Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy kis visszaemlékezéssel: amikor a rendszerváltoztatás táján a politikai életbe bekapcsolódtam, és a Magyar Demokrata Fórum berkein belül egy törvényjavaslatról szó volt, akkor Antall miniszterelnök úrnak először mindig két kérdése volt. Az egyik kérdés az volt, hogy a tervezett változtatás az alkotmánnyal rendben van-e, tehát nincsenek-e alkotmányos aggályok, illetve a jogalkotási törvénynek megfelel-e.

Az elmúlt héten miniszter asszony is felvetette expozéjában az alkotmányossági kérdéseket, és talán egy-két felszólalásban is felmerült az - mert fel kell hogy merüljön, különösen egy ilyen nagy volumenű átalakításnál, egy ekkora rendszer megváltoztatásánál -, hogy nincs-e alkotmányossági aggály. Meg kell vizsgálni, hogy a tervezett átalakítás önmagában alkotmányos-e, azaz felvethet-e alkotmányos aggályokat a kérdés, miszerint egy elvileg kötelező állami feladat, az egészségbiztosítás működtetése piaci alapokra helyezhető-e, és kiszervezhető-e többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok részére.

Az Alkotmánybíróság az alkotmány 70/D. §-át értelmezve több határozatában rámutatott: "Az alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása olyan alkotmányos állami feladatot jelent, melyet az állam központi szervei és a helyi önkormányzati, továbbá egyéb szervek rendszere révén valósít meg. Ennek keretében az állam egyebek között egészségügyi intézményhálózat működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére köteles."

Számos más alkotmánybírósági döntés is kitér erre az alapelvre. Ezek alapján leszögezhető, hogy az egészségügyi ellátórendszer biztonsága és stabilitása közvetlenül összefügg az alkotmány 70/D. §-ában kimondott alapjogok, tehát a legmagasabb szintű egészséghez való jog, illetve az állam egészségvédelmi kötelezettsége érvényesülésével. Nagyon érdekes, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában utal az ellátás jogosultságára, amikor azt mondja, hogy a társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultság valóságos alanyi jog, amelynek alkotmányos alapja azonban nem a 70/D., hanem az alkotmány 70/E. §-ában foglalt rendelkezés, illetőleg az alkotmányos tulajdonvédelem. A társadalombiztosításnak azokban az eseteiben tehát, ahol a biztosítási elem meghatározó szerepet játszik, a szolgáltatások megszüntetésének vagy csökkentésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el. Maga a rendszer csak úgy működtethető alkotmányosan, ha azon belül a jogosultak törvény szerinti ellátásra való jogosultsága hiánytalanul teljesül.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a törvényjavaslatot, akkor első olvasatra két helyen ezek az alkotmányos elvek megbicsaklani látszanak. Az egyik hely, amit Nyul képviselő úr is idézett, az 56. §, amely szerint a pénztártag a kezelőorvos által megelőző, gyógyító, illetve rehabilitációs céllal rendelt, az adott ellátásra külön jogszabályban meghatározott finanszírozási eljárási rend, valamint a vizsgálati és terápiás eljárási rend szerinti szolgáltatásokra jogosult. Majd folytatom, de itt egy pillanatra megállok, mert ha szó szerint értelmezzük ezt a törvényhelyet, akkor ebből az következik, hogy ennek a törvénynek az alapján a betegek csak olyan egészségügyi ellátásra jogosultak, amelyek esetében léteznek már ezek a bizonyos terápiás eljárási rendek, valamint léteznek a finanszírozási eljárási rendek. Szó volt róla itt a vita kapcsán is, hogy azok az eljárási rendek, módszertani levelek, amelyeket ma ismerünk, a kétszázat talán éppen meghaladják.

(10.00)

Akik a szakmában járatosak, azok azért tudják, hogy maga a BNO-kód körülbelül ilyen vastagságú (Mutatja.), és több ezer olyan kórkép van, amelyekkel kapcsolatban az eljárásrendeket majd el kell készíteni. És a miniszter asszony is utalt arra, hogy most hihetetlen gyorsasággal készülnek ezek az eljárásrendek, de az is biztos, hogy soha nem fogja utolérni a törvényhozás, a jogalkotás az orvostudományt, tehát soha nem lesz egyensúlyban az, hogy ne legyenek olyan kórképek, amelyeknek az eljárásrendje nem fog elkészülni. Tehát önmagában ez a megfogalmazás nagyon hibás, ezen korrigálni kell.

De ha tovább olvassuk az 56. §-t, akkor azt írja a törvényjavaslat: "Ha a pénztártag állapota és a gyógyítás szempontjai szükségessé teszik, az egészségügyi szolgáltató a finanszírozási eljárási rendben, valamint a vizsgálati és terápiás eljárási rendben foglaltaktól a pénztártag javára eltérhet, amennyiben azt az egészségügyi szolgáltató és a pénztár közötti szerződés lehetővé teszi, vagy ezen szerződés hiányában a külön jogszabályban foglalt eljárásrend alapján a pénztár ahhoz előzetesen hozzájárul. A fenti esetben a többletköltség a pénztárat terheli. Amennyiben az eltéréshez a pénztár nem járul hozzá, nem köteles ezt a többletköltséget megtéríteni."

Ez a szabályozás nem mást mond ki, mint azt, hogy ha a beteg gyógyulása érdekében a szakorvosi indikáció egy bonyolultabb és ezáltal költségesebb ellátást tart szükségesnek, akkor az csak abban az esetben alkalmazható, még a szakorvosi indikáció ellenére is, ha azt a szolgáltató és a biztosítási pénztár közötti szerződés lehetővé teszi, vagy ilyen szerződés hiánya esetén a pénztár ehhez előzetesen hozzájárul. Ellenkező esetben - mint ahogy fogalmaz a jogszabály - a pluszköltséget a pénztár nem hajlandó megtéríteni.

A kiindulópont itt tehát a beteg állapota és a gyógyulás szempontja, amelyek elemi módon tartoznak bele az alkotmány által védett legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapjogba. Ez áll szemben a szolgáltató által kötött megállapodás tartalmával vagy a biztosító beleegyezésével. Ha ez a beleegyezés nincs meg, akkor ennek az alapjognak egy súlyos korlátozása valósulhat meg. Hogy egy példával éljek, egy végtagsérülés esetén, ha aközött kell választani, hogy a végtagot amputálják vagy egy bonyolult műtéti technikával megmentsék, és utána egy hosszú rehabilitációs folyamat következzen be, akkor ezen törvényi hely alapján megvan a lehetőség arra, hogy az olcsóbb és gyorsabb amputáció mellett döntsenek. Ez mindenféleképpen nagyon komoly alkotmányos aggályokat vet föl.

A másik, ami így első olvasatra alkotmányos aggályokat vet föl, az a III. fejezet 138. §-ától kezdve az egyes adatkezelőkre vonatkozó szabályoknak a kérdésköre. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy az alkotmány külön paragrafust, méghozzá az 59. §-t szenteli arra, hogy kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog. Azt is kimondja az alkotmány, hogy az ezzel kapcsolatos törvényeket csak kétharmaddal változtathatja meg a parlament. Tehát kitüntetett helyet képviselnek az alkotmányon belül a személyes adatok. És abban mindannyian egyetértünk, ha személyes adatokról beszélünk, akkor ezen belül az egészségügyi adatok, az állampolgárok egészségügyi adatai még talán ennél is hangsúlyosabban kitüntetett szerepet kapnak.

Ennek fényében nem érhető, illetve bizonyos szempontból érthető, de nem magyarázható és mindenféleképpen aggályos alkotmányossági szempontból, hogy a törvény a kiegészítő biztosítást nyújtó biztosítók számára lehetővé teszi, hogy az állampolgárok egészségügyi adataihoz szabadon hozzájussanak.

Semmi nem indokolja ezt, hogy egy magánjogi szerződés keretében létrejövő kiegészítő biztosítás esetében a törvény tegye lehetővé ezekhez a szenzitív adatokhoz való hozzájutást, hisz magából a magánjogi szerződésből következik az, hogy megteremtődik a lehetősége annak - az ombudsman és az Alkotmánybíróság által is, azt hiszem, talán használt kifejezés -, hogy a személyes adatok kezelésére az állampolgár tulajdonképpen egy tájékozott beleegyezést adjon. Tehát ebben a formában, ahogy a törvényjavaslatban benne van, hogy ezek az üzleti biztosítók szabadon hozzájuthatnak a személyes adatainkhoz, az elfogadhatatlan.

És itt ismételten föl kell tenni azt a kérdést, hogy miután a törvényjavaslatban szerepel egy olyan mondat, hogy magyar nyelven is meg kell fogalmazni a könyvvizsgálónak a jelentését, furcsa mondat, de arra utal, nyilvánvalóan ismerve a környezetet, hogy külföldi biztosítók, illetve külföldi pénzbefektetők fognak tulajdonképpen a színre lépni, nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot az, hogy külföldi pénzügyi befektetők szabadon hozzájuthatnak állampolgárok egészségügyi adataihoz.

A miniszter asszony ezzel kapcsolatban korábban azt nyilatkozta, hogy nem juthatnak hozzá ezekhez az adatokhoz. Ha nem juthatnak hozzá adatokhoz, akkor hogy tudnak betegutat szervezni, meg egyebek, tehát itt önmagában ez ellentmondás. Tehát mindenféleképpen alkotmányosan is aggályos - ezen a két ponton mindenesetre, de még tanulmányozzuk, valószínűleg más pontokon is - ez a törvényjavaslat.

És ami, azt hiszem, szintén példátlan, az az, ami itt a módosítások kapcsán felmerül. Habár a Fidesz bejelentette, hogy nem nyújt be módosítást, ez is egy politikai hozzáállás. A Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy ha már megakadályozni nem tudja, legalább egy kármentésre rendezkedjünk be, és ahol lehet, valamit próbáljunk javítani, ami nem jelenti azt, hogy elfogadjuk, tehát alapelvben nem tudjuk elfogadni. De az érdekes az, hogy a kormánypártok is bejelentik, hogy több mint száz módosító javaslat készül. És köszönöm Kökény elnök úrnak, én is kezdeményezni akartam, pont azért mentem oda a miniszter asszonyhoz, hogy megkérdezzem, hogy van-e akadálya annak, hogy estig kitoljuk a módosító javaslatok beadásának a határidejét.

Tehát én nem emlékszem a parlament történetében, illetve talán egyszer volt olyan, hogy jóformán majdnem minden paragrafushoz - mert az előzetes információk alapján erre lehet következtetni -, a paragrafusok több mint feléhez módosító javaslatokat nyújtanak be. Ez azt üzeni a kormánynak, hogy a parlament abszolút nem ért egyet ezzel a szabályozási formával, és akkor, amikor egyszer, talán valami gazdasági jellegű törvény kapcsán itt ez előfordult, akkor az akkori kormány értette a parlament üzenetét, és visszavonta a törvényjavaslatot.

Úgy gondolom, hogy ezeknek a módosításoknak is ez az üzenete: vissza kell vonni mindenféleképpen ezt a törvényjavaslatot, le kell ülni, beszélni kell a kérdésről.

És még egy, most jut eszembe egy alkotmányos kérdés. Ha a menetrendet számítjuk, akkor egy hónap múlva, valamikor az utolsó napon, december 17-e körül történik meg a végszavazás. A törvény zárórendelkezése úgy rendelkezik, igaz, hogy csak az I-IV. fejezeteket illetően, hogy január 1-jével lép hatályba maga a törvény. Nyilvánvalóan a végszavazás után még a kihirdetési procedúrán keresztülmegy, közben jön a Jézuska, sütjük az újévi malacot. A kormánynak feladata van, hisz a hatálybalépéssel egyidejűleg a végrehajtási rendeleteknek is meg kell jelenni, és ha csak az első négy fejezetet nézem, akkor is több tucat végrehajtási rendelet. És az Alkotmánybíróság több alkalommal alkotmányellenesnek ítélt olyan törvényjavaslatokat, amelyek nem adtak kellő időt a felkészülésre. Azt hiszem, ez bizonyos törvények esetében minimálisan három hónap, kisebb szabályozás esetén. Egy ilyen nagy volumenű szabályozás esetén, azt hiszem, elvárható, hogy egy jóval hosszabb átmenet után lépjenek ezek a paragrafusok hatályba. Tehát ezen is el kell gondolkozni, nyilvánvalóan ezzel kapcsolatban is fogunk módosító javaslatokat beadni.

Összességében: az sem igaz, amit itt mondanak, hogy nincs megkülönböztetés, mindenki csak a forrásoldalról és a bevételi oldalról, illetve az allokáció kérdésköre szempontjából vizsgálja a kérdést.

(10.10)

Egy egységes rendszerről van szó, és igenis, az ellátó oldal szempontjából vannak különbségek, hisz ha nincsenek különbségek, akkor nincs verseny, és ha vannak különbségek, akkor azok magukban hordják a diszkrimináció lehetőségét. Tehát igenis megbomlik az az egység, ami a jelenlegi társadalombiztosítás keretén belül működik, ami nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszeren nem kell változtatni, hiszen lényegében a szabad demokraták kivételével, azt hiszem, a mostani rendszer megváltoztatásának az irányát illetően a többi parlamenti párt egészségpolitikusai korábban egyetértettek, hogy milyen irányban kellene menni. Ez látszik most megbicsaklani a hatalom megtartása érdekében, egy zsarolási akció keretén belül.

Tehát nagyon jó lenne, hogyha nem tárgyalnánk tovább, illetve tárgyaljuk végig, mindenki el tudja mondani az elképzelését, hogy melyek azok a szükséges lépések, amelyek az átalakítás érdekében megteendők, de hogy ez a törvény ne lépjen hatályba, úgy gondolom, az az egészségügyi ellátórendszer, a betegek és a szolgáltatók véleménye is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)