Készült: 2020.07.06.09:06:54 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 172 2002.06.19. 5:29  13-189

TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A kormány a választási ígéreteiben sok jó ígért az oktatásnak is. Ezért a köz- és felsőoktatás nagy reményeket táplált a jövőt illetően. A költségvetési törvénnyel szembeni várakozás azonban azonnal alábbhagy, amint belelapozunk.

Vegyük sorra, hol vannak benne a bökkenők, idő híján a teljesség igénye nélkül! A pedagógusbér-emelés: üdvözöljük a pedagógusok bérének emelését. Ezt a szándékát a polgári kormány is megfogalmazta, és a Fidesz támogatja az új kormány erre irányuló törekvését. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a módot és a mértéket illetően a Medgyessy-kormány ezt a tervet is erősen vitatható módon valósítja meg.

Miben különbözik a két elképzelés? A Fidesz - akárcsak a jelenlegi kormány - az önálló pedagógusbér-tábla bevezetését tartotta szükségesnek. Ennek első lépéseit megtette azzal, hogy kialakította az oktatás területét érintő bérszorzókat.

A Fidesz szándéka az volt, hogy a pedagógus életpályamodell keretei között menjen végbe a bérfejlesztés. Ez elismerte volna azt a pedagógust, akinek munkaköre miatt többet kell dolgoznia, mint a másiknak, vagy aki hivatástudata miatt szakmailag igényesebb munkát végez. A pedagógusok 85 százaléka támogatta az életpályamodell bevezetését. A pedagógus életpályamodell, amely egy több éven át megvalósuló folyamatos fejlesztés lehetőségét vázolta fel, szakmai perspektívát jelentett a pedagógusok számára. Nem utolsósorban a pedagógus életpályamodell a most megvalósulónál jelentősebb béremelést tervezett.

A költségvetésben megjelenő koncepció nemcsak a polgári kormány tervezett lépéseihez képest jelent visszalépést, hanem az MSZP-SZDSZ választási ígéreteihez és a kormányprogramhoz képest is. A pedagógusok számára a béremelésnek ez a módja nem jelent valódi elismerést, négy okból.

A kormány lemondott az önálló oktatási bértábla megteremtéséről. Ezt jelzi azzal, hogy lemondott az önálló bérszorzóról. A bérek emelése mögül hiányzik a szakmai fejlesztést támogató koncepció, a pedagógusok szakmai perspektíváinak felvázolása. Nem szól a jövőről, nem szól a szakmai minőségről, a szakmai teljesítmények elismeréséről. Mindössze annyit ígér, hogy most sok pénz lesz mindenkinek. Megemeli az alapbéreket (Dr. Katona Béla: Nem sok...), de nem szól a pótlékokról, a pótlékokkal nevesített, de el nem ismert többletteljesítményről.

A kormány által a pedagógusoknak megígért béremelés már csak az alapbérre vonatkozik, és a kilátásba helyezett 50 százalék sem 50, hanem kevesebb, kinek alig több mint 30, kinek 40, kinek egy picit túllép az 50-en. A kormány félrevezeti az oktatásra figyelő közvéleményt és a pedagógusokat. A számítások szerint az alapbér növekedése elsősorban az idősebb korosztályt és a magasabban képzetteket, a szakvizsgával rendelkezőket kezeli hátrányosan. Arról már nem is szólva, hogy a technikai dolgozók alapbérének növekedése semmivel nem indokolható mértékben alatta marad a pedagógusokénak. A közalkalmazottak, akik hittek az MSZP választási ígéreteinek, kénytelenek megállapítani, hogy azok nem teljesülnek.

A béremelés a felsőoktatást is kedvezően érinti. Sajátos körülmény, hogy miközben Magyar Bálint oktatási miniszter a Fidesz vezette kormány gyakorlatát követve a béremelést a Széchenyi professzori ösztöndíjban részesülők esetén az ösztöndíj megszűnte után biztosítaná az oktatóknak, eközben pártjának egyik tagja, Horn Gábor ugyanezt még az Orbán-kormány idején, 2001-ben megtámadta az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróság még nem döntött Horn Gábor beadványáról. Horn Gábor, akinek a Miniszterelnöki Hivatalban ma az a feladata, hogy a két kormányzó párt közötti egyetértés megteremtésén munkálkodjon - mint a kompromisszumteremtő képességeiről ismert ember -, sajátos módon most épp saját pártja oktatási miniszterével áll vitában az Alkotmánybíróságnál.

A hallgatói normatíváról egy-két gondolat: az MSZP választási ígéretei között szerepelt az is, hogy a 70 ezer forintos hallgatói normatívát 100 ezer forintra emeli az ösztöndíjak fedezetéül. A 70 ezer forintos normatíva azonban a költségvetési törvényben mindössze 30 százalékkal növekedik, ami csaknem 10 százalékkal elmarad az ígéretektől. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy még az is kétséges, hogy ez a növekmény célba jut-e, vagyis hogy az felsőoktatási intézmények ösztöndíjak kifizetésére fordítják, akkor meg kell hogy állapítsuk, hogy az MSZP támogatandó választási elképzelése elcsúszott a kormány lényegesen szerényebb tervein és annak is sikerületlen megvalósításán.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében: a korábbi szárnyaló ígéretek úgy viszonyulnak a költségvetési törvény módosításához, mint a szárnyaló vadlúdcsapat a tollfosztás utáni libákhoz.

Kétségkívül a választásokon a polgárok számára kevésbé lett volna vonzó, ha csak megkopasztott libákat ígér a kormány hozományul, így viszont csak mutogathatnak az égre, hogy ott repül, amit ígértünk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Varga Mihály: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 75 2002.07.16. 2:56  74-80

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt négy évben ön és a pártja folyamatosan temették az Írisz-Sulinet-programot, mit sem törődve a tényekkel.

1998 és 2002 között 910-ről 2150-re emeltük a hálózatba kapcsolt intézmények számát. Nőtt a sávszélesség, gyorsabban jutnak adatokhoz az iskolák. A tartalomfejlesztési programnak köszönhetően a honlap látogatottsága megsokszorozódott. 17 ezer pedagógus kapott ingyenes otthoni használatra számítógépet. 2003-ban lejár az a szerződés is, amelyet még ön kötött, s amely miatt az elmúlt években a piaci ár többszörösét kellett fizetnie a tárcának a szolgáltatásért.

Hasonló a helyzet a felsőoktatási informatikai program esetében. A nemzeti információs infrastruktúra-fejlesztési program 1998-ban pénzügyileg csődben volt. A leköszönt kormány 1998-ban anyagilag stabilizálta a programot, majd 1999-ben egy kormányrendelettel szervezetileg is rendbe hozta.

 

 

(11.20)

 

 

Azóta a felsőoktatást, kutatást, közgyűjteményeket kiszolgáló hálózat az Európai Unió által is kiemelten elismert fejlődésen ment keresztül, és ma Európa élvonalába tartozik. Éppen ezért megdöbbentő az a miniszteri döntés, amely nemrégiben született, s amelynek értelmében, idézem: "a 2003-as költségvetésben vagy teljes körű fedezet biztosítása szükséges - idézetnek egy pillanatra vége, a jelenlegi Sulinet-hálózat és a szintén a tárcához tartozó nemzeti információs infrastruktúra-fejlesztési program működési költségeire -, vagy módot kell találni a programban részt vevők térítésére" - idézet vége.

Az ön által frissen kinevezett informatikai miniszteri biztosnak azt kell kitalálnia, hogy az Írisz-Sulinet-hálózatba bekötött iskolák hogyan fognak évi több mint 1 millió forintos költségtérítést fizetni az eddig ingyenes szolgáltatásért. A válasz valószínűsíthető: sehogy, a leggazdagabb iskolákat kivéve inkább lemondanak a Sulinetről. Ugyancsak szorult helyzetbe kerülnek az egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek, amelyeknek a nemzeti információs infrastruktúra-fejlesztési program közel 3 milliárd forintos költségvetését kellene összedobniuk. A Sulinet és a nemzeti információs infrastruktúra-fejlesztési program legalább 600-800 ezer embernek biztosít ma még ingyenes internetelérést. Az a kérdés: meddig még?

Ön ott folytatja, ahol 1998-ban abbahagyta. Akkor ugyanis már kész volt a terv, hogy milyen ütemben emelik a programban részt vevők "hozzájárulását" a költségekhez. Ha pedig már a ma létező Sulinet-hálózatra sem lesz pénz 2003-ban, akkor mi lesz a hálózat bővítéséről szóló választási ígérgetéssel?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 79 2002.07.16. 0:27  74-80

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy a számokkal valamilyen formában nem vagyunk egy húron, de azt hiszem, nem ez az első dolog, amiben nem értünk egyet, mert szerintem azok a számok, amelyeket a miniszter úr mondott, nem pontosak, az enyémek viszont biztosan tudom, hogy pontosak. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ezek után számomra már az sem meglepő, amit a programjukban oly sokszor hangoztattak, hogy önök az életképes településeket kívánják fejleszteni. Úgy tűnik, hogy valóban ilyen irányba mennek el, és ez nincs így jól.

Köszönöm szépen a figyelmüket, a választ nem fogadom el. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 429 2002.09.24. 5:16  418-486

TÓTH FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A Pedagógusok Szakszervezete által benyújtott kezdeményezés az oktatásügy szempontjából jogos igényeket fogalmaz meg, melynek céljával már a polgári kormány is egyetértett. Ezért támogattuk már korábban, kormányon is és most is. Kiss Elemérrel szemben mi úgy gondoljuk, hogy indokolt a kérdés megvitatása, mert a pedagógusok bérrendezése korántsem befejezett. Az Orbán-kormány felzárkóztató intézkedései után ez egy fontos második lépés, de hátra van legalább még egy.

A Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezése két fő elemből áll. Az egyik az 50 ezer forintos minimálbér bevezetésével támadt bérfeszültség orvoslására irányul. Az emelés mértékével egyetértünk, az alkalmazott összeggel nem. A minimálbér fontos gazdaságpolitikai eszköz, de ez esetben nem éri el a kívánt célt. A minimálbér serkentheti a gyengébben iskolázott, leszakadó társadalmi csoportok béreinek emelkedését, a bérek általános növekedését; ez ad értelmet annak, hogy a munkaképes ember ne érje be a közel azonos nagyságrendű segélyekkel, legyen értelme a munkavállalásnak, és fontos lépést jelentett a feketemunka visszaszorításában is.

A Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezésével abban volt vitánk, hogy nem tartottuk célszerűnek a bértáblában az A1-et a minimálbérhez kötni, a béremelést más eszközökkel kívántuk elérni, nevezetesen az életpályamodellek kialakításával. A felsőoktatásban ez korábban megvalósult, és a bérek jelentős emelkedésével járt. A közoktatási életpályamodell kidolgozására ösztönzően hatott a Pedagógusok Szakszervezetének javaslata, ám bevezetését az új kormány elvetette, annak ellenére, hogy a javaslatot a pedagógusok széles köre is támogatta.

A Medgyessy-kabinet megnyilvánulásai alapján olybá tűnhetne, mintha ők tennék meg az első lépést a pedagógusbérek felzárkóztatására, bár tudvalevő, hogy a Horn-kormány alatt bekövetkezett értékvesztés után az Orbán-kabinet alatt következett be a kedvező fordulat. Így az előző négy évben 32 százalékos reálkereset-növekedést értünk el.

Sajnos az új kormány intézkedése igen féloldalasra sikeredett. A kormány elfogadott egy új bértáblát, ennek alapján emelte az alapbéreket, de elvette a közoktatási terület bérszorzóit. Megemelte az alapbéreket, de a Fidesz életpályamodelljével ellentétben nem adott egy fillért sem a pótlékokra és a minőségi munkáért járó kereset kiegészítésére. A szocialista egyenlősdi hagyományai élednek újra, amikor az építkezésen a sörösüveg társaságában ücsörgő melós mély társadalomismerettől vezettetve azt mondhatta: mindegy, hogy rakom-e a téglát vagy sem, a bérem úgyis ugyanannyi.

A közalkalmazotti alapbérek emelésére a kormány első száznapos tanulóidejében került sor, amikor az elöl-hátul kitűzött “Tö jelzi: a kormánykeréknél bármi megtörténhet. Bevezethették volna az életpályamodellt, de nem tették. Így a tanulóidőben az ellenzék már annak is örült, hogy a kormány, ha differenciálni nem is hajlandó, legalább az alapbéreket megemeli. Emellett pedig reménykedtünk, hogy a tanulás során következő vagy valamelyik száz napjában a mennyiségi és minőségi munka elismerésére is kiterjed majd a figyelem. Nem ez történt, így a Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezése nem vesztette el időszerűségét.

A jövő évre előretekintve pedig különösen megerősödik ez a vélemény. Mert mit tudunk a jövőről? Az MTI által közölt ellentmondó megnyilatkozások szerint László Csaba pénzügyminiszter 2003-ra adómérsékléssel 3 százalékos bérnövekedést ígért, ebből számítása szerint kitelik némi reálbér-emelkedés is. Vessük ezt egybe Magyar Bálint oktatási miniszter ígéretével, aki - mint szintén az MTI-től tudjuk - Egerben augusztus végén arról beszélt, hogy 2003. szeptember 1-jétől a szakmai vezetői pótlékok és a minőségi keresetkiegészítések is növekednének, mert az a célja, hogy a kormányzati ciklus végére a minőségi keresetkiegészítések a pedagógusi összjövedelem 15-20 százalékát érjék el. A két miniszter ígéretéből vagy a pedagógus-alapilletmények, vagy a pótlékok, vagy a minőségi keresetkiegészítések jövő évi szerény mértékű emelkedése olvasható ki - a három együtt aligha. Meg kell tehát állapítanunk, hogy sem a pénzügyminiszter úr, sem az oktatási miniszter úr ígéreteiből nem olvasható ki semmi biztató a jövőre nézve a pedagógustársadalom számára, ezért nem tekintjük okafogyottnak a Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezését az egyes bérelemek differenciált növelésére.

Összegezve: a Fidesz egyetért a Pedagógusok Szakszervezetének differenciálási igényével, amelyet a kormány eddigi lépései figyelmen kívül hagytak, és amelyre a jövőben sem biztosít fedezetet. Mindezekre tekintettel be kívánjuk terjeszteni a pedagógusok szakmai pótlékaira, előmeneteli rendszerére, illetve a mentori feladatok ellátására vonatkozó javaslatunkat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 230 2002.10.24. 5:23  223-379

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Mondandómat a személyi jövedelemadóról szóló törvény 36/A. §-ának most tervezett módosításához fűzöm, miképp fest ez a pedagógusképzés és a pedagógusok számítógép-beszerzése oldaláról. Átfogóan megállapítható: az következik, amit a Fidesz megjósolt, a kormány a harsonaszó mellett megemelt béreket jövőre két kézzel veszi vissza. Ma a pedagógusnak több más közalkalmazotthoz hasonlóan a törvény kötelező továbbképzést ír elő. A közoktatási törvény 9. § (8) bekezdése ebben meglehetős szigorúsággal fogalmaz: aki nem teljesíti az előírást, az állását is elveszítheti. A továbbképzés azonban nemcsak kötelező, hanem az iskola által tervezett, ütemezett képzés, amihez a pedagógus normatív állami támogatásban részesül. Ezt a támogatást a nevelőtestületben azon pedagógusok képzésére lehet fókuszálni, akik az adott időszakban éppen tanulnak.

Mit jelent ezzel összefüggésben a személyi jövedelemadó törvény. A tervezett módosítás látszólag kedvező helyzetbe hozza a pedagógusokat, hiszen éves adójukból a képzési díj 30 százalékát leírhatják legfeljebb 60 ezer forint erejéig. A módosítás láttán okkal támad a gyanú, hogy a szocialista kormány ki akar szállni a pedagógusképzés normatív finanszírozásából és a költségét döntően a pedagógusokra akarja hárítani, márpedig úgy, hogy 25 százalékos áfával is terhelné, tehát drágítaná a képzést. Mondhatnánk, hogy a gyanú alaptalan, hiszen önök a kormányprogramban azt ígérték - idézem -, normatív pénzügyi támogatással biztosítjuk, hogy a pedagógusok rendszeres lehetőséget kapjanak szakmai ismereteik megújítására, feltöltődésre.

Ám a szabad demokrata oktatási miniszter, aki rendszeresen szembemegy a kormányprogrammal, ezúttal is más elgondolás szerint dolgozik, amit nyilván a pénzügyminiszter is melegen üdvözöl. Nézzük, mit nyilatkozott Magyar Bálint! Az MTI-ben megjelent hír szerint szeptember 26-án Szolnokon nagy hibának minősítette, hogy az 1998-as egy főre eső 22 ezer forintos képzési keretet a polgári kormány 2002-re 14 ezer forint körülire csökkentette. Majd a tőle megszokott következetességgel így folytatta: 2003-ban a továbbképzés támogatására közvetlenül nem lesz mód, mert a pedagógusok béremelése sok pénzt elvitt, ám ha a jövő évi adótörvényt elfogadjuk, akkor a felnőttképzés költségeinek 30 százaléka 60 ezer forintig leírható az adóból, és ez a tanárokra is vonatkozik.

Megállapíthatjuk, hogy a kormány megint megszegi az ígéretét. Mert mit jelent ebben az összefüggésben az, hogy a pedagógus leírhatja a képzési díj 30 százalékát? Azt jelenti, hogy amikor épp neki azt az iskolai ütemterv előírja, megelőlegezi a képzési díj teljes összegét a választott képzésre. Ha nem kényszerül egy adott képzés választására, akkor az anyagi lehetőségei is beleszólnak abba, hogy olcsóbb vagy drágább, igényesebb vagy szakmailag kevésbé nívós képzést választ-e. Könnyű megjósolni, hogy a szociálisan nehezebb helyzetben lévők fogják az olcsóbb képzéseket választani. Így fest a szociálisan érzékeny baloldal szegénységpártisága. Ezzel szemben a Fidesz nem a szegénység állapotát pártolja, hanem a szegényebbek felemelkedését, legyen szó anyagi felemelkedésről vagy a tudáshoz való hozzáférésről. A törvénymódosítás azt is jelenti, hogy ha a Magyar Bálint oktatási miniszter által kevesellt továbbképzési normatíva már nem lesz, akkor nem is fókuszálható azokra, akik épp képzésben vesznek részt. Ezután ki-ki a saját továbbképzéséért áll helyt anyagilag. Akinek ez nehézséget jelent, például egy hiteltörlesztés vagy egyéb miatt, az az állásával játszik.

Tömeges gond lesz, hogy a pedagógusoknak az iskola szakos ellátása érdekében kell diplomát szereznie, mert az intézmény így tudja a korszerű tudást közvetíteni, például a médiaismeretet, társadalomismeretet, etikát. Mi lesz ezeknek az anyagi fedezete? A továbbképzés költségét a törvényjavaslat szerint a pedagógus 60 ezer forint erejéig írhatja jóvá. Igen ám, de ez a 60 ezer forint szolgál fedezetül arra is, hogy a pedagógus számítógépet vásároljon, lízingeljen. A politika nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a kormány megszünteti a pedagógusok számára eddig meglévő pályázati lehetőséget számítógépek szerzésére, miközben informatikai kultúrát, elektronikus oktatócsomagokat akar bevinni az iskolába.

Összegezve, a kormány minden tervét, szándékát egybevetve: a pedagógusképzés területén arra számítunk, hogy a kormány a pedagógusokat nemhogy támogatná, ezután már a pénztárcájában fog turkálni, és nem akarja folytatni a pedagógusok informatikai eszközellátásának programját sem. A Fidesz az adótörvény módosításához és majdan a költségvetési törvényhez olyan javaslatokat nyújtott, illetve nyújt be, amellyel megkísérli csökkenteni azokat a károkat, amelyeket a baloldal a pedagógusoknak és rajtuk keresztül az oktatásnak okoz. Ezért javasoljuk a leírható összeg emelését, a továbbképzés áfájának csökkentését és a továbbképzési normatíva megtartását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 50 2002.10.30. 5:57  33-61

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterek feladat- és hatáskörének változásáról szóló törvényjavaslat az oktatás területén négy törvényt érint - mindössze 22 paragrafus, ám gyökerestül felforgatja az eddigi gyakorlatot.

A törvényjavaslat egyik indoka az új foglalkoztatási és munkaügyi miniszteri tárca és az oktatási miniszter közötti hatásköri osztozkodás. Ám ha a mélyére nézünk, az osztozkodás hátterében ennél sokkal többről van szó: nyilvánvaló, hogy a szocialista miniszter jelentős forrásokat akar a szabad demokrata oktatási minisztertől a saját hatáskörébe vonni. Ez elkönyvelhető a két párt között megszokott, amolyan családi torzsalkodásnak is mindaddig, amíg az oktatás és a képzés érdekeit nem sérti - ám ami a javaslatban elénk került, az senkinek nem jó. Nem a szakmaiságot, a minőséget védi, nem az oktatásban, képzésben részt vevő oktatók, diákok érdekeit; ez a mély zsebű haverok bulija lesz, a kormány üvegszeme láttára.

Az első probléma az, hogy mindkét miniszter keze ugyanabban a kasszában keresgél. Nehéz megmagyarázni, hogy miért az oktatási pénzek fölött folyik az osztozkodás, például miért akarják ezzel is megrövidíteni az iskolarendszerű szakképzést. Azért-e, mert minek befektetni a szakiskolai diák tanulmányaiba, amikor később ezeket a fiatalokat az államilag hathatósan megtámogatott, profitérdekelt intézményekben is lehet képezni kemény tandíjért? Félreértés ne essék, a felnőttképzésre pénzt kell fordítani, nem is keveset. Ám a törvénymódosítás láttán okkal fog el bennünket az aggodalom, hogy megfelelő törvényi garancia híján valamelyik terület rosszabbul járhat a miniszterek egymás közt ismétlődő osztozkodásában, és félő, hogy az iskolarendszerű állami, önkormányzati oktatás lesz a kárvallott. Nyilván nem véletlen az sem, hogy az újonnan felállítandó Országos Szakképzési Tanácsból az állami felsőoktatás képviselőit egyszerűen kihagyják, és az oktatási miniszter által delegált személyek számát minden testületben csökkentik.

A második probléma az, hogy a kormány egy feneketlen zsákba akarja számolatlanul tömni a pénzt. A javaslat nagy vonalakban beszél arról, hogy támogatni kívánja a piaci alapon működő felnőttképzést; azt a felnőttképzést, amely hatalmas intézményi kört jelent, és amelynek egy része igen jelentős haszonra tesz szert. Csak épp arra nem látjuk a garanciát, hogy a pénz oda kerül, ahol a közjó szempontjából a legjobban hasznosul. Nincsenek valódi, szigorú feltételek arra, ki részesedhet az állami pénzekből; nincsenek garanciák arra, hogy azok részesülnek támogatásban, akik tartósan, magas színvonalon akarnak a felnőttképzés területén dolgozni.

Ebben a hanyag, nagyvonalú szabályozásban mi a biztosíték arra, hogy a támogatott felnőttképzési hely nem pusztán az állami pénzek megszerzésére, elsíbolására berendezkedő vállalkozás? Tisztelt képviselőtársaim, semmi. Nincsenek garanciák arra, hogy azokat részesíti előnyben az állami támogatás, akik a munkaerőpiacon legjobban hasznosítható, hosszú távon is értékes tudást adnak át, és nem holmi jól reklámozható, mutatós, csábító, de amúgy értéktelen képzéseket.

Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy a felnőttképzésre elkülönítendő milliárdok elússzanak a haveroknak, és buli lesz, amit a kormány az "üvegszemprogramban" kísér figyelemmel. Ezt erősíti meg a törvényjavaslat is, mely a pénzek elosztását nem szakmai testületekre, hanem intézményekre bízza. Állami intézmények, az NSZI és az NFI, jelentős szerepet kapnak a pénzek elosztásában. Nem azzal van a gond, hogy ezek az intézmények nem képviselnek szakmai szempontokat, hanem azzal, hogy aligha képesek egymással ütköző nézőpontok megjelenítésére.

A törvényjavaslatból már felsejlik a jövő évi nadrágszíj-politika is. A ravasz szövegezésből ugyanis nem látszik, mi az, ami a Nemzeti Szakképzési Intézet vagy a Nemzeti Felnőttképzési Intézet működésére, és mi az, ami rajtuk keresztül pályázatokra fordítható. Nem alaptalan tehát a sejtés, hogy a fejlesztési és képzési alaprész pénzei a jövőben az állami intézmények költségvetését is támogatják.

A törvényjavaslat jogerőre emelkedésével egyben a kormány által eddig folytatott, példátlan politikai tisztogatás kap újabb lendületet. Szakmai szempontokkal ugyanis nemigen magyarázható az Országos Szakképzési Tanács és a Fejlesztési és Képzési Tanács helyett egyetlen testület felállítása. Az OSZT olyan szakmai feladatokat lát el, amelyek az új testületben reménytelenül háttérbe szorulnak majd, magyarán, a szakma és a szakmai szempontok helyett a haveroknak posztot osztogató bulinak nyílik meg a tér. Természetesen ennek is a szakképzésben részt vevő diákok, intézmények fogják kárát látni.

A törvényjavaslatnak a két tárcát érintő része egy jogtechnikai és oktatási szempontból összelapátolt, átgondolatlan iromány; ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az oktatási miniszter innen gondolt némi pénzt a saját oktatáspolitikai céljaira kimetszeni. A gimnáziumi informatikai fejlesztésről van szó. A cél még fontos is lehet, legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy miért akarja szakképzési forrásból megvalósítani azt. A válasz nyilvánvaló: a szabad demokrata oktatási tárcának máshonnan nem ad pénzt a szocialista többségű kormány - ezt tehát még meg tudjuk magyarázni. Az azonban végképp nem érthető, hogy miért kerül a gimnáziumok informatikai finanszírozása egy olyan törvény hatálya alá, amelyik nem terjed ki a gimnáziumokra.

Összességében elmondható, hogy ez a törvény nem lóg ki a kormány eddigi programjából - abból, hogy az érintett szakterületek érdekei, a köz érdekei helyett a személyes hatalmi és anyagi ambíciók motiválják az eddigi gyakorlat megváltoztatását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 360 2002.11.18. 5:14  19-381

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat az oktatásban dolgozók, ezen belül a pedagógusok bérének jövőbeni alakulásával kezdem. A jövő évi költségvetés nem tartalmaz alapbéremelést a közalkalmazottaknak és a köztisztviselőknek. Mit is jelent ez?

Megkezdődik az idei béremelés értékvesztése, elinflálása, ugyanis a 2003. évi emeléselmaradás mellett kedvezőtlenebbül adóznak majd. Hogy hogyan is? Pontosan úgy, pontosan abban a sávban, mint Medgyessy Péter miniszterelnök. Megmarad jövőre a torz bérszerkezet, hiszen a pótlékok sem emelkednek, annak ellenére, hogy a tárcát vezető szabad demokrata oktatási miniszter, Magyar Bálint ezt többször és több fórumon megígérte.

A 2003-as költségvetésben a Medgyessy-kormány jövőre 4,5-5 százalékos inflációt tervez, ennek tükrében vizsgálva a jövő évi jövedelmek emelkedését, a következőt tapasztaljuk. A nyugdíjasok a költségvetés szerint 8,5 százalékot kapnak. A versenyszférában 3-4 százalék emelést tervez a kormány, és mint ahogy már említettem, a köztisztviselők és a közalkalmazottak nulla százalékot kapnak. Ennek akkor van még egy külön bája, ha megnézzük azt, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök fizetése 85 százalékkal emelkedik, 630 ezer forintról 1 millió 287 ezer forintra, de hasonló emelésre számíthat az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is.

Itt azonban még nincs vége a sornak, hiszen ennél is nagyobb emelésre, azaz 100 százalékosra számíthatnak a miniszterek, akik fizetése 461 ezer forintról 922 ezer forintra emelkedik. És hogy végérvényesen megnyugtassam a pedagógusokat, hogy azért vannak, akik még az előbb felsoroltaknál is jobban járnak, azok az államtitkárok, akiknek a fizetése 106 százalékkal, havi 425 ezer forintról 876 ezer forintra emelkedik.

 

 

(22.50)

 

Ezek után joggal tesszük fel a kérdést, hogy mit jelentett a választási kampányban a szocialisták óriásplakátján a "Több pénzt az embereknek" szlogen. Íme, Medgyessy Péter, Kovács László, Keller László ember, hiszen ők valóban több pénzt kapnak. Ebből fakadóan nem számít embernek a közalkalmazott, hiszen ő nem kap többet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Le kell szögeznünk, hogy a pedagógusbérek az ígéretek és a kormánypropaganda ellenére nem emelkedtek 50 százalékkal. A beterjesztett költségvetési törvényjavaslat még az idei béremelések áthúzódó hatását sem fedezi. A legtöbb intézménytípus esetében a növekedés messze elmarad attól a mértéktől, amely biztosíthatná a bérek zavartalan kifizetését. A növekedés nemhogy egy 50 százalékos bérnövekedés áthúzódó hatásának fedezetét nem biztosítja, de még a megvalósult 35-40 százalékos emelés kifizetését sem teszi lehetővé 2003-ban. És hogy ez mennyire így van, azt már a szabad demokrata és szocialista önkormányzati vezetők is szóvá tették, és elismerték, hogy a kormány valójában az önkormányzatokra terheli a fizetésemelés következményeit. Mi jöhet még ezek után? Elsősorban iskolabezárások, pedagóguselbocsátások több ezres nagyságrendben és a dologi kiadások radikális csökkentése.

És ha már említettem a szocialista gigantplakátot, akkor említenem kell az azon szereplő másik hirdetést is, ami úgy szólt: "Több pénzt az önkormányzatoknak". Jövőre veszélybe kerülhetnek a kistelepülések, különösen azok, amelyek óvodát és alsó tagozatos iskolát tartanak fenn. Itt a támogatás csupán 25-30-35 százalékkal növekszik, ebből kellene a majdnem 50 százalékos béremelést kifizetni. Ráadásul a kistelepüléseket megillető kiegészítő normatív támogatás, amely a polgári kormány idején kiváltotta az önkormányzati önrészt és így biztosította a működés feltételeit, egyáltalán nem növekszik jövőre.

A kistelepülési közoktatási intézmények támogatása stratégiai kérdés. Ameddig helyben biztosítható a minőségi oktatás, nevelés - óvoda, alsó tagozat -, addig ezt támogatni kell. A felső tagozat esetében pedig az együttműködést, a feladatok társulás formájában történő ellátását kell támogatni. Ez azonban elmarad, amelynek következményei önkormányzati csődök és iskolák, óvodák, társulási folyamatok megakadása. Ezek után úgy tűnik, mégiscsak igaz az az elképzelés, hogy bizonyos településekről a szocialista-szabad demokrata kormány mondja ki azt, hogy életképes-e vagy sem. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a módszer engem a legsötétebb Ceaus escu-korszak falurombolásaira emlékeztet. A cél ugyanaz - csak az eszköz más.

Hölgyeim és Uraim! Befejezésül engedjék meg nekem, hogy pontosan idézzem önöknek az ÁSZ-nak a helyi önkormányzatok pénzügyi lehetőségeit illetően tett kritikus megállapítását: "Az állami támogatások, hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadóból átengedett bevétel nem nyújt fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai intézkedések teljes körére makroszinten sem."

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 52 2002.11.26. 3:14  51-59,197-198

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A magyar társadalom, ha akarja, ha nem, egyre inkább a való világban él, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy már a sajtó nyújt segítséget ahhoz, hogy a mind kuszálódó való világ tényei, a képzelet segítségével, rendben álljanak össze. Íme, a való világ meséje:

Néhány héttel ezelőtt egy ügyvéd kopogtatott az állami tulajdonú Defend Kft. új ügyvezetőjének ajtaján. Az illető megállt az ajtóban és bemutatkozott: Eörsi Mátyás vagyok, a szabad demokraták parlamenti képviselője. Majd így folytatta: nemrég hitelrontás miatt elmarasztalt a bíróság első fokon abban a személyiségi jogi perben, amelyet az ön cége indított ellenem. A határozat szerint közleményben kell elismernem a jogsértést, és még 800 ezer forint kártérítést is kell fizetnem. Ezért nagyon szeretném, ha a Defend Kft. jogi képviselője visszavonná az ellenem benyújtott keresetét.

A Defend ügyvezetője ránézett a vagyont érő öltönyben feszítő, lehengerlő stílusú emberre (Derültség.), majd azt válaszolta: no de kedves uram, ezt az ügyet napokon belül másodfokon is tárgyalják! Kínos lenne ezt a keresetet most visszavonni, és különben sem tehetek ilyet egy állami tulajdonú cég rovására, amelyet ön erkölcsi és anyagi értelemben megkárosított. Az ügyvéd újra megszólalt: azt hiszem, nem értette meg, amit mondtam, megismétlem: Eörsi Mátyás vagyok, az SZDSZ parlamenti képviselője, Kuncze Gábor és Medgyessy Péter jó barátja. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Ja, az más! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Vagy Bauer!)

Eddig a történet. Ami cáfolhatatlan tény, hogy a Defend Kft. a keresetét, amelyet első fokon megnyert Eörsivel szemben, azt a másodfokú tárgyaláson, teljesen váratlanul, visszavonta. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyen!) A kereset visszavonása sem jogilag, sem gazdaságilag nem indokolható, hiszen a cég sikeresen érvényesíthette volna a hitelrontásból adódó erkölcsi és gazdasági követeléseit Eörsi Mátyással szemben. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Miniszter Úr! A Defend Kft. áttételesen a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá tartozik. Ezért tudni szeretném, kért-e ön magyarázatot a Defend vezetőjétől arra, hogy a rábízott állami vagyont az anyagi és erkölcsi károkozáskor miért nem védte meg. Kinek az utasítására kellett Eörsi Mátyás felelősségre vonását az utolsó pillanatban megakadályozni? Felmerült-e önben, miniszter úr, a korrupció gyanúja akkor, amikor Eörsi Mátyás részére 800 ezer forintról mondott le a Defend? (Zaj a Fidesz padsoraiból.) És végül, árulja el nekünk, miniszter úr, folytak-e előzetes megbeszélések az Eörsi képviselő zsebében maradó 800 ezer forint sorsáról.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Hogyne! - Botrány!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 58 2002.11.26. 1:11  51-59,197-198

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm, hogy Verne Gyulához hasonlított és nem James Bondhoz, mert akkor sokkal kényelmetlenebbül érezném magam. (Derültség a Fidesz soraiban.) Még csak arra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez az interpelláció Eörsi úr interpellációja volt, csak átírtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szomorú történet nemcsak a Defend Kft.-ről szól, hanem az MSZP-SZDSZ-kormány személycseréiről és klienseiről. Ez a történet arról az unalomig hajtogatott hazugságról szól, mely szerint a személycserékre azért volt szükség, mert az új vezetők jobban képviselik majd a rájuk bízott állami cégek érdekeit. Ez a történet azok gyávaságáról is szól, akik a bíróság előtt már nem mernek szembenézni a rágalmazásuk és hitelrontásuk következményeivel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

 

(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ebből a történetből kiderült, mit jelent valójában az államérdekek képviselete szabad demokrata módra, és hogy Keller főszabász úrral az élen a szocialista szabók hogyan is varratják a kormánypárti öltönyökre az üvegzsebeket (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő!) - kormozott üvegekből.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. A választ nem fogadom el. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 70 2002.12.10. 2:58  69-75

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! 42 napja nem tudjuk, miért szüntette meg az állami tulajdonban lévő Defend Kft. az Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő ellen indított bírósági eljárást, amelyet első fokon megnyert. Az Eörsi ellen hozott elsőfokú bírósági ítélet megállapította, hogy Eörsi Mátyás egy állami céget megkárosított, és 800 ezer forint megfizetésére kötelezte a képviselőt. A pert megszüntették, és a 800 ezer forint Eörsi Mátyás zsebében maradt.

Tisztelt Miniszter Úr! Két hete már feltettem a parlamentben az ezzel kapcsolatos kérdéseimet - érdemi választ nem kaptam. Azt ugyanis készséggel elfogadom, amit Eörsi képviselőtársam mondott két hete, miszerint ő sohasem járt a Defendnél, de én nem erről érdeklődtem. (Dr. Avarkeszi Dezső: De igen!) Szalay Gábor államtitkár és Eörsi Mátyás nem értette meg vagy nem akarta megérteni a kérdés lényegét. Ennyi erővel azt is bizonygathatták volna, hogy Eörsi Mátyás csak a szomszédja színes televízióján látott vagyont érő öltönyt, vagy azt, hogy mégsem olyan lehengerlő a stílusa. Az embereket nem az érdekli, hogy hogyan, milyen hatalmi praktikák segítségével állították le a pert. Eörsi Mátyás a Defend igazgatójával megbeszélhette egy étteremben, a Parlament folyosóján akár suttogva vagy akár telefonon is, hogy állíttassa le az ellene folyó bírósági eljárást. Sőt, az is lehet, hogy nem is személyesen intézte - megkérte például Medgyessy Pétert, hogy szóljon az MFB vezérigazgatójának, aki a Defend többségi tulajdonosa, hogy ő állíttassa le az eljárást. Tisztelt Képviselőtársaim! Az embereket az érdekli, hogy mi indokolta a per megszüntetését. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az embereket nem érdekli!)

Két héttel ezelőtt Szalay Gábor államtitkár úr kiállt az Országgyűlés elé, és a bíróság ítéletével homlokegyenest ellenkező saját véleményével próbálta magyarázni a per megszüntetését. A válasszal még az SZDSZ elnöke sem értett egyet, olyannyira, hogy láthatóan kizökkentette legendás higgadtságából.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, ne nézzék ennyire ostobának a magyar társadalmat! Ezt a magyarázatot sem a szocialista szavazók, de még az SZDSZ-szavazók sem hiszik el. Még egyszer arra kérem, próbáljon a lényegre összpontosítani. 42 napja nem tudjuk, miért vonta vissza a Defend Kft. az Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő elleni keresetét. 42 napja nem tudjuk, miért kellett megszüntetni azt a bírósági eljárást, amelyben első fokon Eörsi Mátyást hitelrontás miatt 800 ezer forint megfizetésére ítélték.

 

 

(10.50)

 

 

42 napja nem tudjuk, ki adhatott utasítást a per megszüntetésére; 42 napja nem tudjuk, mi lett az Eörsi Mátyás zsebében maradó 800 ezer forint sorsa. Kérem, ezekre a tisztázatlan kérdésekre adjon magyarázatot az Országgyűlés és az ország nyilvánossága előtt.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 74 2002.12.10. 0:51  69-75

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én érdeklődéssel hallgattam az államtitkár úr beszédét - válasznak nem mondanám, mert érzésem szerint az általam feltett négy kérdésre az államtitkár úr nem válaszolt.

Még egyszer elmondom, hogy mi az, amire nem kaptam választ: 42 napja nem tudjuk, miért vonta vissza a Defend Kft. az Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő elleni keresetét (Moraj és derültség a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.); 42 napja nem tudjuk, miért kellett megszüntetni azt a bírósági eljárást, amelyben első fokon Eörsi Mátyást hitelrontás miatt 800 ezer forint megfizetésére kötelezte; 42 napja nem tudjuk, ki adott utasítást a per megszüntetésére; és 42 napja nem tudjuk, hogy mi lett ennek a 800 ezer forintnak a sorsa.

Ha ezekre konkrét választ kaptam volna, különös tekintettel a második részre, akkor elfogadtam volna - így a válaszát elfogadni nem tudom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 87 2003.02.11. 2:31  86-89

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A nemzeti alaptanterv 1995 októberében jelent meg. Több gyengesége is volt, amelyet azóta Báthory Zoltán, Szebenyi Péter a nyilvánosság előtt is igen önkritikusan elismert.

A szakmai szervezetek annak idején erélyesen tiltakoztak a NAT bevezetése ellen. Ennek fő okai között szerepelt a 6+4+2 iskolaszerkezet kényszere, valamint a közoktatás utolsó két évfolyamának szabályozatlansága. Bár ezzel a szakma nem értett egyet, önök mégis áterőltették a NAT 1998-as kötelező bevezetését.

1999-ben a NAT felülvizsgálatának egyik fontos tanulsága volt, hogy az intézmények többsége ellenáll az értelmetlen reformkísérleteknek. Az elmondott szakmai kritikák alapján került sor a nemzeti alaptanterv módosítására. A tantervi szabályozás és az ehhez kapcsolódó más fejlesztési programok azt a célt szolgálták, hogy a magyar közoktatásban a lexikális ismeretek közvetítése mellett, ezzel egyenértékű elemként jelenjen meg a készség- és képességfejlesztés, a megszerzett tudás alkalmazására való felkészítés.

Az ön újbóli miniszterségével megkezdődött a NAT felülvizsgálata azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy ezt a polgári kormány elmulasztotta. A nemrégiben közzétett NAT-tervezet, amelyet nem a minisztérium, hanem egy SZDSZ közeli civil szervezet készített, jelentősen eltér az érvényben lévő alaptantervtől. Bevezetése óriási felfordulást és felháborodást idézne elő az iskolákban.

Miniszter Úr! Elismeri-e, hogy az 1995-ben kiadott nemzeti alaptanterv, alkotóik véleményével egyezően, szakmailag elhibázott volt? Elismeri-e, hogy a szakma döntő többségének támogatásával kerül sor a NAT 12 évre való kiterjesztésére? Elismeri-e, hogy a tantervi szabályozásnak nem feladata az iskolaszerkezeti változások kierőszakolása? Egyetért-e ön azzal, hogy a szakmai fejlesztések eredményeinek kellő időben történő vizsgálata nélkül minden reform felelőtlen kísérletezgetés csupán? Egyetért-e ön azzal, hogy nem jó, ha a szakmailag elfogadhatatlan változások miatt elfásulva, az iskolák lemondanak a jogkövető magatartásról? Végül: miképp kíván időt biztosítani az iskoláknak, hogy az iskolabezárások és összevonások, az elbocsátások, a közoktatási törvény módosítása mellett érdemben vitathassák a bevezetendő új NAT-ot?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 103 2003.02.17. 2:28  102-109

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Három dologról szeretnék beszélni: az érettségiről és az iskolafelújításokról tett bejelentésről és a miniszteri sajtótájékoztatóról.

Február 11-én parlamenti hozzászólásában a miniszterelnök úr azt mondta: 2005-től biztosítjuk, hogy az emelt szintű érettségi egyben nyelvvizsgát is jelentsen. Nem kis meglepetést keltett a bejelentéssel, hiszen az érettségi vizsga jelenlegi szabályozása egyértelműen rendezi a nyelvi érettségi vizsga és a nyelvvizsga viszonyát, azaz ígéretként fogalmazta meg az érvényes jogszabályt. Sajtóhírek szerint a beszédét kormányülésen egyeztette a minisztereivel - így még érthetetlenebb a dolog, hiszen az oktatási miniszternek tudnia kellett volna, hogy amit a miniszterelnök úr újdonságként bejelentett, azt jó ideje jogszabály rögzíti.

Az oktatási tárca és a miniszterelnök közötti párbeszéd zavarát más is jelzi: ugyanebben a hozzászólásában jelentette ki, hogy a közoktatási intézmények 1-2 százalékában nincs meleg vizes mosdó vagy vízöblítéses WC.

 

 

(16.20)

 

 

Ezt az Orbán-kormány idején készült felmérésből tudhatja a miniszterelnök, és tudhatják a miniszterei. Ezt a programot igyekeznek úgy feltüntetni, mintha bármi közük is lenne hozzá, azon kívül, hogy nem állították le. Sajnos, olyan időket élünk, amikor már ennek is örülnünk kell.

Másnap Magyar Bálint ismertette a sajtóval az iskola-korszerűsítési programhoz kapcsolódó hitelprogramot. Mint tudjuk, a hitelre azért van szükség, mert az idei költségvetés katasztrofális helyzetet teremt az önkormányzatok számára. Ez magyarázza az újságírói kérdést: mi történik akkor, ha valamely önkormányzat nem tudja törleszteni a felvett hitelt, például azért, mert árvíz sújtja a régiót? A hangfelvétel szerint az oktatási miniszter a következőt válaszolta: nem kell tanuszodát építeni, ha jön az árvíz, mondhatnám viccesen. Ezen jót derült maga a humorforrás és a jelen lévő többi kormánytag is. A megjelent újságírók döbbenten hallgattak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem érzi-e visszatetszőnek, hogy olyan ígéreteket fogalmaz meg, amelyek megvalósítása az előző kormányzati ciklusban már megkezdődött? Lehetséges, hogy ennyire tájékozatlan az ország ügyeit illetően? Elfogadhatónak tartja-e, hogy kormányának tagjai szerencsétlen sorsú emberek gondjain élcelődjenek?

Köszönöm a türelmet, elnök úr. Várom miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 107 2003.02.17. 0:22  102-109

TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A Tisza mentén most is aggódnak az emberek a belvíz és az árvíz miatt. Tiszta szívemből kívánom önöknek és minden hozzátartozójuknak, szeretteiknek, soha ne kerüljenek olyan megalázó helyzetbe, mint amilyenbe kerültek azok az emberek, akiknek a sorsáról önök ezen a sajtótájékoztatón élcelődtek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 229 2003.06.04. 1:54  208-252

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra mindenekelőtt öröm az, hogy úgy néz ki, hogy azért ez a bizottság megalakul, mint ahogy az államtitkár úr említette, a kormány is támogatja, és ellenzéki képviselőtársaim is. Az államtitkár úrral nagyon sok dologban egyetértünk, hiszen mi már erről beszélgettünk. Abban talán van közöttünk egy kis nézetkülönbség, hogy itt most mennyire lehet vagy nem lehet szakmai kérdésekbe belemenni. Én teljes mértékben aláírom, hogy nem vagyunk mi fizikusok, nem értünk az atomenergiához, de a lehetőségünk megvan arra, hogy szakembereket bevonjunk ebbe a munkába, és ha ennek egy pici esélye van, hogy így tudunk az ügyön segíteni, akkor már megérte csinálni. Bízzunk benne, hátha az a szakértő tud egy jó ötlettel előállni.

Podolák képviselőtársam egy picit meglepett a bejelentéssel, hogy politikai csatározások színterévé vált Paks, és ez köszönhető az ellenzéknek. Én a paksi körzet országgyűlési képviselője vagyok, tisztelt képviselő úr, mint ahogy találkoztunk is ott, én örömmel mondhatom önnek, hogy nincs ott semmiféle politikai csatározás. És talán arra is tetszenek emlékezni, hogy én voltam az első olyan, idézőjelbe tett politikus és ellenzéki politikus, aki nyugalmat és békét kértem a paksi atomerőmű környékén, mert nekünk ebben a pillanatban a legnagyobb szükségünk erre van.

És még egy kitételt engedjen meg: azzal, hogy önök bevonultak a paksi atomerőműbe akkor, amikor a gazdasági bizottsági ülésen ott voltak, én ezt aláírom, és azt mondom, hogy le a kalappal önök előtt. De nem hiszem, hogy ez minősítené az ellenzéket, hogy ők nem mentek be, hiszen még egyszer mondom, én ezen az oldalon ülök, és bizony elég sokszor bent vagyok az atomerőműben, ha tehetem, mindennap odamegyek, mindennap érdeklődöm, higgye el, mi ellenzékiek és Paks környékiek legalább úgy aggódunk, mint önök, és mi szeretjük Paksot, mi féltjük Paksot, és mi azt szeretnénk, ha Paks - ilyen csúnya szóval - régi fényében ragyogna újra; és talán azért, hogy ez így legyen, ez a bizottság is hozzátehet valamit.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

 

(20.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 239 2003.06.04. 1:55  208-252

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör képviselőtársamnak csak egy fél mondatára reagálnék, és biztos vagyok benne, hogy nem fog megsértődni. Arról beszélt, hogy az átlagpolgárokat és a paksiakat ez a dolog hogyan érinti. Itt a paksiak nevében szeretnék csak annyit mondani, hogy ebben az esetben a paksiak egy picit talán nem az átlaghoz tartoznak. Nagyon sokat tudnak ők az erőműről, az ott történt dolgokról, illetőleg ennek bizonyos, rájuk vonatkozó fizikai részeiről is. Azt hiszem, ez csak egy nyelvbotlás volt. Nem hiszem, hogy a paksiakat meg kell nekem védeni, tudják ők nagyon jól, hogy mi történt. Tudjuk mi is nagyon jól, hogy mi történt: egy komoly üzemi probléma van.

Azt mondta Podolák képviselőtársam itt, hogy fejeket akarunk. Nem akarunk. Isten őrizzen! Nem akarunk. Azt akarjuk, hogy ezt a szerencsétlen helyzetet minél előbb oldja meg az a nemzetközi fejekből álló team, amelyhez a magyar tudomány is hozzáteszi saját magáét. Azért oldja meg minél előbb, hogy a probléma megszűnjön. De azt engedtessék meg nekünk, hogy ha ez megtörtént, akkor ebből bizonyos konzekvenciákat le kellene vonnunk, valamennyiünknek - és ezek legyenek műszakiak is. Ha úgy szól, akkor bizony, személyi konzekvenciái is legyenek a dolognak. Isten ments, hogy itt valakit megnevezzünk, hiszen kalandorkodás lenne, hiszen azért csinálunk egy vizsgálatot, hogy megtaláljuk majd az okokat, és esetleg a felelősöket is. Tehát nem akarjuk mi senkinek a fejét. Tegye mindenki a dolgát legjobb belátása szerint! Bízunk abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül ez a mindannyiunk számára kellemetlen probléma megoldódik.

Azt hiszem, képviselőtársammal egyet kell érteni abban, hogy kérjük ki annak a tudományos albizottságnak a véleményét is, ahol egyébként kiváló szakemberek vannak, hátha ők is hozzá tudnak tenni valamit ehhez a közös ügyhöz, mert ez mindannyiunk számára közös ügy, hogy újra nyugodtan tudjuk mondani, hogy Magyarországon a villamos energia 40 százalékát Paks adja, amire én büszke vagyok, és nem elég, hogy a 40 százalékot adja, de a legolcsóbban adja, és - még tovább megyek - a legtisztábban adja, valamennyiünknek. (Podolák György: Minden szavaddal egyetértek!)

 

 

(20.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 192 2003.11.11. 5:46  19-427

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Pedagógusszervezetek felmérései szerint az idei esztendőben több mint ezer, azaz minden nyolcadik iskolát, óvodát érintettek kisebb-nagyobb mértékben az átszervezések és az intézménybezárások. Amennyiben nem nő jelentős mértékben a közoktatási normatívák összege, a közoktatási intézményeket érintő bezárási és átszervezési hullám 2004-ben is folytatódik majd. Mivel a béremelésnek mind a fedezete, mind pedig a törvényi garanciája hiányzik a törvényből, így a béremelést nem, vagy csak jelentős számú, mintegy nyolcezer fő elbocsátása árán lehet megvalósítani.

A Fidesz jelentős, mintegy 100 milliárd forint összegű normatívaemelést javasol, amely biztosítja az intézmények biztonságos működéséhez és a pedagógusok keresetének emeléséhez szükséges forrásokat. Medgyessy Péter azt ígérte, hogy egyszeri jelentős béremelést adunk a pedagógusoknak - megtörtént -, majd országos átlagot meghaladó mértékben garantáljuk a bérek és más juttatások folyamatos növelését. Nézzük ezzel szemben a tényeket! 2004-ben nem nő a normatív támogatás összege; 2004-ben ismét 95-100 milliárd forint hiányzik majd az önkormányzatok költségvetéséből az oktatási feladatok ellátásához; nem lesz bérhikialap, ami 5-600 önkormányzat számára 7 milliárd forint kiesést jelent; módosul a közoktatási törvény úgynevezett 90 százalékos szabálya, amely mind ez idáig a normatív támogatás évről évre történő növekedésének garanciája volt. Az áfaváltozások, a jelentős gáz- és villanyáremelés miatt a működtetési költségek jövőre drámai mértékben emelkednek. Nincs sem fedezet, sem törvényi garancia a sokat emlegetett 6 százalékos béremelésre.

A pedagógusok körében nemes egyszerűséggel „ kannibálö pénznek nevezett összeg csak létszámleépítéssel, az említett nyolcezer álláshely megszüntetésével teremthető elő. Az adható minőségi bérpótlék szeptembertől 500 forinttal, az osztályfőnöki pótlék 855 forinttal emelkedik, amennyiben a fenntartó finanszírozza. Az intézkedések együttes bérnövelő hatása éves szinten 0,3 százalék. A Fidesz javaslata jelentősen, mintegy 100 milliárd forinttal kívánja növelni a normatív támogatást, amely biztosítja az intézmények biztonságos működését, a korábbi béremelés és a pedagóguséletpálya-modell újabb elemeinek fedezetét. Javaslatunk alapján például egy osztályfőnöki vagy intézményvezetői munkát vállaló pedagógus éves keresete 10-15 százalékkal emelkedhet. Ezen belül kiemelten kezeljük az esélyteremtés intézményeit: 11 milliárd forinttal emelnénk a kistelepülési óvodák és iskolák támogatását, és közel 5 milliárd forinttal többet biztosítanánk a kollégiumok számára.

Pár gondolat a felsőoktatásról. A megszorítások 2004-ben elérik a felsőoktatási intézményeket is: a 2003-2004. évi intézményi elvonás összességében mintegy 6 milliárd forint. Nincs fedezet sem a növekvő működési költségekre, sem béremelésre. Medgyessy Péter ígéretei között ez szerepelt: tízezer új kollégiumhelyet teremtünk, elindítjuk a “Kollégium 21ö programot, és ingyenessé tesszük az állandó lakhely és az iskola közötti utazást.

Ezzel szemben a tények: az intézmények támogatása 2,2 milliárd forinttal csökken, ami az idei 3,5 milliárdos elvonással együtt közel 6 milliárd forintot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy az elvonás mértéke egyes intézményeknél elérheti az éves közüzemi költségek összegét. Nincs forrás a bérek emelésére; a Rektori Konferencia és a szakszervezetek három-négyezer fős elbocsátástól tartanak. A Nemzeti Kollégium Közalapítvány támogatása nulla forintra csökken, amely 2002-ben még 2 milliárd forint volt. Ahogyan 2003-ban, úgy 2004-ben sem épül egyetlen kollégiumi férőhely sem, pedig időarányosan már ötezernél kellene tartani.

Ezzel a sornak nincs vége, hiszen a felsőoktatási informatikai fejlesztésre szánt összeg 96 százalékkal, a felsőoktatási programok finanszírozása 44 százalékkal, a felsőoktatási kutatási programok támogatása 78 százalékkal csökken. Hiányzik a már megkezdett beruházások tervezett ütem szerint történő folytatásához szükséges fedezet, új beruházások elindítására egyáltalán nincs fedezet. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi beruházások is drágábban valósulnak meg a csúszás miatt.

Javaslataink célja, hogy a felsőoktatás támogatása legalább a reálértékét megőrizze. Ennek érdekében javasoljuk, hogy a felsőoktatási intézmények támogatása 18,2 milliárd forinttal, azaz mintegy 12 százalékkal emelkedjék. A módosító javaslatnak köszönhetően biztosítható a felsőoktatásban dolgozók béremelésének, illetve az áremelkedések következtében megemelkedő fenntartási költségek fedezete. Javasoljuk az egyetemi oktatók garantált illetményének 6 százalékos emelését - módosító indítványunk ennek jogszabályi garanciáját is megteremti. Biztosítani szükséges a beruházások folytatásához szükséges forrást, amelynek érdekében a költségvetési tervezetben szereplő támogatási összeget 9,6 milliárd forintról 15,6 milliárd forintra javasoljuk emelni. Szükségesnek tartjuk a kormányváltást követően leállított kollégiumfejlesztési program újraindítását - e célra 2004-ben 6 milliárd forintot javasolunk fordítani.

A Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány támogatására a 2002. évivel megegyező összeget, azaz 2 milliárd forintot javasolunk tervezni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 128 2003.11.26. 9:35  71-175

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először arról szólok, hogy miért nem éri el ez a törvénytervezet egy sima érettségin az elégséges szintet. Az érettségiről a pedagógusoknak szóló útmutató ezt mondja: elégtelen az a dolgozat, amelyben a helyesírási hibapontok száma meghaladja a 30 pontot, ha pontszámtól függetlenül ötnél több a durva hibák száma, ha a szövegalkotás, a nyelvi megformálás hibái az elemi áttekinthetőséget, érthetőséget sem teszik lehetővé.

A sporttörvény többszörösen meghaladja az elégtelent jelentő ponthatárt, szinte minden bekezdésre jut néhány helyesírási és egyéb hiba, a hatályos törvényhez képest is jelentős szövegromlás tapasztalható. Amolyan nyelvhelyességi, helyesírási szöveggyűjtemény. Ezt nyújtotta be Gyurcsány miniszter úr.

Mi van ebben a nyelvhelyességi, helyesírási szöveggyűjteményben? Durva hibákban nincs hiány. Mi például úgy csatlakozunk az európai államok közösségéhez, hogy a sportminiszter törvényjavaslatában kis e-vel áll Európa, az Európa-bajnokság. Az már valószínűleg az Uniónak nem sérelmes, hogy hibásan ír közkeletű szavakat, másokat meg hanyag nagyvonalúsággal egybe- vagy éppen különír, számos mondat látható tudatossággal kisbetűvel kezdődik és vesszővel végződik. (Arató Gergely: Akkor az nem mondat…)

Nem sorolom, hogy miért szokás Magyarországon egy gyereket megbuktatni, érdemes lenne a tárcavezetőnek mindezeket megbeszélni egy lektorral. Esetleg példát vehet az oktatási tárcáról, amely a közoktatási törvény módosítására írt ellenzéki javaslatokkal az MTA megfelelő bizottságához fordult, és okult a helyesírási, nyelvhelyességi konzultációból.

Nem jobb a helyzet a mondatok szerkesztésével sem, a törvényben mondatszerkesztési szörnyszülöttek egész sorába botlik a képviselő. A legenyhébb, hogy az előterjesztő a legkevésbé sincs otthon a központozás szabályaiban. Mint a rossz tanuló, aki egyszer aggodalmasan azt gondolja, hogy inkább legyen két vesszővel több, mint eggyel kevesebb, és értelemzavaró módon mindenhova vesszőt tesz, máskor meg oda se, ahova az érthetőség miatt elengedhetetlen volna. Pedig 750 éve ebben a hazában mindenki érti “a királynőt megölni nem kell félnetek jó leszö típusú mondatok színét és visszáját, a sportminisztert kivéve.

Mi van még a nyelvhelyességi, helyesírási szöveggyűjteményben? A tervezetben nem sikerült megbirkózni a kötőszavakkal sem, az előterjesztő aggodalmas körülményességgel bonyolítja a mondatokat, gondosan megtűzdelve sokszor oda nem illő kötőszavak tömegével. Ott már nagyobb a gond, ahol az alanyt az állítmánytól - elírás kizárva - pontosvessző választja el egymástól. Számos mondatban az elemi szabályokat felrúgva zavaros vagy magyartalan sorrendben követik egymást a szavak, szövődnek egymásba tagmondatok. Kihámozhatatlan az értelmük, ami egy jogszabály alkalmazásánál korántsem mellékes körülmény. Számos paragrafusban elképesztő a nyelvi-logikai káosz.

S ha valaki azt gondolná, hogy a nyelvhelyesség más frontján jobb a helyzet, nagyon téved: az előterjesztő ott sem mulasztja el keresztre feszíteni az anyanyelvét. Például a hivataloskodás végleteivel, amelynek megfelelően a néző a sportrendezvényen “tevékenységet folytatö, a sportág meg “rendeltetésszerűen működikö, és arra törekszik, hogy “a köztartozás nélküli működése fennálljonö, míg “a szerv megvizsgálja, hogy a változás az indulási joggal való visszaélést megvalósító átruházására irányul-eö. Az állam pedig ugyan mit is tehet ebben a helyzetben? “Korlátozza a sport önveszélyeztető, káros megnyilvánulását.ö Így bizony.

(15.00)

Így nem csoda, ha e törvényjavaslat precízen tudatja, hogy a fogyatékkal élő jogi státusa természetes személy, elejét véve annak, hogy bárki megpróbálkozzék a jogi személyiségek fogyatékosságának felvetésével.

Talán a szavak jelentése csak ismert az előterjesztő előtt, reménykedhetnénk. Ez sincs így, több helyen oda nem illő szó megfogalmazása szerepel a törvényjavaslatban, nyoma sincs a törvényszövegtől elvárható nyelvi pontosságnak. Így például, ahol az előterjesztő feltehetően azt gondolja, hogy a sportoló évente 44 napon túl is kirendelhető, azt fogalmazza a szövegbe, hogy rövidebb időre nem is rendelhető ki. Ahol a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok által kötött sporttámogatási, illetve szponzorálási szerződéseket akarja nyilvánvaló módon korlátozni, a szövegből minden látható igyekezet dacára megállapíthatatlan, hogy évente megfelelő jóváhagyás mellett hányszor, hány szervezettel köthetnek 10 millió forintot meghaladó szerződést. Az eredmény épp ellenkezője a célnak. És sorolhatnánk tovább a példákat. Ehhez képest kell feltennünk a kérdést, miért tartja az előterjesztő fontosnak, hogy a tisztességes játék mellé zárójelben odaírja az angol megfelelőt is. Gondolhatnánk, eléggé kifogott rajta a magyar nyelv is, minek a lécet még magasabbra tenni.

Annyi bizonyos, hogy az előterjesztő, aki más területen is nehezen állja a sarat, most egy virtuális érettségin is megbukott; nem a miniszteri posztra való érettség vizsgáján, hanem már a tizennyolc évesek kötelező közönséges érettségijén. Szégyenletes, hogy Gyurcsány miniszter úr ezt a nyelvi szintet akarja törvénybe iktatni. Fölvetődik a gondolat, hogy talán lektori igazolás nélkül az Országgyűlés elnökének nem lenne szabad törvényt átvenni, mert a képviselőnek nem feladata a szövegtöredékek között még épen maradt gondolatok után keresgélni, mint a szegény ember a hulladéktelepen a még használható tárgyak után.

Összességében azt mondhatom a törvénytervezet nyelvi szintjéről, hogy már csak emiatt is vissza kellene vonni. Jogi szempontból is kudarcként kell értékelni, ha a tárcavezetés megpróbálja a szándékait jogi formába önteni és képtelennek bizonyul rá. Jobb volna inkább hozzá se nyúlni a hatályos jogszabályhoz.

Nézzük meg oktatási szempontból a sporttörvényt! Mit ígér ez a tervezet az oktatásnak, a diáksportnak? Ígéri, hogy nem lesz több pénz, sőt jóval kevesebb, mint eddig volt, és az sem biztos. Az efféle ígéretek a kormány számára eddig is betarthatónak bizonyultak, így a törvényben foglaltak végrehajtása valószínűleg ezután se jelentene számára nehézséget vagy lelkiismereti konfliktust.

Az oktatás, a diáksport, a szabadidősport kisemmizését Gyurcsány miniszter úr igen egyszerűen oldja meg: az egyetlen szóba jöhető közalapítványtól, a Wesselényi Közalapítványtól elveszi ezeket a feladatokat. A Wesselényi Közalapítvány eddig százmilliókat fordított a lakossági és diák-szabadidősportra, az idén 83 milliót adott az iskolai mindennapos testmozgás megszervezésére a Közoktatási Modernizációs Közalapítvánnyal és az Egészségügyi Minisztériummal közös pályázata kapcsán. Most a szabadidősport kikerülne a közalapítvány tevékenységei közül, a minisztérium finanszírozná. Ennek örve alatt jelentős összegekkel lenne szegényebb a közalapítvány, amelynek forrása a szerencsejátékból származó bevétel 12 százaléka. Hogy ez mekkora összeg lehet, azt a milliárdos nyereményért lottózó polgárok pontosan el tudják képzelni. Ezt most a minisztérium költségvetésébe terveznék. Magyarán, a pénz egy része szétolvadna a minisztériumban mindenféle másra, a másik része pedig amolyan miniszteri adományként jutna azokhoz, akiknek jövőre az amúgy is több mint felére csappant pénzből egyáltalán jutna.

A közpénzek átlátható és szakmailag megalapozott szétosztásában megbízhatóbbnak tartunk egy közalapítványt, ahol előírás a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, az összeférhetetlenségek szabályozása, mint a miniszter jóindulatára épülő pénzosztást. A törvényben nem látjuk a szakmai alapú forráselosztás jogi biztosítékait. Nem támogatjuk tehát, hogy a szabadidősport kikerüljön a közalapítványok hatóköréből, és annak bevételeiből mindössze a sportiskolák legyenek támogathatók.

Arra a kérdésre, hogy miért terveztek a költségvetésben oly szűk forrásokat, akkor kaptuk meg a választ, amikor kiderült, hogy a kormány már a Szerencsejáték Rt.-t is privatizálni akarja, így akar akár áron alul túladni egy jelentős és növekvő bevételi forrásán.

Nem látjuk megfelelően biztosítottnak az iskolák keretében folyó szabadidősport támogatását azért sem, mert az évek óta stagnáló normatív támogatás kikerül a kötött felhasználású normatív támogatások köréből, és szabad felhasználásúvá válik. Amikor forintra kell váltani az ígéreteket, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja ide vagy oda, a kormány számára nem fontos a diáksport pénzügyi forrásának célzott felhasználása.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Gondolhatnánk, hogy talán az önkormányzatokon keresztül a kormány és személyesen a miniszter is fontosnak tartja támogatni a diákok, a fiatalok sportolását. Ez sincs így. Mint az oktatási bizottság ülésén az előterjesztő képviseletében megjelent helyettes államtitkár úr elmondta, igen nagy fejtörést okozott a törvény önkormányzatokra vonatkozó fejezetének kidolgozása. Nem azért, mert nem tudták, hogy mi minden feladatuk lehetne e téren az önkormányzatoknak, hanem azért, hogy ne érintse az önkormányzati törvényt, és ne igényeljen többlet állami ráfordítást. Nyilvánvaló, hogy az önkormányzati törvény módosítása megkapná a kétharmados támogatást, ha a többletfeladatok megvalósítására pénzt is kapnának az önkormányzatok. Ez a szándék azonban elég messze áll a kormánytól.

Összegezve: a törvényjavaslat alkalmatlan arra, hogy a hazai sportéletet szabályozza.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 133 2004.03.09. 3:47  114-238

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A kábítószer-probléma visszaszorítására nemzeti stratégia az Orbán-kormány alatt készült. A program megalapozottságát mutatja, hogy széles egyetértéssel találkozott az Országgyűlésben a 2000-ben történt elfogadásakor. A stratégia az első jelentős állomása a kábítószer-fogyasztás megelőzésére, a kábítószer-terjedés megállítására tett állami szintű lépéseknek. A stratégiai programban foglaltak megvalósítása már akkor megkezdődött. A feladat fontosságát mutatja, hogy a megvalósítását helyettes államtitkári szinten kezelte a minisztérium.

Tisztelt Országgyűlés! A Medgyessy-kormány alatt jelentős változás következett be a kábítószer-probléma kezelésében: a kormány eddigi lépései igen ellentmondásosak, a stratégiai program megvalósítása elvesztette a korábbi határozott irányvonalát. A büntető törvénykönyv módosítására készült törvényjavaslat megpróbálta felpuhítani az e téren kívánatos törvényi szigort, és különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozta volna a diákokat, éppen az iskolában. Ezt kétségtelenné tette az igazságügy-miniszter jogértelmezése a kínál, átad s a többi fogalmaira. Csak az ellenzék és a társadalmi szervezetek erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy a törvénymódosításra mégsem az eredetileg tervezett, igen megengedő formában került sor, bár az elért eredmények korántsem tekinthetők megnyugtatónak.

Gyurcsány miniszter úr, nem sokat késlekedve, eltávolította a drogügyekért felelős, addig eredményesen dolgozó helyettes államtitkárt, mintegy jelezve, hogy irányváltás várható a drogstratégia területén is.

Ugyancsak vitatható az oktatási miniszter tevékenysége a drog elleni küzdelemben. A társadalmi felháborodást kiváltó szabályozás a pedagógusok titoktartásáról a szülőket zárta ki abból, hogy az iskoláktól megfelelő felvilágosításhoz jussanak, ha gyermekük drogfogyasztó vagy ilyen veszélynek van kitéve. Mindezt álságos módon úgy próbálta beállítani, mint a gyermekek, a fiatalok önrendelkezési jogának a kiteljesedését.

Felháborodást váltott ki Magyar Bálint azzal a tájékoztató anyaggal is, amely arról világosította fel a diákokat, hogyan játszhatják ki, előzhetik meg a droggal elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos szülői, iskolai, rendőrségi intézkedéseket. Ez a szóróanyag azt mutatta, hogy a drogfogyasztást és a droggal kapcsolatos bűncselekmények megelőzését, felderítését a miniszter nem pedagógiai feladatnak tekinti, hanem egy olyan jogvédő aktusnak, amelynek célja, hogy a diák megússza a drogozás családi, iskolai, jogi következményeit. Teljesen jogosnak tartjuk azt a szülői oldalról megfogalmazódó bírálatot, miszerint egy ilyen anyag a harmadik vagy ötödik lehet azok közül, amelyeket egy diák kezébe adnak, de semmi esetre sem az első.

Ugyancsak jogosnak tartjuk azt a szülői igényt, hogy egyetlen minisztérium se ostromolhassa olyan anyagokkal az iskolákat, a diákokat, amelyek nem kerülnek a szülő elé, és azokat nem hagyják jóvá. Megengedhetetlen ugyanis, hogy a szülők utóbb szembesülnek azzal, hogy elfogadhatatlan szemléletű anyag került gyermekeik kezébe.

A kormány tehát letért arról a pályáról, amelyet a nemzeti drogstratégia a számára kijelölt. Mindennél ékesebben beszél, hogy a stratégiaprogram területéről a megszorítócsomag 438 millió forintot von el - ez a program megvalósítására szánt éves keretnek csaknem a fele.

Mindezek fényében az oktatási bizottságban a jelentés elfogadását az ellenzék nem támogatta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 42 2004.04.06. 6:01  33-173

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A címzett és céltámogatásra szánt összeg a tavalyi évhez képest ugyan 7,7 milliárddal nőtt volna, de abból még egy fillért sem költöttek, amikor a takarékossági intézkedésnek becézett megszorítócsomaggal a kormány már 4 milliárdot le is faragott belőle. A Belügyminisztérium képviseletében az oktatási és tudományos bizottság ülésén megjelent munkatárs úgy nyilatkozott, hogy ez nem jelent valódi elvételt, csak azt, hogy az érintettek egy része a támogatást csak 2005-ben kapja meg. Azóta az oktatási bizottság ülésén járt a BM egy másik képviselője, ő már korrigált: 2006-ra is átcsúszhatnak a kifizetések.

Draskovics pénzügyminiszter úr úgy nyilatkozott, hogy a tárcák nem hajtották végre a tőlük várt költségvetési lefaragásokat, csak áttolták másik költségvetési évre, és most álljanak neki érdemben keresztülvinni a Pénzügyminisztérium akaratát. Így lehet némi kétségünk, biztos számokról tárgyalunk-e az előterjesztés kapcsán. Lehet, hogy ahogy folyik a törvény vitája, úgy apadnak a rendelkezésre álló források, és újabb önkormányzatok, intézmények esnek el a támogatásoktól. Nehéz így komolyan venni az előterjesztést.

Az a szomorújáték, amit a költségvetés elfogadása óta a kormány a költségvetés végrehajtása címén előad, sajátságos módon arra a vidámparki óriás hordóra emlékeztet, amelyen úgy kell keresztülmenni, hogy közben a hordó folyamatosan forog. Szédül mindenki, aki a kormányzat üzemeltette hordóba bekerül: önkormányzatok, vállalkozók, egészségügyiek, gazdák, a sornak nincs vége, csak a felsorolásnak, mert nincs egyetlen biztos kapaszkodó sem, amikor tervezni akarnak.

Nincs korrekt költségvetés, stabil jogi környezet, ami alkalmas volna annak kiszámítására, mibe érdemes fogniuk, és mibe nem, hogy tönkre ne menjenek bele. Ezért a címzett és céltámogatásokból sem lehet már úgy forrást nyerni, hogy az ne keltsen jogos aggodalmat a megbízhatatlan partner: a kormány miatt. Ki tudja, hátha meggondolja magát június 13-a után, és további megszorítócsomagocskákat állít össze... Mert ugyan ki gondolná az idei költségvetés mostani állapotában, amelyben már jószerével az évszám, a 2004 kivételével egyetlen szám sem igaz, hogy a kormány jogbiztonságot ígérhet a polgároknak, az önkormányzatoknak vagy bármely partnerének.

Ám hiába csomagoljuk a dolgot mutatós papírba, és mondjuk, hogy 2005-re vagy 2006-ra az idei támogatottakat is kifizeti a kormány, netán új pályázat keretében lehetnek sikeresek, attól a tény tény marad: a kormány a címzett és céltámogatások egy részét elvette. S mindez akkor történik, amikor mindenki érzi, mi minden halaszthatatlan tennivalója van még a sikeres uniós csatlakozásért. S bár a kormánypárti és ellenzéki polgármesterek, önkormányzatok egyformán érzik ennek a súlyát, a tervezett támogatások mégis számottevően többet ígérnek a kormányzati oldalon álló településeknek, mint a többinek. Ez jogos fenntartásokat támaszt az előterjesztéssel szemben.

Az önkormányzatok jelentős részének, amióta a béremelés elmaradt fedezete miatti hiányt görgetik, egyre nagyobb gondot jelent az önrész biztosítása. Mennél szegényebb egy önkormányzat, annál inkább pusztulnak az intézményei, romlik az épületek műszaki állapota és marad el a kor követelményeitől. Beszédes, hogy a 187 pályázatból címzett támogatással 27 darab közoktatási beruházás indulhat el, hozzávetőlegesen 14 milliárd forint költségvetési hozzájárulással. Azok nem részesülhetnek támogatásban, akik uniós forrásokhoz is hozzáférhetnek.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az uniós támogatások szintén sokak számára elérhetetlenek az önrész miatt, amit a kormány először banki hitellel próbált áthidalni, ám az még jobban eladósította volna az önkormányzatokat. A felelősen gazdálkodó önkormányzatok ugyanis nem vágnak olyan hitel felvételébe, amelynél igen kétséges, hogy képesek-e az adott feltétellel visszafizetni. Nem csoda, hogy az igényekhez képest elenyésző “a XXI. század iskolájaö PHARE-programban részt vevők száma. Így a kormány ígéreteivel ellentétben maradnak a rossz állapotú és balesetveszélyes iskolák, a tornaterem, vizesblokk, sőt angolvécé nélküli épületek, és mindaz, amit Magyar Bálint a polgári kormány alatt a közoktatási intézményekben végzett felmérések eredményeként konstatált. Most láthatjuk, hogy az oktatási miniszter többszöri drámai hangú bejelentése és ígéretei mennyire vehetők komolyan, amikor megtette javaslatait a pályázatok támogatására vonatkozóan.

Nem hoz érdemi fordulatot az ügyben az sem, hogy a belügyminiszter asszony az elkövetkezendő évekre összesen 20 milliárd forint elkötelezettséget vállal pályázati formában önrész kiegészítésére.

A kormány a polgári kormánytól eltérően nem csatolta a javaslathoz az elutasítottak listáját, ezzel megnehezíti a képviselők munkáját, és rontja az érintett önkormányzatok esélyeit is. Nehezen érthető a támogatás logikája is, hiszen a javaslat tanuszoda építését támogatja életveszélyes iskolaépületek helyreállítása ellenében.

Összegezve: a kormányprogramban megfogalmazott nagyszabású vállalások komolytalanságára mindinkább fény derül. Emlékszünk még a beruházások támogatásától kezdve a “több pénzt az önkormányzatoknakö szólamáig a jól hangzó ígéretekre. A kormányzati vállalások nagy része úgy válik semmivé, hogy még el sem jutunk a kormányzati munka félidejéhez. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő!)

Mindezekre tekintettel az oktatási és tudományos bizottságban kisebbségben maradt álláspont szerint az előterjesztés általános vitára alkalmatlan.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 187 2004.09.27. 2:01  186-189

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A miniszter úrnak címeztem. Tisztelt Miniszter Úr! A néphagyomány szerint a derekabb államférfiak egykoron álruhában végigjárták az országot, hogy színről színre lássák, miként él a nép. Igaz vagy sem, amit a néphit őriz, ám megnyugvást hozott minden balsorsú embernek, hogy a szegénység, a nyomorúság nem maradt rejtve az ország vezetői előtt.

Medgyessy miniszterelnök javára legyen szólva, hogy ha a természeti csapások idején nem is látogatta meg a bajba jutottakat, de legalább jelöltként bejárta az országot, és így meglátta, hogy milyen sok a mentálisan és fizikailag elhanyagolt ember, megtudta, hogy sokan vannak a rokkantnyugdíjasok és a fogászatilag rossz állapotban lévők. Ön egy párnás karosszékben hátradőlve próbál rálátni az ország gondjaira, és ameddig ellát, abból úgy tűnik, roppant nagy a jólét.

(16.30)

 

Mint szeptember 6-án elmondta, ezt már csak fokozni kell. Parlamenti beszédének e magvát politikai hol állástól függetlenül idézték az újságok, a tévécsatornák, milliók forgatták, ízlelgették magukban mint merőben szokatlan szavakat az agrárium válsága, a gyár- és iskolabezárások miatt növekvő munkanélküliség idején vagy az egyes rétegeket, régiókat sújtó szegénységben.

Tisztelt Miniszter Úr! Az, hogy a szomszéd vagy az ön kertje zöldebb, aligha zavarja meg azokat, akik a maguk kerítésén belül egészen mást látnak. Ön szerint a társadalom mekkora hányada, hány ezer ember életviszonyai jellemezhetők jómódként? Ön a nagy jólét mellett is fontosnak tartja a szociálpolitikai reformot, mert ön szerint az állam most nem azoknak ad, akik leginkább rászorulnak. Miniszter úr szerint eddig melyik társadalmi csoport támogatása volt igazságtalan, túlzó, amit csökkenteni kellene vagy egyenesen meg kellene vonni?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 62 2004.10.18. 2:52  61-67

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2005. évi költségvetési törvény több mint 10 százalékát teszi ki a közoktatási törvény módosítása. A költségvetési törvényben akarják rendezni például a testnevelés tantárgy osztályozásának vagy az elsősök hétvégi házi feladatának kérdését, pedig ezeknek aligha van költségvetési kihatása. Hogy mégis ezt a megoldást választották, annak csak az lehet az oka, hogy szeretnék ezeket a közoktatás világát minden bizonnyal forradalmasító elképzeléseiket suttyomban, szakmai vita nélkül átvinni.

Most ennek a 15 oldalnyi módosításnak csak azon elemeit vizsgálnám, amelyek megszorítást jelentenek az óvodák és az iskolák számára. Ilyen a vezetői teljesítménypótlék bevezetésének egy évvel történő elhalasztása. Ilyen módosítás a vezetői munkakörök létesítésének lényegesen magasabb gyermeklétszámhoz kötése, ami 538 óvodavezető-helyettest és 558 iskolai igazgatóhelyettest érint. Ilyen módosítás a normatív költségvetési hozzájárulás mértékét meghatározó garanciális szabály, a 90 százalékos szabály eltörlése is. Ilyen változtatási javaslat a pedagógusok terheinek növelése, a kötelező óraszámba beszámítható tevékenységek körének szűkítésével. És természetesen ilyen a normatív támogatások új szabályozása is, amely januártól mintegy 600, szeptembertől pedig akár több mint 1700 óvoda, iskola tanulóit érinti kedvezőtlenül. Ezeket az intézményeket be kell zárni, át kell szervezni vagy még az ideinél is kevesebb költségvetési támogatásra számíthatnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Itt az ideje a nyílt, őszinte beszédnek. Ezek a javaslatok nem újak. Ezek a megszorítások már felbukkantak a nyáron egy kormány-előterjesztés formájában is. Akkor azt mondták, már régen elkészült egy új változat. De ezeket a javaslatokat olvashattuk az azóta már elhíresült Draskovics-levélben is, igaz, erről meg azt állították, hogy nem kell azt olyan komolyan venni. Most azonban itt állunk a költségvetés vitájának kezdetén, és kiderült, hogy önök nem mondtak igazat. Amit korábban tagadtak, itt szerepel a javaslatban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetért-e ön a vezetői teljesítménypótlék bevezetésének elhalasztásával? Egyetért-e ön közel ezer óvodai, illetve iskolai vezetői megbízás megszüntetésével? Támogatja-e ön a normatív támogatások garanciális szabályának megszüntetését? Végül, egyetért-e ön a kistelepülési óvodákba és iskolákba járó gyerekek támogatásának megkurtításával?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 66 2004.10.18. 0:46  61-67

TÓTH FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól értettem a válaszát, akkor ön támogatja a vezetői teljesítménypótlék bevezetésének elhalasztását, közel ezer óvodai, illetve iskolai vezetői megbízás megszüntetését, a normatív támogatások garanciális szabályának megszüntetését, a pedagógusok terheinek növelését, a kistelepülési óvodákba és iskolákba járó gyerekek támogatásának megkurtítását. Tisztelem az őszinteségét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hét végén az ön egyik képviselőtársa, Zuschlag János a Terror Háza előtt felháborítóan viselkedett és nyilatkozott. Legyen szíves, nyilatkozzon most ön egyértelműen (Derültség az MSZP soraiban.), hogy jelen volt-e ezen a rendezvényen akkor, amikor ez az esemény megtörtént.

A választ nem fogadom el. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 311 2005.03.29. 3:41  290-314

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Főigazgató Úr! A Paksi Atomerőműben 2003. április 10-én bekövetkezett súlyos üzemzavarról az atomerőmű folyamatosan tájékoztatta a környékbeli települések polgármestereit és a települések lakosságát, illetve sajtóközlemények útján az egész ország közvéleményét. Nem rémhírekkel; időnként sajnos azok is becsúsztak, mint ahogy Józsa képviselőtársam mondta, hanem igyekeztek a tényeket közölni.

A lakosság bizalommal tekint az atomerőműre helyben és országos szinten is. Az atomerőmű lakossági elfogadottságát mérő közvélemény-kutatások szerint a pozitív válaszok aránya az elmúlt esztendőkben 63 és 80 százalék között mozgott, míg 2003 júniusában ez az arány 73 százalék volt. Ez azért nagyon fontos, mert - mint tudjuk - ez két hónappal a sajnálatos esemény után volt, és máris 73 százalékos mutató volt, ami az országos átlagot mutatja és nem az atomerőmű tövében, környezetében lévő településekét; ott ez a szám még ennél is jobb.

Az üzemzavarról, annak értékeléséről az Országos Atomenergia Hivatal is folyamatos tájékoztatást adott közleményeiben, illetve a hivatal munkatársai készséggel álltak a sajtó rendelkezésére. Jó példa erre, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői csoportjának jelentését haladéktalanul nyilvánosságra hozta, azt mindenki számára hozzáférhetővé tette a hivatal.

Az Országos Atomenergia Hivatal az üzemzavarral összefüggésben a parlament illetékes bizottságainak is rendelkezésére állt. A környezetvédelmi bizottság ülésein két alkalommal is részletes beszámolót tartott. Az üzemzavar körülményeinek felderítésére alakult eseti vizsgálóbizottság munkáját az átadott dokumentumokkal és személyes részvételükkel segítették a hivatal munkatársai.

Tisztelt Országgyűlés! Ha az atomerőműről, az atomenergiáról beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk a ma mindannyiunkat foglalkoztató egyik legfontosabb problémát, az üzemidő-hosszabbítás problémáját. Úgy tűnik, hogy ma Magyarországon egy picit azok lettek hangosabbak - bár hozzáteszem, nagyon kevesen vannak -, akik ilyen vagy olyan okok miatt nemigen támogatják az atomenergia jövőbeni felhasználását.

Hogy milyen jövő vár az atomenergiára Európában és hazánkban, arra engedjék meg, hogy az egyik újság egyik cikkéből idézzek, ami számomra abszolút elfogadható. “A világ folyamatosan növekvő energiaszükségletét a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével csak újabb atomerőművek építésével lehet kielégíteni.ö - állították szakértők egy párizsi konferencián, amelyen 74 ország vett részt, köztük a Magyar Köztársaság minisztere is. Egyébként a napokban volt ez a párizsi konferencia. A nukleáris erőművek állítják elő az Európában felhasznált elektromos energia egyharmadát. Finnországban még az idén megkezdik egy új reaktor építését. Franciaországban 2007-ben indul egy új generációs atomerőmű építése. Magyarország villamosenergia-termelésének tavaly 36 százalékát a Paksi Atomerőmű adta, annak ellenére, hogy nem folyamatosan működött a négy blokk, tehát ez a szám is még kedvezőbb lehet. A Paksi Atomerőmű Rt. középtávú tervei között szerepel a blokkok élettartamának 2032-2037-ig való meghosszabbítása és a teljesítmény növelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra ez a jövő, és nagyon remélem, hogy nem csak számomra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 76 2005.10.04. 2:25  17-179

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatáspolitika elmúlt egy éve nem hozott változást a korábbi évekhez képest, jogalkotási fiaskók, korrupciógyanús ügyek, szinte teljes szakmai eredménytelenség ékes bizonyítéka a kormány alkalmatlanságának.

Önök egy új Nemzeti alaptanterv alapján az iskolai túlterhelés csökkentését ígérték. Ebből idén annyi lett igaz, hogy a Gyurcsány-kormány rendeletileg előírta az iskolatáskák súlyát. Önök ingyen étkeztetést ígértek, ennél azonban fontosabbnak bizonyult, hogy milyen ételeket árulnak az iskolák büféiben.

Ígérték az ingyenes utazást az otthon és az iskola, az egyetem között, azonban másra kellett a pénz. Talán arra, hogy a Sulinet Expressz keretében a szegényebbek adójából a tehetőseket segítsék informatikai luxusbeszerzésekhez.

A pedagógusoknak az inflációt meghaladó mértékű béremelést ígértek, ám elvették a 2004-es 13. havi fizetésüket is. Ígérték, hogy támogatni fogják a kistelepülési óvodákat és iskolákat, hogy senkinek ne kelljen a lakóhelyétől messze óvodába, iskolába járni. Ezért csak a Gyurcsány-kormány alatt az eddigi adatok szerint 218 iskolát zártak be, és nagyban folyik az erőszakos körzetesítés. A sokmilliárdos óvoda- és iskolaépítési támogatás helyett az oktatási tárca mint holmi derék ügyintéző kijárta, hogy jóféle hiteleket vehessenek fel az önkormányzatok. Tekintve, hogy az önkormányzatoknak amúgy is sok az adóssága, ezt is kevesen vehették igénybe.

Önök hatalmas terveket tettek közzé a szakképzés fejlesztésére, de a pénz másra kellett; talán annak a lyuknak a befoltozására, ami a Nemzeti Tankönyvkiadó áron aluli eladása és a kiadó által termelt haszon kiesése miatt a költségvetésben keletkezett.

A Gyurcsány-kormány egy év alatt háromszor vallott kudarcot a felsőoktatás újraszabályozásában, most tanakodik, megengedje-e ezt magának negyedszer is. Alig vagyunk túl az érettségi felvételi páratlan botrányán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), már a 2006-ban érettségiző diákok miatt kell aggódnunk, alkotmányosan aggályos ugyanis, hogy máig nincs meg a szabályozás, amely alapján a diákok mérlegelhetik, mit kell tanulniuk, hogy pár hónap múlva helyesen döntsenek arról, hova jelentkeznek egy sikeres felvételi reményében.

Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 98 2005.10.04. 1:19  17-179

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mondanám, hogy tisztelt miniszterelnök úr. (Gyurcsány Ferenc nem tartózkodik az ülésteremben.) Kérdéseimre nem kaptam választ, ezért még kettőt-hármat feltennék. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Deutsch Tamás válaszol.)

Kérdezem, hogy miért csak akkor érdeklődik a községek és a kisfalvak óvodái, iskolái után, amikor intézkedései nyomán már százával kellett megszüntetni őket, mint ahogy az előbb már említettem: 218 csak a nyáron. Miért állítja, hogy támogatni akarja a kistelepülési intézményeket, amikor a 2006-os költségvetésből napnál világosabb, hogy büntetni fogja őket? Mikor tervezi a pedagógusok és oktatók 13. havi illetményének kifizetését, amely ügyben az Alkotmánybíróság elmarasztalta a kormányt?

Drámai helyzet alakult ki a felsőoktatásban, se pénz, se törvény. Hogyan kíván segíteni a megszorítások miatt működésképtelenség határára sodródott, sok esetben bérfizetési gondokkal küszködő egyetemeknek, főiskoláknak? Mi a véleménye arról, hogy szeptembertől már az új képzési szerkezet szerint kellene működniük az intézményeknek, az ehhez szükséges törvénymódosítást azonban az Oktatási Minisztérium sorozatosan képtelen úgy kidolgozni, hogy az megfeleljen az alkotmány rendelkezéseinek? Mi a véleménye arról, hogy a kormány mulasztása miatt alig négy hónappal a felvételi jelentkezések lezárulta előtt még nem ismertek a felvételi versenyszabályai?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 324 2005.11.07. 3:29  257-341

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vezérigazgató Úr! A Paksi Atomerőmű stratégiai fontosságával összhangban van az atomerőmű társadalmi elfogadottsága, ami kiemelkedő, országosan, tartósan 70 százalék fölött van.

Az üzemidő-hosszabbítás támogatottsága is egyértelműen pozitív és fokozatosan növekvő. Ilyen támogatottság igen kevés cég, intézmény működéséről, létéről mondható el manapság. Persze az is igaz, hogy kevés olyan cég, intézmény van hazánkban, amely jobban rá lenne szorulva a lakossággal való jó együttműködésre, a lakosság támogatására, mint az atomerőmű.

Tisztelt Országgyűlés! Teljesen egyértelmű az atomerőmű környezetében élők támogató állásfoglalása az üzemidő-hosszabbítás kérdésében. Ezt a tényt sokan és sokszor visszásan értelmezik, hangsúlyozva a környékben élők és a környék gazdasági szereplőinek kiszolgáltatottságát, mondván, hogy ez kizárja a tárgyilagos véleményalkotást.

Tény, hogy az atomerőmű szerepe rendkívül fontos a régió életében, jövőjének alakulásában, hiszen a Paksi Atomerőmű a környezetének legjelentősebb foglalkoztatója, legerősebb gazdasági szereplője, hatása a környező települések társadalmi életére meghatározó.

Mégsem a kiszolgáltatottság az, ami meghatározó az atomerőmű működésének és üzemidő-hosszabbításának társadalmi támogatottságában. Tudni kell, hogy min alapul a társadalmi véleményalkotás. Megállapítható, hogy először immáron egy új nemzedék nőtt fel az erőmű közelében, és ennek viszonyát az erőműhöz nem a beletörődés, hanem a tudatosság jellemzi. Egyértelmű a tájékoztatás iránti igény a lakosság részéről, és a tájékoztatás szándéka is megvan az atomerőmű részéről. Jó a PA Rt. együttműködése az önkormányzatokkal, a helyi civil szervezetekkel, a lakosság képviselőivel. Én nyugodtan mondhatom, hiszen hosszú-hosszú évek óta ott élek az erőmű tövében.

A környezetben élők számára az erőmű tevékenysége egyre inkább átlátható. Ez a jó viszony erősíti a bizalmat a lakosságban, és erősíti az erőmű üzemeltetői és vezetői felelősségtudatát, akik lényegében ennek a lakosságnak nem elidegenült, hanem vele együtt élő, helyben élő részét képezik.

Tisztelt Országgyűlés! A lakosság tehát nem előítéletekre vagy médiaszereplőkre hallgatva, hanem felelősen és tájékozódva, tájékozottan foglal állást. Az üzemidő-hosszabbítás biztonságát az üzemeltetők szakmai felkészültsége, biztonsági kultúrája, illetve a felügyelő hatóságok következetessége mellett az átláthatóság, a tájékoztatás kötelezettsége, a tájékoztatás joga, azaz a fejlett társadalmi kontroll garantálja. A politika szerepe ebben az, hogy biztosítsa, hogy ez a társadalmi kontroll, aminek a legfontosabb szereplői az atomerőmű környezetében élők, a meglévő jó kezdeményezések folytatásaként működjék és fejlődjék.

Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt. (Taps minden oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 46 2005.11.22. 3:43  19-59

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottságban a Fidesz nem támogatta az országos területfejlesztési koncepcióról és az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló határozatot. A kormány látnivalóan általános elvek mentén kíván egyetértést teremteni, amelyek oly általánosak és átfogóak, hogy többségükkel aligha lehet vitázni. Olyannyira általános, hogy Lengyelország éppúgy a magáénak érezhetné, mint Franciaország vagy Bulgária.

Az ördög azonban a részletekben van: a II. nemzeti fejlesztési tervben, annak a megvalósítására vonatkozó ütemezésében, a megjelölt pénzügyi forrásokban. A kormány eddig azonban a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatta arra, hogy a nemzeti fejlesztési terv konkrét elképzeléseit a parlament elé hozza. Ennek hiányában a két koncepció vitára bocsátása a kormány részéről nem tekinthető többnek, mint egyszerű választási propagandának. Ez a dokumentumok nyelvezetében jól tetten is érhető.

Tisztelt Országgyűlés! Még kormányoldali támogatást is elnyerve, erőteljes bírálatot kapott a fejlesztéspolitikai koncepció amiatt, hogy a hangsúly túlontúl a gazdasági kérdésekre tevődik. Nem kap kellő hangsúlyt benne a nemzeti kultúra, a közösségi kultúra megerősítése. Pedig az előttünk álló évtizedek meghatározó problémáinak jelentős része nem oldható meg ezek nélkül. Ha nem tudjuk a kiemelt 3-4 pont közé emelni a közösségeket összetartó nemzeti kultúra megerősítését, akkor nem tudunk megoldást találni a bevándorlás okozta problémákra, nem tudjuk megoldani a roma integráció gondját, és nem remélhetjük a Magyarországról elvándorló, szakképzett, diplomás fiataljaink visszatérését sem. A fejlett országok bér- és életszínvonalával jó ideig nem tud majd rivalizálni a magyar, a különbséget tudjuk csökkenteni.

Ezért, ha ezzel a kérdéssel érdemben szembenézünk, akkor látnunk kell, hogy a nemzeti identitás megerősítése, mondhatjuk azt, a hazaszeretet, a közösséghez tartozás megerősítése nélkül egyik problémát sem tudjuk megoldani. További fontos érv volt amellett, hogy nem érhetjük be fejlesztési koncepciókkal a nemzeti fejlesztési terv konkrétumai helyett, hogy a kormány eddig számok oktatási és a tudományos életnek tett ígéretét nem teljesítette. Nagy hírveréssel beharangozott programjait sorra látjuk leépülni, elhalni, megszűnni. Az elmúlt három évben helyes elvek, elképzelések mentén egyre-másra olyan gyakorlati megoldásokat talált elképzelései megvalósításához, hogy az eredménynek nem a fele volt kár, hanem az egész.

A kormányt könnyen elragadja a háryjánosos nagyotmondás, ígérgetés, amikor a tetteken a sor, akkor hozzáértés nélkül fog neki, milliárdokat pazarol el. Így csak a nemzeti fejlesztési tervet tekinthetjük vitaalapnak, ha az kellő konkrétságig nyúl a megvalósítás kérdéseihez. Joggal tarthatunk attól is, ha nem konkrétumokról vitázunk, az erőforrásokat nem a felzárkóztatás igényeinek megfelelően osztja fel a kormány, hanem pártpolitikai alkuk alapján. Az ország felzárkózása szempontjából alapvető kérdés, hogy a kormány megfelelő célokra és kellő időben biztosítsa a fejlesztés forrásait. Ennek a garanciáit a kormány nem mutatta be. Mindezek alapján a Fidesz képviselői az oktatási és tudományos bizottságban a határozati javaslatot nem támogatták.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)