Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen furcsa kép alakult ki bennem az előző felszólalások kapcsán, és arra sarkall, hogy bizonyos stratégiai kérdések tárgyalásával kezdjem meg a hozzászólásomat. Az ösztönöz erre, hogy azon párt képviselői, akik annak idején a mostani birtokszerkezet kialakításában oroszlánrészt képviseltek, nevezetesen, a kárpótlási törvény megalkotása és a részaránytulajdon-kiadás rendszerének kialakításában, most kvázi a 2004-es éven kérik számon, hogy mi történik itt, és miért alakul így a földhasználati birtokszerkezet, mint ahogy a kilencvenes években ezt kialakították.

Hasonlóképpen furcsa érzéseim voltak akkor, amikor annak a pártnak a képviselői, akik az élelmiszeripar privatizációja kapcsán egyetlen esetben sem tették lehetővé, hogy a mezőgazdasági alapanyag-termelők tulajdont szerezzenek a közepes és a nagyobb élelmiszer-ipari vállalatokban, azok most furcsállják, hogy ilyen piaci helyzet alakul ki és a termelők kiszolgáltatottak.

(21.40)

Szeretném elmondani: a Gyurcsány-kormány volt az első, amelyik lehetővé tette Magyarországon azt, hogy nagy kapacitású élelmiszer-feldolgozó üzemet mezőgazdasági termelők közössége megvásárolhasson nagyon komoly állami garanciával. Ez a Parmalat csődje kapcsán vált lehetővé. 4 milliárd forintos állami kezességvállalás volt szükséges hozzá, ugyanis az a helyzet, ami 2004-ben a tejpiacon kialakult, mélységesen felhívta a figyelmet arra, ha ez irányba nem történnek lépések, akkor minden krízishelyzetben a termelők isszák meg a levét, nem a tejnek, hanem az adott helyzetnek.

Ezen előzmények után kénytelen vagyok bizonyos stratégiai kérdésekről szót ejteni, bár egy képviselőtársam beszélt arról, hogy a 2004. év elején létrejött az a Nemzeti Agrárkerekasztal, amelyik kilenc szekcióban feldolgozta az aktuális helyzetet. Sajnos, az ellenzék nem volt partner ebben, kivonult erről a Nemzeti Agrárkerekasztalról, ennek ellenére a tudományos élet, a szakma jeles képviselői letették az asztalra azt a stratégiai elképzelést, amely mentén tovább kell építkezni.

A szándékunk természetesen továbbra is az, hogy az európai uniós csatlakozás tapasztalataival párosítva egy középtávú nemzeti agrárstratégia alakuljon ki belőle, de ez hosszú távon akkor lenne igazán megvalósítható, ha ebben bizonyos konszenzus alakulna ki a parlament két oldala között.

Elfeledkezünk arról, hogy a 2004-es csatlakozási esztendő előtt azért Európában nagyon gyökeres fordulat következett be. Azt megelőzően a ’90-es évek elején voltak olyan reformok, amelyek átalakították a támogatási és piaci rendszereket. 2003 júniusában a luxemburgi döntés a korábbi felkészülést gyökeresen megváltoztatta, olyan tekintetben, hogy az a sztenderd rendszer, amire Magyarország készült a támogatások elosztása vonatkozásában - különböző ágazati hatáselemzéseket végeztünk e tekintetben -, egyszerűen nem vált reális valósággá, hiszen ha arra a rendszerre álltunk volna rá, akkor 2005-től újra egy gyökeres változást kellett volna végrehajtani. Végül is a kormány úgy döntött, elfogadjuk a területalapú összevont támogatáskifizetést az európai uniós támogatások tekintetében, és természetesen megalkotjuk azokat a nemzeti borítékokat, amelyekkel némiképp ennek a rendszernek a torzulásait csökkenteni tudjuk.

A választás lehetőségét mutatja, hogy a csatlakozó országok közül a tízből kilenc ezt a rendszert alkalmazta, és az egyetlenegy Szlovénia az, amely a tárgyalások fajlagos mértéke tekintetében a 10 százalékos szabályt tudta választani, hisz ez számára lényegesen előnyösebb volt.

A luxemburgi döntés kapcsán hihetetlen változásokra kerül sor, hiszen a termelés ösztönzésére korábban rendelkezésre álló források 70 százalékát folyamatosan átrendezi az Európai Unió, ennek következtében átmeneti időszak következett be a régi tagországokban is, átálltak bizonyos szabad mozgástér következtében olyan kombinált rendszerekre, amelyekből keresik a kiutat, és nagyon sok mértékadó ország itt bizony öt-hatéves átmeneti periódusokat, fokozatos arányváltási időszakot léptetett életbe. Magyarország is még újabb döntések előtt áll, ezt szeretném elmondani, hiszen ebben az egyszerűsített területalapú támogatási szisztémában három év plusz kétszer egy évig maradhatunk, azt követően el kell dönteni, milyen rendszerben kerül kifizetésre az a nem kevés pénz, amely évről évre növekszik.

A másik ilyen tényező, amit meg kell említenem, ez a WTO-tárgyalások ügye. Bizonyára nem kerülte el képviselőtársaim figyelmét sem, hogy újabb ajánlásokat fogalmazott meg az Európai Bizottság a dohai forduló lezárása tekintetében. Abban olyan meredek dolgok vannak, hogy az agrár-exporttámogatások akár teljes leépítésére is hajlandó az Európai Unió. A jelenleg fennálló védővámok 50 százalékos leépítését tervezi, legalábbis mint tárgyalási anyag, ezzel megy el a tárgyalóküldöttség.

Milyen irányba mutat ez, tisztelt képviselőtársaim? Abba az irányba mutat, hogy a piaci verseny az Európai Közösségen belül az agrárszektorban fokozódik. Azt a nosztalgiára épített agráriumot, amit néhányan esetleg megfogalmaztak, el kell felejteni; bizonyos versenygazdaság, amellett, hogy tudomásul kell vennünk, a támogatások elosztása vonatkozásában is egy nagyon fontos diverzifikációs lehetőséget kell kihasználni, és a vidékfejlesztésben meglévő erőforrásokat bizony aktivizálni kell annak érdekében, hogy a vidéki megélhetési lehetőségek ne kerüljenek veszélybe.

Ezek a folyamatok, az európai uniós csatlakozás és a körülöttünk lévő országokban lévő eltérő rendszerek, árdiszparitások bizony okoztak meglepetéseket a piacon, de annak ellenére, hogy továbbra is nagyon komoly aktívumunk van, tehát mindennek ellenére előre kell bocsátani, még a 2004. évben is 250 milliárd forint aktívumot tudott az ágazat letenni a költségvetés asztalára, ez az egyenleg romlott. Romlott, elsősorban annak következtében, hogy az exportot ugyan tudtuk növelni, hiszen az Európai Unióra az a jellemző, hogy az árucsere növekszik, mindenki azt csinálja, amit jobban tud, és ilyen értelemben ezt az árut viszi a másik ország piacára. Több mint 6 százalékkal növeltük az exportunkat, de az import 24 százalékos növekedést mutatott.

A folyamatra azért az rányomta a bélyegét, hogy 2003 kapcsán hihetetlen árualap-kiesés volt. Kevés olyan esztendő volt, amikor Magyarországnak takarmányt kellett importálnia, és fékeznie kellett a gabonaexportot mindenféle eszközzel, annak érdekében, hogy a kenyérnek való itthon maradjon az országban. Ez azért nagymértékben megmutatkozott ezekben a számokban, de ha figyelembe vesszük, és egy kicsit kitekintünk 2005-re is, látható, hogy ez az olló, ami 2004-ben kinyílt, jelentősen záródik, hiszen a 2004. évhez képest aktívumot mutat az adott bázishoz képest a külkereskedelmünk, tehát kiegyenlítődés következik be. Ez persze részben annak is köszönhető, hogy a körülöttünk lévő országokban is emelkedtek az árak, emelkedtek az inputanyag-költségek.

De azért az idő szűkössége ellenére egy markáns vonást még szeretnék a piaci folyamatokból kiemelni, mégpedig azt, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelmünk hihetetlenül visszaesett az agrár- és az élelmiszer-ipari termékek tekintetében. Átrendeződött a piac az európai uniós országok vonatkozásában. Itt ha megnézzük a volumenszámokat is, a kivitelünk 75 százalékban a régi tagországokba irányult. Az új tagországokkal szemben a vártnál rosszabbul alakult a helyzet. Ha az erre vonatkozó számokat meg akarjuk nézni, akkor azt láthatjuk, hogy az export tekintetében az EU-kilencek, tehát a velünk együtt csatlakozó kilenc ország piacára a kivitelünk 38 százalékkal növekedett a mostani időszakban, a behozatalunk viszont 50 százalékkal növekedett. Tehát az egyenlegünk igazából nem a régi tagországok vonatkozásában romlott, hanem az új tagországok tekintetében.

Meglepő számomra, hogy az élőállat, a hús, húskészítmények tekintetében az import ilyen nagy mértékű (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), mint amit a mostani számok mutatnak.

Sajnos, az időmbe ennyi fért bele, majd próbálok még később két perc formájában néhány információt átadni.

Köszönöm a figyelmet.