Készült: 2020.07.12.11:43:15 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 59 2002.06.04. 0:58  58-63

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt ciklusban sokan bíráltuk a jövedéki törvényt, többek között önnel is. Akkor - látva a kormány tehetetlenségét - még a jövedéki törvény ideiglenes felfüggesztését is javasoltuk.

Sajnos, sem a termelők, sem a politikusok panasza nem hatotta meg az akkori kormányt. Tudjuk azt, hogy állandó vita volt az akkori FVM és a PM vezetése között, így a tízezreket érintő jövedékitörvény-módosítás már az új kormány feladata lett.

Örült a szakma, hogy a törvény módosítása bekerült az első száz nap programjába, hiszen csak így érhető el, hogy még a szüret előtt változtatni lehessen a legfontosabb passzusokon.

Kérdezem miniszter urat, tartja-e szavát a kormány. Beterjesztik-e az első száz napban a jövedéki törvény módosításait? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 63 2002.06.04. 0:34  58-63

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm miniszter úr megnyugtató és szakszerű válaszát (Derültség az ellenzéki oldalon.), amelyik tükrözi a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a szakma egységes álláspontját, és nagyon remélem, ha elénk kerül ennek a módosításnak a változata, akkor a tisztelt ellenzéki pártok képviselői is egyhangúlag el tudják fogadni a szakma javaslatát.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm miniszter úr válaszát és azt elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 134 2002.06.19. 8:42  13-189

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Több ellenzéki képviselőtársam szóvá tette, hogy salátatörvény formájában került elénk a költségvetés kérdése. Szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy az elmúlt ciklusban például a mezőgazdasági bizottság együtt tárgyalt mezőgazdasági témájú javaslatokat a dajkaterhességgel is. Ha úgy vesszük, a mostani, T/214-es előterjesztés azért egy kicsit közelebb áll, mondjuk, a vidékhez. Hiszen ellenzéki képviselőtársaim sem ellenkezhetnek, és gondolom, egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy a falvakban élő orvosok, pedagógusok, közalkalmazottak is meg fogják kapni az 50 százalékos béremelést.

 

 

(16.10)

 

A falvakban élő nyugdíjasok is megkapják az egyszeri 19 ezer forintot, sőt a falvakban élő családok is meg fogják kapni a plusz családi pótlékot. És ha a későbbiekben azt vesszük, hogy a minimálbér adóterhei csökkennek, akkor különösen a falvakban élők, ahol az átlagnál kevesebbet keresnek, és különösen a mezőgazdaságban dolgozók keresnek keveset, szintén fogják ennek a törvénytervezetnek az előnyeit élvezni. Persze, lehetne még ennél több előnyt is adni a vidéknek, ez egy későbbi téma lesz.

Mezőgazdasághoz, vidékhez kapcsolódva két területtel szeretnék egy kicsit komolyabban, mélyebben foglalkozni. Az egyik a föld témája, amiről a Fidesz valamilyen formában egy népi kezdeményezést, egy népszavazást is akar indítani. Kérem, azt gondolom, teljes az egyetértés a patkó mindkét oldalán arról, hogy külföldi ne juthasson földtulajdonhoz. Gondolom, abban is közös az egyetértés, hogy hazai spekuláns se kerüljön pozícióba, ne szerezhessen földet.

Akkor, amikor most ellenzékbe került képviselőtársaim a családi gazdaságokra hivatkoznak, nézzük meg Orbán Viktor vagyonnyilatkozatát. Orbán Viktor, mielőtt a földtörvény hatályba lépett, szerzett 12 földdarabon mintegy 51 hektár földtulajdont. Orbán Viktor családi gazda akar lenni, vagy spekuláns? - kérdezem én. Visszaélt-e azzal a helyzetével, hogy tudta, hogy mi lesz a törvényben? Orbánné, aki egy sárazsadányi kft.-ben 25 százalék tulajdonnal bír, vásárolt plusz 3,5 hektáros szőlőterületet. Vajon ennek a kft.-nek, ahol Kékesi úr, a párizsi nagykövet is tulajdonos, célja lesz egy külföldinek átjátszani a sárazsadányi birtokot? Hát kérem, amikor bírálják az MSZP-előterjesztést, akkor kicsit forduljanak magukba, és gondolják végig ezeket a konkrét eseteket és példákat is. Én egyiket sem tételezem fel sem a volt miniszterelnök úrról, sem a kedves feleségéről. Ennyit a földről.

A jövedéki törvény kapcsán hadd szóljak néhány szót! A Szocialista Párt megígérte, hogy egyszerűsíti a szőlő- és bortermelők elszámolását, nem akarja megkeseríteni az életüket. Tény és való, ez a bizottsági vitákból kiderült, hogy a szőlőtermelő - ígéretünk ellenére - a jelenleg beadott javaslattal nem kerül ki száz százalékban a jövedéki törvény hatálya alól. Megvan az a módosító előterjesztés, ami feloldja ezt a feszültséget, ehhez némi egyeztetés kell, kellett. Hozzáteszem, én magam sem gondoltam, hogy ez a viszonylag egyszerű aktus milyen komoly jogi problémákat is vethet fel, de mint jelzem, ez is megoldásra kerül. Persze, azzal minden szőlőtermelőnek számolnia kell, hogy bár kikerült a jövedéki törvény hatálya alól, azért egy másik oldalról a hegyközségi kapcsolatokat viszont erősíteni kell, és ez egy olyan hosszú távú kapcsolat, ami különösen uniós csatlakozásunk esetén kifejezett előnyöket hozhat a szőlőtermelőknek.

Komoly vitát kavarhat, hogy a Szocialista Párt ismét - ne ingassa képviselőtársam a fejét, mert például egy rekonstrukciónál ma, ha van egy fejlesztési terv, 1,8 millió forintot kap egy hektárra az uniós tag. Tehát politikai vitát kavarhat a vendéglátóhelyek napi zárási igényének visszahozatala, amivel már tavaly egyetértett a mezőgazdasági bizottság nagy többsége, legalábbis amíg nem kellett szavazni, aztán a későbbiek során a Fidesz úgy gondolta, hogy kérem, ez választások előtt nem jó, mert 40 ezer kocsmárost hergelhetünk fel, és megvétózta a szakmának ezt az igényét.

Kérem, azt tudom mondani, hogy én nem feltételezem, hogy mind a 40 ezer kocsmáros csaló, csibész, és azt sem feltételezem, hogy ezek az emberek ilyen dogokra is képesek. Én inkább azt feltételezem, hogy hasonlóan minden más vállalkozóhoz, keresik a tisztességes utat, és ha ők tudatában vannak annak, hogy 60 forintért nem lehet szőlőbort vásárolni, és erre valahol a törvény is figyel, akkor nem fognak ilyen áron bort vásárolni, és akkor ezzel szolgálhatjuk igazából azt, hogy visszaszorul a hamis bor forgalmazása.

Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy a napi zárás mellett az ellenőrzések gyakorisága is nőni fog, és ezzel talán elejét lehet venni annak a vitának is, ami a kétliteres műanyag palackoknál a zárjegy elhagyására irányuló javaslatunk kapcsán vetődött föl; hiszen ha az Országos Borminősítő Intézet szervezete fokozottan ellenőrzi az ezen palackokban és műanyag kannákban levő borok minőségét - és ez csak néhány millió forint kérdése -, akkor visszaszorítható a hamisítás is, elhagyható a komoly anyagi terhet és ellenőrzési gondot jelentő zárjegy a palackos italokra. Hozzá kell tennem, hogy jelen voltam azon a megbeszélésen, ami a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és az FVM minisztere között zajlott, és ígéretet is kapott a miniszter úrtól az FVM és rajta keresztül az Országos Borminősítő Intézet, hogy megkapja azt a néhány millió forintot, ami ehhez a pluszellenőrzéshez szükséges.

Ebben a törvénytervezetben szerepel az adóraktárak egyszerűbb elszámolása, amit, gondolom, mind ellenzéki, mind kormányoldalról, de legfőképpen a borászattal foglalkozók részéről örömmel fognak fogadni, és ez még nem jelenti a jövedéki törvény ellenőrizhetőségének, szigorúságának a gyengítését. És ugyanígy nem jelentheti a jövedéki törvény gyengítését az sem, hogy a büntetés nagyságrendjét részben csökkentettük, részben lehetővé tettük a méltányosságot is.

Miért fogalmaztuk ezt meg? Konkrét példát mondok; volt egy hetvenvalahány éves idős néni Pilisen, akinek csak ezer négyzetméter szőlője volt, de hallott valamit a jövedéki törvényről, és bejelentkezett a VPOP hatáskörébe, és utána elfeledkezett arról, hogy neki adatot is kell szolgáltatnia. A gép regisztrálta, a gép december végén kidobta a nevét, és megbüntették őt tízezer forintra, mert ez volt az alsó határ. Most ezek után, ha ilyen jön, automatikusan nem kell megbüntetni szegényt tízezer forintra, hiszen ejnyebejnyével és egy figyelmeztetéssel megúszhatja, sőt, maga a VPOP is rájöhet arra, hogy a gépe és ő maga is tévedett. Tehát ezért javasolom, hogy ezen részeit, és összességében az egész törvényjavaslatot fogadja el a tisztelt ellenzék is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 140 2002.06.19. 1:47  13-189

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Pap János felvetésére hadd mondjam, ha Orbánné Lévai Anikó Sárazsadányban él, ott az állandó lakhelye, akkor megkövetem őt. Ha Orbán Viktor családi gazdálkodó lesz mint helyben lakó, megkövetem őt. Ha viszont a törvény hatálybalépése előtt vásároltak földet, akkor kérdezem, hogy azt milyen céllal tették. Gondolkodjon el rajta!

Pap János képviselőtársamnak továbbá azt mondom, ha egy agrármérnök - aki eddig valahol élt, mondjuk Pesten - elvégezte az egyetemet, és úgy gondolja, hogy Felcsúton akar élni, mert ott olyan jó az infrastruktúra, miért nem eshet ugyanolyan elbánás alá, mint bármely helyben lakó - legyen akár Orbán Viktor is -, és ha vállalja a helyben lakás feltételeit, akkor miért ne vásárolhasson földet magának. Vásároljon! Ennyit szerettem volna a felvetésekhez hozzátenni.

Az ezer hektár kapcsán pedig hadd mondjam, hogy ez legalább annyi vitát vált ki - és ezt maga álságosnak tartja, noha néhány helyen már vannak ezer hektáros birtokok -, mint amikor önök meghirdették a háromszáz hektáros családi gazdaságot, és tudták azt, hogy csak néhány ezer embernek tudják a háromszáz hektáros lehetőséget biztosítani. Azt mondom, hogy éljünk együtt a való élettel, próbáljuk ahhoz alkalmazni a törvényt, és ha lehet, próbáljuk a meglévő lehetőségeinket úgy kitárni, hogy szűkítsük azt, amit erkölcstelennek vagy igazságtalannak tartunk. Szerintem az ezer hektáros beszűkítés egyes esetekben már ez utóbbit jelenti.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 159 2002.06.25. 2:02  158-165

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem véletlenül tettem föl ezt a kérdést, hiszen valahol bizonyos ellentmondásokat érzek szavak és tettek között, konkrétan a földügyben, de összességében a mezőgazdaság ügyében is. A Fidesz már-már torgyáni vehemenciával védi a termőföldet, újabban védi a családi gazdálkodót. Ugyanakkor úgy érzem, a másik oldalról kilóg a lóláb, hiszen nem sokkal a családi gazdálkodót védő szigorú földtörvények előtt, a Magyar Nemzet által is közzétett módon egyes akkori kormánypárti képviselők termőföldet vásároltak, többek között maga a miniszterelnök úr is.

Bár a múlt héten erre Glattfelder Béla azt mondta, hogy gusztustalanság ezt felvetni, hiszen ez egy jogszerű üzlet volt, a jogszerűségét én sem vitattam, de kérdezem, egy kicsit polemizálgatva, hogy nem ugyanolyan gusztustalan dolog-e, amikor a családi gazdálkodó előbérleti jogának a védelme érdekében lépnek fel a jelenlegi használó társas gazdálkodóval szemben, ugyanakkor majdnem százezer hektár földet, a 12 állami gazdaság földjét 50 éves bérletre odaadták egy klientúrának. Hozzá kell tenni, hogy ez az 50 éves bérlet a mi fogalmaink szerint majdnem tulajdonba adás, ugyanakkor egy átlag gazdálkodó tíz évnél hosszabb időtartamra jelenleg nem adhatja bérbe a földjét. Tehát nem értem esetenként ezt a hisztériát.

Vajon mit akar elfedni ezzel az ellenzékbe került korábbi kormányzó párt? Mert valahol nem érzem azt az átütő erőt, amit a magyar termőföld érdekében akarnak kifejteni. Egy kicsit kilóg a lóláb, úgy érzem.

Várom a válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 163 2002.06.25. 1:05  158-165

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tovább folytatnám Szanyi úr okfejtését. Ha ebbe a 12 állami gazdaságba egy tőkeemeléses konstrukcióban beszáll egy külföldi, akkor elméletileg ötven évre - igaz, hogy nem tulajdont, de - bérletet szerezhet, ami egy kvázi tulajdonlással is felér. Az én nagy problémám az, hogy alig van két évünk az EU-csatlakozásig, és akár a Kékkői úr által szított ellentét, akár a máshol hangoztatott ellentétek nem szolgálják az agrárium, a vidék érdekeit. Inkább összefogásra lenne szükség. Nem hiszem, hogy az őszi választásokat olyan nagymértékben szolgálhatja egy ilyenfajta hisztéria, ellentét szítása, számolva azzal is, hogy ez később visszaüthet azokra is, akik szítják, de az egész országra és az egész vidékre is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 108 2002.06.26. 2:08  25-181

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, én is ugyanabba bűnbe esem, amire szeretném fölhívni elnök úr figyelmét: figyelmeztesse képviselőtársaimat, hogy a lényegről és a két előterjesztésről beszéljünk! Hisz itt már mindenről volt szó, lassanként az eredeti vita alapja, a két előterjesztés vész el. Sajnálom saját magammal együtt Czerván György, Lezsák Sándor vagy Járvás István ellenzéki képviselőtársaimat is, akik, gondolom, ugyanolyan megdöbbenve hallgatják ezeket a kétperces riposztokat, amit olyan képviselőtársaink tesznek, akik eredetileg nem is vették a fáradságot arra, hogy bejelentkezzenek erre a vitára, most viszont kitartóan itt ülnek.

Mégis, ha már szót kértem, két témára szeretnék reagálni. Fölhívnám a figyelmét Vincze Lászlónak - aki azt mondja, hogy 500 ezer vagy még több parasztról és a parasztgazdaságok érdekében szól - arra, hogy konzultáljon már Horváth professzorral, hiszen ez az 500 ezer vagy még több 8-10 hektár területet jelent. Amikor a professzor úr azt említi, hogy versenyképesség és birtoknagyság között összefüggés van, vegyük figyelembe, hogy a kert-Magyarország álma már egyszer-kétszer fölvetődött, de azért tudjuk, hogy meddig mehetünk el és hogyan, tehát azért keressük meg ennek a szakmai alapjait is.

A másik pedig Ivanics képviselő hozzászólásához kapcsolódik, aki azt mondja, hogy '98-hoz viszonyítva mi most már a szövetkezet helyett a társas gazdálkodást mondjuk. Torgyán József, Szabadi Béla és az utánuk következő többi FVM-es vezető keményen mondta, amikor az átalakulási kényszert a szövetkezeti törvénybe is befogalmazták önök, hogy kérem, itt az időtök, kaptatok határidőt, alakuljatok át, szövetkezzetek társas gazdasággá. Ezt a jogi kényszert önök hozzák, és ne feledje ezt el Ivanics úr se!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 138 2002.06.26. 10:10  25-181

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A földbirtok-politikai irányelvvel kezdem elsősorban azért, mert az utolsó egy-két megszólalását tekintve, amit Járvás képviselőtársam tett, teljesen egészében igazat adok neki, és elfogadom az érvelését. Tény és való, hogy ez a felsorolási sorrend nem egy értéksorrend, bár hozzá kell tenni, hogy az ember hajlamos arra, hogy ha az a) pontot kezdi el olvasni, úgy érzékeli, hogy ez a legfontosabb.

Ha ilyen értékalapon próbálnánk besorolni, akkor azt mondom, hogy itt is relatíve más és más pontot kellene előbbre helyezni, mert például ha azt a részét nézzük, hogy a mezőgazdaság, a termőföld hasznosítása mint tájmegóvás, mint a környezet megóvása, mint mindannyiunk élettere, amely érdekében hajlandók vagyunk, minden egyes állampolgár hajlandó adóforintokkal is segíteni, hogy ez így maradjon, akkor ez az egyik legfontosabb, és azt mondom, az egyik legeurópaibb pontja, és ez pont mondjuk a j) és a k) pontban szerepel. Ha egy kicsit a politikai részét nézzük, különösen mondjuk az ellenzéki oldalról, akkor a családi gazdaság, amely másodikként szerepel, lenne a legfontosabb.

Aztán a másik részről ha azt nézzük, hogy összességében nincs, csak két évünk az uniós csatlakozásig, akkor lehet, hogy a legfontosabb pont mégiscsak az a) pont, a súlyát tekintve is. Mire gondolok ennek tekintetében? Az uniós csatlakozás szempontjából úgy érzem, hogy szükség van minden árutermelő gazdaságra, minden megtermelt árura, hiszen ezek a pozíciók, amelyeket most tartunk, és esetleg próbálunk erősíteni, határozzák meg a vidéken élők, a jövőbeni agrárvállalkozók, mondhatnám azt is, talán az unokák életterét is, mozgásterét, termelési lehetőségeit, hiszen az uniós szabályozásban nagyon sok esetben kvóták vannak meghatározva, és e kvóták elosztása pedig bizony néhány hónapon belül megtörténik.

 

 

(14.20)

 

Tehát ilyen szempontból is nagyon-nagyon fontos, hogy minden árutermelő és minden megtermelt áru megmaradjon. Aztán abból a szempontból is fontos, hogy igaz, hogy ezek az árutermelők nagyon nehéz helyzetben vannak, de legalább valami érték van a kezükben, állóeszközértéktől kezdve a földvagyonig minden, a szellemi értéket is beleértve, és ez olyan érték, amit ha egyszer elveszítünk, akkor azt valamiből pótolni kell.

Az elmúlt 10-12 év agrárpolitikája főleg az értékvesztés felé vitte el az agrárgazdaságot, hiszen bevallott tény, hogy valahol a rendszerváltás környékén ezermilliárdnyi vagyon veszett el. És itt már vitatkozom Járvás képviselőtársammal, amikor azt mondja, hogy a társaságban eltulajdonlott eszközök mellé akarja rendelni a földet a jelenlegi kormányzat, ezt az ő sajátos nézőpontjából meg lehet érteni, de kérem, azt is vegye figyelembe, hogy például az ötvenes, hatvanas évek téeszesítési folyamatában micsoda óriási értékek vesztek el. Most vajon ebben a két évben meg tudjuk tenni, hogy újabb ezermilliárdot veszítsen el a magyar mezőgazdaság? Mert ha megszűnik egy társas gazdaság, nem biztos, hogy helyette tíz darab életképes családi gazdaságot tudunk teremteni, hanem valószínű, hogy ennek nagyon komoly értékvesztése és nagyon komoly támogatási ára is van.

Tehát nagyon-nagyon fontosak ezek az irányelvek, és nagyon-nagyon fontos minden egyes irányelv pontjai mögé belegondolni a hátteret és kidolgozni egy koncepciót.

Valaki szóba hozta például a pályakezdők p) pontban, tehát eléggé a végén történő szerepeltetését is; ez is egy érdekes téma. Én az elmúlt évek során akármilyen érdekképviselettel találkoztam, lehetett ez akár Japánból vagy akár Európából, a legfontosabb gondjuk és problémájuk a mezőgazdasági termelők általános elöregedése volt, és az, hogy a pályakezdő fiatalok nem nagyon akarnak mezőgazdasági tevékenységet folytatni.

Tehát például ha ilyen szemszögből nézzük, akkor most azt is mondhatnám, hogy ez is méltánytalanul hátulra került, de mint mondottam, ha abban a szemléletben nézzük, ahogy a képviselőtársam is mondja, hogy mindig az aktuálisan legfontosabb pontot kell egy kicsit előbbre helyezni, egy kicsit támogatni, akkor ilyen szempontból ezt a helyezést én nem tekintem helyezésnek, hanem inkább egy koncepcióba elrendezett egyik pontnak.

Nemzeti Földalap; Kis Zoltán elmondta, hogy ők úgy gondolkodtak - mármint a Szabad Demokraták Szövetsége -, hogy talán meg is kellene szüntetni ezt az intézményt. Én magam is néha elgondolkodtam azon, hogy kell-e ez az intézmény. Mert összességében tényleg szükséges valamiféle olyan intézmény, amelyik biztosítja a racionális állami földhasználatot, biztosítja a birtokkoncentráció állami rásegítő szerepét, funkcióját, viszont kérdéses az, hogy a jelenlegi politikai szituációban ez a földalap be tudja-e tölteni maradéktalanul a szerepét. Biztos, hogy nehezen tudja majd betölteni, hiszen állandóan politikai viták és nézetkülönbségek kereszttüzébe fognak kerülni, mert mint a példa mutatja, akár az ellenőrizhetőséget biztosító földhasznosító tanácsok tekintetében is már most is vita van.

Például ha Franciaországban lennénk, biztos nem lenne vita egy helyi, községi ilyen jellegű tanács működése esetében, hiszen ott természetes, hogy összeállnak érdekképviseletek, termelők, és biztosítják azt, hogy lehetőleg egy helyben lakóhoz kerüljön bérleti vagy egyéb formában a föld. Ha fiatal az illető, azt valamilyen formában még preferálják, tehát valamilyen formában megpróbálják a saját szűkebb környezetükben is leszabályozni ezt a kérdést.

Nálunk mi várható? Mint ami már a vita kapcsán is elhangzott, hogy egyes helyeken a családi gazdálkodói érdekcsoportok jobban előtérbe kerülnek majd az erő szempontjából, a másik esetben a társas gazdálkodók, tehát megint így nézzük. Nagyon nagy baj lesz ebből, vagy lehet ebből, mert ez valahol kísértetiesen hasonlítani fog a földkiadó bizottságokban előállt helyzethez, márpedig úgy érzem, ezt nem engedhetjük meg. Tehát az államnak, a minisztériumnak, a társadalomnak, saját magunknak, képviselőknek is jobban oda kell figyelni, hogy ez az intézmény valós érdekeket és helyi érdekeket tudjon közvetíteni, tudjon valamiféle egyensúlyt teremteni, mert itt nem engedhető meg a vita, nem engedhető meg a visszaélés, hisz az idő véges.

Életjáradékért földet, mint a földalap egyik tevékenysége; tény és való, hogy nálunk is nagyon sok olyan idős ember jutott földhöz, aki képtelen saját maga megművelni a földjét, és talán a családjában sincsenek olyanok, akik hajlandók földet művelni, illetve olyan nagyságrendű az a terület, hogy szinte nem érdemes művelni. Úgy érzem, hogy az életjáradék felajánlása egy korrekt ajánlat, hiszen a földalapon és a helyi szervezeteken keresztül a későbbiek során eljuthat a föld igazából ahhoz a személyhez, ahhoz a családhoz, ahhoz a társasághoz, aki ezt tudja művelni.

Tény és való - és ebben megint igazat adok a képviselőtársamnak -, hogy a jelenlegi időszakban, amikor nincs a földnek tisztességes ára, a földbérletnek sincs még meg a megfelelő értéke, akkor valamilyen formában ezt az életjáradékot nem egy állandó, fix összegben kell meghatározni, hanem figyelembe kell venni az uniós csatlakozással remélhetőleg várható megemelkedett földárakat, bérleti árakat, egyebeket. Persze, hozzá kell tenni, hogy sajnos azért a magasabb élelmiszer- és egyéb árak is be fognak jönni, tehát kompenzálni kell valahol ezeket az összegeket, illetve korrigálni kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és akkor betöltheti a funkcióját az életjáradék is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 140 2002.07.03. 2:09  113-168

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Pap Jánosnak még egy korábbi felvetésére reagálnék, bizonyos fogalmi témákban tett fel kérdést. Racionális földhasználat: szerintem például racionális földhasználat az, hogy ha lehet, mondjuk, egy kertészeti tevékenység minél közelebb kerüljön egy jó minőségű úthoz, egyéb infrastruktúrához, például ha kertészet van, akár a gázhoz és vízhez is, egyebekhez is. Természetesen ha ezt egy földcserével próbálja valahogy megteremteni az illető, és ezt segíti az állam, akkor ez az én meglátásom szerint minőségi földcsere lesz.

Egy másik felvetésére, amelyikben igazából a földtörvényhez kapcsolódik: nem véletlenül vettük bele azt a kicsi lépést, hogy ha egy megfelelő végzettségű személy vállalja a helyben lakást, akkor ő helyben lakónak minősüljön, tehát azért a kezdeti lépést megtettük.

Zárójelben mondom, mert nem ehhez a témához tartozik: az egészséges élelmiszer kérdése. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy azért komoly vizsgálatok vannak a piacokon; szerencsére azt mutatják a vizsgálatok, hogy a hazai élelmiszerek elenyésző hányadában van szermaradvány és maradványprobléma. Az import élelmiszereknél esetenként valamivel magasabb ez a hányad, mint amit itthon tapasztalunk. Az persze más kérdés, hogy ezt még jobbá, szervezettebbé kell tenni.

 

 

(12.00)

 

Szeretném mondani Ivanics úrnak is, hogy az átkozott időszakban a kolhozokban és a szovhozokban, állami gazdaságokban, ahol én is például egy állami gazdasági főkertész voltam, előrejelzésen alapuló növényvédelem volt. Nemcsak a talaj tápanyagtartalmát vizsgáltuk, hanem hogy mi van a levélben, szermaradványokat vizsgáltunk és egyebeket. Tehát ez a rendszer működött. Családi gazdaság, szövetkezet, társas gazdaság, legyen bármi, így kell csinálnunk, és akkor lesz meg az élelmiszer-biztonság alapja is.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 8 2002.10.01. 4:26  7-10

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A múlt héten csütörtökön a Medgyessy-kormány ismételten beváltotta egyik ígéretét (Derültség az ellenzék soraiban. - Az elnök csenget.), közzétette a SAPARD előcsatlakozási program pályázati feltételeit. Arról a programról van szó, amit Orbán miniszterelnök úr és kitűnő mezőgazdasági minisztere, Torgyán József már 1999-ben beharangozott, nagy reményeket keltve a gazdákban. Akkori kételyeinkre az országtervvel és a bírálati pontrendszerrel kapcsolatban azt a választ kaptuk, hogy az előcsatlakozási program az EU-s jövőbe mutatóan a családi farmok megerősítését szolgálja. Nagy volt az önbizalom, nagy volt a mellény, büszkén hangoztatták, hogy az elsők közé tartozunk, akik megkaphatják az akkreditációt.

Eltelt a 2000. év, és akkor már csak arról szólt a miniszter úr, hogy nem vész el a 10 milliárd forint; mélyen hallgatott arról, hogy a SAPARD-intézmény kisgazdásítása miatt nincs akkreditáció. Kicsinyes érdekek mentén különválasztották a SAPARD-hivatalt, elfelejtették, hogy az Unió alapelve a támogatásoknál az átláthatóság, a hatékonyság. Hozhatnak létre bármilyen hivatalt, nem lehet kiskapukat kreálni az Unióba. Eltelt a 2001. év is, továbbra is maradt az ígéret, pedig a kétéves költségvetés vitájában ismételten azzal hitegették a gazdákat, hogy immár 20 milliárd forintnyi EU-s támogatást kaphatnak. Az idei év tavaszán az Orbán-kormánynak már csak arra telt, hogy megerősítsék: nem veszett el a 2000-2001-es pénz. A választási finisben még történtek intézkedések, de arról mélyen hallgattak, hogy az eminens helyről az utolsók közé jutottunk.

Szerencsére jött a kormányváltás; az új miniszter, Németh Imre személyes presztízsének tekintette a SAPARD-ot. Elődjeivel ellentétben hajlandó volt fogadni az uniós megbízottakat, és ennek a bizalmi tőkének köszönhető, hogy a végleges akkreditáció előtt, már szeptember 26-án engedték meghirdetni a pályázati feltételeket.

Az ellenzéki oldalon álló képviselők állíthatják, hogy nem veszett el a hároméves, mintegy 30 milliárdnyi EU-s pénz, de a hozzáértők jól tudják, hogy a hároméves elmaradás pénzben nem mérhető károkat okozott a gazdáknak. Nem tudták megtanulni, milyen az EU-s igényeknek megfelelő pályázati rendszer, hogyan működik egy kifizetőhivatal. Most, a csatlakozási finisben kell mindezt bepótolni. Ezért is arra biztatnék minden gazdálkodót, ismerjék meg a SAPARD-ot, még akkor is, ha pillanatnyi igényeiknek nem megfelelő a jelenlegi feltételrendszer. Gondoljanak arra, hogy uniós csatlakozásunk után csak megfelelő pályázati ismeretek birtokában tudják majd lehívni a különböző alapok százmilliárdokra rúgó pénzeit.

A frakció nevében köszönjük a gyors intézkedést, és egyúttal arra biztatjuk a kormányt, hogy hasonló eréllyel és gyorsasággal építse tovább az intézményrendszert, gyorsítsa fel a gazdák felkészítését. A felkészítést eddig is nagyban segítette, hogy már nyáron megtörténtek az előkészületek, a hivatal munkatársai több száz konzultációt szerveztek. Jól látni, hogy a hivatal vezetése nyitott minden felvetés iránt, igyekszik a legjobb tanácsot adni. Egyet nem tudnak megtenni: a korábbi rossz feltételrendszer megváltoztatását, hiszen ez a SAPARD akkreditációját veszélyeztetné.

Bízom benne, hogy az eddigi és a későbbi intézkedésekkel sikerül eloszlatni azokat a hazai és uniós kételyeket, amelyek megkérdőjelezik a magyar gazdák befogadóképességét; magyarán bizonyítsuk be, hogy a lemaradást behozva gazdálkodóink képesek lesznek az uniós pénzek lehívására.

 

(9.50)

 

Sajnos, ehhez pénz is kell. Az Orbán-kormány elhelyezett ezzel a késlekedéssel egy óriási aknát, hiszen három év nemzeti támogatási elmaradását kell a jövő évi költségvetésben is biztosítani, ami nagy tehertétele lesz az agrárbüdzsének. Mindezek ellenére köszönöm az eddigi lépéseket, s kérem a továbbiak megtételét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 240 2002.11.20. 4:49  1-263

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Immáron az általános vita vége felé járva és harmadik ciklusos képviselőként meg kell állapítanom az eddigi tapasztalatok alapján, hogy ténylegesen nincs igazán mindenkinek megfelelő és jó költségvetés. Mostani ellenzéki képviselőtársaim elmondották bírálatukat, elmondták a hiányosságokat, csak bennem az a nagy kérdés vetődik fel, hogy hol van akkor a pénz. Valahol meg kell lenni, hiszen mindenütt csak a negatívumokat sorolták fel, és arról nem beszéltek, hogy akkor honnan kellene igazából a pénz egy részét átcsoportosítani. (Ékes József: Ez helytelen, mert pozitívat is mondtunk!)

Aztán agrárosként eljátszottam azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha annak idején kormányzati képviselőként megszavazták volna a kisgazdák 413 milliárdos agrárjavaslatát, akkor talán-talán most az agrárbüdzsé lenne olyan helyzetben, hogy a rátevődő összegekkel kiegészítve elégedett képviselő lehetnék. Na de ez nem történt meg, ebből adódóan magam is azt tudom mondani, hogy bár összességében 19 százalékkal többet kap az agrár-előirányzat, igazából kevésnek tartom, és elsősorban azért tartom kevésnek, mert az uniós csatlakozás küszöbén még rendkívül sok tennivaló maradt hátra, és az elmúlt kormány, kormányok idején is nagyon kevés történt megítélésem szerint, legalábbis az uniós elvárásokhoz képest, amit még tenni kellett volna.

Amit viszont pozitívnak tartok, hogy ez a költségvetés, egy kicsit a címekbe is belemenve, előremutató elemeket is tartalmaz. Előremutató elemnek tartom azt, hogy a Medgyessy-kormány a második félévben jelentős erőfeszítéseket tett a jövő évi költségvetés megalapozása érdekében, a jövő évi agrártermelés megalapozása érdekében. Ennek köszönhető a mintegy 60 milliárdra tehető hiteltartozás-rendezés, illetve az aszálykárok rendezése, ennek köszönhető, hogy végre valahára egy intervenciós rendszer kezd kialakulni, ennek köszönhető, hogy a kedvezőtlen térségben gazdálkodók terheinek, hitelterheinek mérséklésére is beindul egy program, elindult, illetve folytatódik a szövetkezeti üzletrészek felvásárlása, és az adótörvényekben is bizonyos előremutató lépések történtek. Én igenis előremutatónak tartom azt, hogy aki hosszabb távra adja bérbe a földjét, az igenis adókedvezményt kap, hiszen ez önmagában a gazdálkodás és a gazdálkodó stabilitását segíti.

A jövő évi költségvetésben ilyen előremutató elemnek tartom azt, hogy igazából az ültetvénytelepítésre fordított összeg nagysága nő. Pozitív elemnek tartom, hogy a piac szabályozási rendszerét megpróbáljuk egyre inkább közelíteni az uniós rendszerhez. Pozitív elemnek tartom, hogy duplájára nő az agrár-környezetvédelmi programra szánt összeg, bár ennél sokkal több is elkelne. Hozzá kell tennem, hogy pozitív elemként értékelem, amit Vincze László hiányolt igazából, és összességében igaza is van, hogy hiányzik a termelői közösségekben a hűtőtárolók, egyéb tárolók telepítése is, de el kell ismerni, hogy ezt egy év alatt nem lehet bepótolni, még úgy sem, ha a termelői közösségek közel 70 százalékkal kapnak többet, és az új szövetkezések alapítására az ideinek mintegy háromszorosa jut.

Ez is megalapozó tényező, hiszen egy bizonyos fajta szövetkezéssel az Unióba belépve az egyes embereknek adható, egyes kisgazdálkodóknak adható fix összegű támogatás, ha szövetkeznek, akkor például meghozhatja a piacralépési és piaconmaradási lehetőségüket. Ugyanilyen pozitív elemnek tartom, hogy a földalapú támogatás ki lett szélesítve, nagyságrendjében is növekedett.

Tehát mit kell mondanom ennek kapcsán, vagy mit tudok mondani összegzésként azért, hogy képviselőtársamtól ne vegyem el a drága időt. Tehát összességében én is kevésnek tartom a pénzt, viszont azt tudom mondani, hogy jó háziasszony, jó gazda módjára tudni kell ezt beosztani, és mindannyiunknak majd a részletes vita kapcsán ez lesz az egyik legfőbb feladata, hogy hogyan tudjuk egyes tárcáknál arra buzdítani a tárcák képviselőit, illetve saját magunkat, hogy hogyan tudjuk ezt úgy elosztani, ahogy a legjobban hasznosulhat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 250 2002.11.20. 2:03  1-263

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Vincze úr nagyon dinamikusan adta elő, hogy ha tovább csinálták volna a kisgazdák, amit csináltak, itt lenne a Kánaán, és nagyon örülne minden magyar paraszt, hogy bejutunk az Unióba, és minden jó. Közben elfeledkezett arról, hogy az igazán kistermelők tejének a minősége olyan, amilyen, és ezért önök nem tettek semmit sem, hogy fogjanak össze a kistermelő gazdák. Nem tettek semmit sem azért, hogy a tejfelvásárló szervezetek úgy működjenek, ahogy kell. A sertésnél sem tettek semmit azért, hogy mondjuk, legalább ugyanolyan takarmányhasznosítást érhessenek el a magyar gazdák, mint amennyit például az uniós.

Aztán elmondja, hogy mennyivel kevesebb jutott vagy jut a jövő évre. Én pedig azt állítom, hogy 2002-höz képest mindösszesenben a közvetlen mezőgazdaságra fordítható összeg 20 százalékkal, 19 százalékkal növekedik.

 

(16.20)

 

Vincze László azt is elfelejtette elmondani, hogy 2000-re ígérte Torgyán József mint sikert, a SAPARD-ot mint a mezőgazdaság megmentését, az uniós csatlakozás alapfeltételét, amelyből önök nem csináltak meg semmit sem, nem építettek intézményrendszert sem. Ön most bírálja az intézményrendszer kérdéseit, és elfelejti azt, hogy az integrált ellenőrzési rendszer kérdésében, ami alapja annak, hogy ki lehessen fizetni minden gazdának és gazdaságnak a pénzt, önök nem tettek egyetlenegy lépést sem. Az 50 milliárdnak, a pénzt, amit erre eredetileg terveztek, a töredékét tudták megadni, és széthúzások alapján a mai napig nem működhet ez a rendszer. Egy év alatt kell megcsinálni azt, amit önök négy éven keresztül nem csináltak meg.

Aztán hivatkozik arra, hogy az agrár-környezetvédelmi programra kevés a pénz. Jelentem, képviselő úr, ha átnézte a költségvetést, akkor láthatja, hogy a jövő évi költségvetésben kétszer annyi pénz szerepel, mint amennyit önök biztosítottak a 2002-es költségvetésben.

Kérem ezek után, hogy nézze meg jobban a sorokat! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 95 2003.02.17. 1:43  94-101

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon százezrek állítanak elő kisebb-nagyobb mennyiségben mezőgazdasági árut, és viszik piacra a termékeiket. Ezeket az eseti árutermelőket nevezik egyszerűen csak őstermelőknek, és az jellemzi őket, hogy plusz-jövedelemforrásként folytatják ezt a tevékenységet, így például Monor környékén barátaim, ismerőseim állítanak elő fél hektáron sárgarépát, és árusítják a környékbeli piacon.

Ezek az emberek aggódva kérdezik tőlem, mi lesz velük az Unióban; tudják-e folytatni eddigi tevékenységüket; tudnak-e termelni; tudnak-e piacozni - hozzá kell tenni, hogy ez a piacozás azért nemcsak egy értékteremtő folyamat, hanem egyben egy társadalmi esemény is egyes helyeken -; érdemes-e, illetve szabad-e nekik tészt, tehát termelői értékesítési szövetkezetet alakítani. A piacon még olyan hírek is terjednek egymás között, hogy az uniós csatlakozás esetén még a tojásra is bélyegzőt kell tenni.

Ezekre a kérdésekre mihamarabb megnyugtató választ kell adni, úgy érzem, azért is, mert nemcsak hogy szorít minket az áprilisi népszavazás, hanem látom az FVM erőfeszítéseit, hogy kellő intézkedési sorok készülnek ezen érdekkör sorsának rendezésére.

Kérdezem a miniszter urat: milyen lehetőségei vannak ezeknek az eseti árutermelő őstermelőknek az Unióban?

Várom a válaszát. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 99 2003.02.17. 1:01  94-101

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a válaszát, miniszter úr. Úgy érzem, hogy nagyon fontos feladatunk nekünk, törvényhozóknak, politikusoknak, gazdasági szakembereknek, hogy ezt a fajta szemléletet ki tudjuk terjeszteni erre a körre.

Fontosnak tartom a városi ember oldaláról is, hiszen a sokat emlegetett élelmiszer-biztonság, tehát az, hogy mi, városiak mit eszünk, legalább olyan fontos kell hogy legyen a termelő szempontjából, és meg kell értenie, hogy a városi ember jövőjét, illetve biztonságát is szolgálja, illetve az ő biztonságát is, hiszen a miniszter úr által említett támogatások fognak élni. Sőt, miniszter úr, még ha lesz ebben az egy percben egy kis válasza, várnám a válaszát arra is, hogy az Unió egy összegű támogatása miben, milyen keretek közt várható, ha uniós tagok leszünk, ezen eseti piacszereplői körnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 94 2003.02.18. 7:13  83-135

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szóló képviselők, ellenzékiek és kormánypártiak teljes egyetértésben, nagyon fontos alaptörvénynek tartják ezt az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslatot. Szintén azonos módon fogalmazunk, hogy ez a törvénytervezet sajnos megkésett. S hozzá kell tennem, hogy sajnos késik a hozzá kapcsolódó intézményrendszer is.

Farkas Imre képviselőtársam említette a szőlőtermelők gondjait. Utoljára '97-ben, '98-ban készültek ilyen felkészítő anyagok - amelyekről akkor sajnos még mindenki úgy érezte, hogy nem aktuálisak -, hogy mi lesz az Unióban, milyen szabályozás, milyen agrárpiaci szabályozás várható. Azóta ez kicsit elült, és most úgy vagyunk, mint az egyetemista a vizsga előtt, hogy az utolsó éjszaka kell bepótolnunk nagyon sok mindent.

Ez a törvényjavaslat is sajnos ezt szolgálja. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy létkérdése a magyar termelőnek is, azért is, hogy megtanulja egyszer az uniós rendszert, nemcsak a hátrányait, hanem az előnyeit, kicsikét érezze már, talán a csatlakozás előtt is, hogy azért egy ilyen törvényjavaslatnak az elsődleges célja a jövedelemszerzés biztonságának a megteremtése bizonyos kvóta- és árszabályozásokkal; illetve mi, fogyasztók is érezhessük azt, hogy egy ilyen rendtartási törvény a biztonságos ellátást is szolgálja különböző kiegyenlítő befizetések kötelezővé tételével, amikor például egy importtermék sokkal, de sokkal kedvezőbben hozható be az országba, mint amennyiért itt elő tudjuk állítani. Éppen emiatt nagyon fontos a törvénytervezetben szereplő fogalomtár, amely már mutatja azokat a kereteket, amit az uniós csatlakozás folyamatában tartalommal kell megtöltenünk. Ilyen például, ha a borászatot nézzük, a krízislepárlás kérdése vagy az export-visszatérítés kérdése általánosságban.

Nagyon fontos és ennek az egész törvénytervezetnek az alapja egy megbízható, ellenőrzött, és szinte azt kell mondanom, százszázalékos lefedettségű piaci információs rendszer. Ezt kell megértetnünk nekünk, politikusoknak a termelőkkel, hogy ez az ő érdekeiket szolgálja, és csak akkor lehet biztos jövedelemszerzés részükről is, ha ezeknek a feltételeknek eleget tesznek. Csak akkor állhat mögéjük egy uniós rendszer egy év múlva, ha ezeknek az alapfeltételeknek eleget tesznek.

Rendkívül fontosnak tartom a termékpálya-bizottságokat is, bár bizonyos kételyeim nekem is vannak a működtetést tekintve, hogy hogyan sikerül ezt korrekt módon megoldani. Remélem, hogy a kísérő rendeletek, illetve a bejövő mostani törvénymódosító javaslatok ezt korrektebbé tudják tenni. Ha ezek a rendszerek beépülnek, gyakorlatilag egyben azt is biztosítják, hogy ezeken a rendszereken keresztül az uniós hasonló intézményekhez is tudjunk kapcsolódni, és le tudjuk képezni az uniós rendszert, illetve mi is az uniós rendszer adatszolgáltatói lehessünk, és életre tudjuk kelteni ezt az egész rendszert.

Többen szóltak már a 29. § két eleméről. A terméket felvásárló szervezeteknek ez a 30 napos kifizetési kötelezettsége tulajdonképpen egy láncolat, amelynek az elején van a termelő, és a legvégén van maga az értékesítési szervezet. Szinte mindenki - az értékesítő szervezet kivételével - panaszkodott arra, hogy nem 30, hanem 90 napos vagy még ennél hosszabb átfutással kapják meg a termékeikért járó pénzt. Ha ennek csak a kamatterheit nézzük, akár az élelmiszeriparban, akár az alapanyag-előállítóknál, ez rendkívül nagy teher volt. Ha mindezt, mondjuk, fejlesztésekre tudták volna vagy tudnák fordítani, akkor nem itt állna a műszaki színvonaluk. Én tehát ezt mindenféleképpen a rendszer jó elemének tartom.

A beszerzési ár alatti értékesítés tiltása megint egy olyan fogalom, amit nálunk is jó lenne bevezetni. Bár egyes cikkekből az ember hallja, hogy nemzetközi fórumokon, EU-s fórumokon is támadják ezt a nagy élelmiszerláncok, remélem, hogy ebben a törvényben nálunk is élni fog, és gondolom, az uniós pályát végigjárva majd az Unió is hasonló módon fog dönteni, mint amit mi szeretnénk elérni.

Még egy: említettem már az elején, hogy alig van idő. Éppen emiatt rendkívül fontos, hogy minél hamarabb megszülethessenek a vonatkozó rendeletek is, rendkívül fontos, hogy minél hamarabb megismerhessék ezeket a szereplők. Azért, hogy mindezt meg lehessen tenni, ezt valahogy kicsit jobban és gyorsabban le kell vinni a termelők felé, és ennek a levitelében a különböző érdek-képviseleti szervezetektől kezdve a politikának és legfőképpen az FVM apparátusának rendkívül nagy feladata van és lesz. (A teremben több képviselő mobiltelefonja csörög.) Ha ez nem történik meg, akkor viszont azt kell mondanom, hogy csalódás lehet ez az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény, amit viszont nem tehetünk meg, mert nyakunkon az Unió.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én is arra biztatnék mindenkit, hogy próbáljuk meg jobbá tenni ezt a rendelettervezetet. Egy-két javaslatom személy szerint nekem is lesz, például olyan irányú javaslat, hogy vegyük be ebbe a 30 napos határidőbe a bort és a pezsgőt is; gondolom, ezzel mindkét oldalon egyetértünk. De sok más értelmes és előrevivő módosító indítvánnyal találkoztam már. Gondolkozzunk, van még egy napunk, és utána jöhet a holnapi bizottsági vita.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 98 2003.02.18. 0:34  83-135

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Szabó József Andornak mondanám: tény és való, hogy a szerződéses viszony egy bizalmi viszony is, de ez nem lehet kiszolgáltatottsági viszony, és nem lehet egyoldalú. Gondolom, mivel bólogat, ebben egyetértünk. Ebből adódóan én úgy érzem, ez a rendtartási törvény mint kerettörvény is valahol ezt a fajta kiszolgáltatottságot próbálná meg csökkenteni, és talán ez a 30 napos határidő is ezt szolgálná, ha másként nem megy, a jog eszközével.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 126 2003.02.18. 1:34  83-135

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnézést kérek, képviselőtársaim, de Pap János azt mondja, nem látja a célját és értelmét ennek a törvénytervezetnek. Valószínűleg nem látta célját és értelmét 1998-2002 között sem, amikor kormánypárti képviselő volt; valószínűleg abban bízott, hogy majd az uniós csatlakozáskor lesz, ami lesz, bízzuk a termelőre, szakadjon rá az ég is, ha kell.

Aztán egy bibliai idézetet mondott, hogy jó reménységgel lenni. Hát igen, többször láttam, forgatta a Bibliát a mezőgazdasági bizottság ülésén, ahelyett, hogy mondjuk, ezzel foglalkoztunk volna esetleg.

Megítélésem szerint az agrár-környezetvédelem nem az agrárpiaci szabályozás témája, de ez egy külön dolog.

Ki a termelő? Kérem, ezt egy fogalomkörben nehéz megfogalmazni. Mondok egy példát. Az Unióban kvótaszabályozás szempontjából például az, akinek kilenc birkája van, nem minősül termelőnek. Az a szőlőtermelő, aki ki akarja vonni a szőlőjét véglegesen vagy rekonstruálni akarja azt, egytized hektár felett termelő. Az a bort előállító, aki kötelező lepárlásra kötelezett, húsz hektoliteres bornagyságrend felett termelő. Az, aki beletartozik a krízislepárlás körébe, akár egy liter borral is termelő, ha szigorúan vesszük a számokat. Tehát a termelői fogalomkör meghatározása kicsit sok lenne, és lehet, hogy betöltötte volna az egész tervezetnek a tartalmát.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 265 2003.02.24. 2:02  244-319

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kékkői úr említette és mi is hasonló javaslatot adtunk be a termékpálya-bizottság összetétele kapcsán, és elhangzott, hogy a holnapi nap folyamán valószínűleg valami kompromisszum megszülethet. De azt kérném mindkét oldalon állóktól, hogy a kamara legyen kamara, ne legyen érdekképviselet, hanem töltse be kamarai funkcióját. Azon legyünk, hogy az érdekképviselet érdekképviselet legyen, ne pedig politikai szervezet. Ha ezt meg tudjuk csinálni, akkor alkottunk valami maradandót ebben az agrárrendtartási törvényben, mert máskülönben az Unió nem ismer ilyenfajta megkülönböztetést. Az egy más kérdés, hogy most kompromisszumos alapon a két nagy érdekképviseletet be kell tenni, de nem szabad a politikának beintegrálnia, begyűrnie maga alá ezeket az érdekképviseleteket.

Farkas képviselőtársamnak pedig azt tudom mondani, hogy megítélésem szerint az általa felvetett probléma fontos probléma, de nem valószínű, hogy rendtartási téma. Az FVM támogatja a termelői csoportok létrehozását, ez az uniós időszakban is elfogadott és támogatható formula. Megítélésem szerint, ha ezeken a kereteken belül egy-egy beszállítói kör összefog, és erre még Kékkői úr idejében érkezett be javaslat, hogy hogyan lehetne egyes beszállítói csoportok részéről olyan szervezeti formát találni, ami biztosíthatná az ő biztonságukat, ezt kellene megtalálni.

Azt tudom ajánlani képviselőtársamnak is, hogy dugjuk össze a fejünket, próbáljunk találni közös megoldásokat, olyat, ami meg fogja állni a helyét majd az Unióban is, tehát inkább előremutató. Az pedig még jobb lenne, hogy ha ehhez valamilyen formában uniós pénzt is tudnánk találni.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 311 2003.02.24. 1:47  244-319

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is a jövedéki törvény kapcsán, a 30 napos fizetési körbe tartozás kapcsán szólnék. Nekem volt egy kísérletem, hogy a borra és a pezsgőre legalább legyen meg a kivétel. Az elmúlt egy hét alatt a Sörszövetségtől, a Szeszipari Szövetségtől, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától, egyben terméktanácstól egyértelműen jött a jelzés, hogy mind a három nagy termékkörnél, tulajdonképpen amit ez a kör takar, igény van, hogy igenis kerüljenek be abba az élelmiszer-ipari körbe, amelyikbe ők beletartoznak, párhuzamosan a jövedéki törvény hatálya alá is tartoznak. A legfőbb indokuk az, hogy már kifizetik a jövedéki adót, és igazából, ha tényleg nekik fizetni kell a szőlőért… - például ha a borászokat nézzük, akkor miért kell, hogy ő később kapja meg a pénzt, ráadásul úgy, hogy egy-egy bornak 2-3 vagy akár többéves érlelési ideje van, tehát a készletezési költségei is elég nagyok.

A legnagyobb érv pedig az, hogy igazából a borok jelentős része még a nagy szupermarketekben is hamar megfordul, a sörről nem is beszélve. Tehát igazából jó néhány terméknél, amelyik ebbe a körbe beletartozik, nem indokolt, hogy 60, 90 vagy 120 napra fizessenek. Tehát megítélésem szerint a holnapi napi egyeztetésnek talán ez a második vagy harmadik olyan témaköre lesz, ahol kompromisszumot lehet és kell találni az előterjesztő, illetve a parlamenti pártok között.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 104-106 2003.03.31. 2:11  103-112

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elfogadom.

 

ELNÖK: Úgy látom, elfogadja, köszönöm szépen. Öné a szó.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kemény tél ismételten megtizedelte az ültetvényeket s ezen belül különösen a szőlőültetvényeket. Különösen nehéz helyzetbe kerültek azok a gazdálkodók, akik immáron másodszor részesültek ebben az idézőjelbe tett “áldásbanö, hisz ők a tavalyi évben is alig tudtak némi árbevételre szert tenni, veszteséges volt a termelésük. Ezek a gazdálkodók már az idei évüket is alig tudják elindítani, hisz már most finanszírozniuk kell a növényvédelmet, a talajmunkákat, és a várható kis termésből megint csak úgy tűnik, hogy nem tudják a költségeiket tisztességesen rendezni.

Az elmúlt évben az FVM segítette őket, közvetlen támogatással. Ezekkel a termelőkkel beszélgetve ismételten ilyen kéréssel fordulnak a tárca felé, illetve felvetik azt a lehetőséget is - ismerve a tárca nehéz gazdasági helyzetét -, kérik, fontolja meg a tárca azt is, van-e lehetőség valamiféle termelési hitel igénybevételére, amelyhez - ők is jól tudják - nem elég csak az FVM kedvező hozzáállása, hisz a Pénzügyminisztérium keretéből, központi keretből kellene finanszírozni a garanciavállalás kérdéseit is.

Ugyanakkor szeretném még jelezni a hátralévő fél percben, hogy ők a várható kis termés ellenére is kicsit magasabb árbevételben bíznak. Ez közvetett árbevétel-növekedés, ismerve és hallva az elmúlt két hét történéseit, amikor is a borhamisítók elleni fellépés relatíve megnövelte az esélyüket, azért, hogy tisztes árat kaphassanak borukért.

Köszönöm, és várom a választ. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 110 2003.03.31. 0:58  103-112

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Államtitkár úr, köszönöm a válaszát. Örülök annak, hogy egy kicsit megcáfolta első állítását, hogy semmilyen következtetést nem lehet levonni március-áprilisban a rügyvizsgálat alapján. Ezt mint kertészmérnök is tudom, hogy így nem igaz. Viszont az is tény, hogy ezek ismeretében lehet korrigálni a metszést és a technológiát, és az is igaz, hogy a későbbiek során lehet igazából felmérni, hogy mekkora lesz a tényleges kár.

Ezért is próbáltam többféle alternatívát felvázolni, kérve és figyelmébe ajánlva a miniszter úrnak, illetve a minisztériumnak ezeket a lehetőségeket, amihez természetesen a későbbiek során magam is felajánlom a segítségem, úgy is mint szakértő, úgy is, mint politikus (Dr. Simicskó István: Csak keményen!) és úgy is, mint a kunsági borvidék igazgatóválasztmányának egyik tagja és ismerője a térségnek.

Köszönöm, válaszát el tudom fogadni. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 422 2003.04.14. 1:50  399-433

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Itt sok kört futottunk már, de amikor a minisztériumból valaki pályázik pénzre, egy sort még aláír és elfogad, mégpedig azt, hogy közzétehetők az adatai. Csak ilyen feltétellel kap tudomásom szerint, akár Font Sándor, akár X., Y., Z. csak így nyerhet el pályázati pénzeket. (Babák Mihály: Vitassák meg akkor! - Font Sándor: Ő mondta! - Az elnök csenget.) Járvás úr maga is erre bólint. Elnézést, de egy szóbotlás után most elverjük rajta a port. Tulajdonképpen nem is ez a célja igazából a mostani részletes vitának, hogy Szanyi Tibor államtitkár úron verjük el a port olyanért, amiről nem is szól a vitánk - ez az egyik.

A másik része - ezt azért hadd mondjam el -, hogy ebben a javaslatsorban ténylegesen annyi minden fel lett sorolva, hogy mind-mind külön-külön intézkedési sort érdemel, legyen ez a fagykár kérdése, legyen ez a sertés napi problémáinak rendezése vagy hosszú távú rendezése, legyen ez a sokat emlegetett hamisítás. Nem tudom, hogy ki vette magának azt a bátorságot, hogy azt mondja, most ugrott meg a borhamisítás, ami pedig mindig volt, most legfeljebb az eredményessége nőtt. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim is tudomásul fogják venni, hogy ennek a rendezése majd a bortörvényben lesz aktuális, mondjuk májusban, és Font Sándor nem nemet fog bólogatni, hanem igent, amikor, mondjuk, a jövedéki törvényt módosítjuk.

Tehát arra kérek mindenkit, hogy a tárgyszerű vitára fussunk el, mert ilyen formában szegény egészségügyisek a következő nap hajnalig fognak vitatkozni. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 430 2003.04.14. 0:31  399-433

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt kérném, hogy vagy ön, vagy az FVM legyen szíves a parlament első féléves jogalkotási tervét átadni mindkét frakció számára, mert ismételten mondom, a bortörvény módosítása és a hegyközségi törvény módosítása szerepel az első féléves tervünkben. Remélem, hogy akkor tudunk majd foglalkozni a borhamisítással is; térjünk a tárgyra.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 52 2003.04.15. 8:52  13-97

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az eddigi hozzászólások jelentős része megerősítette bennem, hogy szerencsétlen volt a címválasztás, és szerencsétlen volt néhány ellenzéki képviselőtársam hozzászólása. Ugyanis kívülállókban azt az érzetet kelti, hogy ha a mostani ellenzék maradt volna kormányon, akkor Koppenhágában nem következik be csatavesztés, akkor itt most tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne, noha ők is nagyon jól tudják, hogy a mézzel talán kevesebb gondjuk lett volna nekik is, de a tejjel bőven meggyűlt volna nekik is a bajuk.

Aztán kérdezem én, hogy fel lehet-e fogni csatavesztésként, és meg lehet-e írni egy kormányokra, parlamenti ciklusokra kiterjedő folyamatot, és annak lezárását; megítélésem szerint nem.

Kérdezem másrészről, hogy ha csataként éljük meg ezt a helyzetet, hogy egy lerongyolódott, esetenként súlyosan demoralizált sereggel lehet-e nyerni, esetenként olyan tábornokokkal, akiket utána azóta is igyekszünk inkább elfelejteni.

Azt tudom mondani, hogy ne csatázzunk, egy kívülálló különösen ne élje meg, hogy ha mezőgazdaságról van szó, akkor itt a parlamentben csata folyik. Ne feledjék, amit miniszter úr is mondott: építkezni igazából csak békében lehet. Megítélésem szerint azért, hogy idáig haladtak a mezőgazdasági folyamatok, a politika nagymértékben felelős; azért, hogy ez az ágazat teljesen túl lett politizálva, elvakult politikai döntések születtek, azért tartunk itt.

Végre már túl kellene tenni magunkat ezeken a csatározásokon, és azt tudom mondani, hogy kössünk békét, építkezzünk. Itt az uniós csatlakozás küszöbén véget kellene vetni a vitának: családi gazda, társas gazdálkodó. Nem hiszem, hogy akár az egyik vagy a másik csoportnak van csak létjogosultsága. Véget kellene vetni, mondjuk, egy MAGOSZ-MOSZ ellentét szításának is. Végre normális termelői érdekérvényesítésért kellene harcolnunk mindkét oldalról, és erre kellene koncentrálnunk azért, hogy tényleg nehogy elveszítsük ezt a csatát, mert akkor százezrek sorsáról van szó, ezt a csatavesztést nem engedhetjük meg.

Sajátos területről kívánnék szólni e bevezető után, ez pedig a kertészeti ágazat, ahol azt kell mondani, hogy a legnagyobb lehetőség szinte ezen a területen van. Itt van meg az, hogy viszonylag kis területen nagy értéket lehet előállítani, itt lehet növelni a foglalkoztatást, önfoglalkoztatást, ehhez kitűnő természeti adottságaink vannak, és a 450 milliós piac számunkra rendkívül nagy lehetőséget teremt, nem beszélve arról, hogy feltételezhetően a hazai fogyasztás is jelentősen fog nőni.

Ezeket a lehetőségeket, kérem, ki kell használni. Termelési korlátok szinte alig vannak ezen a területen. Mondhatnám, a legnagyobb korlát önmagunk alacsony termelési színvonala, tőkeellátottsága, szaktudása, piacismerete. Ha megnézzük, a zöldség-gyümölcs ágazatban termelési korlát igazából csak három terméknél van: ez a konzervipari célra termelt őszibarack és vilmoskörte, illetve a konzervipari célra termelt paradicsom.

Azt kell mondanom, hogy lehetőségeink szinte csak tőlünk függenek, azért azt is tudomásul kell venni, hogy ezeket a lehetőségeket csak bizonyos keretek között tudjuk igazából kihasználni, alkalmazkodnunk kell az uniós viszonyokhoz, be kell tudni fogadni őket. A zöldség-gyümölcs ágazatban ezeknek egyik legfontosabbika a tész, a termelői értékesítő szervezet. Ezek a szervezetek, amelyeken keresztül biztosítja az Unió a rendet, a termelés szabályozását. Ezt kell tudni mindenkinek, és ez az a szervezet, amelyik ha nem működik, akkor nagy baj várható.

Elhangzott itt Mórahalom példája. Lehetne még negatív példákat is sorolni, hogy a kezdet kezdetén hogyan lehetett néhány embernek 15 millió forintot nyerni tészalapítás címén egy év alatt. Felejtsük el ezeket a példákat, tanuljunk belőle, és remélem, hogy a Medgyessy-kormány eddigi intézkedései meg is fogják ezen a téren hozni a szükséges eredményt, hiszen a tészek alapítását a kormány támogatja.

A tész az, amelyiken keresztül igazából le lehet vezetni a túltermelést; a tész, amelyiken keresztül árukivonás történhet - de milyen árukivonás? Minőségi áru, osztályos áru kivonása, a selejtet nem lehet kifizettetni az Unióval, nem lehet kifizettetni a rohadt zöldséget sem az Unióval.

 

(11.30)

 

Ha a termelők tészen keresztül végzik tevékenységüket, alkalmassá válnak arra, hogy exporttámogatást is igénybe vehessenek, sőt, segítséget jelent az Unió számukra az importvédelem tekintetében is.

A termelés szabályozása, az értékesítési biztonság mellett legalább ilyen fontosnak tartom a szervezett tanácsadást, a szövetkezésben, integrációban rejlő egyéb előnyöket. Ilyen például a tőke koncentrálásának kihasználása, a termelési eszközök koncentrálása. Nyilvánvaló példa, hogy önmagában száz darab, 1-3 hektáron gyümölcsöt termelő gazda nem gazda. Ha ők összeállnak, kooperálnak, ennek minden előnyét tudják élvezni uniós tagként is.

Ha ezeket sikerülne megteremteni, és kellő nemzeti támogatások is hozzájárulnak, akkor azt tudom mondani, hogy ez az ágazat bátran keresheti és megtalálhatja helyét az Unióban. Bátran kell nyúlni újabb fajokhoz, fajtákhoz, termelési módokhoz, és úgy érzem, ezen a területen is óriási lehetőség van.

Röviden egy másik területről, a szőlő-bor ágazatról. Itt is azt kell mondjam, nem érzem és nem érzi az ágazat sem szerintem, hogy csatavesztés történt volna Koppenhága kapcsán. Sikerült elérni a kedvező övezetbesorolást, nem kell változtatni a szőlő-bor előállítás technológiáján alapvetően a termelőknek, sikerült a tokaji érdek- és eredetvédelmet biztosítani.

Természetesen azért, hogy ebben az ágazatban is esély és biztonság jöhessen létre, nekünk is alkalmazkodni kell. Mihez kell alkalmazkodni? A melléktermék-kezeléssel, az árfigyelési rendszerrel, a készletfigyeléssel, a területi adatszolgáltatással. Meg lehet csinálni? Meg lehet. Megéri a biztonság? Megéri. Különösen azon területen, ahol asztali borokat állítanak elő, hiszen az Unió, hasonlóan az előbb említett szőlő-gyümölcs ágazathoz, itt is igyekszik a felesleget levezetni, segíteni a gazdákat, jövedelemhez juttatni őket.

Nagyon bízom, hogy ezekkel az eszközökkel, amelyeket az Unióba jutva alkalmazni fognak nálunk is, elmondhatjuk ugyanazt, amit a burgenlandi gazdák, hogy számukra kinyílt a világ, kinyílt a piac, a szőlő-bor termelők számára csak jót hozott az Unió.

Kérem, figyeljünk ezekre a gazdákra is. Figyeljünk a korábban csatlakozott országok tapasztalataira, és vegyük figyelembe, ami már elhangzott, hogy az Unió és Koppenhága számunkra jövőt és lehetőséget rejt. Ezt kell kihasználni mindenkinek, politikában, termelésben egyaránt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 250 2003.05.05. 2:18  247-259

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság április 7-én tárgyalta a törvénytervezetet, és megelégedéssel vette tudomásul, hogy egy olyan törvénytervezet került a bizottság elé, mely azt megelőzően, mielőtt benyújtották, széles körű társadalmi egyeztetésen ment át, figyelembe véve a szakma korábbi igényeit, akár a végrehajtási rendelet előkészítése kapcsán is.

Megállapítottuk, hogy ez egy kerettörvény, amelyik a későbbiek során 7 vagy 8 végrehajtási rendeletre fog még támaszkodni, amelyek egyeztetése szintén megkezdődött, és a harmadik negyedév táján várható a véglegesítés. Mindez olyan előkészítettségi fokban van már most is, hogy akár év végével a teljes törvényt lehetne működtetni. Tehát van idő, hisz maga a törvénytervezet csak jövő év május 1-jével hatályosulna. Örültünk annak, és nagyon sok ilyen törvénytervezetnek kellene a parlament elé kerülni, úgy érzem - ebben egyetértenek velem ellenzéki képviselőtársak is -, hogy viszonylag kevés módosító indítványt kell majd beadnunk.

A bizottsági vita során felvetődött még egy olyan kérdés, amelyik nemcsak a Vhr.-rel kapcsolatos, hanem az OMMI működésével is. Fölhívtuk az illetékes szaktárca, a szakma figyelmét is, hogy át kellene nézni ennek a működtetését, és esetleg egy vagy két, akár egyéni, akár bizottsági módosító indítvánnyal a későbbiek során ezt meg is kellene jeleníteni. Pontosan az előkészítettségre tekintettel viszonylag rövid vita után a mezőgazdasági bizottság egyhangúlag támogatta a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát, amit javasolunk a tisztelt Háznak is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 216 2003.05.12. 0:43  213-225

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnézést kérek Horváth professzor úrtól, de tárgyi tévedése volt a mazsola kapcsán, amikor szóba hozta. Tény és való, hogy a magyar csemegeszőlő-termesztésben és -nemesítésben nagy nevű embereink vannak, akiket elismertek a világ minden táján. Egy viszont tény, hogy mazsolaszőlőt csak késői érésű, mag nélküli szőlőből lehet előállítani, ez pedig a magyar klímának nem megfelelő, és nincs magyar nemesítésű mazsolaszőlő sem, mert nem is lehet.

Az összes többit, amit mondott professzor úr, azt viszont el tudom fogadni, és mélységesen támogatom. Ez viszont egy olyan tárgyi, szakmai tévedés, amelyre - úgy érzem - fel kellett hívnom a figyelmét.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 222 2003.05.12. 3:57  213-225

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvénytervezet, úgy érzem, túl nagy vitát nem válthat ki, hiszen a szakma átbeszélte az egészet, és úgy érzem, hogy a módosító indítványaik jelentős része meg is jelent ebben a törvénytervezetben.

Tény és való: adottságaink, nemesítőink eddigi jó tevékenysége mind alapot ad arra, hogy ez az ágazat továbbfejlődjön. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy mivel intenzív kultúráról van szó, egyhektárnyi területen vagy egységnyi területen komoly értéket lehet előállítani, tehát foglalkoztatás szempontjából sem utolsó tevékenység. Tehát mindenféleképpen szorgalmazni kell az eddig itthon felhalmozott tapasztalatokat, meg kell menteni, illetve hasznosítani kell az eddigi genetikai állományt.

 

(19.20)

 

Vannak olyan területek, ahol úgy érzem, ezt tudjuk is folytatni, ilyenre gondolok például a búza tekintetében. Azt kell mondanom, hogy kukoricában sajnos a nagy nemzetközi verseny miatt már kissé hátrányba szorultunk, de itt is vannak komoly pozícióink. S nagyon fontosnak tartom a zöldségvetőmagvainknak, zöldségnemesítésünknek is azt a potenciálját, ami még megvan.

Viszont ahhoz, hogy a nemzetközi szintéren, így az EU színterén is talpon tudjon maradni ez az ágazat, úgy érzem, bizonyos korrekcióra szorul ez a törvénytervezet. Ugyanis olyan, a szakma szerint pluszfeladatokat, illetve költségeket ró ez a törvénytervezet a nemesítőkre, a szaporítóanyag-előállítókra, ami rontja a versenyképességüket. Elsősorban itt arról van szó, hogy ha már egy fajtát elismertek és megkapta az állami elismerést, akkor ennek a fenntartása és ennek az anyagnak a kezelése a nemesítőnek elsődleges érdeke, mert csak így tud jogdíjat beszedni, így tud pénzhez jutni. Az OMI szerepét elsősorban a regisztrációra és az ellenőrzésre kellene szorítani, nem további pluszköltségeket róni a vetőmag-előállító, illetve -nemesítő nyakába. De ezt a későbbiek során, remélem, módosító indítványokkal, bizottsági módosító indítványokkal, illetve kicsit szemléletváltással sikerül majd megváltoztatnunk és pozitív irányba elvinni.

Tehát összességében, általánosságban ennyit tudnék mondani.

S még egyszer egy félmondat ahhoz, hogy amit eddig nem termeltünk, azt is próbáljuk meg. Szóval, hiába jók az adottságok, hiába vannak jó nemesítőink, vannak bizonyos dolgok, amit nem szabad és nem is kell bevennünk a termelési folyamatba. Ez vonatkozik - nem akarom ismételten előhozni - például a mazsolakérdésre, mert ugyanezen az alapon gyapotnemesítéssel sem foglalkozunk, és nem is akarom, hogy foglalkozzunk. Foglalkozzunk azzal, aminek megvan az évszázados, évtizedes tapasztalata, gyakorlata. S ha ezt ügyesen csináljuk, akkor azt tudom mondani, hogy ennél sokkal nagyobb árbevételre leszünk képesek, hisz nem véletlen, hogy a holland nemesítők vagy nagyon sok nyugati cég ide tette át a székhelyét, és itt akar előállítani vetőmagot. Használjuk ezt ki, és ezen belül próbáljuk meg ösztönözni a hazai nemesítést! Szolgálja ezt ez a törvénytervezet, és akkor mindannyiunk hasznára fog válni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 98 2003.06.17. 5:21  94-107

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság kijelölt bizottságként megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és alapvetően egyetértett az itt foglaltakkal. Egyetértett azzal, hogy nemcsak uniós követelmény, elsősorban a termelői érdek is az, hogy minden szőlőtelepítés és -kivágás nyilván legyen tartva, és egyetértett azzal, hogy ez igazából a hegyközségeken keresztül történjen.

Egyetértett azzal a gondolattal is, hogy mivel az Unióban szigorú szabályozás alá esik a telepítési jog, ez a javaslat a telepítési jog kérdését is rendezi; egyetértett azzal is, hogy a szőlőültetvényekről egy úgynevezett katasztert kell vezetni; egyetértett azzal is, hogy bizonyos munkamegosztás szükséges a szőlészeti-borászati szakigazgatással összefüggő szervezési és egyéb feladatok ellátásában. Így a hegyközségi szervezetek hatáskörükben ellátják az ültetvény telepítésével, művelésével, kivágásával, az ültetvénykataszter vezetésével, származási bizonyítványok kiadásával, a borászati üzemek nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat. A megyei földművelésügyi hivatalok mint hatóság engedélyezik az árutermő törzs- és kísérleti szőlő telepítését, illetve kivágását, illetve hatósági feladataiknak tesznek eleget. Az Országos Borminősítő Intézet nélkül nem lehet a törvény hatálya alá eső terméket, magyarán mustot, bort kiszerelni, termelni, forgalomba hozni, ehhez az OBI-nak meg kell adni az engedélyt, illetve ez a törvénymódosítás a szükséges ellenőrzések elvégzésével is felhatalmazza őt.

Nemcsak az irányítás, hanem termelői kérdés is az önszabályozás kérdése, az adatszolgáltatás, amit szintén a hegyközségekhez rendel ez a törvénytervezet.

A vita során kérdésként vetődött fel, hogyan áll a szükséges rendeletek elkészítése. Erre látszólag még sok idő van, viszont örömmel láttuk, hogy már megkezdődött e rendelettervezetek szakmai egyeztetése.

 

(16.20)

 

A hegyközségi törvény módosítása kapcsán egyetértett azzal a bizottság, hogy a hegybírót pályázat alapján lehessen megválasztani. Egyetértett azzal is, hogy mivel szakigazgatási feladatot lát el, ezért vizsgázzon is, közigazgatási vizsgát is letehessen.

Nagyon sok hegyközség anyagi okok miatt nem tudja ellátni a feladatát, ezért jó, hogy megjelenik a körhegybíróság intézménye. Fontos az is, hogy a kormány szerepet, illetve konkrét anyagi kötelezettséget is vállalt ezen intézmény fenntartása kapcsán; és természetesen azzal is egyetértett a bizottság, hogy szükséges a szigorú szabályozás, kvótaszabályozás alá eső gyümölcsültetvények nyilvántartása is.

Amit felvetett viszont még menet közben a bizottság, az konkrétan nem ehhez a törvényhez kapcsolódik, de mégis csatlakozik hozzá. Úgy volt, hogy ez a törvény május hónapban már el lesz fogadva. Május végével járt le az ez évi telepítési pályázatok beadási határideje, így egy-két olyan terület, amelyik szőlőültetvény-besorolás szempontjából maga a terület kiválóan megfelel ültetvénytelepítésre, mivel nem szerepel a jegyzékben, ebből adódóan nem kaphat támogatást a szőlő telepítéséhez. Ezt a problémát megítélésünk szerint valahol orvosolni kellene a Földművelésügyi Minisztériumnak.

Ami még felvetődött, és ezért alakult ki kisebbségi vélemény, hogy az eredeti törvénytervezetben szerepelt a jövedéki törvény módosítása is. Visszahoztuk volna ugyanazt, amit korábban már egyszer sikerült a törvénybe bevenni, és utána az elmúlt időszakban sajnos ki lett véve: ez a borkimérőhelyek elszámoltatásának kérdése.

Mivel lejárt az időm, azt kell közöljem a tisztelt Házzal, hogy magának a törvénytervezetnek az általános vitára való alkalmasságát két tartózkodó szavazat mellett a bizottság egyhangúlag elfogadta.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 271 2003.09.08. 2:08  252-278

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Elnézést, de gondolom, most már kormánypárti oldal is szóljon. Szeretném egy kicsit kiegészíteni, illetve bizonyos ellentmondásokra felhívni fideszes képviselőtársaim figyelmét.

Kékkői Zoltán a mostani helyzetet - egy összeesküvés-elméletet felsorol - az ötvenes évekéhez hasonlítja. Ugyanakkor Szabó József Andor, ha igaz - nem idézem száz százalékig pontosan, csak tartalmában -, viszont azt jelenti ki, hogy az Orbán-kormány már lényegében meghatározta a mezőgazdaság útját, és Koppenhága csak pontosítás volt. Akkor most tisztázzák, hogy ennek az összeesküvésnek a gyökerei az Orbán-érában indultak, és mi visszük tovább, vagy hogyan van ez!

Másik téma: Szabó József Andor, amikor 400 ezer hektár különbséget hoz fel, és fölhozza azt, hogy az Unióban 0,3 hektártól jár a támogatás, Magyarországon meg csak 1 hektártól, és hogy pénzt hagyunk az Uniónál. Szóval, referenciahozamok vannak meghatározva, és ebből adódóan behatárolt a felvehető, az Uniótól kapott pénz, tisztelt képviselőtársam. Ebből adódóan, hogy ezt milyen megoszlásban és hogyan osztjuk, vagy növeli az egy hektárra jutó támogatást vagy csökkenti. Tehát igazából nem az a meghatározó, hogy 0,3 vagy 1 hektár az alap.

A másik része, Ivanics István képviselőtársam, az igaz, hogy a magyar gyakorlathoz kell egy kicsit a rendszer működését igazítani. Egyet viszont ne feledjünk el: minden jogosulatlan kifizetést a magyar államnak vissza kell fizetni. Tehát nem véletlen, hogy szigorú a számonkérés, szigorú az utóellenőrzés. Nem lehet megtenni - és lehet, hogy Pásztohy Andrástól veszem el -, hogy, mondjuk, lejelent valaki kukoricát, és lucerna van helyette.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 281 2003.09.08. 8:29  278-290

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a viszonylag késői órán nem akarom nagyon húzni az időt, ezért csak néhány kiegészítést tennék ehhez az általános vitához.

Gőgös képviselőtársam lényegében vázolta az előttünk lévő törvénycsomag különböző módosítási irányait. Az egyik ilyen a szőlő- és borgazdálkodásról szóló törvény módosítása, ami talán kicsit szűkebbnek tűnik. Sokan vetették fel, hogy ennél sokkal többet kellene hogy tartalmazzon, de mindannyian tudjuk, akik figyelemmel kísérjük a törvényhozás folyamatát, hogy egy új bortörvény késő őszi előterjesztése várható, ami remélhetőleg ezeket a felvetéseket is meg fogja oldani.

Szeretném a jelen lévő kevés képviselő figyelmét felhívni - és kérem, aki tudja, adja tovább -, hogy ezen megnyitott paragrafusok alapján van lehetőség arra, hogy kibővítsük a borvidék és jó bortermőhelyi besorolásban szereplő községek számát. Ezzel mintegy lehetőséget is tudunk biztosítani arra, hogy minél több megfelelő szőlőterülettel és termőhellyel rendelkező terület kerülhessen be és kapjon lehetőséget például hegyközség alapítására is, és valahogy jobban csatolódjon be az általános rendezésbe.

Ami ténylegesen új fogalom itt, az újratelepítési jog kérdése. Szeretném Gőgös Zoltán képviselőtársam figyelmét felhívni a tárgyi tévedésére. Az újratelepítési jog, ha szerepel a statisztikában, az elhanyagolt szőlőre is érvényes. Ami viszont erre az esetre nem érvényes, az az, hogy szerkezetátalakítás, különösen kivágási támogatás címén viszont nem vehető figyelembe, vagy nem kapható akkora összeg, mint amire jó néhányan esetleg spekulálnak. Tehát a KSH felmérése szerint, illetve kibővítve a '96. május 1-je óta történt telepítésekkel növelt területre vonatkozik az újratelepítési jog.

Néhányan joggal észrevételezték, hogy itt igazából szerepel az AIK, olyan intézmény is, amely megszűnt. Ezt, gondolom, képviselőtársaimmal közösen tudjuk korrigálni. Illetve kicsit pontosítani kell ezek alapján az egyes intézményrendszerek egymásra építését, illetve ezeknek a jogosultságát.

Mindenféleképpen többen vetették fel, és talán majd ezt a részletes vitában kell bőven kifejtenem, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán az kaphat csak származási bizonyítványt, aki ennek eleget tett. Néhányan felvetik ennél lényegesen komolyabb büntetés lehetőségét is, én akár a pénzbeni büntetés kérdését is megfontolandónak tartom.

Szerepel ebben a csomagban a hegyközségi törvény módosítása is. Hozzá kell tennem, hogy joggal, hisz a hegyközségek '94. évi megalapítása óta újabb és újabb tapasztalatok és kérdések merülnek fel, amelyeket mindenféleképpen folyamatosan rendezni és tisztázni kell. Jónak tartom, hogy egy kicsit a közigazgatási szakvizsga, tehát a megfelelőség oldaláról is foglalkozik a törvény ezzel a módosítások kapcsán; illetve a tisztségviselő-választás vagy a hegybíró feladatainak a pontosítása kapcsán is próbálja az eddigi tapasztalatokat beépíteni.

Hasonló módon a hegyközség működését is egyre inkább át kell hogy hassa a minőséget segítő termelés és az ehhez kapcsolódó termelési szabályozások, a fajtától kezdve akár a mustfok, illetve termésmennyiség meghatározásáig is.

 

(22.00)

 

Amit én egy picit ebben hiányolok, és gondolom, a hozzáértők ezzel jó néhányan egyet is értenek, hogy kicsit általánosnak tartom a megfogalmazását, azt, hogy költségvetési támogatásban kell részesíteni a hegyközségeket, hiszen leosztott feladatokat látnak el, illetve valahol egy kicsit azt, hogy a hegybírók jövedelmet kaphatnak, de hogy mennyit és hogyan, lehet, hogy nem e törvényben kell majd meghatározni, viszont úgy érzem, a figyelmet mindenféleképpen fel kell hívni a megfelelő javadalmazásra.

Ebben a nagy csomagban szerepel még a gyümölcstermesztésről szóló '70. évi törvényerejű rendelet módosítása is, ami látszólag egy kicsikét kilóg a rendszerből, de egyes gyümölcsfajoknál szintén ültetvénykatasztert kell vezetni, ebből adódóan nem volt más lehetőség, mint ehhez a csomaghoz hozzácsapva, így aztán nemcsak szőlővel foglalkozik az előterjesztés.

Még egy, ami nagyon fontos, az első, bevezető részekben említett újratelepítési jog ültetvénykataszter-vezetéseinek kérdéseinél, hogy a 2000. évi KSH-felmérés törvényes felhasználhatóságát ebben a csomagban igyekszik az előterjesztés rendezni; számomra egy kicsit meglepő módon, hiszen tulajdonképpen úgy oldjuk meg a kérdést, hogy minden megkérdezettnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy szerepelhessen az adata, ugyanakkor benne van az is, hogy ha ennek nem tesz eleget, akkor záros határidőn belül eleget kell tennie. Érdekes dolog, valahol az adatvédelem kérdése számomra egy kicsikét faramuci, de ha ez a jogszerű megoldás, akkor legyen ez.

Gőgös képviselőtársam a hamisítás kapcsán belefonta a jövedéki törvény módosításának az igényét is ebbe a kérdéskörbe. Remélem, ehhez kapcsolódóan nemcsak a jövedéki, hanem egyéb területen is bizonyos intézkedések sora fog megszületni. Sőt, a magam részéről kérem az államtitkár urat, hogy a hamisítások megelőzése, visszafogása érdekében az FVM szűkös keretéből, akár még az idei keretből is kapjon az OBI plusz pénzügyi támogatást, hogy vissza tudjuk fogni nemcsak a drasztikus hamisítást, hanem azt is, ami például a túlcukrozásból adódó hamisítás. Hiszen ne feledjük, jövő májustól uniós tagként nagyon kemény verseny lesz a magyar piacért is, nem csak mi fogunk harcolni az uniós piacért, és ennek érdekében mindent meg kell tennünk. Tehát gondolom, hogy a későbbi bortörvényben is hasonló szigorítások várhatók ennek érdekében, illetve úgy érzem, nekünk, törvényhozóknak is kell tennünk valamit ezért.

Összességében úgy érzem, hogy nagy általánosságban eleget tesz ez a csomag azoknak a módosítási igényeknek, amelyeket az uniós csatlakozással kapcsolatban kötelességünk megtenni. Remélem, hogy további törvények, illetve ennél sokkal, de sokkal fontosabb, hogy megfelelő rendeleti háttér is, kapcsolódnak majd ehhez a törvényhez, illetve a későbbi törvényekhez.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 287 2003.09.08. 2:45  278-290

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Együtt örülhetünk annak, hogy Villányban megszületett az első tisztességes szabályozás. Kékkői úr örömét, mondjuk, egy kicsit ronthatja, hogy azért be kell vallani, nem véletlenül született meg Villányban is, ahol igazán jó minőségű borok vannak, de esetenként a túlcukrozás egyes termelőknél ott is napi gyakorlat, tehát jogos önvédelem volt a tisztességes termelők részéről. Mint ahogy Font Sándor joggal büszkélkedhetett volna, mondjuk, a Frittmann testvérek hasonló jellegű javaslatával is (Font Sándor: Nem fért bele az időbe!), amit remélhetőleg tényleg a HNT jó gondolatával, további kezdeményezésekkel lehet majd szélesíteni.

Ígérem Font Sándornak, hogy a cukorforgalmazással kapcsolatos albizottsági ülést immáron összefoglalva és ismételten számon kérve a minisztériumokon meg fogom tenni. És a másik részről tényleg megfontolandónak tartjuk a magam részéről és a frakció nagyon sok szakértője részéről is a napi zárás bevezetésének kérdését.

A zárjegy kapcsán hadd mondjam, hogy bizonyos garanciát adott, ez tény, viszont nagyon drága garanciát adott, hisz önmagában a rendszer maga, a zárjegy, az ellenőrzés, a zárjegyforgalmazás kérdése majdnem fölemésztette a jövedéki adó teljes összegét, tehát közel öt forintba került. Ez nem azt jelenti, hogy szakmailag jómagam például egyet tudnék érteni, mondjuk, az öt forintról 12 forintra emeléssel, hisz valahol ez a műhelymunka során úgy hangzott el, hogy az áfacsökkentés ellentételezéseként írták meg a Pénzügyminisztériumban. Remélem, hogy mivel az áfa nem változik, valamilyen formában azért ez nem bevételnövelő tételként szerepel.

Még azt kell mondanom, hogy azt sem nagyon tudnám elfogadni, főleg az alföldiek és az asztali bort termelők védelmében, hogy költségnövelő tényezőként, ami egyben a gazdaságosságot, a nyereségességét csökkenti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy így emelkedjen, esetleg úgy, hogy vissza is származtatják egyéb célokra, hasonlóan Franciaországhoz, a jövedéki adót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De majd le fogunk ülni, és meg fogjuk közösen beszélni az ülés után.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 326 2003.09.22. 2:21  211-421

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Én is csatlakoznék az előttem szólóhoz. Lengyel Zoltán úr előadta, hogy tulajdonképpen az előző kormány mindent nagyon szépen, nagyon jól csinált, ők maguk se értik, hogy miért váltották le mégis őket a szavazók, az állampolgárok. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ezt nem mondta. - Ne tessék ilyet mondani, mert nem mondta!) Másik részről meg előadják azt, hogy ők milyen jól értenek mindenhez. Bennem már lassanként megfogalmazódik az is, hogy ha ennyien értenek a gazdaság helyretételéhez, a társadalom helyretételéhez, illő lenne most ebben a négy évben, ameddig ellenzéki pozícióba szorultak, menjenek el, mondjuk, Afrikába dolgozni, biztos, fel tudnának virágoztatni egy-két országot.

Azt tudom én is mondani, hogy ez a 65 milliárdos csomag, amit nehezményez a mezőgazdaságnál, megmentett és működőképesen tartott egy ágazatot, amelyikről tudjuk, hogy az uniós csatlakozás kapcsán amúgy is nehéz helyzetben van. Az, hogy mi célirányosan a családi gazdaságokat akartuk tönkretenni, egyenesen hazugság. Az viszont tény, hogy önök mindent elkövettek kormányzásuk alatt azért, hogy megfojtsák a szövetkezeteket. Tehát azon túl, hogy fölvásárolták az üzletrészeket, olyan törvényt hoztak, amivel belekényszerítik őket az átalakulásba. Márpedig azokat az üzletrészeket, amiket fölvásárolt az állam, és most például nem tudnak SAPARD-pénzért pályázni, mert 25 százalék feletti az állami tulajdonrész, önök egy ügyes csűrcsavarral eladták volna a klientúrának, akik gyorsan-hamarjában részt tudtak volna szerezni, és akkor már kemény részvényrészt tudtak volna szerezni 2005 után ezekből a sokat szidott szövetkezetekből, amik már akkor nem is olyan nagyon káros tevékenységet folytattak.

Tehát, uraim, ha beszélünk koncepcióról, egyebekről, amik károsak egyik vagy másik rétegnek, úgy érzem, hogy az MSZP eddigi tevékenysége inkább az egyensúlyt próbálta összehozni, és azt mondta, hogy a szektorsemleges mezőgazdaságért dolgozik, és szeretné azt segíteni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 342 2003.09.22. 1:54  211-421

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Szabó Istvánnak mondanám, hogy inkább egy kicsit cinikus voltam, amikor az afrikai példát hoztam, gondolva arra, hogy annyi fölös energiával és erővel rendelkeznek, hogy ezt, mondjuk, a parlamenti napokon túl akár nyugodtan tudnák esetleg menedzselni.

Másrészről, hogy én feltételezek bizonyos hátsó gondolatokat… A SAPARD-országtervet az önök kormánya akkreditáltatta Brüsszelben. Ebben már szerepelt, hogy 25 százaléknál nagyobb állami tulajdonrész esetén nem vehető igénybe SAPARD-támogatás. Önök, amikor igaz, hogy rendkívül gyorsan és elsősorban politikai szándékból megcsinálták az üzletrészek megvételének dolgát, nem rendezték ezt a részt; hagytak egy elkötetlen csomót, azzal a jelszóval, hogy majd lesz valahogy, pusztuljon addig, ameddig. Nem tudom, mennyi hátsó gondolat volt, de szerintem még ez bőven belefért az önök gondolatába, ismerve a tizenkét állami gazdaság privatizációját is.

Tehát ha úgy vesszük - és ez egy kicsit kapcsolódik összességében a költségvetéshez is -, akár az olyan jellegű üzletrész-felvásárlások kikényszerítése, mint a csődbe jutott szövetkezetek üzletrészének, a nulla értékű tényleges értékkel rendelkező üzletrészek 100 százalékon történő felvásárlása és egyebek, mind-mind valamilyen formában költségvetést rontó tétel, és igenis a Medgyessy-kormánynak bizonyos gazdasági nehézségeket okozott. A Szabó Zoltán által emlegetett 900 milliárdos sárban bizony ezek is valahol benne vannak, még ha nevesíteni nem is lehetett ezeknek a hatásait, és ez lehet, hogy a jövő évi költségvetésben is még mindig fogja magát éreztetni - csak ennyit kiegészítésként.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 358 2003.09.22. 2:00  211-421

KARAKAS JÁNOS (MSZP): A SAPARD-országterv kapcsán hadd mondjam, tény és való, hogy a SAPARD-országtervet, ami a pályázati feltételeket határozta meg, az önök kormánya akkreditálta, és azt fogadták el Brüsszelben. De ez alapján még egy fillért sem lehetett igénybe venni, hiszen magának a hivatalnak az akkreditációját - amely tehát egyáltalán a pályázatot kiírhatta - már Németh Imrééknek kellett befejezni, és elérni, hogy ezt meg lehessen csinálni. Ennyit a pontosítás kedvéért.

A másik: tisztelt képviselőtársaim, tény és való, hogy az üzletrésztémát meg kell oldani. A maradékot is meg kell oldani. Nekem azzal semmi bajom nincs, hogy ha ezt, mondjuk, nem a választások előtt és szinte politikai szavazatnyerés céljából hirdették volna meg. Ma is vallom, hogy ha azt a pénzt, amely az üzletrész-felvásárlások kapcsán kötelezettségként megjelent a kormányzatnál, fejlesztésre lehetett volna fordítani az uniós csatlakozás előtt, az sokkal, de sokkal jobban szolgálhatta volna a mezőgazdaság egészét. Mert nagyon jó, hogy megkapták az üzletrészek ellenértékét azok, akiknél ez döglött tulajdonrész volt, de abból nagyon kevés ment vissza a mezőgazdaságba. Nekem tehát ez a gondom. És ha akkor történik meg az üzletrészek valamilyen formájú felvásárlása és rendezése - akár a kilencvenes évek elején csődbe jutott szövetkezeti üzletrészek felvásárlása -, amikor kicsit már erősebb a mezőgazdaság pozíciója, akkor nem szóltam volna egyetlen szót sem. Én azt a részét bíráltam igazából, hogy rossz időben és megítélésem szerint szavazatnyerési célból indult ez az egész kampány, aminek a terheit megint csak ennek a tárcának kell vinnie. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 396 2003.09.22. 2:21  211-421

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, hát Kékkői úr hozta a formáját bizonyos kijelentéseiben. (Derültség.) Habár hozzá kell tennem, hogy alapos munkát végzett az elemzés kapcsán, csak a következtetésekkel van nekem gondom és problémám.

Én nem hiszem, hogy a konszolidáció a klientúra kielégítését, lekötelezését szolgálta volna. Kékkői úr, azért szeretném mondani, hogy az a kör, amelyik ön szerint túlzott mértékben kapott pénzt az állami költségvetésből, még mindig több mint 100 ezer embernek ad kenyeret, a mezőgazdasági termelés felét biztosítja. Bizonyos ágazatokban, bizonyos területeken, azt mondom, ők azok, akik versenyképes árutermelésre is képesek.

 

 

(22.50)

 

 

Sőt, azt se feledjük, hogy ha megvizsgálnánk, hogy milyen a költségvetési egyenlege, akkor esetenként azt tapasztalnánk, hogy befizetők, hiszen adót fizetnek minden egyes alkalmazottjuk után, és fizetnek ezen túl kemény adóforintokat általános gazdasági tevékenységük után is. Ugyanezt kedvezményként viszont megkapják a családi gazdálkodók, hiszen náluk az adóbefizetés az árbevétel-arányos vagy egyéb tevékenységükhöz képest lényegesen kevesebb. Tehát ezt is föl lehet fogni egy bizonyos pozitív diszkriminációnak megítélésem szerint, és nem, mondjuk, klientúrának. Hiszen akkor mondhatnám, hogy önök meg klientúrát építettek a másik oldalról.

De ez nem vezet előre, uraim, mert azt tudom mondani, amit Ékes József mondott még a kezdet kezdetén, hogy nem ártana békét teremteni, különösen a mezőgazdaságban, mert semmi értelme nincs, ha itt a szektorok között megpróbálunk mesterségesen határokat húzni; sőt még rosszabb, ha egymásnak akarjuk ugrasztani őket.

Az osztatlan kapcsán meg hadd mondjam el - ugye, nem ért ezzel egyet, Kékkői úr? -, hogy megkeresett engem egy idős bácsi, hogy szeretné hasznosítani a földjét. Kérdeztem tőle: - Bátyám, mennyi ez? - Öt terület. - Mekkora a terület összesen? - 1100 négyzetméter. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt is szeretné kiméretni osztatlanban?

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 440 2003.09.22. 2:20  433-454

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem merés vagy nem merés kérdése a dolog. Először is azt mondanám Kékkői úr első felvetése kapcsán, hogy indítványom célja nem az volt, hogy a megyei földművelésügyi hivatalok felszámolását elősegítsem, hanem kicsit ésszerűbb rendszer kiépítésének lehetőségét vetem föl, amikor a hivatalhoz próbálom rendelni a feladatokat. Hiszen önmagában például egy szerkezetátalakítási program, amihez uniós támogatás kapcsolható, kifizető ügynökség fizeti ki, tehát valahol kapcsolódik az egész ténykedés az uniós rendszerhez, és a javaslatom tulajdonképpen ezt célozza, és nem azt, hogy nincs szükség a hivatalra.

Megítélésem szerint hosszabb távon biztos, hogy végig kell gondolni a földművelésügyi hivatalok sorsát, lehetőségeit, de ebben az átmeneti időszakban, ellentétben némi közhiedelemmel, vagy amit esetleg a szánkba akarnak adni, nincs szándékban a hivatal kiüresítése vagy felszámolása.

A másik része a kataszter kérdése. Magam is azon vagyok, hogy minél nagyobb szőlőtelepítésre alkalmas terület, községhatár kerüljön be a törvénybe. Viszont azt is tapasztaltam, hogy a nyár folyamán túl nagy mozgás nem volt, sem hegyközségi, sem polgármesteri vagy helyi közösségi szinten. Ebből adódóan van még egy lehetőségünk, csak élni kell vele. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Körülbelül két hónap múlva lesz a bortörvény módosítása, amikor ismételten átgondolva össze lehet szedni minden olyan területet, ami megfelel a törvényi előírásoknak, és ezeket vegyük be a kataszterbe, vegyük be a termőhelyi besorolásba.

Erre szeretnék buzdítani minden képviselőt, hogy ezt szorgalmazza.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 452 2003.09.22. 5:02  433-454

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Ígérem, hogy rövid leszek. Köszönöm a szót. Mivel azonos forrásból táplálkoztunk Font Sándor képviselőtársammal, ezért hagytam, hogy először ő indokoljon, bár szerintem is kicsit hosszabban indokolt, mint kellett volna.

Én is fenntartom azt a javaslatunkat, amely azonos tartalmú Font Sándoréval, hogy aki nem tesz eleget regisztrációs kötelezettségének, azt valamilyen formában szankcionálni kell.

 

(0.40)

 

Viszont elfogadtam azt az érvelését az előterjesztőnek, hogy ezt nem lehet rábízni hegyközségekre, ebben valami rendet kell tenni. Én magam kapcsolódó módosító indítványt konkrét összeggel már beadtam, ezt javasolnám Font Sándornak is, fontolja meg, hogy a legközelebbi mezőgazdasági bizottsági ülésen milyen álláspontot alakítson ki, és adjuk be. Nagyon remélem, hogy a kormány is ezt támogatni fogja.

A 15. pont - én is beadtam hegybíró munkabére, javadalmaztatása kérdésében. El tudom fogadni az előterjesztő indoklását, amiben azt mondja, hogy egyes hegybírók leterheltsége változó, ebből adódóan nem lehet egy egységes bért megállapítani. Én nagyon bízom abban viszont, hogy pontosan abból adódóan, hogy rendkívül sok állami feladatot is átvesznek a hegyközségek, a jövő évi hegyközségi támogatásban ez meg fog jelenni összegszerűségében, egy összegben, és el fog jutni a támogatás a hegybírókhoz, figyelembe véve azt, hogy lesznek olyan hegybírók, akiknek nem saját borvidéki besorolású területeken is el kell látniuk a feladatot.

A 16-os kapcsán az 5000 hektáronkénti szavazat: szocialista párti képviselőtársaim is beadták, amit én magam nem írtam alá, igaz, és meg is indoklom, hogy miért. Nagyon kellemetlen lenne, ha a Hegyközségek Nemzeti Tanácsán belül állandóan meg-megújulhatna az Alföld, tehát az asztali bor, és - idézőjelbe téve - a történelmi borvidékek közötti ellentét. Ebből adódóan ezt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsán belül maguknak a borvidékeknek kellene elintézni és megvívni, ha ez nem sikerül, akkor esetleg elgondolkodni a szavazati arányokon.

Tudnám támogatni Font Sándor régiós elképzeléseit akkor, hogyha ezt a szakma már egy kicsit jobban megcsiszolta volna, kialakította volna. Én azt javasolnám, hogy ezt tegyük egy kicsit későbbre, viszont hagyjuk nyitva úgy a kérdést, hogy a szakma ezt vitassa meg. Megítélésem szerint, ha másképp nem, akkor egyéni képviselői indítványként akármilyen formában megtalálhatjuk az útját, de a szakma támassza az igényt. Minden ilyen jellegű besorolásnak abban látom a gondját, baját, hogy utána megindul a vita, hogy ki hova szeretne tartozni és miért így, miért nem, noha az is igaz, hogy a magyarországi borvidékek közel 60 százaléka vagy még talán nagyobb arányban már ilyen regionális elrendezésben gondolkodik.

Én magam is beadtam a melléklethez kapcsolódóan módosító indítványokat, kérem én is a kormányt, hogy fogadja be. Bár hozzá kell tennem, hogy el tudom fogadni, átmeneti jelleggel az új bortörvény előterjesztéséig tartom, hogy akkor kerüljön sor a véglegesítésre, az előbb említett okoknál fogva is, amit már Kékkői Zoltán úr is feszegetett, hogy minél több terület kerüljön be a besorolásba, amelyik alkalmas - legyen itt az ésszerűség.

Dávod kapcsán én magam is beadtam, menet közben kiderült, hogy valahol az előterjesztés során lett egy elírás, tehát megítélésem szerint javaslom, az előterjesztő is nézze végig, hogy igaz-e az, hogy elírás történt, mert ha elírás történt, akkor pofonegyszerűen akár még most ebben a szakaszban rendezni lehet a kérdést. Tény és való, hogy a bortörvény szerint Dávod a kunsági borvidékhez tartozik, és nem is akar leszakadni erről a területről. Tehát valószínűleg gépelési, elírási hiba történt.

Háromnegyed egykor ennyit. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 70 2003.10.14. 4:57  59-103

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság október 7-én tárgyalta az eseti bizottság jelentését, illetve a hozzá kapcsolódó határozatijavaslat-tervezetet. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a parlagfű - mint ahogy az egészségügyi bizottság részéről is elmondták - tényleg népegészségügyi probléma. A parlagfüvet teljes mértékben visszaszorítani nem lehet, viszont nagymértékben, nagyságrendekkel lehet csökkenteni a pollenszámot, a növényegyedek számát, és ha ezt sikerül megvalósítani, akkor az allergiát kiváltó tényező, a kockázat is sokkal kisebb.

A mezőgazdasági bizottságban elhangzott az is, hogy ez egy érdekes növény olyan szempontból, hogy, mondjuk, egy ősgyepben nem jelenik meg, egy jól művelt kultúrában, amelyet folyamatosan kultúrállapotban tartanak, nem jelenik meg. Hol jelenik meg? Az esetenként művelt területeken, ott, ahol igazából az elhanyagoltság a jellemző.

 

(13.50)

 

Egyik képviselőtársunk mondta: ahol megjelenik a határban a szemét, ott nagy valószínűséggel megtalálható a parlagfű is.

A mezőgazdasági bizottság ugyanakkor azt is leszögezte, hogy bár nagyon jól hangozhat, de ez nem kifejezetten mezőgazdasági probléma, hiszen mint ahogy az előzőekben én is mondottam, jól művelt, kultúrállapotban tartott területeken ez a gaz nem jellemző, és nem hozhat igazából magot vagy pollent. Tehát ebből adódóan nagyon szeretnénk azt elérni, hogy - idézőjelbe téve - ne a gazdákon “verjék el a portö, akik mindent megtesznek azért, hogy megfelelő termésátlagot, árbevételt érjenek el a gyommentes területen, hanem azokon, akik ténylegesen felelősek ezért.

Kik felelősek ezért? Már több bizottsági hozzászólásban is elhangzott, ez a gyom elsősorban az elhanyagolt bel- és külterületeken okoz gondot, az utak szélén, árokpartokon, avagy a vasút mentén terjed nagyon agresszív mértékben. Tehát azon túl, hogy az állam teljes szigorával lecsap azokra, akik nem tartják kultúrállapotban a területüket, esetenként magának az államnak is, természetesen beleértve az önkormányzatot is, megfelelő hozzáállást kell gyakorolnia, hiszen ha az ő területén üti fel a fejét a parlagfű, akkor joggal mondhatja az állampolgár azt, hogy kérem, hát ők sem csinálták meg - akkor miért büntetnek jogtalanul minket?

Tehát mint mondtam, széles körű összefogást igénylő munkának tartotta a bizottság a parlagfű-mentesítési akciót; hosszú távra szóló akciót gondol a bizottság, hiszen máról holnapra nem számolható fel a parlagfű. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a gyommagvak életképessége tizen-huszon években mérhető. Tehát az elmúlt években, évtizedben bőven gondoskodtunk arról, hogy a talajnak legyen gyommagutánpótlása, és bőven adunk munkát a következő években a gyommentesítéssel foglalkozóknak.

A határozati javaslat kapcsán is azt hangoztattuk a bizottságban, hogy ez nem egy tárca költségvetését kell hogy terhelje, központilag is mindenféleképpen segíteni kell magát a gyommentesítést, illetve a gyommentesítés előfinanszírozását. Nagyon jónak tartottuk azt a javaslati részt, amelyik arról szól, hogy minden évben történjen beszámoló a parlament előtt, már csak azért is, hogy a médiában, bárhol aktuálisan melegen tartsuk ezt az ügyet, és foglalkozzon úgy a törvényhozás, mint a végrehajtás, akár az egyszerű állampolgár ezzel a témával. És ha ezt sikerül megteremteni, akkor néhány év múlva remélhetőleg kisebb lesz az allergiaveszély, és talán kevesebb lesz az allergiás beteg is.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 72 2003.10.14. 8:47  59-103

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Szocialista Párt, és természetesen a mezőgazdasági bizottság is nagyon fontos kérdésnek tartja a parlagfűprobléma felszámolását, hatásainak mielőbbi gyengítését. Elöljáróban azt is el kell mondani, hogy ez a probléma a mélyben gyökerezik, és hogy egyáltalán idáig juthattunk, hogy már népegészségügyi gondot jelent az a sok milliárd pollen, amely augusztus 20-a táján megjelenik a levegőben, fertőzni kezdi azt embereket, és érzékeljük szűkebb-tágabb környezetünkben, hogy mennyien veszik elő a zsebkendőt, ennek az okai tulajdonképpen rendkívül összetettek.

Ha ennek az okait kicsit taglaljuk, ezek elsősorban a kilencvenes évek elejére vezethetők vissza. A kilencvenes évek elejére, amikor a kárpótlással bár nagyon sok esetben megoldottuk az igazságtételt, megoldottuk a gazdák földtulajdonhoz jutását, ugyanakkor viszont lehetőséget teremtett a törvény arra is, hogy bizonyos spekuláns elemek, illetve a mezőgazdasággal hosszú távon foglalkozni nem kívánó emberek is földterülethez juthassanak. Ebből adódóan és a későbbi kimérések lassúsága miatt tényleg elszaporodott a parlagterület.

Tessék-lássék módra nagyon sok tulajdonos megpróbálta a területét kultúrállapotban tartani azzal, hogy évente egyszer vagy kétszer végigfutottak a területen, de ezzel inkább csak segítették a gyom elterjedését. Hogy a privatizációval igazából megszűnt a százszázalékos állami felelősség akár a közutakon, akár a vasút mentén, az árokpartok területén, illetve sokfelé tevődött át a tulajdonviszony és a felelősség, ez is segítette a parlagfű elterjedését. Ez a robbanásszerű megjelenés, amire igazából, azt kell mondjam, senki nem számított, szinte természetesen csapott át aztán az allergiából adódó problémákra, a népegészségügyi problémákra, hiszen ez rendkívül agresszív növény, amelyik rendkívül sok pollent termel, és a pollenje pedig abból, aki erre érzékeny, nagy valószínűség szerint ki is váltja az allergiát.

Rohanó világunkban sokféle hatás éri az embert, és esetenként tényleg nem kell sok, elég csak egy ilyen kicsi, ártatlannak tűnő pollen ahhoz, hogy komoly betegséget kaphassunk. Ez a betegség nemcsak a gyengéket, a legyengült szervezetet, hanem, mint a példa mutatja, mindenkit utolér. Ezt a problémát, ami, tényleg azt kell mondani, 10-15 év alatt keletkezett, valamilyen úton-módon meg kell oldani.

Nagyon jónak tartjuk, hogy sikerült ebben úgy ellenzéki, mint kormányoldalról összhangot teremteni - egy nyelven beszél mindenki. Nagyon jó, hogy sikerül egyre jobban megértetni civil szervezetekkel, állampolgárokkal, hogy mit jelent a parlagfű, mit jelent a gondatlanság, akár őrá, akár a szomszédaira vonatkozóan, akár a tágabb térség szempontjából. Most ezeket az erőket kell összegezni - ezt sikerült ennek az eseti bizottságnak tulajdonképpen megteremtenie -, és erre az alapra kell építenünk azt a hosszú távra szóló munkát, amit tulajdonképpen már a határozati javaslat is sugall.

Ezt a munkát sokkal nagyobb erővel, hathatósabb eszközökkel kell a jövőben megoldani. És ha sikerül ezt megteremtenünk, akkor hosszú évek aprólékos munkájával tudjuk a kellő eredményt elérni, és ennek érdekében, mint ahogy Németh Imre miniszter úr elmondta, változtatni kellett a növényvédelemről szóló törvényen. Tehát a törvényt szigorítva azt a földtulajdonost, aki nem műveli a földjét, azt a földhasználót, aki nem műveli a földjét kellően, meg kell büntetni. Meg kell teremteni azt a feltételt is, amivel a kényszerkaszálás, kényszerműveltetés költségei megelőlegezhetők. Meg kell teremteni az önkormányzatoknál is azt a rendszert, amin keresztül megtörténhet az ellenőrzés, illetve amelyre alapozni lehet a későbbi védekezést.

Meg kell teremteni, és szélesíteni azt a hátteret, amit akár már az óvodában is el lehet kezdeni: azt a széles körű felvilágosítást, hogy megismerje már a gyerek is, hogyan néz ki ez a fű, mit jelent egyáltalán a rendezett környezet; mit jelent neki és szélesebb-szűkebb közösségének egy rendezett táj, egy kulturált állapot, tehát kicsit már túl is nyúlik ez az egész önmagán csak a parlagfűproblémán.

 

(14.00)

 

És ha ezeket az erőket - úgy szellemi, mint anyagi erőket - összegezzük, akkor úgy érzem, nem hiába dolgozott ez az eseti bizottság, nem hiába adták meg javaslatukat, és ha mi ezt itt, a parlamentben jobbító hozzászólásainkkal, a határozati javaslathoz fűződő egyéb javaslatainkkal kiszélesítjük, akkor úgy érzem, hogy ezt a négypárti és - hozzátéve - civil támogatottságot élvezve elérhetjük azt a szintet, amivel a fejlettebb mezőgazdasági és környezetkultúrával bíró nyugati országok rendelkeznek.

Elhangzott az is érvként, hogy ténylegesen nem tudták megszüntetni és nem lehet megszüntetni ezt a parlagfüvet. Például Ausztriában is évről évre megjelenik - akár még a hegyi legelőkön is - ez a növény, viszont kultúrállapotban tartással, rendszeres legeltetéssel, odafigyeléssel ők legalább minimális szintre le tudják csökkenteni; gyakorlatilag nulla szinten tudják tartani ezt az állapotot. Ezt az állapotot kell nekünk is elérnünk, ezért kell munkálkodnunk, és erre biztatnék mindenkit a Szocialista Párt nevében is, úgy is, mint frakció-előadó, de úgy is, mint mezőgazdasági szakember, hogy fogjunk össze. Ha egy témára tudunk koncentrálni, és tudunk adni javaslatot, akkor a parlagfűproblémán még tovább mutathat ez a kérdés, mert jó példát mutatunk arra is, hogy ha a parlament mindkét oldala meg akar oldani közösen valamilyen problémát - és biztos, hogy lesz a parlagfű mellett nem kevés más ilyen probléma -, akkor meg tudjuk oldani, és eredményt is tudunk elérni.

Így jutottunk el a mezőgazdasági műveléstől, az allergiától, a parlagfűproblémától egészen idáig, a teljes konszenzus lehetőségéig, a közös együttműködés lehetőségéig. Bocsássák meg nekem, hogy ezt az utolsó egy percet elmondtam, de többször bennem volt, hogy ha ezt a gőzt, ezt a tenni akarást esetenként a turbinákba tennénk és nem a dudába, sokkal hatékonyabb lehetne ez a parlament, és sokkal jobban elismerne minket akár az ellenzékhez kötődő, akár a kormánypárthoz kötődő szavazópolgár.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 90 2003.10.14. 2:20  59-103

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Kis Zoltán úr mondandójával egyetértve, hogy éljen a szigorral és a törvény adta felhatalmazással mindenki, egy speciális részterületre ő igazából nem gondolt. Amit a vezérszónoki beszédemben érintőlegesen mondtam, ez pedig a nagyvárosok, kiemelt üdülőterületek problémája, ahol a kárpótlások során sokszor 20-30-50-200 négyzetméternyi területeket licitáltak ki, és esetenként összefüggő 30-50 hektáros táblák vannak így osztatlan tulajdonban.

Ezekkel a területekkel igazából nem tud kezdeni semmit sem a tulajdonos, mert nem tud telket kialakítani, illetve van, ahol – mondjuk, a lakhelyem környékén látom - ki-ki egy-két bódét felállított a maga száz négyzetméterére, de ez törvényellenes, tehát itt valami törvényi dolgot kellene produkálnunk.

Mire gondolok? Mit kellene elérnünk? Ezek a területek igazából így használhatatlanok. Hogy mikor kerülnek be belterületbe, előbb vagy utóbb várható, hogy be fog kerülni, de még egyelőre nem lehet tudni, hiszen az önkormányzattól függ, és az önkormányzat ilyen helyzetben biztos, hogy nem fogja bevonni, mert nem tudja rendezni a területet.

Tehát itt valamiféle kisajátítási rendszerben is érdemes gondolkodni, az önkormányzatok tulajdonába és érdekeltségébe adni ezt a területet, hiszen ezt a későbbiek során ténylegesen nagy értékű telekként, akár lakóterületként, akár ipari parkként, akár más célra tudnák hasznosítani, és nem lenne a mostani parlagfüves terület. Ilyen konkrét példát tudok mondani Soroksáron, a soroksári Duna-ág mentén, a volt Magyar-Bolgár Barátság Tsz területét, ami 30 hektár, 20-tól 150-200 négyzetméteresekre felosztva; és a helyén most mi van? Parlagfű és gyomtenger, egy-két őrülttel, aki a maga néhány kis négyzetméterét próbálja művelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem tudjuk ott megbüntetni, elnézést, mert nem tudjuk megmondani, hogy kié az a néhány négyzetméter.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 200 2003.10.28. 1:24  155-251

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Medgyasszay úr felvetése kapcsán: tény és való, hogy a kisegzisztenciákért kell valamit tenni, hiszen ha ők árutermelésre képesek, akkor ezt érdemes elősegíteni. De én semmiféleképpen nem a falugazdászokban látom a megoldást, mert az egy kényszer, és nem hiszem, hogy ez megy. Arról nem is beszélve, hogy ehhez rengeteg pénzkiegészítés is kellene még, hiszen önmagában egy szervezetet kell még kialakítani. Megítélésem szerint sokkal, de sokkal előrevivőbb az, ha ezek a kisegzisztenciák önmagukat igyekeznek megszervezni, nevezzük ezt tésznek, bésznek vagy bárminek. De örülnék, ha mondjuk, nem az utolsó másfél évben gyorsult volna fel ez a folyamat, hanem mondjuk, már megkezdődhetett volna igazából az elmúlt évtized elejétől kezdve.

Vagy a másik részről: azért ne feledjük, amikor beszélünk a háztájiról, az integrációról, hogy mi volt. Akkor volt egy tőkeerős cég ezek mögött, és ott egy filozófia volt a kisegzisztencia kérdése. Ezt a filozófiát a rendszerváltással sajnos kissé elfelejtettük, most kell újból behoznunk, most kell megcsinálnunk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 224 2003.10.28. 10:11  155-251

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés olyan jelentés, amely tükröz egy kormányváltási időszakot, illetve olyan jelentés, amely még akkor készülhetett el, amikor nem vagyunk uniós tagok.

Ebből adódhat esetenként, hogy az ellenzék részéről is talán túlzottak az elvárások, túlzottak a bírálatok. Ez részben abból is adódik, hogy bebizonyítsák, hogy igenis az ő négy évük csodás volt, és a most következő négy év rossz. Illetve joggal fogalmazódik meg az az igény minden termelőben, amit aztán a politikusok persze még jobban feltranszformálnak, olyan formában, hogy most kér a nép, ami még megtehető, tegyük meg. Ez így igaz is, csak ennek éppen egy pici akadálya van: az adóforintok kérdése, a költségvetés teherviselő képessége, a költségviselés megosztásának a kérdései. Magyarán: mennyit lehet, mennyit szabad egyik területre vagy a másik területre összpontosítani. Itt az egyik területnek nevezem én az agrárgazdaság, az agrárium, a vidékfejlesztés kérdéseit; a másik pedig a sok-sok többi ágazat, ahol hasonlóan az uniós csatlakozás előtti utolsó időszakban nagyon sok tennivaló van még hátra.

Mindenesetre ez a jelentés is hozta azt a színvonalat, amit már évek alatt megszoktunk. Részletes, nagyon jó kimutatásokkal, adatokkal, ami visszanyúlik több évre is, tehát trendek, következtetések vonhatók le belőle, aminek egy részét természetesen maga az előterjesztő is megteszi, a másik részének az értékelése pedig ránk vár, és gondolom, még nagyon sok munkát adhat nekünk, politikusoknak is. Mindenesetre ezek a számok egyvalamit tükröznek. Azt, hogy bár eltelt a rendszerváltás óta jó néhány év, a mezőgazdaságból, az agráriumból élők még mindig, azt kell mondani, a legnagyobb kárvallottjai a rendszerváltásnak. Ezt tükrözik a mezőgazdaságból élők jövedelemviszonyai, ezt tükrözik tulajdonképpen azok a számok, amelyek mutatják, hogy egyre kevesebben élnek meg a mezőgazdaságból, és igazából ezt tükrözi az is, hogy bár csökkent az agrárolló, azért a mezőgazdaság jövedelmezősége még mindig nem akkora, hogy jelentős lehetőséget biztosíthatna a műszaki színvonal uniós szintű bővítésére.

Egy dolog ezekből az adatokból kitűnik azért: hogy az életképesség bizonyos határ alatt nehezen tartható fenn egy-egy üzemnél. Kitűnik belőle az is, hogy egyre inkább előtérbe kerül a minőség. Ezt talán mutatja a rosszabbodó export-import egyenlegünk, illetve az is mutatja, hogy igazából az élhet meg hosszú távon, aki több lábon is tud állni, vagy pedig specializálja a termelését egy-egy adott területre, amiben a legjobb tud lenni egy adott körzetben, vagy azt kell mondani, akár egy uniós tagállamban, vagy magában az Unióban is.

Ezekre a számokra alapozva kell levonnunk a következtetéseket. Felmerül az életképesség kérdése. Elhangzott már a kétpercesek vitájában is, hogy bizony a szövetkezésre óriási szükség lett volna az elmúlt tíz-egynéhány évben, és még inkább szükség lesz a következő időszakban, már csak azért is, mert uniós támogatásokat csak az kaphat igazából, aki az életképességét bizonyítani tudja. Sajnos, bár én magam is bírálom a banki hitelezést és ezeknek a mezőgazdasági hozzáállását és gyakorlatát, mégis azt kell mondanom, hogy egy bank akkor hitelez, ha az a tevékenység életképes. Az egy sajnálatos tény persze, hogy az egész agráriumnak az életképessége nem olyan jó, hogy a bankok most egymás kezéből kapkodják ki az ügyfeleket, és versenyezzenek a hitelt igénylők kegyeiért. Az életképesség - a kétpercesemben is előhoztam ezt - egy módon viszont javítható: a szövetkezéssel vagy az integrációval. Az integráció valamilyen formájával, amelynek tényleg megvannak a múltba nyúló gyökerei. Én most is azt tudom mondai, hogy a szövetkezés, az erő központosítása nagyon jó, de ha nincs mellette tőke, nincs mellette hitelképesség, akkor kénytelen időlegesen vagy hosszabb távra egy olyan integrátort keresni - és remélhetőleg találni is -, amely segítheti őt ebben a tevékenységében, és egy integrátoron keresztül lehet hitelt biztosítani, lehet tőkét biztosítani.

Ami még ebben a témában ezekből a számokból kiolvasható. Én nem tekintem diszkriminációnak úgy, mint Kékkői úr, mondjuk, a hitelkonszolidációban az arányokat. Mint ahogy nem tartom igazából diszkriminálónak azt sem, amit a másik oldalról vetnek fel, hogy az egyéni gazdálkodó esetenként sokkal kevesebb adót fizet be a költségvetésbe, mint például egy társas gazdálkodó. Ebből adódóan esetenként megteheti azt is, hogy a gazdálkodása picit eredményesebb. Mert a hitelek igenis komoly összeggel terhelik és nehezítik a gazdálkodó eredményességét.

Ugyanígy nem tekintem igazából a szövetkezeti üzletrész kapcsán sem úgy a dolgot, mint ahogy Kékkői úr tette, hiszen ez egy olyan ügylet volt, amit érdemes lett volna talán jobban kifejteni ebben a beszámolóban is. Persze hozzá kell tenni, hogy ez a 2002. évről szól, és a következtetések levonása igencsak mára tehető vagy az elkövetkezendő időkre. Hisz azért elhangzott, hogy 62 milliárd forint szövetkezeti üzletrész felvásárlására volt polgári akarat. Igen. De azért tény, hogy polgári akarat volt 21,5 milliárdnyi csődbe jutott szövetkezeti üzletrész felvásárlására is, amiből a megtérülés - a mai számok azt mutatják - közel 200 millió lesz. Tehát töredéke annak, mint amennyit az állam adott érte. És ez, kérem, a mi zsebünkre megy, az adófizetők pénzére! Vagy a szövetkezeti külső üzletrészeseknél kiment 41 milliárd forint, de a könyv szerinti értéken ez mintegy 26 milliárd. Tehát itt is vesztesége lesz az államnak, és ha ezt így nézzük, egy nem agráriumból élő és azzal foglalkozó joggal teszi fel nekem a kérdést, hogy kérem, hol vannak az adóforintok.

(19.50)

Nem lehetett volna jobb célra költeni ezeket a pénzeket? Ne adj' isten, még tovább növelni az amúgy is jelentős, de még mindig nem elégséges beruházási arányt? Lehet, hogy érdemesebb lett volna ezt tenni, s akkor talán-talán egy 2003-ról szóló jelentés már további sikerekről adhatott volna számot. Én nem tekintem sikernek a külső üzletrész-fölvásárlást olyan szempontból sem, hogy a külső üzletrészekből származó pénznek csak egy nagyon töredék része - és ezt nem tükrözi a jelentés - kerülhetett vissza a mezőgazdaságba.

Tehát, uraim, amikor ezekről beszélünk, ezeket a számokat nézzük, akkor valahol ezek mögé a számok mögé kell néznünk nemcsak a mostani vitában, hanem a későbbiekben is. Én azt mondom, hogy próbáljunk meg olyan témákat keresni itt, a patkó mindkét oldalán, amelyek a megoldásra összpontosulnak. Keressünk olyat, amit közösen tudunk megoldani, mert ez igaz: az uniós csatlakozásig alig van hátra néhány hónap. Próbáljunk meg olyan következtetéseket levonni, amik pozitívak, és előre viszik a teljes ágazat ügyét!

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 230 2003.10.28. 0:46  155-251

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, Vincze úr tanácsait megfogadva, ez a 100 milliárd, akárhogy is nézzük, 30 százalékos emelést, sőt nem is 30, több mint 40 százalékos emelést jelentene 2003-hoz képest.

Én örülök a szárnyaló gondolatoknak, nagyon örültem annak, amikor Torgyán József hasonló arányú javaslatot tett, de azt akkor önök elvetették - joggal egyébként, mert a nemzetgazdaság teherviselő képessége akkor sem volt csodás - ma sem. Kérem, maradjunk földközelben, mert ha azt mondjuk, hogy az agrárium közel áll hozzánk, próbáljuk meg egy kicsit a realitásokhoz mérni az igényeinket.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 83 2003.11.04. 8:32  78-90

KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánok visszaélni a Ház türelmével, ezért valószínű, hogy egy kicsit rövidebb is leszek. Mint a felvezetőkben elhangzott, az egyes földművelésügyi ágazati törvények módosításáról szóló T/5833. számú javaslat döntő többsége az uniós csatlakozást célozza, az uniós csatlakozással kapcsolatos harmonizációs feladatokat fogalmazza meg.

Ennek jegyében született az a javaslat is a horgászatról, vadászatról szóló törvénymódosítás kapcsán, hogy el kell ismernünk - és ez természetes és azonos viszonosság áll fenn - az Unió más országaiban letett vadászvizsgát is. Amit jónak tartunk, hogy bár nem uniós kötelezettség, de ésszerűsítés történik arra, hogy a halgazdálkodási és halvédelmi bírság másodfokon átkerül a megyei FVM-hivatalokhoz, így lehetőség nyílik arra, hogy a hivatalok differenciáljanak. Jelenleg például, ha valaki otthon felejtette a horgászengedélyét, előfordulhat, hogy egész évre bevonják éves állami jegyét, ami megítélésünk szerint túlzott büntetés, míg más esetekben ténylegesen élni kell a törvény teljes szigorával, ezzel egyetértünk, akár másodfokon is.

Vita várható a horgászszervezeti tagság eltörlése kapcsán, hiszen bár a miniszter úr azt mondja, hogy ez is az uniós csatlakozást szolgálja, az Unióban sem egyértelmű a szabályozás. Például Ausztriában nincs kötelező szervezeti tagság, Belgiumban a magánvizeknél kötelező, Finnországban nincs, Németországban nincs, Franciaországban viszont '84 óta kötelező horgászszervezeti tagság van, és a csatlakozó országokat tekintve Csehország és Szlovákia, úgy tűnik, nem is akarja eltörölni a kötelező egyesületi tagság kérdését, tehát úgy érzem, hogy ezt a pontot ismételten meg kell vitatnunk.

Ami a fogási napló körüli vitát illeti, hogy a halászatra jogosultnak kell leadni, igazából ez jelen esetben döntő többségében megegyezik a horgászegyesületekkel, hiszen ők a vizek kezelői, a halászati jogot ők kapták meg adott időszakra, tehát ebből adódóan nem várható feszültség. Ha nincs ilyenfajta egyesületi kötődés, akkor viszont akár az állami jegy kiadásának a rendjét kell szabályozni, ennek a költségeit valamilyen formában viselni kell. Tehát az eddigi gyakorlat szerint le kellett adni a fogási naplót, és akkor igényelhettük a következő évi állami jegyet, illetve kaphattuk meg az új fogási naplót, viszont ennek helyébe, ha nem lesz egyesületi tagság, meg kell találni a megfelelő módját és rendszerét, ami lehet, hogy nem lesz egyesület, de akkor egy kvázi egyesület lesz, mert akkor is össze fognak jönni az emberek.

Az állattenyésztésről szóló törvény módosítása rendkívül fontos a genetikai azonosítás kérdéseiben, ez uniós rendelethez történő csatlakozás, tehát uniós feladat is volt a részünkről.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról szóló törvénymódosításban szintén harmonizációs az, hogy a külföldi, aki itt lakik, és betöltötte a 18. évét, vadászjegyet válthat. Ez, mint mondottam, harmonizációs feladat. Itt is jelentkezik, hogy másodfokon szintén az FVM-hivatalok járhatnak el, itt viszont - és jogosan - a hatóság eljárását majdan egy miniszteri rendelet fogja szabályozni, tehát igazából a szankcionálás módozatait, úgy érezzük, mindenféleképpen szükséges megtenni, mivel itt azért fegyverhasználatról is szó van, és a vad védelmén túl természetvédelmi és egyéb témák is kötődnek hozzá, és nagy értékek védelméről van szó.

Az csak értelmezési vita volt megítélésünk szerint a bizottságon belül, hogy akit egy éven túlra büntetnek, akinek bevonják az állami jegyét, annak ismételten vadászvizsgát kell tenni. Az értelmezés számunkra nyilvánvaló, hogy akinek öt évre függesztették fel a vadászjegy-igényelhetőségét, az öt évig nem vadászhat, és utána természetesen vadászvizsgát kell tenni, hasonlóan ahhoz, mint ha, mondjuk, valaki gépkocsibalesetet okozva kapja ugyanezt a büntetést.

A növényvédelemről szóló törvény módosítása döntő többségében pontosít, uniós szempontból is, de összességében a hazai felhasználók szempontjából is fontos. Fontos az, hogy újabb fogalmak kerülnek meghatározásra, fontosnak tartjuk azt, hogy a közérdekű védekezésnél a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, uniós kötelezettség elismernünk az Európai Bizottság szakértőjének felhatalmazását az ellenőrzésre, úgy gondoljuk, hogy ez természetes.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény kapcsán a csomagolóeszközök kezelése, hasznosítása, újrahasznosítása kérdéseiről szintén e törvénymódosításban van szó. Szabályozza a kísérleti, illetve új hatóanyagú szerek felhasználását. Ami természetes, és úgy érzem, hogy már eddig is meg kellett volna tenni: a növényvédő szerek forgalmáról adatszolgáltatási kötelezettség áll fenn, és a növényvédelmi bírságot megnövelték kétmillió forintra az előterjesztők, de megítélésem szerint, megítélésünk szerint lehet, hogy még ez a kétmilliós nagyságrend is kevés, további szigorítás szükséges.

A következő ilyen módosításra kerülő törvény a Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló törvény módosítása, amely természetszerűleg arról szól, hogy állampolgárságtól független ezen kamarai tagság. A talajvédelmi bírság kapcsán a termőföldről szóló törvényt kell módosítani, hiszen a 2003. évi XVI. törvény alapján a parlament a garantált ár helyébe az intervenciós árat tette, ebből adódóan természetesen ez lesz a talajvédelmi bírságnak is az alapja.

Végül egy ésszerűsítés, ami nem uniós harmonizációt szolgál, a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával kapcsolatos kérdésekről szóló '97. évi törvény ésszerűsítő módosítása, amelyben az FVM-miniszter nemcsak saját jogon, hanem a Nemzeti Földalapon keresztül láthatja el feladatát. Úgy érezzük, hogy ez ennek a szervezetnek a feladatait, igazából a leterheltségét nem növeli, viszont célszerű ehhez a szervezethez rendelni ezeket a jogosítványokat jövő év január 1-jével.

Tisztelt Ház! Mint említettem, nem visszaélve a türelmükkel, ezen tételek ismertetésével ajánlanám a Ház figyelmébe a törvényjavaslatot, illetve az elfogadását, és azt kérem, hogy az általam is felvetett egy-két területen, illetve amit még fontosnak tartunk, ott módosító indítványokkal is tegyük pontosabbá, érthetőbbé, használhatóbbá ezen előbb felsorolt jó néhány törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 123 2003.11.04. 2:10  90-156

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Vincze László azt mondja, hogy csődhalmaz volt a szövetkezet, a szövetkezeti mozgalom a nyolcvanas években.

Én nem tudom, hogy azok a nyugdíjasok, akiknek az ipari vagy a mezőgazdasági szövetkezet konyháján főztek és ellátták őket, azok a gyerekek, akiket ugyanezen szövetkezetek buszai szállítottak kirándulni, azok az ott lakó polgárok, akiknek az útjait hómentesítették, ha nehéz helyzetben volt a térség, ugyanezen szövetkezetek elvégezték, vagy azok az állattenyésztők, akiknek nem kellett állandóan ott lenni a tehén faránál, hanem három műszakban dolgozva elmehettek szabadságra, és ne adj' isten, nyugdíjba is, sőt voltak üdülőik ezeknek a szövetkezeteknek, ahol még meg is pihenhettek... - ez mennyire csődhalmaz.

Csődhalmazzá tulajdonképpen az akkori gazdaságpolitika tette olyan formában, hogy a támogatások és adóelvonások egyenlegét tekintve a nyolcvanas években nettó befizető volt ez a terület, illetve igazán csődhalmazzá a rendszerváltás tette, amikor nem azt próbáltuk vagy próbálták végigvinni a rendszerváltók, hogy a szövetkezet tagságára bízzuk, hogy mit akarnak csinálni a szövetkezetükből, hanem nagyon keményen beleszólt a politika. És ha most megnéznénk szigorúan, megkérdeznénk a résztvevőket, a mostani szereplőket, hogy mit tartanak fontosabbnak, azt, hogy mondjuk, egy szövetkezet fejlesztési pénzekhez juthasson, vagy pedig fizessék ki az üzletrészeket, akkor valószínű, hogy még az üzletrészesek egy része is azt mondja, hogy inkább fejlődjön a szövetkezetük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 137 2003.11.04. 2:08  90-156

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Járvás úrnak mondanám, hogy én például az ipari szövetkezetekről és az áfészekről is beszéltem, és ott azért létezett magánszektor is. De a mezőgazdaságban is létezett az Alföldön egyéni termelés, de nem is ez a lényeg.

Domokos úr a tulajdoni jogokat, a jogosítványokat kicsit túldimenzionálja. Szóval, ha jól megnézzük például egy holland, tészszerű szövetkezet működését, amelyik már igaz, hogy több évtizede működik: én érdeklődtem náluk, hogy például mi lesz, ha csődbe jut ez a beszerző-értékesítő szövetkezet, amelyik egy térség kertészeit látja el, illetve értékesíti a termékeket. Azt mondták, ez lehetetlen. Másrészről mi van olyankor, ha valaki eladja a földjét, és elmegy máshova - semmi. Azt a pár guldenjét, amit befizetett névlegesen, hogy ott legyen, azt visszakapja, de az egész nagy konglomerátumnak az óriási vagyonértékéből egy fillért nem kap, abból az osztatlan tulajdonból, amihez hozzáadott az állam is, és az elődök is nagyon-nagyon sok munkát és pénzt fektettek bele, és azért csinálják, hogy majd az ükunokájuknak is meglegyen. És ha valaki nem felel meg az ottani követelményeknek, mondjuk, mert rohadt almát visz be, immáron ötödször, akkor azt kizárják, és nem kap egy fillért sem.

És ha megnézzük, hogyan csináltuk mi ezt? Kérem, akit kizártak a szövetkezetből, mert lopott, az is kapott most az üzletrészéért pénzt! Tehát kicsit szövetkezeti módon kellene már gondolkodnunk! Zárjuk le ezzel a most beadott törvényjavaslattal a múltat, próbáljunk meg kicsit a jövő szövetkezeteinek a fejével gondolkodni, mert ha ezt nem tesszük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), akkor nagyon nagy baj lesz, mert a szövetkezésnek az Unióban és a világban még mindig óriási jövője van.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 208 2003.11.10. 2:14  195-215

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Én egy kicsit elfogult vagyok az egyesületi tagság oldaláról, mert 1960 óta, tehát tízéves korom óta van horgászengedélyem, és az egyesületi élet előnyeit is élveztem, és én amellett voksolnék a mai napig is.

Tény és való, hogy nem lehet uniós előírásokra és gyakorlatra hivatkozni, amikor az Unió önmagában nem szabályozza ezt a kérdést, és minden ország a maga módján szabályozza ezt, és mint Orosz Sándor is elmondotta, egyes országokban létezik a kötelező egyesületi tagság, így például a nagy horgásznemzetek között, mondjuk, Franciaország szerepel. Tehát mindenféleképpen egy politikai konszenzussal ezt a részét helyre kell tennünk, már csak azért is, mert az egyik legnagyobb civil szerveződésről van szó, hiszen 300 ezer körüli horgászlétszámról van szó, akik azon túl, hogy hobbi jellegű tevékenységet folytatnak, azért egy kicsit óvják, vigyázzák - legalábbis döntő többségük - a környezetet.

A másik, ami felvetődött, az orvhalászati és vadászati eszközök elkobzása. Tudomásom szerint az állatvédelemmel kapcsolatos törvényi szabályozásban ez szerepel. Kérem, fogalmazzunk direktebben, és meglesz a lehetőség, hogy azt a vitorlás hajót is el lehessen kobozni, amelyik hálókat rak le, hisz az a háló, amit használnak a rapsicok, mondjuk, a Balatonon vagy máshol, azzal a halat kínozzák tulajdonképpen, mert abba beleakad és kínkeservesen, míg nem szedik ki, vagy belepusztul, vagy pedig hosszú szenvedések után rakják vízbe. Ugyanez vonatkozhat a vadászatra is, és ezt igazából erőt mutatva helyre kell tennünk. Ha már uniós gyakorlatról beszélünk, az Unióban is van rá példa, hogy a nagy értékű terepjárót vagy akár a vitorlást is elkobozzák.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 214 2003.11.10. 1:36  195-215

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Kis Zoltán érveléséhez kapcsolódva azért a bérkilövők is valamiféle szervezett formában végzik a tevékenységüket. Ugyanúgy, mint ahogy anno, amikor az állami gazdasági horgásztavunkat kiprivatizálták; egy darabig én magam is egy víz nélküli horgászegyesületnek voltam a tagja. Ez a horgászegyesület, azon túl, hogy szerveztünk évente egyszer egy horgászversenyt, biztosította az állami jegyhez való jutást, és ami még fontosabb, lehetőséget nyújtott arra, hogy a fogási eredménynaplókat összegyűjtve, összegezve továbbítsuk. Ami, ha a mi saját vízterületünk - mivel ilyen nem volt - halgazdálkodását nem is segíthette elő, viszont segítette a többi horgászvízen levő terület halgazdálkodását, hiszen fontos információt szolgáltatott. Tehát ismételten pró és kontra példákat tudunk mondani.

Én azt tudom mondani, hogy politikai akarat kérdése, illetve elsősorban a horgászatban érdekeltek véleménye figyelembevételének a kérdése az egyesületi tagság szabályozása, mert tény és való, hogy mindkét oldalról lehet hallani érvet, ellenérvet. Nagy egyesületeknél nehezebb fenntartani az ilyen fajta szervezeti életet. Viszont úgy érzem, egy közös nevező van: ez pedig önmagában a fogási eredménynapló kérdése, amit ha elvetünk, akkor valamilyen formában kicsit nehezebbé tesszük a vizeken való halgazdálkodást is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 42 2003.11.17. 2:23  41-46

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azért használom a kampány szót, mert az Orbán-kormány a választások előtti hónapokban hirdette meg a külső üzletrészek, illetve a csőd és felszámolás alatt álló szövetkezetek üzletrészeinek állami felvásárlását, jól tudva, hogy a számlát már a következő kormánynak kell állnia. Kampány volt azért is, mert a felvásárlásnak nem a kárpótlás jellegét, illetve az állam szempontjából veszteséges ügyletét hangsúlyozta.

Külön érdekessége volt az az eltökéltség, ami abban nyilvánult meg, hogy egy alkotmányellenes törvény helyett rendeletileg hozott - több mint 60 milliárd forint összegben - a felvásárlásra intézkedést. Mindenki tudta, hogy az üzletrészekre kifizetett pénz egy jelentős része nem kerül visszaforgatásra a mezőgazdasági termelésbe, lehetett tudni, hogy a névértéken felvásárolt üzletrészek valós értéke lényegesen kisebb, azt meg különösen lehetett tudni, hogy a csődeljárás alatt álló cég üzletrészének értéke gyakorlatilag nulla. A működő szövetkezetek üzletrészeinek felvásárlásával az Orbán-kormány, ha időlegesen is, de kvázi államosította a szövetkezeteket, ami komoly gazdasági kárt okozott ezeknek a cégeknek, hiszen például a 25 százaléknál magasabb állami tulajdon miatt nem pályázhattak, illetve nem pályázhatnak SAPARD-pénzekre, de elesnek más támogatásoktól is. Azt már csak találgatni merem, hogy mi lett volna, ha az Orbán-kormány és a szövetkezeti átalakulási kötelezettségek miatt ezek az üzletrészek részvénnyé alakulhattak volna át.

Leszögezem az államtitkár úr és a Ház felé is, hogy nem az üzletrészgondok végleges megoldása ellen szólok, sőt azért szólok, mert úgy érzem, hogy megalapozatlan politikai döntésekkel az előbb is szorgalmazott üzletrészprobléma feloldása nem oldható meg. Ezért is kérdezem az államtitkár urat, hogy ez utóbbi közvetett károktól eltekintve ez a politikai akció mennyibe került, illetve még mennyibe fog kerülni az adófizetőknek.

Várom a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 46 2003.11.17. 0:47  41-46

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm az államtitkár úr válaszát. Interpellációm figyelemfelhívás volt. Figyelemfelhívás arra, hogy ezt a problémát, amit most az üzletrészek felvásárlása okozott, sürgősen rendezni kell. Figyelemfelhívás arra is, hogy elmondjam, hogy ismételten képződtek és képződni fognak külső üzletrésztulajdonok, tehát mindenféleképpen azon kell gondolkodnia a patkó mindkét oldalának, de legfőképp a kormánynak, hogyan lehet véglegesen megoldani a kérdést. És figyelemfelhívás volt olyan szempontból is, hogy ha lehet, akkor kerüljük az ilyen kampány jellegű lépéseket, mert ez komoly pénzébe kerül az államnak, végső soron az adófizető polgároknak.

Ennek jegyében elfogadom az államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 234 2003.11.24. 3:08  223-245

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mezőgazdasági bizottság november 19-én tárgyalta a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló törvénytervezetet. Általánosságban nem volt vita arról, hogy egy egységes szerkezetbe foglalása a különböző korábbi törvényeknek, illetve törvénymódosításoknak ez egy jó oldala.

Vita igazából bizonyos megfogalmazásokban, illetve tartalmi kérdésekben volt. Az egyik ilyen nagy vitát kiváltó ok volt maga az értelmezés: a gyümölcspálinkák esetében az 50 liter vagy az 50 hektoliterfok értelmezésében alakult ki, amit különösen az ellenzéki oldalról vetettek fel. Ugyanakkor hozzá kell tennem, valahol szükséges a gyümölcstermelőnek a pontosítása is, hisz nincs igazából körülírva. Gyümölcstermelő lehet az is, aki a házikertben csak pálinkafőzésre állít elő, mondjuk, kajszibarackot, vagy az is, akinek ez hullott barackként melléktermék, és van emellett egy gyümölcskultúrája. De nehezen értelmezhető a gyümölcstermelő fogalmában az, aki mondjuk, kökényt vagy vadkörtét gyűjt be. Tehát nem árt ezzel a kérdéssel, ha máskor nem, rendeleti szinten foglalkozni.

Felvetés volt, hogy tisztázni, illetőleg módosításokkal rendezni kellene a jövedéki terméknél a jóhiszeműen jövedéki terméket vásárló bírságolásának kérdését is. Úgy érezzük, ez a jelenlegi előterjesztés is túlzottan inkább a vásárlót szankcionálja.

Úgy érezzük, a bizottságon belül két pontban talán egyetértés is lesz - bár kisebbségi előadóként Kékkői úr ezt fogja előadni -, ez pedig a borkimérők napi zárása ismételt bevezetésének a kérdése; illetve a szakmával is egyeztetve - hogy ne kövessen el sok ezer ember jövedéki csalást - lehetővé kellene tenni, hogy azon személyek is, akik pincével, hordóval rendelkeznek, vásárolt szőlőből is állíthassanak elő bizonyos mennyiségű, saját célra felhasználható bort. Ennek a nagyságrendjét, hogy mennyi és hogyan legyen, az általános vita során kellene megvitatni.

Ezekkel a kitérőkkel, ezekkel a felvetésekkel, vitákkal a mezőgazdasági bizottság 13 igennel, 6 nem és 2 tartózkodás mellett általános vitára javasolja a tisztelt Háznak a jövedéki termékek forgalmazásáról, illetve a jövedéki adóról szóló előterjesztés megtárgyalását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 248 2003.12.01. 2:19  243-271

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kékkői úr felvetése kapcsán, aki mintegy érvként mondta, hogy a legnagyobb ellenzéki párt miért nem támogatja a jövedéki törvényt, felhozott többek között két indokot is, az egyik a kimérők napi standolásának kérdése, a másik pedig az, hogy szőlőt lehessen vásárolni annak, aki saját célra akar bort készíteni.

Hadd mondjam - ismerve az ügy előzményeit -, megértem, hogy a szakmai előterjesztő nem merte ezt a két pontot beterjeszteni és belefogalmazni az előterjesztésbe. Miért? Amikor az eredeti jövedéki törvényt elfogadtuk, akkor szerepelt benne például a napi standolás kérdése, és a későbbi módosítások során ez sajnos elbukott, mert az akkori kormányzó Fidesz visszavonta ezt a döntését. Azóta is többször felvetődött, és önkritikusan be kell hogy valljam, nálunk is előjött, a Medgyessy-kormány idejében is.

Most úgy tűnik, hogy alakul egy teljes politikai konszenzus. Uraim, fogalmazzuk meg, gondolom, ki-ki a saját módján már egyénileg is megfogalmazta ezeket az indítványokat, és adjuk be - valamelyik közülük elfogadható, vagy bizottságiként fogalmazzuk meg. És ha továbbra is megmarad ez a politikai konszenzus, akkor ezekben a témákban rendet tudunk teremteni.

A napi standolás egy kicsit segítheti elsősorban az adóelkerülés megfogását, és részben segítheti a hamisított bor forgalmazásának megfogását is. Az pedig, hogy lehetővé tesszük, hogy aki saját célra akar bort előállítani, vásárolhasson szőlőt: egy kicsit a szőlőtermesztőt is segítjük azzal, hogy ez keresletnövelő, másrészt több tízezer jelenleg adócsaló személyt mentünk ezzel fel. Én magam is tudom a saját területemről, ahol hegyközségi elnök vagyok, több száz ember állít elő a saját pincéjében így bort. Ne vigyük bele őket az adócsalásba, mert ennél sokkal nagyobb és fontosabb tételek esetében is csalnak, legalább ebben a kicsiben próbáljuk meg legalizálni az ésszerű döntésünkkel.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 256 2003.12.01. 2:02  243-271

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, mondom képviselőtársamnak, hogy sajnos ez a jó szándékú módosítás kicsivel később, néhány hónappal később vissza lett vonva, és nem szerepel a ma hatályos jövedéki törvényben. Erre mindenki bólogat. Hadd mondjam ágyas pálinka témában - elnézést kérve az elnök úrtól is, hogy nem a mostani napirend témája, és én se kívánok erről többet szólni -: tudom, hogy előkészítés alatt van, és a szakma gondol arra, hogy készüljön egy pálinkatörvény. Az FVM-ben és a PM-ben folyik ez a fajta előkészítő munka, hozzá kell tennem, hogy eléggé kezdetlegesen, de ha némi rásegítést kapnak a tárcáktól, akkor ezt ténylegesen törvény formájában be lehet hozni.

Azon belül, hogy hogyan történjen a szabályozás, hol van a helye az ágyas pálinkának, meg tudják találni, megítélésem szerint, ha sikerült kivívnunk a pálinka szó használatát, és erre megkaptuk a jogot az Uniótól, szinte kötelezettségünk is, hogy kidolgozzuk ezeket a szabályokat, kidolgozzuk azokat a sztenderdeket, ami alapján meg lehet különböztetni, mondjuk, egy gönci vagy egy kecskeméti barackpálinkát egymástól. Ismételten csak hangsúlyozni tudnám, hogy ebben a régi hagyományokkal rendelkező ágyas pálinkának is meg lehet találni a helyét, hisz az elszámoltatás rendszere lehetővé teszi.

Még egy gondolat a koktélok kapcsán: minden olyan ital, amelyiknek szesz alapja van, szigorú elszámolás alatt áll, tehát ebből adódóan, ha nagyon szigorúan nézzük, az, aki keveri ezt a koktélt, ki tudja mutatni, hogy mennyi termék van ebből, abból, amabból, és ennek mennyi a jövedékiadó-tartalma, mert adózott termékből kell készíteni a koktélt is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 66 2003.12.09. 0:55  37-95

KARAKAS JÁNOS (MSZP): A képviselő asszony hozzászólása kapcsán jutott eszembe az a gondolat, hogy jó, hogy itt van Lévai Katalin miniszter asszony. Tulajdonképpen azt mondom, az állatkínzás bizonyos deviáns magatartás. Aki belerúg a kutyájába, lehet, hogy megpofozza az asszonyt is. Mind a kettő büntetendő cselekmény, és mind a kettő mindenféleképpen elítélendő társadalmilag is.

A törvény egyik célja maga az elrettentés, a másik a figyelemfelhívás arra, hogy ezt a cselekményt kerüljük el. Úgy érzem, a törvénytervezet mostani általános vitája során még alakulni fog, de maga az alapcél jó és támogatandó, ezért is örülök ennek az előterjesztésnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 82-84 2003.12.09. 2:20  37-95

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, ígérem, hogy nem fogok többet szólni…

ELNÖK: Helyes.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): …de amit Gyapay Zoltán felvetett, tény és való, sokszor küszködünk, törvényhozók, azzal a gonddal, hogy törvényt kellene már arra is hozni, hogy a törvényt be kell tartani. Ez tény, probléma, örök probléma marad megítélésem szerint.

Ugyanakkor attól én nem tartok, amitől ön, hogy ha valaki kiteszi Öskü határában a nyuszit, akkor azt két évre le fogják csukni. De nem tudom, hogy gondolt-e arra, ami szerepel a javaslatban, hogy háziasított állatot elűz. Nem tudom, hogy ön, ahol polgármester, találkozott-e már téli időszakban csapattá alakult ebekkel, amelyek veszélyesek már nemcsak a kinti állatokra, hanem az emberre is. Én tapasztaltam ilyet, és komoly problémát okozott, igaz, nem Öskün, hanem egy városban, Monoron, de itt volt ilyen gond, és meg is haraptak sajnos gyerekeket. Tehát biztos, hogy differenciálni fog majdan az, aki ezzel az üggyel fog foglalkozni. Biztos, hogy lehet hozni ehhez megfelelő olyan háttérrendelkezéseket, iránymutatásokat, amelyekkel ki lehet küszöbölni, hogy szegény fehér, piros szemű nyuszi után ne kelljen két évet csücsülni.

Egyenlőséget vont ön a nagyterítékű vadászat és az orvvadászat között majdhogynem. Én hadd mondjam, hogy kimutatták, hogy egy vadkacsa vagy egy fácán, ha minimum három darab sörét éri egyszerre az állatot, magától a stressztől elpusztul, tehát igazából nem szenved. De a nagyterítékű vadászatoknak, jelentem, évszázados múltja van Magyarországon, apróvadból elég jó a helyzet nálunk, ebből adódóan is van ez a nagy vadászati múlt, különösen, ha tenyésztett állatról van szó (Az elnök jelzi az idő leteltét.), az megint csak vizsgálat kérdése. De egy fél mondatot: ha valaki apróra vágott ólomgolyóval akar őzre vadászni, gondoljuk végig annak a hatását - az bonyolultabb és borzalmasabb, mint egy íjjal megölni egy őzet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 164 2003.12.09. 1:58  147-184

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Az 51-52., Jauernik-, illetve Font Sándor-féle javaslathoz szeretnék kapcsolódni. Bizottsági üléseken elhangzott, hogy ez az 50 liter megállapodás kérdése, de nem a szokásos, nálunk, mondjuk, 50 térfogatszázalék körüli pálinkára kell értelmezni, hanem az Unióban elfogadott maximális érték, ami ha jól tudom, 84 százalék. Tény és való egyébként, hogy mindkét előadó, amikor lehozza a 100 százalékot... - természetes úton nem lehet 100 százalékos párlatot előállítani, ez tény. Viszont valahol meg kellene találni azt a közérthető megfogalmazást, ami legalább az uniós elvárásnak is eleget tesz, tehát magyarán, ezt a 84 fokot, ami egy kicsivel több mint az 50 liter, ha visszaszámolunk, viszont nem kényszeríti rá egy pluszenergiát igénylő pluszmunkára a bérfőzetőt, mert itt kétszer kell lefőzetnie a pálinkát a hagyományos főzdékben, vagy pedig speciálisabb berendezéseken lehet csak ezt a töménységi fokot elérni, és nem kényszeríti bele abba, hogy vegyen egy kis desztillált vizet és hígítsa vissza a szokásos pálinkamennyiségre.

Tehát valamiféle egységes mutatószámot kellene kitalálni. Én nem tudom igazából elfogadni jónak sem az 51-est, sem az 52-est, de fölhívom azért a Pénzügyminisztérium képviselőjének a figyelmét arra, hogy próbáljunk vagy próbáljanak meg kitalálni valami értelmezhetőbb megfogalmazást.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 170 2003.12.09. 2:10  147-184

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, bár nem indokolhatom visszavont javaslatunkat, de kapcsolódom Kékkői úr 86. javaslatának az egyik részéhez és szellemiségéhez, amelyik lehetővé kívánja tenni, hogy jelenleg ne kelljen mintegy 10-15 ezer embernek vagy akár többnek is adót csalnia azzal, hogy vásárolt szőlőből állít elő saját célra néhány hektoliter bort.

Kékkői úrnak ezen utóbbi megfogalmazásával és érvelésével teljes mértékben egyet tudok én is érteni, és nagyon kérem Veres János urat, hogy a holnapi napra elkészült és készülőben levő mezőgazdasági bizottsági javaslatunkat... - mely úgy szólna, hogy mindazon pincével rendelkező személy, aki saját célra akar előállítani bort, maximum 500 kiló mennyiségig vásárolhasson szőlőt.

(21.20)

A magam részéről elfogadásra javasolom az ellenzék részére is azt a feltételt, amit megszabtak, hogy annak az illetőnek, aki vásárolt szőlőből készíti saját célra a borát, kötelező legyen a hegyközségi tagság. Magyarán: lehetőség nyíljon arra, hogy a VPOP betekinthessen a pincéjébe, és természetesen származási bizonyítvánnyal tudja majdan igazolni ezt a jogosultságát. Rábólintott Veres János, remélem, így is lesz.

A másik érveléssel viszont azért nem tudok egyetérteni Kékkői Zoltán érvelésében, mert ő a szőlőtermelőnek a 10 hektós kereten belül akarja plusz 500 kilogramm vásárlását is lehetővé tenni, ami pedig, úgy érzem, elég tág kereteket adott eddig is, hiszen a 10 hektóról mindannyian tudjuk, hogy elég komoly fogyasztást tesz lehetővé önfogyasztásban.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 174 2003.12.09. 1:33  147-184

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Már megint a képviselőtársam érveléséhez próbálnék magam is kicsit kapcsolódni, bár azt hittem, Font Sándor először az ágyaspálinkáról akar beszélni, mert olyan paprikás hangulatban kezdte, és úgy mondta a mondanivalóját.

Ez pedig tényleg az 57. javaslat, amelyiket három bizottság is támogat, egyedül a gazdasági bizottságban nincs támogatás. Ez tényleg a való élethez kapcsolódik, és tényleg abszolút reális, úgyhogy megítélésem szerint ezt a pontot mindenféleképpen támogatni kell, hiszen ilyen formában nem lehet akár azt sem megtenni, ha valaki, mondjuk, gondolva a gyermeke esetleges házasságára, és a születésekor félretesz öt vagy tíz liter pálinkát, akkor kétévente állandóan vizsgáltatnia kell. Arról nem is beszélve, hogy ha hordóban érleli, akkor idővel csökken az alkoholtartalma, tehát már nem lehet az eredeti állapotot számon kérni rajta, mert a természetes érés során változik maga az ital is.

Tehát ezt a javaslatot olyan befogadandó javaslatnak tartom a kormány részéről, amit meg kell fontolni. Az a kérésem, ha a kormány nem tesz eleget, akkor akár kikéréses formában is, de szavazzon róla a parlament, mert ez a valóság, ez a realitás.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 182 2003.12.09. 1:32  147-184

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a 104. indítványunk mellett szeretnék szólni, amit két bizottság támogatott, kettő nem, és az előterjesztő sem.

El tudom fogadni, sőt elfogadom azt az érvelést, hogy kicsit szűk az a kör, akire mi ki akarjuk terjeszteni az ellenőrzést. Konkrétan a borkimérők napi zárásáról van szó. Elfogadva az előterjesztő indoklását, mely szerint célszerűbb lenne kiterjeszteni minden alkoholos termékre és az összes vendéglátóhelyre a napi zárás témakörét, éppen ezért tárgyalásokat folytattunk, egyeztetést folytattunk itt, a patkón belül, és megszületett egy módosító indítvány, amit Szalay Gábor, Font Sándor, Kékkői Zoltán és jómagam írtunk alá és nyújtottunk be kapcsolódó indítványként.

Kérem a kormány képviselőjét, hogy így, már egy kicsit befogalmazva az ő szellemiségüket, elvárásukat is, támogassák ezt a kapcsolódó módosító indítványt. Ezzel a feltétellel el tudom fogadni azt, hogy ez az indítvány nem méltó a támogatásra.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 130-134 2003.12.10. 16:12  123-141

KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy a mezőgazdasági bizottsági kisebbségi véleményből elhangzott és kitűnt, a szőlő- és bortermelés nagyon sok embert érint, érzelmi téma is minden magyar embernek, nem csak politikusnak. Az érzelmi kötődésünk nem véletlen, hisz a szőlő és a bor mindennapi kultúránk részévé vált, mindenki - legalábbis nagyon sok honfitársam - büszke a saját maga által előállított borra. Abban a hegyközségben, ahol elnök vagyok - a monori Strázsa Hegyközségben -, az a mondás járja, hogy háromféle bor van, a jó, a még jobb és a saját.

Nos, a bortörvény igazából a jóról és a még jobbról szól, hisz ezt szabályozza, és nem a saját borral foglalkozik, magyarán: az árutermelő borászatokkal, illetve az áruvá vált szőlővel és borral, azzal a tevékenységgel, amelyik kisebb-nagyobb mértékben anyagi hasznot hoz az előállítójának.

Elöljáróban szeretném vázolni a magyar helyzetet. Néhány statisztikai számadat elhangzott már államtitkár úr részéről is. Mintegy 93 ezer hektár felületen termesztenek szőlőt, és az árutermelők, tehát az 500 négyzetméternél nagyobb területtel rendelkezők száma - amint azt Szanyi úr is elmondta - 120 ezer fő. Ezen a 93 ezer hektáron mintegy 3,5-4 millió hektoliter bort állítanak elő a termelők, aminek egy jelentős része persze saját fogyasztás, hisz most 32-34 liter között van a fogyasztás, és ennek közel háromnegyed része saját szőlőből készült bor.

Ha megnézzük a jelenlegi termelési kapacitásainkat, eredményeinket, azt látjuk, hogy igazából nem túl jók, akár a világ, akár az Unió átlagához viszonyítjuk. Míg a világ szőlőterülete is visszaesett 87 százalékra a nyolcvanas-kilencvenes évek átlagához képest, ugyanez a Unióban 83, nálunk pedig 65 százalék. A bortermelésben azért technológiai előrehaladás tapasztalható a szőlőtermelők részéről. Míg a világ bortermelése 97 százalékra, az EU-ban ugyanez 93 százalékra csökkent, nálunk szinten maradt. Viszont az export szempontjából - ami az önfogyasztáson felüli mennyiséget jelenti - sajnos a világátlag 141 százalékához és az uniós 124 százalékhoz képest nálunk csak 40 százalék, tehát 60 százaléknyit visszaesett az exportunk, ami mutatja a szőlőtermelők és bort előállítók piaci gondjait is, hiszen ennyi bort saját piacon nem lehet értékesíteni, nem lehet fogyasztani.

A szőlőtermelés és a borászat struktúrája rendkívül sokszínű, sokrétű, hisz léteznek több száz hektáros ültetvények, léteznek középméretű ültetvények, és rengeteg félhektáros vagy az alatti területen gazdálkodó van. Ugyanez vonatkozik a borászatokra is. Elhangzott szintén Szanyi úr részéről, hogy mennyi az egyszerűsített adóraktár, és viszonylag milyen kevés az adóraktár, tehát az ezer hektónál nagyobb mennyiséget piacra dobó borászati üzem. Ez részben jó, részben rossz. Jó olyan szempontból, hogy minden egyes árutermelő borászat egy-egy önálló egyéniség, önálló karaktert ad.

Ebből adódóan a piacon - ha ezt meg tudjuk jeleníteni - a kínálatot tudjuk szélesíteni. Rossz olyan szempontból, hogy a világ borászata igazából a nagy mennyiségek és megbízható minőségek felé halad. A nagy bevásárlóközpontokban a vásárló azt keresi, hogy neki milyen fajta és milyen állandó minőséget adó beszállítója van. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor a kicsik értékesítési problémái is előjöhetnek, hisz ha a magyar bor most már kinyílik az uniós tagsággal, és 25 országban szabadon ott lesz a polcokon, akkor először is kell egy vivő bor, hogy minél több ember megismerje a magyar bor értékeit, és utána, illetve vele párhuzamosan kell az a sok-sok különleges minőséget adó termelői bor, amely színesíti a palettát. Egyik a másik nélkül nem megy, és különösen a másik nem mehet az egyik nélkül, tehát a nagyobb tételeket felmutatók nélkül. Úgy érzem, az új bortörvény ez utóbbit segíti elő, tehát segíti a kicsik és nagyok, de mindenképpen csak a jó bort előállítók érdekeit.

Több oldalról is elhangzott, hogy miért kell egy őszi ülésszakon belül két törvényt benyújtani a szőlő- és borgazdálkodás kapcsán.

 

(13.30)

Kérem, azért kellett, mert az előző törvénymódosítás tulajdonképpen az uniós csatlakozás céljait szolgálta, és ez elsősorban az Unióval kapcsolatos adatszolgáltatási, ellenőrzési kötelezettségek teljesítése érdekében született meg. A határidők teljesíthetése miatt kellett ezt beterjesztenie az FVM-nek. Ez az új bortörvény, amelyik most már egy új számon egy új törvény lesz, ezeket is tartalmazza, de elsősorban a nemzeti hatáskörbe tartozó területeket szabályozza, illetve a rendeleti felhatalmazás részében foglalkozik azokkal a rendeletekkel is, amelyek az uniós kötelezettségeink és egyéb, az ágazattal szembeni kötelezettségeink maradéktalan betartását és végrehajtását szolgálják.

Mint várható lesz az általános vitában, érzelmi és szakmai ellentétek vannak még mindig, az új bortörvény benyújtása után is, pedig - ellentétben azzal, amit Kékkői úr mond - elég széles körű szakmai egyeztetés folyt a különböző érdekképviseletek között. Egy tény - azt tudom mondani harmadik ciklusos képviselőként, és benne élve az érdekképviseletben -, hogy az utolsó egyeztetés nem történt meg a törvény kapcsán, nem volt meg a végleges visszaigazolás, a végleges forma megküldése a HNT-nek. De hadd mondjam, hogy ez az önök időszakában is, a mi időszakunkban is és a parlament gyakorlatában is nagyon sok esetben előfordul, hisz a hosszú-hosszú egyeztetési eljárás végén már egyszer valamikor véget kell vetni az egyeztetésnek, és utána át kell adni a parlamentnek, az itteni vitának a lehetőséget. Úgy érzem, hogy ez az előterjesztés erre megadja a lehetőséget, hisz azzal, hogy csak most kezdjük az általános vitát, és majdan februárban fogjuk folytatni, lehetőséget kap a szakma és a politika is arra, hogy ezeket az egyeztetéseket végigvigye.

Engedjék meg, hogy tartalmilag is szóljak néhány szót az új törvény felépítéséről, illetve az egyes, ennek kapcsán felmerült vitapontokról. Az első ilyen nagy témakör a fogalommeghatározás. Ebben egy igazi vita van, mégpedig az, hogy a borvidéki besorolásnál létezzen-e az a mostani előírás, amely szerint a mezőgazdaságilag hasznosított területen belül legalább 7 százalékkal kell megjelennie a szőlőtermesztésnek. Én magam is hajlok afelé, hogy ezt a 7 százalékos határt vegyük ki a törvényből, nyissuk ki a palettát, tegyük lehetővé azt, hogy olyan szőlőkataszternek megfelelő területeken is lehessen szőlőt termeszteni, amelyik ennek a célnak vagy ennek a meghatározottságnak nem tesz eleget.

A másik ilyen nagy témakör maga a szőlőtermőhely, fajtahasználat, ültetvényhasználat, nyilvántartás, térinformatika kérdései. Ebben egy vita van a szakmán belül, hogy a meghatározott termőhely túlzott kiterjesztése jó-e. Megint azt tudom mondani, hogy ebben meg kell egyeznie a szakmának. Én azok felé hajlanék, akik azt mondják, hogy borvidéki települési szintre nem fontos a meghatározott termőhelyet levinni, magyarán, a címkén szerepelhet a település neve, de ez ne legyen kötelezettség.

A másik ilyen vitatéma a termékkategóriához rendelt mennyiségi korlát kérdése. Ezt még bővebben ki kell tárgyalni szakmai szinten is, hisz természetes dolog, hogy mindenütt a világban önkorlátozást vezettek be a szőlőtermelők annak érdekében, hogy ehhez megfelelő minőséget is tudjanak előállítani, mert egy szőlőtermés, egy szőlő esetében, ha én jól ellátom tápanyaggal, jók az időjárási viszonyok, egy bizonyos termésmennyiség után a mennyiség a minőség kárára válik, és ezt minden szőlőtermelő nemzet és szőlőtermelő tudja, hogy ezt le kell szabályozni. Ennek általában valahol a törvény egy keretet szab, ugyanakkor a helyi, hegyközségi szinteken, egyéb helyi termelői szinteken önmaguk teszik meg ezt a további önkorlátozást.

Vita van még a fő bor fogalmán, ami egy új fogalom, és mutatja azt, hogy egy új kategória, hogy a területre legjellemzőbb bor az úgynevezett fő bor, hogy ez vajon csak Tokajban létezhessen-e vagy máshol is. Nagyon sokan vallják azt, hogy a fő bor mint történelmi kategória nagyon sok borvidékünkön létezett már évtizedekkel vagy évszázaddal ezelőtt is. Ugyanez vonatkozik az aszú fogalmára is. Aszú nemcsak Tokajban terem, hanem más területeken is, így Móron, Szekszárdon vagy a történelmi területeket nézve a most Erdélyhez tartozó Ménes területén is. Tehát ebből adódóan megint csak ki kell vitatni, hogy mi legyen az aszúval mint fogalomkörrel.

A harmadik ilyen nagy terület a borászati termékek felhasználásának általános szabályaival foglalkozik. Itt vitában van a szakma a területen kívüli palackozás lehetőségeivel, amire én azt tudom mondani, hogy Magyarországon hagyományai vannak annak, hogy egyes területek - például Budafok - palackozásra rendezkedtek be, és történelmi borvidékről hozott borokat palackoznak. Így palackoznak például bikavért, így palackoznak aszút. Természetesen nem zárja ki ez a törvény, sőt javasolom is, hogy valahol egy felhatalmazás keretében majd vegyük is be, hogy a különleges minőségű boroknál viszont helyben palackozási kötelezettség legyen. Aztán van olyan túlzott adminisztráció is, amit, úgy érzem, a későbbiek során eltörölve rendezni lehet.

A borászati termékek forgalomba hozatala - ahol már egy kicsit nagyobb a vita, s nagyobb az ellentét. Az egyik ilyen nagy kérdés az állami ellenőrzőjegy kötelezővé tétele, hogy kell-e vagy nem. Ez arról szólna, hogy a szekszárdi, egri bikavérre, illetve a tokaji aszúra kerüljön rá egy állami ellenőrzőjegy, amelyik mintegy minőségi garanciát is jelent. Akik ezzel ellenkeznek, azoknak azt tudom mondani, hogy hosszú távon érdekei ellen szól, aki ezzel nem ért egyet, mert ez a garancia, ez a védjegy, ha összefogunk a törvény erejével mi, politikusok, illetve a szőlőtermelők a saját önszervező társaságaikban, akkor ez igenis egy nagyon kemény és nagyon komoly garanciát is jelenthet, ami piacon kemény forintokban is megjelenhet.

A másik nagy kérdés maga az Országos Borbíráló Bizottság, illetve az OBI, az Országos Borminősítő Intézet szerepe. Nagyon sokan támadják ezt a két intézményt, és nagyon szeretnék, ha a borbírálat le lenne vive borvidékekre, illetve a borminősítés jó néhány elemét is bizonyos régiókhoz lehetne kötni. Azt tudom mondani, ennek előbb vagy utóbb meg kell teremteni a hátterét, de a jelenlegi feltételek ehhez nincsenek meg. Mire gondolok? Ahhoz, hogy egy uniós szinten is akkreditált labort végig lehessen vinni, több száz milliós beruházás, és kérdéses, hogy egyáltalán kell-e annyi akkreditált labor Magyarországon, amikor Franciaországban, ahol sokkal, de sokkal nagyobb területen termelnek szőlőt, sincs minden nagyobb borvidéken akkreditált labort.

A másik az Országos Borszakértő Bizottság borminősítői tevékenysége. Ehhez pedig azt tudom mondani, hogy átmenetileg, míg nem alakul ki az egyes borvidékeken egy egységes szemlélet, egy egységes érdekérvényesítő képesség, addig kell egy felső kontroll, mert elnézést a kifejezésért… (Az elnök csenget.) Elnézést, nem húsz percem van?

ELNÖK: Tizenöt perc.

KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Atya ég! Bocsánat, akkor ezzel túllépem az időmet. Tehát szükséges egy kontroll, mert óriási hiba lenne, ha, mondjuk, le lehetne pacsizni - és ezzel nem akarok senkit megbántani - adott területeken egy adott bort.

Elnézést, sajnos zárnom kell a dolgokat. Tehát én azt tudom mondani, kedves képviselőtársaim, fogjunk össze a szakmával. 1997-ben jómagam tudtam előterjeszteni az akkori bortörvényt, 98 százalékos elfogadottsággal ment, s úgy érzem, hogy minden feltétele adott a jelen vitáink ellenére is, hogy ezt megtegyük. (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret.

KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 275 2004.02.16. 8:40  260-302

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy rendhagyó módon professzoromra emlékezzek, Kozma Pálra, aki múlt hét szombaton halálozott el, ő a Kertészeti Egyetem rektora volt, a szőlő tanszék vezetője és ismert, elismert szőlőnemesítő, illetve tudományos kutató. Ennyit elöljáróban, emlékezzünk rá, a csemegeszőlő tekintetében volt ő különösen nagy.

A bortörvény kapcsán engedtessék meg, a múlt év decemberében azt mondottam, hogy még széles körű egyeztetés várható a bortörvény tekintetében, és néhányan már itt a patkó soraiból is visszaigazolták, hogy ilyen egyeztetések voltak, és gondolom, hogy jó néhány egyeztetésen, amiről nem szóltak, személyesen részt vettek, kisebb-nagyobb körben. Jelentem, ezt tette a Szocialista Párt munkacsoportja is, ezt tettem személyesen is, legutoljára múlt héten volt alkalom arra, hogy megvitassa mind a 22 borvidék hegyközségének szakmai képviselője a legújabb előterjesztést, amit az FVM-ben készítettek, és ezekben is voksoljon, véleményt alakítson ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap 10 órakor - az illetékesek megkapták a meghívót, és megkapták ezt a módosító sort e-mailben - fogunk majd ismételten beszélni a bortörvény konkrét módosító indítványairól. Kérem minden frakciónak a részvételét és a konstruktív hozzáállást. Ezen a holnapi találkozón a hegyközségek csak az egyik meghívott lesz, és igazából csak két-három személlyel képviselteti magát, inkább az érdekképviseletekre koncentráltam a meghívó során, illetve a pártokra, hiszen most már, úgy érzem, olyan szintre jutott a bortörvény egyes, sok esetben vitatott, de menet közben már a szakma által konszenzussal megoldott kérdéseinek a vitája, hogy már ezt a szakaszt értük el.

Tehát azt tudom mondani, hogy jó néhány olyan felvetésben, amit itt elmondottak, legyen például a szakképzettség kérdése, legyen a helyi borbíráló bizottságok kérdése, legyen a regionalitás kérdése, szerencsére a szakma egyetértésre jutott. Van egy-két olyan tétel, ami menet közben derült ki, noha ebben is úgy tűnt, hogy megállapodás történt, ahol bizonyos finomítások szükségesek, és ezt a holnapi nap folyamán ismételten megkaphatjuk.

Arra kérném a tisztelt Házat, hogy ha befejeztük ezt a törvényt, akkor is maradjon figyelő tekintetünk továbbra is ezen az ágazaton, hiszen véleményem szerint a kertészeti ágazat az, amelynek az uniós csatlakozás után perspektívája van, és egyes területein pedig komoly hasznot hozhat az ezt művelőknek.

 

(20.30)

Konkrétan, csak ezt az ágazatot tekintve, nagyon fontos, amit már itt Kis Zoltán úr és többen is feszegettek, hogy a kapcsolódó rendeletek is a lehető legszélesebb konszenzussal kerüljenek elfogadásra, és ezt valamilyen szinten elősegíthesse a politika is; magyarán, az FVM-től azt kérem és szorgalmazom, hogy kaphassuk meg ezeket a rendelettervezeteket, nemcsak kormánypártiak, hanem minden egyes frakcióban.

De erről beszéltünk is Szanyi Tibor államtitkár úrral, aki ismételten ezt csak visszaigazolni tudja.

Fontosnak tartanám azt is, hogy át kell tekinteni egyes intézményeket, és különösen át kell tekinteni az Országos Borminősítő Intézet működését is, és most nem olyan szempontból, hogy mikor és hogyan legyen regionális akkreditált labor, hanem olyan szempontból, hogy egy ilyen százéves, nagy múltú intézményt egyéb, hasonló jellegű intézményekhez hasonlóan szabad-e arra kényszeríteni, hogy léte érdekében mindenáron törekedjen az árbevételre. Magyarán: végig kell gondolni ezen intézmények, beleértve az OBI működését is, hogyan lehet az ő szakmai függetlenségüket biztosítani állami pénzzel, és természetesen elvárni tőlük azt, hogy járjanak is el kellő hatékonysággal és eréllyel az ágazat érdekében.

Aztán úgy érzem, előttünk van egy nagy feladvány, ez pedig az, hogy a jövedéki törvény módosítása kapcsán azonos megítélés alá esik a gyümölcsbor és a szőlőbor. Ezt nem lehetett másképp tenni, ezt tudtuk akkor, amikor meg kellett hozni ezt a módosítást. Viszont nem számítottunk arra, hogy immáron az asztali borok komoly versenytársaként fog megjelenni a gyümölcsbor, és tudniuk kell, hogy ez a gyümölcsbor chilei, új-zélandi és egyéb távoli területekről származó gyümölcssűrítmény visszaoldásával készített bor, lényegesen alacsonyabb önköltségi áron, mint amibe a szőlő kerül, tehát nincs benne magyar munka igazából, viszont rendkívül nagy haszonnal kecsegtet. Tehát megítélésem szerint itt rendeleti, vagy ha kell, törvényi úton sürgősen meg kell egyezni az illetékes tárcáknak, FVM-nek, PM-nek, esetenként a GKM-nek is.

Hasonló fontos tényezőnek tekintem a cukorforgalmazás rendjének szigorítását, áttekintését, amit albizottsági szinten már elkezdtünk, viszont nagyon fontos lehet, hogy ezt folytassuk tovább, hisz információim szerint elég sok cukor érkezett be az országba, és úgy tűnik, hogy a hazai üzemek részéről is vannak olyan feleslegek, amivel per pillanat még nem számoltak el.

Aztán nagyon fontos a pincékben történő borkimérés rendeletének az újra áttekintése, hiszen - amit talán Kékkői úr említett - rendkívül nagy szigorúsággal járnak el, mondjuk, a borutak mentén levő pincéknél, ahol eseti borkimérést végeznek; ezeket is másfajta elbírálás alá kell tenni. De talán-talán uniós tagként majd át kell tekintenünk a hegyközségek feladatát és felelősségi körét is, hisz az uniós tagság teljesen más feladatot ró ki erre a szervezetre, és óriási próbatétel előtt áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bortörvény általános vitája kapcsán ennyi minden egyéb feladat vár részben a törvényhozókra törvények tekintetében is, és olyan szempontból is, hogy figyelemmel kell kísérnünk az egyéb szabályozás területét, és kellően vissza kell jeleznünk az illetékes minisztériumoknak, vagy ha kell, élni kell törvény adta jogunkkal, lehetőségünkkel.

Tisztelt Ház! Ezek jegyében bátorítanék mindenkit arra, fogalmazza meg módosító indítványait. Azért lett még egy héttel későbbre csúsztatva az általános vita lezárása, hogy itt a téli szabadságolás ne lehessen indok arra, hogy még egy-egy jó indítvány elsikkadhat. A jövő hét hétfő viszont, úgy érzem, már egy olyan kényszer mindannyiunk számára, hogy meg kell hozni döntésünket, be kell adni indítványainkat. Természetesen ez nem zárja ki a későbbi módosító indítványok, kapcsolódó módosító indítványok rendszerét. Tehát csak erre tudok mindenkit biztatni, végezzük el munkánkat, zárjuk le, ha lehet, minél több négypárti közös beadvánnyal a bortörvényt.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 285 2004.02.16. 2:09  260-302

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Én is elsősorban a bortörvényen kívüli témákhoz szeretnék hozzászólni, és ezért elnézést kérek.

Mivel a gyümölcsborok témájába talán a legjobban Font Sándor ásta bele magát, én azt javasolnám a tisztelt Háznak, fontoljuk meg, hogy akár kivételes eljárásban is tárgyaljuk le azt az eljárási módot, ami esetleg Font Sándor szerint a legjobb. Hogyha van a PM-nek, FVM-nek más szabályzata vagy elképzelése, akkor azt tárgyaljuk, de a lényeg az, hogy tényleg olyan feszítő kérdésről van szó, amit itt most Lendvai Ildikótól megkérdeztem, ő azt mondta, hogy bízhatunk abban, hogy a frakció támogatni fogja akár a kivételes eljárásban történő tárgyalást is.

A másik terület az ellenőrzés kérdése. Nem véletlenül mondtam, hogy át kell tekinteni az Országos Borminősítő Intézet tevékenységét, és kicsit megerősíteni a hatósági ellenőrzési feladati részét. Hiszen biztos, hogy az a kocsmáros vagy borkimérő, aki rendkívül olcsón veszi a bort, tudja, hogy valószínűleg hamisított bort vásárol. Az a kereskedő - legyen ez akár egy nagy áruházi lánc is -, aki olcsón akar vásárolni, könnyen számíthat arra, hogy esetenként hamisított termék is odakerül a polcára. Márpedig én azt mondom, hogy ezért a felelősség azt is terheli, aki megvásárolta. Ehhez viszont meg kell adni a segítséget, és sokkal több vizsgálatot kell elvégezni, amihez tudni kell, hogy egy ilyen vizsgálat költsége 150 ezer forint. Tehát nem kis költség. Komolyan végig kell nézni, hogy hol és mikor és milyen mennyiségben szabad és kell belenyúlni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 291 2004.02.16. 2:02  260-302

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Szeretném Hörcsik urat megnyugtatni, hogy a szakma - és én most a szakmán a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát értem, hisz minden borvidékből két személy képviselteti ott magát, és reprezentálja az adott borvidéket - önmérsékletet gyakorolva úgy döntött még múlt év december 19-én, hogy az aszú névhasználat csak Tokajhoz kötődhet. Mindezt megerősítették most február 11-én is, mert két borvidékünkön ismételt szavazást kértek, mert tény és való, hogy az aszúsodás mint folyamat a természetnek egy olyan különleges ajándéka, ami esetenként előfordul más borvidékeken is, de ennek a gyakorisága tizen-huszon évekre tehető, tehát igazán klasszikus aszúnak nevezett bor ilyen ritkán állítódik elő bárhol máshol; míg ismert, hogy Tokajban tízévente legalább négyszer-ötször, de esetenként még többször is megfelelő és jó minőségű aszú teremhet, tehát ezt belátták.

Egyet kérek viszont a tokajiaktól, amit a január 21-ei munkacsoporti tárgyaláson tisztáztunk is Tolcsván. A főbor kifejezés annyira elterjedt más borvidékeken is, hogy ők viszont kérik ennek a főbor névnek a használatát, és ebben hajlandó is volt a tokaji grémium, a helyi grémium kompromisszumot kötni. Fogadjuk el az ő döntésüket, és a főbor legyen általánosabb kategória Magyarországon!

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 299 2004.02.16. 2:15  260-302

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Ígérem, hogy többet már nem szólok hozzá. A bortörvény filozófiájában kétféle álláspont volt, amikor indult a készítés. Az egyik, hogy készüljön egy borkönyv, amit Lasztovicza úr is felvetett, a másik, hogy egy kicsit keretjellegűbb legyen a törvény. Úgy érzem, hogy a mostani egyezkedésben inkább a keretjellegű igény erősödik, nem kizárva, hogy valamikor egyszer, amikor már minden kiegészítő rendelkezés és szabályozás meglesz, akkor nem itt a parlamentben, hanem az FVM, a hegyközségek vagy valakinek a kezelésében el kell készíteni azt a borkönyvet, amelyik a szőlőborkészítés teljes szabályzatát magába foglalja, s ha akad olyan vállalkozó, akkor cserélhető lapok formájában ezt folyamatosan fel is lehet újítani.

A másik: esetenként keveredik az Országos Borminősítő Intézet és a borbíráló bizottságok mint fogalomkör meghatározása. Az OBI labortevékenységének a működését igazából nem kérdőjelezik meg, hiszen itt több milliós értékű gépekről is szó van, amire nem biztos, hogy más területen megéri piaci alapon beruházni. Az Országos Borbíráló Bizottság mellett ez a törvénymódosítás - amit én szeretnék elfogadtatni - már tartalmazná első fokon a helyi borbíráló bizottságokat is, ez jelentené az első nagy lépést.

S még egy - nem ide kapcsolódó - dolog, a napi zárás kérdése. Létezik vagy egy kockás füzet, vagy a számítógép, és korrekt módon meg lehet oldani a zárást. S azt szeretném elmondani, hogy a napi zárás elsősorban nem borhamisítás kérdése, hanem az adómegkerülés meggátlásáé, képviselő úr. Ebben a témában én nagyon fontosnak tartanám a kockás füzet helyett inkább a számítógép alkalmazását.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 88 2004.02.19. 1:52  1-145

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sisák képviselő úr felszólalásához szeretnék hozzáfűzni valamit; azon túl, hogy ha levesszük az ő felszólalásából azt az egy-két politikai jellegű és kötelező hozzászólását, azt mondom, hogy korrekt volt jó néhány megállapítása. Sisák úr azt mondta, hogy nem következett be az életképes létszám-koncentráció; sajnos, nem következett be még a mai napig sem sertéstenyésztők esetében. Azt is megállapította, hogy 2002-ben az olcsó takarmányár kompenzálta a húsárakat. Ugyanezt 2003-ban nem lehetett megtenni már, vagy most nem lehet megtenni az aszálykár miatt. S az is igaz egyébként, hogy a gabonatermelésünk elviekben lehetővé tenné tízmillió sertés tartását.

Azt kell mondjam, hogy '90 óta egyetlen kormányzat sem tette meg azt, hogy valami távlatot próbáljon mutatni az agráriumnak, meghatározza a jövőjét, és valami konszenzust alakítson ki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És ti?) Mert mindannyian tudjuk, hogy ez a termelési szerkezet tarthatatlan, és ebben viszont sosincs konszenzus, mert mindig a politika szól bele ahelyett, hogy vidékfejlesztéssel próbáltuk volna átirányítani egyéb kis- és középvállalkozásokba - nem mezőgazdasági vállalkozásokba - a kimaradókat, és segítettük volna.

Az agrárkerekasztalnak megítélésem szerint erről is kellene szólni. Akkor lesz a vidéken béke, ha mi is megpróbálunk egy kicsit ilyen formában is gondolkodva jövőt építeni, nem napi témákba beleszólni, mert egyébként az lesz, amit most Sisák úr mondott, hogy megint tűzoltás. De a tűzoltásból még igazából nem biztos, hogy érték is születhet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 283 2004.02.23. 2:08  242-306

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár én is megfogadtam, hogy nem szólok hozzá, de Font Sándor úr néhány kijelentésére, illetve előtte Ivanics képviselő úr részéről is, úgy érzem, vissza kell igazolni bizonyos jelzéseket.

Véleményem szerint is az Országos Borminősítő Intézet szerepét tekintve, fokozatosan el kell választani a hatósági feladatokat az egyéb bevételcentrikus vizsgálatoktól. Azzal, hogy kinyílik a regionalitás lehetősége, azzal, hogy a helyi borbíráló bizottságok elkezdenek működni, minden lehetőség adottá válik arra, hogy a helyi érzékszervi vizsgálat mellett a helyi műszeres vizsgálatok is valamilyen formában megvalósulhassanak. Valahol ezért tudtam elfogadni azt a passzust is, hogy vegyük ki teljes egészében a képzettséghez való kötést, mert ha a helyi borbíráló bizottságok valakinek a borára azt mondják, hogy ez rossz, ezt nem lehet forgalomba hozni, az sokkal, de sokkal nagyobb erőt jelent, mintha ezt egy országos szervezet mondja ki.

A másik: Font Sándor úr emlegette Lendvai Ildikót. Hadd mondjam, hogy Lendvai Ildikó egyébként egyéni képviselőként Budafok képviselője, és ott évszázados hagyománya van a borászatnak, és nem véletlen, hogy ő maga is, ha nincs is itt, de aktívan vette a jelzéseket, és adott is be módosító indítványt, mondjuk, velem együtt a budafoki borászat, illetve borászok érdekében.

Végül még egy gondolat itt a borhamisítás kérdései tekintetében. Tényleg be kellene egyszer már tartatni a törvényeket. Végre egyszer át kellene gondolni az ellenőrzés kérdését: VPOP, OBI, EBI, és itt egy közös nevezőre kellene az egészet kifuttatni, talán akkor egy kicsit előbbre juthatnánk, mint ahol most tartunk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 295 2004.02.23. 2:05  242-306

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Azt hittem, hogy majdnem zárszót mondhatok, hiszen azt hittem, hogy Demeter Ervin ezt teszi. Én magam megpróbálom két percben megtenni ezt, és igyekszem önmérsékletet gyakorolni.

Nagyon örülök annak, hogy sikerült kialakítani a patkó mindkét oldalán ezen törvény alapján egy komoly konszenzust, és nagyon örülök annak, hogy az előterjesztő is kellően rugalmas volt hozzá. Ez tényleg példaértékű lehet egyéb területeken is, és egy kicsit visszatekinthetünk, ki-ki a kormánybeli vagy az ellenzéki múltjába, hogy anno mit tett és mit nem tett, és persze arra is gondoljunk, hogy mit akarunk tenni közösen, a patkó mindkét oldalán.

Nagyon jólesett az, hogy nagyon sok pozitív vélemény hangzott el a HNT-ről mint szakmai szervezetről is.

(20.30)

Én azt kérném képviselőtársaimtól, hogy összességében fogadjuk el a HNT-t mint szakmai szervezetet. Ezen belül van egy eredetvédelmi bizottság, amelyik foglalkozott a meghatározott termőhely kérdésével, foglalkozott a regionális kérdésekkel is. Például mondanám Lasztovicza Jenőnek, hogy létezik a Balaton környékén az olaszrizling. Képzelje el képviselő úr, hogy, mondjuk, Balaton néven egy nagyon korrekt minőségi bort el lehet adni a világban nagy tételben olaszrizlingként. Ha ez korrekt, jó bor, az húzhatja a többieket is, akkor lesz értelme egyébként a környező borvidékek különleges minőségű olaszrizling borainak is. Tehát a régió ilyen szempontból húzó lehet még a Balaton környékén is.

A másik: a cukor témájában én azt tudom mondani, hogy elég sok hátránya van a magyar borászatnak, önként és dalolva egyelőre még nem hoz annyi piaci előnyt, ha lemondunk a cukrozásról, mint amennyi gazdasági hátrányt hoznak a borászatnak, tehát ezzel még egy kicsit várjunk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 448 2004.03.08. 5:15  439-490

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bánki Eriknek mondanám, hogy a 13-as mellett még van a 12-es is, ahol a “frissö szó is benne van. Ez is a hamisítás ellen, illetve a gyümölcsborral kapcsolatos lenne. Örülök az elismerő szónak.

Én igazából az 5. és 6. ponthoz szeretnék szólni, de még lesz egy-két más hozzáfűznivalóm is. Az 5-ösben szerepel a borvidéki régió fogalma, amit bár négypártival fémjelzünk, ugyanakkor még mindig viták vannak egyáltalán a régiók pontosításáról, kötelezővé tételéről, illetve bizonyos fokú átalakításáról. Korábban már vitatkoztunk arról - pont Font Sándor előadása kapcsán -, hogy jó lenne azt a folyamatot törvényben is rögzíteni, amely már elindult az egyes borvidékek együttműködésével: a regionalizálódást. Az ő elmondásában és az ő javaslatában szerepel Tokaj mint különálló régió, szerepel Észak-Magyarország mint alakuló régió, szerepel a dunai borrégió, amelyik már funkcionáló régió, hisz megtörtént a bejegyzése is, tudomásom szerint a közeljövőben bejegyzésre kerül a pannon borrégió, még nem került bejegyzésre a balatoni régió, és várat magára egyáltalán a döntés arról különböző borvidékeken, hogy megalakítsák az észak-dunántúli részen is a régiót.

Ez az 5. pontban szereplő javaslat tulajdonképpen egy ajtónyitási lehetőség arra, hogy ezek a képződmények maguktól, természetes úton végbemehessenek. Mint mondottam: van olyan álláspont is, amely szerint már most május 1-jéig célszerű lenne törvényben megnevezni ezek számát, és mintegy a törvény erejével is belekényszeríteni az illető borvidékeket abba, hogy ezt a regionalizálódást minél hamarabb véghezvigyék. Vitatkozzunk róla, van még rá lehetőség! Én tartom magam az eredeti 5. ponthoz, de nem zárható ki, hogy ha akad okos, értelmes, ennél jobb vélemény, hogy ezt esetleg kiváltsa.

A másik a 6-os, amelyik majd részben átvezeti mondanivalómat a következő hozzászólási csoporthoz, ez pedig a borvidék kérdése. Borvidéknél korábban élt a 7 százalékos, szőlővel hasznosított területi határ, amit egy kicsit megpróbáltunk kibővíteni azzal, hogy szerepel, hogy ha nincs is meg a 7 százaléknyi szőlőborítottság, ha azon a településen, illetve településrészen bor adóraktár működik, az a borvidék része lehessen. Ezt szükséges volt meglépni olyan nagy múltú, szőlőfelülettel csak részben rendelkező vagy akár nem is rendelkező területrészeken, ahol a magyar borok hírnevét hosszú évtizedes vagy talán évszázados tevékenységgel eddig is végezték és megalapozták. Arról, hogy esetleg kikerült a területükről a szőlő - mint például nagyon sok budafoki borászati üzem -, avagy egy másik területen van szőlőfeldolgozója, nagy részben nem ők tehetnek, viszont ezzel a besorolással lehetővé nyílik számukra, hogy élhessenek mindazon előnyökkel, ami a meghatározott termőhelyből származik.

Ezt a két témát szerettem volna mindenféleképpen kiemelni, és még egyet, amire tulajdonképpen azt mondom, hogy a kompromisszumkészségét is mutatja úgy az előterjesztőnek, mint a patkó mindkét oldalán ülőknek, hogy például a meghatározott termőhelyről származó borok esetében szerepel egy szó, a Vitis vinifera fajhoz tartozó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit kivettünk jó érzékkel, ezzel is segítve azt, hogy esetleg az Alföldön más fajtákat is be lehessen vonni a termelésbe.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 452 2004.03.08. 1:59  439-490

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Igen, elnök úr. Az aszú névhasználat szintén egy olyan kompromisszum eredménye, amit, úgy érzem, megkötött a szakma, megkötöttek a borvidéki képviselők jelentős részben, és ezt kicsit méltányolnunk kellene. Arról nem is beszélve, hogy tudomásom szerint a tokaji aszú névhasználata le lett védve az Unióban, ebből adódóan ezt a hazai szakgárda nem szeretné gyengíteni azzal az elismert ténnyel egyébként, hogy aszút Magyarországon, a történelmi Magyarországon a korábbi időszakokban is több helyen állítottak elő, és világhíresek voltak, de igazából megrögződött aszú csak a tokaji aszú volt, hiszen itt vannak meg azok a környezeti feltételek, ahol a legnagyobb gyakorisággal, a legnagyobb biztonsággal képződik aszú.

Egyébként igaza van teljes egészében a képviselő úrnak: kadarkából én magam is még technikusként ittam szekszárdi aszút, aminek tökéletesen ugyanolyan ízei voltak, ugyanazok a botrytises ízei voltak, mint minden aszúnak, de ezekkel az eseti példákkal, mondom, ne gyengítsük a tokaji aszú amúgy is erősen megtépázott pozícióját. Azt el tudom képzelni, hogy néhány év múlva esetleg ismételten ki lehessen szélesíteni, ha már sikerült az Unióban elfogadni a tokaji és az aszú nevet. Egyébként biztos, hogy lehet találni egyéb olyan megfogalmazásokat is, amelyek az ilyenfajta borkülönlegességek esetében elismertethetők a világban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 473 2004.03.08. 3:45  439-490

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Az 59. és 60. indítványhoz szeretnék szólni, amely szintén a hamisítás vagy az egyéb borokkal való keveredés meggátlását segítendő javaslat. Igaz, hogy Lasztovicza Jenővel azonos megfogalmazás van, habár ott ugyanazon paragrafus (1) bekezdéséhez nekünk még van további kiegészítésünk. Hozzátenném, hogy további pontosításra szorul az a fajta megfogalmazás, ahol majd a helyrajzi számmal is ki kell egészíteni. Egy kapcsolódó módosító indítványt már beadtam ebben a témában. Ezzel segíthetnénk a VPOP-nak a további szigorúbb ellenőrző munkáját.

Amire még külön fölhívnám a figyelmet, a 102. módosító indítvány, ami tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy a négypárti módosítással behozzuk a borvidéki borbíráló bizottság szerepét, ami a szakma és a politika részéről egy nagyon fontos feltétel volt. Ezzel próbáltuk ezt megteremteni.

Végül még egy: Demeter Ervin képviselőtársam szólt a szlovák aszú problémájáról. Most vetődött fel itt, a vita kapcsán, és különösen megismerve azt, hogy a mai nappal, ha minden igaz, megszületett az az egyetértése az Igazságügyi Minisztériumnak is, hogy a borvidéki besorolás a miniszteri rendeletbe kerülhessen, viszont pontosan abból adódóan, hogy Tokaj az az egyedüli borvidék, ahol biztos, hogy nem lesz mozgás, nem fog kibővülni területekkel ez a borvidék, valahol megfontolandónak tartom, hogy akár a 87. vagy akár a 88. pontban, a 43. §-hoz kapcsolódóan, ahol részben a tokaji borvidék szóhoz kapcsolódik, utána zárójelbe fogalmazódjon be annak a húsz-egynéhány borvidéknek a neve is, mintegy törvénybe ismételten beemelve, kiemelve, megerősítve azt, hogy ezeket tekintjük a tokaji borvidék részének, és talán segítjük ezzel az FVM-et is a Szlovákiával közös megegyezés kialakításában.

Ha azt sikerül megteremteni, akkor a tokaji borvidék részévé így tudjuk tenni szerintem könnyebben, és akkor, gondolom, örömmel vállaljuk a bortörvény ez irányú kiegészítését is ezzel a néhány szlovák termőterülettel.

Végül azzal a döntéssel, hogy várhatóan rendeleti szabályozás lesz, arra szeretném fölhívni e késői órában is képviselőtársaim figyelmét, hogy ha ki is került a törvényből a borvidéki besorolás, a községek neve, mindannyian figyeljünk arra, és tegyük meg a javaslatot a minisztérium felé, hogy ne csak a minisztert szidjuk utána, hogy kimaradt X, Y, Z község, és akkor immáron rendeletmódosítással kelljen neki bevenni az újabb és újabb területeket, most próbáljuk minél teljesebbé tenni a jövendőbeli listát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 38 2004.04.20. 2:48  29-95

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság is megtárgyalta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995-ös törvényt, valamint a természet védelméről szóló törvény módosításáról szóló javaslatot.

A mezőgazdasági bizottság ülésén igazából nem is az előterjesztést vitattuk, illetve bíráltuk, hanem olyan szemszögből hívta fel nagyon sok észrevételező az illetékes minisztérium figyelmét, hogy ellentétben a környezetvédők álláspontjával, megítélésünk szerint nagyon sok olyan előírás van a mai napig még mindig hatályban, amely szigorúbb, mint az EU-s norma. Ebből adódóan bizonyos gazdasági hátrányok is érhetik a mezőgazdasági termelőket, aminek a versenyhátrányait kénytelenek elszenvedni, és ezt valamilyen formában vagy korrigálnia kell az államnak, vagy pedig a törvényhozás oldaláról kellene oldani. Természetesen nem a minden területen és a mindenáron oldás mellett vagyunk, ugyanakkor ismételten hangsúlyoztuk, hogy a környezet védelme érdekében a legtöbbet a mezőgazdasági termelő tudja tenni, úgy, hogyha ezt a tevékenységét valamilyen formában, akár anyagilag vagy adó- vagy egyéb preferenciákkal el is ismerik neki.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nagyon jónak és fontosnak tartjuk a természetvédelmi kártalanítás szabályainak a kiszélesítését, illetve pontosítását. Összességében azt kell mondjuk, hogy az uniós szabályozás mellett az aktuálissá vált módosításokat elfogadtuk, fontosnak tartjuk olyan szempontból is, hogy a mezőgazdaság mint tevékenység és a természet védelme szerves egységet kell hogy képezzen a jelenben is és a jövőben is, és ennek anyagi és erkölcsi haszna meg fog mutatkozni úgy a közvetlenül érdekelt mezőgazdasági termelők, mint akár az ország szempontjából.

Ebből adódóan a bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta ezt az előterjesztést, és javasolja a megvitatását.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 88 2004.05.04. 4:14  77-115

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A mezőgazdasági bizottság is megvitatta ezt a jelentést, és a sajátos szemüvegén keresztül, tehát a mezőgazdaság oldaláról vizsgálta a helyzetet, illetve hallgatta meg és kérdezte az előadót.

A mezőgazdasági bizottság kedvezőnek tekint jó néhány olyan tendenciát, amit ez az előterjesztés is tartalmaz, többek között például a vízminőség tekintetében. A vízminőség egyszer mint öntözővíz, érdekes, másrészről pedig például a Balatonról hallva jó érzéssel vettük tudomásul, hogy a szennyvízelhelyezés, illetve önmagában a megfelelő talajvédelem kérdésével sikerült a Balaton vízminőségét ilyen szintre hozni, és az utóbbi években tartani, mint ahova eljutott.

Másrészről államtitkár úr említette a homokhátság kérdéseit is a jelentéssorozat kapcsán. Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét is arra, hogy a homokhátság vízgondjainak megoldása egy komplex megoldás és rendkívül sokrétű.

(13.50)

Kezdjük rögtön a vízminőség oldaláról! Hogy a homokhátsághoz eljuthasson a víz, az a Nagy-Dunán, a Soroksári-Duna-ágon, a Duna-Tisza-csatornán keresztül juthat el. Mindaddig, ameddig nem lesz meg a csepeli szennyvíztisztító, addig, ha több vizet vehetnénk ki a Dunából és vezethetnénk el, akkor ezzel növelnénk a Soroksári-Duna-ág terhelését, hiszen szerves anyagokban rendkívül gazdag víz jutna így be, és növelnénk a problémákat. Tehát egy átfogó, komplex megoldást kell ebben a témában is szorgalmazni, amihez bizony százmilliárdok kellenek.

Másrészről örömmel vettük tudomásul, hogy tendenciáját tekintve a föld- és talajvédelem témakörében is nő az ökológiai gazdálkodásba bevont terület nagysága, ez napjainkra már túlhaladta a százezer hektárt.

A természetvédelmi területek vásárlása, illetve az ezen történő gazdálkodás területén el tudjuk mondani, hogy a bizottság továbbra is tartja magát azon álláspontjához, hogy a gazdától igazából nem kell védeni ezeket a területeket, egy megfelelő érdekeltséggel, felvilágosultsági rendszerrel sokkal hatékonyabban lehet szolgálni a természetvédelem érdekeit is.

Öröm, hogy a szervezett hulladékgyűjtés ilyen arányt elért, viszont azért hozzá kell tennünk, hogy ha megnézzük a mezőgazdasági területeket és különösen a nagyvárosok, de még a kisközségek határait is, akkor bizony elképesztő, amit láthatunk, és ha jön a májusi eső, amely aranyat ér, és be fogja nőni a fű a szemétdombokat, akkor mutathat csak kedvező képet.

A bizottság ugyanakkor felhívta a figyelmet a program keretében, hogy egy kicsivel többet kellene foglalkozni például az alternatív energiahordozók kérdésével a jövőben, hiszen ennek egyszer úgy is van szerepe, mint energiatermelés, másrészről pedig, mondjuk, egy hígtrágya vagy vágóhídi melléktermék kezelése során, ha ebből biogázt állítunk elő, akkor a környezetterhelés szintjét is csökkenteni tudjuk, és ezt az eddigi programokban talán kevésbé, de bízzunk benne, hogy a következő programokban jobban szem előtt fogják tartani.

Ennyiben szerettem volna összegezni a véleményt. Végül maradjon a megállapítás: a bizottság egyhangúlag elfogadta ezt a jelentést.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 46 2004.05.26. 0:29  1-113

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A múltkori uniós vita után is megkérdezték tőlem, hogy a Fidesz részéről miért flaszterparasztok képviselik a mezőgazdaságot és riogatják a jó népet. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Ez a kérdés ma is aktuális, hogy miért riogatja a népet az az úriember, aki a múlt ciklusban, mondjuk, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára volt, és ő is flaszterparaszt, valljuk be. (Moraj az ellenzék padsoraiban.)

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 54 2004.06.07. 1:57  53-58

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A földalapú támogatásról van szó, a Fidesz Házon belül és kívül már hónapok óta riogatja, riogatta a vidéket. Hol a költségvetési hely hiánya miatti kifizetésképtelenségről beszélt, hol a “bezzeg Szlovákiában már kifizettékö volt a menő szöveg, hol fitymálták az előleg nagyságát, eljárását, vagy mint újabban felvetették, esetleg ősszel vissza kell fizetni az előleget.

Nos, ennek a hazugságáradatnak a múlt héttel vége szakadt. Persze, nem azért, mert változott az ellenzék stílusa, hiszen a mai nap is ugyanezt bizonyítja, hanem azért, mert a múlt héten megkezdődött az előleg kifizetése. Remélem, nemcsak engem kerestek meg gratuláló, biztató telefonokkal, hanem miniszter urat is, illetve mindazokat, akik szervezték az előleg kifizetését.

Először egy nyugdíjas szakember hívott, aki beszámolt arról, hogy 50 éves érettségi találkozójuk fő témája a “képzeljétek, kaptam 7,5 millió forintotö volt. Ez az illető - mint mondotta - először azt hitte, hogy vicceltek vele. Aztán bement a bankjába, és azt kérdezték tőle, hogy mikor akarja felvenni. Akkor hitte el igazán.

Ez a szakember kérte, hogy a parlament jelen fórumán is szembesítsük a fideszes politikusokat hazugságaikkal, mindazzal (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Miről beszélsz?), hogy nincs értelme rágalomhadjárattal felesleges érzelmeket kelteni. Tehát ezért a cím.

Kérdezem a miniszter urat, vajon hányan kaptak ez idáig ilyen értesítést, és hányan számíthatnak hasonló jó hírre? Várom válaszát, miniszter úr.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 58 2004.06.07. 0:49  53-58

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a korrekt válaszát (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és külön köszönöm ezt a fajta tájékoztatását is. Persze tudom, hogy csak egy rémhírrel van kevesebb, hisz van még több is a Fidesz tarsolyában, az egyik éppen a petíció agráros része. Azért ajánlom Turi-Kovács Béla úr figyelmébe, hogy egyeztessen Orbán Viktor úrral. Amikor Orbán Viktor középbirtokról beszél, mondjuk, 300 hektárról, akkor vegye figyelembe, hogy a Turi-Kovács úr által emlegetett 900 ezer egyhektáros birtokosból ez 299 embernek valami formában a gazdálkodása abbahagyását jelzi. De ennyit elöljáróban a jövő heti vitáról.

Még egyszer köszönöm a válaszát, miniszter úr, elfogadom, természetesen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 77 2004.06.21. 1:01  72-78

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért nem mindegyik szakmai szervezet kérte a standolás eltörlését.

Hadd mondjam el, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöksége a mai ülésén ismételten azt kérte, hogy tartsuk fenn a standolás intézményét. Ugyanez vonatkozik a Szeszipari Szövetségre is: ők legfőbb indokul azt hozzák fel, hogy annak a közel 80 liternyi pálinkának, amit otthon, kedvezményes módon le lehet főzni, jelentős része bekerül a forgalomba. Magyarán: ebből egyes körök is tudnak indokolatlan nyereségre szert tenni, ami viszont az ő piaci pozíciójukat és a nyereségüket rontja.

Ennyit az idegenforgalmi bizottság előterjesztése mellé az igazság kedvéért el kellett mondanom. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 169 2004.08.27. 2:08  168-171

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót, és mindjárt rátérek a tárgyra, hogy mi a titokzatos kérdés tárgya. 2003-ban az FVM vezetése mintegy 10 millió forintos pluszforrást biztosított az Országos Borminősítő Intézetnek borvizsgálatokra. Az idei évben körülbelül hasonló nagyságrendet adott a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa az OBI-nak. Bevégeztetett a vizsgálat, az eredmény lesújtó.

Ez év május 21-én a Szocialista Párt agrárpolitikai munkacsoportja javaslatot tett miniszter úrnak, hogy tovább kellene folytatni a vizsgálatokat. A vizsgálatokra két irányba tettünk javaslatot. Az egyik része, ami kevésbé forrásigényes, az lenne, hogy kérjük a miniszter urat, működtesse saját tanácsadó szervét, az Országos Borbíráló Bizottságot, adjon olyan megbízást természetesen a hatósági jogkörrel felruházott OBI-n keresztül, hogy a nagy áruházláncoknál, nagykereskedelmi egységeknél végezzenek felvásárlásokat, ezeket a bortételeket érzékszervileg vizsgálják be, és a vizsgálat eredményét a miniszter úr közölje a vizsgáltakkal, és igazából nagyobb nyilvánosságot csak akkor kapjon az ügy, ha ismételt esetekkel, illetve ha nyilvánvaló hamisítással találkoznak.

A másik kérésünk az volt, hogy legalább hasonló nagyságrendet, mint amit a HNT biztosított, kapjon az Országos Borminősítő Intézet további ellenőrzések folytatására, tehát folytatódjanak a hatósági műszeres ellenőrzések. Hisz tudni kell, amikor nagyobb összeget kérünk, hogy egy-egy vizsgálat költsége esetenként a 150 ezer forintot is meghaladja.

Kérdezném az államtitkár urat, hogy jelenleg mi a helyzet, mi a döntés a minisztérium részéről. Lesz-e folytatása ezeknek a vizsgálatoknak? Várom válaszát. (Taps az MSZP, szórványos taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 216 2004.08.27. 2:22  199-219

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Frakciótársaim! Mindannyian jól tudjuk, hogy a standolási törvény két paragrafusának megszüntetésével nem oldódnak meg a gondok, mint ahogy itt egynéhányan ki merték mondani a Parlament falai között és azokon túl is. Ebből adódóan továbbra is kérem a kormányzati szerveket, kérem az érdekképviseleteket, hogy amit elkezdtünk két héttel ezelőtt, az egyeztetéseket folytassák, és legyen valamiféle megegyezés.

Tény és való, két nyomon kell elindulni. Az egyik a hamis termékek forgalmazása, a másik rész a számla nélküli forgalom. A hamis termékek forgalmazása szempontjából éppen kérdésként ezért vetettem fel Németh Imre miniszter úrnak, hogy a helyi és az országos borbíráló bizottságokat is aktivizáljuk, és, mondjuk, a helyi borkimérőbe elmenve egy szakértő gárda segítséget tud adni a kocsmárosnak, hogy ennek a bornak a használati értéke milyen, megfelel-e árban. Ne adj isten, azt is el lehet dönteni, hamis-e vagy nem, de ezt meg lehet csinálni országos szinten, akár nagykerek, akár nagykereskedelmi láncok bármelyikénél is.

A másik oldal a számla nélküli forgalmazás kérdése. A szőlőtermelők, borászok jogosan vetik fel, hogy ők kötelesek számítógépes nyilvántartáson szinte minden kilogramm szőlővel elszámolni. Ezt tavaly a költségvetés segítette is, hiszen a hegyközségek az idei évben több mint 200 millió forintot kaphattak számítógépes hálózatfejlesztésre. Kérdezem én, van-e arra lehetőségünk, hogy ezen kereskedelmi egységekbe is vezessük be az elektronikus nyilvántartás, számlázás intézményét, és máris megoldódott az ellenőrzés, nyilvántartás kérdése.

Úgy érzem, ebben lehet olyan megoldást találni költségvetési támogatással is, ami nem jelent nagy terhet egyik fél részére sem, ugyanakkor megoldódik egy nagy probléma, amit jogosan nehezményez akár a Szeszipari Szövetség, akár a sörösök, akár a borosok. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 202 2004.09.20. 0:57  197-206

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tény és való, hogy a múlt év folyamán az adótörvények tárgyalásakor nem gondoltunk arra, hogy a szőlőtörköly is áruvá válhat ilyen nagy mértékben, és ezért kompenzációs felár járhat az őstermelőknek. Ezt a hiányosságot pótolja a beterjesztés, és éppen emiatt a mezőgazdasági bizottság múlt hét szerdai ülésén egyhangúlag támogatta és általános vitára, illetve végszavazásra is alkalmasnak tartja.

Egy szakmai megjegyzést viszont kell tenni a tisztázás érdekében. A “megsemmisítésö fogalmában Font Sándor biztos csak azt az egyet gondolta, amely a kötelező lepárlásra leadott termékre jár, hiszen ezek után kaphat a termelő durván 7 forint/kiló törkölytámogatást, a megsemmisítés után nem.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 46 2004.11.09. 1:47  19-246

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bennem is felvetődött, hogy miért nem Lengyel Zoltán, Farkas Sándor, Czerván György vagy Járvás István a Fidesz vezérszónoka. Aztán hallgatva Turi-Kovács Bélát, rájöttem: ilyen szakmaiatlan kijelentésekre csak egy díszparaszt képes, akinek annyi mezőgazdasági vénája van, hogy kisgazda vénája volt, mert kisgazda párttag volt.

Elég csak egy kijelentésére reagálni. Turi-Kovács úr a harmincas évekbeli békési agrárprogramról beszélt, amely program kiemeli a törpebirtokok jövőjét, és megállapítja, fontos, hogy a törpebirtok jövedelmező legyen. Tényleg, egy törpebirtok is lehet jövedelmező, mert ha például egy hektáron, mondjuk, porcsinrózsamagot termel valaki, 10 millió forint fölötti bevételt érhet el. Erről az jutott eszembe, hogy volt egy Békés megyei kisgazda mezőgazdasági bizottsági elnök, aki 1990-94 között meghirdette a spárgatermesztési programot. Igaz, hogy Turi-Kovács Béla akkor még nem figyelhetett nagyon, mert akkor még MDF-es tag volt, de azt is tudtuk, hogy annak sincs meg a jövője, mert - ugyanúgy, mint a porcsinrózsának - a spárgának is záros és korlátolt a piaca.

Tisztelt Turi-Kovács Béla úr, üzenem önnek innét - mivel nincs itt -, hogy olvassa el a jegyzőkönyvben azt, amit az imént mondtam. Remélem, ha bizonyos elemeivel szembesítjük majd a vitában, elszégyelli magát, s azt a vödröt, amit emlegetett, megtölti hideg vízzel, a fejére borítja, és kicsit talán fölébred.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soriban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 72 2004.11.09. 1:07  19-246

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, bár háromszáz oldalas ez az agrárgazdasági jelentés, azért vannak hiányosságai is, ezt Kékkői Zoltán úr megjegyzése hozta elő. Mégpedig mi? Számszerűségében az ültetvénytelepítés úgy igaz, ahogy mondta a sort. Ha a hektárokat nézzük, akkor mondok egy másik számsort is, ez sajnos nincs benne ebben az anyagban. Mondanám a 2000., 2001., 2002., 2003. évek ültetvénytelepítését: 2000-ben 7100, 2002-ben 7200, 2003-ban 9600 hektár ültetvénytelepítés történt gyümölcsből és szőlőből. (Dr. Magda Sándor: Így van!) Hozzá kell tenni, hogy 2003-ban 700 hektárral kevesebb szőlőtelepítés volt, mint a megelőző évben.

Tehát ha ez a statisztika is itt szerepelne ebben a 300 oldalban, ez lenne a 301. oldal, akkor nem kellene tisztázni ezt a kérdést. Ezt csak tájékoztatóul mondtam.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 117 2004.11.09. 15:15  19-246

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm az elnök úr megértését. Elnézést ezért a félperces késésért.

Tisztelt Ház! Gondolom, hogy a patkó mindkét oldalán ülők egyetértenek abban, még akkor is, ha itt a tévénézők számára látszólag nagyon acsarkodunk egymásra, hogy a mezőgazdaság mindannyiunk számára fontos, és nélkülözhetetlen ágazata az országnak. Miért? Mert nemcsak árut termel, legyen ez élelmiszer vagy pedig ipari alapanyag, hanem egyben megújuló energiaforrás is, ami perspektívát mutat a mezőgazdaságból, a földből élőknek, illetve a természeti és a hozzáépített környezetet is fenntartja, alakítja. Ezt a hármas gondolatot kellene igazából nekünk, politikusoknak elfogadtatni az ország minden lakosával, megértetni, hogy miért fontos a mezőgazdaság, megértetni, hogy miért fontos az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés, megértetni, hogy miért alakult külön egy grémium arra, az Agrárgazdasági Tanács, amelyik minden évben elkészíti a jelentését.

Ez a jelentés immár hatodik alkalommal jelenhetett meg, mindig egy adott évet értékel. Hozzáteszem, hogy igazából már jó lenne, ha egyszer olyan statisztika is megjelenne, amelyik összegezné ezeknek a jelentéseknek a tartalmát, és elénk kerülhetne egy olyan számsor, amelyik már bizonyos trendeket is mutathat, amiből szakértők, politikusok jövőbe mutató következtetéseket vonhatnak le, olyanokat, amelyek segíthetik is az ágazatot, segíthetik az országot. Ha ezeket a számokat nézzük, persze így is, úgy is lehet belebeszélni a számok jelentésébe, meg lehet magyarázni, amit eddig is tapasztaltunk.

Én nem látom a mezőgazdaság szerepcsökkenéseként azt, hogy csökkent a GDP-ből való részarányunk néhány tized százalékot. Miért? Hát akkor nem látom persze igazából problémának, ha nő az ország teljesítőképessége; akkor szinte természetes folyamat, hacsak nem egy agrárországról van szó, hogy abban az esetben csökken a mezőgazdaság részaránya. Ugyanígy nem látok gondot abban, hogy a fogyasztásból való részarány csökken, hiszen ez azt jelenti, hogy több pénzük jut az embereknek arra, hogy lakást vásároljanak, műszaki cikkeket vásároljanak, és relatíve a jövedelmükből kevesebbet kell költeni élelmiszerre. Hozzá kell tennem, hogy még mindig nagy gondnak találom azt, hogy vannak olyanok, akik sajnos jövedelmük felét élelmiszerre kénytelenek költeni.

Az export kapcsán is, hogy 3 tizedet csökkent 2002-höz képest, összességében nem tartom olyan nagy gondnak abban az esetben, és e mögött a szám mögött az a tény húzódik meg, hogy ha nő a gazdaság összes exportteljesítménye, és ezen belül valamennyit csökkenhet a mezőgazdaságé, és ez a 3 tized eltérés, még mindig azt mondom, hogy ha nem mutat egy tartós és kemény trendet, akkor ez még tartható. Hiszen azzal, hogy mi egy nyitott gazdaság vagyunk, néhány tizedes eltérés még nem jelenthet gondot egy ágazat jövője szempontjából. Különösen úgy nem jelenthet gondot, csak figyelmeztetés lehet, hogy azért még mindig 1,5 milliárd USA-dollár pozitív szaldója van az ágazatnak. Ezt az arányt célszerű lenne hosszabb távon is megtartani.

A számokat tekintve kicsit problémásnak tartom azt, és ezt az Agrárgazdasági Tanács is hangsúlyozza, hogy az agrobizniszből való részarány az össznemzeti termékből csak 12 százalék. Kérem, az USA-ban, ahol azért tudjuk, hogy összességében a GDP-ből a mezőgazdaság részaránya milyen kicsi, ott 18 százalékos részarányról beszélnek az agrobiznisz tekintetében. Tehát ott valahol a mezőgazdaság és a mezőgazdaságra épülő ipar szervesen összekötődött. A mezőgazdaság alapanyagot szolgáltat az iparnak, illetve az ipar gépekkel, eszközökkel, egyéb technikával látja el ezt az ágazatot, és ebből nagyon sokan meg tudnak élni. Tehát valahol ezen érdemes elgondolkodni, érdemes fejlesztési programokat kidolgozni, hogy igenis nőjön ez az arány, még úgy is, hogy a mezőgazdasági termelés összességében az agrobizniszen belül is csökken.

Nem látom igazából katasztrófának azt sem, még akkor sem, ha a Fidesz vezérszónoka így látja, hogy valamennyit csökken a mezőgazdasággal foglalkozóknál a foglalkoztatottsági arány, és alig haladja meg a 225 ezret. Igazából a gondot abban látom, a következő sorban, amely azt mondja, hogy ezen foglalkoztatottak jövedelme még mindig 30 százalékkal elmarad a nemzetgazdasági átlagtól. Ez nagyon rossz. Ez nagyon rossz, ez mutatja, hogy vidéken a mezőgazdaságból élőknek mennyivel többet kell dolgozni azért, hogy tudjanak egyéb cikkeket vásárolni.

(14.00)

Én szintén pozitív tendenciának tekintem, hogy koncentrálódik a földterület, nő a gazdaságosan működtethető gazdaságok száma; ebből adódóan természetesen vannak, akik kiesnek ebből a termelésből. Ha ezek az emberek, akik kiesnek a termelésből, és eladják a földjüket, de máshol találnak életteret, vagy nekik ez esetenként arra kell, hogy a földeladásból származó jövedelmet át tudják csoportosítani másra, én ebben nem látok problémát és nem látok gondot.

És gondolom, hogy fideszes ellenzéki képviselők is észrevették ebben a számsorban azt, hogy csökkent a nagy területű birtokoknak a nagyságrendje és száma is, tehát valahol kezd kialakulni egy olyan egészségesebb szerkezet is, ami jogos elvárás lenne. Mert azért ne feledjük: a rendszerváltás okozta trauma, ami a birtokok szétaprózódásában, a nagyon sok eszköz tönkremenetelében közel ezer milliárdos kiesést okozott ennek a mezőgazdaságnak, azért ezt is ki kell valahol gazdálkodni, valamilyen formában ezt az ágazatot egy ésszerűbb koncentrálódási, birtokszerkezeti fejlődéssel szintén ki kell gazdálkodni, mert ez is nyom minket, és nem tudjuk lenyelni, ennyi pénzt egy nemzetgazdaság nem tud lenyelni, még akkor sem, hogyha a városi megérti azt, hogy milyen szüksége van a mezőgazdaságra.

Azért annak is örülök én személyesen, hogy növekedett a regisztrált termelők száma, immáron 263 ezer fő volt, a szántóterület 90 százaléka regisztrált gazdálkodókkal van lefedve, ugyanez gyümölcsösnél 79, szőlőnél 63 százalék. Hozzá kell tenni, hogy ez utóbbi kettőben benne van az is, hogy az ötszáz négyzetméter feletti területeket regisztrálják.

És én nem látok gondot abban sem, hogy a mezőgazdasággal foglalkozóknak a száma a korábbi 1 millióról 766 ezerre csökkent. És ugyancsak kedvező trendnek tekintem azt, hogy nőtt a vállalkozások száma, ezen belül különösen az egyéni vállalkozások száma, kétezerrel, mert ez is mutatja azt, hogy érdemes vállalkozóként bejelentkezni, nem életcél, hosszú távú életcél, hogy valaki akár adómegkerülő, akár ügyeskedő technikákkal is - lásd őstermelő, családi szétosztás, egyebek - próbálja az életnívóját fenntartani vagy növelni, hanem lát perspektívát abban is, hogy adózva, ellenőrzött, szigorúbban ellenőrzött körülmények között gazdálkodhat, és látja azt az előnyt is, amit az uniós rendszer hozhat, hogy ha valakit regisztrálnak, akkor az kérhet is és tarthatja is a markát. Ennyit általánosságban.

És én egy ágazatról, egy nagy területről szeretnék szólni, megítélésem szerint ez egy perspektivikus ágazat: ez a kertészet. Erről nemcsak azért szólnék, mert ez az alapvégzettségem is, hanem tényleg én magam is perspektivikus területnek látom, bár hozzá kell tenni - és itt a kétperces kapcsán is elmondtam -, hogy esetenként a táblázatos kimutatásokban, elemzésekben ez csak akkor számolható ki vagy akkor hozható ki, hogyha az ember mélyebben a számok mögé néz. Tehát a következő évi agrárgazdasági jelentésben, ne adj' isten, érdemes lenne ennek a területnek a számait is jobban összefogni, jobban értékelni.

Mi tartozik a kertészeti ágazatba? Igazából a zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, dísznövény-, illetve a rá épülő faiskolai termesztés. És ha azt nézzük, hogy 2003-ban Magyarországon előállítottak 1,6 millió tonna zöldséget, ez a világ termelésének 0,2 százaléka, de 117 ezer hektáron tették ezt, hozzá lehet persze tenni, hogy nézzük meg a nálunknál sokkal, de sokkal rosszabb természeti adottságú Hollandiát, ahol ugyanez a mennyiség 3,7 millió tonna, és a világ zöldségtermeléséből 0,5 százalékkal részesedhet, hogy mennyi lehetőség és jövő van ebben az ágazatban, ha az egyéb környezetet is sikerül, mondjuk, a hollandhoz igazítani, legyen ez közgazdasági, legyen ez piaci és egyéb téma.

Gyümölcsből 1,3 millió tonnát állítottunk elő, ami a világ termelésének 0,3 százaléka, 98 ezer hektárt műveltek. Szőlőből 523 ezer tonnát, ez a világ szőlőtermelésének 0,8 százaléka, 93 ezer hektár. Nézzük meg Ausztria adottságait, amelyik 0,2 százalékkal van csak elmaradva a világbeli részesedéssel, de ha a lehetőségeinket, természeti adottságainkat nézzük, akkor még mennyi perspektíva lehetne ebben az ágazatban is.

Külön a dísznövényre nincs kimutatás, de ha megnézzük, hogy Hollandia mennyi virág és dísznövény előállítására képes, és mik a lehetőségeink, akkor ebben is érdemes, és láthatunk is jövőt. És ami még nagyon fontos, hogy itt viszonylag kis területen lehet óriási értékeket teremteni, viszonylag kis területen lehet sok embernek kenyeret biztosítani, munkát biztosítani.

(14.10)

Ha ezen ágazat megítélését nézzük, akkor jelenleg a mezőgazdasági mintegy 1500 milliárd kibocsátásából a kertészeti ágazat 260 milliárd forinttal részesedik, ami viszont biztató, hogy enyhén növekvő tendenciát mutat. Mint mondottam, nagyon szeretném, ha ez a tendencia nemcsak enyhén növekedő, hanem ennél erősebb lenne. Nőtt - az alapanyag-termelésnek köszönhető - az élelmiszer-ipari feldolgozása is.

Persze, mitől lesz perspektivikus egy ágazat? Attól, ha a megtermelt áruját el is tudja adni a piacon és érdemes termelni. Ilyen szempontból pozitív folyamatnak tekintem, hogy a 3/2003. számú rendelet elősegítette a tészek - termelő-értékesítő szervezetek - alakítását, és mára már száz körül vannak, 21 milliárd körüli árut forgalmaznak. Hozzá kell tenni, hogy az uniós 40 százalék helyett csak 10 százalékos a forgalom lefedettsége, tehát bőven van még mit tenni. Ha a termelői kiszolgáltatottságról beszélünk, ha a termelők nem fognak össze, ez a kiszolgáltatottságuk továbbra marad, ha nem érik el legalább az uniós 40 százalékos átlagot. Ugyanígy pozitív tendenciának veszem, hogy 662 bész és 108 termelői csoport alakult.

Ha ez az önszerveződés ebben az ágazatban is összejön, megerősödik, akkor képviselhet olyan gazdasági erőt, mint amilyent az állattenyésztési ágazatban Dánia, a növénytermesztésben Hollandia, de összességében amit az Unió jelent és mutat számunkra.

Én ezért a látszólag kicsi ágazatért szóltam, próbáltam a számokat kigyűjteni ebből az agrárgazdasági jelentésből. Ha ki-ki a saját szakterületét, ezeket a kis apró egységeket próbálja összerakni, és kialakul végre az egész, az lenne az igazi. Ha, ne adj' isten, sikerülne egy bizonyos politikai konszenzust megteremteni - és itt most nem csak az ágazat megítéléséről van szó -, és nem játszanánk rá esetenként a város-falu ellentétre, a vidéken élők és a városban élők közötti jogtalanul nagy életszínvonal-különbségre, akkor, úgy érzem, ezért az ágazatért is sokat lehetne tenni, és akkor lenne igazából értelme a következő évek agrárgazdasági jelentéseinek is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 127 2004.11.09. 1:24  19-246

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tóth István Úr! Ön kellően demagóg! Demagóg, mert nem azt mondtam, amit ön beleértett. Igazából azt mondtam, hogy nem látok nagy gondot abból, ha a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma csökken. De azt is mondtam, hogy problémát látok abban, hogy az agrobiznisz részaránya csökken.

Tehát Gőgös képviselőtársamat megerősítve: ha a mezőgazdaságból élők részaránya csökken, az nem gond, az viszont óriási gond, ha a vidéki foglalkoztatottság csökken. Az, amikor Farkas Sándor azt mondja, hogy a helyben lakó gazdának... - lehet, hogy nem gazdának kell lenni mindenkinek, hisz Farkas Sándor is jól tudja, hogy ha, mondjuk, csemegekukoricát termelek, azt most már nagy, automata öntözőberendezéssel, több száz hektáron lehet, és nem kézzel kell letörni, hogy a vidéki foglalkoztatottság nőjön. Ebből nem lesz versenyképes gazdaság.

Ebből adódóan került ki abból a körzetből is sok ember a mezőgazdaságból, és az nagyon nagy gond, de ez a vidékpolitikának, illetve az egész kormánypolitikának a mindenkori feladata, nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenütt, hogy a kikerülők jövőjét, boldogulását segítse. Ezt jelenti a vidékpolitika, ezt jelenti a regionális politika, és ha Tóth István ezt nem tudja felfogni, akkor marad demagóg továbbra is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 164 2004.12.01. 0:57  23-201

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Megítélésem szerint rossz kérdésre legjobb lenne választ sem adni, talán ez lenne a legjobb. De mivel Ivanics képviselő úr említette a kapuvári kórházat, hadd mondjam én a dél-pesti kórházat, Budapest XX. kerületében, ahol már tizenvalahány éve van egy épületnek a váza. Akkor anno úgy indult az egész, hogy majd valami nővérszállás vagy valami lesz benne. Nagyon megfelelne az idősödő dél-pesti részen, ha ott, mondjuk, egy idősek ápolóotthonát lehetne csinálni. Ezt a Jahn Ferenc Kórház állami pénzből, állami eszközökkel nem fogja tudni megcsinálni, noha az ő területe.

Ha nem jön be friss pénz (Domokos László: A nővérszállás, az nem egészségügyi befektetés!), nem jön be privatizálás, akkor mi lesz belőle? Ott fog rohadni még két évig körülbelül. Jó műszaki állapotban van még, beépíthető az épület, ha nem, akkor vége az egésznek, és tönkremegy az az érték is.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 30 2005.03.01. 4:57  15-41

KARAKAS JÁNOS, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai ügyek bizottsága tegnap tárgyalta az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénymódosítást. A mi bizottságunkban is hasonló módon alakultak a kérdések, vélemények, mint ahogy az a megelőző bizottsági jelentésekből elhangzott. Nálunk is az ellenzék általános vitára alkalmatlannak tartotta a törvénymódosítást, míg a kormánypártiak alkalmasnak. Ezek tükrében mi, kormánypárti képviselők igazából tényleg nem láttunk akkora jelentőséget, hogy kimaradt egy szó, hogy a mezőgazdaság kiemelten fontos a fejlesztésekben.

Kérdezem én, hogy akkor, amikor az Unióban nem a mezőgazdaság, hanem a vidékfejlesztés, a farmtámogatás felé mennek el a dolgok, akkor a mezőgazdaság kiemelt fejlesztése jó szóhasználat-e. Vagy az, hogy a növekvő teljesítmény kimarad ebből, vajon mit jelent, egy tonna/hektáros szemléletet, vagy egy esetleges szerkezetátalakítás kapcsán, mondjuk, ha erdősítés történik, és több évre vagy évtizedre marad ki a termelésből, az vajon csökkenő teljesítményt mutat? Nem valószínű.

Tény és való, hogy vitatható a beszámolási időszaki kötelezettség, ez az október 15. De az is tény, és azt is el kell fogadni, hogy objektív, korrekt számadatok ekkorra állnak rendelkezésre a kormányzatnak, ekkorra születnek meg azok az Unió által is elvárt statisztikai adatok, amelyekből objektívebb számokat lehet kiadni. Elhangzott, hogy miért 2005-ös bázis, és miért ennyi. Nem hajlandó senki sem tudomásul venni, hogy természetes, hogy uniós tagokként a nemzeti nagyságrendi támogatás kevesebb, mint az Unió előtti. Megmondom, hogy miért. Akkor, amikor az ország egésze egyszer az Unióba befizető is meg egyben igénylő is, valahol a mezőgazdaságra háruló részt is arányosítani kell. Persze, abban lehet vitatkozni, hogy átmeneti időszakot élünk. Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a magyar gazda kevesebbet kap, mint az uniós 15-ökbeli, de ugyanakkor az sem vitatható, hogy ez a nemzetgazdaság tudja-e ezeket pótolni. Tehát a 2005-ös bázis mint korrekciós tényező szerintünk elfogadható.

Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a '97. évi törvény óta mutatható ki, hogy igazából fejlődésnek indult és növekedett az agrártámogatás, és azt már keserű szájízzel kellett megjegyeznem, hogy ha a '90. évi támogatások reálértékét tekintjük, akkor még mindig csak 80 százaléka. Az is tény viszont, hogy a mezőgazdaság teljesítménye még mindig nem érte el a '90. évi szintet.

Elhangzott, hogy stratégia kellene. Kérdezem én, hogy egy ilyen túlpolitizált helyzetben mennyire lehet stratégiát alkotni. Ehhez valahol úgy a politikának, mint a gazdaság szereplőinek ki kellene alakítani egy nagyobb konszenzust, egy nagyobb jövőbelátást. Olyan alapkérdéseket is tisztázni kellene, mint ami az Unióban is tulajdonképpen megfogalmazásra került, hogy főállású, mellékfoglalkozású, eseti piaci szereplők, és erre kellene igazából ágazathoz csatolt stratégiákat kidolgozni.

Felvetődött az is, hogy talán kellene egy új törvény. Azt mondom, hogy óriási eredmény volt, hogy ez a törvény '97-ben megszülethetett. Kellene egy új törvény, minél hamarabb kellene egy új törvény, de ezt csak akkor lehet megtenni, ha itt a patkó mindkét oldalán és kint a szakmai szervezetek részéről minimum legalább akkora egyetértés lesz, figyelembe véve most már az uniós csatlakozás utáni állapotunkat, mint ami '97-ben volt.

Tehát azt kell mondani, hogy az európai ügyek bizottságában is csak a kormányoldal támogatta ezen indítvány általános vitára alkalmasságát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 50 2005.03.08. 2:09  17-149

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Úgy látszik, most a kétperceseknek jött el az ideje. Én is ugyanezt csinálom, kedves képviselő úr. Sokszor mondjuk, hogy a '97-es törvény konszenzuson alapult. Igen, de a konszenzusban az is benne volt, hogy jó néhány témát, pontosan a közmegegyezés érdekében egy kicsit elkentünk, és ez a mai napig is hat. Ilyen elkenésnek tekintem azt is, hogy belevették a kiemelten fejlesztendőt, amivel mai napig is egyetértenék, csak éppen kérdezem én a mostani ellenzék képviselőit, hogy történt-e kiemelt fejlesztés, amióta a '97-es törvény megszületett.

Könnyű beszélni egyébként csak agráriusként, de mint ahogy Horváth János professzor úr mondta, mi nemcsak agráriusok vagyunk, itt törvényhozók, politikusok vagyunk, és nekünk egy nagy rendszerben kell gondolkodnunk, amit úgy hívnak, hogy nemzetgazdaság. Ebbe a rendszerbe és ezekhez a lehetőségekhez kell mérni az agrárium kiemelt fejlesztéséhez a hozzárendelt pénzeszközöket is. Könnyű hivatkozni nyugat-európai példákra, de azért ne felejtsük el, hogy amikor a XIX. században, mondjuk, Grundtvig püspök megálmodta a dán szövetkezést, és mi viszonylag gyorsan folytattuk, hova jutottak el a dánok, és mi miért nem jutottunk még a harmincas években se el oda, ahova ők már akkor eljutottak. Vagy ne feledkezzünk meg arról, amikor beszélünk a holland vagy osztrák vagy bármilyen példáról, hogy ott azért a megelőző 30-40-50 évben egyéb területekről mennyi pénzt csoportosítottak át. Rotterdam kikötője egymaga annyi pénzt hozott ezelőtt már harminc évvel, mint az akkori magyar egész nemzetgazdasági produktum volt, és abból nagyon sokat kapott a holland gazda is.

Nekünk így kellene egy kicsit rendszerbe vennünk a dolgokat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 70 2005.03.08. 2:00  17-149

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Ékes József elmondta a termelők kiszolgáltatott helyzetét. Kérdezem én, uraim, hogy miért nincs a termelők kezében ugyanúgy, mint például Hollandiában, a kertészeti értékesítés. Miért nincs a termelők tulajdonában a sertésfeldolgozás ugyanúgy, mint például Dániában? S amikor azt mondtam, hogy kiemelt fejlesztés, kiemelten fejlesztette például az előző kormány azon szervezeteket, amelyek esetleg egy holland vagy egy dán út felé vezettek? Sokat tett az MSZP-s kormányzat ezekért. Eleget tett? Szerintem nem tett eleget. Éppen ezért, amikor konszenzusról beszélünk és megegyezéses politikáról, valahol egy kicsit tényleg a patkó mindkét oldalán mindenkinek el kell gondolkodni azon, hogy megtett-e mindent akkor, amikor ő volt pozícióban. Akárhogy is nézzük, sajnos el kell mondjuk az önkritikus szavakat is. Megtehettünk-e mindent? - az egy másik kérdés, és sajnos azt kell mondanom, hogy esetenként nem, mert sajnos ’90 óta viszi ezt a nyűgöt ez a gazdaság, és talán-talán a ’97 egy kis reményt adott az agráriumnak, hogy egy kicsit már lesz végre együttgondolkodás és nem csak széthúzás. Tehát valahol az együttgondolkodás felé próbáljunk menni!

Az Orosz Sándor-féle technikákkal lehet, hogy át lehet hidalni ezt az elmaradást a hollandtól vagy a dántól, de igazi végső megoldást nem hozhat. Hozhatunk mi törvényt arra, hogy a törvényt be kell tartani, akkor sem biztos, hogy ez lesz a megoldás. Valószínű, hogy inkább az Orosz Sándor-féle mód vagy még inkább egy kicsit a szorosabb összetartás, szövetkezés lehet a jövőbe mutató út.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 80 2005.03.08. 1:24  17-149

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Karsai József biztos meg fog erősíteni abban, hogy cáfolom Pap János állítását. Anno harminc évvel ezelőtt, amikor főkertész voltam, és megspóroltam három növényvédelmet azzal, hogy előrejelzés alapján próbáltunk permetezni, úgy is megtermett a 400 tonna/hektár, és úgy megtermett a 100 mázsa kukorica hektáronként, hogy táblatörzskönyvben leírtuk, tápanyagvizsgálat volt és egyebek.

 

(11.40)

Ez környezetvédő és a környezetet figyelembe vevő gazdálkodás volt, de tulajdonképpen nem ez az igazi, és az én megítélésem szerint - egyetértve Orosz Sándorral - nem az a művelési forma, amit nekünk támogatni kell.

Pap Jánossal abban teljes mértékben egyetértek, hogy a termelési költségek szempontjából és a hozamoknál valahol honorálni kell, mert sokkal kevesebb szert használok, sokkal természetközelibb gazdálkodást folytatok, ott kell ezt igazából adni.

Tehát valahol, ahogy Gőgös Zoltán is mondta, vagy a kiírásban, vagy a hazai vagy az európai feltételrendszerben valami hibádzott és hibádzik, és nekünk valahol ezt korrigálni kell.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 124 2005.03.08. 9:32  17-149

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény módosítása kapcsán többször és többen vetették fel, hogy inkább egy új törvényt kellene alkotni, mert szinte minden paragrafusába új belefogalmazások történtek. Fölteszem a nagy kérdést, lehet-e? '97-ben többen voltunk képviselők ebben a Házban, és most azt mondom, hogy abban az időszakban jó volt agráros képviselőnek lenni. Miért? A pártok, a szakma, az érdekképviseletek között volt egy közmegegyezési igény, egy mindenáron történő megegyezési igény, aminek bár voltak hátrányai is, de sokkal több volt az előnye. Mire gondolok, amikor hátrányt mondok? Amiben nem tudtunk igazán megegyezni, legyen az a föld vagy egyéb, egy kicsit elkentük, úgy fogalmaztuk meg, hogy majd visszatérünk rá, és bíztunk benne, hogy vissza fogunk térni, és azokban is végig tudjuk vinni azokat a gondolatokat, amelyek keretét megteremtettük; de ez sajnos nem történt meg.

Mire gondolok? Nem sikerült egy társadalmi közmegegyezést, mondhatnám azt is, hogy társadalmi szerződést kötni, mondjuk, a falu és a város között, és ez nagy baj. Elhangzott az előző kormányzat idejében is, hogy most mi a fontosabb, egy metró Budapestnek, vagy pedig a falu élete. Vagy elhangzott a mi részünkről esetenként, vagy hangzik most is, hogy 20 milliós traktor, és hogy lehet az, hogy éhezik a falu. Nagy baj, mert így rendkívül nehéz fölépíteni utána egy tájgazdálkodást, megértetni a városival, hogy a mezőgazdasági termelés nemcsak termelésről szól, nemcsak élelmiszerről, hanem arról is, hogy az unokáknak, a jövő nemzedékének meg kell őrizni a tájat, a magyar földet.

Aztán nem történt megegyezés igazából a termelés egyes szereplőivel sem. Itt a patkó mindkét oldalán a mai napig is megy a vádaskodás: családi gazda, társas gazdálkodó, fideszes vagy MSZP-s érdekképviselet. Nem jó, ez mind az ágazat, a falu jövőjét rontja. Aztán nem történt közmegegyezés igazából arról se, hogy milyen legyen az agrár-, illetve vidékfejlesztés, és itt most kiemelem egy kicsit az agrárfejlesztést, jól tudva, hogy az agrárium és a vidék nem választható szét. Mire gondolok? Igazából a valós, illetve az eseti piaci termelők nem lettek még a mai napig leválasztva a kényszervállalkozóktól. Miért? Valószínűleg azért is, mert nincs elegendő munkahely, megélhetési forrás falun. Tehát ennek, úgy érzem, eredménye az, hogy igazából most egy olyan módosítás került elénk, amely jelentős részben csak technikai elemeket tartalmaz a módosítás, és nagyon kevés a tartalmi jellegű módosítás. Persze, ez nem zárja ki igazából, hogy a sorok között olvasva megtöltsük ezeket tartalommal is.

Mire gondolok én? Lehetőség nyílik továbbra is, hogy akár stratégiákat dolgozzunk ki, mint ahogy Kis Zoltán elmondta, ágazatra, területekre. Hoztunk mi annak idején - mindkét kormány - a homokhátság kérdésében különböző határozatokat. Kérem, és mi történt benne? Vajon vitatkoztunk eleget róla? Itt megoldás lehet például a bánkúti búza, ha így vesszük? Nem. Elhangzott az is, hogy megfelelő fedettséget kellene biztosítani, és nem biztos, hogy a fedettséget egy akár külterjes módon termelt gabonanövény okozza vagy hozhatja. Nem biztos, hogy megoldást jelent az erdősítésben, mondjuk, egy nyárfa kérdése.

Kérem, ki beszélni ezeket, és semmi nem akadályoz meg minket, hogy ezt valahol, valamilyen formában megoldjuk. Vagy nem akadályozza meg semmiben sem a törvényhozókat, sem a szakmát, hogy többet beszéljünk a tájgazdálkodásról, és valósítsuk meg, vagy azt, hogy tegyük és kidolgozzuk a kertészeti vagy az intenzív növénykultúrák termesztésének kérdéseit mint egy olyan eszközt, amely lehetőséget teremthetne a népességmegtartó képesség növelésére, mert azért, gondolom, senki nem vitathatja ebben a Házban, hogy igenis, a népességmegtartó ereje a mezőgazdasági termelésnek mindenütt csökken a világban. Egy módon lehet csak ezt a csökkenési folyamatot valamennyire mérsékelni, hogyha olyan kultúrákat, kézimunka-igényes kultúrákat termelünk, amivel több embernek esetleg tudunk munkát biztosítani.

(12.40)

De nem akadályoz meg minket abban sem, hogy megpróbáljunk egy piacépítést, mert hiába próbálunk kézimunka-igényesebb növényeket termeszteni, vagy különleges állatokat tartani, ha ezt a piacon nem tudjuk elismertetni.

Sok szó elhangzik arról, hogy a magyar íz, a magyar termék mennyivel különlegesebb. És ki veszi meg? Ki veszi meg a világban? Igazából tettünk valamit azért, hogy a magyar terméket el tudjuk adni? Nem. Azt mondom, esetenként még méltánytalanul bíráljuk is. Én nem hiszem, hogy a Pick szalámiban, mondjuk, dán sertéshús jelenne meg. Ha ez így van, akkor nagyon nagy hiba lehet, mert az általunk meghozott, az árujelzőkről szóló törvény alapján ez kizárt és lehetetlen.

Nem zárja ki a mostani módosítás, hogy erősödjön a szövetkezés, az együttműködés, az integráció kérdése. Pap János emlegette, hogy igazából akkor viszik végbe a szerkezetváltást, ha lesz feldolgozó. Jelentem: ’90 előtt volt tsz- tejfeldolgozó, tsz-hűtőház, volt jó néhány más feldolgozóipari tevékenység, amit sajnos elvitt a rendszerváltás. Ezt fel kell építenünk, de ennyi pénz ma a világon nincs, nemhogy ebben a kis országban.

Mit lehet csinálni? Szisztematikus építéssel bepótolni azt, amit egyszer szétvertünk. És ezt csak az szolgálhatja igazából, ha a szövetkezés gondolatát megpróbáljuk jobban belevinni a fejekbe, nem lejáratni. Semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy ennek a keret jellegű törvénynek a keretén belül maradva végigvigyük azt a programot, amit nagyon sok helyen megtettek már a világban: a földtől a fogyasztóig kísérjük végig az árut. Ha ezt megtesszük, és belevisszük a magyar íz elismertetését, talán-talán előbbre jutunk.

Tény és való, hogy sok mindent tehetünk a fogyasztóvédelemért is, ezt sem akadályozza tulajdonképpen ez a kerettörvény, hogy a magyar fogyasztó igazából azt kapja, ami rá van írva. Egyet nem tehetünk meg, és ezt nem lehet belefogalmazni ebbe a törvénybe sem: a bezárkózást. Nem tehetjük meg, mint ahogy képviselőtársaim elmondták, hogy mesterséges módon gátoljuk a jó minőségű importot, illetve azt sem tehetjük meg, hogy egész egyszerűen azt mondjuk, hogy X. Y. országból nem engedjük a behozatalt. Nem engedik a GATT-, WTO-egyezmények, nem engedik az uniós szabályok sem. Persze, ez nem zárja ki azt, hogy ne hívjuk fel a figyelmet, hogy a kínai vagy az egyéb méz beltartalma teljesen más, mint a magyar akácmézé. És ezért értek azokkal egyet, akik azt mondják, hogy ezeket a fajta kezdeményezéseket akár Brüsszelben is végig kell vinni. Egyébként, ha ezt sikerülne először, mondjuk, a méz kapcsán megteremtenünk, akkor sokat tennénk a saját termelőinkért, és sokat tennénk az európai gazdákért is. Beszéljünk róla Brüsszelben, beszéljünk róla itthon, de fogjunk össze!

Tisztelt Ház! Akkor, amikor próbáljuk bírálni ezt a törvényjavaslatot, én azt mondom, hogy inkább az a szemlélet érvényesüljön, ami ’97-ben: a közmegegyezés iránti igény, a tenni akarás, és akkor talán ezt a kerettörvényt, ezt a módosítást is jobban meg tudjuk majd tölteni tartalommal, mint amit most esetenként nem látunk benne.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 173 2005.04.05. 0:28  162-202

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Lezsák úr felvetése a maga módján jogos, bár olyan kapukat dönget, amelyeket az Unió kinyitott már számunkra, és az Unió támogatja az ilyenfajta törekvéseket, tehát attól függetlenül, hogy beírtuk vagy nem írtuk be, effajta pályázatok léteznek a vidékfejlesztésre irányulóan, sőt kifejezetten támogatottak is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 183 2005.04.05. 2:12  162-202

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Mivel megszólíttattam én is meg a frakció is, szóval, Czerván úr törekvéseire, hogy mi legyen a bázis, hogy több kerüljön a mezőgazdasághoz, agráriusként azt mondom, hogy teljesen jogos, és elismerhető. Csak egyet felejt el, Czerván úr, hogy nemcsak agrárius, hanem politikus is. Elfelejti azt is, hogy múlt évben csatlakoztunk az Unióhoz, ebből adódóan nemcsak pénzt kapunk onnan, hanem be is fizetünk.

(18.40)

Tehát ha valamilyen formában hozzá kell igazítani az uniós rendszerhez és az évhez, ebből adódóan van ez a javaslat, hisz nagyon jó lenne, ha maradna az uniós csatlakozás előtti támogatás, és még pluszban megkapnánk az unióst is. Ez körülbelül olyan, mint amikor az elmúlt ciklusban Torgyán József 413 milliárdot ígért a termelőknek. A megelőző bázishoz képest ez egy óriási ugrás lett volna. Tehát fáj a szívem, de ezt kell mondani, ha reálpolitikusok vagyunk, és nem csak mezőgazdaságban gondolkodunk, akkor azért ezt figyelembe kellene venni.

Katasztrófaalap. Egy más összefüggésben említette Czerván úr, hogy csak duma van. Intenzíven támogattuk a mezőgazdasági biztosítószövetkezetek létrejöttét, és azt mondom, hogy ha nem is csúfos kudarcot, de kudarcot szenvedtünk, márpedig ennek is van egy bizonyos önvédelmi funkciója.

Aztán kérdezem én azt, hogy mit vár igazából a gazdálkodó tőlünk. Térítsük meg a kárt mint állam! Én nem hiszem, mert valahol a kockázatmegosztást is be kellene vállalnia a termelőnek, és ilyet nem láttam. Én most egy pici kiutat látok, hogy talán-talán úgy tűnik, hogy a tengerentúlról lehet találni egy viszontbiztosítót, akivel megoldható ez a fajta finanszírozás, de ezt nem lehet december 31-ig megoldani, ezt higgyük el, de dolgozunk rajta még ebben a kormányzati ciklusban. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 290 2005.04.11. 2:08  233-327

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Már eléggé messzire kerültünk az eredeti címtől, ezért én a szakmai jellegű dolgokhoz szeretnék egy-két szót hozzátenni.

Hörcsik Richárd azt mondta, hogy a hegyaljai ember hozzászokott, hogy tisztes áron megveszik tőle a szőlőt. Adott időszakban Magyarország másik 95 ezer hektáron termelő szőlőtermelője mondhatta ugyanezt, ha Eger, Villány, vagy mondjuk, a kunsági borvidék arányosan kapott volna pénzt, akkor nem szóltak volna egy szót sem, de ők nem kaptak egy fillért sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak ez a baj?) Ebből adódóan joggal mondták azt, hogy biztos azért, mert a miniszterelnök úr feleségének is van ott érdekeltsége. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Másrészről, amikor Koncz Ferenc úr felveti, hogy mi van a megegyezés… (Dr. Répássy Róbert: Neked hol van szőlőd?) Majd mondom négyszemközt, hogy hol van, jó? (Dr. Répássy Róbert: Na mondjad!) Amikor Koncz úr felveti, hogy mekkora volt az eredeti terület a szlovák részen, akkor vesse föl azt is, hogy a magyar területen az 5200 hektár nem sok-e kicsit a történelmi területhez képest. (Koncz Ferenc: Kevesebb, kedves barátom!)

Másrészről, amikor előjött a kereskedőház privatizációja a mi részünkről, kérem, a kereskedőház privatizációja úgy volt kialakítva, hogy lehetőleg a termelők, menedzsment kerüljenek pozícióba, vagy ha jön tőkebefektető, olyan jöjjön, aki piacot fog teremteni annak a tokajinak is, amelyik nem aszú. Mert azért jó, ha tudja ez a tisztelt Ház, amikor arról volt szó, hogy tovarisi, konyec, akkor konyec lett a tokaji furmintnak és hárslevelűnek is, sőt az aszú jelentős részének is. (Dr. Répássy Róbert: Sajnáljuk is!) Ezt a privatizációval, ha a privatizatőr vállalta volna a felépítését, én is azt mondtam volna, hogy egy tisztességes privatizáció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De mivel arról volt szó, hogy nem lehet a menedzsmenté, ezért kerül vissza tartós állami tulajdonba.

 

(20.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 42 2005.04.19. 2:59  39-67

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnézést a malőrért. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság 2005. március 23-án tárgyalta a törvényjavaslatot, és mint ahogy az előadó úr is elmondta, ez a törvénymódosítási javaslat viszonylag szűk kört érint és viszonylag egyszerű módosítási javaslat.

Ennek az eredetileg 2000-ben elfogadott és 2004-ben az uniós csatlakozás miatt részben módosított törvénynek a kapcsán ismételten némi fogalompontosításra volt szükség az uniós csatlakozásból adódó feladatok miatt. Bizonyos gyakorlati tapasztalatok már jelentkeztek, így például a növényvédőszer-maradékok ellenőrzésének jegyzőkönyvei kapcsán vagy az állati hulladékok komposztálása kapcsán, illetve bizonyos költségek kiterhelése kapcsán. Aztán némi egyszerűsítést, ésszerűsítést is tartalmaz ez a módosítás, ami olyan formában jelenik meg, hogy az állat-egészségügyi szolgálattól a növényvédelmi szakigazgatáshoz kerülnek a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzés kérdései, ami úgy érzem, hogy nem vitatható; illetve korábban a parlament döntést hozott a Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról, ebből adódóan szinte természetes dolog, hogy a minisztérium bizonyos feladatköröket átad a kamarának.

Részben megelőzendően a dolgokat, felvetődött a bizottsági ülésen az ezt követő törvényjavaslat, amely a parlagfűről szólt, és már ekkor is némi észrevételekkel élt a bizottság. Talán ennek, talán másnak köszönhetően a bizottságunk kormánypárti többsége támogatta ezt a benyújtott törvénymódosítást, illetve az ellenzék vagy tartózkodott, vagy ellenszavazattal élt, és ezért hangozhat el most itt, a Ház falai között a kisebbségi vélemény is.

Tehát ismételtem csak azt tudom mondani, hogy a mezőgazdasági bizottság március 23-án többségi véleménnyel elfogadásra ajánlja a benyújtott indítványt, illetve kéri a képviselőket, hogy bizonyos módosításokkal tegyük még jobbá ezt az indítványt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 66 2005.04.19. 4:36  39-67

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr, és azért kértem a normál felszólalást, mert egy kétperces kevés lett volna, de igyekszem rövidíteni a hozzászólásomat. Horváth professzor úr, remélem, hogy a saját telkén azért nem fogja kipróbálni, hogy lesz-e valami elnyomó növény a parlagfűvel szemben, hiszen június 30-a után életbe léphet akár ott is a kényszerintézkedés. Tény és való, hogy a növényi társulások, növényi kölcsönhatások vizsgálata fontos téma, ezt ma is megcsinálják a kutatóintézetek, és az is tény egyébként, hogy létezik a parlagfűnek is egy természetes ellensége, bár nem növény, hanem gomba. Azért parlagfű igazából, mert a műveletlen területek esetében jön elő, és az is tény, hogy előbb vagy utóbb kialakul majd egy természetes növénytársulás, ami majd helyreigazítja és visszaállítja a természet rendjét. Csak kíváncsi vagyok arra, hogy van-e arra az allergiás embernek ideje, hogy ezt kivárja, aki szenved, június 15-e körül elkezd könnyezni, vagy mondjuk Pesterzsébet, Soroksár határában ez augusztus 15. és 20. között fordul elő, ráadásul ott a dél-pesti kórház, özönlik be a sok pollen a kórházba, és pluszmunkát ad az orvosoknak.

A másik, amit többen felvetettek, a hatósági ellenőrzés kérdései. Tény és való, jó néhány feladatot azzal, hogy uniós tagok lettünk, átvállal az uniós rendszer. Egyet viszont nem vállal át, és ebben igaza van teljes egészében Kis Zoltán úrnak is, hogy a határ menti ellenőrzés esetén a harmadik országból bejövő áruknál a vizsgálatokat lehetőségünk van, sőt azt mondom, hogy a hazai termelők, de kicsit bővebben kitekintve az uniós termelők érdekében is kötelesek vagyunk végrehajtani. Tehát ne jöhessen be olyan dísznövény harmadik országból, és ez vonatkozik esetenként a holland import dísznövényre is, ami nem felel meg az uniós növény-egészségügyi előírásoknak. Ugyanez a szigor legyen betartatva harmadik országból érkező paprikánál is. Ugyanakkor azt tudom mondani, hogy a normál hatósági ellenőrzések nem zárják ki az eseti vizsgálatokat az uniós áruknál is, hiszen ezt az uniós többi tagállam is megteszi a saját fogyasztói érdekében. Remélem, hogy ez a rendszer hosszabb távon működni fog Magyarországon is.

Amikor Eke úr azonnali lemondása kapcsán Ékes József szólt, én nagyon remélem, hogy az illetékes tárca és a tárcák eleget tudnak tenni azoknak a feladatoknak, amit rájuk szabtunk és rájuk szabott az Unió is. Remélem, azokkal az ésszerűsítésekkel, amit a különböző hatóságok munkájának a szervezettebbé, összehangoltabbá tételével kívánnak elérni, és tényleg megvalósulhat a fától a fogyasztóig történő teljes ellenőrzés, ennek ez a csökkentett szervezet is eleget tud tenni. Nagyon remélem, hogy annak az egyeztetésnek, ami a parlagfű nyomán megtörtént, és ott a növényvédelmi hatóságnak adjuk át a hatósági jogot, ez a lecsökkentett szervezet is eleget tud tenni.

Végül egy észrevétel még: fából vaskarika - mondta, ha jól tudom, Karsai Péter képviselőtársam, amikor a zöldség-gyümölcs ellenőrzést áttettük az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálatból. Jelentem, ez nem fából vaskarika, hiszen igazából idetartozik a dísznövény is, tudomásom szerint meg rózsát nem szoktunk enni, képviselő úr. Tehát ez pontosan egy ésszerűsítő, célszerű javaslat volt ebben a módosító indítványban. Egyébként jó néhány olyan elvvel, ami ténylegesen fogyasztói érdekeket, hosszú távú természetvédelmi és így hozzátéve embervédelmi érdekeket is szolgál, én magam is támogatom és egyetértek úgy is, mint képviselő, de úgy is, mint illetékes szakember, szakértő.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 86 2005.05.03. 5:11  79-95

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A zárszóban említette képviselőtársam, hogy egy önálló törvény kellene. Erről az jut az eszembe, hogy bizonyára mindannyian tapasztaljuk, amikor fórumokon veszünk részt, hogy mennyi a panasz arra, hogy nem tartjuk, nem tartják be a törvényt. Én sokszor azt szoktam mondani, hogy már lassanként arra kell törvényt hozni, hogy tartsuk be a törvényt.

Így vagyok az önálló parlagfűtörvénnyel is, hiszen létezik törvényi passzus arról, hogy mindenki köteles kultúrállapotban tartani a területét. Ha úgy vesszük, akkor igazából nem sokban különbözik a libatop mint szintén allergén növény a parlagfűtől. Miért teszünk mégis különbséget? Azért, mert ez egy olyan hirtelen elterjedt, nagy gyomborítottságot produkáló növény, amire nagyon sokan érzékenyek - szerencsére én még nem, de lehet, hogy holnap már érzékeny leszek -, ami miatt ez közérdekű témává vált.

Kékkői úr okfejtése egyébként, amit az előbb elmondott, rendkívül logikus, amikor itt a töréspontok és egyebek témájában az aggályát veti fel. Csak egy hibát követett el, nem olvasta el rögtön az elején, ahol földhasználóról beszélünk, és ha a földhasználó egyhektáros, öthektáros, százhektáros területen gazdálkodik, és egy adott összefüggő területről van szó, akkor bizony ahhoz az összefüggő területhez kell viszonyítani a parlagfű-borítottságot. Az összes többi elem, ami a törésponthoz és egyébhez köthető, pedig nem más, mint a beazonosítást szolgáló és elősegítő törvényi hely.

Tehát tulajdonképpen ez a 6. számú indítvány arról szól, illetve a 3., 6., 9. számú módosító indítvány, hogy tartsuk be a törvényt, és különösen, mivel ez elsősorban mezőgazdasági gondként jelentkező növény, ezért kötöttük igazából a növényvédelemhez, aztán a további részénél is, mivel a mezőgazdasági hatóságokhoz vagy az ehhez kapcsolódó hatóságokhoz kapcsolódik, ezért is van az FVM kezelésében, de mint mondottam, közügy.

Félidő táján járva, csak azt tudnám kérni mindenkitől, hogy a június 30-át mindenki nagyon jól vésse a fejébe, legyen ez bármilyen földhasználó, illetve bármilyen olyan földterülettel rendelkező - legyen ez MÁV, önkormányzat és egyéb -, ahol a parlagfű veszélye megvan és felütheti a fejét, június 30-áig közügy elvégezni a gyomirtást.

Említette Kékkői úr, hogy esetenként nehéz a parlagfű-borítottság alapján a kötelező hatósági irtást elrendelni. Ezért is van többek között a kapcsolódó módosító, hiszen szakemberként mindannyian tudjuk, hogy igazából a parlagfű akkor tudja felütni a fejét, ha maga a kultúrnövény vagy későn kel, vagy a tőszámmal baj van, és nem tudja elnyomni igazából a parlagfüvet, illetve a parlagfű nagyobb mennyiségben van jelen.

 

(13.30)

Ezért tettük be, hogy ott, ahol a kultúrnövény tőállománya 50 százalék alatti, és megvan a veszélyeztetettség a parlagfű részéről, ott szinte biztos, hogy 30 százalékos vagy afölötti parlagfű-borítottság jöhet elő. Tehát ennyi pontosítást beletettünk, hogy ne fordulhasson elő az az eset, amiről a mezőgazdasági bizottságban egyébként vitatkoztunk.

Én azt kérem, hogy a patkó mindkét oldalán legalább úgy álljunk hozzá, mint ahogy a szakmai bizottságban, a mezőgazdasági bizottságban álltunk hozzá, hogy bár a kormány részéről voltak aggályok, a szakmai bizottság egységesen e mellé az indítvány mellé állt. Ugyanakkor az a kérésem a tárca felé is, hogy bár nagyon csúszunk kifelé az időből, mire ez megjelenik törvényként, akkor már nagyon rövid idő marad, hogy párhuzamosan készüljenek el a rendeletek, és minden képviselőtársam, illetve minden ezzel foglalkozó hatóság a június 30-át igyekezzen az állampolgárok fejébe vésni, hogy eszerint tudjanak cselekedni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 92 2005.05.03. 1:42  79-95

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a polémia a százhektáros tábla esetében, azt mondom, hogy csak elvi jelentőségű. Könyörgök, hogyha valaki száz hektárt bevetett, mondjuk, szójával, mint ahogy Kékkői úr mondta, és van olyan őrült, hogy nem gyomirtózza, nem műveli, és mondjuk, lemond 3 millió forintot meghaladó földalapú támogatásról meg minden haszonról, mindenről, csak végzi, végzi a munkát, azt mondom, hogy az nem normális, az nem gazdálkodó! Tehát ilyen eset csak elviekben lehetséges - egyhektáros táblánál már előfordulhat.

Én elhiszem, és ez elsősorban igazából megítélésem szerint azok ellen szól nagyobb tábla esetében is, akik földspekuláció céljából kárpótláson licitáltak iksz területű földre, és ugyanúgy igyekeznek lavírozgatni, és bíznak benne, hogy majd a hatóság nem bünteti meg őket, és majd egyszer zsíros pénzért el lehet adni azt a földterületet teleknek vagy valami másnak. Tehát én úgy érzem, hogy a felvetése Kékkői úrnak azért nem ennyire életszerű.

Nagyon nagy baj, ha mondjuk, százhektáros nagyságrendben összefüggő 30 hektáros területek lennének, mert az azt mutatja, hogy ott a jó gazda gondossága és bármi az már régen, évek óta nincs meg, tehát ott máshol kell keresni a gondot, és ott bizony, azt mondom, teljesen jogos és törvényszerű, hogy elvégezzék a hatósági irtást, és ráterheljék ezt a tulajdonosra. De mondom, nem tartom életszerűnek ezt a fajta példát ekkora területen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 119 2005.05.17. 1:33  118-125

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha megkérdeznénk egy magyar embert, hogy mire, milyen magyar termékre büszke, biztos, hogy az elsők között említené a tokaji aszút. Ha megkérdeznénk, hogy aggódik-e érte, biztos, hogy azt mondaná, hogy igen, hisz emlékszik arra, hogy meg kell küzdeni a tokaji névhasználatért, emlékezhet arra, hogy egyezkedni kell a szlovák féllel a kétputtonyos tokaji aszú dolgaiért, de esetenként aggódik akkor is, ha bizonyos spekulációk tárgyává válik Tokaj, lásd Orbán-birtok.

Úgy tűnik, hogy az utóbbi időszakban azért egy kicsit jobb szelek is fújdogálnak, kedvezőbb körülmények vannak, köszönhető ez bizonyos döntések meghozatalának. Mire gondolok? Az egyik ilyen, hogy sikerült megegyeznie a magyar kormánynak a szlovák féllel abban, hogy a szlovák fél átveszi a teljes magyar technológiát, a magyar bortörvényt, a magyar hegyközségi rendszert és a magyar borbírálatot is, és kedvező az is, hogy alakulnak a közvetlen, direkt kapcsolatok az egykori történelmi borvidéken belül. Örvendetes az is, hogy az Európai Bíróság múlt héten határozatot hozott, amelyben nem engedélyezi az olasz félnek a tokaji használatot.

Ezért is tettem föl a kérdést, és kérdezném államtitkár urat: tényleg, most már nyugodtak lehetünk Tokaj kérdésében?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 123 2005.05.17. 1:00  118-125

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Államtitkár Úr! Itt a patkóban nagyon sokan követelik a magyar áru védelmét. Megítélésem szerint a minőségi magyar árut csak úgy védhetjük, ha a minőséget és az eredetvédelmet számon kérjük, és mi is betartjuk. Ha ez megvan, akkor lesz igazából a magyar áru is versenyképes a világban, és nem azzal, hogy Tokaj esetében 500 vagy 300, vagy hány hektárról beszélünk a szlovák oldalon, tisztelt ellenzéki képviselőtársam, hanem arról, hogy a magyar bortörvénynek megfelelő legyen a tokaji aszú. Ha így lesz, akkor eleget teszünk minden feltételnek.

Másrészről azt tudnám mondani és kérni, államtitkár úr, hogy ezt a minőség- és eredetvédelmet tartsuk be, nemcsak a bornál, hanem minden magyar terméknél, és ha lehet, már a határon, lásd 2,8-as tej Szlovákiából.

Köszönöm, a válaszát elfogadom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 133 2005.05.18. 6:08  122-138

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tény és való, úgy gondoltam, Kis Zoltán úr megérdemli, hogy előttem szóljon.

Államtitkár Asszony! Tény és való, hogy kicsit agrárorientált ez a határozati javaslat - ami nem véletlen - olyan szempontból, hogy nagyon sok élelmiszer szinte el se jut az egészségügy felé; lásd kis fogyasztású zöldség-gyümölcs kérdése. Akkor, amikor a “paprikabotránytö megéltük, gondolkoztunk el jobban a mezőgazdasági bizottságban arról, hogy ennek az egyik eleme az élelmiszer-biztonság, a másik eleme pedig a minőség és az eredetvédelem, ami viszont abszolút agráros téma. Ez az, amit említettek, hogy a fától a fogyasztóig történjen. Úgy éreztük, ha a saját berkeinken belül teszünk rendet a magyar élelmiszeralapanyag-előállítók és a magyar élelmiszert előállítók esetében, akkor nyugodtan számon kérhetjük a társországokból jött import élelmiszereknél is ugyanezeket a követelményeket.

Ez a határozati javaslat egy komplex egész, egy rendszert magába foglaló javaslat, amelynek jó néhány elemét később majd tovább kell vitatni és rá kell épülni. Mire gondolok? Egy kiragadott példa: említjük az egyik pontban az APEH-et. Miért említjük? Azért, mert óriási gondot és problémát jelent a számla nélküli forgalom ma Magyarországon. Nagyon-nagyon sok alapvető élelmiszer kerül be az élelmiszer-feldolgozóba, kerül be a piacra, ne adj’ isten, az áruházba számla nélkül, márpedig ott sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy olyan áru kerül a polcra, és olyan árut vásárol meg a fogyasztó, amelynek az eredete kétséges. Behoztuk különböző fogyasztóvédelmi és termelői szervezetek kapcsán azt is, hogy érdekeltek legyenek abban, hogy ténylegesen megvalósuljon a fától vagy a termőföldtől a fogyasztóig elv, és kellő érdekeltsége legyen arra a termelőnek, illetve a termelői csoportosulásnak mint piacon megjelenő szervezetnek, hogy ezt a dokumentációt igenis végigvigye.

Arról nem is beszélve, hogy Magyarország is kezdeményezte Brüsszelben - és ránk is érvényes - az úgynevezett földrajzi árujelzőkről, tehát egy védjegyről szóló határozatot, amelynek kapcsán az úgynevezett hungarikumok kérdését vetettük fel. Ez kifejezetten eredet- és hozzá kapcsolódó minőségvédelmi kérdés. Úgy érezzük, ebbe a határozati javaslatba belefér az is, hogy ez a kör bővüljön, legyenek olyanok, amiket ha uniós berkekben nem is, de országon belül kiemelten elfogadunk és foglalkozunk velük.

Azt meg ténylegesen nagyon sok esetben tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy egyes hatóságok - amelyek egy közbülső állomásponton vagy már a végén találkoznak az áruval - egymásra mutogatnak, esetenként hiányzik az összeszokott ellenőrzés, és néha bizony pénzügyi gondok is jelentkeznek. Azt hallom a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács ülésén, hogy milyen óriási felelőssége van egy saláta-előállító kertésznek, mert ha nitrátos, tehát túlműtrágyázott salátát eszik meg egy csecsemő, az ebbe akár bele is halhat. Hallja az ember, hogy az ellenőrző hatóságok egy részének nincs meg az a kis gyorstesztcsíkja, amivel az árut a piacon pillanatok alatt meg lehetne vizsgálni. Amikor kihozzuk a különböző hatóságok komplex és egységes elvek szerint működő helyszíni vagy központi laborbéli ellenőrző tevékenységét, akkor ilyen kis nüansznyinak tűnő dolgokra is gondolunk, hisz sok esetben ezen múlik az élelmiszerek és mindannyiunk egészsége.

Végül - nem kitöltve az időt - még egy gondolatot engedjenek meg nekem. Ebbe az országgyűlési határozatba közvetett módon szeretném belopni - bár élvezeti cikknek mondjuk - a bor kérdését is, mert jó néhány olyan eleme van, amely kapcsolódik ehhez és összeköthető vele, például a laboratóriumi ellenőrzés, kivéve egy-két speciális ellenőrzést. De ugyanúgy vonatkozik rá a számla nélküli forgalom, a VPOP-ellenőrzés vagy a határon történő megállítás és visszaküldés kérdése is. S azt mondom, ha valahol büszkék vagyunk a magyar élelmiszerre, akkor legalább annyira büszkék vagyunk a magyar borra is.

Tehát még komplexebb, még átfogóbb kezelésre buzdítanám a kormányzat képviselőit, illetve a parlamenti képviselőket is, akik segíthetnek abban és rámutathatnak a különböző hatóságoknál és minisztériumoknál arra, hogy melyek azok a neuralgikus pontok, amelyekre oda kell figyelni, amelyeket törvényi vagy rendeleti úton módosítani kell, illetve mi az, amivel nem kell mást tenni, csak jobban odafigyelni rá.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 16 2005.05.31. 2:31  13-129

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság a múlt héten tárgyalta az indítványt, és örömmel tapasztalta, hogy a korábbi ellenőrző albizottsági üléseken felvetett kérdéseket, amit a mezőgazdasági speciális foglalkoztatással kapcsolatban vetettünk fel, méltányolta a minisztérium, és befogalmazásra került ebbe az anyagba is.

A bizottsági ülésen szó volt még arról, nagymértékben segítheti az előterjesztésben szereplő rendelkezés, hogy kifehéredjen az agráriumban is a foglalkoztatás. Ugyanakkor felvetettük, és kértük azt is a minisztériumtól, hogy a jövőben, a későbbi munkák során is célszerű lenne a foglalkoztatottaknál a közteherjegy meghatározásakor a profittermelő képesség, illetve a munkaerő-igényesség belefogalmazása.

(10.00)

Mire mondjuk ezt? A mezőgazdaságban eléggé alacsony a profit, nagyon sok harmadik országbelit, elsősorban erdélyit foglalkoztat. Össze se lehet hasonlítani az itt megtermelt profitot, mondjuk, az építőiparral. Ugyanakkor az is tény, hogy a korábbi uniós országokban is valamilyen formában preferálják közvetett módon az alkalmi munkavállalást, legyen ez uniós országbeli vagy harmadik országbeli. Jellemző arányt mondanék: Németországban például durván 13 ezer forint egy mezőgazdasági alkalmi munkás napi bére, és durván fele-fele arányban megosztva a foglalkoztató és a foglalkoztatott 1300-1400 forintot fizet utána. Ez természetesen megjelenik a mezőgazdasági termék árában is mint költség, és ha nálunk ez a költség magasabb, akkor ez is hátrányt jelenthet a termelő részére. Mindezek felvetése mellett is a mezőgazdasági bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja, és megvitatásra javasolja az előterjesztett anyagot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)