Felszólalás adatai

A kormány a határozati javaslatban foglaltakkal egyetért, támogatja azt, hogy Péter-Pál napja a kuláküldözés idején méltóságukban, emberségükben tönkretett gazdák emléknapja legyen. A határozati javaslat tárgyalása azért is nagyon aktuális, mert nemrég volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Immáron tíz éve február 25. az a nap, amikor legalább egy pillanatra megállunk, és fejet hajtunk a letűnt, zsarnoki kommunista rendszer áldozatai előtt. 1947. február 25-e a gazdatársadalom számára is szimbolikus, hiszen ezen a napon tartóztatták le a Kisgazdapárt jeles vezetőjét, Kovács Bélát, egykori főtitkárát.

Az ezt követő időszak nyitotta meg az utat a szovjet típusú szövetkezés és kolhoz előtt, és hozott megannyi szenvedést és megaláztatást a magyar parasztság számára. Pedig a parasztság a történelme során szorgos munkával kapcsolódott be az árutermelésbe, a megszerzett jövedelmét visszaforgatta idehaza a termelésbe, fejlesztette birtokát, földet, állatokat vett, és szorgalmas munkával próbált előrébb jutni, és biztos megélhetést teremteni maga és családja számára. Ennek a társadalmi rétegnek kulák lett a megnevezése 1948-tól, és úgy vált ismertté, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, aki lusta, és csak a munkásosztályon élősködik.

Rákosi Mátyás, ahogy képviselő úr is említette, 1948. augusztus 20-i kecskeméti beszédében hirdette meg a szövetkezetesítést. Ez a beszéd fordulópontot jelentett a parasztság életében, hiszen a hatalom előtt egyetlen cél lebegett, hogy a kuláknak minősített gazdától elvegye a földjét, gépét, házát, és erőszakkal belekényszerítse a szövetkezetbe. 1949-től a szövetkezetesítés szervesen összekapcsolódott a kulákok korlátozásának politikájával. A kulákok korlátozása a gazdasági és politikai élet minden területére kiterjedt. A történelmi kutatásokból ismert, hogy a kulákok között is különbséget tettek nemzetiség, foglalkozás szerint, de abszurd módon ismeretes pap, csendőr és értelmiségi kulák minősítés is.

A kulákokkal szemben folytatott harc az 1950-es évek elejére a párt egyik legfontosabb feladatává vált. A kulákság semlegesítését egyre inkább a fizikai felszámolása váltotta föl. Csak a rendszerváltás időszakában szembesült a társadalom azzal a ténnyel, hogy 1950 júniusa és 1952 júliusa között 12 tábor létesült a Hortobágyon és a Nagykunságban, amely táborokba elsősorban a kulákokat telepítették sok más között és a budapestiek közül is. A kuláknak minősített embereket és családtagjaikat egy életre tönkretette a hatalom. Ingó- és ingatlanvagyonukat elvették, megbélyegezetté váltak, a nevük mellett szerepelt a "K" betű. Gyermekeik nem járhattak állami iskolákba, életerős emberek nem tudtak iskolai végzettségüknek megfelelő munkát találni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a határozati javaslat végre erkölcsi jóvátételt jelenthet azoknak az embereknek és leszármazottaiknak, akik e szörnyűségeket átélték, és örök életre megbélyegzettekké váltak. A javaslat célja az is, hogy az ifjúság megismerje a kommunista rendszer működésének embertelenségét és kegyetlenségét. Ebben nagy szerepe van és lesz az oktatásnak és a tömegtájékoztatásnak. Június 29-e régi hagyomány szerint az aratás kezdő napja, amely a parasztság körében ünnepnapnak számított, és számít a mai napig. A múlttal való szembenézés ugyanakkor szükségessé teszi, hogy megemlékezzünk azokról az embertársainkról, akik a vidéket szolgálták, de egy zsarnoki rendszer megfosztotta őket és leszármazottaikat a földtől, a jószágtól és a terménytől, vagyis mindattól, ami számukra az életet jelentette.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)