Felszólalás adatai

A 2012. évi egészségügyi költségvetés kiadási oldalán látható 20,5 százalékos növekmény a felületes szemlélőben azt az érzetet keltheti, mintha a kormány korábbi ígéreteinek megfelelően hozzákezdett volna az egészségügy megmentéséhez. Alaposan megnézve azonban ez a növekmény virtuálisnak bizonyul, mivel a társadalombiztosítás nyugdíjkasszájának profiltisztítását követően csupán csak a rokkantsági és egészségkárosodási járadékok 342 milliárd 342 milliója került átadásra az egészségügyi kasszába. Ha ezt az összeget levonjuk a kassza kiadási oldalából, akkor jól látható a valóság: a 2012. évi egészségügyi költségvetésben 44 milliárd 604 millió forinttal kevesebb jut az előző évinél, azaz nominálisan 3,1 százalékkal csökken az egészségügyi finanszírozás összege, és ebben még nincs benne a 2012. évi 4,2 százalékos inflációs cél sem.

A bajt tetézi továbbá az is, hogy korábbi ígéretének megfelelően a kormány ugyan szerepelteti a bevételi oldalon a baleseti adót, valamint a népegészségügyi termékadót 27, illetve 30 milliárd forintnyi tételben, ám ezek az összegek nem a 2011. évi bázisra épülnek pluszként, hanem csak arra hivatottak, hogy pótolják a bázisból 2012-re kivont 57 milliárd forintot. Hol van tehát a bérfejlesztés pluszforrása?

A gyógyító-megelőző ellátások kasszáit vizsgálva a következő tényekkel kell szembenéznünk: a háziorvosi ellátáson 0 százalékos a növekmény. Kérdés, hogy ebből hogyan biztosítható a praxisok zavartalan működtetése, és miből rendezhetők a benne dolgozók bérei. A fogászati ellátáson 4,7 százalékos a csökkenés - no comment. A 2011-ben még 2,3 milliárddal szereplő gondozóintézeti ellátás már nincs tervezve külön.

A kórházi és járóbeteg-szakellátási kasszában látszik egyedül komolyabb, mintegy 10 százalékos növekedés. Ám ez csak látszólagos többlet, hiszen növekszik az áfa, emelkednek az energiaárak, kompenzálni kell az adóváltozásból adódó bércsökkenéseket, és mivel a gyógyszerkassza megkurtításával az eleve drága medicinák átkerülnek a patikai forgalomból a kórházba, a jövőben ezeket a pluszköltségeket is a kórházaknak kell majd állniuk. S akkor még nem beszéltünk a kórházak lejárt határidejű tartozásairól, amelyek év végére el fogják érni a 60-65 milliárd forintot.

(11.30)

Megállapítható, hogy béremelésre ebben a kasszában sem maradt egy fillér sem.

Kedves Képviselőtársaim! Elgondolkodtak már azon, hogy milyen következményekkel jár, ha az egészségügyi költségvetés és az előterjesztés ezzel a tartalommal kerül elfogadásra? Az egészségügyi bérek megalázóan alacsony szinten való hagyása miatt nem szűnik meg sem a pályaelhagyás, sem az egészségügyi dolgozók, orvosok és szakdolgozók külföldre távozása, és tény, hogy az orvosutánpótlásban fennálló problémák sem szűnnek meg a közel 400 rezidensnek adandó nettó 100 ezer forintos havi bértöbblettel, nem kizárt ugyanis, hogy a rezidensek olyan külföldi munkavégzési ajánlatot kapnak a szakképzésük megszerzését követően, amelyben a kinti munkaadó a felvett ösztöndíj visszafizetését is bevállalja. A folyamatos munkaerő-eláramlásnak köszönhetően az itthon maradók egyre fokozódó túlterheltségnek, kiégésnek vannak kitéve. Mindezek színvonalukban csökkenő, esetenként el is maradó ellátásokat, várólista-hosszabbodásokat eredményezhetnek. Vezető halálokaink továbbra is tömegesen szedik áldozataikat, elkerülhetetlenek lesznek az egyéni tragédiák.

Kedves Képviselőtársaim! Éltek már önök olyan faluban, amelynek már évek óta nincs háziorvosa, s ahová egy héten legfeljebb kétszer jön el egy agyongyötört, fáradt, kedvtelen helyettes orvos, aki már a saját körzetét sem tudja tisztességesen ellátni? Álltak már önök sorba úgy várólistákon, hogy a sorra kerülésükig jó esetben csak kezeletlen maradt a betegségük, rosszabb esetben az életük végéig kezelésre szoruló betegséggé alakult? Vált-e már áldozatául közvetlen hozzátartozójuk egyébként elkerülhető halálokoknak? Tudják-e, képviselőtársaim, hogy mire van ma Magyarországon a leginkább szüksége a betegnek ahhoz, hogy az egészségügy egyre romló viszonyai között, betegségből kigyógyulva egyáltalán élve maradjon? Megmondom: leginkább szerencsére; mert szerencse kell ahhoz, hogy egy olyan gyógyító intézményt találjon, amelyik a havi gyógyszerkeretét még nem merítette ki, amelyben dolgozik még megfelelő számú, képesítésű és kellő gyakorlattal rendelkező, lelkileg és testileg még nem teljesen kiégett, valamelyest még motivált személyzet.

Az egészségügyi költségvetés érzéktelen a fenti problémákra, kedves képviselőtársaim. Önök hivatkozhatnak a pénzhiányra, minden más egyéb okra és indokra, lehetnek ezek bármennyire is helytállóak, ne feledjék, hogy e költségvetés nyomán emberek százai veszíthetik el egészségüket, lesznek képtelenek visszanyerni munkaképességüket, s ami a legszörnyűbb, halnak meg szükségtelenül. Kedves Képviselőtársaim! Ha ezt az egészségügyi költségvetést ebben a formájában fogadjuk el, akkor ez a költségvetés méltán lesz nevezhető a népirtás költségvetésének.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)