Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közjogi méltóságok halála esetén járó hozzátartozói nyugellátásokkal összefüggő törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Font Sándor, Fidesz, valamint Salamon László KDNP-s képviselők önálló indítványát T/8137. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Lázár János úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Font Sándor és Salamon László képviselőtársaimmal arra teszek javaslatot, hogy az egyes közjogi méltóságok halála esetén járó hozzátartozói nyugellátásokkal összefüggő törvényi rendelkezéseket az Országgyűlés az alábbiak szerint módosítani szíveskedjen. Azt javasoljuk az Országgyűlésnek, tisztelt képviselőtársaim, hogy a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvényt, a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvényt, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvényt módosítani szíveskedjenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha teljesen rendezett politikai viszonyok között élne az ország, akkor az előterjesztői expozénak itt vége is kellene hogy legyen, ugyanis két dologról nem kellene szót ejtenünk. Az egyik az, hogy miért kerül előterjesztésre a javaslat, és hogy lényegében kit, kiket is érint. Azt gondolom, hogy tekintettel a politikai állapotainkra, muszáj néhány szóban indokolnom - elnök úr és képviselőtársaim türelmével nem visszaélve - a javaslatot.

Természetesen minden nyugati demokráciában nagyon komoly politikai kihívás és nagyon komoly politikai kérdés az, hogy az állam vezetői, akiket a legmagasabb állami tisztséggel bíznak meg a választók, vagy bíz meg a választók egy csoportja, azok életükben milyen juttatásokra jogosultak, vagy éppen haláluk után milyen juttatásra jogosultak a hozzátartozóik. Ezt minden képviselőtársam a saját bőrén tapasztalja, amikor lakossági fórumokon szembesül azzal, hogy bezzeg a parlamenti képviselő milyen jól keres. Túl vagyunk egy méltóságteljesnek nem nevezhető képviselői tiszteletdíjvitán, és akik kormányoztak vagy netán kormányzásra vágynak, azok pontosan tudják, hogy ez a legkönnyebben támadható, a leginkább demagóg felszólalásokkal megtámadható és leginkább hangulatgerjesztésre alkalmas téma.

Mire jogosultak az állami vezetők és mire jogosultak haláluk esetén vagy életükben a hozzátartozók? Sajnos nálunk, Magyarországon még azon nagyon vékony réteg esetében sincs konszenzus - talán ma, itt a parlamentben 22 év után konszenzus lehet egy részkérdésben -, hogy a legmagasabb közjogi méltóságok, választott tisztségviselők esetén ki mire jogosult. Nem szeretném az elmúlt 22 év vagy az elmúlt száz esztendő magyar államrezon viszonyait minősíteni ebből a szempontból. Ha egy kicsit távolabb lépünk, akkor egészen rémisztő, kisszerű és minősíthetetlen vitákon vagyunk túl, ami a közjogi méltóságok legmagasabb szintjével kapcsolatos ellátásokat illeti. Nagyon remélem, hogy ma a Ház távol tartja magát ettől, és valamiféle új minőségre kerülhet sor.

A mi javaslatunk ráadásul egy részkérdés szabályozási pontosítását tűzi ki célul, ami talán a legkényesebb kérdés, és fejlődő demokráciák esetében indoklásra szorul. Kivételesen nem a hivatalban lévő köztársasági elnökről vagy a volt köztársasági elnökről és nem a hivatalban lévő miniszterelnökről van szó - az új 2011. évi alaptörvény őket tekinti igazából kiemelt közjogi méltóságnak -, hanem haláluk után a legközelebbi hozzátartozóról vagy hozzátartozóikról.

Nagyon sajnálatos, hogy nekünk nem adatott meg az a fajta egzisztenciális viszonyrendszer, az a fajta társadalmi kultúra, ami Nyugat-Európában evidencia, hogy magas állami tisztséget betöltő közjogi méltóságok, állami vezetők, egyes számú állami vezetők, államfők vagy miniszterelnökök olyan polgári egzisztenciával rendelkeznek, ami fel sem veti ennek a kérdésnek a szükségességét. Mi azonban a rendszerváltozás után - és itt mindenféleképpen ajánlom minden képviselőtársamnak a bölcsességet és az éleslátást - jó néhány olyan képviselőtársunkat láttuk már, akik a képviselői mandátum befejezése után nem tudtak visszatérni a civil világba, esélyük ne volt rá, és komoly egzisztenciális problémákkal is szembe kellett nézniük, ha nem is életük végéig, de átmeneti jelleggel mindenképpen. Természetesen nem cool dolog erről beszélni, mert ez nagyon könnyű táptalaj, de ezekben a délutáni órákban ennyit talál megengedhetünk magunknak.

És ugyanezt mondhatjuk el a miniszteri rangot vagy még magasabb állami tisztséget viselők esetében is. Nem evidencia az, hogy ha valakinek a közvetlen hozzátartozója vagy ő maga netán a legmagasabb állami tisztséget tölti be, az együtt jár egy független személyes egzisztenciával. Nem eleve adottság az, hogy az illető rendelkezik egy olyan középosztálybeli - soha nem másról beszélünk, csak egy középosztálybeli -, vagy egyes számú állami vezető esetén felső középosztálybeli személyes és függetlenséget biztosító egzisztenciával, amely számára vagy a hozzátartozója számára méltó, a korábban viselt tisztségéhez méltó életet képes biztosítani. Ez Magyarországon, a magyar gazdasági és társadalmi viszonyok között nem evidencia, és mondhatjuk ezt pártállástól teljesen függetlenül.

Nem lenne szalonképes, ha most a figyelmükbe idézném az elmúlt 22 esztendő ilyen irányú társadalompolitikai viszonyait, néhány korábbi miniszterelnök személyes viszonyait, mert ez nem volna méltó és illő a vitához. Nem volna méltó és illő, ha most azt kérnénk a nyugdíjbiztosító főigazgatójától, ugyan mondja már meg, hogy a korábban legmagasabb állami tisztséget betöltők özvegyeinek vagy hozzátartozóinak mennyi a nyugdíjuk. Nem volna méltó a vitához, de tartok tőle, hogy megdöbbentő, azt gondolom, még a magyar átlag számára is megdöbbentő számokat hallanánk.

Természetesen nagyon könnyű azt mondani, hogy a politikusok ne sírjanak, és aki ezt vállalja, az viselje ennek minden következményét, és amelyik ló azt vállalta, hogy húz, az húzzon, és ne beszéljen mellé. Ez teljesen természetes dolog, de azt gondolom, hogy egy 10 milliós közösségből néhány ember esetében, főleg akik a teljes nemzet megjelenítésére, képviseletére vállalkoznak, vagy éppenséggel a legfelelősebb miniszterelnöki tisztséget töltik be, azok hozzátartozói életviszonyait is érdemes egy felelős jogalkotónak és egy komoly országnak megnéznie és figyelembe vennie.

Mi azt javasoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy először is tisztázzuk a köztársasági elnökök jogállásával kapcsolatos javadalmazási viszonyokat. Ma azt mondja a törvény, hogy a volt köztársasági elnök özvegye a köztársasági elnök korábbi juttatásának meghatározott százalékú özvegyi nyugdíjára jogosult. Most lefordítom a társadalombiztosítási jogszabályokat érthető nyelvre, és nem az általunk meghozott fantasztikus jogi nyelvet, törvényhozási nyelvet idézem önöknek, csak hogy értsék pontosan. De ha valaki netán az ország köztársasági elnöke és meghal a hivatal viselése közben - amire könnyen lehet példa; a nemzetközi gyakorlat sajnos látott már ilyet -, az ő esetében a hozzátartozó özvegyről nincs rendelkezés. Tehát míg a volt köztársasági elnök esetében egyértelmű a rendelkezés, a hivatalban lévő köztársasági elnöknél nem. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan, és vagy mind a kettőre, vagy egyikre sem alkalmazzuk ezt a szabályt. Isten ne adja, hogy szükség legyen rá, de a volt köztársasági elnökök esetén ez a szabály ma már létezik, és a volt köztársasági elnökök özvegyeiről a magyar államrezon 22 év után - erre nyomatékkal szeretném felhívni a figyelmet, hiszen ez 2012-ben evidencia, tíz évvel ezelőtt nem volt az - végre méltóképpen gondoskodik.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy minden döntésünk, ami a volt köztársasági elnökök özvegyeivel kapcsolatos - legyen szó akár nyugellátásról, a mindenkori köztársasági elnöki jövedelem x százalékáról, legyen szó akár a lakhatás körülményeiről, amit a törvényhozás egyébként a köztársasági elnökök jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényben biztosított a rendszerváltozás óta először transzparens és szabályozott formában -, ne a mindenkori kormány kegyétől függjön az, hogy egy volt köztársasági elnök özvegye vagy egy volt miniszterelnök özvegye adott esetben mire jogosult vagy mire nem.

(17.50)

Alapvetően egyébként itt szeretném megjegyezni önök számára, hogy az elmúlt húsz esztendőben ránk, magyarokra jellemzően - és szerencsére ez a jó oldala népünknek -, jellemző módon a volt miniszterelnökök özvegyei vagy a volt köztársasági elnök özvegye lényegében semmire nem tartottak igényt, nem kopogtattak az állam ajtaján, soha nem éltek vissza a korábbi tisztségviselés feltételeivel vagy körülményeivel. Tehát a méltányosság és az igazságosság kijárhat. Aki ezt a törvényjavaslatot támogatja, ha a gombnyomásával nem is, mert mondjuk, a pártszempontok felülírják a méltányosság és igazság szempontját, olyan emberekről és olyan érintetti körről beszélünk, akik soha nem éltek vissza azzal a juttatással, lehetőséggel vagy javadalmazással, amely számukra egyébként rendelkezésre állna vagy rendelkezésre állhatna, hiszen ettől a törvénytől függetlenül a kormány, a mindenkori miniszterelnök egyébként lényegében bármilyen juttatásról intézkedhet és hozhat ilyen döntést. De mi azt szeretnénk, ha a kormányoktól függetlenül lenne szabályozva ez a kérdés, végre 22 év után ez a kérdés rendben lenne. Tehát azt gondolom, a köztársasági elnökök és a volt köztársasági elnökök esetében ésszerűen és talán sikerült értelmesen is elmagyaráznom, hogy miért van erre szükség.

Felmerül egy speciális kérdés: az 1990 után, tehát a '90-es rendszerváltozás és az első szabad parlamenti választás után hivatalban lévő miniszterelnökök közül annak a miniszterelnöknek az özvegyéről beszélünk, aki hivatali ideje alatt elhunyt, kérdés, hogy számára az özvegyi nyugdíj rendezése bármilyen formában kijár-e. Nekünk az a meggyőződésünk, és nem tudunk elvonatkoztatni természetesen a személytől, hiszen a jogszabály jelen pillanatban egyetlenegy magyar állampolgárt érint, az a meggyőződésünk, hogy ez teljesen természetes, és abban reménykedem, hogy minden képviselőtársam egyetért ebben. Aki ismeri ezt a történetet, ismeri a kilencvenes évek közepének átmeneti változó világát, az pontosan tudja, hogy a jogosultság, a társadalmi méltányosság ellenére az érintetti kör, még egyszer nyomatékkal hívom fel a figyelmüket, soha semmilyen állami juttatásra nem tartott igényt.

Számunkra, fideszes, KDNP-s képviselők számára elsősorban emberiességi, méltányossági és emberi tisztesség kérdése az, hogy ez a lehetőség a rendszerváltozás miniszterelnöke özvegyének megadassék. Ehhez kérünk támogatást.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki jelzi, hogy fel kíván szólalni.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy olyan kiigazítást hozunk a törvényeken, amelyet a rendszerváltáskor kellett volna hogy megtegyünk. Egy olyasfajta hiányt küszöbölünk ki, amely miatt valamelyest szégyenkezhetünk is, hogy eddig nem jutott az eszünkbe és nem foglalkoztunk ezzel, de mint a képviselő úr is mondta, ez azért fordulhatott elő, hiszen olyan szerények és alázatosak voltak, úgy látszik, a korábbi érintettek, hogy ezt a témát fel sem hozták, és inkább elviselték a fennálló helyzetet.

Nem is a köztársasági elnökökről vagy a miniszterelnökökről van szó, hanem az ő házastársaikról, akik sokkal kevésbé dönthetnek arról, milyen közjogi helyzetbe kerülnek, hiszen ők azok, akik általában a férjüket, de ha majd lesz női köztársasági elnökünk is, akkor a feleséget a férj, tehát a házastárs támogatja. Nyilván közösen hozzák meg a döntéseiket, hogy ki-ki milyen pályát választ, de neki valamelyest mindig a támogató szerep marad; a férj az, aki inkább rivaldafényben van, a férj az, akit inkább a sikerek érnek, és neki valamelyest a nehézség marad meg, a családra való fokozott odafigyelés, a segítése, és neki mindig a megfáradt és bánatos férje jön már csak haza, vagy reményeink szerint néha sikerélményekkel teli, és neki kell vigasztalni és erősíteni őt. Éppen ezért ő nem annyira választja ezt a szerepet, mint inkább kapja. Kapja egyrészt a férje által, kapja másrészt a politikai döntés által. Ő nem dönthetett erről olyan nagy mértékben, hogy pontosan az élet hova sodorja, ugyanakkor mégis az élet a közjogi rendszer részévé tette, és olyan kötelezettségeket tett rá, akár csak a viselkedésével, a megjelenési kötelezettségeivel vagy a társadalmi szerepvállalásaival kapcsolatban, amit egyébként ő magától nem tett volna meg, talán másfajta pályát is épített volna. De szerencsére nagyon sokan, és ha végignézünk például a volt köztársaságielnök-feleségeken, akik nagyon sok jótékonysági rendezvényen együtt, egymás mellett ülve szerepelnek, ott más-más pártállásúak voltak a férjeik, akik betöltötték ezt a pozíciót, vagy más-más pártállásúak voltak a miniszterelnökök és az ő feleségeik, de együtt vállalják jótékonysági akciókban a nemzet egységéért vagy a szolidaritás eszméjének elmélyítéséért azt, hogy már rég nincsenek semmifajta közjogi méltóságban, már rég másfajta életet élnek, de vállalják ezeket a feladatokat. Úgy gondolom, hogy leginkább az ő számukra méltányos az, hogy akik összefonódtak óhatatlanul is az állam és a nemzet sorsával, akár akarták, akár nem, az ő részükre az állam igenis méltányos, nem különösen kiemelkedő, de méltányos ellátást biztosítson nyugdíjas éveikre. S az is fontos, hogy ezt nem a Nyugdíj-biztosítási Alap terhére tesszük a javaslat szerint, hanem a központi költségvetés utalja át ezt a juttatást.

Maga a javaslat egyrészről az özvegyi nyugdíjról rendelkezik, egységesíti a hivatalban levő miniszterelnök halála esetén levő szabályozást a volt elnök halála esetén irányadó szabályozással, tehát megszüntet egyfajta diszkriminációt a köztársasági elnökök esetében, tehát méltányosabbá teszi az egész szabályozási rendszert, illetőleg amikor valaki hivatalban levő köztársasági elnököt veszt el férjként, feleségként, akkor hathavi juttatás összegét garantálja a törvény azért, hogy rendezni tudja az életét. Tehát én úgy gondolom, igenis igazságos és méltányos ez. Úgy tudom, a bizottságokban is mindenki osztozott ebben, tehát különösebb vita ebből nem volt. Nyilvánvalóan látható, hogy a későbbiekre és a rendszerváltás utániakra is kiterjedve egy sokkal méltányosabb helyzetet tud eredményezni. Bízunk benne, hogy ez is javítja a magyar politikai kultúrát. Bízunk benne, hogy ez is javítja a politika méltóságát, és bízunk benne, hogy lehetővé teszi, hogy kik-kik valóban a nemzetet összefogó közpolitikai kérdésekben tényleg valamelyest függetlenül és anyagi biztonságban tudjanak tevékenykedni, hiszen ha a nemzet, a közjog, az erkölcs kötelezettségeket ír elő számukra, akkor jó, ha ezt a későbbiekben egy ilyesfajta biztonsággal is szavatolni tudja, éppen ezért a kormány a javaslatot támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsági álláspont ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben. Megadom a szót Mátrai Mártának, a bizottság előadójának.

DR. MÁTRAI MÁRTA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2012. szeptember 10-i ülésén megtárgyalta az egyes közjogi méltóságok halála esetén járó hozzátartozói nyugellátásokkal összefüggő törvényi rendelkezések módosításáról szóló T/8137. számú képviselői önálló indítványt. A bizottsági ülésen elhangzó többségi vélemény szerint a törvényjavaslat a rendszerváltás óta fennálló hiány pótlására irányul. A törvényjavaslat mindössze öt paragrafusból áll, amely módosítja a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 13. és 91. §-ait. Módosítja továbbá a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvényt és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvényt.

A módosítás a köztársasági elnök halála esetén a hozzátartozói nyugellátás esetében az indokolatlan megkülönböztetést szünteti meg. A törvényjavaslat általános indoklása kifejti, hogy a kormány működése és a miniszterelnökre vonatkozó legfontosabb szabályokat az alaptörvény tartalmazza, a részletes szabályokat pedig külön törvény határozza meg.

A miniszterelnök kiemelkedő jelentőségű közjogi tisztviselő, fogalmazza a javaslat, így indokolt, hogy az első szabadon választott népképviselet megalakulását követően ezt a tisztséget betöltő személy elhalálozása esetén hozzátartozója kiemelt juttatásra legyen jogosult, amelyet a törvény részletesen meghatároz. A szabályozás álláspontunk szerint nagyon helyesen a demokratikus államberendezkedés korábbi elhunyt miniszterelnökének hozzátartozójára is kiterjeszti a hatályát.

Az 5. § értelmében a törvényjavaslat 2. §-a az alaptörvény 12. cikk (5) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül. Az ellenzéki hozzászólók azt fogalmazták meg, hogy egy kicsit személyre szabott ez a fajta jogalkotás, valamint hivatkoztak a magyar gazdaság helyzetére, az emberek politikai hangulatára, az emberek gondjaira, és ezért kifejezték, hogy nem támogatják a törvényjavaslatban megfogalmazottakat.

(18.00)

Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólásokat követően a képviselői önálló indítványt a bizottság 13 igen és 7 tartózkodó szavazattal tárgysorozatba vette, és 13 igen és 7 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a következő sorrendben: Mátrai Márta, Novák Előd, Vejkey Imre, Schiffer András és Zagyva György Gyula. Ezt követően még szólásra jelentkezett Staudt Gábor és Novák Előd képviselőtársunk.

Elsőként akkor Mátrai Mártának adom meg a szót, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági elnökre, valamint a kormány működésére és a miniszterelnökre vonatkozó legfontosabb, főképp közjogi jellegű szabályokat Magyarország Alaptörvénye tartalmazza.

A köztársasági elnök, illetve a miniszterelnök és a kormány tagjai jogállásának, javadalmazásának és egyéb juttatásainak részletes szabályait azonban már nem az alaptörvény, hanem egyrészt a köztársasági elnökre vonatkozóan az alaptörvény felhatalmazása alapján sarkalatos törvény, másrészt a miniszterelnök és a kormány tagjai tekintetében pedig törvény határozza meg.

Az elmúlt időszakban egyértelművé vált, hogy az egyes közjogi méltóságok, tisztségviselők halála esetén járó hozzátartozói juttatások körének szabályozása nem azonos, ezért az egységes szabályok biztosítása csak törvénymódosítással teremthető meg. Az önök előtt fekvő törvénymódosítás ennek érdekében és a fentiek figyelembevételével két konkrét javaslatot fogalmaz meg.

A törvényjavaslat 1. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország Alaptörvénye 18. cikk (5) bekezdése értelmében a kormány tagja jogállásának részletes szabályait, javadalmazását, valamint a miniszterek helyettesítésének rendjét törvény szabályozza. Ez a törvény a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény, amelynek módosítására irányul a most tárgyalandó T/8137. számon benyújtott törvényjavaslat első része.

A kormányzati szervezetrendszer működésének hatékonyabbá tétele érdekében meghozott jogállási törvény 13. §-a rendelkezik a politikai vezetőkre vonatkozó közös szabályok keretén belül - felelősségük, összeférhetetlenségük mellett - a jogviszony megszűnése esetére járó juttatás szabályozásáról. A hatályos 13. § (3) bekezdése a miniszterelnök halála esetén rendelkezik házastársa, kizárásos sorrendben majd élettársa és örökösei egyösszegű juttatásáról.

A javasolt új (3a) bekezdés szerint a mindenkor hivatalban lévő miniszterelnök halála esetén járó hozzátartozói nyugellátást a miniszterelnöki illetmény aktuális havi összegének alapulvételével kell kiszámítani. A törvénymódosítás ezzel biztosít méltányos, azaz méltó életfeltételeket, továbbá a közéleti részvételt is lehetővé tevő juttatást az elhunyt hozzátartozója részére. A törvényjavaslat szerint a mindenkor hivatalban lévő miniszterelnök halála esetén járó özvegyi nyugellátást tehát a miniszterelnöki illetmény aktuális havi összegének alapulvételével kell kiszámítani. A javaslat e jogosultságot csak a hivatali ideje alatt elhunyt miniszterelnök hozzátartozójának biztosítja.

A törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése kimondja, hogy a jogállási törvény 91. § új (3) bekezdésével a törvényjavaslat a demokratikus államberendezkedés korábbi elhunyt miniszterelnökének hozzátartozójára is kiterjeszti a rendelkezés hatályát.

A törvényjavaslat 2. §-a a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvényben vezeti át a szükséges módosításokat. A köztársasági elnök jogállására vonatkozó legfontosabb szabályokat a megbízatás keletkezésére, tartalmára, megszűnésére nézve is az alaptörvény határozza meg. A jogalkotó azonban nem kívánta az alaptörvény szövegét technikai részletszabályokkal terhelni, ezért a megbízatás megszűnésének részletes eljárási szabályait ez a külön törvény határozza meg, illetve ennek a külön törvénynek a hatályába rendeli.

A hatályos törvény 13. §-a a köztársasági elnök halála esetére rendelkezik a házastársa, élettársa, örökösei egyösszegű juttatásáról. A volt köztársasági elnök tekintetében a hozzátartozói nyugellátás speciális számítási szabálya már a hatályos jogban is megfogalmazódott. A hivatalban lévő köztársasági elnök elhunyta esetére azonban ez az előírás nem vonatkozik.

Az indokolatlan megkülönböztetést a javaslat megszünteti, és egyértelművé teszi, hogy az özvegyi nyugdíj említett számítási szabályait nemcsak a volt köztársasági elnök halála esetén, hanem a hivatalban lévő köztársasági elnök elhunyta esetén is alkalmazni kell. A jelenlegi hatályos jogi szabályozás ugyanis a volt köztársasági elnök özvegye részére már biztosítja ezt a speciális számítási szabályt, de az nem terjed ki a hivatalban lévő köztársasági elnök özvegyére. Ezzel a szabályozás formai összhangot teremt a korábban hatályos törvényszöveggel.

A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően bizonyos kiemelkedő jelentőségű közjogi tisztséget betöltő személyek részére indokolt egyes juttatások biztosítása a megbízatásuk megszűnését követően is, meghatározott ideig vagy életük végéig. A részletes indokolás is kitér a nemzetközi gyakorlatra, és én is szeretnék néhány példával élni. Például Németországban a szövetségi elnök túlélő özvegye és árvái jogosultak ellátásra, egyrészt 3 hónapig a teljes tiszteletdíjat temetési segélyként, ezt követően ennek alapulvételével özvegyi vagy árvasági ellátásra válnak jogosulttá; ha az özvegy saját jogán nyugdíjra jogosult, a különbözetet kapja az államelnök halála után.

A volt elnök özvegyének az Amerikai Egyesült Államokban az államkincstár havi rendszerességgel meghatározott összeget utal abban az esetben, ha az özvegy minden más pénzügyi jogosultságáról lemond. Itt olyan pénzügyi jogosultságokat említ, amelyeket a kongresszus határoz meg, és amelyeket a kongresszus felhatalmazása alapján neki fizetnek, és ezeknek a lemondása esetében illeti meg őt.

Az Egyesült Királyságban pedig az 1972-es parlamenti és egyéb nyugdíjakról szóló törvény 48. fejezetének 27. §-a értelmében a miniszterelnök halála esetén az összevont alapból évente a miniszterelnök félévi bérének megfelelő járulékra jogosult a miniszterelnök özvegye vagy pedig a gyermekei.

Franciaországban az államfőre vonatkozó nyugdíjszabályozást az 1955. évi törvény rendezi. Ami a hozzátartozókat illeti, az államfő hozzátartozójának, házas- vagy élettársának öregségi nyugdíja az elhunyt államfő öregségi nyugdíjának a fele. A hozzátartozó halála esetén az összeg mindaddig az államfő gyermekeit illeti meg, ameddig a nagykorúságukat el nem érik.

Az előttünk lévő törvényjavaslat 3. §-a kimondja, hogy tekintettel a hozzátartozói nyugellátás speciális számítási alapjára, a javaslat ezek fedezetének a központi költségvetés általi megtérítését rendeli el a Nyugdíj-biztosítási Alap javára.

A javaslat 4. §-a a hatályba léptető rendelkezés. Az új szabályok a kihirdetésüket követő hónap első napján lépnek hatályba, az e hónapra járó hozzátartozói nyugellátás tekintetében alkalmazhatók először.

És a törvényjavaslat végezetül az 5. §-ában kijelenti, hogy a törvényjavaslat az alaptörvény 12. cikk (5) bekezdésének végrehajtására irányul, amely szerint a köztársasági elnök és a volt köztársasági elnök jogállásának részletes szabályait és javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg. Ezzel tehát tisztelettel felhívom az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat köztársasági elnökre vonatkozó rendelkezése, a 2. §-ban foglaltak sarkalatos törvényt módosítanak, így elfogadásuk minősített többséget igényel. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(18.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Jó, hogy jeleztem a felszólalók sorrendjét, mert már változott. Elsőként megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismét egy személyre szabott törvényhozás részese lehet, aki támogatni akarja az n+egyedik politikusi juttatást. Jelen jogszabály egyetlen állampolgárt érint, ahogy azt az előterjesztő, Lázár János el is ismerte, s ha már Antall Józsefről, illetve feleségéről szó van, akkor bizony ejtsünk szót arról a sokat emlegetett antalli örökségről, amely valójában nem más, mint egy szétprivatizált, szétlopott ország, egy hatalmát átmentő politikai, gazdasági elit, röviden a rendszerváltás kisiklatása.

Azt gondolom, Antall József munkásságának elemzése itt a mai Országgyűlésben nem is érdemel több szót, különösen azok után, hogy mindezekre a vádakra ő maga is, ugye, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" Így szólt Antall József cinikus magyarázata; persze, voltak szebb elszólásai is, kár, hogy csak a halálos ágyán tudtuk meg tőle, hogy keresztény Magyarországot akart. (Lázár János: Ott voltál? - Közbeszólások: Elnök úr, vonja meg a szót!) Lehetősége volt a munkássága során ezt bizonyítani a politikája által is, fájó számunkra, hogy azonban mindezek a szép szlogenek (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) a munkásságát nem jellemzik...

ELNÖK: Képviselő úr, megszakítom a felszólalását, azzal, hogy tessék elolvasni a beterjesztett törvényjavaslat címét (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és ahhoz tessék hozzászólni! Köszönöm. (Babák Mihály: Halott emberről vagy jót, vagy semmit!)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): A javaslat, azt gondolom, nem eléggé kimunkált, hogy a konkrét javaslatra térjek akkor - ha már az antalli örökségről beszélni érdemben, valójában nem lehet a mai Országgyűlésben sem -, tehát nem kimunkált, nem eléggé precíz jogilag ez a javaslat. Most nem arra gondolok, hogy mondjuk, Gyurcsány Ferencnek - érthető módon - kívánta volna vesztét a népharag, így adott esetben feleségét sem illette volna meg társadalmi, anyagi megbecsülés - adott esetben, ugye? -, hanem arra gondolok, hogy mondjuk, Dobrev Klárának tudjuk, hogy anyai nagyapja, Apró Antal kommunista politikus volt, még inkább tudjuk, hogy maga Gyurcsány Ferenc is a KISZ Központi Bizottsága egyik tanácselnöke volt, tehát érintett az előző elnyomó rendszer vezetésében. Így azt gondolom, hogy bármit is tett egy állítólagosan új rendszerben - köszönhetően Antall Józsefnek, ő továbbra is részt vehetett az új közéletben, még miniszterelnök is lehetett -, azt gondolom, hogy bármit is tett, önmagában az egész életútja által nem méltó arra, hogy a feleségét ilyen nyugdíjjuttatásban részesítsük.

Azt gondolom, hogy rendkívül indokolt volna beszélni arról, hogy hogyan lehetnek még, akár miniszterelnöki székben is az előző rendszer egykori vezetői. Horn Gyula is, aki, tudjuk, hogy Orbán Viktor személyes közbenjárására kap ma is luxus kórházi ellátást közpénzből, mert pufajkás múltja alapján, vagy annak ellenére is, Orbán Viktor szerint méltó erre. Beszélhetnék erről, de mielőtt megvonják tőlem végleg a szót, hadd beszéljek inkább arról, amiről indokoltabb is lenne itt a személyre szóló törvényhozás esetében, hogy arról beszéljünk, miért nem tartják sürgősebbnek inkább a kommunista luxusnyugdíjak napirendre vételét. Mert amikor egy személyre szóló törvényhozás részesei lehetünk, akkor látnunk kell, hogy a nemzeti együttműködésnek hívott rendszerben a rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, melyet a húsz másik posztkommunista országgal szemben Magyarországon, nálunk tehát, példátlan módon csak a kormányoldal szavazott meg. Egyetlen módosító javaslatunkat sem támogatták, azt sem, amellyel kizártuk volna a közéletből Horn Gyulát vagy Gyurcsány Ferencet, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, aki az állampárt vezető tisztségviselőjeként vagy a fegyveres szervezetek vezetőiként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában. Így az egykori cenzor Lendvai Ildikó, vagy az MSZMP központi bizottsági tag Kovács László, vagy éppen, akiről bizonyos értelemben ma is tárgyalunk, a KISZ KB egyik tanácselnöke, Gyurcsány Ferenc ebben az állítólagosan új rendszerben is országgyűlési képviselő maradhat, és ki tudja, ne adja Isten, talán még ismét kormányfő is lehet.

Rendkívül fájó mindez számunkra, miként az is, hogy Biszku Béla, aki ellen csak most, 91 éves korában indulhat eljárás, szégyenszemre - Antall József szégyene ez is, természetesen, hogy nem a rendszerváltáskor történt meg az efféle kommunista gyilkosok felelősségre vonása -, de még nagyobb szégyen, hogy nemcsak Antall József, de önök is folyósítják azt a több százezer forintos nyugdíjat, amit Biszku Béla és hasonszőrű kommunista bűntársai kapnak több ezren Magyarországon. (Dr. Józsa István: Vonuljunk ki! - Gúr Nándor és dr. Józsa István távozik az ülésteremből.) Évi több milliárd forintról beszélünk. Elvileg szigorúan személyes adat, hogy mennyi nyugdíjat kap, mondjuk, Biszku Béla, de tudjuk jól, hogy Kubatov Gáborék előtt semmi sem titok, így hát, Wittner Máriától megtudhattuk itt az Országgyűlésbe kerülésünk utáni hetekben rögtön, az Országház folyosóján, hogy több százezres a nyugdíja. Boldogan él az 1956 utáni megtorlások egyik vezéralakja, Biszku Béla.

ELNÖK: Képviselő Úr! Másodszor figyelmeztetem. Amit most elmondott, ez egy napirend előtti felszólalás (Közbeszólások és taps a kormánypártok soraiban.), de nem a törvényjavaslathoz tartozik. Kérem szépen, térjen a tárgyra, és amit el akar mondani ezzel kapcsolatban, egy napirend előtti felszólalás keretében mondja el, ha akarja.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Elnök úr, én nagyon szívesen megtenném, hogy ezekről a kérdésekről úgy beszéljünk, hogy az arra vonatkozó napirend keretében, hiszen a Jobbik benyújtotta, a lengyel hatályos szabályozást kidolgozva, precízen a nyugdíjtörvény-módosító javaslatát, azonban ezt önök rendre, hétről hétre leszavazzák, nem hajlandóak ezeket csökkenteni. Így, ennek kapcsán, mivel általános vitáról beszélünk, elnök úr, azt gondolom, Gyurcsány Ferenc vagy feleségének nyugdíja kapcsán, Horn Gyula esetleges nyugdíja kapcsán, hiszen a törvényjavaslatuk nem egyértelmű, mint ahogyan Staudt Gábor képviselőtársam módosító javaslata rá is irányul, ki is fejti, hogy bizony, az indokolásban lehet, hogy azt mondják, hogy hivatalban lévő miniszterelnök elhalálozásának esetéről szól a javaslat, azonban a törvényjavaslat normatív része ezt nem tükrözi vissza.

Tehát bizony, arról is beszélhetünk, hogy egy egykori miniszterelnöknek későbbi elhalálozása után a házastársa részesüljön-e valamilyen juttatásban. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy kell tágabb értelemben a kommunista vezetőkről beszélni, mert van egy olyan módosító javaslatunk is - szintén Staudt Gábor képviselőtársamnak -, amellyel kizárnánk ezek köréből azokat, akik például 1990-et megelőzően is a kormány tagjai voltak. Tehát például mondjuk, Horn Gyula esetében nem tartjuk indokoltnak ezt a juttatást, se úgy, hogyha a jelenlegi szövegértelmezés szerint akár jövőbeni elhalálozása esetén is jogosult rá a felesége, illetve abban az esetben sem, ha esetleg ez az istenadta nép ismét miniszterelnököt csinálna Horn Gyulából, mint ahogy szégyenszemre ezt már megtette, mondjuk, 1994-ben.

Tehát rendkívül indokoltnak és fontosabbnak tartanánk a személyre szabott törvényhozásnál, hogy a Biszku Béla és kommunista bűntársainak évi több milliárd forintot jelentő, évi több ezer embert érintő kommunista luxusnyugdíját megvonjuk. Erre szeretnénk önöktől ebben a vitában is most választ kapni, hogy miért nem lehet, akár ennek a javaslatnak is valamennyire részévé tenni, miért nem tudják legalább itt, az általános vita keretében megígérni, hogy napirendre veszik azt a már 2010 júliusában benyújtott törvényjavaslatunkat, melyet a hatályos lengyel szabályozást a magyar jogrendszerbe átültetve egy megvalósítható modellként benyújtottunk az Országgyűlésnek.

Természetesen lehet módosító javaslatokkal kiherélni, kifogni a szelet a vitorlánkból, ahogy szokták mondani, és lehet, hogy ez végül nem fog olyan sok embert érinteni, csak egy-két szimbolikus Biszku Bélával kívánják elintézni a dolgot. Erről lehet szó, egy dolgot azonban nem tudunk elfogadni, hogy önök napirendre sem hajlandók tűzni ezt a kérdést. Látványos antikommunista jelszavakat láthatunk, illetve az alaptörvénybe is belefoglalták azt a közhelyszerű, mondhatnám, kocsmai alapigazságot, hogy az MSZMP jogutódja az MSZP, de hol látjuk az érdemi intézkedéseket? Hogyha az a sok gaztett, amit az alaptörvény átmeneti rendelkezései is nagyon jogosan az MSZMP-nek és az MSZP-nek a felelősségére felró, ha ezért mind felel az MSZP, akkor miért nem látjuk az egyenes jogkövetkezményeket például Horn Gyula nyugdíja esetében vagy Gyurcsány Ferenc juttatásának esetében?

Mi azt mondjuk, hogy napirendre kellene tűzni végre a kommunista vezetők közéletből való kizárását, ezt a bizonyos lusztrációt, amelyet önök többször is leszavaztak. A velünk együtt rendszert váltó országokban, legutóbb még Romániában is - jobb későn, mint soha - megtették azt, hogy kizárták az előző rendszer állami vezetőit a közéletből, úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen indokolt lehet. És még fontosabb és még égetőbb lenne, hogy legalább ne jutalmazzák állami szinten továbbra is több százezer forintos nyugdíjjal azokat a gyilkosokat, azokat a biszkubélákat, akik bizony, sokan vannak itt közöttünk - például a Mansfeld Péterre halálos ítéletet kérő ügyész, és még sokan -, akiknek ezért a tevékenységükért nemhogy a felelősségre vonásukra nem került sor, hiszen a rendszerváltást kisiklatták Antall József vezetésével, hanem még most is jutalmazzák az antalli örökség részeként.

(18.20)

Én azt kérem, hogy ezen gondolkozzanak el, valójában mit jelent az antalli örökség, és ezek után nem gondolják-e, hogy az egy személyre hozott törvények helyett inkább a valódi rendszerváltással kellene 2012-ben foglalkozni.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően bizonyos kiemelkedő jelentőségű közjogi tisztséget betöltő személyek részére indokolt az egyes juttatások biztosítása megbízatásuk megszűnése alatt és megbízatásuk megszűnését követően is. Vitathatatlan tény, kiemelt közjogi személynek minősül a miniszterelnök és a köztársasági elnök, függetlenül bármilyen párthoz való tartozásától. A fentiekre tekintettel indokolt, hogy az első szabadon választott népképviselet megalakulását követően a miniszterelnöki, továbbá a köztársasági elnöki tisztséget betöltő személy elhalálozása esetén hozzátartozója kiemelt juttatásokra legyen jogosult.

A kormány működésére és a miniszterelnökre vonatkozó legfontosabb szabályokat az alaptörvény tartalmazza. A technikai rendelkezéseket, a kormány tagjai jogállásának részletes szabályait és javadalmazásukat külön törvény határozza meg. Mindezekre tekintettel indokolt a fenti törvény módosítása annak érdekében, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök elhalálozása esetén hozzátartozói nyugellátásra jogosult hozzátartozójának méltó életfeltételeket, valamint a közéleti részvételt is lehetővé tevő juttatást biztosítsunk.

A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 13. §-a helyébe pedig a következő rendelkezések lépnének: a köztársasági elnök halála esetén az özvegyét, illetőleg özvegy hiányában az örökösét egy összegben a köztársasági elnök hathavi tiszteletdíjának megfelelő összegű juttatás illetné meg. A köztársasági elnök halála esetén a rá tekintettel járó hozzátartozói nyugellátás megállapítása szempontjából a mindenkori köztársasági elnöki tiszteletdíj havi összegét kellene a köztársasági elnök öregségi nyugdíjaként figyelembe venni.

A KDNP támogatja a fenti módosításokat, kérem, támogassák önök is a T/8137. számú törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal nem szeretnénk vitatkozni, hogy szükség van természetesen valamilyen módon egy parlamentáris demokráciában arra, hogy a különböző közjogi tisztséget betöltő személyek egzisztenciája kiszámítható legyen, sőt egészen odáig elmegyek, annak idején ezért is szavaztuk meg a köztársasági elnöki jogállásról szóló sarkalatos törvényt, hogy igen, szükséges az, hogy bizonyos közjogi méltóságokat betöltő személyek akár a tisztségük megszűnése után is megfelelő tiszteletnek örvendjenek, bizonyos reprezentatív funkciókat el tudjanak látni.

Azonban nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy egy ilyen törvényjavaslat hogyan kerül a Ház elé. Nemcsak arra gondolok, hogy megint egyéni képviselői indítvánnyal kerül be az Országgyűlésbe egy fontos közjogi javaslat. Ez természetesen számos anomáliát felvet abból a szempontból, hogy például a jogszabályszerkesztéssel kapcsolatban is felvethető problémák, magának az indokolásnak a szövege és a törvényszöveg némiképpen, hogy úgy mondjam, eltér egymástól. Vélhetően a képviselői önálló indítványú műfajnak tudható be az, hogy nem biztos, hogy például társadalombiztosítási szempontból kellően fel lettek mérve egy ilyen törvényjavaslatnak a következményei.

De a mi igazi problémánk nem ez. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy mi nem vitatjuk önmagában annak a jogszerűségét, illetve életszerűségét, hogy a magas közjogi tisztséget betöltő személyeket valamiféle ellátás, biztonság, illetve ahogyan a köztársasági elnöki jogállási törvény rendelkezik, tisztségük betöltését követően is különböző feladatok ellátásához megfelelő anyagi eszközök a rendelkezésükre álljanak. Nem vitatjuk azt, amit egyébként Mátrai Márta a vezérszónoklatában elmondott a kormányoldal részéről, hogy persze vannak külföldi példák arra, hogy volt elnökök, volt miniszterelnökök az államtól kapnak különböző juttatásokat arra, hogy a mandátumuk kitöltését követően is a köz javára különböző feladatokat lássanak el. Ezt tudjuk, és ezt szeretnénk is tiszteletben tartani. Szeretnénk tiszteletben tartani, attól függetlenül, hogy 1990-et követően vezető kormányzati, illetve közjogi pozíciót betöltő személyek munkásságáról egyébként mi a véleményünk. Igen, fontos az, hogy ez a törvény 1990-től egyfajta jogfolytonosságot vázol fel.

Ugyanakkor az Országgyűlésnek, általában a jogalkotóknak van egy olyan felelősségük is akkor, amikor szabályt hoznak, hogy a konkrét szabályozási területen kívül mit közvetítenek a társadalom felé, és itt keletkeznek az alapvető problémáink ezzel a törvényjavaslattal. Nem volt olyan régen az, hogy a 2012. évi CXII. törvény 2012. szeptember 1-jei hatállyal több tízezer özvegy özvegyi nyugdíját megfelezte. Azokról van szó, akik egyébként az új szociális szabályok alapján rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátásban részesülnek, ezek a személyek szeptember 1-jétől feleakkora nyugdíjat kapnak. A korábbi 60 százalékos ellátást a felére csökkentette a törvénymódosítás szeptember 1-jétől. A kérdés az, hogy akkor, amikor a nemzeti együttműködés kormánya durván megvágja a különböző szociális ellátásokat, és konkrétan pont az özvegyi ellátásban részesülő személyek jövedelmét megvágja, ízléses-e ilyen törvényjavaslattal bejönni a Ház elé. Ez az igazi kérdés. Lehet-e, szabad-e felvállalnia az Országgyűlésnek azt, hogy mégoly érthető közjogi indokolással is, különböző közjogi tisztséget betöltő személyekre, illetve özvegyeikre tekintettel alkot egy törvényt egy szűk kör számára. Azt azért szeretném tisztázni, nem egy személyről szól ez a törvény, tehát itt volt egy pontatlanság a vitában, de mindenképpen egy szűk kör számára alkot egy törvényt.

Milyen üzenetet küld ez Magyarország polgárai számára? Az üzenet úgy néz ki, hogy miközben az egyik oldalon több tízezer ember különböző szociális juttatásait ez az Országgyűlés megvágja, a másik oldalon pedig a politikai elithez tartozó személyeknek pluszprivilégiumokat biztosít a parlament. Ez a gond alapvetően ezzel a törvényjavaslattal. Ezen túlmenően pedig vannak némi, legalábbis megfontolást igénylő közjogi problémák ezzel a felvetéssel. Ha és amennyiben a kétharmados többség hisz a hatalommegosztás elvében - nem gondolom, hogy hinnének, de tételezzük fel -, akkor legalábbis nehezen indokolható, hogy a köztársasági elnöki, illetve a miniszterelnöki özvegyek számára biztosítanak ilyen privilégiumot, de ugyanakkor pedig a bírói szervezet csúcsán lévő személyek, illetve az alkotmánybírósági elnökök számára ugyanezeket a privilégiumokat, ellátásokat nem biztosítják.

Mi ennek az alkotmányjogi indoka? Miért pont a miniszterelnöki pozíciót emeli ki, amikor a hatalommegosztás elvéből eredően, az alaptörvényből is levezethetően elvileg ugyanebben az elbánásban kellene részesíteni a többi hatalmi ág élén álló közjogi méltóságokat is?

A másik. Hogyha önök azzal érvelnek, hogy kiszámítható életpályát, egzisztenciális pályát kell biztosítani azok számára, akik a köz nevében, a köz javára különböző tisztségeket töltenek be, akkor érdemes lenne talán a jövőre nézve például arról is elgondolkodni, hogy más országokban a miniszterek nyugellátását is ehhez mérten szabják meg, hiszen adott esetben azok, akik különböző kormányzati tisztséget látnak el, azok esetében is, kisebb mértékben, mint miniszterelnökök, főbírák vagy államfők esetében, ugyanezek a kérdések felvetődnek.

(18.30)

Talán hasznos lenne nem egy ilyen nyúlfarknyi egyéni képviselői indítványban rendezni ezt a kérdést, hanem generálisan elgondolkodni azon, hogy egyáltalán a különböző fontos közjogi tisztséget betöltő személyek egzisztenciáját ízlésesen egyébként miként kívánja garantálni az Országgyűlés.

De szeretném hangsúlyozni, alapvetően ebben a törvényjavaslatban túl azon, hogy van komoly jogszabály-szerkesztési probléma, az indokolás és a normaszöveg maga nem igazán van fedésben, volt olyan szöveg az általános indokolásban, aminek megfelelő normaszöveget nem sikerült megtalálni, tehát amikor itt a társadalmi részvételét biztosító egyéb ellátásokról is szól az általános indokolás, erre vonatkozó normaszöveget nem találtunk a törvényjavaslatban.

De nem is ez az igazi probléma. Az az igazi probléma: felvállalja-e azt ez az Országgyűlés, felvállalja-e azt a kétharmados többség, hogy úgy ad pluszprivilégiumot az elmúlt húsz év politikai elitjéhez tartozó személyek számára, hogy közben pedig hasonló típusú szociális ellátásokat az egyszerű emberek oldalán megvág. Ez az igazi kérdés.

Köszönöm szépen. (Szilágyi Péter tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Lázár János államtitkár úrnak.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Hogy megkönnyítsem az LMP szavazatát, és a nyilvánvaló hazugságokat érdemben cáfoljam, kértem szót, ugyanis a következő dolog történt, és sajnos a rosszindulatú hozzáállásnak a tipikus példáját hallhatták most Schiffer képviselőtársam előadásában.

Amikor a kormány újraszabályozta az özvegyi nyugdíjakon kívül a szociális járadékot, mert nem az özvegyi nyugdíjat, hanem a szociális járadékot szabályozta újra, akkor a szabályozás kapcsán a nyugdíjbiztosító elkövetett egy súlyos hibát. A személyi felelősségre vonás folyamatban van a kormány részéről.

Mi a hiba lényege? Magyarországon jó néhány olyan honfitársunk van sajnos vidéken, már aki jár vidéken, mi, akik ott élünk, találkozunk olyan honfitársakkal, akik mondjuk, termelőszövetkezeti nyugdíjasok, de alanyi jogú nyugdíjuk nincs, szociális járadékot kapnak és özvegyi nyugdíjat. Az én választókörzetemben több ilyen özvegy is van. Az ő esetükben elkövetett a nyugdíjbiztosító egy súlyos hibát, elkövetett egyébként a jogalkotó is egy súlyos hibát, s ennek következtében 2857 magyar állampolgár, aki szociális járadékos és özvegyi nyugdíjas, kapott egy értesítést a nyugdíjbiztosítótól augusztus második felében, hogy változás áll be, hiszen a kormánynak az a célja, hogy a különböző jogcímen adott juttatások rendszere szűnjön meg, de világossá tettük, hogy az özvegyi nyugdíjakhoz nem nyúlunk.

A kettőezer-nyolcszázötven-egynéhány ember, majdnem 3 ezer ember esetében Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter minden embernek, minden nyugdíjasnak személyre szóló bocsánatkérő levelet küld a kormányzati hiba miatt, és senkit nyugdíjhátrány nem fog érni. Egyetlenegy olyan állampolgár sem lesz, akinek ebből az okból kifolyólag vagy bármilyen más okból kifolyólag csökkenne a nyugdíja.

Arra kérem Schiffer képviselőtársamat, ne beszéljen tízezrekről, ne tájékoztassa félre az országot, és kérjen most bocsánatot, legyen szíves, hogy félrebeszélt. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettő percre megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Hogy ez az úgynevezett hiba miért következhetett be, a szeptember 1-jétől hatályos szövege a nyugdíjtörvény 102/F. §-ának a következőképpen szól. A rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy özvegyi nyugdíját, ha 2011. december 31-én özvegyi nyugdíj mellett átmeneti járadékban vagy rendszeres szociális járadékban részesült, vagy az özvegyi nyugdíj folyósítására tekintettel az átmeneti járadékát, rendszeres szociális járadékát szüneteltették, 2012. szeptember 1-jétől kell 30 százalékos mértékűre módosítani.

Erről szól a szeptember 1-jétől hatályos normaszöveg, erre alapozva intézkedett úgy a nyugdíj-biztosítási igazgatóság, ahogy az előbb államtitkár úr jelezte. (Szilágyi Péter tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Lázár János államtitkár úr.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorú, hogyha egy emberről kiderül, hogy rosszindulatú, és Schiffer képviselőtársam kifejezetten rosszindulatúan jár most el, amely egy ügyvéd részéről elég furcsa kontextusba helyezi a dolgokat, de ez az ő dolga.

Pontosan tudnia kell Schiffer képviselőtársamnak, hogy szeptember 1-jével kapcsolatban a kormány beterjesztett egy törvénymódosítást, itt van bent a Ház asztalán, hogy ezt a hibát korrigálja. A nyugdíjbiztosítónál belső vizsgálat került elrendelésre, a minisztérium összes köztisztviselőjét illetően, akik az ügyben eljártak, szintén belső vizsgálat került elrendelésre, és ami ennél fontosabb, a miniszterelnök úr világos utasítást adott, a kormányzati hiba ellenére minden nyugdíj legyen kifizetve, akit pedig véletlenül anyagi kár érne utalási hiba miatt, azok kapjanak kártalanítást és kompenzációt.

Tudja, képviselő úr, van olyan, hogy az ember kormányoz, és követ el hibákat. Az a lényeg, hogy képes legyen beismerni a hibáit - javaslom önnek ezt az erényt -, képes legyen kijavítani a hibáit, és nem szégyen az, ha egy ember bocsánatot kér a választóktól azért, mert hibázott, és ugyanakkor anyagilag pedig rendbe teszi a dolgot. Ez történik, ezt csinálja a kormány a miniszterelnök világos utasítása alapján. Önnek nincs oka arra, hogy a most előterjesztett törvényeket ne támogassa, mert világos, hogy az ön hivatkozási alapja tévedés, és ami a legszomorúbb, képviselő úr, hogy kifejezetten rosszindulatú. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm, államtitkár úr. Emlékeztetem képviselőtársaimat a törvénytervezetre. (Lázár János: Elnézést.)

Megadom a szót az előre bejelentett felszólalónak, Zagyva György Gyula képviselő úrnak, Jobbik.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Két rövid kérdésem lenne ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik, hogyha ennyire zavarta önöket ez a megoldandó probléma, akkor 1998-tól 2002-ig volt rá négy évük, hogy megoldják, akkor miért nem oldották meg ezt. Ezt szeretném megkérdezni.

Amit Schiffer képviselőtársam itt már az előbb elmondott, azzal kapcsolatban igazat kell neki adni, hogy nem feltétlenül szerencsés az emberek és a politikusok közötti különbségeket megint egy ilyen törvényjavaslattal kiélezni. Lázár Jánosról nem lehet azt mondani, hogy túl érzékeny lenne az emberek és a politikusok közötti különbségekre, tehát megint tanúbizonyságot kaphattunk erről. Meg szeretném kérdezni, hogy önök ezt hogy gondolják, hogy kommunikálnák le egy lakótelepen, mondjuk, egy ilyen 50-60-70 ezer forintból élő nyugdíjasnak, hogy már megint egy politikus vagy politikus hozzátartozója fog emelést kapni.

Tudjuk, hogy nem fogja csődbe vinni az országot ez az egy vagy két eset, amire ez egyáltalán ki lesz majd osztva, és nem akarok ebbe külön belemenni, tehát nem az összegszerűségről van szó, hanem nem tartom szerencsésnek, hogy megint több százezer ember ezzel fog foglalkozni. Ha a miniszterelnök úr meg tudja ezt oldani saját hatáskörben, akkor szerintem továbbra is szerencsésebb lett volna, hogy ezt az ő hatáskörében hagyjuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is igyekszem rövid lenni. Örülök, hogy Lázár képviselőtársunk végighallgatja a vitát, és így tud reagálni a felmerült kérdésekre.

Én azt szeretném megkérdezni, és egyúttal eloszlatni egy félreértést vagy pontosítani, hogy itt arról beszélünk, hogy ez abban az esetben jár az özvegynek, hogyha a miniszterelnök a hivatalban léte alatt hunyt el, és erre vonatkozóan járnak ezek a juttatások. Hozzáteszem egyébként, hogy sok esetben, illetve nem sok esetben, minden esetben a miniszterelnöki juttatás magasabb az átlagos jövedelemnél, tehát úgy gondolom, hogy az egyébként is valamilyen formában beszámít az özvegyi nyugdíjba, de értem, hogy itt más a célja az előterjesztésnek, lévén, hogy ebben az esetben teljes egészében ennek alapján kerül majd kiszámításra az özvegyi nyugdíj.

Viszont ahogy a megszólítás is kijár élete végéig bárkinek, aki miniszterelnöki pozíciót betöltött, nekem van egy olyan félelmem, hogy ha ez nem kerül bele a törvénybe, ez a szó, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök halála esetén jár ez a juttatás - erre egyébként, ahogy Novák képviselőtársam elmondta, egy módosító javaslatot be is nyújtottam -, akkor félő lehet, hogy később, ne adj' isten, akár az indokolást nem megfelelően elolvasva, vagy ha az indokolás nem része magának a jogszabálynak, az nyilván a jogalkotói szándékot tisztázhatja vagy tisztába teheti, de később csak a jogszabály korpuszát tekintve akár ez elmozdulhat abba az irányba, vagy nincs kizárva, hogy elmozduljon, mert sok mindent láttunk már sajnos itt Magyarországon, hogy azoknak a miniszterelnököknek a hozzátartozójára, az özvegyére is kihat, akik nem voltak hivatalban akkor, amikor elhunytak.

(18.40)

Ami természetesen egy újabb vita kérdése lehet, hogy ez jó vagy rossz, de ami a legrosszabb: az, ha nem egyértelmű a megfogalmazás, illetve később ez félreértésekre adhat okot. Erre várnék egy választ, hogy ezt lehet-e esetleg pontosabbá tenni, mert értem én, hogy valószínűleg önök nem így gondolták. Azt is tudom, hogy a jogállási törvényben mi van, viszont szerintem megnyugtató lenne, ha ez a két szó belekerülne, tulajdonképpen ugyanazt a célt érné el, amit önök kívánnak.

Az a kérdés, amit itt Zagyva képviselőtársam is feltett, jogos lehet, lévén, hogy nem értem, hogy mi indokolja azt, hogy ez most kerüljön elfogadásra. Természetesen erre el lehet mondani azt, hogy most került önök elé ez a vágy, hogy ezt szabályozzák, de úgy gondolom, hogy nyilván lehet valami szándék, amiről ha itt nyíltan tudunk beszélni, akkor ez az Országgyűlés és az egyenes beszédek idejét talán előrehozza. Kérem Lázár képviselőtársamat, hogy nyugodtan erről is ossza meg velünk a véleményét. Úgy látom, hogy bejelentkezésre nyomott gombot, úgyhogy meg is várnám a válaszait.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az előterjesztőnek, Lázár János államtitkár úrnak adom meg a szót kettő percben.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Staudt képviselőtársam két kérdésére szeretnék nagyon röviden válaszolni. Természetesen semmi akadálya nincsen annak, hogy az 1. §-ban pontosításra kerüljön a szöveg. Bár azt gondolom, hogy az általam elmondottakból és az írásban hozzá fűzött általános és részletes indokolásból egyértelműen kiderül a jogalkotói szándék, amely a hivatalban lévő miniszterelnökre vonatkozik. Tehát természetesen a hivatalban lévő miniszterelnök halála esetén a juttatás számítási módja változik.

Tehát mielőtt bárki félreértené a dolgot, életszerűen szeretném megfogalmazni: a hivatalban lévő miniszterelnök esetén vagy hivatalban nem lévő miniszterelnök esetén nem a jogosultság, hanem a számítási alap változik, mert természetesen Magyarországon minden özvegynek joga van özvegyi nyugdíjra a vonatkozó nyugdíj-biztosítási szabályok alapján. A viszonyítási alap megváltoztatásáról van szó, amiben a jogalkotónak meggyőződésem szerint lehetősége van különbséget tenni, hogy hivatalban van vagy nincs hivatalban egy miniszterelnök, amire rengeteg példa van nyugat-európai joggyakorlatban is, mármint a különbségtételre.

Egyébként pedig a szóbeli előterjesztési részben elmondtam, hogy a kormány fontosnak tartja, illetve a Fidesz és a KDNP, Salamon László képviselőtársammal és Font Sándor képviselőtársammal fontosnak tartjuk, hogy ezeket a kérdéseket rendezzük. Ezeknek a kérdéseknek a rendezésébe tartozott 2011-ben a köztársasági elnök jogállásáról szóló jogszabály újraalkotása, annak ellenére, hogy az elmúlt 21 esztendőben természetesen a köztársasági elnökre vonatkozóan, sőt a miniszterelnökre vonatkozóan, a házelnökre vonatkozóan is részletes szabályok rendelkeztek. Egy pontosításról van most is szó, és azt gondolom, hogy a jelenlegi társadalompolitikai viszonyok között igenis fontos az, hogy egy ország néhány nagyon szűk körű közjogi méltósági rendszerben néhány ember számára és néhány ember hozzátartozója számára ezeket a juttatásokat biztosítani képes legyen.

Én megértem azt a fajta szociális hozzáállást, amit Zagyva képviselőtársam tanúsított, de higgye el, ha elmagyarázza, hogy ez hány embert érint és miről van szó, minden választó meg fogja érteni. Szívesen adunk tanácsokat, hogy hogyan kell választási kampányt tartani vagy lakossági fórumot, van néhány évtizedes gyakorlatom benne. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Kettő percre megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönjük szépen a tanácsokat, ezeket szívesen vesszük, mert azt hiszem, hogy mi is némely tapasztalattal gazdagodtunk. Azzal is többek közt, hogy ha valami nincs leírva, akkor az félreértelmezhető, vagy bizonyos esetekben, hiába hangzott el itt jegyzőkönyvben, nem is biztos, hogy emlékezni fogunk rá.

Tehát azt szeretném, hogyha ebben nyitottság van Lázár képviselőtársam irányából, márpedig az előbb azt mondta, akkor támogassák ezt a módosító javaslatot, vagy akár egy hasonló értelmű saját módosító benyújtásával vagy akár egy kapcsolódó módosító benyújtásával, ha erre már nem lenne idő, akkor ezt tegyék egyértelművé, mert sajnos a mi tapasztalatunk az, hogy az indokolásban nem minden esetben lehet megbízni a későbbiekben. Tehát ha egy kimondott szándéka a hivatalban lét, akkor ezt vegyük bele, és ezzel egy lépést előreléptünk, illetve legalábbis a félreértelmezést megpróbáltuk kizárni.

A másik felére viszont azt tudom reagálni, hogy sokszor - és ezt kommunikációban akár a Fidesz is megtapasztalhatta a két évtizedes léte alatt - a kis dolgoknak lehet olyan szerepük, amely az emberek számára irritáló lehet, sőt a legtöbb esetben nem olyan viszonyrendszerek vagy nem a legnagyobb kiadással vagy a legnagyobb csökkentéssel járó intézkedések váltották ki a legnagyobb népharagot - azt hiszem, ez könnyen belátható. Amíg egyértelmű választ nem kapunk - és a szabályozás koherenciája vagy egy kis csiszolgatása, nem gondolom, hogy jelen gazdasági viszonyok között önmagában elegendő lenne -, addig engedjék meg, hogy olyan feltételezésekkel éljünk, hogy itt bizony lehet egy olyan hátsó cél is, amit jelenleg nem osztanak meg velünk, de ezzel megpróbálunk természetesen együtt élni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Zagyva György Gyula képviselő urat illeti a szó.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Örülök a segítségnek, amit felajánlott Lázár képviselő úr, és akkor én el is fogadnám, és nagy tisztelettel meghívnám a lakótelepre, ahol élek, és a Bimbó presszóban akkor el tudná mondani az ott lévő embereknek. (Lázár János: Nem járok kocsmába, ez az egy tulajdonságom megvan.) Én figyelnék arra, hogy hogyan kommunikálja az embereknek, és megígérem, hogy megvédem, hogy ne verjék meg.

Köszönöm. (Derültség a Jobbik, felzúdulás a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, akkor kérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e reagálni. (Jelzésre:) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes önkormányzati tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Gyopáros Alpár és Balázs József fideszes képviselők önálló indítványát T/6959. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gyopáros Alpár képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó.

Felszólalások:   41-237   237-271   271-291      Ülésnap adatai