Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A második része ennek a vitának a jogalkotásban való társadalmi részvételről szól, arról a másik törvényről, amit párhuzamosan terjesztettünk az Országgyűlés elé, és ami a jogalkotásnak egy fontos területét szabályozza.

Eddig a társadalmi részvételről, a társadalmi vitáról, a civil szervezetek, a nem kormányzati szervek véleményének kikéréséről mindösszesen egy pont szólt, egy c) pont: az érdekelt társadalmi szervezeteknek és érdek-képviseleti szerveknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elmondják véleményüket az egyes jogszabálytervezetekkel kapcsolatban.

Mi ezt sokkal fontosabbnak tartjuk, pontosan a jó állam és a jó jogalkotás érdekében, hogy minél szélesebb körű legyen ez a lehetőség, ezért emeltük törvényi szintre ennek a szabályozását. Sok eldugott helyen ez most is megtalálható volt: a kormány ügyrendjében, az elektronikus információszabadságról szóló törvényben, itt-ott-amott el-el voltak rejtve ennek részterületei, de mi úgy gondoltuk, fontos, hogy a legmagasabb szinten, törvényben legyen ez rögzítve; ez meg egységesen legyen kezelve; és egy újfajta rendszerben jelenjék meg a társadalmi részvétel a jogalkotási folyamaton belül.

Ennek nagyon sokféle módja és lehetősége van, de a legfontosabb, hogy a társadalom minél szélesebb és minél különbözőbb rétegei bekapcsolódhassanak a jogszabályok előkészítésébe. Úgy tudom ezt szemléltetni lényegében, hogy elindul az állam részéről a közigazgatási egyeztetés házon belül, egy miniszter előterjesztése nyomán, hogyha a minisztériumnak megvan a kialakult álláspontja. Ugyanúgy egy másik körben, a civil szektorban is elindul, és ugyanolyan joggal, ugyanolyan jogosultsággal, ugyanolyan lehetőségekkel bírnak a civil szervezetek is, hogy véleményezzék a jogszabályokat, mint a kormányzat belső egyeztetési rendszere. Ugyanúgy emancipálva lettek a civil szervezetek. Hosszú évek küzdelme után, hosszú évek javaslattételi rohama után a kormány, a nemzeti együttműködés kormánya végre figyelembe vette a kéréseiket, és ezt jogszabályi formába is öntötte.

Maga az alapvető koncepció is a civilektől származik, hiszen négy évvel ezelőtt jelentetett meg három civil szervezet egy tanulmányt, amelyben végigtekintették a különböző európai uniós és más országok rendszerét, hol hogyan szólhatnak bele a civil szervezetek a jogalkotásba. Ők keresték meg ezt a kormányt is - a kormányváltás után nem sokkal - ezzel a javaslatukkal. Míg az előző kormányoknál süket fülekre találtak, ennél a kormánynál értő fülekre találtak, és ezen civil javaslat alapján, a velük való folyamatos konzultáció mellett született meg ez a javaslat.

Száznál több civil szervezet mondhatta el a véleményét akár írásban, akár szóban. A minisztérium részéről én magam is több helyen megfordultam, ahol civil szervezetek vitatták meg ezt a javaslatot, legyen az a Nonprofit Információs és Oktató Központ által szervezett rendezvény, vagy akár a Pallas Páholyban szervezett rendezvény.

Tehát ebből is érezhetik, hogy a civil szféra minden szegmense megnyilvánulhatott, illetőleg írásban nagyon sok, akár szervezet, akár magánszemély elküldte a javaslatát. Azt hiszem, rekordot is döntöttünk, és ez a jogszabály-alkotási törvényjavaslat jó mintája is volt annak, hogy milyen hasznos a civilek részvétele.

Egy jó állam azért is figyel a civilek véleményére és észrevételeire, hiszen ez pluszlegitimációt jelenthet a jogszabályoknak. Nem pusztán a parlament, nem pusztán a kormányzat, hanem a civil szervezetek támogatása is ott lehet a kormány, illetőleg a miniszterek egyes javaslatai mögött.

Ez egy sokkal jobb minőségű jogszabályalkotást eredményezhet. Emlékezhetünk torzókra a jogszabályalkotásban az előző évekből, a standolási törvényre vagy más olyan jogszabályokra, amelyeknek a megszületésekor mindenki, aki értett hozzá, már tudta, hogy ez nem fog működni, ez egy életképtelen jogszabály. És végül a kormánynak 3-6 hónap vagy egy év után kellett úgy döntenie, hogy valóban olyan jogszabályt sikerült alkotnia, amely életszerűtlen. Hiszen mondjuk, az adományok megadóztatását, vagy sok más olyan témát tudunk mondani az előző évek gyakorlatából, amelynek már a születésekor látható volt, hogy pontosan a nem kormányzati szervek számára alkalmazhatatlan vagy értelmetlen. Éppen ezért, hogyha van egy ilyen egyeztetési rendszer, ezek a torzó jogszabályok talán meg sem születnek.

Illetőleg nagyon fontos, hogy ne csak a megszületésénél legyen ilyen pluszlegitimációja a törvényeknek, hanem az alkalmazásuk során is. Én úgy gondolom, hogy sokkal inkább elvárható a jogkövető magatartás az egyes jogkövetésre kötelezettektől, hogyha egy kialakult és a keretei által meghatározott formában folyik a jogalkotás folyamata, és ők maguk is beleszólhattak. Tehát úgy gondolom, a jogkövetést elő fogja segíteni az, hogyha a leendő jogkövetők már a jogszabályok megalkotásánál is beleszólhatnak a jogszabály előkészítésébe, saját javaslataikat megfogalmazhatják, nemcsak a parlament bizottsági ülésein - ahol erre a parlamenti bizottságok a Házszabály szerint lehetőséget biztosítanak -, hanem már a kormány illetékes szerveinél is. Ez az adott kormánytisztviselőknek nyilvánvalóan nagyon nagy munkaterhet jelent, de úgy gondoljuk, hogy ezt vállalni kell, hiszen ez egy jobb minőségű jogalkotást, egy jó államot és az állampolgárok és az állam közötti közvetlenebb és bizalmi viszonyt fogja megalapozni.

Nézzük magát a törvényt, annak a tartalmi összefoglalását! Ez nyilvánvalóan a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetekre vonatkozik, tehát itt a parlamentben megszülető bizottsági indítványokra, az egyéni képviselői indítványokra vagy a köztársasági elnök által előterjesztendő jogszabályokra nem, de hát a kormány elsősorban nyilván önmagának írhat elő kötelezettséget. Éppen ezért minden más a Házszabályra, egyéb bizottsági ügyrendekre vagy egyebekre vonatkozik, hogy ott pontosan hogyan szabályozzák a civilek részvételét és kezdeményezési lehetőségeit.

Szintén nem foglalkozik részleteiben az önkormányzati rendeletekkel, az önkormányzati jogalkotásban való civil szerepvállalással. Ennek az az egyetlenegy oka van, hogy 3200-féle önkormányzatunk van. Nem lehet ugyanazt előírni egy fővárosi önkormányzatnak, egy városi önkormányzatnak, egy megyeinek és egy 150 fős kistelepülésinek. Bizonyára mindenhol más-más az az egyeztetési rendszer, akár falugyűléssel, civil szervezetekkel, kamarákkal, különböző fórumokkal, ahol a civilek elmondhatják a véleményüket.

Ez egy nagyon heterogén rendszer, de ettől függetlenül egy kötelezettséget előír ez a jogszabály, hogy - nyílván ezen törvény szellemiségének megfelelően - helyben, helyi jogalkotással a helyi önkormányzatoknak egy bő időhatárral, bő egyéves időhatárral meg kell alkotniuk a saját rendeletüket, amiben szabályozzák a civilek részvételét a jogalkotásban.

És azt is meg szeretném említeni, hogy ez természetesen sem az OÉT-nak, sem semmilyen más érdekegyeztetésnek a lehetőségét nem érinti, nem csorbítja. Bővíti minden eddigi vitában, minden eddigi jogszabály-előkészítésben részt vevő szervezet lehetőségét, de semmiből semmit nem vesz el. Az eddigi formációkhoz, legyen az akár egyházi érdekegyeztetés, legyen az az Országos Érdekegyeztető Tanács, legyen az bármilyen más hivatásrend eddig kialakult érdekegyeztető fóruma, ahhoz nem nyúl, azon ez nem változtat.

Szintén nagyon fontos, hogy ne csak akkor találkozzanak fontosabb törvényjavaslatokkal a nem kormányzati szervek, amikor azok már egy teljesen kialakult, egységes formában vannak, és paragrafusról paragrafusra lebontva jelenik meg a szabályozás, hanem a koncepció is megvitatható lehessen. Erre korábban is voltak lehetőségek, mi ezt fontosnak tartottuk a törvénybe is belevenni, hogy adott esetben a miniszter már a szabályozás irányainak, általános elveinek meghatározásába vonja be a civileket. Lehet, hogy akkor sokszor sokkal hatékonyabban tudnak véleményt is nyilvánítani, mint amikor egy teljes jogszabály már ától cettig meg van határozva.

És szintén fontos a tervezhetőség a civil szervezetek számára, ezért tovább bővítettük azon lehetőségeket, hogy tájékozódni tudjanak. Egyrészről a kormány is meghatározza a maga jogalkotási tervét, és ezt nyilvánosságra hozza, másrészt a miniszterek is adnak egy tájékoztatót arról, hogy milyen területet kívánnak szabályozni, melyik törvényben és milyen nagyságrendben. Ez fontos a felkészülés szempontjából mindenkinek. Ezeknek egy része már eddig is gyakorlat volt a jogszabályok alapján, most ez törvénybe van iktatva, és ki van bővítve.

Kétfajta fő egyeztetési forma van, az általános egyeztetés és a közvetlen egyeztetés. Az általános egyeztetésben mindenki véleményt nyilváníthat. Itt nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek időben tájékoztatva legyenek az interneten keresztül arról, hogy milyen jogszabályok nyílnak, és egy internetes felületen keresztül mondhassák el a véleményüket. Ennek semmiféle korlátja nincsen, itt bárki hozzászólhat.

És természetesen nagyon fontos, hogy ezek ne csak a pusztába kiáltott szavak legyenek, ne csak az legyen a gyakorlat, mint sok-sok előző évben, hogy elmondták a véleményüket, és utána arra semmiféle reakció nem érkezett. Éppen ezért kötelezővé teszi a törvény a tipikus kérdésekre, felvetésekre adandó kormányzati válasz kapcsán, hogy miért támogatja a kormány, vagy miért nem támogatja, miért nem illik a kormány kormányprogramjába, szabályozási elveibe. Az erre való válaszokat is ugyanúgy nyilvánosságra kell hozni.

(10.50)

Fontos, hogy az állampolgárokat felnőttnek tekintsük, és értelmes vitát folytassunk velük a nemzeti együttműködés rendszerében. Ezért fontos, hogy az érveikre ellenérveket kaphassanak, és ezt nyilvánosságra is hozzuk, hiszen semmiféle titok nincs benne; itt szakmai érvek ütköznek, nem pedig politikai érvek, úgyhogy úgy gondolom, ezt mindenki vállalhatja is. Nagyon fontos, hogy a civilek is vállalják a véleményüket, és természetesen a kormány is indokolja meg, hogy mit miért támogat és miért nem támogat.

Nagyon fontos az az egyeztetési forma is, ami sok jogszabálynál hiányzott, hogy bizonyos idő elteltével - törvényeknél egy év elteltével - utólag fel kell hívni azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vettek a jogszabály megalkotását megelőző egyeztetésben, hogy az alkalmazás során tapasztaltakat osszák meg a kormányzattal. Bizonyára, mondjuk, egy kamara, egy vállalkozói érdekképviselet vagy egy területen emberek érdekét képviselő csoport jól látja, mi az, ami túl bürokratikus, mi az, ami rossz gyakorlatot eredményezett, mi az, amin egy kicsit javítani kell, hiszen nem hozta meg azokat a célokat, amelyeket elvártunk volna a jogszabály megalkotásakor. Bár eddig is elő volt írva hasonló kérés, igény a jogalkotó részéről, de itt megteremtjük ennek a formáját, hogy ez valóban működő intézmény legyen. Eddig sok olyan törvénnyel találkoztunk, amely szép elveket deklarált, de aztán a végrehajtáson múlt minden, az pedig elakadt. Egy jó állam nem teheti meg, hogy nem törődik a jogszabályok alkalmazhatóságával, nem törődik azzal, hogy mennyire tudják az emberek érteni, értelmezni, legyenek azok akár a jog alkalmazói, akár a jog követői, éppen ezért fontos, hogy utólagosan is figyeljük a jogszabályok hatályosulását, alkalmazását, és ebben kiigazításokat is tegyünk, ha valahol esetleg hibákat vétettünk volna.

A másik szintje az egyeztetéseknek, pontosabban a harmadik, hiszen van az általános egyeztetés, az utólagos, és a harmadik pedig a stratégiai partnerekkel történő egyeztetés. Ez az átláthatóságot, a szabályozhatóságot és a bizalom növelését célozza. Egy minisztériumnak legyen egy stratégiai partneri köre, amelyik nyilvánvalóan vagy azért, mert nagyon nagy részét fedi le az adott szakterületnek, tehát súlyos, széles társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, vagy egy nagy nemzetközi szervezetcsoport tagja, vagy egy tudományos műhely, amelyet nem lehet megkerülni; mindenképpen legyen találkozási pont a kormányzat és a nem kormányzatnak e szakértői között, rendszeresítve, megállapodásban rögzítve, ahol pontosan rögzítik a célját: ők a közoktatásról kívánnak egyeztetést folytatni stratégiai partnerként, és ennek a formáját, gyakoriságát, írásbeliségét, minden egyebet rögzíthetnek. Ez azért fontos, hogy mindenki számára átlátható legyen, kik befolyásolják az adott döntéseket. Nyilván mindenki valamelyes részérdeket képvisel, és az állam az egyetlen, amely a közérdeket, mind a 10 millió állampolgár érdekét tudja szolgálni, de fontosak az egyes részérdekek képviselői, mondjuk, a közoktatásban dolgozó munkavállalók - akár oktatók, akár technikai dolgozók, hogy az előző példánál maradjak -, mások képviselik az intézményfenntartókat, de lehessen látni, hogy ki milyen álláspontot foglalt el a vitában. Ezek közérdekű adatnak minősülnek, tehát ki lehessen kérni ezeket, ne legyenek itt titkos jegyzőkönyvek, hanem mindenki pontosan lássa, átláthatóvá tegyük a befolyásolás módját a jogalkotást megelőzően.

Ezért fontos, hogy stratégiai partnerek legyenek, átláthatóan, nyilvánosan, ezeket rögzítsük is. Volt erre korábban egy nagyon jó példa, még tíz évvel ezelőtt, ezt kívánjuk most kibővíteni. Itt minden ágazat meghatározhatja akkor, hogy kiket tekint stratégiai partnernek, akiket, hát nem azt mondom, hogy napi szinten, de mindenképpen nagy gyakorisággal bevon a jogalkotásba, és ezeknek a szervezeteknek pedig feladata, hogy a kisebb szervezetek véleményét becsatornázzák a kormányzat felé, így akár megvalósulhat bármilyen szervezetnek a törvénykezdeményezési joga is, hiszen ezeken a stratégiai partneri egyeztetéseken kezdeményezhetik bizonyos területeknek az újbóli szabályozását vagy jogszabályi hiátusok orvoslását. Így valósulhat meg, hogy civilek akár jogszabályt is kezdeményezzenek, mint akár ez a törvény is ezt mutatja, hogy ez sikerre vezethet, hiszen fél év alatt egy civil kezdeményezés, amely előtte évekig csak porosodott a minisztériumi fiókokban, az most meg is valósul, és itt önök előtt fekszik. Bízom benne, hogy ez is a jó államot és a minőségi jogalkotást tudja szolgálni.

Önök is láthatják, hogy a lobbitörvényt a záró rendelkezéseknél hatályon kívül helyezi ez a javaslat, ezzel mintegy még átláthatóbbá és esélyegyenlőségi szempontból egyenlővé teszi a fizetett lobbistákat és a civil érdekképviselőket. Kicsit furcsa helyzet volt, hogy azok, akik pénzért valamilyen részérdeket képviselnek, előjogokat élveznek azokkal szemben, akik saját munkával, kvázi közfelajánlásként valamilyen csoportnak vagy valamilyen érdeknek a képviseletét ellátják, és tényleg a saját munkájukat ingyen áldozva erre próbálják meg javítani az ország helyzetét. Nem gondolom, hogy fizetett lobbistákat egy kormánynak mindenképpen előtérbe kell tolni azokkal szemben, akik egy szakma, egy tudományos műhely vagy egy társadalmi csoport érdekképviseletét vállalják fel, akár pro bono is, úgyhogy mindenképp fontos, hogy ehhez a területhez nyúljunk.

Igazából a lobbitörvénynél tapasztaltuk, hogy nem vált be a szabályozása, lobbieseményekből negyedévenként 13, 23, 28, 22, 27 darabot jelentettek be, ezek az előző negyedévek adatai. Jól látható, hogy egy teljesen alkalmazhatatlan és alkalmatlan törvényt választott a kormányzat a lobbitevékenység szabályozására, ami egyébként semennyire nem európai uniós előírás, hiszen nagyon sok európai uniós országban erre vonatkozó jogszabály nincs, így például akár az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Lengyelországban, Litvániában, Olaszországban, és sok más országot is mondhatnék, ahol erre vonatkozó jogszabály nincs. Ugyanakkor hoztunk egy jogszabályt, amelyben szép elveket lefektettünk, ami aztán utána nem működött. Nagyon sok civil szervezet, akár maguknak a lobbiszervezeteknek a képviselői is mondták, hogy ez teljes mértékben nem működött, egy jogalkotási torzó született, nem sikerült visszaszorítania a korrupciót.

Más eszközöket itt a parlamentben már elő is vezettünk és elő is fogunk vezetni - önök is tudják -, akár a köztávolságtartás jogintézménye, akár más jogszabály-módosítások. Bízunk benne, hogy sokkal inkább hatékonyak lesznek a korrupció visszaszorításában, mint a lobbitörvény, illetve az átláthatóság és a döntéshozatalnál a befolyásolás mértékének megjelenítése pedig, akár a stratégiai partnerségi emlékeztetők nyilvánosságával, akár más módon biztosítható. De mindenképpen meg szerettük volna szüntetni azt, hogy a lobbisták bárkihez képest előjogokat élvezzenek Magyarországon.

Bízom benne, hogy ez a jogszabály, amikor január 1-jétől életbe lép, akkor ez a civilek számára elégtétel, és ők is érezni fogják, hogy a súlyuk nőni fog, hiszen minden kormány-előterjesztésbe beleszólási lehetőségük lesz, komolyan fogják őket venni, hiszen minden tipizált véleményt, amelyek nagyobb számban, a fontosabb kérdésben karakteresen megjelentek, azokat meg is fogjuk válaszolni, tehát konkrét kérdések és konkrét válaszok tudnak elhangzani. A stratégiai partneri megállapodásokkal az egyes ágazatok véleménye sokkal inkább a szakmával kialakult érdekegyeztetés során fog ide a parlament elé kerülni, és bízom benne, hogy ahogy a civil egyeztetések során mindenki általánosan támogatta ezt a jogszabályt, és minden civil szervezet egyértelműen örült annak, hogy ez a jogszabály megszületik, nyilván mindenkinek van valami kis szíve csücske módosító javaslat, amit bele szeretett volna tenni, de általában örül ennek, és támogatja, hogy mindenképpen szülessen meg.

Bízom benne, hogy itt a parlamentben is a képviselő hölgyek és urak meghallják ezen civil szervezetek szavát, és támogatni fogják szavazatukkal is a kormánynak a jogalkotásban való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslatát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)