Készült: 2020.09.29.20:46:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

220. ülésnap (2001.09.03.), 138. felszólalás
Felszólaló Dr. Mánya Kristóf (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:37


Felszólalások:  Előző  138  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A most tárgyalt törvényjavaslat 7-12. §-ai a gyógyszertárak létesítéséről és működésük szabályairól szóló, még 1994-ben elfogadott LIV. számú törvény, az úgynevezett patikatörvény előírásait módosítják. Ezen szakaszokkal szeretnék most foglalkozni, és gondolom, ezzel nem leszek egyedül.

A törvénymódosítás elsősorban jogharmonizációs célú, de a részletes indokolásból az is kiderül, hogy meg kell teremteni a szabályozás összhangját az örökösödési jog és a gyógyszerész személyi joga között. A Tóth István képviselőtársammal benyújtott, az ajánlás 11., 12., 14., 15., 16. és 18. pontjaiban szereplő módosító javaslataink a gyógyszertári törvénynek az említett szempontokat erősítő, de ezeken túl is mutató módosítását célozzák meg. Javaslataink szervesen összefüggnek, hiszen különböző oldalról, de azonos céllal a gyógyszertárnak mint közfeladatot ellátó, egészségvédelmi intézménynek a védelmét és ezzel szoros összefüggésben a működésért felelős gyógyszerésznek a tulajdonosi megerősítését irányozzuk elő. Célszerű, ha a módosító javaslataink részletezése előtt röviden számbavesszük a gyógyszertári törvény eddigi érvényesülésének, a gyógyszerellátás koncessziószerű szabályozásának eddigi hazai tapasztalatait. Sarokpontként három tényt kell szem előtt tartanunk.

Az első, hogy a hatályos gyógyszertári törvény indokolásában megfogalmazta: a gyógyszertárak működési formáját elsősorban a személyijog-tulajdonos gyógyszerész egyéni vállalkozásában tartja kívánatosnak.

Másodsorban: engedélyezi a betéti társasági formát a jogtulajdonos döntése alapján. A második alapvető körülmény: 1995-től, részben a gyógyszerészek tőkehiánya, részben a jelentős politikai nyomás hatására, az egykori gyógyszertári központok tulajdonában lévő gyógyszertárak a települési önkormányzat tulajdonába kerültek, és ezek javarésze elismerte a szakmai privatizációt, tehát engedte a gyógyszertárak megvételét. Ugyanakkor Budapesten és egyes megyékben, ismét csak jelentős politikai segédlettel, a gyógyszerészeket strómannak tekintve, a gyógyszertárakat olyan betéti társaságokba kényszerítették, amelyekben gyakorlatilag idegen tőke tulajdonában van a gyógyszertár. Idővel a tulajdonrészeket adják-veszik, és így a személyi jogos, a gyógyszertárak szakmai és működési biztonságáért felelős gyógyszerész sokszor akaratával nem egyező, ismeretlen tulajdonostársak között találja magát, ráadásul többségi tulajdonosok között. A kialakult lánc- és tőketulajdonok bizonyíthatóan monopolhelyzetbe kerülvén drágítják a gyógyszerellátást, növelik a gyógyszerforgalmat, pénzt vesznek ki a beteg és a társadalombiztosítás költségvetésének zsebéből.

Mindezek miatt - és ez a harmadik sarokpont - a gyógyszertárak működésének rendjét az uniós tagállamok nagy többségében a koncessziószerű rendszer jellemzi. Ez a rendszer lakosságszámra - nálunk 5 ezer főre - és területre engedi a gyógyszertár-létesítést, és az ellátásért felelőssé teszi a gyógyszerészt. A szabályozás olyan irányba hat, hogy a gyógyszertár-működtető szakmai és gazdasági döntései harmonizáljanak egymással, azaz a személyi jogos gyógyszerész és a vagyontulajdonos személye lehetőség szerint azonos legyen. Ezért az Európai Unió tagállamainak döntő többségében a gyógyszertár-tulajdonviszonyt a következő jellemzi. A gyógyszertár jogi személyiséggel rendelkező társaságok által nem működtethető. A gyógyszertár a jogtulajdonos gyógyszerész egyéni vállalkozásaként működik. És végül: gyógyszertár nem gyógyszerész tulajdonos birtokában nem lehet. Mindezek alapján nem lehet vitás, hogy a gyógyszertári törvényt a most tárgyalt törvényjavaslattal módosítani kell, de lényegesen több helyen, mint amit az előterjesztésben látunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 11. pontjában szereplő módosító javaslatban lehetőséget kívánunk adni arra, hogy a hozzátartozói személyi jogot ennek birtokosa vagy birtokosai átengedhessék a gyógyszertárat vezető gyógyszerésznek, hasonlóan ahhoz, ahogy a személyi jog jelenleg is átengedhető. Úgy gondoljuk, hogy cél az örökölt jogok időtartamának lerövidítése, vagyis az a cél, hogy mielőbb szakember tulajdonos vezethesse a gyógyszertárat. Másfelől a javaslatunk azt is szeretné elérni, hogy a hozzátartozói jog esetleges hosszú, 5-10 éves fennállása alatt ez a jog ne veszítsen értékéből, védeni tudjuk a gyógyszertár-tulajdonos halála után a család vagyonát.

A 12. pontban javasoljuk, hogy a hozzátartozói személyi jog időtartama maradjon a jelenlegi öt év a javasolt tíz év helyett. Itt is az a szempontunk, hogy a gyógyszertár jogtulajdonosának halála után az átmeneti időszak minél rövidebb legyen, ne veszélyeztesse a gyógyszertár folyamatos működését. Nem találtunk olyan uniós irányelvet, amely indokolná a hozzátartozói személyi jog felemelését ötről tíz évre - éppen ellenkezőleg. Az egyes tagországok törvényeiben az ennek megfelelő szabályozások időtartama csak egy-két év. Ausztriában lehet legtovább, öt évig a túlélő házastársnak személyi joga. Mi is elegendőnek tartjuk ezt az időt arra, hogy az örökösök a legjobb vagyoni döntést hozhassák meg.

Az ajánlás 14., 15., 16. és 18. pontjai alatti javaslataink tartalmilag összefüggenek. Céljuk a magyar gyógyszertárak repatriálása, az 1994-es törvényalkotói szándéktól eltérő vadprivatizáció lenyesegetése. A zsebszerződések lehetőségét, úgy gondoljuk, meg kell szüntessük a gyógyszerellátásban is. Nem felejthető, hogy ma a magyar gyógyszertárak száma körülbelül kétezer, ezekből legalább kétszáz külföldi befektetők tulajdonában van. A láncgyógyszertárak révén jelentős tőkekoncentráció ment végbe az utóbbi hat évben, melynek legfontosabb szereplői a gyógyszer-nagykereskedők és -gyártók voltak. Természetszerűen, ahol ezek a monopóliumok megjelennek, jelentős befolyással lesznek a gyógyszertárak forgalom-összetételére, a készletezés gyakorlatára, és az extraprofit érdekében teszik nyilván mindezt. Megjelenik ez a lakossági gyógyszerterhek növekedésében is; egyre több adat szól amellett, hogy az idegen tőke a gazdaság, a reálszféra más területén elszenvedett veszteségeit sokszor, és előfordult nem is egyszer ilyen, a gyógyszertárat működtető társasággal nyeleti le.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet véletlen, hogy a gyógyszertár-tulajdonlás súlyos anomáliáira mindkét oldalon felfigyeltünk, és ezt mutatják a nagyszámú módosító indítványok. Például Csáky képviselő úr javaslatai is ebbe az irányba mutatnak. Mi ennél is tovább megyünk: javasoljuk, hogy abban az esetben, ha a gyógyszertárat betéti társaság működteti, annak tagjai csak természetes személyek legyenek. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy a személyi joggal bíró gyógyszerész szakmai és pénzügyi felelőssége, kockázatviselő szerepe egyensúlyban legyen a gazdasági lehetőségeivel, módosító javaslatunkban számára mint a bt. beltagja számára többségi tulajdont tartunk indokoltnak.

 

 

(21.30)

 

 

Ezt a többségi gyógyszerésztulajdont biztosítja több uniós állam mellett Ausztria is; az az Ausztria, amelynek patikatörvényét 1994-ben a jogalkotók mintának tekintették. Az üzletrészek eladására, vagyis az átmenetre öt év elegendő időnek látszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti gyógyszerellátás védelme, mint ahogy az elején is említettem, túlmutat a patikajog vonatkozásain, az uniós irányelvek alkalmazásán. Középtávon csökkenti és csökkentheti a lakosság gyógyszerterheit csakúgy, mint a társadalombiztosítás költségvetésének hiányát. Azt is mutatja, hogy népegészségügyi programunk megvalósításában számítunk a magyar gyógyszerészek, az immár biztos tulajdonnal bíró magyar gyógyszerészek segítségére. Kérem ezért, hogy a módosító javaslatainkat a jövőben támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  138  Következő    Ülésnap adatai