Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Azért fontos, hogy igaz magyarok legyünk, hogy jó horvátokká tudjunk válni.” „Horvát vagyok, tehát magyar!”  vallotta Zrínyi Miklós, a költő, politikus és hadvezér, akit mindkét nép büszkén és joggal vallhat hosszú, jeles alakokban bővelkedő történelmében magáénak. Magyarország és Horvátország történelme ugyanis nem pusztán azért kapcsolódott össze több mint 800 éven keresztül, mert a két nép egymás mellett élt. A Szent László királyunk által megszerzett horvát területekre és annak népére uralkodóink sohasem leigázandó, kizsigerelendő, minél hamarabb beolvasztandó tartományként tekintettek, hanem társországként és társnemzetként. Nem véletlen, hogy Horvátország a magyar koronán belül egyedülálló módon mindig bizonyos fokú önállóságot élvezett, és maguk a horvátok is tevőlegesen részt vállaltak nagy nemzeti céljaink megvalósításában. Elég, ha csak a már említett Zrínyiek vagy éppen a velük egyébként rokonságban álló Frangepánok történelmi szerepére utalunk. Habár a Habsburgok intrikái, illetve a délszláv egység fantazmagóriája rövid időre szembe is tudott bennünket állítani, az egymásrautaltság, a szabadságszeretet és a függetlenség iránti vágy annál erősebben kapcsolt össze bennünket 1990 után, hisz Magyarország az elsők között nyújtott tevőleges segítséget a szabadságáért küzdő Zágrábnak, és elsőként is ismerte el az új, független horvát államot.

Nyilván a fentiek miatt sem kell csodálkoznunk azon, hogy a magyarság szinte egy emberként szurkolt néhány nappal ezelőtt a horvát nemzeti válogatottnak. És bár a 2018-as labdarúgó-világbajnokság döntőjét szomszédaink végül elbukták, káprázatos játékukkal, kitartásukkal, alázatukkal és elképesztő akaraterejükkel mindannyiunk szeretetét és megbecsülését kivívták. Innen, a magyar parlamentből is szeretnék gratulálni nekik a horvát futballtörténelem eddigi legjobb eredményéhez, a világbajnoki ezüst megszerzéséhez. A két egykori csehszlovák és a két magyar ezüstérem mellé ezzel Horvátország is megszerezte a maga ezüstjét. Bízunk benne, hogy rövidesen a világbajnoki trófea is megérkezhet majd szűkebb régiónkba. Reméljük, hogy ha így lesz, akkor azt a tornát már a külhoni magyarság is mindenki számára elérhető, magyar nyelvű közvetítéseken keresztül tudja majd figyelemmel követni, amely probléma megoldását a magyar kormány már hosszú évek óta ígérgeti.

Tisztelt Országgyűlés! A nagyszerű eredményt némileg beárnyékolja azonban, hogy a horvát futballt ugyanúgy körüllengik a korrupciós botrányok, mint a magyart, és bizony sok tízezer horvát szurkoló gondolta úgy, hogy ez ellen csak úgy tudnak hatásosan tiltakozni, ha nyíltan a horvát labdarúgó-válogatott ellen foglalnak állást. De legalább ennyire szomorú az is, hogy bizony maga Orbán Viktor miniszterelnök is részesévé válhat a horvát futballt érintő korrupciós botránysorozatnak, legalábbis személyes strómanján, „Pénztáros” Lőrincen keresztül, aki éppen Eszéken épít stadiont az általa felvásárolt helyi futballklub számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Interparlamentáris Unió magyar-horvát baráti tagozata leköszönő alelnökeként ugyanakkor nem hallgathatom el azon véleményemet sem, hogy az elmúlt években súlyosan leértékelődött Horvátország fontossága a magyar Balkán-politikában. Orbán Viktor és a magyar diplomácia azzal a Belgráddal törekszik a lehető legszívélyesebb kapcsolatokra és hangsúlyozza a történelmi megbékélést, amely ma is koszovói albán cigányok betelepítésével próbálja megváltoztatni a magyarlakta délvidéki települések nemzetiségi összetételét. Azzal a Szerbiával folytatunk egyoldalú gesztuspolitikát, amely nemhogy területi autonómiát nem biztosít a Trianonban elszakított nemzetrészeink számára, de még az egyébként csak korlátozott kulturális autonómiát jelentő nemzeti tanácsok jogköreit is erőteljesen szűkíteni kívánja.

A Jobbik részéről már számos alkalommal jeleztük, hogy természetesen magunk is fontosnak tartjuk a jó magyar-szerb viszonyt, de ezzel kapcsolatban világosan jelezni kellene, hogy melyek azok az ügyek, amelyekből a magyar fél nem engedhet. A területi autonómiának pedig ilyennek kellene lennie. A Jobbik szerint a MOL-lal kapcsolatos huzavona sem indokolhatja azt, hogy az egyébként a helyi magyarsággal szemben meglehetősen nagyvonalúan bánó Horvátország ennyire leértékelődjön diplomáciánk számára. Természetesen mi is fontosnak tartjuk a probléma mielőbbi rendezését, ám azt is, hogy megszűnjön a magyar külpolitika egyoldalú, nem mellesleg a délvidéki magyarság számára semmilyen eredménnyel nem járó kiegyensúlyozatlansága. Még akkor is így gondoljuk ezt, ha a Horvátországban élő őshonos nemzeti közösségek képviseletét és annak jogköreit egy népszavazási kezdeményezés elfogadhatatlan módon szűkíteni szándékozik. Ez ügyben bízunk Grabar-Kitarović elnök asszony, Plenković miniszterelnök úr, valamint a horvát politikai pártok józan belátásában.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar és a horvát nemzet nyolc évszázadon át élt közös hazában. Arra kérem az Országgyűlést és a kormányt, hogy ne felejtsük el ezt, és törekedjünk országaink között a lehető legjobb kapcsolatok kialakítására. A Jobbik ehhez minden támogatást meg fog adni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)