Felszólalás adatai

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több előttem felszólalót követve én is csak arra szeretnék koncentrálni, ami a mai napirendi pont keretében meghirdetésre került, vagyis a Közbeszerzések Tanácsának jelentéseire.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója évek óta kiemelt figyelemmel kíséri a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységét, és ennek megfelelően nagyon alaposan elemezzük és vizsgáljuk a közbeszerzések tisztaságáról, átláthatóságáról, valamint a tanács éves tevékenységeiről készített beszámolókat, jelentéseket.

Az azokban a bizottságokban a frakció részéről helyet foglaló képviselőtársaim, amelyek évről évre az eddigiekben is tárgyalták ezeket a jelentéseket, alaposan elemezhették azt, sőt a gazdasági bizottságban helyet foglalók az 1999-re vonatkozó beszámolót kétszer is tárgyalták. Ugyanis a beszámolóból az tűnt ki - teljesen helyesen, tehát a valóságnak és az igazságnak megfelelően -, hogy 1999-ben a tárgyalásos eljárások részaránya a megelőző éveket is meghaladó szintet ért el.

A közbeszerzési eljárások számát tekintve 36 százalék, értékét tekintve pedig 30 százalék volt a tárgyalásos eljárások részesedése. A bizottság akkor ezt különösen aggasztónak tartotta, és külön kiemelte, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások, amelyek az összes közbeszerzési eljárás értékéből akkor 25 százalékkal, igen magas értékkel részesültek, nemkívánatosak az ország szempontjából.

Akkor azért tárgyaltuk újra ezt az anyagot - bizonyára sokak számára félreérthető volt nagyon sok ezzel kapcsolatban megjelent sajtóbeli információ -, mert arra kértük a Közbeszerzések Tanácsát, elemezzék, hogy mi áll a dolgok hátterében, és hogy az 1999-ben életbe lépett törvényi változtatás az őszi időszakban jelentett-e már ezen belül - mivel ez a részletekbe menően nem nyert akkor megvilágítást a bizottságban - valamiféle pozitív elmozdulást e téren. Nos, a Közbeszerzések Tanácsa kiegészítő tájékoztatása alapján akkor a bizottság, a bizottság tagjai meggyőződhettek arról, hogy az 1999. szeptember 1-jétől hatályba lépett törvényi szigorítások következtében ez az eljárási típus nagymértékben csökkent, és különösen a 2000. év elejétől következett be ezen a területen látványos csökkenés.

A tanács 2000. évi beszámolója jól tükrözi, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások az összes eljárás értékéből már kevesebb mint 12 százalékkal részesedtek. Azt is jelzi ez az anyag, hogy nagyon jelentős mértékben növekedett a nyílt eljárások részaránya. Az összes közbeszerzési eljárás valamivel több mint háromnegyede - az elnök úr is kiemelte, de nem győzöm nyomatékkal aláhúzni, és még egyszer mondom: háromnegyede - ebben az eljárási formában bonyolódott. Ez több mint 20 százalékkal nagyobb érték, mint amilyen az európai uniós átlag. Tehát azt mondhatom, hogy a jelentéssel kapcsolatban az állapítható meg, hogy az 1999. évi törvénymódosítás nagyban hozzájárult a közbeszerzési eljárások nyilvánosságának és átláthatóságának növekedéséhez.

Valamennyiünk megelégedésére szolgálhat a kis- és középvállalkozások eredményes szereplése a közbeszerzésekben. Úgy hiszem, hogy ezt mindkét oldal elismeri. 2000-ben az összes közbeszerzési eljárás 50 százalékát nyerték meg az ebbe a körbe sorolt vállalkozások, és elnök úr az expozéjában utalt rá, a gazdasági bizottság vitájában pedig megerősítette, hogy 2001-ben ez a részesedés már elérte az elmúlt nyolc hónapban - hiszen augusztusig tudjuk figyelembe venni az eredményeket - a 60 százalékot.

Úgy hiszem, azt is felelősen megállapíthatjuk, hogy ezt nyilván elősegítik és elősegítették a közbeszerzési törvény preferenciális szabályai, elsősorban a 10 százalékos árpreferenciára és a helyi preferenciákra gondolok, amit, úgy hiszem, egyetlen képviselőtársam sem vitatott.

(17.30)

A közbeszerzési törvény céljai között szerepel egy másik nagyon fontos szempont is, ez a belföldi áru-előállítás és a munkaerő-foglalkoztatás bővítésének a szempontja. Az ennek alapján megfogalmazott nemzeti preferenciális szabályok alkalmazása jogszerű, a társulásról szóló megállapodás 66. cikke erre a csatlakozásunk időpontjáig lehetőséget ad. Ezt azért fontos, képviselőtársaim, itt most elmondani és kiemelni, mert az Európai Bizottság éves országjelentései ennek ellenére rendszeresen kifogásolják a nemzeti preferenciák alkalmazását.

Úgy vélik, hogy azok nehezítik a közösségi vállalkozások piacra jutását, mi pedig úgy látjuk, hogy napjainkban is szükséges és indokolt ezeknek az alkalmazása. Ezzel kapcsolatban azt sem árt megjegyezni, hogy a 2000. évi közbeszerzési statisztikák szerint a külföldi székhelyű vállalkozások a közbeszerzések összértékének 10 százalékát nyerték el nálunk, és ennek 95 százaléka uniós vállalkozásokra jutott. Az Európai Unió közbeszerzésében ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a nem tagországbeli szállítók részesedése nem éri el az 1 százalékot sem; magyar cégek térnyeréséről, tendernyeréséről nem igazán sokat hallhattunk az elmúlt években. Az igazsághoz és a valósághoz ez is hozzátartozik.

Az unióbeli közbeszerzési piacok ma is zártabbak, mint általában más nemzeti piacok, a tagállamok többsége pedig - az Európai Bizottság minden törekvése ellenére - még most is a nemzeti piacvédelem szinte utolsó eszközének, utolsó bástyájának tekinti az ezen a területen szóba jöhető lehetőségeket. A preferenciális szabályokat illetően a csatlakozásunkat követően nem kértünk derogációt, így viszont most innen is ösztönzöm képviselőtársaimat arra, hogy közösen keressük azokat a megoldásokat, amelyek megengedettek az ajánlatkérők számára az egyéb gazdaságpolitikai szempontok közbeszerzési eljárásokban való érvényesítése során - ne akkor szembesüljünk majd ezekkel a lehetőségekkel!

A közpénzek hatékony felhasználása a törvény egyik fő célja. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján a közbeszerzések révén megvalósuló versenyeztetés 2-3 százalékos megtakarítással járhat. Az elmúlt három évi közbeszerzés meghaladta az 1000 milliárd forint összértéket, és ha erre az igen nagy összértékre vetítve vizsgálnánk, mennyi is a lehetséges megtakarítás, akkor, úgy gondoljuk, az a pár százalék már makrogazdasági szinten is jelentős megtakarítást jelenthet, nem is beszélve a gazdasági tevékenység, a foglalkoztatás megerősítését szolgáló feltételeiről.

A közbeszerzések révén elérhető kiadáscsökkenés elsősorban a nagy volumenű, illetve összevont beszerzéseknél jelentkezik. A központosított közbeszerzés összesített forgalma 2000-ben már 37 milliárd forintot tett ki, szemben az 1998. évi 9 és az 1999. évi 27 milliárd forinttal. A központosított beszerzést végző Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatósága egyes termékcsoportoknál - mint például a személygépkocsik, irodabútorok, papíráruk - gyakran 20 százalék körüli megtakarításról adott számot.

Nem ilyen egyértelmű a helyzet az informatikai berendezések esetében, de mivel társadalmunk a tudás alapú társadalom irányába kíván elmozdulni, nagyon fontos ezen termékek beszerzése. Itt azonban el kell mondani, hogy sajnálatosan szembetaláljuk magunkat egy olyan elavulási folyamattal, amely ezen iparágban a lehető legnagyobb avulást tudja megvalósítani, és azt is lehet látni, hogy a jelenlegi közbeszerzési eljárási rendszer nem tudja megfelelően követni ezeket az árváltozásokat, így a meghirdetés után érvényes piaci árak nagyon sokszor olcsóbbnak bizonyulnak, mint amilyen a meghirdetés állapotában a legkedvezőbb ajánlattevői ár volt. Erre megoldást jelenthet a kormányhatározat alapján a jövő évben bevezetésre kerülő elektronikus közbeszerzések rendszere, ami új lehetőségeket kínál a közbeszerzések hatékonysága, átláthatósága és nyitottsága tekintetében, emellett időmegtakarítást is eredményez majd egy adott eljárás során. Az elektronikus közbeszerzés felhívásos eljárási típusa a nyílt eljárás szabályait követi az elektronikus forma által megkívánt eltérésekkel, azáltal, hogy a rendszerben tartott ajánlati árra meghatározott ideig licitálni lehet, majd jobban érvényre juttatható az "értéket a pénzért" hatékonysági szemlélet. Az Európai Unióban célul tűzték ki, hogy 2003-ra az összes beszerzés 25 százaléka elektronikus módszerekkel bonyolódjék le, tehát nagy a kihívás, amihez, úgy gondolom, nagyon nagy és gyors lépéseket kell tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Közbeszerzések Tanácsa a közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazásának sokrétű tapasztalatai alapján még 1997-ben összeállította azt az első, nagyszámú törvénymódosítási javaslatot, amely az alapját képezte az 1999-es első, átfogó módosításnak. A fő törekvés a jogi szabályozási előírások szigorítása volt a közbeszerzési eljárások nyilvánosságának és átláthatóságának növelése érdekében. E törekvés a 2000. évi közbeszerzések statisztikája szerint konkrét eredményekkel járt, erről az eljárások struktúrájának kedvező alakulása kapcsán már szóltam.

A tanács 2000-ben áttekintette az 1999-ben módosított közbeszerzési törvény hatályosulásának éves tapasztalatait. A vizsgálat eredményeként világosan látható, hogy újabb jelentős számú törvénymódosítási javaslatra lesz szükség, és ehhez a Közbeszerzések Tanácsa a mellékletben igen komoly javaslatot is tett. A kormány már az elmúlt héten elfogadott egy kisebb terjedelmű módosítást pontosan ebből a csomagból, amit a pénzügyi törvénycsomag részeként terjesztett be. A javaslatok figyelembe vették a tanács módosítási kezdeményezéseit is, köztük a támogatásból megvalósuló beszerzések kérdését, amely a gyakorlati alkalmazás szempontjából eddig igen problematikus eljárásnak bizonyult.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magam és a Fidesz-frakció nevében megköszönöm Berényi Lajos úrnak és rajta keresztül a Közbeszerzések Tanácsának az elmúlt háromévi lelkiismeretes és egyáltalán nem könnyű munkáját, és a hazai gazdaság, a hazai vállalkozók érdekeit szem előtt tartva azt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy fogadja el a Közbeszerzések Tanácsának 1998., '99. és 2000. évi beszámolóját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)