Készült: 2024.03.29.08:50:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

164. ülésnap (2004.09.14.), 26. felszólalás
Felszólaló Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 10:22


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Közbeszerzések Tanácsának 2003. évi beszámolója a tárgyi esztendő közbeszerzési folyamatairól, illetve a tanács és ezen belül a döntőbizottság munkájáról fekszik az Országgyűlés asztalán.

Sajátos helyzetben vagyunk, ahogy az elnök úr is a beszámoló szóbeli kiegészítésének elején felidézte, egy olyan időszakról beszélünk, amit már bizonyos értelemben meghaladtunk; kettős értelemben is: egyrészt említést tett a 2003. évi CXXIX. új közbeszerzési törvényről, mely bizonyos rendelkezései tekintetében január 1-jétől, összességében május 1-jétől lépett életbe, és az uniós jogharmonizáció keretében közelítette, kitágította azokat a határokat, amelyek alapján ma Magyarországon a közbeszerzési eljárásokat le kell bonyolítani. De a 2003. évben még ez a törvény nem működött, még csak jelzéseket, bizonyos mértékben a magatartást befolyásolta az ajánlatkérők, illetve az ajánlattevők részéről.

Az elfogadás időpontja is meghatározó ebben a tekintetben, hiszen ez az év végén, december hónapban történt, tehát lényegi formában még nem határozhatta meg a 2003. évi folyamatokat.

Sajátos a helyzet a tekintetben is, hogy - mint ahogy szintén a szóbeli kiegészítésben elhangzott - az Unió hatályos irányelveihez kell a mindenkori tagállami közbeszerzési törvényeket hozzáigazítani. Az Uniónak azonban még egy korábbi irányelve volt ekkor hatályban, és bár tudott volt, hogy előkészítés alatt van egy újabb, a közösségi célokat, az elvárásokat, az elveket jobban kiszolgáló irányelv elkészítése, de ez csak 2004-ben márciusban került elfogadásra, és bár a kihirdetésére a mi új közbeszerzési törvényünk hatálybalépését megelőzően, április 30-ával került sor, azonban mégsem fejthette ki értelemszerűen ez sem a hatását 2003-ban.

Úgy gondolom tehát, hogy véleményt kell mondanunk arról most már múlt időben, hogy milyen is volt az 1995. évi - bár többször, így 2003-ban is módosított - törvény. Azt hiszem, azzal tudnánk a múltat e tekintetben viszonylag röviden értékelni, hogy európai szinten is az akkori egyik legszigorúbb közbeszerzési törvényével dolgoztunk, kiteljesítette a funkcióját, jól szolgálta a közbeszerzési kultúra elterjedését, és ahogy az látszódott is a közbeszerzések értékének növekedéséből, a közbeszerzésekkel összefüggésbe hozható tevékenységeket lassan, de biztosan ez alá a viszonylag szigorú pályázati rendszer alá söpörte, ezekbe a keretekbe szorította.

Lényeges, hogy a 2003. évi jogszabályi módosítások milyen hatást fejtettek ki a közbeszerzésre. Nem feltétlen és nem átfogóan a közbeszerzési törvényt módosítva - én szívesebben nyilvánosságtörvénynek nevezem, bár közismerten üvegzsebtörvénynek hívják - módosult maga a közbeszerzési törvény is. Éppen ezt a legfontosabb területét, magát a nyilvánosságot próbálta meg szélesebb körben elérhetővé, ismertté tenni - az információkat, magukat a pályázatokat. Úgy hiszem, hogy ezek a számadatok tükrében is majd jól szolgálják azt, hogy mindenki megismerhesse a közbeszerzési pályázatokat, mindenki, aki az állami szféra, az önkormányzati szféra tekintetében az átadott pénzek vonatkozásában bővülő alanyi hatály alá került, megfelelhessen ennek a folyamatnak, ugyanakkor a másik oldal a közpénzek felhasználásáról megfelelően tájékozódhasson.

Ne feledkezzünk el arról, hogy ez a nyilvánosságtörvény azt is előírta, hogy a közpénzzel gazdálkodók az 1 millió forint feletti szerződéseiket záros határidőn belül nyilvánosságra kell hogy hozzák. Ez, bár nyilván egyfajta késedelmet jelent a megismerésben, hiszen mint mondtam, nem azonnal kell nyilvánosságra hozni, de azért nem olyan távoli ennek az időpontja, tehát egy-két hónapban mérhető, azonban megismerhetővé válnak azok a szerződések, amelyeket a közpénzek terhére kötöttek, és így utólag is vélemény formálható, és ha szükséges, akkor vizsgálható, hogy ezek a szerződések vajon, ha a közbeszerzések hatálya alá tartoztak, akkor ilyen módon is keletkeztek, vagy meggyőződhet az ember arról is, hogy korrekt formában, megfelelő körülmények között jöttek-e létre ezek a szerződések.

Nagyon lényeges az is, hogy ilyen esetben a jogorvoslat lehetősége hogyan áll fenn. Úgy vélem, hogy a korábbi 90 napos jogorvoslati határidő - mely jogvesztő volt, tehát függetlenül a megismerés időpillanatától, 90 napon belül mindenképpen megszűnt a panasz, a felszólamlás lehetősége - 3 évre tágult, és így a közzétételt követően, ha valaki kifogással kíván élni, nem késleltetve feltétlen a szerződésben foglaltak megvalósítását, de mégis lehetőség van egyfajta jogorvoslati felülvizsgálati eljárásra, és ha úgy tetszik, a nem megfelelő magatartásoknak a jogkövető magatartások irányába való terelésére.

(10.10)

Néhány adat erejéig megemlíteném a Közbeszerzések Tanácsa 2003. évi tevékenységét is. Az elnök úr is fontosnak tartotta jelezni, hogy 2003-ban a 2002. évi bázishoz képest értékben mintegy 70 százalékban teljesült a közbeszerzések összértéke - ez mintegy 558 milliárd forintot jelent. Darabszám tekintetében azonban a 2002. évi 4200 darab közbeszerzési eljáráshoz képest 3750 eljárás folytatódott le - ez is 90 százalékos teljesülést jelent a bázishoz képest. Tehát valóban tanúi vagyunk egy csökkenésnek.

Egyes képviselők már ellenséget látnak a spájzban a közbeszerzések terén is, azonban nagyon kielégítő az a magyarázat, az az indokolás, amit kapunk, hogy az autópálya-beszerzések, amelyek a 2002. év végén mintegy 130 milliárdos összegben kerültek meghirdetésre, tulajdonképpen megnövelték a bázist. Látjuk, hogy vákuumhatás, egy kivárási hatás is volt 2003-ban, ahogy hivatkoztam az új közbeszerzési törvényre; látjuk, hiszen az elnök úr a 2004. évi első félévi folyamatokról is adott némi kitekintést, hogy már az első félévben túlteljesült a 2003. évi közbeszerzések értéke. Tehát valóban az önkormányzatok - és adott esetben az állami közbeszerzés is - egyfajta várakozó álláspontot foglaltak el, és csak 2004. első félévében lépték meg azokat a közbeszerzéseket, amelyeket szükségesnek ítéltek.

Úgy gondolom, hogy a 2003. évi folyamatok másik nagy száma, amit értékelni lehet: a jogorvoslati kérelmek kérdésköre. Itt is érzékeljük, de itt már 2001 óta érzékeljük, hogy jelentős csökkenő tendencia volt. 2003-ban egynyolcadával csökkentek a jogorvoslati kérelmek. Itt az a fő szám, amit mondani kell, hogy ezek közel fele, 47 százaléka megalapozatlan. Tehát úgy gondolom, hogy a közbeszerzések egyre jobban közelítenek ahhoz, hogy már a pályázatkiírások és a pályázatértékelések jogorvoslati kérelmeiben is sok a felesleges, tulajdonképpen időhúzó támadás.

Ezzel az észrevétellel jelezném, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottság a többségi álláspontjával általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót, a határozati javaslatokat pedig elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai