Készült: 2019.11.19.13:26:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2018.12.03.), 208. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:14


Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az elmúlt hét péntekén egy könyvbemutatón volt szerencsém részt venni, és erről szeretnék itt nagyon röviden beszámolni, mert úgy gondolom, hogy az Országház falai között is tanulsága volt ennek a könyvbemutatónak. Tanka Endre művéről van szó: Korunk földkérdése, létünk a tét, vagy az alcímként is könnyen értelmezhető mondanivalója: Földrablások a világban és a magyar földvédelem címen jelent meg, és egyébként a jövő nemzedékek szószólója és a Magyar Természetvédők Szövetsége által rendezett konferencián mutatkozott be ez a mű, ahol sok más terület jeles képviselője is a saját előadásában  20-20 percben  alátámasztotta a könyvben foglaltak létjogosultságát, fontosságát és minden olyan tanulságát, amit itt a döntéshozóknak az Országgyűlésben is szerintem fontos lenne szem előtt tartani. Kezdeném talán azzal, amit a szervezők írtak kedvcsinálóként a könyvről, mert jól összefoglalja azt, amit itt fontos elmondani. A konferencia célja Tanka Endre könyvének bemutatása, és ennek kapcsán egy rövid konferencián a két téma körüljárása neves társelőadók által.

A mai civilizációs világválságban a föld, az édesvízkészlet és a helyi energiaforrások közösségi birtoklása a túlélés feltétele. A globális tőkekoncentráció része az a törekvés, hogy a világélelmezés monopóliuma felett kizárólagosan a tőketulajdonosok rendelkezzenek. Ehhez szükséges a föld elsajátítása is. A könyv, illetve a konferencia előadói a földrablás intézményrendszerével foglalkoznak, különös tekintettel az Európai Unió és a nemzeti szabályozások összefüggéseire.

A folyamat legsúlyosabb, létromboló következménye a termőtalajok végleges pusztulása. A termőföld mennyiségének drasztikus csökkenése és minőségének a kritikus pontot meghaladó romlása együtt okozzák a nem pótolható talajpusztulást. A konferencia második része ezért a magyar talaj- és földvédelem drámai sorskérdéséről, a gyökeres fordulat intézményi követelményeiről, e területen az új nemzetstratégiai, szakmai megoldásokról szól.

Olyan előadókról kell itt még említést tennem, akik, mint mondtam, a saját szakterületüket ismerve támasztották alá a könyvben leírtakat. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója, akitől szeretnék még majd idézni; Kurucz Mihály tanszékvezető, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar; Tóth Gergely tanszékvezető, Pannon Egyetem, MTA Agrártudományi Kutatóközpont; Hetesi Zsolt tudományos főmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézete; Pump Judit vezető főtanácsos, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala; Fidrich Róbert, ő volt a programszervező a Magyar Természetvédők Szövetsége keretében. Ők, ahogy említettem, mindenki a saját meglátásait tette hozzá, és sajnos nem lettünk sokkal vidámabbak vagy optimistábbak azzal kapcsolatban, miután ők is elmondták az álláspontjukat, hogy mennyi teendő van, és mennyire rosszul is állunk ezekben a kérdésekben.

Hiszen a tőke a természeti javak megszerzésén keresztül az egész társadalom felett felügyeletet gyakorol, sőt a saját tulajdonán is túlmutat ennek a hatása. Pedig úgy gondoljuk, hogy ezekről a nemzetbiztonságilag is egyébként nagyon fontos kérdésekről éppen a helyi közösségeknek kellene döntenie. Beszéltünk itt már a Ház falai között, de nem elégszer például az élelmiszer-önrendelkezésről, az élelmiszer-biztonságról ezzel összefüggésben, vagy például arról, hogy a legoptimálisabb becslések szerint is hazánk termőtalajai körülbelül 60 év múlva teljesen alkalmatlanok lesznek arra, hogy élelmiszert termeljünk rajtuk, ha továbbra is ezeket az agrotechnológiákat használjuk, illetve ha továbbra is ilyen irányba mozdul el a különböző környezeti hatásoknak az eredője. Tehát rengeteg olyan teendőnk van, amit itt döntéshozóként is meg kell szívlelnünk és komolyan kell vennünk.

Az úgynevezett földrablás, amiről a könyv leginkább szól, ennek, ha területileg nézzük, mintegy 60 százaléka a világon az afrikai kontinensre esik, és bizony akkor már érdemes elgondolkodni azon, hogy a mostani migrációs krízis, ami még sajnos belátható időn belül, mondhatom azt, hogy a mi életünkben már várhatóan nem nagyon fog megoldódni, az jelentős összefüggésben van például ezzel a földrabláskérdéskörrel, hogy igenis az ott élők nem tudnak boldogulni saját szülőföldjükön.

De érdekes azt is megemlíteni, hogy például magának az Európai Uniónak is három komoly dokumentuma és tanulmánya van, ezeket majd a következő témával foglalkozó írásbeli kérdésemhez csatolom is. Van, amelyik kimondja azt például, hogy az Európai Unió támogatáspolitikája és szabályozási rendszerei gyakorlatilag elősegítik és támogatják a földrablást. És sajnos ebben hazánk sem kivétel, de most itt nem akarok neveket meg példákat mondani, mert nagyon átpolitizáltnak vélnék ezeket.

Tehát rengeteg olyan dolog van, ami miatt az önök figyelmébe is ajánlom ezt a könyvet, és remélem, hogy akkor majd ennek tükrében felelősebb döntéseket tudunk hozni ezen kérdéskörökben.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai