Készült: 2020.01.26.09:30:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

249. ülésnap (2012.12.11.), 188. felszólalás
Felszólaló Bana Tibor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:16


Felszólalások:  Előző  188  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! December 13-án, csütörtökön lesz az ötéves évfordulója a lisszaboni szerződés aláírásának, amely mérföldkőnek számít a Jobbik által nemzeti önrendelkezésünk szempontjából mindig is károsnak tartott európai egyesült államok kialakulásának irányába tett lépések sorában. Szinte még meg sem száradt a tinta a papíron, 2007. december 17-én a Magyar Országgyűlés a tagállami parlamentek közül elsőként ratifikálta a szerződést az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben jellemző nagykoalíciós összeborulás keretein belül. Elenyésző volt azoknak a képviselőknek a száma, akik nem járultak hozzá ennek olvasatlan megerősítéséhez.

Nézzük, milyen irányban indult el az EU az elmúlt évek során! Múlt hétfőn maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is elismerte, hogy nem ilyen Európai Unióra mondtak igent a magyarok a 2003. április 12-én megtartott, csatlakozásról szóló népszavazás alkalmával. Az Unió vezetői ma már nyíltan és egyértelműen a politikai unió megteremtésének szükségességéről beszélnek, miközben a kormány szavakban ugyan vívja a szabadságharcát, de a legfontosabb kérdésekben nem hajlandó felvállalni a Brüsszellel való konfrontációt. A Jobbik számtalan alkalommal egyértelművé tette, hogy csakis a nemzetek Európájának útját tartja elfogadhatónak, a további központosítási törekvéseket határozottan elutasítjuk.

Előnye lehetne uniós tagságunknak a rendelkezésre álló források megfelelő és hatékony módon történő felhasználása, de ezzel kapcsolatban is aggasztó helyzettel szembesülhetünk. A 2007-2013-as időszak végéhez közeledve a rendelkezésre álló 8209 milliárd forintból mindössze 3200 milliárd forint van kifizetve, ami a felhasználható összegnek csupán 39 százalékát jelenti. Félő, hogy akár több ezermilliárd forintos forrásvesztést is elszenvedhetünk a jelenlegi költségvetési ciklus vonatkozásában. A következő, a 2014-2020-as tervezési időszakban pedig közel 30 százalékkal csökkenhetnek a hazánknak szánt kohéziós források. Ezek csak a számok, amelyek sokatmondóak, de ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy nagyon sok esetben átgondolatlanul, elsősorban presztízsberuházásokra lettek elköltve ezek a pénzek ahelyett, hogy a kis- és középvállalkozások, a hazai vállalkozások helyzetbe hozását, a munkahelyteremtő, foglalkoztatást növelő beruházásokat állítottuk volna a középpontba, akkor még inkább elgondolkodtató az összkép.

Ennél is fájóbb pont azonban a magyar termőföld magyar kézben tartásának kérdésében tapasztalható kormányzati magatartás. A szavak szintjén itt is szép és nemes gondolatokkal találkozhatunk, de a tettek mást mutatnak. A kormánypárti többség annak idején név szerinti szavazás során utasította el azt a jobbikos javaslatot, amely alaptörvényi szinten rögzítette volna, hogy termőföldünk és ivóvízkincsünk kizárólag magyar állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban, valamint magyar természetes személy tulajdonában lehessen. Akkor önök azt ígérték, hogy az új földtörvény megfelelő módon biztosítja majd a magyar termőföld megvédésének lehetőségét. Az elfogadásra váró javaslatot áttanulmányozva meggyőződhetünk róla, hogy ez nem történik meg. Az óra pedig ketyeg, hiszen zsebszerződések révén már most is nagyjából egymillió hektárnyi terület külföldiek kezén van, a termőföld vásárlására vonatkozó moratórium 2014. április 30-i lejártát követően pedig ténylegesen is külföldi tulajdonba juthatnak az érintett területek.

Mi jelenthetné a megoldást? Mi azt gondoljuk, hogy csakis a Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásáról szóló szerződésnek a megfelelő pontokon történő módosítása. Teljességgel elképesztő módon ugyanis a termőföld ügye a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetben került tárgyalásra és lezárásra, ebből kifolyólag ezt a részt kellene megváltoztatnunk, ez ügyben kellene a kormánynak tárgyalásokat kezdenie a megfelelő uniós intézményekkel. Láthatjuk azonban, hogy erre nincs meg a hajlandóság kormánypárti oldalról, hiszen előbb bizottsági szinten utasították el az e céllal megfogalmazott határozati javaslatunkat, majd múlt héten az Országgyűlés plenáris ülésén is elvetették ennek tárgysorozatba-vételét.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom megalakulása óta hangsúlyozza, hogy támogatja az európai országok közötti gazdasági együttműködést, de határozottan elutasítja a politikai unió, a szuperállami berendezkedés irányába tett lépéseket. Nemzeti szuverenitásunk megtartása mellett az említett szerződés módosítása nélkül nemzeti kincsünk, a magyar föld védelmére sem nyílik lehetőség az EU keretein belül, ilyen helyzetben pedig valóban a közösség elhagyása, a kilépés jelentheti a megfelelő döntést. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy fel kívánnánk adni nyugat-európai gazdasági kapcsolatainkat, ilyet soha nem állítottunk. Azt viszont igenis ki kell mondanunk, hogy meg kell szüntetnünk káros, egyoldalú euroatlanti függésünket, ami az elmúlt 22 évben jellemezte a magyar politikát, és végre valóban a keleti nyitás jegyében kell folytatnunk külpolitikánkat. Keleten ugyanis több olyan ország is található, amely egyfelől komoly felvevőpiacot jelenthetne hazánk számára, másfelől pedig jelentős gazdasági partnerünkké válhatna. A keleti fordulat következtében lehetőség nyílna mezőgazdaságunk, valamint az arra épülő feldolgozóipar talpra állítására, ami nagyban hozzájárulhatna a gazdaság élénkítéséhez, munkahelyek teremtéséhez, a magyar vidék fellendüléséhez, önrendelkezésünk erősödéséhez. Ez jelenthetné a kiutat hazánk számára. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.)

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  188  Következő    Ülésnap adatai