Készült: 2020.09.26.08:52:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

166. ülésnap (2000.10.19.), 98. felszólalás
Felszólaló Dr. Mánya Kristóf (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:35


Felszólalások:  Előző  98  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A vita eddigi menetéhez most már igazodva, én elsősorban az egészségbiztosítás költségvetésének kérdéséről szeretnék beszélni, többé-kevésbé olyan összefüggésben, ahogy utóbb Vojnik Mária képviselő asszony tette, tehát bizonyos értelemben a gyógyszertámogatás és a bérfeszültségek kérdését is összekapcsolva, hiszen a két dolog bizony összefügg.

Az egészségbiztosítás költségvetésének tárgyalásakor hosszú évek óta a legnagyobb vitát ez a két kérdéskör váltja ki, egyrészt a bérhelyzet, másrészt a gyógyszertámogatások mértékének és a gyógyszerkassza tarthatóságának a kérdése, problémája. Az eddig hallottak, úgy látszik, igazolják ezt a hagyományt, igazolják olyan értelemben is, hogy kevés szót váltottunk a két, tehát a gyógyító-megelőző kassza és a gyógyszerkassza összefüggéseiről. Pedig célszerű ezzel elemzőbben és kritikusabban foglalkozni, mert egyrészt nem csökkentek az elmúlt években a lakosság gyógyszertérítési díjai, másrészt drámai mértékben nőttek az egészségbiztosítás kiadásai. Míg 1995-ben a gyógyító kiadásoknak csak 36 százalékát teszik ki a gyógyszertámogatások, 1997-ben már 38, 1998-ban pedig 46 százalékát. Erről részben már Frajna Imre államtitkár úr említést tett, de azt gondolom, hogy az igazodási pontok kristálytiszta megjelöléséhez szükség van ezeknek ismételt kimondására.

Még érzékletesebbek az arányok, ha a nemzeti össztermékre vetítjük ezen kiadásokat. A társadalombiztosítás úgynevezett konszolidált funkcionális mérlegét tekintve, 1999-ben a bruttó nemzeti termék 1,9 százalékát fordítottuk az egészségügy finanszírozására és ebből 1,2 százalékot gyógyszertámogatásra. Mindebből nyilvánvaló, hogy az egészségbiztosítás számára a legfeszítőbb gondot az egészségügyi kiadások általános és nagymértékű növekedésén belül, ami világjelenség, az ezért leginkább felelőssé tehető gyógyszerkiadások kézben tartása jelenti. Az előző kormányzati ciklusban a fentiek miatt egyre nagyobb mértékben lépték túl a zárt gyógyszerkasszát, 1995-ben még csak 4, de 1998-ban már 33 százalékkal. A gyógyszerkassza idei növekedése körülbelül - és nagyon megdöbbentő adat volt számomra, amikor ezt olvastam -, tehát a '96-98 közötti gyógyszerkassza-növekedés körülbelül két orvosegyetem éves működési költségvetésének felelt meg.

Tekintettel arra, hogy a gyógyszerkassza túllépése a biztosítási törvény erejénél fogva a háziorvosok és a kórházak finanszírozásától von el forrásokat, minden eddiginél fontosabb az a kormányzati szándék, amely a gyógyszerköltségek kezelhető szinten tartására irányul. Kezdeti sikernek tartjuk, hogy a múlt évi társadalombiztosítási zárszámadás tanúsága szerint a kassza túllépésének mértéke megfeleződött, és bizakodásra ad okot, hogy a tendencia idén is folytatódik. Arról már nem is beszélve, mennyire fontos annak hangsúlyozása, hogy a lakosság gyógyszerterhei 2000-ben először nem nőnek az eddigi nagy mértékben, sőt egyáltalán nem nőnek a lakosság gyógyszerterhei. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy egyfelől az 1999-es ártárgyalásokon már érvényre jutott a hatóanyaghoz kötött fix támogatás elve, másfelől - s ez is nagyon fontos kérdés - javult a vényellenőrzés országos rendszerének működése.

Ezek az átlátható gyógyszer-támogatási rendszer irányába tett első lépések és sikerek nem teszik felejthetővé, hogy a gyógyszerpolitika kihívásai nálunk többirányúak, és a megoldások módozatai a jövőben még összetettebbek lesznek, ideértve számos konfliktus kezelésének szükségét is. Nem is lehet másképp, hiszen a gyógyszerellátásban érintett, nagyobbrészt külföldi gyártók és forgalmazók igen erős gazdasági érdekérvényesítési lehetőséggel bírnak. Elég, ha itt arra utalok, hogy a világ húsz legnagyobb, profit szempontjából húsz legnagyobb termelővállalatának listáján hat óriás gyógyszercég található. Ezek a multinacionális cégek jelentős kutatói és fejlesztési háttérrel új és új, nem mindig bizonyítottan hatásos készítményekkel bővítik a piacot, és a támogatott ár növelése érdekében kemény lobbitevékenységet folytatnak.

 

(11.50)

 

Az eddigi ártárgyalások kicsit világosabbá tették azt, hogy igazán kik vannak a szigorú árkontroll mellett és kik ellene. Nem meglepő, hogy a gazdaságilag érdekelt forgalmazók, gyógyszerészek és az orvosok egy része az utóbbi csoportban van. Igaz, közép- és hosszú távon sem gyógyszerésznek, sem orvosnak nem lehet érdeke, hogy a betegek gyógyszerköltségei tartósan emelkedjenek. Ezzel együtt a promóciós műveletek megzavarhatják a rövid távú gondolkodást.

Az viszont nagyon furcsa, ha magukat egészségpolitikusnak valló személyek, képviselők érvelnek a gyártók árnövelő szándékai mellett. (Varga Mihály: Így van!)

Azok ugyanis, akik a mostani vitában és például két nappal ezelőtt, képviselőtársaim, a pénzügyminiszterhez intézett kérdésben gyógyszerválságról, árháborúról vagy talán álháborúról beszéltek, beszélnek, félek, hogy lényegében ezt teszik. Nem lenne jó, ha így lenne. (Dr. Vojnik Mária: Semmi ilyet nem mondtam!) A pénzügyi és egészségügyi tárcát, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt az előző és a jelenlegi kormányzati ciklusban az a makrogazdasági alapvetés vezette - és ezt ne felejtsük el -, hogy 1 százalékos termelői gyógyszeráremelés 0,3 százalékkal emeli az általános inflációt. Ennek alapján a betegek és a járulékfizetők közös érdekeihez igazodva igyekeztek az árakat, a támogatási százalékokat meghatározni.

A kormányzati törekvések eredményessége igen különböző. A Horn-kormány idején az áremelés 1996-ban 40 százalékos, ezt az államtitkár úr már részben említette, viszont 1997-et nem mondta, akkor 21 százalékos volt. A polgári kormányzás első teljes évében - KSH-adat - igazoltan 8 százalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási alapok előttünk lévő költségvetése jövő évre 147, 2002-re 153 milliárd gyógyszer-támogatási előirányzattal számol. Remélem, Vojnik Mária képviselőtársamat ez megelégedéssel tölti el, hiszen ha jobban megnézné ezt a két számot, akkor ezt kell éreznie, hogy a tervezés szintjén még nem történt az meg az elmúlt három évben, hogy az előző évi teljesítésnek megfelelő legyen a következő év gyógyszer-támogatási előirányzata.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az előirányzatok nagysága és aránya jobban igazodik az ellátórendszer költségeihez, némileg csökkenti a gyógyszertámogatás eddigi túlsúlyát, így több forrást biztosít - az elején erről már beszéltem, de nagyon fontosnak tartom most is mondani - a kórházi, szakorvosi, háziorvosi ellátásra, hiszen ebben a kasszában, a gyógyító-megelőző kasszában a növekedés 11,3 százalékos, szemben a gyógyszertámogatás 9 százalékos növekedésével. Ilyen módon a jövő évre átlagosan 20 százalékos egészségügyi ágazati béremelés költségvetési oldalról biztosított. Természetesen ehhez az intézmények, az önkormányzatok saját forrásaikból tehetnek még hozzá forrásokat. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kell!) Nem kell, a törvény és a költségvetés a 20 százalékot átlagosan biztosítja, képviselőtársam.

Az idei ártárgyalások kiadásmérséklő hatásai egyébként igazán - és ezt se felejtsük - a jövő évben fognak jelentkezni, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kalkulációi szerint mintegy 7 milliárd forintos megtakarítást lehetővé téve. Ahogy erről már részben volt szó, más, úgynevezett költségkontroll, az árnövekedést visszafogó mechanizmusok érvényesítésére is szükség lesz az elkövetkező két évben. A bizonyítottan hatástalan gyógyszerek támogatásának megszüntetésére, a költséghatékonyabb szerek magasabb százalékkal való támogatására, a reklámtevékenységek aktív kontrolljára és nem utolsósorban a preventív eljárások új szemléletű támogatására gondolok - erről nem nagyon esett szó a vitában.

Mindenekelőtt olyan klinikai területek lesznek az elkövetkező két évben, amelyeknél a jelentősebb gyógyszerek adta bővítés szükséges. Elsősorban a halálozási statisztikában második helyen szereplő és tovább szaporodó daganatos betegségeknél a legkorszerűbb készítmények jönnek itt számításba. A daganatos és nagyobbrészt idős betegek ellátására mintegy 1,5 milliárd forint pluszforrás jelenik meg a költségvetésben. Örvendetes, hogy a bizonyítottan hatékony, új, innovatív szerek támogatására az egészségbiztosító kalkulációi szerint 2,4 milliárd forint szerepel. Ha ezekhez hozzávesszük a lakosság elöregedésével együtt járó fogyasztásbővülést, nyilvánvaló, hogy az előirányzatok tartása nem lesz könnyű. Ezért fontos, hogy a gyógyszer-támogatási rendszer további átalakításának fő irányait kijelölő júniusi kormánydöntést a gyógyszerellátásban érintett szereplők magukra nézve elfogadják. A napokban újjáalakuló ártámogatási bizottságnak jól kell ütemeznie munkáját, hiszen a termelői árak befagyasztásának határideje ez év december 26-án lejár.

Az áralku tekintélyes részén ugyanakkor már túl vagyunk. Az 1400 készítményt érintő eddigi tárgyalások eredményeként közel 300 gyógyszer ára csökken átlagosan 14 százalékkal, 145 gyógyszer ára pedig átlagosan nő 9 százalékkal, tehát minden okunk megvan arra, hogy egy új, költséghatékonyságra épülő gyógyszer-támogatási rendszer alapjainak megteremtése után az elkövetkező években is az általános infláció szintje alatt lehessen tartani a gyógyszerek árnövekedését.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  98  Következő    Ülésnap adatai