A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Napirend után azért kértem szót, mert valóban, 30 évvel ezt megelőzően terjesztették ide a Ház elé annak idején a tanácsrendszert felváltó önkormányzati törvényt, az akkori szakzsargonban Ötv.-t. Ennek a törvénynek a nagyon lényeges és fontos eleme volt, hogy a tanácsi rendszerhez képest az önkormányzati rendszernek az volt a filozófiája és az élő gyakorlata, hogy ott helyben a helyi választópolgárok, a helyi lakosok dönthettek saját ügyeikben, hozhatott az általuk megválasztott önkormányzati képviselő-testület helyi rendeletet, és mindehhez a törvény biztosított feltételeket is.Vagyonátadással  a vagyonátadási törvény is elfogadásra került  megkapták az állami tulajdonban lévő korábbi intézmények épületeit, az intézményi feladatokat. Megkapták az állami tulajdonban lévő lakásokat, a nem lakáscélú helyiségeket és mindazokat az infrastruktúrákat, amelyek egy-egy településen működtek, tehát a vízellátást, ahol csatornaellátás volt, az utakat és járdákat, gondjaival és működéseivel együtt. Tehát gazdái voltak és lehettek saját településeiknek.

Ezt egyébként akkor a parlamentben kormányzó párt úgy gondolta, hogy a hatalommegosztásnak és a hatalom helyi gyakorlásának nagyon fontos eszköze, a demokratikus működés alapelve kell hogy legyen a magas fokú önkormányzatiság, tartalommal, feladattal, felelősséggel és jogosítványokkal.

Ez volt a kezdet. 21 évet élt ez az önkormányzati törvény, és 2011-ben ezt a törvényt fölváltotta az Mötv. néven zsargonizált magyar önkormányzati törvény, amely viszont már egészen más feladatokat szab az önkormányzatoknak, illetve amíg megszületésekor csak érezni lehetett, hogy ez egy visszalépés ahhoz a hatalommegosztáshoz, a hatalom helyi gyakorlásához, a helyi autonómia teljes körű kifejezéséhez, ami korábban kezdett kialakulni; egy alapvető visszalépés történt.

Ennek a gyakorlatban megjelenő részei mind a mai napig tartanak, idáig is el szeretnék jutni a 30. évforduló kapcsán, ez pedig az, hogy rövid időn belül a kórházakat, a fekvőbeteg-ellátó intézményeket állami kezelésbe vették a vagyonukkal és feladatukkal együtt az önkormányzatoktól. Mondhatni azt, hogy valóban, ott voltak működtetésiköltség-problémák, de hozzá kell tegyem, hogy a mai napig mindezek nem szűntek meg attól, hogy államosítva lettek. Ugyanez történt aztán a közoktatás közneveléssé történő megváltoztatásával, az épületeinek állami kezelésbe vonásával és az önkormányzatokból e feladatnak az elvételével.

Tehát egy olyan jelentős jogszabályi visszalépés volt, míg korábban az állam a jogszabályokon keresztül ellenőrizte az önkormányzatokat, és volt mód bírósághoz fordulni, ez megszűnt menet közben. Az önkormányzat számára, mondjuk, az Állami Számvevőszék, a Kincstár határozatai megfellebbezhetetlenné és bíróságon megtámadhatatlanná váltak. Tehát alapvető változás állt be az önkormányzatiságban.

És természetesen a korábban átadott vagyon jelentős része visszakerült az államhoz, amely az önkormányzatok bevételeit erőteljesen megcsorbította.

Azt gondolom, hogy a 30. évfordulón azt kell elmondanunk, hogy tartunk szép ütemesen, folyamatosan ahhoz a tanácsi rendszerhez vissza, ahol egy egypártrendszer akarata érvényesült, és ahol az egypártrendszer akarata szerint központilag megmondják, hogy miben döntsél, miben hozhatsz határozatot, mihez adok pénzt, és a szabad gazdálkodás, a vagyonával való szabad rendelkezés joga szűnik meg. Remélhetőleg odáig nem jutunk el, hogy „kedves elvtársak”, de a többi már tanácsrendszer. Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Trianon 100. évfordulója kapcsán sok megközelítésben volt szó az emlékezetről, a megemlékezésről, részben a szembenézésről is, egy aspektus nem nagyon jött elő, ez pedig az, hogy van egy szintje a magyar-magyar kapcsolatoknak, ezt az önkormányzatok képviselik. Az önkormányzatok közül, 3173 önkormányzat van a KSH szerint Magyarországon, körülbelül 1800-nak formalizált partnervárosi kapcsolatai vannak. Nem azt mondom, hogy mindegyiknek a határon túli településekkel, de mindegyiknek van partnerkapcsolata, és vannak nem formalizált, tehát szerződésileg nem aláírt kapcsolatok, de mégis működő kapcsolatok. Ez, azt gondolom, igen nagy lehetőség a nemzetpolitikai stratégiában is, noha nem nagyon vannak számontartva ezek a kapcsolatok, lehet, hogy ebben a pillanatban is delegációk jönnek-mennek, bár a vírus elleni küzdelem most ezt nem nagyon teszi lehetővé, de nagyon élénk a kapcsolat ahhoz képest, hogy mondjuk, egy hivatalos protokolltárgyaláson Marosvásárhelyen leszáll a repülőgép, jön a testőrökkel a Mercedes, elviszi a nagyfőnökséget, aztán visszautaznak, és megvolt a jó kapcsolat, ott jártak. A testvérvárosi kapcsolat egy élő magyar-magyar kapcsolat, fehér asztal mellett, óvodában, iskolában, sporttelepen, csereüdültetésben, gyereküdültetésben, iskolatámogatásban, pedagóguscserékben, nyelvtanításban. Tehát azt kell mondjam, ha működtetni is akarjuk a magyar-magyar kapcsolatot, akkor nem elegendő szép nyilatkozatot megfogalmazni, nem elegendő dokumentumot elfogadni hozzá, törvénybe iktatni vagy országgyűlési határozatba, vagy felhívni a partnerországok parlamentjeinek a figyelmét, hátha nem tudják, hogy ott élnek magyarok; szóval, azt gondolom, hogy az önkormányzatok kapcsolatait ne becsüljük le ebben a tekintetben. Én a saját példámat szeretném idehozni, ezért kértem szót. Az egyik: 29 éve van nekünk Hargita megyében  hozzá kell tennem, hogy 30 éve bent vagyok az önkormányzati rendszerben, és mi csak azon a területen alakítottunk ki partnervárosi kapcsolatot, ahol szórványban, kisebbségben van a magyarság. Ott nagyon könnyű, ahol teljesen Magyarországon vagyok, tehát olyan szintű. Olyan helyen, ahol nincs polgármester, tehát hogy protokollban vár a polgármester vacsorára, hanem meg kell teremteni azt, erősíteni kell az ottani magyarokat, hogy fogadjanak bennünket, merthogy egy polgármestert fogadnak a helyi egyesület vagy a helyi szervezet. És hozzá kell alakítani a mi tárgyalási stílusunkat, ha Szlovákiában vagyunk, ha Horvátországban vagyunk, ha Szlovéniában vagyunk, ha Ausztriában vagy éppen Erdélyben, Romániában.

(19.30)

És azokat a programokat el kell tudnunk viselni, hogy ott találkozunk a polgármester mellett vegyes házasságú férjjel vagy feleséggel, aki kicsit beszél magyarul, de inkább románul vagy szlovákul vagy horvátul.

Tehát azt gondolom, nagyon összetett dologról van szó, a száz év nagyon megkeverte ezeket az ügyeket, és ott tudunk hallani ezekről a nagy magyar üzenetekről, amelyeket most itt ilyen nagy pátosszal elmondtunk, hogy az hogyan csapódik le egy-egy településen. Például hogyan csapódik le, mondjuk, Kassán, amely igen nagy városa volt a Monarchiának? Ezen a Kassán nem jelenik meg az a tőke, az a támogatás, azok a nagy lehetőségek, amelyek megjelenhetnek Csíkszeredán vagy Marosvásárhelyen, vagy egyéb nagyobb magyarlakta városokban. Nem szabad benne differenciálni, mert kontraproduktív is lehet egy nemzetpolitika.

Azt gondolom, hogy szót csupán azért kértem, hogy az önkormányzatokról, a magyar lakosság közvetlen kapcsolatát jelentő önkormányzatokról ne feledkezzünk meg, mert oda többpárti delegáció mehet, többpártiak ezek a találkozások, szemben azzal, ami itt történt, hogy még alá se írhat a többi párt. Köszönöm szépen. (Varga Zoltán tapsol.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megvallom őszintén, minden szó elhangzott itt a törvényjavaslathoz, újat nem fogok mondani, mégis két területen szeretnék hozzászólni, ami talán valamiféle újabb megközelítés. Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés annak a részbeni beismerése, hogy az iskoláknak a KLIK-be való államosítása nem volt egy szerencsés, sikeres történet, hiszen igazán nincs gazdája az iskoláknak, főleg nincs jogkörrel rendelkező gazdája az iskoláknak. Ha azt veszem, hogy mondjuk, az én választókerületemben két kerületnek van egy igazgatója, annak van jogosítványa szinte mindenhez, és akkor abban az iskolában, ahol probléma van  és a spontán szegregáció esete az én kerületemben is megjelenik, ez a legnagyobb veszély egyébként, a spontán szegregáció, és az előbb elhangzott itt a többség gesztusa, vagy hogy a többségre is legyünk tekintettel, a többségnek az a gesztusa, hogy megkérdezi, amikor szabad iskolaválasztás van, beíratja a gyerekét, hogy járe roma gyerek abba az első osztályba. Nem. Akkor beíratom. Jár? Akkor megyek egy másik intézménybe. Mi lesz a vége ennek? Az lesz, hogy spontán, felmenő rendszerben az iskolában 70, 80, majd 100 százalékig Budapesten is, ha akarjuk, ha nem, tehát nem kell, hogy mesterségesen megcsináljuk, ez spontán kialakul.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A probléma része azonban ténylegesen az iskolák államosításával kezdődött el. A településtől elszakították a pedagógust, a helyi értelmiséget, lefölözték a települést a saját értelmiségétől. A pedagógus jelentette az önkéntes munkát, a színjátszócsoportot, a tánccsoportot, a sportot. Ma nincs kötelezettsége a településével kapcsolatban, a részére ez nem kötelezettség, ráadásul engedélyt is kell hozzá kérni. A leginkább ott látszik, hogy milyen gondokkal küszködik egy település, amikor a nyári tábort kell megszervezni: az önkormányzatok egy része még próbálkozik saját maga úgy megszervezni a nyári tábort, hogy közben a gyerekek nem hozzá tartoznak, és engedélyt kell kérni a Klebelsberg Kunó intézménytől, hogy az az iksz pedagógus, az eljöhete a táborba, ott lehete két-három hetet a pihenés helyett, vagy fizethetünke a részére, és hogy mi kivel kötünk szerződést. Tehát ilyen bürokrácia lépett be ahelyett, amit korábban az önkormányzati tulajdonban lévő balatoni és különböző helyeken lévő nyári táborainkban teljes ellátásos, bentalvásos táborban tudtunk eltölteni a pedagógusokkal.

Azt gondolom tehát, hogy ez a probléma tíz év alatt eszkalálódott idáig, hogy ma arról kell beszélni, hogy az iskolában rendőrség, iskolaőrség  mindegy, hogy mi a neve  legyen. Rettenetes dolognak tartom, ha ők fogják majd a rendet fenntartani, és nem a gyógypedagógusok, nem a szociálpolitika, nem a gyermekvédelem, nem a gyámhivatal, hanem gumibottal járkáló emberek. Ennek nem látom a jó végét, csak tragédiákat látok, úgy gondolom. A megoldásnak egy egyszerű erőszakváltozata, természetesen látom, hogy így történik.

Sokszor elhangzik, hogy ha 2010 előtt  még Hiller elnök úr ült fenn nemrégen  Hiller államtitkár úr vagy miniszter úr beterjesztett volna ide egy törvényjavaslatot, akkor nem volt rá szükség, de ha beterjesztett volna egy ilyen törvényjavaslatot, hogy iskolarendőrség lesz, kíváncsi vagyok rá, hogy a mostani kormánypárt micsoda kampányt csinált volna ebből. Hát, az valami fantasztikus, tüntetések tömegei, hogy rendőrség szállja meg az iskolákat! Tehát azt gondolom, hogy amit ma itt mi tárgyalunk, annak a következményei akár beláthatatlanok is lesznek. Nem a gyerekről, nem a pedagógusról, nem a családokról beszél ez a törvényjavaslat, hanem egy viszonterőszakról, noha itt nagyon komoly szociálpolitikai, családpolitikai kérdések húzódnak meg a háttérben, súlyos lakáspolitikai válság is van mögötte, munkaellátottság, rezsiproblémák, ezek mind benne vannak abban, hogy végül is ott tartunk, hogy Gyöngyöspata vagy lex Gyöngyöspata címszó alatt ezzel foglalkozunk.

Korábban, az előtte lévő napirendi pont a sportról szólt. A sport egy megoldás lehetne ezeknek a túlmozgásos gyerekeknek a kérdésében. Ma az lehet utánpótlás-sportoló, akinek a szülei meg tudják fizetni a havi tagsági díjat, ami körülbelül 10 ezer forintnál kezdődik, nehezebb sportágnál, mondjuk, a jégkorongnál 20 ezer is lehet. Mikor tud ez a gyerek sportolni, hogy a mozgását levezesse, hogy olyan közösségben legyen, ahol küzdeni kell egymásért, és ahol maga a közösség tud nevelni? Amíg az iskola az önkormányzatokhoz tartozott, addig a sport… És ezek tehetséges gyerekek, mert vagy a népitáncban, vagy a zenében, különösen az énekben és a hegedűben hagyományai vannak, és ilyen együtteseink voltak, tehetséggondozó dolgokban ösztöndíjat adhatott egy önkormányzat. Ma ki vannak szakítva tőlünk, nem is tudjuk a gyerekeknek nemcsak a nevét, a pedagógusát sem ismerjük. Ilyen helyzetben egy településen belül egy idegen test működik, merthogy központosították őket.

A sport lehetne egyébként az egyik, ahol ösztöndíjjal lekötnénk az idejét azoknak a gyerekeknek, és ott nevelést is kapnának, összetartásra, küzdelemre és teljesítményorientációra lehetne őket nevelni. Ma nem tudnak sportolni ezek a gyerekek, noha tehetségesek, egy jó része a sportban különösen tehetséges. Ilyenről nem beszélünk. Arról beszélünk, hogy gumibottal megjelennek emberek, és majd rend lesz. Nem lesz rend. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Előterjesztő Kósa Lajos Úr! Én az előterjesztéshez szeretnék, vagy remélem, hogy ahhoz fogok szólni. Az előttünk lévő törvényjavaslatot vagy jól értem, vagy félreértem, és ezért kérek szót. A következőről van szó. Az a 400-500, az kicsit gyanús, de ha valóban 400-500, akkor én beleértem azt, hogy itt nagy veszélyben van néhány település, mert itt egy kaput nyitunk meg. Nem tudom, hogy mennyire van tájékoztatva a frakcióvezető-helyettes úr, előterjesztő úr, de Budapest vízellátása kilométereken keresztül különböző tulajdonokon át érkező vezetékekkel van biztosítva Csepel irányából is és északi irányból is, és átmegy magántulajdonon, osztatlan közös tulajdonon, átmegy cégek tulajdonán, önkormányzati tulajdonon és állami tulajdonon. Erre a vezetékrendszerre, ha ez a törvény így el lesz fogadva, akkor lehetséges, hogy Budapestnek  amellett, hogy eszméletlen nagy vezetékjogpénzt fizet  a különböző tulajdonosok felé további bérletidíj-fizetési kötelezettsége nyílik meg, hiszen azt mondták, hogy nem tudnak bérleti díjat, illetve nem tudnak rákötni.

De az a veszély is benne van, hogy megszüntettük a Budapest és agglomerációja törvényt, amely garantálta Budapestnek ezt a vezetéket, a vízellátását, de azzal, hogy megszűnt a Budapest és agglomerációja törvény, ezek után ez a kapunyitás, amiről szól ez a kis törvény, azt fogja jelenteni, hogy meg fognak jelenni a tulajdonosok a fővárosnál, mert a fővárost szolgáló cég a főváros tulajdona, az üzemeltetője a Fővárosi Vízművek. Ez a probléma fokozódik azzal, hogy a vízbázis is kint helyezkedik el a különböző településeken, 20-30 kilométerre Budapesttől, onnan kapja a jó minőségű ivóvizet Budapest csápos kutakból, különböző technológiák vannak erre, amelyeken keresztül Budapesten van az egyik legjobb vízellátás. Csepelre is hasonló módon más településekről jön. Tehát itt a vezetékjog ilyen módon való lehetősége, hogy, ugye, itt a nyomvonal kinek a tulajdona, és az esetleg erre úgy ráköthet, hogy nem fizet közműfejlesztést, mert az a másik kapu, hogy ez megnyitja azt, hogy a tulajdonos is lehet, akár kérheti a kisajátítást, és ettől kezdve nem fizet közműfejlesztési hozzájárulást, mert ő a tulajdonosa annak a vezetéknek, ott megy rajtuk keresztül; esetleg valóban nincs ez a telekkönyvben, ahogy említette az előterjesztésben, rávezetve, de akár ki is sajátíthatjuk, ma sok mindent ki lehet sajátítani akár erőből is. Ez az egyik veszély, tehát Budapest vízellátásánál nagyon komoly veszély van. 6 ezer kilométer vezeték van tehát Budapesten, abból 1800 kilométer a közigazgatási határán kívül van, és nagyon sok, hetven körüli települést érint a vízellátása.

Ugyanez van az ÉRV-nél, a váci vízműnél, ott ugyanez a veszély van, ha ez a törvény elfogadásra kerül, és még nagyobb veszély van a Balatonnál, ahol szintén megszüntettük a Balaton-törvényt, amely garantálta a Balatonnak ezt a bizonyos vezetékjogot, tehát ha a Balaton melletti hetven-egynéhány települést szintén vesszük, mert ott is a tulajdonviszonyok különböző helyeken vannak, és mivel itt a vezetékjog a szennyvízre is vonatkozik, ezért egy dupla problémával állunk szemben, mert általában az a településeknek a problémája, hogy a településünkön megy át a vezeték, mi erre rá akarunk kötni, ha már itt megy, rákötünk.

(19.50)

Ha a kapacitás bírja, akkor igen, de fejlesztési hozzájárulással. Most ezzel a kisajátításos, nyomvonalas rendszerrel, ami az előterjesztésben szerepel, én nagyon nagy veszélyt látok a jövőt illetően. Azt kell mondjam, hogy ez a törvény ha nem is tárgyalások útján, de akár bírósági úton elérhető lesz, mert van rá egy törvény, hogy ezek a vízellátási biztonságok lesznek veszélyhelyzetbe hozva.

Szeretném megemlíteni, hogy vannak települések Budapest mellett, például Érd, amely száz százalékban Budapestről kapja a vízellátást. De ilyen Budakeszi és Budaörs is. Ezeknek az ellátása nem tudom, hányfajta tulajdon. Budaörsnek háromoldali betápja is van, az megy állami tulajdonon, magántulajdonon, sok mindenen. Ha a törvény felhatalmaz és felbiztat emberkéket, akkor ez egy bizniszt nyit meg, és ez egy nagy veszély a települések ellátására, így Érdre is, Budaörsre is, nem csak Budapestre; a Balaton esetében pedig szinte minden településnél, hiszen egy regionális vízmű az, ami a Balaton vízellátását biztosítja, és ugyanígy a szennyvízellátást is hasonló módon.

Egy szakmai eligazítást tartottál itt nekünk, frakcióvezető-helyettes úr. Az az igazság, hogy valóban úgy van, hogy a szennyvíz azért olyan illatos, mint ahogy említetted, mert a csapadékvizet nem engedik be a csatornába. Ha a csapadékvizet beengednék, akkor hígítanák, és nem lenne ez a helyzet. Csak akkor a szennyvíztisztítónál kell a csapadékvizet tisztítani, együtt a szennyvízzel, ami körülbelül háromszoros vagy ötszörös költség lehet. Ezt az üzemeltetés nem bírná ki, ezért minden településen, így Budapesten is ez már több éve így van, nem lehet a csapadékvizet bekötni. A régiek nyilván belemennek a csatornába, de most nem lehet.

Még egy gondolat és befejezem. Ahol vannak a szennyvíztisztítók és a szennyvíztisztítóra rávezető vezetékek, azok is átmennek állami tulajdonú ingatlanokon és átmennek magántulajdonú ingatlanokon. Tehát a szennyvíztisztítóknál is ugyanaz a helyzet, mint a víznyerő bázishelyeknél, hogy ezek a vezetékek különböző tulajdonokon keresztül fognak menni. Itt generálunk egy vitát minden tanulmány nélkül, mert gondolom, hogy ez a regionális vízművekkel nem volt egyeztetve és nincs meg a hozzájárulásuk, de talán nincsenek is tudatában annak, hogy ma erről vitatkozunk.

Tehát egy nagyon nagy aknát indítunk el ezzel a törvénnyel. Úgy gondolom, hogy aki a víz- és szennyvizes szakmában eltöltött harminc évet, mint én, az pontosan tudja, hogy ha ezt valaki megszavazza, az egyben egy hatalmas bizniszt is rázúdít ezekre a településekre. Ezt nem lehet így támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzatok itt is szóba kerültek kiemelten. Két percben nagyon rövid lehetőségen van, de hadd említsem azt meg: így költségvetést tárgyalni, ahogy az állami költségvetést tárgyaljuk, egy önkormányzat nem tárgyalhatja. Az Mötv. is és az előtte lévő Ötv. is előírta egyetlen bizottság kötelező létrehozását, a költségvetési bizottságot, és a költségvetési bizottságnak látni kell minden pénzügyi mozgást, a költségvetés minden egyes módosítását oda kell vinni a bizottság elé.Önök megteszik ezt, hogy a parlamenti Költségvetési bizottságnak megadják ezt a rangot, hogy a költségvetés előkészítésében részt vehet maga a bizottság, vagy csak azért nem, mert más színű az elnöke? De hát ez mindig is így volt, tehát fideszes pénzügyi bizottsági elnök volt akkor, amikor a baloldal volt a kormányon, és akkor még persze volt Számvevőszéki bizottság is. De mondjuk, a Gazdasági bizottságnak, amely most favorizálva van, én nem látom itt az elnökét, de a Költségvetési bizottság elnöke itt van.

Tetszett említeni ezt a tíz évet és a tíz év eredményeit. A XV. kerületi önkormányzatból kiindulva, és a budapesti önkormányzati szövetség elnöke is voltam, ismerem jól ezt a tíz évet.

(18.10)

Azt gondolom, hogy az önkormányzatok a tíz évnek nem győztesei, hanem nagy vesztesei. Csak vegyük azt, hogy a személyi jövedelemadó elvonása most már a tíz év egyik nagy sikere, óriási pénzt vettek el ezzel az önkormányzatoktól, miközben 27 százalék lett az áfa.

Úgy gondolom, hogy lehetne egy másik sort is felsorolni. Ön egy sort sorolt fel. Az a sor így hangzik, ahogy ezt ön elmondta. Úgy hiszem, hogy mindig két oldalról kell megtekinteni egy költségvetést, az elmúlt tíz évet is. (Taps a DK és a Jobbik soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): (Miközben próbálja feltűzni a mikrofonját:) Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rám kerül a sor…

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A költségvetéshez, azt gondolom, a varázsszavak mind a két oldalról elhangzottak már, ilyenkor hozzászólni azért már nem olyan könnyű. Az önkormányzati fejezethez, a IX. fejezethez szeretnék majd hosszabban hozzászólni  ezt az államtitkár úr biztos gondolta vagy sejtette , de azért kitekintenék, csak ilyen oldalvágásban egy-két más területre is, ameddig a tíz percem engedni fogja. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, a költségvetés előkészítése önkormányzati szinten is és parlamenti szinten, tehát kormányszinten is a legnagyobb esemény egy gazdálkodási évben. Itt nem lehet tudni, hogy mi a gazdálkodási év, mert az önkormányzatoknál ez szabályozva van, de itt lehet év elején, év végén. Ha most komolyan vesszük, hogy mit tárgyalunk, akkor úgy tárgyaljuk a 2021-es költségvetést, hogy a 2020-ast hajtjuk most végre, és a 2019-es zárását nem ismerjük; három év költségvetését úgy tárgyaljuk, hogy gyakorlatilag el kell hinnünk  mert hiszen nincsenek viszonyszámok, nincsen mérleg , hogy azok a számok, amelyeket bemondtak, leírtak, azok hitelesek, el kell hinni, hogy hitelesek, mert egyébként zárszámadási számok nem támasztják alá, tehát bázisviszonyítási szám nyilván nincsen, azt pedig legfeljebb egy-két konkrét tapasztalatból vagy ezekből a termelési beszámolókból, amelyeket itt hallottunk, tudjuk, hogy a mostani végrehajtás hol tart. Egy biztos: azok az önkormányzatok, amelyeket én jobban ismerek, a fővárosiak és a kerületiek, valamint az agglomeráció.

(18.10)

Azt kell mondjam, hogy az államtitkár úr egy új stílust hozott be, és ez jó, hogy valóságos vita van, mert időközönként feláll, és érvel, tehát nem két napig hallgat, és utána tíz perc alatt elintézi a költségvetést, amit én megköszönök, mert valóságos vitává teszi a költségvetés vitáját azzal, hogy ilyen módszerrel tárgyal.

Ehhez kell egy bátorság is, mert újabb vitákat is lehet gerjeszteni, de ez a valóságos tárgyalás. Ezt tekintheti úgy is egy ellenzéki képviselőtől, hogy dicséret. Ezt egy jó stílusnak tartom.

Amikor a költségvetésről beszélünk, és azt mondjuk, hogy az a filozófia van ebben a költségvetésben a IX. fejezeti részében az önkormányzatok számára, hogy feladatfinanszírozás van, akkor a feladatfinanszírozás alatt sokan azt gondolják, hogy az a feladat, amit az önkormányzatnak el kell végezni, az így is van finanszírozva.

Tegnap az érdi képviselő úr  hirtelen akartam mondani a nevét  elmondta, hogy 41 milliárd a költségvetése Érdnek, abból 38 milliárdot az állam ad hozzá. Azt mondtam, hogy bemegyek a pad alá, az nem létezik, hogy van egy ilyen város, ahol ez van. De az van, ha helyismeretem nincs, akkor nem tudom, hogy az a 38 milliárd létezik, de az egy olyan beruházás a városban, amelyhez a város vezetőjének korábban volt köze, a mostani városvezetővel nem nagyon tárgyalnak, hanem épül az a valami, amit már elkezdtek ott építeni, és azon túlmenően van egy 14 milliárd körüli költségvetése a városnak. Arról viszont nem tudott sokat a helyi képviselő.

Tehát azt kell mondjam, hogy a feladatfinanszírozás ma úgy néz ki, hogy a magasabb adóerő-képességű önkormányzatok  most ugyan ezt levitték, hogy még több önkormányzatot be tudjanak vonni  nettó befizetők az államnak, magyarul, többet fizetnek be az államnak, mint amit ők visszakapnak, azon túlmenően, hogy vannak ezek a szigorítások vagy ollózások, vagy nem tudom, minek nevezzük. Tehát az önkormányzat ugyanúgy fizet áfát, az egyik legnagyobb bevétel az adóbevételeiben az államnak, az önkormányzat ugyanúgy fizet áfát, szja-t, fizeti ezt a szolidaritási hozzájárulást. És ha megnézzük, hogy normatívában a feladatfinanszírozásban mit ad vissza maga ez a költségvetés, akkor lehet látni, hogy nettóban többet fizetünk be, mint amit kapunk.

És hogy mit finanszíroz le  most a bölcsődénél egy picike elmozdulást látok , ez általában a 60 százalékot éri el, tehát jó esetben a feladat 60-65 százalékát, ha eléri, amit az állam lefinanszírozott. Noha kötelező feladatról van szó, a többit az önkormányzatnak kell kiegészíteni, és erről soha nem beszélünk, amikor szolidaritás jön. Ez is egy szolidaritás, hogy kiegészítjük a kötelező feladatot 35 vagy 40 százalékkal, attól függ, hogy miről van szó, mert az idősgondozásban is van picike normatíva, ott sokkal magasabb az úgynevezett szolidaritás, amivel kiegészítjük.

A kultúráról esett is szó, gyönyörű szavakat hallottunk a kultúráról. Tudni kell, hogy egy nyolcvan-egynéhány-ezer lakosú település kulturális normatívája 16 millió forint, a bekerülési összege 800 millióból valósítható meg; 16 millió a normatívája. Tehát komolytalan dolog, amit itt hallottunk, hogy mennyi minden megy a kultúrára, és hogy nőtt. Egyik volt polgármester kolléga itt dicsérte, hogy milyen szép kulturális fejlődés van. Kulturális normatívát az önkormányzatok nem kapnak szinte semmit.

Ugyanez egyébként igaz meglepő módon arra, hogy a sportnormatíva is szinte nulla. A diáksport normatívája, a gyermeksport normatívája egész kis jelképes valami egy önkormányzatnál. Igaz, hogy ebben az is benne van, hogy a gyerekeink átkerültek az intézményfenntartóhoz, a Klebelsberg Kunóhoz, az óvodás és egyéb. A sportegyesületekre, az amatőr, a szabadidősport-egyesületekre tizenvalahány-millió forint egy normatívája a sportnak.

Ugyanakkor ugyanebben a kerületben megjelennek ilyen privát vállalkozások, amelyek taóból működtetnek, fizetett embereik vannak, nincs közünk hozzájuk, hogy beszámoltassuk. Azért meglepő módon a gazdálkodásban eléggé ilyen kusza dolgok vannak, bizalmi ügyek, amelyeket igen nehéz tolerálni egy költségvetési tárgyalásnál.

Azt szeretném megemlíteni, hogy jó hallani azt, hogy van faluprogram. Mi nem vagyunk érintettek, ha én Budapestről beszélek és a kerületeiről vagy az agglomerációról, egy-két falu talán lehet ott Pest megyében. De van a „Modern városok” program, erről egészen csodákat hallottunk például Kaposvár esetében. 200 milliárd körüli összegről számolt be itt a termelési értekezletén a képviselő úr, hogy 200 milliárd Kaposvárnak. Összerakta tételesen, tényleg becsületesen, hogy hogy jött ez össze.

De ugyanakkor van egy olyan program a költségvetésben, amely érinti a fővárost, ez az „Egészséges Budapestért” program. Ennél az „Egészséges Budapestért” programnál meglepő módon tapasztaltam, hogy milyen módon lehet ehhez a pénzhez hozzájutni, ugyanis mind a három fejezetnél az a kérdés, hogy hogy is lehet ehhez hozzájutni. Nyilvános ez? Ezt valami bizottság dönti el, vagy ez a képviselő és valakik közötti alku része ennél az „Egészséges Budapestért” programnál?

Este néztem a híradót, és láttam Rétvári Bence államtitkár urat, hogy az én kerületem egyik fideszes politikusával sajtótájékoztatót tartanak, és mutatják, hogy a kerületben négyszáz, nem tudom, hány millióért ebben a programban lesz. Jött is hozzám az akkori fideszes országgyűlési képviselő, és mondta nekem, hogy kössünk egy megállapodást. Mit tudtam csinálni, ugyan velem nem volt egyeztetve, de hiú nem vagyok, ha a kerületemről van szó, csináljuk meg. Aláírtuk, minden rendben van vele.

Rendeztük a tervezést, hatvan, nem tudom, hány millió forintért kifizettük a tervezést, majd jött a választás. A választásnál valahogy úgy alakult, hogy én polgármesterből átmentem országgyűlési képviselőbe, a képviselő úr kimaradt, azóta az „Egészséges” program már nem kell, azóta nincs „Egészséges” program. (Varju László közbeszól.) Igen, tudom, bocsánatot kérek.

Tisztelt Kormány! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy több olyan dolog elhangzik itt a szigorítást illetően az önkormányzatokra, ami azt mondja, hogy bírják ezek az önkormányzatok, és nincsenek túlterhelve. Az az érzésem, hogy túlságosan sérülékenyek lesznek az önkormányzatok, és csődközeli helyzetbe fognak jutni. Nehogy ezt a jegyzőkönyvből még vissza kelljen olvasni önnek! Köszönöm szépen. (Szórványos taps a DK és az MSZP soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A vita első szakaszában én nem szóltam hozzá, mármint az általános vitában, de azt gondolom az elhangzottak alapján, hogy van pár szó mondanivalóm. Úgy tűnik, mintha ebben az országban az üdültetést az Erzsébet-táborokkal oldanánk meg, azonban az üdültetésnek rendkívül sok színes része működik, amelyhez nem adnak támogatást, mégis meg van oldva. Ennek a finanszírozói a szülők és az önkormányzatok és az erre a célra szakosodott alapítványok, azokról nem esik szó. Nem 130 ezer gyerek nyaral ott, hanem ennél sokkal-sokkal több. Tehát amiről mi most beszélünk, az egy kis szelete a gyermeküdültetésnek. Nagyon sok nyári üdültetés van, amelyről itt szó sem esik, pedig mennek folyamatosan. Hozzá kell tennem, hogy számos önkormányzat rendelkezik még a tanácsi rendszerből örökölt üdülőkkel, így a Balatonon is, a Börzsönyben is, különböző hegyvidékeken. Ők tehát szabályosan nyaraltatnak, és ez óriási segítséget ad a szülőknek.

Nyáron, amikor a gyerekkel nem tud mit kezdeni a szülő, mert dolgozik, akkor van az a változat, hogy napközis rendszerben működik, az is egy önkormányzati megoldás, és teljes ellátással van a gyerek a napköziben.

(18.10)

A választókerületemben körülbelül 800-1200 gyerek üdült az elmúlt esztendőben, 2019-ben. Tehát beszéljünk erről is! És akkor vannak a szaktáborok, művészeti tábor, egyhetes, kéthetes, tíznapos, a testvérvárosi kapcsolatok révén vannak csereüdüléses kapcsolatok. Tehát itt úgy beszélünk erről az Erzsébet-utalványos megoldásról, mintha ez az üdültetés oldaná meg az országban a gyerekek dolgait. Egy pici szeletét igen, nem tudok számot, de becslésem szerint nem lehet több 10 százaléknál, még annyi sem. Arról még törvényt is alkotunk.

A másik részéről: az önkormányzati költségvetésben benne van, fejezete van, támogatja az önkormányzat minden szinten, tehát mondhatom azt, hogy szinte minden városban van ilyen üdültetés. Ez a nagyobb tömeg. A művészeti táborok mellett vannak sporttáborok, annál vannak az alapítványok és egyesületi támogatások, és vannak azok a táborok, amelyek a környezetvédelemmel kapcsolatos szakmai táborok. Ott nem úgy vannak a gyerekek, hogy ki vannak csapva az üdülőbe, aztán majd ebédelünk, vacsorázunk és zajongunk, hanem szabályos foglalkozások vannak, kultúra rakódik hozzájuk, tudást hoznak haza, barátságokat kötnek.

Az Erzsébet-tábort nem lebecsülve, és egyébként támogatni lehet, de akkor kiemeltünk egy szeletet, aki Erzsébet-táboros kategória, kap támogatást, a többi nagy tömeg pedig nem kap támogatást. Körülbelül erről vitatkozik most, úgy érzem, a parlament, e törvény kapcsán. Szeretném mondani mint korábban gyakorló polgármester, hogy minden egyes turnusban elmentem a gyerekekhez, igaz, nekünk Balatonon is van táborunk, nekünk Börzsönyben is van táborunk, Agárdon van táborunk, tehát mi áldoztunk a gyerekekre. Nem azt gondolom, ami itt elhangzott, hogy a gyerekeknek csak az Erzsébet-tábor variációban van megoldás ebben az országban, hanem nagyon sok helyen egész évben folyik a szervezés.

Ha valami akadálya van a gyerektáboroztatásnak, az maga a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó, az a fő akadály. Ide pedagógusok kellenek, pedagógusok, akik a gyerekeket felügyelik. Azért pedig az önkormányzat fizet, az önkormányzat szervez, az önkormányzat tulajdonában van, de a pedagógus az állam tulajdonába került, tehát államosították őt. Az engedélye kell, hogy hozzájárul ahhoz, vagy nem járul hozzá, hogy a nyári pihenőjében egy hetet vagy két hetet a táborból vállal-e. És akkor jön az, hogy egyetemistákat, pedagógiai főiskolásokat vagy egyetemistákat próbálunk szervezgetni, hogy szakképzett emberek felügyeljék a gyerekeket, ha nem járulnak hozzá, ugyanis szerződést kell kötni a pedagógussal, hiszen ezért díjazás jár, nem Erzsébet-számlán érkező díjazás, hanem az önkormányzati kasszából érkező díjazás.

Az nagyobb akadály, arról itt nem esik szó, hogy ezekben a táborokban, ezekben az Erzsébet-táborokban hogyan engedélyezi például a KLIK ezeket a pedagógusokat, akik ott felügyelnek arra a 130 ezer gyerekre. Az önkormányzati tábornál komoly akadályt jelent a szervezésben eleve, hogy az iskolában ki az, aki szervezheti, engedike az iskolában megszervezni, hogy a táborba elmehessenek, hiszen az önkormányzatok támogatást adnak. Nagyon kedvezményes üdültetésről beszélünk. Hozzá kell tennem, hogy persze ugyanaz az Erzsébet-utalványos megoldás is, amiről itt most törvényt fogunk alkotni, de ne felejtsük el, és maradjon a jegyzőkönyvben, hogy van még a magyar gyerekeknek ezen túlmenően és a többségének teljesen más szervezetek által biztosított nyári üdültetése. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A különleges gazdasági övezetről szóló törvény előző, általános vitájában nem vettem részt, de most egy olyan bejelentést tett kiegészítésként, ami szerint nem érinti a fővárost, mert eredetileg nagyon úgy nézett ki, hogy erőteljesen Budapestre irányulunk. Közben gondolkodtam, hogyan lehet az, hogy Budapesttel kapcsolatban egy ilyen gesztus történik: igen, mert fog jönni az illetményről szóló törvény itt rövidesen, talán a második vagy harmadik törvény még a mai estén. Már korábban ezt az illetményről szóló törvényt egyszer itt tárgyaltuk. (Nacsa Lőrinc: Illeték!) Illetékről, bocsánat! Köszönöm szépen, Nacsa képviselő úr, illetékről. És az illetékről szóló törvényben Budapest sorsa már el volt intézve korábban, hiszen mezőgazdasági művelés alól kivonni földet bármilyen fejlesztésre nem lehetett, mert olyan súlyos a büntetőilleték, 80 százalékot vagy mennyit szavazott meg a parlament a törvény módosításával. Tehát lényegében Budapest blokádolva van, tehát az M0-son belüli, mezőgazdasági szempontból haszontalan földterületeket, de egyébként még a mezőgazdasági művelési övezetben lévőket sem lehet értékesíteni, és nem lehet a művelés alól kivonni, mert olyan illetéket kell utánuk fizetni. Ezt itt nemrégen fogadta el a parlament.

Visszatérve ehhez a javaslathoz, azt gondolom, hogy több igazságos megoldás is elképzelhető lenne. 30 éves ebben az évben az önkormányzatiság, 30 évvel ezelőtt alakultak meg a szabadon választott önkormányzatok, és éppen a 30. évfordulón egy ilyen törvénynek a bevezetése a szubjektív döntési lehetőségeket hozza vissza. Ez ismerős dolog, az én koromban ismerős: a tanácsi időszakban volt ez. Ez egy tanácsi rendszeri megoldás, ahol a megye majd dönt, hogy melyik falu kap, melyik falu meg nem kap pénzt, körülbelül ez fog megtörténni.

Az előbb Nacsa képviselő úr is hivatkozott arra, hogy az egyik falu jól jár, a másik falu rosszul jár. Azt a kérdést szintén itt az elmúlt tíz évben rendezték el, itt a képviselő asszony az előbb kimondta ezt a szót, amikor a személyi jövedelemadó helyben maradó részének a teljes körű elvonását szavazták meg törvényben, és sok év óta nem marad helyben a személyi jövedelemadó.

Az egy igazságos rendszer volt: aki az iparban, kereskedelemben, bárhol bejáró dolgozó volt, akár lehetett az napi ingázó, annak az állandó lakhelye kapta a személyi jövedelemadót; ez egy igazságos, arányos terítés volt. Ennek a megvonása a települések elleni első igazi ütés volt, úgy gondolom, amit itt az elmúlt tíz évben megtettek. Ez nagyon súlyos volt.

Ha megnézzük a költségvetést, amelyet most tárgyalunk a kormány előterjesztésében, akkor két igazi nagy tétel van: az egyik a személyi jövedelemadó, a másik az áfa, ami hatalmas bevétele az államnak. Ebből az a pár százalék, ami ott maradhatott, az életben maradást jelentette a településnek, mert az emberek egy része bejárt dolgozni, és azok pénzt hoztak azáltal a településnek, és abból a pénzből volt igazi, valódi bevétel; ezt a bevételt vették el a kistelepülésektől. Akik bejárnak Budapestre dolgozni, azok igazán mindent itt fizetnek a fővárosban, és nem a településükön.

Tehát azt gondolom, amikor egy ilyen igazságosnak mondott, különleges gazdasági övezetről akarunk egy törvényt megalkotni, akkor ebben csak igazságtalanság van. Igazságtalanság van akkor is, ha azt nézem, hogy a közigazgatásilag érintett önkormányzatnak, amelynél majd megvalósul egy ilyen 5 milliárd fölötti beruházás, joga van a területén adót kivetni, adót szedni a mai alkotmányos értelmezés szerint. Joga van, ha övé a terület és ő adta el, tehát azzal gazdálkodhat, és annak a hasznaiból javakat szed, és az infrastruktúra kiépítésére is kötelezettsége van ennek megfelelően.

Azt nem lehet tudni, hogy most két vízmű épüle, tehát az úgynevezett különleges gazdasági övezetben majd külön szennyvíztisztító működike, vagy azt a kistelepülést, ahol megvalósul a beruházás, kényszerítik akarattal, hogy az ő szennyvíztisztítóján, az ő vízművén, az ő infrastruktúráján működjön ez a nagyberuházás. Vagy párhuzamosan két infrastruktúra épül ki: az egyik a megye irányítása alatt, és persze semmi köze a helyi településnek hozzá, a másik pedig az ott lévő településé, és akkor kívülről nézik a településiek, hogy csodavízmű, csoda-szennyvíztisztító, az övékére meg nincsen pénz.

Tehát egy olyan igazságtalan valamit akarnak most létrehozni, és nincs kétségem, hogy ez meg fog születni, ami, azt gondolom, településfejlesztés, környezetvédelem, településgazdálkodás szempontjából abszolúte nonszensz; ez, amit most itt tárgyalunk, és amit törvényben meg fogunk hozni. Ezért ezt nem lehet támogatni, és ez nem jóindulat kérdése, hanem nem támogatható egy ilyen nonszensz ötlet. Köszönöm.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr már ismeri az én véleményemet és a frakciónk véleményét, mégis most a részletes vitában is szeretném ennek pár részletét előhozni, természetesen az időkeretemen belül. Azt gondolom, hogy amit előttem Keresztes képviselő úr megemlített, azt el lehetne mondani a hulladékgazdálkodó cégekre is, nevezetesen, hogy a szemétbe, a hulladékába fullad bele a város, merthogy ez a kukaholdingnak becézett intézmény a lakosság által befizetett pénzeket egyszerűen nem adja tovább a szolgáltatónak. Ma már az év hatodik hónapját írjuk, és tudomásom szerint  bár még nincs friss infóm, mert lehet, hogy ma már utaltak  eddig a fővárosnak még egy fillért sem utaltak, pedig itt sok milliárd forintról van szó, amit még nem utaltak át. Hogy lehetséges az egy ilyen költségvetési szisztémában, hogy a kormánynak egy hivatala nem utalja át a beszedett pénzt, hanem magánál tartja? Nem tudjuk, hogy mit csinál vele, de magánál tartja. Sok milliárdról van szó. A főváros felé most 10 milliárd forint körüli fizetési kötelezettsége van, ezért csődhelyzetben van a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat. De a többi közműre is igaz az, ami elhangzott. A központosításnak az a hátránya, hogy azt a felelősséget is átveszi a központosító, hogy működési zavarok fognak föllépni.

A másik, amit mondani szeretnék, hogy szintén a központosítás eredményeként kell szolidaritási hozzájárulást bevezetni. Már negyedik vagy ötödik éve fizetjük a szolidaritási hozzájárulást, és az lépcsőzetesen mindig megy fölfelé. Az én választókerületemben a 2020-as megközelíti a 600 milliót. Arról volt szó, hogy az önkormányzatokat nem terheli ez a 2021-es költségvetésben, sőt 16,6 százalékkal többet ad az önkormányzatoknak. Igen, de amennyit visszaszed, azután mínusz 2 vagy 3 százaléknál vannak, és akkor az inflációt még nem is vettem figyelembe. Tehát gyakorlatilag nem adott, hanem elvett. A szolidaritási hozzájárulásnál az a csel van ebben a költségvetésben, s államtitkár úr, ezt ön is tudja, hogy amíg az adóerő-képesség alapján szedték ezt a díjat, adót vagy mindegy, hogy minek nevezzük  mivel ez az adócsökkentés kormánya, akkor ezt adományként adjuk és nem adóként , ezt az adományt azért kell adnunk, hogy a Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó el tudja tartani azokat az iskolákat, amiket elvettek az önkormányzatoktól.

(21.20)

Merthogy kiderült, államosítani tudunk, az önkormányzatoktól kártalanítás nélkül elvenni az iskolavagyonokat, azokat tudjuk, de a működtetésről megfeledkeztünk, hogy hogyan működik ez, és most ezt fizetjük. Végül nemcsak hogy elvették, hanem még fizetünk is, hogy működni tudjon. Az adóerő-képességbe csak 178 önkormányzat tartozott bele eddig, de most ez a költségvetés leviszi 22 ezer forint/főre. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 600 önkormányzat, az én számításaim szerint, vagy 500 lesz a jövőben adóerő-képességben kiemelt. Tehát amikor a 160 milliárd forintról beszélünk, hogy a szolidaritási adó a jövő évi költségvetésben 160 milliárd lesz, azt már nem ez a 178 önkormányzat fizeti csak, hanem még további 350 vagy 300. Erről nem adnak tájékoztatást, hogy mennyi az, mert nem ismerhetjük a számokat, mert nem volt zárszámadás, zárszámadás nélkül tárgyalunk költségvetést. Akkor látnánk, hogy mennyi önkormányzat, a 3173 önkormányzatból hányan váltak ilyen adózóvá, akik ilyen adományokat fizetnek a magyar államnak.

A másik nagyon súlyos probléma, úgy gondolom, hogy miközben azt mondjuk, minden újságban ezt olvasom, hogy százhuszon-valahány milliárddal, 122 milliárddal többet kaptak az önkormányzatok, 16,6 százalékkal, akkor valójában ez egy kommunikációs pénz, mert igazság szerint kevesebbet. És ha azt mondjuk, hogy van, aki háromszor meg négyszer annyit fizet, az azért van, hogy négyszer annyit fizetünk majd szolidaritási hozzájárulást, mert nem tudjuk, hogy mennyi önkormányzat az, amennyire kiszélesítette a 22 ezer forint/fő adóerő-képességi mutató. Az eddig följebb volt 10 ezerrel, sőt, azt hiszem, 35 ezer volt, ha jól emlékszem, az egy főre eső, most viszont sokkal több önkormányzat fog beleesni, és így nem tudjuk az átlagunkat.

Nekünk, az én választókerületemben, Újpest esetében körülbelül a jövő esztendő az, hogy a 2021-es költségvetés 1,8 milliárd befizetésbe kerül, a XV. kerületi önkormányzatnak 1,2 milliárdba. Lényegében mind a két kerület, beleértve a fővárost is és a főváros majdnem minden kerületét, az állami normatívánál többet fizet be az államnak, mint amennyit ad az állam úgynevezett feladatfinanszírozásként az intézmények fönntartására.

Ez a költségvetés bennünket be akar csapni. Annyit mi is értünk a költségvetéshez, hogy településeket nem lehet ilyen módon kiszedni. Értjük, hogy 800 milliárddal nőtt az államadósság, hogy óriási államadóssági nyomás alatt van a költségvetés, de az, hogy mindent az önkormányzatok fizessenek meg, ez hihetetlen, ezt nem lehet támogatni így. Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért gondoltam, hogy napirend után szót kérek, mert a költségvetés újra napirenden van, de az izgalom hihetetlen nagy az önkormányzatoknál. A választókerületemben két önkormányzat is van. Levelet kaptunk  hárman vagyunk itt parlamenti képviselők, Zsigmond úr a kormánypártból, Varju László és én pedig az ellenzéki oldalról  a két önkormányzattól, hogy próbáljunk segíteni, hiszen nagyon súlyos számokról van szó, amelyekről az előzőekben ugyan vitáztunk, de egy más megközelítésben szeretném most bemutatni, ahogy az önkormányzati helyi képviselők is látják ezt.Azt gondolom, a hozzászólásom három pontra szorítkozna. Az egyik pont mindenekelőtt az, hogy ez a költségvetés azt jelenti számukra, hogy ugrás a sötétbe. Tehát lényegében nem lehet tudni azt, és szerintem az előterjesztő sincs tisztában azzal, hogy a 2019-es év nincs lezárva, a 2020-as év meg van kezdve, terhelve egy járvánnyal, és már a 2021-es költségvetésről alkotunk törvényt úgy, hogy egyáltalán nem is tudjuk pontosan, hogy mennyi pénzünk van. Ez a zavar végigmegy az önkormányzati rendszeren is, hiszen szoros köldökzsinóron működik a magyar önkormányzatiság az Államkincstárral. A Kincstár bekérte, a napokban volt a határideje, le kellett adni az önkormányzatoknak  ugyan sokszor elhangzik ebben a Házban, hogy nem segített az ellenzék, vagy nem segítettek az önkormányzatok , az önkormányzatok, a két önkormányzat 600 millió forinttal járult hozzá, az arányt most nem írtam ki magamnak, hogy milyen arányban, a vírus elleni küzdelemhez, tehát a járvány megelőzéséhez különböző eszközök vásárlásával és minden olyannal, aminek során fizetni kellett. Például, akik elvesztették a munkájukat, azoknak azonnali segélyezést kellett adni, számlával kellett igazolni. Ez összesen 600 millió forint. Nem szabadna, hogy olyan elhangozzék, hogy az önkormányzatok nem segítettek, vagy azok a képviselők, akik onnan, abból a kerületből, választókerületből érkeztek.

A második, az előző vita erről szólt, az én álláspontom az, hogy ez a kifosztásnak a költségvetése is egyben, mert azon címszó alatt, amilyen módon elvesznek önkormányzatoktól pénzeket, ez nagyon súlyos. A 122 milliárdos támogatással szemben, amit a magyar önkormányzatiság kap ebben a költségvetésben, ha csak a szolidaritási adót és a gépjárműadót veszem, és nem veszem a többit, mert itt körülbelül nyolc tétel az, ami elvonásra kerül, azok kisebbek, de nagyon fontosak, ez azt jelenti, hogy amennyivel emelkedett a költségvetésben a támogatás, ugyanannyit abban a pillanatban vissza is vontak. Tehát tulajdonképpen ez a mi kifosztásunk.

A harmadik, amit szeretnék mindenképpen megemlíteni, hogy ez egy kicsit olyan, mint a Madame de Pompadour által mondott „utánunk az özönvíz”. Ez az özönvíz költségvetéseként is tekinthető, hiszen a mi költségvetésünk, amely országos szinten 856 vagy 855 milliárd, nem több, mint mondjuk, a Belügyminisztérium költségvetése, a Honvédelmi Minisztérium költségvetése, de itt 3173 önkormányzatnak kell megélnie, kell a költségvetését elkészíteni, kell a településen a szolgáltatást biztosítani, kellene a vállalt feladatokat és a kötelező feladatokat végrehajtani, tehát ez a költségvetés ténylegesen nem mer szembenézni a feladatokkal.

A frakcióvezetőnk, Gyurcsány Ferenc, akit sokat idéznek ebben a teremben, azt mondta, hogy ez a gyávaság és a gyengeség költségvetése; úgy gondolom, hogy igazolva van a mai napi vita alapján is, és ezért is kértem szót. Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Előterjesztő Úr! A Fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként ilyen információkhoz jutunk. Kicsikét van egy olyan érzésem, hogy mi ezzel a törvényjavaslattal egy piacot akarunk csinálni egy Magyarországon most épülő napelem-befektetésnek. Kecskeméten folyik egy 16,5 milliárdos napelem-beruházás, ami a kínai technológiához képest több emelettel nagyobb minőséget tud, legalábbis a vezérigazgatója a köztelevízióban erről nyilatkozott. Ez egy olyan napelemgyártó, amely 98 százalékkal alacsonyabb testsúlyú termékekből áll, mint amit Kínából ideszállítunk. Ez képes autóbuszt, teherautót, személyautót, taxit működtető napelemet készíteni. Személyesen az előbb még előterjesztőként itt lévő Szijjártó miniszter úr jelenlétében folyt egy ilyen interjú, ahol ő is elmondta, hogy ez a hatalmas kapacitás többszörösére növeli a választékot, és az év végére üzemképes állapotba kerül ez a termelés. Beszéljünk világosan: a kínaiak miatt kell ezt elhalasztani? Vagy ennek a piacához a magyar kormány is hozzájárul, tehát ez egy támogatott beruházás Kecskeméten, 140 új munkahelyet is fog teremteni. Tehát kis- és középvállalkozásokról van itt szó, vagy ennek a svájci-indiai közös vállalat hatalmas gigaberuházásának kell ez a bizonyos megrendelés, amivel kapcsolatban elhangzott, hogy mennyi szerződéses pályázó van, aki már nyert, és nem tudja a határidőt teljesíteni. Lehetséges, hogy nincs is másról szó, mint arról, hogy az új, modern terméket és nem a kínai terméket akarjuk ide beépíteni. Félek tőle, hogy így van.

Egyébként a DK-ra tett megjegyzésekre: a Demokratikus Koalíció éppúgy a karbonsemlegesség és a klímasemlegesség pártján áll, és minden olyat, amely ezzel kapcsolatos technológia és zöldelvárás, mi támogatunk. Itt inkább a sürgősség gyanúja az, ami miatt ezt Varju László vezérszónok megemlítette, és ez a Flisom cég keményen építkezik. Az előterjesztő szinte körbement azon, hogy hogy állunk most globálisan a napelempiacon, és hogy mit jelent a napelem, de meg se említette, hogy Magyarországon egy ekkora hatalmas kapacitás épül. Annak a kapacitásnak pedig vevő kell. Ha azt a kapacitást kell most elhalasztani, merthogy időközben megegyezés történt, és ezt viszonylag gyorsan építik meg, és ez ráadásul annyira erős technológia, hogy messze többet tud, mint a kínai, akkor én is azt mondom, hogy a kínait nem is kell beépíteni, ráadásul itt van közel, hiszen Magyarországon termeljük. De akkor azt kell megmondani őszintén, hogy másról van itt szó, uraim, időközben egy jobb beszállító érkezett, egy barát, akivel még barátibb a kapcsolat, és Svájccal akarunk közös együttműködést. Ha nem így van, akkor vagy az előterjesztő, vagy államtitkár úr tegyen engem helyre ebben az ügyben.

Egyébként a napenergia 1 kilowattra eső költségei hatalmas csökkenésben vannak, és úgy gondolom, hogy ma már a tárolása sem jelent gondot, főleg a lokális, helyi tárolásokkal nincsenek problémák. Tehát nincs a Demokratikus Koalíciónak ezzel problémája. Azzal van problémája, hogy ilyen puccsszerűen jött ide az asztalra elénk ez az ügy, noha ismert a médiából, hogy folyik egy ilyen hatalmas beruházás Magyarországon. Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetéshez néhány gondolattal már hozzászóltam korábban is, nem szeretném megismételni, de mégis úgy gondolom, hogy van pár olyan dolog, amelyet muszáj ebben a körben talán ismételnem. Az egyik: mit üzen nekünk 2021-ben ez a költségvetés? Ez egy fontos kérdés, az alapvető kérdés egy költségvetésnél, hiszen az egy terv, egy társadalmi terv, a nemzet terve, pénzügyi terve. Én azt gondolom, hogy ebből az eddig elhangzott, különösen ellenzéki hozzászólásokból  de egyébként kormánypártiak épp az ellentétes lábon állva, annak a dicséretéből  az mutatkozik meg, hogy egyikőnk sem tudja pontosan, hogy mit üzen a magyar társadalomnak ez a 2021. évi állami költségvetés.

Mit üzen a falvaknak? Hallottuk, hogy 50 milliárd forint lesz a falufejlesztési program, tehát az nőni fog. Tehát ez ezek szerint egy pozitív kimenet, hogy ki jut hozzá, melyik település az ötezer fő alattiaknál, annak viszont nem látjuk a normatív módját, az elbírálásmódját, hogyan lehet ezen pénzhez majd a falvaknak hozzájutni. Azt látjuk, hogy a megyei önkormányzatoknak vagy a Fővárosi Önkormányzatnak, benne a kerületi önkormányzatoknak nem üzen sokat ez a költségvetés, noha el lehet ismerni azt, hogy egyetlen új dolog az önkormányzatokat illetően megjelenik itt. Ez pedig úgy szól, hogy egy picike működési normatíva mint új jelenik meg ebben a költségvetésben  ez az új működési normatíva elsősorban a bruttósítás eredményeképpen , de mindenesetre ezt el lehet fogadni, hogy ez egy növekedés.

Azt a szót itt már kimondták, hogy 857 milliárd forint van betervezve 2021-re; azt is, hogy 16 százalékkal magasabb ez a támogatás, mint amit az önkormányzatok ebben a 2020-as esztendőben kapnak. Arról hallgattunk  ellenzéki oldalon természetesen nem , hogy ugyanakkor ebben az értékben vissza is von, és tulajdonképpen ez a második igazi eleme ennek a költségvetésnek, hogy egyik kezével ad, de nagyon kényesen vigyáz arra, hogy ugyanannyit vissza is von. És ez teljesen egyértelmű, hogy azon keresztül, hogy az adóerő-képesség értékét lejjebb vitte, és eddig körülbelül 178 önkormányzat fizetett ilyen adóerő-képesség alapján szolidaritási hozzájárulást, most körülbelül 750 körüli önkormányzat fog fizetni, hiszen 20 ezer forintra vitték le, 20 ezer forint/lakos/fő ez az adóerő-képességi mutató.

(17.00)

Egyből vissza is lehetett szedni. Csak 160 milliárd forint az, ami itt visszajön ezen az egy ágon, a szolidaritási hozzájáruláson. A másik a gépjárműadó  amit már említettek , ez igen jelentős visszavonás, úgy gondolom. Van még az önkormányzatokat nagyon komolyan érintő adó, az adócsökkentés ellenére is adó, ez pedig a közműadó, amely közműadó 2021-ben körülbelül 54 milliárd forint lesz, tehát adót fizet az önkormányzat azért, hogy a saját tulajdonú útja alatt viszi a közműveket, tehát közművezeték-adót kell fizetni. Ezt nem változtatta meg ez a költségvetés, úgy gondolom.

A másik, amit szeretnék megemlíteni  ma is az azonnali kérdések órájában elhangzott , hogy tele van pénzzel a főváros, 180 milliárd forintja van részvényben vagy kötvényben; a miniszterelnök úr itt forintosította konkrétan, 180 milliárd. Ha megnézzük, hogy mi ez a 180 milliárd, és aztán még elhangzottak különböző pénzek, 250 milliárd is elhangzott itt már a mai napon, akkor azt kell mondjuk, hogy ez nem piacosítható pénz. Itt nem a piacosítható pénzről beszélünk. Itt olyan pénzről beszélünk, amit nem tud megmozgatni. Ha meg tudná mozgatni, akkor nem kellene a veszteséges BKV-működtetéssel kínlódnia, nem kellene a BKK felújítási dolgaival kínlódnia ennek a városnak, akkor nem kellene a körülbelül 90 milliárdos örökölt banki hitellel kínlódni, akkor kifizetné egyből. De nem ez a helyzet. Ez nem piacosítható, nem forgalomképes részvényekről és értékpapírokról van itt szó. Nem is beszélve arról, hogy a MÁK-hoz, a Magyar Államkincstárhoz már pár évvel ezelőtt oda lett kényszerítve az önkormányzat, tehát az önkormányzat a szabad pénzeit egyszerűen csak úgy nem teheti be a bankba, ezek kontroll alatt tartott pénzek a Magyar Államkincstár részéről. Tehát azt gondolom, hogy erről sem tettünk említést.

Nem tettünk említést arról sem, hogy ezek a települést működtető önkormányzatok nem egyszerűen csak a 3178 önkormányzatot jelentik, hanem az ott élő 9 millió magyar állampolgárt. Itt nem az önkormányzatok vannak egy kicsit megsarcolva  vagy mondhatom, komolyan megsarcolva , hanem a magyar állampolgárok, közöttük az adófizetők. De hozzá kell tennem, hogy a nyugdíjas is adófizető, hiszen áfát és sok minden egyebet fizet, és azon keresztül adót is fizet. Tehát a legnagyobb adófizetők maguk az állampolgárok. Ez a pénz, amit 2021-re terveztünk, ez a 2021. évi forrás a mi  9 millió 800 ezren, vagy nem tudom, mennyien vagyunk  közös pénzünk, ezért van joga az ellenzéki oldalnak is azt mondani, hogy szeretnénk, hogy a módosító indítványainkat elfogadják.

Ez nem mer szembenézni az ország problémáival, az adósságkezeléssel és sok minden egyébbel, ami ebben a költségvetésben van, hihetetlenül rossz perspektívát mutat 2021-re Magyarországnak. Köszönöm. (Taps a DK soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy igazi nemzeti ügynek tekintem a Lánchíd felújítását, és ezért fővárosi lakosként, fővárosi országgyűlési képviselőként kötelességemnek éreztem, hogy szót emeljek a híd felújítása körüli huzavona ügyében. Úgy gondolom, az a felújítás, amely most ilyen politikai vitát vált ki, amely egy sima műszaki kérdés kellene hogy legyen és egy vagyon- és állagmegóvás, ehelyett egy nagy politikai harc zajlott. Kell hogy a városlakók tudjanak arról, és lássák azt, hogy mi is az oka annak, a kormánypárti televízióban rendszeresen látom esténként azt, hogy már tíz éve meg húsz éve tudták, hogy ezt fel kell újítani. Igen, 2002-ben már készültek olyan jegyzőkönyvek arról, hogy a Lánchíd felújítása valóban fontos, de ennél még fontosabb volt, sőt életveszélyes a Margit híd felújítása, amely kapcsolódik a HÉV-hez, kapcsolódik a Margitszigethez, a villamoshoz, és kétszer kétsávos út, tehát az óriási városi forgalom okán elsőként annak a felújítása történt meg, és 2011-re, amikorra befejeződött, lehetett volna elkezdeni ennek a hídnak a felújítását. Hat éve, hogy kész tervei vannak a híd felújításának, mindennek ellenére, hogy a hat év eltelt, csak a választás évében írták ki a közbeszerzési pályázatot a felújításra, még az előző, Fidesz vezette többségű Fővárosi Önkormányzat. Érdekes módon a választás előtt körülbelül két héttel semmisnek minősítették a közbeszerzési eljárást, tehát végül is a jelenlegi fővárosi önkormányzati vezetés megörökölte azt, hogy újra kellett indítani, időközben természetesen elkezdődtek a politikai huzavonák ezzel kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy ha ez valóban a nemzet ereklyéje, hiszen 171 évvel ezelőtt, amikor ezt a hidat átadták, és Széchenyinek elévülhetetlen érdemei vannak, hogy ez a híd megépült, tény, hogy erre szinte az egészsége is ráment, hiszen a híd építésének bonyolítása, szervezése már akkor nem annyira Széchenyi fizikai erején múlt, mint inkább a Monarchia akkori tőkésein, de nem a magyar úgynevezett nemzeti nemességen, hanem éppen azokon, akik a Monarchia úgynevezett külföldi területeiről voltak, tehát bolgárok, osztrákok, görögök, bajorok, zsidók és svájciak. A svájcit csak annyiból emelem be, hogy név szerint Ganz Ábrahám svájci származású volt, és a vasszerkezeteket ő gyártotta hozzá kedvezménnyel. Úgy hiszem, akkor is egy ilyen vita zajlott le, hogy ezt a hidat meg kelle építeni, és ha kell, akkor ehhez hozzájárule az akkori nemesség, az akkor új kapitalizmust alakító tőkésosztály.

Úgy gondolom, most is arról van szó, hogy van nekünk nemzeti oligarchánk, de az a felajánlás nincs meg, ami akkor is hiányzott, 171 évvel ezelőtt  illetve húszévi előkészítés után 171 évvel ezelőtt már átadásra került , azzal a problémával állunk most is szemben, hogy nincsenek önként adakozók arra, hogy ezt a hidat felépítsük, ezért a városi polgárok adóforintjaiból kényszerül a városvezetés ezt megtenni. Amíg a különböző  ha kicsit demagóg akarnék lenni  stadionokra határon kívül és határon belül pénz áll rendelkezésre, vagy irodabútorokra 20 milliárd forint, addig nincs annyi nemzeti értéke ennek a hídnak, hogy közpénzből, állami, kormánytámogatással fel tudjuk újítani ezt a hidat. Azt hiszem, hogy ez a mi szégyenünk, és ez mutatja azt, hogy nem merünk szembenézni igazi nemzeti kérdésekkel, nem merünk, és gyávák vagyunk kimondani, hogy ezt a hidat akkor is felújítjuk állami, kormányzati támogatással, ha többségben éppen az ellenoldal, a baloldal van.

Arra szeretném felszólítani Magyarország Kormányát, hogy kezelje nemzeti ügyként a Lánchíd felújítását. Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Maga a rozsdaövezet-probléma egy valóságos probléma minden nagyvárosban, így Budapesten is, tulajdonképpen a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás hagyatéka a nyakunkon. Nem lehet vitatni, hogy vannak olyan ingatlanok, amelyek jó infrastruktúrával, városképet is rontó helyzetben léteznek, vannak. Ugyanakkor azt kell megemlítsem, hogy a keretjellegű törvény nagyon nagy veszélyeket rejt magában, hiszen a végrehajtási rendeletben van elásva a lényeg. Azt nem látjuk, hogy igazán majd mi minősül rozsdaövezetnek; annak a minősítése, hogy fogok egy jó helyen lévő telket, és azt mondom, hogy ugyan már, most ott park van, de egyébként építési, helyrajzi száma van, valamikor ott egy ktsz működött, és azt kinevezem rozsdaövezetnek. Mi a paramétere annak, hogy valami rozsdaövezet?  ez az egyik gond, ezt nem találtam. A bizottsági ülésen is volt módom hozzászólni.A másik, amit szeretnék megemlíteni, hogy itt különböző tulajdonokkal találjuk magunkat szembe. Itt a legkevesebb az önkormányzati tulajdon, attól függ, még egyszer mondom, hogy mit minősítünk rozsdaövezetnek, mert akkor lehetséges, hogy sok önkormányzati tulajdon is belekerül ebbe. Csak szeretném megemlíteni, hogy van egy 70 vagy 80 hektáros területe a fővárosnak, az úgynevezett Cséry-telep, ez a Cséry-telep akár rozsdaövezetnek is minősíthető. Előkelő helyen van, az M5-ös és a XVIII. kerület frekventált részén, csak itt is az van, amit előttem a Fenntartható fejlődés bizottságának elnök asszonya említett, hogy itt a kármentesítésre körülbelül 20 milliárd forintot kell rászánni. Ennek nincs garanciája, hogy ez a kármentesítés elmarad, vagy nem marad el, azt ki finanszírozza, és mi történik ennek a megvásárlásával, milyen módon történik. Ha rozsdaövezetté minősítjük, az valami olyasmi lesz, mint a kiemelt gazdasági övezet, amely alapján lehet bárki a tulajdonos, rátettük a kezünket, az kiemelt rozsdaövezet vagy gazdasági övezet, mert úgy tűnik, az alternatíva az, hogy kiemelt gazdasági övezet nem lesz a fővárosban és a megyei jogú nagyvárosokban, de lehet, hogy az alternatívája a rozsdaövezet, amely viszont éppen a megyei jogú városokban és a fővárosban található.

Azt szeretném jelezni az államtitkár úrnak, aki jól ismeri Budapestet, hogy például Kőbányán is három ilyen hatalmas nagy ingatlan van, amely minősíthető rozsdaövezetnek, de vannak tulajdonosai, van városfejlesztési terv, van kerületfejlesztési terv, meg van adva, hogy mit lehetne ott építeni. Nyilván a legtöbb helyen az önkormányzatok azt szeretnék, ha lakás épülne, vagy városarculatot javító olyan építmény, amely megéri a befektetőnek is, és eltűri a lakosság is. Ha felsorolnánk néhány olyat, fővárosról lévén szó, megemlíthető a Ganz-MÁVAG, az is egy lehetséges rozsdaövezet, a minősítést  még egyszer mondom  nem tudom. Nem tudom, mennyi tulajdonosa van. Sok-sok tulajdonosa van, ezért valóban előrelépni a tulajdonviszonyok gubanca miatt nem nagyon lehet. Olyan ez, mint a mezőgazdasági földterületeken a részaránytulajdon, hogy egy bizonyos terület gazdája tekintetében, mondjuk, egy hektárnak akár kétszáz részarány-tulajdonosa is lehet, és senki nem tud semmit kezdeni a földjével. Nagyjából ezeknél mindegyiknél ez a helyzet van. Ilyen a volt bezárt gyárak területe. De lehetne a növényolajgyárat említeni, amely szintén ott áll harminc éve, a bőrgyárakat, a szövőgyárakat. Azt gondolom, van még néhány volt szovjet katonai laktanya is, amit lehet, hogy annak lehetne minősíteni, nem tudjuk, hogy annak minősül, és vannak bezárt kórházak is.

Hogy mi a rozsdaövezet, ezt ebből a törvényből nem fogja megtudni senki. Vegyül például Óbudát, itt van a Gázgyár, már nem tudom, hány esetben kormányrendelet is született, már volt pályázat is kiírva a Gázgyár hasznosítására és persze a kármentesítésére, ugyanakkor nem történik semmi, sőt most a módosító indítványoknál kiderül, hogy korábban a kormány támogatta a Gázgyár kármentesítését, most ebben a költségvetésben  az időközben megváltozott fővárosi vezetési összetételben  nem támogatja a kormány a Gázgyár hasznosítását. Így például nem tudjuk, hogy milyen körülmények között fog majd hasznosulni.

Összességében, azt gondolom, egy olyan törvény van előttünk, amely némelyik helyen valóságos problémát, várost rondító problémát feszeget, de olyat, amelyet nem beszéltünk meg a várossal, egyikkel sem, az érintett megyei városokat is beleértem, nem beszéltük meg Budapest esetében a kerületekkel, és nem érzünk összehangolást a végrehajtási rendeleteknél. Inkább az a fő gond, itt településképi törvényt módosítottak egy salátatörvényben nemrégen, az előttünk lévő vita kapcsán, ott is az van, hogy településképi védelmi terveik vannak a kerületeknek, nem esik szó arról, hogy ezekhez milyen módon illeszthető ez a rozsdaövezet, és területrendezési és területfejlesztési terveik is vannak a kerületeknek.

Befejezésül azt szeretném megemlíteni, hogy nyilván egy olyan törvényt fogadunk el, amely a külföldi tulajdonosokkal, a vegyesvállalati tulajdonosokkal, a sok magántulajdonossal, egy-egy helyen az önkormányzati tulajdonosokkal, úgy érzem, ez nincs egyeztetve. Az előttem szólókkal szeretnék egyetérteni, attól tartok, hogy egy-egy ilyen ingatlan lesz majd a külföldi munkavállalóknak, akik pótolják a munkaerőhiányt Magyarországon – munkásszálló-építési kampány , lesznek olyan különböző akciók, amelyekre jók ezek a rozsdaövezetek. Nem tudjuk támogatni, elnézést kérek, államtitkár úr. (Taps az LMP padsoraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1990. szeptember 30-án én is részese lehettem annak, amikor a tanácsi rendszert fölváltotta az önkormányzati választáson keresztül egy új közigazgatás az önkormányzati választások eredményeként. Létrejött a pártirányított közigazgatás helyett egy önmagát igazgató helyi közösség, és polgármestert választott, képviselő-testületet választott, megalakította a polgármesteri hivatalokat, jegyzőt nevezett ki, és elindult egy egészen új közigazgatás, amit a benne részt vevők, mi is tanultuk abban az időben, hogy hogyan néz ez ki, hiszen időközben többpártrendszerű országba léptünk, és a többpártrendszerű közigazgatást nekünk is gyakorolni kellett.

Ebben az időszakban azok, akik alapították az önkormányzatokat az ország különböző településein, a polgármesterek, képviselők egy része már sajnos nincs közöttünk, nekik is szeretnék emléket állítani azzal, hogy 30 évvel ezelőtt ott voltak az új közigazgatás megalakításánál.

Az önkormányzatiság ebben az időszakban a rendszerváltás egyik rendszerváltó alapértékének számított, és ezt az alapértéket a Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzítette mint nagyon fontos alkotmányos jogot, és azt gondoltuk, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya tartósan, hosszan fogja a közigazgatást meghatározni. Ez egyébként 2010-ig működött is.

Az önkormányzatiságnak a törvényalkotásban is kiemelt szerepe volt, hiszen a parlamenti bizottságok között önkormányzati bizottság működött 2010-ig, ezzel is kiemelve, hogy a településfejlesztés, az önkormányzati igazgatás nagyon fontos a törvényalkotóknak, és önálló bizottság működött ebben a témában. Annál is inkább kiemelt joguk és lehetőségük volt, elhangzottak itt az előbb a különböző jelentős központi pénzek, amelyeket az önkormányzatok kaphattak, hiszen akkor cél- és címzett támogatás keretében normatív módon lehetett hozzájutni a forrásokhoz, nem szubjektív módon, hogy kinek milyen képviselője van és az hogyan szerzi meg ezeket a forrásokat, hanem normatív módon, illetve cél- és címzett pályázatokkal, és ezt véleményezhette az a bizonyos településfejlesztési és önkormányzati bizottság. Ezek már nagyon messze vannak, nem itt tartunk.

Azt gondolom, hogy akkor a lelkesedésben nem gondoltuk, hogy olyan változtatások lesznek, hogy az önkormányzatok még elérhetik azt az önállóságvesztést is, amikor már a központi akarat érvényesül újra, mint a rendszerváltást megelőzően. Ez a központi akarat 2010-zel a NER-program keretében a Magyar Köztársaság Alkotmányának megszűnése helyett az Alaptörvény beiktatásával megkezdődött, és folyamatosan az önkormányzatok, a települési közigazgatás megosztásra került, megosztásra elsősorban azzal, hogy létrejött a kormányhivatal. Folyamatosan a közigazgatásban az ügyfélbarát ellátás úgy változott meg, hogy az ügyfelek szaladgálnak, az egyiket az önkormányzatnál intézik, a másikat a kormányhivatalban, ezt meg kell tanulni a magyar állampolgárnak, ha el akarja az ügyeit intézni. Ezek sok esetben dupla működést jelentenek.

A 30. évfordulóra szóló kis megemlékezésemben nehéz szívvel tudom azt mondani, hogy ebben a mostani önkormányzati rendszerben, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy a folyamatosan a kormányhivatalhoz átrakott feladatokat és hatásköröket illetően egy kiüresített rendszer, ebben a kiüresített rendszerben nem hittem  magam is polgármesterként több ciklusban szolgálhattam , hogy azt megérjük, hogy a polgármester legfeljebb ünnepségeken, rendezvényeken fog részt venni. És itt elhangzott, hogy milyen beruházásokra milyen milliárdokat kapnak egyes települések, hogy vannak olyan települések, amelyek egész cikluson keresztül nem juthatnak egyetlen fillér forráshoz sem, sem normatív módon, sem pedig egyéb érdemek alapján.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Az adótörvények két pontjához szeretnék hozzászólni. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzatok, ha készítenek egy költségvetést, a költségvetésnek a bevételi és a kiadási oldalát is meg kell tervezni. Tehát itt egy elfogadott 2011-es (sic!) állami költségvetéshez az adótörvényt módosítjuk most, konkrétan a bevételi oldal módosul ezzel a törvénnyel, és gondolom, hogy követni fogja majd a költségvetés módosítása is ezt, legalábbis egy jól működő önkormányzatnál, ezt követeli meg az Állami Számvevőszék tőlünk, önkormányzatoktól, vagy az összes önkormányzattól az országban. Azért szerettem volna még szót emelni, többen említették a gépjárműadót, amelyet úgy tekintettünk először még, hogy fájdalmas, de ideiglenes, a Covid miatt ideiglenesen visszavont adóról van szó. Kétségeink persze voltak, illúziónk sem volt nagyon ebben a tekintetben, de ez a módosítás egyértelműen azt üzeni a településeknek, ahol gépjárműadót szedtek be, hogy ezt elveszítettük véglegesen. Ezzel az önkormányzatok elveszítették azt a forrásukat, amiből az utakat tudták javítani, hiszen ez egy címkézett pénz volt eddig is, tehát nem lehetett bármire fölhasználni. Útjavításra, parkírozóépítésre, a gépjármű-infrastruktúrának a települési fejlesztésére használták fel, annak volt a forrása ez a jobb önkormányzatoknál. Nyilván az eladósodott önkormányzatok lehet, hogy vaktában, mindenre elkölthették ezt a pénzt, főleg, ha ezt az Állami Számvevőszék nem vette észre, de a nagyobb településeknél igenis ezt figyelték, ahol több száz milliós bevétel származott ebből. Tehát most az a forrás hiányozni fog véglegesen az önkormányzatoktól, amiből parkírozót lehetett építeni, amiből utakat lehet építeni, amiből a közlekedéssel kapcsolatos infrastruktúrát, beleértve lámpás közlekedést, és sok mindennek a beruházásforrását veszítették el az önkormányzatok.

A másik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy most már elveszik ennek a behajtását is. Tehát eddig úgy volt, legalábbis erre az ideiglenes pár hónapra, hogy az önkormányzatok még beszedték az adót, de továbbküldték valamilyen jelképes százalék fejében, az államnak bérmunkában elvégezték ezt. Most, a jövőt illetően az előterjesztésből az tűnik ki, hogy ez az apparátus, aki ezt végezte eddig, erre az apparátusra nem lesz szükség. Az adóhatóság létszáma általában a nagyadózóknál elég jelentős létszám, tehát itt egy olyan üzenet is megfogalmazódik ebben, hogy ezeknek az embereknek munkát kell keresni, akik ezzel foglalkoztak eddig.

A másik megjegyzésem a törvénynek ahhoz a részéhez, szintén az önkormányzati fejezetet érintő részéhez szól, amelyik az iparűzési adóval foglalkozik. Az iparűzési adó, államtitkár úr is hangsúlyozta, a NAV-on keresztül zajlik a jövőt illetően. Ez nem azért jelent problémát, hanem azért jelent problémát, mert rossz tapasztalataink vannak a központosítást illetően. Például az úgynevezett központosított kukaholding, amelynek gyönyörű filozófiája volt fölfestve, hogy miért nagyon fontos, hogy központilag egy kézben legyen ez a dolog kezelve, ez az önkormányzatok jelentős részénél azt jelenti, hogy likviditási zavarokat, szolgáltatási zavarokat okoz, sőt bérfizetési gondot jelent, ez a központosítás olyan jól sikerült egyszerűsítés. Félek tőle, hogy az adóbevallásnak a NAV-on keresztüli megérkezése az önkormányzatoknál valami hasonló zavarokat fog majd okozni, és ez a zavar már ott kezdődik, hogy nem fognak az adóalanyaikkal, mondjuk, az önkormányzatok bármelyik adóhatósága, kapcsolatba lépni, mert hiszen az adóbevallás a NAV-nál van, és nem érkezik ide.

(13.50)

Ennek nagyon sok gyakorlati problémáját látom, és vetem fel itt most az államtitkár úr részére. Ugyanakkor itt is felmerül az, hogy az adóalanyok adóosztályai, adófőosztályai, tehát maga az adóhatóság az önkormányzatoknál itt is veszélyeztetve van a létszámot illetően, tehát valószínűleg itt is lesz létszámleépítés ebben az esetben, ha valamilyen központosítás lesz. Nem látjuk a végrehajtási rendeletét, nem látjuk, most csak egy törvénymódosítást látunk, de még nem látjuk ennek a végét, hogy az hogyan csapódik le az önkormányzatoknál. Felhívom a figyelmét arra, hogy az önkormányzatoknál ez nem játékszer.

A települések működésének alapvető eleme az iparűzési adó, és ennek egy B-változata is elhangzott itt, amely szerint ahol nagy állami beruházás van  például Göd esete egy jó példa rá , azoknak az iparűzési adója változatlanul a megyén keresztül, ahogy ezt már egy ilyen gyors módosítással végrehajtották, ez marad mindaddig, amíg ezek a bevételek azon a településen megvannak. Nem tudjuk, hogy hogy kell ezt érteni. Ha befejezik ezt a beruházást  ha már egyszer említettem például Göd esetét , ha befejeződött a beruházás, ezt követően az iparűzési adó örökre, véglegesen attól a településtől… Tehát ott kétfajta iparűzési van. Az egyik, amit a cég fizet a megyének, a másik, amit más vállalkozók fizetnek a településnek. Tehát kettős adózási rendszer lesz, vagy párhuzamos adózási rendszer, egy belső versenyt alakítunk ki. Ott ki lesz az adóvégrehajtó majd, ha olyan helyzet áll elő, hogy például adóvégrehajtást kell elkészíteni? A megyének lesz egy adóapparátusa, az fogja végrehajtani, vagy hogyan működik ez, ha tartósan így marad az iparűzési adó megyékhez való rendelése, a település, a közigazgatásilag eddig illetékes település pedig kívülről nézi majd ezt?

Ezt a három észrevételt tettem, és ennek alapján egy ilyen adótörvény-módosítást  a települések nevében is merem mondani  nem tudunk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen a DK nevében vagy frakciója nevében fogok hozzászólni, mert nem én lettem volna az előadó, de végül is bizottsági tagként ez rám esett, utolsó pillanatban meghozott döntésként.A T/13263. számú előterjesztésben, amely EU-s napirend, és jogharmonizációt tartalmazó, ebben a 19 oldalas, 25 paragrafust érintő törvényjavaslatban, úgy gondoljuk, csatlakozva az előttem szóló elnök asszonyhoz, hogy valóban van pozitív módosulás. Bár hozzá kell tegyem, hogy az nem biztos, hogy pozitív módosulás, hogy a parlamenti ellenőrzés alól ez a kereskedelem ki fog kerülni, és kormányzati, mondhatni, hogy rendeleti úton lesz a jövőt illetően ez intézve.

Azt szeretném megjegyezni, hogy magában ez a kiotói jegyzőkönyv, ahonnan elindulunk, és aminek a vitája zajlik, és módosítást hajtunk végre, elég nyögvenyelősen jött el már a korábbi kormányoktól is, hiszen elég régen történt, amikor ennek a jegyzőkönyvnek az elfogadása, illetve kihirdetése volt. Végül is itt Magyarországon a parlament ennek a ratifikálását is eleve vagy tíz év késleltetéssel fogadta el, és az európai uniós tagságunk közeledtével lett fölgyorsítva, hogy ebből megszületett a törvény, és számos esetben azóta is módosítottuk.

Igazán elég nehéz eligazodni a klímacélokban, és különösen nehéz eligazodni az élő gyakorlatban, hogy mi történik, mondjuk, a klímavédelmet illetően. Nagyon nehéz összerakni, hiszen egy komplex tevékenységről van szó, amely érint szinte minden ágazatot, és ez a komplexitás, azt gondolom, hogy érintett lesz most ezzel az európai uniós jogharmonizációs előterjesztéssel is.

A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy nagyon nehéz lesz a klímacélokat és a fenntarthatóságot biztosítani olyan megváltozott intézményrendszer mellett, mint amilyen intézményrendszerben mi kezeljük a környezetvédelmet, illetve az egész klímakérdést. Azzal, hogy 2014-ben maga az ágazat is megszűnt, tehát a Környezetvédelmi Minisztérium, és megszűntek a dekoncentrált szervezetek a megyékben, tehát azok a szakhatóságok, amelyek jó gyakorlattal rendelkező szakembereket alkalmaztak, és jórészét el is veszítettük ezeknek a szakembereknek, nem érzem azt, hogy szakmai értelemben, hatósági értelemben, szervezeti értelemben kézben tartható ez csak egyetlen ágazatot vagy egy főosztályt vagy egy államtitkárságot érintően.

Azt gondolom, hogy a korábbi időszakban az agráriumnak megvolt, a környezetvédelemnek, minden ágazatnak megvolt, beleértve az egészségügyi ágazatot is  ez most nem látszik garanciának. Úgy érzem, hogy ennek a környezetvédelem és a természetvédelem is és azon belül az olyan ágazatok, mint az ivóvízvédelem, de vehetjük a területfejlesztési kérdéseket is, mindegyikben ez a komplexitás nem jelenik meg. Szavakban és programokban érezzük azt, hogy valamiben álmodunk, valamit meg akarunk csinálni, de pontosan még az az előbb említett klímastratégia is, amelyet nemrégen elfogadtunk, ez a klímastratégia is csak egy dokumentum, mert élesen a környezetvédelmi kérdések vagy a klímakérdések a költségvetésben is csak itt-ott jelennek meg. Példa erre a 2021. évi költségvetés, amit már júniusban elfogadtunk. A beadott módosító indítványok, amelyek kifejezetten, mondjuk, a Fenntartható fejlődés bizottságában tárgyalásra kerültek, mindegyik a fenntarthatóság úgynevezett klímacélt erősítő módosító javaslatai voltak, egyet se tudott elfogadni az ágazat. Körülbelül 60 módosító indítvány volt olyan, amely elég súlyos kérdés. Volt olyan, amely filléres lett volna, csak az elv kellett volna hozzá, hogy igen, és még arra sem lehetett igent mondani. Az is igaz, hogy ezek mindegyike ellenzéki képviselői módosító indítvány volt.

Mi nem készülünk módosító indítvány beadására ennél az előterjesztésnél. Európai uniós napirendi pontot tárgyalunk, és jogharmonizációról van szó. Nem az Unió ajánlásával van problémánk, hanem azzal a tartalommal, ami hiányzik ebből az előterjesztésből. Ezért a Demokratikus Koalíció nem fogja támogatni ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is egy egyszerű kis témával gondoltam napirend után hozzászólni, ami az ott élő emberek napi problémáját, a napi egyszerű kis problémáját jelenti, és azt gondolom, hogy a címét azért adtam, hogy „Mégis, kinek a kormánya?”, mert először én írásbeli kérdéssel fordultam a nemzeti vagyont kezelő tárca nélküli miniszterhez, ahonnan egy felöltöztetett, korrekt kérdésre korrekt választ vártam, de az elutasító volt. Rákospalota, a választókerületem egyik jellemzője, hogy MÁV-kerületnek hívják; a Pest és Vác közötti első magyar vasút megépítése 1846-ban, 174 éve itt történt meg. Ennek a térségnek a vasút hatalmas fejlődést jelentett. Új munkahelyek, új üzemek és új települések épültek a vasút köré, és így fejlődött Rákospalota is.

A Nyugati pályaudvarnál induláskor ott volt egy nagy járműjavító műhely. Ez a járműjavító műhely természetesen kinőtte magát nagyon gyorsan, és Rákospalotán az istvántelki telken megépült az ország talán ma is legnagyobb járműjavítója.

A vasút másik felén pedig Új-Rákospalota fejlődött ki. Maga a MÁV is egy ezerlakásos MÁV-szolgálati lakótelepet épített meg, és ahhoz, hogy a járműjavítóhoz át tudjanak járni az emberek, az új-rákospalotaiak is és a MÁV-dolgozói, egykori dolgozói és ma nyugdíjasai vagy aktív dolgozói, egy gyalogos-felüljáró épült meg éppen a járműjavító szakembereinek jóvoltából. Ez néhányszor föl lett újítva, hiszen ez már 100 éve működő felüljáró; mondhatni, ikonikus építmény.

Minden előzetes egyeztetés és informálás nélkül, és azért szól a kérdés is így: „Mégis, kinek a kormánya?”, a kormányt képviselő ágazat úgy zárta le ezt a fölüljárót  itt egy vasúti megálló is van, amely az elővárosi vasút okán egyre inkább nagy forgalmat bonyolít le; különösen a reggeli csúcsforgalomban elővárosi vasútként is működik, de nemzetközi vonal, három pár sín is van ezen a megállón , hogy nem egyeztetett a helyi önkormányzattal, nem egyeztetett a helyi lakossággal, kitett egy táblát, hogy életveszélyes, és nem lehet átjárni rajta.

(15.50)

Ebben az ügyben fordultam írásban, nem politikai ügyet csináltam belőle, korrektül kérdeztem, és mellékleteket raktam hozzá. Elutasították az ottani emberek kérését, igényét és azt a lehetőséget, hogy a jövőben szabályos körülmények között lehessen használni, hiszen a megálló egy középen lévő, két sín közötti állomás, tehát gyakorlatilag a felüljárón keresztül lehet csak megközelíteni. Ennek a felüljárónak a bezárása azt jelenti, hogy most a sínek között botorkálnak az emberek, kisgyerekek és mindenki egyéb. Hát, egy gondoskodó vagyonkezelő, egy gondoskodó kormány nem teheti meg, hogy nem is egyeztet, és még ráadásul azt írták, hogy életveszélyes a felüljáró, nem kívánják felújítani, el fogják bontani. Ez azt fogja jelenteni valószínűleg, hogy ez a vasúti megálló, amely több mint száz éve szolgálja Rákospalotát, a vasúti síneken keresztül fog működni. Tekintve, hogy nemzetközi vonal, úgy gondolom, felelős kormány ezt nem teheti meg, de mégse szeretnék ezt felújítani.

Például a Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán felvettünk 700 milliárd hitelt arra, hogy ott egy soha meg nem térülő vasutat építsünk, de itt talán 50 millió is elegendő lenne egy gyalogos-felüljáró megépítésére. Egy gondoskodó kormánynak kell hogy legyen 50 milliója egy olyan építményre, amelyet száz év óta üzemeltetnek, és amely az Újpest és Rákospalota közötti hidat is jelenti egyben. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A rendszerváltást követően itt, e Házban, e padsorokban a szabadon választott Országgyűlés képviselői között több évtized után olyanok ülhettek újra, akiket a választópolgárok szabad akaratuk, szimpátiájuk és politikai értékrendjük alapján tüntettek ki bizalmukkal.Engedjék meg, hogy az első, 1990-94-es ciklusra megválasztott országgyűlési képviselők közül most az ’56-os forradalom és szabadságharc egyik hőséről, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójában helyet foglaló Mécs Imréről szóljak néhány szót, aki egyéni győztesként Budapest akkor 23. számú országgyűlési választókerületében, Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán, azaz a XV. kerületben képviselte a törvényhozást.

A most 87 éves, ám ma is aktív exképviselő, az egykori bátor szabadságharcos élete nem volt sima menetelés. 1951-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. A forradalom során részt vett a Nemzetőrség szervezésében, később szerepet vállalt az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelő csapatok maradványainak részvételével szervezett ellenállásban. 1957 júniusában letartóztatták, és a forradalomban betöltött szerepéért előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1958-ban a népköztársaság megdöntésére irányuló kísérletéért ismét halálra ítélték, ám az ítéletet Kodály Zoltán közbenjárására életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1963-ban az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendőri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta. Szabadulása után a Híradástechnikai Szövetkezetben helyezkedett el, majd diplomája megszerzését követően az Óra és Műszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, később a Ganz Kapcsoló- és Készülékgyártó Kft. fejlesztőmérnöke volt. Elismert szakember, az elektronika különböző területein 32 szabadalommal, és mintegy 60 tudományos cikket is publikált folyóiratokban.

1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja lett. 1990 és 2010 között húsz éven át kisebb megszakításokkal parlamenti képviselő. A parlament honvédelmi állandó bizottságának és a nemzetbiztonsági különbizottságának tagja, alelnöke volt. 2010 óta civil mozgalmak szervezője és résztvevője. Egykori választókerületével a mai napig élénk a kapcsolata, de a kerület önkormányzata sem felejtette őt el: november 3-án, a rendszerváltás 30. évfordulóján és az ’56-os forradalom 64. évfordulója alkalmából a forradalom és szabadságharc során betöltött kiemelkedő szerepéért, a rendszerváltás során tanúsított meghatározó tevékenységéért díszpolgárrá avattuk.

Tisztelt Ház! Mécs Imre kezdeményezte, hogy örökláng égjen a Kossuth téren, a Parlament előtt az ’56-os hősök és áldozatok emlékére, és ott találjuk Nagy Imre Vértanúk téri szobra felállításának kezdeményezői között is. Ott volt 1992. október 23-án is, amikor harcostársát, Göncz Árpád köztársasági elnököt ünnepi megemlékezése közben szélsőjobboldali suhancok kifütyülték. Úgy gondolta, ez, a forradalom emlékének meggyalázása nem történhet meg többet. Tévedett.

Meg kellett élnie a Kossuth téri örökláng eltávolítását, és ott kellett lennie a Nagy Imre-szobor búcsúztatásánál is. És ma sem érti, miért kellett a mártír miniszterelnök emlékét száműzni a Parlament közeléből, és miért nem éghet az örökláng a Kossuth téren az egykori sortűz áldozatai, a felkelők, a szabadságharcosok, a tiltakozó bátor és elégedetlen civilek emlékére. Nem csoda. Sokan nem értjük. Köszönöm szépen. (Varju László tapsol.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Egy vasúti műhely lakatos szakmunkása, aki emléket állított Árpád vezérnek” címmel egy helytörténeti különlegességre szeretném itt a jegyzőkönyv és a tisztelt Ház figyelmét felhívni. A Rákos úton  a XV. kerületről, Rákospalotáról van szó , aki arra jár, látja, hogy van egy emlékmű, ami egy Szent Koronához hasonlít, hosszú, 20-30 méter hosszú, és sok minden felirat található rajta, és találgatják, hogy vajon mi is ez az építmény. Ezt az építmény Makay József, a közeli járműjavítónak egykori lakatos szakmunkása készítette. A szoborral szemben van, szinte szemben a családi háza, és a vasúti töltés szabad területét felhasználva  a mai szóval azt is mondhatnánk, hogy engedély nélküli építkezéssel  emléket állított a magyar honfoglalás vezetőjének, Árpád vezérnek. Ez az emlékmű, amelyet elkészített 17 éves munkájával, a rendszerváltás 1990-es évfordulóján saját maga által megszervezett ünnepségen lett avatva, ő maga döntötte el, hogy kiket hív meg erre az ünnepségre, éppen ebben az esztendőben 30 éve, és 20 éve, hogy az alkotó elment közülünk, tehát már nem él; posztumusz beszédet mondok most az emlékére.

Úgy gondolom, hogy egy olyan látványosságot és különlegességet alkotott meg saját elhatározásából, a saját kis keresetéből  azért is tartott 17 évig, mert minden kis pénzét, amit megspórolt, abból alkotta meg ezt a bizonyos Árpád-emlékművet , amely Árpád-emlékmű ma a kerület egy látványossága. Egy olyan látványosság, ahová az óvodás gyerekeket az óvodapedagógusok kiviszik, és mesélnek a honfoglalásról, Árpád vezérről, iskolások szoktak idejárni, nyugdíjasklubok, sőt esküvő is van, amikor kivonulnak oda fiatalok, és itt készítenek fotót magukról. Tehát ma már egy olyan emlékhely, amelyet annak idején ő elképzelt, és ő valahogy így is gondolta végig.

Személyesen, hosszú szolgálati idő jóvoltából személyesen ismerhettem Makay József urat, és jártam a lakásában is. Egyébként szőlőtermelő is volt, elég nagy telke van ott a vasút mellett, és megpróbált bort termelni a homokon, meg is kóstoltuk ezt a bort annak idején. És tudom az ő elképzelését, azokat a szép dolgokat, amit egy kiváló lakatosember, akinek több mint 30 újítása volt a járműjavítóban, szabadalmazták ezeket az újításokat, tehát egy nagyon jó szakember, aki amellett nagy érdeklődést mutatott a történelem iránt, és különösen a nemzeti értékek iránt. Keresztény ember lévén tette mindezt. Nagyon népszerű volt, de sokan azt mondták, hogy hát, aki a pénzét ilyenre költi, hát…  kicsit megmosolyogták, és nem teszek megjegyzést.

Köszönhetjük ezt Makay Józsefnek, hogy megépítette azt az emlékművet, amely öt elemből áll. Természetesen az „Árpád” felirat van bevésve a kövekbe, a köveket is saját maga vásárolta, és fuvarozta oda, és az ő neve is, a Makay név is bele van vésve, be van vésve 1990, a rendszerváltás éve, és amikor a vasúthoz az első generáció a családjába érkezett, 1920, azóta mindig próbálta a vasutasgenerációk hagyományát is ezzel itt megörökíteni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a helytörténeti jelentőségű, fontos dolgoknak itt a sok, kemény vita mellett illik elhangozniuk, és Makay József úrnak, annak a munkásembernek, aki egész életében egy családi házat és egy emlékművet épített, és hagyta Rákospalotára ezt a hagyatékot, neki kívántam emléket állítani. Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzék soraiból.)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már a Ház előtt egy alkalommal szóltam választókerületem, Rákospalota és a közigazgatási határán húzódó első magyar vasútvonallal kapcsolatos helyi problémáról. Ez a helyi probléma az Újpestet és Rákospalotát kettéválasztó, egyben Istvántelek néven Rákospalota és Újpest közös vasúti megállója, az a vasúti megálló, amely lehetőséget ad a két településrésznek vagy a főváros ezen részének, hogy a Veresegyház, illetve a Vác irányából érkező vonatokon, elővárosi vasútként, a munkába járás 15-16 perc alatt megoldható legyen a Nyugati pályaudvarig. Ha ezt autóval kellene megtenni, a fenntartható fejlődés elveivel ellentétesen, akkor 45 perc az M3-ason, és körülbelül 45-50 perc alatt lehet Újpest irányában ezt az utat megtenni, és még ráadásul parkírozót is kell keresni. Tehát a megállónak, az elővárosi vasútnak jövője van, sőt még inkább jövője van.Mi a gondom ezzel, és miért hoztam ide ismételten ezt a témát? Azért hoztam ide, mert azonnali kérdésként is föl lehetett volna vetni  tartok tőle, hogy meg is fogjuk tenni vagy meg fogom tenni, hiszen Varju László, előttem ülő országgyűlési képviselőtársammal közösen érintettek vagyunk ebben a témában , de a mai nap is látva, hogy hogyan zajlottak az azonnali kérdések, annak a szakmai válaszától tartva, többre tartanám a napirend utáni hozzászólást, kicsit kifejtve a probléma súlyosságát és fontosságát.

A probléma az, hogy 110 éve működik ezen a helyen, az istvántelki megállóban egy felüljáró, egy gyalogos-felüljáró az utasoknak, akik ideérkeznek, és aki innen utazik el. Ez a felüljáró elhasználódott, felújításra szorult volna már évek óta, majd bejelentés nélkül ez év júniusában lezárták a felüljárót, és azóta a Dugonics utcai felüljárón nem lehet átjárni, hanem az utasok a könnyebbet, a szellemesebbet választották, tulajdonképpen egy magyar szabadalmat, a három pár sínt tartalmazó vasútállomáson gyalogosan baktatnak át a kavicsok között, és már a kavicsokat egészen jól kitaposták, és kerestek utat maguknak, kivágták persze ehhez a kerítést, szellemes emberek, és így utaznak gyerekekkel, állatokkal, idős emberek, mozgássérültek, ez a közlekedési módjuk. Ez egy olyan szabadalom, amelyet a MÁV-nak köszönhetünk.

Én írásban tettem föl kérdést a vagyonkezelő tárca nélküli miniszter asszonynak, a miniszter asszony, államtitkárán keresztül, elutasító választ adott, azt mondta, hogy le fogják bontani, nemhogy felújítanák. Ugyanakkor van egy alternatív szervezet Budapesten, a Budapest Fejlesztési Központ, amelynek Vitézy Dávid a vezérigazgatója, számára is írtam, mert mint kiderült, a budapesti vasútfejlesztések hozzá tartoznak. Ő pedig, megértve szakmailag is ezt a problémát, azt a választ írta, hogy az elővárosi vasútfejlesztési tervek most készülnek, és ennek a felújítása, úgy tűnik, úgy látja, nem teljesen egyértelműen, de azt mondta, hogy ez a felújítás megfontolandó.

(15.20)

A címe, amit én adtam ennek a kis napirend utáninak, az, hogy a bal kéz és a jobb kéz. Tehát tulajdonképpen a szakmai kéz az egyik, az tudja, hogy azt meg kellene csinálni, a másik kéz pedig tudja azt, hogy inkább Belgrád-Budapest vasútvonal-építést csinálunk 700 milliárd forintért, mint Budapesten élőket vagy a környezetet és a fenntartható fejlődést segítő felüljárónak a megépítését.

Tehát ez egy speciális MÁV műszaki megoldás, és tulajdonképpen egy közlekedési botrány, hogy legitim módon mindenki tudja, hogy a síneken járnak át az emberek, körülbelül 1000-1100 ember utazik naponta, és ezeknek az embereknek nincsen megoldás. Másodszor jelzem ezt e Házban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a DK soraiban.)