Készült: 2020.07.08.14:31:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

269. ülésnap (2018.02.20.), 42. felszólalás
Felszólaló Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:09


Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! „A Lengyelországhoz fűződő barátságunk olyan politikai realitás, amely semmiféle indoklásra nem szorul, és egyik alapvető eleme a magyar külpolitika elgondolásainak.” Teleki Pál miniszterelnök kilencven éve (sic!), 1939. február 22-én tartott képviselőházi beszédében mondta el ezeket a szavakat. S magam sem fogalmazhatnék tömörebben, amikor az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot tárgyaljuk, hiszen kevés olyan ország van Európában, amelynek történelme, sorsa annyira közel állna Magyarországhoz, mint Lengyelországé. Hallottuk az évezredes barátságot, valódi sorsközösség a szabadságért, a demokráciáért, a függetlenségért vívott harcok hosszú sorával, ahogy Németh Zsolt képviselőtársam az expozéjában említette. Képviselőtársaim már korábban ismertették azt a javaslatot, amit most a tisztelt Ház előtt tárgyalunk, és amelynek a legfontosabb célja a lengyel néppel való szolidaritáson túl a kettős mérce elleni fellépés, ami sajnálatosan észlelhető az európai intézményekben. A határozati javaslat benyújtása a lengyel helyzet ismeretében tehát véleményem szerint nem szorul indoklásra. Úgy gondolom, elemi kötelességünket teljesítjük ezen a napon itt a tisztelt Házban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az Európai ügyek bizottságának elnöke szeretnék nagyon röviden rávilágítani arra, vagy tömören összefoglalni, hogy miről is van itt szó, amikor Lengyelországgal szemben különböző eljárásokat indít az Európai Unió. Érdemes felidézni az ominózus EU-alapértékeket az uniós alapszerződés 2. cikke szerint: az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása. Ezen alapértékek az Alaptörvénynek is közös alapértékei, amelyeket eredeti, torzítatlan formájukban senki nem von kétségbe sem Európában, sem Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a 7. cikk szerint eljárásra sokkal inkább politikai okok miatt került sor az Európai Unióban, ami számunkra és a lengyelek számára is elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedek során megfigyelhettük, hogy miként alakítható a nemzetközi és az alkotmányos jogok értelmezése olyan módon, hogy az a nevezett jogok eredeti értelmében ellentétes tartalmúvá váljon. S nagyon jól ismerjük azokat a módszereket, amelyek révén a vállalhatatlan politikai célok először vállalhatóvá, aztán legitimmé válnak, végül nem kötelező erejű dokumentumokba kerülnek, hogy hivatkozási alappá válhassanak a nemzetközi jog vagy az alkotmányok rendelkezéseinek alakítása során. Ezt az utat kellett ugyanis bejárni ahhoz, hogy a jogállamiságon, az alkotmányosságon, az emberi jogokon és más nemes, magasztos fogalmakon keresztül korábban elképzelhetetlen tartalommal töltődjenek meg az emberi jogok vagy éppen a demokrácia fogalmi keretei.

Lengyelországgal szemben ezeknek a kevéssé ismert, kevéssé konkrét követelményeknek a betartását támasztják a vádlók, akikből könnyen lehetnek a bírák is, ahogy arra miniszterelnök úr 2013-ban már rámutatott. Úgy vélem, hogy lengyel barátaink mellé kell állnunk egy ilyen helyzetben, hiszen a legalapvetőbb, az emberi mivoltukban gyökerező igazságérzet is azt diktálja, hogy annak a pártját fogjuk, aki ilyen méltatlan vádakkal kényszerül szembenézni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hét végén a lengyelországi Przemyślben jártam a Kárpátok Európája konferencia immáron 20. ülésén. Ez egy fontos regionális kezdeményezés, Marek Kuchciński, a szejm, a lengyel parlament alsóházának elnöke hét éve kezdeményezte, amely a Kárpátok országait, tehát a visegrádi négyeken felül Romániát, Szerbiát és Ukrajnát kapcsolja össze, hogy e hatalmas térség gazdasági, kulturális és politikai szintű együttműködését megerősítsék.

(10.00)

A Kárpátok Európája e hatalmas térség gazdasági, kulturális és politikai szintű együttműködését erősíti, és éppen szűkebb pátriám, Abaúj-Zemplén számára is, úgy hiszem, egyfajta fejlődési lehetőség útját rejti. Például Sárospatak városa a korábbi hagyományos testvérvárosi kapcsolatrendszerét e keretek között is kiegészítheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a regionális együttműködésnek talán az egyik leglátványosabb eredménye a Via Kárpátia autópálya terve, ami a Balti-tengertől, észak felől egészen délig, a Fekete-tengerig húzódik, és ehhez kapcsolódóan épül szűkebb pátriámban, Abaújban a Kassa-Miskolc M30-as autópálya, amelynek az első szakaszát Tornyosnémeti és a határ között átadtuk. Tehát ezek nemcsak magasztos elvekről szólnak, hanem konkrét gazdasági együttműködésről, ami, hál’ istennek, tapasztalható a lengyel és magyar kapcsolatokban. Ennek a védelméről is szó van tehát.

Az előbb említett przemyśli konferencia, ami a térségünk szempontjából is különösen fontos régióink, városaink közötti együttműködés, sem tudott elsiklani azon kettős mérce felett, amivel jelenleg Lengyelországot mérik. A Kárpátok Európája konferencia és az ott elhangzottak is megerősítettek abban, hogy nem maradhatunk tétlenek. Hiszen számunkra is fontos kérdésekről szó esik, amikor a Lengyelországgal szemben folytatott eljárást szemléljük. Úgy vélem tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy lengyel barátaink számára a most elfogadni tervezett határozat adekvátnak tűnik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor tehát ezt az indítványt tárgyaljuk, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak a magyar-lengyel, de a visegrádi együttműködés is a virágkorát éli, és különösen a manapság legégetőbb uniós kérdésekben, mint a migrációs válság, a brexit vagy éppen az EU jövője vagy jövőbeni költségvetése. Tehát a visegrádi négyek közös álláspontot jelenítenek meg különböző uniós ügyekben, amellyel ellen tudunk vagy tudnak állni a brüsszeli központosító törekvéseknek. Tehát határozott nemzeti érdekérvényesítés jellemzi a visegrádi négyeket, köztük Lengyelországot és Magyarországot is. Nos, a Lengyelország elleni szankciós eljárás megindítása éppen ezt a közép-európai egységet kívánja megtörni. Hát, ezért kell nekünk is szót emelnünk a magyar parlamentben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak tartom, hogy a fennálló nyitott kérdéseket Varsó és Brüsszel egyeztetni tudja, amire ígéretet kaptunk a lengyel miniszterelnök úrtól és az Európai Bizottság elnökétől is. De ennek nem a 7. cikk szerinti eljárás a megfelelő módja, hanem a dialógus, a kompromisszumkészség. És nemcsak Lengyelországtól kell követelni ezt, hanem az Európai Bizottságtól is. Ilyenkor eszembe ötlenek a 7. cikk szerinti eljárást leginkább erőltető baloldali erők nagy alakjának, Helmut Schmidt kancellárnak a szavai: „inkább száz órát tárgyalni, mint egy percig harcolni”. Azt hiszem, az európai baloldal talán azért sem szereti hallani ezeket a szavakat, mert Schmidt azt is mondta egyszer, hogy „a nehézségek során mutatkozik meg a jellem”.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy most is olyan időket élünk, amikor a kettős mércét alkalmazókkal szemben folytatott küzdelemben egyértelműen kitűnik, hogy ki hová áll és ki ragaszkodik az értékekhez. Az Országgyűlésnek pedig ezen időszakban nemcsak lehetősége, függetlenül attól, hogy választások előtt állunk, de kötelessége is, hogy a lengyel nép melletti szolidaritását ilyen módon is kifejezze. Úgy vélem, hogy a szankciókkal való fenyegetés csak az EU-ellenességet növelheti Lengyelországban, ami meg senkinek nem érdeke.

Baráti, szimbolikus gesztusokra van inkább szükség, ami méltó az ezeréves sorsközösségünkhöz. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák Németh Zsolt előterjesztését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai