha stadionok épülnek, üresek a lelátók és sok minden egyéb. De én az utánpótlásra gondolok, amikor szót kértem, arra, hogy ma az utánpótlásról igen keveset tudunk, még a labdarúgást illetően is. A választókerületemben, ahonnan én érkeztem, egyébként 26 sportegyesület van, és sok futballegyesület is. Ma abból lesz futballista, akinek a szülei meg tudják fizetni az edzőt, a fenntartást és minden egyebet, nem a tehetségesből, hanem akinek a szülei a 10-15 ezer forintot havonta meg tudják fizetni. Tehát amikor a finanszírozásról beszélünk  és most ez a törvény nem beszél erről , a finanszírozással le kellene menni egészen az önkormányzati kis egyesületek szintjére, hogy legyen valami tehetségfeltáró lehetőség. Most lényegében a tehetséget az jelenti, ha a szülő tudja fizetni.

Azt szeretném kérni, üzenni, hogy az utánpótlással a futball tekintetében is és mindegyiknél sokkal többet kell foglalkozni, és arra kell nagyon rámenni, hogy ösztöndíjrendszer teljes szélességben, nem csak akadémiákon legyen meg. (Az elnök csenget.) Úgy gondolom, hogy ezt hiányolom a törvényjavaslatból. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 118 2018.07.03. 2:01  99-146

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlít a hajléktalanság is: bármit csinálunk vele, nem vész el a hajléktalan, legfeljebb átalakul, börtönlakó lesz, vagy nem tudom, mi, de lényegében nem tudunk vele sokat tenni.Hadd mondjam el azt, hogy véleményem szerint van egyfajta hajléktalanság, akik még nincsenek fedél nélkül, lakásban élnek, de gyakorlatilag már hajléktalan-életmódot folytatnak. Ez Budapesten nagyon nagy tömegben van, akik már az ingyenes konyhára jönnek gyerekestül, mert egyszerűen nincs, csak az önkormányzati jóindulaton múlik, hogy mikor lakoltatják ki őket. Ezek általában önkormányzati bérlakók is egyben. Nem tudnak semmit fizetni, ezért villany, minden ki van kapcsolva a lakásban, nem látnak tévét, semmit nem néznek.

Van az a hajléktalan, aki valóban fedél nélkül él, valahol az erdőben, bokorban; ugye, most a törvény az erdőben élést is tiltja. Lényegében nem tudjuk, hogy mi fog történni. A városban való vegzálás miatt a külső kerületekbe menekülnek ki ezek a hajléktalanok, tehát az átalakulás azt jelenti, hogy a külső kerületek tele vannak hajléktalanokkal. Így például Budapest XV. kerületében is így van. Száz körüli hajléktalan van, abból 70 körüli, aki együttműködő, ebből tudjuk azt, hogy körülbelül ennek fele dolgozik. Ez az üzleti szférának jól jövedelmez, mert ezek az emberek nincsenek bejelentve, csak egyszerűen valami kis jövedelmet kapnak, valami olyan munkára használják őket, amit senki nem vállal el. Szerencsétlenek ebből tengetik magukat.

Amikor ezekről az emberekről törvényt hozunk és döntünk, gondoljunk arra, hogy mi is emberek vagyunk, és ne adja isten, bárki kerülhet ebbe a helyzetbe. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 72 2018.07.17. 6:27  63-76

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A törvénymódosítást elolvasva, és a Törvényalkotási bizottság tagjaként, illetve a Fenntartható bizottság tagjaként is, de múlt héten a Gazdasági bizottsággal Paks II. megtekintésén is részt vett képviselőként szeretnék pár szót hozzászólni a szakértői kérdéshez. Azt gondolom, azok, akik mostanában nem látták a működő atomerőművet, illetve a helyszínen nem látták azokat a terveket, amelyek megvalósítás előtt vannak, és amelyek engedélyezése már eléggé előrehaladt állapotban van, azoknak nagyon fontos tudniuk, hogy egy olyan feladatba vág bele Magyarország, amihez van egy működtetési tapasztalatunk, de lesz egy akkora méretű bővítés, amelynek az üzembe helyezését követően még működik majd a régi, a Paks I., és működik majd a Paks II. Ez olyan méretű, egy telephelyen létrejövő energiatermelő bázis, amihez nincsenek tapasztalatok Magyarországon, és kevés olyan képzés és képzőhely is van, ahol ehhez megfelelő szakértőt, szakembert lehet találni.

Én a vitában többször is részt vettem. Most csak egy példát szeretnék kiemelni  mert az időkorlát is szorít , ez pedig az egész erőmű működtetésének, biztonságának és kézbentarthatóságának nagyon fontos része, hogy a hűtőrendszert a Duna-víz biztosítja, az a Duna-víz, amelynek az ingadozása szárazság idején, árvíz idején sok minden típusú. Ez a Duna-víz biztosítja most Paks I. hűtőrendszerét. De ha belép a Paks II. erőmű, abban az esetben nincs olyan szakértő, aki ma meg tudja mondani, hitelesen meg tudja mondani, hogy Paks II.-höz a Duna vize, a másodpercenkénti áteresztőképessége száraz időben elegendő, és biztonságos üzemeltetést foge tudni adni, hiszen itt egy akkora, Duna méretű bővítést is végre kell hajtani, ami azt is jelentheti, hogy a Duna vízhozama esetleg feszegeti azt a határt, amikor már a biztonságos működtetés garantálhatóe vagy sem. (Sic!)

Ehhez nem elegendő egy ember véleménye, ide nagyon komoly szakértői gárdára van szükség. A beérkező víz hőfokát és a távozó víz hőfokát ma bemondjuk terv alapján, hogy az nem fogja átütni azt a hőmérsékletet, ami a víz élővilágát és egyáltalán sok minden egyebet károsan fog befolyásolni. Ehhez valóságos, tényleg akkreditált, szakértelemmel bíró emberek kellenek.

Azt látjuk és érezhető, aki a helyszínen járt, az pedig tudja is a bemutatott dokumentumok alapján, hogy szinte egy visszafordíthatatlan helyzetről van szó. Ha és amennyiben ez így van, abban az esetben itt a kézbentarthatóságnak és a szakszerűségnek rendkívüli szerepe van. Ilyen szempontból, azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a módosítása…  annak idején 1996-ban a Környezetvédelmi bizottság alelnökeként részt vettem a törvény vitájában, hiszen pár ciklusban már korábban is ültem itt a parlamentben, akkor jártam utoljára Pakson és most a múlt héten, és azt hiszem, hogy az akkori Paks I. megépítése és a Paks II. megépítése nagyon is indokolja azt, hogy ehhez a törvényi garanciát is megadjuk, hogy kik a szakértők.

Az egy más kérdés, hogy mennyiben üzletitörvény-módosítás is ez, például a Roszatom érdekeit milyen mértékben szolgálja. Lehetséges, hogy a Roszatom szakértői összeférhetetlenséget jelentenek valamilyen módon a beruházás megvalósításához, de itt nem lehet termelni úgy, mint bármit a mezőgazdaságban vagy bárhol. Szakértőt a tapasztalatok alapján az üzemeltetésben, az iskolában lehet megszerezni, s ha ez a Roszatomnál van, azt is igénybe kell venni. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik megjegyzésem az, hogy ha legalább tíz éven keresztül a Paks I. és a Paks II. egyszerre fog üzemelni, ehhez hatalmas üzemeltetői gárdára is szükség van. Ez az üzemeltetői gárda ezres létszámban igényel mérnököket, főiskolát végzetteket, hiszen ma az üzemeltetés egyszerű szakmunkás szinten szinte csak kisegítő munkára ad lehetőséget. S annak a megbecsülése, hogy itt milyen folyamatos szakembergárdára van szükség 40-50 éven keresztül, az sem egy lebecsülendő szakértői kérdés.

A harmadik, ahol a szakértésre rendkívül szükség van, az az elhasználódott kapszulák, a kiégett fűtőelemek elhelyezése, biztonságos elhelyezése a fenntartható fejlődés érdekében, és abban, hogy a környék és ez az ország vagy Európa közepe biztonságos legyen. Úgy gondolom, hogy ehhez jó szakértők kellenek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 120 2018.07.17. 6:05  113-130

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Fenntartható fejlődés bizottságában erről egy hosszas vita folyt; alelnök úr, Kepli képviselőtársam már említette ezt. A következők miatt kértem szót. Az egyik az, hogy valamikor, amikor a felszín alatti vizeket a parasztember használta, ásott egy 6-7 méteres kutat, kiszedett abból néhány vödör vizet, és azzal meglocsolta a kis kertjét. De itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy modern eszközökkel meg lehet fúrni egészen különböző rétegekben a vizet, s modern szivattyúkkal meg lehet ezt húzni rendesen. Most hallottam egy új szót az előterjesztőtől: az eredeti előterjesztéshez képest csak az nem tartozik engedély alá, ami nem gazdasági célú, tehát ami családi és egyéb. De ez a törvény szövegéből nem adódik automatikusan.

Az lehet, hogy a végrehajtási rendelet, amely ebben az ügyben megszületik, majd valamilyen korlátot fog szabni, de a 80 méteres határ súgja azt, hogy itt ipari célú hasznosításról lesz szó. 80 méteres kutat egy családi ház, bármilyen kis területe van, vagy akár még néhány hektár is, nem képes megfúrni, már csak a költségei miatt sem.

A másik: az előterjesztésből eredendően nem kellett hozzá terv, nem kellett hozzá engedély, és nem kellett hozzá a kivitelezőnek engedély. Ma a kivitelezőnek akkreditált engedélyre van szüksége. Kútfúrónak csak úgy nem lehet elmenni, hogy nekiállok és kutat fúrok, hanem engedéllyel kell rendelkezni. Eredetileg kontárok is csinálhatták ezeket a kutakat, legalábbis így látszott.

Egy kis módosítás az előterjesztésben, amit hallottunk képviselőtársamtól szóbeli kiegészítésként, hogy ez tulajdonképpen házi vízigényre meg családi vízigényre használható, de afölött már engedélyhez kötött és feltehetően kontingentált. Ma hogyan is van a vízkészlet használata? Ma is vannak kutak és van fúrás. Magyarországi szinten majdnem minden tehetősebb önkormányzatnak van fúrt kútja, hiszen az önkormányzati intézmények területén lévő sportpályákat vagy közparkokat engedélyhez kötött módon, fúrt kutakból látják el locsolóvízzel, hiszen igen nagy luxus lenne, ha a drága pénzen odaszállított ivóvízzel locsolnák a parkot, és abból végeznék el a futballpályák vagy a sportpályák locsolását. Ezért kutat fúrnak, vízkészleti díjat fizetnek, tehát engedélyhez van kötve. Ennek szabályos számlája van, sőt órát is fölszerelnek újabban. Budapest esetében órához kötött az ilyen megfúrás, amikor nem a jó minőségű, hálózati vezetékből érkező ivóvizet használjuk akár családi célra, akár sportcélra, akár ipari célra is.

Ez az előterjesztés a 80 méteres fúrási véghatárral nagyon-nagyon komoly dolognak számít. Hozzá kell tennem, hogy vannak olyan törpevízművek, vízkivételi művek a különböző településeken Magyarországon, ahol nincs ilyen mély kút, tehát 80 méteres, és ebből a település vagy több település vízellátását biztosítják. Szót igazán azért kértem, mert egyrészt hiányolom azt, hogy úgy gondolom, nemzeti vagyonnak számít a vízkészlet Magyarországon, és erre a nemzeti vagyonra mint értékre vigyázni kell; ezzel csatlakozom az előttem szólókhoz.

Csak egy példát szeretnék említeni, és ezt nem máshonnan venném, mint Budapestről. Budapesten a parti szűrésű kutakból, a Duna-parti szűrésű kutakból látják el ivóvízzel a várost, de olyan mértékben szennyeződik már abban a mélységben is  nagy mélységű kutakról lévén szó  a víz, hogy szinte mint a szennyvizet meg kell tisztítani ezt a vizet ahhoz, hogy ivóvízként a hálózatba menjen. Tehát nagyon kell vigyázni arra, hogy egyre szennyezettebbek a rétegvizek, a talajvizek, sőt még lejjebb is. Az is egy jó szó volt, elhangzott itt, hogy a termálvizet természetesen nem érintheti, de van olyan hely, ahol még a termálvízvagyonnal is lehetne találkozni 80 méter mélységben.

Viszont az a kapcsolat, ami létrejön a kút megfúrásával a talajvíz és a felszín között, sok veszélyt rejt magában. Azt gondolom, amikor a végrehajtási rendeletet a minisztérium ebben a tekintetben el fogja készíteni, nagyon szigorúan, a fenntartható fejlődés követelményeinek is megfelelően, a korábbi, még 1995-ben elfogadott szigorú vízgazdálkodási törvénynek megfelelően kelljen kiadni, és ne lehessen ez az illegális vízkivétellel a nemzeti vagyon részét termelési célra fölhasználó, azért díjat nem fizetőknek a haszna és ezzel a profitszerzésnek a területe. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 166 2018.07.17. 4:51  139-172

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A XV. kerület képviselője vagyok, és nekünk négy emberünk is azon a veronai buszon rajta volt, és két testvér ott is maradt örökre, a két szülő pedig körülbelül hat hónap múlva tudta a végtisztességet a saját gyerekeinek megadni, mert összeégtek.Ezek az emberek egyetlen fillér kártérítést még a mai napig nem kaptak. Erről itt nem esik szó. Tehát az a 17 áldozat, ha mindegyike úgy van, hogy nem kaptak még semmilyen kártérítést másfél év után, arról itt valahogy nem esik szó, pedig ez a kivételes eljárásban történő idecitálása ennek a törvényjavaslatnak, azt gondolom, ha már innen indítottuk, a veronai ügyből, aztán utána a zaklatásnál kötünk ki, a veronai sérelmek nagyon nagyok. Fél év után jöttek haza, túlélték ezt az égést a szülők, és a XV. kerületi önkormányzat fizette a villanyszámlát, a gázszámlát, egyebet, mert még ki is kötötték volna a közüzemi szolgáltatásokat a házban, hiszen ők nem tudtak hazajönni. Tehát ilyenekre kellene figyelni, amikor azt mondjuk, hogy a veronai baleset sérültjeinek mit segítettünk. Én kineveztem egy embert, aki ennek a családnak az ügyeivel foglalkozott, és többször is meglátogattuk őket, annak ellenére, hogy a családot addig nem is ismertük, hogy ebben a kerületben élnek, és nem is tudtuk, hogy ilyen rangos sportolók, ugyanis két sportoló vesztette életét. Ez az egyik kérdés.

A másik ez a zaklatás. Ennek a zaklatásnak van egy másik oldala is, és igazán emiatt kértem szót, amikor jogaikkal élve bennünket, polgárokat is zaklatnak. Tehát zaklat a közterület-felügyelő, zaklat bennünket a mezőőr, zaklat bennünket szinte mindenki, tehát bennünket, állampolgárokat lehet zaklatni.

Az M3-as a XV. kerületen keresztül a repülőtérre a legrövidebb út, és a XV. kerületben ez a védett személyek szállítmányozási útja, amikor utaznak és érkeznek. Ezt a XV. kerület egy zaklatásként éli meg, minden állampolgár, hogy mi vagyunk az az út, ahonnan 18 perc alatt vagy 16 perc alatt a repülőtérre ki lehet menni. Olyankor lezárnak mindent, aluljárót, felüljárót és egyebet, és ez hetente többször megismétlődik, nem is beszélve róla, amikor uniós elnökök voltunk egy fél évig, jöttek-mentek a különböző rangos emberek, egy fél évig szinte nem lehetett közlekedni. Ilyenkor az történik, hogy az utcákban, a kertek alatt egy körúttá válunk, és az egész M3-as rá van vezetve a XV. kerületre, Pestújhelyen és a rákospalotai oldalon, mindegyik oldalon, és ez is egy zaklatás. Állampolgárokat zaklatunk azért, merthogy a védett személyek védelme érdekében.

(16.10)

Amikor ilyen kivételes eljárásban minden egyeztetés nélkül  nem tudom, kikkel folyt az egyeztetés , bizottsági tárgyalás nélkül idehozunk ilyen fontos törvényt, úgy gondolom, akkor kicsit szálljunk magunkba, mert egy eléggé kemény adok-kapok hangzott itt el. Bizottsági ülésen nyilván, ha erre időt adtak volna; ez a másfél év, ha Veronára hivatkozunk, elegendő lett volna, hogy többször is a bizottságok érdemben meg tudják ezt tárgyalni, és lehet, hogy ezt a törvényjavaslatot is majd egy másik bizottság potentátjai átírták volna, és másképp érkezik ide. De most egy kivételes eljárásban átnyomjuk gyorsan, és holnap már szavazunk róla, és törvény lesz valamiből. Azt gondolom, hogy majd ezt követi megint egy másik kivételes eljárási törvény, ami szinte ennek a másik lába, úgy gondolom.

Ezt az előttünk lévő törvényjavaslatot, azt gondolom  beleértve a veronaiak iránt érzett rendkívüli fájdalmat és velük azonosulva is , ebben az eredeti formában nem szabad és nem lehet támogatni. Nem arról szól, amit önök itt nekünk elővezettek.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 94-96 2018.09.17. 2:20  93-102

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Igen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

(16.40)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Folytatni szeretném az előttem elhangzott azonnali kérdésnek a másik lábát. Tanévnyitó volt szeptember 3-án ebben az országban, így a XV. kerületben is, s az ott történtekről szeretnék elmesélni önöknek egy kis történetet. Mint tudják, a XV. kerületben, Újpalotán, Rákospalotán, Pestújhelyen szeptember 30-án időközi polgármester-választás lesz, és az ellenzéki összefogás jelöltje Németh Angéla. Önök egy visszaeső, törvénysértéssel megfogott jelöltet indítanak László Tamás személyében. A DK úgy véli, ezt a törvénysértést elkövette a jelölt, hiszen a tanévnyitót ötszáz gyerek jelenlétében, a pedagógusok jelenlétében kampánynyitónak használta föl; az eredeti forgatókönyvben nem is szerepelt, hogy hozzá fog szólni. Jelölt volt a kampány közepén, a tanévnyitó beszédét - amire menet közben, nem tudjuk, hogy utasítást vagy mit kapott - elmondta, és ez a tanévnyitó a következőképpen zajlott. Ma, úgy gondolom, nem kell a politikának bemenni az iskolába, nem kell a politikának oktatni a pici, kiskorú gyerekeket, de ezen a tanévnyitón ez történt.

Úgy gondolom, ez olyan típusú visszaélés azzal a lehetőséggel, hogy a KLIK az államosított iskola, amelyet elvettek az önkormányzatoktól, és most lényegét tekintve a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó vagy kap utasítást, vagy a Klebelsberg Intézményfenntartó maga önhatalmúlag kijelöl olyan politikaibeszéd-írókat vagy -beszédmondókat erre a tanévnyitóra, amely méltatlan volt ahhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tisztelt államtitkár úr, kérdezem: miért történhet ez meg egy tanévnyitón?

Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 100 2018.09.17. 0:43  93-102

HAJDU LÁSZLÓ (DK): A „visszaeső” szót azért használtam, mert a helyi választási bizottság természetesen elmarasztalta, sőt pénzbírsággal is sújtotta, aki megengedhetetlen eszközöket használt a tanévnyitón. Azt gondolom, hogy ezzel Németh Angélát, az ellenzék közös jelöltjét is segítette, hiszen a XV. kerületi tanévnyitó igen nagy botrány a kerületben, beszédtéma a pedagógusok között, beszédtéma a szülők között is, és azt gondolom, hogy ez a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartónak is egy tanulság lehet a jövőt tekintve. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem vártam más választ. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 52 2018.09.18. 3:48  41-56

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ipolydamásd ügyéhez személyes ok miatt szólok hozzá, nem más okból, mint a DK-frakcióban ülő képviselő, de mondhatom előre, hogy a DK meg fogja szavazni az ennek a hídnak az építéséhez szükséges törvénymódosítást. Hozzá kell tegyem, hogy nagyon nagy visszalépésnek tekintem, tekintve, hogy én körülbelül 20 éve ismerem ezt a környéket és ezt a települést, a település díszpolgára is vagyok, illetve a képviselő-testület azzá fogadott, kicsit ezért is érzem, hogy szólnom kell.A Helemba és Ipolydamásd közötti híd esetében visszalépni 10 tonnáról 3,5 tonnára pont az itt elhangzott, nagyon jó észrevételeknek lesz az akadálya, hiszen a turizmus föllendítését 3,5 tonnás híddal nem lehet megtenni, mert Komárom irányába, Párkány vagy Esztergom irányába mennek azok az autóbuszok, amik a turizmust jelentenék ennek a településnek; itt van egy várrom is, ami külön látványosság, pont ezt nem veszi figyelembe, hanem továbbra is 30 kilométeres kerülő úton kell a buszoknak jönni abban az esetben, ha ez 3,5 tonnás. Picit kellett volna ezen a műszaki tartalmon úgy módosítani, hogy az autóbuszok tudjanak átjönni ezen a hídon.

Ezt azért államtitkár úrnak, a helyi képviselőnek, Rétvári Bencének postáznám, mert márciusban én ugyan elkéstem már arról az ünnepségből, ami ott egy kicsit kampányjelleggel is volt, ahol már ez meghirdetésre került, amit most törvényként fogunk tárgyalni, de én ott voltam 2012-ben, amikor még Harrach Péter volt a képviselő, és még azt követően néhány falunapon. Egyébként szombaton volt egy hete, falunap volt Ipolydamásdon, és Ipolydamásdon ezt külön ünnepelték már, de ott az nem hangzott el a színpadon, hogy ez nem 10 tonnás híd lesz, hanem sokkal kisebb, ez egy kis biciklis átjáró, mert valójában a turizmust akkor segíthetné; és csak emiatt vetem föl, hogy gondoljuk végig, hogy a szlovákokkal vagy Nyitra megyével, nem tudom, ott a jogosítványok hogy vannak, úgy látom, Nyitra megyének túl nagy a jogosítványa Szlovákiában mint régióközpontnak, talán a híd megépítésében is ők lehetnek a segítők, de az akadályok is, hogy ez a híd megépüljön. Ezt a hat évet, ami eltelt, úgy gondolom, még újabb hat év fogja követni, ha ezek a módosítások és sok minden egyéb a szlovákokkal nincsen jól összehangolva.

Összességében támogatom én is és a frakció is, ahol ülök, a Demokratikus Koalíció, de megfontolásra ajánlom azt, hogy ez a visszalépés műszaki tartalmát tekintve az alapvető célt nem éri el, és még egy dolog, hogy közúti forgalom szempontjából sem mellékes, hogy minden az Esztergom irányába menő, nagyon keskeny utat terheli, ez az út, a 2-es útnak ez a szakasza pedig nincs kihasználva, holott nagyon sok magyar település irányába egészen Pozsonyig nagyon sokat jelentene, ha ez a híd nem ilyen alacsony műszaki tartalommal épülne meg. Egyébként támogatnom. Köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 10 2018.09.24. 5:01  9-12

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A XV. kerület területén áthalad az M3-as autópálya. Az 1980-as évek óta folyamatosan épülő autópálya egyre nagyobb forgalma egyre nagyobb zajterhelést okoz a környék lakóinak. Már a kezdetektől követelték az itt élő emberek, hogy épüljön zajvédő fal a városi szakaszon, az M3-as mellett. Igen ám, de az Orbán-kormánynak nem az számít, hogy mit akarnak az emberek, hanem az, hogy a Fidesz-közeli vállalkozók jól járjanak. Bizonyos vállalkozóknak vagy a velük együttműködőknek márpedig az áll érdekében, hogy leszorítsák az autópálya mellett lévő ingatlanok értékét, hogy aztán olcsón megszerezhessék azokat. Ezért a 2010-ig folyamatosan épülő zajvédő fal a Fidesz alatt már nem épülhetett tovább, leállították. A Wesselényi út és a Szentmihályi út közötti szakaszon mintegy 1200 méter hosszúságban egy sziget nincs megépítve, vállalkozások vannak mögötte. A rákospalotaiakat több kilométer hosszan tehát továbbra is zajterhelés éri.

2015-től fővárosi önkormányzati képviselőként többször kezdeményeztem a hiányzó szakasz megépítését, de ahányszor léptünk előre egyet, valaki mindig hátralökte az ügyet. 2016 októberében végre megszületett az építési engedély, de valaki ellenérdekelt vállalkozó újra fellebbezett. Hosszú jogi procedúra után az engedély végre jogerőssé vált, de az idő egyre telik, és a lakosság egyre türelmetlenebb. Az elmúlt nyolc év bebizonyította, hogy a Fideszt és az Orbán-kormányt nem érdekli a XV. kerületiek érdeke, neki sokkal fontosabb, hogy pár vállalkozó alaposan megszedje magát, a falépítés megakadályozásával a lenyomott árú ingatlanokon keresztül.

A legfrissebb hírek szerint 2018. szeptember 5-én a VKK igazgatótanácsa jóváhagyta a közbeszerzés megindítását. Ha ez rendben lezajlik, legkorábban jövőre elkészülhet a zajvédő fal. Kilencévi várakozás után már nincsenek illúzióink. Abban biztosak lehetünk, hogy ha a szeptember 30-án esedékes időközi választáson Németh Angéla, az ellenzéki összefogás vezetője nyer, akkor addig fogja verni az asztalt, amíg nem épül meg a zajvédő fal a XV. kerületben. Joggal elvárható lenne, hogy ilyenkor a kerületben ellenzékben lévő Fidesz is a kerület mellé álljon.

Nem nehéz választásnak tűnik, hogy mi lenne a legfontosabb, egy pár vállalkozó bankszámlája vagy a rákospalotai családok. A volt fideszes országgyűlési képviselő, László Tamás érdekes módon nem a rákospalotaiakat választotta, hanem a rákospalotaiaknak zajt okozó vállalkozói lobbit. László Tamás szembefordult a saját választókerületével, és most azzal vádaskodik, hogy a kerületi vezetés mulasztása miatt nem készült el a zajvédő fal, miközben a tényekből teljesen világos, hogy a kerületi vezetés mindent megtett. A labda éppen a főváros és a fideszes politikus térfelén pattog, hiszen még a tervezést is átvállalták a fővárostól, hogy ez a költség se terhelje őket.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenkinek elege van abból, hogy folyamatosan autópályazajban kell élniük. Zavarja a családokat, zavarja az időseket, zavarja a gyerekeket, csak a Fideszt, a fideszes vezetésű fővárost és a Fidesz helyi politikusait nem zavarja. Figyelmeztetem önöket, hogy 30-án az időközi polgármester-választáson ezt nem felejtik el a kerületi szavazók. A zajvédő fal ügyében Németh Angéla méltó utódomként fogja hajtani a fideszes fővárosi vezetéstől a zajvédő fal megépítését, amire kilenc éve várnak az újpalotaiak, rákospalotaiak és pestújhelyiek. Németh Angéla soha nem fog önök vagy az önök vállalkozói mellé állni, őt nem lehet megvenni, sem megfélemlíteni.

Azt javaslom önöknek, hogy kilencévi huzavona után legyenek végre őszinték a rákospalotaiakkal, és mondjuk a szemükbe, miért kell zajban élniük, mondjuk el nekik, hogy kinek az érdekei fontosabbak az övékénél, és hogy ki és miért akadályozza az M3-as autópálya XV. kerületi szakaszán a zajvédő fal megépítését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 146 2018.10.01. 2:07  145-152

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Amióta Tarlós István bejelentette, nem biztos, hogy újra szeretne indulni a főpolgármesteri pozícióért, önök azt sejtetik, hogy eltörölhetik a közvetlen főpolgármester-választást. Az ok nyilvánvaló, ha nincs egy, legalább közepes jelöltjük, ez lenne Tarlós István, akkor nem merik megmérettetni magukat az ellenzéki Budapesten  innen fúj a szél.

(16.40)

Ha a Fidesznek esélye nincs a győzelemre, akkor inkább eltörli a versenyt, mint hogy beleszaladjon egy kínos vereségbe, mint ez volt most vasárnap Rákospalotán? Így akarták elhalasztani a Sargentini-szerződésről (sic!) szóló szavazást is az Európai Parlamentben. A fővárosban ellenzéki kétharmad van, önök pedig csak akkor szeretnek a népre hivatkozni, ha valahogy össze tudunk csalni magunknak egy győzelmet, ahogy például tették azt az országgyűlési választáson, amikor a szavazáson 49 százalékkal, tehát kevesebb mint felével alakíthattak kétharmados kormányt. Ha azonban a kormány vereségre áll, akkor nem számít a nép, akkor majd Orbán Viktor nevezi ki a főpolgármestert?!

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy Budapest nem Felcsút, itt nem dönthet mindenről egy személyben a miniszterelnök úr. Budapestről csak a budapestiek döntenek, csak nekik van joguk főpolgármestert választani. Kérdezem a miniszterelnök urat, hogy ez a hír, hogy igen is meg nem is, választhatunk és nem is, ez igaz-e, mert a Demokratikus Koalíció ez ellen aláírásgyűjtésbe fog kezdeni. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 150 2018.10.01. 0:51  145-152

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszönöm szépen a gratulációt, át fogom adni. Hozzá kell tegyem, hogy igen kemény küzdelemben sikerült ezt abszolválni, és eléggé nehéz lehet a jövőt illetően a XV. kerület sorsa, mert a pénzügyminiszter úr ott járt, és azt mondta a választóknak, ha és amennyiben nem László Tamás, a Fidesz jelöltje nyer, abban az esetben a fekete zászlót ki lehet tenni, mert ennek a kerületnek pénz nem jár. Ha ez ilyen módon van Magyarországon, ha nem Fidesz-színű a polgármester, akkor az nem nyerhet. Sajnálom, mert abban az esetben az összes többi, a fővárosra vonatkozó megállapítások is kétségesek nekem. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 250 2018.10.01. 4:26  243-254

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! A Törvényalkotási bizottságnak a tagja vagyok, és igazán inkább ebben a minőségemben  de az emléknappal egyetértve, a mi frakciónk is támogatja természetesen ezt az országgyűlési határozatot  annyit én is szeretnék hozzátenni az előttem szólóhoz kapcsolódva, hogy én egy olyan külső kerületnek vagyok az országgyűlési képviselője, ahol még földbirtokok vannak most is és kisparcellák, körülbelül 1800 kisparcella.

(18.40)

Ez az emléknap adja az alkalmat, hogy megemlítsem, bár tudom, hogy ezen változtatás fog történni, hogy még van további 2600 úgynevezett nevesített tulajdon, de azok, akik osztatlan közös tulajdonban vannak, attól tartok, az országban ez az emléknap úgy lesz megtartva, hogy néhány oligarcha, nagy földtulajdonos fog majd ünnepelni. Ezek a bizonyos osztatlan közös tulajdonú földtulajdonosok, ott pedig van, aki Kaliforniában, van, aki Ausztráliában, van, aki Németországban van, például a parlagfűkaszálás időszakában van az, hogy elvileg mi lekaszáltathatnánk és kiszámlázhatnánk az osztatlan közös tulajdonosoknak, mind a 2600-nak, csak a postai költsége több lenne, mint amennyi bírságot ki lehet rá szabni, ha egyáltalán tudnánk a pontos lakcímüket ezeknek az embereknek. Tehát amikor a Nagyatádi-féle földprogramról tanultunk, meg ismerjük azt, ahhoz képest egyébként úgy fogunk emlékezni, amivel én is egyetértek, hogy legyen egy ilyen emléknap, Békés megyéből származom, tehát ilyen szempontból hazajárok falunapokra, és tudom azt, hogy kicsit erőltetett módon, de próbálják mégis ott, egy Békés megyei kis faluban a régi világot visszaidézni, úgy, hogy az egész falu kettő ember tulajdonában van. Tehát igazán akkor lenne ez korrekt, szép emléknap, ha a sok abból élő parasztember ünnepelne, de ez kicsikét nem így van.

De visszatérek ide: Rákospalotán mi évek óta csinálunk, annak ellenére, hogy Budapest része, a XV. kerülete Budapestnek, ott a paradicsomtól kezdve mindenféle kistermelés is folyik, és egy ilyen falunapon, ahol mi odaviszünk cséplőgépet, traktorokat, sok mindent, mutatjuk az embereknek, tehát erre is alkalmat ad, hogy a régi történelmi kultúrát be lehet egy-egy településen mutatni. Ezért is én helyesnek tartom, hogy a mi történelmünk és a mi mezőgazdasági kultúránk, ami ebből a cselédsorból nőtt ki a feudalizmust követően, ez a nép azért azt ne felejtse el, hogy az őseink hogyan… Rákospalotán mi nagyon sokat teszünk azzal, hogy a helytörténeti múzeumban például az összes összeszedhető régi emlékeket, hiszen Rákospalota maga egy Károlyi-birtokon lévő, cselédekből álló népség volt, aki primőrt termelt a budapesti piacokra, és egyébként meg más szakmában, egy különleges szakmában, a virágtermelésben voltak nagyon jók a rákospalotaiak, a Pest megyeiek, akkor még Pest megye nem volt csak Rákospalota…

Ezért is azt, hogy országgyűlési határozatba is foglaljuk, ezt csak támogatni lehet. Kétségeimet akartam kifejezni, hogy a tulajdonviszonyok kicsit zavarják ennek az ünnepnek a fontosságát, másrészt pedig az, hogy igazán a nagy tulajdonosok valószínűleg talán ide a segédjeiket fogják majd elküldeni, erre az ünnepségre, de reméljük, hogy szponzorálnak egy-egy ilyen ünnepet. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 274 2018.10.01. 5:11  273-274

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Egy olyan emberre szeretnék emlékezni, akit a múlt héten, 27-én kísértünk az örök futballmezők útjára, távozás közben búcsúztunk el tőle a Szent István bazilikában. Dr. Géczi Istvánra, aki született Sajóörösön, volt ifjúsági labdarúgó, a Ferencvárosban futballozott, majd a magyar válogatott játékosa volt. Egyetemi docens lett és országgyűlési képviselő volt itt, öt évig, ebben a Házban. Nem kértük és nem is kezdeményeztük a múlt héten, hogy egy perc néma felállással adózzunk emlékének, de úgy gondolom, hogy dr. Géczi Istvánról, arról a focistáról szeretnék pár szóban megemlékezni, aki még olyan futballcsapatban játszhatott, amikor 80 ezer néző ült a lelátón, és olyan válogatott csapatban játszhatott, amelyik Dániát itt is 6:0-ra és Dániában is 6:0-ra tudta megverni.

(19.40)

Dr. Géczi István 18 éves korában Egerben érettségizve ifjúsági válogatott kapus lett. A Ferencvároshoz igazolták át, noha vagy 8 csapat hívta. Egy hónapon belül a Fradiban már az első csapatban védett. 13 éven keresztül a nevével kezdődött a Ferencváros összeállítása. Olyan szerencsés adottságai voltak, hogy sérültet nem kellett soha jelentenie.

Géczi István több mint 509 alkalommal játszott a Ferencvárosban tétmérkőzést, egy olyan időszakban, amikor a magyar első osztályú csapatoknál szinte mindenhol európai szintű kapusok voltak. Csak 24 alkalommal tudott bekerülni a magyar válogatottba, de 24 alkalommal úgy, hogy abból mindössze két alkalommal volt vesztes csapat kapusa. Tehát egy sikerkapusról akarok szólni, egy olyan emberről, aki amellett, hogy válogatott sportoló volt, tanult, diplomát szerzett, egyetemi docens lett; a Kertészeti Egyetem tanszékvezetője, majd pedig dékánja lett, és innen vonult vissza.

Miután nem véletlen, hogy XV. kerületiként  több mint 50 évet élt ott  én emelek szót az emlékére, dr. Géczi István a XV. kerület sportját is nagyon kiemelten segítette. Ezt követően mint tanárember az utánpótlás-nevelést választotta a fő hivatásának.

A REAC futballcsapatának felébresztője lett, hiszen 1945 után a ma már több mint 100 éves egyesületet bezárták, megszüntették. Ő az újraalapítója volt a REAC csapatának, és újra eljutott az első osztályba, az NB I-be ez a futballcsapat, egy teljesen más minőségű csapat.

Dr. Géczi Istvánnak országgyűlési képviselőként 1985-1990 között e Ház falai között számos hozzászólása volt. Nézegettem, hogy milyen hozzászólásai voltak. Láttam, hogy a honvédelmi bizottság tagja volt egy darabig. Azt követően pedig  a személyes javaslata is le van írva a jegyzőkönyvekben, az archív anyagokban  az ifjúsági bizottságot alakította meg. Ifjúsági és sportbizottság első alkalommal ebben a Házban az ő javaslatára alakult.

Úgy gondolom, példát mutatott Géczi István abban a tekintetben, hogy lehet sportolni nemzetközi szinten, lehet tanulni, kiváló és tudományos fokozatot szerezni, és amikor a magasról lejjebb megy valaki, lehet az utánpótlásért, a magyar sportért dolgozni. A keze alól több száz fiatal került ki, aki ma büszkén vallja, hogy Géczi-tanítvány.

Úgy hiszem, a mai fiataloknak is példát mutatva kell hogy ma emlékezzem rá, hiszen a múlt héten volt a búcsúztatása. Sok kitüntetést kapott, a Fradi örökös tagja. Azt kell mondjam, az egyetlen olyan, aki a KK-győztes magyar csapat kapusa is volt, és még számos olimpiai érmes. Köszönöm, hogy meghallgattak. Búcsúzom tőle. (Taps a DK, a Jobbik és a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 118 2018.10.02. 8:43  93-124

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! A Fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként is szeretnék pár gondolatot a vitához hozzátenni. Az egyik az, hogy terjedelmében egyébként ez az anyag, amiről vitatkozunk, az előterjesztés szinte leltárszerűen ami létezik a szakirodalomban, mindent tartalmaz, tehát nemigen lehet hozzátenni újabbakat. A probléma a végrehajtásában volt eddig is, és a végrehajtásával lesz baj ezt követően is, úgy gondolom.Három dolgot szeretnék említeni. A forrás oldaláról azt biztatónak hallottam, ha ez arra is lenne fordítva, amit az államelnök úr itt délelőtt elmondott nekünk, hogy a tavalyi évben 20 milliárd forint jött be a kvótából, és 70 milliárd forintra lehet 2018-ban számítani. Igaz, hogy már az év vége felé tartunk, hogy ez a 70 milliárd 2018-ban mire lett fordítva, az majd valószínűleg bizottsági ülésen valamilyen módon egy fölsorolásban el fog hangzani. Mindenesetre arról keveset ejtettünk itt szót ma, sok minden jó gondolat mellett és jogos észrevétel és kritika mellett, hogy végül is ennek a programnak valamilyen finanszírozási ütemezése ezekre a hosszú évekre miből fog megteremtődni. Ha volna egy elkülönített környezetvédelmi alap, mondjuk, garantáltan mindig az ilyen típusú feladatokra, de rejtetten mindenhol mindennek a részeként valamilyen forrás megjelenik; egészen a helyit is beleértem, tehát az önkormányzati környezetvédelmi és még az annál kisebb szervezetek környezetvédelmi feladatainak finanszírozását is, és beleértem az előbb elhangzott civil szervezeteknek valamilyen pályázati és akciós dolgait.

A helyi társadalom bevonása nélkül…  egész sor feladat van itt fölsorolva, amelyeket nem egyszerűen csak pénzkérdés megvalósítani, hanem a helyi társadalom mozgósítását kellene elérni. Ezt a civil szervezetek elég jól meg tudnák csinálni. A mi esetünkben, személyes tapasztalat, a XV. kerületben…  egyébként meg lettem szólítva az előbb, képviselő úr, csak hadd említsem meg neked, hogy Németh Angéla nem indulhatott pártként, mert ő pártonkívüli, szó szerint originál pártonkívüli, és annak az egyesületnek az elnöke, és csak úgy vállalta el, ha egyesületi elnökként, mint civil szervezet indul. Tehát nem lehet rákényszeríteni, hogy lépjen be valamelyik pártba. A másik pedig, tudod te is, hogy a választójogi törvény kényszeríti ezeket a picike ellenzéki pártokat, hogy összefogjanak. Őmögötte alakult ki konszenzus, csupán csak ezért indult. Nem rejtetten, nem burkoltan indult ő el, hanem egyszerűen megmondta, hogy civilként hajlandó elindulni. Ő érezte, hogy 21 év után van esélye, és mint kiderült, igen. Ez csak egy kitérő.

Tehát a civil szervezetek, az önkormányzatunk például a XV. kerületben forrásokat biztosít arra, hogy különböző akciókat tudjanak lebonyolítani, és ezek az akciók a legkülönbözőbb területei az itt szereplő stratégiának, de mi csak minik, picikék vagyunk ebben. Talán kormányzati szinten is kellene forrást ezekre elkülöníteni. Persze, kicsikét  és ez a második mondandóm  maga a környezetvédelmi hatósági eljárás, a környezetvédelmi hatóság jogosítványai súlyosan sérültek. Azt kell mondjuk, hogy korábban egy környezetvédelmi hatóságtól jobban kellett félni, mint mondjuk, a rendőrség hatósági erejétől. Ma nincs semmilyen hatóság, aki érdemben föl tudna lépni.

Csak egy példát mondok: a belvárosi hatalmas nagy beruházások  mélygarázs és egyéb  földjeinek elszállítása, azt valahova el kell vinni. Kihajtják a külső kerületekbe, az én kerületem is érintett. Az ottani földtulajdonosok bérbe adják, és oda 6-8 méter magasan több millió köbméter föld ki van hordva Rákos-patak határába. Nem tudtuk megakadályozni. Nincs olyan őrző-védő szolgálat, akit meg lehet fizetni, aki ezeket meg tudja akadályozni. Egyébként ők majdnemhogy verőemberekkel jelennek meg. Egész éjjel hordták a földet oda, és képtelen volt  a rendőrség azt mondta, nem foglalkozik vele. A környezetvédelmi hatóság, majd ha beadjuk, akkor pár hónap alatt, de ezek két hét alatt kihordták azt a néhány százezer, vagyis millió köbméter körüli  becsült adat  földet.

Ezek a földek nincsenek ellenőrizve, senkit nem érdekel, hogy mennyire nő a környezet szennyezett állapota, nem kell semmit bevizsgálni, engedély sem kellett a deponálásához, oda lerakni. Tehát ilyen anarchikus állapotokban nem lehet egy ilyen komoly stratégiát megcsinálni. Ennek vezénylője, hatósága és szervezője nincsen.

A harmadik, és ezzel zárnám: meg szeretném említeni, hogy a víz sok jó vonatkozásban elhangzott, úgy gondolom. Ez egy örömhírnek tekinthető. Nagy vita volt a Fenntartható fejlődés bizottságában is, amikor összevissza kutakat akartunk fúrni egészen 80 méter mélységig, sőt még engedély meg tervek sem kellettek volna hozzá, sőt még a kútfúró is lehetett volna bármilyen kontár. Jó, hogy végül is nem valósul meg ez a megoldás, de amikor egy ilyen stratégiát tárgyalunk, akkor előtte hogyan kerülhet elénk olyan komolyságú, amit esetleg még a kormány is támogatott, egy ilyen vízrablás, amikor a vízre mint kincsre, mint természeti adottságunkra kell vigyázni.

Noha elhangzott az is ma, hogy a vízgyűjtők jóvoltából szinte az egész körben lévő határ menti országokból a mi folyóink a vízgyűjtők, de ez a víz lerohan, elszalad az országból, nem tudjuk fenntartani. Ez is egy része lehetne az értékeink megőrzésének, például a klíma, az elsivatagosodás megakadályozásának, ha visszatartanánk a víz egy részét. Bizony ezekkel lehetne gazdálkodni.

Jól lehet látni, ezt Ausztriában így csinálják. Németországban sok területen hasonló módon nem engedik el a hatalmas jó minőségű vizet, hanem egész évben ebből gazdálkodnak. Mi nem tudunk ezzel gazdálkodni. Ebbe is forrást kellene befektetni, és vízvisszatartással kellene fölhasználni akár mezőgazdasági termelésre, akár bármilyen más vízzel kapcsolatos technológiához.

És persze, a víznek egy elég fontos részét képezi a tisztítatlan szennyvíz kérdése, amiben egyébként jelentős előrelépés van. Hosszú évtizedes elmaradások után folyamatos európai uniós források felhasználásával egyre több településen lesz tisztítva a szennyvíz, tehát az emésztőgödrök világa kezd beszűkülni.

Noha még mindig van olyan vállalat Budapesten is, aki szippantással foglalkozik, nem is beszélve a vidéki városokról. De ez is rendkívül fontos, hogy ezek a vizek ellenőrzött módon legyenek szippantva, illetve a szennyvíztisztítók megépítésével olyan víz kerüljön ki a befogadó folyókba, amelyek nem szennyeznek. Köszönöm szépen, ennyiben kívántam hozzászólni. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 182 2018.10.08. 5:11  181-182

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeptember 30-án Budapest főváros XV. kerületében, Rákospalotán, Pestújhelyen, Újpalotán időközi polgármester-választás volt. Részese voltam ennek a választási kampánynak, ezért úgy gondolom, hogy egyrészt szeretnénk köszönetet mondani annak a 22 308 szavazónak, aki élt szavazati jogával, élt demokratikus jogaival, és szeretnék természetesen gratulálni a megválasztott Németh Angélának. De szeretném azt is megjegyezni, országgyűlési képviselőként talán kötelességem is jelezni azt, hogy milyen módon zajlott ez az időközi választási kampány. Korábban már voltak időközi választások, ezekben nem vettem részt, ezért itt élő gyakorlatom volt arról, hogy hogyan kampányol a kormánypárt, a Fidesz jelöltje, hiszen három jelölt volt mindössze, a végére már egy visszalépett, és így az igazi fantompártnak, a Thürmer Gyula vezette pártnak a jelöltje, a Fidesz és az ellenzéki összefogás jelöltje, egy civil szervezeti jelölt indult.

(15.10)

Ezen a választási kampányon lehetett megtapasztalni azt, hogy milyen az, amikor bumeránghatás ér valakit, aki mindenfélét ígér, mézes-mázos dolgokat, de már nem hisznek neki. Ebben az esetben egyértelmű volt, hogy nem hittek a kormány ígéreteiben, noha igen kemény lehetőségeket biztosítottak volna perspektívában a XV. kerület lakosságának, legalábbis ígéret szintjén. Igaz, hogy megalapozta ezt az, hogy 2010-ben már a miniszterelnök úr akkor már miniszterelnökként az önkormányzati választáson több milliárdot ígért a XV. kerületnek, konkrétan becímezve, hogy mikre fogunk pénzeket kapni. Ez a 9 és fél év úgy telt el, hogy egyik sem valósult meg azokból az ígéretekből, ezért már az ígéretek okán is nagyon-nagyon bizonytalan volt mindenki, hogy ez meg fog-e valósulni vagy nem.

Néhányat ezekből az ígéretekből szeretnék megemlíteni, mert elhangzottak a XV. kerületben abban az összefüggésben, hogy ha és amennyiben a Fidesz jelöltjét választják meg, abban az esetben kaphat jutalmat a XV. kerület, vagy legalábbis ígéret szintjén mindenképpen, persze ha nem, akkor a levegőben lógott a dolog, hogy akkor esetleg ezeket az ígéreteket nem lehet megkapni.

Ezekbe az ígéretekbe személyesen a pénzügyminiszter úr is beszállt, aki 22-én kint volt nálunk a választás előtti napokban, és elmondta, hogy amennyiben kiszámítható és hiteles jelöltre szavaznak, amivel kapcsolatban teljesen egyértelmű volt, hogy kiről van szó, abban az esetben lehet számítani arra, hogy komoly fejlődésnek indul Rákospalota, Pestújhely, Újpalota. De beszállt Fürjes Balázs új államtitkár úr is, aki elmondta, hogy milyen jelentős szerepet szánnak az agglomerációban a külső kerület XV. kerületnek, és beszállt Gulyás Gergely miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr is, aki a kampány előtti napokban kinevezte a panelprogram miniszteri biztosának a jelöltet, noha a panelprogram 9 és fél éve nem zajlik a XV. kerületben, sőt úgy gondolom, hogy az egész országban sem.

Látható volt az, hogy itt egyértelműen olyan ígéretek hangzanak el, amely ígéretek nem fedik a valóságot. Persze sok más is beszállt ebbe az ígéretbe. Itt már elhangzott egyszer ez az „Egészséges Budapestért” program. Rétvári Bence államtitkár úr is, aki szintén kijött, sajtótájékoztatót tartott anélkül, hogy a helyi önkormányzat  amelyé a tulajdon, akié az egészségprogram, amelynek az önerőt kell fizetni  tudott volna arról, sajtótájékoztató volt, hogy mi és hogyan fog történni, és ebből mi is fogunk kapni körülbelül 480 millió forintot, ahogyan Újpestnek is  hallottuk az azonnali kérdésben  elhangzott az ígéret.

Lényegét tekintve azt gondolom, mindezek az ígéretek azt is mutatják, hogy azok, amiről itt a parlamentben mi döntünk különböző ügyekről, nem számítanak, mert egy személyek is dönthetnek különböző nagy összegű pénzek fölött. Az a lényeg, hogy a fideszes jelöltet válasszák meg. Nem beszélek arról, hogy mit műveltek a plakátokkal, milyen névtelen leveleket dobáltak be a postaládákba.

Rákospalota, Pestújhely, Újpalota népe viszont döntött, úgy döntött, hogy Németh Angélát választja meg a XV. kerület polgármesterének. Feltehetően valószínűleg tudhatjuk azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ezekből az ígéretekből nem fogunk kapni egy fillért sem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 352 2018.10.15. 5:02  351-352

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Hallottuk itt, hogy van probléma az egészségügyben, hallottuk, hogy a népesség-nyilvántartással van probléma. Én egy másik problématerületről, a környezetvédelem és a környezetvédelmi hatósági munka területéről szeretnék egy példát a választókerületemből, a XV. kerületből idehozni a Ház elé. Részben azért, mert ez a környezetszennyezés, amely sitt és földhulladékok, belvárosi, egyébként közbeszerzésen elnyert munkálatok, közpénzből elnyert munkálatok alvállalkozói  akik megnyerték, gondolom, kis pénzért , úgy gondolták, hogy bérbe vesznek mezőgazdasági földterületeket, illetve külterületi részen lévő, de belterületbe sorolt földrészeket, és erre sitt-telepet létesítenek. Bár a bérbevételnél, amit legalábbis eddig megvizsgáltunk, abban úgy tekinthető, hogy földhasznosítási szerződést kötöttek, de gyakorlatilag létrehoztak egy lerakótelepet, amely becsült adat szerint is 500 ezer és 1 millió köbméter közötti földmennyiség három ingatlanon.

Ami miatt szót emelek, az az a tehetetlenség és egymásra mutogatás, ami ezt követően történt. 2017 őszén történnek ezek az események, és hiába van számos jogszabály, ami szabályozza ezeket a kérdéseket, nincs gazdája, nincs jogosítványa, és nincs olyan ember, aki ebben az ügyben föl tudjon lépni.

Valamennyi jogosítványa a XV. kerület jegyzőjének van. A jegyző egyébként hozott hatósági eljárás keretében egy olyan határozatot, amelyet persze bíróságon megtámadtak, hogy az építési törmeléket a lerakóra vigye el az, aki a földhasznosítási szerződést kötötte, ő pedig azt mondta, hogy ő valaki másnak… Bíróságon is van az ügy. A katasztrófavédelmet hívtuk, és a katasztrófavédelem is azt mondja, hogy a katasztrófavédelem nem tartozik ebbe. Bementünk a rendőrségre, próbáltunk följelentést tenni. A rendőrség ezzel az üggyel nem tud foglalkozni, csak ha majd valamilyen hatóság megállapítja, hogy ez veszélyes hulladék, és sok minden egyéb.

Magáról a hulladékról annyit, hogy ebben azbeszt, tégla, emberi csontok, sok minden egyéb megtalálható, ablaküveg, és amit csak el lehet képzelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(20.40)

De ezt mind kivihették oda, ilyen óriási mennyiségben. Egy mini Gellért-hegyet hoztak létre az M3-as mellett a XV. kerület külterületén. És nem tudunk mit csinálni, a kijelölt kormányhivatali hatóság maga az Érdi Járási Hivatal. Az Érdi Járási Hivatal annyit rendszeresen megtesz, hogy „megkaptam a beadványukat”, visszajelzi, ez a válasza körülbelül, és ennyi a hatásköre. Ma ebben az üzleti világban, amikor bárki megvásárolható, úgy tűnik, a kárpótlási földosztáskor földtulajdonhoz jutott, de nevesített földtulajdonon lévő magántulajdonos is. A földhivatal, az is egy gazda többek között, tehát nyolc gazdát már felsoroltam, mindenkinek van egy pici részporciója az ügyben, de átfogóan fellépni ez ellen az ügy ellen senki nem tud. Nem lehet őket bírságolni, nem lehet őket kötelezni.

Lehet, hogy pár év múlva, amikor már ezek a cégek önmagukat felszámolták, akkor ezek a cégek már megtalálhatók sem lesznek, és esetleg a XV. kerület, miután közigazgatásilag az ő területükhöz tartozik, fizesse ki az elszállítását, vagy talán majd valamilyen pályázat útján a magyar állam rekultiválja ezt a területet. Az eső és egyéb hatására már látszik, hogy beindultak a kémiai és biológiai folyamatok ennél a hulladéknál, és akárhová megyünk, nincs az a hatóság, aki megállapítaná, hogy veszélyes a környezetre, és ő jogosult, hogy megállapítsa, és ki tudjon állítani ilyen típusú hatósági papírokat.

Azt gondolom, hogy ez már anarchia a környezetvédelemben, a földvédelemben, a földben lévő talajvíz védelmében, egyáltalán a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának nincs hatósági jogköre. Ez van ma Magyarországon környezetvédelem néven.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 214 2018.10.24. 5:16  213-214

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A főváros XV. kerületének egyik rendkívüli polgáráról szeretnék megemlékezni itt az Országházban. A napokban töltötte volna be 78. évét, ha alig egy hónapja, szeptember 19-én nem távozik közülünk örökre Kulcsár Győző olimpiai és világbajnok párbajtőrvívó, a nemzet sportolója.

Halottakról vagy jót, vagy semmit, szokták mondani, és mindenki, aki ismerte őt és megemlékezik róla, siet kijelenteni: nem ez a kegyeletteljes szokás indítja, hogy Kulcsár Győzőről jót és csakis jót mondjon. Csakugyan rendkívüli ember volt, nemcsak hihetetlenül eredményesen, de a hozzáértők szerint gyönyörűen is vívott. A sportág nemzetközi életében jobbára csak a párbajtőr Paganinijeként emlegették, mert valósággal hangszerként bánt a pengével.

A magyar párbajtőrvívás történetében elsőként szerzett egyéni olimpiai aranyérmet Mexico Cityben 1968-ban. Négy olimpiai és három világbajnoki aranyérem, világversenyeken szerzett több ezüst- és bronzérem fűződik nevéhez.

1980-ban felhagyott az aktív sportolással, edzőként, mesteredzőként és sportvezetőként dolgozott tovább. Két évig a Vívó Szövetség főtitkára, további nyolc éven át a vívóválogatott szövetségi kapitánya volt.

Edzőként sem volt kevésbé sikeres, mint versenyzőként. Tanítványai közül Nagy Tímea és Szász Emese olimpiai bajnok, Boczkó Gábor világ- és Európa-bajnok ezüstérmes, unokaöccse, Kulcsár Krisztián világbajnok, olimpiai ezüstérmes lett.

Dolgozott Olaszországban, az ottani tanítványa is olimpiai és háromszoros világbajnok lett.

2000-ben a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja, 2004-ben pedig a nemzet sportolója lett.

A nemzet sportolóinak delegáltjaként került be 2005-ben a Magyar Olimpiai Bizottságba, ahol aztán az elnökségbe is beválasztották. Ezt a megbízatását 2009-ben is megújították.

Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével és Prima Primissima-díjjal is. Két éve a XV. kerület felterjesztésében  személyesen írtam alá  kapta meg a Pro Urbe Budapest díjat.

Legendás volt elszántsága, küzdőképessége. A mexikói olimpiára úgy készült, hogy hóna alatt egy tályog nőtt, de nem merték megműteni, mert féltek, hogy úgy nem lesz képes vívni. A verseny előtti napon azonban már olyan fájdalmai voltak, hogy éjszaka az olimpiai falu orvosi rendelőjében a barát, a sporttárs és orvos Kamuti Jenő kivágta a tályogot. Másnap hóna alatt sebbel lépett pástra, és megnyerte az olimpiát. Négy évvel később Münchenben a csapatdöntőre lesántult, bekötött, bedagadt bokával vívott. A svájciak ellen ráadásul az egyik asszóban a kézfeje is megsérült. Mindezek azonban nem akadályozták meg abban, hogy itt is a csapatgyőzelmet segítse.

Nem csak sportolóként, emberként is a legnagyobbak közé tartozott. Akik ismerték töretlen elvhűségét, meg nem alkuvását, azok nagyra becsülték és becsülik őt. Hosszú évtizedekre nyúló karrierje során sosem tért le az általa helyesnek tartott útról  mondta róla barátja, Kamuti Jenő szintén világbajnok és olimpiai ezüstérmes.

Elvi szilárdsága miatt romlott meg a kapcsolata a Vívó Szövetség vezetésével, hiszen tagja volt  mint említettem  a szövetségnek. A szakemberek nem kapnak szabad kezet a szakmai munkában  volt a vita témája. Ez nem az én világom, mondta erről 2012-ben. Kenyértörésre került sor, és lemondott. Ennek eredményeként a Magyar Olimpiai Bizottságból is kihagyták, a Vívó Szövetség vezetése arra nem tartotta őt már alkalmasnak.

A baráti Kamuti Jenőre hárult a kötelesség, hogy megmondja, hasnyálmirigyrákban szenved és súlyos beteg.

Tisztelt Elnök Úr! Egy világhírű, nagy sikerű magyar sportolóról szerettem volna megemlékezni. Köszönöm a szót. (Taps.)

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 279 2018.10.29. 6:46  268-285

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Fenntartható fejlődés bizottságának is tagja vagyok, és a TAB-nak is, tehát a Törvényalkotási bizottságnak is. Mind a két helyen volt módom ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni. Azt gondolom, ha szakmai értelemben nézzük ezt az anyagot, a 248 oldalas előterjesztést, akkor leltárilag itt mindent megtalálunk. Ami a mai szakmai tudásban ezekről a fejezetekről elmondható, leírható, az mind szépen leltárba van szedve. Amivel gond van, úgy gondolom, az ennek az éves stratégiai cselekvési lebontása, amikor az éves vagy középtávú tervekbe beépítésre kerülnek, hiszen az itt fölsorolt szakmai kérdésekre, amelyeket az éghajlatváltozás érint és súlyosan érint, azok ellen így leltári fölsorolásban nagyon nem lehet kifogás, mert szerintem minden szépen össze van rakva. Azt viszont nem tudjuk pontosan, amit már az előttem szólók is elmondtak, hogy mindezek hogyan válnak majd a költségvetés érdemi részévé, és hogyan fognak mindezek az éghajlatváltozás okozta károkban a segítségünkre lenni.

Egypár szót és egy-két dolgot kiemelve: nagyon fontos az az itt már elhangzott kérdés, hogy a biológiai sokféleség, tehát az ökoszisztéma kérdésében hagyunk-e szerepet. Az anyag egyébként  magára az előterjesztésre gondolok  nem adja meg azt, hogy ezen a területen nagyon sok civil szervezet dolgozik. Keveset foglalkozik azzal a hatalmas kapacitással ez a nagy terjedelmű előterjesztés, hogy a civil mozgalom, tehát a lakóközösségek, a lakosság önszerveződésével létrejött, elsősorban környezetvédelemmel, településfejlesztéssel és a települések szépítésével foglalkozóknak milyen szerepet szán. Noha van benne a humánpolitikával foglalkozó fejezet, van a médiával, és sok mindennel foglalkozik az anyag, amiből az előterjesztést illetően a teljeskörűségre törekvés látszik, de úgy gondolom, hogy a végrehajthatóság, tehát az érdemben való megvalósulás nehezen fogható meg ebben a hatalmas előterjesztésben.

Szintén elhangzott, de fontos, azt kell mondanom, hogy az éghajlatváltozási stratégiának a legfontosabb része, hogy a kibocsátási kérdésekben milyen szigorúsággal mit tudunk lépni egy olyan nagyvárosban például, mint Budapest főváros, ahol a karbon, ami itt elhangzott, de elsősorban a kipufogógáz okozta szennyezés, a zajszennyezés és sok minden egyéb tekintetében olyan adottságokkal bír a város és bírnak a nagyvárosok, aminek a megoldása csak hatalmas pénzek beforgatásával módosítható.

(19.30)

1995-96-97-esek azok az alaptörvények, amelyek Magyarországon a környezetvédelmet szabályozzák, és akkor még nem ökoformában készültek ezek a törvények, hanem szakmailag szétbontottan vízgazdálkodásra, hulladékgazdálkodásra, erdőgazdálkodásra és sok minden egyébre. Külön-külön törvények, vagy 12-15 ilyen külön törvény van elfogadva itt az Országgyűlésben, és olyan, mintha egymás mellett elmennének ezek a törvények. Ma már ez az éghajlatváltozás fölülírja az akkori külön törvényekben való szabályozást, hiszen ökológiai szempontból kell ezeket értékelni. Azt érzékelem ebből, hogy továbbra is elsősorban a szakmai kérdések megbontásával megyünk tovább.

És van egy nagyon kényes ügy, ami ma itt az interpellációknál is elhangzott, ez a víz, a jó minőségű víz védelme, egyáltalán annak a víznek a védelme, amiben mi nagyon gazdagok vagyunk ebben az országban. A bizottsági ülés elején egyébként egy kicsit szélesebb körben is szóltam róla, a Duna, a Tisza és sok minden egyéb, ami a kárpátaljai vízgyűjtőket illetően itt folyik át Magyarországon földrajzi értelemben, szó szerint átfolyik, és nem tudunk visszatartani ebből a vízből, éppen az éghajlatváltozási kérdések kezelésére vizeket.

Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben bátortalan ez az előterjesztés, nem meri kimondani azt, hogy például csak a Duna esetében Paks működtetése már most is gondot jelent, pedig még csak Paks I.-ről beszélünk. Abban az esetben, ha Paks II. is megépül, ez a Duna-víz csak abban az esetben lesz elegendő hűtésre és ezáltal az atomerőmű kormányzására, ha és amennyiben a víz valamilyen módon visszatartásra kerül. Ennek sok formája lehetséges. Nyilván Paks alatt valamilyen módon a vizet vissza kell tartani. Ha pedig nem, akkor az egyoldalú, csak vízhűtésre épülő technológia igen nagy veszélyben van.

A Fenntartható fejlődés bizottságában valóban el lett fogadva egy módosítóindítvány-sorozat, egész sor kérdés kiegészítéseként, és a TAB is egy módosító indítványt fogadott el. Ezeket a módosító indítványokat, azt gondolom, ha szakmai értelemben nézem, talán még el is lehetne fogadni, de a politikai részét tekintve, tehát elsősorban a megvalósíthatóságot tekintve nem nagyon érzékelem, hogy ennek van realitása. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 349 2018.10.29. 5:17  348-349

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak, akik késő este még itt vannak! Egy levelet kaptam egy választópolgártól, aki mintegy tíz éve devizaalapú hitelt vett föl, hogy Budapesten dolgozó, illetve ott továbbtanulni kívánó gyermekének lakást vásárolhasson. A levél a miniszterelnök úrnak szól, műfaját tekintve voltaképpen nyílt levél, az írója mégis nekem küldte el, kérve, hogy tartalmát én ismertessem a nyilvánossággal, mert személyesen ismeri a kormányfőt, aki  véli ő ennek alapján  bosszút állna rajta. Ez esetben mint cseppben a tenger tükröződik, hogyan segíti a kormány további vagyonhoz a jómódúakat, és hogyan veri át, zsigereli ki a védtelenebbeket.A levélíró tehát hitelt akart fölvenni lakásvásárlás céljára. Hiába volt akkor már ismert tíz évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a kormányzati portálra kitett levele, amelyben a devizahitelek kockázatára figyelmeztetett, a bankok forinthitelt nemigen akartak nyújtani, a devizahitelre viszont kimondottan rábeszélték őket, és annak föltételei valóban kedvezőbbeknek is tűntek akkor. Az ügyfél szerint a bank nem viselkedett korrekt módon velük, a várható kockázatokat lekicsinyellték, a szerződés úgynevezett apró betűs részének tanulmányozására nem hagytak időt. Nem erről kívánok azonban szólni, ők ez ügyben bírósághoz fordultak, ez pedig remélhetőleg a javukra fog ítélni, ha igazuk van. A család mindenesetre osztott-szorzott, kiszámolták, hogy még ha előre nem látható árfolyam-ingadozás miatt a kedvező törlesztőrészlet a másfélszeresére is növekszik, azt is ki tudja a család három fizetésből gazdálkodni. Belevágtak tehát.

Következett azonban a kormányváltás, vele pedig Szijjártó, Kósa és Varga urak nyilatkozata arról, hogy a magyar gazdaság rosszabb helyzetben van, mint a görög. Akkor válság volt Görögországban. A forint erre persze zuhanórepülésbe kezdett, 2010 márciusában egy svájci frank 182 forintot ért, szeptemberre az árfolyam 225, a következő év közepére 261 forintra ugrott, és meredeken nőtt a CDS-felár is. A törlesztőrészlet pedig ezzel nem másfél-, hanem két-két és félszeresére nőtt.

Második felvonás a végtörlesztés. A 2011 szeptemberében hatályba lépett törvény lehetővé tette a devizahitelben eladósodottak számára, hogy tartozásukat a következő öt hónap során egy összegben, a svájci frank akkor 235-264 forint között mozgó árfolyama helyett 180 forintos árfolyamon fizethessék vissza.

Jó volt ez mindazoknak, akik nagyobb mobilizálható pénzösszeggel rendelkeztek, ám a panaszos levél írója nem tartozott közéjük. Elvileg lett volna lehetőség arra is, hogy valaki a végtörlesztést erre a célra fölvett forinthitelből teljesítse, ám a bankok ez alatt az öt hónap alatt így is több mint 260 milliárdot buktak, érthető módon vonakodtak hát hitelt nyújtani arra a célra, hogy abból a nekik okozott veszteséget lehessen növelni. A kormány, mint azóta már megszoktuk, ismét a tehetőseknek kedveskedett nagyvonalú ajándékkal, ezúttal a bankoknak adott nyereséglehetőséget.

Végül is a harmadik felvonás: a levélíró panaszos családjában volt köztisztviselő, akinek a kormány kamattámogatást is ígért a végtörlesztésre fölvett hitelhez, de minthogy az említettek miatt hitelt nem kaptak, nem sokra mentek ezzel az ígérettel. Végül is két kereső maradt, mert be kellett vallani, hogy devizahitelesek, és ez bizalmatlanságot váltott ki a köztisztviselői munkakörében, és elbocsátották. Ketten maradtak. Ma még nincsenek eladósodva, sajnálatos módon az a helyzet állt elő, hogy két és félszeres tartozásuk van jelenleg ahhoz képest, amit tíz évvel ezelőtt fölvettek. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 76 2018.10.30. 2:07  59-85

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A vitát hallgatva csak két perc lehetőség van akkor, hogy reagáljunk. A kis- és középvállalkozókat megkérdezve, megismerve a törvényi előterjesztést, azt mondták nekem, hogy hagyjatok békén! Már gyanús! Ha velünk foglalkoztok, ez már azonnal gyanús.54 százalék az átlagos  mondjuk, egy olyan kerületben, mint az enyém, ahol 11 ezer ilyen kisvállalkozó, az egyéni vállalkozókkal együtt 18 ezer vállalkozás van  árbevételre jutó költség. Tehát amit itt hallgattunk sok minden szépet és jót, azzal szemben ez a valóság.

Igaz, hogy óriási a differencia, de az, aki alkatrészt gyárt európai piacra, és csak 100 százalékban ezt csinálja, az árfolyamváltozásból hatalmas nyereséget tud lehúzni; azok meg, akik festők-mázolók vagy takarítói feladatokat látnak el vagy építőipari munkákat, azoknál pedig az van, amit Tordai Bence az előbb elmondott, azzal kínlódnak.

Úgy gondolom, a valóságban kell szembenézni azzal, hogy milyen terhet jelent az, amikor a kormány politikailag bejelenti, hogy a minimálbért, a szakmunkásbért ennyivel és ennyivel emeli, ahhoz egy fillért nem ad, de te gazdálkodd ki. Mi következik? Átváltoztatja négyórásra, hatórásra, vagy elbocsátja az embereket. Ez a reakciója. Az önkormányzatok esetében, az én önkormányzatom esetében 260 millió forint kihatása volt annak, hogy politikailag deklarálták, hogy a minimálbért ennyivel és ennyivel kell emelni. Igaz, hogy majd sokkal később, fél évvel később küldték körülbelül a 18 százalékát annak, amit ki kellett közpénzből nekünk fizetni.

Ezek a fő gondok. Ezekkel lehetne segíteni a kisvállalkozásoknak. Köszönöm.

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 100 2018.10.30. 1:46  85-106

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Ehhez a digitális jóléthez egyetlen bővített gondolat. Azt gondolom, hogy az előterjesztés támogatható, és támogatni is fogjuk.

(14.20)

Úgy gondolom, ez most önálló törvényként és nem csomagban érkezik, így ki lehet azt bogozni, hogy mit is támogatunk.

Inkább ennek a végrehajtása az, ami több lépcsőben lép be. Azt vetem föl, hogy a fogyatékos emberek is, mint ahogy minden állampolgár, egy-egy településen élnek, kis faluban, városban, nagyvárosban. Amikor az akadálymentesítés európai uniós ajánlását tették, tehát hogy akadálymentesek legyenek az intézmények, iskolák, óvodák és sok minden egyéb és a szegélykövek a közterületen, akkor nagy örömmel szavaztuk ezt meg; abban az időben még én is itt ültem. Aztán kiderült, hogy az önkormányzatnak kell ezt végrehajtani saját költségvetéséből, és igen-igen jelentős százmilliókat kell egy kerületi vagy nagyvárosi méretben az akadálymentesítésre elkölteni.

Nekünk ez a „Digitális jólét” településenként, mérettől függően mennyibe fog kerülni vajon? Mert azért azt is látni kell, hogy adófizető polgárok pénzéből fogjuk ezt megcsinálni, a fogyatékkal élő ember is természetesen fizet adót, de azt gondolom, az nem derül ki, hogy végül is ennek a forrása ilyen nagy mértékben, amit említett, hogy több mint 400 ezer embert érint, hogyan fog majd a gyakorlatban megvalósulni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 124 2018.10.30. 2:04  107-126

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a salátatörvényből, a hat törvényt módosító előterjesztésből csak egyetlen részhez szeretnék hozzászólni, amely a munka törvénykönyvét úgy módosítja, hogy úgy is el lehet térni a munka törvénykönyvétől a jövőben, ha ezt elfogadjuk, hogy csökkenti a kollektív szerződésben, ami nem kerül kifejtésre, a munka törvénykönyve adta lehetőségeket, vagy a kollektív szerződésben növelheti azokat.

(15.50)

Én egyre térek ki mindössze, a tankerületi, tehát a KLIK-féle közalkalmazotti foglalkoztatottak esetére, amikor  már elhangzott  az igazgatónak nincs valóságos munkáltatói jogköre. Gondolná az ember, hogy a tankerületi igazgatónak, aki 15-20 iskola főigazgatója vagy valami hasonló, azt gondolná az ember, hogy ott viszont van munkáltatói jog, de a valóságban senkinek sincs igazi joga. Hol lesz az a jog? Mondjuk, Budapest esetében két kerületnek van egy tankerületi igazgatója. Kinél van a jog? Vagy a budapesti tankerületinél lesznek ezek a jogok?

A következőt látom belőle. Ezzel a megállapodással, a kollektív szerződéssel, ha egyik iskolából a másikba menve, akár három iskolában jön össze a 8 órája annak a tanárnak, akinek az órája a saját iskolájában nem tud összejönni, a jövőt illetően ezzel a módosítással már nem kerülhet munkaügyi bíróság elé  egy történelemtanár tanít még három iskolában is történelmet, hogy összejöjjenek az órái , hanem ezen módosítás keretében a közalkalmazott oda megy, ahová küldi a munkáltatója, mert olyan kollektív szerződést fognak elfogadni, hogy ezt kell tennie.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 148-150 2018.10.30. 1:32  127-168

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Folytathatom…? (Közbeszólások.)

ELNÖK: A szót megadtam, parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tegnap a kereskedelemről szóló törvényről vitatkoztunk, ma pedig a törvényt meg is alkottuk, és a CLXIV. törvényt hatályon kívül helyeztük. Ott az hangzott el, hogy a veszteségesen működő cégek tilalma című törvény, amely szerint ha két éven belül nulla és negatív eredményt értek el, abban az esetben azokat vizsgálták, sőt ennek következményei voltak. Az államtitkár úr most, ennél a törvénynél újra szinte ugyanezt megemlítette, csak azzal a különbséggel, hogy nem 50 milliárdot, hanem 60 milliárdot említett. Ez lenne a pandantja a tegnap megszüntetett vagy ma megszüntetett törvénynek, hogy ide tettük be, és akkor mégiscsak az európai uniós előírást valamilyen módon így akár ki is játszottuk, de megcsináltunk egy másik típusú törvényt, és ebben az esetben már ezt úgy lehet tekinteni? Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig az, hogy ha jól olvasom a törvényből, akkor a könyvvizsgálók esetében az önkormányzati vállalatokat kivették abból a bizonyos tízéves dologból, és maradt a régi szabályozás a könyvvizsgálók foglalkoztatásának vagy szerződésének. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(17.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 126 2018.10.31. 6:13  85-132

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy valóban nem lett elkapkodva a három évvel ezelőtt hozott döntés, most végre idekerül a parlament elé, tehát azért ez egy elég érdekes dolog, hogy hirtelen mégiscsak fontos lett ennek az elfogadása. Ezt csak megjegyzésként említem. A teremben ülők között sokan vannak, akik egyéni körzetben nyertek április 8-án választást, és akik egyéni körzetben nyertek választást, azok egy kicsit több információval rendelkeznek arról, hogy mennyien szavaztak rájuk a külföldön munkát végzők, ott a külképviseleten mennyien szavaztak rájuk, milyen arányban szerepeltek ezeknél, és ismerik azokat a számokat is, ahol az átjelentkezettek  tehát minden választókörzetben ki kellett jelölni helyeket, ahol az átjelentkezők szavazhatnak, ezek a bizonyos csak listára szavazók. Ezeket a számokat ismerhetjük, mert nyilvánosságra van hozva. Azt gondolom, hogy ez is mozgathatja önöket vagy a kormányt, mert ebben a tekintetben a külképviseleten szavazó, tehát külföldön dolgozó, de Magyarországon lakcímmel rendelkező magyar állampolgároknál kicsikét más eredmény jött ki, ezt önök is tudják, mint azoknál, akik átjelentkeztek, és persze egészen más eredmény jött ki, akik levélben szavaztak. És ha ezeket mérlegeljük, akkor pontosan tudják azt, hogy ezt nem szabad megváltoztatni, noha a korábbi európai uniós választáson még tiszta viszonyok voltak.

(14.30)

Itt egy listás szavazásról beszélünk, ahol nem lesz egyéni körzet, csak listás szavazás van. Itt a listás szavazásnál igen nehezen fog az kiderülni, hogy ki szavazott levélben, hogyan szavazott, átjelentkezéssel, és mi is az eredménye annak, aki külföldön dolgozott. Tehát abban a tekintetben igaz, hogy tudjuk, hogy még három törvény fog érkezni, és abban nem tudjuk, hogy mi lesz leírva. Mi most előre beszélünk valamiről, de én a levélszavazásról egyrészt korábbi polgármesteri időszakomból, huszonvalahány éven keresztül testvérvárosi kapcsolat révén  és nekünk a testvérvárosaink nem Amerikában és Ausztráliában voltak, hanem csak a határon túli településeken , ott rendszeresen járva, mondjuk, vehetjük egyébként a már szóba hozott Délvidéket is, Vajdaságot vagy Erdélyt, tudom azt, hogy hogyan zajlik ez a borítékgyűjtés. Itt a kérdés az, hogy ki ragasztja le azt a borítékot. Nem az, hogy ki bontja föl, ki ragasztja le azt a borítékot, erről sokat tudnék beszélni. Sok ember valószínűleg nagy bajban lenne, ha elkezdenék arról mesélni, hogy ki ragasztja le és hogyan. (Arató Gergely: Így van!)

Tehát csak megjegyzem, hogy a kolozsvári konzulátuson mennyi diplomata és munkatárs dolgozik, a marosvásárhelyin mennyi dolgozik (Dr. Zsigmond Barna Pál: Ott nincsen!), azt lehet, hogy megszüntették, de Csíkszeredán igen, és ilyen 80 fős és 60 fős apparátusok dolgoznak ott. Tehát miért van szükség egy ilyen félig baráti kapcsolatú országban a konzulátuson ekkora apparátusra? Nem akarok találgatni, csak felteszem a kérdést, hogy miért van szükség ekkora létszámra.

Összességében azt kell mondanom, ha a saját példámat  hogy konkrétra fordítsam  veszem, akkor én egyéni körzetben nyertem a választást április 8-án. A külföldön munkát vállalók és a külképviseleten szavazók közötti szavazati arányt ismerhetjük, abban Hajdu László névre sokkal több szavazat érkezett, mint a Fideszre. (Nacsa Lőrinc tapsol.) Tehát ez egyrészt nyilván több helyen is látszott, hogy hogyan szavaztak, csak legfeljebb nem volt elegendő ahhoz, hogy ellenzéki ott tudjon nyerni.

Ha azt veszem, hogy mennyien szavaztak, ezt később kiküldi a központi választási iroda, akkor ezen 3 ezer átjelentkezett esetében ennél egy kicsit rosszabb helyzetben viszont kikaptam. A kerületben a 70 körzetből, illetve még plusz Újpest 24, ebből a nagy mennyiségű szavazókörből, azt hiszem, 70 százalékában minden szavazókörben megnyertem a választást, itt, ahol 3 ezer ember át volt jelentkeztetve, itt valami hihetetlen nagy különbséggel kaptam ki.

Tehát ezeket országos szinten önök látják, mi nem látjuk. Azt gondolom, hogy ez is vezérli önöket, hogy ezt a választást valahogy adaptálni kell az európai uniós választásokra. Úgy érzem, hogy ezt az európai uniós választáson önök is észrevették, egy picikét a bizalom ide-oda ingott, bár a közvélemény-kutatás ezt nem jelzi vissza, mégis biztos, ami biztos, ebben a majd érkező három törvényben, úgy gondolom, hogy ezt szeretnék realizálni. Azt gondolom, hogy az fog következni ismét, hogy megmarad az a kétely bennünk, hogy nem tiszták a magyar választások. Köszönöm. (Arató Gergely tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 237 2018.11.05. 5:12  236-237

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! 1867-ben létrejött a Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezés, és Andrássy Gyula vezetésével 18 év után újra felelős magyar kormány alakult. Az új kormány számtalan tennivalójának egyike a Duna két oldalán már egybeépült és változatlanul egymással rivalizáló Buda, Óbuda, Pest és részben Margitsziget fejlesztése volt. Erre az új kormányfő létrehozta a Pest-Budai Szépítési Vegyes Bizottságot, amely kidolgozta a város távlati fejlesztését, és e fejlesztés részeként az egyesítést is. 1873. január 1-jével ez létre is jött a ’72. évi XXXVI. törvény alapján.Az új Budapest, amely ekkor megalakult, hatalmas kormányprogram végrehajtására vált alkalmassá, és hihetetlen nagy fejlődések zajlottak le a városban. Pár ilyen leltári adatot összeírtam magamnak, szeretném a parlament nyilvánossága előtt ezt megosztani önökkel. Az egyesülést követően, 1874-ben átadták a fogaskerekűt, 1877-ben megnyílt a Nyugati, 1884-ben a Keleti pályaudvar.

(15.40)

Andrássy javaslatára megkezdődött a Sugárút építése, amelyet aztán a javaslattevő miniszterelnökről neveztek el, mint tudjuk. Hozzáláttak a Nagykörút kialakításához, ugyancsak 1884-ben adták át a Sugárúton az Operaházat; 1887-ben pedig az országban elsőként megindult a villamosközlekedés is a Nagykörút Nyugati tér és Király utca közötti szakaszán.

A millenniumi kiállításra, 1896-ra megépült a kontinens első földalatti vasútja, az új Ferenc József híd, a Műcsarnok, épült a Halászbástya, félig elkészült az Országház, és a befejezése is megkezdődött ebben a termékeny kormányzati időszakban.

De én a hozzászólásomat a 150 éves pesti vezetékes vízszolgáltatás megindulásáról írtam, erről szeretnék szólni, hiszen nemrégen ünnepelte a város ezt az évfordulót. Hozzászólásomban azonban nem általában a főváros dualizmuskori fejlődése, hanem egy 150 esztendővel ezelőtti eseményre, a pesti vezetékes vízszolgáltatás megindulására kívánom a tisztelt Ház figyelmét ugyancsak 5 perc erejéig ráirányítani.

Az 1866-os kolerajárvány több mint két és félezer áldozattal járt Pesten, aminek egyik oka a vezetékes vízszolgáltatás hiánya volt. A városi közgyűlés tehát elhatározta, hogy közköltségen vízművet létesít. A tervek elkészítésére William Lindley-t, az Európa-szerte elismert angol mérnököt, a hamburgi vízmű építőjét kérték föl, aki a rendelkezésére álló csekély pénzösszeg miatt egy 9100 köbméter/nap kapacitású, természetes szűrésű, ideiglenes vízmű létesítésére tett javaslatot. Helyéül a Flottillen-platzot jelölték ki  ez a platz az, ahol most ülünk, a Parlament helye; ez volt az alakuló vízmű, aztán később ez lett a Parlament épülete , Kőbányán pedig egy 10 ezer köbméteres tárolómedence létesítését határozták el. A gép- és kazánház volt itt, ezen a téren. 1868 áprilisában indult meg az építkezés szűrőakna építésével és csövek lefektetésével a Nádor utcában végig, 60 kilométer hosszú vezeték épült meg, 500 milliméteres főnyomóvezetékkel.

Hozzá kell tegyem, hogy mindez az egész munkálat egyetlen év alatt tudott megvalósulni. A vízcsapot 1868-ban, 150 évvel ezelőtt, december 30-án nyitották meg. Hatalmas ünneplés volt Budapesten, ebben a városban. A Parlament előtt nyitották meg az első vízcsapot: 4 bar nyomást tudott, és körülbelül 90 láb magasságig ment föl ez a víz.

Erre kívántam itt emlékezni. Ennek a városnak nem akármilyen vízellátása van ma is, a fejlett Európában az egyedüli világváros, ahol nem kell vízkorlátozás.

Köszöntjük azokat, akik a város vízszolgáltatásáért dolgoznak most is és dolgoztak a korábbi években. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 381 2018.11.12. 5:04  380-381

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Nemrégen, október 20-28. között birkózó-világbajnokság volt Budapesten, és ezzel kapcsolatban szeretnék egy napirend utáni hozzászólást megtenni. Ez a birkózó-világbajnokság egy aranyéremmel végződött, de én nem erről a birkózó-világbajnokságról, hanem a hatvan évvel ezelőtti nagyon sikeres birkózó-világbajnokságról  amely először volt Magyarországon  szeretnék említést tenni. Azon a világbajnokságon nagy magyar siker született. Egy személyes ismerősöm, a korkülönbség ellenére mondhatom, barátom, Polyák Imre pehelysúlyban világbajnok lett. Polyák Imre 1932-ben született, és sajnos már nyolc éve nincs közöttünk. Az Újpesti Dózsában sportolt, ezért rendőr volt 18 éven át, éppen abban a kerületben, ahol a Parlament is van, az V. kerületi rendőrkapitányságon szolgált. Rendőr-akadémiát és testnevelési főiskolát végzett, szakedző volt. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, később a birkózószakosztály vezetője, szaktanácsadója volt. 1982-ben a Belügyminisztérium dolgozójaként vonult nyugdíjba.

Birkózni 17 éves korában kezdett, a saját bevallása szerint tulajdonképpen véletlenül lett birkózó. Az 1948-as londoni olimpián Bóbis Gyula, Szilvásy Miklós nagyszerű eredménye indította erre. De mindannyiunk szerencséjére 1948 őszén birkózószakosztály létrehozását határozták el Lajosmizsén, ahol akkor élt. Bátyjával együtt kezdett odajárni, egy év után aztán a fővárosba költözött, ahol az Újpesti Dózsában folytatta. Rá két évvel már 2. helyezett lett a berlini főiskolai világbajnokságon. Egy évvel később, 1952-ben a helsinki olimpián szerzett ezüstérmet. Majd tizenkétszer bajnok lett Magyarországon, és három világbajnokságot nyert. A három világbajnokságot követően számos nagy eredménye mellett a leginkább ismert az, hogy három egymást követő olimpián, Melbourne-ben, Rómában és Helsinkiben szerzett ezüstérmet, majd 1964-ben Tokióban, már 32 évesen, a negyedik olimpiáján fölállhatott a dobogó legmagasabb fokára. 1958-ban és 1962-ben az év magyar sportolója, 1964-ben az év magyar birkózója. 2000-ben az évszázad birkózója lett. 2003-ban Oklahomában beválasztották a birkózóhírességek csarnokába.

Engem ért a megtiszteltetés, hogy javasolhattam anno a Nemzet Sportolója címre, amit az én szerencsémre is elfogadtak, és 2004-ben az akkori sportminisztertől, Gyurcsány Ferenctől vehette át ezt a díjat. Erre a kitüntető címre büszkébb volt, mint sok Európa-bajnoki, világbajnoki és olimpiai bajnoki érmére. 1995-ben a MOB olimpiai aranygyűrűjét, 2005-ben a MOB-érdemrendet vehette át. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1996-ben a köztársasági elnök aranyérmét kapta meg. Zugló posztumusz díszpolgára volt.

Özvegye a hatvan évvel ezelőtti budapesti vb-re emlékezve  férje ott érte el ezt a nagy eredményt  úgy gondolta, hogy a most lezajlott világbajnokságra egy értékes ajándékkal fog kedveskedni, és felajánl egy olyan alkotást, amelyet személyesen Polyák Imre olimpiai bajnoknak készítettek. Úgy gondolta, hogy ezt örömmel el fogják fogadni, és a legeredményesebb magyar sportolónak ajánlják fel. Úgy gondolta, hogy ezt az ajánlatát örömmel fogadják. Azonban nem számolt az özvegy a birkózószövetség elnökével, azzal, aki a nemzeti együttműködési rendszer ökle, Németh Szilárddal, aki a fölajánlott díjat visszautasította. Csak találgathatunk, hogy miért. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 80 2018.11.14. 5:13  69-82

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslatot, mindjárt az elején leszögezem én is, hogy bár néhány érdekességet találtunk benne, de fogjuk tudni támogatni.Szeretném megemlíteni, hogy érdekes számunkra, hogy miért az építészeti alkotásokról szóló törvényjavaslat van itt előttünk, mert lehetett volna a szerzői jogról szóló törvényt is módosítani, de érdekes módon a szerzői jogról szóló törvényt inkább módosítottuk volna, ha már ez napirendre kerül. Egyébként aktuális témáról, sok minden zavaró, mindennapi ügyről van szó, korábbi önkormányzati vezetőként tudom azt, hogy ez milyen gondokat jelent.

Azzal szeretném kezdeni, hogy bevezeti a törvényjavaslat a nemzeti tervvagyonnak a fogalmát, és a nemzeti tervvagyon fogalma érdekes következtetésekre is enged következtetni. Az egyik az, amikor a fogalmat meghatározza, 1884-ig megy vissza, és egy 1884-es, már rég hatályon kívüli törvényt használ érvanyagként, ami már 134 éves. A másik törvény is 1921-es, tehát már 100 éves, rég hatályon kívül lévő törvényeket mint megalapozó érvelést használja ehhez a nemzeti tervvagyon fogalom bevezetéséhez. De tartalmi kérdés ez a nemzeti tervvagyon, ha egy kicsit figyelmesebben nézzük magában a törvényjavaslatot.

A 30. §-ban, mi úgy látjuk, legalábbis ezt vélem kiolvasni, hogy jogot von el ez a bizonyos törvény, olyan jogot, amely felfogható úgy is, hogy államosítja ezeket a jogokat. Ha nem jól értelmezzük, nem szeretnék itt most hosszasan kifejtésbe bocsátkozni, de azt gondolom, hogy a szerzői jog megfelelő díjazása című fejezetnek ez a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. pontban kifejtett része egyértelműen azt mutatja, hogy jogot von el, és a 7. alpontnál meg is állnék egy pillanatra.

Tehát nem mindegy az, hogy kitől vonjuk el ezt a jogot, ha és amennyiben ez jogelvonásnak minősül; tehát hogy közszolgálati munkaviszonyban, munkaviszonyban látja ezt el, állami szolgálatként látja el, köztisztviselőként látja el vagy korábban vállalkozóként végezte ezt a tevékenységet, mármint azt a tervezést, ami aztán most a törvény hatálya alá fog kerülni, és ez a joga meg fog szűnni az illető személynek, ha és amennyiben alkalmazott volt. Ha szerződéses munkaviszonyban, tehát ha cégnél, de szerződéses munkaviszonyban végezte ezt el, ebben az esetben az elvonás valahogy bírósági vitákra adhat okot, úgy gondolom.

Tehát a nemzeti tervvagyon az egyik, amelynek a kifejtésével van kifogásunk. Nem olyan jellegű kifogás, hogy emiatt a törvény nem támogatható részünkről, de mindenesetre számunkra ez egy érdekes dolog. Az államosításnak egy újfajta módja, legalábbis mi úgy látjuk ezt.

A másik, hogy bizonyos jogot is ad ez a törvény, például a paragrafusok között a 3. §-ban pedig különleges jogot ad. Ez a különleges jog nyilván adódik abból, amit az előbb említettem az elvonásnál.

Még egyet szeretnék megemlíteni, azt, hogy természetesen én is nézegettem szakmai körökben, hogy mi a vélemény erről a törvényjavaslatról, és én úgy tapasztaltam, hogy a Magyar Építész Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara még egyelőre önálló tárgyaló félként, véleménynyilvánítóként nem vett részt ebben a törvény-előkészítő munkában, legalábbis számomra ilyen információt adtak. Ezt azért nagyon fontosnak tartanám, hogy ezek a szakmai érdekképviseleti szervek ezt a törvénytervezetet ismerjék, lássák, és esetleg a véleményük a későbbiek során, ha úgy alakul, módosító javaslatokban is megjelenjen.

A Demokratikus Koalíció módosító indítványt nem kíván hozzátenni a törvényjavaslathoz. A törvényjavaslatot tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 100 2018.11.14. 5:52  83-108

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! A közbeszerzésekről szóló 2005. évi törvény módosításában, amely előttünk van, amelyen vitatkozunk, és amellyel kapcsolatban jól hangzó kiegészítést tett, számos olyan dolog van egyébként, hogy ha nem tudná az ember, hogy a gyakorlatban hogyan zajlik, akkor tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy ez itt van előttünk, és most már nem kormányrendeletben, hanem törvényben fogjuk szabályozni.Az a probléma és az a gond, úgy gondolom, amit az életből, a gyakorlatból szeretnék ide beemelni és a törvény vitája kapcsán elmondani, de kapcsolódva természetesen az itteni paragrafusokhoz, a 68 paragrafus egyikéhez. Az volt a baj eddig is az elektronikus közbeszerzéssel, hogy kezelhetetlen volt. Gyakorlatilag az, aki pályázni akart, maga a közbeszerzési pályázó képtelen volt kezelni magában ezt a programot. Ezért egy iparág alakult ki, akik tudták kezelni ezt a programot, képesek voltak megírni. Ezért van az, ami elhangzott itt már, hogy olyan rövid határidők voltak, hogy akármilyen gyors kezelőt fogadtak is a vállalkozások, képtelen volt az alatt az idő alatt lefordítani és beadni egy jó pályázatot. Ezért alakultak ki aztán azok az esetek, hogy ugyan meg volt nyilvánosan hirdetve, de legföljebb egy érvényes pályázat volt, aki aztán esetleg meg is nyerhette ezt a közbeszerzést.

Azt nem látom, hogy mitől lesz  ugye, monopolhelyzetben van a NEKSZT Kft. a saját programjával, mert ő érti. Azt érzékeltük számos esetben, a gyakorlatból hozom a példát, hogy maga a közbeszerzési hatóság oldaláról is valahogy nincs átjárhatóság a NEKSZT tudása és a közbeszerzési hatóság között. Az, aki a közbeszerzési hatóság, maga sem nagyon érti ennek a technikáját, annak a játékát. Bocsánat, nem akarom őket bírálni, csak ez olyan mértékben szakmai jellegű, hogy ezt egy cég érti ebben az országban, és ő játssza le ezt a mérkőzést a mi hátunk mögött. Az az igazság, ha azt mondjuk, hogy kis- és középvállalkozó-barát kormányzást akarunk, akkor egy kis- és középvállalkozó képtelen volt pályázatot beadni. Tehát egyrészt a határidők miatt nem bírta beadni, másrészt pedig nem tudta megfizetni azokat a tanácsadókat, akik hajlandók lettek volna a számára egy pályázatot elkészíteni. Erre számos példát tudnék mondani.

Azt tanácsolták számukra, hogy konzorciumban induljanak el. A konzorciumban volt olyan cég, aki nem is végzett munkát, de referenciái voltak, és a konzorciumban pedig a kis- és középvállalkozók voltak a rabszolgák, akik a valóságban a munkát végezték. Igaz, hogy volt olyan korlát, hogy milyen százalékban lehet a munkát a kis- és középvállalkozónak, illetve az alvállalkozónak elvégezni, most látom azt, hogy a törvénymódosításban ez fölszabadul, tehát korlátlan mennyiségű alvállalkozó vállalkozhat. Attól félek, hogy kialakul egy másik iparág, a fővállalkozói iparág, amely fővállalkozói iparág egy személyben  egy okos ügyvédi iroda  maga fogja a pályázatokat sorra beadni. Embere, munkása, gépe, semmije nincs, mert az alvállalkozókból összeverbuválja az egész munka részeit, és ettől kezdve a kis- és középvállalkozó is örülhet, mert kapott munkát; ő megcsinálja a pályázatot, a kis- és középvállalkozónak csak betonozni kell, nem kell semmihez értenie. Az a félelmem, hogy ez fog kialakulni, és egy új iparágnak nyit teret és lehetőséget maga a törvényjavaslat akkor is, ha talán nem ez volt a szándék.

Én is meg szeretném jegyezni az egyházi típusú, állami támogatásból megvalósuló beruházásoknál, hogy ezek azért milliárdos jellegű beruházások. Ez egy kicsit zavaros számomra, mert ebben az esetben alanyi mentességet az önkormányzatok is kaphatnának, hiszen az önkormányzatok is ugyanolyan fontos dolgokat csinálnak, ráadásul mi önerőt is hozzáteszünk, mármint az önkormányzatok hozzátesznek ehhez.

Végezetül én is ehhez a 68 millióról 300 millióra emelt alanyi mentességhez szeretnék hozzászólni. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok közül azok kétharmada, akik örülnének, ha 68 milliót kapnának, még inkább, ha 300 milliót kapnának, de ennyit nem kap egy kis önkormányzat. Az 1000 fő alatti önkormányzatok szinte végig alanyi mentesek lesznek, és valaki majd helyettük megcsinálja a pályázatot, valaki majd elvégzi a munkát, valaki meg is ajánlja neki, hogyha ti beadjátok, meg tudjátok nyerni.

Ez a félelem fogalmazódik meg bennem, és ezért szerettem volna a törvény-előterjesztés vitájában ezt az aggodalmamat itt megosztani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 158 2018.11.14. 9:16  137-174

HAJDU LÁSZLÓ (DK): (Miközben felhelyezi a mikrofonját:) Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megkapom a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon olyan törvénytervezeteket tárgyaltunk, amikben azt vélem felfedezni, hogy összefüggések vannak ezzel, és egy lánc jelenik itt meg. Ilyen például az építészeti alkotásokra vonatkozó, ahol lényegét tekintve  az a tartalma  államosítottuk az eddig elkészült, de meg nem valósított tervek jogát, és látom, hogy ez ezzel szoros összefüggésben van.

A másik a közbeszerzésekről szóló törvény, ahol pedig a 68 millió forint alanyi jogon járó, illetve a 300 millió forint beruházásjellegű  a beszerzési a 68 millió , az is azt fogja jelenteni, hogy az a bizonyos ügynökség, amiről viszont most tárgyalunk, valószínűleg, mivel 68 milliót fog kapni beszerzésre vagy 300 milliót beruházásra; igen, de ehhez kell az ügynökség, amely majd ezt fogja bonyolítani, tehát ez az ügynökség fogja azokat a pénzeket lebonyolítani, és tartok tőle, hogy ez elkezd… Korábban, a sokat szidott előző kormányoknál cél- és címzett támogatás formájában, kiszámítható módon, több évre előre tudtuk a pályázatokból, hogy mikor kerül rá a sor, elő lehetett készíteni a beruházást, és normatív módon, nem politikai alapon  nem is tudta a pályázatot elbíráló, hogy mondjuk, milyen irányultságú a polgármester. Én emlékszem számos olyan esetre, amikor még tiltakozó leveleket is kaptunk, hogy Debrecen kapta a legnagyobb cél- és címzett támogatást, aminek Kósa úr volt a polgármestere. De annak normatív módon való odaítélése volt.

Most ez a ma tárgyalandó törvényjavaslatban, ha az úgy igaz, hogy kötelező, például az önkormányzatokat vegyük, igen nagy falat, és az önkormányzatoknál említettem ezt a 300 millió forintos, közbeszerzést nem igénylő beruházásmegvalósítást; a közbeszerzést nem igényli, de igényli, hogy az ügynökséggel kell szerződést kötni, amely ügynökség eleve meg fogja mondani ugyanazt, amit a közbeszerzés megmondott eddig, hogy ki a tervező, ki a kivitelező, és hogyan kell ezt az egész ügyet lerendezni. Nagyon erős összefüggés van közötte, úgy érzem, legalábbis a mostani állapot szerint és a vita állása szerint.

Fölmerül az emberben az a kérdés: amikor a multicégeknek adunk 1 milliárd, 2 milliárd, 5 milliárd, 10 milliárd forintos állami pénzt segíteni, támogatni, abban az esetben a multicégnek kötelező az ügynökségen keresztül ezt a közpénzt lebonyolítani? Vagy hogyan fog zajlani? Tehát igaz lesz magyar cégre, önkormányzatra, de a multicégnél, amely kapja a támogatást, ott a közpénz e törvény szerint hogyan fog majd működni? Ez egy kérdés is lényegében, hogy ez hogy is fog zajlani, amikor valaki kap 5 milliárdos vagy 10 milliárdos vissza nem térítendő támogatást, azt fölhasználja, bizonyos célra kapja. Annál nem akar ott lenni az állam? Hiszen vissza nem térítendőben kapják az önkormányzatok is, nekik viszont, az ÁSZ elnöke is elmondta, kötelező szerződés kötni, azt javasolja, hogy kötelező legyen szerződést kötni az önkormányzatnak ezzel az ügynökséggel.

Azt lehetne mondani, hogy az igaz, ami elővezetésre került a szóbeliben, és talán teljesen el lehetne fogadni, hogy egy kórházberuházásnál nem várható el a kórházmenedzsmenttől, hogy egy többmilliárdos beruházást lebonyolítson, de azt gondolom, hogy eddig sem volt ez így, ugyanez van az oktatási intézménynél, felsőoktatási vagy bármely oktatási formánál, a KLIK vagy a kulturális minisztérium nem tudja ezt lebonyolítani, ezzel egyetértek én is, és sok minden egyéb van intézményrendszerben is, aki ezt nem képes megoldani, tehát ahhoz kell valamilyen intézmény.

De ha ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát kicsit jobban végignézzük, akkor gyakorlatilag egy XXI. századi tervhivatal ez a valami. Mi államtitkár úrral megéltük azt az időszakot, amikor a Tervhivatal  én is egy nagyvállalatnál dolgoztam, nem akkora nagynál, mint az államtitkár úr, de nagyvállalatnál, tudtuk, hogy a Tervhivatalnál be vagyunk ütemezve, hogy öt év múlva lesz ennek a fejlesztése, elő voltunk készülve, öt év múlva az úgy jött, ahogy meg volt beszélve. A Tervhivatal olyasmi volt, mint ez az ügynökség, az aztán rajta tartotta minden papíron, mindenen a kezét, a pénzfinanszírozás is garantálva volt, és ment, mint a karikacsapás. Az akkor ott tervutasításos rendszer volt, az a világ zajlott.

Azt gondolom, hogy ha most ez az ügynökség föl fog állni, ennek lesznek budapesti, megyei, regionális, járási vagy milyen ügynökségei, hatalmas humán erőforrásnak kell mögötte állni, mert ma ilyen szakember, legalábbis az önkormányzatoknál ismerem, egész felárral van; a beruházási osztályon, ami 3-5 fős egy nagyobb önkormányzatnál, azokkal az emberekkel úgy kell bánni, mint a hímes tojással, hogy ne vigyék el a cégek tőlük. Egy ilyen ügynökségnél vagy hatalmas fizetést kell adni az ügynököknek, vagy pedig kiürítik az önkormányzatokat és az összes céget, mert olyan nagy pénz lesz ebben az ügynökségben a fizetés, a járandóság, hogy elviszik a humán erőforrást.

De lehet az a megoldás is  attól félek, hogy ez lesz , ami meg úgy szól, hogy majd privát cégekbe mennek át ezek az emberek, és ezek a privát cégek lesznek az ügynökségnek a nem közalkalmazott, nem köztisztviselő, hanem szerződéses viszonyban egy-egy projektre megkötött vállalkozói. Mivel megbízhatóbbak azok a külső vállalkozók, mint egy eskü alatt a köztisztviselői munkáját végző, ilyen bonyolító ügynök vagy beruházási ellenőr, vagy nem tudom, mik lesznek ők?

Tehát tartok tőle, hogy sem humánpolitikai oldalról, sem a gyorsítás oldaláról, sem a költség oldaláról nem csinálunk túl jó dolgot, egy hatalmas rendszert építünk föl. Ennek egy pandanját az Európai Unióba való belépéskor kitalálták  ez uniós ajánlás volt egyébként, de utána az Unió ettől elállt , hogy európai uniós pénzt úgy lehetett kapni, hogy projektcéget kellett létrehozni. Én is polgármester voltam, meg lettem az előbb szólítva. Nekünk is egy projektcéget létre kellett hozni, közben volt egy beruházási osztályunk is  mi nagy önkormányzat voltunk, több száz fős apparátussal , de az nem bonyolíthatta, hanem a projektcégnek kellett bonyolítani. De végül is ki tudta csinálni a projektcégnél? Találtunk valami 3-4 embert, az volt a projektcég, de a saját beruházási osztályunk csinálta az egész ügyletet, mert azok értettek hozzá. Helyismeretük sem volt a projektcégbe érkezett embereknek. Végül az történt, hogy föladták ezt a projektcég-históriát, és ma az általunk beadott pályázatra elnyert pénz bonyolítását az önkormányzat, ugyanúgy, ahogy az önkormányzati adóforintokat tudja beruházásra fordítani, fordíthatja az európai uniós forrásokat is, és fordíthatta eddig az államtól elnyert forrásokat is. A jövőben ennek van vége, úgy gondolom. Nem nagyon lehet egyetérteni, vagy ez az indok kevés ahhoz, hogy egyetértsünk egy ilyen javaslattal. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(19.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 224 2018.11.19. 5:13  223-224

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár névadójáról, egy olyan emberről kívánok önök előtt megemlékezni, akinek neve a bigott jobboldal szemében vörös posztó volt anno, a baloldal szemében pedig jobboldali elhajló. A marxista, anarchoszindikalista gondolkodásáról ismert teoretikusról, a fővárosi könyvtárhálózat megálmodójáról és létrehozójáról, Szabó Ervinről van szó, aki éppen 100 éve, 41 éves korában hunyt el az akkoriban Európa-szerte dühöngő spanyolnáthában, mai nevén influenzában.

Halálát a szociáldemokratákon kívül a Szegedi Napló főszerkesztője, Móra Ferenc, és a főrendiház elnöke, báró Wlassics Gyula is megemlíti. Sírja körül ott állt a korabeli magyar progresszió szinte minden jeles alakja, többek között: Alpári Gyula, Buchinger Manó, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Kunfi Zsigmond, Landler Jenő, Lukács György, Madzsar József, Polányi Károly, és mint a Népszava tudósított az 1918. szeptemberi temetésről, a magyar szervezett munkásság tízperces munkabeszüntetéssel adózott emlékének.

Elszegényedett zsidó polgári család sarjaként 1877-ben született az Árva megyei Szlanicán. Ez a falu már nem létezik, egy hatalmas víztározó van a helyén, csak a közepén, egy szigeten áll az egykori falu temploma, úgy emelkedve ki a vízből, miként Szabó Ervin életműve a magyar baloldali gondolkodás történetéből.

Rendkívüli szellem volt, tekintették szocialistának, kommunistának, anarchistának, liberálisnak, ám életében egyik tábor sem fogadta be őt igazán, gondolkodása túl összetett volt ahhoz, hogy bármilyen skatulyába be lehessen őt gyömöszölni.

Jogot tanult Budapesten, majd Bécsben, de érdeklődése hamar a statisztika és a könyvtártudomány felé fordult. Bécsben kapcsolódott be a baloldal szellemi életébe. A szocialisták mellett a szindikalistákkal, liberálisokkal és az anarchistákkal is jó kapcsolatokat ápolt. 1899-ben doktorált, majd hazatért Budapestre.

A Népszava publicistája, 1902-től pedig segédszerkesztője lett, részt vett a Társadalomtudományi Társaság tevékenységében, amelynek hamarosan alelnökévé választották, és az első magyar szociológiai tárgyú folyóirat, a Huszadik Század szerkesztésében is részt vett. Barátja volt Babits Mihály, Erdős Renée, Jászi Oszkár, Madzsar József, Reinitz Béla. Jóban volt a nyugatosokkal, maga is publikált. Egy Marx-válogatásról széles körű konzultációt folytatott a kor legismertebb marxistáival, levelezett Bernsteinnel és Kautskyval is. Vitatkozó és kritikai szelleme azonban egyre kevésbé volt elfogadható a szociáldemokrata pártvezetésnek, amely A gothai program kritikájának megjelenése után Szabó ahhoz írott jegyzetei miatt meg is vonta támogatását a válogatás további kiadásától.

Amikor pedig 1977-ben, születésének századik évfordulója alkalmából fölmerült a válogatás újbóli kiadása, a kommunista kultúrpolitika mereven elzárkózott előle; az állampárt ideológusait éppúgy idegesítette Szabó jegyzeteinek kritikai Marx-értelmezése, mint az egykori szociáldemokrata pártvezetést.

1901-től dolgozott a Fővárosi Könyvtárban, amelynek 1911-ben az igazgatója lett. A világon az elsők között vezette be az egyetemes tizedes osztályozás néhány évvel korábban kidolgozott, a könyvek nyilvántartásának mai napig legjobbnak tekintett rendszerét. Úgy vélte, egyedül a műveltség szolgálhat alapjául az élhető társadalomnak.

(15.50)

A világháború, majd Szabó halála ezt a munkát megszakította. Pár évvel ezelőtt pedig elég erőteljes és gyalázatos kísérlet volt, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevéből a Szabó Ervin nevet vegyük ki. Szerencsére ez nem történt meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 242 2018.11.26. 6:35  237-244

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! A bizottsági összefoglalóban is, meg itt is, úgy gondolom, hogy csupáncsak a jegyzőkönyv kedvéért fontos megemlíteni, hogy vannak Magyarországon önkormányzatok, és ebben a költségvetési zárszámadási jelentésben jelentős terjedelemben az önkormányzatok is megjelentek, ugyanakkor szeretném, ha a jegyzőkönyvben legalább az elhangzana, hogy az önkormányzatok pénzügyi teljesítéséről is szó volt, hiszen a költségvetésnek elég jelentős részét képviselik a magyar önkormányzatok, és ebből van 3180 körüli önkormányzat. Egy általános megjegyzést szeretnék tenni  valamelyik vitában ezt egyébként elmondtam, de úgy gondolom, hogy szeretném, ha az államtitkár úr reagálna erre -: az önkormányzatoknál az államháztartási törvény azt írja elő, hogy a zárszámadást követően fogadhatják el a következő évi költségvetésüket. Mi úgy tárgyaljuk most a magyar állam zárszámadását, a költségvetésről szóló 2017. évi jelentést, hogy már el van fogadva az állami költségvetés, tehát gyakorlatilag úgy fogadtuk el a költségvetést, hogy nem is tudtuk, hogy az előző évet hogyan teljesítettük, veszteséggel, nyereséggel, hogy. Ezt egy önkormányzat ma Magyarországon 3180 helyen nem tehetné meg, mert ebből komoly problémái lehetnének, hogy ez hogy fordul elő. Ezt csak úgy megjegyzésként említem meg.

A másik, ami rendkívül fontos, hogy nem hangzott el, de ugyanakkor az önkormányzatok nem annyira jó helyzetben vannak, mint amilyen jó helyzetről egyébként magában ez a hatalmas vastag, többkötetes anyag beszámol, és azért fontos ezt látni és tudni, mert kettészakadnak az önkormányzatok: vannak az úgynevezett adóerő-képességgel sújtott önkormányzatok, azok ugye befizetők, például a Klebelsberg Kunó intézményfenntartó intézménynek  ez sem hangzott el, pedig ez egy elég fontos tétel  mi szolidaritási adót fizetünk, aki az adóerő-képesség listáján rajta van, ez 167 ilyen önkormányzatot jelent pillanatnyilag, és lényegében nem történik más, mint hogy ezek az önkormányzatok finanszírozzák azokat az önkormányzatokat, keresztfinanszírozás zajlik, amelyek ugye a saját maguk intézményrendszerét sem tudják működtetni. Én polgármester voltam áprilisig, nekünk erre az évre 607 millió forint úgynevezett szolidaritási adót kellett befizetni, amiből üzemeltetik a Klebelsberg Kunó intézményrendszert. A fővárosnak, mert mondjuk, Budapesten vagyunk, a fővárosnak 10 milliárd forint ez a szolidaritási adó, amit be kell fizetni. Tehát ha ilyen mértékben… És ez nő, mert az induló évünk az sokkal kevesebb volt, az csak kétszázhatvan-valahány millió volt, most 607 millió, és lehet, hogy jövőre már 1,2 milliárd lesz a szolidaritási adó, amit az önkormányzatoknak kell fizetni, és most nem egy önkormányzat nevében, nemcsak a Fővárosi Önkormányzat nevében, hanem tulajdonképpen mindegyik önkormányzat nevében meg kell ezt említenem.

Van egy másik probléma még, amit az időm enged elmondani, és muszáj, hogy csak a jegyzőkönyv miatt megjegyezzek, és a zárszámadásba bekerüljön. Elhangzott, és ez helyes és jó, hogy a minimálbér, illetve a garantált bérminimum emelésre került. Ez az önkormányzatokat súlyosan érinti ebben az országban, merthogy csak egészen minimális százalékban finanszírozta vissza az állam. Politikailag deklarálta, hogy ennyivel emelem a minimálbért, ennyivel emelem a garantált szakmunkásbért, de pénzt, azt nem adok hozzá, azt gazdálkodjátok ki! Az egy teljesen más eset, ugye, amikor egy gazdálkodó multicégnek vagy akár csak egy kisvállalkozásnak kell ezt kigazdálkodnia, mert az azt mondja, hogy négy vagy hat órában foglak a jövőben foglalkoztatni, és zsebből fizetem a többit, de a mi esetünkben, ahol köztisztviselői, közalkalmazotti törvények szabályoznak, akárcsak a munka törvénykönyve, ott ezt nem lehet megtenni. Tehát nem hangzik az el, hogy mekkora tételt jelentett, mondjuk, Budapest vonatkozásában, egy budapesti kerület vonatkozásában vagy az adóerő-képességgel sújtott önkormányzatok vonatkozásában az, hogy deklarálva van évente a minimálbér-emelés, de ugyanakkor ehhez nem tud forrást adni, csak egy egész jelentéktelen, a mi esetünkben egy jelentéktelen összeget sokkal később, hónapokkal később, még kerestük is, hogy miért jött ez a kis pénz, nagy nehezen jött valamennyi. Ez is hozzátartozik a zárszámadáshoz, amikor a zárszámadásról beszélünk, hogy bizony…

És még egyet szeretnék megemlíteni. Korábban a személyi jövedelemadó egy része megillette az önkormányzatokat. Itt nem nagyon van arról szó, hogy a személyi jövedelemadó már nem illeti meg az önkormányzatokat, nem csak 2017-ben, már az előtte való években meg lett ez vonva. És nem hangzott el, hogy hatalmas összeg a gépjárműadó, amit beszedünk ebben az országban ilyen óriási gépjárműpark mellett, ami van, ami korábban 100 százalékban az önkormányzatokat illette meg, hiszen ők szedik be, ők adminisztrálják, és rengeteg munka van vele, ők is hajtják be, de annak a 60 százaléka csak csupán, a többit elviszi a magyar állam.

Sok minden egyebet meg lehetne a költségvetés kapcsán említeni, ami sújtja az önkormányzatokat, leginkább az, azt gondolom, a fontos, hogy egy zárszámadásnál a magyar önkormányzatokról, a magyar települések gazdálkodásáról, úgy gondolom, hogy illik szót váltani. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 379 2018.11.26. 4:54  378-379

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Igen, 170 évvel ezelőtt öröm völgye volt Rákospalota. Az Osztrák Vaspálya Társaság Pest és Vác első magyar vasútját adta át, igaz, ezt még ’46-ban, de a vasút megépült, és nem volt hozzá járműjavító. Ezért a járműjavítóért nagy lobbizás indult be, hogy melyik településen legyen, Budapest Nyugati pályaudvaron, vagy a közbelső állomásokon: Dunakeszin, Rákospalotán vagy Vácott épüljön meg ez a nagy jelentőségű vasút, mozdonyfordító és javítóműhely.Végül is Rákospalotán, az istvántelki ingatlanon valósult meg 170 évvel ezelőtt, és ez Rákospalotának fantasztikus változást hozott, az ott élő embereknek egy egészen más minőséget, hiszen a javítóműhely már a kezdetekben is nagy munkafelvevőnek minősült, majd a későbbi fejlesztések kapcsán 2500, és volt egy időszak, amikor pedig 3 ezer embert is foglalkoztatott. Egy olyan hatalmas nagy javítóműhelyről van szó, egy olyan munkakultúrát hozott Rákospalotára, a mai XV. kerületbe a MÁV  az akkor még ugyan Vaspálya Társaság, de később a MÁV nevet vette fel , hogy az 1900-as évektől lakótelepet építettek az ott dolgozóknak, művelődési házat építettek, katolikus, református templomot, sportpályát, sportegyesületet alakítottak, és egy önálló színt hozott a kerületbe. Ma is lényegében Rákospalotát MÁV-kerületként említik és a MÁV-lakótelep ma is ezen a néven ismert.

Sokat köszönhet Rákospalota Károlyi Sándor és Károlyi László, Fót, Rákospalota és Újpest földbirtokosának, annak a grófnak, aki végül is ezt a lobbizást is véghez vitte és meg tudta szerezni, 170 évvel ezelőtt ennek az ingatlannak a beépítését.

Nézzük, hogy mi is történt! 1848-1993 között 145 évig működött ez a 170 éve épült intézmény, amely kibírta az első világháború borzalmait és a párizsi békeszerződéseket, már itt elhangzott: Trianont. Kibírta a második világháború pusztítását, és mindig újraépült, és mindig egy kicsit nagyobb feladatot kapott, és lényegében egyszer bicsaklott meg, a politikai, gazdasági rendszerváltáskor, azt nem tudta túlélni az istvántelki főműhely, hiszen a KGST-szállítások, a Varsói Szerződés katonai szállításai ezen a vonalon nagymértékben zajlottak. Az egész rendszerváltás ipari és kereskedelmi háttere megváltozott, és 1993-ban az akkori első szabadon választott kormány nem is tudott mást tenni, mint bezárta ezt a műhelyt.

(21.50)

Igazán szót azért kértem, túl azon, hogy a 170. évforduló e napokban van és mi is megünnepeltük, ezen már túl vagyunk, azért kértem szót, mert a rendszerváltásnak nemcsak személyek az áldozatai, hanem intézmények is. Az a hatalmas kultúra is, amely ott fel van építve, ma romokban van, az enyészeté, parlagfű és sok minden egyéb illegális szemétlerakóhely van ott. A rákospalotai vagy a Veresegyházra és Dunakeszire induló vasúti pálya oldala is ugyanez, gazdátlanok. Ez a gazdátlanság az egész MÁV vonalán, úgy gondolom, megjelenik. Ezt szóvá kell tennem.

Még egy, ami miatt szót kértem. Úgy gondolom, ez nagyon fontos. Ennek az Istvántelki Főműhelynek egy könyvet áldoztunk Dávid László szerkesztésében, aki maga is 55 évet dolgozott ott. Az Istvántelki Főműhely egykori sikereire, valamikori munkatársaira ezzel is emlékezünk. Azokért emeltem szót itt ma, akiknek az élete a vasút volt, és akikért már nem szólnak a harangok. Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 154 2018.11.28. 12:01  139-160

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az előterjesztett törvényjavaslat 120 oldal, és még 25 oldal melléklet, és még mellé vannak csatolva egyéb tanulmányok és korábbi anyagok, mintegy 400 oldal áttanulmányozása ilyen hirtelen és gyorsan azért nem megy. Amit tudunk róla, az is elegendő egyébként. Az egyik, amit szeretnék megemlíteni, az államtitkár úr fölvezetésében pozitívan indokolta a három megszűnő törvénynek az egy törvényben való szabályozását. Csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném megemlíteni, hogy az országos területrendezési tervről szóló 2003. évi, a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló 2005. évi, és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervéről szóló törvény, amelyet már egyébként az Orbán-kormány idején, 2000-ben fogadtunk el, én is itt ültem. Akkor a Balaton környékéről érkezett parlamenti képviselőkkel külön bizottság tárgyalta ezt, itt volt hetven-, nem tudom, hány polgármester, többszörös hullámban egyeztettünk, és sikerként mentek haza a fideszes országgyűlési képviselők Bóka István vezényletével, hogy megszületett ez a törvény, és most látom, hogy e három törvénynek egy törvényben való szabályozásával mindez az egész annullálva van. Azt gondolom, hogy nem lehet elhinni, főleg nem lehet elfogadni azt, hogy ez a három törvény egy keretjellegű negyedik törvényben összehozható, és ez azonos értékű. Mindenesetre a kiegészítésként elhangzottakra ezt szeretnénk reagálni.

Volt egy másik megjegyzése az államtitkár úrnak, és egyébként köszönöm, hogy ezt felhozta, az pedig az, hogy egy sorozatnak a következő állomásán vagyunk túl. Erről a sorozatról szeretnék pár szót szólni korábbi gyakorló polgármesterként is. Az egyik a 2015. évi egyszerűsített bejelentés alapján történő építési engedélyezési eljárás, amikor 300 négyzetméterig lényegében építési engedély nélkül lehetett építkezni. Ezt mint gyakorló polgármester megtapasztaltam, hogy ez a könnyítés mennyivel volt egyébként nehezítés. Ez egyáltalán nem volt könnyítés, ez egy komoly nehezítés volt, és hatalmas, azt kell mondjam, korrupciót vont maga után ahhoz, hogy mindez a megépítés létrejöhessen, nem is beszélve arról, hogy a lakhatási engedélyezésnél derültek ki az egyeztetési kötelezettségek ellenére olyan dolgok, amik miatt Rákospalota vagy Pestújhely ma is szenved.

A másik, a 2016-ban a településkép-védelemről szóló törvényből adódó feladataink, amik az önkormányzatoknál megjelentek. Ebből a településarculati könyv, amit megcsináltunk. Itt mindenki jól járt ezekből a törvényekből, akik erre ráálltak, és iparszerűen végrehajtatták velünk. Tervezőt kellett fogadni  mi nem kaphattunk az állami támogatásból, saját erőből kellett megcsinálni. Aki ilyen településkép-védelmi törvényt látott  (Kezével mutatja:) ilyen vastag , egy akkora kerületben, ahol én is dolgoztam. A településkép-védelmi könyvet azóta senki nem lapozta fel, de megcsináltuk. Tele fotóval, leírásokkal, eszméletlen munkával, nem tudom, mennyi dologgal, és 40 millió körüli nem tervezett, azonnal elfogadásra kerülő ad hoc dolog volt, miközben az elővezetésben az jött, hogy egyszerűsítésről van szó.

Ennél rosszabb volt a településkép-védelmi helyi rendelet megalkotása, arra néhány napot kaptunk, mert ez volt az, amikor döngették Budapesten a gömb alakú reklámtáblákat, és erre gyorsan kellett egy rendeletet alkotnunk, és elvileg fölmérni és bírságolni, beárazni, hogy mennyit kell fizetni ezekért a táblákért. Tehát politikai eszközként használtak fel bennünket mint önkormányzat, és azt gondolom, hogy beültettük ebbe a településrendezési tervbe, és az önkormányzatoknak pedig végre kellett hajtani. Nem is mondom, hogy ez is pénzbe került. Ennek semmilyen ellentételezése nem volt, és soha nem lesz egy fillér bevételünk se belőle, de el van készítve.

Azt kell mondjam, hogy talán egyetlen dolog, amiből fogunk hasznosítani itt a felsoroltak közül, ami az egyszerűsítéshez való elvezetést illetően a mai napon az államtitkár úr logikus levezetésében megjelent, ez a versenyképesség a digitális térkép vonatkozásában. Azt gondolom, hogy ez valóban a jövő, erre van nagyon nagy szükség, ehhez persze az is kell, hogy a földhivatal egy nyelven beszéljen az önkormányzatokkal, valószínűleg az ágazati nyilvántartással. Tehát itt nyilvántartási problémák vannak, a digitális bevezetésnek a pontos adatszolgáltatás az alapja. De erre is szintén egy bizniszágazat ráállt, és mindenki, aki ezt a digitálist csinálja, annak biztos megrendelése van, mert az önkormányzat önmagában képtelen megcsinálni, tehát gyakorlatilag egy piacot jelent.

Én is eljutok majd egyébként, ahova szeretnék, de szeretném ezt megemlíteni, hogy a földhivatali és az önkormányzati, amely nagyon nagy terület, hiszen az igazi partnerek az önkormányzatok, a gazdálkodó cégek, a vagyoni összhangja és az ágazati összhangja még jelentősen hátráltatja ezt a munkát. Nyilván egy kisebb falunál, pár száz lakosnál a digitális ügyletnek pedig az a problémája, hogy miből fogja kifizetni az önkormányzat, mert ez nem kis költséget jelent.

(18.00)

Szeretnék szólni egy szakmai részről. Tulajdonképpen a nemzeti fejlesztési tervnek van egy szakmai programja, ez 2030-ig el van fogadva. Most ez az úgynevezett kerettörvény, amit ma itt tárgyalunk, nem nagyon tesz említést arról, hogy milyen viszonyban van a nemzeti fejlesztés 2030-ig szóló szakmai programja és ez a területrendezési, noha valahol ezeknek össze kellene futniuk.

Csak említést szeretnék tenni arról, hogy a nemzeti vidékfejlesztési stratégiába beleértem az agglomerációt, az vidékfejlesztés is egyben, Budapest és térsége agglomerációja, de a Balaton is, úgy gondolom, benne van ebben a nemzeti vidékfejlesztési stratégiában, és ez is egy határidőhöz van kötve. Ugyanilyen az energiastratégia, a Semmelweis-terv, a Wekerle-terv, már nem is mondom, hogy milyen tervek vannak itt, ezekről nem történik említés, hogy ezekkel az elfogadott dolgokkal mi lesz, annullálva lesznek, megszűnnek vagy újak jönnek helyettük; majd államtitkár úr, gondolom, ki fog térni erre. De ugyanez a probléma a nemzeti környezetvédelmi program viszonya ehhez a keretjellegű törvényhez, vagy a fenntartható fejlődési stratégia ugyanehhez viszonyítva, és én megemlíteném még talán a nemzeti közlekedési stratégiát, mert ez elég jelentősen összefügg, azt gondolom, az előttünk lévő előterjesztéssel.

Végezetül szeretném azt megemlíteni, elhangzott itt az egyik képviselőtársunk hozzászólásában, hogy a Balaton, a Balaton-part mindenkié. Jó volna, ha így lenne, hogy a Balaton-part mindenkié, de az a félelmem nekem is megvan, amit itt előttem mások megemlítettek, hogy a Balaton-part nagyon szűk, leszűkül ez a „mindenki”, és nagyon kevés ember fogja élvezni ennek a Balatonnak a jövőjét. Úgy gondolom, hogy erre ez az öt méter, ami megjelent, már egy előjel.

A másik, ami nagyon fontos, hogy ezek a kempingek, strandok és sok mindenre vonatkozó ügyletek, ebben valami tisztánlátást kellene megemlíteni. Sok évtizeden át a Balaton mellett üdültünk, külföldön se nyaraltunk évekig, míg kicsik voltak a gyerekeink, és most csak veszem a példát, Alsóörs, ahol mi nyaraltunk, annak semmije nem látszik. Hatalmas tábla hirdeti, hogy európai uniós forrásból őrszolgálattal körülvett balatoni hajópark épült meg annak az üdülőnek a helyén, ami valamikor az én vállalatomnak volt az üdülője és Balaton-parti telke, de a mellette lévő, szintén egy fővárosi vállalatnak a telkén is ugyanilyen hajókikötő van.

Meséltem ott az őrnek, hogy én 18 vagy 19 évig itt nyaraltam, hadd sétáljak végig a sok luxushajó között, és azt mondta, hogy nem lehet, mert ehhez kártya kell, azzal tudnék végigmenni. Elhoztam a gyerekeimet és a nagyobb unokákat, megmutatni nekik, de csak úgy messziről néztük meg a Balatont, már nem férhetek a vízhez, és attól tartok, „a Balaton mindenkié” így fog kinézni, hogy nem fogunk odaférni hozzá.

Végezetül szeretném megemlíteni, hogy az a törvény, amely jön majd a holnapi napon, amely a bányászatról szóló törvény, és itt képviselőtársunk említette, az 15 paragrafusban foglalkozik a bányanyitással, a bányajoggal, bányával, és ugyanaz a minisztérium az előterjesztő, és én úgy veszem észre, azt gondolom, hogy szoros összefüggésben van azzal a hiánnyal, amit ez nem mutat be, de már egy szaktörvényben a bányanyitással, illetve a bányatelekkel foglalkozik, hogyan kell bányatelket kialakítani, az is abban a törvényben benne van, és már korábban itt ténylegesen tárgyaltuk, és ami a félelmet jelenti, hogy szinte egyetlen cég kezébe kerül turisztikailag a Balaton.

Összességében azt gondolom, hogy az elénk rakott gigaméretű, nagy kerettörvény elfogadását laikusként se, gyakorlóként pedig egyáltalán nem tudom támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 22 2018.11.29. 11:26  9-26

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A törvényjavaslat 133 paragrafusból áll, és 75 oldalt tartalmaz. Azt gondolom, megérte volna egy hatástanulmány csatolását egy ekkora terjedelmű, ilyen sok ágazatra, ilyen sok szolgáltatásra kitérő témát is érintő előterjesztésben. Egy egyszerű hatástanulmány sokat jelenthetett volna, noha indoklások vannak a paragrafusokhoz hozzátéve, olyan kétsorosak, vagy 4-5 sorosak legföljebb. De azt gondolom, ez megkönnyítette volna az ellenzékieknek is az elhangzott kifogásait.Maga az előterjesztés meglátásom szerint a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal primátusát erősíti, lényegében azt pontosítja. Az úgynevezett hivatal, régi nevén tröszt, vagy Budapest esetében közmű-főigazgatóság, annak a jogainak a visszaállításáról van szó az egyik üzenetében a mi olvasatunkban. Azokat a jogokat kapja vissza, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nélkül ezek a szolgáltató cégek semmit nem csinálhatnak, lényegében az önállóságukra telepszik rá. Előttem az LMP-s hozzászóló már említette, hogy tulajdonképpen a kormány akaratának megjelenítése hivatal formájában ez az előterjesztés.

Azzal együtt számos olyan fejezetrész van, amit, azt gondolom, amikor létrehozták a hivatalt, akkor kifelejtettek, vagy azóta rájöttek, hogy ez a hivatal még erre is használható, mert ilyen kiegészítések vannak. Kezdeném azzal, hogy a kormánypárti képviselőtársam hozzászólását kicsit megerősítve, kicsit pedig annak más értelmezést adva, a bányászatról szóló ’93. évi törvény, ami ebben a nagy, 133 paragrafust érintő ügyben 15 paragrafust is érint, egészen érdekes. Nem is tudjuk pontosan, a bányászatról szóló törvény a héten már egyszer, tegnap is szerepelt. Igaz, akkor a bányászok különböző jogairól, de lehetett volna talán együtt is ezt beterjeszteni. Csak az egy teljesen más joghely, valószínűleg ezért történt, hogy a héten kétszer is a bányászatról szóló jogszabállyal foglalkozunk.

Ha ezt tekintem, akkor úgy látom, és ha a többi törvény jó részét is figyelembe veszem, mármint amit érint, 11 törvényt és a végén a zárórendelkezés a 12., ebben az esetben tudjuk azt meg, hogy a koncessziós díj módosulni fog, a bányajáradék módosulni fog vagy a felügyeleti díj módosulni fog, a bányajáradék pótlásának megállapítási díja módosulni fog, és több más térítési díj és bírság is módosulni fog. Tehát ez egy pénzbeszedő előterjesztés, ha a fantáziánkat kicsit megmozdítjuk. Szerepel is itt 2 százalékos emelés, 0,4 százalékos emelés, számos ilyen kis emelés van. A viszonyítást csak a hatástanulmány tudná megmondani, hogy az nulla egész, nulla, nem tudom, mennyi, mert van ilyen emelés is, forintosítva hány milliárd forintról szól. Ezt nem lehet, csak következtetéssel, vagy arra gondol az ember, hogy ez is valamiféle új pénzhez való jutást jelent.

Az az érdekes dolog egyébként, és nagyon egyetértek az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaimmal, amit a távhőszolgáltatással kapcsolatban megemlítettek. Noha az is igaz, amit a kereszténydemokrata képviselőtársam, Aradszki úr említett, hogy a keletkezett gázok hasznosítása és nyereségre fordítása itt most legalább törvényben van szabályozva.

Szeretném én is megemlíteni azt, amit mások megemlítettek, és azt gondolom, ez talán a törvénynek egy fontos részét jelentheti, hogy most nem csak e-mailben kaptuk meg, és 24 óra állt rendelkezésre ennek a törvénynek az alaposabb átolvasására. Igaz, hogy nagy terjedelmű törvényről van szó, de volt időnk, és ez azt jelenti, hogy nem rapid gyorsasággal bejött törvényt tárgyalunk itt ma, hanem feltehetően közigazgatási és szakmai egyeztetés is megelőzhette ezt a törvényt. Hozzá kell tegyem, hogy ez erénye, úgy gondolom.

Érdekes, hogy ennek a hivatalnak, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak az elnöke a jövőben rendeletalkotásra is jogosult lesz, az is benne van ebben a törvényben. Ez egy egészen érdekes tröszti jogosítvány; anno a trösztökben a tröszt vezetőjének volt ilyen jogosítványa. Úgy tűnik, itt is igazolva van, hogy ez visszatér.

Más gazdasági feltételek szigorítása is kiolvasható ebből a törvényből. Az egyik, hogy pénzbevételt jelent, szinte majdnem mindegyik fejezetnél, amelyben törvényeket érint ez a salátatörvény. A másik, hogy gazdasági szigorításokat jelent, több esetben egyébként talán jogosan, vagy a tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy indokolt. És talán előbbre lépés a kérelmezőt terhelő fizetési követelmények emelése.

Tegnap este itt tárgyaltuk a Balaton-törvényt, illetve tárgyaltuk a budapesti agglomerációs törvénnyel az egybeolvasztását. S hogy egy pillanatra visszanyúljak a bányászati jogról szóló törvényhez, az a veszélyem van nekem, hogy itt szabályozzuk 15 paragrafusban a bányászati törvény pontosítását, a bányatelek alakítását, a bányászati jog megnyitását, a Balaton-törvény környezetében viszont könnyen lehet, hiszen többféle bányáról lehet itt szó, sóderbányáról, homokbányáról, kőbányáról, egész sor bányászati lehetőségről, és miután összegyúrásra kerül majd három alapvető és fontos, nagy horderejű törvény, nem véletlen, hogy mi itt ma a bányászati törvényt is tárgyaljuk. Ezt persze megint csak a felügyeletidíj-fizetési kötelezettség kiterjesztéséből vagy a fizetési kedvezmény biztosításából olvasom ki.

Egyetértek azokkal a hozzászólókkal, ezt nem is mondom el, ami a távfűtéssel, az energiatakarékossággal, a rezsicsökkentéssel összefügg, és ami hiányzik ebből a törvényből, egyáltalán még célzás sem jelenik meg arra vonatkozóan, hogy a gyári technológiával épült házak esetében vagy egyáltalán a magánszemélyeket milyen módon érinti. Egészen biztos, hogy ez a törvény elég jelentős mértékben az úgynevezett nagy cégek érdekeit képviselő törvény a hivatal részéről.

(10.10)

Igazán a kis- és középvállalkozások ebben szinte nem játszanak szerepet, sőt az önkormányzati vállalkozások ilyen típusú szakmai része se túlzottan. Budapest vonatkozásában a gázellátás a hivatal hatáskörébe tartozik, és persze mivel a hivatalhoz tartozik a víz és a csatornázás is, ez is egy ilyen exlex állapot, fővárosi képviselőként pontosan nem is tudtam megállapítani.

Az egy érdekes dolog, hogy sok éve tudjuk azt, hogy a külföldi cégek számviteli rendje eltér a magyar számviteli cégekétől, szeptemberben vagy mikor van náluk az év vége, nálunk december 31-én. Ezt most át kell nekik alakítani, és december 31-én ér véget számviteli értelemben a gazdasági évük a Magyarországon lévő multicégeknek, azoknak, akik a hivatalhoz tartoznak. De a többieknél nem tudjuk: van itt Audi, Opel, Suzuki cím, ehhez sok minden. Azoknál ugyanígy van, hogy év közben van, vagy csak a hivatalhoz tartozóknál fordul az elő, hogy a számviteli év december 31-én ér véget, és nem úgy, ahogy az eddigi gyakorlat.

Összegezve azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet, amely előttünk van, és ilyen nagy terjedelemben, próbálkozik  és ebben egyetértek az előttem szólókkal is  az európai uniós jogharmonizációnak eleget tenni, ez megjelenik konkrét paragrafusokban is, mégis úgy gondolom, hogy az ilyen nagy jelentőségű térségeket érintő, településeket érintő törvény, amely itt tárgyalásra kerül, ebben a formában, ha nem kapunk hozzá legalább egy picike hatásmagyarázatot, hogy mit miért és hogyan kell értelmezni  mert ebből a jogszabályból csak következtetünk, hangosan gondolkodunk róla, de valójában nem állapítható meg , így egyéb feltételek teljesülése esetén támogatható csak a részünkről. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 66 2018.11.29. 3:08  27-68

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Elhangzott az a megjegyzés, hogy csak a kereszténydemokratákra lehet számítani a szociális ellátásban a rászorulóknak. Azt szeretném megemlíteni, hogy az lehetséges, de a leginkább az önkormányzatokra lehet számítani. Annak a törvénynek, amiről mi itt most vitatkozunk, vannak végrehajtói, mindenekelőtt és szinte kizárólag az önkormányzatok. Egy szó el nem hangzik arról, hogy kik is azok, akik ezt megcsinálják, végrehajtsák az ország 3180 településén. És ha onnan nézzük, amit ők látnak, akkor  remélem, hogy nem nézik ezt a közvetítést  elszomorodnak, ugyanis az a normatíva, amiből ezt az államtitkár úr által is meg a törvény által is felsorolt szolgáltatást kell biztosítaniuk, ellátniuk az önkormányzatoknak, az lesújtó, évek óta szinte nem mozdul a normatíva, amiből ezt finanszírozni kell. Az erősebb önkormányzatok körülbelül 60, a nagyon jók 70 százalékot tesznek ahhoz hozzá, hogy egy komplex szociális hálót helyben meg tudjanak valósítani, tehát az állami támogatások a kis, pici településeknél valamivel erőteljesebb, a nagyobb településeknél nem tudja biztosítani, és a mostani törvényjavaslatnak is az a problémája, hogy a forrás oldaláról nem látom biztosítottnak. Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Nem hangzott el az, hogy megosztott a szociális ellátás: elvették 2015 márciusában az önkormányzatoktól a szociális segélyezést, és áttették a kormányhivatalba, és ezáltal összeugrasztották a kormányhivatalt és a helyi közigazgatás két szereplőjét, az önkormányzatokat, mert az egyik érkezik, és mondják neki: menjél át a kormányhivatalba, mert erre ott intézkednek  ja, ezzel itt intézkednek. Ugyanezt megosztották a gyámhivatal esetében, felét az önkormányzatok csinálják, felét a kormányhivatal.

Az elhangzott törvényi előkészítésben, azt gondolom, hogy olyan szépen hangzott, hogy itt ezek a dolgok rendben vannak, a végrehajtásban túl nagy a torzulás, és az, amit a családsegítésben, az idősgondozásban, a problémás fiatalok ügyében az önkormányzatok tesznek, azt teljes mértékben szinte finanszírozás hiányában teszik. Ott valójában, ha nem lennének a civil szervezetek  nem álcivil szervezetek, valóságos civil szervezetek , önkéntes munkások, képtelenek lennénk végrehajtani, s nem panaszkodnak, hanem dolgoznak.

Nem a keresztényekre lehet számítani, hanem az önkormányzatokra és az önkéntesekre. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!  Taps a DK, az MSZP és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 40 2018.12.03. 2:03  39-42

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Budapesten 2016 decemberében volt a rendszerváltás utáni Magyarország egyetlen olyan metróbalesete, amelyben több ember is megsérült. A hivatalos információk szerint 15 ember sérült meg, közülük többen súlyosan, amikor a 2-es metró Pillangó utcai megállójánál az egyik szerelvény hátulról belefutott a másikba, tehát utolérték egymást.Lassan két év telt el, de az RTL Klub híradójának adott rendőrségi válasz szerint gyanúsítottat még nem jelöltek meg. Két év nyomozás tehát nem volt elegendő arra, hogy egyáltalán meghallgassanak valakit, akiről esetleg később kiderülhet, hogy ő a felelős. Az érintett szakaszon közben azóta is sebességkorlátozás van érvényben, a metró a mai napig nem gyorsulhat 30 kilométernél nagyobb sebességgel. A mai napig nem tudjuk tehát, hogy biztonságos-e az a metrószakasz.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, miért nem találta meg a rendőrség a baleset felelőseit közel két év nyomozás alatt. Egyáltalán megállapították, hogy emberi mulasztás történt? Ha nem történt emberi mulasztás, akkor nyilvánvalóan műszaki hiba állhat a háttérben. Mire jutott a rendőrség, melyik okozta a balesetet? Ha műszaki hiba okozta a balesetet, azt úgy kell érteni, hogy a budapestiek a mai napig veszélyben vannak ezeken a szerelvényeken? És kérdezem, a felelőst valaha ebben az ügyben meg fogják-e nevezni. Mi az oka a hallgatásnak? A budapestieknek joguk van tudni, nincsenek-e rossz helyzetben, a biztonságuk milyen a magyar metrón a fővárosban. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 214 2018.12.03. 5:06  213-214

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tegnap advent első vasárnapja volt, meggyújtották az első gyertyákat az adventi koszorún. Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán is ez történt. 16 templom van a kerületünkben, mindegyikben valamilyen módon az adventet ünnepelték. Egy templom, a pestújhelyi templom azonban több minden mást is ünnepelt. Ezen a napon, advent vasárnapján és éppen december 2-án, 90 évvel korábban szentelték fel ezt a templomot. Az egy véletlen, hogy ennek a gyülekezetnek vagyok a tagja több évtizede, és most a saját gyülekezetemről és templomomról szólnék itt, mindenekelőtt a jegyzőkönyv kedvéért. Szeretném megemlíteni, az, hogy 90 éves ez a templom, nem rendkívüli, hiszen az én kerületemben van 260 éves templom is. A rendkívülit itt az jelenti, hogy Nagy-Budapest létrejöttekor Pestújhely még nem létezett. 1867-ig ez egy katonai gyakorlótér volt, mondhatni azt, hogy az 1867-es kiegyezésig itt szó szerint katonai gyakorlatokat végeztek, semmilyen épület nem volt itt, csak mező volt. Rákospalotához tartozott közigazgatásilag. Rákospalota nagyközségnek számított. Anno még az, amit ma Újpestként ismerünk, még szintén nem létezett, az is Rákospalotának volt a közigazgatási területe, és a Duna jelentette Rákospalota határát azon az oldalon.

De volt egy értékes rész a mai Pestújhelyen az új vasutak építésével, a pest-váci vasútvonal, a veresegyházi vasútvonal és a miskolci vasútvonal közötti nagyon értékes területen. Mai szóval telekspekulációként mintegy 204 kataszteri holdon  akkor ez volt a föld mértékegysége, használatos adata  parcellázás történt, mégpedig úgy, hogy a honvédség volt a tulajdonosa ennek, az akkori katonaság, és a katonaság és ügyvédi irodák eldöntötték, hogy nem kell a továbbiakban ez már gyakorlótérnek. Megcsinálták a terület telekosztását, és a telekosztás közben gondoskodtak arról, hogy hol legyen templom, hol legyen valamilyen szolgáltató helyiség, hol legyenek utcák, terek.

(16.00)

Tehát Rákospalota mint közigazgatási gazdája a területnek, szinte nem is tudott róla. Néhány képviselő természetesen igen. Így jött létre, annak is 120 éve éppen ebben az esztendőben, amikor az első telkeket, úgynevezett nyaralókat, a budapesti jobb módúak számára nyaraló címén adták oda valamilyen juttatás fejében nyilván, nem ingyenes osztásról volt szó. Szeretnék arról is megemlékezni, hogy 120 évvel ezelőtt azok a bátor alapítók, Bezsilla Nándor volt az az ügyvéd, mai szemmel ők Pestújhely hősei, szobrok, emléktáblák őrzik nevüket. Anno, emlékszem rá, ha megnézem a rákospalotai közigazgatási jegyzőkönyveket, nagyon elmarasztaló nagy harcok voltak.

Ennek a területnek a kiválásával Pestújhely önálló településsé 1909-ben úgy vált, hogy a Belügyminisztérium önálló községgé, településsé nyilvánította az egykori katonai gyakorlóteret, amely nyaralóként épült. Az alapítók tehát Bezsilla ügyvéd úr, Szűcs István belügyminisztériumi munkatárs, Gerecze Péter régész, aki a katonai gyakorlóteret kutatta és ásatásokat végzett, és dr. Antall József apukája, a néhai miniszterelnök apukája volt az alapító. Ez a négy ember hozta létre 120 évvel ezelőtt Pestújhelyet. Advent első vasárnapján ünnepeltük templomunk 90. születésnapját és Pestújhely telekosztásának és a település élete elindításának a 120 éves évfordulóját. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 96 2019.02.19. 8:20  35-102

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Nem kértek föl, hogy hozzászóljak. Magam is koptattam ennek az intézménynek a falait, és úgy gondolom, hogy talán ezért érdemes egypár szót szólnom és illik is. Nem is beszélve róla, hogy több száz olyan egykori hallgatóval van a mai napig is kapcsolatom, akik tudják, hogy mi történik. Az én papíromra még ilyesmi van írva, hogy Marx Károly Közgazdasági Egyetem, de nem szégyellem. Én ilyen időszakban jártam oda.Azt gondolom, hogy az a bizalmatlanság, ami kiérződik, de egyben az a szakmaiság, ami itt elhangzik, méltányolandó lenne az előterjesztő részéről, ha ez nem egy eldöntött, egy végleg eldöntött ügy lenne, hanem az érvek és az ellenérvek alapján történne döntés. Hiller István vagy Brenner Koloman, Arató Gergely is, de Mellár Tamás urat is említhetném, sokan másokat, az előterjesztő részéről megfontolandó alapvető dolgokat mondtak el. Azt gondolom, hogy ez itt mind fölösleges.

A bizalmatlanság másik része, úgy gondolom, a december 12-én történt dolgok egyike, amikor két országgyűlési képviselő beterjesztette az azóta már rabszolgatörvényként ismert törvényt, amely negyvennél is több törvényt módosított, és két képviselő vette a bátorságot, hogy negyven törvényt módosító törvényt terjeszt ide be. Most ennél az az egyetlen pozitívum, még ha pilotprojektben is jött ide, amit nem nagyon értett senki, így én sem, de mégis egy ágazat terjesztette be, sőt a miniszter azzal megtisztelt bennünket, hogy egy darabig a vitában itt is volt és hozzászólt, sőt válaszolt is a kérdésekre. Ennyi az eltérés. De a bizalmatlanság az, hogy ami december 12-én történt vagy ami a CEU-val történt, vagy ami majd most az MTA-val fog történni…  hiszen az is fog jönni, az az előterjesztés, ott is a legújabb hírek szerint ugyanezt az alapítványi dolgot találják ki, ilyen közérdekű vagyonkezelői alapítvány formátumot.

(13.40)

De azt hiszem, hogy a fő bizalmatlanságot számomra az adja, hogy településvezetőként én végigéltem ezt a hatalmas nagy ötletet, hogy versenyképesség meg jobb fizetőképesség meg olcsóbb működés, és létrejött a Klebelsberg Kunó intézményfenntartó valami, és mindegy, hogy kisfalu, kisváros, nagyváros, Budapest, kerület, mindenkit behajtottak ebbe. Ehhez képest most egy kísérleti nyúl lesz a felsőoktatás egyik intézménye, és azon kikísérletezik, hogy belebukik vagy tovább tudja-e vinni. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb befektetéssel lesz képes az előterjesztő azt bizonyítani, hogy életképes ez a megoldás. Annál is inkább, mert az előbb említett, rövidített nevén: KLIK után  amikor az általános iskolákat, középiskolákat, majd pedig tőlük elszakítva a korábban jól működő szakiskolákat, szakképző intézményeket szanaszét szedtük  romokban van az egész ettől a hatalmas átszervezéstől.

Lehet, hogy ezzel szembenézni nem akar senki, de ez a helyzet állt elő, és aki ismeri azt, hogy milyen autonómiája volt akkor egy általános iskolának, milyen autonómiája volt egy iskolaigazgatónak, milyen kontakt működött az önkormányzat, aki a fenntartó volt, és a szülők és az iskola között, ez teljesen szétszakadt, rendszeridegenek vagyunk egymástól.

Amikor ennek a második lépcsőjében kártalanítás nélkül mindenkitől elvették a vagyont, tehát az iskolavagyont, minden iskolától, mindegy volt, hogy falu, város, lefejezték az önkormányzatokat, elvették ezt a vagyont, kísértetiesen jön nekem vissza az, hogy a felsőoktatásban ugyanez akar megtörténni. Vagyontalanítani fognak valakiket, és valakikhez telepíteni ezt a bizonyos vagyont, mert azt nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez olcsóbb, működőképesebb; és az oktatásban ezt a versenyképesség dolgot külön kellene értelmezni.

Tudomásom szerint pedagógusképzéssel generációkat nevelő pedagógusokat kell képezni, olyan versenyképes pedagógusokat kell, akik megtanítják írni, olvasni az embereket. Az orvosi egyetemen olyan embereket kell képezni, akik értenek a betegek meggyógyításának különböző szakjaihoz. A közgazdasági egyetemen olyan embereket kell képezni, akik a pénzügyi, számviteli, munkaügyi és persze az üzleti világ különböző részeihez értenek, és minden településre eljut egy ilyen. A generációk szakembereinek a képzéséről van szó. De itt csak arról beszélünk, hogy egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány jöjjön létre, és egy közérdekű alapítvány megold mindent néhány kurátorral, aki a fő…, nem tudom, hogy milyen típusú emberekből áll majd, ki az elnök, a rektor és persze a kancellár és sok mindenki, és ki kinek a főnöke, ki a másiknak a beosztottja, illetve hogyan is működik ennek az intézménynek a működtetése.

Én úgy hiszem, hogy ahhoz az 500 milliárd közeli vagyonhoz, amely most az alapítványba át fog kerülni  amin belül van a MOL-részvénynek és a másik részvénynek a 10-10 százaléka, ha és amennyiben lesz osztalék, illetve maga az épületvagyon , ehhez nem kevesebbet, hanem sokkal többet kell hozzátenni az államnak ahhoz, hogy ne legyen rosszabb helyzetben a közgazdászképzés ma Magyarországon, vagy pedig az fog történni, ami itt elhangzott, hogy fizetős külföldi vendégek jönnek ide. Ugye, ha fizet, akkor nem számít, hogy honnan jön, akár a migránsterületekről is jöhet, ő fizet. Tehát ő jó ember, mert fizet. Ha ilyen képzés fog itt megvalósulni, akkor azt gondolom, nem tettünk sokat sem jogi értelemben, sem átszervezési értelemben, még inkább nem a képzés érdekében.

És szólni szeretnék azokról az emberekről, akik ennek az áldozatai, hiszen több tanárral a mai napig is van kapcsolatom, akik közalkalmazottból most majd 25-30 évi szolgálat után fognak munkatörvénykönyv szerinti ellátásban részesülni. Bele kell gondolni, hogy végigdolgozták az egész életüket, képezték a szakma utánpótlását, és most munkatörvénykönyv szerinti foglalkoztatottak lesznek, mindenféle egyéb jogaiktól elesve és megfosztva.

Én ezt a törvényt olyan bizalmatlanul fogadom, hogy vissza is vonnám, mondhatom azt. Ez a törvény méltatlan ahhoz, ami most egyébként a Tudományos Akadémiánál is történt, a CEU-nál is, és beleillik abba a rabszolgatörvénybe, amit december 12-én elfogadtunk. Nem tudom támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 206-210 2019.02.19. 3:10  195-216

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Rendes hozzászólást kértem, de lehet, hogy nem kaphatok. Ugye?

ELNÖK: De, utána megadom a szót arra is.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): A kettest kinyomtam.

ELNÖK: Jó, akkor öné a szó, képviselő úr, 15 perces időkeretben.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Csak a b) ponthoz szeretnék hozzászólni, tisztelt elnök úr, államtitkár úr. A minősített adatok kölcsönös védelméről szóló résznek, említette államtitkár úr, rendőrségi, katonai, belügyi vonatkozásai is vannak. Szeretném megemlíteni, hogy jó lenne, ha ezek a minősített adatok, nyilvános adatok nemcsak papíron lennének, hanem működnének. Egy esetet azért szeretnék elmesélni, mert román és magyar vonatkozása van. Egy devizahiteles valakinek ellopták az autóját, talán három hónapig járt az autóval. Nagy nehezen, valami szerencse folytán kiderült, hogy Szlovákiába vitték. Amikor Szlovákiába utánamentek, kiderült, hogy az már továbbadta és Romániába került. Romániában egyszer csak Bukarest mellett egy kisvárosban megtalálták, akkor már a harmadik romániai gazda volt. Ez az autó körülbelül öt éve áll egy kisváros rendőrségének udvarán, ott rohad az autó. Az a bírósági eljárás, bürokrácia és minden egyéb, ami ahhoz kellene, hogy az autót idehozzák Budapestre, az a bürokrácia nem működik.

(16.50)

Mivel nem kerül az autó ide Budapestre, a tulajdonos természetesen nem tudja használni, de a devizahitelesnek fizetnie kell a részleteket. Kilencmillió nem tudom, mennyinél tart a részletfizetésben úgy, hogy három hónapot autózott mindössze.

Azt gondolom, amikor ezt a törvényt elfogadjuk, jó tudni azt, hogy elfogadunk papírokat, de nem tudjuk, hogy ezek az élet sűrűjében működőképesek-e egyáltalán. Hogy történhet az meg, hogy nyolc év alatt 9 milliót kifizet, roncsként talán egyszer Magyarországra kerül, soha nem tudta használni az autóját? Hogy mindez minősített adat vagy nyilvános adat-e, nem tudom. Voltak tárgyalások, már le vannak fogva az orgazdák, akik ezt az autót adták-vették. Egy nyomozó az egyik átírásnál szúrta ki a dolgot, és így bukott meg, de onnan nem jön az autó tovább.

Tehát ha a megállapodások, amiket megkötünk, az életben nem működnek, formálisan pedig itt megszavazzuk őket, akkor úgy járunk, mint a két képviselőtársunk által december 12-én beterjesztett törvényjavaslattal, amely törvényjavaslat alapján elfogadtunk egy olyan törvényt, amely Európában is példátlan. Csatlakozom azokhoz a hozzászólókhoz, akik azt mondják, hogy azt a törvényt, ha nem akarjuk, hogy hosszan, tartósan nevetségessé váljon ez a kormány, vissza kell vonni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 28 2019.02.20. 11:59  1-42

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Szószóló Urak! A gyakorlatból vett tapasztalataim alapján szeretnék szólni a beszámolóhoz és talán a határozati javaslathoz, de elsősorban a beszámolóhoz.Nem nagyon hangzott el az, hogy 1994-ben, amikor a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvény létrejött és az első kisebbségi önkormányzatokat megválasztottuk, annak már 24 éve. Tehát 24 éves tapasztalatunk és gyakorlatunk van abban  időközben a nevet kicseréltük, a kisebbséget nemzetiségre váltottuk, de gyakorlatilag nagyon nagy tapasztalattal rendelkező jogintézményről és élő gyakorlatról van szó.

Az én választókerületemben ’94-ben nyolc úgynevezett kisebbségi önkormányzat volt, most pedig nyolc nemzetiségi önkormányzat működik, és azért fordulok elsősorban a szószólók irányába, mert hihetetlen nagy differenciák vannak a nemzetiségi önkormányzatoknak mind a létszáma, leginkább pedig az aktivitása között, és az a finanszírozás, amiről az államtitkár úr a beszámolójában említést tett, ezt nem tükrözi.

Az is igaz, hogy a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó létrejöttével az önkormányzatok, amelyek nem nagyon lettek ebben a beszámolóban megemlítve, de ha mondhatom, a nemzetiségi önkormányzatok feladataikat 85 százalékban a helyi települési önkormányzatok segítségével látják el. Ha egy nemzetiségi önkormányzat valahol jól működik, ott nagyon jó együttműködés van a települési önkormányzattal. Önkormányzat nélkül nincs nemzetiségi önkormányzat, kivétel ott, mint Tótszentmárton, ahol az egész önkormányzatban többségben van a nemzetiség, és horvát nyelven folyik a testületi ülés, az a ritka eset. Ilyen van néhány. De valójában az önkormányzatoknak nagyon fontos feladata, fontos érdeke is, hogy jól működjenek együtt. A beszámolóban az államtitkár úr egy kicsit elhanyagolta az önkormányzatok szerepét, mert az önkormányzatok pénzbeli támogatást adnak, némelyik önkormányzat jelenetős pénzbeli támogatással segíti a helyi nemzetiségieket; nem pénzbeli támogatást ad, tehát művelődési házakat biztosít, különböző hangosításokat biztosít, a rendezvényeket megszervezi, az önkormányzatok rendezvénytervében szerepel a nemzetiségi önkormányzat, már úgy hagyományként, hogy minden évben a nemzetiségeknek megvan a nemzetiségi napja, vagy bontásban, ahol ilyen sok van, mint az én választókerületemben, ahol nyolc is van, ott két-három nemzetiségi önkormányzati rendezvényt csinálunk egyegy évben, és mindig valaki más a gesztora, és vannak profi szervezők.

Fontosnak tartom azt, hogy amíg az önkormányzatokhoz tartozott a közoktatás, addig jelentősen ráláttunk arra, hogy hogyan folyik a nemzetiségi oktatás. Ebben a német nemzetiség már a kezdetektől élen állt. Amikor a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó elvitte az iskolákat tőlünk, akkor nyolc önálló nemzetiségi osztály volt, úgy tudom, hogy most 12 nemzetiségi önálló osztály van. Ezek a gyerekek olyan szinten, anyanyelvi szinten tanulnak, hogy az általános iskolát értékorientálttá teszi, mindenki abba az iskolába akar bejutni, ahol pluszanyagként a német nemzetiségi nyelvet mint egy két tanítási nyelvű iskolában, úgy tanítják. A végeredmény  egyébként jobbikos képviselőtársammal ez megegyezik , hogy ezek a gyerekek németből érettségiznek, és ha nem tudnak felvételt nyerni, akkor mindjárt azt követően egyből tudnak a német nyelvterületen munkát vállalni, és igen jelentős közöttük az eltávozó. De ez az érték, amit ők kaptak – ugye, itt nem arról van szó, hogy csak német nemzetiségiek tanulnak, hanem bárki magyar anyanyelvű, akinek rokona sem létezik a német nyelvterületen, tanulhat nemzetiségi oktatásban.

Ugyanakkor nem tudjuk megvalósítani  és, államtitkár úr, itt az előbb már elhangzott a romakérdés , hogy ugyanez megvalósuljon a roma nyelv oktatásában is. Ez sokat jelentene a roma kultúra tolmácsolásában, a roma hagyományok ápolásában, mert hiszen a legfontosabb része, ha a kultúráját ápolni akarja, hogy a nyelvét tudja beszélni. És a roma nyelvnél nem tudjuk ezt megoldani.

Szeretnék néhány gondot is megemlíteni, ami itt nem hangzott el, de valóságos, élő, mindennapi gond. Az egyik az úgynevezett előítélet, két értelemben. Az egyik az, hogy a nemzetiségi önkormányzatok között…  most önök szépen egy sorban ülnek, de mi nemzetiségi házat szerettünk volna évek óta megvalósítani. Nemzetiségi ház azért nincs a XV. kerületben  arról beszélek , mert a nemzetiségek azt mondták, amennyiben a romák ott vannak, akkor nincs nemzetiségi ház, mi abban nem veszünk részt, nekünk adjanak külön és a romáknak külön. Az egyik előítélet már a nemzetiségeknél kezdődik.

A másik előítélet, ami a munkahelyeken történik. Az én kerületemben nem tartunk ilyet számon, de a szociológiai felmérések becsült adatai szerint körülbelül ötezer roma él a választókerületben. Ez azt jelenti, hogy jelentős számú munkanélküli van. Itt azt halljuk persze folyamatosan, hogy megszűnik lassan, nincs munkanélküliség, mi is hozunk be munkaerőt, mert nincs munkaerő, de nagyon nagy munkanélküliség van, különösen a romák esetében. Elhangzott az, hogy elsősorban a szakképzés súlyosan a roma nemzetiséget érinti, hiszen egyszerű építőipari és sok minden egyéb manuális szakmát képesek voltak megtanulni, és ez a mostani képzés tulajdonképpen kidobja ezeket a gyerekeket, nem tudnak szakmát se szerezni, szakképzetlenül pedig a munkahelyek nem veszik fel őket. De a fő ok az, hogy itt is megjelenik egy előítélet.

(10.50)

Egy konkrét példa, nem túl régi: egy fogadóórára megérkezett egy elegáns lány, aki azt mondta, hogy ő érettségizett, de azóta nem bír elhelyezkedni. Tavaly érettségizett, és egy tavalyi fogadóórán jelent meg karácsony előtt. Azt kérte, segítsek, hogy el tudjon helyezkedni. Érettségije van. Kérdeztem, hogy mit tudsz elvállalni. Azt mondta, hogy konyhai munkát, takarítómunkát, mindent. Előtte voltam az egyik vállalatnál, ahol mondták, hogy takarító feladatra keresnek elsősorban hölgyeket. Ez olyan hely, ahova hölgyek mehetnek be. Ajánlottam neki, megadtam a telefonszámot, mindent, és bement oda. Örültem, hogy ezt megoldottuk. Egy nappal előtte lévő információ volt. A cégvezető nevét adtam meg. Másnap felhívott a cég vezetője és azt mondta, Laci, idefigyelj, egyet nem mondtál, hogy ez cigány. Hát, nálunk cigány nem fog dolgozni. Érettségizettről van szó. Ez az előítélet is nehezíti a probléma megoldását, úgy gondolom.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetiségi önkormányzatnak legyen feladata az, hogy ebben a tekintetben harcosabb legyen. Mert abban harcos volt, hallottam tegnap a Jobbikkal szemben, a Farkas Félix úr, de még egyszer sem hallottam, hogy az előítélettel szemben mondott volna itt egy hatalmas nagy beszédet. Lehetne egy hatalmas nagy beszédet mondani. Farkas Flórián úr meg be se jött a beszámolót meghallgatni, gondolom, hogy ez őt nem nagyon érdekli.

Végezetül a finanszírozási részről is szeretnék szólni. Említettem, hogy az önkormányzatok adnak pénzbeli és nem pénzbeli támogatást, ami forintosítva sokkal jelentősebb egy választókerületi szinten, mint amit az államtitkár úr beszámolójában itt elmondott, amit kapnak helyi szinten a nemzetiségek. Sokkal jelentősebb! Ki is írtam magamnak, hogy melyik nemzetiség mennyit kap, ki kapja a legkevesebbet. A romák kapják a legkevesebbet. Ők vannak ötezren, és ők kapták legkevesebbet. Van működésre és van feladatra, s van az úgynevezett egyéni elbírálás, na, ebben rosszak ők, az egyéni elbírálásban. Lehet, hogy rossz a kerületünk színe, és az is egy előítélet, hogy rossz a kerület színe, és emiatt nem kaphatnak pénzt. De ha figyelembe veszem, hogy amikor kisebbségi önkormányzatok voltak és normatív módon kaptak, tehát köteles volt az önkormányzat ugyanannyi pénzt adni minden kisebbségnek, mint amennyit normatív módon az állami költségvetésből meghatároztak, nos ahhoz képest most nem jobb a helyzet. Ha az inflációt is figyelembe veszem, az eltelt 24 évben semmit nem változott a helyzet, ugyanannyi a pénz. Semmi nem változott, ugyanannyi pénzt kapnak a nemzetiségek.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy akik a nemzetiségi önkormányzatoknál helyben, kerületi szinten végzik ezt a munkát, azok nagyon lelkes lokálpatriótái az adott nemzetiségnek. Kiemelkedők is vannak közöttük, a horvátok, a németek ilyen körbe tartoznak, és ilyenek a roma nemzetiségiek is. De a mi esetünkben az örmények és a görögök is kiemelkedőt nyújtanak. Tehát szerencsére vannak nagyon jó nemzetiségi aktivisták, választott tisztségviselők. E beszámoló keretében róluk se feledkezzünk meg, köszönjük meg az ő munkájukat is. Én köszönöm az önök munkáját, de muszáj arról beszélni, hogy nagyon sok gonddal működik ez a nemzetiségi kisebbségi önkormányzati világ. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 50 2019.03.05. 11:28  31-64

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tegnap már a TAB ülésén vitáztunk a törvényről. Meg kell mondjam, meglepetés volt számomra, hogy csütörtökön volt a TAB-nak ülése, és csütörtökön délután még nem tudta senki, hogy hétfőn rendkívüli ülésre kell összeülnünk. Gondolom, ez csak a kormányzati előterjesztés tervszerűségének egy mutatója, hogy ennyi idő alatt, egyetlen munkanap  péntek, mondjuk, fél nap , fél nap alatt történik akkora változás, hogy egy ilyen horderejű törvény kerül a parlament elé, amely ugyan csak 16 paragrafust tartalmaz, de amely 16 paragrafus igen fajsúlyos dolgokról szól, ahogy Szilágyi képviselő úr már megelőzött engem, egy sor kérdést elmondott az én mondandómból, ezért vázlatból fogok beszélni, mert nem akarom ismételni ugyanazokat a gondolatokat.A kivételes eljárás indokát az államtitkár úr indokolta a bizottsági ülésen is és indokolta most is. Hozzá kell tegyem, egyetértve Szilágyi képviselő úrral, hogy ez az indoklás nem fogadható el. Különösen nem fogadható el, ha azt veszem, hogy Dubaj ügyében 2017 óta tudjuk, hogy világkiállítás lesz, és öt év nem volt elegendő a kormánynak arra, hogy normál előterjesztésben, nem sürgősséggel, akár tervpályázattal, sok minden egyéb olyan demokratikus eszközzel, amely rendelkezésünkre áll, egy nagyon szép valamit tudjunk ott, Dubajban megvalósítani a világ másik végén.

Ez az A típusú világkiállítás nem kerülhet olyan szégyenbe, mint  ahogy korábban elhangzott  a milánói eset, amiről az indulásnál senki nem tudta, hogy mibe kerül. Végül 9 milliárd forintba került a milánói, és nem kellett az olaszoknak. Nem kellett senkinek, ezért kell hazahozni, mert egy olyan randaságot építettünk meg 9 milliárd forintból. Ezért van félelmünk, hogy mi ez a Dubaj, mi az, ami miatt sürgősséggel; el vagyunk késve, már augusztusra kész is kell lenni. A sürgősséget állítólag az indokolja, hogy ugyan 2017 óta tudjuk, de ennek most ebben az évben már augusztusra el is kell készülni vagy októberre legkésőbb.

Ha tudta a kormány, hogy van egy ilyen feladat, akkor azt gondolom, hogy itt egy hosszú, mély téli alvásból ébrednek föl, vagy pedig valami más probléma volt a hanyagságon kívül, talán nem volt pénz. Valahonnan időközben pénz érkezett, a szaklapokat olvasva Moszkvából jött valami pénz ide jelentős összegben. Lehet, azért, hogy megvan a pénz, és akkor kellett ilyen sürgősen ideterjeszteni. Csak gondolkodik az ember, mert nem kap tájékoztatást. Meg szerettem volna azt említeni mindenképpen, hogy a kormány már 2017-ben ebben a Dubaj-ügyben hozott egy döntést, 700 millió forintot a tervezésre eltett. Ez a 700 millió, gondolom, el is lett költve. 2018-ban ezt ide kellett volna hozni a parlament elé. Ez nem jött ide, nem tudjuk, mi van azzal a 700 millióval. Tehát itt van kormánydöntés, a sürgősséget egyébként ez is annullálja, hogy lehet az, hogy mégis idekerül.

Ebben a törvényben érdekes módon megjelenik ez a Magyar Turisztikai Ügyönség Zrt., amely előrelép ezzel a projekttel egy olyan kivételes vállalati jogi státuszba, ami miniszteriális jogokat kap. Mondhatni azt  egyetértve azzal, amit a törvényből idézett Szilágyi képviselőtársam , hogy a miniszternek nincs joga, és nem is kell, hogy ez a vállalat kikérje a miniszter véleményét, mondjuk, például a közbeszerzések ügyében.

A másik kifogás mind Dubajjal, mind pedig az itt szereplő sok minden egyébbel kapcsolatban az, hogy hozzányúlunk  ha a Ptk. stabil törvény itt, Magyarországon  a közbeszerzési törvényhez, ha a közbeszerzési törvényhez bármikor csak úgy hozzá lehet nyúlni. És ez az eltérés a közbeszerzési törvénytől súlyos eltérés. Ma minden települési önkormányzatnak van közbeszerzési helyi rendelete. Ha ezt meg merné tenni a 3186 önkormányzat közül bármelyik, hogy eltér a saját közbeszerzési rendeletétől, no hát, akkor kapna. Az a polgármester, az a képviselő-testület aztán retorzió alá lenne téve. A kormány a saját rendeletétől, a saját törvényétől, a közbeszerzési törvénytől eltérhet, és nem határozza meg, hogy meddig térhet el. Ennek nincs határa, lehet, hogy végleg eltértünk, bár az államtitkár úr tegnap azt mondta, hogy ez nem módosítás. Maga a törvény, a T/4998. törvény, amit most tárgyalunk, ez önmagában egy törvény, tehát eltérünk, tehát valamilyen módon törvényt módosítunk. De hogyan módosítjuk majd ezt vissza? Mi az, ami visszamódosítja ezt a törvényt, hogy majd ezt követően normál menetben lesznek a közbeszerzések, az állami közpénzek odaítélése?

A fő probléma az, nem csak Dubajjal, tehát a világkiállítással kapcsolatban és a sportcsarnokkal vagy ezzel a városi világjátékokkal, hogy semmiféle pénzügyi tervet nem nyújtottak ide be, nem tudjuk, hogy 100 milliárd, 80 milliárd, 50 milliárd, mibe fog kerülni ez az egész csomag, ami ebben a törvényben meg van határozva. Ezt senki nem tudja. Miért titok? Mert itt hallottunk Nacsa képviselőtől előbb egy indoklást, hogy azért nem lehet tudnunk, hogy melyik ingatlan az Budapesten, ahol a sportcsarnok fölépül, mert akkor fölmegy az értéke. Ennél a kormánynál ez nem jelent problémát, közérdekűként kijelöli, és nincsen semmiféle…  mindenki tudja, hogy a népligeti helyszínről van szó, egészen biztos, hogy ott fog megépülni, de titkos. Gondolom, titkos ez ugyanígy Tatabányánál, ugyanígy titkos Veszprémben is, ugyanígy titkos Szegeden is, és ugyanúgy nem kérdezték meg az önkormányzatot, mint ahogy nem kérdezték meg Budapesten sem.

És ha már itt vagyunk, kíváncsi vagyok arra, hogy ez a bizonyos városi világjátékok game program, amely itt megvalósításra kerül, hány kerületet érint, mekkora fölfordulással fog járni Budapesten  és a főváros erről nem tud hivatalosan. Egyetlen bizottsági előterjesztést nem tárgyaltak erről, semmit nem tárgyaltak. Ez úgy érkezik a fővárosra, hogy szeptemberben, amikor a gyerekek tanítása megkezdődik, tehát a legnagyobb forgalom van a városban, akkor egy ilyen világverseny az utcákon, a tereken  vagy nem tudjuk, hol  zajlik. Ennek semmiféle bemutatása nincs; hogy ez mivel fog járni a város megbénításában, erről semmi nem hangzik el. Én egyébként erre rákérdeztem tegnap a bizottsági ülésen, államtitkár úr nem tért ki rá, nem adott választ.

(10.20)

Azt gondolom, hogy ha a város vezetői, a város képviselői nem tudnak róla, akkor ez egy kicsit hasonlít ahhoz, mint a már említett vizes világbajnokság, ahol szintén a kommunikáció, a városvezetés nem tudott róla  fővárosi képviselő voltam, tehát pontosan tudom, hogy hogyan zajlott a vizes világbajnokság előkészítése. De legalább a vizes világbajnokságnál azt megcsinálták, hogy a parlamenti pártokat összehívták, és volt egy egyeztetés a parlamenti pártokkal.

Most még azt a formális rangot sem adták meg, hogy legalább egy ilyen parlamenti többpárti egyeztetés legyen ebben a súlyos témában, amiről nem tudjuk, mennyi milliárd. Nacsa képviselő úr, nem tudjuk, nem mondtál te sem számot. Egyet mondtál, hogy 20 ezer néző lesz, de hogy a tatabányai hány ezer néző, azt nem, és hogy hány milliárd, azt nem. Azt tudjuk, hogy a szombathelyi 16 milliárd forintba került. 16 milliárd volt a szombathelyi, de az indulásnál nem ennyi volt. Ez is kiköthet 25 milliárdnál vagy 30 milliárdnál. Semmit nem tudunk róla. Úgy adunk biankót, hogy fogalmunk sincs, hogy mire nyomunk gombot. Ezért erre igent nyomni a Demokratikus Koalíciónak hazárdjáték lenne, azt gondolom, az lenne a hazaárulás. Ezt nem lehet megtenni, úgy gondolom.

A másik nagyon fontos ennél a törvénynél  hogy ne ismételjem az előttem szólókat , hogy ilyen nagy eseményekről szól ez a törvény. Ráadásul, ha nagy események vannak, ilyen imázsmeghatározó, nagy események, miért van ez ilyen nagy csöndben, ilyen nagyon mély hallgatásban. Erről nem lehet tudni, hogy ilyenekre készülünk, és cikkek sem jelennek meg, még a kormánysajtóban sem.

Azt én is muszáj vagyok itt említeni és kifogást emelni, hogy bent van a törvényben az, hogy egy bizonyos egyesület fogja majd tulajdonba kapni például a főváros esetében  gondolom, ez ugyanúgy történik a vidéki helyszíneken is  ezt a bizonyos multifunkcionális sportcsarnokot. Hogy ennek a tulajdonjogát, a kezelői jogát kapjae meg, ez pontosan nem derül ki. Hogy a működtetését neki kell megoldani, és akkor össze is omlik, vagy a kormány nagy pénzekkel fogja ezt támogatni, ki az a szerencsés persze, aki ezt meg fogja kapni, erről semmi nem derül ki ebből a törvény-előterjesztésből.

Tulajdonképpen nem a sportellenesség miatt, a kultúraellenesség vagy az imázsellenesség miatt, hanem egyszerűen az ebben a törvényben megfogalmazott sötét homály miatt a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 58 2019.03.05. 2:23  31-64

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fértem bele az időmbe, és csak két-három gondolatot szeretnék megemlíteni. Az egyik az, hogy azt gondolom, ha ez normál menetben lenne tárgyalva, abban a formátumban, ahogy itt elő van terjesztve, ez a szerződés egyébként semmis lenne minden körülmények között. A Ptk. szerint is meg a Kbt. szerint is. Tehát itt egy olyan eltérést alkalmazunk, amely példátlan, és hogy mindegyiknél indokolte ez az eltérés, az az, amit mi vitatunk, és annak a homályát vitatjuk tulajdonképpen. A másik megjegyzésem pedig az, hogy itt nincsen másról szó, mint a piac, a versenytársak, a teljes konkurencia kizárásáról. Erről szól ez a mai törvény, amihez kérnék a támogatásunkat. Ezt nem lehet hozzá megadni, úgy gondolom.

A törvényben egész nevetséges kicsiségek is vannak. A 13. § b) pontjából csak egy picit idézek. Elismeri, hogy fapótlás kell ilyen hatalmas beruházásoknál, de a 13. § b) pontja azt mondja: „a fakivágási engedélyben fapótlásról nem kell rendelkezni”. Ezt egy engedélyező hatóság mondja, hogy a fapótlásról nem kell rendelkezni? Még az is pontosan megvan, hogy hány darabot hova, azt is ki kell jelölni. De ilyen kicsiségekre is kitér ez a rendelkezés, hogy a fapótlásról sem kell rendelkezni.

Még egyszer szeretném azt megemlíteni, hogy törvényben azt kimondani, hogy a beruházás helyszínét, a közvetlen környezetét és a rendezvények megrendezéséhez szükséges ingatlanok körét a kormány fogja majd eldönteni, mi pedig úgy döntsünk róla, hogy nem is tudjuk, hol, ez, azt gondolom, hogy lenézése ennek a Háznak, lenézése egyébként ez ellenzéknek, lenézése a képviselőknek is. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 126 2019.03.19. 8:59  31-154

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mielőtt a témához szólnék, mivel Hoppál Péter képviselő úr  látom, elment  említette, hogy száz éve volt a dicsőséges Tanácsköztársaság, nem tudom, hogy tudta kapcsolni ehhez a törvényhez, de mindenesetre én is szeretnék egy dátumot megemlíteni: most 75 éve, hogy ebben a Házban Közi Horváth József országgyűlési képviselő, aki katolikus plébános volt, és úgy volt országgyűlési képviselő, szót akart kapni  a Keresztény Pártnak volt a képviselője  azért, hogy igaz-e, hogy az éjszaka Keresztes-Fischer belügyminisztert letartóztatták. Ugyanis mi történt 75 évvel ezelőtt? Megszállták a németek Magyarországot, és ennek családpolitikai szempontból aztán súlyos következményei vannak, amikor nem sokkal azt követően elfogadják a deportálásokat jelentő törvényt. De ez csak egy kitérő, nem ide tartozott, csak gondoltam, én is teszek egy ilyen megemlítést. Tehát egy súlyos esemény volt 75 évvel ezelőtt.Tisztelt Államtitkár Asszony! A 4 pont vagy a 7 pontra kiegészített, úgy gondolom, abban a szép stílusban, folyamatos előadásmódban, ahogy ezt meg tetszett tenni, jól hangzott és támogatható. Azonban, ha azt veszem hozzá, hogy a családtámogatásnak mennyi egyéb gondjáról nem szólunk, akkor már kicsit azokkal kell azonosulnom, akik fölvetették azokat a részleteket, amik igen fontosak ahhoz, hogy valóban tudjunk beszélni arról az akciótervről, ami a családpolitikának nevezett akcióterv ebben az esetben. Azt nem is tudtam, időközben kiderült itt a vitában, hogy két kormányrendelet is megszületett már; úgy vitatkozunk, hogy közben már el van döntve. Hogy mi van abban a kormányrendeletben, a 44-esben és a 46-osban, nem ismerem és nem is tudom, tehát annak ismerete hiányában szólok most hozzá  lehet, hogy benne van ebben a törvényben.

Egy biztos, hogy aki parlamenti képviselő és tart fogadóórákat  gondolom, ezt mindannyian megtesszük , nyugodtan tudja mondani, hogy a képviselőt 90 százalékban lakás-, lakhatás-, lakhatásiválság-ügyben keresik meg, és azok családdal rendelkező fiatalok, kilátástalan helyzetben. Nem tudom elképzelni, hogy van olyan, aki azt mondja, hogy ilyen ügyfél még nem kereste meg; mindenki lakásügyben  különösen nagyvárosban; az én választókerületem Budapesten van , tömegesen keresnek meg, mert szerencsétlen emberek nem tudnak lakáshoz jutni. Én szoktam környezettanulmányra kimenni, megnézni, 10 és 16 között minden változattal találkoztam már, ennyien élnek egy lakásban. A lakás úgy néz ki, hogy szerencse, ha van egy nagyobb szoba, és van még egy kisebb, egymás hegyén-hátán, három szinten, ilyen lágerszerűen vannak az ágyak. Így élnek emberek egy világvárosban, Budapesten. Tehát, amikor mi családpolitikáról, akciótervről beszélünk, akkor azt gondolom, nem véletlen, hogy a lakás merül föl elsőként, mert lakhatás nélkül nincs családpolitika, ezt mindenki tudja, talán államtitkár asszony közülünk a legjobban.

Szeretném megemlíteni  ha már az előbb dátumot említettem , hogy 17-én, most vasárnap volt 50 éve, hogy Újpalotán lerakták az újpalotai lakótelep építésének alapkövét. Akkor előre, tudatosan csináltak családpolitikát, megtervezték, hogy ott 15 ezer lakás fog épülni. Ez része volt egy másfél millió lakás építését célzó, országos, 15 éves programnak. Mi 17-én, vasárnap elmentünk arra a helyre  ott van egy szobor , ahol az alapkő le van téve, és letettünk pár szál virágot, ezzel emlékeztünk az 50. évfordulóra, amikor oda 60 ezer boldog ember költözött be. A 15 ezer lakás mind megépült.

Ha egy ilyen program lett volna idetéve, hogy ennyi és ennyi lakást építünk meg, az egészen más. De itt jutalmak vannak: aki megérdemli, megkapja a tízmilliót, de attól tartok, hogy abban a két kormányrendeletben olyan szigorú előírások vannak, ami alapján úgy lesz, mint a CSOK és a NOK, hogy ahhoz csak vagyonosok, tehát igen erős középosztálybeliek tudnak hozzájutni, ahhoz nem juthat hozzá csak úgy bárki. Most nem látom itt Farkas Félix urat, aki nagyon dicsérte a kormány különböző támogatásait, amit a romák kapnak, és sok minden egyebet. Nemrégen volt az őshonos nemzetiségeknek a szokásos kétéves beszámolója, és abban az érdekes vitában megemlítette, hogy mennyi mindent kapnak. A választókerületemben  becsült adat, mert fogalmunk sincs, hogy mennyi  körülbelül ötezer roma él, akiknek iszonyatos lakhatási problémáik vannak, és ott van 3-4 gyerek; a lakástól függ, hogy milyen ember lesz belőlük, ezt mindenki tudja, végig lehetne vezetni szociológiailag.

A rendszerváltáskor a családsegítő szolgálat a XV. kerületben  mert arról van szó  egy csoport volt 6 emberrel. Most 310-320 körül vannak, akik a családokkal, mindenféle szociálpolitikai és egyéb dolgokkal foglalkoznak, tehát a szegénység kezelésének ekkorára nőtt az apparátusa az elmúlt 29 év alatt. S az elmúlt 29 év alatt, a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem tudott  beleértve a baloldali kormányokat is  egy komoly, koherens lakásépítési programot elénk hozni. Nem tud senki ilyet mutatni. Lakásépítési program, főleg bérlakásépítési program egyáltalán nem jelent meg, és ez sem egy bérlakásépítési program, amiről beszélünk, erőteljesen a középosztály programja, úgy gondolom.

Ha azt veszem, hogy ez egy támogatható rész, és nem ismerjük azt a két kormányhatározatot, amiről időközben kiderült, hogy inkognitóban létezik már, sőt hatályba is lép 1-jével, ha azt vesszük, hogy mi az, amivel ezt ki lehetne egészíteni, akkor az, hogy mit segít, mit enyhít ez azon a lakásválságon, ami ma csak a nagyvárosokban, vagy csak, mondjuk, a fővárosban, egy világvárosban megjelenik. Ha ez semmit nem enyhít, akkor nem ért ennyit; 4-5 órája vitatjuk ezt a törvénytervezetet, úgy gondolom, hogy sok pofon ide is, oda is elment, miközben nem érzékeljük, hogy e mögött van valóságos cselekvési lehetőség, valóságos finanszírozás, valóságos forrás, amiből ez meg fog valósulni. Mert ha ez egy devizahitel 2., tehát fölveszi az illető, aztán majd történik valami, főleg, ha nem születik gyerek, és nem képes visszafizetni ezt a pénzt, de fölveszi a tízmilliót  nem is tudom, hogy hogy jön ehhez az akcióprogramhoz, hogy még autót is vehet belőle, az egy kicsit megmosolyogtatóvá teszi ezt az egész programot, úgy gondolom , tehát ha ezt így figyelembe veszem, úgy gondolom, hogy ez a gyermekvállalást tekintve az én választókerületemben semmilyen ösztönzőt nem jelent. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 54 2019.03.20. 14:04  43-60

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/5240. törvényjavaslatot átolvasva és tanulmányozva, egyetértve azzal, hogy ez látszólag egyébként valóban egy kis jelentőségű törvénymódosítás, valójában azonban olyan területet érint, ami akár egy egész napos parlamenti vitát is megérne, hogy érdemben ezt a kérdést egy kicsit tudjuk átbeszélni.

(12.40)

Kepli Lajos képviselőtársam tett rá kísérletet, hogy kicsit átfogóbban erről a kérdésről szót váltson ennek a kis jelentőségű módosításnak a során, ami  MSZP-s képviselőtársam hozzászólását is figyelembe véve  nem is olyan kis jelentőségű, mert a vegyipart érinti ilyen mértékben, ez elkerülte a mi figyelmünket. Az azért mégis elgondolkodtatott, hogy a földgáz tárolása, én is néztem, harmadik blokként hogyan illik ide, de környezetvédelem, elfogadtam, hogy ez ideillik, és nem is koncentráltam erre, teljesen természetesnek tartottam, hogy ezt oda lehet rakni.

Azt gondolom, hogy mi a Fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként több alkalommal is  az elnök asszony is itt van, az alelnök úr is, tehát tulajdonképpen a Fenntartható fejlődés bizottsága itt egy ilyen önálló napot is tud tartani, és Kaderják államtitkár úr is szokott hozzánk jönni, így tehát egymás között vagyunk, és beszéljük meg ezeket a dolgokat , számos esetben beszélünk arról a kérdésről, amit nemzeti éghajlatváltozási stratégiaként ismerünk, illetve a nemzeti energiastratégia felülvizsgálatakor, amit már 2018-ban elkezdtünk, foglalkoztunk ezzel a nagyon fontos kérdéssel, a klímaváltozás okozta egész széles körű, szinte az egész társadalmat átható kérdéssel. Én is eköré csoportosítottam a mondandómat.

Azt gondolom, egy nagyon fontos energiaátmenet előtt áll a magyar gazdaság, áll Európa is és áll talán az egész világ. Egy hihetetlenül nagy kihívás előtt vagyunk, amely kihívásban a Fenntartható fejlődés bizottsága is számos oldalról próbál a maga kis porciójában közreműködni. Látjuk ezt a kormány előterjesztéseiből szintén, és vannak a szakirodalomnak nagyon jelentős elérhetőségei számunkra, amelyek mutatják azt, hogy igen, ebben a kérdésben szellemileg bár tudjuk, hogy mit kell tenni, a gyakorlat a költségvetésben szokott megjelenni, de hogy mi fér bele a költségvetésbe, az viszont már egy másik kérdés.

Nagyon fontos az, ami sok esetben csak szabályozást érintő követelményrendszert, ellenőrzést érint és kevésbé pénzt, ilyen például az energiahatékonyság kérdése is, noha azoknál, akiket ellenőriznek és szabályoznak, ez természetesen pénzt jelent, hiszen vagy technológiát ellenőrzünk, vagy valamilyen más működést.

Három dologra koncentrálnék az első gondolatomban, amit el szeretnék mondani. Az egyik az, hogy a télnek most van vége, és hihetetlenül fontos a klímaváltozás tekintetében a fűtés rendszere, hogy a fűtés a kis falvakban, a nagyobb településeken vagy egy olyan világvárosban, mint Budapest, milyen technológiával történik. Akkor, amikor még azon vitatkozunk, hogy fával fűtünk, az ország települései lakosságának közel fele vidéken él vagy sokan nagyon kis településeken, tehát a fafűtés, a szénfűtés, a fosszilis energiával való fűtés, úgy gondolom, hihetetlen nagy károkat okoz a klímaváltozásban. Amikor itt a kiotói jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatban teszünk törvénymódosítást, azért ezek nem olyan nagyon jó reklámok, hogy azon vitatkozunk, hogy kevés a fa, nem jut mindenkinek abból a kvótából, ami a téli fűtés megoldása.

A másik, amit szeretnék megemlíteni, bár Kepli képviselőtársam, alelnök úr említette, hogy a közlekedési szektor által okozott klímaveszély, sok vonatkozásában, azt gondolom, kritikus, különösen olyan nagyvárosban, mint Budapest. Ezt a klímaváltozást befolyásoló kérdést technológiával próbálják az autógyárak előremozdítani, például elhangzott az autógyártásnál, hogy ennek van pozitív és negatív változata is. Az a változata, amikor a dízelt kiváltjuk, előremutató, illetve amikor villamos energiával hajtott járműveket vagy vegyes hajtású járműveket hozunk forgalomba egyre inkább, persze működtethető, üzemeltethető, fenntartható és megfizethető áron, akkor az előrelépést jelent, és ebben a tekintetben az autógyárak próbálnak előbbre lépni.

Szeretnék egy kényes kérdést felvetni, amiről sokat lehet vitatkozni: ez maga a megújuló energia szerepe a klímaváltozásban és a megújuló energia az előbb elhangzott gázenergiában vagy a majd ezt követő napirendben szereplő nukleáris energiában. Mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága, jelentős támogatóköre, mondhatni azt, hogy az érdekszféra különböző részei, mégis azt gondolom, hogy ez a napirend egy kicsikét talán lehetőséget ad arra, hogy a megújuló energiáról szóljunk néhány szót, annál is inkább, mert például vegyük a nemzetközi megoldásokat. Például a párizsi klímamegállapodás kapcsán kaptunk egy olyan részletes tájékoztatást, hogy Franciaországban milyen típusú energiaváltoztatást próbálnak végrehajtani, milyen időintervallumban. Hozzá kell tegyük, több mint 50 nukleáris blokk működik pillanatnyilag, és ezeknek a visszafejlesztését a megújuló energia különböző változataival gondolják végrehajtani.

A megújuló energiát sokan szokták megemlíteni, hogy rendelkezésünkre áll. Igaz, hogy ezt se ingyen lehet üzembe helyezni, és ehhez villamos energiára is szükség van sok esetben vagy a legtöbb esetben, de mégis nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezekre a megújulóenergia-forrásokra csak nagyon-nagyon kicsi támogatási lehetőség van, nagyon kicsi állami beruházás, bár ezen a téren van elmozdulás éppen az előbb említett stratégiai programokban, legalábbis fogadkoztunk, hogy ez így lesz a költségvetésekben, hogy a megújuló energia mint kiváltó most már talán kicsi előrelépést fog jelenteni.

Tehát az energiarendszerünk átalakítása, mondhatom azt, zajlik Magyarországon és folyamatban van, különösen a napenergia igénybevétele jelentős változás, most már lehet azt mondani, hogy számottevő a napenergia működése, igaz, még nem abban a változatban, mint amit lehet látni, mondjuk, Kaliforniában. Szerencsém volt egy rokoni látogatás révén Kaliforniában járni, ahol szinte minden ház tetejére úgy adnak felújítási engedélyt, úgy adnak építési engedélyt, hogy napenergiát és ilyen különböző megújuló energiákat kell beépíteni, akkor van kamatkedvezmény, akkor van hitelminősítési kedvezmény, leírási kedvezmények vannak. Tehát ösztönzik is rá, de kötelezik is a megújuló energiára, egyszerűen a családi házakat  ott egy kicsit nagyobb méretű családi házakra kell gondolni, fürdőmedence-fűtéstől kezdve minden egyéb hozzátartozik  csak abban az esetben lehet, ha nem földgázzal és egyébbel akarja működtetni; ott egyébként is megfizethetetlen árban van ilyen céllal fűteni a medencéket. Igaz, hogy ott örök nyár van, mert még akkor is, amikor nálunk tél van, rövidnadrágban, papucsban járnak az emberek, ott egészen más. Tehát Kaliforniában ez elég jelentősen megy.

A franciaországi tapasztalat. Ha az a fogadkozás, az a hosszú távú program, amelyet Franciaország most betervezett, meg tud valósulni, akkor azt gondolom, a megújuló energia igen jelentős szerepet fog játszani egy olyan nagy gazdaságban, mint a francia gazdaság.

(12.50)

Talán megemlíteném még itt a klímaváltozás nagyon kényes részét, azt a kényes részét, amelynek a társadalmi hatásával kevésbé foglalkozunk, noha az előttem szóló Kepli Lajos ezt is említette, de nagyon fontos gazdasági-társadalmi, környezeti és egészségügyi változások okozója lehet, vagy annak a kedvező megváltoztatója. Ehhez, én is úgy gondolom, rendkívül fontos az, hogy szemléletváltozásra van szükség. Van elmozdulás, többek közt az én választókerületemben működik a budapesti szemléletváltoztató központ. A bizottságot mindig próbálom…  Rákospalotán megépült európai uniós forrásból egy ilyen szemléletváltoztatási központ. Ez a központ pár száz millió forintból épült, és ez alkalmas arra, hogy gimnazisták, egyetemisták, óvodások, iskolások számára a környezettudatos magatartásra nevelés óráit ott meg lehet tartani mindjárt bemutatóval. Minden van, a szelektív gyűjtéstől kezdve sok minden, és a gyakorlatban mutatják be a biogázrendszereket, sok mindent. Nem véletlen, hogy ilyen nagy összegbe került.

Ez egy nagyon elegáns kivitelezésű, hihetetlenül szimpatikus megoldás, ugyanakkor ha heti egy programot vagy heti három programot  az már nagyon jó  egy ilyen hatalmas városban, Budapesten meg tudunk csinálni, hogy ide eljönnek a gyerekekkel a pedagógusok, elhozzák őket…  a KLIK-nek az oktatási programjában nincs benne, hogy környezettudatos előadásokra vigyék el a gyerekeket, tehát valahogy a nevelésbe be kellene építeni. Nekünk az a szerencsénk, hogy a kerületben van, és az óvodás gyerekek már kívülről ismerik.

Egyébként az óvodában kell elkezdeni. Csak egy picike példát szeretnénk említeni. Van egy ökoóvodánk, és ott mesélte nekem egy óvodapedagógus, hogy az anyuka hozta a kisgyereket az óvodába  elmeséltem már talán a bizottsági ülésen is , aki a csikket a lábtartóba bedobta, és az a pici óvodás gyerek rászólt az anyukára, hogy azt nem szabad eldobni, mert ő ezt hallotta; ott tehát tudatosodik még az óvodáskorban.

A környezettudatos nevelést én is fontosnak tartom, és azt gondolom, hogy az energiatakarékos házi megoldásokban pedig kevés a kultúra, amiben sokan úgy gondolnák, hogy napenergiával, hőszigeteléssel, sok minden egyébbel, földhővel  a legkülönbözőbb megoldások vannak  lehet, hogy picikét többe kerül, de nem nagyon érzékeli azt az ember egyrészt tudatosan, másrészt, még ha drágább is a technológia, talán hosszú távon az ő kényelmét is jobban megéri ez a kérdés.

A Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot, mondjuk azt, hogy nem nagy terjedelmű törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy elbizonytalanodtam a gázkérdés idehozásával, amit szocialista képviselőtársam tett  én még azzal indultam el, hogy támogatni fogja a Demokratikus Koalíció. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 72 2019.03.20. 8:27  61-76

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként, elsősorban mint szakértő szólok hozzá ehhez a témához. Noha számos esetben voltam a Paksi Atomerőműben nemcsak mint turista, hanem politikusként is, legutóbb tavaly prezentációt is láttunk az erőműben, akkor valóban még  hasonlóan az előttem szóló képviselőtársamhoz  a prezentációkban a határidők tartásáról szólt a tájékoztató, és akkor egy eléggé szimpatikusnak tűnő, korrekt tájékoztatás volt.Mielőtt pár szót szólnék az előterjesztésről, ez is egy ilyen picike kis előterjesztés, de természetesen van nagyon jelentős üzenete. Aki ma atomerőműről beszél, aki ma vízi erőműről beszél, az szitokszó. Tehát erről a kettőről nem lehet úgy beszélni, hogy szimpatikusan, és nem is lehet képviselni úgy, hogy szimpatikusan. Ausztriában körülbelül 20 ilyen vízi erőműnél, ilyen kis mini vízi erőműnél jártam annak idején, mivel vizes a szakmám, és a szakmából adódóan a kapcsolataink révén. Ott egyetlen tüntetést meg szakmai kifogást nem jelentett ez a kis mini vízi erőmű, ami három-négy hegyi falu elektromos ellátását végzi, és bedolgozik még a nagy rendszerbe is. Kihasználják az Alpokban lévő hatalmas vízeséseket, egyebeket, tehát ők élnek a saját lehetőségeikkel. Máshol pedig politikai kérdést csinálnak belőle, és elengedjük a vizet, és kész.

Az atomerőműnél kicsit más a helyzet, hogy itt van egy örökség, ’82 óta már működik egy atomerőmű. A döntést lényegében már akkor meghozták. Elfogadom, hogy a döntés lehetett volna az is, hogy nem építünk, és majd valamit csinálunk a mostanival, amikor vége van, de az a döntés született, hogy Paks II. épül meg. Tehát a Paks II.-re, még ha a versenyjogot vitatni is lehet, hogy a nemzetközi versenyjog szabályai szerint lett-e kiválasztva vagy hogyan, de végül is van parlamenti döntés, parlamenti fölhatalmazás rá. Az valószínűleg teljesen igaz  előttem már ezt említették , a fenntartható fejlődésnek bizonyosan megfelel az itt termelt energia, technológiája és minden egyéb, tehát a klímaváltozás szempontjait is figyelembe véve kevésbé lehet támadni, más támadások azok, ami miatt lehet; olcsó is, mint hallottuk, és megbízható ez az energia.

Én magam is egyébként Pakson föl is tettem ezt a három kérdést, ez arról szól, és ezt államtitkár úr már tőlem hallotta; ennek a Paks II.-nek  ami azért jelentős bővülést jelent, főleg azért, mert a két erőmű egy időben működik még akár tíz vagy több éven keresztül is  a hűtése kérdését vetettem föl akkor is, mivel itt az engedélyek gyorsításáról és a biztonságról beszélünk, a Dunában nem lesz több víz, ha fölgyorsítjuk az engedélyezést, akkor sem. Tehát azt kell tudni, hogy az a biztonság, amire engedélyt kiadnak, például hogy a Dunában hogyan lesz több víz, hogyan lesz a hűtőrendszere megoldva, azt nem a 90 napos határidő vagy a 12 hónapos határidő dönti el, hanem a természet, hogy vagy vissza tudjuk fogni, vissza tudjuk tartani ezt a vizet a Dunában  ez az egyik kérdés.

A másik, amit fölvetnék itt az engedélyezés gyorsításánál, maga a kiégett fűtőelemek kérdése. Erre is vonatkozik ez a gyorsítás, az engedélyezési gyorsítás, vagy kizárólag az engedélyezési gyorsítás most csak az építési engedélyezés? Azt gondolom, hogy az üzembe helyezési engedélyezésre éppúgy vonatkozik, és akkor már viszont előjönnek a fűtőszálak.

Van egy harmadik kérdés itt, ennek is az engedélyezés részének kell lenni, hogy az a szakemberhiány, ami ma Magyarországon minden szakmát jellemez, az ilyen kivételes szakma, ahol kivételes képesítésű emberek kellenek, az engedélyezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy humánpolitikai szempontból képes-e működni. Van-e akkora humánpolitikai kapacitás, hogy két erőmű egy időben ilyen speciális tudással, mint ami az atomerőmű működtetéséhez szükséges, van-e ilyen speciális képzés már beindítva? Itt százas nagyságrendben kellenek új szakemberek, ha belép ez az erőmű, erre is vonatkozik-e ez a gyorsított engedélyezés? Mert, ha úgy biztosítható a szakember, hogy bérmunkások jönnek Oroszországból, és tulajdonképpen orosz pénzből építjük meg orosz technológiával, és oroszok is működtetik, akkor el tudom képzelni, hogy onnan lehet hozni, hiszen ott sok erőmű van, de Európában is egyébként 127 reaktor működik, legalábbis a múlt hét végén egy európai uniós tájékoztatón ezt hallottuk, hogy Európában pillanatnyilag 127 ilyen van. Igaz, hogy abból Franciaországban több mint 50, csak egy országban, és ők azt vissza akarják fejleszteni, legalábbis ez a szándék. Németország pedig már bejelentette, hogy nem épít újabbakat, de nekünk itt van még egy megvalósítás előtt álló kérdésünk, amit meg kell oldani.

Az engedélyezés fölgyorsításában benne van az a veszély, amiről előttem már szóltak, hogy egy kicsit hazardírozunk, egy kicsit a kitettségünket is kockáztatjuk azzal, hogy fölgyorsítunk bizonyos folyamatokat, aminek van egy természetes átfutása, amit nem nagyon lehet elképzelni, hogy parancsra adminisztratív döntéssel meg fog születni az az engedélyezés. Kicsit félek ettől. Sokat dolgoztam önkormányzatban, és tudom azt, hogy egy bölcsődeépítésnél hiába adta ki a polgármester, hogy kezdenünk kell, mire kezdődik a szezon ősszel, annak kész kell lenni. Annak vannak olyan átfutási idői, amit nem tudunk megoldani, mert utána a gyerekek fogják megsínyleni vagy a szülők és az ott dolgozó óvodapedagógusok.

Összességében azt tudom mondani, hogy én egyébként azzal kértem itt szót, hogy tartózkodni fogunk a szavazásnál, mégis úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés azzal, hogy idejött, még egy kérdést fölvet. Láttam, hogy a közmeghallgatást szabályozza a törvény, hogy csak 50 fő fölött lehet, azt hiszem, közmeghallgatást összehívni. (Jelzésre:) Akkor ott valamit rosszul értettem. Az ügyfelek pedig, akik bejelentkeztek, elektronikus úton tarthatnak csak kapcsolatot a beruházással, ez a kommunikációban valami… (Jelzésre:) Vagy akkor elértettük. Itt a legfontosabb  amit az előző napirendnél is beszéltünk  éppen a tudat formálása, a megépítés, a környezet tudatformálása; a társadalom befogadóképességében a kommunikációt még inkább szorosabbra kell fűzni, mint hogy személyes kommunikáció helyett csak a digitális kommunikációt engedélyezi majd ez a törvény.

Összességében ennyit kívántam elmondani, és valószínűleg tartózkodni fogunk a szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 108 2019.03.25. 1:53  107-110

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszter Úr! A megújuló energia napjainkban olcsóbb lett, mint a fosszilis vagy az atomenergia. Az újenergia egyszeri befektetés után lényegében ingyenes energiaforrást jelent. Ez az egyszeri befektetés válik mind olcsóbbá; a napelemek ára például az utóbbi években tizedére csökkent. 2025-re a napenergia árát kilowattonként 15-20 forintra becsülik, míg a Paks II.-ben előállított energia ára várhatóan ennek a háromszorosát is elérheti. A fosszilis energia korszaka véget ért, és leáldozóban van az atomenergia kora is, a világ előrelátóbb országai pedig gőzerővel készülnek a jövőre. Európa országai sorra mondanak le az atomenergiáról. 2050-re energiaszükségletét Németország, Franciaország, Dánia megújuló forrásból fogja fedezni. Kína 1 milliárd dolláros összeget költ újenergia-projektekre. És még a kőolajban igazán nem szűkölködő Szaúd-Arábia is 110 milliárd dollárt fordít napelemek telepítésére.

Szeretném kérdezni a miniszter urat: miért a paksi beruházást erőltetjük a megújuló energiára való áttérés helyett? Észszerű-e a fentiek ismeretében különadóval sújtani a napelemmel történő otthoni energiatermelést? Miért jó, hogy a „napelem” szó magyar vonatkozásban kizárólag a csornai napelemgyárnak az OLAF által is vizsgált panamájával összefüggésben merül föl? Köszönöm a megtisztelő válaszát. (Taps a DK és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 341 2019.04.01. 4:13  334-343

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A téma vitájában én hozzászóltam, röviden szeretnék megnyilatkozni most is. Azt gondolom, hogy az a veszély, ami a gyorsított eljárásban van, vagy egyszerűsített eljárásban rejlik, az nincs tisztázva, és nincsen korrektül körbefogalmazva, hogy mire is értendő ez a bizonyos gyorsított eljárás és egyszerűsített eljárás. Szerepelnek olyan megfogalmazások is, hogy a jogtechnikai felülvizsgálattal próbáljuk ezt az egyszerűsítést, gyorsítást, de nem nagyon szól arról, hogy mi van a műszaki biztonsággal, mi van az egyéb biztonsági kérdésekkel. Csak utalni szeretnék arra, hogy az engedélyezésnek van átfutási ideje akkor is, ha gyorsítani akarjuk. Ilyen például a Paks II. erőműnek az a földrajzi és vízgeológiai akadálya, hogy például a Duna vízállásának függvényében hogyan fog a hűtőrendszere működni. Ennek az erőműnek tulajdonképpen az egyik kormánya maga a hűtés. Ha a Duna száraz időjáráskori vize borzalmasan alacsonyan van, akkor miből lesz a hűtés megoldva? Hogy lehet gyorsított eljárást a Duna-vízállás függvényében…  ebből adódik az, hogy milyen engedélyt kell kiadni rá, tehát hogyan lesz a hűtési kérdés megoldva. Ezt nem lehet gyorsított eljárással, ez ilyen klímaügy és vízvisszatartási kérdés. Vízvisszatartás pillanatnyilag nem is szerepel a Paks II.-ben, hogy milyen módon lehet a még egyébként körülbelül tíz évig tervezett módon a Paks I.- és Paks II.-nek együttműködni vagy egy időben működni. Ha azt vesszük, hogy jelenleg a Paks I.-nek a Duna vízállása kevés, nyáron legalábbis az mutatkozott, mert egy reaktort ki kellett kapcsolni, mert nem bírtuk hűtővízzel ellátni, akkor hogyan fog ez működni, amikor két erőmű is üzembe lesz helyezve ugyanazzal a Duna-vízállással? Itt egyéb engedélyezési eljárást is nyilván be kell kapcsolni.

Gondolom, hogy nem lehet a gyorsított eljárásnak az az akadálya, amikor arról beszélünk, hogy a kiégett fűtőszálak hol lesznek elhelyezve. Abban nem lehet gyorsított eljárás, szerintem ott komoly kommunikáció kell, sok minden egyéb. Mire vonatkozik tulajdonképpen igazán ez a gyorsított eljárás? Mert ha arra, hogy a földmunkákat gyorsabban kell elvégezni, az a Paksi Atomerőműnél lehet, hogy valamennyire számít, de az elhúzódott kezdésben sokat nem.

És van még egy, az, hogy adhat-e felmentést és engedélyezést ez a gyorsított eljárás abban a tekintetben, hogy itt nagyon komoly új humán munkaerőre lesz szükség, ha Paks II. belép. Lesz-e annyi mérnök, annyi üzemeltető, annyi tapasztalattal rendelkező, aki egy ilyen gyorsított eljárás esetén bevethető azonnal, és ezeket a veszélyes műtárgyakat szakmai igényességgel tudja megoldani? Azt gondolom, hogy persze megoldható, ha orosz erőműről van szó, orosz tervezésről, akkor orosz szakembereket is lehet hozni, és akkor már oroszok fogják az egészet üzemeltetni, és orosz hitelből is lesz, hát tulajdonképpen semmi nem lesz, ami ebben magyar.

Ez a félelmem van, és emiatt kértem csupán szót, hogy a biztonságra nagyon veszélyes a gyorsított eljárás, főleg az egyszerűsített és a jogi engedményeknek és a műszaki engedményeknek a megadása. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 232 2019.05.27. 4:59  231-232

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a címet adtam valóban, hogy a Fidesz bosszúhadjárata a XV. kerület polgárai ellen. Tettem ezt azért, mert három hónappal február 28-át követően, ami a törvényes határidő ahhoz, hogy egy önkormányzatnak költségvetése legyen, a XV. kerületnek még nincs költségvetése. Úgy működik a kerület, hogy nincs költségvetése, és mindezt a Fidesz-frakciónak köszönhetjük.Szeretném a Ház előtt is elmondani, hogy fordultunk a Pénzügyminisztériumhoz, fordultunk az Államkincstárhoz, az Állami Számvevőszékhez, fordultunk a Belügyminisztériumhoz. Valamilyen szinten, ellenőrzés és egyéb szinten mindenki foglalkozik az önkormányzattal. Kényszerültünk fordulni az Országos Választási Bizottsághoz is, mert a XV. kerületben költségvetés hiányában nem lett volna európai uniós választás. Itt kaptunk megoldást erre az egyetlen pontra, tehát volt választás törvényesen a XV. kerületben. Az Állami Számvevőszékhez hiába fordultunk, nem tudjuk megoldani.

Egyetlen szavazat hiányzik ahhoz, hogy költségvetése legyen a XV. kerületnek, az önkormányzatiság 29 évében a XV. kerületben, de Budapesten sem fordult elő még ilyen, hogy nyolcadik nekifutásra sincs költségvetése egy 81 ezer lakosú, város méretű kerületnek. Esztergom- és Hódmezővásárhely-szindróma alakult ki a XV. kerületben is. Egy próbababa a XV. kerület, úgy érezzük, a Fidesz frakciójánál, a Fidesz fővárosi vezetésénél, de úgy gondolom, ennél fontosabb szerveknél is. György Istvánhoz, a Fővárosi Kormányhivatal vezetőjéhez többször is fordultunk azért, mert főpolgármester-helyettesként, korábban kerületi polgármesterként, azt követően pedig itt, a padsorokban országgyűlési képviselőként pontosan ismeri a főváros törvényes működésének helyzetét, és tudja, hogy költségvetés hiányában nem tud működni egy kerület. Nem tud működni egyébként egyetlen költségvetési forrásból működtetett intézmény sem.

Hozzá kell tennem, hogy máris károk érték a kerületi önkormányzatot, hiszen az állami normatíva, ami a mi esetünkben körülbelül 2,5 milliárd forint, annak a letiltásáról viszont tudtak intézkedni azonnal. Mivel nincs költségvetés, nincs normatíva. Tehát a XV. kerület most úgy működik, hogy a kötelező feladatait ellátja állami normatíva nélkül, tehát működnek a bölcsődék, az óvodák, a szociális ellátások, de az ezekhez járó normatívákat  amelyek alapjog, mondhatnám, hogy alkotmányos jog alapján járó normatívák  nem adja a magyar állam, kivéreztet egy önkormányzatot, ezért is írtam, hogy ez tulajdonképpen olyan, mintha egy bosszúhadjárat volna. Erről tud, mint említettem, szinte minden hatóság, minden minisztérium, feltételezem, hogy tud a magyar kormány, a kormányfő is, és a Fidesz párt is tudja, hogy a XV. kerületben mulasztásos törvénysértés van most már harmadik hónapja, három hónapja nincs költségvetése a kerületnek. Ez azt is jelenti egyébként, hogy 25 milliárd forintos költségvetésről lenne szó. A 25 milliárdos költségvetés mellett számos, határidőhöz kötött, elnyert pályázat nincs aláírva költségvetés hiányában. Ezek már konkrét kárként érnek egy települést, ahol 81 ezer ember van büntetve.

Azt gondolom, hogy ez a károkozás egy korábbi időszakban a VI. kerület esetében, amikor kárt okozott a képviselő-testület, bűncselekménynek minősült. Itt most napirend utáni felszólalásban csak a figyelmet szerettem volna felhívni, hogy tiltakozunk az ellen, hogy egy település lakosságát büntesse a Fidesz. Egyébként 42 százalékot kaptak az európai uniós tegnapi szavazáson, amely 42 százalék mutatja, hogy a korábbi több mint 50 százalékhoz képest 10 százalékkal most már a lakosság is büntette a Fideszt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 40 2019.06.03. 1:51  39-42

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Budapest XV. kerületi önkormányzatának nyolcadik próbálkozás után még mindig nincs költségvetése, mert a Fidesz-frakció helyi szervezete és szövetségesei szavazatuk megtagadásával akarnak bosszút állni a kerület polgárain, akik baloldali képviselőt és kétszer egymás után baloldali polgármestert merészeltek választani. Az elfogadott költségvetés hiánya miatt az Államkincstár beszüntette a 2,5 milliárd forint éves normatív támogatás folyósítását, ezenkívül a kerület elesett mintegy 4,8 milliárd forintnyi elnyert pályázati forrástól, mert az erről szóló szerződést a polgármester költségvetés hiányában aláírni nem tudta.

A büntető törvénykönyv 376. § (1) bekezdése szerint, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el, véleményem szerint. A képviselő-testületet a törvény megbízza a kerület vagyonának kezelésével, az önkormányzati törvény pedig kötelességévé teszi az éves költségvetés elfogadását  25 milliárdos költségvetésről van szó , aminek megszegésével 7,3 milliárdos, az éves költségvetés mintegy egyharmadát kitevő kárt okozott.

Kérdezem tehát az államtitkár urat: mit kíván tenni az ügyben az államháztartás törvényes működésének helyreállítása érdekében a kormány? Készül-e följelentést tenni ez ügyben? Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 180 2019.06.24. 2:02  179-182

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismert az, hogy államosították az önkormányzatoktól mindenhol, akinek volt közoktatási intézménye, az iskolát, a gyerekeket, a pedagógusokokat, végül az épületállományt is. Most az előbb hallhattuk, hogy jön a nyári szezon, aztán a gyerekek kapnak ingyenes étkeztetést, ami természetesen nem egészen így van. De én egy másik lábát szeretném megemlíteni ennek a nyári időszaknak, ez a két hónap, amikor az iskolába nem mehetnek be a gyerekek, viszont ebben a két hónapban is szeretnének sportolni. A kerületben 26 sportegyesület van, 2500-2600 igazolt sportolóval, de akkor mehetnek be, ha bérleti díjat fizetnek külön a nyári időszakra, mert ez csak tíz hónapra érvényes. És a diáksport egyébként is, amióta átkerült a tankerületi igazgatósághoz, azóta bérletidíj-köteles, és folyamatosan emelik; bevételkötelezett a tankerületi igazgatóság, és ők nem tudnak mit tenni.

Azt szeretném kérdezni, hogy mi az, ami szabályozza, hiszen korábban, csak egy példát, 190 forintért adtunk egy pincehelyiséget egy 23 éve működő sportegyesületnek körülbelül 180 gyerekkel, és most 1600-ra emelték fel a 190 forintos használati díjat. Azt gondolom, hogy ilyen emelésekkel üzleti, piaci alapra vitték. Miközben mi vagyunk papíron a tulajdonosok, az önkormányzat, de valójában a hasznát a tankerületi igazgatóság szedi.

Az utánpótlás-nevelés, a diáksport, a szabadidősport, és azt mondhatom, a tömegsport sínyli ezt meg. Ezt helyesnek tartja-e, államtitkár úr, hogy ez így van? (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 253 2019.07.01. 5:08  252-253

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! A június 15-ei napon, pénteken befejeződött a tanítás az iskolákban, és megkezdődik a gyerekeknek az a nagyon várt két hónap, ami alatt a gyerekek nem a tanulással, hanem igazán a pihenéssel, szabadsággal foglalkoznak. Amiért szót kértem, az éppen ezzel függ össze, hogy a tíz hónapos tanév után ki foglalkozik abban a két hónapban a gyerekekkel a nyári időszakban. A KLIK bezárja az ajtót, mert vége a tanévnek. Kinél lesznek ezek a gyerekek abban a két hónapban, amikor a szülő dolgozik, a pedagógus pihen? Mi történik egy körzet gyermekeivel, mondjuk, egy tankerület gyerekeivel?

Ehhez szeretnék hozzászólni, ugyanis a következők miatt alapos ez a kérdés. Az egyik ok az, hogy erre az időszakra, erre a két hónapra az iskola ajtaja bezárul, tehát az a közösségi tér, ahová a gyerekek járnak tíz hónapon át  a tornaterem, a sportpálya, sok minden egyéb , amit jelent az iskola még ma is, ez nem áll rendelkezésre, a tanévnek vége van.

Marad az, hogy az az önkormányzat, akitől államosították ezeket a gyerekeket, államosították tőlük a pedagógusokat, a közalkalmazott pedagógusokat, ezáltal a szülőket, a családokat is, és államosították a vagyont is, amelyben ezek a gyerekek vannak, tehát az iskolaépületeket, az udvarokat és sok minden egyebet…  marad önként vállalt feladatként a település tehetősségének függvényében az, hogy mit fog tudni kezdeni a gyerekekkel. Tude olyan nyári tábort, ügyeleti nyári tábort két hónapon keresztül saját pénzén megfinanszírozni, ahol a gyerekek étkezést kapnak, felügyeletet kapnak, szakszerű felügyeletet, programot kapnak? Mert ugyanis erre a két hónapra ezeknek a gyerekeknek nem jár az a sokat emlegetett ingyenes étkeztetés, erre az időszakra nem jár semmilyen normatíva. Erre az időszakra, erre a két hónapra ezeknek a gyerekeknek, különösen az alsó tagozatnak, akikre felügyelet kell, még a felsősökre is, a középiskolásokra talán nem annyira, de azt gondolom, hogy tapasztalataim alapján ők is szívesen mennek ilyen táborba, ott egy önkormányzati tehetősségtől függ, hogy vane gondoskodás a gyerekekről. Ugyanis a KLIK-nek onnantól kezdve erre a két hónapra semmi tennivalója nincsen a gyerekeknek.

Az én választókerületemben azt a gyakorlatot csináljuk továbbra is, amit több évtized óta, hogy van nyári tábor 200-300 gyerekkel, az önkormányzat saját reggeliztetésével, saját ebédeltetésével, saját uzsonnáztatásával, normatíva nélkül, önkormányzati forrásból kell ezt megcsinálni. Mivel az iskola be van zárva, a tábort a futballpályán kell megcsinálni. Felállítottunk sátrat, és a 180-200-210, mikor mennyi gyerek van nyaralni, és ki az, akire felügyelni kell, egy sátorban van, a méretes hőségben, most például minden légkondi nélkül. Igaz, hogy a sportpályán lehet szaladgálni, mozogni, sok mindent, de a saját iskolájukba, ugye, nem tudnak bemenni.

(19.50)

Az én kerületemben még azt is megteheti az önkormányzat, hogy van táboroztatás, tehát van üdültetés, egyhetes vagy kéthetes változatban, valami jelképeset a szülő fizet. Az önkormányzatnak több tízmillió forintjába kerül ez a két hónap az én választókerületemben.

Ami miatt a napirend utáninak, úgy gondolom, hogy illetékessége van: az előző vita a családvédelemről szólt, hogy milyen gondoskodás van a családokról, a gyermekek támogatásán keresztül a szülők, a családok hogyan vannak ösztönözve. Ha végignézem azt, hogy mi is történik a gyerekekkel a nyári két hónapban, akkor mindaz, amiről beszéltünk az előző napirendnél is, az egy levegőbe kiáltott buborék, úgy gondolom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 73-79 2019.07.08. 2:53  41-87

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Nagyon picike időm maradt, az önkormányzatokhoz, a IX. fejezethez szeretnék pár szót  talán van módom még  hozzászólni.A költségvetésben 735,8 milliárd forint szerepel a települési önkormányzatok fejezetében. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés tervezésekor 2,8 százalékos inflációval számoltak, ez 0,9 százalékos emelkedést jelent mindössze a 3800 településnek. Azt gondolom, hogy ez még a szinten tartáshoz sem elegendő. Ki lehet mondani egyébként, hogy az önkormányzatok számára kötelezően előírt feladatokat nem fedezi ez a 0,9 százalékos növekedés, ami kiolvasható ebből az anyagból.

Másrészt viszont benne van a már kvázi adóvá nőtt szolidaritási adó, amelyet a 167 önkormányzatnak kell fizetni, és ebből működtetik lényegében az államosított közoktatást, ami egy kerületi önkormányzat, mondjuk, az én választókerületem kerületének önkormányzata esetében 2017-ben még csak 280 millió forintot jelentett, ma most, ebben a költségvetésben már 700 millió forintot jelent. Ez az adó azért van, hogy működtetni lehessen az államosított iskolákat. Ez mind a 167 önkormányzatnál hasonló arányban, hasonló differenciával sújtja az önkormányzatokat.

Nagyon fontosnak tartom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy fölhalmozási feladatokra olyan kevés pénz jut, ma erről a területről valaki szólt…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): …sem a tömegközlekedésre, sem pedig a belterületi utak javítására, felújítására és a járdák felújítására…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Ja, letelt az időm?

ELNÖK: Lejárt az idő.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 257 2019.07.08. 2:08  256-259

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A belterületi utakkal és járdákkal kapcsolatban szeretnék kérdést feltenni. Ma szavaztunk a módosító indítványokról, és lehet azt látni, hogy nincsen a települési önkormányzatoknál útfelújításra, útjavításra, egyáltalán a fejlesztési feladatok ilyen típusú finanszírozására semmilyen sor. Illetve találtam egymilliárd összeget mindössze, és van 3186 önkormányzat. Én csak Budapestet veszem példaként. Budapesten valamikor, a sokat emlegetett Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány idején volt cél- és címzett támogatás, és voltak az úgynevezett útfenntartási normatívák, nem is egyfajta, többfajta normatíva, még porosút-normatíva is volt a földutakra. Most semmi nincs ebben a költségvetésben, és igazán azt szeretném kérdezni, hogy ez a normatív módszer, amely akkor, úgy gondolom, hogy azt eredményezte, hogy nem volt ennyi kátyú a városban, mint amennyi most van, ennek egyik oka talán az is, hogy kivették a költségvetésből. A másik oka, hogy eltüntették a forrását, hiszen az egyik forrás volt a gépjárműadó, amelynek 60 százalékát az állam magához veszi, ez a forrás nem áll rendelkezésre. Másik forrás lehetett a személyi jövedelemadó. Azt is elvették tőlünk, tehát 100 százalékban elvették, és beléptettek egy új adót, ez a szolidaritási adó, amely az én esetemben, az én választókerületemben 400 millió forint ebben az új költségvetésben.

Tehát ilyen forráshiány mellett a város úgy néz ki, ahogy néz. Bármelyik kerületbe megyünk, csak kátyúkat látunk, foltozgatásokat. Ezeket csak valamilyen központi normatíva és nem szubjektív döntések alapján lehetne eltüntetni a városból, ahol turizmust akarunk, és amely egy világváros. Kérdezem az államtitkár urat, hogy vane ilyen terv.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 32 2019.10.24. 2:09  1-94

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az önkormányzatok fejezethez szeretnék hozzászólni, noha a szóbeli kiegészítésben erről elég kevés hangzott el az Állami Számvevőszék részéről és az államtitkár úr részéről is. Ebből is azt a részt szeretném kiemelni, hogy azt viszont hangsúlyozta válaszában, hogy 8 százalékkal emelték a minimálbért és 12 százalékkal a garantált szakmunkásbért. Azt viszont nem tetszett hozzátenni, hogy mi volt ennek a forrása. Ennek a forrása az volt, hogy az önkormányzatoknak saját pénzükből végre kellett hajtani. Egy politikai sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a kormány ma döntött, ennyi a kötelező emelés, az önkormányzatoknak pedig ezt végre kellett hajtani. Nagy késéssel, hét-nyolc hónapos késéssel ennek mintegy 20 százalék körüli hányadát a kormány ellensúlyozta. Azt hiszem, az összes önkormányzathoz méltatlan az, hogy 1000-1200 fő  ebben benne van a bölcsődei alkalmazott, az óvodai alkalmazott, a szociális területen dolgozó, és benne vannak olyan egyéb szolgák, akik a város területén a tisztaságért, a működtetésért felelnek , azoknak az embereknek a bérét az önkormányzatokkal úgy fizettetik ki, hogy egy szó sem hangzik el arról, hogy ehhez nem ad normatív támogatást, nem ad egyszeri támogatást a kormány, hanem kifizetteti az önkormányzatok által beszedett helyi adókból, hiszen az önkormányzatoknak nincs más forrásuk, mint az adóbefizetések. S nem hangzott el az, hogy az államosított köznevelési intézmények működését szolidaritási adóval az önkormányzatok tartják el úgy, hogy a vagyonukat elvették kártalanítás nélkül. A tisztasághoz ez is hozzátartozik. Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 40 2019.10.28. 2:07  39-42

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Írásban és szóban is fordultam már ezzel a kérdéssel az érintett minisztériumhoz, kaptam írásban is választ, és azt kell mondjam, hogy szóban is, ezek természetesen nem a megoldást segítették, semmitmondók voltak, így ismételten itt vagyok. Úgy jártam, mint a szennyvíziszap, ami Horvátországból és Szlovéniából jön tömegével ide, s nincs az az ember, aki megállítsa, itt is ugyanaz a helyzet. Az M3-as kivezető szakaszán, a XV. kerületben, választókerületemben körülbelül 500 millió köbméter  becsült adat  illegális építési hulladékot egyetlen építkezésről hordtak ki három hét alatt, az éjszaka leple alatt. Ezekben a két éve történt eseményekben a mai napig határozott államigazgatási, hatósági vagy katasztrófavédelmi intézkedést nem tudtunk elérni, ezért is fordulok önhöz ismételten szóban, hogy ebben az ügyben mi az, ami miatt a kormányhivatal képtelen intézkedni, vagy az a környezetvédelmi hatóság, amelyik ki van lúgozva, jogosítványok nélkül van, mi is az oka.

Tehát kérdezem az államtitkár urat, hogyan irányítják önök az országot, ha két év alatt három-négy szomszéd telken nem tudtuk elszállítani az illegálisan, törvénytelenül odahozott hulladékot. A másik kérdésem: miért tartunk fönn polgárok adóiból olyan közigazgatást, amelynek egy ilyen feladat meghaladja a képességét, ez a bizonyos kérdés?

Tisztelt Államtitkár Úr! Megtisztelő szakmai válaszát várom. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 200 2019.10.28. 5:15  199-200

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Mint az országban mindenhol, a XV. kerületben is október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és áldozataira emlékeztünk, és egyben a Magyar Köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójára is. Ugyan már nyolc éve nincs ez a köztársaság, de ezen a napon kiáltották ki. Emlékezett az ország, és emlékeztünk mi is a választókerületünkben, Rákospalotán, Pestújhelyen, Újpalotán. Emlékeztünk azokra, akik a XV. kerületben estek áldozatul, akik a XV. kerületben éltek abban az időben, amikor még csak Rákospalota és Pestújhely volt, hiszen Újpalota csak ezt követően épült meg.

Az emlékezés a XV. kerületben 1956-os családi futással van hagyománnyá alakítva már 17 éve, és a szép nyári időnek is köszönhetően valószínűleg 1700 sorszámot gyártottunk le, és mindenki egy ’56-os feliratú mezben futott.

2000 ember jelentkezett sportolásra, tehát többeknek majd utólag fogjuk szállítani. Azt kell hogy mondjam, hogy ezt a hagyományt, ezt az ünnepet önmagukénak érezték a fiatalok, a családok. Mondhatni azt, hogy ők a mi pesti srácaink, és sporttal, a szabadidő hasznos eltöltésével ünnepeltek.

Ünnepelt a kerület hagyományos helyeken: az 1989-ben a Karácsony Benő parkban közmegegyezéssel állított kopjafánál koszorúzunk minden évben. E kopjafának az az emlékezetessége, hogy anno az összes új, demokratikusan alakult párt közösen állította, és évente ide szoktunk eljönni elsőként, és koszorúzunk a közmegegyezés, a megbocsátás és az emlékezés jegyében. Évek óta ez a kopjafa-koszorúzás politikailag megosztott módon történik, ahogy ebben az esztendőben is. A Fidesz nem vett részt ezen a rendezvényen, ahogyan nem vett részt a hagyományosan az ’56-os emlékhelyünknél tartott kerületi koszorúzáson sem. Érdekes dolog, hogy a kormánypárt évek óta külön szokott koszorúzni pártünnep keretében.

Szeretném azoknak a nevét fölsorolni és fölolvasni itt napirend utáni hozzászólásomban, akik neve a rákospalotai temető és a Kossuth utcai katolikus templom márványfalára be van vésve, akik áldozatai  és van néhány, aki hőse  az 1956-os szabadságharcnak: Fekete József, 25 éves villanyszerelő; Nagy József Attila, 21 éves egyetemi hallgató; Morvai Gyula, 37 éves tetőfedőmester; Merk László, 19 éves géplakatossegéd; Litauszki Levente, 17 éves gépmunkás; Szalai József, 16 éves gépipari technikumi tanuló; Bódis János, 16 éves gépipari technikumi tanuló; Juhász István, 42 éves segédmunkás; Rada János, 18 éves MÁV-lakatos; Brandhuber József, 26 éves villanyszerelő; Sütő Imre, 30 éves gépkocsivezető; Bocsi Ferenc, 32 éves fűtő; Miklós Mihály, 27 éves raktárkezelő; Kovács Vilmos, 58 éves kertész; Tóth Dezső, 35 éves vízvezeték-szerelő; Sztuhár János, 46 éves fűtő, mozdonyvezető; Grób Imre, 29 éves továbbszolgáló honvéd tiszthelyettes; Nagy Ferenc, 38 éves gépmunkás; Boldizsár Ferenc, 36 éves gépkocsivezető; ifj. Salpauer János, 21 éves sorkatona; Fazekas Pál dr., 29 éves orvos; Fleskenstein Béla, ismeretlen életkorú; Vastagh Albert, 19 éves fémcsiszoló; Klics József, 28 éves építésztechnikus; Nyitray Károly, 39 éves üvegessegéd; Nyilas Lászlóné Mária, 26 éves ápolónő; Sinka László, 16 éves segédmunkás; Nagy István Gábor, 28 éves gyári segédmunkás.

Áldás, békesség emléküknek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 289 2019.11.04. 4:46  288-289

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a hosszabbított hétvégén, de talán csütörtökkel kezdődően, pénteken, szombaton és vasárnap szinte valamennyien, akik a teremben itt vagyunk még ilyen késő este, a temetőkben jártunk, urnatemetőkben, altemplomokban. Ez a mindenszentek napja, halottak napja azt jelentette az érző emberek számára ezen a hétvégén, hogy szeretteinkre gondoltunk, a szeretteinkhez mentünk el, úgy éreztük, hogy abban a pillanatban, amikor a temetőben voltunk, velük voltunk együtt. Hívő ember és nem hívő ember is egyformán megfordult a köztemetőkben és azokon az emlékhelyeken, ahol ehhez kapcsolódó személyeket akartak köszönteni. Azt gondolom, hogy ez egy nagy szolgálat is azoknak, akik ezeken a napokon biztosították  ilyen a közlekedésben a közlekedésrendészet, a temetőszolgák, akik a temetkezési vállalatok és vállalkozások munkatársai , hogy rendben és tisztaságban fogadják az érkező embereket. Egy kicsikét őrájuk is gondolok, amikor most napirend után szót kérek.

Természetesen én magam is számos temetőben Budapesten érintett vagyok sajnálatos módon, ez a négy nap most szerencsésen esett, és nem egy vagy két napba kellett sűríteni; kicsit megosztottabb közönség előtt jártam végig a szeretteimet, akik Budapest szinte minden részén és még vidéken is vannak.

Szeretném megemlíteni, hogy minden temetőnek a mindenszentek napján, a halottak napján, ezeken a napokon vannak hagyományai, hogy hogyan ünnepel. Rákospalotán, az én választókerületemben hagyományosan szabadtéri istentiszteletet szoktak szervezni, körülbelül 15-18 éve rendezünk ilyen eseményeket, és most nem szakadó esőben, hanem szép időben volt szombaton ez az esemény, amin nagyon sok ember vett részt, hívő és nem hívő ember, gyertyát gyújtanak, központi helyen van megszervezve; azt gondolom, megér annyit, hogy egy napirend utáni hozzászólásban halottainkról megemlékezzünk.

Rákospalotán is, mint sok temetőben, úgy gondolom, olyan emberek nyugszanak, akik az életüket végigdolgozták, akik annak a településnek, egy családnak, ennek az országnak értékes alkotó emberei voltak, Rákospalotán számos rangos és neves temetett halottunk is van. Meg szeretném említeni, hogy Budai II László is, az aranycsapat tagja, aki Rákospalota szülötte, ott van eltemetve. Magam is fölkeresem ilyenkor a díszpolgárokat. Fölkerestem Budai László sírját is, zeneszerzőket, énekeseket, művészeket és nagyon szorgalmas egyszerű embereket, akik végigdolgozták az életüket, de a kerület díszpolgárait is. Fölkeresem ilyenkor a temető munkatársait, és köszönetet szoktam mondani a kerület országgyűlési képviselőjeként a temető fölkészítéséért és a szép rendért. Nem csak a közterületen kell rendet tartani, úgy gondolom. Ez olyan közösségi hely, ahol talán a legnagyobb egyetértés van ember és ember között, ahol kevés vitát lehet hallani, talán nincs is vita, ahol tudunk emberként ugyanarra gondolni, ugyanúgy könnyezni és ugyanúgy szeretettel emlékezni embertársainkra. Őnekik szerettem volna emléket állítani napirend utáni hozzászólásomban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 90 2019.11.05. 4:52  63-104

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként úgy gondolom, hogy pár szóval szeretnék hozzájárulni a vitához. Talán hozzájárulok. Az államtitkár úr már jelezte korábban, hogy fog jönni ez a törvény, tehát tudtunk az érkezéséről, és elolvasásra is volt lehetőség. Tehát én egy egészen más részéhez, de ugyanennek egy más szegmenséhez szeretnék szólni.

Előéletemben 30 évet az ár- és belvízvédelemben töltöttem el, én is szakmabeli vagyok, de nem a mezőgazdaság oldaláról, és látom azt, hogy ennek a megvalósítása, csak önmagában a hálózat, tehát a meglévő árvédelmi nyílt árkok és patakok vagy bármik mint vízellátórendszer vagy a Horvátországhoz és Ausztriához hasonlóan a föld alatti ipari vezetékeken való szállítás, mindegyik hatalmas beruházásokat igényel. Ha ezt az előbb említett horvátországi tapasztalatot veszem, akkor ők azt csinálták, hogy nem engedik el a Dunába a vizet, visszatartják. A Dráva folyó a visszatartás, és a Dráva két vonalán végig, ameddig síkság van, és az alföldi rész működik, fantasztikus termelési eredményeket érnek el, nem ilyen birtokviszonyok között természetesen, mint amilyen nekünk van. A rendszerváltás ajándékozta számunkra a kárpótlási és részaránytulajdoni formákat, ahol osztatlan közös tulajdonokkal háborúzunk a mezőgazdaságban is és a belterületen is egyformán.

Azt gondolom, hogy annak az állapotnak a fölmérése, hogy a belvízvédelmi nyílt árkok, amelyek árvíz esetén jelentős vízmennyiséggel vannak és belvizet okoznak, és millió négyzetmétereket önt el a belvíz, majd azt követően pedig kiszáradnak, és nő a gaz és nő minden bokor rajtuk, tehát ezeknek az állapota és üzemképessé tétele, mert gondolom, hogy a víz szállítását valamilyen módon meg kell oldani, ennek nem ismerhető a terve pillanatnyilag, csak maga a törvény, a gondolat, de már előre lehet látni, hogy ez óriási beruházásokat, ilyen nagy Wesselényi-terveket jelenthet szinte. Még akkor is, ha 400 ezer hektárra vetítjük ki, akkor is ez hatalmas beruházás, de még 100 ezer hektárra is, úgy gondolom. Ez az egyik, amit szerettem volna megemlíteni.

A másik. A vízvisszatartásnak van az osztrák változata, amit van szerencsém ismerni, de ez egyébként Szlovéniában is így működik, amikor magában, duzzasztással tartják vissza a vizet, és gravitációsan töltik ki a különböző tározókba, és nem kell hozzá hatalmas energiát fölhasználni ahhoz, hogy a tározókat föltöltsék, és a nyári öntözésre a mezőgazdaságot ellássák. De nálunk ezt a szót, hogy tározás, nem lehet kiejteni, ez ugyanolyan szitokszó, mint bármi más.

Tehát nagyon veszélyben látom a vízkivétel, a vízvisszatartás lehetőségét, miközben a vízgyűjtő terület központja Magyarország, hatalmas, mondhatni azt, hogy szinte minden ország csapadékvize, hó- és egyéb víz átfolyik Magyarországon, de csak átszalad, és ezzel odavan a víz. Tehát vízben gazdagok lennénk, talán még jó minőségű vízben is, de ugyanakkor a vízvisszatartásban nem látom a törvényben  persze kormányrendeletben lehet, hogy lesz , hogy a vízvisszatartásra, ennek az értéknek a megőrzésére milyen elképzelések vannak. Ebben forrásokat is nyilván meg kellene majd jelölni, de leginkább a tervet nem látom a jogszabályban, és a szóbeli kiegészítésben sem tett erre említést az államtitkár úr. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 162 2019.11.05. 4:31  135-164

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy az energiahatékonyságról vitatkozva, de közben az éghajlat- és energiapolitikai célokra is gondolva, helyesnek tartom azt, hogy itt okos villamosenergia-mérő órákat lehet majd fölszerelni, gondolom, támogatással, és talán a házakban és lakásokban is. Energiahatékonyságnak és persze az éghajlat-politikai céloknak is megfelelően a gázenergiára miért nem lehet ugyanezt az okosórát bevezetni? Létezik ott is. Éppen azért, mert eddig is volt mérés a villamosenergia-fogyasztásban, a gázenergia-fogyasztásban viszont, különösen a tömegházaknál, átalánydíjat fizettetnek a fogyasztókkal. Egy kísérleti ház az én választókerületemben megépült, tizenvalahány lépcsőházas, nagy panelház, ahol az átalánydíj  csak a konyhai tűzhely fogyasztója van benne, nem több, hiszen távfűtésesek a lakások, az energiafogyasztás másik része pedig a villamos energia , körülbelül a szövetkezeti háznak olyan 8 millió forintos volt a díja átalánydíjban. Fölszerelték lépcsőházanként, mert lakásonként ezt nagyon nehéz megoldani technikailag, egy csövön megy fel a vezeték, de lépcsőházanként meg lehetett oldani a 13 lépcsőházban, és most már mondhatjuk, ez tavaly karácsonyi beszerelés, 3,8 millió forint az ez évi átalánydíjuk a méréssel. Tehát itt egyik oldalon egy korrekt mérés történik, másik oldalon pedig azt mondjuk, hogy itt egy valóságos rezsimegtakarítás történt.

Van egy másik az energiahatékonyság kérdésében, hogy nem beszéltünk itt ma róla, de a házak nyílászárói és hőszigetelése, az is az energiahatékonyság és a klímavédelem része, és ebből a hatalmas anyagból a 11 módosított törvény között egyébként benne van, a távfűtési törvény is hiányzik, ahol szintén hatalmas energiamegtakarítás és energiahatékonyság lenne végrehajtható, és magában ez a törvényjavaslat erről nem szól. Ezt valahogy hiányolom, sőt azt kell mondjam, hogy nemzetgazdasági érdek is lenne, hogy ezzel foglalkozzunk, legalább a törvényi ösztönzés keretében, vagy az a korábbi, ami a baloldali kormányok idején valahogy úgy volt megfogalmazva ez az energiahatékonyság, hogy amennyiben egyharmadát a ház állta a költségeknek, egyharmadát állta a magyar költségvetés, egyharmadát pedig a helyi önkormányzatok állták, és ez akkor nagyon jól működött, úgy érzem, hogy akkor tömegével készültek ezek a hőszigetelések, nyílászárócserék, megújultak a lakások. Ezzel nem foglalkozunk, noha energiatakarékosságról, energiahatékonyságról, klímavédelemről és sok egyéb célról beszélgetünk és vitatkozunk itt.

Egyetértve azokkal, akik a törvény bizonyos részeit támogatják, azt gondolom, hogy ilyen hiányosságok mellett valami módosítással a kormánynak elő kellene jönni, hogy maga a fogyasztó, konkrétan a lakosság is érezze, hogy ma milyen törvényről vitatkozunk itt, és az ő zsebére megy vagy az ő zsebébe hoz valamit. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 98 2019.11.11. 1:58  97-100

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A XV. kerületben „Rákospalota városrehabilitációja” címmel a VEKOP néven ismert pályázatra adtak be pályázatot, és nyertek is 1,5 milliárd forintot. A kiírás szerinti határidőn belül ennek 50 százalékát, 750 millió forintot át is utaltak az önkormányzat külön számlájára. Közben az előkészítések folytak a közbeszerzések lebonyolítására, munkálatokra címkézett feladatok vannak ebben meghatározva, azoknak az előkészítése. Majd egyik pillanatról a másikra, mindez három évvel ezelőtt történt, a 750 millió forintot, tehát az 50 százalékát vissza kellett utalni a Magyar Államkincstárnak. Kérdezni szeretném az államtitkár urat, hogy ez a fajta pályázat, amely a „Versenyképes Közép-Magyarország” operatív program névre hallgat, az önkormányzatok versenyképességét hogyan befolyásolja, ha ennek 50 százalékát kell felhasználni a kiírás szerint szoft pályázatokra, persze ezt elfogadtuk, de időközben, a három év alatt 20 százalékos áremelés van az építőiparban, továbbá OKJ-s képzésben kell részesíteni jelentős létszámot a kiírás szerint, de az OKJ-s pályázatok megszűntek időközben. Kérdezem azt, hogy ez a pályázatunk még él-e, létezik-e, fel fogjae valaki mondani, vagy költsünke továbbra is az előkészítésére. Az egyébként nulla önerős beruházásnál több mint 500 milliós költséghiánynál tart az önkormányzat, ugyanakkor egy fillért nem tudtunk még eddig lehívni. Kérdezem azt, hogy mi a teendő ilyenkor, mit fognak csinálni a kiírók. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 208 2019.11.11. 5:08  207-208

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A második világháborút követően Budapest is és Európa több nagyvárosa a háborús sebeket úgy gondolta a legolcsóbban és a legjobb megoldásban kiküszöbölni és kiheverni, hogy az akkori agglomerációt integrálta egy nagyvárosba, így jött létre az úgynevezett Nagy-Budapest. Éppen hetven év, e Ház falai között elődeink alkották meg azt a törvényt, amelynek alapján a XXV. törvény elfogadásra került 1949-ben, és létrejött Nagy-Budapest, adminisztratív módon persze.Ez a Nagy-Budapest akkor hét megyei jogú várost foglalt magában. Meg szeretném említeni ezeket az akkori megyei jogú városokat, amelyek akkor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből rakódtak össze: Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestlőrinc, Rákospalota  ez az én választókerületem , Újpest részben.

(15.20)

És további 16 nagyközséget is Budapesthez csatoltak: Albertfalvát, Békásmegyert, Budatétényt, Cinkotát, Mátyásföldet, Nagytétényt, Pesthidegkutat, Pestszentimrét, Pestújhelyt  amely szintén a választókerületem , Rákoscsabát, Rákoshegyet, Rákoskeresztúrt, Rákosligetet, Rákosszentmihályt, Sashalmot és Soroksárt. Így létrejött az úgynevezett Nagy-Budapest, amely addig 14 kerületből állt, majd 22 közigazgatási egységre bontva Rákospalota és Pestújhely lényegében a Budapest XV. kerület elnevezést vagy közigazgatási besorolást kapta.

Ezek a falusi jellegű települések azzal, hogy Budapesthez tartoztak, létszámát tekintve egy világvárosi méretet értek el, hiszen 1,6 millió lakosa lett így a városnak, infrastruktúráját tekintve azonban hihetetlenül alacsony infrastruktúrával rendelkeztek. Poros utak voltak 80 százalékban a településeken az idecsatolásukat követően is, és nem volt ivóvízellátás, nem volt szennyvízcsatornázás, nem volt elektromos ellátása sem némelyik falunak, legfeljebb egy-egy főutcában, külön-külön kis villanytelepeik voltak. Mondhatni tehát azt, hogy gondot is magához csatolt a város anno, amikor 1873-ban létrejött az eredeti Budapest Pest, Buda és Óbuda egyesítéséből, illetve Margitsziget csatlakozott még ehhez. Azt gondolták, az összecsatolással elegendő egy nagyvárost létrehozni. De egy nagy gondot is létrehoztak, noha az eltelt időszakban hatalmas fejlődésen esett át a város, de azok a külső kerületek, amelyek ma külső kerület néven ismertek, továbbra is megmaradtak külső kerületnek a jellegüket tekintve, részben kicsit elmaradt infrastruktúrával, noha ma már elmondhatja Budapest, hogy az utcáinak jelentős része szilárd útburkolattal van ellátva, amely alatt az alapvető közművek ki vannak építve. Mégis úgy gondolom, hogy hetven év kellett ahhoz, hogy elérjük, hogy egy város megüsse azt a mértéket, amit egy ilyen európai méretű városnak el kell érni.

Rákospalota és Pestújhely  amelyben én érintett vagyok, a választókerületem  szintén ugyanebben a helyzetben volt. Mondhatni azt, hogy a rendszerváltást követően, az elmúlt harminc évben épültek ki az alapvető közművek.

Hagyományaikat és kultúrájukat is fenntartották ezek a települések. A régi típusú kultúra szinte mindegyiknél fellelhető. Budapesthez tartoznak, de nagyon sokan a település régi nevét használják még most is. Egy nyári példa: a Balatonon találkoztam emberekkel, akik kerületiek voltak, és kérdezték, hogy mikor megyek vissza Rákospalotára. Nem azt mondják, hogy mikor mész vissza Budapestre, hanem azt, hogy mikor mész vissza Rákkospalotára. Még mindig ennyire rákospalotaiak, a sajátjukénak érzik annak a kis településnek a nevét, amit Budapesthez csatoltak. Ennek kívántam emléket állítani, azért kértem szót. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 231 2019.11.18. 2:12  222-235

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztést a Demokratikus Koalíció tudja támogatni. Néhány indoklást is tennék hozzá, hogy miért. Az egyik az, ami a legnagyobb probléma, hogy a közigazgatást, a helybeni közigazgatást megosztotta az Mötv. módosításával a kormány, létrejött a kormányhivatal és az önkormányzatiság, és helyben egy verseny folyik, mégpedig egy egészségtelen verseny, aminek a szolgáltatást igénybe vevő lakosság a szenvedője. A nagyobb városokban, mint ahol én is vagyok képviselő, ott azt jelenti, hogy az ügyfelek nem tudják, hogy ezt kormányhivatalban intézik, azt az önkormányzatnál, olyan sűrűn változnak, évente mindig van valami, ami átkerül a kormányhivatalhoz, tavaly még itt intézték, ma már a másik helyen intézik. Azt gondolom, hogy ez az egyik alapja, ami miatt nagyon is indokolt ez a javaslat, amelyet itt most vitatunk.A másik az, hogy nem normatív módon jönnek, nem kiszámítható módon kapják az önkormányzatok a finanszírozást, hanem nem lehet tudni, hogy milyen alapon kap az egyik önkormányzat, és milyen alapon a másik önkormányzat. A korábbi időkben, a cél- és címzett támogatások időszakában az infrastruktúra egyenletes fejlesztése azért tudott menni, mert volt normatív alapja ennek az infrastruktúra-fejlesztésnek. Most pedig azért vannak kátyús utak minden területen és településen, beleértve Budapestet is, merthogy ez a helyzet alakult ki.

A feladatfinanszírozásra való hivatkozás sem működik pillanatnyilag, a bölcsődének, az óvodának, a szociális ellátásnak, a közétkeztetésnek 25-30 százalékát adja az állam normatív módon, mert az adóerő-képesség bevezetése kapcsán ez jön ki, hogy bizonyos települések 60-70 százalékkal állami feladatot látnak el, és nem feladatfinanszírozást.

Köszönöm szépen, támogatjuk. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 275 2019.11.18. 6:14  260-281

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! A 2018. évi költségvetésről szóló beszámolónál a tervezésnek talán bírálatával kezdeném először. Ha azt vesszük, hogy júniusban már elfogadtuk a költségvetést, amely költségvetést alapvetően befolyásol ez a mostani zárszámadás, amelyben hallottunk 1000 milliárd és 1200 milliárd maradványt, ez nyilván a jövő évi költségvetésnek a része lesz, valamilyen módon valaki be fogja oda tenni abba a költségvetésbe ezt a maradványt, amiről itt a zárszámadás szól. Ezt a fajta tervezést az államháztartási törvény nem ismeri az alrendszereknél. Ott nem fordulhat az elő, mondjuk, az önkormányzat egy elég nagy alrendszer, a 3180 önkormányzatnál elő nem fordulhatna olyan eset, hogy költségvetést úgy fogadnak el, hogy előtte nem tudják, mi a kassza, tehát a zárszámadás nem történt meg. Itt pedig az a helyzet van, hogy előbb van a költségvetés, már megvan 2020-ra a költségvetés, és az, hogy milyen pénz az, amivel ez még ki lesz dekorálva, az most derül ki, de hát a költségvetési törvény meg van alkotva. Ezt a fajta tervezést valahogy nem lehet elfogadni, nem is beszélve róla, hogy ezt az 1000 milliárd vagy 1200 milliárd szabad maradványt  mert azt sem tudjuk, hogy szabad vagy ez terhelt valamivel, de az olvasható ki a törvényjavaslatból, hogy ilyen nagy áthozatal lesz 2020-ra , azt ki fogja kontrollálni. A magyar parlament valószínűleg nem.

Tehát ha valahol a törvényalkotónak, a magyar parlamentnek, az országgyűlési képviselőknek van joguk, lehetőségük kontrollálni egy kormányt, és a közös pénzünkkel gazdálkodni, az éppen a költségvetésnek az ellenőrzése, ez egyben persze a kormánynak az ellenőrzése is, és ez a lehetőség nem adatik meg ebben a ciklusban  és az előzőben is valószínűleg így volt , ebben a ciklusban nincs lehetőségünk ellenőrizni. És ha az előző példához visszatérek, egy önkormányzatban ezt nem lehetne megcsinálni, sem az ellenzékkel, sem az ottani többséggel, hogy bármit a polgármester, itt ebben az esetben a kormányfő úgy módosít az állam költségvetésén  akár 100 milliárdot is, az összeg nem is érdekes itt már , hogy azt semmilyen kontroll alá nem veszik. Az önkormányzatoktól ilyen tekintetben lehet tanulni, hogy hogyan kell államháztartás szerint költségvetést megtervezni, hogyan kell azt a pénzt kontroll alatt elkölteni.

Tehát ezek a pénzek, amiről itt szóltunk és olvashattunk is, bizottsági vitán is végighallgattuk, hogy mekkora eredményei vannak a 2018. évi költségvetésnek, bármelyik passzusát vesszük, az államtitkár úr előterjesztésében is, illetve az írásos anyagban is vagy a bizottsági összefoglalókat is, ha hallgattuk, akkor csoda jó évet tudtunk zárni, gond nélkülit.

A másik mondandóm, ami miatt elég nehéz lenne ezt a költségvetési zárszámadást támogatni, az mindenekelőtt, ennél az alrendszernél maradva, az, amilyen bizonytalanságban a települések vannak ma. És ha a költségvetésnek valamit biztosítani kell, hiszen a magyar költségvetés konkrétan a választókkal, a magyar állampolgárokkal a településen találkozik, a települési szolgáltatásokban kapja meg azt, amiről itt elvileg szavaznunk kellene, az súlyosan sérül.

Néhány dolgot szeretnék példaként felhozni, mások is példával próbálták bemutatni. Itt van a minimálbér, amit például nagy sikerként él meg az anyag, hogy a minimálbér mekkora változáson esett át, illetve a garantált szakmunkásbér. Ezt sajtótájékoztatókon a településvezetők meghallják, hogy kérem szépen, ennyivel emelte a kormány a minimálbért, és utána az a feladata van majd a Közlönyben, hogy ezt hajtsa végre. Igen, de ha valaki azt mondja, hogy A, akkor mondjon B-t is, tehát küldje a pénzt is hozzá. Tehát bizonyos önkormányzatoknak érkezik a pénz, bizonyos önkormányzatoknak nem. Tehát olyan költségvetés van elfogadva 2018-ban is már, és olyan van 2020-ra is elfogadva, ami differenciát csinál az egyik és a másik település között, magyarul az egyik településtípustól, konkrétan, azt hiszem, 107 önkormányzattól elveszi a pénzt és átcsoportosítja, tehát egymást finanszírozzuk, keresztbe finanszíroznak az önkormányzatok, amihez nem tesz be pluszpénzt a magyar költségvetés, hanem megfinanszíroztatja az önkormányzatokkal. Ezt pedig úgy csinálja, hogy egyrészt egy konkrét önkormányzat esetében ez 100 milliós nagyságrendű minimálbér-kiegészítést jelent, és garantált bérkiegészítést is jelent, tudnék számokat is mondani, de nincs sok értelme, a jegyzőkönyv miatt. (Az elnök csenget.)

Azt gondolom, hogy a másik, ami nagyon szigorú, az az államosított oktatásnak az önkormányzatokkal való eltartatása. Erről viszont nem szól semmit ez a törvény, hogy ezt is az önkormányzatok fizetik ki. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 359 2019.11.18. 5:04  358-359

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!  ilyen későn. A kerületünkben pénteken kezdődött meg egy hagyományos, immár 25. éve zajló kulturális fesztivál, amely a kerület történetével is összefüggően Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán zajlik. Tíz napon keresztül egy sorozatot bonyolítunk le, és mindig van valamilyen üzenet, amelyről azt gondoljuk, hogy kulturálisan nagyon fontos, és kötődünk is ehhez. Most ANNO fesztivál néven hirdettük ezt meg, és Ady Endre halálának századik évfordulója a mottó, tehát a programok jelentős része valamilyen módon Ady költészetével, művészetével is összefügg. A XV. kerületben ez a 25. alkalom, szinte már tradíció, és hagyományként bonyolítjuk le. Ez összefügg azzal, hogy Újpalota is 50 esztendős éppen, és Pestújhely, a kerületnek egy kicsit idősebb része, 110 éves ebben az esztendőben, mi több, a múlt héten ünnepelte a 110. évfordulóját, Rákospalota pedig a helytörténeti múzeumban a fellelhető írásos emlékeink szerint 800 éves, ahogy az írásos jelek mutatják, hogy itt emberek és település létezett.

A kerületben ennek megfelelően van a Csokonai művelődési ház Rákospalotán, és van Újpalotán az Újpalotai Közösségi Ház, és Pestújhelyen szintén van egy közösségi ház. Tehát három komplett művelődési ház van, és van egy Kikötő nevet viselő ifjúsági központunk, és van egy később kialakult Kozák Téri Közösségi Ház. Ezekben zajlanak a rendezvények, tehettük eddig a rendezvények megtartását saját forrásból, de meg kell jegyeznem itt a késői órákban is, hogy a kulturális normatíva, amiből egy 81 ezer lakosú kerület a saját kulturális tevékenységét bonyolíthatja, nem éri el a 30 millió forintos állami normatív támogatást.

(23.30)

Ez azt jelenti, hogy a 25 milliárd forintos költségvetésben elenyésző, körülbelül három kulturális munkatárs fizetését és néhány villanyszámlát ki tudnánk belőle fizetni. De e háromrészű, ilyen nagy méretű kerületben ezt a feladatot, a 81 ezer ember komplett kulturális ifjúsági, időskori és sok minden igényének kielégítését 38-40 főállású és még legalább 10 társadalmi munkában vagy részmunkaidőben foglalkoztatott tudja ellátni.

Hozzá kell tennem, hogy az az iparűzési adó, amely már említésre került, hogy majd címkézetten tudjuk felhasználni, nagy veszélybe hozhatja az ilyen hagyományteremtő programok lebonyolítását, hiszen a saját bevételünkből tudjuk megrendezni, kiegészíteni. A kerület egész évi kulturális költségvetése 700 millió. Még egyszer hangsúlyozom: 30 milliót nem éri el az állami támogatás, ami a kultúrára jut. Ha hozzáteszem, hogy a diáksportra és a közösségi sportra, szabadidősportra egyetlen fillér normatíva nincs, akkor azt is a kulturális részbe kell valahogy elrejteni, hogy a gyerekeknek ezt a szolgáltatást tudjuk adni.

Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Ez a program tartalmaz olyan részeket is, amikor neves művészeket hívunk, és olyat is, amely saját termésű. A saját termésűre a szülők hozzák a gyerekeiket, azon van igazi nagy közönség. Néhány neves művész meginvitálása pénzünkbe kerül természetesen, ott szedünk egyedül csak belépőjegyet. Mondhatni, hogy ingyenes ajándékként azonos időpontban, mind a 25 év alatt ebben az időszakban, a tél előtti, karácsony, advent előtti időszakban rendezzük ezt a levezető kulturális programot.

Ilyen hagyománya van egy budapesti külső kerületnek. Ennek szerettem volna egy kis emléket állítani a jegyzőkönyvben. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 68 2019.11.19. 11:19  29-78

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Államtitkár Asszony! Előterjesztő! Bizottsági Elnök Úr! Elnök Úr! Én konkrét példával szeretnék az utánpótlás-neveléshez, illetve annak a feltételrendszeréhez hozzászólni. A konkrét példa a saját választókerületem, Rákospalota, Pestújhely, Újpalota. Nem esett itt szó arról, hogy az utánpótlásnak alapvető gondot jelent az, hogy az iskolák tornatermét, az én esetemben 11 tornatermet a KLIK kezelésébe adtak át vagy államosítottak, és a diáksport-egyesületek, a szabadidősport-egyesületek és részben a versenysport-egyesületek, amelyek használták ezeket a tornatermeket, nem jutnak hozzá 11 sportközösségi helyhez. Most, ami miatt mi is próbálkoztuk, hogy többcélú sportcsarnokot építünk, az elsősorban az, hogy jött egy ilyen intézkedés, kiesett alólunk 11 terem. A gondot  és ez nem XV. kerületi probléma, hanem azt gondolom, általános probléma  az jelenti, hogy ezt egy nagy akció előzte meg, az iskolák udvarára műfüves pályákat építettünk. Annak a mindennapos testnevelésnek a keretében megcsináltunk 11 műfüves pályát világítással, hozzá tartozó öltözővel, mindennel. Igen, de ennek hatalmas üzemeltetési költsége van, ez nem kellett a KLIK-nek.

Most úgy vagyunk, hogy az épület tulajdonilag a KLIK-hez tartozik, még a kerületi polgármester is csak bejelentéssel tud bemenni, ugyanakkor a műfű, ami az iskola udvarán van, a XV. kerületi önkormányzaté vagy bármelyik önkormányzaté, de ennek a működtetésére nincs pénze a KLIK-nek. Tehát mi működtetjük. Tudni kell hozzá, és ezt mindenki tudja ebben a teremben, hogy egy műfüves pálya megépítéséhez az önerőt az önkormányzat adja hozzá, de 15 évre kijelölnek egy működtetőt. Van egy cég, amelyik a világítást, a kamerarendszert működteti, és mindenütt előre megmutatták a céget, hogy ez fogja csinálni, hozza a granulátumokat, és sok mindent. Ez nagy biznisz különböző vállalkozásoknak, az önkormányzat pedig szépen fizeti 15 éven keresztül ezeket a cégeket.

Kiszámolva, a 11 pályára az önerőt befizettük, az afölötti részt 15 év alatt visszafizetjük vállalkozónak. Ez konkrét tény. A diáksport-egyesület is, az eddig egyébként szabadon, térítésmentesen edzéseket végzők, a munkaidő után szombat-vasárnap és este 10-ig vagy 11 óráig sportoló gyerekek bemehetnek bérleti díj fejében. A műfüves pályára is bérleti díjjal lehet bemenni, ha mi is kifizetjük azt a portást, aki szombat-vasárnap az iskolában valamilyen másodállásban rendelkezésünkre áll, vagy pedig nem csinálunk semmit a műfüves pályákon. Tehát az utánpótlás-nevelésnek ott van 11 műfüves sportpálya, de nincs, aki kifizesse a portásokat szombat-vasárnap, mert jönnek-mennek, öltöző van meg minden. Ezért az zajlik a gyakorlatban, hogy a kerítés tetején beugrálnak a gyerekek, és ugyanúgy megy a futballozás, csak nem fürdenek, nem öltöznek. Ez zajlik mindenhol, legalábbis budapesti tapasztalatom szerint.

Mivel a piciknél is be van már vezetve az ovifoci, néhány óvodában is kellett ilyen műfüves pályát megépítenünk, mert a lehetőség adta, és mi a sport mellé álltunk mint önkormányzat. Óriási különbség van, mert az óvoda maradt a mi kezelésünkben, ezért mindenki az óvodapályára akar menni, mert ott még mindig nem kell bérleti díjat fizetni. A KLIK egyébként is kötelezett arra, hogy bevételt hozzon, ezért ő nem tud jótékonykodni; a tornateremben, ha jön a tél, a hideg időszak, abban az időszakban már csökkenne az igény a műfüves pályákra, de hangsúlyozom, nincs kihasználva. Ilyen kihasználatlan utánpótlási lehetőségek mellett arról beszélünk, hogy még óriási beruházásokat tegyünk meg. Ezek hatalmas kihasználatlan kapacitást jelentenek, és ez így zajlik a gyakorlatban  ez az egyik.

A másik, amit szeretnék említeni, hogy mi nem vagyunk szerencsések. Ebben szerencsések voltunk, mert itt hatalmas nagy kedvezményt az MLSZ tudott biztosítani, az MLSZ-szel egyébként könnyű volt a műfüves pályák ügyében megállapodni. De nem ilyen könnyű a tanuszodaügy, és nem ilyen könnyű a tornaterem, akár a többcélú tornaterem, ami a szabályoknak megfelel, bármelyik sportszövetséghez megyünk.

Mégis sikerült eljutnunk a Magyar Vízilabda Szövetséghez, és több száz milliónál tartunk, amit mi önerőként tervekbe, hatástanulmányba, lakossági fórumokra, engedélyezési tervekben, kiviteli tervekbe költöttünk, szóbeli igény alapján, hogy ez egy vízilabdautánpótlás-nevelő stadion lesz, nyáron pedig akár strandcélokat is szolgálhat, nagy területe van az önkormányzatnak, ahol ezt megvalósítjuk. Igen, itt jöttünk arra rá, hogy egy taohatározathoz, hogy nekem jogom van taót gyűjteni, az egy külön hatalom. Ez olyan külön kapcsolatrendszert igényel, amit senki nem tud elképzelni, hogy egy taohatározatot meg lehessen szerezni. Ehhez kell igazán a nem is tudom, milyen tőke. Itt már nem is akármilyen kapcsolati tőke kell.

A kapcsolati tőke az uszodaépítéshez egy külső személynek van meg. És itt jön be az, hogy kapcsolati tőkével rendelkező emberek kilincselnek a polgármestereknél, hogy ő el tud intézni ezt és ezt. És itt kapcsolódnék a hozzászólókhoz, hogy itt valami nincs rendben. Ha ez pályázati úton, normatív módon működne, ha azt mondanánk, hogy cél- és címzett támogatásban, de kiszámítható módon lehetne ehhez a pénzhez hozzájutni, vagy olyan normát például lehetne, hogy nálunk van 2600 igazolt sportoló, van 26 sportegyesület, ennek alapján járhat egy sportcsarnok, építhetünk. De ha nincs kapcsolatunk, vagy az a kapcsolat, amit kér, nem merjük megadni, mert nem akarunk vezetőszárra kerülni, azt el akarjuk kerülni, akkor nem jutunk ehhez hozzá.

Ki kell mondani ebben a Házban, hogy így lehet a taoforráshoz hozzájutni. Van egy sportcsarnok, amire szintén jelentkezett valaki, aki azt mondta, hogy ez igen, 2500 nézőig ha elmegyünk, akkor ő meg tudja szerezni. Megvannak a terveink kompletten, raklapnyi terv, benne van 180 millió forintunk, a taohatározatot viszont mégsem tudtuk megszerezni. A taohatározatban a költségvetés 4 milliárd forint lett volna. Az önkormányzatnak már most benne van ennyi pénze, és az önerő az uszoda esetében 1,1 milliárd forint lenne. Ebben a sportcsarnokban az önerőt nem is tudhattuk meg, mert odáig nem jutottunk el, hogy lesz taohatározatunk vagy nem.

Erről kell itt őszintén beszélni, hogy aki a tűz közelében van, és tud egy olyan papírt hozni a szakszövetségtől, attól a szakszövetségtől, amit elnök úr most nagyon megvédett…  de a szakszövetség ezt nem adja ki olyan egyszerűen, hogy bemegy hozzá egy polgármester, és azt mondja, itt van, szép a pofája, ezt szeretnénk megépíteni, adjuk az önerőt, nem is kell a száz százalék ingyenes hozzájárulás, hanem oda egészen más dolgok is kellenek. Tehát ha a szakszövetség maga dönthetne, akkor nálunk már épülne a vízilabda-stadion, de nem maga dönt, nála van formálisan ez a jog, hogy kijelölhet valamit. A tornateremmel ugyanez van, a 2500 főt befogadó többcélú sportcsarnokkal. A Kézilabda Szövetség, mert azzal tárgyaltunk, támogatná ezt, nagyon szeretné, de van még valaki, aki meg nem szeretné. Ahol ilyen viszonyok között használható föl taopénz, ott nagyon nehéz azt mondani, hogy százszázalékos támogatású. Ki az, akinek száz százalék?

Befejezésül annyit, hogy a XV. kerület is szereti a sportot, személy szerint több cikluson át polgármester voltam. Amikor a rendszerváltást követően láttam, hogy a privatizáció viszi el az összes sportpályát, azt hittem, engem nem is fognak újraválasztani. Összevásároltuk az állami vállalatok sportpályáit, és mindet átsoroltuk olyan övezetbe, hogy ott ne tudjanak vele mit kezdeni. Ilyen stadiont vettünk már 23 évvel ezelőtt, mint a Budai II László stadion. Én terjesztettem be személyesen, egy magánszemélytől vettük, aki a Volántól valahogy megszerezte annak idején. Megvettük a Vegyépszer stadionját, megvettük a Ferroglobus vállalat stadionját.

(12.40)

Tehát mondhatom, hogy az összest, ami még akkor nem volt valami más övezetbe rakva, összevásároltuk a sportpályákat, tehát mi tudnánk fejleszteni, de ehhez a pénzhez nem akárki tud hozzájutni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 90 2019.11.19. 8:19  79-98

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Most már tudjuk, hogy salátatörvény, de tudtuk előtte is. Nem vagyok könnyű helyzetben a Demokratikus Koalíció részéről, hogy mit mondjak erről a törvényről, mert ebben van néhány, amit támogatni tudnánk, és azt kell mondjam, hogy ha külön lenne, ahogy azt Z. Kárpát képviselőtársam is említette, akkor támogatható lenne. Egyedül az MFB az, ami ezek közül nagyon csípi a szemünket. Ha megengedik, néhány szót mégis mondanék erről a törvényjavaslatról. Az egyik, ezt érintettként is mondhatom, a vasúti telek kérdése. Azt gondolom, hogy ez egy kicsi módosításnak tűnik, s részben talán azt is jelzi, hogy nincs összefüggésben a belgrádi vasútvonal építésével, mert hidak, vasutak és sok minden megjelenik itt. De kicsit önző módon a saját választókerületemre gondolok, merthogy tele vagyunk vasúttal, tiszta MÁV az egész XV. kerület. Az első magyar vasút, az 1846-ban átadott Pest-Vác közötti vonal is ott húzódik végig, és ez vágta el Rákospalotát Újpesttől. Ez a történelmünkben egy csapás lett, mert korábban a Duna-parton volt Rákospalota határa, és a Károlyi grófok vitája a nyomvonal miatt azt eredményezte, hogy kettészakították. A birtokhatáron ment végig, utána visszamegy a Duna-partra, és így jött létre Újpest a másik gróf területén, mi meg maradtunk Rákospalota. Majd később az M3-as is kettévágott bennünket, de ott már nem voltak grófok. (Derültség.)

Azért említettem meg ezt, mert vannak nagyon jelentős elhanyagolt MÁV-ingatlanok, 6 kilométer az egyik irányba, 5,5 a másik irányba, ami a ferihegyi repülőtér irányába halad. Ugyanakkor mindig azt tudtam ezeknél az ingatlanoknál  s örülnék, ha államtitkár úr erre is kitérne , hogy ezek az ingatlanok a valamikori öreg bölcs tervezőknek a távlati fejlesztés céljai miatt kellettek. Akkor a vasúttal még komolyan terveztek. Ha elmegyünk Ausztriába, Svájcba vagy Németországba, ott szinte csak vasúti fejlesztéseket lát az ember, mégpedig méregdrágán, mert ők nem voltak annyira előrelátók, hogy MÁV-ingatlanokat kötöttek volna le száz évvel ezelőtt, s most nagyon drágán építik a vasutat. Nekünk pedig most állami tulajdonban van, és nem kell megvásárolni. De ha ezeket átadjuk, és mégis megvalósul a fejlesztés  hogy vegyem a saját példámat , mi elővárosi vasútra várunk, amelynek a tervei elkészültek, sőt az engedélyezési tervnél tartunk. Azt gondolná az ember, hogy az Európai Unió által finanszírozott megoldásról van szó, akár a veresegyházi, akár a váci vonalat veszem, mindegyiknél. Ezeken az ingatlanokon mi abban a hiszemben nézzük a parlagfű kétméteres változatát, s mindenféle gazt és mindenféle illegálisan odahordott szemetet, hogy egyszer majd elővárosi vasútnak kell ez, P+R parkolónak és különböző fejlesztések céljaira. De az előterjesztést olvasva most már attól félek, hogy valaki ügyes, aki majd megépíti a P+R parkolót, előbb megkapja ezt az ingatlant, utána pedig ő csinál belőle egy kis hasznot nálunk. És a P+R parkolót emeltem csak ki, de sok minden mást is lehetne, mert szolgálati lakások egész sora van ott, amelyek lakhatatlan állapotban igen jelentős telkeket foglalnak le, és sok panaszt jelentenek. Gondolom, ez közigazgatásonként eltérő módon, de az egész országban így néz ki, és nyilvánvalóan rendezni kell.

A tegnapi nap a zárszámadással foglalkoztunk, s valaki fölvetette, hogy nincs itt a vagyonleltár. Egy önkormányzat úgy csinál zárszámadást, különben az Állami Számvevőszék nagyon keményen megrója, nem beszélve arról, hogy az államháztartási törvény és a Magyar Államkincstár úgy is írja elő, hogy vagyonleltár nélkül az önkormányzat zárszámadást nem adhat be. Ott a vagyonleltárt minden évben hozzá kell csatolni. Mi úgy fogadtuk el az állami költségvetést, hogy egyrészt már el van fogadva a költségvetés, másrészt pedig semmilyen vagyonleltár soha nincs a zárszámadáshoz, noha a zárszámadáshoz kellene egy ilyennek lenni.

Azt gondolom  nem húzva az időt , hogy a jegyzőkre vonatkozó jogosítvány kiszélesítése helyes dolog, különösen azért, mert a jegyzőknek jelenleg nagyon le van tompítva a hatósági jogköre. Csak egy példát szeretnék megemlíteni, noha a törvény pont ezt nem szabályozza. A nemzeti dohánybolt egy olyan államrész egy közigazgatási területen belül, a mi esetünkben 39 helyen, amit az égvilágon senki nem ellenőrizhet, se jegyző, se rendőr, se senki más. Ott isznak, alkoholizálnak, mára a nemzeti dohánybolt nemzeti palackital-fogyasztóhellyé vált, és egész éjjel ott italoznak az emberek. A jegyzőnek a mellette lévő kenyérboltot vagy a mellette lévő gyógyszertárt bármikor van joga bezárni, de a nemzeti dohányboltot még ellenőrizni sincs joga. Ezért lenne jó, ha a jegyzők korábbi jogai visszakerülnének hozzájuk. Korábban egy dohányboltot simán ellenőrizhetett a helyi hatóság, ma egyedül a nemzeti dohánybolt ellenőrizhetetlen, senki nem tudja, hogy ott mi zajlik, és nincs is joga ellenőrizni, nincs is joga bezárni. Van jogunk levelet írni, például palackositalozásból egy halom levél van a főnökségen, ahova írogatunk, de mondanom sem kell, hogy válaszlevél soha nem érkezik rá. Körülbelül így zajlik ez a dolog. Tehát a jegyzőre vonatkozó hatósági kezdeményezést tudjuk támogatni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A csődeljárással és felszámolással kapcsolatos dolog, amit a törvényben lehet olvasni, szintén támogathatónak látszik, mert ennek elszenvedői vagyunk. Öt-hat éve felszámolás alatt álló ügyek miatt kerületi fejlesztések is állnak, noha nem bennünket számolnak fel, de a felszámolás miatt nem lehet mit kezdeni azokon a területeken.

A Fejlesztési Bankkal kapcsolatos módosításokat nem részletezném, ebben sok veszélyt látunk. Ebben nagyon sok veszélyt látunk. Az, hogy kezességet vállalhat, garanciát vállalhat és sok minden egyéb, ez túl enyves számunkra, ezt nem tudjuk támogatni.

Összességében ennyivel tudtunk hozzájárulni. Az ingyenes vagyonátadással kapcsolatban nincs semmilyen kifogása a Demokratikus Koalíciónak. Ennyiben kívántam kiegészítést tenni és hozzászólni a T/8033. számú törvényjavaslathoz. Köszönöm. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

(A jegyzői székben dr. Lukács László Györgyöt Arató Gergely váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 215 2019.11.20. 8:19  190-242

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Mindenki próbálja győzködni az államtitkár urat arról, hogy ez nem egy európai uniós jogharmonizációs törvény, hanem elsősorban az október 13-ai törvény. Én is ehhez a részéhez kívánok hozzászólni, noha valóban van ebben a salátában európai uniós jogharmonizáció is, ami már el is hangzott. Azzal kezdeném, hogy az 1991. évi XX. törvény a feladatmeghatározó törvény, egészen 2011-ig majdnem változatlanul az önkormányzatoknak megadta, hogy mi a feladat- és hatáskörük. Kis módosítások voltak, de lényegében 20 éven keresztül nem változott. Tehát megvolt a kormány feladata, és megvolt az önkormányzatoknak a feladata, megvolt benne a finanszírozás aránya, és voltak benne természetesen lyukak és viták.

2011-től azonban alapvető változások történtek ebben az úgynevezett feladatfinanszírozásban, hiszen a költségvetés, amelyet most elfogadtunk már júniusban 2020-ra, az is ezt hangsúlyozza, hogy feladatfinanszírozású költségvetésről beszélünk. Ha feladatfinanszírozású költségvetésről beszélünk, akkor beszélhetünk valóban a kötelező feladatokról, mert akkor beszéljünk a kötelező feladatokról. Azt tetszett mondani szóban is, és ez van leírva az előterjesztésben, hogy kötelező feladata az önkormányzatnak a tömegközlekedés biztosítása.

De kötelező feladata az önkormányzatnak a bölcsődei ellátás is. És a költségvetésben az van benne, hogy a bölcsődei ellátást mint kötelező feladatot normatív módon meg fogja kapni az önkormányzat. Igen, körülbelül az 55 százalékát, az adóerő-képességnek azon a szintjén lévők, mint Budapest, körülbelül 55 százalékát kapják meg.

Már egyszer a feladatfinanszírozás sérül az önkormányzatok bölcsődei ellátásánál. Kötelező feladat az óvodai ellátás. Az óvodai ellátásnál még ennél is rosszabb a helyzet, 50 százalék alatti a budapesti kerületek esetében; a fővárosnak ilyenfajta kötelező feladata nincsen, de Budapest egy egységes Budapest. Körülbelül 48-45 százalékra jön ki az állami normatíva, és a többit valamiből finanszírozni kell.

Ugyanilyen probléma a szociális ellátás, aminek szintén jelentős része kötelező feladat; és ennél is az önkormányzat miből tudja ezeket a kötelező feladatait kiegészíteni? Abból, amit saját bevételként szerez. Mi a saját bevétele? A helyi adó. Egyébként törvényben nem nevesíti pontosan, mert helyi adó alatt sok mindent értünk. A helyi adó alatt nemcsak az iparűzési adót értjük, hanem van még néhány helyi adó, amely a kerületekben eltérő lehet, de ilyen a telekadó vagy az építményadó is, a gépjárműadó és sok minden egyéb. Tehát azt gondolom, hogy helyi adóba ilyen salátafogalmazásban bele lehet érteni az önkormányzatok összes helyi adóját, miközben az iparűzési adó terjedt el, hogy az iparűzési adó az, valójában az a nagyobb összeg, nyilván.

Azt szeretném jelezni, hogy 2011 óta egyéb pofonokat is kap a főváros, és tulajdonképpen Tarlós Istvánnak a kilenc éve, hogy befejeződött, elsősorban az, hogy folyamatosan kapta azokat a pofonokat, amelyeket nemcsak Budapest főváros, hanem a kerületek is. Ha sorra vesszük, akkor elvonták a személyijövedelemadó-hányadot minden kerülettől, a fővárostól. Ez elég jelentős forráskiesés, amit elvesztettünk. Nagyon fontos, hogy a gépjárműadónak, amely 100 százalékban az önkormányzatoknál volt, fogták és 60 százalékát elvonták. Ez egy másik hatalmas forrás, amit elvettek a fővárosiaktól. Mert egyébként címkézett pénzről volt szó, ebből lehetett parkolót építeni, légszennyezést csökkenteni, környezetvédelemre költeni, a közlekedéssel kapcsolatban kátyúzást és sok minden egyebet megoldani. Ennek a forrásnak a 60 százalékát elvonták. Ennek mind Tarlós István mint főpolgármester volt az elszenvedője, hiszen a legkátyúsabb város Budapest egyébként, bármelyik kerületébe megyünk.

Elvonták és megszüntették a cél- és címzett támogatásokat. Abban volt olyan támogatás, mint a poros utak, mert Budapesten még tanyasi viszonyok is vannak, vannak földes utak; csatornázatlan földes utak, meg nyomós kutak vannak. De az a helyzet, hogy ez konzerválódni fog tovább. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, hogy tudjunk róla.

A másik, hogy a normatívák emelését és mozgatását mint kötelező feladatot, az állam magára nézve nem tekinti kötelező feladatnak. Ha azt vesszük most, hogy a vagyon vonatkozásában a kerületek a fejlesztéseiket, melyeket saját erőből próbáltak megenni, nyilván a jövőt illetően nem tudnak fejlesztéseket végrehajtani, sem bölcsődei, sem óvodai, sem szociális fejlesztéseket, nem is beszélve a saját útjaikról, mert az iparűzési adóval közlekedtetik a várost.

De ennek a városnak a tömegközlekedése úgy néz ki, hogy a teljes agglomerációt Budapest finanszírozza. Budapestről mennek az autóbuszok, járatszerű budapesti számukkal, és az agglomeráció is idejön. Akkor a budapesti agglomeráció iparűzési adója is beleesik abba, hogy az agglomerációs településekre   közöttük 30 ezres, 20 ezres meg 25 ezres, 15 ezres települések vannak , az agglomerációba járnak ki a BKV járatai. Akkor ezek is az iparűzési adó hatálya alá esnek, vagy csak akkor esnek a hatálya alá, ha október 13-án rosszul szavaztak, már az önök szempontjából?

Azt gondolom, hogy egy kicsit az iparűzési adóval való fenyegetés minősítései itt már elhangzottak…  nagyon kilóg a lóláb, államtitkár úr, és azt szeretném kérni öntől, hogy a budapestiek haragját én nem vívnám tovább. (Sic!) Ha azt nézzük, hogy a saját bevétel, amelyet az önkormányzatok pillanatnyilag meg tudnak szerezni, az miből van, akkor Budapest ipara, vállalkozásai tartják el a várost, nem a magyar költségvetés, hanem a budapesti ipar.

Szerencsére Budapesten az iparűzésiadó-fizetési hajlandóság és adófegyelem 99 százalék körüli. Tehát alig van adókintlévőség. Egyrészt jó az adóbehajtó csapat is, másrészt az adómorál is jó. Ha ebben a tekintetben azt nézzük, hogy mit lehet még kicsavarni ebből az iparból, mert valószínűleg iparűzésiadó-emelési lehetőség valami picike van még, ez olyan hangulati tényező, hogy nincs rá szüksége sem a kormánynak, sem a fővárosnak, sem azoknak az érintett településeknek, amelyeknek tömegközlekedésük van, és saját maguk üzemeltetik. Ez olyan büntetés, amire nincs szükségük sem önöknek, sem az önkormányzatoknak.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 433 2019.11.20. 14:04  263-521

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztők! Én egy picit aludtam, mert egy óra előtt hazamentem, és kilenc órára jöttem a mai napirendi pontok megtárgyalására. Én a tegnapi vitában nem vettem részt, nem szóltam hozzá, pedig lett volna pár dolog, amihez akkor kellett volna; most nem tudok kapcsolódni máshoz, mint amit itt hallottam pár percben. A háznagy asszony gondolatai, amiket tegnap este tetszett mondani, azt hittem, az egy megoldás lesz, mert az viszonylag összefogott volt, és békülékeny hangot ütött meg.

(9.10)

Én még azt is vártam a végén, hogy: megdádáztunk benneteket, pár órát vitatkoztunk, csináljunk egy próbát, és hagyjuk ezt a törvényt. Szavamra, valami ajánlatot éreztem ki abból a hangnemből, de most látom, hogy egy egész éjszakai vita után nem ott tartunk.

Valami olyasmi történik, mintha ez nem a parlament, nem a törvényhozás háza lenne, hanem egy óvodában lennénk, ahol vannak kiscsoportosok, vannak a középsősök, meg vannak a nagycsoportosok. A nagycsoportosok oktatják a középsősöket, akik majd aztán lesznek nagycsoportosok; és mi vagyunk a kiscsoportosok, hogy hogyan kell kanalat fogni, villát fogni, szalvétát rakni, hogyan kell megteríteni, tanuljuk ezeket a dolgokat. Egy ilyen oktatásban van itt részünk, tehát tulajdonéppen ovisnak néznek itt bennünket ezen az oldalon.

Ötödik ciklusban ülök az Országgyűlés házában, mindig egyéni körzetben megválasztott képviselőként. Ez azt jelenti, hogy elég sokat koptattam ezeket a padokat, de ilyen előterjesztést egyetlen alkalommal se tárgyaltunk. Tanácstalan is vagyok, hogy ez milyen műfaj, mi is ez, amit most tárgyalunk. Annak idején a legelső házszabály-módosításon is részt vettem, és azt gondolom, hogy egészen békés együttműködés volt.

Elhangzott tegnap este is, meg most itt reggel is már, hogy vannak a parlamenti szentek, és vannak a parlamenti gonoszok. Az elhangzottak alapján mi vagyunk a parlamenti gonoszok, akik a Ház méltóságához képest… A méltóságról tegnap este itt hosszú-hosszú érvelés hangzott el, megtörtént esetek hangzottak el arról, hogy a Ház méltóságát ki is sérti meg igazán, de a Ház méltóságának az igazi bizonyítéka maga az a házszabály, amivel mi dolgozunk. De bármi le van írva, azt emberek fogják végrehajtani, és emberek fogják megtölteni tartalommal, akkor is, ha ilyen óvodás módszerrel a dadus néni és a dadus bácsi majd fog fölöttünk dönteni. Tehát mi a sötétséget képviseljük, önök pedig a világosságot. Azt gondolom, hogy ennek a világnak vagyunk most itt a részesei.

Ez a bizonyos október 13-ai választás nagyon sokszor elhangzott. Vita van azon, hogy nyert valaki október 13-án vagy vesztett, de ha azt vesszük, hogy ezzel a mai estével ki nyert és ki vesztett, akkor ez a kérdés nagyon megoszlik a sajtóban és a médiában. A négyszázegynéhány kormányközeli média nyilván fog ontani erről híreket, és az a három vagy négy baloldalinak kinevezett média is mond valamit, de nekünk itt, ebben a Házban magunknak kell konszenzusra jutni.

Mint említettem, nem tegnap óta ülök itt a sorokban a parlamenti sportkör tagjaként. Most ugyan nem léptem vissza, mert időközben azért elteltek az évek, és ma nem tudnék teniszezni, nem tudnék a teniszszakosztályban részt venni. A futballcsapatnál viszont 16 évig a Fidesz és az akkori MSZP, akkor nem volt ilyen sok párt, ez a két frakció adta a nagypályás és a kispályás futballmérkőzések csapatait.

El tudnak most önök olyat képzelni, hogy háromszázvalahány mérkőzést játszottunk le együtt? Ebbe a kispályásokat is beleértem és azokat a tornákat is, amikor egy nap három vagy négy mérkőzést kellett játszani, és jártunk Londonban, Párizsban, Berlinben, nem sorolom, szinte mindegyik fővárosban, és nagy stadionokban játszottunk mint parlamenti csapat, olyanokban, amiket nem is láttunk korábban. Együtt, a fideszes frakció focistái és együtt az ellenzék focistái.

És aludtam egy szobában fideszes szobatárssal  el lehet ezt most képzelni? , vagy egy autóval mentünk a 200-300 kilométerre lévő, mondjuk, bratislavai stadionba, fideszes és ellenzéki. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Pozsony!) Nincs kommunikáció egymás között. Ez a házszabály meg fogja ezt oldani, hogy lesz beszélőviszony? Még inkább egy ék van beütve, úgy gondolom, tehát nem lehet elképzelni, hogy olyan viszony alakulhasson ki, hogy ebben a Házban a törvényhozók beszélgetnek egymással, nemcsak a parlament ülésén, nemcsak bizottsági ülésen, hanem a szabadidejükben, amikor egymás választókerületében elmentünk falunapra, elmentünk a jász napokra, mentünk a borfesztiválokra, sok olyan tornára, amik a települések hagyományait erősítették, közösen, együtt.

Ezt csak azért mondom el, hogy ilyen légkör működött a parlamenti képviselők között, és ez ma nem képzelhető el. Női kórus, amikor vegyesen mind a két oldalról a hölgyek kórusban énekelgettek, illetve férfiak is énekelgettek benne néhányan. Ez a világ volt ebben a Házban nem is olyan régen, a rendszerváltást követően, és most az a világ van, hogy próbálok előre köszönni, bár nem vagyok fiatal ember, hogy a fiatalabb képviselő észrevegyen, vagy visszaköszön, vagy nem. És azt nem mondom, hogy milyen az arány.

Tehát azt hiszem, amikor azok a plakátok, amik most október 13. előtt megjelentek Budapesten, hogy a bohócok, az alkalmatlanok és az alkalmasok között lehetett választani, és ott voltak a bohócok, azok a nem alkalmasak, tehát az egész városban botrányt keltett ez a fajta plakát. Az is, ami ma itt zajlik, zajlik már több órája, talán tíz órája, vagy elhangzott, hogy 24 órája, nem tudom, hogy hány órája folyik ez a vita, ez a vita majdhogynem értelmetlen, és azért van ez a hosszú vita, mert kirobbantottunk egy ilyen önálló képviselői indítványt, amire a kormány persze nem kíváncsi, a házelnök nem kíváncsi, hiszen nincs is jelen. Lehet, hogy a megrendelők, éppen azok nincsenek itt jelen, akik megrendelték, hogy képviselői önálló indítványként tárgyaljunk egy ilyet. Nyilván ezért semmilyen egyeztetés nem történt ezzel az oldallal. Egyeztetés nélkül ülünk, akár 24 órát is vitatkozunk, és majd a megrendelők megkapják ezt a törvényt, ami alapján szankcionálnak bennünket, mint az óvodásokat.

Elhangzott egy olyan megjegyzés, amire muszáj vagyok egy reagálást most reggel megtenni, mint annak idején ennek a szemtanúja, ez a gyurcsányozásból a 2006-os, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése, ami katasztrofálisan nézett ki. Varju László képviselőtársam itt előttem a közmédiába próbálkozott bemenni, és ebből volt probléma, hogy élni akart a képviselői jogával. 2006-ban tűzharcban, szó szerint kődobálók tűzharcában, rendőr hölgyek és rendőrök a lépcsőn védekeztek, próbálták a közmédiát védeni. A Hír TV egyenesben közvetítette, lehetett látni. Én kicsit közelebbről néztem, hogy mi zajlik. Szedték fel a kis kockaköveket. Akkor a burkolat tízszer tízes bazalt kis kockakő volt, ezzel dobálták a rendőröket. Olyan mennyiségű dobáló volt, hogy a végén megadták magukat a rendőrök, és elfoglalták a közmédiát, a tömeg betódult a közmédiába. Itták a kávét, ez-az eltűnt. Mit csinált a kormánypárt? Volt egy 24 órás vita és retorzió, és hozzá kell tegyem, hogy felismerhető arcok jelentek ott meg.

(9.20)

Név nélkül, de konkrét nevet is lehetne mondani, a saját kerületemből a Fidesz egyik önkormányzati képviselője, személyesen láttam. Tehát azt gondolom, hogy ennek a 2006-os eseménynek a visszaemlegetése elég nagy szégyen, ha hozzáteszem, hogy égették a szolgálati gépkocsikat, lángolt mindent. Hol van ennek a közmédiának a meglátogatása ahhoz, ami mostanában történt, 2018-ban? És hol van ahhoz, amikor végig a Bajcsy-Zsilinszky úton a kukákat égették, és dobálták szanaszéjjel? Hol van a Kossuth tér több héten át történő elfoglalásához, amikor valami iszonyatos állapotok uralkodtak, vagy a kordonbontáshoz? Tehát ehhez képest az akkori kormánypárt ilyen dádát és vizsgálatokat nem végzett el (Koncz Ferenc: Csak lövettek…), úgy gondolta, hogy ez is a demokrácia része. Most az, hogy itt történtek olyan események, amikkel egyet lehet érteni vagy nem lehet egyetérteni, de ezt a fajta… (Koncz Ferenc: Máriusz meg képen vágta magát…)

A kapusunk volt egyébként, aki most bekiabált, annak idején abban a futballcsapatban, és jó kapus volt, azt hozzá kell tegyem. Volt polgármester is, kollega is, és képviselőként ő is itt van, tehát régen ismerjük egymást, meg is teheti, hogy beszól, és nem is sértődöm meg érte, de azt hiszem, hogy nekünk nincs mit egymás szemére hányni. Ha Szilágyi képviselőtársam tegnapi felsorolását figyelembe veszem, hogy mi méltó ehhez a Házhoz, akkor ebben a Házban mind a két oldalon történtek olyanok, amit akár olyannak is minősíthetünk, hogy nem méltó ehhez a Házhoz.

Tehát most az egyik oldalnak, amelyik ugyanúgy elkövetett dolgokat, mint a másik, abból a többségből, hogy kétharmados felhatalmazást kaptak, nem a szerénység, nem a feladat iránti alázat, hanem a hatalmam megmutatása jött itt ki.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy ha meg is szavazzuk ezt a törvényt, mi fog változni kettőnk, a két oldal viszonyában? Mi fog változni? A gyűlöletet tovább keltettük. Egy ilyen méltatlan előterjesztés után, azt gondolom, hogy törvényszerű reakció az, ami itt most történik. Nincs erre szüksége se ennek a városnak, se a törvényhozásnak, és leginkább nincs a demokráciának, a demokratikus Magyarországnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 467 2019.11.20. 12:47  263-521

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt előterjesztő Képviselőtársak! Önálló országgyűlési képviselők javaslatát vitatjuk immár több mint tíz órája… (Jelzésre:) Tizenkettő, bocsánat! Az a gondolat folyik tulajdonképpen ebben a tizenkét órában, hogy vane együttműködés ebben a Házban parlamenti képviselő és parlamenti képviselő között, illetve az, hogy az egyik parlamenti képviselő a másikra milyen szankciót hozzon.Ez kicsit vitatható is, hogy a különbségtételt jelenti, hiszen ugyan elhangzik és nem egyértelmű, de azt lehet látni, hogy ez kizárólag ezen az oldalon az ellenzékiekre hozott szankció. Nem tudok olyat elképzelni, hogy ez ebben az értelemben és abban a szigorban, ami itt működik a leírt törvényjavaslatban, a kormánypártiaknál bekövetkezhet azonos mércével és azonos értéken.

Az együttműködés bizonyítéka, hogy nincs együttműködés. Van egy Házbizottság, ahol tulajdonképpen ezeket el lehetett volna már korábban rendezni, ha engednék működni a Házbizottságot, ha a Házbizottságon érdemi dolgokat meg lehetne vitatni, és ha ez a Házbizottság egyszer is történne olyan, hogy közösen jön az Országgyűlés elé. A korábbi ciklusokban csak ritka esetben mondta azt a levezető elnök, hogy az elnöki jogkörben előterjesztett témát tárgyaljuk. Sok esetben a Házbizottság közös döntése alapján tárgyaltuk a témákat. Ez véletlenül nem fordul elő, hogy ilyen tudjon idejönni.

Tulajdonképpen, amiről mi itt vitatkozunk, az az együttműködés vagy ultimátum. Tehát együttműködésnek nem tekintem ezt a bizonyos képviselői önálló indítványt. Ez egy egyértelmű ultimátum, egy móresre tanítás. Azt gondolom, hogy az a bélyeg, ami csak úgy rá van az ellenzékre sütve, azt úgy hívjuk, hogy a sorosozás, azt ugye, mindenkinek el kell mondania, államtitkártól a képviselőig bárkinek, a migránsozás vagy a migránspártiság. Tehát mi ez a migránspárti, Soros-párti, nem tudom, mik vagyunk. Ez vajon ebben az önök által előterjesztett törvényjavaslatban majd milyen típusú minősítést fog kapni, vagy az a kódex, ami nincs mellékelve, hogy végül is milyen szavakat szabad itt használni, hiszen nem lehet tudni, hogy bizonyos megszólításnál a kisasszonyt kell, a hölgyemet kell, szóval milyen a megszólítás, és milyen szavakat szabad a magyar nyelvtan szabályaiból kiemelve ide behozni a parlamentbe. Nem tudni. Kódex nélkül fog majd valaki  tudjuk, hogy ki  döntést hozni. Tehát az önök oldalán az igaz ügyet képviselik, és ezen az oldalon, ahol mi vagyunk, pedig a hiteltelenek ülnek, akik nem tudnak soha igazat beszélni, igaz ügyet képviselni.

Számos kérdést tettem fel, interpellációt nyújtottam be. Van egy olyan eset, ami a választókerületemben történik, de itt a parlamentben rendszeresen felhoztam, és Czunyiné képviselőtársam észrevételére szeretném megemlíteni, tehát hogy ez úgy néz ki, hogy ki nyomja el a helyi Fideszt vagy fordítva, ki milyen szerepet szán a helyieknek, azt gondolom, hogy nagyon jó példája ennek, hogy a XV. kerületben kilencedik nekifutásra sincs ez évi költségvetés.

(11.10)

De a miniszterhez, a pénzügyminiszterhez, szinte mindenkihez tettem föl kérdést ebben az ügyben szóban is és írásban is. A falra kellene kiragasztanom  most az ötletet magam találtam ki, lehet, hogy megteszem, bekeretezem  azt a stílust, ahogy erre válaszoltak.

Tehát a kérdésem arra vonatkozik, hogy 11:10 arányban, tehát 1 szavazat különbséggel nem ment át a képviselő-testület előtt az éves költségvetés. A törvény szerint, amire a képviselők helyben fölesküdtek, arra esküdtek föl, hogy a törvények betartásával, a település működtetése…, erre tették az esküjüket. Én helyben beszélőviszonyban vagyok a Fidesz minden képviselőjével, órákat, napokat töltöttem velük, ebédelni, vacsorázni, mindenhova elmentünk, próbáltam. Voltak ilyen alkutényezők, amik miatt, azt hiszem, engem vezettek volna el vezetőszáron, ami ára volt annak, hogy ha kapok 1 igen szavazatot, miközben eskü alatt vallottuk mindannyian, hogy a településünkért, ahol a szavazóktól bizalmat kaptunk, a kerület működtetése, üzemeltetése, fejlesztés…

Egészen döbbenetes, az Állami Számvevőszékhez is írtunk, a kormányhivatalhoz, a Magyar Államkincstárhoz, a Pénzügyminisztériumhoz, lényegében az államháztartás működéséért felelős mindenkit megkerestünk, hogy segítsenek benne. Én elmentem a Fidesz illetékes vezetőihez is, nem is egyszer. Próbálkoztam, hogy segítsenek abban, hogy legyen költségvetésünk, és nem tudtuk átvinni. Nyugodt volt az egész kormány, hát ebben a kerületben nincs költségvetés, nem is sokat számít. Igen, de aki nem fogadja el a költségvetést, annak nem jár állami normatíva. 2,5 milliárd forintos a kerület éves normatívája, viszont abban a pillanatban a kormány tudta, hogy azt föl kell függeszteni. Azt, hogy segítsenek egy gombot lenyomni, azt nem. Ez a 2,5 milliárd forint milyen normatívákat jelentett? Bölcsődei normatíva, az óvodai normatíva, a szociális ügyek normatívája, benne a fogyatékos gyerekek, az idősellátás, az esélyhátrányban lévő emberek ellátása. Természetesen azt abban a pillanatban tudta a kormány, hogy törvényesen az nem jár. De hogy törvényesen legyen költségvetés, abban az a felelősség, hogy most akkor ki segít kit. Mert azt tetszett mondani, hogy elnyomják, és nem adnak megfelelő funkciót. A mi esetünkben ez se állt, mert nálunk bizottsági elnök, minden rendben van, úgy gondolom, abban az arányban ráadásul, hogy többségben vannak. Ez is volt a probléma, hogy a költségvetés nem ment át.

Gúnyolódó választ kaptam, nem akarom most itt idézni, és nem is akarom megnevezni az államtitkár urakat, akik ezen gúnyolódtak, hogy nincs költségvetés, de körülbelül az volt a lényege, hogy hát, jobb polgármesternek kellene lenni vagy jobb előterjesztést kellene csinálni. Csinálhattam volna bármilyen költségvetést, végig egyeztettem, és tudtam, hogy mit szerettek volna elérni.

Azt gondolom, hogy itt a parlamentben a törvények végrehajtásáért is felelősek vagyunk. Ennek a törvénynek, az államháztartás nagyon fontos alágazatának, az önkormányzati törvénynek a végrehajtásáért is. Ha a frakciókra én nem tudok hatni ezen az oldalon, de önök tudnak, akkor annyit a magyar törvényesség érdekében egy ember legalább szólt volna a fiúknak ott helyben, hogy törvénytelenül működik a XV. kerület.

Az más kérdés, hogy október 13-án az összes körzetet elveszítették a helyi fideszesek, nyolc körzetben egyébként egyéni képviselőjük volt addig, mint a 14-et elveszítették, olyan körzetben is, ahol, azt hiszem, négyszer is mindig fideszes nyert, zsinórban ugyanaz. Nem akarta elhinni, hogy elveszítette a választást. Tehát azt gondolom, hogy ez a vita is egy kicsit a 2022-nek a megágyazása, csak ezt önök még nem akarják észrevenni.

A másik gondolatom a tiltások. Kizárhatnak, kitilthatnak, pénzügyi szankciók vannak, van állítólag első fok meg van másodfok, de tulajdonképpen ez a korbácsos megoldás, amit mi most ilyen házi büntetésként vélhetően csak ezen az oldalon fogunk kapni, nagyon-nagyon ilyen kis dedós megoldás. Ezt abszolút nem tudom elhelyezni a demokrácia csatornái közé.

Viszont muszáj vagyok megemlíteni azt, hogy budapesti képviselőként érzem, hogy itt elég erősen önök is észrevették, hogy azért rendben van, hogy több szavazatot kaptak, ha matematikailag összeadjuk, mint az ellenzékiek, de azért nagy fájdalom az, hogy az egyetemi városok többségét elveszítették, nem akarom fölsorolni, Budapest környékén pedig az agglomeráció szinte minden városát, ami nagyváros, majdnem mindegyiket elveszítették, olyat, ami sose volt baloldali, azt is. Tehát itt nem egyszerűen csak Budapest elvesztéséről van szó, hanem a Budapest környéki agglomerációs, tízezernél nagyobb, tehát önkormányzati egyéni körzetekkel rendelkező városok körzetében is. Itt Budapesten is, úgynevezett európai uniós központi régióban önök nagyon nagy vereséget szenvedtek, és azt hiszem, hogy ennek szól a tömegközlekedéssel kapcsolatos tegnap esti vita is.

Azt szeretném kérni önöktől, tudom, hogy nagyon nehéz, amikor valamit beterjesztenek, és azt ráadásul parancsra és megrendelésre teszik, de még mindig nem késő az, hogy függesszük föl egy egyeztetéssorozatra, és azt követően hozzák ide, legyen hozzá valamilyen garancia a mi oldalunkról is. Még lehetséges, hogy meg is lehetne szavazni azt a bizonyos szigorítást. De függesszék föl, ez nagyon fontos lenne az önök szempontjából is hosszú távon, és próbáljunk lecövekelni olyan pontokat, amikkel valószínűleg én se értettem egyet, amire önök most szankcióként hivatkoznak, és ezekben, mondjuk, például ebben a kódexügyben, és azt követően jöjjön vissza egy ilyen szigorítás ide, indítványozom. Ez az önök érdekét is szolgálja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 513 2019.11.20. 7:14  263-521

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Most már van a nyolc előterjesztő közül egy a teremben. Ebben a hosszú vitában az előterjesztők idetettek egy gumicsontot, és aztán elmentek szépen lefeküdni. Tehát nem látom itt az előterjesztők közül Kocsis Mátét, Böröcz Lászlót, Bajkai Istvánt, Halász Jánost, Hende Csabát a Fidesz-frakció részéről. Vejkey Imre képviselő úr most itt van. De Harrach Péter nincs itt, Nacsa Lőrinc nincs itt.Nyolcan aláírtak egy képviselői önálló indítványt, mi pedig ezen a gumicsonton vitatkozunk tizenegynéhány órája, úgy, hogy képviselőtársaikat meg nem kérdezve, nem egyeztetve próbálnak rólunk egy olyan törvényt hozni, és valószínűleg kétharmaddal ezt meg is teszik.

Én már két hozzászólásomban kezdeményeztem azt, hogy megtehetnék előterjesztőként, hogy ezt függesszék föl, vonják vissza valamilyen házszabályi rendelkezéssel, és egy egyeztetést az ellenzéki részről tegyünk meg. Több dolog van olyan, amiben egészen biztos, hogy az ellenzék hajlandó lenne.

Az kemény, hogy tulajdonképpen egy búcsú ez a mostani önálló képviselői önálló indítvány, hiszen ha ez törvényerőre emelkedik, utoljára tárgyalhatunk a parlament előtt képviselői önálló indítványt, sőt ellenzéki önálló indítványt is. Ez a parlamentarizmusnak egy elég különleges része lesz, azt gondolom, ha csak bizottságokban lehet tárgyalni, és majd a TAB mondja ki a végső szót, ami mindig az lesz, hogy nem fog idekerülni többet a parlament elé önálló képviselői indítvány, vagy ilyen, mint ez a nyolcas, ilyen frakcióindítvány vagy két frakciónak az indítványa.

Azt hiszem, hogy kormánypárti képviselőként önöknek kellene azt a gesztust gyakorolni, amiről itt már szó volt, és Varga-Damm Andrea külön ezt nagyon szépen meg is fogalmazta, hogy egy politikai gesztust tegyenek. Így, ha ebben a formában elfogadásra kerül, elnézést kell kérjek, de ez a politikai nyomásgyakorlásnak az a változata, amit úgy is lehet mondani, hogy politikai értelemben gyámság alá helyezték az ellenzéket. Ez a játékszabály, amit házszabálynak hívunk, ennek a házszabálynak olyan játékszabálynak kellene lenni, amiben egyenlő az ellenfelek joga vagy a játékosok joga, és azonos szabályok szerint működnek. Itt azonban egy gyámság alá helyezett ellenzék van, ami már eddig is a kétharmad miatt megvolt, a stílus miatt különösen, ahogyan működünk. Azt gondolom, hogy ez a politikai zsarolásnak egy olyan változata, amiben valóban lehet, hogy igazuk volt azoknak a választóknak, sok-sok ilyen levelet kaptak képviselők is, és a sajtó is sokat foglalkozott ezzel a 2018-as választást követően, hogy nem is szabad esküt tenni és mandátumot fölvenni, nem szabad bejönni a parlamentbe, mert nincs értelme, azt igazolja.

(13.40)

Az, ami ide vezetett út, abból fölsoroltak az éjszaka is és most is egész sor konkrét példát, de én is szeretnék három olyat, amit nagyon nehezen él meg az ember. Ilyen a Corvinus Egyetem, ez talán még nem hangzott itt el, annak a MOL és a Richter részére történő átadása alapítványi formában történik, és az ott dolgozó munkatársaknak a közalkalmazotti jogviszonyból munka törvénykönyve alá helyezése. Az hangzott el a vitában, hogy ez egy etalon lesz, és a pedagógusok sorra ebbe a helyzetbe fognak kerülni. Tegnap már a vitát lezártuk, és a szakképzésnél már be is következett, a Kjt.-ből átkerülnek a munka törvénykönyvébe, és ez jöhet a többi pedagógusoknál is így sorba. Tehát lehetett látni előre, hogy mi következik.

Következett, és azzal egy időben ment ez a CEU-vita, egészen méltatlan volt, hogy ebben szerepet kellett vállalni a magyar parlamentnek. Azt gondolom, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatos törvénykezés és az azzal kapcsolatos vita, azt szégyenkezve élem meg ellenzéki padsorból is, ami történt a tudománnyal kapcsolatban. És hogy tudjuk a médián keresztül ezt még népszerűsíteni, hogy milyen nagy tettet hajtottunk végre, ez hihetetlen!

Az egész, amit elszenvedtünk, és ami miatt kell szégyenkezni, szerintem még önök között is van, aki szégyenkezik, ez a rabszolgatörvény előkészítése, a menetrendje, a lezárása és az elfogadásának a módja, amikor kártya nélkül lehetett ebben a Házban szavazni. Kártya nélkül megállapíthatatlan, hogy hányan szavaztak igazán jogosultan. De mindenesetre meg van szavazva.

Tehát alkottunk olyan törvényeket, amelyekre nem leszünk büszkék majd a későbbiekben sem.

Az indítványom tulajdonképpen még egyszer ismétlődően az, hogy a nyolc képviselőtársamat, akiket az előbb név szerint is fölsoroltam, arra szeretném kérni, hogy annyiban tartsák tiszteletben az ellenzéki oldal országgyűlési képviselőit, hogy legalább egy konzultációs lehetőségre adjanak nekünk módot, és egészen biztos, hogy a javaslatok igen jelentős része támogatható lesz, és hozzuk ezt újra ide konszenzussal, úgy, hogy legyen aláírója az ellenzéki oldalról is ennek a törvénynek, ennek a házszabálynak, mert önmagában is úgy illik, ha a játékszabály konszenzusra épül. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 16 2019.11.21. 15:27  1-20

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Előttem már többen ugyanazt elmondták, amit szinte én is megtettem volna, nem szeretnék ismételni, egy másik oldalról közelítem meg. Az előterjesztett törvényjavaslatban az szerepel, hogy ez a bizonyos törvény fogja szolgálni az ügyfeleket, közelebb viszi magához az államhoz, és a szolgáltatások fognak javulni. Ez a 103 paragrafus, amely itt szerepel a mellékletekkel és sok mindennel együtt, sok mindent módosít, még az Alaptörvény is módosul ennek kapcsán. Ez az előterjesztés foglalkozik értelmezésem szerint, és ez kérdés államtitkár úrhoz, hogy a mi esetünkben úgy van a kormányhivatal, a kerületi kormányhivatal, hogy annak idején megvásároltuk  polgármester voltam a kerületben  a szemben lévő nagyvállalat irodaházát, felkészítettük. Nehezen fértünk el, és gondoltuk, hogy oda költözünk át, és a kormányhivatal költözött ebbe az épületbe. Tehát nálunk szerencse, hogy az ügyfelek csak átmennek az úton, és az az anarchia továbbra is tart, hogy odajönnek, mert ez volt az önkormányzat, és akkor kérdezik, hogy hol kell ügyet intézni, és ha mondjuk, a portásnál kérdezik, akkor a portás felküldi az emeletre, majd utána visszaküldik. Tehát azt kell mondjam, hogy labdázás folyik az ügyfelekkel pillanatnyilag, mert nem bírják megtanulni, hogy az utca egyik felén kormányhivatal van, a másik felén önkormányzat van. Ez az önkormányzati ügyintézés vagy a kormányhivatali állami ügyintézés vonatkozásában pillanatnyilag semmilyen segítséget az ügyfeleknek eligazítás szempontjából nem ad. Sőt, mivel a kormányhivatalnál nincs olyan vezető, akivel szóba lehet állni, de az önkormányzatnál igen, merthogy mi fogadóórákat tartunk, az önkormányzati képviselők fogadóórákat tartanak, a polgármester fogadóórát tart, a jegyző fogadóórát tart, a kormányhivatalban nem találkozhat az ügyfél ilyen fogadóórákkal.

(15.30)

Tehát lényegében nemhogy közelebb kerül az ügyfél az ügyéhez, különösen lokálisan nem a saját ügyének az intézéséhez, hanem eljön az önkormányzati fogadóórákra vagy az országgyűlési képviselői vagy a polgármester fogadóórájára, ott kiönti a lelkét, és akkor elmondjuk, hogy a másik oldalra menjen. Ott pedig kiderül, hogy 2-3 hétre előjegyzés van, mint a háziorvosnál, a járóbeteg-ellátó rendelőben, hogy előjegyzés van. Egészen különleges ez a helyzet, hiszen annak idején, mikor a kormányhivatal létrejött, akkor senki nem gondolta, hogy előjegyzéssel lehet ügyet intézni, ma ott tart, hogy előjegyzéssel.

Most ami idetelepítve van feladat, az önkormányzatoktól részben áttelepítve, ezzel teljes mértékben egyetértek, ezt már nem akarom megismételni. Van olyan egyébként, ami jó, ezt kiemelte az államtitkár úr, ilyenek például a közgyógyügyek, ezt nem lehet eltagadni, hogy kettőről négy évre emelése vagy egyről a kettőre emelése, ez egy jó dolog, mert annál is kevesebbszer kell időpontot kérni a kormányhivatalban. És ott, amit felsorolt az államtitkár úr, azok, mondhatom azt, hogy talán ebben pozitív ügyletek.

Ugyanakkor olyan mértékben alakul már át a ’91. évi XX. törvény, tehát a feladat- és hatáskört szabályozó törvény, hogy már tulajdonképpen akár hatályon kívül lehetne helyezni, mert annyira megváltoztak a viszonyok. És a megosztott közigazgatás ezzel a törvénnyel… A megosztott közigazgatást úgy értem, hogy van egy kormányhivatal, és szemben vele egy önkormányzat, és a kettő közötti ütközésben nemcsak az ügyfélnek van eligazodási problémája, hanem a hivatali dolgozók is sok esetben azzal keresik a saját elöljárójukat, osztályvezetőt, főosztályvezetőt vagy alpolgármestert, polgármestert, hogy akkor ezt kik hogyan intézik.

Mindenki jogszabályt értelmez folyamatosan. Most itt a 103 paragrafus mögött nagyon sok kormányrendeletnek, és nem tudom, milyen végrehajtási utasításnak kell megjelenni. Az államtitkár szerint ezeroldalnyi ilyen jogszabály tanulmányozására lesz szükség ahhoz, hogy a hivatalok újratanulják ezt a szakmát, és állandó jelleggel a kormányhivatalok létrejötte óta folyamatosan ez zajlik.

Szeretnék néhány veszélyzónára én is figyelmeztetni. Az egyik ilyen veszélyzóna a csődeljárás és jelzálog, csődeljárás és felszámolási eljárással kapcsolatos, a 8. §-ban van egyébként. A felszámoló felé köteles csak bejelenteni. Ennek nagyon nagy veszélyét látom, mert tovább úgy szól, hogy nem kell tájékoztatni a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságot, noha általában hatalmas környezetszennyezés marad az ilyen csődeljárásos és felszámolásos cégek mögött. Korábban a környezetvédelmi hatóságot és a természetvédelmi hatóságot tájékoztatni kellett ilyen esetben, most nem kell, mert ennek az egész módosításnak az a lényege, hogy nincs fellebbezési lehetőség, a bíróság a fellebbezési lehetőség. Ha van ügyvédje, és ugye a bíróság egy vagy két éven belül kitűzi a tárgyalást, akkor akár lehet igaza is. De aki nem tudja elfogadni a hozott döntést, és talán még igaza is van, tévedhet még a kormányhivatal is… A 8. §-nál, államtitkár úr, felhívom a figyelmét, ez nagyon nagy veszélyt jelent, és érintettek is vagyunk ilyen ügyekben, és itt akár milliárdos kárt ott hagyhat ez a csődeljárás és felszámolás esetén, ha csak sima bejelentés. Kész, és ezzel megszűnt.

A másik ilyen veszélyzónának látom a 13. §-ban a bányászatról szóló törvényt, nem tudom, már vagy hétszer módosítottuk ezt a bányászatról szóló törvényt. Azt mondja, hogy a felszíni előkutatás előzetes bejelentése megszűnik. Tehát meg is szűnik. Ezt majdnem hihetetlennek tartom, ennek olyan veszélyei vannak, csak arra gondoljunk a bányászati törvény módosításánál, amikor jön Horvátországból és Szlovéniából a szennyvíziszap. Tehát ha ilyen bejelentési kötelezettség lesz mindössze, vagy még az sem, mert előzetes bejelentés sem kell, ez megszűnik a felszíni kutatás esetén a bányászati törvényben, azt én veszélyesnek tartom.

Van pár olyan, amin lehetne vitatkozni, de úgy érzem, hogy jó szándékú. Ez a magyar állampolgárságról szóló eset, ezt én azért emelem ki, mert a mi kerületünkben nagyon sok ázsiai van, hiszen csupa kínai kerület vagyunk: Ázsia Center, Pólus Center, China Mart, kínai iskola, szóval nagyon sok ázsiai van, és ha ilyen állampolgársági vita felmerül, annak szintén megszűnik a fellebbezési lehetősége, mehet bírósághoz.

A 17-esre hívnám fel a figyelmet, ez egy kampánylehetőség volt, de ebben nagyon nagy zavarok vannak. Talán ezért is került ide mint egyszerűsítés. Ez a hadigondozásról szóló törvény, ennek a kormányhivatalnál… nem köteles határozatot hozni. Valószínűleg azért nem köteles határozatot hozni, merthogy volt olyan család, ahol az egyik család egy megyei városban lakott, ott a kormányhivatal jóváhagyta, és megkapták a pénzt, a XV. kerületben elutasította a kormányhivatal, és a harmadik gyereknek szintén megítélték, és három gyereknek az utódoknál háromféle határozat volt indoklásként, kettő megkapta, egy pedig ugyanazokra a papírokra nem kapta meg. Gondolom, hogy ez azért okoz zavart, és ezért a jövőben nem kell határozatot hoznia a kormányhivatalnak, hogy mi történik majd ezekkel a hadigondozottakkal. De ez elől egy menekülést látok.

Ami a 19. §-ban megjelenik, a környezet védelméről szóló törvénynek a módosítása, ez egy időzített akna. Tehát itt sincs fellebbezési jog, sima bejelentés van, a különböző anyagok, termékek, technológiák, környezetvédelmi rendszerek meghatározása és forgalomba hozatala és mindennek alkalmazási engedélyezése volt eddig, ez a jövőben csak egy sima bejelentési kötelezettség. Ezt nem akarom elhinni, hogy ezt így meg lehet csinálni, de hát úgy tűnik, hogy így van előterjesztve.

A 22. §-ban pedig a természet védelméről szóló törvényt módosítják, magyarul ott is egy tevékenységet. A természetvédelmi bírság kiszabásánál azt írja elő, hogy természetvédelmi bírságot a tulajdonosra lehet kiszabni kizárólag. Igen, csak az a helyzet, hogy ha a magyar birtokviszonyt figyelembe vesszük, van kárpótlási, meg van részarány-tulajdonos. A részarány-tulajdonos földek osztatlan közösök. Az osztatlan közösnél lehet akár 600-800 osztatlan közös tulajdonos, ott vesse ki, hogy a parlagfüvet nem vágta le például, meg illegális szemét van a 15 hektáros földön, de annak Ausztráliában, Amerikában, Európa vagy a világ minden részén lehetnek örökösei, azt a tulajdonost, ha valaki ki tudja értesíteni, és őrá kiszabni a bírságot… Magyarul a bírságot nem lehet kivetni ezen a helyen, mert egyszerűen a címüket nem ismerik, nem ismeri maga a telekkönyv, a földhivatal. Itt felhívom a figyelmüket, hogy ennek a pontosítása szükséges, mert a magyar birtokviszony ezt így nem teszi lehetővé.

Nem akarok szólni arról, hogy még az atomenergiáról szóló törvényt is módosítja a 27. §-ban.

Van egy érintett, önkormányzatokat erősen érintő módosítás  nem szeretnék mind a százon végigmenni, csak amiben úgy érezzük, hogy van probléma , ez a mezőőri szolgálat, illetve máshol nem mezőőri szolgálat a neve.

(15.40)

Ez a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához fog kerülni, de ennek állami normatívája van, ennek a mezőőri szolgálatnak, erre az önkormányzatok társulással kaphatják meg a 100 százalékot. Itt társulások mehetnek tönkre. A mezőőri szolgálat nem játékszer, például Budapesten mi egy ötös, külső kerületi társulásnak vagyunk a tagjai, ahol korábban még azt is megszabták, hogy nem lehet hozzá agglomerációs települést hozzácsatolni, ezért az agglomerációban ismerjük, hogy van egy másik társulás is. A normatívát megkapjuk akkor is, vagy máris ez egyben a mezőőri szolgálat felmondását jelenti és a mezőőrök elbocsátását? Mert akkor ez nekünk jelentős végkielégítésekkel jár és eszközfelszámolással, mert normatíva nélkül ezt nem szabad csinálni a továbbiakban. Nem tudom, hogy erre milyen szinten tetszettek kitérni, de ez nagyon hasznos tevékenység, fontos, de normatíva nélkül nincs olyan önkormányzat, aki másoknak a földjére, mint említettem, milyen birtokviszonyokra úgy fog vigyázni, hogy 100 százalékban mi működtetjük az ő tulajdonuknak a védelmét.

Még szeretnék egyet kiemelni, ez pedig a 77. §, amikor azt írja a paragrafus, hogy a 100 százalékos önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság adósságot keletkeztető, elsődleges kormányzati engedélyeztetése, magyarul a hitelfelvétele, ha nem 100 százalékos tulajdonról van szó, hanem mondjuk, van egy 20 százalékos idegen tulajdon is benne, ebben az esetben nem tudom, hogy hogy lesz az, hogy eddig kormány-hozzájárulással lehetett hitelhez jutni, arra nem tér ki, hogy ez hogyan fog akkor működni a jövőt illetően. Ez elsősorban budapesti probléma, Budapesten vannak milliárdos vagyonnal és milliárdos árbevétellel rendelkező önkormányzati tulajdonú cégek, mondjuk, a Fővárosi Csatornázási Művek, hogy konkrét legyek, amiben van 20 vagy 25 százalékos európai, nem is tudom, német vagy francia tulajdon, akkor ebben az esetben hogyan néz ki. (Az elnök csenget.) Bocsánat, közben az időm letelt.

Ezekkel az anomáliákkal és a bizonytalanságokkal annyira időzített aknának tekintjük ezt a törvényt, hogy a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni. (Csárdi Antal tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 58 2019.11.21. 5:28  47-62

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az előttem szólókhoz képest újat nem fogok tudni mondani, néhány észrevételem lenne csupán. Az egyik az, hogy húsz pontban módosítja a ’15. évi törvényt az előterjesztett javaslat, és ez mutatja, hogy azért azzal a bizonyos négy évvel ezelőtti törvénnyel kapcsolatban sok gond volt.Én inkább arra szeretnék utalni, amit, remélem, hogy ez a törvény szabályozni fog, de ebben az eltelt időszakban nem volt az önkormányzati piac egy része, a beszerzés egy része érintett európai uniós pénzekkel, mert az európai uniós forrásokat nem normatív módon vagy nem nyilvános pályázaton meghirdetett módon lehetett megszerezni, vagy ha meg is volt hirdetve, annak előre lehetett tudni, hogy ki a győztese. Azt gondolom, hogy a közbeszerzés már ott kezdődik, hogy ki jut hozzá ahhoz a közpénzhez. Aztán utána, ha sikerül is, akkor jönnek a hangyák és környékezik az önkormányzat esetében a polgármestert, a hivatal különböző vezetőit mindenféle csatornán.

Emberek hajtják végre ezeket a törvényeket, a gyarlóság és minden egyéb, az átláthatóság ellenére a hiba ott követődik el, a végrehajtásban. Azt gondolom, hogy talán a végrehajtáson valamit ez a módosítás segít. Az, hogy most idekerült, nyilván összefügg az európai uniós pénzekkel vagy azzal a korrekcióval, amire már utaltak is itt, és amit a miniszterelnök úr az azonnali kérdések órájában így minősített.

Fontosnak tartom azt, hogy ezen a piacon a szakemberhez való hozzájutás hihetetlenül nehéz kérdés. Úgynevezett közbeszerzési szakjogász, ha saját maga akarja megoldani valaki, mondjuk, egy önkormányzat, szinte hozzáférhetetlen. A mi esetünkben van közbeszerzési szakjogászunk, kettő is, de ezt úgy lehet megtenni, hogy egyrészt majdnem alpolgármesteri szintű javadalmazást kell biztosítani, a szakjogászvizsgát az önkormányzatnak kell fizetni, és próbálni olyan szerződést kötni, hogy meg tudjuk tartani ezeket a szakembereket. Abban a pillanatban probléma van, amikor egy szakjogász alvállalkozó, és kívülről kell megfizetni, akkor már követhetetlen.

(18.10)

Ez igaz nemcsak az európai uniós pénzekre, ilyennel például az én praxisomban nemigen rendelkeztünk. De például taopénzt valamit kaptunk, keveset. Annál már szinte előre lehetett tudni, hogy ki fogja azt a sportpályát építeni, ki fogja a világítást, ki fogja a műfüvet, minden megvolt, csak egy-két cég értett az egész országban hozzá.

De úgy hiszem, hogy egy ilyen törvény módosítása fontos, hogy külső független ellenőrzést kapjon, különösen akkor, ha közpénzből, de nem az önkormányzati kasszából van fizetve. Az önkormányzati kasszánál, úgy gondolom, hogy az hihetetlenül függ attól a személytől, aki vezeti azt az önkormányzatot, és nagyon-nagyon függ attól, hogy milyen típusú képviselő-testület van, mennyire tart kontrollt ezek fölött.

Az előttem szólókkal teljesen egyetértek. A beszerzés különböző más területe is, tehát nem az építkezés, hanem az akármilyen nagy értékű műszerek vagy bárminek a vásárlása, mindegyiknél a kísértés, a megkörnyékezés ott van, hihetetlenül nehéz egyenesben tartani, emberi gerinccel végigmenni ezen az úton, olyan nehéz a közbeszerzést alkalmazni a közbeszerzési jogszabályokat betartani. Talán sikerült az öt ciklusom alatt az önkormányzatban ezt végigcsinálni, de nagyon sekélyes piacról van szó, ezért megértem azokat, akik indulatból, sajtóban, sok mindenben sok dolgot hallanak, és kicsit föl is háborít. De tudom, hogy milyen nehéz ezekben a kérdésekben embernek maradni.

Ennek a törvénynek a támogatását még a frakcióval nem beszéltem meg, hogy tudjuke támogatni. Gondolom, amikor szavazásra kerül a sor, addigra el tudjuk dönteni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 72 2019.11.21. 6:56  63-76

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az illetékről szóló ’90. évi törvény módosítását én is összefüggésbe hoznám képviselőtársammal, mivel ő kifejtette, nem szeretném ezt hosszabban említeni. Budapestet egészen biztosan érinti, annál is inkább  és kérdésként is felvetném, mert itt van pár dolog, ami ebből nem derül ki, viszont ez speciálisan egész Budapestet érintő probléma. Az egyik az, hogy Budapestnek kormány által jóváhagyott TSZT-je, tehát térszerkezeti terve van, az M0-ig érintőleg teljeskörűen, van fővárosi szabályozási terv, és van minden kerületnek nem túl régóta, hiszen most voltak a határidők, kerületi szabályozási terve is, és mindenkinek van ez a településképi terve is, ami pluszköltség volt számunkra. Abban vannak erdőknek minősítettek, és van mezőgazdasági művelés alatt lévő. Nem művelik, de a parlagfű szép gazdagon nő benne. Csak az én választókerületemben 8 millió négyzetméternyi szabad terület van, aminek csak egész kicsi része van belterületbe vonva, ugyanakkor mezőgazdasági művelés alól eddig ezt ki lehetett vonni. Tehát az egyik az, hogy ha a térszerkezet engedi, a fővárosi szabályozási terv engedi, a kerületi engedi, de még mezőgazdasági művelési övezetben van, akkor mi történik, kivonhatome a mezőgazdasági művelés alól való kivonás szabályai szerint, vagy azt is meg kell fizetni, és még ezt a büntető 90 százalékot is. Ez nem az önkormányzat tulajdona.

Államtitkár úr azt említette, hogy itt állampolgárokat nem ér anyagi hátrány. Ezek a földek magánszemélyek tulajdonában vannak. Ezek a magánszemélyek itt nem tudnak termelni, bár próbál néhány ilyet elkezdeni  ilyen kutyasétáltatós meg hajléktalan környéke meg egyéb , de a termést más szüreteli, tehát nincs értelme gazdálkodni az M0-on belüli szakaszon. Ezt sokan megpróbálták, de mert ő nem fog szüretelni, ezért nem is csinálnak semmit a területtel. Mivel egyelőre nem adóköteles, merthogy nem belterület, nem kell adót fizetni, ráadásul magánszemélynek nem kell, ha belterület, akkor sem, legalábbis a mi kerületünkben ilyenfajta telekadó még nincs bevezetve. Ha ez cég tulajdonában van, akkor természetesen kell fizetni. Tehát a kérdés az, hogy az érvényes hatályos övezeti szabályok, térszerkezeti és szabályozási terv alapján, valamint az, hogy mezőgazdaságból is ki kell még vonni, és azon túlmenően ahhoz, hogy eladja, és érinti a tulajdonost, hiszen annak kell fizetni a 90 százalékos visszterhes vagyonátruházási illetéket  vagy minek is hívjuk , tehát akkor ő még kettőt is fizet, akkor nem tud megszabadulni. Ez az egyik probléma. Tehát nem ilyen egyszerű a képlet. Ma már egyszer ezt megemlítettem, hogy kétfajta tulajdon van. Van nevesített tulajdon, amikor tudjuk helyrajzi szám szerint, hogy melyik parasztgazda földje, lehet, hogy egy főorvos valahol ez a parasztgazda, de ott van neki a földje, és van az osztatlan közös. Osztatlan közös tulajdonban van ebből a 8 millióból egy egész jelentős rész, 2450 körüli osztatlan közös tulajdonost tartunk számon. Gyakorlatilag azért tekintem én is büntetésnek, mert ebben az esetben nincs is értelme nekiállni nyomozni, keresni, hogy kik ezek a tulajdonosok, inkább parlagfű-kényszervágást csinálunk a saját költségünkre, ugyanis a parlagfű költségét sem tudjuk kiszámlázni ennek a 2600 tulajdonosnak, ha kényszervágást csinálunk, mert nem találjuk meg. Adatokhoz nem férünk hozzá, kinyomozni nem tudjuk, a 400-500-at, talán a 600-at is eléri, 400-500-nál tartok, és azokról egyáltalán nem tudjuk, hogy hol vannak, és nem kis területük van, ilyen osztatlan közös tulajdon. Arról már nem is beszélve, hogy nem is tudja pontosan, hogy ez a csík az övé vagy az a csík, mert osztatlan közös tulajdon. Ezt azért említem meg, hogy az illetéket így ki lehet mondani, de ez egy blokád a főváros ilyen tulajdonszerkezetét és tulajdonviszonyait tekintve. Budapest körben így néz ki, tehát nem egyszerűen csak egy választókerület, hanem körben mindegyik. Tehát Budapest kapui vagy Budapestnek bármilyen külső fejlesztése blokád alá kerülnek ezzel az illetéktörvénnyel.

(18.40)

Noha a győri példát figyelembe véve azt gondolom, hogy valami indokolt, de a 90 százalék hihetetlen nagy súly. Éppen ezért, merthogy ezek nem teljesen tiszták és világosak, azt gondolom, hogy fontos volna tudnom ezeket a kérdéseket, tehát átminősíthetőe egyáltalán, akár közcélból is. Itt az ingatlan-nyilvántartásokról nem régen, talán múlt héten fogadtunk el törvényt, az ingatlan-nyilvántartásokról elfogadott törvényben volt egy olyan passzus, hogy ha közpark van egy erdőterület mellett, vagy közpark van egy belterületi ingatlan mellett, akkor az a törvény engedte az összevonását. Abban még olyasmit fogadtunk el. Ezek valamilyen, belterületi ingatlan melletti földek egyébként vagy közpark melletti, mert olyan is van. Azt hogy kell akkor értelmezni, hiszen ezt itt fogadtuk el nem túl régen.

Ilyen homályok mellett most nem tudom azt mondani, hogy mi támogatjuk mint Demokratikus Koalíció ezt a törvényt. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 86 2019.11.21. 1:41  77-88

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szószóló Úr! Államtitkár Úr! A Demokratikus Koalíció is támogatja ezt az előterjesztést, támogattuk a gondolatát. Már korábban is erről szó volt itt a parlamentben. Én inkább csak egy megjegyzést szeretnék tenni, hogy választókerületemben körülbelül 20 évig volt  akkor még úgy hívtuk  kisebbségi nemzetiségi oktatás, aztán amikor a tankerületek létrejöttek, elkerült tőlünk, a figyelmünkből is kikerült; azonban a visszaállítását nagyon nehezíti az, hogy egy első osztályt engedélyez az iskolákban. Abban az iskolában is, ahol a nemzetiségi oktatás kettőben is folyt 1-től 8-ig minden évfolyamon volt. Tehát amikor el kellett dönteni, hogy nemzetiségi osztály lesz vagy normál osztály, akkor a nemzetiségi húzza a rövidebbet, és egy ilyen tradíció, húszéves tradíció szakadt meg úgy, hogy most nincs egyetlen osztály sem, ahol önállóan úgy tanítunk mint nemzetiségit.

És a beszédben, ami nagyon tartalmas volt, nagyon kevés szó esett erről, hogy a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó Központtal ilyenfajta problémával találkoztak-e, vagy folyike ilyen egyeztetés, tárgyalás. Köszönöm szépen. Egyébként támogatjuk. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 98 2019.11.21. 2:12  89-100

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, ez az az előterjesztés, amit gond nélkül a Demokratikus Koalíció is támogatni tud. Csak két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik. Mi az ügyeleti rendszert a választókerületemben még polgármester koromban úgy oldottuk meg, hogy körülbelül 5-8 évig nem volt ügyelet nálunk sem, és egyébként Budapesten is elég problémát jelent, ha egy gyerek belázasodik. Meghirdettünk önkormányzati helyiséget, azzal, hogy az a győztes, aki ügyeletet is vállal. Aztán most pillanatnyilag úgy állunk, hogy három ügyeletes gyógyszertár is van, ilyen 24 órás ügyelet. Tehát most szerencsénk van, úgyhogy ez az ösztönző bejött. Valamilyen ok miatt korábban ez nem sikerült, sőt olyan tárgyalásokat is folytattunk, amikor mi fizettünk volna, csak azért, hogy legyen ügyelet. Nem vállalták a különleges előírások miatt, mert egyébként az ügyelet majdnem ugyanazt az előírást igényli, mintha nappali nyitvatartás lenne. A másik megjegyzésem pedig az interneten, a televízióban, a telefonon szinte zaklató jelleggel történő különböző megkeresések. Tudják a telefonszámokat, személy szerint engem is megtaláltak, csípőcserém volt, és abban a pillanatban eljutott a hír hozzájuk, körülbelül fél évig állandóan zaklattak, hogy tudják, és ilyen-ilyen utókezelést, olyan masszírozást tudnak. Adják-veszik a címünket, ami úgy gondolom, hogy valószínűleg az egészségügyi intézményekből kijutó információból adódik. De abban a pillanatban tudtak rólam mindent, és csoda dolgokat akartak ajánlani, hogy mehetek vissza futballozni, teniszezni. Az internetet, ahogy bekapcsolom, azonnal ez érkezik.Tehát jogosnak tartom az előterjesztést, egyetértek vele, és támogatjuk. Köszönöm. (Potocskáné Kőrösi Anita tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 202 2019.11.25. 4:59  201-202

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Ház! Választókerületem egyik büszkeségéről, az idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő rákospalotai Szilas Néptáncegyüttesről szeretnék szólni röviden.A XV. kerület a hagyományos palóc kultúra övezetéhez tartozik. Rákospalotát régtől fogva, egészen a XIX-XX. századig palócok lakták. A palotai folklór népviselet és hiedelemvilág erős palóc vonásokat mutat, tájszólással is beszélnek a régi palotaiak. A legutóbbi időkig fennmaradt különösen az „á” hang használatán alapuló nyelvjárás. Mindezek következtében emlegették Rákospalotát a legdélibb palóc faluként. Több mint száz éve módszeresen ápolják, ápoljuk ezeket a hagyományokat, helytörténeti múzeumunkban erről tekintélyes mennyiségű írásos emléket őrzünk.

A rendszerváltást követően újjáalakult a régi hagyományokat követő, formalizált szervezetei közül a palotai parasztemberek számára legfontosabb és legfájóbb hiányt jelentő, a túlbuzgó helyi hatalom által anno, korábban működni nem engedett rákospalotai gazdakör. Elnöke Dudás Lajos evangélikus parasztgazda lett, aki presbiter, és villamosmérnöki diplomával rendelkező, de igazi, helyi parasztember. Mára a kerület díszpolgára, és már fiatalok váltották őt föl. Ő az alapító elnöke ennek a gazdakörnek, és egyben a táncegyüttesnek is. Volt polgármesterként annak idején fölkeresett engemet azzal, hogy kapják vissza a Deák utcában lévő helyiséget, ami valamikor a gazdakör kultúrháza volt. Természetesen ennek a kérésnek eleget tettünk, noha alig hittük el azt, hogy ennyi évtized után képes újra ez a hagyomány életre kelni, és lássuk: igen.

A gazdakör fiataljai kezdték a 90-es évek elején rendszeresen újra megszervezni a szüreti bálokat, megemlékezni nemzeti és egyházi ünnepekről, és ezek alkalmával újra hordani a nagyszülőknek a népi viseleteit, új népi viseleteket kerestek, amelyek a palóc területen használatosak, és a Szilas Néptáncegyüttes egyre több fiatalt, egyre több támogatót tudott maga mellé állítani.

A csoport a hozzá csatlakozó, Budapest más kerületeiből is érkező fiatalok révén folyamatosan növekszik, említésre méltó például az újpesti Babits Mihály Gimnázium diákjainak csoportja. Ma már közel 150 aktív tagjuk van, több kategóriában táncolnak a fiatalok. Munkájukat a régi, már nem aktív táncosok is segítik. A létszámnövekedés utánpótláscsoportok elindulását is lehetővé tette, és ma már kis csoportokban és nagyobb csoportokban is munka folyik az egyesületben.

Az önkormányzat anno, 25 évvel ezelőtt 500 ezer forint/év támogatással segítette az életre kelését az egyesületnek, ma már 10 millió forint a támogatás, amivel tudjuk segíteni az egyesület munkáját. Az egyesület, amely egy együttes, annak a segítésével, úgy gondolom, hogy viszontszolgáltatásokat is kapunk. Kulcsfontosságú résztvevői a rákospalotai helyi rendezvényeknek, nemzeti, egyházi megemlékezéseknek.

A kerület volt polgármestereként, országgyűlési képviselőként büszkék vagyunk arra, büszke vagyok személyesen is arra, hogy különböző fesztiválokra meghívják őket. Számos fesztiválon győztesek, és a ma már önálló, 7. alkalommal megrendezett Szilas Táncfesztivált magunk is képesek vagyunk megrendezni. Ez az együttes, amely kiváló minősítést kapott több alkalommal az országos szervezetektől, a 25 év alatt az előző 40 év elhanyagolt népi hagyományainak ápolásában kiválót alkotott. Nekik szerettem volna emléket állítani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 270 2019.12.02. 1:56  263-276

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! Két témához szeretnék hozzászólni. Mi a Demokratikus Koalíció részéről támogatjuk. A bizottsági vitán is részt vettem, hozzá is szóltam, támogatom, de most egy másik oldaláról. Van egy siker a hajléktalanügyben. Az internet tele van azzal, hogy a hajléktalanválogatott valahol külföldön szerepelt. Nem tudom, ki szponzorálta őket. Igen, aztán érmes lett a hajléktalanválogatott, de lehet, hogy ők is profiszerződéssel vannak, nem tudom (Közbeszólások az ellenzéki pártok padsoraiból.), mindenesetre eléggé csúnya egy hír.A másik. A rabszolgatörvénynek azzal a részével szeretnék foglalkozni, amely az előbbi vitában már elhangzott, de ebben a javaslatban is benne van. Ugye, nem egyenlő jogokkal bíró emberekről van szó, amikor a rabszolgatörvény által foglalkoztatottakra gondolunk, hiszen 25-ről 20-ra csökkentették a szabadságukat. Ennek már csak önmagában a megszüntetése azért is érdekes lenne, hogy visszakapják a szabadságukat. Tele van a televízió azzal, hogy X. polgármesterek, kormánypárti polgármesterek, akik most leköszönnek, nem vették ki 5 évig a szabadságukat, vagy 3-4 évig nem vették ki, nekik milliókat fizetnek ki, mert nem vették ki a szabadságukat, ugyanakkor pedig másoktól évente 5 szabadságnapot vesznek el. Azt gondolom, önmagában már ez is nevetségessé tesz bennünket, hogy nem tartjuk azt fontosnak, hogy akkor ez nem egy elvszerű dolog. Mi ezt fontosnak tartjuk, hogy elvszerűen ne vegyünk el a kisembertől 5 nap szabadságot. Támogatjuk a javaslatot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 288 2019.12.02. 2:08  277-292

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! Aki tart fogadóórát országgyűlési képviselőként, annak nem kell mondani, hogy milyen jelentősége van ennek az előterjesztésnek, a moratóriumnak különösen. Szerdán 14 órakor kezdődik a fogadóórám, 20 óra, 21 óra, amikor vége van. Síró és tragédiákat elmesélő embereket kell meghallgatni. Aki nem szokott fogadóórát tartani, az nem nagyon azonosul ezzel, mert nem tudja, hogy miről is van szó. Borzalmas dolgokat kell végighallgatnunk. Már azért is támogatom ezt az indítványt, vagy támogatja a Demokratikus Koalíció, mert a moratórium meghosszabbítását szerintem nem is ilyen szezonálisan kellene, hanem egyszerűen véglegesen meghosszabbítani, erre megoldást kell találni.Egy iparág épült föl, akik megvásárolják valamilyen csatornán keresztül a lakást, és egyszerűen nem is a végrehajtó jelenik meg a családnál, hanem megjelenik az új tulajdonos, és ad pár napot, és baseballütős emberek megjelennek, hogy segítsék kipakolni a lakásból ezt a családot. Már ilyen iparág alakult ki a háttérben. Ezt látni kell, nem lehet elhallgatnunk; parlamenti képviselőként, jogalkotóként ebben a Házban, ha ilyenről tudomásunk van, akkor igenis, ezt meg kell vitatnunk, az a feladatunk, és ebben az ügyben, bármi is történt az elmúlt évtizedekben, mert most már évtizedekben, ez a mi felelősségünk, hogy ezeknek az embereknek a sorsában segítsünk.

Azt kérem mindenkitől, hogy a beterjesztett javaslatot támogassuk és vitassuk meg egyszer, nem tudom, akár zártkörűen is, de ez annyira fontos ügy, amiről itt szó van, olyan sorsokról, amiért nekünk van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nemcsak politikai, hanem erkölcsi felelősségünk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 300 2019.12.02. 1:54  293-304

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! Látszólag a fenntarthatóság kérdésében nincs probléma ebben az országban. Van a Háznak Fenntartható fejlődés bizottsága, van a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia, van Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa, Nemzeti Erőforrások Hatósága. Lényegében papíron minden rendben van. Akkor mivel van a probléma? Azt gondolom, egyrészt probléma van azzal, hogy a költségvetésben nem találjuk azokat a forrásokat, amelyek ezeket az itt szereplő, egyébként nemes célokat és nemzetközileg is sztenderd célokat tartalmazzák, másrészt nem találunk cselekvést, se kormányzatit, se ágazatit. A harmadik, ami a legfontosabb: a politikai akarattal van szerintem a legnagyobb probléma.

A Demokratikus Koalíció oldaláról mi ezt az előterjesztést támogatjuk, mint minden olyat, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. De szeretném itt megemlíteni azt, talán annyi időm még van, hogy azért az, amikor a tudományos kutatást is olyan támadás éri, mint az Akadémiát vagy az előbb elhangzott CEU-t, akkor nagyon-nagyon a környezet-, a természetvédelem, az épített környezet ökológiai szemléletben való megtekintése a politika részéről, azt gondolom, el sem várható.

A magunk részéről, a Demokratikus Koalíció részéről támogatjuk, és reméljük, hogy meg tudjuk vitatni ezt a kérdést itt, a parlament plénuma előtt. Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 322 2019.12.02. 5:07  315-326

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztők! Képviselőtársak! A szigorításról szól a törvényjavaslat, a fiatalkorúak dohányzásának szigorításáról, ugyanakkor szigorítás akkor lenne, úgy gondolom, ha a kormány terjesztette volna be, és a közigazgatási egységek, ahol ilyen trafikboltok vannak, nemzeti trafikboltok, azoknak a gyakorlatát egyeztették volna a helyi közigazgatással. A következő problémát látom. A kiskereskedelemben egy olyan különlegességet jelent a nemzeti dohánybolt, ami szinte lehetetlen, hogy létezik ilyen Európában még. Ha a mellette lévő virágárus, a pékárus és az italbolt vagy bármelyik szabálytalanul kereskedik, és ha nem szabálytalanul, akkor is a helyi hatóság ellenőrizheti az ott folyó tevékenységet. Kivétel a nemzeti dohánybolt. Oda vásárolni lehet bemenni, de azt ellenőrizni nem lehet.

(20.20)

Tehát az hihetetlen, hogy a választókerületemben, csak a XV. kerületi részen van 39 ilyen nemzeti dohánybolt. Ezt egyébként a köznyelv NER-kocsmának hívja, tehát az a nevük, NER-kocsma, majd tessenek tudni róla, Budapesten így hívják, ugyanis több is van. A nyitvatartását a kiskereskedésnek a helyi közigazgatással egyeztetni kell, és egy engedélyezett nyitvatartás van, az ott élő lakosságra is tekintettel, itt viszont 0-24 órában is lehet nyitva, aki ügyesebb vagy többet akar kaszálni, és ezek gyakorlatilag már nem a dohánybolt szerepét töltik be, hanem a palackosital-árusítás szerepét, és amikor a fiatalok védelméről van szó, akkor a fiatalok a palackos italt viszik el, már nem annyira a cigarettát  valószínűleg a cigarettát is szívják rendesen és méretesen , hanem ez kocsmaként működik, és a parkban ott randalíroznak a fiatalok, és egyedül palackosital-bolt a nemzeti dohánybolt, tehát tulajdonképpen kocsmaként működnek ezek a nemzeti dohányboltok.

A helyi jegyző, nem hiszi el a lakosság, hogy nem tud tenni semmit érdemben, igazán a rendőrség valamit tudna tenni, ha egyáltalán merne lépni, a polgárőrök semmit nem tudnak ellenük tenni. Nem tudni, hogy ki az a hatóság, aki ezeket a boltokat ellenőrzi, főleg ahol nagyforgalmúan a városközpontokban vannak, még turistaforgalom is van, és lényegét tekintve este tíz órakor is, és némelyiknél ott ülnek körülötte, akár még a gyanús kinézetű emberek is. Tehát ez nem szigorítást jelent, szigorítást akkor jelentene, ha a helyi kereskedelemben valami normát, valami erkölcsöt vinnének be ebbe a kereskedésbe. Ez nem egy erkölcsös kereskedés, ez a többiekkel szemben, a szemben lévő italbolt, akinek szigorú szabályai vannak, azzal szemben itt egy teljesen megalázó kiskereskedés, ha ez kiskereskedés. Tehát nem szigorítást jelent, és az, hogy a helyi közigazgatásnak, vagy a kormányhivatalnak vagy a jegyzőnek, jelenleg a jegyzőnek a hatásköre még, annak nincs semmilyen köze egy ilyen kereskedéshez, az szinte hihetetlen.

A másik a hozzáférhetőség kérdése, amit szeretnék megemlíteni. Először is az, hogy a koncesszióhoz hogyan jutottak hozzá, azzal Szilágyi képviselő úrhoz csatlakozom. Tehát az egy érdekes dolog volt, hogy ki kapott három-négy koncessziót, és mikor jön ő be ebbe a boltba dolgozni, és az alkalmazottai milyen módon vannak ott foglalkoztatva. Ezt senki nem ellenőrzi, hogy azok bejelentett dolgozók, azok minimálbéren vannak, hány órában dolgoznak, ezekről nem lehet tudni, noha az összes többi kiskereskedés ellenőrzéséhez van lehetőség, van jog, ehhez a kereskedelmi formához nincsen.

Itt sok minden egyéb is elhangzott, amit képviselőtársam még meg is erősített, ami hűen visszaadta a törvényjavaslatot. Azt gondolom, ha ez kormányjavaslatként jött volna be és nem képviselői egyéni indítványként, önálló törvényjavaslatként vagy törvénymódosító javaslatként, akkor lehetne róla beszélni, hogy adjunk be módosító indítványt.

Nincs értelme hozzá beadni, nem is adott be a Demokratikus Koalíció, ugyanakkor ezt a törvényt ebben a formában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 398 2019.12.02. 5:57  393-408

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Volt polgármesterként azt gondolom, hogy tartozom annyival a mostani polgármester-kollégáknak, hogy szóljak az érdekükben. Úgy gondolom, hogy azok az önkormányzatok, amelyek saját maguk biztosítják a helyi tömegközlekedést, azokra nézve ez nem egy örömtörvény. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy szigorítás, miközben az önkormányzatok igen jelentős része jelentős befizető az állami kasszába. Ugye, a személyi jövedelemadóból egy fillért nem kapnak vissza, amit befizetnek, ugyanakkor az iparűzési adó is címkézve lesz a jövőt illetően, mégpedig ez azt jelenti, hogy kötelező jelleggel kell nekik működtetni. Ez a forrás magában, ez az iparűzési adó, aki a gyakorlatban ezt ismeri, pontosan tudjuk, hogy valóságos bevételei az önkormányzatoknak csak adóból vannak igazán. Ez számos önkormányzati alapfeladat ellátásában fog akadályt okozni, a település méretétől függően természetesen, és adóerő-képességétől függően, de nagyon jelentős akadályt jelent. Ezt tudni kell a törvényalkotóknak, illetve a javaslattevőknek, akik erre javaslatot tettek, hogy  nevesíti konkrétan Budapest fővárosát  Budapest fővárosának a befizetései a magyar GDP-ben is számottevő befizetések, ezzel szemben ugyanúgy nem kap vissza a személyi jövedelemadóból semmilyen forrást. Szeretném megemlíteni, hogy a tömegközlekedésre is fordítható lehetne a város gépjárműadóból befolyó adóbevétele, aminek 60 százalékát az állam szintén elviszi az önkormányzatoktól. Ez Budapesten nagyon jelentős megcsapolása a forrásoknak; úgy gondolom, hogy eléggé méltatlan.

(22.00)

Ha pedig még tovább gondolom a terheket, amelyeket az önkormányzatok az utóbbi időben a nyakukba kaptak, akkor meg kell említsem az államosított közoktatás épületvagyonának elvételét, amelyet kártalanítás nélkül az állam elvett a települési önkormányzatoktól tartós használatba, ám azonban szolidaritási adó címén kell finanszírozni azt az intézményrendszert, ami eddig a saját költségünkből volt finanszírozva. És nem mi határozzuk meg, hogy mennyit tudunk az iskolára költeni, hanem központilag megkapjuk a direktívákat.

Budapest fővárosa 10 milliárd forint szolidaritási adót fizet. Ez csak a főváros. Az az önkormányzat, ahol én nemrégen még polgármester voltam, az 800 millió forintot. És mind a 23 kerület szolidaritási adót fizet, összesen egyébként 20 milliárd forint körüli szolidaritási adóval járulunk hozzá, hogy a KLIK működtetni tudja azokat az iskolákat, amelyeket mi eddig működtettünk. Ez is egy olyan teher, egy címkézett teher, mint amilyen címkézett teherként most be fog lépni többek között az iparűzési adónak a helyi tömegközlekedésre való fordítása.

Kénytelen vagyok az államtitkár úrnak elmondani  bár azt hiszem, hogy ismétlem, egyszer már megemlítettem , hogy az külön probléma Budapesten, hogy miután nevesítve van a törvényben a főváros, hogy itt a hatalmas turistaforgalom ezen a tömegközlekedésen utazik. Annak a költségét, a teljes turizmust a főváros finanszírozza a saját iparűzési adójából.

De van egy másik probléma: az agglomeráció településeire a fővárosi járatok mennek ki sorban. Van, ahova villamos is, van, ahova csak autóbusz, tehát az agglomerációs tömegközlekedést is a főváros ebből az iparűzési adóból bonyolítja le. Az persze nem derül ki ebből a törvényből, hogy azok az érintett önkormányzatok, ahova a tömegközlekedés megy, ők fognak megegyezni egymással, hogy milyen arányban járulnak hozzá vagy helyettük kifizeti az állam, csak a főváros helyett nem fizeti ki a tömegközlekedés költségeit. De itt olyan jelentős városok is vannak, melyek 10 ezer fő fölött vannak. Több is van ilyen, ami 10 ezer fő fölött van, és Budapest bonyolítja le a közlekedést a város irányába. Tehát azt hiszem, hogy számos olyan dolog van ebben a teherben  és akkor nem beszélek arról, hogy a konkurens ágazat, a Pénzügyminisztérium a minimálbért vagy a garantált minimálbért is az önkormányzatokkal fizetteti ki úgy, hogy forrást nem ad hozzá.

De tudnám sorolni. Tehát az önkormányzatokat ilyen mértékben csak valamilyen célzott, hátsó szándékkal lehet megterhelni, mert egyszerűen itt nincs más valóságos bevétel, ezt nem bírják el a települések, az ilyen hatalmas terhet. Ezzel a napirenddel ilyen késői órában is kényszerülök, el kell mondanom, hogy ez elfogadhatatlan, hogy a településeket így terheli meg a kormány, és elég erősen össze lehet kapcsolni az október 13-ával.

Nem támogatható. A Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 412 2019.12.02. 5:08  411-412

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Holnap, december 3-án van a fogyatékossággal élők világnapja. A fogyatékossággal élőkről egészen a legutóbbi időkig úgy gondolkodtak, mint akik valamilyen képesség hiányától szenvedő, ezért sajnálatra méltó, támogatásra szoruló, akár szerencsétlenek. A cél az ő meggyógyításuk, a többséghez hasonlóvá tételük, azzá alakításuk. Ráadásul a XVII. század óta gyakorlattá vált a fizikai elzárásuk, intézménybe kényszerítésük is, amit semmi sem indokolt, viszont egyik következményeként a társadalom óriási többsége alig találkozott velük, aminek természetes folyományaként széles körben alakult ki velük szemben előítélet, viszolygás, kerülték, kigúnyolták és kirekesztették őket.A múlt század hetvenes éveiben kezdődött meg az a szemléletváltás, amely szerint a fogyatékosság lényege nem valamely képesség hiánya, az mindenekelőtt bizonyos környezeti, társadalmi akadályok következménye, ami megnehezíti, hogy a fogyatékossággal élők másokhoz hasonlóan részt vegyenek a társadalom mindennapi életében. Nem elsősorban megváltoztatni akarja tehát a fogyatékossággal élőket, célja az akadálymentesítés, mindazoknak a gátaknak az eltávolítása, ami a társadalmi részvételben megakadályozza őket. A fogyatékosság ezáltal emberi jogi, emancipációs kérdéssé vált, annak elfogadásává, hogy a fogyatékossággal élők egyenlőek, a társadalom minden más tagjával azonos jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik őket.

Bár a Magyar Köztársaság 2007-ben ratifikálta az ENSZ 1992-ben elfogadott egyezményét a fogyatékossággal élő személyek jogairól, a haladás idehaza nagyon lassú. Gondoljunk az olyan egyszerű, hétköznapi ügyekre, mint hogy hogyan jut le egy kerekesszékes polgártársunk az aluljáróba, hogyan vesz föl pénzt a vak ember az ATM-ből, ha az automata nem képes verbális kommunikációra, hogyan tölt ki egy szükségessé váló nyomtatványt, ha az nem áll rendelkezésre Braille-írás formájában, hogyan néz meg egy siket egy filmet vagy egy színdarabot, ha az nincs föliratozva. A fogyatékossággal élők ráadásul nemcsak helyzetükből adódóan válnak hátrányos megkülönböztetés áldozatává, gyakran ma is szembe kell nézniük előítéletekkel, gúnyolódással, tudatos diszkriminációval, és akkor még nem is szóltunk a többszörös fogyatékosságról, amelyben például a siketség és a vakság együtt jelenik meg.

Mindazonáltal a legnehezebb helyzetben talán mégis az értelmi fogyatékosok vannak. 1997-ben választókerületemben, a XV. kerületben polgármesterként megkeresett annak idején Göncz Árpád köztársasági elnök felesége, akit mindenki Zsuzsa asszonyként emlegetett. Ő akkoriban terelt egybe 36 értelmi sérültekkel foglalkozó civil szervezetet, létrehozta az ÉTA-t, az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségét, amelynek ma már 52 tagszervezete van. Zsuzsa asszony azzal a problémával fordult hozzám, hogy a létrejövő szövetségnek nincs helye, ahol működni tudna. A képviselő-testület döntése alapján aztán a XV. kerületben létrehoztunk egy olyan intézményt, ahol az óvodától a fogyatékos személyek nappali ellátásával foglalkozó egységünkig alapítványi gondoskodású és civil szervezeteket, intézményeket helyeztünk el. Azóta több ütemben kiépítettük a főváros egyik legkorszerűbb intézményét, és itt kapott helyet ez a bizonyos ÉTA 22 évvel ezelőtt. Az országos központja is itt van. Az ÉTA azóta országos hatáskörű nonprofit közhasznú szervezetté vált, ernyője alá tartozik becslésünk szerint négy-ötezer értelmileg akadályozott és halmozottan sérült ember, az ő családtagjaik és a velük foglalkozó segítők és szakemberek tartoznak, érdekvédelmi tevékenységével és szolgáltatásainak nyújtásával pedig hozzájárul az ő és közvetlen környezetük életminőségének javításához. Köszönöm szépen, hogy elmondhattam. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 100 2019.12.09. 5:11  99-100

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. A választókerületem egy része átnyúlik Újpest területére, ezért gondoltam, hogy napirend után élek a szólás lehetőségével. Újpest a főváros északi kapuja. Újkori története az 1830-as évektől kezdődik, amikor gróf Károlyi István a területet szőlőművelőknek adta bérbe. Vincellérek Újmegyer néven hegyközséget alakítottak, 1840-ben pedig iparosok, kereskedők betelepülésével már önálló községi szervezet működött itt.

(13.30)

Az Új-Pest elnevezés első bírájától, elbírálójától, Lőwy lzsáktól származik, aki bőrgyáras volt az akkori településen. A település ipartelepítésre kiválóan alkalmasnak mutatkozott igazi földrajzi környezete miatt, a főváros közelsége és a kiváló közlekedési összeköttetés folytán. Itt haladt át a Pest és Vác között, 1846-ban átadott első magyar vasútvonal. Tímárok, asztalosok telepedtek le, bőr-, textil- és bútoriparának fejlődése folytán egyre nagyobb gazdasági jelentőségre tett szert. Az 1870-es évek végére Újpest az ország legnagyobb lélekszámú nagyközségévé vált.

Városi rangra 1907-ben emelkedett, első polgármestere a lokálpatrióta dr. Ugró Gyula lett. Ekkor már megépült a Széchenyi kezdeményezte kikötő, a városalapító Károlyi család segítségével pedig lett önálló postahivatala és kórháza. Ma, több mint száz év után Újpest elszánt küzdelmet folytat éppen azért, hogy e kórházat, amelyet nemrégen bezártak, újranyithassák.

A város látványos fejlődésnek indult. Tűzoltólaktanya és vágóhíd épült, kövezett útjai jelentek meg, villannyal voltak megvilágítva, vezetékes vízzel látták el, kiépült a szennyvíz-, csatornahálózat, de lett rendőrsége, bírósága, sőt színháza is. Gyors ütemben épült ki a gyáripar: a bőrgyártás, az asztalosipar és az elektromosgép-gyártás több ezer munkást foglalkoztatott. Ekkoriban alapították az Izzót, a mai Tungsramot, a Chinoint, a Magyar Pamutipari Rt.-t is. 1910-re ipari termelését tekintve a hazai városok sorában Budapest, Pozsony és Temesvár után a negyedik helyet foglalta el. Az első világháború az ipar nagy részének további föllendülését jelentette. Az 1929-ben bevezetett közigazgatási reform révén Újpest elnyerte a megyei város címet. Járásbírósága, villamos erőműve, takarékpénztára, sportlétesítményei, oktatási intézményei, zeneiskolája, számos bejegyzett egyesülete, kereskedelmi egysége és 38 iparvállalata volt, közülük több is nagy. Ilyen a Wolfner Bőrgyár, a Chinoin vagy az Egyesült Izzó, országos jelentőséggel bírtak.

Nem feledkezhetünk meg a perifériára szorultakról, és a fogyatékossággal élőkről sem. Gyermekkórházat, vakok otthonát, szegényházat és szociális konyhát is fenntartottak. 1945-ben a háborús pusztítás és veszteség mellett még árvíz is sújtotta a várost. Az 1940-es évek végére itt is lezajlott az államosítás, mint másutt az országban. A város 70 éve veszítette el önállóságát. Az 1950-ben hatályba lépett a Nagy-Budapestről szóló törvény, a fővároshoz csatolta, önálló közigazgatási egységként ezzel megszűnt létezni. Újpest lakossága mindmáig nosztalgiával gondol arra az időszakra vissza, nem fogadták el igazán azt, hogy Budapesthez tartoznak, noha közigazgatásilag ez nem lehet kétséges és jogilag sem, azonban Újpest az Újpest, és nagyon ritkán használják azt a szót, hogy ők budapesti lakosok.

Tisztelt Parlament! A 130 ezer lakosú Újpest, amely akkor 65 ezres lélekszámmal bírt, amikor Budapesthez csatlakozott, a legnagyobb város volt tulajdonképpen a csatlakozók közül, ezzel a történettel van ma Nagy-Budapest részeként. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 234 2020.02.17. 5:06  233-234

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Szombaton nyílt meg a választókerületemben a Vasutasok Széchenyi István Művelődési Házában a „175 év - 175 kép” című kiállítás. A tárlat annak állít emléket, hogy 175 éve alapította meg Ganz Ábrahám a magyarországi vasúttelepítés technikai hátterét, és megteremtője az első önálló cégének, és ezzel ipartörténetet is alkotott. A kiállítás anyagát, a Ganz Művek vasúti járműveit ábrázoló 175 fotót Nehéz György állította össze, egy MÁV-dolgozó fiatalember, megszállott vasutas, aki minden szabadidejét és pénzét e hobbijára, a vasútereklyék gyűjtésére áldozza. Ganz Ábrahám svájci vasöntőiparos legény volt, aki akkoriban a szokásos módon vándorolva, Európa fejlett iparral rendelkező országaiban mindent megtanult a korabeli gyártástechnológiából. Vándorútja során 1842-ben, 28 évesen érkezett Pest városába, és először a hengermalomgyár gépműhelyében helyezkedett el. De már 1844-ben önállósította magát. Budán egy vízivárosi utcában mindössze hét segéddel alapította meg a vasöntő műhelyt, ahol 170 éve kezdődött meg a termelés. Az utca ma az ő nevét viseli, méltán, hiszen jórészt ebből a kis öntődéből nőtt ki az egész magyar gépipar és vaskohászat. A műhely hamar sikeres lett, és fejlődésnek indult, nemcsak Ganz szaktudása révén, ami messze kiemelte őt a Magyarországon műszaki tudással bírók közül, hanem azért is, mert ez az évtized a reformkor áttörésének, a polgárosodásnak, az ipari forradalom magyarországi kezdeti lépéseinek időszaka.

1840-ben megalakul az első magyar, modern értelemben vett bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank; alapítói között Széchenyi Istvánnal 1842-ben e bank finanszírozásában leteszik a Lánchíd alapkövét. A hídhoz Ganz Ábrahám gyárából is rendelnek öntvényeket. 1846. június 15-én átadják az első magyar, Pest és Vác közötti vasutat. 1841-1848 között a céhes üzemi manufaktúra fejlődött gyárrá, 60 ilyen manufaktúra esetében. 1845-ben a Ganz-műhely megkezdte a termelést egész Magyarországon a gőzgépgyártásban.

Az akkori termelés 11 gőzgép és 130 lóerő volt egy évben, tehát az akkori technikával. Bár az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ágyúinak öntői közül, köztudott, kizárólag Gábor Áront tartják számon, valójában a Ganz-gyárban készült ágyúknak és fegyvereknek legalább akkora szerepük volt a magyar honvédség hadi sikereiben, és Ganz Ábrahámnak is. Bukása után Ganzot is lefogták. Svájci állampolgársága megmentette őt a hosszú börtönévektől.

Halálát követően a gyár vezetését Mechwart Andrásra bízta, aki 40 éven keresztül folytatta a Ganz Ábrahám által megkezdett munkát, és szinte a magyar gyáripar minden területén részt vettek a termelésben: az elektromosipar, a hajógyártás, a darugyártás terén. Utódai pedig az akkori szellemi élet nagy újítói; Bláthy Ottó, Déri Miksa, Kandó Kálmán, Bánki Donát, Csonka János és később Jendrassik György is ebben az üzemben vált világhírűvé, a legkiválóbb hazai gépgyártás és a műszaki fejlődés tehát végső soron. Kálvinista, református volt, érvényesítette a takarékosságot, a szorgalmat, a honpolgári hűséget, és ezt a jótékonyságot megcsillogtató svájci Ganz Ábrahámnak köszönhetjük. Neki kívántam emléket állítani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 268 2020.02.24. 5:07  267-268

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Ház! Elnök Úr! A Károlyiak a XV. kerületieknek, tehát a rákospalotaiaknak, az újpestieknek, a IV. kerületieknek és a fótiaknak olyan, mint mondjuk, Soroksárnak a Grassalkovichok vagy Óbudának a Zichyek. Közigazgatásilag ugyan Fót városában van ez a bizonyos Károlyi-kastély, de helytörténetileg Rákospalota és Újpest  Fóttal együtt  közös történelmének nagyon fontos része, és ami miatt szeretnék erről szólni, az legalább két ok.Az egyik indoka az, hogy milyen szerepet játszott a térség fejlődésében Károlyi annak idején, a reformkor időszakában, és mit köszönhetünk ebben a térségben Károlyi Istvánnak és a másik grófnak, Károlyi Sándornak. Az első, amit meg szeretnék említeni, hogy körülbelül 6 ezer holdon gazdálkodtak, és tulajdonképpen ezek a települések igazán abból éltek, abból fejlődtek, az volt az eltartóképesség, hogy a grófnál különböző uradalmi cselédségből és földművelésből éltek, primőrt és zöldségeket termeltek, és a pesti és a budai piacokra éjszaka lovas kocsival hozták be a terményeket. Majd aztán a fejlődés következtében, amelyet éppen Károlyinak köszönhet ez a térség, 1844-ben ő maga adott ingyenes nyomvonalat az első Pest-Vác-vasútvonal megépítésének, és 1846-ban ezt a vasutat át is adták. Tehát amikor mi a kerületben akármelyik oldalon, az újpesti oldalon vagy a rákospalotai oldalon vagyunk, vagy éppen Fóton, ezek nagyon összenőtt települések, függetlenül attól, hogy az egyik Pest megye, a másik pedig Budapest, akkor a Károlyiak nélkül helytörténetről nem tudunk beszélni.

Az a kastély 200 évvel ezelőtt került a birtokába, és 1820-ban egy kis kúriával, amely azon a területen akkor volt, megvásárolta ezt a birtokot, és akkor kezdte építeni több éven keresztül. Ybl Miklós akkor fiatal emberként volt a tervezője ennek a gyönyörű kastélynak, amelyben Munkácsy-festményeket és Lotz Károly-festményeket is láthatunk, olyanokat, amiket itt, a Parlamentben is láthatunk. Egy ilyen gyönyörű kastélyban nagy történelmi események zajlottak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Károlyi önmaga egy lovasezredet állított ki és vett részt a szabadságharcban. A reformkor politikusai itt szervezkedtek ebben a kastélyban, és különösen a kiegyezés előkészítésében Deák Ferenc, Széchenyi és sok akkor ismert, ma is nagyon tisztelt magyar politikus jelent meg ebben a kastélyban, mert miután már vasút volt, könnyen lehetett közlekedni. Tehát a mi térségünknek ez történelmi szempontból is nagyon fontos.

Ezért is kínos számunkra az, hogy itt, ebben a Házban olyan döntés született, hogy ezt a kastélyt egy alapítványnak, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület néven ismert alapítványnak vagy egyesületnek adta át vagyonkezelésbe a parlament, és egy határidő is el van fogadva, hiszen ez egy gyermekváros. Az államosítást követően gyermekotthon valósult itt meg, és pillanatnyilag is körülbelül 120, mások szerint 140 fiatal még ott van, és a hozzájuk tartozó pedagógusok és nevelők. Ők ki kell hogy költözzenek ebben az esztendőben, abban az évben, amikor 200 évvel ezelőtt kezdődött meg ennek a kastélynak az építése.

Szomorú tény, hogy nem tudjuk, mi lesz a kastély további sorsa. Egy egyesület egy ekkora birodalmat eltartani, úgy gondoljuk, nem tud.

(19.50)

A másik pedig, ami rendkívül fontos itt, hogy kinek is van ez igazán tartva. Sokak szerint a vadásztársaság országos szervezetének, lehet, hogy a fővadászoknak lesz a központi találkozóhelye, vendégház lesz. Sok mindenről beszélnek az emberek, de semmilyen hivatalos tájékoztatás nincs erről. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a magyar történelem ilyen fontos helyét, ahol a falak is beszélnek a történelemről, a forradalmiságról, ilyen körülmények között bizonytalanságban tartjuk ma. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 141 2020.02.25. 8:39  128-198

HAJDU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! A varázsszavak elhangzottak, de néhány gondolattal én is szeretnék hozzájárulni a vitához. Október 13-át nem tudom megkerülni, mert egy sorozatnak vagyunk a részesei. Ha figyelembe vesszük, hogy hányszor jött divatba az önkormányzati szabályozás október 13-a óta, akkor az több, mint feltűnő. Egy kis leltárt szeretnék, mielőtt az előterjesztésre rátérnék. Volt egy 80/39-es, T/39-es, az illetékekről szóló törvénymódosítás. Ez a törvénymódosítás egyértelműen a fővárost érintő súlyos csapás, ugyanis azt jelenti, hogy ha valaki belterületbe akar földet bevonni, annak büntetőadót kell fizetni, mégpedig 80 százalékosat. Ez azt jelenti, hogy bezárták Budapestet, Budapest nem tud a szabad vállalkozási területein bővülni. Ez tehát egy Budapest és a fővárosi kerületek elleni kőkemény intézkedés volt. Ez mind azóta zajlott, amióta október 13-a volt.

A 80/11-es törvényben a forrásmegosztást címkéztük meg, amely szerint kizárólag és elsősorban kötelező a tömegközlekedésre fordítania az önkormányzatnak az iparűzési adót.

Az ezt követő törvénynek az volt a címe, hogy a versenyképességet szabályozó törvény. Ez kevésbé érintette Budapestet, ez elsősorban a vadkár és egyebek kapcsán iparűzésiadó-csökkentési lehetőséget és társaságiadó-csökkentési lehetőséget adott. Ez szintén önkormányzati bevételeket csökkentett.

S van az a törvény is, amelynek az egyik lábáról ma szavaztunk, mert decemberben a kapkodásban elfelejtettük megoldani, ez pedig az, hogy az önkormányzatoktól elvették az építési hatósági tevékenységet március 1-jével, ami a kormányhivatalokhoz kerül át, és ettől kezdve az építési engedélyezés szinte csak bejelentési kötelezettséggé válik. Azt kell mondjuk, hogy az épül Budapesten, ami akar, és az történik, amit az építtető akar, nincs építéshatósági tevékenység. Ha valakinek problémája van, menjen a bírósághoz, és a bíróság az a bizonyos másodfok, ahol esetleg el tudja érni azt, hogy megakadályozzon egy olyan építkezést, amely akár városképrondító, akár sok minden más problémát jelent.

S most rátérnék az előterjesztésre. Azért soroltam fel mindezeket, mert ennek egy további fontos lépcsője ez a T/9283-as, a közérdekű célt…, hosszú-hosszú nevű, az ingyenes közterülettel foglalkozó előterjesztés, törvényjavaslat. Én a pestújhelyi református gyülekezet tagja vagyok, és részese voltam ennek a gyűjtésnek, de a gyülekezetben nem merném elmondani azt, hogy a parlamentben arról vitatkoztunk, hogy amit mi jó szívvel, jó szándékkal gyűjtöttünk vasárnaponként az istentiszteleten, annak egy bosszúhadjáratának a részese voltam itt a parlamentben, mert revánsot vettünk a IX. kerületi polgármesteren, merthogy közterületi díjat szabtak ki.

(16.00)

Egyetértve az előttem szólókkal, kiemelten a Molnár Gyula által elmondottakkal, az úgynevezett feladatfinanszírozásnak, amelyre tegnap is a miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter úr hivatkozott, van egy másik lába is, hogy bevételi kötelezettsége van az önkormányzatnak. Ugyanis a feladatfinanszírozást nem tudja másképp megoldani, csak ha van bevétele. Ezt a bevételt az ilyen kis apróságokból kell összerakni. Persze, ez az ingyenes, a multi- vagy nagy építkezésekre lesz igaz, és tartok tőle, hogy itt nem a Károlyi Kollégiumnak az újjáépítése húzódik meg a háttérben, hanem amint elhangzott, azt gondolom, ez a Duna Aszfalt, de leginkább pedig az, hogy ez egy lex törvény lesz ismét Budapest ellenében, az I. kerület ellenében, ahol a Várban hatalmas építkezések lesznek, nagyon nagy közterületi igénybevételek vannak most is, és lesznek is, tehát lex I. kerület, lex belső kerületek, elsősorban belső kerületek, beleértve Zuglót is, ahol jelentős ilyen építkezések vannak.

Ez azt fogja jelenteni, hogy ezen önkormányzatok jogos bevételeinek  amelyek eddig voltak, úgy gondolom, mind a budai vári beruházások, mind a belvárosban folyó építkezések, mind a Városligetben folyó építkezések és sok más egyéb, mint a ferencvárosi építkezés  a megspórolása rá van kenve a református egyház kollégiumának a leégésére. Ugyanis nincs az benne, hogy ez a törvény csak egyszer alkalmazható, nem is beszélve arról, hogy ennek a törvénynek több más paragrafusa is van.

Ez nemcsak arról szól, hogy ingyenes díjszámításról beszélünk, hanem itt van szó arról is, hogy közbeszerzés nélküli eljárás, ha a szociális nem tudom, minek az 50 százalékát pályázat útján nyeri el, akkor nem is kell közbeszerzés. Ez elkerülte itt mindenkinek a figyelmét. Tehát közbeszerzés se kell ezekre a pályázatokra. Ez azt jelenti, ha az önkormányzatok adnak be valamilyen pályázatot, de az is oda van írva, hogy ez csak egy cél, de bármikor a célt kormányhatározattal lehet módosítani, tehát ki lehet terjeszteni, ez is benne van ebben az előterjesztésben.

Tehát most itt konkrétan egy tétel van megnevezve, ami, úgy gondolom, sérti a tulajdonhoz való jogát minden önkormányzatnak, és sérti a bevételhez való jogát, és azt kell mondanom, hogy sérti az Alaptörvényben lévő jogát. Az Alaptörvény egyébként kimondja egyértelműen azt, mégpedig a 32. cikke g) pontjában, hogy az önkormányzat a vagyonával és bevételeivel a kötelező feladatainak ellátása okán szabadon rendelkezik. A közterület önkormányzati vagyonnak számít, tehát úgy érzem, hogy az Alaptörvénnyel is ellentétes ez a javaslat, amit önök idehoztak elénk.

Tehát összességében azt gondolom, hogy aki picikét is az önkormányzatiság iránt elkötelezettnek érzi magát…  vegyük azt, hogy hol jelenik meg a mi szavazónk, a mi lakosságunk: az önkormányzatoknál jelenik meg. Tehát mi most úgy szabályozunk valamit, hogy revánsot veszünk; egy bizonyos eset, fogadjuk el, hogy nem helyesen döntött a IX. kerület, hogy méltányolhatta volna a kéréseket, vagy talán ott valamit csinálhatott volna másképp. Hozzá kell tennem, hogy ha rendelet szabályozza, akkor ez nem oldható meg másképp, mint úgy, hogy rendeletmódosítást kellett volna esetleg végrehajtani, és ezt esetleg nem akarta. (Nacsa Lőrinc: Nem kellett volna!) De az nem jelentheti azt, hogy az egy általános szabállyá válik, és ettől kezdve ez a budai Vártól a Belvároson át mindenhol az önkormányzatok sarcolása. Ez egy elvonást jelent, egy sarcolást jelent az önkormányzatok számára, és folytatása az október 13-a óta megalkotott törvényeknek. Nem támogatott, és a Demokratikus Koalíció ilyen törvényt nem tud támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 174 2020.02.25. 6:23  128-198

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Mindjárt a közbeszerzésre: tavaly egy olyan törvényt fogadtunk el, hogy ha és amennyiben önkormányzat pályázatot nyer ettől a kormánytól, mindegy, hogy milyen színezetű többsége van annak az önkormányzatnak, iksz összeg felett köteles közbeszerzési szakembert megbízni, közbeszerzési céget, és magát az egész közbeszerzés bonyolítását központilag intézik helyette. Tehát erre utaltam, ez már elfogadott törvény, ez működik, csak nem nyerünk pénzt, ezért nem jelent problémát, hogy a közbeszerzési biztost kinevezzük a kerületben.A következők miatt kértem szót. Aki egy konténert letesz a közterületre, egy kisember, mert felújít, annak fizetni kell. Aki virágot árul nyugdíjas néni ott, a közterületen, annak fizetni kell. A vállalkozónak, akinek a közterületen van akár trafikja, fizetni kell. A nemzeti dohányboltnak nem kell fizetni, a nemzeti dohánybolt országon kívül van, annak nem kellett fizetni közterületi díjat, ők közterületi díj nélküliek voltak eddig is, sőt őhozzájuk nem is szólhatunk, a nemzeti dohánybolthoz. A nemzeti dohányboltot nem ellenőrizhetjük, hogy a nyitvatartását betartjae, nem ellenőrizhetjük, hogy ott milyen alkoholfogyasztás és árusítás zajlik. A nemzeti dohánybolt az kerületen kívüli valami. Nálunk 37 ilyen van a kerületben, nem számít, hogy hol van a nemzeti dohánybolt, az egy külön ügy.

Szeretném megemlíteni, hogy az önkormányzatiság súlyosan megváltozott, amióta 2010-ben az önök kormánya felállt. Csak néhány példát mondanék, de muszáj megemlíteni azért, mert azt tetszett mondani, államtitkár úr, hogy alapvetően nem változtak az önkormányzatok; de, alapvetően változtak. Államosították a kórházakat, azzal kezdődött. A kórházaknál azért vannak alapvető problémák, mert az önkormányzati források, amelyek bementek ezekbe a kórházakba, mind hiányzanak. Tehát gyakorlatilag az egyik probléma abból adódik, hogy ilyen hiányaik vannak a kórházaknak a fekvőbeteg-ellátásban.

Államosították az oktatást, és a KLIK-hez átvitték az önkormányzati vagyont úgy, hogy minden kártalanítás nélkül az önkormányzati vagyon átkerült ehhez a vagyonkezelőhöz. Igen ám, de az üzemeltetésre kitettek egy szolidaritási adót, a szolidaritási hozzájárulást, amely szolidaritási hozzájárulás olyan mértékű, mint amilyen mértékű volt annak idején az épületek üzemeltetése. Hát, így mi is tudjuk üzemeltetni az iskolákat! A főváros mint önkormányzat a tavalyi esztendőben több mint 10 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást fizetett a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartónak, tehát a tankerületeknek. Tehát ez fantasztikus megoldás, hogy elvették tőlünk, de mással üzemeltetik, de hogy ki az üzemeltető, ahhoz nincs is igazán közünk, mert abba az iskolába, ahova azelőtt bemehettem mint polgármester, most oda kell telefonálni, hogy bemehetek vagy nem, mert lecserélték az őrző-védő szolgálatot is. De benne meghagyták a kényes feladatot számunkra, az étkeztetést, a gyermekétkeztetést. Mi úgy megyünk be, hogy bérleti díjat fizetünk azért az étkezőrészért és a konyháért a saját tulajdonukban. Tehát ez alapvető és elemi változtatás.

Egy konkrét számot mondok: 2017-ben ez a bizonyos szolidaritási hozzájárulás 274 millió volt a XV. kerület esetében, 2020-ban már 616 millió. Ez így megy felfelé, amilyen arányban üzemeltetik az iskolákat és intézményeket.

Nagyon jelentős változás az is, úgy gondolom, és muszáj, hogy tudjon róla, vagy ha tud is róla, kell hogy figyelmeztessem rá: nettó befizetővé vált egy sor önkormányzat 2010 óta. Magyarul: amit normatív módon kap az államtól, annál többet fizet be az államnak, többek közt szolidaritási adó, gépjárműadó és sok minden egyéb lefaragásával. Tehát meg kell nézni, 168 önkormányzat most nettó befizető az országban. Ez azt jelenti, hogy olyan nagyságrendű befizetése van az önkormányzatoknak, amiből lehet finanszírozni a veszteséges kis önkormányzatokat, tehát keresztbe finanszírozzák. Tehát alapvető filozófiával velünk, önkormányzatokkal fizettetik meg, keresztfinanszírozást végeznek el.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy ez a mostani döntés az önkormányzatiságban a vagyonhoz való jogunk alapvető megsértése. Ha ennek a most előterjesztett rendeletnek vagy törvényjavaslatnak a tartalmán nem fognak változtatni, az teljesen egyértelműen azt fogja jelenteni, amiről itt önök szerint vészharangokat kongattunk meg: a budai vári építkezésekkel az I. kerület megütése, a zuglói önkormányzat megütése a ligeti építkezéseknél vagy a IX. kerület megsarcolása. Tehát azt kell mondjuk, hogy ez egy súlyos, önkormányzat-ellenes, kis, egyszerű, egyházi indoklással beterjesztett törvény, ami valójában nagyon komoly, az önkormányzatok által a piaci szférában működő cégek finanszíroztatása, tehát mi finanszírozzuk a piaci cégeket. Ezt nem lehet elfogadni, nem lehet támogatni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 62 2020.03.02. 2:10  61-64

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! 2017-ben a közoktatás épületeinek az államosítása is bekövetkezett. Ugyan kártalanítás nélkül vették el az önkormányzatoktól ezeket az épületeket, de rájöttek arra, hogy ezek fenntartásához pénz kell, és úgy gondolták, hogy ezt a pénzt a 34 ezer forint/fő adóerő-képességű önkormányzatoktól lehet leginkább elvonni. Ez a pénz 168 önkormányzatra jelent kötelezettséget egyre növekvő mértékben. Ez azt jelenti többek között, hogy a nagy tiltakozás következtében ez a befizetendő összeg 26 milliárdról  ennyi elvonás történt meg a bevezetésekor 2017-ben  fölugrott 62 százalékkal magasabbra, 43 milliárdra, és az eltelt három esztendőben mindösszesen már 106 milliárd fölötti elvonásról van szó, amelyet az önkormányzatoktól elvontak. Ennek a 168 önkormányzatnak a jelentős része egyébként olyan befizető, amelyek többet fizetnek vissza az államnak, mint amennyit normatívaként az állam ad számukra. Ennek több tényezője is van, amit még be kell fizetni. Ennek a befizetése, amit most említettem, csak az egyik sarc. Szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy mennyi ilyen bőrt húznak még le rólunk. Erről a 106 milliárd forintról történike valamilyen elszámolás az önkormányzatok irányába? Másrészt azt szeretném kérdezni öntől, hogy erre a bizonyos elszámolásra  ami eddig még nem történt meg  számíthatunke, hiszen ha egy civil szervezet vagy egy egyház támogatást kap, az köteles elszámolni. Megteszie ezt a kormány? Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 314 2020.03.09. 5:19  313-314

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma a napirend előtti hozzászólások és számos frakció hozzászólása is a koronavírus elleni védekezésről vagy az arról szóló véleményekről üzentek a nyilvánosságnak. Én is tulajdonképpen ezt választottam, noha gondolhattam volna, hogy a mai napon sokan fognak erről a témáról szólni. Mégis úgy érzem, muszáj megemlítenem, hogy mit is csinál Budapest, Magyarország fővárosa, az önkormányzatai milyen felelősséggel tudnak e védekezésben részt venni és segíteni az országot.Szeretném előrebocsátani, hogy decemberben jöttek a hírek, hogy Kínában azonosították ezt a vírust, és már január első napjaiban az áldozatokról is híreket kaptunk. Majd pedig hallhattunk karanténról és sok minden egyébről, amit eddig nem ismertünk, és hogy három tartományban szabályosan rendkívüli állapotot hirdettek ki. Volt szerencsém látni az Interparlamentáris Unió szervezésében a kínai nagykövetségnek egy videófilmjét is, hogy hogyan védekeznek. Tehát körülbelül négy hónapja ismerjük, hogy a koronavírus elindult és fertőz. Mindenki sejtette, tudta, hogy semmilyen határ nem állít ennek akadályt, és ez akár ide is eljuthat. Leginkább tudhattuk akkor, amikor már Dél-Koreában, Iránban, majd aztán ilyen közeli országban, mint Olaszország, is megjelent. Úgy érzem, hogy nagyon lassan reagáltunk, nagyon lassan reagált a kormány, különösen a kormányzat, akik ezért felelősek voltak, mindenekelőtt szakmailag és a struktúra felépítésében is.

Az önkormányzat, Budapest önkormányzata, szintén felelősséget érzett ebben a tekintetben, ezért már február elején az önkormányzatok összejöttek, mindenekelőtt a polgármesterek, és megbeszélték azokat a teendőket, amelyek Budapest kerületeiben jelennek meg feladatként. A járóbeteg-ellátást illetően a kerületeké ez a feladat. Úgy gondolom, hogy előbb eszméltek Budapest kerületei, mint ahogyan eszméltek talán a kormányzat részéről, hiszen sokkal később alakult meg az országos operatív testület, nem is beszélve arról, hogy nem is a szaktárca, hanem a Belügyminisztérium fogja ezt össze, noha nincs jelentősége, hiszen az intézkedéseken van a hangsúly.

Az önkormányzatok ezen a megbeszélésen  természetesen mind a 23 önkormányzat invitálva volt, kevésbé a főváros, hiszen a fővárosnak nincs járóbeteg-ellátási feladata, néhány kormánypárti polgármester is megjelent  a lényeget tekintve egyezségre jutottak, hogy ki milyen típusú feladatban vesz részt. Noha erre instrukció akkor még nem érkezett, legalábbis az az ígéret volt, hogy minden rendben van, mindenre fel vagyunk készülve, minden védőeszköz rendelkezésünkre áll, amikor is kiderült, hogy az az 1,2 millió szájmaszk mindössze néhány napra elegendő készlet, és ebből a háziorvosokhoz nem is fog eljutni semmi, hiszen az egészségügyi ellátásban, különösen a fekvőbeteg-ellátásban, akik majd a védekezésben részt vesznek, azok számára sem jut, nemhogy még az utca emberének, az állampolgároknak.

Azt gondolom, tanulság, hogy előbb eszmél a város önkormányzata a teendőket illetően, és érez olyan látványos felelősséget, amiből intézkedés is megjelenik, hiszen a kerületi önkormányzatok honlapján végtelenített filmeken a teendőket folyamatosan lehet látni, és sokkal később jelent meg a magyar kormánynak az a honlapja, amit ma már meg lehet tekinteni. Azt hiszem, azt a hatalmas pénzt, amit különböző országimázsokra fordítottak, azt gondolom, talán más célokra is lehetne használni, idefordíthattunk volna.

Szeretném megemlíteni, hogy az önkormányzatok előtt való tisztelgésként is gondoltam ezt a hozzászólásomat, mert az önkormányzatok felelőssége ebben a városban, ahol ekkora turizmus van, ekkora népesség van, előbb megmozdult, mint a saját kormányunké. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 80 2020.03.10. 7:23  47-119

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Polgármesteri tapasztalatom alapján kértem szót, én nem a vidékkel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megemlíteni, noha én is vidéken születtem. Tasó képviselőtársammal ültünk egy bizottságban sok éven keresztül és egy cipőben, hiszen polgármesterek voltunk. Egy tanyasi iskolából jövök; különben, ha egy megjegyzést a vidékkel kapcsolatban tehetek, akkor kíváncsi lennék, hogy egy mai tanyasi iskolában  bár ilyen már nincsen  végzett gyerek hogyan tudna érettségizni, technikumi végzettséget szerezni, főiskolai és egyetemi diplomát megszerezni ma ebben a falufejlesztési programban például. Nem tudna, tehát ott tartunk, hogy nem tudna. Az, hogy Budapesten lettem polgármester, ez is nehezen elképzelhető lenne ebben a mai világban.Visszatérve az előterjesztéshez, azt gondolom, hogy önálló képviselői előterjesztésként olyan dolog érkezett ide, amely fölvet egy csomó gyakorlati kérdést, és ezt szeretném megemlíteni és kérdésként fölvetni az előterjesztőknek. Az egyik az, hogy nyilván költsége van a bevezetésnek, ha nincs költsége, akkor jelzem, hogy hol látom, hogy ennek kell hogy legyen költsége. Az egyik az, hogy két törvényt módosítunk, az egyik törvény az a bizonyos lakcímnyilvántartásról szóló törvény, a másik pedig az anyakönyvi eljárásról szóló törvény.

Ezek komoly programok alapján, országos kiterjedésű programok alapján tudnak lekérdezni vagy tudnak dolgozni. Ennek az átprogramozását igényli az a javaslat, amelyet önök itt most beterjesztettek. Ez a javaslat a jelenleg működő programhoz  amely a kormányhivataloknál és az önkormányzatoknál, mert az egyik az önkormányzatoknál működik, az anyakönyvi program  hogyan illeszthető? Vélem azt felfedezni, hogy van egy programozó cég, akinek munkát kell adni, és végig az egész országban át kell programozni a jelenleg működő programot.

Hozzá kell tegyem, hogy az anyakönyv nem ilyen egyszerű. Aki gyakorló polgármester, az pontosan tudja, hogy mit jelent ez, amit önök javasoltak. Kötelező jellegű lesz ennek a bevezetése, spontán jellegű lesz, vagy csak simán bemondásra? Bejön az ügyfél, és azt mondja, hogy én itt születtem, és a kórházban be van írva, hogy Gyulán a kórházban születtem, de én egy másik faluban születtem, mondjuk, Vésztőn, és kérem ezt írják be? Ennek a leellenőrzése, hogy ez valóban így van, tehát ott nőtt föl; vagy mondjuk, aki például kettős állampolgár, és Erdélyből, Romániából beérkezik, vagy Vajdaságból, Szerbiából, annak az adatait hogyan fogják itt ellenőrizni? Ez a program kicsit gyanús nekem, hogy működőképese egyáltalán, amit önök javasolnak, a való életben.

Pillanatnyilag az anyakönyvi ellátás a kórházi adatokra épül. Jövő év, azt hiszem, január 1-jén lép az be, amikor már nem az ügyfél hozza a kórházból az igazolást az anyakönyvhöz, hanem automatikusan a kórházak jelentik az anyakönyvnek. Ez egy egyszerűsítésnek lett akkor szánva. Hogyan fog ez működni majd a jövőt illetően, amikor kell a kórházi helyet is megjelölni, azt a települést nyilván, és azt is, ami az identitást jelenti, azt a települést, ahol élte az életét, nem tudom, hogy hány éves kortól hány éves korig? Vagy ha gyerekkorában négy-öt településen élt, mondjuk, egy katonának vagy valamilyen állandóan mozgó munkahelyen lévő szülők gyereke, akkor melyik települést írja be identitásjelző településnek? Tehát olyan gyakorlati problémákat vet ez föl, amiről nem tudom elképzelni, hogy a gyakorlatban ez működik.

Tehát a születési hely megjelölése: én például úgy születtem egy településen, hogy azon a településen földes utak voltak, és el kellett menni a legközelebbi településre, ahol van köves út, akkor így hívták, és a vésztői tanácsházán kellett bevárni, mert odáig jött a köves út, hogy Gyulára el lehessen menni, Békés megyéről lévén szó. És én a városházán, ott volt ilyen hely, én a tanácsházán születtem tulajdonképpen. Polgármester lettem, de én már mindjárt a tanácsházán születtem. (Derültség és taps.) Az én személyi igazolványomba az van írva, hogy született: Vésztő, de egy Okány nevű településen végeztem az iskoláimat, és onnan kerültem Budapestre szakmát tanulni, iparitanuló is voltam.

Tehát akkor most, ha nekem tetszik, Vésztőt meghagyom, vagy köteles vagyok beíratni azt is, hogy Okányban nőttem föl, és azt mivel igazolom, hogy ott nőttem föl? Nem tudom a vidékfejlesztéshez és az identitás erősítéséhez sem nagyon a kapcsolatot. Ahol én fölnőttem, ennek a bizonyos Okány nevű településnek díszpolgára vagyok. Nem hiszem, hogy ez identitászavart jelenthet. Ott konfirmáltam, református vagyok, és a mai napig visszajárok a településre, de nem tudom, az identitásom mivel fog erősödni, ha önök be fogják ezt a javaslatot vezetni, és ettől kezdve nekem is be lesz írva, hogy ott nőttem föl. (Nacsa Lőrinc: Önkéntes.)

De a zavart szerintem az okozza, hogy mi van abban az esetben, ha kettős állampolgár is ugyanezt szeretné, és kezdünk nyomozni, hogy Hargita megyében Toplicán született, vagy nem ott született, de ő azt akarja beírni, hogy ott született, mert az egy szórványtelepülés. Tehát, úgy érzem, hogy ennek a gyakorlati végrehajtását nem ismerjük, valami olyanra mondunk igent, aminek a végrehajtása mind a kormányhivataloknál, mind az anyakönyvnél, az önkormányzatoknál zavart fog okozni.

Tehát én megfontolásra javaslom, vagy legalábbis kapjunk arról tájékoztatást, mert ennek a végrehajtási rendelete vagy valami hiányzik innen ahhoz, hogy közérthető legyen, hogy ez a gyakorlatban végrehajthatóe egyáltalán. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy semmi másról nincsen szó, mint egy programkészítő cégnek egy hatalmas nagy munkára ad lehetőséget megrendelésre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 258 2020.04.27. 5:04  257-258

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nemcsak a választókerületem, Rákospalota, Pestújhely és Újpalota önkormányzata járvány elleni küzdelméről szeretnék szólni, hanem arról is, hogy ez a küzdelem, amelyet folytatnak  talán a többi önkormányzat nevében is mondhatom, Budapesten is és vidéken is , egyedül teszik, ugyanis délután az azonnali kérdések órájában elhangzott államtitkári válaszként, hogy nem jött egy fillér sem a koronavírus, illetve a járvány elleni küzdelemben az EU-tól. Az önkormányzatok elmondhatják, hogy a kormánytól egy fillér se jött ilyen célból. Tehát a járvány elleni küzdelmet a magyar önkormányzatok a saját költségvetésükből oldják meg, szervezik meg, és egy elfogadott költségvetés után jelentették be azt, hogy rendkívüli helyzetünk van vagy veszélyhelyzet van és rendeleti kormányzás lesz, ezt a rendeleti kormányzást aztán a polgármesterek is megkapták. Persze a XV. kerületben, amely az én választókerületem, a DK-s polgármester asszony, annak ellenére, hogy nem ülésezik a testület, a polgármester dönt testületi kérdésekben is, minden egyes esetben azokat a napirendeket, amelyekben döntést kíván hozni, a képviselőknek megküldi, véleményezteti, és így dönt, ellentétben azzal, amit már tapasztaltunk korábban Komlón, Szekszárdon vagy Nagykanizsán, ahol a polgármester még alpolgármestert is kinevezett, és önmaga egy személyben elfogadta a település költségvetését. Szeretném megemlíteni, hogy nemhogy magukra vannak hagyva, és egyedül kénytelenek a saját költségvetésükből forrásokat erre a nem várt eseményre átcsoportosítani, hanem tulajdonképpen sarcot is kaptak a nyakukba. Korábban a személyi jövedelemadó száz százaléka elvonásra került, majd pedig az államosított oktatás céljaira, annak üzemeltetésére szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük már negyedik éve, és ez a szolidaritási hozzájárulás ebben az esztendőben, pont a vírus esztendejében, 18 százalékkal lett megemelve, és most már 600 millió forint az, amivel hozzájárulunk ahhoz, hogy az iskolákat, a tőlünk kártalanítás nélkül elvett építményeket üzemeltetni tudja a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó. Persze ilyen feltételekkel mi is tudtuk volna üzemeltetni, de ezt nem kaptuk meg.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy negyedik éve fizetjük a minimálbért és a garantált minimálbért úgy, hogy csak egy sajtótájékoztatón halljuk, hogy 8 százalékkal fogják emelni. Ehhez  feladatfinanszírozás működik állítólag az önkormányzatoknál  semmilyen feladatfinanszírozás nem érkezik, hanem ezt is gazdálkodja ki, és ez 200 milliós tétel.

(17.00)

Hozzáteszem, hogy egy csapásra a gépjárműadó 40 százalékát is elvették éppen ebben a terhes időszakban, ami az ebben a választókerületben működő önkormányzatnak 260 millió forintos sarcot jelent, és még idegenforgalmi adóval is sújtották őket, sőt az iparűzési adót címkézték, hogy mire használhatják. Ilyen körülmények között kell ma egy önkormányzatnak, egy kerületi önkormányzatnak, egy települési önkormányzatnak a vírus ellen küzdeni, miközben szeretne az ott lévő embereknek valami olyat nyújtani, hogy érezzék, hogy velük van.

Ebben a kerületben azokat, akiket a kórházból most a kórházágyürítés címszó alatt kitettek, 50 ezer forint gyorssegélyben részesíti az önkormányzat, szintén költségvetésben nem tervezett módon, és egy sor gyors intézkedést vezettek be: a bérleti díjakra, amelyeket nem tudnak fizetni az emberek, merthogy elvesztették a munkájukat, három hónapos haladékot kapnak, vagy ha lejárt a szerződésük, és nem tudnak szerződést kötni, akkor három hónapra automatikusan hosszabbodik a szerződésük.

Egy sor ilyen kisebb intézkedéssel próbálunk hozzájárulni ahhoz a nagy feladathoz, amit a kormánynak kellene vagy kell csinálni, ugyanakkor soha még tájékoztatón nem hallottam, hogy 3186 önkormányzat együtt küzd a kormánnyal a koronavírus ellen; sajnálom, hogy a tiszti főorvos asszony ezt egyetlenegyszer még nem említette meg. Az önkormányzatok teszik a dolgukat, de magukra vannak hagyva. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 290 2020.05.04. 5:24  289-290

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az M3-as egy épített környezet, a környezetbe való beavatkozás, és ritka eset, hogy az évforduló mellett is szót lehet itt a parlamentben emelni, erre teszek egy kísérletet. 40 évvel ezelőtt adták át az egész Észak-Magyarországról, de mondhatni azt, hogy a Kárpátaljától egész Moszkváig vagy Prágától a másik irányba Berlinig ezen az egyetlen úton érkezik Budapestre a nemzetközi forgalom, és persze magyarországi részen is a közlekedés. Ennek a kerületnek vagyok az országgyűlési képviselője, és ennek minden szépségével és minden átkával együtt élek a választókerületemben.

Az egyik probléma az, úgy gondolom, hogy annak idején körülbelül 70 évnyi készülődés után 1910-ben már ez egy nyomvonalnak ki volt jelölve, de akkor több alternatív nyomvonal volt. Végül is 1980-ban megvalósult ez az építkezés, és ez együtt mozgott a kisföldalatti, aki ismeri a kisföldalattit, a millenniumi földalattit, annak az építésével, hiszen a Mexikói útig akkor vitték ki. És együtt mozgott az újpalotai lakótelep építésével, a rákospalotai lakótelepek építésével, és ez gyorsította föl, hogy végül is a kivezető utakról  amely Budapesten elég sok helyen van: Nagykőrösi út, Budaörsi út, Üllői út, tehát szinte minden irányban  ugyanezzel a problémával bármelyik képviselő fel tudna állni, és el tudná mondani. Én a 40 éves évfordulót használom föl arra, hogy elmondjam, mit jelent egy bevezető szakasz, egy fő közlekedési út  amely autópályaként működik, de szintbeli kereszteződés is van, az a ritka eset, hogy szintbeli kereszteződése is van, lámpás kereszteződés , mit jelent ez zajban, környezetszennyezésben. Azt kell mondjam, hogy a kipufogógáz minden szennyét ott láthatjuk, és most, amikor a járvány elleni küzdelem van, és amely a tüdőt támadja meg elsősorban, az a félelmünk is volt, hogy hét kilométer hosszan az út mindkét oldalán  körülbelül 800-800 méteres sávban  Budapest zajtérképében is és légszennyezettségi térképében is az egyik legerősebben szennyezett út. Egy olyan út, amely óránként körülbelül 30 ezer autót jövet és menet számlál, ami azt jelenti, hogy 24 órában egyfolytában szív ez a kerület, ott, ahol ezt a nyomvonalat kijelölték. Egy történelmi város, egy megyei jogú város Rákospalota, amelyet annak idején kettévágtak. Ez az átok része.

Van áldás is benne, az, hogy nyolc perc alatt a város központjában lehetünk most a járványban. Például járványban nincs forgalom az M3-ason, úgy egyébként pedig általában a 30-40 kilométerig Budapest határában dugók állnak minden reggel befelé és dugók este, mikor hazafelé mennek.

Ez az út, azt gondolom, hogy felvet egy olyan kérdést is, hogy a hatóságok mérik a sebességet, de nem mérik azt, hogy milyen a szennyezettség, vagy nem vizsgálják azokat az autókat, akik szennyeznek, mert a kamionoktól kezdve a teherforgalmon át a tömegközlekedési autóbuszok, a turistabuszok is itt járnak, és persze még protokollútvonal is, hiszen a Ferihegyi repülőtérre a gyorsforgalmi M0-son itt viszik a protokollvendégeit az országnak. Tehát olyankor még le is zárják, akkor pedig kertek alatti körútként működik, hiszen forgalomelterelés van, és a családi házak között láthatjuk ezt.

Ami miatt úgy gondolom, hogy mégis szót kell emelnem, az az, hogy zajvédő falat 30 év után, 2010-ben tudott csak kapni ez a terület, egy kilométer mai napig nincsen belőle megépítve. Hogy meddig szív Rákospalota, és ebben a koronavírusos világban ki az, aki rajtunk kívül ezért aggódik, az, úgy gondolom, hogy nagyon kevés ember lehet ebben a városban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, ennyit szerettem volna mondani. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 212 2020.05.11. 5:23  211-212

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormánymegszólalásokban tíz év után is folyamatosan, mindig hallgatjuk azt, hogy „az elmúlt nyolc év” és „az elmúlt nyolc évben kivéreztetett önkormányzatok”, illetve azt is, hogy 1300 milliárd forintot konszolidáltak, leírtak az előző kormány által eladósított, tönkretett önkormányzatoktól. Azt kell mondanom, hogy ezt több százszor hallottuk már ebben a ciklusban, ez a kommunikáció része, ki van fényezve, és folyamatosan mindenkinek ez egy panel, el lehet mondani.Szeretnék pár szót arról szólni ebben az öt percemben, amely rendelkezésre áll, erről a konszolidációról, tekintve, hogy öt ciklusban megválasztott polgármester vagyok, és részese voltam ennek az időszaknak, és persze ennek a konszolidációnak a tapasztalatait ismerhetem, így tudom azt, hogy ez nem egészen így volt, mint ahogy hozzá szokták verni általában, en bloc az ezen az oldalon ülő ellenzékhez még tízévnyi kormányzás után is, hogy tönkretette az előző nyolc év az önkormányzatokat.

Nézzük a tényeket! A KSH 3173 önkormányzatot tart számon, és valóban 1360 milliárd forint az, amellyel konszolidálták az önkormányzatokat. Nem esik szó azonban arról, hogy mit is konszolidáltak. Adósságot és milyen típusú adósságot, működési adósságról van szó, fejlesztési hitelről van szó, vagy esetleg devizakibocsátású kötvényről? Erről soha nem esik szó, hogy hogy is jött össze ez az 1300 milliárd a konszolidálásra. Erről szeretnék beszélni. A ’13-as költségvetés volt az, amelyben elfogadták ennek a konszolidációnak a menetét, és több év alatt lett ez végrehajtva.

Azt gondolom, hogy aki fejlesztésre vett fel hitelt, az én önkormányzatomnak is volt ilyen hitele a választókerületemben, ez a Budapest XV. kerület, a mi hitelünk az olyan típusú hitel volt, amely banki ellenőrzéssel, fedezettel és részletek rendszeres fizetésével járt, és tulajdonképpen azért vettük fel, mert az európai uniós forrásokhoz önerőre volt szükség, és ennek az önerőnek a finanszírozására szolgált. Tehát nem működésre, elpazarlásra, felélésre, hanem fejlesztésre, illetve energiahatékonyságra, panelprogramra, hiszen akkor ilyen panelprogramok voltak. Ezt számos önkormányzat megtehette, és így is volt, de nincs vizsgálva. Amikor csak úgy hozzám csapják, hogy eladósították, akkor senki nem mondja, hogy lehet, hogy ennek 20 százaléka ha működési típusú, tehát úgynevezett eladósodás, mondjuk, finanszírozási okból történt eladósodás, hanem egyszerűen az önkormányzatok nem is tudtak pluszforráshoz másként hozzájutni, mert a bankok megvizsgálták a vagyoni helyzetét, fizetőképességét, és azt, hogy a likviditása lehetővé teszi-e. Tehát nem úgy történtek azok a pénzfelvételek, hogy csak úgy dobálhatnánk.

Tekintve, hogy az 1300 milliárdot sokszor meghallgattuk, beszéljünk arról is  mert erről sem esik szó , hogy azért itt döntő módon a nagy adósok, Budapest kivételével, fideszes többségű önkormányzatok. Az összes tartozásnak, ennek az 1300 milliárdnak  mondhatom, a kis falvakat kivéve  a 89 százalékát egyébként 190 önkormányzat produkálta. Száznyolcvankilenc, tehát nem az egész önkormányzati rendszer összeomlásáról van szó, és az összes többieknek egy-két millió tartozása volt.

Vannak rekordok ebben a leírásban, van, akinek 200 ezer forint tartozása volt, azt is konszolidálták mint adósságot. Tehát nevetséges helyzetek álltak elő. Ugyanakkor ezt súlyosan megfizetik az önkormányzatok, hiszen ez adott alapot arra, hogy államosítsák a köznevelést, a közoktatást, mert nem képesek ezt az önkormányzatok ellátni, a kórházakat államosítsák, bár abban volt egyébként valami, hogy a kórházak jelentős finanszírozási problémában voltak az előző kormánynál is, de maradtak is, mert ugyanúgy megmaradt az adósságuk és a hitelük. Azt gondolom, nem esik szó arról sem, hogy e hitel mögött az is meghúzódik, hogy egy kampány volt a korábbi kormánynak a konszolidációs programja ellen, szinte kampányként vették fel a hiteleket némely önkormányzatok. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 304 2020.05.18. 5:20  303-304

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a Fidesz-frakcióban vagy a Fidesz-KDNP-frakcióban létezik egy úgynevezett frázisbázis, úgynevezett kommunikációs panel  a múlt héten már szóltam erről , amely konkrét szakmai válaszok helyett a kommunikációs panelt alkalmazva visszamutogat az elmúlt nyolc évre, és azt mondja, hogy 1300 milliárddal megváltottuk az önkormányzatok adósságát, és ezen 1300 milliárd alapján ez az oldal ne szóljon semmit.Nem szólnak arról, és nagyon nagy csend van, hogy ezeket az adósságokat tulajdonképpen már be is hajtották az önkormányzatokon. 194 önkormányzat az, akinél ezt a konszolidációt végrehajtották. Ez az összkonszolidáció 89 százaléka, 194 önkormányzatról beszélünk, miközben 3173 önkormányzat működik Magyarországon a Statisztikai Hivatal szerint.

Azt gondolom, azt követően, hogy a konszolidáció megtörtént, annak egy előzményéről is egy erőteljes hallgatás van. Az pedig úgy szól, hogy aktivisták járták az önkormányzatokat a választási kampányt megelőzően  ugye, küzdött az akkori kormány a világ pénzügyi válságával 2008-ban , hogy vegyetek föl hitelt, majd rendezni fogjuk, cél nélkül, a bankoktól. Kötvénykibocsátásokra került sor, mégpedig devizahiteles kötvénykibocsátásokra. Már ’97-ben ilyenek történtek. Igaz, hogy 152 forint volt akkor a svájcifrank-hitel, a devizahitel, 152, és hihetetlen mennyiségben elhitték az önkormányzatok. Nyilván én egy másik oldali polgármester voltam akkor, gyakorló polgármesterként engem nem szerveztek erre, hogy bocsássunk ki kötvényt. Ekkor jött ez a Quaestor nevű cég, amely bedőlt, és fél Győr ennek az áldozata lett.

Tehát azt kell mondjam, hogy az 1300 milliárdos konszolidációnál nyugodtan mondjuk ki, hogy akik biztattak, azoknak volt egy erkölcsi kötelességük azokkal szemben, akiket behúztak a csőbe, hogy ezt konszolidáljuk. De tudták azt is, hogy ezt be fogják hajtani, és ma itt már több esetben, sőt előttem szólva is elhangzottak bizonyos sarcok, azok a sarcok, amelyekkel ezt az 1300 milliárdot, ha összeadjuk, már vissza is szedték. Tehát lényegében ezt nagyon ügyesen megszervezték.

De azért csak úgy emlékeztetőként ebből a frázisbázisból egypár dolgot szeretnék megemlíteni, mert rendkívül kemény esetek ezek, és itt délután fideszes képviselőtársam hozzászólt, hogy a gépjárműadó alapból is 60 százalék, az az államé volt korábban is. Igen, amióta Fidesz-kormány van. Húsz éve van gépjárműadó, de csak 2010 után, a konszolidáció időszakában vették el előbb a 60 százalékát, majd most pedig már a 40 százalékát, tehát 100 százalékot. Egy olyan méretű önkormányzatnál 700 millió forint lenne most a gépjárműadó, amelynél én szolgálhattam Budapest XV. kerületében, most a választókerületem.

Tehát azt gondolom, hogy hihetetlen méretű pénzek visszaszedése kezdődik el, és nagyon fondorlatos módon. Tehát a konszolidáció árát ki is fizették az önkormányzatok azzal a különbséggel, hogy nemcsak az a 194 nagy kötvénykibocsátó, hanem mind a 3173 önkormányzat fizetett. Ez egy jó módszer.

(20.40)

Szétdobták szép gyönyörűen, mi pedig fizetünk. Elvonták a személyi jövedelemadó helyben maradó részének száz százalékát. Megszűnt, nincs személyi jövedelemadó. Ugyanott keletkezik, de nincs személyi jövedelemadó a jövőben a települések javára, semmi.

Tehát azt gondolom, hogy ilyen típusú trükköket, mint hogy a minimálbérben megegyezek valakivel, vagy a garantált bérminimumban, mondjuk, ebben az esztendőben 8 százalék…  és a minimálbérre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) normatív módon egyetlen fillért nem fognak adni. Köszönöm szépen, elnök úr.

Csak azt szerettem volna elmondani, hogy visszaszedték tőlünk azt az 1300 milliárd forintot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 121 2020.05.19. 7:24  98-129

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Fenntartható fejlődés bizottsága tagja vagyok, és a Demokratikus Koalíciót képviselem a bizottságban. Ezen a vitán részt vettem, ahol több parlamenti képviselőtársunk önálló képviselői indítványként adta be a törvényjavaslatát. Én ott támogattam ezt a javaslatot, sőt aktuális, és mindenki tudja itt a teremben is, tudja a kormányzatban is, hogy ez a téma aktuális, és ezzel mi tartozunk. Államtitkár úr is részt vett a bizottság ülésén, tehát nem fogok tudni újat mondani, mégis azt gondolom, hogy elhangzottak olyan dolgok, amikre talán érdemes reagálni.Ez a bizonyos törvényjavaslat, amelyik ki lett lúgozva, ez ma többször elhangzott, és teljesen más módosító indítványokkal át lett írva, ennek van az a változata is természetesen, ami az 1995-ös törvény, tehát a környezetvédelemről szóló törvény, vagy a természetvédelemről szóló 2006-os törvény, vagy számos környezetvédelmi törvény született abban a kormányzati ciklusban, a vízgazdálkodásról és sok minden másról, azoknál a törvényeknél egészen másképp készültek a törvény-előkészítések, és teljesen másképp volt az ellenzék szerepe, noha egy olyan kormány volt  baloldali kormány volt, Horn Gyula volt a kormányfő , ahol akár kétharmados erőből is lehetett volna törvényt alkotni. Ezzel szemben mind a természetvédelmi törvény, mind a környezetvédelmi törvény, akár a vízgazdálkodásról szóló törvénynél maga a Környezetvédelmi bizottság  akkor volt önállóan Környezetvédelmi bizottság, majd később Környezetvédelmi és településfejlesztési bizottság lett  létrehozott olyan munkacsoportot, ahol bent voltak az ellenzéki pártok képviselői is, és együtt vitattuk végig a törvényt az ágazattal. Akkor volt Környezetvédelmi Minisztérium, Szili Katalin volt az államtitkár, ő vezette ezt a vitát, és érdemben vitattuk végig a törvény előkészítését. Ez egy nagy terjedelmű törvény, a környezetvédelmi és a természetvédelmi is és a vízgazdálkodásról szóló is, ezer körüli módosító indítvány lett elkészítve az alapanyaghoz képest, és 100-110 körüli ellenzéki módosító indítvány lett elfogadva. Akkor ez volt a kultúrája egy törvény-előkészítésnek. Most az a sikk, hogy hogyan lehet azt az ötletet, azt a felelősséget, amit bizottsági tagként, hiszen többen bizottsági tagok velem együtt, akik aláírták ezt a törvényjavaslatot, hogyan lehet ezt kilúgozni, és ez meg is történt.

Én egy területen vagyok meglepődve, hogy ezt ilyen könnyedén és csípőből ki tudták savazni innen, az pedig a közúti közlekedés okozta szennyeződés. Az rendben van, ami elhangzott, itt már többször hallottuk, hogy az egy zöldprogram, hogy van Paks II., és az mindent, a dekarbonizációnak minden garanciáját megadja. Látjuk, hogy ezt nem lehet átalakítani, ezt a szemléletet talán nem is akarnánk. De itt van a közúti közlekedés, amelynek a szennyezettsége sokkal nagyobb, úgy gondolom, mint amire bárki is gondol.

Az a helyzet, hogy én egy autópálya, az M3-as autópálya közelében élek, és a választókerületemben nekem igazán a közlekedés okozta füstgázzal, zajjal, szálló porral és egyebekkel van gondom. A fogadóórán sorban állnak az emberek, tudjuk, hogy a Fenntartható fejlődés…, mit csinál ott? De hiába vagyok a Fenntartható fejlődés bizottságában, érdemben semmit nem tudok tenni a választókért. Sőt, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület alelnöke is vagyok, nemcsak a tagja, már huszonegynéhány éve, tehát önkéntesként is folyamatosan a környezetvédelemért próbálok tenni magánidőmből, ennek ellenére annyira politikai kérdést csinálunk egy komoly szakmai kérdésből, hogy egyszerűen egy sort, egy betűt nem fogadunk el, ami szakmaiság, ha azt egy ellenzéki oldal teszi. Hozzá kell tegyem, hogy nem politikai színezet kérdése, hogy valaki valamihez ért, orvosláshoz, vagy mondjuk, a környezetvédelemhez, vagy a légszennyezéshez vagy a kémiához vagy a fizikához, az nem politikai kérdés. El lehetne fogadni a törvényalkotásban, hogy van szakmai tartalma is és nemcsak politikai a törvényalkotásnak.

Én abban látom a fő problémát itt a vita során, hogy egyáltalán nem is arról beszélünk. Lőjünk jó nagyot, ide is, oda is, egymásra is, a lényeg elvetődik. Ha azt veszem  az időmmel is baj lesz mindjárt , hogy ma Magyarországon 3,6 millió személygépkocsi szennyez naponta, és ehhez még több mint 500 ezer tehergépjármű, és ehhez még jön körülbelül  becsült adat  majdnem ugyanennyi munkagép és mezőgazdasági gép, akkor iszonyatos CO2-kibocsátás van, és ezek mind gázolajjal, benzinnel és mindennel mennek, és az autópályán, ahol a mérések szerint óránként 30-36 ezer gépjármű  a jövetet és a menetet értem benne, tehát kifele és befele , 36 ezer jármű micsoda szennyezést jelent! Nem ez izgat bennünket, az izgat, hogy én oda tudjak lőni a másik oldalnak, ő pedig visszalő, és ebben nem maradhatok alul, és nagyokat kell mondani hozzá. Azt hiszem, hogy a felelősség nem jött ki ebből a vitából, az a felelősség, ami bennünket, törvényalkotókat kényszerítene ennek a problémának a megoldására.

Az, hogy ilyen mértékben ismerem a 14 javaslatot, ismerem, hogy 10 ki lett lúgozva, ilyen állapotban, azt gondolom, hozzáértőként, piciként hozzáértőként sem tudnám támogatni én sem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 149-151 2020.05.19. 7:38  130-159

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A másik képviselői önálló indítvány országgyűlési határozati javaslatként szerepel itt előttünk, azt gondolom, hogy mindenképpen lehetőséget ad arra, bármi is lesz a szavazásnak a végeredménye, hogy napirenden tudtuk tartani, és beszélni tudunk azokról a feladatokról, tennivalókról, amelyek halaszthatatlanok a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés ügyében vagy a klímaügyekben. Ehhez szeretnék én is hozzászólni néhány gondolattal a Demokratikus Koalíció nevében és mint a bizottság tagja, mármint a Fenntartható fejlődés bizottságának tagja. Az egyik, amit meg szeretnék jegyezni, hogy több szintje van a fenntartható fejlődés végrehajtásának, tehát van a kormányzati szint, mi mindig azt kérjük számon, de vannak középszintek is, és vannak egész alsó szintek is, és vannak a termelők, tehát a vállalkozások szintje is. Amikor a környezetvédelemről, tehát a fontos feladatokról beszélünk, akkor most először is a termelés területén folyó fenntartható fejlődésnek a dolgait ragadnám ki példaként, tehát hogy a hulladékok egy része a termelésben keletkezik, vagy a termelés mellett a kereskedelmet, tehát a fogyasztást, az előbbi hozzászólásomban pedig a közlekedést említettem, tehát ezeken a területeken, tehát több szintje van, és amikor mi arról beszélünk, hogy fenntartható fejlődés, ezeket is meg kell említeni.

Azért is nagyon fontos, hogy az ilyen sok szinten zajló környezetépítés és környezet-igénybevétel mennyire van kontroll alatt, és azzal, hogy államtitkárság van most, 2018-tól az ITM-nél, előtte máshol volt, tehát ahogy vándorol a főnöksége ennek az irányításnak, az nem erősíti azt, hogy mennyire van ez a termelés, ez a fenntartható fejlődés kontroll alatt. És leginkább az a fő probléma, hogy míg korábban voltak a dekoncentrált szervek, amelyek sokak ellenségei voltak, de csak azért, mert közel voltak a végrehajtó szintekhez, és tudtak számonkérni, bírságolni, ellenőrizni, ez ma nincsen meg. Például Budapest esetében emlékeim szerint Érd van kijelölve a kormányhivatalnál, amely a hatóság, tehát mindennel Érdhez kell fordulni. És ha valaki ügyet akar intézni, akkor több átszállással kimegy Érdre személyesen, ha fogadják ott, és nem tudom, körülbelül hat hét most az az idő, ami alatt be lehet oda jutni, de ha bármelyik polgármesteri hivatalból érkezik levél vagy bejelentés, annak az ügyintézése is ott zajlik. Tehát nincs kontrollja ennek. Amiről mi beszélünk, az olyan törvényi keretek között van, pillanatnyilag olyan mértékben kilúgozott kontroll alatt működik, ami alapvető problémája annak, amikről itt most beszélünk, és amit számonkérünk.

Helyi problémát tud az ember elsősorban hozni, mert akkor hiteles: a belvárosban ilyen kiemelt beruházásnak a mélygarázshulladékait, egyebeket az éjszaka leple alatt  én egy külső kerületben vagyok választó, az a választókörzetem , néhány éjszaka alatt kihordtak 4-5-6 méter magasra a szabad földterületekre, amelynek a tulajdonviszonyait majd egy éppen most jövő törvény rendezi, és azzal, hogy részaránytulajdon-földek, tehát ezer körüli részarány-tulajdonos van, egy tulajdonos sem érzi a magáénak, tehát ha odahordanak valamit, nem érez felelősséget. Kihordtak oda körülbelül  becsült adat, mert már becsüs is volt  500 és egymillió köbméter körüli földet, hulladékföldet.

Nincs az az ember, aki ezt számon tudná kérni, nincs az a bíróság, amely meg tudná fogni, hogy ki az illető, a rendőrség nem foglalkozik vele, tehát gyakorlatilag ma úgy lehet környezetet szennyezni vagy ellenőrizetlen anyagot bárhol deponálni és lerakni, hogy nem találjuk meg annak a felelősét, még akkor sem, ha egyébként le tudtunk fotózni, filmezni néhány autót, megvan a rendszáma, a cég is megvan hozzá, akkor sem lesz ebből tíz év múlva sem bírósági ítélet, és nem lesz kártérítés. Azt gondolom tehát, hogy ma az állapotok kontrollálásával egy nagyon nagy probléma van, legalább olyan nagy probléma van ezzel, mint amit itt a képviselőtársaim felvetettek.

Két dolgot mondanék még, amit én fontosnak tartok, elhangzott mindegyik, az államtitkár úr említette, de mások is említették a felszíni vizek kérdését. Ez rendkívül fontos. Vannak nyílt árokban folyó felszíni vizek, olajat, mindent ki lehet önteni, és lehet szennyezni, amelyek aztán valamelyik befogadóban megjelennek, ahonnan pedig ivóvizet emelnek ki, vagy valamilyen más hasznos célra használják fel. Tehát a szennyezés ugyanilyen kontroll nélküli, úgy gondolom. Persze vannak mezőőrök, vannak polgárőrök, vannak különböző közterület-felügyelők, volna a rendőrség is, de nincs gazdája, aki a felszíni vízszennyezést meg tudná akadályozni.

Ugyanez a probléma jelenik meg, csak kisebb mértékben, a jó minőségű ivóvíz kérdésében. Ez azért kicsit jobb állapotban van, úgy gondolom, Magyarországon, persze vannak régiók, ahol még arzénes víz is folyik a rendezett vízcsapból, éppen Békés megyében, képviselő úr, Békéscsabán és környékén, majd minden faluban a megyében, még Csongrádba is áthúzódóan arzénes a víz. Arra kellene inkább fordítani, hogyha már zöldre fordítunk, ennek a vízminőségnek a kérdését. Nem akarom mondani, hogy mit jelent az arzénes víz, és mivel az időm le fog telni, ennél a víznél maradva és ezzel zárva (Az elnök csenget.), az a pályázat, amelyen önök nyertek, az csak bizonyos…

ELNÖK: Köszönjük szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): …önkormányzatoknak áll rendelkezésre, azok címkézett pályázatok. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 62 2020.05.20. 14:25  1-72

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslatot, amely előttünk van, annak a sorozatnak vélem a részeként  ugye, már volt itt a lex IX. kerület, tehát Ferencváros, volt itt a lex Várnegyed-kerület, az I. kerület, és Zugló a Városliget okán, most Göd, gödi lex törvényt tárgyalunk, ahol a polgármester nem úgy viselkedett, nem az volt esetleg a színe, akkor hozunk egy törvényt rá. De ha már hozunk egy törvényt, akkor hozzunk egy olyat, hogy érintse mind a 3173 önkormányzatot itt Magyarországon, csak úgy, csípőből, minden előkészítés nélkül. Úgy gondolom, ennek vagyunk a tanúi. Látom, elmegy Hadházy képviselő úr, akivel mi nagyon régen ismerjük egymást (Hadházy Sándor visszaül a képviselői helyére.), és kollégák is voltunk, és egy bizottságban is ültünk, mégpedig az Önkormányzati bizottságban. Annak idején az önkormányzatiságnak az a rangja volt, legalábbis körülbelül húsz éven keresztül, hogy önálló Önkormányzati bizottság illette meg ezt a 3173 önkormányzatot ebben az országban, ahol az ő dolgaikat önálló bizottság tárgyalhatta. Most keresni kell, hogy az önkormányzati ügyeket melyik bizottságban tárgyalják. Lényegében az önkormányzatok, a települések sorsa abban az értelemben, hogy önkormányzatiság, elveszett ebben a Házban. Most ezért van itt háromórás vagy négyórás ülés  nem tudom, mennyi lesz a vége , mert végre lehet a településekről beszélni egy törvény kapcsán, még akkor is, ha ezzel a törvénnyel nem lehet egyetérteni, és önkormányzatisággal és mindennel ütközik.

Hadházy képviselő úrnak csak azért említettem a nevét, mert említetted, hogy jobb lett a helyzetük az önkormányzatoknak már ’98-2002 között is, de különösen 2010 óta. Azt szeretném megemlíteni, és ez a legfontosabb, hogy mit kaptak az önkormányzatok 2010 óta, amióta ilyen nagyon megváltozott és megjavult a helyzetük. Korábban a személyi jövedelemadó helyben maradó része az önkormányzatokat illette. Azért tévedés, amit említettél, hogy bejárnak dolgozni, és Pestnek hozzák a pénzt, mert a személyi jövedelemadó a bejáró dolgozók után ott, a lakhelyén keletkezett, és annak az önkormányzatnak volt a bevétele. Ezt vették el a településektől, a sok bejáró ingázó személyi jövedelemadóját elvették. Ez sok-sok milliárd forint, most nem akarok blöffölni, az én esetemben, én is polgármester voltam, tudom, hogy mennyi pénz az, amit elvettek tőlünk, a helyben maradó személyi jövedelemadó.

A másik, amit elvettek a településektől, ez a gépjárműadó. Ez először száz százalékban bennünket illetett meg, és a gépjárműadónak az a törvény, ami ezt lehetővé tette, ki is mondta, hogy miért éppen a településeket illeti meg, majd 2010-től elvették előbb a 60 százalékát, most elvették a 40 százalékát, tehát az a bejáró, aki ingázva a dugóban ott áll az M3-ason meg az autópályákon, az a gépjárműadó azt a települést illette meg szintén. Attól vették el, a településtől, a gépjárműadót is. És ha azt veszem, hogy mondjuk, Budapest és az agglomeráció vonatkozásában működött egy agglomerációs törvény, azt 2010 után, már ebben a ciklusban, amiben vagyunk, megszüntette a parlament, és megszüntette az ugyanilyen regionális fejlesztési törvényt, a Balaton-törvényt is. De a kistérségi társulások is lényegében megszűntek. Ezek mind településeket segítő törvények voltak, ezek megszűntek. Nem akarom mondani, többen itt megemlítették az iparűzési adónak ezt a fenyegető helyzetét, és magát az iparűzési adót érinti ez a törvényjavaslat itt.

Budapestiként azt gondolom, megengedem magamnak, hogy gondolkodjam azon, hogy Budapesten is lesz ilyen  szerintem ez a különleges gazdasági övezet Budapesten nem lesz. Nem lesz azért, mert ha kijelölnék különleges gazdasági övezetnek bármelyik külső kerületet, akár belső kerületet is, akkor azt a főpolgármester urat nevesítve Karácsony Gergelyhez kellene csoportosítani, hiszen a törvény szerint megyének számít, és egyébként is így volt a korábbi önkormányzati törvényben is. Nem fognak odaadni egy pénzt, hogy visszaossza valamelyik kerületnek, ráadásul többségük van. Tehát visszakapom akár, ha nálam lenne egy ilyen övezet, én fogom visszakapni, mert van egy többségem. Tehát Budapesten nem lesz ilyen. Ezért akár még könnyen is vehetem. Ha pedig azt veszem, hogy mégiscsak lesz, akkor az a következő miatt. Az, aki az iparűzési adót kiveti  ugye, ebben az esetben az adóhatóság, a NAV lesz, úgy tűnik, vagy nem tudom, ki lesz az adóhatóság, de mondjuk, a NAV szedi be.

Ez egy egészen különleges feladata lesz a NAV-nak. Eddig azért az önkormányzatoknál apparátus volt felállítva, hozzáértő szakapparátus, aki az adót beszedi, a törvényben az van írva, hogy a NAV naponta utal. Aki ezt írta, nem tudja, hogy nem naponta utalják ezt az adót, hanem évente egyszer, azt is szeptemberben. Azt is most kaptuk ettől a kormányzattól előterjesztésként, hogy az iparűzési adót, amit kétszer kaptunk korábban, most csak egyszer, és pont most van az a hosszú szakasz, amikor ki fognak vérezni a kasszában az önkormányzatok, mert csak szeptemberben fognak pénzt kapni. Tehát nem jön pénz az önkormányzatokhoz, most abban a szakaszban vagyunk. Ez egy hihetetlenül nehéz likviditási problémát fog okozni. Számos likvid hitelt kell fölvegyenek az önkormányzatok, hogy végig bírják csinálni szeptemberig ezt a gazdasági évet. Szeptembertől talán beáll az, hogy úgy terveznek, hogy évente egyszer jön ez az iparűzési adó, ahol számottevő, és vannak olyan, nagyobb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatok, körülbelül 176, ahol át tudnak állni. De ahol csak pici az iparűzési adó, annál egy évet kivárni azért, hogy az iparűzési adót megkapja… Nyilván ez az egy évre való csúsztatás évi két utalás okán, a vállalkozásoknak akart kedvezni, különösen a nagyadózóknak, nekik segített.

Ha azt veszem, hogy a gödi lex, tehát a gödi példa alapján ez bevezetésre kerül, akkor mi a helyzet azzal, hogy azt mondja ennek a cégnek, hogy az építményadódat elengedem, a telekadódat elengedem, az iparűzési adódat csökkentem, ugyanis az iparűzési adó beszedésénél is lehetősége van az önkormányzatnak arra, hogy részletfizetési kedvezményt ad, ilyen kedvezményt, különböző kedvezményeket fog tudni adni. Követhetetlen lesz, hogy egyáltalán abban a különleges övezetben, ami a saját közigazgatásunkon belül működik majd, azon a közigazgatáson belül egyáltalán fizetneke építményadót, telekadót, mert mindegyiknek megvan a funkciója, hogy miért kell fizetni, és mire használjuk. Ez követhetetlenné fog válni ennek a törvénynek a kapcsán.

(13.10)

Szeretnék az adóssághoz én is hozzászólni, mert mindennap megkapjuk ezt az 1300 milliárdot, bár Z. Kárpát Dániel lelőtte ezt a poénomat. De ahhoz az 1368 milliárdhoz képest  azt hiszem, annyit konszolidáltak  most, 2010-től már újra ugyanez az állapot áll fönn, ugyanennyi hitel körülbelül, mint amennyit konszolidáltak.

Tehát, Hadházy képviselő úr, ha azt mondod, hogy ettől kezdve jobb helyzet lett, hát az van, hogy sajnálatos módon újra hiteleket kell fölvenni. Budapest esetében a főváros hitelekkel tudja működtetni, működésre kell fölvenni hiteleket, nem is fejlesztésre, működésre, mert nem tudjuk másképp a tömegközlekedést működtetni. Gondolom, hogy talán a kerületekben is van ilyen. Az én választókerületemben a fejlesztési hitelhez a kormány járul hozzá egyébként, ha meg tudod jól indokolni.

A korábbi probléma mi volt? Az volt, hogy nem kellett hozzá kormányzati engedély, egyszerűen a bank és az önkormányzat megbeszélte egymás között, vagy jött egy ügynök. Az, ami itt elhangzott, egy konkrét és szomorú tény, hogy azt a bizonyos 1360 milliárdot összesen 194 önkormányzat hozta össze, nem a 3173, csak ennyi önkormányzat, ezek ügyködtek különböző dolgokban. Volt olyan, amelynél a lakosságra vetítve 11 millió forint adósság volt minden egyes lakosra, a csecsemőt is beleértve, tehát idáig elmentek, és nekik devizahitelük volt. Pont az a település, most nem akarom itt a kollegákat nevesíteni, devizahitelük volt, és 152,3 volt akkor a svájci devizahitel, és pillanat alatt fölrobbant, és fölment 70, 80, majd 200 százalékra, 250 százalékra. De ezt a devizahitelt úgy vette föl, hogy jött egy ügynök, és azt mondta, hogy vedd föl, ez fog történni. De nekünk nem kell  nem baj, tedd be a bankba, 1 milliárdot fölveszel, 100 millió a kamata, mert ennek olyan előnyös kamata volt, nagyon jól fogsz vele járni. Tehát behúzták a csőbe. Elismerem, hogy szakértelem is kellett hozzá, meg egy kicsit talán még a korrupcióközeli gondolkodás is, hogy mindezt meg lehetett tenni. De azt gondolom, tudni kell, hogy mindössze 194 önkormányzat, ebből az 1368 milliárdból 89 százalékban ezek részesedtek. Tehát amikor mi ezt mondjuk az önkormányzatokra, hogy konszolidáltuk őket, mert rosszul gazdálkodtak, akkor erre a szűk körre kell gondolni, nem az egész magyar önkormányzatiságra, hogy működésképtelen volt.

Az igaz, hogy a konszolidáció annyira végiggondolatlanul ment, hogy volt olyan, akinek 200 ezer forint valamilyen módon volt, azt is konszolidálták, a 200 ezer forintot, a titkárnő fizetése körülbelül, ekkora volt az adósság, és azt is konszolidálták. Ez egyébként benne van az Állami Számvevőszék jelentésében, tehát onnan veszem ezeket az adatokat, nem így hasból.

Összességében azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot, amit ilyen hirtelen elénk idehozott a kormány, indulatból, úgy gondolom, és a gödi példa gerjeszti ezt az indulatot, nagyon jó lenne, ha nem tennénk gyakorlattá. Ez egyébként egy keresztfinanszírozás, úgy gondolom. A fizetőképesebb településektől elveszik, mondjuk, ilyen különleges gazdasági övezet formájában, és feltételezem, hogy mondjuk, tisztességgel be is szedik ezt az adót, és így finanszírozni a kisebb településeket, ez működik már egyébként, ezt kipróbálták, szolidaritási adó a neve. Azért kell fizetni a nagyobb adóerő-képességű önkormányzatoknak, hogy a KLIK tudja működtetni a tőlünk államosított, a tőlünk elvett építményeket. Úgy tudja működtetni, mondjuk, az én választókerületem 600 millió forint/év összeget fizet, az pont annyi, mint amennyiért működtettük az iskolákat, mielőtt elvették tőlünk. Tehát ilyen alapon keresztfinanszírozás zajlik ezzel a bizonyos szolidaritási adóval.

Ha ez is egy ilyen szolidaritásiadó-szerűség, akkor szerintem sokkal egyszerűbben lehetne. Túl bonyolult az, hogy adótörvények, adórendeletek kellenek a megyében, adóbehajtást kell végrehajtani, hihetetlen bürokráciával fog járni, ha végül is ténylegesen kiszélesedik és bevezetésre kerül. Nem tartom észszerűnek, a gondolatát is elvetném, és én úgy gondolom, hogy van itt Számvevőszék is, és van a Magyar Államkincstár is, ők se örülhetnek ennek az ad hoc feladatnak, amit végre kell hajtani. Nem tudja támogatni a Demokratikus Koalíció ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Kocsis-Cake Olivio tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 194 2020.05.25. 5:00  193-194

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 70 évvel ezelőtt ebben az épületben fogadták el az úgynevezett első tanácstörvényt, a 70. évforduló alkalmából úgy gondoltam, hogy néhány szóban a közigazgatásnak erről a területéről a Ház falai között én is teszek említést. 1950. január 1-jével egy ’49. évi törvény alapján létrehozták Nagy-Budapestet. Nagy-Budapest létrehozása azt jelentette, hogy az 1873-as Pest, Buda, Óbuda egyesítését követően az agglomerációban lévő megyei jogú városokat, ezek közül 6-ot, és 16 nagyközséget Budapesthez csatoltak adminisztratív úton, nyilván nem népszavazással, hanem parlamenti döntéssel, és ezzel a 460 ezer körüli lakossággal 1 millió 600 ezer lakost számláló úgynevezett Nagy-Budapest jött létre, méretekben egy európai méretű főváros.

Ez a tanácstörvény anno megfelelt a szovjet hasonló közigazgatásnak, szinte tükörfordítása volt a szovjet tanácsi rendszernek, ami azt jelentette, hogy egypártrendszer volt már 1950-ben. Az egypártrendszeri akaratnak a helyi végrehajtását jelentette a tanácstörvény, a hozzá tartozó jogokkal, jogosítványokkal, de központi irányítással, és ennek a beintésével működtek ezek a szervezetek. Létrejött ugyan egy nagyméretű város, de gyenge infrastruktúrával. Az idecsatolt nagyközségek és megyei jogú városok… Ezek a megyei jogú városok egyébként elveszítették a megyei jogaikat, és akkor a megyei jogú városi jog olyan erőteljes volt, mint mondjuk, Budapestnek a joga. Ha fölsorolnám őket, ez Budafokot érinti, Kispestet, Pesterzsébetet, Pestszentlőrincet, Rákospalotát és Újpestet, amelyről az előbb már hallottunk itt egy hozzászólást, és a nagyközségekből is érintett az én választókerületem Rákospalota és Pestújhely tekintetében, az egyik 50 ezer lakossal, a másik 15 ezer lakossal érkezett ide Nagy-Budapest közigazgatási területébe.

A tanácstörvény 40 évet ért meg, majd azt követően az Ötv. váltotta fel 1990-ben. De még mielőtt erről szólnék, meg szeretném említeni, hogy háromszor módosult ez a tanácstörvény. Az egyik 1956 előtt, a Nagy Imre-kormány időszakában. Akkor valóságos demokratikus jogosítványokat is kaptak a települések, vagyis a kerületek, hiszen az új közigazgatásban Budapesten a korábban 14 kerületből 22 kerület jött létre, és a kerületeknek valóságos jogosítványai lettek. Tehát úgy nézett ki, hogy egy picike kis demokrácia is belekeveredett.

1971-ben a következő tanácstörvény elég jelentősen módosította, és 1983-ban is volt egy jelentős módosítás, amikor már egészen a választójogi törvényt is érintették ezek a módosítások. 1990, a rendszerváltás LXV. törvénye, amely az önkormányzatiságot tűzte ki önmagának, és hogy helyben döntsenek azok, akikre tartoznak az ügyek címmel, amelyet aztán 2011-ig  elég rövid életű lett ez a törvény  a kormány, a jelenlegi kormány, a Fidesz-KDNP-koalíció Mötv.-re változtatott meg, de nem egyszerűen csak névváltoztatást jelent, hanem ez alapvetően stratégiai változtatást.

A múlt heti parlamenti vita igazolja, hogy újra elkezdődött egy centralizálás, újra elkezdődött egy központi irányítás, újra elkezdődött a központi akarat, mint anno az állampártidőszaki, az egypártrendszeri akarat érvényesülése. Csak a különleges gazdasági övezetek kijelölésére gondolva, mi következhet még, ezt a 70 év kronológiáját végigtekintve, a helyi közigazgatásokra? Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokból.)